Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 11 (201. - 220. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Wulfrixen Walfaccon [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360
220. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-26 15:41:41
Üzenet elküldve: 2022-01-26 15:41:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
*Bredoc kérdő pillantására sűrűn bólogat, hogy töltsön csak, azért hozta. Majd a férfi egyszerű köszöntőjére emeli a poharát. Először csak megszagolja az italt, mert megcsapja az orrát a különös illat, majd bele is kóstolgat. Közben megmosolyogja a parancsnok szabadszájú véleménynyilvánítását, ahogy Soreyl fuldoklását is. Utóbbi jelenet óvatosságra is inti, hogy talán erős lehet az ital, úgyhogy nem is mer belőle nagyobbat kortyolni.
Mikor pedig Bredoc előhozakodik a jelentés dolgával, félre is teszi a poharat későbbre.
Soreyl felé pillant, hogy mit szól a dologhoz. Végül is a közös beszélgetésüket is valahol itt hagyták abba... A lovag pedig a maradás mellett dönt, amit ő előbb hálás, szerető pillantással és biccentéssel fogad, majd ahogy visszaül a székre és kihúzza magát, már inkább látható rajta némi zavartság. Most már ketten is figyelnek rá. De elég sokat fejlődött az önbizalma, hogy ez voltaképpen még kellemes izgatottsággal is töltse el. Bár ehhez talán van köze annak is, hogy hozzá két ennyire közel álló embernek mesélhet...*
- A legutóbb ugye a könyvtárban csak néhány említést találtam az amulettről leltárjegyzékekben meg börtönjelentésekben. Aztán a magától kapott engedéllyel tértem vissza... - *Mivel Bredoc azt mondta, a hosszabb változatot szeretné hallani, ezért nem tér egyből a lényegre, kifejt egyéb részleteket is.*
- A templomszolga - Seliodon, aki korábban is segített nekem - elvezetett a főpaphoz... Oremor Norgerrin úrhoz. - *Figyel, hogy a nevet pontosan fölidézze.*
- Ő nem igazán örült ennek a kutatásnak. Mindegyre azt kívánta tőlem, hogy csak adjam át az amulettet a templomnak megőrzésre. Sajnálom, talán nem kellett volna neki elárulnom, hogy az amulett nálunk van, de rákérdezett, és nem hazudtam. - *Fűzi közbe, de aztán folytatja.*
- Végül azt hiszem, sikerült őt meggyőznöm, hogy jóra is tudnánk használni ezt a tárgyat. Meg ott volt a maga parancsnoki engedélye is... Úgyhogy beengedett a Tiltott Részlegbe. Seliodon úr felügyelete és segítsége mellett.
Ha megengedi... nem idéznék fel mindent, amiről olvastam. Voltak kötetek a Krenkataurról, mágikus ereklyékről... és azok hatásairól. Szörnyű dolgokról... - *Vált kicsit ködösebb hangvételre, de a másik kettő talán megérti, hogy nem véletlenül a Tiltott Részlegben vannak ezek az olvasmányok. Garsin nem szeretne ismét elmerülni ezekben az emlékekben, mert hasznát sem látja, valamint el is vezetné őket a beszélgetés témájától, neki pedig kikezdené a lelkét és a nyugalmát.*
- A legnyilvánvalóbb leírást végül egy olyan könyvben találtam meg, amit elfek bőréből készítettek. - *Vág bele itt egyből a közepébe.*
- Volt egy elf közösség, akik egy Kínok Atyjának nevezett istenségben hittek. Úgy gondolták, hogy a fájdalom által kerülhetnek közelebb hozzá. Ezért kínozták magukat... különféle módokon. Néhányan annyira hozzászoktak a fájdalomhoz, hogy már nehezen érték el. Ezért készült a Kínhozó: az amulett. Ami a test megsebzése nélkül egyenesen éri el a fájdalom érzését, így annak is képes kínt okozni, akinek a teste már azt megszokta. - *A másik kettőre néz egy pillanatra. Már ez eléggé ismerősen csenghet, hogy egyértelmű találat legyen. De van itt más is...*
- A könyvben találtam egy ábrázolást is erről a tárgyról és megegyezik az amulettével. - *Közli, hogy miért gondolja úgy teljes mértékben, hogy az az amulett azonos, vagy elődje annak, ami náluk is van.*
- Azt az ebben a könyvben írtak is megerősítették, hogy csak mágiahasználók képesek működtetni az amulettet. Azonban arról nem találtam semmit, hogy hogyan. Ezért mentem a Mágustoronyhoz... - *Itt tart egy hosszabb légvételű szünetet, hogy a másik kettőnek legyen alkalma emészteni, esetleg kérdezni, míg ő maga pedig a gondolatait szedi össze.
Bár volna miről mesélnie, az utat, vagy az útitársát kihagyja a beszámolóból és egyenesen az Abogr mesterrel történt beszélgetésére tér.*
- Látták már a tornyot? Voltak ott? - *Épp csak ennyit kérdez lelkesen, de végül a saját lelkesedését is elnyomja. Talán az élményeiről beszél majd, ha az amulettről már minden elhangzott.*
- Egy Yn nevű férfi fogadott minket. Aztán engem egy külön szobába vezetett, ami tele volt olyan tárgyakkal, amilyeneket még sosem láttam. Volt ott egy asztal is, rúnákkal. Arra tette rá az amulettet... A rúnák világítottak és... olyan furcsa érzés volt a szobában... Nem szél... de... valami mozgatta a hajamat és fölállt a karomon a szőr... - *Próbálja leírni a furcsa élményt.*
- Aztán Yn azt mondta, hogy a mester fogad engem. Úgyhogy fölmentem és Abogr mesterrel beszélhettem. - *Megáll kicsit, eltöpreng, hogy mit is mondjon el ebből a találkozásból.*
- Rövid beszélgetés volt. Az amulettről kérdezett, és hogy miért vittem el hozzá. Elmondta ő is, hogy szakrális eredetű, de a belé ültetett mágiát varázshasználók tudják használni. És megerősítette, amit láttunk is... Hogy a használatához a varázslónak érintenie kell az amulettet és néznie, akit kínozni akar. Többet nem igazán mondott... Csak hogy gyakorolni kell és ráérezni a használatára; valószínűleg nincs más, ami kellene hozzá. - *Foglalja össze röviden a nagy mágus javaslatait. Bár ennél bővebben Abogr sem fogalmazott.*
- De van még egy jelenteni valóm. - *Kezd bele, de megvárja az engedélyt, mert az amulettel kapcsolatos jelentésének a végére ért, s talán ahhoz akadnak még kérdések.
Ha kap engedélyt szóban, vagy jelzésben, akkor folytatja.*
- Mondta, hogy maga szerint talán képes lennék megérteni és használni a mágiát. Ezért is maradtam el több napot a toronyban. Ugyan minden nagyon drága volt, de magammal vittem, amit félreraktam a fizetségemből és néhány olvasmányt én is ki tudtam bérelni...
Nem értettem mindent. Van, aminek még a könyvtárban is utána kell néznem és megtanulnom. Tudták mondjuk, hogy nem csak a beszédhangokra vannak jelzések? Ugye, a betűk... De vannak hangjegyek is. Amik... a... zenei hangokat jelzik. A hangok mélységét és magasságát... És így le lehet írni egy dalnak nem csak a szövegét, de a dallamát is. - *Magyaráz csodálattal, hol Broxra, hol Soreylre pillantva. Ahogy beszél erről, észlelhető, hogy mindez a számára valóban újdonság, és hogy lenyűgözőnek tartotta ezt a fölfedezést. De hát Garsin még mindig elég műveletlen. Az elmúlt nagyjából egy évben tanult meg írni és olvasni, s kezdett elmélyülni a könyvtárban összegyűjtött általános ismeretek elsajátításában, így bőven van még mit bepótolnia az ennél kiterjedtebb műveltségek terén.
Észreveszi azonban, hogy kissé eltért a tárgytól, így vissza is tér hozzá.*
- Szóval... készítettem jegyzeteket, és másolatokat mindenről, amit nem értettem, vagy nem tudtam megtanulni, így kárba nem veszett semmi. De egy varázslatot sikerült is megtanulnom már a toronyban. - *Böki ki végre örömmel. Mivel Adoaver vele együtt kezdte a tanulást és már a hazaúton egy csomó varázslatot bemutatott, valamint így, hogy Soreyl mindenféle tanulás nélkül képes varázsolni, annyira nem érzi nagy érdemnek, sőt, gyengébb képességűnek véli magát, mégis képes örülni a saját sikerének. Sosem gondolta volna, hogy ő egyszer még varázsolni fog, bőven megelégedett volna azzal, hogy írni és olvasni megtanulhatott. Így azonban úgy érzi, hogy akár még hasznos is lehet a későbbiekben az Alakulatban.*
- Egy olyan varázslatot, ami egy ideig megvéd a tűztől engem és mindenkit, aki hozzám ér, miközben varázsolok. De elengedniük nem szabad. - *Fűzi még hozzá a rövid leírást.*
*Bredoc kérdő pillantására sűrűn bólogat, hogy töltsön csak, azért hozta. Majd a férfi egyszerű köszöntőjére emeli a poharát. Először csak megszagolja az italt, mert megcsapja az orrát a különös illat, majd bele is kóstolgat. Közben megmosolyogja a parancsnok szabadszájú véleménynyilvánítását, ahogy Soreyl fuldoklását is. Utóbbi jelenet óvatosságra is inti, hogy talán erős lehet az ital, úgyhogy nem is mer belőle nagyobbat kortyolni.
Mikor pedig Bredoc előhozakodik a jelentés dolgával, félre is teszi a poharat későbbre.
Soreyl felé pillant, hogy mit szól a dologhoz. Végül is a közös beszélgetésüket is valahol itt hagyták abba... A lovag pedig a maradás mellett dönt, amit ő előbb hálás, szerető pillantással és biccentéssel fogad, majd ahogy visszaül a székre és kihúzza magát, már inkább látható rajta némi zavartság. Most már ketten is figyelnek rá. De elég sokat fejlődött az önbizalma, hogy ez voltaképpen még kellemes izgatottsággal is töltse el. Bár ehhez talán van köze annak is, hogy hozzá két ennyire közel álló embernek mesélhet...*
- A legutóbb ugye a könyvtárban csak néhány említést találtam az amulettről leltárjegyzékekben meg börtönjelentésekben. Aztán a magától kapott engedéllyel tértem vissza... - *Mivel Bredoc azt mondta, a hosszabb változatot szeretné hallani, ezért nem tér egyből a lényegre, kifejt egyéb részleteket is.*
- A templomszolga - Seliodon, aki korábban is segített nekem - elvezetett a főpaphoz... Oremor Norgerrin úrhoz. - *Figyel, hogy a nevet pontosan fölidézze.*
- Ő nem igazán örült ennek a kutatásnak. Mindegyre azt kívánta tőlem, hogy csak adjam át az amulettet a templomnak megőrzésre. Sajnálom, talán nem kellett volna neki elárulnom, hogy az amulett nálunk van, de rákérdezett, és nem hazudtam. - *Fűzi közbe, de aztán folytatja.*
- Végül azt hiszem, sikerült őt meggyőznöm, hogy jóra is tudnánk használni ezt a tárgyat. Meg ott volt a maga parancsnoki engedélye is... Úgyhogy beengedett a Tiltott Részlegbe. Seliodon úr felügyelete és segítsége mellett.
Ha megengedi... nem idéznék fel mindent, amiről olvastam. Voltak kötetek a Krenkataurról, mágikus ereklyékről... és azok hatásairól. Szörnyű dolgokról... - *Vált kicsit ködösebb hangvételre, de a másik kettő talán megérti, hogy nem véletlenül a Tiltott Részlegben vannak ezek az olvasmányok. Garsin nem szeretne ismét elmerülni ezekben az emlékekben, mert hasznát sem látja, valamint el is vezetné őket a beszélgetés témájától, neki pedig kikezdené a lelkét és a nyugalmát.*
- A legnyilvánvalóbb leírást végül egy olyan könyvben találtam meg, amit elfek bőréből készítettek. - *Vág bele itt egyből a közepébe.*
- Volt egy elf közösség, akik egy Kínok Atyjának nevezett istenségben hittek. Úgy gondolták, hogy a fájdalom által kerülhetnek közelebb hozzá. Ezért kínozták magukat... különféle módokon. Néhányan annyira hozzászoktak a fájdalomhoz, hogy már nehezen érték el. Ezért készült a Kínhozó: az amulett. Ami a test megsebzése nélkül egyenesen éri el a fájdalom érzését, így annak is képes kínt okozni, akinek a teste már azt megszokta. - *A másik kettőre néz egy pillanatra. Már ez eléggé ismerősen csenghet, hogy egyértelmű találat legyen. De van itt más is...*
- A könyvben találtam egy ábrázolást is erről a tárgyról és megegyezik az amulettével. - *Közli, hogy miért gondolja úgy teljes mértékben, hogy az az amulett azonos, vagy elődje annak, ami náluk is van.*
- Azt az ebben a könyvben írtak is megerősítették, hogy csak mágiahasználók képesek működtetni az amulettet. Azonban arról nem találtam semmit, hogy hogyan. Ezért mentem a Mágustoronyhoz... - *Itt tart egy hosszabb légvételű szünetet, hogy a másik kettőnek legyen alkalma emészteni, esetleg kérdezni, míg ő maga pedig a gondolatait szedi össze.
Bár volna miről mesélnie, az utat, vagy az útitársát kihagyja a beszámolóból és egyenesen az Abogr mesterrel történt beszélgetésére tér.*
- Látták már a tornyot? Voltak ott? - *Épp csak ennyit kérdez lelkesen, de végül a saját lelkesedését is elnyomja. Talán az élményeiről beszél majd, ha az amulettről már minden elhangzott.*
- Egy Yn nevű férfi fogadott minket. Aztán engem egy külön szobába vezetett, ami tele volt olyan tárgyakkal, amilyeneket még sosem láttam. Volt ott egy asztal is, rúnákkal. Arra tette rá az amulettet... A rúnák világítottak és... olyan furcsa érzés volt a szobában... Nem szél... de... valami mozgatta a hajamat és fölállt a karomon a szőr... - *Próbálja leírni a furcsa élményt.*
- Aztán Yn azt mondta, hogy a mester fogad engem. Úgyhogy fölmentem és Abogr mesterrel beszélhettem. - *Megáll kicsit, eltöpreng, hogy mit is mondjon el ebből a találkozásból.*
- Rövid beszélgetés volt. Az amulettről kérdezett, és hogy miért vittem el hozzá. Elmondta ő is, hogy szakrális eredetű, de a belé ültetett mágiát varázshasználók tudják használni. És megerősítette, amit láttunk is... Hogy a használatához a varázslónak érintenie kell az amulettet és néznie, akit kínozni akar. Többet nem igazán mondott... Csak hogy gyakorolni kell és ráérezni a használatára; valószínűleg nincs más, ami kellene hozzá. - *Foglalja össze röviden a nagy mágus javaslatait. Bár ennél bővebben Abogr sem fogalmazott.*
- De van még egy jelenteni valóm. - *Kezd bele, de megvárja az engedélyt, mert az amulettel kapcsolatos jelentésének a végére ért, s talán ahhoz akadnak még kérdések.
Ha kap engedélyt szóban, vagy jelzésben, akkor folytatja.*
- Mondta, hogy maga szerint talán képes lennék megérteni és használni a mágiát. Ezért is maradtam el több napot a toronyban. Ugyan minden nagyon drága volt, de magammal vittem, amit félreraktam a fizetségemből és néhány olvasmányt én is ki tudtam bérelni...
Nem értettem mindent. Van, aminek még a könyvtárban is utána kell néznem és megtanulnom. Tudták mondjuk, hogy nem csak a beszédhangokra vannak jelzések? Ugye, a betűk... De vannak hangjegyek is. Amik... a... zenei hangokat jelzik. A hangok mélységét és magasságát... És így le lehet írni egy dalnak nem csak a szövegét, de a dallamát is. - *Magyaráz csodálattal, hol Broxra, hol Soreylre pillantva. Ahogy beszél erről, észlelhető, hogy mindez a számára valóban újdonság, és hogy lenyűgözőnek tartotta ezt a fölfedezést. De hát Garsin még mindig elég műveletlen. Az elmúlt nagyjából egy évben tanult meg írni és olvasni, s kezdett elmélyülni a könyvtárban összegyűjtött általános ismeretek elsajátításában, így bőven van még mit bepótolnia az ennél kiterjedtebb műveltségek terén.
Észreveszi azonban, hogy kissé eltért a tárgytól, így vissza is tér hozzá.*
- Szóval... készítettem jegyzeteket, és másolatokat mindenről, amit nem értettem, vagy nem tudtam megtanulni, így kárba nem veszett semmi. De egy varázslatot sikerült is megtanulnom már a toronyban. - *Böki ki végre örömmel. Mivel Adoaver vele együtt kezdte a tanulást és már a hazaúton egy csomó varázslatot bemutatott, valamint így, hogy Soreyl mindenféle tanulás nélkül képes varázsolni, annyira nem érzi nagy érdemnek, sőt, gyengébb képességűnek véli magát, mégis képes örülni a saját sikerének. Sosem gondolta volna, hogy ő egyszer még varázsolni fog, bőven megelégedett volna azzal, hogy írni és olvasni megtanulhatott. Így azonban úgy érzi, hogy akár még hasznos is lehet a későbbiekben az Alakulatban.*
- Egy olyan varázslatot, ami egy ideig megvéd a tűztől engem és mindenkit, aki hozzám ér, miközben varázsolok. De elengedniük nem szabad. - *Fűzi még hozzá a rövid leírást.*
219. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-26 07:01:07
Üzenet elküldve: 2022-01-26 07:01:07
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Wulfrixen Walfaccon //
* Nilevard követi a gnómot, és miután belép helyet is foglal a szabad széknél, szemben az írnokkal. A dicséretre egy pillanatra zavarba jön. ~ Nem szokott ilyen kedves lenni Wulfrixen. ~ Állapítja meg fejben. ~ Bizonyára nyugodalmas időszakában kaptam el. ~ Nagyobb mosolyra húzza a száját. *
- Szerintem ez természetes. * Hebegi habogja. Figyelmesen követi a továbbiakban az írnok szavait. A lovag bólogat az engedély adásra. ~ Egyértelmű, csak úgy látszik én gondoltam másképp. ~ Emeli tekintetét társára. *
- Ebben az esetben, akkor megírná nekem a kérvényt?
* Egy kis szünetet hagyva szavai között, válaszol ismételten neki. *
- Személy szerint nem gondoltam, hogy a jelentésbe bele tehetném, de megköszönöm ha kiegészíti. Kérem ha bármi gond van a jelentésemmel szóljon. * Vesz egy mélyebb levegőt. * - Igényesen mindent leírtam amit úgy éreztem szükséges, ezért is lett hosszabb mint kellene.
* Emeli a papírokat felé. Páncélzat nélkül könnyeden mozog a lovag így nem igen ütközik gondba átadásnál. Ha a másik fél elfogadja akkor utána leteszi a kezét. A következő kérdésre már annál inkább meghökken. Tekintete tiszta és őszinte, nincs szándékában megtéveszteni a másikat. *
- Eredetileg ló páncélért mentem. * Jegyzi meg először, kezét is emeli hozzá. * - De utána, felajánlották a tabard szegélyének alakítását ha újat készíthetnek a páncélra. Így nem is mondtam számukra nemet, hanem bele egyeztem. * Egy pillanatra fel is kacag a lovag és tarkóját fogja drámaian. * - Alapból nem is egy páncélra adtam le a rendelést, hanem kettőre. Mert úgy éreztem, hogy nem minden megbízásra lesz jó a nehéz lovagi páncél, ezért egy könnyített páncélt is rendeltem.
* Építi bele szavaiba, de mosolya változatlanul bárgyúra sikeredik. Kellemetlenül nem érinti a kérdés, de annál inkább érezteti vele, hogy talán rá szedték, hogy még egy kis pénzt ki csikarjanak belőle. Karjait szét tárja sóhajtás közben. *
- Előfordulhat, hogy rászedtek egy kis plusz aranyért. De meg is van az előnye. * Egy kis szünet után komoly arcát veszi elő. * - Szeretnének tárgyalni egy különleges kedvezményről a parancsnok úrral, hogy az elkövetkező rendelések sokkal olcsóbbak legyenek.
* Tekintetével fűrkészí a másikat, hogy talán ki olvashat belőle valamit. Reméli a lovag, hogy már nem lesz annyira lenéző vele szemben. *
- Ha pedig ez a kiegészítő költség hozzá segíthet minket ehhez, talán nem is olyan tragikus.
* Állapítja meg. ~ Csak a saját szütyőmnek sajnos. ~ A lovag még mindig sajnálja az aranyait, kissé drágának gondolja az egészet, de nem szándékozik hőbörögni az áron. Egy pillanatra tekintete felcsillan. *
- Jut eszembe, egy kérdés még felötlött bennem kedves Wulfrixen úr. * Talán hízelgésnek tűnhet a másik féltől, de Nilevard csak próbál mindenkivel jó viszonyt tartani. *
- Az állat tartási engedély kimond valamit a kaszárnyán belül? * Néz rá érdeklődve. * - Mivel rendeltem egy vadász sólymot is, ami a megbízások során tud segédkezni majd nekünk.
* Nilevard követi a gnómot, és miután belép helyet is foglal a szabad széknél, szemben az írnokkal. A dicséretre egy pillanatra zavarba jön. ~ Nem szokott ilyen kedves lenni Wulfrixen. ~ Állapítja meg fejben. ~ Bizonyára nyugodalmas időszakában kaptam el. ~ Nagyobb mosolyra húzza a száját. *
- Szerintem ez természetes. * Hebegi habogja. Figyelmesen követi a továbbiakban az írnok szavait. A lovag bólogat az engedély adásra. ~ Egyértelmű, csak úgy látszik én gondoltam másképp. ~ Emeli tekintetét társára. *
- Ebben az esetben, akkor megírná nekem a kérvényt?
* Egy kis szünetet hagyva szavai között, válaszol ismételten neki. *
- Személy szerint nem gondoltam, hogy a jelentésbe bele tehetném, de megköszönöm ha kiegészíti. Kérem ha bármi gond van a jelentésemmel szóljon. * Vesz egy mélyebb levegőt. * - Igényesen mindent leírtam amit úgy éreztem szükséges, ezért is lett hosszabb mint kellene.
* Emeli a papírokat felé. Páncélzat nélkül könnyeden mozog a lovag így nem igen ütközik gondba átadásnál. Ha a másik fél elfogadja akkor utána leteszi a kezét. A következő kérdésre már annál inkább meghökken. Tekintete tiszta és őszinte, nincs szándékában megtéveszteni a másikat. *
- Eredetileg ló páncélért mentem. * Jegyzi meg először, kezét is emeli hozzá. * - De utána, felajánlották a tabard szegélyének alakítását ha újat készíthetnek a páncélra. Így nem is mondtam számukra nemet, hanem bele egyeztem. * Egy pillanatra fel is kacag a lovag és tarkóját fogja drámaian. * - Alapból nem is egy páncélra adtam le a rendelést, hanem kettőre. Mert úgy éreztem, hogy nem minden megbízásra lesz jó a nehéz lovagi páncél, ezért egy könnyített páncélt is rendeltem.
* Építi bele szavaiba, de mosolya változatlanul bárgyúra sikeredik. Kellemetlenül nem érinti a kérdés, de annál inkább érezteti vele, hogy talán rá szedték, hogy még egy kis pénzt ki csikarjanak belőle. Karjait szét tárja sóhajtás közben. *
- Előfordulhat, hogy rászedtek egy kis plusz aranyért. De meg is van az előnye. * Egy kis szünet után komoly arcát veszi elő. * - Szeretnének tárgyalni egy különleges kedvezményről a parancsnok úrral, hogy az elkövetkező rendelések sokkal olcsóbbak legyenek.
* Tekintetével fűrkészí a másikat, hogy talán ki olvashat belőle valamit. Reméli a lovag, hogy már nem lesz annyira lenéző vele szemben. *
- Ha pedig ez a kiegészítő költség hozzá segíthet minket ehhez, talán nem is olyan tragikus.
* Állapítja meg. ~ Csak a saját szütyőmnek sajnos. ~ A lovag még mindig sajnálja az aranyait, kissé drágának gondolja az egészet, de nem szándékozik hőbörögni az áron. Egy pillanatra tekintete felcsillan. *
- Jut eszembe, egy kérdés még felötlött bennem kedves Wulfrixen úr. * Talán hízelgésnek tűnhet a másik féltől, de Nilevard csak próbál mindenkivel jó viszonyt tartani. *
- Az állat tartási engedély kimond valamit a kaszárnyán belül? * Néz rá érdeklődve. * - Mivel rendeltem egy vadász sólymot is, ami a megbízások során tud segédkezni majd nekünk.
218. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-25 23:03:58
Üzenet elküldve: 2022-01-25 23:03:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A Gaerlaosra tett kis egykezes hozzászóláson a lovag felhúzza az orrát, és egy levegő kifújásával mintegy rövid nevetés lerendezi. Aztán Garsin is visszatér, megteszi a lovag a jelentést, és koccintanak. Ahogy az ital halad le a férfi torkán, kicsit megváltozik az arca, köhög kettőt, lecsapja a pohárkát az asztalra.*
-Bassza meg!
*Tör fel belőle egy pillanatra Perchi, nagy köhögve*
-Bocsánat.
*Teszi hozzá, még mindig kissé fuldokolva a cigányútra tévedt italtól, de finoman összeszedi magát.*
-Ja! Tényleg nem érzek hideget.
*Mondja tréfásan a kis fuldoklására utalva, majd a Parancsnok megemlíti, hogy a lány miért is ment pontosan a mágustoronyba kutatni. A medál okán, ami többször is igazán aggasztja a férfit még csak hallomásra is.*
~Az ég szerelmére Soreyl, ne legyél már ilyen gyáva.~
*Szólal fel Perchi, mikor a dolog hallatán a lovag arca komorulni látszik.*
~Valós veszélytől félni nem gyávaság, hanem életösztön.~
*Vágja rá a fejében a lovag, amire a mesterkard szellemének azonnal van egy riposztja.*
~De folyamatosan ezen károgni meg hülyeség.~
*És végtére is igaza van. Jelenleg nincs semmi probléma. Gonosztevők, cselszövők messze, sárkány a hegyen. Nincs miért folyton aggódnia, szóval ráncba szedi arcizmait, és Garsinra tekint.*
-Ezt a jelentést magam is meghallgatnám.
*Mondja kedvesen odalesve a lányra, és egy fal mentén támaszkodva helyezi magát kényelembe, hogy meghallgassa a másik mit talált ez ügyben.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A Gaerlaosra tett kis egykezes hozzászóláson a lovag felhúzza az orrát, és egy levegő kifújásával mintegy rövid nevetés lerendezi. Aztán Garsin is visszatér, megteszi a lovag a jelentést, és koccintanak. Ahogy az ital halad le a férfi torkán, kicsit megváltozik az arca, köhög kettőt, lecsapja a pohárkát az asztalra.*
-Bassza meg!
*Tör fel belőle egy pillanatra Perchi, nagy köhögve*
-Bocsánat.
*Teszi hozzá, még mindig kissé fuldokolva a cigányútra tévedt italtól, de finoman összeszedi magát.*
-Ja! Tényleg nem érzek hideget.
*Mondja tréfásan a kis fuldoklására utalva, majd a Parancsnok megemlíti, hogy a lány miért is ment pontosan a mágustoronyba kutatni. A medál okán, ami többször is igazán aggasztja a férfit még csak hallomásra is.*
~Az ég szerelmére Soreyl, ne legyél már ilyen gyáva.~
*Szólal fel Perchi, mikor a dolog hallatán a lovag arca komorulni látszik.*
~Valós veszélytől félni nem gyávaság, hanem életösztön.~
*Vágja rá a fejében a lovag, amire a mesterkard szellemének azonnal van egy riposztja.*
~De folyamatosan ezen károgni meg hülyeség.~
*És végtére is igaza van. Jelenleg nincs semmi probléma. Gonosztevők, cselszövők messze, sárkány a hegyen. Nincs miért folyton aggódnia, szóval ráncba szedi arcizmait, és Garsinra tekint.*
-Ezt a jelentést magam is meghallgatnám.
*Mondja kedvesen odalesve a lányra, és egy fal mentén támaszkodva helyezi magát kényelembe, hogy meghallgassa a másik mit talált ez ügyben.*
217. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-25 22:25:25
Üzenet elküldve: 2022-01-25 22:25:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard//
*Az ifjú lovag rögtön a közepébe vág, amivel nincs is semmi gondja a gnómnak, közben beinvitálja, hogy lépjek csak beljebb és foglaljon nyugodtan helyet, ő maga is ezt teszi, s közben figyelmesen hallgatja, hogy miért is kereste meg őt a férfi.*
-Értem. Önmaga megírta? Dícséretes.
*Biccent is egyet, mert gyakran vele szokták megíratni, sőt sokan nem is művelik a betűvetés művészetét.*
-Engedélyt?
*De figyel, mert jön a magyarázat is.*
-Értem.
*Összefonja ujjait a az asztalon, majd nyugodt hangon folytatja.*
-Nos én magam nem tudok engedélyt adni, véleményem szerint a parancsnok úr arra gondolt, hogy én írjam meg az engedélyt, és majd ő aláírja és lepecsételi, ha úgy véli, hogy ez rendben van.
*Így van értelme, és ezt meg is tudja tenni, hisz jóformán csak pár sorról van szó.*
-A bestia dolgáról pedig ne aggódjon, a parancsnok úr járt a tanácsházán, és bizonyos vagyok benne, hogy elrendezte a dolgokat. De ha óhajtja a jelentése végére hozzáilleszthetek egy rövidke részt az iktatás során, ezzel jelezvén a szándékát.
*Ha ez olyan fontos neki, ennyit talán megtehet, ártani nem fog.*
-Azonban engedje meg, hogy kérdezzek valamit kérem. Miért van szüksége új tabardra? Nem tudja levenni a mostani páncéljáról, és átrakni a másikra?
*A ló dolgát talán még érti is, de ezt nem tudja hová tenni.*
*Az ifjú lovag rögtön a közepébe vág, amivel nincs is semmi gondja a gnómnak, közben beinvitálja, hogy lépjek csak beljebb és foglaljon nyugodtan helyet, ő maga is ezt teszi, s közben figyelmesen hallgatja, hogy miért is kereste meg őt a férfi.*
-Értem. Önmaga megírta? Dícséretes.
*Biccent is egyet, mert gyakran vele szokták megíratni, sőt sokan nem is művelik a betűvetés művészetét.*
-Engedélyt?
*De figyel, mert jön a magyarázat is.*
-Értem.
*Összefonja ujjait a az asztalon, majd nyugodt hangon folytatja.*
-Nos én magam nem tudok engedélyt adni, véleményem szerint a parancsnok úr arra gondolt, hogy én írjam meg az engedélyt, és majd ő aláírja és lepecsételi, ha úgy véli, hogy ez rendben van.
*Így van értelme, és ezt meg is tudja tenni, hisz jóformán csak pár sorról van szó.*
-A bestia dolgáról pedig ne aggódjon, a parancsnok úr járt a tanácsházán, és bizonyos vagyok benne, hogy elrendezte a dolgokat. De ha óhajtja a jelentése végére hozzáilleszthetek egy rövidke részt az iktatás során, ezzel jelezvén a szándékát.
*Ha ez olyan fontos neki, ennyit talán megtehet, ártani nem fog.*
-Azonban engedje meg, hogy kérdezzek valamit kérem. Miért van szüksége új tabardra? Nem tudja levenni a mostani páncéljáról, és átrakni a másikra?
*A ló dolgát talán még érti is, de ezt nem tudja hová tenni.*
216. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:17:54
Üzenet elküldve: 2022-01-25 20:17:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Férfias hallgatás, testvéries tekintet és atyai érzések azok, amik Bredocról elmondhatók Soreyl válasza hallatán. Nem is fűzi tovább, nem akar feleslegesen régi, talán igazán még be sem gyógyult sebeket felsérteni. A jelentkezővel kapcsolatos információkra csak biccentget, hisz valóban említette Garsin, hogy van egy pasas odakint.*
-Mindig jól jön még két kéz. *Ahogy kimondja pedig önkéntelenül is vigyorogni kezd, majd gyorsan hozzáteszi.*
-Vagy egy.
*Utalva Gaerralosra. A lány pedig valami különleges itallal tér vissza.*
-Harsogó Jéger azt mondod leány? A kénköves szűzanyját neki!
*A hadnagynál jobban nem is mondhatta volna, fene egye a munkát. Akár lehajtódik a többieknek az egyébkénti pohár itóka, akár nem, tölt a Garsin által hozott üvegből, már persze hogyha kap rá valamiféle engedélyt, amit a szemével keres. Mégis csak úgy illik, ha a parancsnok tölt, és nem fordítva.*
-Ránk!
*Azzal pedig a furcsa illatú likőrből benyakalja a maga részét ha minden jól megy. Ízlelgeti kicsit mielőtt bármit is mondana.*
-Hé. Hát ez ez egész jó!
*Talán csak öregszik és már bármi jó neki, de ízletesnek találja ezeket a furcsa ízeket. Egy darabig nem is tudja mit mondjon egyébként, tényleg megható ez a pillanat, ahogy ennyi idő után ismét egyesül a legendás trió. De persze csak eszébe jut, hogy mivégre is ez az egész.*
-Garsin éppen arról az átkos amulettről készült mesélni, hogy mit derített ki, és hogy mire jutott a mágustoronyban. Ha érdekel drága hadnagyom, akár helyet is foglalhatnál.
*Int kezével egy üres székre, és jól kivehető, hogy ez egyáltalán nem parancs, inkább csak előzékenység. Ha tényleg rosszul érintik azok az emlékek, akkor nem akarja marasztalni, bár nem hinné, hogy ilyen gyenge lelkű lenne a férfi, hogy ne tudná kezelni az ilyesmit. Meg aztán Garsin kalandjai ki tudja, hogy mit foglalnak még magukban azon kívül?*
-Mindenesetre, kérlek folytasd.
*Mondja Garsinnak, de nem sürgeti, csak jelezni szeretné, hogy készen áll hallgatni, ha ő készen áll beszélni.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Férfias hallgatás, testvéries tekintet és atyai érzések azok, amik Bredocról elmondhatók Soreyl válasza hallatán. Nem is fűzi tovább, nem akar feleslegesen régi, talán igazán még be sem gyógyult sebeket felsérteni. A jelentkezővel kapcsolatos információkra csak biccentget, hisz valóban említette Garsin, hogy van egy pasas odakint.*
-Mindig jól jön még két kéz. *Ahogy kimondja pedig önkéntelenül is vigyorogni kezd, majd gyorsan hozzáteszi.*
-Vagy egy.
*Utalva Gaerralosra. A lány pedig valami különleges itallal tér vissza.*
-Harsogó Jéger azt mondod leány? A kénköves szűzanyját neki!
*A hadnagynál jobban nem is mondhatta volna, fene egye a munkát. Akár lehajtódik a többieknek az egyébkénti pohár itóka, akár nem, tölt a Garsin által hozott üvegből, már persze hogyha kap rá valamiféle engedélyt, amit a szemével keres. Mégis csak úgy illik, ha a parancsnok tölt, és nem fordítva.*
-Ránk!
*Azzal pedig a furcsa illatú likőrből benyakalja a maga részét ha minden jól megy. Ízlelgeti kicsit mielőtt bármit is mondana.*
-Hé. Hát ez ez egész jó!
*Talán csak öregszik és már bármi jó neki, de ízletesnek találja ezeket a furcsa ízeket. Egy darabig nem is tudja mit mondjon egyébként, tényleg megható ez a pillanat, ahogy ennyi idő után ismét egyesül a legendás trió. De persze csak eszébe jut, hogy mivégre is ez az egész.*
-Garsin éppen arról az átkos amulettről készült mesélni, hogy mit derített ki, és hogy mire jutott a mágustoronyban. Ha érdekel drága hadnagyom, akár helyet is foglalhatnál.
*Int kezével egy üres székre, és jól kivehető, hogy ez egyáltalán nem parancs, inkább csak előzékenység. Ha tényleg rosszul érintik azok az emlékek, akkor nem akarja marasztalni, bár nem hinné, hogy ilyen gyenge lelkű lenne a férfi, hogy ne tudná kezelni az ilyesmit. Meg aztán Garsin kalandjai ki tudja, hogy mit foglalnak még magukban azon kívül?*
-Mindenesetre, kérlek folytasd.
*Mondja Garsinnak, de nem sürgeti, csak jelezni szeretné, hogy készen áll hallgatni, ha ő készen áll beszélni.*
215. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-24 14:15:48
Üzenet elküldve: 2022-01-24 14:15:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magánkörletben//
*Mit tesz a katona, ha nincs dolga? Páncélt suvickol. A medvetermetű, dolga nem lévén, előszedi felszerelés közül a páncéltisztító eszközeit. Egy kefe, rongyok és a legfontosabb: homok. Nekiáll, hogy ledörzsölje az acélról a rátelepedett koszt és rozsdát. Hiába, a rendszeres karbantartás, az ilyen hideg időben gyakrabban kell nekiesni a páncélnak. Az ilyesmi hosszú idő és sok kosszal jár, de inkább bent, mint a hidegben kint. Ha ezzel végzett, akkor a fegyverek következnek, ugyanezzel a procedúrával és némi fenéssel kiegészítve. A láncos buzogány tüskéi közül nehezebb kitisztítani a dolgokat, de ideje van és a fegyvereire mindig is nagy figyelmet fordított. A katonaember legjobb barátja a fegyvere.
Ha végzett, összetakarít, bár a homok napok múlva is csikorogni fog a bakancsa talpa alatt és elindul a folyosón megkeresni a kantint. Már ha van itt olyan, de kicsit tart tőle, hogy nem fog találni. De akkor hol lazítanak ezek a wargosok?
Ha nem találja, akkor felvértezi magát, felövezi fegyvereit és hátára veszi köpenyét. Ha nincs itt lehetőség meginni egy kortyot, akkor kimegy és keres egy fogadót.*
*Mit tesz a katona, ha nincs dolga? Páncélt suvickol. A medvetermetű, dolga nem lévén, előszedi felszerelés közül a páncéltisztító eszközeit. Egy kefe, rongyok és a legfontosabb: homok. Nekiáll, hogy ledörzsölje az acélról a rátelepedett koszt és rozsdát. Hiába, a rendszeres karbantartás, az ilyen hideg időben gyakrabban kell nekiesni a páncélnak. Az ilyesmi hosszú idő és sok kosszal jár, de inkább bent, mint a hidegben kint. Ha ezzel végzett, akkor a fegyverek következnek, ugyanezzel a procedúrával és némi fenéssel kiegészítve. A láncos buzogány tüskéi közül nehezebb kitisztítani a dolgokat, de ideje van és a fegyvereire mindig is nagy figyelmet fordított. A katonaember legjobb barátja a fegyvere.
Ha végzett, összetakarít, bár a homok napok múlva is csikorogni fog a bakancsa talpa alatt és elindul a folyosón megkeresni a kantint. Már ha van itt olyan, de kicsit tart tőle, hogy nem fog találni. De akkor hol lazítanak ezek a wargosok?
Ha nem találja, akkor felvértezi magát, felövezi fegyvereit és hátára veszi köpenyét. Ha nincs itt lehetőség meginni egy kortyot, akkor kimegy és keres egy fogadót.*
214. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-22 14:41:34
Üzenet elküldve: 2022-01-22 14:41:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
*Elégedetten figyeli, hogy a két férfit látszólag tényleg sikerült megörvendeztetnie az itallal. Apróság, de számára sokat jelent, hogy egyszer valamit ő is adhat.
Majd egy kar váratlanul a vállára kerül, s egy pillanatra felfedezhető arcán a meglepettség, meg valamennyi a szokásos befeszüléséből is, de hamar felfogja a helyzetet, s arcával Soreyl felé fordul, majd zavartan elmosolyodik. Az ilyesmit még szoknia kell, de reméli is, hogy lesz rá alkalma.*
- Harsogó Jéger a neve. És azt írják, egy órán át nem fázik, aki iszik belőle egy pohárkával... Viszont többel nem javasolt, mert akkor bolond dolgokat csinálna az ember. Varázslat van benne. - *Magyarázza jókedvűen, míg az üveget megnézik. Aztán várná is, hogy következőnek a kóstoló van terítéken, de az nem szerepelt a tervei között, hogy neki is innia kellene. Ez ki is rajzolódhat az arcán, ahogy elveszi a korábban még valami másféle itallal megtöltött poharat, de azért örömmel koccint a másik kettővel, s még kortyol is egyet.
Aztán míg Soreyl beszámolót tart az újoncról, addig megjátszott simlisséggel átönti az ő poharába a sajátja tartalmát - feltéve, hogy ebben meg nem akadályozzák. Tisztában van vele, hogy a két férfi mindent lát ebből, de igyekszik úgy csinálni, mintha láthatatlan volna, s csak akkor néz bármelyikük arcára is, ha végzett a művelettel. Akkor viszont mindkét ajkát beharapva somolyog. Neki bőven elég lesz egy pohárnyi ital is...
Közben azért ő is hallgatja a lovagot, s igyekszik örülni az új társuknak, legyen bármilyen ijesztő is ránézésre. Különben sem tudja, miért találja ennyire félelmetesnek. Brox vagy Soreyl sem kisebbek; vagy Gaerralos sem látszik sokkal barátságosabbnak szigorú ábrázatával... Talán csak az a baj, hogy ez a férfi idegen még. Hiszen a kezdetekben Bredoctól és Soreyltől is félt...
Ha ismét isznak, akkor rákészül ő is, bár egyszerre fölhajtani az egészet ezúttal sem készül. Inkább kíváncsian figyeli a másik kettő véleményét a likőrről. Egy kissé szótlanná válik, élvezi ezt a meghittséget, legalábbis ő így éli meg a két férfi társaságát. A hangulatát csak az árnyékolja le, hogy csekély megfigyelései alapján Soreyl mintha nem szívesen beszélne a bányában történtekről, ő pedig az amulettről tervez beszélni. Bár a számára ez a téma jó élményeket is magában foglal, mert ehhez a kutatáshoz sikerélményei kapcsolódnak, amiket szeretne megosztani, büszkének látni a másik kettőt, ez a gondolat mégis nehézkessé teszi a szívét, mert nem szeretné elszomorítani a lovagot.*
*Elégedetten figyeli, hogy a két férfit látszólag tényleg sikerült megörvendeztetnie az itallal. Apróság, de számára sokat jelent, hogy egyszer valamit ő is adhat.
Majd egy kar váratlanul a vállára kerül, s egy pillanatra felfedezhető arcán a meglepettség, meg valamennyi a szokásos befeszüléséből is, de hamar felfogja a helyzetet, s arcával Soreyl felé fordul, majd zavartan elmosolyodik. Az ilyesmit még szoknia kell, de reméli is, hogy lesz rá alkalma.*
- Harsogó Jéger a neve. És azt írják, egy órán át nem fázik, aki iszik belőle egy pohárkával... Viszont többel nem javasolt, mert akkor bolond dolgokat csinálna az ember. Varázslat van benne. - *Magyarázza jókedvűen, míg az üveget megnézik. Aztán várná is, hogy következőnek a kóstoló van terítéken, de az nem szerepelt a tervei között, hogy neki is innia kellene. Ez ki is rajzolódhat az arcán, ahogy elveszi a korábban még valami másféle itallal megtöltött poharat, de azért örömmel koccint a másik kettővel, s még kortyol is egyet.
Aztán míg Soreyl beszámolót tart az újoncról, addig megjátszott simlisséggel átönti az ő poharába a sajátja tartalmát - feltéve, hogy ebben meg nem akadályozzák. Tisztában van vele, hogy a két férfi mindent lát ebből, de igyekszik úgy csinálni, mintha láthatatlan volna, s csak akkor néz bármelyikük arcára is, ha végzett a művelettel. Akkor viszont mindkét ajkát beharapva somolyog. Neki bőven elég lesz egy pohárnyi ital is...
Közben azért ő is hallgatja a lovagot, s igyekszik örülni az új társuknak, legyen bármilyen ijesztő is ránézésre. Különben sem tudja, miért találja ennyire félelmetesnek. Brox vagy Soreyl sem kisebbek; vagy Gaerralos sem látszik sokkal barátságosabbnak szigorú ábrázatával... Talán csak az a baj, hogy ez a férfi idegen még. Hiszen a kezdetekben Bredoctól és Soreyltől is félt...
Ha ismét isznak, akkor rákészül ő is, bár egyszerre fölhajtani az egészet ezúttal sem készül. Inkább kíváncsian figyeli a másik kettő véleményét a likőrről. Egy kissé szótlanná válik, élvezi ezt a meghittséget, legalábbis ő így éli meg a két férfi társaságát. A hangulatát csak az árnyékolja le, hogy csekély megfigyelései alapján Soreyl mintha nem szívesen beszélne a bányában történtekről, ő pedig az amulettről tervez beszélni. Bár a számára ez a téma jó élményeket is magában foglal, mert ehhez a kutatáshoz sikerélményei kapcsolódnak, amiket szeretne megosztani, büszkének látni a másik kettőt, ez a gondolat mégis nehézkessé teszi a szívét, mert nem szeretné elszomorítani a lovagot.*
213. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-22 13:26:07
Üzenet elküldve: 2022-01-22 13:26:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A rendkívül férfias barátságra tanúbizonyságot adó, oda-vissza csipkelődés után Garsin arcát öröm lepi el.*
~Már csak ezért érdemes volt nem megdögölni.~
*Mondja magában a lovag a lány mosolyára nézve, amit Perchi ki is egészít.*
~Kétszer.~
*Habár sokkal többször lett volna rá esélye a lovagnak, sőt. Megannyi. Hirtelen lesz, valami a lánnyal, mert izgatottan elszalad. Soreyl atyai tekintettel néz utána, és hátba kapja Brox mondatát.*
-Nem hinném, az előbb még a nyakamba ugrott.
*Fordul vissza boldogan, és keres magának egy falrészt aminek kényelmesen nekivetheti a hátát. A régi emlékek felemlegetésére egy kissé elkomorul. A mosolya megmarad, és az elgondolkozó tekintetben is lehet találni egy kis melegséget, de válaszadó hangjában érezni a lappangó sötétséget.*
-Igen. Próbálok ezekre a részletekre emlékezni.
*Mondja, a lovag, és el is rúgja magát a támaszától. Megrázza a fejét, és ellegyezi jelképesen a problémát. Máshogy dolgozzák fel az ott történteket Soreylnek láthatóan nehezebben megy.*
~Az én keresztem, én viselem.~
*Mondja magában, amit Perchi teljesen egyszerűen kijavít.*
~A te picsád, te picsogsz.~
*Valóban összeszedhetné magát a helyzettel kapcsolatban. Hogy terelje a témát, el is meséli a mai látogatót.*
-Garsin lehet említette. Van egy jelentkezőnk.
*Mire kimondja, már nyílik is mögötte az ajtó. Egy kicsit felszalad a lovag szemöldöke, merthogy a lány se kopogott, és ő nem kap csípős megjegyzést az öregtől mint a lovag. Egy pillanatra rá, meg is kerül a távolléte oka.*
-Na!
*Bólogat a lovag elismerően.*
-Ez már valami.
*Mondja, és a vállánál átölelve magához húzza a lányt. Senki nem iszik egyedül, a nagy visszatérésre koccintani kell. Bredoc visszatér a jelentkező témához, szóval Soreyl gyorsan összefoglalja.*
-Piritiannesi katona fazon. Nagy, és erős, a kard se esik ki a kezéből, de van hova fejlődnie. Különös fazon, keveset beszél, és ez nagyon jót tesz neki.
*Magyarázza egyszerű társalgás szinten. Arcáról azt lehet kiolvasni, hogy arra gondol ez alatt, hogy ha többet beszélne, lehet a közönyből, nagyon hamar negatívra formálná a hadnagy véleményét magáról, de itt nem is barátkozni kell.*
-Kicsit elbeszélgettem vele, becuccolt Elantriel régi lakrészébe, meg elkezdtem a kiképzését.
*Közben övéből előveszi a háromba hajtott pergament, és leteszi az asztalra.*
-Jegyzőkönyv a felvételéről.
*Amint kimondja a jegyzőkönyv szót, rendkívül meglepődik. Felemelődnek a szemöldökei, és hátrébb is lép az asztaltól.*
-De a fene egye a munkát egy percre, igyunk.
*Mondja és emeli fel a jobb kezében tartogatott italt, amiről meg is feledkezett.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.22 13:26:35
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*A rendkívül férfias barátságra tanúbizonyságot adó, oda-vissza csipkelődés után Garsin arcát öröm lepi el.*
~Már csak ezért érdemes volt nem megdögölni.~
*Mondja magában a lovag a lány mosolyára nézve, amit Perchi ki is egészít.*
~Kétszer.~
*Habár sokkal többször lett volna rá esélye a lovagnak, sőt. Megannyi. Hirtelen lesz, valami a lánnyal, mert izgatottan elszalad. Soreyl atyai tekintettel néz utána, és hátba kapja Brox mondatát.*
-Nem hinném, az előbb még a nyakamba ugrott.
*Fordul vissza boldogan, és keres magának egy falrészt aminek kényelmesen nekivetheti a hátát. A régi emlékek felemlegetésére egy kissé elkomorul. A mosolya megmarad, és az elgondolkozó tekintetben is lehet találni egy kis melegséget, de válaszadó hangjában érezni a lappangó sötétséget.*
-Igen. Próbálok ezekre a részletekre emlékezni.
*Mondja, a lovag, és el is rúgja magát a támaszától. Megrázza a fejét, és ellegyezi jelképesen a problémát. Máshogy dolgozzák fel az ott történteket Soreylnek láthatóan nehezebben megy.*
~Az én keresztem, én viselem.~
*Mondja magában, amit Perchi teljesen egyszerűen kijavít.*
~A te picsád, te picsogsz.~
*Valóban összeszedhetné magát a helyzettel kapcsolatban. Hogy terelje a témát, el is meséli a mai látogatót.*
-Garsin lehet említette. Van egy jelentkezőnk.
*Mire kimondja, már nyílik is mögötte az ajtó. Egy kicsit felszalad a lovag szemöldöke, merthogy a lány se kopogott, és ő nem kap csípős megjegyzést az öregtől mint a lovag. Egy pillanatra rá, meg is kerül a távolléte oka.*
-Na!
*Bólogat a lovag elismerően.*
-Ez már valami.
*Mondja, és a vállánál átölelve magához húzza a lányt. Senki nem iszik egyedül, a nagy visszatérésre koccintani kell. Bredoc visszatér a jelentkező témához, szóval Soreyl gyorsan összefoglalja.*
-Piritiannesi katona fazon. Nagy, és erős, a kard se esik ki a kezéből, de van hova fejlődnie. Különös fazon, keveset beszél, és ez nagyon jót tesz neki.
*Magyarázza egyszerű társalgás szinten. Arcáról azt lehet kiolvasni, hogy arra gondol ez alatt, hogy ha többet beszélne, lehet a közönyből, nagyon hamar negatívra formálná a hadnagy véleményét magáról, de itt nem is barátkozni kell.*
-Kicsit elbeszélgettem vele, becuccolt Elantriel régi lakrészébe, meg elkezdtem a kiképzését.
*Közben övéből előveszi a háromba hajtott pergament, és leteszi az asztalra.*
-Jegyzőkönyv a felvételéről.
*Amint kimondja a jegyzőkönyv szót, rendkívül meglepődik. Felemelődnek a szemöldökei, és hátrébb is lép az asztaltól.*
-De a fene egye a munkát egy percre, igyunk.
*Mondja és emeli fel a jobb kezében tartogatott italt, amiről meg is feledkezett.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.22 13:26:35
212. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-22 12:21:01
Üzenet elküldve: 2022-01-22 12:21:01
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
*A dolgok nyugodni látszanak, így Garsinnal is visszatérhetnek a jelentésre, vagy élménybeszámolóra, ahogy tetszik. Épphogy belekezdene a lány a dologba, amit Bredoc egyébként rendkívül kíváncsian figyel és hallgat, vagy legalábbis figyelne és hallgatna, ha nem jönne egy újabb váratlan sorsfordulat.*
-Persze, gyere csak be te kurafi.
*Veti oda Soreylnek, de látszik rajta, hogy nem gondolja túl komolyan a dolgot, a széles vigyor is erről árulkodhat az arcán. Egyébként is Garsinhoz hasonló érzések keveredhetnek benne, atyai büszkeséggel tekint mindkettejükre, főleg így együtt. Ha érzelmesebb fickó lenne talán még meg is könnyezné a dolgot. Az egyikük rögtön el is szalad valahová.*
-Elüldözted a házinyuszit.
*Rázza meg a fejét játékosan, majd hozzáteszi sokkal visszafogottabb hangon.*
-Hogy megnőtt... Szépen kikupáltok. Emlékszel mikor még a lovainkat akarta megfújni?
*Ismét csak a fejét csóválja, majd még egy poharat vesz elő mit sem tudva arról, hogy éppen valami különleges ital érkezik, és kérdés nélkül tölt a harmadik kupába is, így már tisztességesen tudnak koccintani.*
-Ó, hát ez meg micsoda?
*Csillan fel a férfi szeme az üveget méregetve. Nem különösebben iszákos fajta egyébként, de szereti a minősíégi lőrét.*
-Akkor azt hiszem ezt gyorsan le kell hajtanunk, hogy ezt meg tudjuk kóstolni, ha már ilyen különleges alkalomra tartogattad.
*Emeli is a maga poharát, jó szerencsével nem kell egyedül innia és egy koccintás is becsúszhat a két jelentés közé.*
-Na és mi a helyzet azzal a jelentkezővel?
*Szegezi közben a kérdést a hadnagynak, bár nem hiszi hogy nagy probléma lett volna, hisz akkor valószínűleg nem így tér be az irodába.*
*A dolgok nyugodni látszanak, így Garsinnal is visszatérhetnek a jelentésre, vagy élménybeszámolóra, ahogy tetszik. Épphogy belekezdene a lány a dologba, amit Bredoc egyébként rendkívül kíváncsian figyel és hallgat, vagy legalábbis figyelne és hallgatna, ha nem jönne egy újabb váratlan sorsfordulat.*
-Persze, gyere csak be te kurafi.
*Veti oda Soreylnek, de látszik rajta, hogy nem gondolja túl komolyan a dolgot, a széles vigyor is erről árulkodhat az arcán. Egyébként is Garsinhoz hasonló érzések keveredhetnek benne, atyai büszkeséggel tekint mindkettejükre, főleg így együtt. Ha érzelmesebb fickó lenne talán még meg is könnyezné a dolgot. Az egyikük rögtön el is szalad valahová.*
-Elüldözted a házinyuszit.
*Rázza meg a fejét játékosan, majd hozzáteszi sokkal visszafogottabb hangon.*
-Hogy megnőtt... Szépen kikupáltok. Emlékszel mikor még a lovainkat akarta megfújni?
*Ismét csak a fejét csóválja, majd még egy poharat vesz elő mit sem tudva arról, hogy éppen valami különleges ital érkezik, és kérdés nélkül tölt a harmadik kupába is, így már tisztességesen tudnak koccintani.*
-Ó, hát ez meg micsoda?
*Csillan fel a férfi szeme az üveget méregetve. Nem különösebben iszákos fajta egyébként, de szereti a minősíégi lőrét.*
-Akkor azt hiszem ezt gyorsan le kell hajtanunk, hogy ezt meg tudjuk kóstolni, ha már ilyen különleges alkalomra tartogattad.
*Emeli is a maga poharát, jó szerencsével nem kell egyedül innia és egy koccintás is becsúszhat a két jelentés közé.*
-Na és mi a helyzet azzal a jelentkezővel?
*Szegezi közben a kérdést a hadnagynak, bár nem hiszi hogy nagy probléma lett volna, hisz akkor valószínűleg nem így tér be az irodába.*
211. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-20 21:02:02
Üzenet elküldve: 2022-01-20 21:02:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
*Egyéb párbeszéd nem alakul ki, így csak a biztonság kedvéért még egyszer visszapillant Bredocra, rendben van-e vele, de ha nem érkezik egyéb jelzés, végül becsukja az ajtót és visszaül a székre.*
- De, találtam, csak... - *Kezdene bele a válaszba, ám ismét megzavarják. Kopogtatás helyett azonban most egyből nyílik az ajtó, és egy mély hangú megjegyzés mellett Soreyl lép be rajta.
Garsin mosolyog, egy kicsit boldogabban, mint azt a lovag szavai indokolnák.
Tekintete oda-vissza vándorol a két férfi között és picit megint párásodnak a szemei. Egy dolog volt Soreylt viszontlátni, de valahogy így hármasban együtt lenni ismét még külön jelentőséggel bír.
Ezúttal azonban nem sírja el magát, inkább fölnevet, mintha csak a megjegyzésen szórakozna.*
- Össze! Végre... - *Teszi hozzá ez utóbbit kicsit halkabban. Amilyen boldog, nehezen ül meg, mozgolódik a széken. Aztán eszébe jut valami.*
- Bocsánat... Egy pillanat! - *Ugrik föl, s ha vissza nem tartják, elsiet az irodából.
Hogy távollétében mi történik, azt nem tudhatja, de sokáig nem is marad el. Csak a szobájáig szalad, fölkapja a régóta őrizgetett üveget, s már rohan is vissza vele.*
- Bocsánat. - *Szabadkozik még egyszer, s reméli, Bredoc elnézi a fegyelmezetlenséget, amit tanúsít. Enyhítő körülménynek ünnepélyesen az asztalra helyezi a Harsogó JÉGert, amin még ott lóg a cetli is az italhoz tartozó leírással.*
- Ezt erre a napra tartogattam. Maguknak. Ha újra együtt leszünk... Egy tombola nevű játékon nyertem. - *Fűz magyarázatot is a dologhoz, és reméli, hogy a két férfi örömét leli az italban. Igaz, akad már egy üveg az asztalon, de Garsin szerint ez különlegesség, mert varázslat is van benne. Meg aztán nem is muszáj most elfogyasztani, csak szerette volna átadni.
Kész persze ezek után visszatérni a jelentéshez is, de szüksége van egy kis visszaterelésre, nem csak az izgatottsága miatt, hanem azért is, mert nem tudja, Soreyl nem akar-e előbb beszámolni az újoncról.*
*Egyéb párbeszéd nem alakul ki, így csak a biztonság kedvéért még egyszer visszapillant Bredocra, rendben van-e vele, de ha nem érkezik egyéb jelzés, végül becsukja az ajtót és visszaül a székre.*
- De, találtam, csak... - *Kezdene bele a válaszba, ám ismét megzavarják. Kopogtatás helyett azonban most egyből nyílik az ajtó, és egy mély hangú megjegyzés mellett Soreyl lép be rajta.
Garsin mosolyog, egy kicsit boldogabban, mint azt a lovag szavai indokolnák.
Tekintete oda-vissza vándorol a két férfi között és picit megint párásodnak a szemei. Egy dolog volt Soreylt viszontlátni, de valahogy így hármasban együtt lenni ismét még külön jelentőséggel bír.
Ezúttal azonban nem sírja el magát, inkább fölnevet, mintha csak a megjegyzésen szórakozna.*
- Össze! Végre... - *Teszi hozzá ez utóbbit kicsit halkabban. Amilyen boldog, nehezen ül meg, mozgolódik a széken. Aztán eszébe jut valami.*
- Bocsánat... Egy pillanat! - *Ugrik föl, s ha vissza nem tartják, elsiet az irodából.
Hogy távollétében mi történik, azt nem tudhatja, de sokáig nem is marad el. Csak a szobájáig szalad, fölkapja a régóta őrizgetett üveget, s már rohan is vissza vele.*
- Bocsánat. - *Szabadkozik még egyszer, s reméli, Bredoc elnézi a fegyelmezetlenséget, amit tanúsít. Enyhítő körülménynek ünnepélyesen az asztalra helyezi a Harsogó JÉGert, amin még ott lóg a cetli is az italhoz tartozó leírással.*
- Ezt erre a napra tartogattam. Maguknak. Ha újra együtt leszünk... Egy tombola nevű játékon nyertem. - *Fűz magyarázatot is a dologhoz, és reméli, hogy a két férfi örömét leli az italban. Igaz, akad már egy üveg az asztalon, de Garsin szerint ez különlegesség, mert varázslat is van benne. Meg aztán nem is muszáj most elfogyasztani, csak szerette volna átadni.
Kész persze ezek után visszatérni a jelentéshez is, de szüksége van egy kis visszaterelésre, nem csak az izgatottsága miatt, hanem azért is, mert nem tudja, Soreyl nem akar-e előbb beszámolni az újoncról.*
210. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:52:34
Üzenet elküldve: 2022-01-20 17:52:34
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Miután végzett, és jól leteremtette magát a felesleges varázslásért egyenest a szobájába indul első soron. Fegyvert ölt, és kicsit rendbe szedi magát.*
~Nem tehetek róla, ez most csak úgy jött mint egy fing.~
*Magyarázza eléggé plasztikusan Perchi az esetet, amire Soreyl megrázza a fejét atyaian.*
~Tudom Perchi. És megértem.~
*Kezd bele a fejében mély hangján, és egy mélyet sóhajt.*
~Én is azt érzem amit te. Itt van az erő a kezünkben, és nem tudjuk kontrollálni.~
*Kissé nagyképűen hangzik ez még magának is, de azért csak folytatja a lovag.*
~El kell járnunk a templomba, és gyakorolnunk kell. Ez egy olyan erő amit nem köthetünk mindenki orrára. Egy esetleges harcban, akár élet-halál kérdés is lehet, hogy az ellenfelünket meglepjük egy váratlan húzással.~
*Kezd bele a lovag, és mondaná még, ha a kard nem vágna bele szinte azonnal.*
~Te mondod? Minden városi szajha látott már lándzsát idézni. Megmutattad Broxnak, meséltél róla, a karóseggűnek, meg Garsinnak is. Előhúztál egy fegyvert a puszta seggedből a gyakorlótéren, szerintem lehetnél kevésbé hipokrata.~
*Soreyl egy pillanatra lelógatja a fejét, és vesz egy mély levegőt.*
~Igazad van.~
*Mondja magában beletörődőn, mire a kard elveszti az eszét.*
~Teycike gyere le! Mit mondtál? Megismételnéd? A nagy, és erényes lovag, bevallotta, hogy bort vedel, és vizet fosik? Ejnye barátom, hova tűnt a nagy, és sebezhetetlen erénycsősz oldalad, aki sose hibázik.~
*A közepesen kiérdemelt kárörvendésre csak legyint, és elindul kifele a szobájából.*
~Igazad van, de fogd be a szád!~
*Mondja baráti civakodásként. Nem sokra rá, már a parancsnoki iroda előtt áll. Hangokat hall. Nem kopog, csak benyit. Ha minden igaz, csak az öreget, és Garsint találja bent.*
-Na! Hát itt meg összefújja a szemetet a szél?
*Hallatszik mély hangja boldogan.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Miután végzett, és jól leteremtette magát a felesleges varázslásért egyenest a szobájába indul első soron. Fegyvert ölt, és kicsit rendbe szedi magát.*
~Nem tehetek róla, ez most csak úgy jött mint egy fing.~
*Magyarázza eléggé plasztikusan Perchi az esetet, amire Soreyl megrázza a fejét atyaian.*
~Tudom Perchi. És megértem.~
*Kezd bele a fejében mély hangján, és egy mélyet sóhajt.*
~Én is azt érzem amit te. Itt van az erő a kezünkben, és nem tudjuk kontrollálni.~
*Kissé nagyképűen hangzik ez még magának is, de azért csak folytatja a lovag.*
~El kell járnunk a templomba, és gyakorolnunk kell. Ez egy olyan erő amit nem köthetünk mindenki orrára. Egy esetleges harcban, akár élet-halál kérdés is lehet, hogy az ellenfelünket meglepjük egy váratlan húzással.~
*Kezd bele a lovag, és mondaná még, ha a kard nem vágna bele szinte azonnal.*
~Te mondod? Minden városi szajha látott már lándzsát idézni. Megmutattad Broxnak, meséltél róla, a karóseggűnek, meg Garsinnak is. Előhúztál egy fegyvert a puszta seggedből a gyakorlótéren, szerintem lehetnél kevésbé hipokrata.~
*Soreyl egy pillanatra lelógatja a fejét, és vesz egy mély levegőt.*
~Igazad van.~
*Mondja magában beletörődőn, mire a kard elveszti az eszét.*
~Teycike gyere le! Mit mondtál? Megismételnéd? A nagy, és erényes lovag, bevallotta, hogy bort vedel, és vizet fosik? Ejnye barátom, hova tűnt a nagy, és sebezhetetlen erénycsősz oldalad, aki sose hibázik.~
*A közepesen kiérdemelt kárörvendésre csak legyint, és elindul kifele a szobájából.*
~Igazad van, de fogd be a szád!~
*Mondja baráti civakodásként. Nem sokra rá, már a parancsnoki iroda előtt áll. Hangokat hall. Nem kopog, csak benyit. Ha minden igaz, csak az öreget, és Garsint találja bent.*
-Na! Hát itt meg összefújja a szemetet a szél?
*Hallatszik mély hangja boldogan.*
209. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-20 12:14:39
Üzenet elküldve: 2022-01-20 12:14:39
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Magánkörletben//
*A korábban még páncélban látott baka visszatiszteleg neki és a szobában lévő Garsintól is kap egyet. A parancsnok katonás fickónak tűnik és bár lehetősége volna rá "beköszönni", mégsem teszi. Az ilyesmit jobb rendesen véghezvinni, nem csak kutyafuttában.
Így viszont egyenesen a saját szobájába tud menni, ahol már az ágy mellé dobja az időközben meglazított mellvértet. Aztán a csataszoknyát is leszíjazza az övéről, majd a kar- és lábvértek is mellékerülnek. Az ágyra ülve az alkalmatosság hangosan nyikorog fel a ránehezedő súly alatt miközben a medvetermetű megoldja bakancsát és kigombolja az ingét is. Pár pillanatig csak ül az ágyon, mereng, néz a semmibe. Elnyom egy ásítást és hanyatt fekve elnyomja az álom.
Talán pár óra múlva eszmél és ha már magához tért, akkor elindul megkeresni az étkezdét és a fürdőt is. Már ha van olyan itt. De a városőröknek is kell valahol enniük és tisztálkodniuk. Nem az a pedáns fajta, de egy ideje nem tudott rendesen megfürödni, ráfér már. Ha sikerült enni és tisztálkodni, akkor visszaindul a magánkörletébe. Nincs kedve ismerkedni vagy barátkozni, nem azért jött. A szobájában felvesz egy melegebb kabátot és elindul az istállókhoz. Fegyvert nem visz magával, legfeljebb a méretes tőrt a derekára szíjazva. Balthazardhoz megy, hogy elássa a lovat. Megitatja, lecsutakolja, friss szalmát tesz alá. Ha van is erre lovászfiú. szereti ezt maga végezni. A csatamén amúgy is nehezen tűr meg mást maga mellett, harap, rúg, szóval kellemetlen társ.
Ha végzett, akkor visszaindul az Odúba, aminek nem tudja megszokni a nevét. Olyan, mintha valami tündérlak lenne, nem egy komoly katonai egység lakhelye. De mindegy is, nem az ő dolga, az övé a szolgálat.*
*A korábban még páncélban látott baka visszatiszteleg neki és a szobában lévő Garsintól is kap egyet. A parancsnok katonás fickónak tűnik és bár lehetősége volna rá "beköszönni", mégsem teszi. Az ilyesmit jobb rendesen véghezvinni, nem csak kutyafuttában.
Így viszont egyenesen a saját szobájába tud menni, ahol már az ágy mellé dobja az időközben meglazított mellvértet. Aztán a csataszoknyát is leszíjazza az övéről, majd a kar- és lábvértek is mellékerülnek. Az ágyra ülve az alkalmatosság hangosan nyikorog fel a ránehezedő súly alatt miközben a medvetermetű megoldja bakancsát és kigombolja az ingét is. Pár pillanatig csak ül az ágyon, mereng, néz a semmibe. Elnyom egy ásítást és hanyatt fekve elnyomja az álom.
Talán pár óra múlva eszmél és ha már magához tért, akkor elindul megkeresni az étkezdét és a fürdőt is. Már ha van olyan itt. De a városőröknek is kell valahol enniük és tisztálkodniuk. Nem az a pedáns fajta, de egy ideje nem tudott rendesen megfürödni, ráfér már. Ha sikerült enni és tisztálkodni, akkor visszaindul a magánkörletébe. Nincs kedve ismerkedni vagy barátkozni, nem azért jött. A szobájában felvesz egy melegebb kabátot és elindul az istállókhoz. Fegyvert nem visz magával, legfeljebb a méretes tőrt a derekára szíjazva. Balthazardhoz megy, hogy elássa a lovat. Megitatja, lecsutakolja, friss szalmát tesz alá. Ha van is erre lovászfiú. szereti ezt maga végezni. A csatamén amúgy is nehezen tűr meg mást maga mellett, harap, rúg, szóval kellemetlen társ.
Ha végzett, akkor visszaindul az Odúba, aminek nem tudja megszokni a nevét. Olyan, mintha valami tündérlak lenne, nem egy komoly katonai egység lakhelye. De mindegy is, nem az ő dolga, az övé a szolgálat.*
208. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-20 08:04:30
Üzenet elküldve: 2022-01-20 08:04:30
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Wulfrixen Walfaccon //
* A kis gnóm nem lepi meg Nilevardot, szokásosan felkészülve mindenre. Tekintete nem sokat árul el a gnómról, nem is akarja sokáig húzni az idejét sem. Egy tisztelgés után bele is vág. *
- Jó napot! Szeretném leadni az utolsó küldetéssel kapcsolatos jelentésemet.
* A papírt a gnómnak átnyújtva megvárja míg elveszi. Utána bele is kezd másba. *
- Illetve lenne még itt valami. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy Bredoc parancsnokot jól értettem de ha minden igaz, ön engedélyt tud írni céheknek. * Természetesen ez nem elég a gnómnak, hogy behatárolja amit kérni akar Nilevard, ezért meg is próbálja kicsit kifejteni egy nagyobb levegő után. * - Wegtoren Aranya Kereskedőházat szeretném megbízni két tabard készítésével, egy a lovamnak, egy pedig az új páncélra. De mivel engedély nélkül törvény ellenes, így a parancsnok úrhoz mentem vele, aki önhöz küldött.
* Türelmesen végig hallgatja amit a másik mondani akar, de utána vissza is tér a jelentés leadására. *
- Tisztelt Wulfrixen úr, tudna segíteni is nekem valamiben? * Néz rá kérdően, ha rábólint akkor folytatja is. * - Szeretnék kérvényt is benyújtani a bestia további megfigyelésére.
* A kis gnóm nem lepi meg Nilevardot, szokásosan felkészülve mindenre. Tekintete nem sokat árul el a gnómról, nem is akarja sokáig húzni az idejét sem. Egy tisztelgés után bele is vág. *
- Jó napot! Szeretném leadni az utolsó küldetéssel kapcsolatos jelentésemet.
* A papírt a gnómnak átnyújtva megvárja míg elveszi. Utána bele is kezd másba. *
- Illetve lenne még itt valami. Nem vagyok teljesen biztos benne, hogy Bredoc parancsnokot jól értettem de ha minden igaz, ön engedélyt tud írni céheknek. * Természetesen ez nem elég a gnómnak, hogy behatárolja amit kérni akar Nilevard, ezért meg is próbálja kicsit kifejteni egy nagyobb levegő után. * - Wegtoren Aranya Kereskedőházat szeretném megbízni két tabard készítésével, egy a lovamnak, egy pedig az új páncélra. De mivel engedély nélkül törvény ellenes, így a parancsnok úrhoz mentem vele, aki önhöz küldött.
* Türelmesen végig hallgatja amit a másik mondani akar, de utána vissza is tér a jelentés leadására. *
- Tisztelt Wulfrixen úr, tudna segíteni is nekem valamiben? * Néz rá kérdően, ha rábólint akkor folytatja is. * - Szeretnék kérvényt is benyújtani a bestia további megfigyelésére.
207. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-20 07:44:07
Üzenet elküldve: 2022-01-20 07:44:07
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Nilevard//
*A gnóm napja egész kellemesen telik, mérsékelt mennyiségű munka, kifejezetten pihentető alvás és kellemes hideg idő. Nem is igen vágyik ő többre, talán még egy kis forró teát el tudna viselni, de egyáltalán nem panaszkodik miatta. Talán majd készít magának egyet. Most azonban a sors máshogy rendelkezik, ugyanis ismét kopognak az ajtaján, kezd egészen hozzászokni. Apró lábaival baktat oda hogy kinyissa, majd apró vigyorral az arcán hajol meg, ahogy meglátja a szőke férfit.*
-Üdvözlöm! Miben állhatok szolgálatára uram?
*A gnóm napja egész kellemesen telik, mérsékelt mennyiségű munka, kifejezetten pihentető alvás és kellemes hideg idő. Nem is igen vágyik ő többre, talán még egy kis forró teát el tudna viselni, de egyáltalán nem panaszkodik miatta. Talán majd készít magának egyet. Most azonban a sors máshogy rendelkezik, ugyanis ismét kopognak az ajtaján, kezd egészen hozzászokni. Apró lábaival baktat oda hogy kinyissa, majd apró vigyorral az arcán hajol meg, ahogy meglátja a szőke férfit.*
-Üdvözlöm! Miben állhatok szolgálatára uram?
206. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-19 23:07:20
Üzenet elküldve: 2022-01-19 23:07:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
*Nilevard távozik, az ajtó pedig becsukódhat. Az elhaladó alakot csak egy pillanatra látja meg, esetleg biccent neki, de különösebben nem szólítja meg, vagy ilyesmi, idővel egyébként is akar majd vele találkozni. Ebből csak azt következteti ki, hogy Sorely úgy vélte, hogy hasznos tagja lehet a csapatnak, ez pedig igencsak örömteli hír, sosem plusz két kar. Ha pedig Garsin is visszatér az asztalhoz, úgy folytathatják ott, ahol abbahagyták.*
-Tehát hogy jutottál a toronyba? A könyvtárból oda vezettek a nyomok? Vagy ott nem igazán találtál semmi hasznosat?
*Nilevard távozik, az ajtó pedig becsukódhat. Az elhaladó alakot csak egy pillanatra látja meg, esetleg biccent neki, de különösebben nem szólítja meg, vagy ilyesmi, idővel egyébként is akar majd vele találkozni. Ebből csak azt következteti ki, hogy Sorely úgy vélte, hogy hasznos tagja lehet a csapatnak, ez pedig igencsak örömteli hír, sosem plusz két kar. Ha pedig Garsin is visszatér az asztalhoz, úgy folytathatják ott, ahol abbahagyták.*
-Tehát hogy jutottál a toronyba? A könyvtárból oda vezettek a nyomok? Vagy ott nem igazán találtál semmi hasznosat?
205. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-19 22:21:29
Üzenet elküldve: 2022-01-19 22:21:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
// Gabrael Äron Yn'Char //
// Wulfrixen Walfaccon //
* Nincs min megsértődnie Nilevardnak, ő az aki elfeledte a jelentést papírra vetni. A többiek azt nem tudhatják, hogy amint Soreylel külön váltak ő a kovácshoz ment megrendelést leadni, de utána egyenesen a kaszárnyába sietett. Egy ismételt tisztelgés után, ki is indul az ajtón, bele is ütközik az új társába. ~ Érdekes felszerelés, de ha számára ez a hatékony. ~ Minden harcosnak nem csak a technikái egyediek, hanem a felszerelése is. Ezért igazán nem lehet senkit felelősségre vonni. Gyorsan el is indul a szobája felé, hogy pótolhassa hiányosságát. Amint az ajtón belép, máris pattan az asztal elé. Tollát belemártja a kikészített tintába és már körmöli is a jelentést. Teljes mértékbe a tényleges történéséseket össze foglalja benne, illetve a sárkánnyal való találkozást, amennyire csak tudja le részletezi. Utána pedig kérvényezi a sárkány további megfigyelését. Mivel a városra veszélyes lehet, és a tapasztaltai azt mutatják, hogy a sárkány inkább nevet szándékozik szerezni magának. Itt természetesen megjegyezi: '' Bármennyire is balgán hangzik, de úgy látszik vannak olyan sárkányok amik, ténylegesen a hírnevüket akarják erősíteni. '' A jelentés végeztével még a nevét és egy dátumot helyez az aljára. Nem is teketóriázik tovább az asztalnál. El is indul megkeresni azt a személyt akitől talán nem tart, de az első találkozásuk igazán ellenszenvesre sikeredett. ~ Miért rontom el ezeket mindig? ~ Nilevard ki is lép a szobájából, hogy utána azonnal bekopogjon Wulfrixen szobája ajtaján, egy mosollyal az arcán. *
// Gabrael Äron Yn'Char //
// Wulfrixen Walfaccon //
* Nincs min megsértődnie Nilevardnak, ő az aki elfeledte a jelentést papírra vetni. A többiek azt nem tudhatják, hogy amint Soreylel külön váltak ő a kovácshoz ment megrendelést leadni, de utána egyenesen a kaszárnyába sietett. Egy ismételt tisztelgés után, ki is indul az ajtón, bele is ütközik az új társába. ~ Érdekes felszerelés, de ha számára ez a hatékony. ~ Minden harcosnak nem csak a technikái egyediek, hanem a felszerelése is. Ezért igazán nem lehet senkit felelősségre vonni. Gyorsan el is indul a szobája felé, hogy pótolhassa hiányosságát. Amint az ajtón belép, máris pattan az asztal elé. Tollát belemártja a kikészített tintába és már körmöli is a jelentést. Teljes mértékbe a tényleges történéséseket össze foglalja benne, illetve a sárkánnyal való találkozást, amennyire csak tudja le részletezi. Utána pedig kérvényezi a sárkány további megfigyelését. Mivel a városra veszélyes lehet, és a tapasztaltai azt mutatják, hogy a sárkány inkább nevet szándékozik szerezni magának. Itt természetesen megjegyezi: '' Bármennyire is balgán hangzik, de úgy látszik vannak olyan sárkányok amik, ténylegesen a hírnevüket akarják erősíteni. '' A jelentés végeztével még a nevét és egy dátumot helyez az aljára. Nem is teketóriázik tovább az asztalnál. El is indul megkeresni azt a személyt akitől talán nem tart, de az első találkozásuk igazán ellenszenvesre sikeredett. ~ Miért rontom el ezeket mindig? ~ Nilevard ki is lép a szobájából, hogy utána azonnal bekopogjon Wulfrixen szobája ajtaján, egy mosollyal az arcán. *
204. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-19 22:09:13
Üzenet elküldve: 2022-01-19 22:09:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
- Értem. - *Biccent és kicsit meg is könnyebbül, hogy ezek szerint nem vétett a szabályok ellen. Bár a józan esze eddig is azt sugallta, hogy ebből nagy baj nem lehet, mert nem kedvtelésből távozott, hanem a kutatás miatt, azért mégiscsak egy több napos eltávozásról volt szó, ez pedig elbizonytalanította.*
- Köszönöm... hogy utánam jöttek volna. És elnézést, ha aggodalmat okoztam. - *Tesz még hozzá ennyit a témához, mert most már tud foglalkozni a dolognak ezzel az oldalával is. Eléggé félt, különösen az ingoványban. Jó érzéssel tölti el a gondolat, hogy ha eltévedt volna, vagy bajba kerül, akkor is lett volna reménye, hogy valaki a keresésére indul. Igaz, ebben valahol bízott is. Nem csak azért írta azt a levelet, hogy megindokolja a távollétét, hanem azért is, hogy tudják, merre jár. Valamint Adoaver nevét és személyleírását sem véletlenül foglalta a levélbe. Akkor még nem ismerte az ifjút és egyrészt bizalmatlan volt vele szemben, másrészt szerette volna, hogy amennyiben baj esik, tudják, kinek a társaságában volt utoljára.
Másrészről viszont, mivel nem került veszélybe, ugyanez a gondoskodás kellemetlenül is érinti, mert nem állt szándékában plusz munkát adni a két férfinek. Örül, hogy még annak ellenére is időben visszaért, hogy a visszautat csak másodszorra sikerült egészében teljesítenie, s így nem kellet utána jönniük. Meg is jegyzi magának, hogy lehetőség szerint az ígértnél mindig egy nappal korábban igyekezzen majd visszatérni, hogy ha bármi közbejönne, akkor se aggódjanak érte.
Úgy tűnik, Brox kihallja a válaszából, hogy igazából egy visszautasítással akart felelni az italra. Finoman visszamosolyog és picit még a vállát is megemeli, jelezve, hogy még maga sem döntette el, hogy mit akar. Most nem áll szándékában fölhajtani, de talán majd távozásnál, ha már egyszer kiöntötték neki. Viszont nem fogja bánni, ha a pohárkát nem ő üríti ki, bár ezt szóvá nem teszi.
Aztán a férfi olyan választ ad a fölvetésére, ami kicsit meglepi, ugyanis a várttal ellentétben úgy tűnik, a hosszabb változatot szeretné hallani a beszámolójából. Itt kicsit befolyásolják a saját érzelmei, mert a szavakhoz társított kedves mosoly mellett ő emögött inkább vél személyes érdeklődést, semmint gyakorlatiasságot.
Szerető pillantást küld Brox felé, de azért kezdésnek mégis csak a lényegre szorítkozik és a kutatás "végeredményének" fölvázolására.
Mikor a férfi szabadkozik, hogy nem volt itt a reggel, a fejét rázza elengedőn, de közben meg kutatón nézi azt a kis komiszságot a másik arcán. Nem tudja pontosan mire vélni, de tetszik neki ez a kis derű. Reméli, hogy azt jelzi, jól telt a parancsnok reggele.
Később aztán, ha nem is iszik a férfival, elmosolyodik a megjegyzésre, mert van egy sejtése, hogy külön indok nélkül is legurult volna az az ital, de örül, hogy szolgáltathatta.
A beszélgetésük folyását aztán megzavarja a kopogtatás, de Bredoc a látszat szerint nem akar rögtön foglalkozni az ajtó mögött állóval, így néhány szó és egy kérdés még belefér a részéről. A kapott választ pedig el is raktározza magában egy értő bólintás kíséretében, mert többre most nem futja.
Ha mással nem is, Gaerralossal már régen szerette volna megosztani a kutatása tárgyát, különösen, hogy a férfi maga is foglalkozik mágiával.
Nyitja aztán az ajtót, s tartja is, félrelépve az útból.
Közbe nem szól, csak tekintetével kíséri végig a párbeszédet, pillantását a két férfi között váltva. Bemutatkozásra nem talál alkalmat, de abból, hogy a fiatal férfi jelentést szeretne tenni, meg a kis titokzatosságból megsejti, hogy talán az egyik újonc lehet, aki Soreylt kísérte.
Erről ismét eszébe jut az a sárkány nevezetű lény, amiről a lovag szólt, de számára ez annyira távoli veszélynek érződik, hogy itt és most nem kelt benne félelmet a létezése. Inkább volna kíváncsi még részletekre...
Azonban a jelek szerint nem most fog erről többet hallani, mert a parancsnok az intézőhöz küldi újdonsült társát. Garsin eltöpreng, hogy esetleg ehhez neki magának is van köze. Mármint nem csak azért, mert Brox előbb őt hallgatná meg, hanem arra is gondol, hogy a parancsnok talán nem szeretné, ha tudna a küldetés alatt történtekről, s főként a sárkányról. Hiszen Soreyl is vonakodva mesélt erről.
De azt is feltételezi, hogy téved. Akár azzal kapcsolatban is, hogy ez az ifjú férfi Soreyl egyik társa lett volna a küldetésben.
A szóban forgó felkérés dolgát tabardról és felszerelésekről némi értetlenséggel hallgatja, mert nem sikerül egészében átlátnia, hogy miről is van szó, de annyira nem is kelti föl az érdeklődését a téma.
A parancsnok elbocsátaná az ifjút, ő pedig csak csöndben várja a választ, vagy hogy most mi következik. Nem sokkal később aztán a kaszárnya udvarán látott nagydarab férfi is megjelenik az ajtóban. Garsin meglepetten néz rá, majd rögtön pillantana az étkező felé, hogy Soreyl is itt van-e.
A tisztelgést látva azonban ő is kihúzza magát és viszonozza a gesztust. A városőrök kiképzéséhez való alkalmankénti csatlakozása során nem csak harci fogásokat tanult el, de némi "katonáskodást" is. Többek között ezt a tisztelgést, s hogy miként kell tisztességesen véghez vinni.
Eztán a félelmetes küllemű fickó mintha menne is tovább, de ő azért még csak odanéz Bredocra, szólna-e még bármit a két férfihoz. Vagy épp amazok a parancsnokhoz...
Egy biztos, az ajtót csak az után csukja, s tér vissza az ülőhelyéhez, ha már minden elrendeződött.*
- Értem. - *Biccent és kicsit meg is könnyebbül, hogy ezek szerint nem vétett a szabályok ellen. Bár a józan esze eddig is azt sugallta, hogy ebből nagy baj nem lehet, mert nem kedvtelésből távozott, hanem a kutatás miatt, azért mégiscsak egy több napos eltávozásról volt szó, ez pedig elbizonytalanította.*
- Köszönöm... hogy utánam jöttek volna. És elnézést, ha aggodalmat okoztam. - *Tesz még hozzá ennyit a témához, mert most már tud foglalkozni a dolognak ezzel az oldalával is. Eléggé félt, különösen az ingoványban. Jó érzéssel tölti el a gondolat, hogy ha eltévedt volna, vagy bajba kerül, akkor is lett volna reménye, hogy valaki a keresésére indul. Igaz, ebben valahol bízott is. Nem csak azért írta azt a levelet, hogy megindokolja a távollétét, hanem azért is, hogy tudják, merre jár. Valamint Adoaver nevét és személyleírását sem véletlenül foglalta a levélbe. Akkor még nem ismerte az ifjút és egyrészt bizalmatlan volt vele szemben, másrészt szerette volna, hogy amennyiben baj esik, tudják, kinek a társaságában volt utoljára.
Másrészről viszont, mivel nem került veszélybe, ugyanez a gondoskodás kellemetlenül is érinti, mert nem állt szándékában plusz munkát adni a két férfinek. Örül, hogy még annak ellenére is időben visszaért, hogy a visszautat csak másodszorra sikerült egészében teljesítenie, s így nem kellet utána jönniük. Meg is jegyzi magának, hogy lehetőség szerint az ígértnél mindig egy nappal korábban igyekezzen majd visszatérni, hogy ha bármi közbejönne, akkor se aggódjanak érte.
Úgy tűnik, Brox kihallja a válaszából, hogy igazából egy visszautasítással akart felelni az italra. Finoman visszamosolyog és picit még a vállát is megemeli, jelezve, hogy még maga sem döntette el, hogy mit akar. Most nem áll szándékában fölhajtani, de talán majd távozásnál, ha már egyszer kiöntötték neki. Viszont nem fogja bánni, ha a pohárkát nem ő üríti ki, bár ezt szóvá nem teszi.
Aztán a férfi olyan választ ad a fölvetésére, ami kicsit meglepi, ugyanis a várttal ellentétben úgy tűnik, a hosszabb változatot szeretné hallani a beszámolójából. Itt kicsit befolyásolják a saját érzelmei, mert a szavakhoz társított kedves mosoly mellett ő emögött inkább vél személyes érdeklődést, semmint gyakorlatiasságot.
Szerető pillantást küld Brox felé, de azért kezdésnek mégis csak a lényegre szorítkozik és a kutatás "végeredményének" fölvázolására.
Mikor a férfi szabadkozik, hogy nem volt itt a reggel, a fejét rázza elengedőn, de közben meg kutatón nézi azt a kis komiszságot a másik arcán. Nem tudja pontosan mire vélni, de tetszik neki ez a kis derű. Reméli, hogy azt jelzi, jól telt a parancsnok reggele.
Később aztán, ha nem is iszik a férfival, elmosolyodik a megjegyzésre, mert van egy sejtése, hogy külön indok nélkül is legurult volna az az ital, de örül, hogy szolgáltathatta.
A beszélgetésük folyását aztán megzavarja a kopogtatás, de Bredoc a látszat szerint nem akar rögtön foglalkozni az ajtó mögött állóval, így néhány szó és egy kérdés még belefér a részéről. A kapott választ pedig el is raktározza magában egy értő bólintás kíséretében, mert többre most nem futja.
Ha mással nem is, Gaerralossal már régen szerette volna megosztani a kutatása tárgyát, különösen, hogy a férfi maga is foglalkozik mágiával.
Nyitja aztán az ajtót, s tartja is, félrelépve az útból.
Közbe nem szól, csak tekintetével kíséri végig a párbeszédet, pillantását a két férfi között váltva. Bemutatkozásra nem talál alkalmat, de abból, hogy a fiatal férfi jelentést szeretne tenni, meg a kis titokzatosságból megsejti, hogy talán az egyik újonc lehet, aki Soreylt kísérte.
Erről ismét eszébe jut az a sárkány nevezetű lény, amiről a lovag szólt, de számára ez annyira távoli veszélynek érződik, hogy itt és most nem kelt benne félelmet a létezése. Inkább volna kíváncsi még részletekre...
Azonban a jelek szerint nem most fog erről többet hallani, mert a parancsnok az intézőhöz küldi újdonsült társát. Garsin eltöpreng, hogy esetleg ehhez neki magának is van köze. Mármint nem csak azért, mert Brox előbb őt hallgatná meg, hanem arra is gondol, hogy a parancsnok talán nem szeretné, ha tudna a küldetés alatt történtekről, s főként a sárkányról. Hiszen Soreyl is vonakodva mesélt erről.
De azt is feltételezi, hogy téved. Akár azzal kapcsolatban is, hogy ez az ifjú férfi Soreyl egyik társa lett volna a küldetésben.
A szóban forgó felkérés dolgát tabardról és felszerelésekről némi értetlenséggel hallgatja, mert nem sikerül egészében átlátnia, hogy miről is van szó, de annyira nem is kelti föl az érdeklődését a téma.
A parancsnok elbocsátaná az ifjút, ő pedig csak csöndben várja a választ, vagy hogy most mi következik. Nem sokkal később aztán a kaszárnya udvarán látott nagydarab férfi is megjelenik az ajtóban. Garsin meglepetten néz rá, majd rögtön pillantana az étkező felé, hogy Soreyl is itt van-e.
A tisztelgést látva azonban ő is kihúzza magát és viszonozza a gesztust. A városőrök kiképzéséhez való alkalmankénti csatlakozása során nem csak harci fogásokat tanult el, de némi "katonáskodást" is. Többek között ezt a tisztelgést, s hogy miként kell tisztességesen véghez vinni.
Eztán a félelmetes küllemű fickó mintha menne is tovább, de ő azért még csak odanéz Bredocra, szólna-e még bármit a két férfihoz. Vagy épp amazok a parancsnokhoz...
Egy biztos, az ajtót csak az után csukja, s tér vissza az ülőhelyéhez, ha már minden elrendeződött.*
203. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-19 15:15:32
Üzenet elküldve: 2022-01-19 15:15:32
Rang: Játékos
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 140
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Parancsnoki iroda előtt elhaladva//
//Nilevard//
*A kaszárnya, pontosabban a gyakorlótér felől érkezik, bár ezt az ajtón belépve nehezen lehetne megállapítani. A páncélja csatjaival ügyeskedik amikor a folyosóra ér és ezúttal nem kerüli el a parancsnoki irodát, ha már Soreyl azt mondta korábban, köszönjön be oda is. Bár pontosan nem érti a "beköszönni" fogalmát, legalábbis azt, hogy miért kell ilyesmit tennie. De a felettes mondta és ha ő mondta, akkor gyakorlatilag parancs.
Az ajtó felé tartva akár már hallhatja is, hogy odabent beszélgetés folyik. Nem fogja ilyen semmiséggel megzavarni őket, úgyhogy úgy dönt, későbbre halasztja a bemutatkozást.
Épp az ajtó előtt járhat, amikor kiveszi a katonás "leléphet" kifejezést a túloldalról. Ha a másik páncélos a parancsot hallva távozásra fogja, épp akkor léphet ki az ajtón, amikor a medvetermetű elhalad ott. Ha így alakul, bepillant a parancsnokiba, ahol talán látja Garsint és a parancsnokot is. Mintaszerű, de kissé hanyag tisztelgést mutat be és hacsak nem szólnak utána, elballag a körletek felé. A páncélossal, aki kilép az irodából, már talán találkozott még a gyakorlás előtt, felé csak egy főhajtás jut és folytatja az utat a szobája felé. Furcsa is, körletre számított, ahol többen laknak együtt, ám szobát kapott, ami híven mesél a városőrség és az elit alakulat közti különbségekről.*
//Nilevard//
*A kaszárnya, pontosabban a gyakorlótér felől érkezik, bár ezt az ajtón belépve nehezen lehetne megállapítani. A páncélja csatjaival ügyeskedik amikor a folyosóra ér és ezúttal nem kerüli el a parancsnoki irodát, ha már Soreyl azt mondta korábban, köszönjön be oda is. Bár pontosan nem érti a "beköszönni" fogalmát, legalábbis azt, hogy miért kell ilyesmit tennie. De a felettes mondta és ha ő mondta, akkor gyakorlatilag parancs.
Az ajtó felé tartva akár már hallhatja is, hogy odabent beszélgetés folyik. Nem fogja ilyen semmiséggel megzavarni őket, úgyhogy úgy dönt, későbbre halasztja a bemutatkozást.
Épp az ajtó előtt járhat, amikor kiveszi a katonás "leléphet" kifejezést a túloldalról. Ha a másik páncélos a parancsot hallva távozásra fogja, épp akkor léphet ki az ajtón, amikor a medvetermetű elhalad ott. Ha így alakul, bepillant a parancsnokiba, ahol talán látja Garsint és a parancsnokot is. Mintaszerű, de kissé hanyag tisztelgést mutat be és hacsak nem szólnak utána, elballag a körletek felé. A páncélossal, aki kilép az irodából, már talán találkozott még a gyakorlás előtt, felé csak egy főhajtás jut és folytatja az utat a szobája felé. Furcsa is, körletre számított, ahol többen laknak együtt, ám szobát kapott, ami híven mesél a városőrség és az elit alakulat közti különbségekről.*
202. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-19 13:23:38
Üzenet elküldve: 2022-01-19 13:23:38
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
-Természetesen.
*Feleli a levél dolgára, bár nincs éppen nála, de szerencsére az ilyesmik ritkán kallódnak el az őrség kötelékén belül. Legalábbis ritkábban, mint gondolná az ember. Mindenki fél a papírtól, és attól, hogy vajon mi állhat rajta, és hogy mi lesz vele, hogyha elhagyja.*
-Hibát?
*Felhúzza a szemöldökét a férfi.*
-Nem, egyáltalán. Hisz én küldtelek, hogy kutass a medál után, vezessen az utad bármerre. Piritanesbe is mehettél volna, ha az lett volna a releváns döntés a kutatásban.
*Reméli, hogy Garsin talán így megérti, hogy ez nem olyan, mintha őrjáratból lépett volna le önkényesen.*
-Ó.
*Feleli vigyorogva az ital dolgára, de mivel már kiöntötte, majd lesz vele valami, ha más nem majd Brox iszik kétszer, ártani nem árthat, az ő feje sosem tiszta.*
-Mindenképp a hosszabb érdekelne.
*Mosolyog kedvesen, és azon kívül, hogy őszintén kíváncsi arra, hogy mi történt a lánnyal az is közrejátszik, hogy talán olyan információ is fontos lehet a parancsnoknak, ami mondjuk Garsinnak nem tűnne annak.*
-Elnézést érte.
*Hamiskás ez a bocsánatkérés, és ezt az asztaltársa is jól tudhatja. Külön örül, amikor nem kell itt lennie.*
-A mesterrel azt mondod? Ez érdekes..
*Mindenképp kíváncsi lesz arra, hogy mi történt az úton.*
-De minden rendben volt, ez már jó! Erre iszom!
*Azzal az egyik pohár felét el is tünteti. Ahogy viszont a lány kiejti azt, hogy ő használná Bredoc szemében rögtön különös fény csillan. ~Talán kezdi már érezni magában a mágikus energiákat? Vagy csak kíváncsi? Biztosan kiderül idővel.~ Nem is igen szól, csak bólogat, ugyanis a kopogás megzavarja őket ugyebár.*
-Tudhat igen, kivéve az újoncokat. Nekik előbb bizonyítaniuk kell, mielőtt ilyen titkokba avatnánk be őket.
*Garsin is érezheti, hogy talán nem feltétlen kell mindenkinek mesélnie róla, de azt fontos megtanulnia, hogy ha a bajtársaiban nem bízhat az ember, akkor senkiben sem. Aztán az ajtó is kinyílik, és Nilevard áll odakint, a parancsnok szájára rögtön vigyor ül ki, ahogy az első megszólalása utána az jut eszébe, hogy parancsnok úr és parancsnok hölgy. Biccent a lovagnak, hogy nyugodtan bökje ki, hogy mi járatban, hogy eldönthesse, hogy hogyan tovább.*
-Igen igen. Mindenképp.
*Bólogat ismét a jelentés dolgára. Az engedélykérés azonban nagyon hirtelen éri, erre igazán nem számított, nem is teljesen érti, és kicsit rosszalja is a dolgot.*
-Előbb keresd meg Wulfrixent, hogy papíron is meglegyen a jelentés, és kérdezd őt erről az engedélyről, aztán ha megvan a jelentés gyere vissza és elbeszélgetünk. Leléphet.
*Szemei egész hidegek és szigorúak, ezzel ellentétben a hangja egyáltalán nem az, az legfeljebb csak határozott és reszelős. Megvárja, míg Nilevard távozik, már ha persze távozik, és utána int Garsinnak, hogy csukja be az ajtót és folytassák ott, ahol abbahagyták.*
-Természetesen.
*Feleli a levél dolgára, bár nincs éppen nála, de szerencsére az ilyesmik ritkán kallódnak el az őrség kötelékén belül. Legalábbis ritkábban, mint gondolná az ember. Mindenki fél a papírtól, és attól, hogy vajon mi állhat rajta, és hogy mi lesz vele, hogyha elhagyja.*
-Hibát?
*Felhúzza a szemöldökét a férfi.*
-Nem, egyáltalán. Hisz én küldtelek, hogy kutass a medál után, vezessen az utad bármerre. Piritanesbe is mehettél volna, ha az lett volna a releváns döntés a kutatásban.
*Reméli, hogy Garsin talán így megérti, hogy ez nem olyan, mintha őrjáratból lépett volna le önkényesen.*
-Ó.
*Feleli vigyorogva az ital dolgára, de mivel már kiöntötte, majd lesz vele valami, ha más nem majd Brox iszik kétszer, ártani nem árthat, az ő feje sosem tiszta.*
-Mindenképp a hosszabb érdekelne.
*Mosolyog kedvesen, és azon kívül, hogy őszintén kíváncsi arra, hogy mi történt a lánnyal az is közrejátszik, hogy talán olyan információ is fontos lehet a parancsnoknak, ami mondjuk Garsinnak nem tűnne annak.*
-Elnézést érte.
*Hamiskás ez a bocsánatkérés, és ezt az asztaltársa is jól tudhatja. Külön örül, amikor nem kell itt lennie.*
-A mesterrel azt mondod? Ez érdekes..
*Mindenképp kíváncsi lesz arra, hogy mi történt az úton.*
-De minden rendben volt, ez már jó! Erre iszom!
*Azzal az egyik pohár felét el is tünteti. Ahogy viszont a lány kiejti azt, hogy ő használná Bredoc szemében rögtön különös fény csillan. ~Talán kezdi már érezni magában a mágikus energiákat? Vagy csak kíváncsi? Biztosan kiderül idővel.~ Nem is igen szól, csak bólogat, ugyanis a kopogás megzavarja őket ugyebár.*
-Tudhat igen, kivéve az újoncokat. Nekik előbb bizonyítaniuk kell, mielőtt ilyen titkokba avatnánk be őket.
*Garsin is érezheti, hogy talán nem feltétlen kell mindenkinek mesélnie róla, de azt fontos megtanulnia, hogy ha a bajtársaiban nem bízhat az ember, akkor senkiben sem. Aztán az ajtó is kinyílik, és Nilevard áll odakint, a parancsnok szájára rögtön vigyor ül ki, ahogy az első megszólalása utána az jut eszébe, hogy parancsnok úr és parancsnok hölgy. Biccent a lovagnak, hogy nyugodtan bökje ki, hogy mi járatban, hogy eldönthesse, hogy hogyan tovább.*
-Igen igen. Mindenképp.
*Bólogat ismét a jelentés dolgára. Az engedélykérés azonban nagyon hirtelen éri, erre igazán nem számított, nem is teljesen érti, és kicsit rosszalja is a dolgot.*
-Előbb keresd meg Wulfrixent, hogy papíron is meglegyen a jelentés, és kérdezd őt erről az engedélyről, aztán ha megvan a jelentés gyere vissza és elbeszélgetünk. Leléphet.
*Szemei egész hidegek és szigorúak, ezzel ellentétben a hangja egyáltalán nem az, az legfeljebb csak határozott és reszelős. Megvárja, míg Nilevard távozik, már ha persze távozik, és utána int Garsinnak, hogy csukja be az ajtót és folytassák ott, ahol abbahagyták.*
201. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-19 07:09:28
Üzenet elküldve: 2022-01-19 07:09:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Parancsnoki iroda //
* Nagyot nyel a lovag kopogás közben. ~ Talán hülyeség is ide jönni most. Biztos elfoglalt, talán mehetnék inkább, majd később vissza jövök. De már kopogtam! Embereld már meg magad! ~ Húzza ki magát határozottan.. Nem is kell sokáig várnia, hogy az ajtó kitáruljon. Egy nagyobb levegő vétel után, be is lép az irodába, a parancsnok tekintete most nem tűnik számára olyan zordnak, mint utoljára volt. Fejével az ajtó nyitási iránya felé fordul, hogy a hölgyet is egy kicsit megfigyelje. ~ Feltehetőleg ő is jelenteni van itt. Biztosan pont rosszkor jöttem. ~ De már nincs vissza út a lovagnak, ezért hamar tiszteleg is Bredocnak, majd a hölgy felé fordulva megismétli. *
- Jó napot! Elnézését kérek parancsnok úrtól és a hölgytől. Ha zavarok akkor szívesen várakozok kint.
* Tekintete a kettő között cikázik, hogy választ kapjon. Ha azt mondják, hogy várakozzon kinn akkor egy ismételt tisztelgés után kimegy az ajtó elé és türelmesen vár, de ha itt léte felől érdeklődnek, akkor bele is kezd. *
- Parancsnok úr, a jelentésem még elmaradt. Gondoltam biztosan személyesen is akar beszélni a ... * Nyel egy határozottat. * - problémákról. * A lovag teljes mértékbe tisztában van hova tartozásával a lánynak, de attól még a hadnagy azt mondta neki, hogy senkinek nem beszélhet róla. Így tartja is míg nem firtatja jobban Bredoc. * - Illetve.. * Vesz egy mélyebb levegőt, hogy ne küzdje le a félelem, a parancsnokkal szemben. * - Szeretnék öntől engedélyt kérni, szóban, illetve írásos formában. Wegtoren Aranya Kereskedőházat szeretném egy megbízásra felkérni. Amiben tabardot készítenének nekem és a lovamnak. Természetesen az alakulat címerét szeretném elkészíttetni. * Egy pillanatra elakad, de utána folytatja is. Az a fránya levegő mindig szükséges. * - Mivel tisztában vagyok a törvényekkel, így önhöz akartam ezzel fordulni. Megígértem nekik, hogy vissza jelzek. Nem szándékozok az ön idejével játszadozni parancsnok úr, de szóba került személyes tárgyalás lehetősége is. Ami több árengedményről illetve egyedi felszerelések és tabardok gyártását foglalják magában. De ezt önnel szándékoznak mindenképpen megvitatni. Ha megengedi, és van rá ideje, akkor akár le is szerveznék egy találkozót ezzel kapcsolatban, ha önnek is megfelel.
* A lovag, ahhoz képest, hogy nem akarta járatni a száját, bőven kitett magáért. Már csak a másik kettőtől függ, hogy hibát követett el, vagy éppen ezért ő nem ütheti meg a bokályát. *
* Nagyot nyel a lovag kopogás közben. ~ Talán hülyeség is ide jönni most. Biztos elfoglalt, talán mehetnék inkább, majd később vissza jövök. De már kopogtam! Embereld már meg magad! ~ Húzza ki magát határozottan.. Nem is kell sokáig várnia, hogy az ajtó kitáruljon. Egy nagyobb levegő vétel után, be is lép az irodába, a parancsnok tekintete most nem tűnik számára olyan zordnak, mint utoljára volt. Fejével az ajtó nyitási iránya felé fordul, hogy a hölgyet is egy kicsit megfigyelje. ~ Feltehetőleg ő is jelenteni van itt. Biztosan pont rosszkor jöttem. ~ De már nincs vissza út a lovagnak, ezért hamar tiszteleg is Bredocnak, majd a hölgy felé fordulva megismétli. *
- Jó napot! Elnézését kérek parancsnok úrtól és a hölgytől. Ha zavarok akkor szívesen várakozok kint.
* Tekintete a kettő között cikázik, hogy választ kapjon. Ha azt mondják, hogy várakozzon kinn akkor egy ismételt tisztelgés után kimegy az ajtó elé és türelmesen vár, de ha itt léte felől érdeklődnek, akkor bele is kezd. *
- Parancsnok úr, a jelentésem még elmaradt. Gondoltam biztosan személyesen is akar beszélni a ... * Nyel egy határozottat. * - problémákról. * A lovag teljes mértékbe tisztában van hova tartozásával a lánynak, de attól még a hadnagy azt mondta neki, hogy senkinek nem beszélhet róla. Így tartja is míg nem firtatja jobban Bredoc. * - Illetve.. * Vesz egy mélyebb levegőt, hogy ne küzdje le a félelem, a parancsnokkal szemben. * - Szeretnék öntől engedélyt kérni, szóban, illetve írásos formában. Wegtoren Aranya Kereskedőházat szeretném egy megbízásra felkérni. Amiben tabardot készítenének nekem és a lovamnak. Természetesen az alakulat címerét szeretném elkészíttetni. * Egy pillanatra elakad, de utána folytatja is. Az a fránya levegő mindig szükséges. * - Mivel tisztában vagyok a törvényekkel, így önhöz akartam ezzel fordulni. Megígértem nekik, hogy vissza jelzek. Nem szándékozok az ön idejével játszadozni parancsnok úr, de szóba került személyes tárgyalás lehetősége is. Ami több árengedményről illetve egyedi felszerelések és tabardok gyártását foglalják magában. De ezt önnel szándékoznak mindenképpen megvitatni. Ha megengedi, és van rá ideje, akkor akár le is szerveznék egy találkozót ezzel kapcsolatban, ha önnek is megfelel.
* A lovag, ahhoz képest, hogy nem akarta járatni a száját, bőven kitett magáért. Már csak a másik kettőtől függ, hogy hibát követett el, vagy éppen ezért ő nem ütheti meg a bokályát. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360