//Az indulás napján//
*Épp egy tányérért nyúl, hogy reggelit készítsen magának, mikor észreveszi, hogy Gaerralos két tányérra szedi, amit készített. Ebből persze nem veszi biztosra, hogy a másik adag az övé, de ha a férfi tesz erre valami egyértelmű jelzést, akkor hálásan elfogadja.*
- Köszönöm! - *Még egy kis mosolyra is telik, míg ő maga legalább az innivalóról gondoskodik és segít az asztalra pakolni mindent.
Egy kicsit az első, kaszárnyában töltött reggelét idézi benne ez az alkalom, mikor a parancsnok készített nekik reggelit. Az is milyen jóleső volt! Azóta sok minden változott, akár csak ebben az étkezőben is... Innen néhány lépésre aludt akkor az őrök tömegszállásán. Most már nincsenek itt az ágyak, csak az övék ez a hely...*
- Már a szobámban van a csomagom. Indulhatunk. - *Biccent, miközben bekapja az utolsó falatot és sietve összepakol maguk után. Kíváncsi, minek szólhat az a kitérő, de nem kérdezősködik.
A mozgása meg valóban elég furcsa lehet, szokatlan még számára mind a sodronying, mind az oldalán csüngő kard. A gyakorlófegyvert ritkán viselte az övén, s akkor is csak az edzőtéren, nem a mindennapokban.
Mikor mestere szemügyre veszi és ellátja tanácsokkal, meg segít is rögzíteni a megfelelő helyeken a páncélt, akkor nagyon figyel rá, és rögtön érzi is a különbséget. Még mindig nem olyan, mint egy szál fegyverkabátban járni, de úgy véli, képes lesz hozzászokni, ha nem is találja kimondottan kényelmesnek. De hát nem is a kényelem a páncél célja.*
- Köszönöm. - *Mozgolódik még egy kicsit, emelgeti a karjait, próbálgatva a terhet és az ellenállást, de mikor a férfi indulásra szólítja fel, akkor biccent és megy is a szobájába, hogy hátára vegye a csomagját.
A részéről a jegyzeteit, a Gaerralostól kapott könyvet, írószereket, a pénzes erszényt, több napra való élelmet, egy váltás ruhát és takarókat pakolt, meg még néhány apróságot. A megtöltött kulacsát az övére rögzíti, a Kínhozót pedig jelenleg a nyakában viseli a tabard alá rejtve. Nem olyan felkészült az útra, mint mestere, de nagyjából ugyanaz a felszerelése, mint legutóbb, így nem gondolja, hogy bármi is hiányozna.
Fölzárkózik a férfi mellé és indulhatnak is. A kapun nagy reményekkel lép ki, de sajnos Adoavert sehol nem látja még a környéken sem.*
- Úgy látom, nem érkezett meg. - *Jegyzi meg, elég egykedvűen, de azért kiérezhető hangjából a csalódottság.*
- Esetleg visszafelé jöhetünk erre? Hátha csak késik... - *Meri kérni, mert a Romvárosból a tér felé nem igazán nevezhető kerülőnek, vagy hosszabb útnak, ha eljönnek ismét a kaszárnya mellett. De erőltetni nem fogja, ha mesterének ellenvetése akad.*