Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 5 (81. - 100. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360
100. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:06:45
Üzenet elküldve: 2021-09-30 10:06:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja ahogy a kényszerpihenőt gondolatán elmélázik a parancsnok. Egy kedvtelen pillantást szegez az asztalra, és még egy úri kortyot iszik. Az olyan kevésbé emberes, öblös, hordónyi korty. Leginkább csak szopogatja borát. Azon agyal, hogyan segíthetne barátján. Nem olvassa ki a fejéből a rőt nőket, és ferde éjszakákat, de azért csak eszébe jut, hogy valahogy összehozhatna neki egy találkozót, egy kicsivel kellemesebb alakkal mint ő maga.*
-Kellemes alaknak sem tituláltak még.
*Mosolyodik el közben. Kedélyes beszélgetés. Ebben is rég volt része a lovagnak. Amint Garsin, és Bredoc elhagyták a bányát, neki szinte bevárták a száját. Vannak betegségek amik a lélekre hatnak. Ahogy fekete füstbe merül az elme, és minden érzés, szinte fullasztó elegye. Ezt a mindig visszatartó, és egyre mélyebbre nyomó erőt, nem is tudja hol tudta leküzdeni az úton.*
~Talán a templom.~
*Gondolja magában közben. Eeyr, és Teysus mindenképp meghallgatták imáit.*
-Több hatnyi eltűnésért nem jár előléptetés.
*Teszi hozzá kicsit meghúzva szája szélét. Az egyetlen szerencséje, hogy a másik valahol talán megérti az ő érzéseit is. Mindennél jobban elvágyott arról a helyről, egészen eddig mégsem tudta megtenni. Aztán Bradoc is belemegy a játékba. Habár ő ajánlotta fel a lehetőséget, most eljátssza a tényt, hogy nem tudja hol kell jelentkezni, és hogy. Soreyl jobb szemöldöke finoman megemelkedik.*
-Hm?
*Hümment egyet kérdő hangsúllyal, majd utána bólogatva hallgatja végig a másik mondatait. Egészen a végéig nem szól bele. Leginkább azért nem mert Perchipfell, kicsit lefoglalja elméjének spektrumát.*
~Hadnagy bazdmeg! Hadnagy te kurafi. Nézz magadra, azt mond ki hogy Soreyl hadnagy. NEM! Darenn hadnagy. Figyelj te barom. Ha nemet mondasz rá, én magam fogom cakkosra szabdalni a segged.~
*Kezd eszement szócsatába a kard, mire a lovag, agyának finom zugaiban, halk hangon próbálja meg befogni annak képzeletbeli száját*
~Dagadna a melled mi? Te hadnagyi kard. Viszont ürüljön ki végre a pofád, mert így nem tudok figyelni.~
*Inti rendre, és Perchi el is hallgat. Soreyl annyira nincs oda a címekért, rangokért. Na de a kardja. Az bizony igen. Közben a tabardoknál, és amuletteknél tart a beszélgetés. Soreyl sokatmondón bólint, és mély hangján válaszol.*
-Mondtam én, hogy sok lesz a papírmunka.
*Tréfálkozik kicsit, majd komolyabbra fordítja a szót.*
-Megtiszteltetés lenne elfogadni a tisztséget.
*Vallja be végül úri modorral.*
-Minden bizonnyal praktikusabb, és talán tekintély parancsolóbb is.
*Mondja a tabardra visszatérve, és még a páncélra is odakanyarint.*
-Szolgálati páncél? Ha!? Lehet hogy ez a tanács, tényleg tud valamit.
*Viszont mindeközben egy ideje valami nem hagyja nyugodni. Volt a beszélgetésben egy szó, ami mintha motoszkálna benne. Mintha elfelejtett volna valamit.*
~Levél.~
*Mondja Perchi.*
~Bassza meg!~
*Feleli Soreyl. Kisvártatva hozzáfűzi a beszélgetéshez.*
-Visszatérve a tervekre.
*Kezdi kicsit esetlenül.*
-Hát... Hogy is mondjam.
*Látszik rajta, hogy ezt a témát még barátok előtt is nehezen veszi elő.*
-Van egy lány.
*Nyögi ki végül, és elfordítja a szemét. Zavarában kortyol. Testbeszédéből érthető hogy Maydeleinera gondol. Egy gyönyörű nőre.*
-Tudom hogy nem rád tartozik barátom.
*Szedi magát össze, és próbál a lényegre térni.*
-Levelet küldenék neki, és ha válaszol meglátogatnám. A kikötő nem a város hatásköre, így csak eltávval mehetnék...
*Innen már összerakható a kép, és ha azt látja, hogy Bredoc össze is rakja, akkor mielőtt az megszólalhatna a szavába vág.*
-Nem most természetesen. Hatok múlva. Még az sem biztos válaszol.
*Mondja kicsit elszomorodva, amin még Perchi is tesz egy lapáttal.*
~Az sem biztos emlékszik rád.~
*Jajj. Ez mélyre talált.*
~Fordulj fel Perchi!~
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja ahogy a kényszerpihenőt gondolatán elmélázik a parancsnok. Egy kedvtelen pillantást szegez az asztalra, és még egy úri kortyot iszik. Az olyan kevésbé emberes, öblös, hordónyi korty. Leginkább csak szopogatja borát. Azon agyal, hogyan segíthetne barátján. Nem olvassa ki a fejéből a rőt nőket, és ferde éjszakákat, de azért csak eszébe jut, hogy valahogy összehozhatna neki egy találkozót, egy kicsivel kellemesebb alakkal mint ő maga.*
-Kellemes alaknak sem tituláltak még.
*Mosolyodik el közben. Kedélyes beszélgetés. Ebben is rég volt része a lovagnak. Amint Garsin, és Bredoc elhagyták a bányát, neki szinte bevárták a száját. Vannak betegségek amik a lélekre hatnak. Ahogy fekete füstbe merül az elme, és minden érzés, szinte fullasztó elegye. Ezt a mindig visszatartó, és egyre mélyebbre nyomó erőt, nem is tudja hol tudta leküzdeni az úton.*
~Talán a templom.~
*Gondolja magában közben. Eeyr, és Teysus mindenképp meghallgatták imáit.*
-Több hatnyi eltűnésért nem jár előléptetés.
*Teszi hozzá kicsit meghúzva szája szélét. Az egyetlen szerencséje, hogy a másik valahol talán megérti az ő érzéseit is. Mindennél jobban elvágyott arról a helyről, egészen eddig mégsem tudta megtenni. Aztán Bradoc is belemegy a játékba. Habár ő ajánlotta fel a lehetőséget, most eljátssza a tényt, hogy nem tudja hol kell jelentkezni, és hogy. Soreyl jobb szemöldöke finoman megemelkedik.*
-Hm?
*Hümment egyet kérdő hangsúllyal, majd utána bólogatva hallgatja végig a másik mondatait. Egészen a végéig nem szól bele. Leginkább azért nem mert Perchipfell, kicsit lefoglalja elméjének spektrumát.*
~Hadnagy bazdmeg! Hadnagy te kurafi. Nézz magadra, azt mond ki hogy Soreyl hadnagy. NEM! Darenn hadnagy. Figyelj te barom. Ha nemet mondasz rá, én magam fogom cakkosra szabdalni a segged.~
*Kezd eszement szócsatába a kard, mire a lovag, agyának finom zugaiban, halk hangon próbálja meg befogni annak képzeletbeli száját*
~Dagadna a melled mi? Te hadnagyi kard. Viszont ürüljön ki végre a pofád, mert így nem tudok figyelni.~
*Inti rendre, és Perchi el is hallgat. Soreyl annyira nincs oda a címekért, rangokért. Na de a kardja. Az bizony igen. Közben a tabardoknál, és amuletteknél tart a beszélgetés. Soreyl sokatmondón bólint, és mély hangján válaszol.*
-Mondtam én, hogy sok lesz a papírmunka.
*Tréfálkozik kicsit, majd komolyabbra fordítja a szót.*
-Megtiszteltetés lenne elfogadni a tisztséget.
*Vallja be végül úri modorral.*
-Minden bizonnyal praktikusabb, és talán tekintély parancsolóbb is.
*Mondja a tabardra visszatérve, és még a páncélra is odakanyarint.*
-Szolgálati páncél? Ha!? Lehet hogy ez a tanács, tényleg tud valamit.
*Viszont mindeközben egy ideje valami nem hagyja nyugodni. Volt a beszélgetésben egy szó, ami mintha motoszkálna benne. Mintha elfelejtett volna valamit.*
~Levél.~
*Mondja Perchi.*
~Bassza meg!~
*Feleli Soreyl. Kisvártatva hozzáfűzi a beszélgetéshez.*
-Visszatérve a tervekre.
*Kezdi kicsit esetlenül.*
-Hát... Hogy is mondjam.
*Látszik rajta, hogy ezt a témát még barátok előtt is nehezen veszi elő.*
-Van egy lány.
*Nyögi ki végül, és elfordítja a szemét. Zavarában kortyol. Testbeszédéből érthető hogy Maydeleinera gondol. Egy gyönyörű nőre.*
-Tudom hogy nem rád tartozik barátom.
*Szedi magát össze, és próbál a lényegre térni.*
-Levelet küldenék neki, és ha válaszol meglátogatnám. A kikötő nem a város hatásköre, így csak eltávval mehetnék...
*Innen már összerakható a kép, és ha azt látja, hogy Bredoc össze is rakja, akkor mielőtt az megszólalhatna a szavába vág.*
-Nem most természetesen. Hatok múlva. Még az sem biztos válaszol.
*Mondja kicsit elszomorodva, amin még Perchi is tesz egy lapáttal.*
~Az sem biztos emlékszik rád.~
*Jajj. Ez mélyre talált.*
~Fordulj fel Perchi!~
99. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-30 00:28:15
Üzenet elküldve: 2021-09-30 00:28:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Szolgálati micsoda?
*Feleli, s gondolatban már nincs is itt. Egy hűvös, szellős szobában fulladozik éppen valami kétes nevű rőt némber keblei között. Soreyl hangja rántja vissza a keserédes valóságba. *
-Nekem olyan nincsen. Mindig felbukkan valaki, s nem ilyen kellemes alako, mint te.
*Talán nem tűnik fáradtnak, de érzi a csontjaiban, hogy igazán jól esne neki egy borgőzös éjszaka, amikor nem ő az elitek parancsnoka, csak egy egyszerű, jókedélyű férfi megannyi történettel a tarsolyában, és a szebbik félnek vonzó sebhelyekkel tarkított testtel. Kellemesen derül Soreyl tréfálkozásain, főleg mert mostanában senkivel nem tudott ilyen közvetlenül beszélgetni. A leggyakoribb arcok azok mindenféle újoncot, fiatal, tenni vágyó karokkal és üres fejekkel. Legalábbis a szemükön ezt látni. Még nem karcolta őket az élet eléggé, hogy megüthessék egymással ezt a hangnemet.*
-Egy angyali hangú mágusnő... Ha találkoznánk ilyennel, nos.. Biztosan elkélne itt még egy pár szorgos kéz.
*Csak miután kimondja döbben rá, hogy mennyire kétértelmű is az, amit mondott, de most már inkább csak úszik az árral. *
-Kényelmesebb, igen. Bár még szinte alig voltam itt. Mondjuk nem panaszkodhatok.
*Kissé meglepődik, amikor azt hallja, hogy a férfinek nincsenek tervei, de hamar kikristályosodik a dolog, ahogy folytatja.*
-Biztosan előléptetést kaptál volna, ha minden úgy marad, ahogy volt.
*Persze ez nem jelenti azt, hogy már nem is lehet róla szó. Aztán jó nagyot kortól a borból, hogy egy kis füsttel öblítse le az ízt a torkán. Addig is legalább nyer néi időt a nemleges válasz után. Épp eleget, hogy leeshessen egy kő a szívéről, ami egyre csak nőtt eddig a pontig. ~Ne ijesztgess te szemét.~*
-Én sem tudom.
*Vonja meg a vállát faarccal, amikor arról esik szó, hogy miképp is kell jelentkezni. Ennyi csak jár neki is ezek után, majd pár másodpercnyi csend után ismét megszólal. *
-Elég csak a szavad. Aztán írok egy levelet a tanácsnak, vagy az írnok ír, ez már lényegtelen. Úgy is hiányzik egy tiszt a sok emberre, lehetnél a hadnagyom, ha elvállalod.
*Gyorsan eszkalálódnak a dolgok, de ez így fair. Tudja, hogy milyen a lovag, megbízható és tapasztalt. És magára, meg másokra is tud vigyázni. *
-A Tanács egyébként áll egy szolgálati páncélt.
*Itt megpöccinti a sajátját, amire valószínűleg sokáig kellett volna gyűjteni a zsoldját, hogy megengedhesse magának. *
-Valamint, címeres tabard és amulett az egyenruhánk, a köpeny helyett. Kényelmesebb, ha engem kérdezel.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
-Szolgálati micsoda?
*Feleli, s gondolatban már nincs is itt. Egy hűvös, szellős szobában fulladozik éppen valami kétes nevű rőt némber keblei között. Soreyl hangja rántja vissza a keserédes valóságba. *
-Nekem olyan nincsen. Mindig felbukkan valaki, s nem ilyen kellemes alako, mint te.
*Talán nem tűnik fáradtnak, de érzi a csontjaiban, hogy igazán jól esne neki egy borgőzös éjszaka, amikor nem ő az elitek parancsnoka, csak egy egyszerű, jókedélyű férfi megannyi történettel a tarsolyában, és a szebbik félnek vonzó sebhelyekkel tarkított testtel. Kellemesen derül Soreyl tréfálkozásain, főleg mert mostanában senkivel nem tudott ilyen közvetlenül beszélgetni. A leggyakoribb arcok azok mindenféle újoncot, fiatal, tenni vágyó karokkal és üres fejekkel. Legalábbis a szemükön ezt látni. Még nem karcolta őket az élet eléggé, hogy megüthessék egymással ezt a hangnemet.*
-Egy angyali hangú mágusnő... Ha találkoznánk ilyennel, nos.. Biztosan elkélne itt még egy pár szorgos kéz.
*Csak miután kimondja döbben rá, hogy mennyire kétértelmű is az, amit mondott, de most már inkább csak úszik az árral. *
-Kényelmesebb, igen. Bár még szinte alig voltam itt. Mondjuk nem panaszkodhatok.
*Kissé meglepődik, amikor azt hallja, hogy a férfinek nincsenek tervei, de hamar kikristályosodik a dolog, ahogy folytatja.*
-Biztosan előléptetést kaptál volna, ha minden úgy marad, ahogy volt.
*Persze ez nem jelenti azt, hogy már nem is lehet róla szó. Aztán jó nagyot kortól a borból, hogy egy kis füsttel öblítse le az ízt a torkán. Addig is legalább nyer néi időt a nemleges válasz után. Épp eleget, hogy leeshessen egy kő a szívéről, ami egyre csak nőtt eddig a pontig. ~Ne ijesztgess te szemét.~*
-Én sem tudom.
*Vonja meg a vállát faarccal, amikor arról esik szó, hogy miképp is kell jelentkezni. Ennyi csak jár neki is ezek után, majd pár másodpercnyi csend után ismét megszólal. *
-Elég csak a szavad. Aztán írok egy levelet a tanácsnak, vagy az írnok ír, ez már lényegtelen. Úgy is hiányzik egy tiszt a sok emberre, lehetnél a hadnagyom, ha elvállalod.
*Gyorsan eszkalálódnak a dolgok, de ez így fair. Tudja, hogy milyen a lovag, megbízható és tapasztalt. És magára, meg másokra is tud vigyázni. *
-A Tanács egyébként áll egy szolgálati páncélt.
*Itt megpöccinti a sajátját, amire valószínűleg sokáig kellett volna gyűjteni a zsoldját, hogy megengedhesse magának. *
-Valamint, címeres tabard és amulett az egyenruhánk, a köpeny helyett. Kényelmesebb, ha engem kérdezel.
98. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-30 00:01:46
Üzenet elküldve: 2021-09-30 00:01:46
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc Nyomában//
~Wrgok.~
*Ismételgeti magában a lovag. Nem tudja, hogy Bredoc találta-e ki a nevet, vagy sem, mindenesetre szépen cseng. Elit alakulathoz illő név. Az hogy Garsin fogékony lenne a mágiára a lovagot sem lepi meg. Mindig is tudta hogy valamiért különleges az a kislány. Sokatmondón bólogat. A szolgálati időben való kártyázásra azért felkapja a fejét. Egy rosszallóan cinkos mosolyt ereszt hozzá, és próbálna valamit riposztolni rá, de minek. Mentegetőzésnek hangzana, az pedig idegenek közt szokás.*
-Szolgálati pihenő.
*Vágja rá tréfásan.*
-A történtek után rád is fért volna egy kevés.
*Teszi hozzá, mintegy jó tanácsként. Nem mintha váratnak tűnne a másik, csak egy kis kicsapongás minden katonának kell. Még a vén rókáknak is. Közben Bredoc megpróbálja befejezni a mondatát, és rögtön a szobára tér ki.*
-Előbb a koszt barátom aztán a kvártély.
*Tréfálkozik mély hangján a lovag.*
-Visszatérünk még a szobára is.
*Beszélgetésük közben elkanyarodnak a Kaszárnya új épületrészébe. Soreyl barna szemei finoman végigmérik minden zugát a séta közben.*
-Édesapám minden levelet az írnokával olvastatott. Mágusnővolt angyali hanggal, de talán csak ezért.
*Meséli menet közben a történetet. Na nem minta lenne valami csattanó a végén, már csak kedélyes társalgást folytat az úton. Hamar megváltozik az útiterv, és és a hivatalos iroda helyett, a bensőségesebb lakosztályt választja a parancsnok. Amikor belépnek Soreyl elimserően csattint egyet a nyelvével.*
-Ej ha! Kényelmesebb a cellánál meg kell hagyni.
*Cinkoskodik mély hangján. Bredoc térül, kancsó fordul, és már széken ülve koccintanak egymással. Az öreg a lovag tervei felől érdeklődik. Az először egy nagyot kortyol az édes nedűből, és finoman megnyalja utána szája szélét.*
-Nincsenek terveim Bredoc.
*Olykor kisebb szüneteket tart. Még keresi a megfelelő szavakat.*
-Egy baráti csevegésre jöttem, és mert fel akartam venni újra a szolgálatot. Megbeszélni Denjaarral kimaradásom okát. Azt hiszem harctéri hisztériára fogtam volna.
*Tréfálja el a dolgot.*
-Vén rókával talán nem.
*Mondja még, és tart egy nagyobb hatásszünetet.*
-De egy régi baráttal bármikor.
*Kacsint át az asztal túl felére, és még egy kortyhoz folyamodik. felvonja fél szemöldökét, ahogy nyel és leplezi a nyilvánvalót. Fogalma sincs, hogy illetékestégileg itt mi a rendszer.*
-Jelentkezzek egy közlegénynél kiképzésre Parancsnok?
*Kérdezi viccesen, utalva rá, hogy nem tudja mi tévő legyen, és mielőtt a másik válaszolhatna, komolyabb hangon hozzáteszi.*
-Félre a viccet... Örömmel csatlakoznék, de nem tudom miként kell.
*Arra gondol biztos van valami hivatalos procedúra. Vagy nincs. Ki tudja.*
~Wrgok.~
*Ismételgeti magában a lovag. Nem tudja, hogy Bredoc találta-e ki a nevet, vagy sem, mindenesetre szépen cseng. Elit alakulathoz illő név. Az hogy Garsin fogékony lenne a mágiára a lovagot sem lepi meg. Mindig is tudta hogy valamiért különleges az a kislány. Sokatmondón bólogat. A szolgálati időben való kártyázásra azért felkapja a fejét. Egy rosszallóan cinkos mosolyt ereszt hozzá, és próbálna valamit riposztolni rá, de minek. Mentegetőzésnek hangzana, az pedig idegenek közt szokás.*
-Szolgálati pihenő.
*Vágja rá tréfásan.*
-A történtek után rád is fért volna egy kevés.
*Teszi hozzá, mintegy jó tanácsként. Nem mintha váratnak tűnne a másik, csak egy kis kicsapongás minden katonának kell. Még a vén rókáknak is. Közben Bredoc megpróbálja befejezni a mondatát, és rögtön a szobára tér ki.*
-Előbb a koszt barátom aztán a kvártély.
*Tréfálkozik mély hangján a lovag.*
-Visszatérünk még a szobára is.
*Beszélgetésük közben elkanyarodnak a Kaszárnya új épületrészébe. Soreyl barna szemei finoman végigmérik minden zugát a séta közben.*
-Édesapám minden levelet az írnokával olvastatott. Mágusnővolt angyali hanggal, de talán csak ezért.
*Meséli menet közben a történetet. Na nem minta lenne valami csattanó a végén, már csak kedélyes társalgást folytat az úton. Hamar megváltozik az útiterv, és és a hivatalos iroda helyett, a bensőségesebb lakosztályt választja a parancsnok. Amikor belépnek Soreyl elimserően csattint egyet a nyelvével.*
-Ej ha! Kényelmesebb a cellánál meg kell hagyni.
*Cinkoskodik mély hangján. Bredoc térül, kancsó fordul, és már széken ülve koccintanak egymással. Az öreg a lovag tervei felől érdeklődik. Az először egy nagyot kortyol az édes nedűből, és finoman megnyalja utána szája szélét.*
-Nincsenek terveim Bredoc.
*Olykor kisebb szüneteket tart. Még keresi a megfelelő szavakat.*
-Egy baráti csevegésre jöttem, és mert fel akartam venni újra a szolgálatot. Megbeszélni Denjaarral kimaradásom okát. Azt hiszem harctéri hisztériára fogtam volna.
*Tréfálja el a dolgot.*
-Vén rókával talán nem.
*Mondja még, és tart egy nagyobb hatásszünetet.*
-De egy régi baráttal bármikor.
*Kacsint át az asztal túl felére, és még egy kortyhoz folyamodik. felvonja fél szemöldökét, ahogy nyel és leplezi a nyilvánvalót. Fogalma sincs, hogy illetékestégileg itt mi a rendszer.*
-Jelentkezzek egy közlegénynél kiképzésre Parancsnok?
*Kérdezi viccesen, utalva rá, hogy nem tudja mi tévő legyen, és mielőtt a másik válaszolhatna, komolyabb hangon hozzáteszi.*
-Félre a viccet... Örömmel csatlakoznék, de nem tudom miként kell.
*Arra gondol biztos van valami hivatalos procedúra. Vagy nincs. Ki tudja.*
97. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-29 23:35:02
Üzenet elküldve: 2021-09-29 23:35:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Bredoc Nyomában//
-De legalábbis jóra.
*Mert azért ahhoz nem lenne pofája, hogy erre helyeseljen. Nyilván az lenne a legjobb neki, ha valami szerető családban lányos dolgokat csinálhatna, és önfeledten élhetné az életét. Bár talán így belegondolva, most sem tűnik túl boldogtalannak a leány, talán épp ez a környezet a neki való igazán.*
-Engem is. Ezért szeretnék a végére járni, és ő habár még nem tudja, de igencsak fogékony a mágiaismeretekre. Jó szemem van az ilyesmihez.
*Feleli, miközben kezével a szemére bök finoman. Soreyl további szavaira csak néha-néha bólint.*
-Na meg egész gyorsan történt minden, azt hiszem. Hatok alatt gyökeresen változtak a dolgok.
*Sőt, mire ő maga visszatért, már addigra is egész sok minden megváltozott.*
-Na igen. Főleg ha mindegyik elkártyázza a szolgálati idejét valami bányában.
*Kacagja el magát öblös hangjával, ahogy újra pipára emeli száját.*
-Köszönöm. Igyekszem rászolgálni.
*Mondja, szintén komolyan. Nem tudja, hogy mennyire a saját érdeme, mintsem a körülmények elkerülhetetlen lavinája ez a cím. de most már így alakult, ez ellen kár lenne harcolnia. Inkább csak igyekszik belenőni a cipőbe. Ahogy pedig a következőket hallja, szinte önkéntelenül próbálja meg befejezni a férfi mondatát, sikertelenül.*
-"Azért remélem van még egy szabad sz"oba? Ja, vagy úgy.
*Vigyorog, s kezével int is, majd elindul az odú felé.*
-Erre.
*Mondja, hisz már a kaszárnya falai sem ugyanazok, mint voltak. Ahogy belépnek az épületbe, Bredoc ad egy kis útbaigazítást is.*
-Külön szárnyunk is van, ide csak Wargok léphetnek be. A papírmunka miatt pedig ne aggódj, találtam egy remek írnokot, öreg cimborám a régi időkből.Kissé karakán gnóm ugyan, de azok a legjobb írnokok, nem igaz?
*Valahogy mindig úgy gondolta, hogy a magafajta nem arra van kitalálva, hogy mindenféle paragrafusokat idézzen, és körmönfont leveleket írjon és olvasson egész nap. Valószínűleg hamarabb próbálna véget vetni nyomorult életének egy levélvágó késsel, ha ez a sors várna rá. Közben a parancsnok gondol egyet, s úgy dönt, hogy másfelé vezeti Soreylt, bár ezt ő nem tudhatja.*
-A szobámban kényelmesebb lesz, mint az irodában, azt hiszem.
*Mondja, s hamar a parancsnoki szobában találják magukat, már ha követi őt a másik. Ott aztán van szék, meg asztal is, és hamarabb előkerül a bor és két pohár, mint ahogy az az ember várná.*
-Isten isten.
*Koccintásra emeli poharát, a másikat pedig bajtársának nyújtja át.*
-Na és mik a további terveid?
*Kérdez rá kertelés nélkül, ahogy helyet foglal, s kezével invitálja az asztalhoz a lovagot.*
-Szolgálnál tovább egy füstös, vén rókával?
-De legalábbis jóra.
*Mert azért ahhoz nem lenne pofája, hogy erre helyeseljen. Nyilván az lenne a legjobb neki, ha valami szerető családban lányos dolgokat csinálhatna, és önfeledten élhetné az életét. Bár talán így belegondolva, most sem tűnik túl boldogtalannak a leány, talán épp ez a környezet a neki való igazán.*
-Engem is. Ezért szeretnék a végére járni, és ő habár még nem tudja, de igencsak fogékony a mágiaismeretekre. Jó szemem van az ilyesmihez.
*Feleli, miközben kezével a szemére bök finoman. Soreyl további szavaira csak néha-néha bólint.*
-Na meg egész gyorsan történt minden, azt hiszem. Hatok alatt gyökeresen változtak a dolgok.
*Sőt, mire ő maga visszatért, már addigra is egész sok minden megváltozott.*
-Na igen. Főleg ha mindegyik elkártyázza a szolgálati idejét valami bányában.
*Kacagja el magát öblös hangjával, ahogy újra pipára emeli száját.*
-Köszönöm. Igyekszem rászolgálni.
*Mondja, szintén komolyan. Nem tudja, hogy mennyire a saját érdeme, mintsem a körülmények elkerülhetetlen lavinája ez a cím. de most már így alakult, ez ellen kár lenne harcolnia. Inkább csak igyekszik belenőni a cipőbe. Ahogy pedig a következőket hallja, szinte önkéntelenül próbálja meg befejezni a férfi mondatát, sikertelenül.*
-"Azért remélem van még egy szabad sz"oba? Ja, vagy úgy.
*Vigyorog, s kezével int is, majd elindul az odú felé.*
-Erre.
*Mondja, hisz már a kaszárnya falai sem ugyanazok, mint voltak. Ahogy belépnek az épületbe, Bredoc ad egy kis útbaigazítást is.*
-Külön szárnyunk is van, ide csak Wargok léphetnek be. A papírmunka miatt pedig ne aggódj, találtam egy remek írnokot, öreg cimborám a régi időkből.Kissé karakán gnóm ugyan, de azok a legjobb írnokok, nem igaz?
*Valahogy mindig úgy gondolta, hogy a magafajta nem arra van kitalálva, hogy mindenféle paragrafusokat idézzen, és körmönfont leveleket írjon és olvasson egész nap. Valószínűleg hamarabb próbálna véget vetni nyomorult életének egy levélvágó késsel, ha ez a sors várna rá. Közben a parancsnok gondol egyet, s úgy dönt, hogy másfelé vezeti Soreylt, bár ezt ő nem tudhatja.*
-A szobámban kényelmesebb lesz, mint az irodában, azt hiszem.
*Mondja, s hamar a parancsnoki szobában találják magukat, már ha követi őt a másik. Ott aztán van szék, meg asztal is, és hamarabb előkerül a bor és két pohár, mint ahogy az az ember várná.*
-Isten isten.
*Koccintásra emeli poharát, a másikat pedig bajtársának nyújtja át.*
-Na és mik a további terveid?
*Kérdez rá kertelés nélkül, ahogy helyet foglal, s kezével invitálja az asztalhoz a lovagot.*
-Szolgálnál tovább egy füstös, vén rókával?
96. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-29 14:50:46
Üzenet elküldve: 2021-09-29 14:50:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
-Részemről a megtiszteltetés, uram. És magam is igényt tartanék erre a páncélra, ha már ilyen nagylelkűen biztosítják. *Bólint az intéző felé, akinek valószínűleg ezt is le kell vésnie. Miért ne fogadná el az ingyenes felszerelést? Elan szeretne mihamarabb és minél jobban beilleszkedni. Ezt pedig sokban megkönnyíti, ha nem lóg ki a sorból.*
-Ezt nyilván később kapjuk kézbe. De a többit, a tabardot és az amulettet, hol tudjuk magunkhoz venni? *Kérdez félig mosolyogva. Ha Wulfrixen úr jobban megnézi, egy gyermeteg lelkesedést láthat a félvér szemében. Tagadhatatlanul szeretne valami kézzelfoghatót birtokolni, ami az alakulathoz való tartozását jelképezi.*
-Illetve a szállás, amihez bizonyára kulcs is párosul. Azt kivel kell egyeztetni? *Elan sem hiszi, hogy minden aprósággal a gnóm foglalkozik. Az ő reszortja valószínűleg a papírmunka. Ez rendben is van így. Még egy wargtól sem várhatják el, hogy többfelé szakadjon. De új jövevényként a fél-elfnek szüksége van némi útbaigazításra. Ám ekkor kapja meg Nilevard válaszát, aki egy kicsit részletesebb történettel áll elő. Ami azt illeti, meglehetősen beleeélve magát, mintha ismét az események között lenne. Vagy csak most találná ki az egészet. Ezt csupán a lovag tudhatja. Mindenesetre, amennyiben az utóbbi áll fenn, akkor kíváló színész a srác. A félvér már-már meg is sajnálja. ~És én azt hittem, nekem volt kemény gyermekkorom.~*
-Felejtsd el, cimbora! Ez már régen történt. *Lapogatja meg a szőkeség vállát. Persze csak a haladás kedvéért. Semmi kedve most őt istápolni, amikor sokkal fontosabb dolguk is van. Példának okáért az első feladat, amit az alakulat körében végre kell hajtaniuk. Nem egy banditatábor felderítése, de kezdetnek mindenképpen megfelel.*
-A tanácsházán belül név szerint valakinek kell átadni, vagy tudni fogják, hogy kihez juttassák el? *Kérdez a levél ügyében. Nem szeretné már az első parancsot hibásan teljesíteni.*
//Jelentkezés//
-Részemről a megtiszteltetés, uram. És magam is igényt tartanék erre a páncélra, ha már ilyen nagylelkűen biztosítják. *Bólint az intéző felé, akinek valószínűleg ezt is le kell vésnie. Miért ne fogadná el az ingyenes felszerelést? Elan szeretne mihamarabb és minél jobban beilleszkedni. Ezt pedig sokban megkönnyíti, ha nem lóg ki a sorból.*
-Ezt nyilván később kapjuk kézbe. De a többit, a tabardot és az amulettet, hol tudjuk magunkhoz venni? *Kérdez félig mosolyogva. Ha Wulfrixen úr jobban megnézi, egy gyermeteg lelkesedést láthat a félvér szemében. Tagadhatatlanul szeretne valami kézzelfoghatót birtokolni, ami az alakulathoz való tartozását jelképezi.*
-Illetve a szállás, amihez bizonyára kulcs is párosul. Azt kivel kell egyeztetni? *Elan sem hiszi, hogy minden aprósággal a gnóm foglalkozik. Az ő reszortja valószínűleg a papírmunka. Ez rendben is van így. Még egy wargtól sem várhatják el, hogy többfelé szakadjon. De új jövevényként a fél-elfnek szüksége van némi útbaigazításra. Ám ekkor kapja meg Nilevard válaszát, aki egy kicsit részletesebb történettel áll elő. Ami azt illeti, meglehetősen beleeélve magát, mintha ismét az események között lenne. Vagy csak most találná ki az egészet. Ezt csupán a lovag tudhatja. Mindenesetre, amennyiben az utóbbi áll fenn, akkor kíváló színész a srác. A félvér már-már meg is sajnálja. ~És én azt hittem, nekem volt kemény gyermekkorom.~*
-Felejtsd el, cimbora! Ez már régen történt. *Lapogatja meg a szőkeség vállát. Persze csak a haladás kedvéért. Semmi kedve most őt istápolni, amikor sokkal fontosabb dolguk is van. Példának okáért az első feladat, amit az alakulat körében végre kell hajtaniuk. Nem egy banditatábor felderítése, de kezdetnek mindenképpen megfelel.*
-A tanácsházán belül név szerint valakinek kell átadni, vagy tudni fogják, hogy kihez juttassák el? *Kérdez a levél ügyében. Nem szeretné már az első parancsot hibásan teljesíteni.*
95. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-29 11:56:07
Üzenet elküldve: 2021-09-29 11:56:07
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
* Türelmesen végig hallgatja az intézőt illetve Elant. A páncél kérdésre felkapja a fejét. *
- Személy szerint a páncélommal nincs gondom, de ha wargos egyedi páncél akkor örömmel egy kis ideig elfogadnék egyet. Nemsokára egy teljes lovagi vértesetet szeretnék csináltatni. * Ha pedig már így gondolkozik, pont szükségtelen egyáltalán kérvényezni bármilyen páncélt. De ha így ideiglenesen is nagyobb védelemre tehet szert a megbízások között akkor inkább élne vele. De hamar szóba kerül Elan irányából egy olyan téma amit bánt, hogy megosztott a társasággal. Egy nagyobb sóhaj után meg is próbálja össze foglalni. *
- Általában banditák ellen küldött atyám, változóan tízen vagy éppen húsz katonával. Az egyik alkalommal amikor ki akarták fosztani az egyik falut, tudták, hogy jövünk. Zsoldosokat béreltek fel és megalkudtak velük. * Egy kisebb szünet után a trauma ki ül az arcára. * - Nem számítottunk rájuk és előre mentünk. Beküldtem a katonákat a hídra, de a dombra fel állva egy csapat el kezdte ránk küldeni az íj záport. Tapasztaltak voltak, és vagy harmincan lehettek. Mire sikerült pajzs falat húzni három emberem halt meg, egy óvatlan parancsért. * Fejét lehajtva megrázza magát. * - Vissza vonultunk, és megvártuk a támogatást, de addigra négy embert vesztettem. Nem hibáztatott senki, csak én magamat. A családokhoz személyesen mentem el, hogy megosszam velük a tragédiát. * Egy nagyobb szünetet hagyva néhány mély levegő után, folytatja. *
- Elnézést, a múlt néha felül kerekedik rajtam.
* Ismételten megrázza magát majd egy mosollyal feléjük fordul. * - Folytassuk uraim.
//Jelentkezés//
* Türelmesen végig hallgatja az intézőt illetve Elant. A páncél kérdésre felkapja a fejét. *
- Személy szerint a páncélommal nincs gondom, de ha wargos egyedi páncél akkor örömmel egy kis ideig elfogadnék egyet. Nemsokára egy teljes lovagi vértesetet szeretnék csináltatni. * Ha pedig már így gondolkozik, pont szükségtelen egyáltalán kérvényezni bármilyen páncélt. De ha így ideiglenesen is nagyobb védelemre tehet szert a megbízások között akkor inkább élne vele. De hamar szóba kerül Elan irányából egy olyan téma amit bánt, hogy megosztott a társasággal. Egy nagyobb sóhaj után meg is próbálja össze foglalni. *
- Általában banditák ellen küldött atyám, változóan tízen vagy éppen húsz katonával. Az egyik alkalommal amikor ki akarták fosztani az egyik falut, tudták, hogy jövünk. Zsoldosokat béreltek fel és megalkudtak velük. * Egy kisebb szünet után a trauma ki ül az arcára. * - Nem számítottunk rájuk és előre mentünk. Beküldtem a katonákat a hídra, de a dombra fel állva egy csapat el kezdte ránk küldeni az íj záport. Tapasztaltak voltak, és vagy harmincan lehettek. Mire sikerült pajzs falat húzni három emberem halt meg, egy óvatlan parancsért. * Fejét lehajtva megrázza magát. * - Vissza vonultunk, és megvártuk a támogatást, de addigra négy embert vesztettem. Nem hibáztatott senki, csak én magamat. A családokhoz személyesen mentem el, hogy megosszam velük a tragédiát. * Egy nagyobb szünetet hagyva néhány mély levegő után, folytatja. *
- Elnézést, a múlt néha felül kerekedik rajtam.
* Ismételten megrázza magát majd egy mosollyal feléjük fordul. * - Folytassuk uraim.
94. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-29 10:36:03
Üzenet elküldve: 2021-09-29 10:36:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*Úgy látszik, hogy minden fontosabb dolgon sikerül végigjutniuk, és ahogy hallja nem vette el egyikük kedvét sem a csatlakozástól, ami jó hír. Halovány mosollyal tekint mindkettejükre. *
-Remek, remek. Akkor hát, Eeyr hozta önöket a Warg Agyar Alakulatnál!
*Mondja, majd még egy pár vonást intéz a papírra.*
-Nos szükségük van páncélra? Egyéb másra? Mert akkor azt is leírnám, s ha minden kész, az első feladatuk az lesz, hogy ezt a levelet a Tanácsházára elvigyék.
*Közben persze hallja a Elantriel kérdését is, s magában egészen kuncogni lenne kedve, hisz neki is éppen ez járt a fejében. Igazán kíváncsi, hogy mit felel majd Nilevard. *
-Ez változó Nilevard úr, mindig a parancs szerint, alapvetően.
*Feleli, miközben a saját magáról szóló dolgokat is leírna a levélbe. Jó az, ha a Tanács is tud róla, hogy az alakulatnak lett egy intézője, s nem a parancsnok fog foglalkozni a kisebb ügyekkel és a papírmunkával. *
//Jelentkezés//
*Úgy látszik, hogy minden fontosabb dolgon sikerül végigjutniuk, és ahogy hallja nem vette el egyikük kedvét sem a csatlakozástól, ami jó hír. Halovány mosollyal tekint mindkettejükre. *
-Remek, remek. Akkor hát, Eeyr hozta önöket a Warg Agyar Alakulatnál!
*Mondja, majd még egy pár vonást intéz a papírra.*
-Nos szükségük van páncélra? Egyéb másra? Mert akkor azt is leírnám, s ha minden kész, az első feladatuk az lesz, hogy ezt a levelet a Tanácsházára elvigyék.
*Közben persze hallja a Elantriel kérdését is, s magában egészen kuncogni lenne kedve, hisz neki is éppen ez járt a fejében. Igazán kíváncsi, hogy mit felel majd Nilevard. *
-Ez változó Nilevard úr, mindig a parancs szerint, alapvetően.
*Feleli, miközben a saját magáról szóló dolgokat is leírna a levélbe. Jó az, ha a Tanács is tud róla, hogy az alakulatnak lett egy intézője, s nem a parancsnok fog foglalkozni a kisebb ügyekkel és a papírmunkával. *
93. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-28 08:21:07
Üzenet elküldve: 2021-09-28 08:21:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*A félvér ismét némán hallgatja a válaszokat. Időnként egyetértően bólogatva. A koszt és szállás résznél, ha lehet még jobban kiszélesedik a mosolya, nem félve attól, hogy a többiek azt feltételezik, hogy szétreped a feje. Örömmel veszi tudomásul, hogy amennyiben igényt tartanak a szolgálataira, úgy fogadóra sem kell költenie. Majd enyhén kétkedővé válik a tekintete, mikor Nilevard történetét hallgatja. Elan nem igazán kíván eltérni a tárgytól, de mind tudjuk, hogy a kíváncsiság nagy úr, az elme pedig mindenütt értelmet keres. Ennek a kényszernek megfelelve, fel is teszi az oldalát fúrdaló kérdést.*
-Mondd csak, barátom! Mégis milyen helyzet követel meg nyílzáport és pajzsfalat, ami nem háború?* Kérdezi a páncélos felé fordulva. Hangjából semmilyen gúny nem ütközik ki. Inkább csak esélyt szeretne adni a társának egy gyönyörű mentésre, vagy épp hogy mélyebbre ássa magát. Ez már rajta múlik. No meg persze a kíváncsiság is nagy szerepet játszik a kérdésben. Nilevard válasza után, Wulfrixen úr a fél-elf kérdését is megválaszolja. Többé-kevésbé. Hiszen a következményekre alig, ha tér ki. Annyit viszont világossá tesz, hogy jogukban áll a végsőkig elmenni, amennyiben a helyzet úgy kívánja. Ám mindenkinek jobb, ha rendelkezésre áll egy magyarázat, ami kifejti, hogy miért kívánta úgy.*
-Világos. *Bólint az intéző felé, mintegy megerősítve a tényt, hogy mindent megértett. Végül egy kurta, de határozott mosollyal folytatja, amit Nilevard elkezdett.*
-Részemről sem változott a terv. Amennyiben minden kritériumnak megfelelek, szeretném az alakulatot és a várost szolgálni. *Valójában nincs helye több szónak. Minden más majd látva ismerszik meg. Lovagolhatnak történeteken, a jövő ettől még okozhat meglepetést, még egy nyílzáport megélt veteránnak is.*
//Jelentkezés//
*A félvér ismét némán hallgatja a válaszokat. Időnként egyetértően bólogatva. A koszt és szállás résznél, ha lehet még jobban kiszélesedik a mosolya, nem félve attól, hogy a többiek azt feltételezik, hogy szétreped a feje. Örömmel veszi tudomásul, hogy amennyiben igényt tartanak a szolgálataira, úgy fogadóra sem kell költenie. Majd enyhén kétkedővé válik a tekintete, mikor Nilevard történetét hallgatja. Elan nem igazán kíván eltérni a tárgytól, de mind tudjuk, hogy a kíváncsiság nagy úr, az elme pedig mindenütt értelmet keres. Ennek a kényszernek megfelelve, fel is teszi az oldalát fúrdaló kérdést.*
-Mondd csak, barátom! Mégis milyen helyzet követel meg nyílzáport és pajzsfalat, ami nem háború?* Kérdezi a páncélos felé fordulva. Hangjából semmilyen gúny nem ütközik ki. Inkább csak esélyt szeretne adni a társának egy gyönyörű mentésre, vagy épp hogy mélyebbre ássa magát. Ez már rajta múlik. No meg persze a kíváncsiság is nagy szerepet játszik a kérdésben. Nilevard válasza után, Wulfrixen úr a fél-elf kérdését is megválaszolja. Többé-kevésbé. Hiszen a következményekre alig, ha tér ki. Annyit viszont világossá tesz, hogy jogukban áll a végsőkig elmenni, amennyiben a helyzet úgy kívánja. Ám mindenkinek jobb, ha rendelkezésre áll egy magyarázat, ami kifejti, hogy miért kívánta úgy.*
-Világos. *Bólint az intéző felé, mintegy megerősítve a tényt, hogy mindent megértett. Végül egy kurta, de határozott mosollyal folytatja, amit Nilevard elkezdett.*
-Részemről sem változott a terv. Amennyiben minden kritériumnak megfelelek, szeretném az alakulatot és a várost szolgálni. *Valójában nincs helye több szónak. Minden más majd látva ismerszik meg. Lovagolhatnak történeteken, a jövő ettől még okozhat meglepetést, még egy nyílzáport megélt veteránnak is.*
92. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-27 18:39:48
Üzenet elküldve: 2021-09-27 18:39:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
* Végig hallgatva az Wulfrixen urat, hamar észre veszi, hogy feleslegesen túl sok információt osztott meg vele. A legtöbb esetben nem érdemes a közeli múltat bolygatni, sok mindent lehet mondani Nilevardra, de semmiképp nem szándékozik beképzelt lenni vagy éppen mellét dübörgetve viselkedni, de az intéző tekintetéről ez tükröződik a kimondott szavak után. Mint mindennek, ez is súllyal bír egy ember életébe. Nem lényegtelen dolog csak kiejteni a szavakat a szádon, érdemes végig is gondolni, és számolni arra, hogy ha olyat mondasz, akkor akár a következményével is. Miután a válaszaikra megkapták a válaszaikat, nyitottá válik ismételten a kérdez felelek lehetőség. *
- Személyem nevébe beszélhetek csak, nem változott a véleményem az alakulatról. Ha önök is igényt tartanak a szolgálataimra, örömömre szolgálni és védeni. * Egy határozott tekintet és egy komoly tömör válasz, ez kell ide. Nem az amiből épp kiszakadni akart. Ideje a múltat el dobnia és arra az életre rá térni amit a saját erejéből tud elérni. Igen, eljött az idő a bizonyításra. A gnóm tekintete nem olyan kecsegtető mint eddig volt. Pontosan azért amit saját hibájából tett, egy lovag igenis legyen szerény. Még akkor is ha van vagy éppen volt mit a tejbe aprítani. *
- Ha szabadna még egy kérdést, a partnereket kiosztják mellénk vagy éppen választhatjuk magunk? A parancsnok úr gondolom mindig egy tapasztaltabb taggal küldi az újakat. Vagy éppen ez néhány küldetés után már nem játszik szerepet?
* Nem éppen egy szükséges kérdés, de nem is nevezhető elhanyagolható eredetűnek is. Hisz a társak azok akik védik és oltalmazzák a hátadat a baj elől. És ha épp egy olyan személy társaságába vagy akit ki nem állhatsz, nem biztos, hogy olyan hatékonysággal állsz a védelemmel szembe, mint általában tennéd. Nilevard soha nem volt nevezhető igazságtalannak, ha valami mellett elkötelezte magát, még akit ki nem állhatott azt is ugyanúgy védelmezte volna mintha a testvére lett volna. Hisz a feladata ez volt, a parancs pedig az parancs. *
//Jelentkezés//
* Végig hallgatva az Wulfrixen urat, hamar észre veszi, hogy feleslegesen túl sok információt osztott meg vele. A legtöbb esetben nem érdemes a közeli múltat bolygatni, sok mindent lehet mondani Nilevardra, de semmiképp nem szándékozik beképzelt lenni vagy éppen mellét dübörgetve viselkedni, de az intéző tekintetéről ez tükröződik a kimondott szavak után. Mint mindennek, ez is súllyal bír egy ember életébe. Nem lényegtelen dolog csak kiejteni a szavakat a szádon, érdemes végig is gondolni, és számolni arra, hogy ha olyat mondasz, akkor akár a következményével is. Miután a válaszaikra megkapták a válaszaikat, nyitottá válik ismételten a kérdez felelek lehetőség. *
- Személyem nevébe beszélhetek csak, nem változott a véleményem az alakulatról. Ha önök is igényt tartanak a szolgálataimra, örömömre szolgálni és védeni. * Egy határozott tekintet és egy komoly tömör válasz, ez kell ide. Nem az amiből épp kiszakadni akart. Ideje a múltat el dobnia és arra az életre rá térni amit a saját erejéből tud elérni. Igen, eljött az idő a bizonyításra. A gnóm tekintete nem olyan kecsegtető mint eddig volt. Pontosan azért amit saját hibájából tett, egy lovag igenis legyen szerény. Még akkor is ha van vagy éppen volt mit a tejbe aprítani. *
- Ha szabadna még egy kérdést, a partnereket kiosztják mellénk vagy éppen választhatjuk magunk? A parancsnok úr gondolom mindig egy tapasztaltabb taggal küldi az újakat. Vagy éppen ez néhány küldetés után már nem játszik szerepet?
* Nem éppen egy szükséges kérdés, de nem is nevezhető elhanyagolható eredetűnek is. Hisz a társak azok akik védik és oltalmazzák a hátadat a baj elől. És ha épp egy olyan személy társaságába vagy akit ki nem állhatsz, nem biztos, hogy olyan hatékonysággal állsz a védelemmel szembe, mint általában tennéd. Nilevard soha nem volt nevezhető igazságtalannak, ha valami mellett elkötelezte magát, még akit ki nem állhatott azt is ugyanúgy védelmezte volna mintha a testvére lett volna. Hisz a feladata ez volt, a parancs pedig az parancs. *
91. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-27 17:39:43
Üzenet elküldve: 2021-09-27 17:39:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*Nilevard szavai, és úgy alapvetően a mondatai roppant kuszák, néha pedig érthetetlen dolgokról beszél, amik nem is vágnak az adott témába, így külön erőfeszítést igényel az intézőtől, hogy értelmezni tudja azokat, és kiszűrje azt az információt, ami a hasznára válik.*
-Értem.
*Feleli kurtán a magyarázatra. Bár nem kell sokáig gondolkoznia, hamar záporozni kezdenek felé az ifjú férfi által a kérdések, ami, igazából nincs ellenére. Ezekről egyébként is szeretett volna beszélni, így pedig elébe mehet a dolgoknak.*
-Nos a korábbihoz visszatérve, röviden: nem. Nem állunk felettük, egy különálló szervezeti egységként működünk, önök sem, és a parancsnok sem adhat parancsokat a városi őrség tagjainak, és fordítva sem. Persze, ahogy szintén említette, előfordulhatnak közös munkák, de ezek jobbára kérésen alapszanak, nem pedig hierarchikus renden. A Tanács nagylelkűségének hála a város biztosít egy szolgálati páncélt, ingyen és bérmentve, méretre szabva, fegyvert azonban nem. Főleg azért, mert aki ide jelentkezik, nagy valószínűséggel rendelkezik fegyverrel, ha pedig nem, akkor azt is meg lehet oldani, csak nem ingyen.
*Itt felváltva néz mindkettejükre, hisz ez nem csak hogy érinti őket, de külön rá is kérdeztek.*
-Illetve, köpeny helyett a lovagokéhoz hasonló tabard az, amit viselni köteles mindenki, ez lehet páncélon is hordani, vagy egyszerű ruhán is. Ez jelzi az alakulathoz való tartozásukat, illetve egy warg fejes amulett.
*Ez sokkal kényelmesebb egyébként, mint a köpeny volt, és hasznosabb is, bármire fel lehet venni, és nem akad bele semmibe ha szorult helyzetben találná magát valaki.*
-Itt az Odúban vannak szobák, itt elfoglalhatnak egyet, a konyhán pedig mindig van valami harapnivaló.
*Tér rá a kosztra, és a tetőre a fejük fölött.*
-Főként csapatban. Hisz, ahogy az alakulat neve is mutatja , csapatban vagyunk igazán erősek, akár egy warg falka. Kettő-három képzett, fegyelmezett és egymás kezére dolgozó bakával igencsak nehéz birokra kelni. Jóval nehezebb, mintha egyedül van az ember.
*Ez is olyan dolog, hogy a számára roppant egyértelmű dolog. És nem is csak a biztonság miatt, egyéb haszna is van, mint például egymás tetteinek igazolása egy kérdéses történés esetén. Nielvard ismét olyan témát boncolgat, ami sehogy sem kapcsolódik ide igazán, sőt mi több, a gnóm kifejezéstelen arcán a szemöldökei is fel-fel húzódnak a történetek hallatán. ~Alig húsz éves forma lehet, de ennyi mindent csinált? Hogy? 10 évesen már a pajzsfalban állt a nyílvessző áradat alatt, ami ráadásul nem is háború volt, hanem...? ~
Nem tesz külön megjegyzést, csak a fejét csóválja meg enyhén, s elraktározza magának, hogy igencsak nagyot mondó lehet ez az ifjú, és odafigyelést igényel majd. Közben pedig Elantriel egy igencsak fontos kérdést tesz fel, amire Wulfrixen elmosolyodik, ahogy ránéz.*
-Nos, ha nincs rá mód...
*Tart is egy kis szünetet.*
-Senki nem várja el önöktől, hogy haljanak ostoba halált. Egyszerűen csak a törvényben foglalt büntetéseket nem mi hajtjuk végre, és nem kell egyből az akasztásra gondolni, ide tartozik a bírságolás is. Mi csak elfogjuk az elkövetőket, ártalmatlanítjuk őket, és a bíróság dönt a sorsuk felől. S ha úgy alakul, hogy nincs más megoldás, mint kioltani az életüket, nos ez is kötelességünk. Egyébként kidolgozás alatt áll egy belsős szabályrendszer, amint elkészül és elfogadásra kerül a Tanács által önök is tájékoztatva lesznek, persze ha még mindig csatlakozni szeretnének.
//Jelentkezés//
*Nilevard szavai, és úgy alapvetően a mondatai roppant kuszák, néha pedig érthetetlen dolgokról beszél, amik nem is vágnak az adott témába, így külön erőfeszítést igényel az intézőtől, hogy értelmezni tudja azokat, és kiszűrje azt az információt, ami a hasznára válik.*
-Értem.
*Feleli kurtán a magyarázatra. Bár nem kell sokáig gondolkoznia, hamar záporozni kezdenek felé az ifjú férfi által a kérdések, ami, igazából nincs ellenére. Ezekről egyébként is szeretett volna beszélni, így pedig elébe mehet a dolgoknak.*
-Nos a korábbihoz visszatérve, röviden: nem. Nem állunk felettük, egy különálló szervezeti egységként működünk, önök sem, és a parancsnok sem adhat parancsokat a városi őrség tagjainak, és fordítva sem. Persze, ahogy szintén említette, előfordulhatnak közös munkák, de ezek jobbára kérésen alapszanak, nem pedig hierarchikus renden. A Tanács nagylelkűségének hála a város biztosít egy szolgálati páncélt, ingyen és bérmentve, méretre szabva, fegyvert azonban nem. Főleg azért, mert aki ide jelentkezik, nagy valószínűséggel rendelkezik fegyverrel, ha pedig nem, akkor azt is meg lehet oldani, csak nem ingyen.
*Itt felváltva néz mindkettejükre, hisz ez nem csak hogy érinti őket, de külön rá is kérdeztek.*
-Illetve, köpeny helyett a lovagokéhoz hasonló tabard az, amit viselni köteles mindenki, ez lehet páncélon is hordani, vagy egyszerű ruhán is. Ez jelzi az alakulathoz való tartozásukat, illetve egy warg fejes amulett.
*Ez sokkal kényelmesebb egyébként, mint a köpeny volt, és hasznosabb is, bármire fel lehet venni, és nem akad bele semmibe ha szorult helyzetben találná magát valaki.*
-Itt az Odúban vannak szobák, itt elfoglalhatnak egyet, a konyhán pedig mindig van valami harapnivaló.
*Tér rá a kosztra, és a tetőre a fejük fölött.*
-Főként csapatban. Hisz, ahogy az alakulat neve is mutatja , csapatban vagyunk igazán erősek, akár egy warg falka. Kettő-három képzett, fegyelmezett és egymás kezére dolgozó bakával igencsak nehéz birokra kelni. Jóval nehezebb, mintha egyedül van az ember.
*Ez is olyan dolog, hogy a számára roppant egyértelmű dolog. És nem is csak a biztonság miatt, egyéb haszna is van, mint például egymás tetteinek igazolása egy kérdéses történés esetén. Nielvard ismét olyan témát boncolgat, ami sehogy sem kapcsolódik ide igazán, sőt mi több, a gnóm kifejezéstelen arcán a szemöldökei is fel-fel húzódnak a történetek hallatán. ~Alig húsz éves forma lehet, de ennyi mindent csinált? Hogy? 10 évesen már a pajzsfalban állt a nyílvessző áradat alatt, ami ráadásul nem is háború volt, hanem...? ~
Nem tesz külön megjegyzést, csak a fejét csóválja meg enyhén, s elraktározza magának, hogy igencsak nagyot mondó lehet ez az ifjú, és odafigyelést igényel majd. Közben pedig Elantriel egy igencsak fontos kérdést tesz fel, amire Wulfrixen elmosolyodik, ahogy ránéz.*
-Nos, ha nincs rá mód...
*Tart is egy kis szünetet.*
-Senki nem várja el önöktől, hogy haljanak ostoba halált. Egyszerűen csak a törvényben foglalt büntetéseket nem mi hajtjuk végre, és nem kell egyből az akasztásra gondolni, ide tartozik a bírságolás is. Mi csak elfogjuk az elkövetőket, ártalmatlanítjuk őket, és a bíróság dönt a sorsuk felől. S ha úgy alakul, hogy nincs más megoldás, mint kioltani az életüket, nos ez is kötelességünk. Egyébként kidolgozás alatt áll egy belsős szabályrendszer, amint elkészül és elfogadásra kerül a Tanács által önök is tájékoztatva lesznek, persze ha még mindig csatlakozni szeretnének.
90. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-27 07:48:53
Üzenet elküldve: 2021-09-27 07:48:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*Elan némán hallgatja Nilevard szavait, a családjáról és az ajándékba kapott rangokról. Olykor Biccentve mutat egyetértést, máskor kérdőn bámul maga elé. Nem ért minden mondatot, de nem is az ő dolga, hogy megértése. Megkönnyebbült mosoly húzódik a szájára, mikor a gnóm kijelenteni, hogy itt ilyen kegyekben nem fog részesülni. A "Mindenki egyenlő" résznél, már gúnyosan vigyorog, de próbálja palástolni. A kárörvendés nem éppen a félvér stílusa. Ki véve, mikor megérdemli a célpont. Wulfrixen úr, már-már bókra emlékeztető, szavaira egy őszintébb mosoly jelenik meg az arcán.*
-Igyekszem nem elmerülni a bűn mocsárban. Az első személy, akit életem során tiszteltem, azt tanította, hogy jót csupán akkor várhatunk, ha magunk is jót cselekszünk. *Mi bizonyítaná jobban e szavak igazságát, mint a fél-elfet állatként tartó bűnözők sorsa? Mindenesetre ő nem kíván ilyen módon fűbe harapni. Ezért pedig bármit elkövetne. Részben talán ebből az okból is van most itt. Részben. Mert az elsődleges célja még mindig az, hogy a jó oldalon hasznosíthassa a tudását. Hogy emellett gyarapíthatja is, már csak cseresznye a pitében. Közben a szőke páncélos egy sor kérdéssel áll elő, amihez Elannak is akad néhány szava. Gyorsan, ám nem faragatlan módon, kihasználja a rövid szünetet, hogy közbevágjon.*
-Nekem viszont lenne egy kérésem. Amennyiben van rá mód, szívesebben használnám a saját fegyvereimet. Tudja, azok egyedi darabok, az én kezeimre tervezve. *Néz kérdőn maga elé, visszaadva a szót sorstársának, vagy éppen a gnómnak. Ahogy kívánják. Az utcákon elcsípett gaztevőknél, azonban összevonódnak a félvér szemöldökei. Ismeri az alvilági figurák észjárását, hiszen közöttük nőtt fel. Nem adják egykönnyen a bőrüket. Némelyik inkább meghal, mintsem bebörtönözzék. A bűnbandák sem kímélik egy elfogott, majd szabadon engedett társukat. Az ilyen rend szerint viseli az áruló bélyegét, és gyakran rosszabb sors vár rá, mintha elítélték volna. Így az elfogásuk sem jobb lehetőség számukra a halálnál.*
-És ha nincs rá mód? *Tekint az intézőre még mindig szorosan összevont szemöldökökkel.* Értem ez alatt, hogyha kötik az ebet a karóhoz és kénytelenek vagyunk végezni velük, az von magával következményeket maga után számunkra?
//Jelentkezés//
*Elan némán hallgatja Nilevard szavait, a családjáról és az ajándékba kapott rangokról. Olykor Biccentve mutat egyetértést, máskor kérdőn bámul maga elé. Nem ért minden mondatot, de nem is az ő dolga, hogy megértése. Megkönnyebbült mosoly húzódik a szájára, mikor a gnóm kijelenteni, hogy itt ilyen kegyekben nem fog részesülni. A "Mindenki egyenlő" résznél, már gúnyosan vigyorog, de próbálja palástolni. A kárörvendés nem éppen a félvér stílusa. Ki véve, mikor megérdemli a célpont. Wulfrixen úr, már-már bókra emlékeztető, szavaira egy őszintébb mosoly jelenik meg az arcán.*
-Igyekszem nem elmerülni a bűn mocsárban. Az első személy, akit életem során tiszteltem, azt tanította, hogy jót csupán akkor várhatunk, ha magunk is jót cselekszünk. *Mi bizonyítaná jobban e szavak igazságát, mint a fél-elfet állatként tartó bűnözők sorsa? Mindenesetre ő nem kíván ilyen módon fűbe harapni. Ezért pedig bármit elkövetne. Részben talán ebből az okból is van most itt. Részben. Mert az elsődleges célja még mindig az, hogy a jó oldalon hasznosíthassa a tudását. Hogy emellett gyarapíthatja is, már csak cseresznye a pitében. Közben a szőke páncélos egy sor kérdéssel áll elő, amihez Elannak is akad néhány szava. Gyorsan, ám nem faragatlan módon, kihasználja a rövid szünetet, hogy közbevágjon.*
-Nekem viszont lenne egy kérésem. Amennyiben van rá mód, szívesebben használnám a saját fegyvereimet. Tudja, azok egyedi darabok, az én kezeimre tervezve. *Néz kérdőn maga elé, visszaadva a szót sorstársának, vagy éppen a gnómnak. Ahogy kívánják. Az utcákon elcsípett gaztevőknél, azonban összevonódnak a félvér szemöldökei. Ismeri az alvilági figurák észjárását, hiszen közöttük nőtt fel. Nem adják egykönnyen a bőrüket. Némelyik inkább meghal, mintsem bebörtönözzék. A bűnbandák sem kímélik egy elfogott, majd szabadon engedett társukat. Az ilyen rend szerint viseli az áruló bélyegét, és gyakran rosszabb sors vár rá, mintha elítélték volna. Így az elfogásuk sem jobb lehetőség számukra a halálnál.*
-És ha nincs rá mód? *Tekint az intézőre még mindig szorosan összevont szemöldökökkel.* Értem ez alatt, hogyha kötik az ebet a karóhoz és kénytelenek vagyunk végezni velük, az von magával következményeket maga után számunkra?
89. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-26 12:45:41
Üzenet elküldve: 2021-09-26 12:45:41
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
* Az intéző vissza kérdezése egy pillanatra le fagyasztja Nilevardot. *
- Igen sajnos, mivel az én szándékom más. A vágyam nevet szerezni magamnak az emberek védelmébe, hogy büszkén emelhessem fel a címerünket, de nem a múltnak egy oly elismerése miatt akarom emelni amibe nem volt szerepem. Természetesen nem csak párbajaim voltak. Gyakran kiképzéseket is kellett vezetnem az utolsó évembe atyám mellett. De nekem pont azzal van a gond, hogy nem az ő cselekedeteit akarom felhasználni, hogy előre jussak az életbe. Hanem a sajátomat.
* A gnóm válasza megnyugtatja a lovagot, de némiképp sok kérdést vet fel benne. *
- A város őrség felett állunk rangba majd? Kérhetünk akár támogatást is tőlük? Illetve egy személyesebb kérdésem lenne ami társamat is ugyanúgy érint. * Mutat a partnerre. * - Szállással illetve bérezésbe mit várjunk? Fegyverzet? Páncélzat? Esetleg készíttethetünk egyedi páncélt és kapunk hozzá warg köpenyt?
* Egy kis szünetet hagyva, megvárja a választ és utána ismét kérdez. *
- Csapatba is dolgozhatunk vagy mindenképp külön megbízásokra számíthatunk?
* Végig gondolva, szeretne mihamarabb megbízható tagja lenni az egységnek és bizonyítani, hogy számíthatnak rá. De ez még a jövő. *
- Háborúba még nem voltam, amit nem is bánok. De már volt szerencsétlenségem pajzs falba a második sorba vonulni a vesszőktől el fedett ég alatt. Vesztettem már társakat kik közel álltak hozzám. Vezettem már társakat halálba, atyám nem kímélt mikor a nehéz döntéseket kellett meghozni. Elnézést csak szándékomban állt jelezni, hogy nem áll tőlem messze az alakulat rendszere.
* A tekintete az eddigi vidámság helyett kiüresedetté válik, kora ellenére atyja nem védte a nehéz döntések súlyától. Még ha tudta is, hogy rosszul döntött végig csináltatta vele, hogy tanuljon belőle. *
//Jelentkezés//
* Az intéző vissza kérdezése egy pillanatra le fagyasztja Nilevardot. *
- Igen sajnos, mivel az én szándékom más. A vágyam nevet szerezni magamnak az emberek védelmébe, hogy büszkén emelhessem fel a címerünket, de nem a múltnak egy oly elismerése miatt akarom emelni amibe nem volt szerepem. Természetesen nem csak párbajaim voltak. Gyakran kiképzéseket is kellett vezetnem az utolsó évembe atyám mellett. De nekem pont azzal van a gond, hogy nem az ő cselekedeteit akarom felhasználni, hogy előre jussak az életbe. Hanem a sajátomat.
* A gnóm válasza megnyugtatja a lovagot, de némiképp sok kérdést vet fel benne. *
- A város őrség felett állunk rangba majd? Kérhetünk akár támogatást is tőlük? Illetve egy személyesebb kérdésem lenne ami társamat is ugyanúgy érint. * Mutat a partnerre. * - Szállással illetve bérezésbe mit várjunk? Fegyverzet? Páncélzat? Esetleg készíttethetünk egyedi páncélt és kapunk hozzá warg köpenyt?
* Egy kis szünetet hagyva, megvárja a választ és utána ismét kérdez. *
- Csapatba is dolgozhatunk vagy mindenképp külön megbízásokra számíthatunk?
* Végig gondolva, szeretne mihamarabb megbízható tagja lenni az egységnek és bizonyítani, hogy számíthatnak rá. De ez még a jövő. *
- Háborúba még nem voltam, amit nem is bánok. De már volt szerencsétlenségem pajzs falba a második sorba vonulni a vesszőktől el fedett ég alatt. Vesztettem már társakat kik közel álltak hozzám. Vezettem már társakat halálba, atyám nem kímélt mikor a nehéz döntéseket kellett meghozni. Elnézést csak szándékomban állt jelezni, hogy nem áll tőlem messze az alakulat rendszere.
* A tekintete az eddigi vidámság helyett kiüresedetté válik, kora ellenére atyja nem védte a nehéz döntések súlyától. Még ha tudta is, hogy rosszul döntött végig csináltatta vele, hogy tanuljon belőle. *
88. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-25 21:09:09
Üzenet elküldve: 2021-09-25 21:09:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*Fél füllel azért sikerül elkapnia Nilevard szavait, amit a másikhoz intéz, s csak a fejét csóválja magában. ~Remélem nem hal ki túl hamar ez a lelkesedés, az ifjoncok mindig ilyenek, aztán jön egy-két komoly döntés, vagy bajtársak esnek el, és hamar kiábrándulnak a nagy szavakból. A parancsnoknak biztos tetszene. ~
Mosolyog is a bajsza alatt. Aztán pedig elkezdi felvezetni a fontos információkat az egységgel kapcsolatban. *
-Sajnos?
*Ez fogja meg leginkább a gnóm fülét, és kérdőn néz a férfire, kicsit kuszának hangzik amiket mond, de nagyjából ki tudja fűzni belőle Wulfrix a lényeget. *
-Ettől nem kell tartania, itt mindenki egyenlő, nemesi címektől és családi, vagyoni vagy hatalmi háttérből függetlenül.
*Egyenlő, legalábbis a rangokon kívül. Persze figyelmesen hallgatja Elantrielt is, s csak néha biccent egyet jelezve, hogy érti és figyel. *
-Ez az igazi lényeg, Elantriel úr. A hajlandóság a tanulásra. Itt ezt nagyra becsüli mindenki. Az elhatározása pedig igencsak nemes jellemre vall.
*Úgy látszik, hogy két igencsak erkölcsös figurát fogott ki magának az aprócska intéző, legalábbis ha lehet hinni a szavuknak. *
-Egyébként, csak hogy ismételjem magam, itt mindenki egyenlő alapvetően. Senki sincs kinézve, mert korábban pék volt, koldus vagy gladiátor, bár az utóbbiért egyébként sem hiszem, hogy bárki megtenné, sőt.
*Örül azért, hogy mernek és tudnak mit kérdezni tőle, mert így nem kell mindent magától elszónokolnia. *
-A küldetések nagyon változatosak lehetnek, mint például kinyomozni, hogy mi történt Sziritániában, már ha hallották a híreket. Nemrég pedig egy emberrabló kifüstöléséhez kértek segítséget a városi őrség tagjai. De ha egy fontos személy érkezik, úgy gondolom azt is a ki feladatunk biztonságban tartani, satöbbi.
*Reméli, hogy kielégítő választ tudott adni, mert bár ezek a közelmúlt eseményei, még nem olyan régen alakultak meg, hogy többet lehessen tudni. *
-Továbbá Warg Agyar alakulatnak csakis Even Alrishul, A Népek Tanácsának Biztonsági és Igazságtételi Ülnöke illetve a Népek Tanácsának elnöke adhat parancsot, vagy küldetést, ha úgy tetszik. Természetesen Bredoc parancsnok után, és azok után, akik rangban önök felett állnak, de erről később. Hogyha egy ügy éppen úgy hozná, hogy a városi őrség más egységeivel egyszerre, egy adott helyen kell dolgoznunk, úgy mi élvezünk elsőbbséget.
*Itt hagy egy kis szünetet, hogy ne zúduljon túl sok információ egyszerre rájuk, bár ez szinte elkerülhetetlen. *
-Mondanom sem kell, hogyha egyéb parancsba nem ütközik, alapvetően elvárható, hogy segítsenek annak, aki segítséget kér. Mondjuk ha éppen csak sétálnak egyet, és azt látják, hogy éppen kirabolnak vagy megtámadnak valakit.
*Bár ez elég egyértelmű lehet, azért jobb tisztázni. *
-Az eljárás minden esetben az, hogyha mód van rá, akkor el kell fogni a gaztevőket, és itt bebörtönözni, amíg a Népek Tanácsa nem hoz döntést az ügyben, de ez már az én munkám, és nem az önöké, így ezzel nem is fárasztanám magukat.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.27 15:45:53, a következő indokkal:
Kérésre.
//Jelentkezés//
*Fél füllel azért sikerül elkapnia Nilevard szavait, amit a másikhoz intéz, s csak a fejét csóválja magában. ~Remélem nem hal ki túl hamar ez a lelkesedés, az ifjoncok mindig ilyenek, aztán jön egy-két komoly döntés, vagy bajtársak esnek el, és hamar kiábrándulnak a nagy szavakból. A parancsnoknak biztos tetszene. ~
Mosolyog is a bajsza alatt. Aztán pedig elkezdi felvezetni a fontos információkat az egységgel kapcsolatban. *
-Sajnos?
*Ez fogja meg leginkább a gnóm fülét, és kérdőn néz a férfire, kicsit kuszának hangzik amiket mond, de nagyjából ki tudja fűzni belőle Wulfrix a lényeget. *
-Ettől nem kell tartania, itt mindenki egyenlő, nemesi címektől és családi, vagyoni vagy hatalmi háttérből függetlenül.
*Egyenlő, legalábbis a rangokon kívül. Persze figyelmesen hallgatja Elantrielt is, s csak néha biccent egyet jelezve, hogy érti és figyel. *
-Ez az igazi lényeg, Elantriel úr. A hajlandóság a tanulásra. Itt ezt nagyra becsüli mindenki. Az elhatározása pedig igencsak nemes jellemre vall.
*Úgy látszik, hogy két igencsak erkölcsös figurát fogott ki magának az aprócska intéző, legalábbis ha lehet hinni a szavuknak. *
-Egyébként, csak hogy ismételjem magam, itt mindenki egyenlő alapvetően. Senki sincs kinézve, mert korábban pék volt, koldus vagy gladiátor, bár az utóbbiért egyébként sem hiszem, hogy bárki megtenné, sőt.
*Örül azért, hogy mernek és tudnak mit kérdezni tőle, mert így nem kell mindent magától elszónokolnia. *
-A küldetések nagyon változatosak lehetnek, mint például kinyomozni, hogy mi történt Sziritániában, már ha hallották a híreket. Nemrég pedig egy emberrabló kifüstöléséhez kértek segítséget a városi őrség tagjai. De ha egy fontos személy érkezik, úgy gondolom azt is a ki feladatunk biztonságban tartani, satöbbi.
*Reméli, hogy kielégítő választ tudott adni, mert bár ezek a közelmúlt eseményei, még nem olyan régen alakultak meg, hogy többet lehessen tudni. *
-Továbbá Warg Agyar alakulatnak csakis Even Alrishul, A Népek Tanácsának Biztonsági és Igazságtételi Ülnöke illetve a Népek Tanácsának elnöke adhat parancsot, vagy küldetést, ha úgy tetszik. Természetesen Bredoc parancsnok után, és azok után, akik rangban önök felett állnak, de erről később. Hogyha egy ügy éppen úgy hozná, hogy a városi őrség más egységeivel egyszerre, egy adott helyen kell dolgoznunk, úgy mi élvezünk elsőbbséget.
*Itt hagy egy kis szünetet, hogy ne zúduljon túl sok információ egyszerre rájuk, bár ez szinte elkerülhetetlen. *
-Mondanom sem kell, hogyha egyéb parancsba nem ütközik, alapvetően elvárható, hogy segítsenek annak, aki segítséget kér. Mondjuk ha éppen csak sétálnak egyet, és azt látják, hogy éppen kirabolnak vagy megtámadnak valakit.
*Bár ez elég egyértelmű lehet, azért jobb tisztázni. *
-Az eljárás minden esetben az, hogyha mód van rá, akkor el kell fogni a gaztevőket, és itt bebörtönözni, amíg a Népek Tanácsa nem hoz döntést az ügyben, de ez már az én munkám, és nem az önöké, így ezzel nem is fárasztanám magukat.
A hozzászólást Lámpás (Moderátor) módosította, ekkor: 2021.09.27 15:45:53, a következő indokkal:
Kérésre.
87. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-25 08:22:46
Üzenet elküldve: 2021-09-25 08:22:46
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*Az ablaktalan folyosón lépkedve, a szerencsétlen félvér nem épp a legmegfelelőbb oldát mutatja. Persze arra már rájött, hogy nem Nilevardnak kénytelen mutatni a szebbik arcát. Ettől függetlenül sem kívánja megsérteni a lovagot. Vagy mit. A folyosón elhangzottak sem túlzottan viszik az értelem irányába, a félvért. Nem azért mert a férfi érthetetlenül beszélne, csupán Elannak nincs fogalma, hogy milyen irányba halad a világ. Így a kérdésre ő inkább majd az intézőnek válaszol. Hisz nyilván fel fogja tenni. Ha nem is ilyen puritán módon.*
-Akkor a köznép érdekében szeretnéd forgatni a kardod? *Kérdezi meg. Hiszen ő maga még nem is láthatott lovagot. Ha pedig így néznek ki és így beszélnek, nem sokat vesztett rajta. Végül csak elérnek az útjukat lezáró pontig. A félvér fel is sóhajt, amikor a kulcs háromszor elfordul. Valahol sejtett egy hasonló védelmet, azért reméli, hogy rájuk nem zárják rá így az ajtót. Amint az irodába lépnek, el is foglalja a neki kínált helyet. Elan nem az a fél-elf, aki ne élne a lehetőségekkel. Némán és figyelmesen hallgatja végig a rögtönzött bemutatót, majd a kérésre int is Nilevard felé, mintegy teret adva neki a válaszadásra.*
-Ahogy óhajtod. *Biccent mosolyogva, miközben átvesz egy kicsit a férfi mézeskalács stílusából. Azzal Elan is tisztában volt, hogy a városőri elit feladatati nem a járőrözésben merülnek ki. Azokat az alakokat, akiket az utcákon köpenyben látni, nehezére esne az alakulathoz kötni. De a küldetések jellegére, Wulfrixen úr nem tért ki bővebben. Majd rákérdez, mikor lehetőség adódik rá. Mikor a szőke páncélos végez, a félvér veszi magához a szót, majd egy gyors torokköszörülés után bele is kezd.*
-Jómagam még nem teljesítettem szolgálatot. Arénákban harcoltam mások szórakoztatására. *Itt persze nem említi meg, hogy illegális élet-halál harcokról volt szó, a mások pedig mindenféle alvilági népek voltak. Ez valahogy nem illene e falak közé.* Kölyökkorom óta erre neveltek. De nevezhetném inkább kiképzésének is. Csak a fegyverforgatáshoz értek és szeretném ezt valami jó cél érdekében kamatoztatni. *A másik lehetőség, hogy valami bűnbandához csapódik és talán épp az elit egyik tagja végez vele, miközben kifosztani szeretne valamit. Nem túlzottan biztos megélhetés.* Persze tudom, hogy az ilyesmi távol áll a parancsok végrehajtásától, és még az is hátrány, hogy sosem dolgoztam csapatban. Ám hiszem, hogy képes lennék beletanulni. *Néz a gnóm szemébe, bármiféle reakció után kutatva. Nem akarja lenyűgözni az urat. De reméli, hogy a kis bemutatkozásával nem lépett kettőt hátra.*
-Ellenben *vakarja meg a fejét* érdekelne, hogy milyen jellegű küldetésekre számíthatok. Szóval, ebben az alakulatban mik lesznek a feladataink? *Ezt azért jó előre tisztázni. Hiszen a félvér sem hülye. Ha feláldozhatóként valami öngyilkos misszióra küldik, és csak akkor lehet teljes jogú Warg, amennyiben egyben visszatér, az nem túl szép kilátást biztosít. Bár ezt talán el lehet várni egy elit harcostól.*
//Jelentkezés//
*Az ablaktalan folyosón lépkedve, a szerencsétlen félvér nem épp a legmegfelelőbb oldát mutatja. Persze arra már rájött, hogy nem Nilevardnak kénytelen mutatni a szebbik arcát. Ettől függetlenül sem kívánja megsérteni a lovagot. Vagy mit. A folyosón elhangzottak sem túlzottan viszik az értelem irányába, a félvért. Nem azért mert a férfi érthetetlenül beszélne, csupán Elannak nincs fogalma, hogy milyen irányba halad a világ. Így a kérdésre ő inkább majd az intézőnek válaszol. Hisz nyilván fel fogja tenni. Ha nem is ilyen puritán módon.*
-Akkor a köznép érdekében szeretnéd forgatni a kardod? *Kérdezi meg. Hiszen ő maga még nem is láthatott lovagot. Ha pedig így néznek ki és így beszélnek, nem sokat vesztett rajta. Végül csak elérnek az útjukat lezáró pontig. A félvér fel is sóhajt, amikor a kulcs háromszor elfordul. Valahol sejtett egy hasonló védelmet, azért reméli, hogy rájuk nem zárják rá így az ajtót. Amint az irodába lépnek, el is foglalja a neki kínált helyet. Elan nem az a fél-elf, aki ne élne a lehetőségekkel. Némán és figyelmesen hallgatja végig a rögtönzött bemutatót, majd a kérésre int is Nilevard felé, mintegy teret adva neki a válaszadásra.*
-Ahogy óhajtod. *Biccent mosolyogva, miközben átvesz egy kicsit a férfi mézeskalács stílusából. Azzal Elan is tisztában volt, hogy a városőri elit feladatati nem a járőrözésben merülnek ki. Azokat az alakokat, akiket az utcákon köpenyben látni, nehezére esne az alakulathoz kötni. De a küldetések jellegére, Wulfrixen úr nem tért ki bővebben. Majd rákérdez, mikor lehetőség adódik rá. Mikor a szőke páncélos végez, a félvér veszi magához a szót, majd egy gyors torokköszörülés után bele is kezd.*
-Jómagam még nem teljesítettem szolgálatot. Arénákban harcoltam mások szórakoztatására. *Itt persze nem említi meg, hogy illegális élet-halál harcokról volt szó, a mások pedig mindenféle alvilági népek voltak. Ez valahogy nem illene e falak közé.* Kölyökkorom óta erre neveltek. De nevezhetném inkább kiképzésének is. Csak a fegyverforgatáshoz értek és szeretném ezt valami jó cél érdekében kamatoztatni. *A másik lehetőség, hogy valami bűnbandához csapódik és talán épp az elit egyik tagja végez vele, miközben kifosztani szeretne valamit. Nem túlzottan biztos megélhetés.* Persze tudom, hogy az ilyesmi távol áll a parancsok végrehajtásától, és még az is hátrány, hogy sosem dolgoztam csapatban. Ám hiszem, hogy képes lennék beletanulni. *Néz a gnóm szemébe, bármiféle reakció után kutatva. Nem akarja lenyűgözni az urat. De reméli, hogy a kis bemutatkozásával nem lépett kettőt hátra.*
-Ellenben *vakarja meg a fejét* érdekelne, hogy milyen jellegű küldetésekre számíthatok. Szóval, ebben az alakulatban mik lesznek a feladataink? *Ezt azért jó előre tisztázni. Hiszen a félvér sem hülye. Ha feláldozhatóként valami öngyilkos misszióra küldik, és csak akkor lehet teljes jogú Warg, amennyiben egyben visszatér, az nem túl szép kilátást biztosít. Bár ezt talán el lehet várni egy elit harcostól.*
86. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-24 18:12:15
Üzenet elküldve: 2021-09-24 18:12:15
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Jelentkezés //
* A folyosón haladva enyhe feszültség lesz úrrá rajta, nem rég még a négy őrből próbált lelkesedést kihozni, hogy a jövendőbeli város védelme biztosabb legyen, sajnos ha ő képez ki valakit akkor az erőszak és az agresszió érzékelhető a stílusába. Nem szokása kegyetlenkedni, de mindig is atyja arra tanította, hogy tegye meg amit meg kell tenni a győzelem érdekébe. Az eddigi stresszes viselkedéséből a leendő bajtársa néhány szóval kizökkenti. Hamar el is legyezi a gondolatait, hogy a kérdésre választ adhasson. Egy mosollyal indít a félvér felé. *
- Bármilyen hihetetlenül is fog hangzani, de az emberek védelme, illetve a fajok közötti egyenlőség további fenntartása, akár nemes akár nem. Tudod a világ nem éppen egy fényes időszakba tart, és amit megtudok ez ellen tenni, megteszem. És te? * Fejébe kissé csalódott hisz ő ebbe tényleg hisz, de ténylegesen úgy hangzik mintha be akarná csak nyalni magát. Reméli, hogy társai nem így fognak erre tekinteni. Belépve a szobába amin még három zár is van, egy kellemesen berendezett helységet pillant meg. Látványosan utál itt lenni akié ez a hely. Próbálta hangulatossá tenni magának a helyet, de nem erre teremtették a személyt. Feltehetőleg a parancsok szobája lehet, egy harcos veteránnak ez kínzásnak tűnik. Helyet foglalva megadja a tiszteletet, hogy a legidősebb foglaljon helyet *
- Köszönjük. * Mondja majd helyet is foglal és figyelmesen a szemébe néz miközben elmondja a szükséges információkat. És a kérdés után társa felé fordul. *
- Ha megengedi. * Ezzel próbál engedélyt kérni a másik féltől, hogy elkezdhesse. Ha helyette ő kezdené akkor türelmesen megvárja a másik személyt. *
- Én személy szerint sajnos atyám emberinek vezetésével, őrjáratok megszervezésével illetve három falu védelmet szerveztem meg összesen amikor számítható banditák ki akarták fosztani. De személy szerint csak tisztként szolgáltam. De sajnos az sem a tapasztalataimból hanem a családom által kaptam. Büszke vagyok atyámra és címerünkre, de szeretnék meg dolgozni magam a szolgálati eredményeimért. Elnézést a személyeskedésért. * Egy kis szünet után mosolyát próbálja fenn tartani, de fejbe éppen kivégzi magát a felesleges locsogásért. *
* A folyosón haladva enyhe feszültség lesz úrrá rajta, nem rég még a négy őrből próbált lelkesedést kihozni, hogy a jövendőbeli város védelme biztosabb legyen, sajnos ha ő képez ki valakit akkor az erőszak és az agresszió érzékelhető a stílusába. Nem szokása kegyetlenkedni, de mindig is atyja arra tanította, hogy tegye meg amit meg kell tenni a győzelem érdekébe. Az eddigi stresszes viselkedéséből a leendő bajtársa néhány szóval kizökkenti. Hamar el is legyezi a gondolatait, hogy a kérdésre választ adhasson. Egy mosollyal indít a félvér felé. *
- Bármilyen hihetetlenül is fog hangzani, de az emberek védelme, illetve a fajok közötti egyenlőség további fenntartása, akár nemes akár nem. Tudod a világ nem éppen egy fényes időszakba tart, és amit megtudok ez ellen tenni, megteszem. És te? * Fejébe kissé csalódott hisz ő ebbe tényleg hisz, de ténylegesen úgy hangzik mintha be akarná csak nyalni magát. Reméli, hogy társai nem így fognak erre tekinteni. Belépve a szobába amin még három zár is van, egy kellemesen berendezett helységet pillant meg. Látványosan utál itt lenni akié ez a hely. Próbálta hangulatossá tenni magának a helyet, de nem erre teremtették a személyt. Feltehetőleg a parancsok szobája lehet, egy harcos veteránnak ez kínzásnak tűnik. Helyet foglalva megadja a tiszteletet, hogy a legidősebb foglaljon helyet *
- Köszönjük. * Mondja majd helyet is foglal és figyelmesen a szemébe néz miközben elmondja a szükséges információkat. És a kérdés után társa felé fordul. *
- Ha megengedi. * Ezzel próbál engedélyt kérni a másik féltől, hogy elkezdhesse. Ha helyette ő kezdené akkor türelmesen megvárja a másik személyt. *
- Én személy szerint sajnos atyám emberinek vezetésével, őrjáratok megszervezésével illetve három falu védelmet szerveztem meg összesen amikor számítható banditák ki akarták fosztani. De személy szerint csak tisztként szolgáltam. De sajnos az sem a tapasztalataimból hanem a családom által kaptam. Büszke vagyok atyámra és címerünkre, de szeretnék meg dolgozni magam a szolgálati eredményeimért. Elnézést a személyeskedésért. * Egy kis szünet után mosolyát próbálja fenn tartani, de fejbe éppen kivégzi magát a felesleges locsogásért. *
85. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-24 11:17:02
Üzenet elküldve: 2021-09-24 11:17:02
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek //
//Jelentkezés//
*Az odú hosszú folyosóin van idejük egy röpke csevelyre a két ifjúnak, amíg az irodához vezeti őket a gnóm. Addig nem is igen szólal meg,, majd a parancsnok tól kapott kulccsal kinyitja az összes zárat, és belép a helyiségbe.*
-Foglaljanak csak helyet.
*Mutat a székekre, ő maga pedig az asztal másik oldalára ül, papírt, tollat és tintát vesz elő, amíg megvárja, hogy helyet foglal a két jelentkező. *
-Nos.
*Néz egyik, majd a másik szemébe, ha el tudja kapni a tekinteteket. *
-Hogy elkerüljük a félreértéseket, kezdjük a legelején. A Tanács a lázadás után végre eljutott arra a pontra, amikor képes és hajlandó a város őrségét újraszervezni, ezért láthattak odakint gyakorlatozó újoncokat, és a többi. A Warg Agyar alakulat Bredoc Droyn vezetésével ezen őrség különleges alakulata, a veszélyesebb, speciálisabb küldetéseket mi hajtjuk végre, nem lebecsmérelve a többiek hasznát.
*Ezt fontosnak tartja kiemelni, mert a járőrözés, és a folyamatos jelenlét mutatása az egyszerű polgárok felé is nagyon fontos feladat, pusztán másféle, mint az övék.*
-Persze előfordulhat, hogy segítséget kérnék tőlünk, illetve ellátjuk a formálisabb feladatokat is, de fordítva erre aligha van esély, esetleges szélsőséges körülmények között.
*Azért néha néha hagy szünetet, hogy tudjanak reagálni, vagy kérdéseket feltenni, ha esetleg felmerülne valami bennük. *
-Ha úgy döntenek, hogy csatlakoznak, az első sikeres küldetésig próbaidősek lesznek, hisz éles bevetésen dől el, hogy lehet - e számítani magukra, hogy hogy teljesítik a parancsokat. Azt hiszem ez érthető dolog.
*Hisz ez tényleg fontos, mert akad olyan, aki erős elhatározással érkezik, de amikor becsapódik az első nyíl, valami megváltozik benne, s uralni kezdi a félelem, vagy a túlélés ösztöne. *
-Szolgáltak valaha korábban? Mivel foglalkoztak ezelőtt?
//Jelentkezés//
*Az odú hosszú folyosóin van idejük egy röpke csevelyre a két ifjúnak, amíg az irodához vezeti őket a gnóm. Addig nem is igen szólal meg,, majd a parancsnok tól kapott kulccsal kinyitja az összes zárat, és belép a helyiségbe.*
-Foglaljanak csak helyet.
*Mutat a székekre, ő maga pedig az asztal másik oldalára ül, papírt, tollat és tintát vesz elő, amíg megvárja, hogy helyet foglal a két jelentkező. *
-Nos.
*Néz egyik, majd a másik szemébe, ha el tudja kapni a tekinteteket. *
-Hogy elkerüljük a félreértéseket, kezdjük a legelején. A Tanács a lázadás után végre eljutott arra a pontra, amikor képes és hajlandó a város őrségét újraszervezni, ezért láthattak odakint gyakorlatozó újoncokat, és a többi. A Warg Agyar alakulat Bredoc Droyn vezetésével ezen őrség különleges alakulata, a veszélyesebb, speciálisabb küldetéseket mi hajtjuk végre, nem lebecsmérelve a többiek hasznát.
*Ezt fontosnak tartja kiemelni, mert a járőrözés, és a folyamatos jelenlét mutatása az egyszerű polgárok felé is nagyon fontos feladat, pusztán másféle, mint az övék.*
-Persze előfordulhat, hogy segítséget kérnék tőlünk, illetve ellátjuk a formálisabb feladatokat is, de fordítva erre aligha van esély, esetleges szélsőséges körülmények között.
*Azért néha néha hagy szünetet, hogy tudjanak reagálni, vagy kérdéseket feltenni, ha esetleg felmerülne valami bennük. *
-Ha úgy döntenek, hogy csatlakoznak, az első sikeres küldetésig próbaidősek lesznek, hisz éles bevetésen dől el, hogy lehet - e számítani magukra, hogy hogy teljesítik a parancsokat. Azt hiszem ez érthető dolog.
*Hisz ez tényleg fontos, mert akad olyan, aki erős elhatározással érkezik, de amikor becsapódik az első nyíl, valami megváltozik benne, s uralni kezdi a félelem, vagy a túlélés ösztöne. *
-Szolgáltak valaha korábban? Mivel foglalkoztak ezelőtt?
84. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-24 08:39:28
Üzenet elküldve: 2021-09-24 08:39:28
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Jótét lélek//
//Jelentkezés//
*Az invitálást Elan is elfogadja, hisz nemigen tehet mást, ha szeretné beteljesíteni, a szerinte neki szánt orsot. Ezen az úton pedig csak így indulhat el. Wulfrixen úr legalább is ezt lebegteti meg a szeme előtt. A félvér nem a kapkodásáról híres. Most mégis egy hatékonyabb arcát mutatja, azt remélve, hogy ez része lesz az első benyomásnak, ami ugye nagyon fontos. Lievard mögött lép az ablaktalan folyosóra, ahol el is fogja egy kísértetiesen hasonló érzés ahhoz, ami mindig a ketrecében lett úrrá rajta. Elméje egy apró része, még Truvyent is várni kezdi a szokásos beszámolójával. Pedig tudja, hogy ő már sosem tehet ilyet. Valójában már semmit sem tehet. Hamar el is hessegeti a gondolatot és inkább a sorstársát veszi jobban szemügyre. Ránézésre nagyjából egykorúak lehetnek. Fejben már meg is előlegez magának egy tegeződést. Amennyiben pedig nem szakít félbe semmit, és az ő szavába sem vágnak bele, beszélgetést kezdeményez.*
-Mondd, cimbora! Téged mi szél hozott az alakulathoz? *Próbálja a tőle telhetőt legbarátságosabb módon kérdezni. Ha pedig erre nincs lehetősége, némán követi a gnóm urat, amerre csak vezeti őket.*
//Jelentkezés//
*Az invitálást Elan is elfogadja, hisz nemigen tehet mást, ha szeretné beteljesíteni, a szerinte neki szánt orsot. Ezen az úton pedig csak így indulhat el. Wulfrixen úr legalább is ezt lebegteti meg a szeme előtt. A félvér nem a kapkodásáról híres. Most mégis egy hatékonyabb arcát mutatja, azt remélve, hogy ez része lesz az első benyomásnak, ami ugye nagyon fontos. Lievard mögött lép az ablaktalan folyosóra, ahol el is fogja egy kísértetiesen hasonló érzés ahhoz, ami mindig a ketrecében lett úrrá rajta. Elméje egy apró része, még Truvyent is várni kezdi a szokásos beszámolójával. Pedig tudja, hogy ő már sosem tehet ilyet. Valójában már semmit sem tehet. Hamar el is hessegeti a gondolatot és inkább a sorstársát veszi jobban szemügyre. Ránézésre nagyjából egykorúak lehetnek. Fejben már meg is előlegez magának egy tegeződést. Amennyiben pedig nem szakít félbe semmit, és az ő szavába sem vágnak bele, beszélgetést kezdeményez.*
-Mondd, cimbora! Téged mi szél hozott az alakulathoz? *Próbálja a tőle telhetőt legbarátságosabb módon kérdezni. Ha pedig erre nincs lehetősége, némán követi a gnóm urat, amerre csak vezeti őket.*
83. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-22 15:58:49
Üzenet elküldve: 2021-09-22 15:58:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
// Jelentkezés //
* Érdekesek ezek a mélységiek, az előbbi pillanatba egy veszélyesen tüzes szólította meg a jövendőbeli társat, de még egy kis pír se öntötte el az arcát neki. Ha kérdeznék nemmel felelne, hogy megnézte az előbb el suhanó hölgyet, de nem lenne olyan férfi aki tekintetét ne vetné rá egy ilyen szép nőre. Még az intéző se tagadhatja, hogy a mélységi ahol szükséges igazán megfelel. A gnóm vissza kérdezése zökkenti csak ki a lovagot a bambultságból, gyorsan rendezi tudatát, hogy normális választ adhasson. *
- Hallottam csak a parancsnok úrról, sajnos még nem volt szerencsém személyesen.
* Az intéző invitálására belép a belső szárnyba, egy hatalmas folyosó rengeteg ajtókkal fogadja. De ebből nem is tud nagyon sok mindent következtetni ezért előre is engedi az urat, hogy mutassa nekik a megfelelő irányt. Niel soha nem volt ellenséges egyetlen egy fajjal se, de ha harcra került a sor akkor mintha valami átvette volna az irányítást tette és cselekedetei felett. N számított mi a cél és miképp győzedelmeskedhet, de az atyja így is tanította a harcra. Hisz az embernek a tetteit utána el kell viselnie, de ha van egy gomb amit kinyomsz akkor az már más. *
* Érdekesek ezek a mélységiek, az előbbi pillanatba egy veszélyesen tüzes szólította meg a jövendőbeli társat, de még egy kis pír se öntötte el az arcát neki. Ha kérdeznék nemmel felelne, hogy megnézte az előbb el suhanó hölgyet, de nem lenne olyan férfi aki tekintetét ne vetné rá egy ilyen szép nőre. Még az intéző se tagadhatja, hogy a mélységi ahol szükséges igazán megfelel. A gnóm vissza kérdezése zökkenti csak ki a lovagot a bambultságból, gyorsan rendezi tudatát, hogy normális választ adhasson. *
- Hallottam csak a parancsnok úrról, sajnos még nem volt szerencsém személyesen.
* Az intéző invitálására belép a belső szárnyba, egy hatalmas folyosó rengeteg ajtókkal fogadja. De ebből nem is tud nagyon sok mindent következtetni ezért előre is engedi az urat, hogy mutassa nekik a megfelelő irányt. Niel soha nem volt ellenséges egyetlen egy fajjal se, de ha harcra került a sor akkor mintha valami átvette volna az irányítást tette és cselekedetei felett. N számított mi a cél és miképp győzedelmeskedhet, de az atyja így is tanította a harcra. Hisz az embernek a tetteit utána el kell viselnie, de ha van egy gomb amit kinyomsz akkor az már más. *
82. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-22 07:09:52
Üzenet elküldve: 2021-09-22 07:09:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 194
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A megbízás//
*Naesala nem kezdi el ecsetelni, hogy valójában miért kellene később indulniuk, és meglepi Jenarit az, hogy félvállról oda vetett szavai okán végül útnak is indulnak. Valahol örül is, az elmúlt időszak tétlenségei nem voltak rá jó hatással, így pedig legalább lesz mit tennie. Biccent és megrázza a fejét akkor, amikor kell, az elf tudtára adva ezzel mindent, majd fürge léptekkel szobája felé indul.
Ruhái között válogatva tesz oda magának még egy nadrágot és felsőt, a biztonság kedvéért, majd az istálló felé indul, hogy lovát is előkészíthesse és a piacon vásárolt holmiknak is megtalálhassa a helyét. Ez talán egy bő fél órába telhet, amikor végül az elfnek oda biccentve jelzi, hogy véleménye szerint minden számukra szükséges dolog megvan.
Menet közben még egyszer átfutja elméjét a tennivalók listáján, hátha elfelejtett valamit. Persze teljesen úgysem tudnak mindenre felkészülni, ezt Jenari is tudja, hiszen ezen feladatok sokszor rejtenek magukban váratlan kihívásokat amit egy piaci fáklya nem tud megoldani.*
*Naesala nem kezdi el ecsetelni, hogy valójában miért kellene később indulniuk, és meglepi Jenarit az, hogy félvállról oda vetett szavai okán végül útnak is indulnak. Valahol örül is, az elmúlt időszak tétlenségei nem voltak rá jó hatással, így pedig legalább lesz mit tennie. Biccent és megrázza a fejét akkor, amikor kell, az elf tudtára adva ezzel mindent, majd fürge léptekkel szobája felé indul.
Ruhái között válogatva tesz oda magának még egy nadrágot és felsőt, a biztonság kedvéért, majd az istálló felé indul, hogy lovát is előkészíthesse és a piacon vásárolt holmiknak is megtalálhassa a helyét. Ez talán egy bő fél órába telhet, amikor végül az elfnek oda biccentve jelzi, hogy véleménye szerint minden számukra szükséges dolog megvan.
Menet közben még egyszer átfutja elméjét a tennivalók listáján, hátha elfelejtett valamit. Persze teljesen úgysem tudnak mindenre felkészülni, ezt Jenari is tudja, hiszen ezen feladatok sokszor rejtenek magukban váratlan kihívásokat amit egy piaci fáklya nem tud megoldani.*
81. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-09-18 18:55:01
Üzenet elküldve: 2021-09-18 18:55:01
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltások után//
//Az útitárs//
*Szorgosan körmöl a szobájában a gyertyafénynél. Ahogy Bredoctól eltanulta, papírra vetés előtt ki is mondja, amit írni szándékozik, csak ő hangos beszéd helyett mindezt pusztán magának motyogja. Mikor végzett, még átolvassa párszor, majd csak úgy a hangulat kedvéért csöppent egy kis viaszt is a papírra és nyakáról leakasztva az amulettet belenyomja a pecsétjét.
Van egy csöppnyi gyerekesség abban, ahogy az elkészült levelet nézegeti, de a számára ez egy különleges élmény. Sosem remélte volna azt sem, hogy megtanulhat még írni és olvasni, most pedig levelet írt és pecsétet nyomott rá. Már-már elmosolyodik, olyan izgatottság és elégedettség tölti el.
Aztán változik a hangulata és több lesz benne a kétség. Félreteszi a levelet a kis asztalka szélére, majd nekikezd az esti készülődésnek. A mai éjszakája másképp lesz nyugtalan, nem a múlt, hanem a közeljövő terheli gondolatait, de azért aludnia is sikerül valamit.*
//Másnap reggel//
*Továbbra is tele van bizonytalansággal, de a reggellel az elhatározása is megszületett. Miután összeszedte minden lényegesnek gondolt holmiját, benéz az irodába. Ha nyitva találja, az asztalra teszi a levelét, ha zárva van, úgy pusztán az ajtó alatt csúsztatja be. Csöndes most az odú. Nem tudja, hogy a korai óra miatt, vagy mert a többiek még mindig nem tértek vissza, esetleg új küldetést kaptak, de most már ő is szeretne az Alakulat hasznára lenni. Elindul hát az ő kis "kalandjára", amiért még az is megeshet, hogy később fejmosást vagy büntetést kap, most azonban oly erős benne a bizonyítási vágy, hogy a józan eszét és a türelmét is félreteszi. Részben.
Azért szó nélkül nem távozik, épp csak írott szóban adja le a jelentését és távozása okát. Ha majd a lepecsételt levél elolvasásra kerül - a pecsét mellett "Bredoc Droyn parancsnoknak" címzés áll -, a következő sorokon futhat végig a kíváncsi szem...*
"Tisztelt Droyn parancsnok!
A könyvtárban nem tudtam meg hogyan működik az amulett, ezért távoztam hogy tovább kutassak a Mágus toronyban.
Egy Adoaver Droverszon néven bemutatkozott férfi lesz az úti társam aki fiatal, magas ember férfi, sápadt bőrel, sötét hajjal és sötét kék köpenyt viselt. Mágus.
Négy napnál továb nem tervezek távol maradni. Remélem jó hírekkel térhetek visza.
Garsin Elthur"
//Az útitárs//
*Szorgosan körmöl a szobájában a gyertyafénynél. Ahogy Bredoctól eltanulta, papírra vetés előtt ki is mondja, amit írni szándékozik, csak ő hangos beszéd helyett mindezt pusztán magának motyogja. Mikor végzett, még átolvassa párszor, majd csak úgy a hangulat kedvéért csöppent egy kis viaszt is a papírra és nyakáról leakasztva az amulettet belenyomja a pecsétjét.
Van egy csöppnyi gyerekesség abban, ahogy az elkészült levelet nézegeti, de a számára ez egy különleges élmény. Sosem remélte volna azt sem, hogy megtanulhat még írni és olvasni, most pedig levelet írt és pecsétet nyomott rá. Már-már elmosolyodik, olyan izgatottság és elégedettség tölti el.
Aztán változik a hangulata és több lesz benne a kétség. Félreteszi a levelet a kis asztalka szélére, majd nekikezd az esti készülődésnek. A mai éjszakája másképp lesz nyugtalan, nem a múlt, hanem a közeljövő terheli gondolatait, de azért aludnia is sikerül valamit.*
//Másnap reggel//
*Továbbra is tele van bizonytalansággal, de a reggellel az elhatározása is megszületett. Miután összeszedte minden lényegesnek gondolt holmiját, benéz az irodába. Ha nyitva találja, az asztalra teszi a levelét, ha zárva van, úgy pusztán az ajtó alatt csúsztatja be. Csöndes most az odú. Nem tudja, hogy a korai óra miatt, vagy mert a többiek még mindig nem tértek vissza, esetleg új küldetést kaptak, de most már ő is szeretne az Alakulat hasznára lenni. Elindul hát az ő kis "kalandjára", amiért még az is megeshet, hogy később fejmosást vagy büntetést kap, most azonban oly erős benne a bizonyítási vágy, hogy a józan eszét és a türelmét is félreteszi. Részben.
Azért szó nélkül nem távozik, épp csak írott szóban adja le a jelentését és távozása okát. Ha majd a lepecsételt levél elolvasásra kerül - a pecsét mellett "Bredoc Droyn parancsnoknak" címzés áll -, a következő sorokon futhat végig a kíváncsi szem...*
"Tisztelt Droyn parancsnok!
A könyvtárban nem tudtam meg hogyan működik az amulett, ezért távoztam hogy tovább kutassak a Mágus toronyban.
Egy Adoaver Droverszon néven bemutatkozott férfi lesz az úti társam aki fiatal, magas ember férfi, sápadt bőrel, sötét hajjal és sötét kék köpenyt viselt. Mágus.
Négy napnál továb nem tervezek távol maradni. Remélem jó hírekkel térhetek visza.
Garsin Elthur"
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360