// Elantriel illetve Nilevard //
*A férfi nem tud Elan segítségére lenni az útbaigazítás ügyében. Talán túl hamar vonta le a következtetést, mi szerint a másik ismeri itt a járást. Abból az egyetlen kiindulópontból, hogy fegyverrel tartózkodik a kaszárnyán belül, még semmi sem következik. A félvér pedig ebbe a ténybe sulykolta minden reményét. Ennyi baj legyen! A konyháról kitörő illatok már megcsapták az orrát. Jobb kapaszkodó híján pedig, majd követi a szaglószervét. Illetve követné, ám a férfi állítása szerint, arra még várni kell. A fél-elf tekintete kérdővé válik, és már nyitná is a száját, hogy megérdeklődje, mégis mi állhat egy férfi és a reggelije közé, amikor megjelenik Nilevard. Semmiképpen sem akar faragatlannak tűnni, ezért neki is barátságosan köszön.*
-Jó reggelt, cimbora! *Biccent a közeledő szőke felé, akiről így kiderült, hogy a koránkelők népes társaságába tartozik. A srác ügyet sem vetve a félvérre, valami egetverő céltudattal az arcán, inkább a másikat szólítja meg. ~Hadnagy?~ Visszhangzik Elan fejében a szó, amíg tekintetével a rang gazdáját pásztázza. Ez néhány dolgot megmagyaráz. Például ő és a parancs állhat a férfi és egy tányér étel közé. Szerencsére Soreyl nem vette a szívére, hogy egy újonc egyszerűen lecimborázta. Tévedni emberi dolog. És mimt ilyenhez, Elannak is legalább félig joga van. Meg is fogadja magában, hogy ezentúl jobban odafigyel a szavaira. Rögtön vigyázzba is vágja magát, nehogy lemaradjon Nilevard mellett, bár ezzel a kis közjátékkal máris hátránnyal indult. Ám történet itt kezd érdekessé válni. A hadnagy elmondja, hogy miért is hivatta őket, mert mimt Elannak sikerült összeraknia, így történt. Csupán a szerencse, vagy épp az ellenkezője, hozta úgy, hogy kereztezték egymás útját, még mielőtt erre fény derült volna. A kiképzőtiszt szó hallatán a félvér megértően bólint. Valahol sejtette, hogy amíg a próbaidő tart, lesz egy tapasztalt valaki, aki fogja a kezüket. Ekkor derül ki, hogy a parancsnok máris küldetésre kívánja őket bocsátani. Ez lehet az a bizonyos tűzkeresztség, amiről Wulfrixen beszélt. Amin, ha átesnek az újoncok, teljes jogú Warggá válhatnak. A félvér egyáltalán nem számított arra, hogy ez ilyen hamar eljön, de semmi esetre sincs ellenére. Ez is csak egy alkalom, ahol megmutathatja a rátermettségét.*
-Nekem volna egy kérdésem. *Emeli a tekintetét a férfiéra.* Amint látom, még maga sem hordja a tabardot. Mi épp tegnap adtuk le a kérelmet a sajátjainkra. Az érdekelne, hogy nekünk kell-e elmenni érte? Ha igen, mikor és hová? Ha pedig nem, hogyan értesülünk arról, hogy megérkezett? *A félvérben még mindig ott lappang a vágy, hogy valami olyat tartson a kezében, vagy viseljen, ami az alakulathoz való tartozását jelképezi. Az első küldetésére is sokkal nagyobb lelkesedéssel indulna egyenruhában.*