Arthenior - Warg-odú
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 9 (161. - 180. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
![>Wulfrixen Walfaccon [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](https://www.lanawin.hu/forum_ic/kepek/noavatar.jpg)
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360
180. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-08 13:03:23
Üzenet elküldve: 2022-01-08 13:03:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 509
OOC üzenetek: 2
Játékstílus: Vakmerő
//Étkező//
*Természetesen segít Soreyl gyengéd közeledése, csak épp nem az örömkönnyei megregulázásában, sokkal inkább a lelke gyógyulásában. Ha a férfi nem hajolna hozzá, talán hamarabb szedné össze magát, mert sokkal nagyobb zavarban volna. Így azonban a lovagtól mintha engedélyt kapna, biztonságban érzi magát mellette annyira, hogy merjen kicsit elérzékenyülni és ne gondolja, hogy csak bosszúságot okoz vele, vagy türelmetlenséget kelt. A megértő, vigasztaló közelség, meg az, hogy Soreylen is láthatta a meghatottság jeleit... ezek érték el, hogy merje kicsit elengedni magát. Persze, ez nem teljesen tudatos, hiszen most is próbálja útját állni a könnyeinek, meg most is szégyenli magát, de mivel tapasztalja, hogy megengedheti magának, mintha az idegrendszere nála tudatosabban használná ki a megkönnyebbülés lehetőségét és hagyja őt tovább sírni, akkor is, ha ő nem akarja.
De egyszer csak visszaszerzi a lány a gyeplőt, s mire az odú hosszú folyosójára érnek, már épp csak csillog a szeme a nedvességtől.
Hallgatja Soreyl válaszát, ami talán költői, Garsin mégis képes megérteni, hogy miről beszél a férfi. Azt nem tudja, hogy a lovag mit keres rajta, igazán észre sem veszi, nem lát egyéb utalást a szavak, vagy a pillantás mögött. Az amulettet ugyanis egyelőre nem viseli, csak a wargos jelvényt. Ha nála is van a Kékszemű nyaklánca, úgy vagy a zsebében, vagy a zsákjában szokta hordozni. Neki sem kötődnek kellemes emlékei hozzá, használni pedig még nem tudja, így nincs oka viselni.
Értőn biccent Soreylnek, nem látszódhat rajta neheztelés. Sőt, egy pillanatra még megtorpan és némi tétovázás után ezúttal ő fonja karjait a lovag köré. Ő annyiszor kapott már megnyugtatást és vigasztalást, szeretné visszaadni. Bár a jelen Soreylének talán már nincs szüksége rá, utólag adná ezt annak, aki még a bányában küzdött a démonaival.
Azt nem kérdezi, hogy a férfi sikerrel járt-e. Úgy sejti az, hogy visszatért a városba, az őrséghez, azt jelenti, hogy igen.
Néhány pillanat után aztán szégyenlősen elhúzódik, s míg folytatják útjukat az étkező felé, a többi kérdésére is választ kap. Nem túl bőségeset, de azzal végül is bőven meg tud elégedni, hogy a többiek is jól vannak.
Mikor a férfi a meglepettségét említi, hogy Brox fölvette őt maguk közé, sikerül egy elég kényes pontra tapintania. Ha valaminek van köze Garsin helyenként már túlerőltetett igyekezetéhez, akkor az biztosan köztük van, hogy nagyon szeretné bizonyítani, hogy tényleg van itt helye és nem csak azért lehet itt, mert ismeri Bredocot és a férfi bejuttatta őt ide. Pedig hát alighanem ez a valóság, és ezt ő is tudja. Ez az, amit "jóvá kell tennie" és ténylegesen is kiérdemelnie itt a helyét.
A dicsérő szavak aztán enyhítik a kellemetlen érzését, de csak részben, mert ezeket sem érzi egészen őszintének. Vagyis őszintének őszinte, de nagyon is elfogultnak véli a lovagot maga felé, s egyszerű kedveskedésnek gondolja a megjegyzését. Jobban örülne, ha az igazi érdemeire kapna ilyen elismerést, márpedig ahogy ő látja, Soreyl épp csak azt tudja felmérni, hogy ő itt van, életben van, és viseli az egyenruhát. Ez önmagában pedig nem egy nagy teljesítmény... Hogy a férfi Bredochoz hasonlóan szintén többet is észrevesz a nyilvánvalónál, vagy hogy a két férfi beszélt egymás között az ő szerény előremeneteleiről, azt ő nem tudhatja.
A kacsintásra és a kedvességre azért mégis mosolyog, mert jó újra így látnia Soreylt.*
- Darenn hadnagy... - *Biccent tisztelettel, kis mosollyal, így fejezve ki gratulációját. Számára talán nem kellene, hogy ez annyira jó hír legyen, mert ugyan megengedheti-e ezt a közvetlenséget egy felettesével szemben? De a viszontlátás öröme még annyira dolgozik benne, hogy elfelejt törődni a megkötésekkel.*
- Milyen küldetésen? Szabad tudnom? - *Kérdi aztán, miközben el is érnek a folyosó végére és az étkezőhöz. Az utolsó pár lépést egy kicsit csálén teszi meg, de nem túl feltűnően. Az egyébként is már örökölt, öreg cipői nem viselték túl jól a hosszú utat a toronyhoz. A jobb oldalinak egy jó darabon le is vált a talpa a belső oldalán, amit úgy próbált orvosolni, hogy két vékonyabb textilcsíkot átkötözött a cipőn. Az egyik ilyen csík döntött úgy, hogy elmozdul, mert a jelek szerint nem húzta elég szorosra, és most az apró csomó becsúszott a talpa alá. Ahogy leül a székre, lehajol és gyorsan visszacsúsztatja felülre, majd visszaegyenesedik, s ismét teljes figyelme a lovagé.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.08 13:09:45
*Természetesen segít Soreyl gyengéd közeledése, csak épp nem az örömkönnyei megregulázásában, sokkal inkább a lelke gyógyulásában. Ha a férfi nem hajolna hozzá, talán hamarabb szedné össze magát, mert sokkal nagyobb zavarban volna. Így azonban a lovagtól mintha engedélyt kapna, biztonságban érzi magát mellette annyira, hogy merjen kicsit elérzékenyülni és ne gondolja, hogy csak bosszúságot okoz vele, vagy türelmetlenséget kelt. A megértő, vigasztaló közelség, meg az, hogy Soreylen is láthatta a meghatottság jeleit... ezek érték el, hogy merje kicsit elengedni magát. Persze, ez nem teljesen tudatos, hiszen most is próbálja útját állni a könnyeinek, meg most is szégyenli magát, de mivel tapasztalja, hogy megengedheti magának, mintha az idegrendszere nála tudatosabban használná ki a megkönnyebbülés lehetőségét és hagyja őt tovább sírni, akkor is, ha ő nem akarja.
De egyszer csak visszaszerzi a lány a gyeplőt, s mire az odú hosszú folyosójára érnek, már épp csak csillog a szeme a nedvességtől.
Hallgatja Soreyl válaszát, ami talán költői, Garsin mégis képes megérteni, hogy miről beszél a férfi. Azt nem tudja, hogy a lovag mit keres rajta, igazán észre sem veszi, nem lát egyéb utalást a szavak, vagy a pillantás mögött. Az amulettet ugyanis egyelőre nem viseli, csak a wargos jelvényt. Ha nála is van a Kékszemű nyaklánca, úgy vagy a zsebében, vagy a zsákjában szokta hordozni. Neki sem kötődnek kellemes emlékei hozzá, használni pedig még nem tudja, így nincs oka viselni.
Értőn biccent Soreylnek, nem látszódhat rajta neheztelés. Sőt, egy pillanatra még megtorpan és némi tétovázás után ezúttal ő fonja karjait a lovag köré. Ő annyiszor kapott már megnyugtatást és vigasztalást, szeretné visszaadni. Bár a jelen Soreylének talán már nincs szüksége rá, utólag adná ezt annak, aki még a bányában küzdött a démonaival.
Azt nem kérdezi, hogy a férfi sikerrel járt-e. Úgy sejti az, hogy visszatért a városba, az őrséghez, azt jelenti, hogy igen.
Néhány pillanat után aztán szégyenlősen elhúzódik, s míg folytatják útjukat az étkező felé, a többi kérdésére is választ kap. Nem túl bőségeset, de azzal végül is bőven meg tud elégedni, hogy a többiek is jól vannak.
Mikor a férfi a meglepettségét említi, hogy Brox fölvette őt maguk közé, sikerül egy elég kényes pontra tapintania. Ha valaminek van köze Garsin helyenként már túlerőltetett igyekezetéhez, akkor az biztosan köztük van, hogy nagyon szeretné bizonyítani, hogy tényleg van itt helye és nem csak azért lehet itt, mert ismeri Bredocot és a férfi bejuttatta őt ide. Pedig hát alighanem ez a valóság, és ezt ő is tudja. Ez az, amit "jóvá kell tennie" és ténylegesen is kiérdemelnie itt a helyét.
A dicsérő szavak aztán enyhítik a kellemetlen érzését, de csak részben, mert ezeket sem érzi egészen őszintének. Vagyis őszintének őszinte, de nagyon is elfogultnak véli a lovagot maga felé, s egyszerű kedveskedésnek gondolja a megjegyzését. Jobban örülne, ha az igazi érdemeire kapna ilyen elismerést, márpedig ahogy ő látja, Soreyl épp csak azt tudja felmérni, hogy ő itt van, életben van, és viseli az egyenruhát. Ez önmagában pedig nem egy nagy teljesítmény... Hogy a férfi Bredochoz hasonlóan szintén többet is észrevesz a nyilvánvalónál, vagy hogy a két férfi beszélt egymás között az ő szerény előremeneteleiről, azt ő nem tudhatja.
A kacsintásra és a kedvességre azért mégis mosolyog, mert jó újra így látnia Soreylt.*
- Darenn hadnagy... - *Biccent tisztelettel, kis mosollyal, így fejezve ki gratulációját. Számára talán nem kellene, hogy ez annyira jó hír legyen, mert ugyan megengedheti-e ezt a közvetlenséget egy felettesével szemben? De a viszontlátás öröme még annyira dolgozik benne, hogy elfelejt törődni a megkötésekkel.*
- Milyen küldetésen? Szabad tudnom? - *Kérdi aztán, miközben el is érnek a folyosó végére és az étkezőhöz. Az utolsó pár lépést egy kicsit csálén teszi meg, de nem túl feltűnően. Az egyébként is már örökölt, öreg cipői nem viselték túl jól a hosszú utat a toronyhoz. A jobb oldalinak egy jó darabon le is vált a talpa a belső oldalán, amit úgy próbált orvosolni, hogy két vékonyabb textilcsíkot átkötözött a cipőn. Az egyik ilyen csík döntött úgy, hogy elmozdul, mert a jelek szerint nem húzta elég szorosra, és most az apró csomó becsúszott a talpa alá. Ahogy leül a székre, lehajol és gyorsan visszacsúsztatja felülre, majd visszaegyenesedik, s ismét teljes figyelme a lovagé.*
A hozzászólás írója (Garsin Elthur) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.08 13:09:45
179. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-06 16:23:26
Üzenet elküldve: 2022-01-06 16:23:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl szobája//
//Vége: Gyakorlótér//
//A hozzászólásban +16-os jelenetek találhatók//
*A jelentést leadta, a fontos információkat pedig át. Nemrég még egy heggyel, előtte meg egy warggal küzdött, Soreyl éppen úgy van vele, hogy megtette amit a szolgálat megkövetelt mára.*
~Ez a beszéd. Csak nem iszol egyet rendesen?~
*Kérdezi Perchipfell, ahogy a lovag a folyosókon a szobája felé veszi az irányt. A magányos épületben teljes biztonságban ingathatja meg rá a fejét.*
~Csak pihenek egyet.~
*Mondja magában kissé fáradtan, de békésen.*
~Hát nem mész vissza a kislány csaposhoz? Megmondani, hogy nem futottál vakondemberekbe?~
*Soreyl már csak az emléken is elmosolyodik. Atyai arca, sármos ráncokat ölt magára. A koravén lovag ha tehetné apja lenne minden jött-mentnek aki segítségre szorul, és gyakran azoknak is akik egyáltalán nem.*
~Mit szólt volna a tejfelesszájú ha beállítasz hozzá egy sárkánycsülökkel, hogy főzze meg?~
*Poénkodik tovább Perchi amire a lovag benyomja a szobája ajtaját. Teljesen elmagányosodva, már mer félhalkan válaszolni a kard szavaira.*
-Pofán köpne tejjel.
*Mondja, és leveti magát a székbe. Az asztalon lévő warg szemfogak kerülnek a fókuszába. Hosszasan gondolkozik. Tudja, hogy ajándékot akar belőle csinálni Garsinnak, és Bredocnak. Cserébe, hogy félig-meddig megmentették a bányában anno. Meg aztán igazán jelképes dolog volna. A warg katonáknak, egy-egy warg szemfog. De mégis csak ki kéne valahogy készíteni.*
~Csinos tőr lenne belőle.~
*Vág közbe Perchi karcos hangján. A lovag megrázza a fejét.*
~Vagy csinos medál.~
*Eztán egy kis csend áll be, ahogy a férfi az ujjai közé veszi a múlt bestia dicső maradékát.*
~Aztán? Nem vagy te ékszerész. Így is két medállal mászkálsz mint valami kikent szajha.~
*Mondja a kard élesen, amire a lovag morcosan összevonja a szemöldökét.*
~Kovács sem vagyok, és különben is. Nem én kértem, hogy legyek arannyal kiverve.~
*Emlegeti fel a régi szép időket, mikor Perchi csinosítást kért magára a kovácsnál. Igazán kirívó is lett, de csak nem mondhatja meg neki a lovag, hogy hogy nézzen ki. Fordítva sem mondja Perchi, hogy ugyan tessék már borotválkozni. Végül visszateszi az agyart az asztalra. Egyelőre nem jut dűlőre a dologgal, pláne, hogy valóban igaza van kardjának. Ha minden is igaz, Garsinnak már két medálja is van. A Kékszemű-é, és a wargok-é.*
~Hogy felvitte a dolgát az élet a koszos kölyöknek.~
*Mondja Perchipfell, egyébként szeretettel a hangjában. Soreyl bólogat, és elnyúlik a székben.*
-Ki kellene próbálnom a pipát.
*Mondja ki félhangosan, ahogy eszébe jut Brox, fenséges pöfékelése. A kardja természetesen nem hagyja szó nélkül.*
~Minek? Így is úgy nézel ki mint aki visszafelé számolja a falatokat a kenyeréből. Sőt. Úgy is viselkedsz mint egy vén herezacskó. Nem kell még rátenni egy kis pipával, és karosszékkel.~
*A kis monológra Soreyl elgondolkozik. Lát maga előtt egy távoli leszerelést. Egy szép viskót, Mayt, egy cserfes szájú barna, szeplős kislányt. Kandallótűz melletti vacsorákat, és békés pihenést az erdőben. Habár kivetette Erdőméllye magából, mindig is azt érezte otthonának, ahol befogadta Vadvéd.*
~Elhányom magam. Kicsit korai nyugdíjba menni nem?~
*Soreyl elmosolyodik.*
~Arról nem is beszélve, hogy a szívszerelmed fattyú, szóval a pulyáról is letehetsz.~
*Ekkor a mosolya átvált cinikusba.*
~És a békéről is, amíg te vagy a fejemben azt hiszem.~
*De azért még kicsit játszik a lehetetlen gondolatával. Egy pár perc után megnyújtóztatja végtagjait, és kimegy a gyakorlótérre edzeni egyet. Az ismerős terepen, ismeretlen dolgokhoz folyamodik. Régóta szerette volna kipróbálni, és most, hogy a hegyről hazatérve, szignifikánsabban tapasztaltabbnak, és erősebbnek érzi magát, talán eljött az idő. Mindkét fegyverét előveszi. Bal kezébe a hosszúkardot, jobbjába pedig Perchipfellt. Megpróbál párat pörgetni a nehezebb fegyveren. Fárasztó, és nehéz lenne az ilyen harcmodor, de a kétkezes fegyveres harc technikáinak csak a kezdetleges verzióit gyakorolná. A hosszúkarddal hárít, míg a mesterkard támad. Érzi, hogy nem az ügyességén bukdácsol a dolog, ahogy egy-két percig mozdulatokat gyakorol. Szépen leidegenedik a két kéz egymástól, és nem kavarodik bele a bonyolultabb mozdulatsorokba sem. Ám be kell látnia amit eddig is tudott. Hiába érte el az emberi faj erejének a plafonját, most sem képes érdemben egy kézzel forgatni a hosszúkardot. Illetve képes rá. Sőt! Nem is akárhogy. Ha most hátra kötött kézzel kellene megküzdenie egy-két suhanccal, nem fájna a feje, és még így is többre megy, ha csak Perchipfellre hagyatkozik. Nem hiába mesterkardból van a mocsok. Ám ekkor támad egy jobb ötlete. Elteszi a két fegyvert. A hátára kerül mind a kettő. Felemeli jobb kezét, és vesz egy mély levegőt. Nem tudja mit rontott el, akkor a szobában Broxxal, és próbálja felidézni azt a pillanatot amikor sikerült. Ott az erdőben. Lehet csak azért áldotta meg a Fény Úrnője kegyével, mert a lovagnak, éppen és akkor szüksége volt rá? Nem lehet tudni. Pontosan elképzeli a fegyvert. Egy 4-5 lépés hosszú, kecses, fémpántokkal erősített lándzsa. Végén tekintélyes fémhegy. Perchipfell mintájára, a rúd végén, még a hegyet tartva, díszes indaszerű kovácslatokkal. Amikor pontosan látja lelki szemei előtt a fegyvert kinyitja barna szemeit, és felemeli kezét. Várja, hogy most, nyugodt körülmények között sikerül e a varázslata.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.06 16:28:07
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
//Vége: Gyakorlótér//
//A hozzászólásban +16-os jelenetek találhatók//
*A jelentést leadta, a fontos információkat pedig át. Nemrég még egy heggyel, előtte meg egy warggal küzdött, Soreyl éppen úgy van vele, hogy megtette amit a szolgálat megkövetelt mára.*
~Ez a beszéd. Csak nem iszol egyet rendesen?~
*Kérdezi Perchipfell, ahogy a lovag a folyosókon a szobája felé veszi az irányt. A magányos épületben teljes biztonságban ingathatja meg rá a fejét.*
~Csak pihenek egyet.~
*Mondja magában kissé fáradtan, de békésen.*
~Hát nem mész vissza a kislány csaposhoz? Megmondani, hogy nem futottál vakondemberekbe?~
*Soreyl már csak az emléken is elmosolyodik. Atyai arca, sármos ráncokat ölt magára. A koravén lovag ha tehetné apja lenne minden jött-mentnek aki segítségre szorul, és gyakran azoknak is akik egyáltalán nem.*
~Mit szólt volna a tejfelesszájú ha beállítasz hozzá egy sárkánycsülökkel, hogy főzze meg?~
*Poénkodik tovább Perchi amire a lovag benyomja a szobája ajtaját. Teljesen elmagányosodva, már mer félhalkan válaszolni a kard szavaira.*
-Pofán köpne tejjel.
*Mondja, és leveti magát a székbe. Az asztalon lévő warg szemfogak kerülnek a fókuszába. Hosszasan gondolkozik. Tudja, hogy ajándékot akar belőle csinálni Garsinnak, és Bredocnak. Cserébe, hogy félig-meddig megmentették a bányában anno. Meg aztán igazán jelképes dolog volna. A warg katonáknak, egy-egy warg szemfog. De mégis csak ki kéne valahogy készíteni.*
~Csinos tőr lenne belőle.~
*Vág közbe Perchi karcos hangján. A lovag megrázza a fejét.*
~Vagy csinos medál.~
*Eztán egy kis csend áll be, ahogy a férfi az ujjai közé veszi a múlt bestia dicső maradékát.*
~Aztán? Nem vagy te ékszerész. Így is két medállal mászkálsz mint valami kikent szajha.~
*Mondja a kard élesen, amire a lovag morcosan összevonja a szemöldökét.*
~Kovács sem vagyok, és különben is. Nem én kértem, hogy legyek arannyal kiverve.~
*Emlegeti fel a régi szép időket, mikor Perchi csinosítást kért magára a kovácsnál. Igazán kirívó is lett, de csak nem mondhatja meg neki a lovag, hogy hogy nézzen ki. Fordítva sem mondja Perchi, hogy ugyan tessék már borotválkozni. Végül visszateszi az agyart az asztalra. Egyelőre nem jut dűlőre a dologgal, pláne, hogy valóban igaza van kardjának. Ha minden is igaz, Garsinnak már két medálja is van. A Kékszemű-é, és a wargok-é.*
~Hogy felvitte a dolgát az élet a koszos kölyöknek.~
*Mondja Perchipfell, egyébként szeretettel a hangjában. Soreyl bólogat, és elnyúlik a székben.*
-Ki kellene próbálnom a pipát.
*Mondja ki félhangosan, ahogy eszébe jut Brox, fenséges pöfékelése. A kardja természetesen nem hagyja szó nélkül.*
~Minek? Így is úgy nézel ki mint aki visszafelé számolja a falatokat a kenyeréből. Sőt. Úgy is viselkedsz mint egy vén herezacskó. Nem kell még rátenni egy kis pipával, és karosszékkel.~
*A kis monológra Soreyl elgondolkozik. Lát maga előtt egy távoli leszerelést. Egy szép viskót, Mayt, egy cserfes szájú barna, szeplős kislányt. Kandallótűz melletti vacsorákat, és békés pihenést az erdőben. Habár kivetette Erdőméllye magából, mindig is azt érezte otthonának, ahol befogadta Vadvéd.*
~Elhányom magam. Kicsit korai nyugdíjba menni nem?~
*Soreyl elmosolyodik.*
~Arról nem is beszélve, hogy a szívszerelmed fattyú, szóval a pulyáról is letehetsz.~
*Ekkor a mosolya átvált cinikusba.*
~És a békéről is, amíg te vagy a fejemben azt hiszem.~
*De azért még kicsit játszik a lehetetlen gondolatával. Egy pár perc után megnyújtóztatja végtagjait, és kimegy a gyakorlótérre edzeni egyet. Az ismerős terepen, ismeretlen dolgokhoz folyamodik. Régóta szerette volna kipróbálni, és most, hogy a hegyről hazatérve, szignifikánsabban tapasztaltabbnak, és erősebbnek érzi magát, talán eljött az idő. Mindkét fegyverét előveszi. Bal kezébe a hosszúkardot, jobbjába pedig Perchipfellt. Megpróbál párat pörgetni a nehezebb fegyveren. Fárasztó, és nehéz lenne az ilyen harcmodor, de a kétkezes fegyveres harc technikáinak csak a kezdetleges verzióit gyakorolná. A hosszúkarddal hárít, míg a mesterkard támad. Érzi, hogy nem az ügyességén bukdácsol a dolog, ahogy egy-két percig mozdulatokat gyakorol. Szépen leidegenedik a két kéz egymástól, és nem kavarodik bele a bonyolultabb mozdulatsorokba sem. Ám be kell látnia amit eddig is tudott. Hiába érte el az emberi faj erejének a plafonját, most sem képes érdemben egy kézzel forgatni a hosszúkardot. Illetve képes rá. Sőt! Nem is akárhogy. Ha most hátra kötött kézzel kellene megküzdenie egy-két suhanccal, nem fájna a feje, és még így is többre megy, ha csak Perchipfellre hagyatkozik. Nem hiába mesterkardból van a mocsok. Ám ekkor támad egy jobb ötlete. Elteszi a két fegyvert. A hátára kerül mind a kettő. Felemeli jobb kezét, és vesz egy mély levegőt. Nem tudja mit rontott el, akkor a szobában Broxxal, és próbálja felidézni azt a pillanatot amikor sikerült. Ott az erdőben. Lehet csak azért áldotta meg a Fény Úrnője kegyével, mert a lovagnak, éppen és akkor szüksége volt rá? Nem lehet tudni. Pontosan elképzeli a fegyvert. Egy 4-5 lépés hosszú, kecses, fémpántokkal erősített lándzsa. Végén tekintélyes fémhegy. Perchipfell mintájára, a rúd végén, még a hegyet tartva, díszes indaszerű kovácslatokkal. Amikor pontosan látja lelki szemei előtt a fegyvert kinyitja barna szemeit, és felemeli kezét. Várja, hogy most, nyugodt körülmények között sikerül e a varázslata.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.06 16:28:07
A varázsló elmormol egy rövid igét, majd felfelé nyúl egyik kezével, melynek hatására fényből tetszőleges fegyvert formáz a kezébe, annak előnyeivel és hátrányaival együtt, mely tíz kör múlva semmivé foszlik. A fegyver nem átadható.
178. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-04 19:21:15
Üzenet elküldve: 2022-01-04 19:21:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn//
*Emlékezete nem csal, bár sosem szokott, a hanghoz jól társította a gazdáját, hisz csakugyan a hadnagy áll az ajtó előtt. Hamar be is térül az irodába, az ajtó pedig becsukódik ahogy az illik ilyenkor.*
-Foglaljon helyet.
*Mutat az egyik székre, és figyelmesen hallgatja a férfi minden szavát. Nem is igen válaszolgat, hisz nem az a fajta, aki csak úgy hipp meg hopp belevágna bárki szavába mielőtt hagyná, hogy végigmondjon mindent. A jelentést elveszi, s amíg Soreyl beszél ő olvas. Látható rajta, hogy meglepődni ugyan nem lepődik meg, sokkal inkább ráncolja a szemöldökét és amolyan aggodalmas ábrázat ül a képére.*
-Igazán különös.
*Sőt mintha valami egészen furcsa kíváncsiság csillanna a szemében, mintha csak arra várna, hogy mikor találkozhat ő is ezzel a lénnyel, amikor rápillant a hadnagyra.*
-Természetesen! Bízza csak rám Darenn hadnagy úr! Elantrielt elintézem, és ahogy láttam egy ideje egy másik újoncról sincs hír, talán ideiglenesen lemondom az ő kosztját is, ne etessük a disznókat ugyebár.
*Ez kicsit úgy hangzik, mintha megerősítést várna tőle.*
-Ha bárki keresi útbaigazítom. Más egyéb?
*Közben pedig már körmöl is, furcsa egy képesség ez, ahogy az egy írnoktól elvárható. Úgy ír, hogy közben nem is néz a papírra, csak néha pillant oda.*
-Önnek is!
*Majd megvárja míg a másik távozik s visszaolvad a papírrengeteg felé.*
A hozzászólás írója (Wulfrixen Walfaccon [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.04 19:22:07
*Emlékezete nem csal, bár sosem szokott, a hanghoz jól társította a gazdáját, hisz csakugyan a hadnagy áll az ajtó előtt. Hamar be is térül az irodába, az ajtó pedig becsukódik ahogy az illik ilyenkor.*
-Foglaljon helyet.
*Mutat az egyik székre, és figyelmesen hallgatja a férfi minden szavát. Nem is igen válaszolgat, hisz nem az a fajta, aki csak úgy hipp meg hopp belevágna bárki szavába mielőtt hagyná, hogy végigmondjon mindent. A jelentést elveszi, s amíg Soreyl beszél ő olvas. Látható rajta, hogy meglepődni ugyan nem lepődik meg, sokkal inkább ráncolja a szemöldökét és amolyan aggodalmas ábrázat ül a képére.*
-Igazán különös.
*Sőt mintha valami egészen furcsa kíváncsiság csillanna a szemében, mintha csak arra várna, hogy mikor találkozhat ő is ezzel a lénnyel, amikor rápillant a hadnagyra.*
-Természetesen! Bízza csak rám Darenn hadnagy úr! Elantrielt elintézem, és ahogy láttam egy ideje egy másik újoncról sincs hír, talán ideiglenesen lemondom az ő kosztját is, ne etessük a disznókat ugyebár.
*Ez kicsit úgy hangzik, mintha megerősítést várna tőle.*
-Ha bárki keresi útbaigazítom. Más egyéb?
*Közben pedig már körmöl is, furcsa egy képesség ez, ahogy az egy írnoktól elvárható. Úgy ír, hogy közben nem is néz a papírra, csak néha pillant oda.*
-Önnek is!
*Majd megvárja míg a másik távozik s visszaolvad a papírrengeteg felé.*
A hozzászólás írója (Wulfrixen Walfaccon [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2022.01.04 19:22:07
177. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-04 19:13:49
Üzenet elküldve: 2022-01-04 19:13:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//Kis kitérő//
*Bredoc meghallgatja a szavakat, s levonja a maga következtetéseit belőle, majd kisétál Nariusstól. A tisztnek csak biccent ahogy elhalad előtte, s hamar a szobájába indul. Kétségek gyötrik, kétségek amikre csak egyetlen megoldás létezik, legalábbis ő egyetlen egyet ismer, mégpedig ha utánajár. Az egyértelmű, hogy őt nem lehet lefizetni, sokkal erkölcsösebb és idealistább annál. A saját irodájába siet, hogy papírt és tollat ragadjon és körmölni kezdjen.
"A Soreyl hadnagy által iktatott jelentés alapján egyeztettem Nariuss Gorkraf parancsnokkal a sárkány és a két elhunyt városőr ügy kapcsán. Furcsán viselkedett, kétségeket kelt bennem a megbízhatósága és a fedhetetlensége vagy ezek hiánya, háromezer aranyat adott a megbízás jutalmaként (megj. vagy kenőpénz gyanánt, hogy hallgassak a dologról az embereimmel együtt). Tovább kutatok, a tanácsot is igyekszem felkeresni. Ha bármi történne velem ez a levél talán segíthet.
Bredoc Droyn parancsnok."
A levelet természetesen lepecsételi és az asztala egyik fiókjába dugja. Úgy gondolja, hogyha a legrosszabb helyzet állna elő, akkor ez talán magyarázatot adhat majd annak, aki megnézi a holmijait. Ezt letudva összekapja magát és elindul a tanácsházára.*
//Kis kitérő//
*Bredoc meghallgatja a szavakat, s levonja a maga következtetéseit belőle, majd kisétál Nariusstól. A tisztnek csak biccent ahogy elhalad előtte, s hamar a szobájába indul. Kétségek gyötrik, kétségek amikre csak egyetlen megoldás létezik, legalábbis ő egyetlen egyet ismer, mégpedig ha utánajár. Az egyértelmű, hogy őt nem lehet lefizetni, sokkal erkölcsösebb és idealistább annál. A saját irodájába siet, hogy papírt és tollat ragadjon és körmölni kezdjen.
"A Soreyl hadnagy által iktatott jelentés alapján egyeztettem Nariuss Gorkraf parancsnokkal a sárkány és a két elhunyt városőr ügy kapcsán. Furcsán viselkedett, kétségeket kelt bennem a megbízhatósága és a fedhetetlensége vagy ezek hiánya, háromezer aranyat adott a megbízás jutalmaként (megj. vagy kenőpénz gyanánt, hogy hallgassak a dologról az embereimmel együtt). Tovább kutatok, a tanácsot is igyekszem felkeresni. Ha bármi történne velem ez a levél talán segíthet.
Bredoc Droyn parancsnok."
A levelet természetesen lepecsételi és az asztala egyik fiókjába dugja. Úgy gondolja, hogyha a legrosszabb helyzet állna elő, akkor ez talán magyarázatot adhat majd annak, aki megnézi a holmijait. Ezt letudva összekapja magát és elindul a tanácsházára.*
176. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-03 22:21:33
Üzenet elküldve: 2022-01-03 22:21:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gaer//
//Vége Wulfi//
*A warg katona hidegen mutatja ki, nem túl nagy bizalmát a dolog felé. Soreyl nem szokott ilyet tenni, de hogy elejét vegye a dolgoknak, kicsit előre biccentett fejjel, mély tónusán teszi hozz.*
-Csak nézz utána!
*Vesz fel egy kicsit parancsolóbb hangnemet, ráadásul még nem is az övé, hiszen Bredoc kérte meg rá.*
-A neve Feketevész X... Valami X-es.
*Gondolkozik kicsit, de nem idéződik fel a pontos név.*
-Felsőbbrendű attitűd, és volt is neki mire.
*Mondja mély hangján, és széttárja kezeit.*
-Ebből gazdálkodunk.
*Azzal összebiccent, és elindul az írnokhoz.*
*Az úton odafelé, persze Perchi nem tartja ám a száját.*
~Ennek a fickónak a seggében több karó van mint egy dinnyeföldön.~
*Soreyl egy mélyet sóhajt, és csitítani próbálja a mesterkard szellemét.*
~Csak végzi a dolgát, ahogy mi is a magunkét.~
*Perchipfellnek természetesen joga van az utolsó szóhoz.*
~Ezzel a hozzáállással le kéne szopnod a hóhérod.~
*Hogy ne harapódzon el a dolog kettejük között, Soreyl erélyesen kopog Wulfrixen ajtaján. Meghajlás is van ám az öregtől, amit a lovag egy biccentéssel viszonoz.*
-Wulfrixen.
*Üdvözli a másikat a nevén nevezve, és kézjellel kérdezi, hogy szabad-e a bejárás, jobb ezeket zárt kapuk között megbeszélni. Igenleges válasz esetén bemegy, és becsukja maga után az ajtót. Egy kisebb sóhajtás után belekezd a mondókába.*
-Visszaérkeztünk a vadászlaki kiküldetésről.
*Kezdi elsőre egészen egyszerűen.*
-A parancsnok küldött néhány kéréssel. Az egyik, hogy Elantriel közlegényünket sajnos fel kell venni a körözöttek listájára.
*Csóválja meg a fejét, felvont szemöldökkel.*
-Eltűnt a bevetés alatt, és más információ hiányában dezertálásra tudunk gondolni, de inkább kihallgatnánk, ha arra kerül a sor.
*Dönti előre a fejét bennsőségesen. Arcával arra a tényre utal, hogyha valaki megtalálná, ne szegje azonnal a nyakát, legyen esélye elmagyarázni mi történt.*
-A másik fontos dolog.
*Kezdi, miközben belevakar a szakállába.*
-Bredoc audienciát kérne a tanácstól. Valaki akivel jó a viszony. Azt mondta te, tudni fogod miről van szó.
*Bólint oda, és sarkon fordulna, mikor eszébe jut valami.*
-Majdnem elfelejtettem.
*Azzal egy szépen irt, háromba hajtott pergament tesz az asztalra. Azt a jelentést, melyben egy vacak mukk sincs a sárkányról.*
-A jelentésem az ügyről. Ne iktassa mélyre, még lehet szükség lesz rá a napokban.
*Megint éppen csak elfordulna, mire Perchi szólal meg finoman.*
~A karóseggű?~
-Apropó.
*Mondja már kifele menet.*
-Gaer azt kérte, mondjam meg, hogy elment a könyvtárba. Ha érkezne hozzá valamilyen futár, küldje utána kérem.
*Mondja mielőtt magára csukja az ajtót, és még egy baráti mosolyt elereszt a résben.*
-Kitartást.
*És azzal, ha más nincs eltűnik a folyosókon.*
//Vége Wulfi//
*A warg katona hidegen mutatja ki, nem túl nagy bizalmát a dolog felé. Soreyl nem szokott ilyet tenni, de hogy elejét vegye a dolgoknak, kicsit előre biccentett fejjel, mély tónusán teszi hozz.*
-Csak nézz utána!
*Vesz fel egy kicsit parancsolóbb hangnemet, ráadásul még nem is az övé, hiszen Bredoc kérte meg rá.*
-A neve Feketevész X... Valami X-es.
*Gondolkozik kicsit, de nem idéződik fel a pontos név.*
-Felsőbbrendű attitűd, és volt is neki mire.
*Mondja mély hangján, és széttárja kezeit.*
-Ebből gazdálkodunk.
*Azzal összebiccent, és elindul az írnokhoz.*
*Az úton odafelé, persze Perchi nem tartja ám a száját.*
~Ennek a fickónak a seggében több karó van mint egy dinnyeföldön.~
*Soreyl egy mélyet sóhajt, és csitítani próbálja a mesterkard szellemét.*
~Csak végzi a dolgát, ahogy mi is a magunkét.~
*Perchipfellnek természetesen joga van az utolsó szóhoz.*
~Ezzel a hozzáállással le kéne szopnod a hóhérod.~
*Hogy ne harapódzon el a dolog kettejük között, Soreyl erélyesen kopog Wulfrixen ajtaján. Meghajlás is van ám az öregtől, amit a lovag egy biccentéssel viszonoz.*
-Wulfrixen.
*Üdvözli a másikat a nevén nevezve, és kézjellel kérdezi, hogy szabad-e a bejárás, jobb ezeket zárt kapuk között megbeszélni. Igenleges válasz esetén bemegy, és becsukja maga után az ajtót. Egy kisebb sóhajtás után belekezd a mondókába.*
-Visszaérkeztünk a vadászlaki kiküldetésről.
*Kezdi elsőre egészen egyszerűen.*
-A parancsnok küldött néhány kéréssel. Az egyik, hogy Elantriel közlegényünket sajnos fel kell venni a körözöttek listájára.
*Csóválja meg a fejét, felvont szemöldökkel.*
-Eltűnt a bevetés alatt, és más információ hiányában dezertálásra tudunk gondolni, de inkább kihallgatnánk, ha arra kerül a sor.
*Dönti előre a fejét bennsőségesen. Arcával arra a tényre utal, hogyha valaki megtalálná, ne szegje azonnal a nyakát, legyen esélye elmagyarázni mi történt.*
-A másik fontos dolog.
*Kezdi, miközben belevakar a szakállába.*
-Bredoc audienciát kérne a tanácstól. Valaki akivel jó a viszony. Azt mondta te, tudni fogod miről van szó.
*Bólint oda, és sarkon fordulna, mikor eszébe jut valami.*
-Majdnem elfelejtettem.
*Azzal egy szépen irt, háromba hajtott pergament tesz az asztalra. Azt a jelentést, melyben egy vacak mukk sincs a sárkányról.*
-A jelentésem az ügyről. Ne iktassa mélyre, még lehet szükség lesz rá a napokban.
*Megint éppen csak elfordulna, mire Perchi szólal meg finoman.*
~A karóseggű?~
-Apropó.
*Mondja már kifele menet.*
-Gaer azt kérte, mondjam meg, hogy elment a könyvtárba. Ha érkezne hozzá valamilyen futár, küldje utána kérem.
*Mondja mielőtt magára csukja az ajtót, és még egy baráti mosolyt elereszt a résben.*
-Kitartást.
*És azzal, ha más nincs eltűnik a folyosókon.*
175. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2022-01-01 14:02:09
Üzenet elküldve: 2022-01-01 14:02:09
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl//
*Wulfrixen napja egészen unalmasan telik, ellentétben a korábbiakkal, most valahogy nincs sem annyi papírmunka, sem semmi egyéb teendő, úgyhogy kicsit pihenősre veszi a figurát. Az irodájában elszöszmötöl valamit, de lényegében csak álmodozik lábait keresztbe téve az asztalon. Persze ha félne attól, hogy bárki megláthatja, akkor nem merné ezt tenni, de mivel tudja hogy az ajtaja zárva, így viszonylag nyugodtan lazsál egy kicsit. Száz hatonta egyszer ő is megteheti. Ekkor kopognak az ajtaján és rögtön megijed, lekapja a lábát és roppant fontosnak tűnő dolgot kezd mímelni, majd rájön, hogy szerencsére nem rontanak rá. Nagyot fúj és az ajtóhoz siet apró lábain.*
-Hadnagy úr!
*Meghajlás, majd kezével beinti a helységbe.*
-Miben állhatok szolgálatára?
*Wulfrixen napja egészen unalmasan telik, ellentétben a korábbiakkal, most valahogy nincs sem annyi papírmunka, sem semmi egyéb teendő, úgyhogy kicsit pihenősre veszi a figurát. Az irodájában elszöszmötöl valamit, de lényegében csak álmodozik lábait keresztbe téve az asztalon. Persze ha félne attól, hogy bárki megláthatja, akkor nem merné ezt tenni, de mivel tudja hogy az ajtaja zárva, így viszonylag nyugodtan lazsál egy kicsit. Száz hatonta egyszer ő is megteheti. Ekkor kopognak az ajtaján és rögtön megijed, lekapja a lábát és roppant fontosnak tűnő dolgot kezd mímelni, majd rájön, hogy szerencsére nem rontanak rá. Nagyot fúj és az ajtóhoz siet apró lábain.*
-Hadnagy úr!
*Meghajlás, majd kezével beinti a helységbe.*
-Miben állhatok szolgálatára?
174. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-29 23:31:17
Üzenet elküldve: 2021-12-29 23:31:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl//
*Beszélgetésükben először jelenik meg Gaerralos arcán egy halvány mosoly, mikor Darenn a Templomban való találkozásáról számol be. Szórakoztatja a gondolat, hogy a szeretet és törődés istennőjének papja kevesebb időt és energiát fektet bele egy azonos hitű, magának istene figyelmét kivívó lovag elősegítésébe, mint egy Pirtianesből érkező, hideg logikával élő mágiához értő veterán.*
-Igen?
*Darenn a könyvek apropóján témát vált, és nincs is szüksége különösebb unszolásra Gaerralos részéről, hogy elmondja, mi is az a másik, kicsit kényesebb dolog, mely kapcsán a félkarú segítségére lenne szüksége. Az előadásmódot eleinte szükségtelenül dramatikusnak találja, ám mikor kiesik a másik száján a "sárkány" szó, ez gyorsan megváltozik.
Nem tudja teljesen elrejteni az arcáról a meglepetés jeleit. Végtére is az első, ami legtöbbek eszébe jut, mikor igazi mitikus teremtményekről kérdezik őket, az a tűzokádó sárkány, ám ami kevés sárkányokkal kapcsolatos forrással találkozott évei során, azok csak azon nem értettek egyet, hogy a sárkányok lanawinon kihalt fajt alkotnak, vagy soha nem is léteztek.*
-Telepatikus, értelmes, harminc lépés hosszú, fekete pikkelyes sárkányszerű lény... melyet a kíváncsiság vezérel.
*Az egészséges szkepticizmust kint tartja hangjából, habár Soreyl számára nem lehet nehéz leszűrni, hogy bárki, aki egy csöpp értelemmel is bír, azért valamilyen szintű fenntartásokkal kezel egy ilyen jelentést.*
-Bármi egyéb információ? Pontos szavak, nevek, attitűd?
*Mondja, mielőtt a hadnagy továbbhaladna mondanivalójával. Mindez sokat segítene mind abban, hogy leszűkítse, melyik forrás a hiteles, és melyik nem, és abban, hogy esetleg azonosítsa az erre a sárkányra specifikus passzusokat is.*
-Kétlem, hogy sokan hitelt társítanának egy ilyen beszámolóhoz, hacsak nem tennénk nagy erőfeszítéseket, hogy meggyőzzük őket.
*Azért nem annyira ritka dolog az, hogy valaki visszatér egy utazásról, és mindenféle mesés dolgokról és szörnyekről beszél bárkinek, aki meghallgatja. Nem hinné, hogy egy ilyesféle beszámoló nyomán rögtön megindulnának a kaszás-vasvillás parasztseregek egy veszélyes hegyormot megmászni.*
-Ennek ellenére természetesen nem fogom szükségtelenül továbbadni ezt az információt. Amennyiben találok valamit, azt haladéktalanul jelezni fogom.
*A köszönetre csak biccent, majd (talán nem annyira bajtársiasan, mint Darenn szeretné) összenéz a másikkal, és még elköszönésképp hozzátesz valamit.*
-Ha találkozol Wulfrixennel, szólj neki, hogy a templomban vagyok, és ha keres egy futár a Kereskedőházból, akkor küldjön értem valakit.
*Akármennyire is késlekedik az a futár, Gaer szerencséjével pont akkor fog megérkezni, mikor ő épp a Könyvtárban kutakodik sárkányok után.
Miközben Darenn távozik, Gaer elteszi könyvét, feláll, és kezébe véve utazóbotját elindul a Templom felé.*
*Beszélgetésükben először jelenik meg Gaerralos arcán egy halvány mosoly, mikor Darenn a Templomban való találkozásáról számol be. Szórakoztatja a gondolat, hogy a szeretet és törődés istennőjének papja kevesebb időt és energiát fektet bele egy azonos hitű, magának istene figyelmét kivívó lovag elősegítésébe, mint egy Pirtianesből érkező, hideg logikával élő mágiához értő veterán.*
-Igen?
*Darenn a könyvek apropóján témát vált, és nincs is szüksége különösebb unszolásra Gaerralos részéről, hogy elmondja, mi is az a másik, kicsit kényesebb dolog, mely kapcsán a félkarú segítségére lenne szüksége. Az előadásmódot eleinte szükségtelenül dramatikusnak találja, ám mikor kiesik a másik száján a "sárkány" szó, ez gyorsan megváltozik.
Nem tudja teljesen elrejteni az arcáról a meglepetés jeleit. Végtére is az első, ami legtöbbek eszébe jut, mikor igazi mitikus teremtményekről kérdezik őket, az a tűzokádó sárkány, ám ami kevés sárkányokkal kapcsolatos forrással találkozott évei során, azok csak azon nem értettek egyet, hogy a sárkányok lanawinon kihalt fajt alkotnak, vagy soha nem is léteztek.*
-Telepatikus, értelmes, harminc lépés hosszú, fekete pikkelyes sárkányszerű lény... melyet a kíváncsiság vezérel.
*Az egészséges szkepticizmust kint tartja hangjából, habár Soreyl számára nem lehet nehéz leszűrni, hogy bárki, aki egy csöpp értelemmel is bír, azért valamilyen szintű fenntartásokkal kezel egy ilyen jelentést.*
-Bármi egyéb információ? Pontos szavak, nevek, attitűd?
*Mondja, mielőtt a hadnagy továbbhaladna mondanivalójával. Mindez sokat segítene mind abban, hogy leszűkítse, melyik forrás a hiteles, és melyik nem, és abban, hogy esetleg azonosítsa az erre a sárkányra specifikus passzusokat is.*
-Kétlem, hogy sokan hitelt társítanának egy ilyen beszámolóhoz, hacsak nem tennénk nagy erőfeszítéseket, hogy meggyőzzük őket.
*Azért nem annyira ritka dolog az, hogy valaki visszatér egy utazásról, és mindenféle mesés dolgokról és szörnyekről beszél bárkinek, aki meghallgatja. Nem hinné, hogy egy ilyesféle beszámoló nyomán rögtön megindulnának a kaszás-vasvillás parasztseregek egy veszélyes hegyormot megmászni.*
-Ennek ellenére természetesen nem fogom szükségtelenül továbbadni ezt az információt. Amennyiben találok valamit, azt haladéktalanul jelezni fogom.
*A köszönetre csak biccent, majd (talán nem annyira bajtársiasan, mint Darenn szeretné) összenéz a másikkal, és még elköszönésképp hozzátesz valamit.*
-Ha találkozol Wulfrixennel, szólj neki, hogy a templomban vagyok, és ha keres egy futár a Kereskedőházból, akkor küldjön értem valakit.
*Akármennyire is késlekedik az a futár, Gaer szerencséjével pont akkor fog megérkezni, mikor ő épp a Könyvtárban kutakodik sárkányok után.
Miközben Darenn távozik, Gaer elteszi könyvét, feláll, és kezébe véve utazóbotját elindul a Templom felé.*
173. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-29 22:13:15
Üzenet elküldve: 2021-12-29 22:13:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gaer//
//Vége Wulfi//
*Bólogatva, és megártően hümmögve hallgatja a tárgyilagos leírást.*
~Ez a kripli hidegebb mint egy jégcsap.~
*Gonoszkodik Perchi, amire Soreyl dorgáló hangon felel.*
~Perchi, fogd be! Szépen legyél seggfej.~
*Mondja fejében mély hangján. A lovagnak tulajdonképpen imponál a tárgyilagos összefoglaló. Nem hosszú, nem csapong, összeszedett, érthető. Érzi a másikon ugyan, hogy nem fognak a hit erejéről, és csodájáról elmerengeni egy üveg bor felett, de nem is az a célja.*
-Köszönöm.
*Mondja végül mire feldolgozott mindent amit a másik mondott.*
-Tulajdonképpen egy szerzetestől is megkérdeztem a könyvtárban, de ő pusztán A Szakrális Mágia Alapjai című könyvet adta a kezembe.
*Magyarázza finoman közben.*
-De az sokkal inkább fejlesztésre van mint magyarázatra.
*Majd mintha erről jutna eszébe.*
-Apropó könyvek.
*Kicsit közelebb megy a másikhoz, jelezvén hogy a téma kicsivel nagyobb diszkréciót igényel.*
-A Parancsnok megkért hogy szóljak, valaminek utána kellene nézni a könyvtárban.
*Köszörüli meg a torkát.*
-Ugyan azon a kiránduláson a földválasztó hegységet is megmásztuk. A tetején meg olyat láttunk amit eddig nem sokak mondhatnak el magukról.
*Tart egy kis homályt az elején.*
-Bredoc, azt kéri, hogy kicsit olvass utána a sárkányoknak a templomban.
*Azzal átnyújtja a tényleges jelentést tartalmazó írást.*
-Ennek a végén van a leírás a lényről.
*Már eleve nyitva nyújtja, hagyja hogy a másik elolvassa a sorokat, csak aztán folytatja.*
-Hatalmas, és veszélyes dög. Én magam venár vagyok, konyítok a bestiákhoz, de ezekről én is csak legendákban hallottam.
*Mondja mély hangján egy pillanatra elgondolkozva.*
-A parancsnok nem akarja, hogy kitudódjon a dolog. Még az emberek félelemből kaszát ragadnak, és...
*Gondolkozik el egy pillanatra, majd meggondolja magát.*
-Nem kell a pánik.
*Jelenti ki végül röviden.*
-Jobb ha az a bestia kialussza magát, és tovarepül.
*Fejezi be végül, majd szembe áll a másikkal, és tiszteletteljesen bólint.*
-Köszönöm az oktatást.
*Utal vissza még a rövid mágiatan órára.*
-Ha bármilyen hasznos dolgot találsz, kérlek Bredocnak jelents.
*Mondja baráti hangon, jelen pillanatban ő most csak küldönc. Ha minden jól megy férfiasan egymásba néznek, és egy gyenge tisztelgés után el is indul az írnok irodájába, ahol finoman kopog.*
//Vége Wulfi//
*Bólogatva, és megártően hümmögve hallgatja a tárgyilagos leírást.*
~Ez a kripli hidegebb mint egy jégcsap.~
*Gonoszkodik Perchi, amire Soreyl dorgáló hangon felel.*
~Perchi, fogd be! Szépen legyél seggfej.~
*Mondja fejében mély hangján. A lovagnak tulajdonképpen imponál a tárgyilagos összefoglaló. Nem hosszú, nem csapong, összeszedett, érthető. Érzi a másikon ugyan, hogy nem fognak a hit erejéről, és csodájáról elmerengeni egy üveg bor felett, de nem is az a célja.*
-Köszönöm.
*Mondja végül mire feldolgozott mindent amit a másik mondott.*
-Tulajdonképpen egy szerzetestől is megkérdeztem a könyvtárban, de ő pusztán A Szakrális Mágia Alapjai című könyvet adta a kezembe.
*Magyarázza finoman közben.*
-De az sokkal inkább fejlesztésre van mint magyarázatra.
*Majd mintha erről jutna eszébe.*
-Apropó könyvek.
*Kicsit közelebb megy a másikhoz, jelezvén hogy a téma kicsivel nagyobb diszkréciót igényel.*
-A Parancsnok megkért hogy szóljak, valaminek utána kellene nézni a könyvtárban.
*Köszörüli meg a torkát.*
-Ugyan azon a kiránduláson a földválasztó hegységet is megmásztuk. A tetején meg olyat láttunk amit eddig nem sokak mondhatnak el magukról.
*Tart egy kis homályt az elején.*
-Bredoc, azt kéri, hogy kicsit olvass utána a sárkányoknak a templomban.
*Azzal átnyújtja a tényleges jelentést tartalmazó írást.*
-Ennek a végén van a leírás a lényről.
*Már eleve nyitva nyújtja, hagyja hogy a másik elolvassa a sorokat, csak aztán folytatja.*
-Hatalmas, és veszélyes dög. Én magam venár vagyok, konyítok a bestiákhoz, de ezekről én is csak legendákban hallottam.
*Mondja mély hangján egy pillanatra elgondolkozva.*
-A parancsnok nem akarja, hogy kitudódjon a dolog. Még az emberek félelemből kaszát ragadnak, és...
*Gondolkozik el egy pillanatra, majd meggondolja magát.*
-Nem kell a pánik.
*Jelenti ki végül röviden.*
-Jobb ha az a bestia kialussza magát, és tovarepül.
*Fejezi be végül, majd szembe áll a másikkal, és tiszteletteljesen bólint.*
-Köszönöm az oktatást.
*Utal vissza még a rövid mágiatan órára.*
-Ha bármilyen hasznos dolgot találsz, kérlek Bredocnak jelents.
*Mondja baráti hangon, jelen pillanatban ő most csak küldönc. Ha minden jól megy férfiasan egymásba néznek, és egy gyenge tisztelgés után el is indul az írnok irodájába, ahol finoman kopog.*
172. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-29 20:32:38
Üzenet elküldve: 2021-12-29 20:32:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl//
*Korábbi interakcióik mellett a megszólításból és a kezdeti hangnemből is meg tudja állapítani, hogy kevésbé hivatalos hangnemet tervez felvenni a hadnagy, így ehhez igazodik ő is. Ahogy Darenn felvezeti a mondanivalóját, ő egy könyvjelzővel jelölve a jelenlegi oldalt becsukja könyvét, majd innentől kezdve teljes figyelmét szenteli a másiknak.*
-Bizonyos témákban műveltebb vagyok legtöbbeknél, igen.
*Erősíti meg, amit Darenn hallott. Az esetleges látszattal ellentétben viszont a kutatás, és a könyvek bújása nem egy kedvelt időtöltése, szimplán csak egy eszköz, mellyel valamilyen gyakorlati célt kíván szolgálni. Nem tartja szükségesnek, hogy ennek tisztázásával lassítsa a beszélgetés menetét, így többnyire zavaratlanul hagyja, hogy amaz elmagyarázza kérdését.*
-A fénymágiával kapcsolatos tudásom felületes, ám a szakrális mágia általános tulajdonságait ismerem.
*Darenn folytatja a küldetés során történt események részletezését, és Gaerralos egyszerűen csak figyel. Remekül rejti véleményét Eeyr-ről és hívőiről, valamint magáról a szakrális mágiáról, többnyire érzelemmentes arckifejezése nem változik a beszámoló során, csak a végén szólal meg kimért, átgondolt szavakkal.*
-A szakrális és az elementáris mágia sokban különbözik egymástól, és még az elementáris mágián belül is sokféle mód létezik a mágiatanulásra. Nem csak a hosszas kutatás és a mágiaelmélet szorgalmas bemagolása vezethet varázslatokhoz.
Még az elementáris mágusok között is van, akinek főképp spirituális folyamat a varázstanulás, és a szakrális varázslatok pedig elsősorban így keletkeznek. Ha egy erre alkalmas lény méltónak talál a hatalmára, és az elméd alkalmas a mágikus energiák irányítására, akkor képessé válhatsz a hiteden keresztül varázslatok végrehajtására. Ha jól gondolom, veled pontosan ez történt.
*Igyekezett egy megfelelően sokrétű és pontos választ adni. Ugyanezt az információt persze más megfogalmazásban, és esélyesen nagyobb vallásos töltettel Eeyr egy papja is átadhatta volna Darenn-nek, ha hozzá fordul, ám Gaerralos nem bánja különösebben, hogy rá esett a magyarázat feladata. Így legalább újabb bajtársa képességeivel számolhat, ha esetlegesen úgy adódik a helyzet.*
*Korábbi interakcióik mellett a megszólításból és a kezdeti hangnemből is meg tudja állapítani, hogy kevésbé hivatalos hangnemet tervez felvenni a hadnagy, így ehhez igazodik ő is. Ahogy Darenn felvezeti a mondanivalóját, ő egy könyvjelzővel jelölve a jelenlegi oldalt becsukja könyvét, majd innentől kezdve teljes figyelmét szenteli a másiknak.*
-Bizonyos témákban műveltebb vagyok legtöbbeknél, igen.
*Erősíti meg, amit Darenn hallott. Az esetleges látszattal ellentétben viszont a kutatás, és a könyvek bújása nem egy kedvelt időtöltése, szimplán csak egy eszköz, mellyel valamilyen gyakorlati célt kíván szolgálni. Nem tartja szükségesnek, hogy ennek tisztázásával lassítsa a beszélgetés menetét, így többnyire zavaratlanul hagyja, hogy amaz elmagyarázza kérdését.*
-A fénymágiával kapcsolatos tudásom felületes, ám a szakrális mágia általános tulajdonságait ismerem.
*Darenn folytatja a küldetés során történt események részletezését, és Gaerralos egyszerűen csak figyel. Remekül rejti véleményét Eeyr-ről és hívőiről, valamint magáról a szakrális mágiáról, többnyire érzelemmentes arckifejezése nem változik a beszámoló során, csak a végén szólal meg kimért, átgondolt szavakkal.*
-A szakrális és az elementáris mágia sokban különbözik egymástól, és még az elementáris mágián belül is sokféle mód létezik a mágiatanulásra. Nem csak a hosszas kutatás és a mágiaelmélet szorgalmas bemagolása vezethet varázslatokhoz.
Még az elementáris mágusok között is van, akinek főképp spirituális folyamat a varázstanulás, és a szakrális varázslatok pedig elsősorban így keletkeznek. Ha egy erre alkalmas lény méltónak talál a hatalmára, és az elméd alkalmas a mágikus energiák irányítására, akkor képessé válhatsz a hiteden keresztül varázslatok végrehajtására. Ha jól gondolom, veled pontosan ez történt.
*Igyekezett egy megfelelően sokrétű és pontos választ adni. Ugyanezt az információt persze más megfogalmazásban, és esélyesen nagyobb vallásos töltettel Eeyr egy papja is átadhatta volna Darenn-nek, ha hozzá fordul, ám Gaerralos nem bánja különösebben, hogy rá esett a magyarázat feladata. Így legalább újabb bajtársa képességeivel számolhat, ha esetlegesen úgy adódik a helyzet.*
171. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-29 19:55:32
Üzenet elküldve: 2021-12-29 19:55:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Gaer//
*Hát éppen hogy csak elindul a szobájából, és kikukkant a gyakorlótérre. Eleddig nem sokat volt alkalma ismerkedni a kötelék többi tagjával, habár Gaerrel éppen volt pár szava. Meg is szólítja a másik, nem nehéz kitalálni, hogy őt keresi, mert katonás léptekkel halad felé, amikor meglátja.*
-Gaerralos!
*Biccent felé köszönve mély hangján.*
~Szegény kripli.~
*Mondja mellékesen Perchipfell a maga igazán kedves modorában.*
~Paraszt vagy Perchi.~
*Inti vvalammi illemre Soreyl, és válaszol a férfinek.*
-Ami azt illeti két ügyben is kereslek.
*Mondja mély hangján, és a barna íriszek bizalmasan a másikéba néznek.*
-Az egyik magánjellegű, a másik meg kicsit kényes ügy.
*Kezd neki a felvezetésnek halkan, és nyugodt hangon.*
-Először is a parancsnok azt mondta sokat olvasott vagy, és most pont ilyesmire van szükségem.
*Mosolyodik el barátságosan, és elismerően biccent.*
-Az első egy személyes kérdés. Kiküldetésen voltunk az erdőben, és több különös dolog is történt. Nem tudom mennyit tudsz a Fény Úrnőjének mágiával kapcsolatban, de minden információ jól jöhet.
*Mondja, és érzi, hogy pontosabb magyarázatot követel a dolog.*
-Jómagam egyáltalán nem konyítok a varázsláshoz, hozzá se szagoltam soha. Nem vagyok hülye, de az én fejem kisebb ahhoz amit azok a könyvek bele akarnak tömni.
*Kezd bele szerényen, holott valójában az emberek fajának legintelligensebb csoportjába tartozik, de a legendás Jezabiell mellett még mindig eltörpül.*
-Ennek ellenére az erdőben többször is különös érzéseim voltak, és jelenségeket idéztem elő. Csukott szemmel éreztem az élőlényeket magam körül, és fényből font fegyvereket húztam elő a levegőből.
*Kezdi, és kicsit cinkos mosolyra húzza a száját.*
-Ne értsd félre nem panaszkodom, de szeretném tudni, mi a franc folyik velem.
*Mondja barátilag, majd újra gondolkodóra fordul az arca.*
-Csak annyit tudok, hogy ugyan azt érzem közben, mint mikor a templomban imádkozom.
*Néz végül kérdőn a katonára, mit sem tudva a másik hittekkel, istenekkel kapcsolatos vélekedéséről. A sárkány szóba hozásával még kicsit vár. Bredoc reakciója alapján úgy ítéli meg, hogy arra kicsit több időt kell hagynia, hogy a másik feldolgozza a hallottakat.*
-Nos? Bármi ötlet?
*Hát éppen hogy csak elindul a szobájából, és kikukkant a gyakorlótérre. Eleddig nem sokat volt alkalma ismerkedni a kötelék többi tagjával, habár Gaerrel éppen volt pár szava. Meg is szólítja a másik, nem nehéz kitalálni, hogy őt keresi, mert katonás léptekkel halad felé, amikor meglátja.*
-Gaerralos!
*Biccent felé köszönve mély hangján.*
~Szegény kripli.~
*Mondja mellékesen Perchipfell a maga igazán kedves modorában.*
~Paraszt vagy Perchi.~
*Inti vvalammi illemre Soreyl, és válaszol a férfinek.*
-Ami azt illeti két ügyben is kereslek.
*Mondja mély hangján, és a barna íriszek bizalmasan a másikéba néznek.*
-Az egyik magánjellegű, a másik meg kicsit kényes ügy.
*Kezd neki a felvezetésnek halkan, és nyugodt hangon.*
-Először is a parancsnok azt mondta sokat olvasott vagy, és most pont ilyesmire van szükségem.
*Mosolyodik el barátságosan, és elismerően biccent.*
-Az első egy személyes kérdés. Kiküldetésen voltunk az erdőben, és több különös dolog is történt. Nem tudom mennyit tudsz a Fény Úrnőjének mágiával kapcsolatban, de minden információ jól jöhet.
*Mondja, és érzi, hogy pontosabb magyarázatot követel a dolog.*
-Jómagam egyáltalán nem konyítok a varázsláshoz, hozzá se szagoltam soha. Nem vagyok hülye, de az én fejem kisebb ahhoz amit azok a könyvek bele akarnak tömni.
*Kezd bele szerényen, holott valójában az emberek fajának legintelligensebb csoportjába tartozik, de a legendás Jezabiell mellett még mindig eltörpül.*
-Ennek ellenére az erdőben többször is különös érzéseim voltak, és jelenségeket idéztem elő. Csukott szemmel éreztem az élőlényeket magam körül, és fényből font fegyvereket húztam elő a levegőből.
*Kezdi, és kicsit cinkos mosolyra húzza a száját.*
-Ne értsd félre nem panaszkodom, de szeretném tudni, mi a franc folyik velem.
*Mondja barátilag, majd újra gondolkodóra fordul az arca.*
-Csak annyit tudok, hogy ugyan azt érzem közben, mint mikor a templomban imádkozom.
*Néz végül kérdőn a katonára, mit sem tudva a másik hittekkel, istenekkel kapcsolatos vélekedéséről. A sárkány szóba hozásával még kicsit vár. Bredoc reakciója alapján úgy ítéli meg, hogy arra kicsit több időt kell hagynia, hogy a másik feldolgozza a hallottakat.*
-Nos? Bármi ötlet?
170. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-29 18:55:05
Üzenet elküldve: 2021-12-29 18:55:05
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 308
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Soreyl//
*Gaerralos már napok óta vár arra, hogy hír érkezzen a Kereskedőházból. Igyekszik hasznosan tölteni az időt, a Könyvtárban és azon kívül is sok energiát fektet a mágiaelmélet tanulásába... viszont kezdi elérni azt a pontot, ahonnan anélkül, hogy vagy a Mágustornyot, vagy a mágiatanítást ígérő tanácstagot meglátogatná, nem fog tudni továbblépni.
A komoly, térdét nem kímélő gyakorlatozástól is el kell tekintenie, hiszen kétli, hogy megkönnyíti vele az orvos dolgát, és ha minden jól megy -persze nem erre számít-, akkor a fájdalom ellenére való mozgás gyakorlására nem lesz majd szükség az esetleges kezelést követően.
Az eredmény az, hogy az utóbbi pár napban jóval több időt töltött eredménytelen, illetve haszontalan dolgokkal, mint azt szeretné. Mikor Darenn megtalálja, épp a gyakorlótér szélén ül egy láda tetején, egy jegyzetekkel teletűzdelt könyvecskét tanulmányozva, remekül rejtve azirányú frusztrációját, hogy már sokadjára olvassa újra ugyanazt az oldalt anélkül, hogy bármivel is növelte volna a témáról való tudását.*
-Soreyl hadnagy.
*Köszön oda a lovagnak, akivel eddig csak egy-két szó erejéig volt alkalma megismerkedni, és akiről túlságosan sokat nem is tud.*
-Segíthetek valamiben?
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.29 18:55:21
*Gaerralos már napok óta vár arra, hogy hír érkezzen a Kereskedőházból. Igyekszik hasznosan tölteni az időt, a Könyvtárban és azon kívül is sok energiát fektet a mágiaelmélet tanulásába... viszont kezdi elérni azt a pontot, ahonnan anélkül, hogy vagy a Mágustornyot, vagy a mágiatanítást ígérő tanácstagot meglátogatná, nem fog tudni továbblépni.
A komoly, térdét nem kímélő gyakorlatozástól is el kell tekintenie, hiszen kétli, hogy megkönnyíti vele az orvos dolgát, és ha minden jól megy -persze nem erre számít-, akkor a fájdalom ellenére való mozgás gyakorlására nem lesz majd szükség az esetleges kezelést követően.
Az eredmény az, hogy az utóbbi pár napban jóval több időt töltött eredménytelen, illetve haszontalan dolgokkal, mint azt szeretné. Mikor Darenn megtalálja, épp a gyakorlótér szélén ül egy láda tetején, egy jegyzetekkel teletűzdelt könyvecskét tanulmányozva, remekül rejtve azirányú frusztrációját, hogy már sokadjára olvassa újra ugyanazt az oldalt anélkül, hogy bármivel is növelte volna a témáról való tudását.*
-Soreyl hadnagy.
*Köszön oda a lovagnak, akivel eddig csak egy-két szó erejéig volt alkalma megismerkedni, és akiről túlságosan sokat nem is tud.*
-Segíthetek valamiben?
A hozzászólás írója (Gaerralos Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.29 18:55:21
169. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-29 15:56:28
Üzenet elküldve: 2021-12-29 15:56:28
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különbös küldetés//
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//A vége: Wulfrixen, és/vagy Gaer//
*Minden további elhangzottakra bólogatva hümment. Kivéve a Garsinnal kapcsolatos hírekre.*
-Mágustorony hm?
*Kérdezi kicsit aggódó tekintettel.*
-Ha túl vagyunk a bürokrácián, és még nem tért vissza, engedelmeddel megkeresném.
*Természetesen elfogadja a nemleges választ. Eztán Bredoctól elköszönve a szobájába megy, ott magára csukja az ajtót. Egy pillanatig csak áll és néz.*
~Mire vársz hadnagyom? Tapsra?~
*Unszolja munkára a lovagot a kardja, aki valóban neki is mozdul, hogy kicsit pakolásszon, meg előkerítse a tintát, tollat pergament. Asztalhoz ül. Perchi egy pillanatra mintha mondana valamit, aztán abba hagyja.*
~Talán valami gond van?~
*Gérdezi a lvoag magában, amire a kardja rövid szünet után válaszol.*
~Csak engedd meg, hogy kipróbáljak valamit.~
*A hangja a lovag éptelen elméje másik felének, most kicsit szégyenlős, ami szöges ellentéte eddigi jellemének. A lovag felemeli megepedten minkét szemöldökét, és letesz mindent a kezéből. Hátradől, és felteszi a tenyerét.*
~Szabad vagy barátom, tégy amit akarsz.~
*Erre Perchi kezdi el mozgatni a lovag testét. Nem sokkal később valóban megpróbált varázsolni. Az, hogy sikerül-e neki, vagy sem azt a sorsra bízza, de mindenképpen látni, hogy a penna mintha megemelkedne. Jobb esetben írásra készen várja az elhangzó szavakat. Még szerencse, hogy a két lélektárs tud magában társalogni.*
~Na! Ez már döfi.~
*Mondja Soreyl, mire a másik fele pökhendin válaszol.*
~Szerinted én csak rángatom itt a pöcsöm amíg te imádkozol a templomban?~
*Soreyl elmosolyodik. A testén átáramló energia, és erő érzi, hogy ez nem az ő istenétől van, de több mint meg kellett szoknia hogy Perchipfellel osztozik egy testen. Pláne a múltkori pucér kocsmázása óta. Nem sokkal később már vagy fel, s alá járkálva diktál a varázstollnak, vagy magában beszélve körmöli a jelentését.*
- Én, Darenn Soreyl hadnagy, az Artheniori Városi Őrség Elit alakulatának parancsnoka utasítására, magam, és két közlegény kiküldetésre indultunk a Vadászlaki polgárok által jelentett panaszokat kivizsgálni. A polgárok haszonállatok, és vadak eltűnéséről számoltak be, illetve egy hatalmas fenevadról. Az állatok eltűnésének ügyét egy kihallgatás alapján, és a nyomokat követve vizsgáltuk ki. Egy kósza wargot találtunk szokatlanul messze a hegyektől, és mindenki biztonsága érdekében ártalmatlanná tettük. A bestia mellső lábán harapásnyom volt, és mivel nem tudtuk mi hozta ilyen közel a falvakhoz, megindultunk a hegyeknek kideríteni az okát. A hegy közeli lábánál két városőrre bukkantunk. Mászófelszereléssel, és hivatalos papírokkal. Sajnos a hegy lett a végzetük. A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ami nem szolgált megoldással.
e.sz. 6890. 1. A folyók hava, 25. Kelat
Darenn Soreyl Warg Hadnagy
*Majd fogja, és felemeli a papírt. Kicsit megfújja rajta a tintát, és visszarakja a tollat egy újabb ív pergamenre. Újra felolvassa az eddigieket, pusztán az utolsó mondaton változtat.*
-...A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ahol egy nagy feketeséget láttunk az örök hóban. Egy mozgó lény volt, mely harminc lépés hosszú, tenyér nagyságú pikkelyekkel rendelkező, szárnyas gyík szerű állat. A sárkány szerű lény képes volt érteni, és használni az emberi beszédet, mind hanggal, mind pedig egyenesen az elménken keresztül. Mindenképp intelligens, mágiával bíró lény. Álmából felkeltve a hatalmas fenevad a környékről kérdezett, amire tisztes választ kapott, és kérésünkre elengedett bennünket. Talán több éves álomra hajtva a fejét.
További zargatása, véleményem szerint, határozottan nem ajánlott.
*Fejezi be végül a második iratot. Aztán még az aláírás meg a kelte.*
~Egy a parancsnoknak, egy a tanácsnak he?!~
*Kérdezi Perchi valami rafkós büszkeséggel a hangjában, mire Soreyl feláll, és összeszedi a két levelet*
~Nem szívesen, de most tényleg az egész város foroghat kockán.~
*Mondja kötelességtudóan, és elindul megkeresni az írnokot, vagy éppen Gaerleost. Amelyikkel előbb összefut, ha egyikkel sem, akkor kopog az írnok irodáján.*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
//A vége: Wulfrixen, és/vagy Gaer//
*Minden további elhangzottakra bólogatva hümment. Kivéve a Garsinnal kapcsolatos hírekre.*
-Mágustorony hm?
*Kérdezi kicsit aggódó tekintettel.*
-Ha túl vagyunk a bürokrácián, és még nem tért vissza, engedelmeddel megkeresném.
*Természetesen elfogadja a nemleges választ. Eztán Bredoctól elköszönve a szobájába megy, ott magára csukja az ajtót. Egy pillanatig csak áll és néz.*
~Mire vársz hadnagyom? Tapsra?~
*Unszolja munkára a lovagot a kardja, aki valóban neki is mozdul, hogy kicsit pakolásszon, meg előkerítse a tintát, tollat pergament. Asztalhoz ül. Perchi egy pillanatra mintha mondana valamit, aztán abba hagyja.*
~Talán valami gond van?~
*Gérdezi a lvoag magában, amire a kardja rövid szünet után válaszol.*
~Csak engedd meg, hogy kipróbáljak valamit.~
*A hangja a lovag éptelen elméje másik felének, most kicsit szégyenlős, ami szöges ellentéte eddigi jellemének. A lovag felemeli megepedten minkét szemöldökét, és letesz mindent a kezéből. Hátradől, és felteszi a tenyerét.*
~Szabad vagy barátom, tégy amit akarsz.~
*Erre Perchi kezdi el mozgatni a lovag testét. Nem sokkal később valóban megpróbált varázsolni. Az, hogy sikerül-e neki, vagy sem azt a sorsra bízza, de mindenképpen látni, hogy a penna mintha megemelkedne. Jobb esetben írásra készen várja az elhangzó szavakat. Még szerencse, hogy a két lélektárs tud magában társalogni.*
~Na! Ez már döfi.~
*Mondja Soreyl, mire a másik fele pökhendin válaszol.*
~Szerinted én csak rángatom itt a pöcsöm amíg te imádkozol a templomban?~
*Soreyl elmosolyodik. A testén átáramló energia, és erő érzi, hogy ez nem az ő istenétől van, de több mint meg kellett szoknia hogy Perchipfellel osztozik egy testen. Pláne a múltkori pucér kocsmázása óta. Nem sokkal később már vagy fel, s alá járkálva diktál a varázstollnak, vagy magában beszélve körmöli a jelentését.*
- Én, Darenn Soreyl hadnagy, az Artheniori Városi Őrség Elit alakulatának parancsnoka utasítására, magam, és két közlegény kiküldetésre indultunk a Vadászlaki polgárok által jelentett panaszokat kivizsgálni. A polgárok haszonállatok, és vadak eltűnéséről számoltak be, illetve egy hatalmas fenevadról. Az állatok eltűnésének ügyét egy kihallgatás alapján, és a nyomokat követve vizsgáltuk ki. Egy kósza wargot találtunk szokatlanul messze a hegyektől, és mindenki biztonsága érdekében ártalmatlanná tettük. A bestia mellső lábán harapásnyom volt, és mivel nem tudtuk mi hozta ilyen közel a falvakhoz, megindultunk a hegyeknek kideríteni az okát. A hegy közeli lábánál két városőrre bukkantunk. Mászófelszereléssel, és hivatalos papírokkal. Sajnos a hegy lett a végzetük. A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ami nem szolgált megoldással.
e.sz. 6890. 1. A folyók hava, 25. Kelat
Darenn Soreyl Warg Hadnagy
*Majd fogja, és felemeli a papírt. Kicsit megfújja rajta a tintát, és visszarakja a tollat egy újabb ív pergamenre. Újra felolvassa az eddigieket, pusztán az utolsó mondaton változtat.*
-...A végtisztesség megadása után megmásztuk a csúcsot ahol egy nagy feketeséget láttunk az örök hóban. Egy mozgó lény volt, mely harminc lépés hosszú, tenyér nagyságú pikkelyekkel rendelkező, szárnyas gyík szerű állat. A sárkány szerű lény képes volt érteni, és használni az emberi beszédet, mind hanggal, mind pedig egyenesen az elménken keresztül. Mindenképp intelligens, mágiával bíró lény. Álmából felkeltve a hatalmas fenevad a környékről kérdezett, amire tisztes választ kapott, és kérésünkre elengedett bennünket. Talán több éves álomra hajtva a fejét.
További zargatása, véleményem szerint, határozottan nem ajánlott.
*Fejezi be végül a második iratot. Aztán még az aláírás meg a kelte.*
~Egy a parancsnoknak, egy a tanácsnak he?!~
*Kérdezi Perchi valami rafkós büszkeséggel a hangjában, mire Soreyl feláll, és összeszedi a két levelet*
~Nem szívesen, de most tényleg az egész város foroghat kockán.~
*Mondja kötelességtudóan, és elindul megkeresni az írnokot, vagy éppen Gaerleost. Amelyikkel előbb összefut, ha egyikkel sem, akkor kopog az írnok irodáján.*
A varázsló egy írótollal egy jelet rajzol egy pergamenre, melynek hatására az írótoll a következő egy órán keresztül mindent lejegyez, ami a varázsló tíz lépéses környezetében elhangzik, függetlenül attól, hogy azt hallotta-e a mágus.
168. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-29 14:10:32
Üzenet elküldve: 2021-12-29 14:10:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
-Könnyen lehet.
*Neveti el magát, miközben a pipa utolsó parazsát is kihasználja. *
-Helyes.
*Bólint is hozzá, és habár nem gondolta az ellenkezőjét soha, mégis kellemes meglepetésként éri, hogy Soreyl milyen előrelátóan járt el. *
-Igazad lehet. Csak abban bízom, hogy nem gondolja meg magát az a szárnyas gyík, és finom falatok reményében a hegy ezen oldalán nem kezd el garázdálkodni.
*Igazán félelmetes kaland lenne az egyszer biztos. Olyasmi amiről inkább csak hallani
vagy olvasni szeretne az ember és nem átélni. *
-Gaerralostól? Okos fickónak tűnt, de legalábbis sokat megélhetett. A könyvtárba küldeném, hogy kutasson fel amit csak tud ezekről a mítikus lényekről. Abba az egy karjába kard nem való, könyv annál inkább.
*Talán kicsit morbid humor, de neki igazán tetszik.*
-Garsin a mágustoronyba ment, aztán ha minden igaz hamarosan meg kellene érkeznie, ha csak nem akadt semmi zűr. Már csak az hiányozna.
*Bár Garsin keresésére minden bizonnyal szívesebben indulna mint egy sárkány nyomába. *
-Köszönöm.
*Feleli végül mindenre is egyben. Férfiasan testvéries búcsúzkodás, ahogy azt illik kettejük között, majd hagyja távozni a hadnagyát, míg ő maga a parancsnok megkeresésére indul kezében a két papírossal. *
-Könnyen lehet.
*Neveti el magát, miközben a pipa utolsó parazsát is kihasználja. *
-Helyes.
*Bólint is hozzá, és habár nem gondolta az ellenkezőjét soha, mégis kellemes meglepetésként éri, hogy Soreyl milyen előrelátóan járt el. *
-Igazad lehet. Csak abban bízom, hogy nem gondolja meg magát az a szárnyas gyík, és finom falatok reményében a hegy ezen oldalán nem kezd el garázdálkodni.
*Igazán félelmetes kaland lenne az egyszer biztos. Olyasmi amiről inkább csak hallani
vagy olvasni szeretne az ember és nem átélni. *
-Gaerralostól? Okos fickónak tűnt, de legalábbis sokat megélhetett. A könyvtárba küldeném, hogy kutasson fel amit csak tud ezekről a mítikus lényekről. Abba az egy karjába kard nem való, könyv annál inkább.
*Talán kicsit morbid humor, de neki igazán tetszik.*
-Garsin a mágustoronyba ment, aztán ha minden igaz hamarosan meg kellene érkeznie, ha csak nem akadt semmi zűr. Már csak az hiányozna.
*Bár Garsin keresésére minden bizonnyal szívesebben indulna mint egy sárkány nyomába. *
-Köszönöm.
*Feleli végül mindenre is egyben. Férfiasan testvéries búcsúzkodás, ahogy azt illik kettejük között, majd hagyja távozni a hadnagyát, míg ő maga a parancsnok megkeresésére indul kezében a két papírossal. *
167. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-28 23:59:20
Üzenet elküldve: 2021-12-28 23:59:20
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különbös küldetés//
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja, hogy a másik arcán egyre csak gyűlnek a ráncok, és pontosan tudja, hogy azon kevesek egyike akik mellet ezt a parancsnok megteheti, szóval annyiban hagyja a dolgot. A feleséges dologra elmosolyodik.*
-Lehet az a bajuk, hogy nem teszed.
*Kacsint oda a vén rókának, és közben tölt magának egy második fél pohár bort. Már csak az íze végett. Nem sokkal később az öreg kissé fennakad a sárkány dolgon, most dolgozza fel amit a hadnagynak, a hegyen kellet.*
-Ezzel egyáltalán ne törődj most. Az a tanács dolga, a közlegénynek is mondtam, hogy tartsa a száját a dologról.
*Mondja egy korty ital után.*
-Az meg hogy a parasztok odamennek, azon se aggódj.
*Mutat finoman az asztalon lévő hegymászó eszközre.*
-Ha szabad szerénytelennek lennem, nem vagyok egy hétköznapi fickó, de éppen hogy feljutottam a hegy tetejére. Sőt! A kölyök fel se jutott volna, ha nem tartom meg.
~Kétszer megdöglik a paraszt ha fel akarja vinni a seggét.~
*Vágja közbe Perchi, Soreyl pedig iszik rá. A továbbiakban a parancsnok a hangos gondolataiba merül, majd felvázolja a teendőket, Soreylnek is hagyva belőle egyet-kettőt, aztán eltáv. Mindenre némán, olykor-olykor hümmentve bólogat. Garsint is megemlíti, amin igazán elmosolyodik atyai szívvel, és csak utána, visszamenőlegesen válaszolgat.*
-Gaerleost, meg megkeresem én magam, de ő mire kell? Wulfrixent, Elant, meg a Tanácsot intézem én. Azzal ne legyen gondod, azt mond hogy Garsinról tudsz e valamit?
*Kérdezi finoman miközben megissza az utolsó korty borát, majd a választ meghallgatja. Nem sokra rá kap még némi jó tanácsot, valami bizgerével egyetemben.*
~Mi a lófasz?~
*Kérdezi Perchi, de hamarosan meg is kapja rá a választ.*
-Köszönöm? Azt hiszem.
*Mondja miközben a barna iriszek bizonytalanul vizsgáljak a fura gömböt. Utána mindeni földi jót kíván neki, italt nőt ilyeneket.*
-Úgy lesz barátom.
*Mondja és közelebb lép a másikhoz. Férfias váll-lapogatásos ölelkezés, és a lovag az ajtó felé veszi az irányt, miután mosolyogva a másik szemébe nézett két pillanatra.*
-Ha kellenék kocsmában, templomban, vagy a szobámban leszek.
*És ha más nincs, akkor kimegy az ajtón, és a szobája felé veszi az irányt elsőre.*
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Látja, hogy a másik arcán egyre csak gyűlnek a ráncok, és pontosan tudja, hogy azon kevesek egyike akik mellet ezt a parancsnok megteheti, szóval annyiban hagyja a dolgot. A feleséges dologra elmosolyodik.*
-Lehet az a bajuk, hogy nem teszed.
*Kacsint oda a vén rókának, és közben tölt magának egy második fél pohár bort. Már csak az íze végett. Nem sokkal később az öreg kissé fennakad a sárkány dolgon, most dolgozza fel amit a hadnagynak, a hegyen kellet.*
-Ezzel egyáltalán ne törődj most. Az a tanács dolga, a közlegénynek is mondtam, hogy tartsa a száját a dologról.
*Mondja egy korty ital után.*
-Az meg hogy a parasztok odamennek, azon se aggódj.
*Mutat finoman az asztalon lévő hegymászó eszközre.*
-Ha szabad szerénytelennek lennem, nem vagyok egy hétköznapi fickó, de éppen hogy feljutottam a hegy tetejére. Sőt! A kölyök fel se jutott volna, ha nem tartom meg.
~Kétszer megdöglik a paraszt ha fel akarja vinni a seggét.~
*Vágja közbe Perchi, Soreyl pedig iszik rá. A továbbiakban a parancsnok a hangos gondolataiba merül, majd felvázolja a teendőket, Soreylnek is hagyva belőle egyet-kettőt, aztán eltáv. Mindenre némán, olykor-olykor hümmentve bólogat. Garsint is megemlíti, amin igazán elmosolyodik atyai szívvel, és csak utána, visszamenőlegesen válaszolgat.*
-Gaerleost, meg megkeresem én magam, de ő mire kell? Wulfrixent, Elant, meg a Tanácsot intézem én. Azzal ne legyen gondod, azt mond hogy Garsinról tudsz e valamit?
*Kérdezi finoman miközben megissza az utolsó korty borát, majd a választ meghallgatja. Nem sokra rá kap még némi jó tanácsot, valami bizgerével egyetemben.*
~Mi a lófasz?~
*Kérdezi Perchi, de hamarosan meg is kapja rá a választ.*
-Köszönöm? Azt hiszem.
*Mondja miközben a barna iriszek bizonytalanul vizsgáljak a fura gömböt. Utána mindeni földi jót kíván neki, italt nőt ilyeneket.*
-Úgy lesz barátom.
*Mondja és közelebb lép a másikhoz. Férfias váll-lapogatásos ölelkezés, és a lovag az ajtó felé veszi az irányt, miután mosolyogva a másik szemébe nézett két pillanatra.*
-Ha kellenék kocsmában, templomban, vagy a szobámban leszek.
*És ha más nincs, akkor kimegy az ajtón, és a szobája felé veszi az irányt elsőre.*
166. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-28 22:38:24
Üzenet elküldve: 2021-12-28 22:38:24
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Különbös küldetés//
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán Soreyl az egyetlen, akivel Brox úgy érzi, hogy nem kell tartani magát semmiféle elváráshoz, vagy pozíciójából fakadó kötelezettségéhez, így igazán önmaga lehet. Talán Garsin a másik ilyen élőlény, azonban az megint más helyzet.*
-Hagyd csak, majd elintézem.
*Int is kezével, hisz mégis csak az ő dolga az ilyesmi, meg aztán egyébként is ő szeretné megtenni, még ha nem is lenne az. A lovag szavaira pedig nagyon sóhajt.*
-Ne is mondd bassza meg. Én nem tudom mi van az emberekkel, akármerre megyek úgy viselkednek, mintha legalább a lányukat meg a feleségüket egyszerre pörgetném hatonta kétszer.
*Meg is rázza a fejét egy félmosoly kíséretében és a pipájáért nyúl, hogy egy kis idő elteltével már pöfékelhesse is a füstöt az aprócska szobába. Akár zavarja a másikat akár nem.*
-Egy sárkány...
*Nem is igen tudja ülve folytatni ezt a beszélgetést, feláll, és hol ide, hol oda lép egy párat. Nem tud nyugton maradni, túlságosan felkavaró ez az egész. Mintha valaki tűvel szurkálná a koponyáját. Belülről.*
-Szerencsére a mágusokat is fogja a kardom, a sárkányokat meg.. Nos ki a fene tudná, hogy mi fogja és mi nem??
*Kérdezi a férfit kissé felfűtött hangnemben, ami teljesen egyértelmű, hogy leginkább a helyzet abszurditásának szól, mintsem a hadnagynak.*
-Na nem mintha el akarnék indulni levadászni, de hacsak nem akad valaki, aki csak egy fikarcnyit is többet tudhatna a sárkányokról, nem tudom mitévők legyünk. És a legyünk alatt azt értem, hogy mi mint Arthenior, mint a tanács és a városvezetés.
*Újabb füstgomoly.*
-Ha az emberek megtudnák biztos vagyok benne, hogy pánikolnának, és kaszával-kapával indulnának a biztos halálba, vagy minket küldenének oda félelmükben. Meg kell keresnem a mágiaügyi tanácsost, bogaras fickó de sokatlátottnak tűnik, talán vele lesz némi esélyem.
*Ez már inkább amolyan hangos gondolat, amit javarészt magának szán. Közben pedig hallgatja a másikat, de egy darabig nem is válaszol, látszik rajta, hogy a szeme alatt és a homlokán elterülő aprócska, finom ráncok most komoly munkát végeznek.*
-Talán mégis neked kellene Wulfrixenhez menned.
*Kezd végül mégis bele.*
-Meséld el neki az Elannal történteket, és kérd meg hogy kerítse elő Gaerralost is, jelenleg csak ő van bármire is fogható állapotban rajtatok kívül. És írjon egy levelet a tanácsnak, hogy egy roppant sürgős ügyben fogom őket keresni hamarosan, próbálják megkeríteni Event és a mágust is, a gnóm majd tudni fogja hogy legyen szépen papíron.
*Aztán csak visszaül a székébe, és az egyik erszényében kezd el matatni, miközben Soreyl újabb, Bredoc számára hihetetlen mágiáról esik szó.*
-Majd Garsinnal összegyakoroljátok a varázsakármit.
*Vigyorog rá, és könnyen észrevehető, hogy az öregnek halvány gőze sincs arról, hogy létezne külön szakrális és nem szakrális mágia, vagy hogy ezek hogy működnek.*
-Mindenesetre örülök neked barátom.
*Igyekszik elkapni a tekintetet.*
-Majd' elfelejtettem. Ezt tedd el, jól jöhet.
*Az egyik tákolmányát adja át Soreylnek.*
-Mészpor van benne. Én csináltam. Eldobod, összetörik és a levegő egy rövid ideig tele lesz azzal a szarral. Íjászok ellen jól jöhet, vagy ha csak el kellene tűnnöd az uzsorások elől.
*Halkan felnevet, majd folytatja.*
-Ha Wulfrixennel megvagy menj és igyál egyet, fogj valami némbert és pihend ki magad, mert félek hamarosan szükség lesz rád és az úrnő összes kegyére. Addig is eltávot kapsz, a parancsnokot pedig bízd csak rám, aztán meg a többit is. Küldök érted ha hamarabb hívna a kötelesség.
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Talán Soreyl az egyetlen, akivel Brox úgy érzi, hogy nem kell tartani magát semmiféle elváráshoz, vagy pozíciójából fakadó kötelezettségéhez, így igazán önmaga lehet. Talán Garsin a másik ilyen élőlény, azonban az megint más helyzet.*
-Hagyd csak, majd elintézem.
*Int is kezével, hisz mégis csak az ő dolga az ilyesmi, meg aztán egyébként is ő szeretné megtenni, még ha nem is lenne az. A lovag szavaira pedig nagyon sóhajt.*
-Ne is mondd bassza meg. Én nem tudom mi van az emberekkel, akármerre megyek úgy viselkednek, mintha legalább a lányukat meg a feleségüket egyszerre pörgetném hatonta kétszer.
*Meg is rázza a fejét egy félmosoly kíséretében és a pipájáért nyúl, hogy egy kis idő elteltével már pöfékelhesse is a füstöt az aprócska szobába. Akár zavarja a másikat akár nem.*
-Egy sárkány...
*Nem is igen tudja ülve folytatni ezt a beszélgetést, feláll, és hol ide, hol oda lép egy párat. Nem tud nyugton maradni, túlságosan felkavaró ez az egész. Mintha valaki tűvel szurkálná a koponyáját. Belülről.*
-Szerencsére a mágusokat is fogja a kardom, a sárkányokat meg.. Nos ki a fene tudná, hogy mi fogja és mi nem??
*Kérdezi a férfit kissé felfűtött hangnemben, ami teljesen egyértelmű, hogy leginkább a helyzet abszurditásának szól, mintsem a hadnagynak.*
-Na nem mintha el akarnék indulni levadászni, de hacsak nem akad valaki, aki csak egy fikarcnyit is többet tudhatna a sárkányokról, nem tudom mitévők legyünk. És a legyünk alatt azt értem, hogy mi mint Arthenior, mint a tanács és a városvezetés.
*Újabb füstgomoly.*
-Ha az emberek megtudnák biztos vagyok benne, hogy pánikolnának, és kaszával-kapával indulnának a biztos halálba, vagy minket küldenének oda félelmükben. Meg kell keresnem a mágiaügyi tanácsost, bogaras fickó de sokatlátottnak tűnik, talán vele lesz némi esélyem.
*Ez már inkább amolyan hangos gondolat, amit javarészt magának szán. Közben pedig hallgatja a másikat, de egy darabig nem is válaszol, látszik rajta, hogy a szeme alatt és a homlokán elterülő aprócska, finom ráncok most komoly munkát végeznek.*
-Talán mégis neked kellene Wulfrixenhez menned.
*Kezd végül mégis bele.*
-Meséld el neki az Elannal történteket, és kérd meg hogy kerítse elő Gaerralost is, jelenleg csak ő van bármire is fogható állapotban rajtatok kívül. És írjon egy levelet a tanácsnak, hogy egy roppant sürgős ügyben fogom őket keresni hamarosan, próbálják megkeríteni Event és a mágust is, a gnóm majd tudni fogja hogy legyen szépen papíron.
*Aztán csak visszaül a székébe, és az egyik erszényében kezd el matatni, miközben Soreyl újabb, Bredoc számára hihetetlen mágiáról esik szó.*
-Majd Garsinnal összegyakoroljátok a varázsakármit.
*Vigyorog rá, és könnyen észrevehető, hogy az öregnek halvány gőze sincs arról, hogy létezne külön szakrális és nem szakrális mágia, vagy hogy ezek hogy működnek.*
-Mindenesetre örülök neked barátom.
*Igyekszik elkapni a tekintetet.*
-Majd' elfelejtettem. Ezt tedd el, jól jöhet.
*Az egyik tákolmányát adja át Soreylnek.*
-Mészpor van benne. Én csináltam. Eldobod, összetörik és a levegő egy rövid ideig tele lesz azzal a szarral. Íjászok ellen jól jöhet, vagy ha csak el kellene tűnnöd az uzsorások elől.
*Halkan felnevet, majd folytatja.*
-Ha Wulfrixennel megvagy menj és igyál egyet, fogj valami némbert és pihend ki magad, mert félek hamarosan szükség lesz rád és az úrnő összes kegyére. Addig is eltávot kapsz, a parancsnokot pedig bízd csak rám, aztán meg a többit is. Küldök érted ha hamarabb hívna a kötelesség.
165. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:38:22
Üzenet elküldve: 2021-12-27 21:38:22
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különbös küldetés//
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két barát között igazán kedélyesen kezdődik a beszélgetés, borozva, bár látja a másik a lovagon, hogy nem mondhatni, hogy jó kedvében volna. A warg megjelenésének az iróniájára tett megjegyzésre félmosollyal bólint, és folytatja a mondókáját. Arra hogy megdicsérte a parancsnok csak felhümment. Tényleg nem akarta bántani az állatot. Aztán Elan eltűnésére tér ki. Soreyl kicsit megköszörüli a torkát.*
-Nem hinném hogy a város közelében maradna, de ha gondolod leadom Wulfrixennél.
*Mondja felajánlva a segítségét, tekintve, hogy a parancsnoknak fog most adni némi munkát. Eztán térnek csak az igazán sűrű levesbe a városőrökkel, és a sárkánnyal. Broxnak is bűzlik a dolog, ami azért kicsit megnyugtatja a hadnagyot. Nem szeretett volna rémeket látni, de igazán úgy tűnik.*
-Egyébként is, úgy vettem észre, hogy az elit alakulat, és mi, nem igazán aratunk osztatlan sikert a kaszárnya többi katonái körében.
*Szúrja közben Soreyl, bár teljesen lehetséges, hogy rosszul ítéli meg a helyzetet.*
~Nem aratunk osztatlan sikert? Így is lehet mondani, hogy gyakorta olyan szemekkel néznek rátok mint akik már bitón lógnak.~
*Túloz egyértelműen Perchipfell, vagy éppen igaza van. Ezt senki sem tudhatja biztosra. A fenevadra kitérve Bredoc elsőre hitetlennek tűnik, és másodikra is. Meg harmadikra. Tulajdonképpen végig, de nincs mit tenni, a lovag mély hangján kicsit elragadtatja magát.*
-Igen sárkány, hogy baszná meg.
*Látszik az arcán, hogy a Perchire, sokkal inkább hajazó mondat, kicsit életidegen tőle, és bocsánatkérőn felemeli a kezét, és újra nyugodt hangon folytatja.*
-Brox, a szavamat adom, egy élő sárkány volt, vagy ha nem, akkor egy templomtoronyra nőtt szárnyas gyík, aki belelát a fejedbe.
*Mondja teljes őszinteséggel, és meg nem szakított szemkontaktussal. Aztán a másik némán gondolkozik. Forognak nála a kerekek, és Soreyl sincsen másképp, pláne akkor amikor a láthatatlan wargról beszél a másik a piacon. Jobb szemöldöke felcsúszik.*
-Nem szeretnék választani a kettő között.
*Mondja cinkos mosollyal, amire Perchipfell azonnal lecsap.*
~Én láttam a sárkányt, ha az egyikkel foglalkozni kell, a mágust hoznám be.~
*Senki nem dorgálhatja meg a mesterkard szellemét a félelméért. Aztán a mágiája sem úgy sül el ahogy akarja, mikor meg akarja mutatni, amin kicsit szégyenlősen mosolyodik el.*
~Kínosabb vagy mint egy szűzlány.~
*Mondja Perchi, amire a lovag nem válaszol.*
-Hát igen. Az erdőben működött.
*Az, hogy másik kimondja a varázslás szót, egészen megpirítja a másik arcát.*
-Nem mondanám mágiának.
*Emeli fel intőleg a kezét. Az ő szemében a mágus, mint olyan Jezabiellnél kezdődik, és végződik. Hozzá képest, ez mint bazári mutatvány.*
-Az Úrnő kegye, és ajándéka.
*Mondja rendkívül diplomatikusan, és egy pillanatig úgy is viselkedik mint Eeyr lovagja, amíg a másik szóba nem hozza a rohadt krumplit. Elneveti magát, és nézi ahogy a gondok ráncai visszamásznak az öreg barátja ábrázatára.*
-Nem segítene a megítélésünkön, ha én kérném számon a parancsnokot.
*Mondja ő is megkomorult hangon kissé, és folytatja.*
-Ha szabad egy javaslatot tennem ketten menjünk. Te beszélsz, én meg a sötét sarokban állva, gonosz szemekkel bólogatok.
*Mosolyodik el végül. Tekintve, hogy ő volt ott, és látta az eseményeket, talán ez a legjobb.*
-De ha egyedül mennél, akkor egy pontosabb jelentést is írhatok.
*Mondja, és kicsit megdönti a fejét bizalmasan.*
-A városőrökkel, és mondjuk a hegy teteji warg-falkával egyetemben. Csak hogy ne keltsünk pánikot.
~Ohhhohohóóó!~
*Lepődik meg, és füttyent egyet a fejében a mesterkard.*
~Hova süllyessz barátom? Te? Az erkölcs kétkezű védelmezője, képes lennél hivatalos okirat meghamisítására? Mi lett veled?~
*Hangjából folyik az irónia, amire Soreyl a lehető legegyszerűbben válaszol.*
~Te vagy a fejemben. Már az is az Úrnő csodája, hogy eddig nem rángattál bele valami mocsokba.~
*A kard nevet, és Soreyl is elmosolyodik barátságosan. Készen áll menni, maradni, levelet írni. Amit kell.*
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*A két barát között igazán kedélyesen kezdődik a beszélgetés, borozva, bár látja a másik a lovagon, hogy nem mondhatni, hogy jó kedvében volna. A warg megjelenésének az iróniájára tett megjegyzésre félmosollyal bólint, és folytatja a mondókáját. Arra hogy megdicsérte a parancsnok csak felhümment. Tényleg nem akarta bántani az állatot. Aztán Elan eltűnésére tér ki. Soreyl kicsit megköszörüli a torkát.*
-Nem hinném hogy a város közelében maradna, de ha gondolod leadom Wulfrixennél.
*Mondja felajánlva a segítségét, tekintve, hogy a parancsnoknak fog most adni némi munkát. Eztán térnek csak az igazán sűrű levesbe a városőrökkel, és a sárkánnyal. Broxnak is bűzlik a dolog, ami azért kicsit megnyugtatja a hadnagyot. Nem szeretett volna rémeket látni, de igazán úgy tűnik.*
-Egyébként is, úgy vettem észre, hogy az elit alakulat, és mi, nem igazán aratunk osztatlan sikert a kaszárnya többi katonái körében.
*Szúrja közben Soreyl, bár teljesen lehetséges, hogy rosszul ítéli meg a helyzetet.*
~Nem aratunk osztatlan sikert? Így is lehet mondani, hogy gyakorta olyan szemekkel néznek rátok mint akik már bitón lógnak.~
*Túloz egyértelműen Perchipfell, vagy éppen igaza van. Ezt senki sem tudhatja biztosra. A fenevadra kitérve Bredoc elsőre hitetlennek tűnik, és másodikra is. Meg harmadikra. Tulajdonképpen végig, de nincs mit tenni, a lovag mély hangján kicsit elragadtatja magát.*
-Igen sárkány, hogy baszná meg.
*Látszik az arcán, hogy a Perchire, sokkal inkább hajazó mondat, kicsit életidegen tőle, és bocsánatkérőn felemeli a kezét, és újra nyugodt hangon folytatja.*
-Brox, a szavamat adom, egy élő sárkány volt, vagy ha nem, akkor egy templomtoronyra nőtt szárnyas gyík, aki belelát a fejedbe.
*Mondja teljes őszinteséggel, és meg nem szakított szemkontaktussal. Aztán a másik némán gondolkozik. Forognak nála a kerekek, és Soreyl sincsen másképp, pláne akkor amikor a láthatatlan wargról beszél a másik a piacon. Jobb szemöldöke felcsúszik.*
-Nem szeretnék választani a kettő között.
*Mondja cinkos mosollyal, amire Perchipfell azonnal lecsap.*
~Én láttam a sárkányt, ha az egyikkel foglalkozni kell, a mágust hoznám be.~
*Senki nem dorgálhatja meg a mesterkard szellemét a félelméért. Aztán a mágiája sem úgy sül el ahogy akarja, mikor meg akarja mutatni, amin kicsit szégyenlősen mosolyodik el.*
~Kínosabb vagy mint egy szűzlány.~
*Mondja Perchi, amire a lovag nem válaszol.*
-Hát igen. Az erdőben működött.
*Az, hogy másik kimondja a varázslás szót, egészen megpirítja a másik arcát.*
-Nem mondanám mágiának.
*Emeli fel intőleg a kezét. Az ő szemében a mágus, mint olyan Jezabiellnél kezdődik, és végződik. Hozzá képest, ez mint bazári mutatvány.*
-Az Úrnő kegye, és ajándéka.
*Mondja rendkívül diplomatikusan, és egy pillanatig úgy is viselkedik mint Eeyr lovagja, amíg a másik szóba nem hozza a rohadt krumplit. Elneveti magát, és nézi ahogy a gondok ráncai visszamásznak az öreg barátja ábrázatára.*
-Nem segítene a megítélésünkön, ha én kérném számon a parancsnokot.
*Mondja ő is megkomorult hangon kissé, és folytatja.*
-Ha szabad egy javaslatot tennem ketten menjünk. Te beszélsz, én meg a sötét sarokban állva, gonosz szemekkel bólogatok.
*Mosolyodik el végül. Tekintve, hogy ő volt ott, és látta az eseményeket, talán ez a legjobb.*
-De ha egyedül mennél, akkor egy pontosabb jelentést is írhatok.
*Mondja, és kicsit megdönti a fejét bizalmasan.*
-A városőrökkel, és mondjuk a hegy teteji warg-falkával egyetemben. Csak hogy ne keltsünk pánikot.
~Ohhhohohóóó!~
*Lepődik meg, és füttyent egyet a fejében a mesterkard.*
~Hova süllyessz barátom? Te? Az erkölcs kétkezű védelmezője, képes lennél hivatalos okirat meghamisítására? Mi lett veled?~
*Hangjából folyik az irónia, amire Soreyl a lehető legegyszerűbben válaszol.*
~Te vagy a fejemben. Már az is az Úrnő csodája, hogy eddig nem rángattál bele valami mocsokba.~
*A kard nevet, és Soreyl is elmosolyodik barátságosan. Készen áll menni, maradni, levelet írni. Amit kell.*
164. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-26 07:05:07
Üzenet elküldve: 2021-12-26 07:05:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Különbös küldetés//
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtó kinyílik, s a két bajtárs ismét közös levegőt szívhat, a szemek pedig igencsak árulkodóak, arról árulkodnak, hogy valami bizony történt, és valószínűleg nem volt egy sétagalopp.*
-Persze szolgáld csak ki magad.
*Mondja, miközben becsukja az ajtót és mosolyogva ő maga is leül, az egyik poharat a kezébe ragadva. Nem lehet komolyan venni, hisz jóformán csak komolytalanul viccelődik. Láthatóan Brox a városi őrséggel kapcsolatos megjegyzésre felhúzza a szemöldökét, de nem akarja rögtön félbeszakítani Soreylt, úgyhogy hagyja kibontakozni. Sosem volt az a fajta, aki olyan kérdéseket tett fel idő előtt, amik talán pár másodperc múlva egyébként is megválaszolódnának.*
-Egy warg, azt mondod? Milyen ironikus.
*A sors, vagy az istenek fintora lehet minden bizonnyal.*
-Derék munka.
*Teszi azért hozzá egy elismerő biccentéssel, hisz tudja jól, hogy egy warg, még ha ugyan egyedül is van nem egyszerű ellenfél, ordas fenevadak azok. A szemfogat pedig a keze ügyébe veszi, hogy jobban megvizsgálja, méretes darab és egész pofás. Közben pedig az jár a fejében, mint ami valószínűleg a hadnagynak járhatott amikor rájött, hogy egy kósza warg a ludas. ~Vajon hogy került oda egy magányos példány.~ *
-Picsába.
*Szitkozódik halkan Bredoc az Elannal kapcsolatos hír hallatán.*
-Alkalmas fickónak tűnt. Sajnálom.
*Valahol úgy érzi, hogy az ő felelőssége, hisz ha jobban megítéli őt, vagy szigorúbban a keze ügye alá veszi, mielőtt ilyesféle bevetésre küldi, talán ez nem fordul elő. Egy nagy sóhaj közepette folytatja.*
-Nem hittem volna, hogy az első körözést az egyik emberemre kell kiadnom.
*Meg is rázza a fejét, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Persze ez nem amolyan élve vagy halva körözés, de be kell hozni, hogy a tanács dönthessen a büntetése felől. ~De legalább a másik újonc rászolgált a dicséretre.~ S már ez is elég, hogy apró mosolyt csaljon a marcona férfi arcára. A történet pedig valóban bonyolódni kezd, főleg ahogy meglátja a papírokat. Már ez a tény is kicsit összezavarja.*
-Ez bűzlik. Ez rohadtul bűzlik.
*Látszik rajta, hogy az egyébként szinte mindig higgadt arcvonásai most meg-meg rezegnek. Hisz ennél rosszabb nincs is, mint mikor valaki valami oknál fogva visszatart információkat és emiatt az emberei élete veszélybe kerülhet.A legjobb rész azonban csak ezután érkezik.*
-Egy sárkány?
*Kérdezi kétkedve, ami igazából teljesen érthető lehet Soreyl számára, hisz legfeljebb gyermekmesékben lehet hallani sárkányokról.*
-Azt mondod egy sárkány?
*Ismétli el, ezzel is erősítve a tényt, hogy ugyan hallja a többit is, de nehezen tud továbbhaladni ezen az egyszerűnek nem nevezhető tényen.*
-Tehát... egy sárkány?
*Itt már ő maga is mosolyra húzza a száját, s egy újabb italt tölt magának, amit le is húz, ha pedig a hadnagy pohara üres, úgy neki is.*
-Nézd én elhiszem amit mondasz, vagy legalábbis azt, hogy te teljes mértékben biztos vagy benne, hogy sárkány volt.
*Mert ugye, honnan is tudhatná bárki biztosan az ilyesmit? Honnan tudhatná, hogy nem egy erős illúzió varázslat áldozata? Vagy bármi mágikus szarságé.*
-Forognak a kerek.
*Mutat a halántékára.*
-És még beszélt is...Eeyrre mondom.
*Ez a nap tele van fordulatokkal.*
-Nemrég azt hallottam, hogy egy wargháton lovagló mágus magát és a hátasát is láthatatlanná téve sétált be a piac közepére, meg még kitudja hová. Azt hittem cifrábbat nem hallok mostanában.
*Finoman megvakarja a haját, ahogy nagyot sóhajt. A városi őrség parancsnoka, sárkányok, varázslók, titkok és politika. Mi más jöhet még?*
-Még valami? Ne csigázz.
*Cinikus hangja mögött valódi mosoly tükröződik vissza, pusztán nem is tudja elképzelni, hogy mi több lehet még. Bredoc szemei azonban egészen elkerekednek látva a kezdődő varázslatot, ami hamar szertefoszlik ugyan, de akkor is.*
-Na ne. Te is tudsz varázsolni? Méghozzá eltüntetni is el tudod. Tele vagy meglepetésekkel.
*A fejét csóválja barátságosan, és igazából valahol büszke a másikra emiatt.*
-Azt meghiszem. Nem kellett volna ennyi rothadt krumplit megenni.
*Hangosan elneveti magát, hisz a régi sebek legjobb gyógyírja a nevetés. A nevetés mosollyá halkul, majd gondterhelt ábrázatba süllyed.*
-Beszélnünk kell a másik parancsnokkal.
*Jelenti ki a dolgot.*
-Velem tartasz? Vagy egyedül intéznéd?
*Igazából ő maga kérné számon a férfit, de nyilván nem volt ott, és talán Soreyl akaratán kívül is kihagyhatott részleteket. Részleteket amik fontosak lehetnek, de talán nem gondolná őket annak.*
-A sárkányról egyelőre ne szólj senkinek, még ha külön kérdezik is. Nem hiányzik sem a pánik sem a rossz nyelvek. A parancsnok után a tanács jön. Félek a történetnek itt közel sincs még vége.
//Jelentés//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az ajtó kinyílik, s a két bajtárs ismét közös levegőt szívhat, a szemek pedig igencsak árulkodóak, arról árulkodnak, hogy valami bizony történt, és valószínűleg nem volt egy sétagalopp.*
-Persze szolgáld csak ki magad.
*Mondja, miközben becsukja az ajtót és mosolyogva ő maga is leül, az egyik poharat a kezébe ragadva. Nem lehet komolyan venni, hisz jóformán csak komolytalanul viccelődik. Láthatóan Brox a városi őrséggel kapcsolatos megjegyzésre felhúzza a szemöldökét, de nem akarja rögtön félbeszakítani Soreylt, úgyhogy hagyja kibontakozni. Sosem volt az a fajta, aki olyan kérdéseket tett fel idő előtt, amik talán pár másodperc múlva egyébként is megválaszolódnának.*
-Egy warg, azt mondod? Milyen ironikus.
*A sors, vagy az istenek fintora lehet minden bizonnyal.*
-Derék munka.
*Teszi azért hozzá egy elismerő biccentéssel, hisz tudja jól, hogy egy warg, még ha ugyan egyedül is van nem egyszerű ellenfél, ordas fenevadak azok. A szemfogat pedig a keze ügyébe veszi, hogy jobban megvizsgálja, méretes darab és egész pofás. Közben pedig az jár a fejében, mint ami valószínűleg a hadnagynak járhatott amikor rájött, hogy egy kósza warg a ludas. ~Vajon hogy került oda egy magányos példány.~ *
-Picsába.
*Szitkozódik halkan Bredoc az Elannal kapcsolatos hír hallatán.*
-Alkalmas fickónak tűnt. Sajnálom.
*Valahol úgy érzi, hogy az ő felelőssége, hisz ha jobban megítéli őt, vagy szigorúbban a keze ügye alá veszi, mielőtt ilyesféle bevetésre küldi, talán ez nem fordul elő. Egy nagy sóhaj közepette folytatja.*
-Nem hittem volna, hogy az első körözést az egyik emberemre kell kiadnom.
*Meg is rázza a fejét, de amit meg kell tenni, azt meg kell tenni. Persze ez nem amolyan élve vagy halva körözés, de be kell hozni, hogy a tanács dönthessen a büntetése felől. ~De legalább a másik újonc rászolgált a dicséretre.~ S már ez is elég, hogy apró mosolyt csaljon a marcona férfi arcára. A történet pedig valóban bonyolódni kezd, főleg ahogy meglátja a papírokat. Már ez a tény is kicsit összezavarja.*
-Ez bűzlik. Ez rohadtul bűzlik.
*Látszik rajta, hogy az egyébként szinte mindig higgadt arcvonásai most meg-meg rezegnek. Hisz ennél rosszabb nincs is, mint mikor valaki valami oknál fogva visszatart információkat és emiatt az emberei élete veszélybe kerülhet.A legjobb rész azonban csak ezután érkezik.*
-Egy sárkány?
*Kérdezi kétkedve, ami igazából teljesen érthető lehet Soreyl számára, hisz legfeljebb gyermekmesékben lehet hallani sárkányokról.*
-Azt mondod egy sárkány?
*Ismétli el, ezzel is erősítve a tényt, hogy ugyan hallja a többit is, de nehezen tud továbbhaladni ezen az egyszerűnek nem nevezhető tényen.*
-Tehát... egy sárkány?
*Itt már ő maga is mosolyra húzza a száját, s egy újabb italt tölt magának, amit le is húz, ha pedig a hadnagy pohara üres, úgy neki is.*
-Nézd én elhiszem amit mondasz, vagy legalábbis azt, hogy te teljes mértékben biztos vagy benne, hogy sárkány volt.
*Mert ugye, honnan is tudhatná bárki biztosan az ilyesmit? Honnan tudhatná, hogy nem egy erős illúzió varázslat áldozata? Vagy bármi mágikus szarságé.*
-Forognak a kerek.
*Mutat a halántékára.*
-És még beszélt is...Eeyrre mondom.
*Ez a nap tele van fordulatokkal.*
-Nemrég azt hallottam, hogy egy wargháton lovagló mágus magát és a hátasát is láthatatlanná téve sétált be a piac közepére, meg még kitudja hová. Azt hittem cifrábbat nem hallok mostanában.
*Finoman megvakarja a haját, ahogy nagyot sóhajt. A városi őrség parancsnoka, sárkányok, varázslók, titkok és politika. Mi más jöhet még?*
-Még valami? Ne csigázz.
*Cinikus hangja mögött valódi mosoly tükröződik vissza, pusztán nem is tudja elképzelni, hogy mi több lehet még. Bredoc szemei azonban egészen elkerekednek látva a kezdődő varázslatot, ami hamar szertefoszlik ugyan, de akkor is.*
-Na ne. Te is tudsz varázsolni? Méghozzá eltüntetni is el tudod. Tele vagy meglepetésekkel.
*A fejét csóválja barátságosan, és igazából valahol büszke a másikra emiatt.*
-Azt meghiszem. Nem kellett volna ennyi rothadt krumplit megenni.
*Hangosan elneveti magát, hisz a régi sebek legjobb gyógyírja a nevetés. A nevetés mosollyá halkul, majd gondterhelt ábrázatba süllyed.*
-Beszélnünk kell a másik parancsnokkal.
*Jelenti ki a dolgot.*
-Velem tartasz? Vagy egyedül intéznéd?
*Igazából ő maga kérné számon a férfit, de nyilván nem volt ott, és talán Soreyl akaratán kívül is kihagyhatott részleteket. Részleteket amik fontosak lehetnek, de talán nem gondolná őket annak.*
-A sárkányról egyelőre ne szólj senkinek, még ha külön kérdezik is. Nem hiányzik sem a pánik sem a rossz nyelvek. A parancsnok után a tanács jön. Félek a történetnek itt közel sincs még vége.
163. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-25 15:13:26
Üzenet elküldve: 2021-12-25 15:13:26
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különbös küldetés//
//Jelentés//
*Nem sokkal később már az öreg barátja nyitja az ajtót. Rákérdez a másik, hogy-hogy egyedül, amire egy jó, és egy rosszabb válasza van a két közlegényt tekintve. De ezt kicsit később. A másik a barna íriszekből szeretne kiolvasni valamit. Nincs nehéz dolga. A kifejező szemek, és az ismeretség alájátszanak az amúgy is lélekolvasó képességének. A barna szemek félelmet, izgalmat, örömöt, és meglepően sok tapasztalatot mutatnak ahhoz képest ahogy elköszöntek egymástól. Látható, hogy ha nem is öregedett a pár nap alatt, sokat ért.*
-Egyelőre egyedül.
*Mondja, és bemegy az irodába. Kiszolgálja magát, mert látszik is rajta, ha valamikor kell az a harsogó az most van. Ha megtalálja a kancsót, vagy hordót, meg kupát, tölt magának egyet.*
-A Városi Őrség nagy szarba kevert minket nem mondom.
*Mondja közben ha talált italt, lehúzza. Ha a másik még nem tette meg, akkor jelez neki, hogy csukja magukra az ajtót.*
-Az erdei állatok eltűnése, még nem is volt egy nagy falat.
*Mondja, és kicsit lenyugodva leül az asztalhoz közel a parancsnokhoz.*
-Egy warg mászkált a szántókhoz közel.
*Mondja, és az asztalra dobja az egyik elhozott szemfogat mutatóba.*
-A birkákat is megdézsmálta. Nem akartam leölni szegény állatot, de idő kérdése volt mikor öl meg valakit a faluból, így muszáj volt megtenni.
*Mondja mély hangján majd nagyot sóhajt, hiszen innentől már nem tud sok jót mondani.*
-És ennyi a dolog jó oldala.
*Kicsit aggódó szemek emelkednek a parancsnokra.*
-Elan, az egyik közlegény még az első erdei éjszaka eliszkolt. Lovastul, szolgálati páncélostul. Vele nem tudok elszámolni.
*Elgondolkozik a lovag egy pillanatra.*
-Pedig nem is értem. Normális fickónak tűnt. Fogalmam sincs miért tette.
*Perchi természetesen kisegíti néhány válasszal a lovagot.*
~Mert beszart, vagy mert megkapta az első hati zsoldját, és az épp elég volt neki.~
*Ezzel lezértnak tudja a dolgot, és a java még hátra van a történetnek.*
-Szóval Nilevarddal maradtunk. A leölt warg lábát megharapták. A társai zavarhatták le a hegységekből, ám nem volt olyan tiszta a dolog, hát gondoltam utána nézek. A közlegényt haza akartam küldeni, de bátor kölyök az.
*Mondja miközben sokat mondóan bólint.*
-Kicsit hamari, és olykor meggondolatlan.
*Gondol itt a hangos imára a sárkány mellett.*
-Olykor meg szöszölős.
*Gondl itt arra, hogy annyiszor vette le a páncélját mint az örömlányok a leplüket.*
-De jó gyerek, ha kapna egy kis felelősséget, lehet megérne a feje lágya. Most a kovácshoz ment, adtam neki egy nap eltávot.
*Fejezi be a kis mellékes dolgot röviden.*
-Ám mikor a nyomokat követve a hegy lábához értünk...
*Mondja, és előcsapja az asztalra a két halott köpenyes papírjait, és a jégcsákányt.*
-Két Városőr lógott a szikláról holtan. Tudták hova mennek, és miért mennek. Fel voltak készülve a küldetésre, csak arra nem ami a hegy tetején volt.
*Nem kis hatásszünetet tart, várja, hogy a parancsnok belekérdezzen.*
-Egy sárkány.
*Hagy időt erre megemészteni, és folytatja.*
-Nem hittem volna ha nem a saját szememmel látom. Harminc lépéshosszal, tenyérnyi fekete pikkelyekkel. A szeme akkora lehetett mint egy közepes pajzs. Egy foga majdnem felért velem is.
*Látszik rajta, hogy kicsit kikészíti a dolog.*
-Megszólított minket a dög. Nem igazán értettük a dolgot, de sikerült magunkat kibeszélni a helyzetből.
*Mondja végül, szinte természetesnek véve, hogy tud beszélni a fenevad. Még egy gondterheltet sóhajt.*
-Ha engem kérdezel, el kellene beszélgetni a Városőr parancsnokkal. Tudhatta, hogy ez veszélyesebb küldetés mint azt leírta, és nem hinném hogy véletlen felejtett volna el közölni részleteket.
*Mondja kissé idegesen, aztán érthetetlen okokból elmosolyodik.*
-Ja, és még valami.
*Kezdi cinkos kacsintással.*
-Magam is meglepődtem, de...
*Itt feltartja az egyik kezét. Ha reményei beteljsülnek, és semmi sem csalatkozik, akkor egy méretes mesterlándzsa manifesztálódik a kezei közé. Ha nem sikerül akkor az erdőben tapasztaltak szerint megint megmutatkozik egy kis időre mielőtt szerte foszlik.*
-Ez történt az erdőben. A Krenkataurban öltünk volna ezért.
*Mondja, és ha sikerül, ha nem barátilag felkacag.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.25 15:14:53
Darenn Soreyl megpróbált varázsolni egy Fegyver felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
//Jelentés//
*Nem sokkal később már az öreg barátja nyitja az ajtót. Rákérdez a másik, hogy-hogy egyedül, amire egy jó, és egy rosszabb válasza van a két közlegényt tekintve. De ezt kicsit később. A másik a barna íriszekből szeretne kiolvasni valamit. Nincs nehéz dolga. A kifejező szemek, és az ismeretség alájátszanak az amúgy is lélekolvasó képességének. A barna szemek félelmet, izgalmat, örömöt, és meglepően sok tapasztalatot mutatnak ahhoz képest ahogy elköszöntek egymástól. Látható, hogy ha nem is öregedett a pár nap alatt, sokat ért.*
-Egyelőre egyedül.
*Mondja, és bemegy az irodába. Kiszolgálja magát, mert látszik is rajta, ha valamikor kell az a harsogó az most van. Ha megtalálja a kancsót, vagy hordót, meg kupát, tölt magának egyet.*
-A Városi Őrség nagy szarba kevert minket nem mondom.
*Mondja közben ha talált italt, lehúzza. Ha a másik még nem tette meg, akkor jelez neki, hogy csukja magukra az ajtót.*
-Az erdei állatok eltűnése, még nem is volt egy nagy falat.
*Mondja, és kicsit lenyugodva leül az asztalhoz közel a parancsnokhoz.*
-Egy warg mászkált a szántókhoz közel.
*Mondja, és az asztalra dobja az egyik elhozott szemfogat mutatóba.*
-A birkákat is megdézsmálta. Nem akartam leölni szegény állatot, de idő kérdése volt mikor öl meg valakit a faluból, így muszáj volt megtenni.
*Mondja mély hangján majd nagyot sóhajt, hiszen innentől már nem tud sok jót mondani.*
-És ennyi a dolog jó oldala.
*Kicsit aggódó szemek emelkednek a parancsnokra.*
-Elan, az egyik közlegény még az első erdei éjszaka eliszkolt. Lovastul, szolgálati páncélostul. Vele nem tudok elszámolni.
*Elgondolkozik a lovag egy pillanatra.*
-Pedig nem is értem. Normális fickónak tűnt. Fogalmam sincs miért tette.
*Perchi természetesen kisegíti néhány válasszal a lovagot.*
~Mert beszart, vagy mert megkapta az első hati zsoldját, és az épp elég volt neki.~
*Ezzel lezértnak tudja a dolgot, és a java még hátra van a történetnek.*
-Szóval Nilevarddal maradtunk. A leölt warg lábát megharapták. A társai zavarhatták le a hegységekből, ám nem volt olyan tiszta a dolog, hát gondoltam utána nézek. A közlegényt haza akartam küldeni, de bátor kölyök az.
*Mondja miközben sokat mondóan bólint.*
-Kicsit hamari, és olykor meggondolatlan.
*Gondol itt a hangos imára a sárkány mellett.*
-Olykor meg szöszölős.
*Gondl itt arra, hogy annyiszor vette le a páncélját mint az örömlányok a leplüket.*
-De jó gyerek, ha kapna egy kis felelősséget, lehet megérne a feje lágya. Most a kovácshoz ment, adtam neki egy nap eltávot.
*Fejezi be a kis mellékes dolgot röviden.*
-Ám mikor a nyomokat követve a hegy lábához értünk...
*Mondja, és előcsapja az asztalra a két halott köpenyes papírjait, és a jégcsákányt.*
-Két Városőr lógott a szikláról holtan. Tudták hova mennek, és miért mennek. Fel voltak készülve a küldetésre, csak arra nem ami a hegy tetején volt.
*Nem kis hatásszünetet tart, várja, hogy a parancsnok belekérdezzen.*
-Egy sárkány.
*Hagy időt erre megemészteni, és folytatja.*
-Nem hittem volna ha nem a saját szememmel látom. Harminc lépéshosszal, tenyérnyi fekete pikkelyekkel. A szeme akkora lehetett mint egy közepes pajzs. Egy foga majdnem felért velem is.
*Látszik rajta, hogy kicsit kikészíti a dolog.*
-Megszólított minket a dög. Nem igazán értettük a dolgot, de sikerült magunkat kibeszélni a helyzetből.
*Mondja végül, szinte természetesnek véve, hogy tud beszélni a fenevad. Még egy gondterheltet sóhajt.*
-Ha engem kérdezel, el kellene beszélgetni a Városőr parancsnokkal. Tudhatta, hogy ez veszélyesebb küldetés mint azt leírta, és nem hinném hogy véletlen felejtett volna el közölni részleteket.
*Mondja kissé idegesen, aztán érthetetlen okokból elmosolyodik.*
-Ja, és még valami.
*Kezdi cinkos kacsintással.*
-Magam is meglepődtem, de...
*Itt feltartja az egyik kezét. Ha reményei beteljsülnek, és semmi sem csalatkozik, akkor egy méretes mesterlándzsa manifesztálódik a kezei közé. Ha nem sikerül akkor az erdőben tapasztaltak szerint megint megmutatkozik egy kis időre mielőtt szerte foszlik.*
-Ez történt az erdőben. A Krenkataurban öltünk volna ezért.
*Mondja, és ha sikerül, ha nem barátilag felkacag.*
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.25 15:14:53
Darenn Soreyl megpróbált varázsolni egy Fegyver felruházás nevű varázslatot, de a varázslat nem sikerült, elrontotta, így nincs hatása!
162. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-25 11:47:54
Üzenet elküldve: 2021-12-25 11:47:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Különbös küldetés//
//Jelentés//
*Miután végez a kaszárnyában a barkácsolással, öntelt vigyorral tér vissza az Odúba. Először a szobájában pakol egy kicsit, dolgokat rendez el, majd pedig az irodába megy kótyagos léptekkel. Szerencsére senki sem várja az ajtó előtt, úgyhogy ez egy szerencsés napnak ígérkezik. Belép, leül és egy papírt vesz elő, hogy az újdonsült kis fegyverét vesse le, illetve azt a minimális papírmunkát elvégezze, amit Wulfrixen nem vett le a válláról. Ekkor koppan az ajtó, amit mély sóhajjal fogad a parancsnok, ám mikor az ismerős hangot hallja meg, rögtön mosolyra fordul az orcája. Nem is válaszol, helyette inkább feláll és kinyitja az ajtót. *
-Hát visszatértél hadnagyom. Egyedül?
*Teszi fel rögtön a kérdést a legrosszabbal számolva, hisz hárman indultak útnak. Komoly pillantásával a másik íriszeit keresi, talán kiolvashat belőle valamit. *
//Jelentés//
*Miután végez a kaszárnyában a barkácsolással, öntelt vigyorral tér vissza az Odúba. Először a szobájában pakol egy kicsit, dolgokat rendez el, majd pedig az irodába megy kótyagos léptekkel. Szerencsére senki sem várja az ajtó előtt, úgyhogy ez egy szerencsés napnak ígérkezik. Belép, leül és egy papírt vesz elő, hogy az újdonsült kis fegyverét vesse le, illetve azt a minimális papírmunkát elvégezze, amit Wulfrixen nem vett le a válláról. Ekkor koppan az ajtó, amit mély sóhajjal fogad a parancsnok, ám mikor az ismerős hangot hallja meg, rögtön mosolyra fordul az orcája. Nem is válaszol, helyette inkább feláll és kinyitja az ajtót. *
-Hát visszatértél hadnagyom. Egyedül?
*Teszi fel rögtön a kérdést a legrosszabbal számolva, hisz hárman indultak útnak. Komoly pillantásával a másik íriszeit keresi, talán kiolvashat belőle valamit. *
161. hozzászólás ezen a helyszínen: Warg-odú
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:40:11
Üzenet elküldve: 2021-12-24 15:40:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Különös küldetés//
//Jelentés//
*A templomból egyenest Bredoc irodájához siet. A kaszárnyán, nem kis tempóban trappol át, még int egyet a bakának akivel az előbb kicsit összezörrent, hogy az ismerős folyosókra érjen. A szobájába bedobja a zsákját, de kivesz belőle egy warg szemfogat, meg a két halott őr papírját. Ha mindennel megvan, még a szobájában kicsit rendbe szedi magát, mégis csak úgy nézzen ki mint egy hadnagy. Olyan delelőn járhat a nap mire Brox hallhat az ajtaján egy határozott kopogást, és az ismerős mély hangot, ahogy átszól a faajtón.*
-Parancsnok?
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.24 15:40:46
//Jelentés//
*A templomból egyenest Bredoc irodájához siet. A kaszárnyán, nem kis tempóban trappol át, még int egyet a bakának akivel az előbb kicsit összezörrent, hogy az ismerős folyosókra érjen. A szobájába bedobja a zsákját, de kivesz belőle egy warg szemfogat, meg a két halott őr papírját. Ha mindennel megvan, még a szobájában kicsit rendbe szedi magát, mégis csak úgy nézzen ki mint egy hadnagy. Olyan delelőn járhat a nap mire Brox hallhat az ajtaján egy határozott kopogást, és az ismerős mély hangot, ahogy átszól a faajtón.*
-Parancsnok?
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2021.12.24 15:40:46
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360