//Éneklő madárka//
*Bár nem örül neki, de végül hamar megegyezésre jutnak. Ziana hamar rábólint az utolsó ajánlatára, mely elégedettséggel tölti el. A mélységi hamar leperkálja neki a maradék aranyat, melyet a gnóm nem is rest ellenőrizni. Gyorsan számolja meg a tallérokat, s elégedetten bólint egyet.*
- Jókívánsága bár kedves, talán mégsem megnyugtató. Régen nem bízok már az utca népében.
*Válaszolja végül, a már megszokott szomorkás mosolyával. Biccent egyet a mélységinek, mielőtt az távozna.
Nehézkesen áll fel a pultról, s mászik le létráján, hogy pár perc múlva egy üres pergamennel, egy lúdtollal és egy tintát tartó kis tégellyel térjen vissza. Újra helyet foglalva, lábait keresztbe fonja, írja meg az átadást.*
- Én, Lerakon, a gnóm, a Keszeg Zárul tulajdonosa, átadta ezt a helyet, oh nem is… De most már maradjon, átadta, kinek is? *Tekint fel a nőre, majd ha az megadta a nevét s a hely nevét, amivé átkeresztelik az ő egyetlen gyermekét, azt is ráfirkantja.* - Háromezer aranyért. Amiért vállalom továbbá a hely felújítását, s rendbe tételét.
*Majd a lap aljára kanyarítja nevét, s ezzel átnyújtja a lapot Zianának. Ha az megelégedik vele, kicsiny kezét nyújtja ki, hogy megrázza a kezét.*
- Mennyi időt kérnek? Egy hét alatt el tudom maguknak intézi. Hamarabb nem, sajnos. Az jó lesz?
*Kérdez vissza, s a választól függően pattan fel, kicsit sem fürgén. A két pénzes szütyőt elrakja. Lemászik újra a pultról. Ám ezúttal a kijárat felé veszi az irányt, hogy elkezdje a munkáját. Nem szeret tartozni, s a szavát is tartja mindig. Sok évet húzott le a kocsmájában, de igyekezett tisztességesnek megmaradni.
Az ajtón van egy alacsonyabb kilincs, az ő számára is, így könnyedén jut ki az utcára, a sötétségbe, hogy kövesse a mélységit. Noha csak egy darabon.
A munkálatok már másnap elkezdődtek. Elsőként is lecipelik a munkások az összes bútort a pincébe, s ezután a földszintet festik ki. Vagyis a falakat lemeszelik, eközben pedig a pincében újrafestik a székeket, asztalokat. Ezt egy nap alatt meg is csinálják, de várni kell, amíg megszáradnak. A nyári forróság miatt, viszont ez igen hamar megtörténik.
A következő nap az emeletről is lehordják az összes bútort, már amelyiket tudják, s azokat is újrafestik, ahogy a szobákat, s a folyosókat is kimeszelik.
A harmadik napon kívülről is lemeszelik fehérre, hogy kitűnjön a negyed szürkeségéből. Az ajtó köré szép berakásos tölgyfaajtót tesznek, melyre ékesen írják rá az új nevet:
„Kósza Pinty”
A gnóm végig felügyeli a munkákat, s érdekes névnek találja a helyet. De hát már nem az övé, így nincs is beleszólása. Csak csinálja, amit megígért.
A negyedik napon, a végre megszáradt lenti részt tapétázzák ki vörösre, s lassan megérkeznek a bútorok is, melyet még pluszba rendeltek az új tulajok. Azok elhelyezésére is ügyel a gnóm. A tükrök egyenesen állnak, a kalitkák helyesen vannak elhelyezve. Nem zsúfolt a hely, mégis kellemes érzést kelt. A fenti részt nem nagyon díszítik, hiszen ott mindenki magának fogja kialakítani a helyet, azt oldják meg a lányok, kik ott laknak. Ő kimeszeltette a falakat, a bútorokat lefestette. Ettől eltérhetnek, de meg is tarthatják, ha jónak látják.
A földszinten újrafestik a kocsma pultját. A régi poharakat mesteremberek fényesítik ki, hogy visszanyerje új fényüket. Az emeleti szobák erkélyeit is lefestik, hogy újnak tűnjön. Igyekszik semmit sem kidobni, s a régi bútorokat, tárgyakat felújítani, hogy ezzel is pénzt spóroljon meg.
A napok telnek, s a munkálatok a Pintyben folyamatosan tartanak. Csak éjszakára áll le a munka, ám a gnóm továbbra is ott tartózkodik. Erről csak a halványan pislákoló gyertyafény árulkodik, mely az utcára szűrődik ki.
Lassan elérkezik a megbeszélt időpont napja. A helynek még friss, festék illata van, el kell telnie néhány napnak, amíg a bódító illatok bejárják a helyet. Lerakon egy apró batyuval ül a pult tetején, ahogy szokott, s várja az új tulajokat. Amint megjönnek, feláll, hogy üdvözölje őket, majd kezét kinyújtja, melyben néhány aranyszínű kulcs található.*
- A kulcsok. *Nyomatékosítja szavaival a látottakat.* - Remélem, tetszik önöknek a hely, de én most…
*S ezzel lekászálódik nehezen a pultról az öreg.*
- Végeztem is. Élvezzék a helyet, s legyen sikeresebb, mint nekem egykor volt. Talán még benézek ide, egy-két hölgy élvezetéért. *Mosolyodik el, a már megszokott szomorkás arcán, s elindul ki az ajtón, hogy örökre elhagyja előző otthonát, s ezzel átadva a helyet, hogy végre megnyisson, a régen várt nyilvánosház.*