Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 10 (181. - 200. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
200. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:22:30
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:22:30
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 65
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
// Kyro, Via, Éli, Gal, Eran, Zara//
* Akár tetszik, akár nem a Nagy úrnak, Naynek bizony dolga van. Ezer arany ide vagy oda. Ő a ráeső részért megtette, az akkor és ott jelenlévő lányokat bemutatta, most rajtuk a sor, hogy eladják magukat. Feltételezhetően megérti Kyro, hogy nem ő az egyetlen, akinek az óhajait lesni kell. Ha meg nem, az sem igazán érdekli. Ezer arany nem rossz bevétel, de nem fog minden nap bejönni, hogy a vagyonát itt herdálja el. Ha, a sarokban megbúvó Plev máshogy nem dönt, addig saját elképzelése szerint végzi a dolgát. *
- Ha nem haragszik, míg válogat, én kiszolgálom a többi vendéget is.
* Egy mosoly a nemesnek, majd áll is tovább. Ha akar valamit, majd szól.
Elsőnek a vörös hajú lányhoz lép, Viához, ő is a Ház lánya, bár pontos szerepét nem tudja, miként is fogja a ház vendégeit fogadni. Néhány szó talán ennyit váltottak. Már akkor is megcsodálta vöröses árnyalatú szemeit, s eltűnődött rajta, hogy is lehetséges az, hogy valakinek ilyen lélektükrei legyenek. Most is elidőzik pár pillanatot a szemeken, közben egy ott hagyott üres poharat, vesz el a lány elől. *
- Kérsz valamit?
* Míg érdeklődik, az 9vbujtatójába akasztott ronggyal törli le a lány előtt a pultot. Nem marad Nay előtt titok, hogy Via is vérszemet kapott a pénzeszsák láttán. Árulkodik erről figyelő tekintete, s arca is. Ha a lány kér, valamit úgy azt kitölti neki. Közben méregeti a lány arcát.*
- Felcsillant a te szemed is.
*Jeleni ki bujkáló mosollyal ajkán. *
- Jó, kis bevétel annak, aki megszerzi.
* Teszi még hozzá, ám bármennyire is szeretne tovább cseverészni, újabb vendég érkezik, egy ifjú talán vele egyidős lehet. Mogyoróbarna szemei melegséget árasztanak, igazán kis helyes pofival. Éli igazán leleményes s korán sem hatotta meg az aranyak csengése, mint a többieket, noha persze Kyro sem pazarolt rá többet egy intésnél. Mindenesetre hamar feltalálja magát és már ugrik is, az új prédára. Viát magára hagyva lép oda az édes ketteshez. *
- Mit hozhatok nektek?
* A mai nap a mosolygásé, így a lány vidámságához hasonlatosan tudakolódik óhajuk után. Természetesen a lány még megkapja, amit kér a musttól még nem lesz baja. Az úr pedig… várja mit is választ Galdrian, addig a lánynak sem tölt. *
~ …ugyanaz, mint a hölgynek.~
* Akkor a választás eldőlt, bort kap a gyanútlan vendég, borzongjon egy kicsit. *
- Azonnal.
* Jön a válasz, egy kedves mosollyal körítve, fordul is el a párocskától, egy pillanatra tár csak vissza a nemes urat körbe zsongó társasághoz, addig míg Éli poharát le nem véve a pultról magához nem veszi, s mellé még fog egy üreset is. Majd fogja magához a palackot melyből az imént még Kyro poharát töltötte tele. Egyik kezében a poharakkal másikban az üveggel. Reméli a kis csalás nem lesz feltűnő a fiúnak, hisz szemmel láthatóan teljesen elbűvölte az elf. Éli félig üres poharába épp csak egy kortyocskát tölt menet közben, míg a másikat szintén félig önti. S teszi eléjük. *
- Harminc arany lesz, ha mást nem kértek.
* Zsebeli be az aranyt, s teszi azt a megfelelő helyre.*
- Ha kérnétek még valamit… Egészségetekre!
*Kacsint, a lányra s már megy tovább , Eranhoz, aki ezúttal egyedül tér vissza. Bájos mosoly küld felé. *
- Kérsz még valamit? Esetleg még egy Tündérmentőt?
* Hangjában némi élc, s pajkosság. Fura alaknak tűnik, olyan ábrándos tekintetűnek. Mint, aki nem ezen a földön lakik. Nem akarja azzal megsérteni, hogy túl személyes vagy szemtelen.
Na, nem úgy a Szöszke, aki talán el sem jutott a pince ajtóig máris visszatért. A levegőbe mondott üdvözlésre fordul csak felé. Gyanítja, hogy valami más ok lehet annak, hogy visszaért, de erről nem illik kérdezni. *
- Nem tetszett a kártyaasztal?
* Kérdez, mielőtt az kérdezhetne. Noha, nem áthatott meg még a másiknak az ital, mely a bódultságot illeti. Az másik oldala már kicsit más dolog. Nem szokás csak úgy bedönteni a Végső érvet, mert bizony hamar előjönnek azok a nyomós érvek, lásd Zaranir. Furcsa módját választja az udvarlásnak, de talán még ezek voltak ma a legkedvesebb szavak melyeket kapott. *
- Étellel sajnos, nem szolgálhatok. Viszont van dohányunk, ha esetleg egy kis ellazulásra vágysz. De kaphatsz még tőlem egy kis örömöt, kedélyt, de megkóstoltatom veled az Édes életet is, ha szeretnéd.
// Kyro, Via, Éli, Gal, Eran, Zara//
* Akár tetszik, akár nem a Nagy úrnak, Naynek bizony dolga van. Ezer arany ide vagy oda. Ő a ráeső részért megtette, az akkor és ott jelenlévő lányokat bemutatta, most rajtuk a sor, hogy eladják magukat. Feltételezhetően megérti Kyro, hogy nem ő az egyetlen, akinek az óhajait lesni kell. Ha meg nem, az sem igazán érdekli. Ezer arany nem rossz bevétel, de nem fog minden nap bejönni, hogy a vagyonát itt herdálja el. Ha, a sarokban megbúvó Plev máshogy nem dönt, addig saját elképzelése szerint végzi a dolgát. *
- Ha nem haragszik, míg válogat, én kiszolgálom a többi vendéget is.
* Egy mosoly a nemesnek, majd áll is tovább. Ha akar valamit, majd szól.
Elsőnek a vörös hajú lányhoz lép, Viához, ő is a Ház lánya, bár pontos szerepét nem tudja, miként is fogja a ház vendégeit fogadni. Néhány szó talán ennyit váltottak. Már akkor is megcsodálta vöröses árnyalatú szemeit, s eltűnődött rajta, hogy is lehetséges az, hogy valakinek ilyen lélektükrei legyenek. Most is elidőzik pár pillanatot a szemeken, közben egy ott hagyott üres poharat, vesz el a lány elől. *
- Kérsz valamit?
* Míg érdeklődik, az 9vbujtatójába akasztott ronggyal törli le a lány előtt a pultot. Nem marad Nay előtt titok, hogy Via is vérszemet kapott a pénzeszsák láttán. Árulkodik erről figyelő tekintete, s arca is. Ha a lány kér, valamit úgy azt kitölti neki. Közben méregeti a lány arcát.*
- Felcsillant a te szemed is.
*Jeleni ki bujkáló mosollyal ajkán. *
- Jó, kis bevétel annak, aki megszerzi.
* Teszi még hozzá, ám bármennyire is szeretne tovább cseverészni, újabb vendég érkezik, egy ifjú talán vele egyidős lehet. Mogyoróbarna szemei melegséget árasztanak, igazán kis helyes pofival. Éli igazán leleményes s korán sem hatotta meg az aranyak csengése, mint a többieket, noha persze Kyro sem pazarolt rá többet egy intésnél. Mindenesetre hamar feltalálja magát és már ugrik is, az új prédára. Viát magára hagyva lép oda az édes ketteshez. *
- Mit hozhatok nektek?
* A mai nap a mosolygásé, így a lány vidámságához hasonlatosan tudakolódik óhajuk után. Természetesen a lány még megkapja, amit kér a musttól még nem lesz baja. Az úr pedig… várja mit is választ Galdrian, addig a lánynak sem tölt. *
~ …ugyanaz, mint a hölgynek.~
* Akkor a választás eldőlt, bort kap a gyanútlan vendég, borzongjon egy kicsit. *
- Azonnal.
* Jön a válasz, egy kedves mosollyal körítve, fordul is el a párocskától, egy pillanatra tár csak vissza a nemes urat körbe zsongó társasághoz, addig míg Éli poharát le nem véve a pultról magához nem veszi, s mellé még fog egy üreset is. Majd fogja magához a palackot melyből az imént még Kyro poharát töltötte tele. Egyik kezében a poharakkal másikban az üveggel. Reméli a kis csalás nem lesz feltűnő a fiúnak, hisz szemmel láthatóan teljesen elbűvölte az elf. Éli félig üres poharába épp csak egy kortyocskát tölt menet közben, míg a másikat szintén félig önti. S teszi eléjük. *
- Harminc arany lesz, ha mást nem kértek.
* Zsebeli be az aranyt, s teszi azt a megfelelő helyre.*
- Ha kérnétek még valamit… Egészségetekre!
*Kacsint, a lányra s már megy tovább , Eranhoz, aki ezúttal egyedül tér vissza. Bájos mosoly küld felé. *
- Kérsz még valamit? Esetleg még egy Tündérmentőt?
* Hangjában némi élc, s pajkosság. Fura alaknak tűnik, olyan ábrándos tekintetűnek. Mint, aki nem ezen a földön lakik. Nem akarja azzal megsérteni, hogy túl személyes vagy szemtelen.
Na, nem úgy a Szöszke, aki talán el sem jutott a pince ajtóig máris visszatért. A levegőbe mondott üdvözlésre fordul csak felé. Gyanítja, hogy valami más ok lehet annak, hogy visszaért, de erről nem illik kérdezni. *
- Nem tetszett a kártyaasztal?
* Kérdez, mielőtt az kérdezhetne. Noha, nem áthatott meg még a másiknak az ital, mely a bódultságot illeti. Az másik oldala már kicsit más dolog. Nem szokás csak úgy bedönteni a Végső érvet, mert bizony hamar előjönnek azok a nyomós érvek, lásd Zaranir. Furcsa módját választja az udvarlásnak, de talán még ezek voltak ma a legkedvesebb szavak melyeket kapott. *
- Étellel sajnos, nem szolgálhatok. Viszont van dohányunk, ha esetleg egy kis ellazulásra vágysz. De kaphatsz még tőlem egy kis örömöt, kedélyt, de megkóstoltatom veled az Édes életet is, ha szeretnéd.
199. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:16:11
Üzenet elküldve: 2015-07-20 21:16:11
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Viaka//
*Unatkozva üldögél a lépcsőn, egyelőre senki se le, se föl. Szemlélődve tekint körbe, majd kiszúrja először a gazdag ficsúrt, aki láthatóan elég pénzzel jött, hogy még azt is magáévá tegye, aki nem eladó, utána pedig a lila ruhában érkező hölgyet. Az érkezése kissé természetfelettinek hat, főleg ahogyan a ruha úszik utána. ~A jóskisasszony is megvan.~ Gondolja hűvösen, majd felkel a lépcsőről, és odalépked a hölgy mellé.*
- Üdv, kisasszony. Szabad lesz?
*Kérdezi, majd le is ül.*
- Baharion Gyrennis. Örvendek. *nyújtja kezét* Ma kezdtem, lent a pincében. Ön pedig?
*Reméli nem valami gazdagnegyedi vendégbe futott bele a csaló helyett, de az élet ilyen. Muszáj kockáztatni.*
//Viaka//
*Unatkozva üldögél a lépcsőn, egyelőre senki se le, se föl. Szemlélődve tekint körbe, majd kiszúrja először a gazdag ficsúrt, aki láthatóan elég pénzzel jött, hogy még azt is magáévá tegye, aki nem eladó, utána pedig a lila ruhában érkező hölgyet. Az érkezése kissé természetfelettinek hat, főleg ahogyan a ruha úszik utána. ~A jóskisasszony is megvan.~ Gondolja hűvösen, majd felkel a lépcsőről, és odalépked a hölgy mellé.*
- Üdv, kisasszony. Szabad lesz?
*Kérdezi, majd le is ül.*
- Baharion Gyrennis. Örvendek. *nyújtja kezét* Ma kezdtem, lent a pincében. Ön pedig?
*Reméli nem valami gazdagnegyedi vendégbe futott bele a csaló helyett, de az élet ilyen. Muszáj kockáztatni.*
198. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 20:55:46
Üzenet elküldve: 2015-07-20 20:55:46
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
*Végre kap is valami helyénvaló választ. Már-már. Mit rezdületlen arccal tűr, és nem mozdul.*
-Teát.
*Szögezi le maga is nyersen, unottan, majd kezdi sorolni a választékot előző monoton tempójában.*
-Hasfájásra, fejfájásra, macskajajra, szájbűzre, izzadásra, szomorúságra, alvászavarokra, idegességre? Öt arany lesz.
*Várja be a mélységi választását türelmesen, tudja ő, jól át kell gondolni mindent. Abban viszont már kevésbé bizonyos, hogy van is e a készleten azokból, melyeket felsorolt.
végül ha konkrét pontosítást hall elvonul, nem túl lelkesen. De hát kevés dolgot tesz úgy. Amennyiben a mélységi rábízná a döntést, akkor az első szárított leveles dobozból készít neki teát, mi kezébe akad, és eléggé bizonyos, hogy nem dohány.
Persze arra még várni kell a sötételfnek, előbb a víz forrjon fel. De hát nem sietős a dolga. Mármint Quinné biztosan nem.*
*Végre kap is valami helyénvaló választ. Már-már. Mit rezdületlen arccal tűr, és nem mozdul.*
-Teát.
*Szögezi le maga is nyersen, unottan, majd kezdi sorolni a választékot előző monoton tempójában.*
-Hasfájásra, fejfájásra, macskajajra, szájbűzre, izzadásra, szomorúságra, alvászavarokra, idegességre? Öt arany lesz.
*Várja be a mélységi választását türelmesen, tudja ő, jól át kell gondolni mindent. Abban viszont már kevésbé bizonyos, hogy van is e a készleten azokból, melyeket felsorolt.
végül ha konkrét pontosítást hall elvonul, nem túl lelkesen. De hát kevés dolgot tesz úgy. Amennyiben a mélységi rábízná a döntést, akkor az első szárított leveles dobozból készít neki teát, mi kezébe akad, és eléggé bizonyos, hogy nem dohány.
Persze arra még várni kell a sötételfnek, előbb a víz forrjon fel. De hát nem sietős a dolga. Mármint Quinné biztosan nem.*
197. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 20:42:17
Üzenet elküldve: 2015-07-20 20:42:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Vissza a pulthoz//
*A mai nap még kevésbé bírja az italt, mint ahogy szokta. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy nem kellett volna meginnia valamit a pultról csak azért, mert talán ő fizette ki. Ebben összesen annyi bizonyosságot talált, hogy még nem verték meg érte vagy vágták volna be rajta az árán. A lényeg, hogy az ital jó esetben az övé volt és most kedve lenne még egy főt magáévá tenni. Kártyázni ráér később, addig is nézelődik egy keveset. Elyne is lehetne a szerencsés, de ő elég gyorsan visszapenderítené a helyére, az pedig nem esne jól neki. Viszont, újra megnézve, nem is érti, miért vette le olyan könnyen a tekintetét a pultosról, van mit rajta nézni. Meg is villantja a szemét, egyelőre csak kíváncsian arra, hogy mit válaszol a másik. Még nem szól, csak visszadől a pultra, jelezvén, hogy mégis marad. *
-Visszahúz a társaság...
*Üzenvén a levegőnek, de persze meghallhatja más is. Majd leáll az itteniekkel is beszélgetni, elsőképp a pultossal.*
-És ez a porcelán tünemény csak alkoholos italokkal kedveskedik a betévedő lelkeknek vagy esetleg valami másban is a segítségemre lehet. Mondjuk valami ennivalóval?
*Másra gondolt, és a végére csak szórakozottan fűzte hozzá azt, amit mondott, nem akart nagyon nyíltan kikezdeni vele, pedig lenne kedve hozzá, ezt egyre inkább érzi. Bár, nem kétli, hogy így is visszafogottabb, mint a többi vendég az elképzelése szerint. Könnyebb lenne befűzni egyet az itt kószáló lányok közül, de az feleannyira sem lenne szórakoztató. Talán egy kicsit jobban meg kéne erőltetnie magát.*
//Vissza a pulthoz//
*A mai nap még kevésbé bírja az italt, mint ahogy szokta. Ez összefüggésben állhat azzal, hogy nem kellett volna meginnia valamit a pultról csak azért, mert talán ő fizette ki. Ebben összesen annyi bizonyosságot talált, hogy még nem verték meg érte vagy vágták volna be rajta az árán. A lényeg, hogy az ital jó esetben az övé volt és most kedve lenne még egy főt magáévá tenni. Kártyázni ráér később, addig is nézelődik egy keveset. Elyne is lehetne a szerencsés, de ő elég gyorsan visszapenderítené a helyére, az pedig nem esne jól neki. Viszont, újra megnézve, nem is érti, miért vette le olyan könnyen a tekintetét a pultosról, van mit rajta nézni. Meg is villantja a szemét, egyelőre csak kíváncsian arra, hogy mit válaszol a másik. Még nem szól, csak visszadől a pultra, jelezvén, hogy mégis marad. *
-Visszahúz a társaság...
*Üzenvén a levegőnek, de persze meghallhatja más is. Majd leáll az itteniekkel is beszélgetni, elsőképp a pultossal.*
-És ez a porcelán tünemény csak alkoholos italokkal kedveskedik a betévedő lelkeknek vagy esetleg valami másban is a segítségemre lehet. Mondjuk valami ennivalóval?
*Másra gondolt, és a végére csak szórakozottan fűzte hozzá azt, amit mondott, nem akart nagyon nyíltan kikezdeni vele, pedig lenne kedve hozzá, ezt egyre inkább érzi. Bár, nem kétli, hogy így is visszafogottabb, mint a többi vendég az elképzelése szerint. Könnyebb lenne befűzni egyet az itt kószáló lányok közül, de az feleannyira sem lenne szórakoztató. Talán egy kicsit jobban meg kéne erőltetnie magát.*
196. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 19:29:31
Üzenet elküldve: 2015-07-20 19:29:31
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Éleina//
//Vásárlás//
*Hiába akar láthatatlanná válni az egzotikus szépség takarásában, kitartóan figyeli a barna, hullámos fürtökkel megáldott északi hölgyeményt, akinek ittlétén továbbra sem bír napirendre térni. Az egy dolog, ha nemes férfiak tévelyednek egy effajta kuplerájba, de hogy megbecsült kisasszonyok? Eddig igazán a kedvét lelte Elyne társaságában, megeshet, idealizálta is egy kissé a lányt, ám ezen sötét titkának tudatában nem lenne képes úgy nézni az északira, mint ennek előtte. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy egy fiatal lány ilyen helyeken csorbítsa az erényét, na nem...*
- Hogy mi?! *Bukik ki belőle az első gondolat, ami megfogalmazódik benne a kéjhölgy kijelentésének nyomán. Ez már kellő erővel hat rá ahhoz, hogy figyelme ismét a mellette nyugvó nőre összpontosuljon, bár nem abban az értelemben, ahogy vélhetően a másik óhajtaná. Egyelőre újabb sokk-hullám söpör végig a testén, barátságos arckifejezést kölcsönző szemöldökei összevonódnak, eddig behajlított karja pedig kiegyenesedik, ahogy megemeli magát a pultról.
Nos, ez az újabb fordulat sok mindent megmagyarázna neki Elyne viselkedéséről, mielőtt azonban túlzottan belemehetne a részletekbe, már ami az eddigi tapasztalatainak kivesézését illeti, a rózsaszín ajkú hölgy korrigál a kijelentésén, és egészen más fénybe helyezi a dolgokat. Lehetne mondani, hogy nagy kő esik le a szívéről, de a tényen továbbra sem változtat, miszerint a tiszteletreméltó leány egy bordélyban múlatja az időt.
Figyelme végül teljesen elszakad az északitól, és amint a kéjhölgy a pultos lányt szólítja, az ő lélektükrei is a Nay nevezetűre siklanak. Meg kell hagyni, az italmérő is kellően szemrevaló, persze mi mást lehetne várni egy valamirevaló bordélytól? Hacsak nem kívánják bányarémekkel félemlíteni a vendégeket, akkor az utolsó felszolgálóig csinos teremtéseket kell alkalmazniuk.
Azért túl soká nem legelteti szemeit az ében-hajún, érdeklődését még mindég jobban leköti a lilás fényben tetsző íriszekkel megáldott leányzó, akihez foghatót még sosem látott. Az elfek amúgy is páratlan lények, tagjaik között egyformáról még sosem hallott, persze nem is találkozott még túl sokukkal, hogy ez bebizonyítást nyerhessen. Abban azonban teljességgel bizonyos, hogy ilyen nőszemélyt nem találni minden sarkon.*
- Mhmm, mindkettő jól hangzik... *Szólal meg kellemesen búgó hangján, mely nem is túl mély, de nem is visszatetszést keltően magas, valahol a kettő között helyezkedik, ugyanolyan melegséget sugározva, mint barátságos tekintete.
Vékony ajkaira közben visszakanyarodik a széles mosoly, mely mögött megannyi vágy és remény lappang az éjszaka eltöltésének módjaira, s mindezeknek központja a csábos ajkú leányzó. Mindaddig így is marad, amíg le nem esik neki, hogy vélhetően italokat sorolt a kedves, elvégre épp előtte kért magának is egy utántöltést.*
- Khm, nos, jó lesz ugyanaz, mint a hölgynek. *Jelenti ki, miközben igyekszik rendezni a vonásait, hogy még se tűnjék teljesen balgának, közben pedig visszafordítja tekintetét a csaposra, elvégre neki kell majd fizetnie.* Mennyivel tartozom? *Kérdezi, majd mintha az előbb mi sem történt volna, újfent reménytelen szoknyapecérként villantja mosolyát az ezüsthajúra.* Addig is elmondhatnád, miképpen nevezhetlek.
//Éleina//
//Vásárlás//
*Hiába akar láthatatlanná válni az egzotikus szépség takarásában, kitartóan figyeli a barna, hullámos fürtökkel megáldott északi hölgyeményt, akinek ittlétén továbbra sem bír napirendre térni. Az egy dolog, ha nemes férfiak tévelyednek egy effajta kuplerájba, de hogy megbecsült kisasszonyok? Eddig igazán a kedvét lelte Elyne társaságában, megeshet, idealizálta is egy kissé a lányt, ám ezen sötét titkának tudatában nem lenne képes úgy nézni az északira, mint ennek előtte. A hideg is kirázza a gondolattól, hogy egy fiatal lány ilyen helyeken csorbítsa az erényét, na nem...*
- Hogy mi?! *Bukik ki belőle az első gondolat, ami megfogalmazódik benne a kéjhölgy kijelentésének nyomán. Ez már kellő erővel hat rá ahhoz, hogy figyelme ismét a mellette nyugvó nőre összpontosuljon, bár nem abban az értelemben, ahogy vélhetően a másik óhajtaná. Egyelőre újabb sokk-hullám söpör végig a testén, barátságos arckifejezést kölcsönző szemöldökei összevonódnak, eddig behajlított karja pedig kiegyenesedik, ahogy megemeli magát a pultról.
Nos, ez az újabb fordulat sok mindent megmagyarázna neki Elyne viselkedéséről, mielőtt azonban túlzottan belemehetne a részletekbe, már ami az eddigi tapasztalatainak kivesézését illeti, a rózsaszín ajkú hölgy korrigál a kijelentésén, és egészen más fénybe helyezi a dolgokat. Lehetne mondani, hogy nagy kő esik le a szívéről, de a tényen továbbra sem változtat, miszerint a tiszteletreméltó leány egy bordélyban múlatja az időt.
Figyelme végül teljesen elszakad az északitól, és amint a kéjhölgy a pultos lányt szólítja, az ő lélektükrei is a Nay nevezetűre siklanak. Meg kell hagyni, az italmérő is kellően szemrevaló, persze mi mást lehetne várni egy valamirevaló bordélytól? Hacsak nem kívánják bányarémekkel félemlíteni a vendégeket, akkor az utolsó felszolgálóig csinos teremtéseket kell alkalmazniuk.
Azért túl soká nem legelteti szemeit az ében-hajún, érdeklődését még mindég jobban leköti a lilás fényben tetsző íriszekkel megáldott leányzó, akihez foghatót még sosem látott. Az elfek amúgy is páratlan lények, tagjaik között egyformáról még sosem hallott, persze nem is találkozott még túl sokukkal, hogy ez bebizonyítást nyerhessen. Abban azonban teljességgel bizonyos, hogy ilyen nőszemélyt nem találni minden sarkon.*
- Mhmm, mindkettő jól hangzik... *Szólal meg kellemesen búgó hangján, mely nem is túl mély, de nem is visszatetszést keltően magas, valahol a kettő között helyezkedik, ugyanolyan melegséget sugározva, mint barátságos tekintete.
Vékony ajkaira közben visszakanyarodik a széles mosoly, mely mögött megannyi vágy és remény lappang az éjszaka eltöltésének módjaira, s mindezeknek központja a csábos ajkú leányzó. Mindaddig így is marad, amíg le nem esik neki, hogy vélhetően italokat sorolt a kedves, elvégre épp előtte kért magának is egy utántöltést.*
- Khm, nos, jó lesz ugyanaz, mint a hölgynek. *Jelenti ki, miközben igyekszik rendezni a vonásait, hogy még se tűnjék teljesen balgának, közben pedig visszafordítja tekintetét a csaposra, elvégre neki kell majd fizetnie.* Mennyivel tartozom? *Kérdezi, majd mintha az előbb mi sem történt volna, újfent reménytelen szoknyapecérként villantja mosolyát az ezüsthajúra.* Addig is elmondhatnád, miképpen nevezhetlek.
195. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 19:05:08
Üzenet elküldve: 2015-07-20 19:05:08
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*A muzsika tagadhatatlanul ott zsong még ereiben. A különös dal, melynek rövid szakait prózával kíséri, régi darab a repertoárjában. Még Lihanechben volt egy lány, a Bárkában meséltek róla, aki beleszeretett egy Lihanechi nemesbe, s az érzés kölcsönös volt. Ám a társadalmi elvárások nem engedték, hogy egymáséi legyenek. A férfinek nőül kellett vennie az apja által kiszemelt arát. A lány pedig az esküvő napján ugrott le egy szikláról. Hogy mi volt az igaz történet vége, talán soha nem derül ki. Annyit rebesgetnek még, hogy a férfi elég korán itt hagyta e világban ifjú hitvesét, s épp arról a szikláról vetette magát a mélybe, ahonnan korábban szívszerelmese is.
Ez a történet ihlette benne a dalt, a zene hangjait, és a szöveget is. Igaz, melankolikus és édes-bús. Fájó, mert annyi lány esik ebbe a csapdába, s lesz élete keserű folyam. De azért Eilie szereti ezt a dalt, mert képzeletében a történet vége mégis másként alakul. A lány odamegy a templomhoz, és amikor a kedvese megpillantja őt, hátrahagyva menyasszonyt és vagyont, megszöknek, hogy a világ egy távoli pontján kezdjenek új közös életet. De sajnos a valóság ritkán szolgál boldog véggel.
Nem siet vissza a pulthoz, mintha időt akarna adni Kyronak arra, hogy megnézhesse magának a többi lányt is, és a férfi pont így is tesz. Finom suttogással szól Awynnia fülébe, ezt természetesen Eilie nem hallja. S mikor visszaér Kyro felé nyújtja kezét, s vonja magához.
Elég közelre kerül, hiszen ha az ő fülébe akar szavakat súgni a másik, hát testüknek érintkezni kell. A halványsárga selyem lágyan simul kettőjük között, s a férfi érzékelheti, hogy Eilie a finom anyag alatt nem visel semmit. Nincs szüksége fűzőre, sem olyan ügyes ruhadarabra, mely kebleit magasabbra emeli. Bőre feszes, ahogy izmai is. Semmi felesleg nincs rajta, mégis gömbölyű ott, ahol kell. Halvány illatú rózsavízzel hinti meg mindig fülei tövét, ez érezhető is, ha bárki közelebb hajol, mint most Kyro. Nem is tudja megállni, hogy ne dobjon be még egy kis trükköt. Úgy mozdul, hogy arcuk feltétlenül összeérjen, s ezzel együtt keblei finoman hozzányomódjanak Kyro felkarjához. Aztán már ott sincs, mintha az egész véletlen lenne, annak a mozdulatsornak az eredménye, mellyel a másik érte nyúlt, és közelébe húzta.*
-Figyelni fogok.
*Suttogja el ő is a megfelelő pillanatban, mikor még egészen közel vannak egymáshoz, majd utána kissé ellép, teret adva ezzel a többieknek is.
Mi tagadás, ha bele látna Plevaen fejébe, megint csak egy strigulát húzhatna azon oszlopba, melynek címe: az egyező gondolatok, lenne. Kellően meglepődik Kyro újabb döntésén, mellyel egyféle versengésre hívja őket. Kissé oldalt billenti a fejét, elmosolyodik egy halk szusszantással.
Soha nem versengett eddig még, és nem is nagyon tudja, miként tegye. Így aztán úgy gondolja legalább addig vár, míg valaki meg nem előzi, s ebben Awy máris elé lép. Figyeli a mozdulatait, hangját és szavait, arcának mimikáját, ahogy kelleti magát. Igen, szinte tökéletes bemutatkozás, hogy felkeltse egy férfi érdeklődését. Buja, fülledt éjszakát ígér. felsóhajt, majd nem mozdulva helyéről, apró mosolya most újra Kyrora ragyog.*
-Én csak az érzékiséget ígérhetem egész éjszakára. S azt, hogy az leszek, akire a legjobban vágysz Uram.
*Nincs benne semmi túlzás, semmi magamutogatás. Mondhatná bárki, hogy tűz sincs, de ez persze nem igaz. A tüzet íriszei mélyén pillanthatja meg Kyro, ahogy lassan pislant egyet.*
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*A muzsika tagadhatatlanul ott zsong még ereiben. A különös dal, melynek rövid szakait prózával kíséri, régi darab a repertoárjában. Még Lihanechben volt egy lány, a Bárkában meséltek róla, aki beleszeretett egy Lihanechi nemesbe, s az érzés kölcsönös volt. Ám a társadalmi elvárások nem engedték, hogy egymáséi legyenek. A férfinek nőül kellett vennie az apja által kiszemelt arát. A lány pedig az esküvő napján ugrott le egy szikláról. Hogy mi volt az igaz történet vége, talán soha nem derül ki. Annyit rebesgetnek még, hogy a férfi elég korán itt hagyta e világban ifjú hitvesét, s épp arról a szikláról vetette magát a mélybe, ahonnan korábban szívszerelmese is.
Ez a történet ihlette benne a dalt, a zene hangjait, és a szöveget is. Igaz, melankolikus és édes-bús. Fájó, mert annyi lány esik ebbe a csapdába, s lesz élete keserű folyam. De azért Eilie szereti ezt a dalt, mert képzeletében a történet vége mégis másként alakul. A lány odamegy a templomhoz, és amikor a kedvese megpillantja őt, hátrahagyva menyasszonyt és vagyont, megszöknek, hogy a világ egy távoli pontján kezdjenek új közös életet. De sajnos a valóság ritkán szolgál boldog véggel.
Nem siet vissza a pulthoz, mintha időt akarna adni Kyronak arra, hogy megnézhesse magának a többi lányt is, és a férfi pont így is tesz. Finom suttogással szól Awynnia fülébe, ezt természetesen Eilie nem hallja. S mikor visszaér Kyro felé nyújtja kezét, s vonja magához.
Elég közelre kerül, hiszen ha az ő fülébe akar szavakat súgni a másik, hát testüknek érintkezni kell. A halványsárga selyem lágyan simul kettőjük között, s a férfi érzékelheti, hogy Eilie a finom anyag alatt nem visel semmit. Nincs szüksége fűzőre, sem olyan ügyes ruhadarabra, mely kebleit magasabbra emeli. Bőre feszes, ahogy izmai is. Semmi felesleg nincs rajta, mégis gömbölyű ott, ahol kell. Halvány illatú rózsavízzel hinti meg mindig fülei tövét, ez érezhető is, ha bárki közelebb hajol, mint most Kyro. Nem is tudja megállni, hogy ne dobjon be még egy kis trükköt. Úgy mozdul, hogy arcuk feltétlenül összeérjen, s ezzel együtt keblei finoman hozzányomódjanak Kyro felkarjához. Aztán már ott sincs, mintha az egész véletlen lenne, annak a mozdulatsornak az eredménye, mellyel a másik érte nyúlt, és közelébe húzta.*
-Figyelni fogok.
*Suttogja el ő is a megfelelő pillanatban, mikor még egészen közel vannak egymáshoz, majd utána kissé ellép, teret adva ezzel a többieknek is.
Mi tagadás, ha bele látna Plevaen fejébe, megint csak egy strigulát húzhatna azon oszlopba, melynek címe: az egyező gondolatok, lenne. Kellően meglepődik Kyro újabb döntésén, mellyel egyféle versengésre hívja őket. Kissé oldalt billenti a fejét, elmosolyodik egy halk szusszantással.
Soha nem versengett eddig még, és nem is nagyon tudja, miként tegye. Így aztán úgy gondolja legalább addig vár, míg valaki meg nem előzi, s ebben Awy máris elé lép. Figyeli a mozdulatait, hangját és szavait, arcának mimikáját, ahogy kelleti magát. Igen, szinte tökéletes bemutatkozás, hogy felkeltse egy férfi érdeklődését. Buja, fülledt éjszakát ígér. felsóhajt, majd nem mozdulva helyéről, apró mosolya most újra Kyrora ragyog.*
-Én csak az érzékiséget ígérhetem egész éjszakára. S azt, hogy az leszek, akire a legjobban vágysz Uram.
*Nincs benne semmi túlzás, semmi magamutogatás. Mondhatná bárki, hogy tűz sincs, de ez persze nem igaz. A tüzet íriszei mélyén pillanthatja meg Kyro, ahogy lassan pislant egyet.*
194. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 17:02:43
Üzenet elküldve: 2015-07-20 17:02:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Szoba az emeleten//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi élvezi a táncot. Az elszívott ördögvigyor csak fokozza érzékeit és egy pillanatra mintha még zenét is hallana hozzá. Aztán rájön: ez tényleg zene, lentről szűrődik fel és Dacha követi a ritmust.
Quinn ujjaival a levegőbe rajzolja a köröket, mint egy karmester, ami a zenekart vezényli. Kifinomultan követi a lánymozgását.
Mikor megáll, a férfi elérkezettnek látja a pillanatot, hogy átvegye az irányítást.*
~Most én jövök, kislány.~
*Régóta járja már az ilyen házakat és pontosan tudja, hogy néha sokkal izgalmasabb, ha a nő is élvezheti az estét. Feláll a székből, nadrágja középen a fűzőjénél ráfeszül ágyékára, mellkasa megtelik levegővel és odalép a nagy ágy szélén meredező rúdhoz, amin a lány csüng.
Erős mozdulattal kinyúl, mégis gyengéden markolja meg a hófehér kezeket. Ez egy kis színjáték. Könnyedén a puha ágyra hajítja a lányt. Nem ütheti meg magát, Quinn erre gondosan ügyel. Hiszen ő sem szeretné összetörni a szépséget, legalábbis egyelőre.
A mellkasát fedő pántokat és a mellényét széthúzza és feszülő izomzatát mutatja a lánynak, majd leveti a ruhadarabot. Lecsatolja az alkarvédőket és elhajítja. Nadrágjához azonban nem nyúl, az továbbra is rajt marad.
Ha a puha combok engedik közel hajol az illatos rózsához. Ajka mint egy virágport gyűjtő méh. Először csak óvatosan körbejárja a virágot, néha bele-bele kóstol, hogy ízletes-e a por, aztán ha alkalmasnak érzi a pillanatot, szinte megfürdik a szirmok közt rejlő nektárban. Az egész növény beleremeg, ahogy a méh megfürdik benne.
Természetesen Quinn nem egy önzetlen ember, ráadásul fizetni is készül mindezért, úgyhogy nem nyújtja sokáig a dolgot, egy csók kíséretében átadja a lánynak az irányítás lehetőségét.*
- Te jössz! *mosolyodik el.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz! //
*A férfi élvezi a táncot. Az elszívott ördögvigyor csak fokozza érzékeit és egy pillanatra mintha még zenét is hallana hozzá. Aztán rájön: ez tényleg zene, lentről szűrődik fel és Dacha követi a ritmust.
Quinn ujjaival a levegőbe rajzolja a köröket, mint egy karmester, ami a zenekart vezényli. Kifinomultan követi a lánymozgását.
Mikor megáll, a férfi elérkezettnek látja a pillanatot, hogy átvegye az irányítást.*
~Most én jövök, kislány.~
*Régóta járja már az ilyen házakat és pontosan tudja, hogy néha sokkal izgalmasabb, ha a nő is élvezheti az estét. Feláll a székből, nadrágja középen a fűzőjénél ráfeszül ágyékára, mellkasa megtelik levegővel és odalép a nagy ágy szélén meredező rúdhoz, amin a lány csüng.
Erős mozdulattal kinyúl, mégis gyengéden markolja meg a hófehér kezeket. Ez egy kis színjáték. Könnyedén a puha ágyra hajítja a lányt. Nem ütheti meg magát, Quinn erre gondosan ügyel. Hiszen ő sem szeretné összetörni a szépséget, legalábbis egyelőre.
A mellkasát fedő pántokat és a mellényét széthúzza és feszülő izomzatát mutatja a lánynak, majd leveti a ruhadarabot. Lecsatolja az alkarvédőket és elhajítja. Nadrágjához azonban nem nyúl, az továbbra is rajt marad.
Ha a puha combok engedik közel hajol az illatos rózsához. Ajka mint egy virágport gyűjtő méh. Először csak óvatosan körbejárja a virágot, néha bele-bele kóstol, hogy ízletes-e a por, aztán ha alkalmasnak érzi a pillanatot, szinte megfürdik a szirmok közt rejlő nektárban. Az egész növény beleremeg, ahogy a méh megfürdik benne.
Természetesen Quinn nem egy önzetlen ember, ráadásul fizetni is készül mindezért, úgyhogy nem nyújtja sokáig a dolgot, egy csók kíséretében átadja a lánynak az irányítás lehetőségét.*
- Te jössz! *mosolyodik el.*
193. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 15:51:35
Üzenet elküldve: 2015-07-20 15:51:35
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése//
*Nyújtózik néha egyet, s ujjaival a pohara szélét kocogtatja félig unottan, félig szórakozottan. Nem érzi igazán úgy, hogy eljött volna annak az ideje, hogy felemelje magát a helyéről és munka után nézzen. Inkább lustán pihenteti kezét a pulton, s ha nyílik az ajtó, röpke pillanatra, de odakapja tekintetét, hogy aztán ugyanazzal a tekintettel forduljon vissza.
Ő most valami kihívásra vágyik, valami frissre, akivel kedve szerint játszogathat, vagy akit éppen ki kell csalogatnia a barlangjából. Pont, mint nem is olyan rég Quinnt. Szemeivel a férfi után kutat a tömegben, de éppen csak, hogy lássa a közelben van-e, majd lassan ajkaihoz emeli a kellemes nedűt.
Fülét ekkor üti meg valami, aminek következtében vissza is teszi rögtön a poharat, de nem fordul a hang irányába, hegyes kis fülei éppen célnak megfelelően szolgálnak ebben a távolságban. Már pedig egy ezer aranyas ajánlat nem afféle, amelyet hagyna elsuhanni maga mellett. Teste mégsem mozdul. Pedig ez lenne a tökéletes alkalom, hogy hosszú, kecses testét, ékes szavaival ötvözve megnyerje magának az pénzes alakot, s ő mégis ül és csak figyel. Hallja a saját nevét is, többször is, ekkor félredöntve fejét a férfi felé tekint, küld felé egy több aranyas mosolyt és fordul is vissza. Unalmas.
Ráadásul a fiatal dalos leányzó hamar le is csap rá, ám ennek ellenére amikor Nay bemutatását hallja, odafordul, s említett ujjait kecsesen átmozgatja maga előtt, kaján vigyorral az ajkán.*
- Valóban, Éleina vagyok. *Emeli meg kissé a poharát Kyro felé.* De neked lehetek bárki… vagy bármi. *Búgja oda, kacéran megvillantja szemöldökét, s fordul is vissza a poharához. Nem is tűnik olyan unalmasnak, ha versengeni kéne. Éppen szóra nyitná ajkait, hogy újra nyílik az ajtó, s belép egy másik vendég, ami eltereli a figyelmét.*
//Galdrian//
//Vásárlás//
*Magabiztos kiállás, vidám, fiatal arc, felszegett áll, megfűszerezve némi borostával, s rakoncátlan barna tincsekkel.
Valami megmozdul benne mélyen, még pedig a vadászösztön. Ezt tekinti inkább kihívásnak. Bíboros lélektükreivel feltűnés nélkül követi végig a pult felé haladó ifjút, ki nem hagyva rajta egyetlen részletet sem. Innentől figyelmen kívül hagyja a többieket, s huncut mód beharapja szája sarkát, majd fordul vissza a pulthoz, hogy ujjait pohara köré csavarva, ismét rózsaszín ajkaihoz emelje maradék néhány kortyot megigya. Közben agyában számtalan lehetőség végigsuhan, miként kellene kisajátítania a férfinépség eme íncsiklandó példányát?
Szeme sarkából pillant rá, míg poharát éppen csak szájához érinti, s így találkoznak lilás íriszei a férfi meleg, mogyoróbarna tekintetével. Innentől már ő is tudja, hogy nyert ügye van, legalábbis önbizalma, s eddigi tapasztalatai is mind ezt mondatják vele, de ha ez nem lenne elegendő, többet mond az a férfi arcán bujkáló mosoly.
Szó nélkül teszi vissza puhán az üres poharat az asztalra, s, mintha csak kéjesen nyújtózna, úgy tolja arrébb. Szóra nyitja száját, de már nem érzi magán a másik tekintetét. Válla fölött áttekintve, észleli, hogy újdonsült kiszemeltje másik nőstényen legelteti szemét, még pedig nem is egyik kéjenc lakótársán, hanem a nőn, ki azzal a szőke férfivel érkezett. S mivel a borostás idegen arca meglepettségről tanúskodik, nyilván ismerhetik is egymást.*
- Nőt akart venni. *Szólal végül, mélyen búgó hanggal, a láthatóan nem holmi jött-ment, hanem igencsak előkelő származású hölgyet mustrálva.* S nem saját magának. *Tekint ekkor már a másikra, szája sarkában pajkos mosollyal. Ha holmi szerelmi affér közepébe verődik, hát nem bánja, ahogy Nay is említett, hosszú ujjai szolgálnak némi gyógyírral a fájdalomra.*
- Nay *Szól vidáman a pultos lány után.* Kérhetnék egy utántöltést? *Tolja közelebb a poharat a nő felé, ha odalépett hozzájuk.* Az úr pedig… hmm… *Mereng el egy kicsit, és ismét végigméri tetőtől talpig. A pirult arc árulkodik némi ittasságról ugyan, ő pedig nem szeretné, ha kiszemeltje ideje korán kifeküdne, de talán ennyi nem árt.* Egy kis borzongást? Esetleg némi örömöt? *Bár alkoholneveket sorol, de ha a férfi nem volt elég élelmes, hogy utánanézzen az itallapnak, igen félreérthető a dolog. Főleg, ha párosítja Éleina félig bájos, félig zavarba ejtően elszánt arcával. Persze azért túl rámenős sem akar lenni, így eztán vissza is fordul a pult irányába, hogy megvárja az italát.*
//Ezer arany szépreményű csengése//
*Nyújtózik néha egyet, s ujjaival a pohara szélét kocogtatja félig unottan, félig szórakozottan. Nem érzi igazán úgy, hogy eljött volna annak az ideje, hogy felemelje magát a helyéről és munka után nézzen. Inkább lustán pihenteti kezét a pulton, s ha nyílik az ajtó, röpke pillanatra, de odakapja tekintetét, hogy aztán ugyanazzal a tekintettel forduljon vissza.
Ő most valami kihívásra vágyik, valami frissre, akivel kedve szerint játszogathat, vagy akit éppen ki kell csalogatnia a barlangjából. Pont, mint nem is olyan rég Quinnt. Szemeivel a férfi után kutat a tömegben, de éppen csak, hogy lássa a közelben van-e, majd lassan ajkaihoz emeli a kellemes nedűt.
Fülét ekkor üti meg valami, aminek következtében vissza is teszi rögtön a poharat, de nem fordul a hang irányába, hegyes kis fülei éppen célnak megfelelően szolgálnak ebben a távolságban. Már pedig egy ezer aranyas ajánlat nem afféle, amelyet hagyna elsuhanni maga mellett. Teste mégsem mozdul. Pedig ez lenne a tökéletes alkalom, hogy hosszú, kecses testét, ékes szavaival ötvözve megnyerje magának az pénzes alakot, s ő mégis ül és csak figyel. Hallja a saját nevét is, többször is, ekkor félredöntve fejét a férfi felé tekint, küld felé egy több aranyas mosolyt és fordul is vissza. Unalmas.
Ráadásul a fiatal dalos leányzó hamar le is csap rá, ám ennek ellenére amikor Nay bemutatását hallja, odafordul, s említett ujjait kecsesen átmozgatja maga előtt, kaján vigyorral az ajkán.*
- Valóban, Éleina vagyok. *Emeli meg kissé a poharát Kyro felé.* De neked lehetek bárki… vagy bármi. *Búgja oda, kacéran megvillantja szemöldökét, s fordul is vissza a poharához. Nem is tűnik olyan unalmasnak, ha versengeni kéne. Éppen szóra nyitná ajkait, hogy újra nyílik az ajtó, s belép egy másik vendég, ami eltereli a figyelmét.*
//Galdrian//
//Vásárlás//
*Magabiztos kiállás, vidám, fiatal arc, felszegett áll, megfűszerezve némi borostával, s rakoncátlan barna tincsekkel.
Valami megmozdul benne mélyen, még pedig a vadászösztön. Ezt tekinti inkább kihívásnak. Bíboros lélektükreivel feltűnés nélkül követi végig a pult felé haladó ifjút, ki nem hagyva rajta egyetlen részletet sem. Innentől figyelmen kívül hagyja a többieket, s huncut mód beharapja szája sarkát, majd fordul vissza a pulthoz, hogy ujjait pohara köré csavarva, ismét rózsaszín ajkaihoz emelje maradék néhány kortyot megigya. Közben agyában számtalan lehetőség végigsuhan, miként kellene kisajátítania a férfinépség eme íncsiklandó példányát?
Szeme sarkából pillant rá, míg poharát éppen csak szájához érinti, s így találkoznak lilás íriszei a férfi meleg, mogyoróbarna tekintetével. Innentől már ő is tudja, hogy nyert ügye van, legalábbis önbizalma, s eddigi tapasztalatai is mind ezt mondatják vele, de ha ez nem lenne elegendő, többet mond az a férfi arcán bujkáló mosoly.
Szó nélkül teszi vissza puhán az üres poharat az asztalra, s, mintha csak kéjesen nyújtózna, úgy tolja arrébb. Szóra nyitja száját, de már nem érzi magán a másik tekintetét. Válla fölött áttekintve, észleli, hogy újdonsült kiszemeltje másik nőstényen legelteti szemét, még pedig nem is egyik kéjenc lakótársán, hanem a nőn, ki azzal a szőke férfivel érkezett. S mivel a borostás idegen arca meglepettségről tanúskodik, nyilván ismerhetik is egymást.*
- Nőt akart venni. *Szólal végül, mélyen búgó hanggal, a láthatóan nem holmi jött-ment, hanem igencsak előkelő származású hölgyet mustrálva.* S nem saját magának. *Tekint ekkor már a másikra, szája sarkában pajkos mosollyal. Ha holmi szerelmi affér közepébe verődik, hát nem bánja, ahogy Nay is említett, hosszú ujjai szolgálnak némi gyógyírral a fájdalomra.*
- Nay *Szól vidáman a pultos lány után.* Kérhetnék egy utántöltést? *Tolja közelebb a poharat a nő felé, ha odalépett hozzájuk.* Az úr pedig… hmm… *Mereng el egy kicsit, és ismét végigméri tetőtől talpig. A pirult arc árulkodik némi ittasságról ugyan, ő pedig nem szeretné, ha kiszemeltje ideje korán kifeküdne, de talán ennyi nem árt.* Egy kis borzongást? Esetleg némi örömöt? *Bár alkoholneveket sorol, de ha a férfi nem volt elég élelmes, hogy utánanézzen az itallapnak, igen félreérthető a dolog. Főleg, ha párosítja Éleina félig bájos, félig zavarba ejtően elszánt arcával. Persze azért túl rámenős sem akar lenni, így eztán vissza is fordul a pult irányába, hogy megvárja az italát.*
192. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 15:03:53
Üzenet elküldve: 2015-07-20 15:03:53
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 14
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség - majd újra kettecskén - majdnem//
*A hangulat kellemes, annak ellenére, hogy immár nyílt titok Eran előtt is, hogy ez a kocsma nem csak izgalmas nevű italokkal foglalkozik. S eleinte hiába rendíti meg a tény, van ideje gondolkozni, amíg valami megnyitó féleség zajlik a pultnál. Még Win is otthagyja őt, de hála égnek rövid beszéde után visszatér hozzá. Eran élvezi a beszélgetést a női hazug vagy kiemelő szerekről, nem tetszene neki, ha csak úgy félbe kéne hagyni a csevegést. Mindenesetre figyelmesen hallgatja végig a hölgyet távolról. Biztató mosolyt vet felé, ami alig csak egy árnyalattal különbözik a vidám mosolyától, míg Win visszafelé tart.*
- Úgy tűnik mégsem csak egy átlagos befektető, ha magának kell megszólalnia a vendégek előtt.
*Hangja kedveskedő, tekintete pedig az üres korsó és a lány között vándorol. Szomorkás az elfogyott itala miatt, de úgy dönt később is ráér újat venni.*
- Akárki is találta ki, nagyon jó ötlet! Nem tudja véletlenül milyen fajtájú pintyek ezek?
*Eran feláll az asztaltól és a legközelebbi kalitka felé megy, hogy bekukkanthasson az apró veréb-formájú madarakra.*
- Rizspinty? Nem lennék meglepve, kedvelt díszmadár. Milyen szép!
*Eran képes úgy bámulni az őt körülvevő természeti világra, mintha bele lenne szerelmesedve, s ez alól még a legközönségesebb holdsajt sem kivétel, sőt a pinty sem.
Ezután tovább halad a beszélgetés a sminkek és illatosítók mentén. A férfi figyelmesen hallgatja Wint.*
- Ha nagyon sok csúfságot kellett eltüntetni róla, bizonyára közel áll már a festéshez.
*Mondja, habár isten mentse meg őt attól, hogy bárkiről rosszat feltételezzen, legyen az akár csak némi kelés vagy bőrhiba egy bájos arcon. Eran képes a leggonoszabb tényben is meglátni a szépséget, ami ámulatba ejti őt. A wargok kegyetlensége sem ejtette őt sohasem kétségbe, inkább csodálta termetük és agyaraik.
A következő téma az ő kutatási területét és érdeklődési körét érinti. Irul-pirul, hogy most róla van szó, de készségesen válaszol ő mindenre, amiről kérdezik. Sőt, általában akkor is, ha nem. *
- Nem igazán mondanám. Jobb esetben minden fajunk ismeri a saját eredéstörténetét és testének funkcióit, működését. Számomra nincs benne semmi felfedezni való. Viszont egy átlagos elf vagy ember milyen keveset tud a tenger élőlényeiről! A legtöbb információink vén tengeri medvék elbeszéléseiből vannak. Tudja, szívesen kihajóznék egy kis időre, hátha saját szememmel tapasztalhatnám meg egy NŸpsos felbukkanását.
*Szemei elhomályosodnak, ahogy lelkendezve beszél és maga elé képzeli a jelenetet. Biztosan kifogatná valahogy társaival a kétéltűt, hogy aztán felboncolhassa és tanulmányozhassa. Szíve szakadna meg az állatért, de a tudományos haladásért mindent. *
- Szép napot!
*Üres korsóját egy kicsit elkeseredett mosoly fényében emeli az újonnan érkező felé, aki rögtön el is csábítja tőle beszélgetőpartnerét. Pedig mennyire élvezte, hogy volt valaki, akinek mesélhet a vágyairól! Még ha nem is olyan vágyakról van itt szó, mint amilyenre az itteni hölgyek számítanának. De nem fecsérli az időt, amíg Winre vár. Odadöcög a pulthoz, hogy inni vegyen magának, ha már itt van és a Pinty többi szolgáltatását nem szívesen venné igénybe. *
*A hangulat kellemes, annak ellenére, hogy immár nyílt titok Eran előtt is, hogy ez a kocsma nem csak izgalmas nevű italokkal foglalkozik. S eleinte hiába rendíti meg a tény, van ideje gondolkozni, amíg valami megnyitó féleség zajlik a pultnál. Még Win is otthagyja őt, de hála égnek rövid beszéde után visszatér hozzá. Eran élvezi a beszélgetést a női hazug vagy kiemelő szerekről, nem tetszene neki, ha csak úgy félbe kéne hagyni a csevegést. Mindenesetre figyelmesen hallgatja végig a hölgyet távolról. Biztató mosolyt vet felé, ami alig csak egy árnyalattal különbözik a vidám mosolyától, míg Win visszafelé tart.*
- Úgy tűnik mégsem csak egy átlagos befektető, ha magának kell megszólalnia a vendégek előtt.
*Hangja kedveskedő, tekintete pedig az üres korsó és a lány között vándorol. Szomorkás az elfogyott itala miatt, de úgy dönt később is ráér újat venni.*
- Akárki is találta ki, nagyon jó ötlet! Nem tudja véletlenül milyen fajtájú pintyek ezek?
*Eran feláll az asztaltól és a legközelebbi kalitka felé megy, hogy bekukkanthasson az apró veréb-formájú madarakra.*
- Rizspinty? Nem lennék meglepve, kedvelt díszmadár. Milyen szép!
*Eran képes úgy bámulni az őt körülvevő természeti világra, mintha bele lenne szerelmesedve, s ez alól még a legközönségesebb holdsajt sem kivétel, sőt a pinty sem.
Ezután tovább halad a beszélgetés a sminkek és illatosítók mentén. A férfi figyelmesen hallgatja Wint.*
- Ha nagyon sok csúfságot kellett eltüntetni róla, bizonyára közel áll már a festéshez.
*Mondja, habár isten mentse meg őt attól, hogy bárkiről rosszat feltételezzen, legyen az akár csak némi kelés vagy bőrhiba egy bájos arcon. Eran képes a leggonoszabb tényben is meglátni a szépséget, ami ámulatba ejti őt. A wargok kegyetlensége sem ejtette őt sohasem kétségbe, inkább csodálta termetük és agyaraik.
A következő téma az ő kutatási területét és érdeklődési körét érinti. Irul-pirul, hogy most róla van szó, de készségesen válaszol ő mindenre, amiről kérdezik. Sőt, általában akkor is, ha nem. *
- Nem igazán mondanám. Jobb esetben minden fajunk ismeri a saját eredéstörténetét és testének funkcióit, működését. Számomra nincs benne semmi felfedezni való. Viszont egy átlagos elf vagy ember milyen keveset tud a tenger élőlényeiről! A legtöbb információink vén tengeri medvék elbeszéléseiből vannak. Tudja, szívesen kihajóznék egy kis időre, hátha saját szememmel tapasztalhatnám meg egy NŸpsos felbukkanását.
*Szemei elhomályosodnak, ahogy lelkendezve beszél és maga elé képzeli a jelenetet. Biztosan kifogatná valahogy társaival a kétéltűt, hogy aztán felboncolhassa és tanulmányozhassa. Szíve szakadna meg az állatért, de a tudományos haladásért mindent. *
- Szép napot!
*Üres korsóját egy kicsit elkeseredett mosoly fényében emeli az újonnan érkező felé, aki rögtön el is csábítja tőle beszélgetőpartnerét. Pedig mennyire élvezte, hogy volt valaki, akinek mesélhet a vágyairól! Még ha nem is olyan vágyakról van itt szó, mint amilyenre az itteni hölgyek számítanának. De nem fecsérli az időt, amíg Winre vár. Odadöcög a pulthoz, hogy inni vegyen magának, ha már itt van és a Pinty többi szolgáltatását nem szívesen venné igénybe. *
191. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 13:22:04
Üzenet elküldve: 2015-07-20 13:22:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó Ünnepség//
//Éleina//
*Maga sem tudná megmondani, melyik általa nagyra becsült istennek köszönhetően keveredett a szegénynegyedbe, s éppen eme épületéhez, azonban a fogadó s amaz italkínálatának gondolata több mint elegendő a kételyeinek elhessegetéséhez. Igaz, enyhén becsípett állapotában igazán nem nehéz tovagördülnie a tudaton, hogy a forgatagon valamerre elhagyta Elyne-t, s mindezeknek tetejében képes volt viszonylag békésen elfogyasztani azokat a nyálkás kagylókat. De hát végül is nem volt rossz ízük, az északi leány pedig nyilván a saját lábain is elboldogul nélküle, majd csak összetalálkoznak ismét. Effajta gondolatokkal buzdítva magát kötött ki az italos standoknál, ahol jó szokás szerint alapos kóstolót tartott a különböző városok és kisebb települések különlegességeiből, ennek okán pedig nem csoda, ha össze-vissza kóválygásának eredményeként valami olyan részén kötött ki a városnak, amelyet eredetileg nem szándékozott volna meglátogatni. Nos, reméli, hogyha már ide vezette az útja, jóféle italok fogják édesgetni a torkát az egyelőre egyszerű fogadónak tetsző épületben.
Enyhén kipirult arccal, vidám ábrázattal és uralkodókat megszégyenítő magabiztossággal nyit be a Pintybe, melynek hangulata azonnal magával ragadja. Bódító füvek illata szálldos a levegőben, éppúgy az alkohol jól ismert aromáját is menten kiszagolja, akár egy jó vadászkopó, ám a szagok elveszni tetszenek a látvány árnyékában. Csinos hölgyek mindenütt, a falak színe gyanúsan vágygerjesztő színben pompáznak, a rajtuk függő pajzán festményekről nem is beszélve... Széles vigyor kerekedik az arcára, midőn megüti a felismerés; bizony egy csinos kis bordélyban kötött ki.
Ha eddig önbizalommal telt, most aztán csak úgy dagad a melle, amint kihúzott háttal, felszegett állal lépked oda a pulthoz, jelezvén, hogy bizony az ő kegyelemét felkeresni kell, nem fog csak úgy loholni a lányok után. Nos, mindezen elhatározása addig tart, amíg a pultnál megállapodván, oldalra nem fordítja mogyoróbarna, barátságos íriszeit, puszta ösztönből mérve fel, hogy miféle létforma áll vele szomszédságban. Ahogy pedig realizálódik benne a fehérnép látványa, hirtelenjében letérdelni is képes volna a szépség kénye előtt, de szerencsére ezt nem teszi meg, annyira még nem részeg. Helyette újfent magához ölelve az önuralom holmi gyöngéd árnyékát, lazán a pultra könyököl a lánytól távolabb eső kezével, finom borostával hintett arcát pedig a tenyerébe simítja, hogy ekképpen pillanthasson fel az ezüstös tincsekkel megáldott hölgyeményre.
Az alkoholtól kipirult ábrázatot kéjenc vonásokkal gazdagítja az ajkaira felkapaszkodó, széles mosoly, mellyel vélhetően megnyerni szeretné magának az elérhetetlennek tetsző lánykát. Már épp nyitná a száját, hogy valami, a helyzethez illő köszöntést is megejtsen, amikor is egy óvatlan pillanatban odébb siklik tekintete a lányról, és a háttérben megpillantja Elyne-t. Azonnal kiül az arcára a megrökönyödés, mert még az is szégyenletes, hogy egy magafajta lovag itt múlatja az időt, de hogy egy tiszteletreméltó nemes hölgy látogasson bordélyt?
~Szégyen s gyalázat!~
Morran fel magában, bár akár ki is mondhatta volna, az arckifejezése mindent elárul a gondolatairól. Legszívesebben még a pultra is rácsapna egyet ezen hallatlan fordulat végett, de midőn rádöbben, hogy ő sem szívesen fedné fel magát az északi előtt, úgy inkább visszavesz a temperamentumából, és taktikát váltva ezennel megpróbál a mellette nyugvó lány takarásában maradni. Olyannyira koncentrál a lebukás elkerülésére, hogy köszönni is elfelejt végül, és az sem tűnik fel neki, hogy vajmi gazdag vendégecske útjába került.*
//Éleina//
*Maga sem tudná megmondani, melyik általa nagyra becsült istennek köszönhetően keveredett a szegénynegyedbe, s éppen eme épületéhez, azonban a fogadó s amaz italkínálatának gondolata több mint elegendő a kételyeinek elhessegetéséhez. Igaz, enyhén becsípett állapotában igazán nem nehéz tovagördülnie a tudaton, hogy a forgatagon valamerre elhagyta Elyne-t, s mindezeknek tetejében képes volt viszonylag békésen elfogyasztani azokat a nyálkás kagylókat. De hát végül is nem volt rossz ízük, az északi leány pedig nyilván a saját lábain is elboldogul nélküle, majd csak összetalálkoznak ismét. Effajta gondolatokkal buzdítva magát kötött ki az italos standoknál, ahol jó szokás szerint alapos kóstolót tartott a különböző városok és kisebb települések különlegességeiből, ennek okán pedig nem csoda, ha össze-vissza kóválygásának eredményeként valami olyan részén kötött ki a városnak, amelyet eredetileg nem szándékozott volna meglátogatni. Nos, reméli, hogyha már ide vezette az útja, jóféle italok fogják édesgetni a torkát az egyelőre egyszerű fogadónak tetsző épületben.
Enyhén kipirult arccal, vidám ábrázattal és uralkodókat megszégyenítő magabiztossággal nyit be a Pintybe, melynek hangulata azonnal magával ragadja. Bódító füvek illata szálldos a levegőben, éppúgy az alkohol jól ismert aromáját is menten kiszagolja, akár egy jó vadászkopó, ám a szagok elveszni tetszenek a látvány árnyékában. Csinos hölgyek mindenütt, a falak színe gyanúsan vágygerjesztő színben pompáznak, a rajtuk függő pajzán festményekről nem is beszélve... Széles vigyor kerekedik az arcára, midőn megüti a felismerés; bizony egy csinos kis bordélyban kötött ki.
Ha eddig önbizalommal telt, most aztán csak úgy dagad a melle, amint kihúzott háttal, felszegett állal lépked oda a pulthoz, jelezvén, hogy bizony az ő kegyelemét felkeresni kell, nem fog csak úgy loholni a lányok után. Nos, mindezen elhatározása addig tart, amíg a pultnál megállapodván, oldalra nem fordítja mogyoróbarna, barátságos íriszeit, puszta ösztönből mérve fel, hogy miféle létforma áll vele szomszédságban. Ahogy pedig realizálódik benne a fehérnép látványa, hirtelenjében letérdelni is képes volna a szépség kénye előtt, de szerencsére ezt nem teszi meg, annyira még nem részeg. Helyette újfent magához ölelve az önuralom holmi gyöngéd árnyékát, lazán a pultra könyököl a lánytól távolabb eső kezével, finom borostával hintett arcát pedig a tenyerébe simítja, hogy ekképpen pillanthasson fel az ezüstös tincsekkel megáldott hölgyeményre.
Az alkoholtól kipirult ábrázatot kéjenc vonásokkal gazdagítja az ajkaira felkapaszkodó, széles mosoly, mellyel vélhetően megnyerni szeretné magának az elérhetetlennek tetsző lánykát. Már épp nyitná a száját, hogy valami, a helyzethez illő köszöntést is megejtsen, amikor is egy óvatlan pillanatban odébb siklik tekintete a lányról, és a háttérben megpillantja Elyne-t. Azonnal kiül az arcára a megrökönyödés, mert még az is szégyenletes, hogy egy magafajta lovag itt múlatja az időt, de hogy egy tiszteletreméltó nemes hölgy látogasson bordélyt?
~Szégyen s gyalázat!~
Morran fel magában, bár akár ki is mondhatta volna, az arckifejezése mindent elárul a gondolatairól. Legszívesebben még a pultra is rácsapna egyet ezen hallatlan fordulat végett, de midőn rádöbben, hogy ő sem szívesen fedné fel magát az északi előtt, úgy inkább visszavesz a temperamentumából, és taktikát váltva ezennel megpróbál a mellette nyugvó lány takarásában maradni. Olyannyira koncentrál a lebukás elkerülésére, hogy köszönni is elfelejt végül, és az sem tűnik fel neki, hogy vajmi gazdag vendégecske útjába került.*
190. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 11:43:29
Üzenet elküldve: 2015-07-20 11:43:29
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
~Ha az úr válogat, szeretnék én lenni a szerencsés kiválasztott. Elég tehetősnek tűnik: tekintete felsőbbrendű, tipikus nemesi tulajdonság, finom kelme a ruhája, választékos a szókincse. Biztosan jól meg lehet fejni... És a fizettség sem lehet kevés.~
*Halvány mosoly ül ki az arcára a gondolatra, majd engedelmesen beáll a lilaruhás kis vöröske mellé. Még alig pár napja van csak a Háznál, ezért nem meglepő, hogy alig találkozott néhány lánnyal, a nevüket pedig egyáltalán nem tudja. Ha vége a megnyitónak, talán el is kezdi az ismerkedést, de ez még odébb van. Most az előtte álló hímre kell koncentrálnia, ha szeretne szert tenni egy kis bevételre, és egy izgalmas éjszakára. Mint örömlány, nagy valószínűséggel büdös, izzadt részegek fogják kitenni leendő kuncsaftjainak nagy részét, ezért ha alkalma adódik egy igazi férfival kéjelegnie, nem szeretné kihagyni.
A feladatukat hallva először kissé meglepődik, a legtöbben jobban szeretik, ha a fenekük jár a szájuk helyett, de szerencsére Awy mindkettőt hasonlóan jól használja. Már csak az a kérdés, elnyeri-e a vendég tetszését.
Végigméri a mellette lévő lányokat, hogy felmérje mekkora konkurenciával áll szemben. Egy dalos pacsirta, akinek mi tagadás, igen kellemes hangja van, de vajon a rímek és a dallam nélkül is tud ilyen meggyőző lenni...? És a vöröske, aki legjobb tudása szerint nem is mint lepedőakrobata, hanem mint jósnő van a bordélyban. Természetesen a kettő nem zárja ki egymást.*
-Awynnia, szolgálatára uram! *Lép egyet előre, majd haját megigazítva megkezdi a bemutatkozást.* Szőke ciklon, aki igazán különleges estével kecsegtet mindenki számára. Szenvedélyes és tűzrőlpattant leány. *Csillan meg pajkosan tekintete, és ajkai ismét mosolyra húzódnak.* Nem csak formás teste és hajlékonysága, de fantáziája is figyelemre méltó, ha az uraság valami egyedi, új élményre vágyik.
*Summázza azt a rengeteg dolgot, amit mondani tudna magáról. Ritkán fogja rövidre mondanivalóját, de nem szeretne untatni senkit, és tudja, hogy elég fennhéjázónak tűnne, ha elkezdene áradozni magáról. Mellesleg amúgy sem tartja helyénvalónak, hogy mindent eláruljon magáról, csupán egy kis kedvcsinálót ad szavak formájában, ha felkeltette az érdeklődést, a többi úgyis kiderül a hálószobában.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.20 11:47:21
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
~Ha az úr válogat, szeretnék én lenni a szerencsés kiválasztott. Elég tehetősnek tűnik: tekintete felsőbbrendű, tipikus nemesi tulajdonság, finom kelme a ruhája, választékos a szókincse. Biztosan jól meg lehet fejni... És a fizettség sem lehet kevés.~
*Halvány mosoly ül ki az arcára a gondolatra, majd engedelmesen beáll a lilaruhás kis vöröske mellé. Még alig pár napja van csak a Háznál, ezért nem meglepő, hogy alig találkozott néhány lánnyal, a nevüket pedig egyáltalán nem tudja. Ha vége a megnyitónak, talán el is kezdi az ismerkedést, de ez még odébb van. Most az előtte álló hímre kell koncentrálnia, ha szeretne szert tenni egy kis bevételre, és egy izgalmas éjszakára. Mint örömlány, nagy valószínűséggel büdös, izzadt részegek fogják kitenni leendő kuncsaftjainak nagy részét, ezért ha alkalma adódik egy igazi férfival kéjelegnie, nem szeretné kihagyni.
A feladatukat hallva először kissé meglepődik, a legtöbben jobban szeretik, ha a fenekük jár a szájuk helyett, de szerencsére Awy mindkettőt hasonlóan jól használja. Már csak az a kérdés, elnyeri-e a vendég tetszését.
Végigméri a mellette lévő lányokat, hogy felmérje mekkora konkurenciával áll szemben. Egy dalos pacsirta, akinek mi tagadás, igen kellemes hangja van, de vajon a rímek és a dallam nélkül is tud ilyen meggyőző lenni...? És a vöröske, aki legjobb tudása szerint nem is mint lepedőakrobata, hanem mint jósnő van a bordélyban. Természetesen a kettő nem zárja ki egymást.*
-Awynnia, szolgálatára uram! *Lép egyet előre, majd haját megigazítva megkezdi a bemutatkozást.* Szőke ciklon, aki igazán különleges estével kecsegtet mindenki számára. Szenvedélyes és tűzrőlpattant leány. *Csillan meg pajkosan tekintete, és ajkai ismét mosolyra húzódnak.* Nem csak formás teste és hajlékonysága, de fantáziája is figyelemre méltó, ha az uraság valami egyedi, új élményre vágyik.
*Summázza azt a rengeteg dolgot, amit mondani tudna magáról. Ritkán fogja rövidre mondanivalóját, de nem szeretne untatni senkit, és tudja, hogy elég fennhéjázónak tűnne, ha elkezdene áradozni magáról. Mellesleg amúgy sem tartja helyénvalónak, hogy mindent eláruljon magáról, csupán egy kis kedvcsinálót ad szavak formájában, ha felkeltette az érdeklődést, a többi úgyis kiderül a hálószobában.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.20 11:47:21
189. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-20 10:22:45
Üzenet elküldve: 2015-07-20 10:22:45
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitóünnepség//
//Quinn//
*A férfi következő reakciója meglepi. Nem nagyon tudja hova is kéne tennie a dolgot, hisz rettentően faragatlan egy alak viszont faragatlanságában állandó, ami kevesekről mondható el. Vagyis a körülményektől függetlenül mindig pont ugyanannyira kellemetlen és nem válik egy egy behatásra kellemetlenebbé. Mondjuk a menta ismertetését talán elhagyhatta volna, vagy megtarthatná az orkoknak, akkor legalább értené miről is van szó.*
-Hozzon egy bögre teát. *Mondja végül. A vörös pár kotyvalékát tegnap volt szerencsétlensége megismerni, csak remélni tudjam hogy egy teából nem lehet nagy baj, legalábbis nem fog úgy megbolondulni tőle mint a legutóbbi piától. Ha megkérdezi milyen fajtát kell hoznia akkor a szimpla gyógyteára szavaz szintén a saját biztonsága érdekében, ha nem kérdezi meg akkor a férfire bízza a döntés jogát és talán a Pinty jövőjét is.
Közben a kedves vendég sem tétlenkedik. A lányok úgy dongják körbe mint darazsak a mézes csuprot. Ennyi pénz mellett ezt nem is csodálja. Közben maga is számolni kezdi a Pintyeket. Merilt már ismeri, Éli és Eilie viszont neki is csak most lett bemutatva. Aztán itt van még a csaposuk, bár nem tudja ő vállal e munkát az emeleten, hisz alapvetően más feladatra lett beosztva, ahogy a jósnőjüknek is más a szakterülete. Ezen felül még két teljesen ismeretlen lány kerül elő, az egyik visszahúzódva figyeli az urat még a másik elég rámenősen a fülébe súg. Ráadásként pedig a zene is felcsendül. Ez utóbbi kétségtelenül jobb mint a pegazusban, és ahogy tegnap megállapíthatta az italok se utolsók. Ha ételt is adnának akár versenyezhetnének azzal a hellyel, bár akkor valakinek veszítenie kéne és az ilyen kényelmetlen ügyektől inkább távol marad.
Hét gyönyörű leányzó áll az úr előtt, ekkora kínálattól bármely férfi boldog lehetne. Ám ami ez után jön a miatt kis híján elájul. Látott ő már urakat, a barbár hadvezértől kezdve, grófokon, kereskedőkön át egészen a felsőbb világi szellemekig, kiknek csak játék az ember. Érezte már azok lenéző tekintetét, erős gőgjét és látta a magasba emelkedő orrokat amiket szinte ösztönösen bele akart verni a földbe, mert zavarták a kilátásban. Kétszer is szórakozott vele egy-egy "isteni" vagy miféle entitás, és egy szavába került volna, hogy valakinél hűbéres legyen... És még sorolhatnánk a különböző "urakkal" kapcsolatos élményeit. A lényeg, hogy volt elég ideje tanulmányozni ezt az érdekes állatfajt, de amit most lát az még így is kategóriákon aluli. Az uraság egy egyszerű választás helyett termékajánlót kér a művésznőktől.
Az egyetlen dolog amire gondolni tud, hogy a fickónak valami gond van a gatyájában. Régen rossz ha az iránytű őrültségek felé vezet, de el se tudja képzelni milyen lehet ha nem vezet sehova. Hiába mindenki furcsa egy kissé, és ide azért jönnek, hogy ezt a furcsaságot valaki tiszteletben tartsa.*
//Quinn//
*A férfi következő reakciója meglepi. Nem nagyon tudja hova is kéne tennie a dolgot, hisz rettentően faragatlan egy alak viszont faragatlanságában állandó, ami kevesekről mondható el. Vagyis a körülményektől függetlenül mindig pont ugyanannyira kellemetlen és nem válik egy egy behatásra kellemetlenebbé. Mondjuk a menta ismertetését talán elhagyhatta volna, vagy megtarthatná az orkoknak, akkor legalább értené miről is van szó.*
-Hozzon egy bögre teát. *Mondja végül. A vörös pár kotyvalékát tegnap volt szerencsétlensége megismerni, csak remélni tudjam hogy egy teából nem lehet nagy baj, legalábbis nem fog úgy megbolondulni tőle mint a legutóbbi piától. Ha megkérdezi milyen fajtát kell hoznia akkor a szimpla gyógyteára szavaz szintén a saját biztonsága érdekében, ha nem kérdezi meg akkor a férfire bízza a döntés jogát és talán a Pinty jövőjét is.
Közben a kedves vendég sem tétlenkedik. A lányok úgy dongják körbe mint darazsak a mézes csuprot. Ennyi pénz mellett ezt nem is csodálja. Közben maga is számolni kezdi a Pintyeket. Merilt már ismeri, Éli és Eilie viszont neki is csak most lett bemutatva. Aztán itt van még a csaposuk, bár nem tudja ő vállal e munkát az emeleten, hisz alapvetően más feladatra lett beosztva, ahogy a jósnőjüknek is más a szakterülete. Ezen felül még két teljesen ismeretlen lány kerül elő, az egyik visszahúzódva figyeli az urat még a másik elég rámenősen a fülébe súg. Ráadásként pedig a zene is felcsendül. Ez utóbbi kétségtelenül jobb mint a pegazusban, és ahogy tegnap megállapíthatta az italok se utolsók. Ha ételt is adnának akár versenyezhetnének azzal a hellyel, bár akkor valakinek veszítenie kéne és az ilyen kényelmetlen ügyektől inkább távol marad.
Hét gyönyörű leányzó áll az úr előtt, ekkora kínálattól bármely férfi boldog lehetne. Ám ami ez után jön a miatt kis híján elájul. Látott ő már urakat, a barbár hadvezértől kezdve, grófokon, kereskedőkön át egészen a felsőbb világi szellemekig, kiknek csak játék az ember. Érezte már azok lenéző tekintetét, erős gőgjét és látta a magasba emelkedő orrokat amiket szinte ösztönösen bele akart verni a földbe, mert zavarták a kilátásban. Kétszer is szórakozott vele egy-egy "isteni" vagy miféle entitás, és egy szavába került volna, hogy valakinél hűbéres legyen... És még sorolhatnánk a különböző "urakkal" kapcsolatos élményeit. A lényeg, hogy volt elég ideje tanulmányozni ezt az érdekes állatfajt, de amit most lát az még így is kategóriákon aluli. Az uraság egy egyszerű választás helyett termékajánlót kér a művésznőktől.
Az egyetlen dolog amire gondolni tud, hogy a fickónak valami gond van a gatyájában. Régen rossz ha az iránytű őrültségek felé vezet, de el se tudja képzelni milyen lehet ha nem vezet sehova. Hiába mindenki furcsa egy kissé, és ide azért jönnek, hogy ezt a furcsaságot valaki tiszteletben tartsa.*
188. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 22:36:38
Üzenet elküldve: 2015-07-19 22:36:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Plevaen//
*Hallja a kérdést, de csak bámul fapofával a mélységire, egy pillanatra el is gondolkodik azon hogy "így" érintőlegesen a "hogyan máshogy?" kérdéskörön is. De végül is ő parancsokat teljesít, nem hivatott azokat bírálni.*
-Nem kaptam a hogyanra nézve utasítást.
*Ad választ teljesen sztoikusan, s őszintén. Mert neki a kis vörös csak annyit mondott, jöjjön ide, vigyázzon a csaposra, és őrizze a helyet. Vagy valami ilyesmit. Ha vendégekről volt is szó, az csak arra vonatkozott mikor szükséges kihajítani őket.*
-Van.
*Bólint rá a kérdésre, és sorolja monoton ritmusban a kínálatot. Kizökkenteni, felháborítani nem lehet, ő maga a határtalan türelem, és nyugalom. A megtestesült passzív, és komótosság. Még ütni nem kell.*
-Tea, szörp, víz, kákicslé.
*Majd igazán igyekezve a kedves kuncsaft kedvére tenni reagálja le az utolsó megjegyzését is.*
-Menta is van. Az a szájbűzt is javítja.
*És teszi fel újra a kérdést, halálos nyugalommal, hasonlóan az előző alkalomhoz, teljesen fásult "nekem mindegy" stílusban.*
-Mit hozhatok?
//Plevaen//
*Hallja a kérdést, de csak bámul fapofával a mélységire, egy pillanatra el is gondolkodik azon hogy "így" érintőlegesen a "hogyan máshogy?" kérdéskörön is. De végül is ő parancsokat teljesít, nem hivatott azokat bírálni.*
-Nem kaptam a hogyanra nézve utasítást.
*Ad választ teljesen sztoikusan, s őszintén. Mert neki a kis vörös csak annyit mondott, jöjjön ide, vigyázzon a csaposra, és őrizze a helyet. Vagy valami ilyesmit. Ha vendégekről volt is szó, az csak arra vonatkozott mikor szükséges kihajítani őket.*
-Van.
*Bólint rá a kérdésre, és sorolja monoton ritmusban a kínálatot. Kizökkenteni, felháborítani nem lehet, ő maga a határtalan türelem, és nyugalom. A megtestesült passzív, és komótosság. Még ütni nem kell.*
-Tea, szörp, víz, kákicslé.
*Majd igazán igyekezve a kedves kuncsaft kedvére tenni reagálja le az utolsó megjegyzését is.*
-Menta is van. Az a szájbűzt is javítja.
*És teszi fel újra a kérdést, halálos nyugalommal, hasonlóan az előző alkalomhoz, teljesen fásult "nekem mindegy" stílusban.*
-Mit hozhatok?
187. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:39:30
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:39:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos Kalandok//
//A hozzászólás 16+os jeleneteket tartalmazhat!//
*Örül, hogy Sheazhala tetszik magának a kalapban. Nem mintha abban a kalapban nem tetszene bárki magának vagy bárki másnak, ez az egyik varázslatos képessége a sok közül. Mondjuk Sheazhalának a kalap nélkül sem kell szégyenkeznie, az előbbi öltözetében is simán jó néhány pillantásra. A vágytól kigúvadó szemekkel és leesett állal nézve. Na jó, csak akkor, ha gyengébb akaratú emberekről van szó, nem pedig Svirről, aki az álla a mellkasára ejtése nélkül is már percek óta bámulja a nőt. De akármilyen erős is, kénytelen kelletlen végül hagyja magát az ágyra nyomni. A látvány így csak még jobb lesz, már-már egészen kiváló, igen-igen tetszik neki a helyzet.*
- Cseles vagy. *Mondja a válaszon vigyorogva. Azaz nem egészen pontosan csak a válaszon, de ilyeneket azért mégsem ismer be csak úgy az ember.*
- Hé! *Ennyiben merül ki az ellenkezés két szép kezének áthelyezése miatt. Így is csak azért bánja kicsit a dolgot, mert már pont indultak volna azok a kezek, hogy jól megvizsgálják a fent terpeszkedő nőszemély testét. De annyi baj legyen, bizonyára így is elboldogulnak majd.*
- Jó leszek, ígérem! *Suttogja vissza Sheazhala fülébe. Még mindig szenvtelenül mosolyog, most valahogy nem tud ártatlan, ma született bárány képet vágni, bizonyára a szoba vad úrnője van rá ilyen rossz hatással. De majd ezt is kinevelik belőle, ha elég sokáig marad, ebben teljesen biztos. Már persze csak akkor, ha hagyja magát. De miért is ne hagyná?*
- És te, te jó leszel? *Nem bírja ki, hogy ne kérdezze meg. Reméli, még így is megmenekül a büntetéstől.*
186. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:36:38
Üzenet elküldve: 2015-07-19 21:36:38
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*A dallam édes, finom esésű, magával ragadó ritmusa a tenger morajlását idézi. A leány hangja is egészen képzett, szépen simul az összhatásba.
Az előadás alatt a szeme sarkából azért figyeli a csapláros virágszál ténykedését. Van egy pillanat, amikor kitölti a bort, amikor kissé megrándul a nemes szája széle. Mintha lőre szaga legyintette volna meg. Emiatt aztán kicsit kétkedve emeli fel az elé tett poharat. Egy finom mozdulattal a pohár falának ívére lendíti az italt. Nem talál hibát benne, ahogy a bemutatásban sem, melyet az azt szervírozó hölgy prezentál a nedűhöz. Ki tudja, mi lehetett, ami megcsalta érzékeny orrát korábban. Nem is számít.
Az borba kortyol. Csak egy aprót, majd elismerően biccent a pult mögött álló teremtés felé.*
- Kellemes ital.
*Yumaru úr végtelenül kimért férfiú. Arcának kifejezéstelensége, a szemében honoló nyomasztó kiértékelés és a furcsa, hűvös és távolságtartó érdeklődés sokakban visszatetszést kelt. Van, aki elsőre pökhendinek ítéli. De aki így gondolja, az végtelenül felszínes. Kyro Yumaru valóban nem sorolja magát a közrendűek közé. Talán még ennek az eltorzult világnak a nemesei se vívták ki a szemében azt a helyet, hogy ne helyezze magát fölébük. Nemesnek született, ahogy az atyja és az ő atyja is. Ha a vagyona semmivé lenne, akkor is nemes maradna. Felsőbbsége nem a gőg, hanem a felelősség koronáját viseli. Kiváltságos vére távolra sodorta őt mindattól az egyszerű szépségtől, mely a közrendűeknek megadatott. Mintha csupán távolról szemlélné az életet.
Elvárások a tökéletesség iránt, a szépség bizarr csodálata egy olyan lélek vizsgálóasztalán, mely eszközei alkalmatlanok az ilyesmire.*
- Éli *ismétli a nevet, mikor ez első lányt bemutatják. Bár valóban igazán egzotikus különös színű haja és íriszei miatt, de valahogy kissé szertelennek és öntörvényűnek látja azt a csillogást a bíbor tekintet mélyén. Elbocsátja hát egy könnyed intéssel, de azért jár neki egy méltóságteljes biccentés is a megismerkedés okán.
A szeme sarkából leköveti néhány kecses léptét a lépcsőn lefelé tartó lila ruhás jelenésnek.*
- Meril. *Nála forróbb vérű uraknak bizonyára igen nagy örömökkel szolgál majd a napbarnított bőrű szépség. Elbocsátja hát őt is a sorból.
A lila ruhás teremtés közben helyet foglal nem messze, s láthatóan figyelme őrá irányul. Yumaru Úr nem hagyja viszonzatlanul. Ujjai invitáló mozdulattal intenek felé, aztán az előtte felsorakozók körének széle irányába, jelezvén, a választás jogára őfelette is igényt tart.
Újabb simítás találja meg. Buja suttogás cirógatja meg a fülét. A mosoly úgy szalad át a nemes ajkán, hogy senki se merné biztosra állítani, hogy látta.
Magához vonja a szőkeséget és viszonozza a suttogást.*
- Az úr válogat *simít végig az állacskán.* - Légy türelemmel. *Egy mozdulattal tessékeli a közben megfogyatkozott-kibővült sorba a lányt.
Közben egy mutatós barna is érkezik. Talán könnyűléptűek vére. Talán nem csak az. Minenesetre egyelőre a háttérben marad.
Az előadás is a végére ér, ő pedig visszafogott, de elismerő tapssal honorálja. Aztán magához hívja a művésznőt. Egészen közel, mintha csak csókra kérné, de csupán szavait kívánja egyedül neki címezni.*
- Melankólikus, édes-bús, de nem érzéki. Jobban figyelj a szavamra, kedves. *Hangjában atyai feddés különös zöngéi bujkálnak. Úgy tűnhet, a lány elhibázta a lehetőségét, ám a nemes mégis visszarendeli a sorba.*
- Bevallom, a változatosság elbizonytalanít a választásban *mondja egyszersmind a "kínálatnak" és a házigazda szerepét magára vállaló csapláros lánynak. Újabbat kortyol az italból és mikor leteszi a poharat, a fehér mellkas mély kortyot gyűjt magába a pipadohánytól nehéz levegőből.*
- A Ház ajánlatát már hallottam néhányatokról. De halljam most a tiéteket. Kérem a hölgyek ajánlatát saját nevükben. Egymás után. Aztán választok. A világért se csorbítanám a többi úr szórakozását azzal, hogy túl soká foglalom le a legszebb madárkákat.
A hozzászólás írója (Kyro Yumaru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.19 21:47:18
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*A dallam édes, finom esésű, magával ragadó ritmusa a tenger morajlását idézi. A leány hangja is egészen képzett, szépen simul az összhatásba.
Az előadás alatt a szeme sarkából azért figyeli a csapláros virágszál ténykedését. Van egy pillanat, amikor kitölti a bort, amikor kissé megrándul a nemes szája széle. Mintha lőre szaga legyintette volna meg. Emiatt aztán kicsit kétkedve emeli fel az elé tett poharat. Egy finom mozdulattal a pohár falának ívére lendíti az italt. Nem talál hibát benne, ahogy a bemutatásban sem, melyet az azt szervírozó hölgy prezentál a nedűhöz. Ki tudja, mi lehetett, ami megcsalta érzékeny orrát korábban. Nem is számít.
Az borba kortyol. Csak egy aprót, majd elismerően biccent a pult mögött álló teremtés felé.*
- Kellemes ital.
*Yumaru úr végtelenül kimért férfiú. Arcának kifejezéstelensége, a szemében honoló nyomasztó kiértékelés és a furcsa, hűvös és távolságtartó érdeklődés sokakban visszatetszést kelt. Van, aki elsőre pökhendinek ítéli. De aki így gondolja, az végtelenül felszínes. Kyro Yumaru valóban nem sorolja magát a közrendűek közé. Talán még ennek az eltorzult világnak a nemesei se vívták ki a szemében azt a helyet, hogy ne helyezze magát fölébük. Nemesnek született, ahogy az atyja és az ő atyja is. Ha a vagyona semmivé lenne, akkor is nemes maradna. Felsőbbsége nem a gőg, hanem a felelősség koronáját viseli. Kiváltságos vére távolra sodorta őt mindattól az egyszerű szépségtől, mely a közrendűeknek megadatott. Mintha csupán távolról szemlélné az életet.
Elvárások a tökéletesség iránt, a szépség bizarr csodálata egy olyan lélek vizsgálóasztalán, mely eszközei alkalmatlanok az ilyesmire.*
- Éli *ismétli a nevet, mikor ez első lányt bemutatják. Bár valóban igazán egzotikus különös színű haja és íriszei miatt, de valahogy kissé szertelennek és öntörvényűnek látja azt a csillogást a bíbor tekintet mélyén. Elbocsátja hát egy könnyed intéssel, de azért jár neki egy méltóságteljes biccentés is a megismerkedés okán.
A szeme sarkából leköveti néhány kecses léptét a lépcsőn lefelé tartó lila ruhás jelenésnek.*
- Meril. *Nála forróbb vérű uraknak bizonyára igen nagy örömökkel szolgál majd a napbarnított bőrű szépség. Elbocsátja hát őt is a sorból.
A lila ruhás teremtés közben helyet foglal nem messze, s láthatóan figyelme őrá irányul. Yumaru Úr nem hagyja viszonzatlanul. Ujjai invitáló mozdulattal intenek felé, aztán az előtte felsorakozók körének széle irányába, jelezvén, a választás jogára őfelette is igényt tart.
Újabb simítás találja meg. Buja suttogás cirógatja meg a fülét. A mosoly úgy szalad át a nemes ajkán, hogy senki se merné biztosra állítani, hogy látta.
Magához vonja a szőkeséget és viszonozza a suttogást.*
- Az úr válogat *simít végig az állacskán.* - Légy türelemmel. *Egy mozdulattal tessékeli a közben megfogyatkozott-kibővült sorba a lányt.
Közben egy mutatós barna is érkezik. Talán könnyűléptűek vére. Talán nem csak az. Minenesetre egyelőre a háttérben marad.
Az előadás is a végére ér, ő pedig visszafogott, de elismerő tapssal honorálja. Aztán magához hívja a művésznőt. Egészen közel, mintha csak csókra kérné, de csupán szavait kívánja egyedül neki címezni.*
- Melankólikus, édes-bús, de nem érzéki. Jobban figyelj a szavamra, kedves. *Hangjában atyai feddés különös zöngéi bujkálnak. Úgy tűnhet, a lány elhibázta a lehetőségét, ám a nemes mégis visszarendeli a sorba.*
- Bevallom, a változatosság elbizonytalanít a választásban *mondja egyszersmind a "kínálatnak" és a házigazda szerepét magára vállaló csapláros lánynak. Újabbat kortyol az italból és mikor leteszi a poharat, a fehér mellkas mély kortyot gyűjt magába a pipadohánytól nehéz levegőből.*
- A Ház ajánlatát már hallottam néhányatokról. De halljam most a tiéteket. Kérem a hölgyek ajánlatát saját nevükben. Egymás után. Aztán választok. A világért se csorbítanám a többi úr szórakozását azzal, hogy túl soká foglalom le a legszebb madárkákat.
A hozzászólás írója (Kyro Yumaru) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.19 21:47:18
185. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:34:31
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:34:31
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 43
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Kapjuk össze a pincét//
- Baharion Gyrennis. Örvendek.
*A kölcsönös bemutatkozás után követi a nőt a pincébe.*
- Köszönöm, megoldom.
*Mosolyog a hölgyre, majd szemrevételezi a helyet. Először a falak mentén sorakozó olajlámpásokat gyújtja meg, fénybe borítva ezzel a helyet. A lépcső től indulva négy asztal kapott helyet, három kissé ovális alakú, és egy hosszú, négyszögletes, elég széles asztal. Az első három, a lépcső felől indulva a kártyaasztal, zsetontartókkal, ennek közepén helyet kapott egy fa kupa is, és különböző kocka szettek, fa, és különböző fém alapanyagokból. A harmadik asztal közepén egy pörgető kerék kapott helyet, fekete vörös beosztással, számozva, valamint a nulla zöld színben. Minden szék előtt egy kiterített papír, rajta a beosztással, ezen kell elhelyezni az aranyat. Majd a golyó megállapodása alapján vagy begyűjti, vagy kiosztja őket a játékmester. A negyedik asztalon kiemelkedő kis korlátok osztották négy részre az asztalt, valamint a lépcső felőli oldalán kis karám kapott helyet, innen indulnak majd a patkányok. Ha valaki tovább ment, akkor találkozhat a küzdőkarámmal, ami mögött már csak annyi hely van, hogy körbe lehessen járni, és minden oldalról visszalökni így a delikvenseket. Baharion odalép először a kártyaasztalhoz, ellenőrzi a kártyákat, nehogy a végén őt verjék meg hamis-kártyázásért, majd a kockákat is, dob, gurít velük párat, majd amikor mindent rendben talál, akkor tovább megy a pörgetőhöz. Ezzel kapcsolatban nem aggódik, itt jóval nehezebb bármit is csinálni, ennek ellenére mégis ellenőrzi ezt is. Feltehetően az utolsó alkalom lenne, hogy itt látják ennyi pénzért, ha nyomát találja valaminek. Majd lejjebb csavarja az olajlámpák fényét, kellemes derengésbe vonva a helyet, és lábait lelógatva, barna haját szétterítve elfekszik a kártyaasztalon. Így hallgatja a föntről érkező zajokat egy ideig, majd felkel, és visszalépked a földszintre.*
//Kapjuk össze a pincét//
- Baharion Gyrennis. Örvendek.
*A kölcsönös bemutatkozás után követi a nőt a pincébe.*
- Köszönöm, megoldom.
*Mosolyog a hölgyre, majd szemrevételezi a helyet. Először a falak mentén sorakozó olajlámpásokat gyújtja meg, fénybe borítva ezzel a helyet. A lépcső től indulva négy asztal kapott helyet, három kissé ovális alakú, és egy hosszú, négyszögletes, elég széles asztal. Az első három, a lépcső felől indulva a kártyaasztal, zsetontartókkal, ennek közepén helyet kapott egy fa kupa is, és különböző kocka szettek, fa, és különböző fém alapanyagokból. A harmadik asztal közepén egy pörgető kerék kapott helyet, fekete vörös beosztással, számozva, valamint a nulla zöld színben. Minden szék előtt egy kiterített papír, rajta a beosztással, ezen kell elhelyezni az aranyat. Majd a golyó megállapodása alapján vagy begyűjti, vagy kiosztja őket a játékmester. A negyedik asztalon kiemelkedő kis korlátok osztották négy részre az asztalt, valamint a lépcső felőli oldalán kis karám kapott helyet, innen indulnak majd a patkányok. Ha valaki tovább ment, akkor találkozhat a küzdőkarámmal, ami mögött már csak annyi hely van, hogy körbe lehessen járni, és minden oldalról visszalökni így a delikvenseket. Baharion odalép először a kártyaasztalhoz, ellenőrzi a kártyákat, nehogy a végén őt verjék meg hamis-kártyázásért, majd a kockákat is, dob, gurít velük párat, majd amikor mindent rendben talál, akkor tovább megy a pörgetőhöz. Ezzel kapcsolatban nem aggódik, itt jóval nehezebb bármit is csinálni, ennek ellenére mégis ellenőrzi ezt is. Feltehetően az utolsó alkalom lenne, hogy itt látják ennyi pénzért, ha nyomát találja valaminek. Majd lejjebb csavarja az olajlámpák fényét, kellemes derengésbe vonva a helyet, és lábait lelógatva, barna haját szétterítve elfekszik a kártyaasztalon. Így hallgatja a föntről érkező zajokat egy ideig, majd felkel, és visszalépked a földszintre.*
184. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:34:05
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:34:05
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 36
OOC üzenetek: 74
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó Ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése//
*Kicsit későn került ki a szobájából, és úgy tűnik már elkezdődött minden. Még épp hallotta a nyitóbeszéd utolsó szavait, de sajnos nem nagyon tudja miről is volt szó. De el tudja képzelni...
A szokásostól nem sokban eltérő ruhát választott, ugyanúgy sötét, és olyan mintha egy egyszerű lepel volna rajta. Haja ki van bontva, és enyhén fodrozódik. Száját vöröses színnel emelte ki, viszonylag enyhén. Igen ellentétesen nézhet most ki, fehér bőre, és fekete ruhája és haja erős ellentétek. De tapasztalatai szerint ez általában nem riasztó, amennyiben néhány kisebb színfolttal ki tudja emelni az arcát. És miért ne tudná? Így ahogy leérkezik nem kelti az emberekben egy élőhalott érzését.
Egy ideig nem tudja mit tegyen, inkább csak nézelődik. Egészen idáig azt gondolta egy igen bájos nőszemély, de ahogy elnézi az egybegyűlteket, nem tesz az túl jót az önbecsülésének. Mindenesetre nem fog a sarokban meghúzódni, megpróbál ő is csinálni valamit.
Bár állítólag valami más munkát kell neki csinálnia, de ahogy elnézi kevesebb esélye lenne a többiekkel szemben férfiakat csalogatni. De ha minden jól fog menni, neki csak számon kell tartania valamit. Nem kérdezte meg pontosan...
Hamarosan nincs túl sok vendég az egész Kósza Pintyben, legalábbis szabad nem. Hamarosan egy igen pénzes vevő jelenik meg, melyet ő maga sem hagyhat szó nélkül. Bár a férfi arroganciáját nem tartja túl jó dolognak, de hát a sok pénz talán sok jót is ígér... És Imyr szereti azt ha valami jó.
A férfi közvetlen közelében már elég kolleginája van, ha ő is odamenne, hamarabb nyomnák össze. Pedig az lenne a lényeg hogy a férfi nyomja össze őket... Vagy legalábbis valamelyiküket.
Egy, még viszonylag központi széket keres, majd leül rá, és várja a fejleményeket. Valószínűleg az lenne a dolga hogy ő is kényeztesse a férfit, de jelenleg meg sem tudná érinteni...
A jobb lábát a bal fölé helyezi, majd nekiáll figyelni a dalra. Nem nagyon ismeri a többi lányt, de igyekszik ez ellen tenni. Majd, mert most munka volna vagy mifene...*
//Ezer arany szépreményű csengése//
*Kicsit későn került ki a szobájából, és úgy tűnik már elkezdődött minden. Még épp hallotta a nyitóbeszéd utolsó szavait, de sajnos nem nagyon tudja miről is volt szó. De el tudja képzelni...
A szokásostól nem sokban eltérő ruhát választott, ugyanúgy sötét, és olyan mintha egy egyszerű lepel volna rajta. Haja ki van bontva, és enyhén fodrozódik. Száját vöröses színnel emelte ki, viszonylag enyhén. Igen ellentétesen nézhet most ki, fehér bőre, és fekete ruhája és haja erős ellentétek. De tapasztalatai szerint ez általában nem riasztó, amennyiben néhány kisebb színfolttal ki tudja emelni az arcát. És miért ne tudná? Így ahogy leérkezik nem kelti az emberekben egy élőhalott érzését.
Egy ideig nem tudja mit tegyen, inkább csak nézelődik. Egészen idáig azt gondolta egy igen bájos nőszemély, de ahogy elnézi az egybegyűlteket, nem tesz az túl jót az önbecsülésének. Mindenesetre nem fog a sarokban meghúzódni, megpróbál ő is csinálni valamit.
Bár állítólag valami más munkát kell neki csinálnia, de ahogy elnézi kevesebb esélye lenne a többiekkel szemben férfiakat csalogatni. De ha minden jól fog menni, neki csak számon kell tartania valamit. Nem kérdezte meg pontosan...
Hamarosan nincs túl sok vendég az egész Kósza Pintyben, legalábbis szabad nem. Hamarosan egy igen pénzes vevő jelenik meg, melyet ő maga sem hagyhat szó nélkül. Bár a férfi arroganciáját nem tartja túl jó dolognak, de hát a sok pénz talán sok jót is ígér... És Imyr szereti azt ha valami jó.
A férfi közvetlen közelében már elég kolleginája van, ha ő is odamenne, hamarabb nyomnák össze. Pedig az lenne a lényeg hogy a férfi nyomja össze őket... Vagy legalábbis valamelyiküket.
Egy, még viszonylag központi széket keres, majd leül rá, és várja a fejleményeket. Valószínűleg az lenne a dolga hogy ő is kényeztesse a férfit, de jelenleg meg sem tudná érinteni...
A jobb lábát a bal fölé helyezi, majd nekiáll figyelni a dalra. Nem nagyon ismeri a többi lányt, de igyekszik ez ellen tenni. Majd, mert most munka volna vagy mifene...*
183. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:18:24
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:18:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Percekbe telik, mire kusza fürtjeit sikerül teljesen kóc- és gubancmentessé tenni, de végül elégedetten szemléli az eredményt.*
~Egész jó.~ *Bólint elégedetten, majd a hajtűt loknijaiba szúrva feltekeri azt, és rövid igazítás után végre újra szalonképes a megjelenése, ami elég nagy szó, tekintve, hogy három nap alatt, most először megy le úgy a vendégek közé, hogy akar is tőlük valamit. Eddig utazásainak fáradalmait pihente, de a megnyitót mégsem hagyhatja ki, és tudja, hogy Zia is csúnya szemmel nézne rá, ha egész nap csak heverészne ahelyett, hogy ringatná formás kis fenekét egy kis arany reményében.
A szobáját elhagyva kulcsra zárja annak ajtaját, majd hangtalan léptekkel indul a lépcső felé. A magában csak fogadóhelyiségnek nevezett kocsmaszerű szobába érve meglepetten tapasztalja, hogy leendő kuncsaftokban nem szenvednek hiányt. Nem hitte volna, hogy egy szegénynegyedi frissen nyílt bordélyháznak ekkora sikere lenne az első napján. Járása gyors, és, akár egy macska, úgy kerülgeti az izgatott vendégsereget. A pulthoz érve rögtön megakad tekintete a magas emberi hímen, aki körül már ott legyeskedik egy szolgálatkész hölgyike. Nem is kell közel menni hozzájuk, így is hallhatja a mély bariton kellemes hangját, ahogy közli, hogy neki nem jó az első, akit az orra elé tesznek. Ez jó hír! Nem biztos, hogy ő lesz az, aki végül az ágyába csábítja a feltűnő uraságot, de mindenesetre egy próbát megér.*
-Csak nem válogat az úr? *Lép kiszemeltje mellé, és finoman végigsimít csupasz karján, majd puha ujjai megpihennek kézfején, és körkörös mozdulatokkal csiklandozza a fagyos bőrt. Csillogó tekintetével a férfiét keresi, majd ajkai csábító mosolyra húzódnak.*
-Én felejthetetlen éjszakát ajánlhatok magának! *Súgja Kyro füleihez hajolva, majd alig hallható lehelettel csiklandozza meg cimpáját.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.19 20:26:19
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Percekbe telik, mire kusza fürtjeit sikerül teljesen kóc- és gubancmentessé tenni, de végül elégedetten szemléli az eredményt.*
~Egész jó.~ *Bólint elégedetten, majd a hajtűt loknijaiba szúrva feltekeri azt, és rövid igazítás után végre újra szalonképes a megjelenése, ami elég nagy szó, tekintve, hogy három nap alatt, most először megy le úgy a vendégek közé, hogy akar is tőlük valamit. Eddig utazásainak fáradalmait pihente, de a megnyitót mégsem hagyhatja ki, és tudja, hogy Zia is csúnya szemmel nézne rá, ha egész nap csak heverészne ahelyett, hogy ringatná formás kis fenekét egy kis arany reményében.
A szobáját elhagyva kulcsra zárja annak ajtaját, majd hangtalan léptekkel indul a lépcső felé. A magában csak fogadóhelyiségnek nevezett kocsmaszerű szobába érve meglepetten tapasztalja, hogy leendő kuncsaftokban nem szenvednek hiányt. Nem hitte volna, hogy egy szegénynegyedi frissen nyílt bordélyháznak ekkora sikere lenne az első napján. Járása gyors, és, akár egy macska, úgy kerülgeti az izgatott vendégsereget. A pulthoz érve rögtön megakad tekintete a magas emberi hímen, aki körül már ott legyeskedik egy szolgálatkész hölgyike. Nem is kell közel menni hozzájuk, így is hallhatja a mély bariton kellemes hangját, ahogy közli, hogy neki nem jó az első, akit az orra elé tesznek. Ez jó hír! Nem biztos, hogy ő lesz az, aki végül az ágyába csábítja a feltűnő uraságot, de mindenesetre egy próbát megér.*
-Csak nem válogat az úr? *Lép kiszemeltje mellé, és finoman végigsimít csupasz karján, majd puha ujjai megpihennek kézfején, és körkörös mozdulatokkal csiklandozza a fagyos bőrt. Csillogó tekintetével a férfiét keresi, majd ajkai csábító mosolyra húzódnak.*
-Én felejthetetlen éjszakát ajánlhatok magának! *Súgja Kyro füleihez hajolva, majd alig hallható lehelettel csiklandozza meg cimpáját.*
A hozzászólás írója (Awynnia Notradim) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.19 20:26:19
182. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:09:27
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:09:27
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 52
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Eilie nem sértődékeny típus, és nem is az a fajta, aki zavarba jönne könnyen. Nem húzza el kezét, és a vendég sem tolja félre, így marad az érintés, mely puha és valóban érzéki.
Hogy nem egyből neki válaszol, azzal sincsen gond. Elfogadó, és ezt a helyzetét igyekszik is kifelé sugározni. Persze, mindig aszerint viselkedik, és olyannak mutatja magát, amilyenre a vendégnek éppen szüksége van.
Kiérzi Kyroból a finom urat, az előkelő attitűd, mely körül lengi, jól azonosítható. Mondhatnánk úgy is, ahogy Plevaen magában fogalmaz: ez az arany illata.
Az "ő is legyen köztük" szavakra, aprót meghajtja a férfi felé a fejét, mosolya továbbra is töretlen, talán csak egy fokkal lesz ragyogóbb.*
-Ahogy kívánja.
*Susogja valóban érzékien, kissé közelebb hajolva a kézcsóknál, legyen a jelenet meghitt. S míg Nayle italt tölt, ő a másik kezével megkaparintja a mandolin nyakát, s közelebb vonja magához a hangszert. Ital csurran, s a kehely a vendég elé kerül, a pultos lány pedig közelebb inti a Pinty "kínálatát". Hogy Kyro nyugodtan tudjon mindenkivel foglalkozni, megnézni a lányokat, Eilie feláll a férfi mellől, s hangszerét vállára akasztva, kicsit ellép a társaságtól.*
-Kedves vendégünknek szóljon hát az Édes Angyal.
*Ujjai finoman kezdenek játszani a hangszer húrján. Talán a kezdődő zene hangjára többen is rá fognak figyelni. A dallam először lágyan indul, majd felível, s onnan zuhan a mélybe, mintha a tenger háborogna. Ezután elhalkul, olyanná lesz, mintha csupán távolról hallgatnánk egy vihar hangjait. S eme sejtelmes zenében csendül fel a hangja, lágyan, érzékien hullámzik. Még nem énekel.*
-Hullámzott a tenger. A sziklákra felcsapta a hófehér habokat. Messziről viharfelhők gyülekeztek, hogy tartalmukat a világra zúdítsák. Haragudott az ég, ahogy haragudott az én lelkem is. Csak a nevedet suttogtam bele a viharba, hogy a szél ragadhassa messzire. Szeretlek Örökre Édes Angyal.
*S itt indul egy másik dallam, igazán édes, és elomló. Olyan, melytől a szívben túlcsordul minden érzelem, s ehhez társul aztán hozzá az ének, az első versszak.*
-Apró hant egy magányos temetőben.
Sétaút, melyen nem jár már soha senki.
Megdőlt sírkövek, fehér márványkő.
Boldogságunkat mélyen magába rejti.
*Majd újra visszatér a távoli vihar hangja, s vele a szavak.*
-Az éjjel korán jött el, és ezernyi csillag szikrázott az égen. A hófehér hintó halk döccenéssel állt meg. Az egyenruhás kocsis leszállt a bakról, és nyitotta az ajtót. Fényárban úszott a kert, mikor kiléptél a hintóból. Vérszín ruhád olyan volt, mintha a vörös naplementébe néznék. Angyalszárnyakat láttam és fénykarikát a fejed körül. Esküdni mertem volna, hogy cipőid, nem érintették a durva kövezetet.
*S újra a szívfacsaró, érzéki muzsika, az énekkel.*
-Csillagok zuhantak a földre végleg.
Hogy magukkal rántsák a végtelent.
Nincs már remény, meghalt a szív.
Élni a semmiben most már képtelen.
*A vihar távoli moraja ezúttal nem tér már vissza, a meglévő dallam halkul csupán el, egy végtelenül elomló, örvénylő folyamként jelenik meg, s alatta szinte szenvedőn búg a lány hangja.*
-Akkor láttalak először Édes Angyal. S utána hetekig kerestelek. Jártam a várost, minden zugát felkutattam, hogy rád leljek végre. Aztán egy szép napon meghallottam a kofákat a piacon, világra szóló menyegzőről meséltek. Elmentem a templomhoz, és egy szomorú férfit láttam, aki boldogtalanul lett másé. Akkor halt meg bennem végleg a szerelem. Azóta itt ülök a viharban, egy sziklaszirt peremén, és lábam a mélybe lógatom. Alattam már csak az óceán vize verdesi a partokat.
*A zene újra visszatér az ének dallamához, ezúttal utoljára.*
-Vérző színű futórózsák bokrai,
Borítják síromat majd, ha jössz.
De már soha többé nem láthatlak.
Lelkem a csillagokhoz költözött.
*S és a folyamatosan elhalkuló zenében lassan ejti ki a történet utolsó sorait.*
-Kitártam én is szárnyaimat, és elrúgtam magam alól a földet. Röpülni vágytam, ahogy az angyalok teszik, mert tudom, közöttük megtalállak téged. Újra mosoly játszik majd ajkaidon, és szemeid tükrében ott lesz a végtelen ígérete. Akkor majd újra megcsodálhatlak téged, Örökké Szerelmes Édes Angyal.
*És vége. Még egy párszor végig futtatja ujjait a húrokon, aztán befejezi. Végére ért a dalnak. S míg előadja, alatta szinte végig Kyrot nézi, az ő tekintetét keresi.
Végül visszalépdel a pulthoz, és mosolyogva áll be a sorba a többi lány közé.*
//Ezer arany szépreményű csengése - még a pultnál//
*Eilie nem sértődékeny típus, és nem is az a fajta, aki zavarba jönne könnyen. Nem húzza el kezét, és a vendég sem tolja félre, így marad az érintés, mely puha és valóban érzéki.
Hogy nem egyből neki válaszol, azzal sincsen gond. Elfogadó, és ezt a helyzetét igyekszik is kifelé sugározni. Persze, mindig aszerint viselkedik, és olyannak mutatja magát, amilyenre a vendégnek éppen szüksége van.
Kiérzi Kyroból a finom urat, az előkelő attitűd, mely körül lengi, jól azonosítható. Mondhatnánk úgy is, ahogy Plevaen magában fogalmaz: ez az arany illata.
Az "ő is legyen köztük" szavakra, aprót meghajtja a férfi felé a fejét, mosolya továbbra is töretlen, talán csak egy fokkal lesz ragyogóbb.*
-Ahogy kívánja.
*Susogja valóban érzékien, kissé közelebb hajolva a kézcsóknál, legyen a jelenet meghitt. S míg Nayle italt tölt, ő a másik kezével megkaparintja a mandolin nyakát, s közelebb vonja magához a hangszert. Ital csurran, s a kehely a vendég elé kerül, a pultos lány pedig közelebb inti a Pinty "kínálatát". Hogy Kyro nyugodtan tudjon mindenkivel foglalkozni, megnézni a lányokat, Eilie feláll a férfi mellől, s hangszerét vállára akasztva, kicsit ellép a társaságtól.*
-Kedves vendégünknek szóljon hát az Édes Angyal.
*Ujjai finoman kezdenek játszani a hangszer húrján. Talán a kezdődő zene hangjára többen is rá fognak figyelni. A dallam először lágyan indul, majd felível, s onnan zuhan a mélybe, mintha a tenger háborogna. Ezután elhalkul, olyanná lesz, mintha csupán távolról hallgatnánk egy vihar hangjait. S eme sejtelmes zenében csendül fel a hangja, lágyan, érzékien hullámzik. Még nem énekel.*
-Hullámzott a tenger. A sziklákra felcsapta a hófehér habokat. Messziről viharfelhők gyülekeztek, hogy tartalmukat a világra zúdítsák. Haragudott az ég, ahogy haragudott az én lelkem is. Csak a nevedet suttogtam bele a viharba, hogy a szél ragadhassa messzire. Szeretlek Örökre Édes Angyal.
*S itt indul egy másik dallam, igazán édes, és elomló. Olyan, melytől a szívben túlcsordul minden érzelem, s ehhez társul aztán hozzá az ének, az első versszak.*
-Apró hant egy magányos temetőben.
Sétaút, melyen nem jár már soha senki.
Megdőlt sírkövek, fehér márványkő.
Boldogságunkat mélyen magába rejti.
*Majd újra visszatér a távoli vihar hangja, s vele a szavak.*
-Az éjjel korán jött el, és ezernyi csillag szikrázott az égen. A hófehér hintó halk döccenéssel állt meg. Az egyenruhás kocsis leszállt a bakról, és nyitotta az ajtót. Fényárban úszott a kert, mikor kiléptél a hintóból. Vérszín ruhád olyan volt, mintha a vörös naplementébe néznék. Angyalszárnyakat láttam és fénykarikát a fejed körül. Esküdni mertem volna, hogy cipőid, nem érintették a durva kövezetet.
*S újra a szívfacsaró, érzéki muzsika, az énekkel.*
-Csillagok zuhantak a földre végleg.
Hogy magukkal rántsák a végtelent.
Nincs már remény, meghalt a szív.
Élni a semmiben most már képtelen.
*A vihar távoli moraja ezúttal nem tér már vissza, a meglévő dallam halkul csupán el, egy végtelenül elomló, örvénylő folyamként jelenik meg, s alatta szinte szenvedőn búg a lány hangja.*
-Akkor láttalak először Édes Angyal. S utána hetekig kerestelek. Jártam a várost, minden zugát felkutattam, hogy rád leljek végre. Aztán egy szép napon meghallottam a kofákat a piacon, világra szóló menyegzőről meséltek. Elmentem a templomhoz, és egy szomorú férfit láttam, aki boldogtalanul lett másé. Akkor halt meg bennem végleg a szerelem. Azóta itt ülök a viharban, egy sziklaszirt peremén, és lábam a mélybe lógatom. Alattam már csak az óceán vize verdesi a partokat.
*A zene újra visszatér az ének dallamához, ezúttal utoljára.*
-Vérző színű futórózsák bokrai,
Borítják síromat majd, ha jössz.
De már soha többé nem láthatlak.
Lelkem a csillagokhoz költözött.
*S és a folyamatosan elhalkuló zenében lassan ejti ki a történet utolsó sorait.*
-Kitártam én is szárnyaimat, és elrúgtam magam alól a földet. Röpülni vágytam, ahogy az angyalok teszik, mert tudom, közöttük megtalállak téged. Újra mosoly játszik majd ajkaidon, és szemeid tükrében ott lesz a végtelen ígérete. Akkor majd újra megcsodálhatlak téged, Örökké Szerelmes Édes Angyal.
*És vége. Még egy párszor végig futtatja ujjait a húrokon, aztán befejezi. Végére ért a dalnak. S míg előadja, alatta szinte végig Kyrot nézi, az ő tekintetét keresi.
Végül visszalépdel a pulthoz, és mosolyogva áll be a sorba a többi lány közé.*
181. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:02:12
Üzenet elküldve: 2015-07-19 20:02:12
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
*A várva várt nagy nap is elérkezik, a megnyitó ünnepség. Mint a Pinty jövendőmondója, maga is tiszteletét teszi a mulatságon. Habár valószínűleg akkor is itt lebzselne a vendégek körét bővítve, ha nem itt dolgozna, mert hát az ünnepségeket bűn kihagyni, ő pedig kimaradt mostanság éppen elégből.
Az emeletre vezető lépcsőn ballag le, a jeles alkalomra könnyű anyagú, lila ruhában, így az jóformán lebbenve úszik mögötte, elvégre egy kis szemfényvesztés, és nem e világi hatás nem árt, ha az ember lány a jövőt látó szerepében tetszeleg. Öltözéke ennek ellenére egyszerű, semmi hímzés, semmi rávarrt dísz, csupán az anyag adta redők, és a pántra felfűzött néhány nagyobb, sötétbarna fagyöngy, mik megtörik a lila egyhangúságot. Szokásához híven nem túlzottan kihívó, de a kivágás vonala épp elég mély, hogy felkeltse a férfiember kíváncsiságát. Mélyvörös hajzuhataga kiengedve omlik hátára, majdnem annak közepéig, csupán egy két tincs szabadul előre, keretet adva vonásainak.
Lefelé haladva kíváncsi pillantása máris felméri a terepet, mennyi vendég érkezett eddig, s Arthenior mely lakóit sodorta ide a kíváncsiság, vagy az élvezetek ígérete. Akadnak máris betérők, de a figyelem középpontjában egyértelműen a jól öltözött úriember áll, ami nem csoda, hiszen valósággal ordít róla, hogy van mit elszórnia egy ilyen helye.
Bájos, és egyben sejtelmes mosolyát ölti magára, ahogy a lépcsőn leérve a pult felé indul, Naylenek egy apró biccentéssel köszönve foglal helyet. Egyelőre csak néma szemlélője a kialakuló versenynek, nem titkoltan Kyrot véve alaposabban szemügyre, a sértő mértéket azért nem elérve.*
*A várva várt nagy nap is elérkezik, a megnyitó ünnepség. Mint a Pinty jövendőmondója, maga is tiszteletét teszi a mulatságon. Habár valószínűleg akkor is itt lebzselne a vendégek körét bővítve, ha nem itt dolgozna, mert hát az ünnepségeket bűn kihagyni, ő pedig kimaradt mostanság éppen elégből.
Az emeletre vezető lépcsőn ballag le, a jeles alkalomra könnyű anyagú, lila ruhában, így az jóformán lebbenve úszik mögötte, elvégre egy kis szemfényvesztés, és nem e világi hatás nem árt, ha az ember lány a jövőt látó szerepében tetszeleg. Öltözéke ennek ellenére egyszerű, semmi hímzés, semmi rávarrt dísz, csupán az anyag adta redők, és a pántra felfűzött néhány nagyobb, sötétbarna fagyöngy, mik megtörik a lila egyhangúságot. Szokásához híven nem túlzottan kihívó, de a kivágás vonala épp elég mély, hogy felkeltse a férfiember kíváncsiságát. Mélyvörös hajzuhataga kiengedve omlik hátára, majdnem annak közepéig, csupán egy két tincs szabadul előre, keretet adva vonásainak.
Lefelé haladva kíváncsi pillantása máris felméri a terepet, mennyi vendég érkezett eddig, s Arthenior mely lakóit sodorta ide a kíváncsiság, vagy az élvezetek ígérete. Akadnak máris betérők, de a figyelem középpontjában egyértelműen a jól öltözött úriember áll, ami nem csoda, hiszen valósággal ordít róla, hogy van mit elszórnia egy ilyen helye.
Bájos, és egyben sejtelmes mosolyát ölti magára, ahogy a lépcsőn leérve a pult felé indul, Naylenek egy apró biccentéssel köszönve foglal helyet. Egyelőre csak néma szemlélője a kialakuló versenynek, nem titkoltan Kyrot véve alaposabban szemügyre, a sértő mértéket azért nem elérve.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409