//Yerougha, Viaka, Deron, Draenon, Syoud//
*Syoud körülbelül annyira törődik az orvlövésszel, amennyire a helyzet engedi, és a környezete indokolja. Mivel sem az őrök, sem mások nem igazán vették figyelembe a nagyot nyekkenő sötételfet, így egy idő után ő is feladja, hogy foglalkozzon a valósággal.*
- Hehh! *ha tudta volna, hogy ilyen menő varázslatok léteznek, lehet, hogy foglalkozik a mágiatanulással, de hát ez már késő bánat. Az öregecske elfecske amúgy is elborult most kissé, és szép csendesen agyonveri Yerot, aki végre felfordul, ha már a számszeríjlövedék nem intézte el.*
- Trááláláugggh. *hátulról támadás, de sunyi. Fúj.*
- Hát te... *nem érti, hogy kerülhetett ide a fickó, aki, mikor legutóbb arra pillantott, társával még Deront taperolta, egy-egy őr egy-egy kézre. Nem is beszélve arról, hogy e táv nagyjából fele Syoudnak sokkal több idejébe került.*
~ Béna vén majom vagy, Syoud... ~ *ő nem közelharci mókus, és most elég rossz szituációban is van, így kiejti kezéből a fegyvert, és lassan vállmagasságba emeli a tenyerét. Fájdalomtűrése jó, de azért ez nagyon fáj, ezért az átkarolásra nem mondd nemet.*
- A ringyó... háromezer aranyat... és a lovat... lopott el! Kapjátok el... és a felét... arggh...! *ez bizony fáj. Ő nem olyan menő arc, hogy ebben a helyzetben összeszedett legyen; bár vannak, akik még varázsolni is képesek ilyen sérüléssel.*
- Orgyilkosok... orgyilkosok mindenfelé...