Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 106 (2101. - 2120. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2120. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-06 15:25:16
Üzenet elküldve: 2017-02-06 15:25:16
![>Aoneer Hraefg Glimriorathan [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10718_1474303661_ember_ferfi.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Örül, hogy borzong, és borzongást tud okozni. Szereti a hegyes végű kis fület. Talán máshol megvetés járna ezért a se hús, se hal kombinációért, és a férfinek is megvoltak, megvannak az előítéletei a félfajúakkal szemben. Először a lányról is, sőt Ald'asról is azt eltételezte, az első adandó alkalommal le fog nyúlni valamit. Viszont szereti Alyot úgy ahogy van, vagy talán pont azért ahogy van, és nem kívánja, hogy egy kicsit is más legyen. Ez talán már az őrültség jele, de egészen másfajta őrület mint amit drága felettesei szeretnek feltételezni róla.
Segít a durva ruhanemű kibontásában, majd egy kicsit mozgolódnia kell, hogy az leeshessen vállairól, és persze ki tudja húzni, és a szoba sarkába tudja hajítani az öltözéket. A mozgolódás és a helyzetváltozás következtében a jobb karja is, félig meddig kikerül Alyo ruházata alól, de még ő sem unta meg a sudár termet megismerését. Hálás azért, hogy a lány van, és itt van neki, és ebben a felfokozott pillanatban, miben könnyen felismerheti a tizenéves önmagát, és annyi hőt termel, amennyit csak a legkegyetlenebb vértes edzések után tökéletesnek tűnik a számára. Azt pedig továbbra sem fogadja el, hogy ez az ő ízlése bármi kivetni valót hagyna maga után. Az szerinte lehetetlen.
A kérdés különös érzéseket kelt benne. Persze költhetne magáról egy hőseposzt, akár még túlozhatna, vagy hazudhatna is, de ezzel többet ártana mint egy nő egyszerű bolondításával. Alyo maga is harcos, és valószínűleg részt is fog venni pár összecsapásban. A harc pedig arról szól, hogy a "hősök" lovaik hátán nekivágtatnak az ellenségnek, aztán a fegyverek összecsapnak, az acél törik, zúzódik, a kopjafák, lándzsák, fejszék a legnagyobb és legerősebb vérteket is összehajtogatják, ha elég gyors volt a ló, és elég erős a lovas, az ember pedig az iszonyatos erők kereszttüzében, úgy viselkedik mint egy darab vaj mikor izzó buzogánnyal rávágnak. Szétkenődik, szétesik. Ahol az acél megadja magát, ott a húsnak és a csontoknak esélyük sincs egyben maradni. Szétesnek, utat adva a dicsőséges vasnak formálódva ahogy azt az úr megköveteli.*
-Elloptam egy lidércet Hrothgaartól. *Válaszolja először röviden, és jobbjával próbálja tovább simogatni a lányt. Az égési seb régen sem olt annyira súlyos, inkább csak ronda. Őrtársa sokkal rosszabbul járt, valami szétkapta amíg nem figyelt.*
-Az első Grombari csatában történt. Egy köpenyes... *Nem tud rá jobb szót, talán csak a köpeny volt ott, talán nem is volt semmi, puszta káprázat. Talán megszökött, és egy nap majd hátba döfi. Akárhogy is, az a dolog volt.*
-Valami. *Igen ez a legjobb szó.* -Végig szórakozott Kagan embereivel. Össze vissza varázsolgatott. Alig tudtunk eljutni hozzá. *Válaszolja, és tart egy rövid szüntet. Ha Alyo unalmasnak találja a történetet, van lehetősége leállítani, vagy rövidre fogni a dolgot, mielőtt még nagyon belelendülne.*
*Örül, hogy borzong, és borzongást tud okozni. Szereti a hegyes végű kis fület. Talán máshol megvetés járna ezért a se hús, se hal kombinációért, és a férfinek is megvoltak, megvannak az előítéletei a félfajúakkal szemben. Először a lányról is, sőt Ald'asról is azt eltételezte, az első adandó alkalommal le fog nyúlni valamit. Viszont szereti Alyot úgy ahogy van, vagy talán pont azért ahogy van, és nem kívánja, hogy egy kicsit is más legyen. Ez talán már az őrültség jele, de egészen másfajta őrület mint amit drága felettesei szeretnek feltételezni róla.
Segít a durva ruhanemű kibontásában, majd egy kicsit mozgolódnia kell, hogy az leeshessen vállairól, és persze ki tudja húzni, és a szoba sarkába tudja hajítani az öltözéket. A mozgolódás és a helyzetváltozás következtében a jobb karja is, félig meddig kikerül Alyo ruházata alól, de még ő sem unta meg a sudár termet megismerését. Hálás azért, hogy a lány van, és itt van neki, és ebben a felfokozott pillanatban, miben könnyen felismerheti a tizenéves önmagát, és annyi hőt termel, amennyit csak a legkegyetlenebb vértes edzések után tökéletesnek tűnik a számára. Azt pedig továbbra sem fogadja el, hogy ez az ő ízlése bármi kivetni valót hagyna maga után. Az szerinte lehetetlen.
A kérdés különös érzéseket kelt benne. Persze költhetne magáról egy hőseposzt, akár még túlozhatna, vagy hazudhatna is, de ezzel többet ártana mint egy nő egyszerű bolondításával. Alyo maga is harcos, és valószínűleg részt is fog venni pár összecsapásban. A harc pedig arról szól, hogy a "hősök" lovaik hátán nekivágtatnak az ellenségnek, aztán a fegyverek összecsapnak, az acél törik, zúzódik, a kopjafák, lándzsák, fejszék a legnagyobb és legerősebb vérteket is összehajtogatják, ha elég gyors volt a ló, és elég erős a lovas, az ember pedig az iszonyatos erők kereszttüzében, úgy viselkedik mint egy darab vaj mikor izzó buzogánnyal rávágnak. Szétkenődik, szétesik. Ahol az acél megadja magát, ott a húsnak és a csontoknak esélyük sincs egyben maradni. Szétesnek, utat adva a dicsőséges vasnak formálódva ahogy azt az úr megköveteli.*
-Elloptam egy lidércet Hrothgaartól. *Válaszolja először röviden, és jobbjával próbálja tovább simogatni a lányt. Az égési seb régen sem olt annyira súlyos, inkább csak ronda. Őrtársa sokkal rosszabbul járt, valami szétkapta amíg nem figyelt.*
-Az első Grombari csatában történt. Egy köpenyes... *Nem tud rá jobb szót, talán csak a köpeny volt ott, talán nem is volt semmi, puszta káprázat. Talán megszökött, és egy nap majd hátba döfi. Akárhogy is, az a dolog volt.*
-Valami. *Igen ez a legjobb szó.* -Végig szórakozott Kagan embereivel. Össze vissza varázsolgatott. Alig tudtunk eljutni hozzá. *Válaszolja, és tart egy rövid szüntet. Ha Alyo unalmasnak találja a történetet, van lehetősége leállítani, vagy rövidre fogni a dolgot, mielőtt még nagyon belelendülne.*
2119. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-06 14:34:12
Üzenet elküldve: 2017-02-06 14:34:12
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ha tudná a lány, hogy Aoneer pontosan mire is kíváncsi, akkor nyilván elmesélné, hogy a törzs tagjainak nagy része az egyik hosszúházban lakik, ahol mindenkinek van saját szobája, és hogy ezek a hosszúházak majd minden komforttal el vannak látva. Jó, ez erős túlzás, mert a latrina kicsit odébb van, és a vizet is a kútról kell hozni, de mind télen és mind nyáron kellemes az idő. Meg az is nagy előny, hogy az embernek lehet magánélete, és mindezt úgy, hogy sosem magányos, mert a szobája ajtaján túl ott a közösségi tér, ahol általában mindig akad valaki. Mivel azonban a férfi nem kérdez rá semmi konkrétumra, így Alyo is csak általánosságokat tud mondani.
A fülét illető csók hatására kellemesen megborzong. A füle egyébként az egyetlen olyan testrésze, amiből következtetni lehet fattyú mivoltára, de még ez sem egyértelmű, csak ha alaposan megfigyeli az ember, mivel általában takarja a haja, így kevés a lehetőség a megfigyelésre.
Aoneer szerencsére gyorsan a segítségére a siet a ruháját illetően, így a lánynak hamarosan megint lehetősége adódik arra, hogy megszámolja a kockákat a férfi hasán. Felkönyököl hát a másik válla fölött, állát a tenyerébe támasztja. Másik keze pedig lecirógatja a ruhát Aoneer szabad válláról, aztán pedig egyenként bejár minden kisebb-nagyobb sebhelyet, forradást. Legutóbb nem érdekelte, hogy miként tett szert a férfi a testét éktelenítő sebekre, de most már tudni akarja. Első ránézésre nem túl régiek, minden bizonnyal az élőholtak elleni háború hozadékai.*
- Mesélsz ezekről?
*kérdezi halkan, és előrehajolva megcsókolja a hozzá legközelebbit, amit elérhet. Rajta nincsenek ilyesmik, csak az egyik lába szárán egy viszonylag hosszú heg, ami egy lovasbaleset, egy balul elsült versengés nyoma. Meg néhány apróbb vágás a kezein, de ezek is olyasmikből fakadnak, hogy a vacsora előkészítése során béna módon megvágta magát. Bal kezének ujjain pedig az íjászatból fakadó, még az ujjvédők dacára is kialakuló bőrkeményedések. Ez utóbbiakkal most azért nem szembesülhet Aoneer, mert a balján támaszkodik és a jobbjával cirógat.*
*Ha tudná a lány, hogy Aoneer pontosan mire is kíváncsi, akkor nyilván elmesélné, hogy a törzs tagjainak nagy része az egyik hosszúházban lakik, ahol mindenkinek van saját szobája, és hogy ezek a hosszúházak majd minden komforttal el vannak látva. Jó, ez erős túlzás, mert a latrina kicsit odébb van, és a vizet is a kútról kell hozni, de mind télen és mind nyáron kellemes az idő. Meg az is nagy előny, hogy az embernek lehet magánélete, és mindezt úgy, hogy sosem magányos, mert a szobája ajtaján túl ott a közösségi tér, ahol általában mindig akad valaki. Mivel azonban a férfi nem kérdez rá semmi konkrétumra, így Alyo is csak általánosságokat tud mondani.
A fülét illető csók hatására kellemesen megborzong. A füle egyébként az egyetlen olyan testrésze, amiből következtetni lehet fattyú mivoltára, de még ez sem egyértelmű, csak ha alaposan megfigyeli az ember, mivel általában takarja a haja, így kevés a lehetőség a megfigyelésre.
Aoneer szerencsére gyorsan a segítségére a siet a ruháját illetően, így a lánynak hamarosan megint lehetősége adódik arra, hogy megszámolja a kockákat a férfi hasán. Felkönyököl hát a másik válla fölött, állát a tenyerébe támasztja. Másik keze pedig lecirógatja a ruhát Aoneer szabad válláról, aztán pedig egyenként bejár minden kisebb-nagyobb sebhelyet, forradást. Legutóbb nem érdekelte, hogy miként tett szert a férfi a testét éktelenítő sebekre, de most már tudni akarja. Első ránézésre nem túl régiek, minden bizonnyal az élőholtak elleni háború hozadékai.*
- Mesélsz ezekről?
*kérdezi halkan, és előrehajolva megcsókolja a hozzá legközelebbit, amit elérhet. Rajta nincsenek ilyesmik, csak az egyik lába szárán egy viszonylag hosszú heg, ami egy lovasbaleset, egy balul elsült versengés nyoma. Meg néhány apróbb vágás a kezein, de ezek is olyasmikből fakadnak, hogy a vacsora előkészítése során béna módon megvágta magát. Bal kezének ujjain pedig az íjászatból fakadó, még az ujjvédők dacára is kialakuló bőrkeményedések. Ez utóbbiakkal most azért nem szembesülhet Aoneer, mert a balján támaszkodik és a jobbjával cirógat.*
2118. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-06 13:17:09
Üzenet elküldve: 2017-02-06 13:17:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megint elég gyenge választ kap. Ágy, szekrény fogas, ezt még csak leírásnak sem mondaná, ha ez alapján próbálná meg előkeresni a vashegyen a lány otthonát több mint valószínű, hogy rossz helyre tévedne be. Na mindegy, majd megnézi a saját szemével, ha odaért. Jut döntésre, ahogy a döntés minden mással kapcsolatban is ez lett végül. Kénytelen lesz látni, és kénytelen lesz odamenni. Aztán majd lesz valami, pedig nem kárhoztatná lányt, ha egy kicsit többet mondott volna.
Alyo feje a nyakához idomul, ő pedig fejét próbálja ráhajtani a félvér koponyájára, és ha van még hozzá elég helye akkor lágy csókot nyom oda ahova tud. A halántékra, a fül ívére. Nem igazán tesz különbséget. Minkét pont a lányhoz tartozik mindkettő megérdemli a lágy cirógatást.
Szemét ugyan nem csukja le, de továbbra sem érdekli a fogadó plafonja. Talán valamikor lehetett odafent egy tükör, amin át a kéjelgők bámulhatták egymást akkor is, ha épp egyikük a hátán volt. Legalábbis hallott már hasonlókat. Most viszont csak a csupasz, fehér vakolatot láthatja odafent.
Érzi, ahogy Alyo ujjai is lassan megindulnak, hogy megkeressék a bejáratot. A férfin lévő ruhadarab nem éppen ing. Ennek egyszerű oka van. Pikkelyvért alatt nem lehet gombbal ellátott ruhanemüket hordani, mert egy kegyetlen csapás az említett gombot úgy állítja bele az ember mellkascsontjába, hogy sose szedik ki onnan. Viszonylag vastag, puha, bőrcsattokkal rögzített ruhanemű, amit ő is szeretne minél hamarabb eltávolítani. Szabad kezével gyorsan a lány segítségére siet, és párszor végigsimítva a lágy kézfejet próbálja vezetni, illetve a csattok sorát oldani, és széthúzni a kellemetlenkedő ruha neműt. Az alatt viszont már ismét az izmos hasfal, és a már majdnem begyógyult égési sebek sorakoznak. Azokat is egy ehhez hasonló ruhadarab okozta. Bár a sebek leginkább a nyaka köré tódulnak, már ott se lehet látni mást, mint enyhe pirosságot. Rég volt, sok bájitalt megivott azóta, és úgy érzi mire elhagyja a vashegyet teljesen be fognak gyógyulni.*
*Megint elég gyenge választ kap. Ágy, szekrény fogas, ezt még csak leírásnak sem mondaná, ha ez alapján próbálná meg előkeresni a vashegyen a lány otthonát több mint valószínű, hogy rossz helyre tévedne be. Na mindegy, majd megnézi a saját szemével, ha odaért. Jut döntésre, ahogy a döntés minden mással kapcsolatban is ez lett végül. Kénytelen lesz látni, és kénytelen lesz odamenni. Aztán majd lesz valami, pedig nem kárhoztatná lányt, ha egy kicsit többet mondott volna.
Alyo feje a nyakához idomul, ő pedig fejét próbálja ráhajtani a félvér koponyájára, és ha van még hozzá elég helye akkor lágy csókot nyom oda ahova tud. A halántékra, a fül ívére. Nem igazán tesz különbséget. Minkét pont a lányhoz tartozik mindkettő megérdemli a lágy cirógatást.
Szemét ugyan nem csukja le, de továbbra sem érdekli a fogadó plafonja. Talán valamikor lehetett odafent egy tükör, amin át a kéjelgők bámulhatták egymást akkor is, ha épp egyikük a hátán volt. Legalábbis hallott már hasonlókat. Most viszont csak a csupasz, fehér vakolatot láthatja odafent.
Érzi, ahogy Alyo ujjai is lassan megindulnak, hogy megkeressék a bejáratot. A férfin lévő ruhadarab nem éppen ing. Ennek egyszerű oka van. Pikkelyvért alatt nem lehet gombbal ellátott ruhanemüket hordani, mert egy kegyetlen csapás az említett gombot úgy állítja bele az ember mellkascsontjába, hogy sose szedik ki onnan. Viszonylag vastag, puha, bőrcsattokkal rögzített ruhanemű, amit ő is szeretne minél hamarabb eltávolítani. Szabad kezével gyorsan a lány segítségére siet, és párszor végigsimítva a lágy kézfejet próbálja vezetni, illetve a csattok sorát oldani, és széthúzni a kellemetlenkedő ruha neműt. Az alatt viszont már ismét az izmos hasfal, és a már majdnem begyógyult égési sebek sorakoznak. Azokat is egy ehhez hasonló ruhadarab okozta. Bár a sebek leginkább a nyaka köré tódulnak, már ott se lehet látni mást, mint enyhe pirosságot. Rég volt, sok bájitalt megivott azóta, és úgy érzi mire elhagyja a vashegyet teljesen be fognak gyógyulni.*
2117. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-06 12:15:02
Üzenet elküldve: 2017-02-06 12:15:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szerencsére Alyo nem gondolatolvasó, mert ha az lenne, akkor valószínűleg kinevetné a férfit az aggályai miatt. Nevetve mondaná meg neki, hogy lehetnek ugyan félelmei, de egészen más miatt, mint ami miatt jelenleg vannak. A világ kicsi, és a Vashegy még kisebb, így hamar híre ment a Tavernában töltött éjszakájuknak is. Hrothi pedig kilátásba helyezte a lánynak, hogy amennyiben a férfi megbántja, akkor a törpe kicsit megkurtítja itt-ott, de főleg ágyéktájékon.*
- Hát van egy szobám. Van benne ami kell. Ágy, asztal, szekrény. Meg fogas.
*A fogas nagyon fontos, mert ott lóg az íja momentán, de már ledumálta Hrothival, hogy készít neki egy tegezt az elveszett helyébe. És eddig úgy néz ki, hogy még azelőtt képes lesz pótolni, hogy bárkinek feltűnjön a hiány, és emiatt leszúrja. Aztán majd ha tavasszal előkerül valami hóhányás, vagy felszáradó pocsolya mélyéről, akkor csak szépen mosolyog.
Egyébként most is azt teszi, mármint mosolyog. A fejét a férfi vállára hajtja, amitől kicsit ugyan lefelé lóg, de nem annyira bántón, hogy minden vére a fejébe toluljon. Egyik karjával amúgy is letámaszkodik a férfi válla fölött, az ágyon, a másikkal a haját igazgatja.
Homlokát Aoneer nyakán támasztja, az pedig a lány minden egyes pislogásánál érezheti, hogy annak pillái a bőrét súrolják.
A lélegzete csak akkor áll el egy pillanatra, mikor Aoneer keze utat talál a ruhája alá. Mosolya kiszélesedik, bár Aoneer ezt nyilván nem láthatja, hiszen felfelé néz, illetve Alyo nem tudja, hogy nézelődik-e, vagy lehunyta-e már a szemét. Mindegy is, a lényeg, hogy Alyo keze is elindul, határozottan, inggombok, vagy bármi olyan után kutatva, amit ha feltár, akkor a másik bőrét cirógathatja. Apró, finom mozdulatok ezek, ennél jobban most nem esne jól megmoccannia, annyira tökéletesnek ítéli meg jelen pillanatot, kár lenne elrontani bármi hevességgel, az megvolt már a múltkor, most sokkal jobban vágyik a becézgetésre, meg a cirógatásra, legalábbis most. Szinte már olyan tökéletesen érzi magát, hogy elképzelnie is nehéz, hogy alkalma még egyszer adódik.*
*Szerencsére Alyo nem gondolatolvasó, mert ha az lenne, akkor valószínűleg kinevetné a férfit az aggályai miatt. Nevetve mondaná meg neki, hogy lehetnek ugyan félelmei, de egészen más miatt, mint ami miatt jelenleg vannak. A világ kicsi, és a Vashegy még kisebb, így hamar híre ment a Tavernában töltött éjszakájuknak is. Hrothi pedig kilátásba helyezte a lánynak, hogy amennyiben a férfi megbántja, akkor a törpe kicsit megkurtítja itt-ott, de főleg ágyéktájékon.*
- Hát van egy szobám. Van benne ami kell. Ágy, asztal, szekrény. Meg fogas.
*A fogas nagyon fontos, mert ott lóg az íja momentán, de már ledumálta Hrothival, hogy készít neki egy tegezt az elveszett helyébe. És eddig úgy néz ki, hogy még azelőtt képes lesz pótolni, hogy bárkinek feltűnjön a hiány, és emiatt leszúrja. Aztán majd ha tavasszal előkerül valami hóhányás, vagy felszáradó pocsolya mélyéről, akkor csak szépen mosolyog.
Egyébként most is azt teszi, mármint mosolyog. A fejét a férfi vállára hajtja, amitől kicsit ugyan lefelé lóg, de nem annyira bántón, hogy minden vére a fejébe toluljon. Egyik karjával amúgy is letámaszkodik a férfi válla fölött, az ágyon, a másikkal a haját igazgatja.
Homlokát Aoneer nyakán támasztja, az pedig a lány minden egyes pislogásánál érezheti, hogy annak pillái a bőrét súrolják.
A lélegzete csak akkor áll el egy pillanatra, mikor Aoneer keze utat talál a ruhája alá. Mosolya kiszélesedik, bár Aoneer ezt nyilván nem láthatja, hiszen felfelé néz, illetve Alyo nem tudja, hogy nézelődik-e, vagy lehunyta-e már a szemét. Mindegy is, a lényeg, hogy Alyo keze is elindul, határozottan, inggombok, vagy bármi olyan után kutatva, amit ha feltár, akkor a másik bőrét cirógathatja. Apró, finom mozdulatok ezek, ennél jobban most nem esne jól megmoccannia, annyira tökéletesnek ítéli meg jelen pillanatot, kár lenne elrontani bármi hevességgel, az megvolt már a múltkor, most sokkal jobban vágyik a becézgetésre, meg a cirógatásra, legalábbis most. Szinte már olyan tökéletesen érzi magát, hogy elképzelnie is nehéz, hogy alkalma még egyszer adódik.*
2116. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-05 23:31:46
Üzenet elküldve: 2017-02-05 23:31:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Aranyos, na ezt sem fogja hallani egy darabig senkitől. A hajzuhatag árnyékos sátra alatt néz fel a lány szemeibe, és bár sokat nem lát, de hőt, és az enyhe zavarodottságot meg tudja érezni. Jellemző, ő is csak a lány előtt jön zavarba, épp azért mert ő az aki előtt semmiért nem kéne szégyellnie magát. Nehéz helyzet.*
-És, milyen a lakásod? Nem leszek nagyon útban? *Teszi fel a kérdést. Szégyenteljesnek érezné, ha a Tharg uraknak, pontosabban nagyságos asszonynak efféle remek fogadó mellett csak ronda szűkös lyukai lennének, amikben a katonákat és egyéb törzstagokat el tudják szállásolni. Ugyanakkor a szomszédok ügye is foglalkoztatja. Ha Alyot sérelmek érik amiért egy városőrrel, pontosabban szólva ezzel az agybajos, és nyilván már közellenségnek kikiáltott városőrrel szűri össze a levet, akkor lehet jobb lenne az egészet titokban tartani. A holtakkal, haramiákkal, vadállatokkal szemben, a lányt megvédi a törzs, de a törzstől ő nem képes megvédeni, semmilyen körülmények között. Ronda gondolat, hogy a volt őrmester iránt táplált ellenszenv esetleg rá is átrakódhat.
Elengedi a lány kezét mikor érzi, hogy az szabadulni akar, és üresen marad ujjaival lassan szeretné végigsimítani, először a lány vállát a ruha fölött, aztán szépen lassan lefelé indul, végigzongorázva a bordák lankáin, majd a fenéken és a comb vonalain végighaladva végül maga mellett az ágyon állapodik meg. A mozdulat, már ha végbemegy rettenetesen lassú, mintha csak fel akarná eleveníteni emlékezetében a legutóbbi éjszaka összes képét, vagy épp újra megjegyezni a gyönyörű formákat, amíg még nem veszti el eszét és időérzékét teljesen.
Jobb tenyere közben továbbra is a lány derekát öleli, és az öltözék alatt próbál utat találni a hátgerincig. Szereti érezni a másik szuszogását, és érezni ahogy lélegzetvételkor süllyed és emelkedik. Ez alatt végig a plafont nézi, engedve kedvese orrának, hogy maga is vizsgálódhasson amerre kedve tartja és arcán újra és újra felfelé görbülnek szája szélei. Maga sem tudja miért. Nem mintha jelenleg bármit is látna a plafonból, vagy legalábbis nem fog rá emlékezni. Inkább a kezével lát mint a szemével.
Egyszeriben azon kapja magát, hogy nem tud többet mondani. Szinte fájna ha valamivel elvonná a saját figyelmét a pillanatról. Csendesen szuszog, és próbálja jobbját egyre feljebb és feljebb csúsztatni.*
*Aranyos, na ezt sem fogja hallani egy darabig senkitől. A hajzuhatag árnyékos sátra alatt néz fel a lány szemeibe, és bár sokat nem lát, de hőt, és az enyhe zavarodottságot meg tudja érezni. Jellemző, ő is csak a lány előtt jön zavarba, épp azért mert ő az aki előtt semmiért nem kéne szégyellnie magát. Nehéz helyzet.*
-És, milyen a lakásod? Nem leszek nagyon útban? *Teszi fel a kérdést. Szégyenteljesnek érezné, ha a Tharg uraknak, pontosabban nagyságos asszonynak efféle remek fogadó mellett csak ronda szűkös lyukai lennének, amikben a katonákat és egyéb törzstagokat el tudják szállásolni. Ugyanakkor a szomszédok ügye is foglalkoztatja. Ha Alyot sérelmek érik amiért egy városőrrel, pontosabban szólva ezzel az agybajos, és nyilván már közellenségnek kikiáltott városőrrel szűri össze a levet, akkor lehet jobb lenne az egészet titokban tartani. A holtakkal, haramiákkal, vadállatokkal szemben, a lányt megvédi a törzs, de a törzstől ő nem képes megvédeni, semmilyen körülmények között. Ronda gondolat, hogy a volt őrmester iránt táplált ellenszenv esetleg rá is átrakódhat.
Elengedi a lány kezét mikor érzi, hogy az szabadulni akar, és üresen marad ujjaival lassan szeretné végigsimítani, először a lány vállát a ruha fölött, aztán szépen lassan lefelé indul, végigzongorázva a bordák lankáin, majd a fenéken és a comb vonalain végighaladva végül maga mellett az ágyon állapodik meg. A mozdulat, már ha végbemegy rettenetesen lassú, mintha csak fel akarná eleveníteni emlékezetében a legutóbbi éjszaka összes képét, vagy épp újra megjegyezni a gyönyörű formákat, amíg még nem veszti el eszét és időérzékét teljesen.
Jobb tenyere közben továbbra is a lány derekát öleli, és az öltözék alatt próbál utat találni a hátgerincig. Szereti érezni a másik szuszogását, és érezni ahogy lélegzetvételkor süllyed és emelkedik. Ez alatt végig a plafont nézi, engedve kedvese orrának, hogy maga is vizsgálódhasson amerre kedve tartja és arcán újra és újra felfelé görbülnek szája szélei. Maga sem tudja miért. Nem mintha jelenleg bármit is látna a plafonból, vagy legalábbis nem fog rá emlékezni. Inkább a kezével lát mint a szemével.
Egyszeriben azon kapja magát, hogy nem tud többet mondani. Szinte fájna ha valamivel elvonná a saját figyelmét a pillanatról. Csendesen szuszog, és próbálja jobbját egyre feljebb és feljebb csúsztatni.*
2115. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-05 19:18:33
Üzenet elküldve: 2017-02-05 19:18:33
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Felkuncog, ahogy eldőlnek, viszont kicsit fészkelődnie kell, mert neki ez így elég kitekert pozitúra lenne, de pár pillanat után már kényelembe is helyezte magát: egyszerűen ráhasal a férfire, lábai a levegőben kalimpálnak, a közöttük lévő magasságkülönbség miatt egész súlya Aoneeren oszlik el a férfi combjától, annak mellkasáig. A lány fél keze továbbra is a másik haján babrál, a másikkal meg mellkasán támaszkodik. Ahogy előrehajol úgy jön előre az összes haja, amit amúgy mindig gondosan a válla mögé igazít, most is ezen dolgozna, ha Aoneer nem fogná a kezét, ami cseppet sincsen ellenére.*
- Ó. Köszönöm. Aranyos vagy.
*Suta válasz, de ennél értelmesebb pillanatnyilag nem nagyon tud kijönni a száján. Mindenesetre mosolyog és seszínű tekintetét egy pillanatra sem szakítja el Aoneer kékjeitől. Kicsit megint zavarban van, az arcát elfutó enyhe pír talán csak azért nem feltűnő, mert a bőre elég sötét tónusú.*
- Igen, van ahová a vendégeket szoktuk bekvártélyozni, de lakhatsz nálam is, ha szeretnél és ha megengedik. Ha nem, akkor majd belopódzom hozzád, jó?
*A Vashegyen egyébként csak csupa jó állapotú épület van, ez azért lehetséges, mert az egész kóceráj viszonylag új. A finom városi dolgokhoz, és cicomákhoz szokott szem persze nem találja kifejezetten szépnek a helyet, talán praktikusnak sem. Pedig nagyon is gyakorlatias szellemben épült, a hasznosság elve alapján, ebben pedig kevéssé fér bele a szépség és a kényelem is csak sokad-rangú. Régen saját sátra volt, most pedig saját szobája van. A sátra persze most is megvan. A szobájában. Összecsomagolva a széles ágya alatt.*
- De szerintem tutira megengedik, miért is ne?
*Nem tud elképzelni olyan körülményt, ami gondot okozhatna, mármint, hogy Aoneer dolgai nem lehetnek olyan súlyosak, különben megláncolva egyenesen a Gödörbe dobatná a vörös, nem? De hát ilyesmiről szó sincs.
Kicsit előrébb hajol, és orra hegyével simít végig a másik állától az állcsontján egészen a füléig, majd vissza a másik füléig. Ha Aoneer már elengedte a kezét, akkor igyekszik a haját visszaszáműzni a válla mögé.*
*Felkuncog, ahogy eldőlnek, viszont kicsit fészkelődnie kell, mert neki ez így elég kitekert pozitúra lenne, de pár pillanat után már kényelembe is helyezte magát: egyszerűen ráhasal a férfire, lábai a levegőben kalimpálnak, a közöttük lévő magasságkülönbség miatt egész súlya Aoneeren oszlik el a férfi combjától, annak mellkasáig. A lány fél keze továbbra is a másik haján babrál, a másikkal meg mellkasán támaszkodik. Ahogy előrehajol úgy jön előre az összes haja, amit amúgy mindig gondosan a válla mögé igazít, most is ezen dolgozna, ha Aoneer nem fogná a kezét, ami cseppet sincsen ellenére.*
- Ó. Köszönöm. Aranyos vagy.
*Suta válasz, de ennél értelmesebb pillanatnyilag nem nagyon tud kijönni a száján. Mindenesetre mosolyog és seszínű tekintetét egy pillanatra sem szakítja el Aoneer kékjeitől. Kicsit megint zavarban van, az arcát elfutó enyhe pír talán csak azért nem feltűnő, mert a bőre elég sötét tónusú.*
- Igen, van ahová a vendégeket szoktuk bekvártélyozni, de lakhatsz nálam is, ha szeretnél és ha megengedik. Ha nem, akkor majd belopódzom hozzád, jó?
*A Vashegyen egyébként csak csupa jó állapotú épület van, ez azért lehetséges, mert az egész kóceráj viszonylag új. A finom városi dolgokhoz, és cicomákhoz szokott szem persze nem találja kifejezetten szépnek a helyet, talán praktikusnak sem. Pedig nagyon is gyakorlatias szellemben épült, a hasznosság elve alapján, ebben pedig kevéssé fér bele a szépség és a kényelem is csak sokad-rangú. Régen saját sátra volt, most pedig saját szobája van. A sátra persze most is megvan. A szobájában. Összecsomagolva a széles ágya alatt.*
- De szerintem tutira megengedik, miért is ne?
*Nem tud elképzelni olyan körülményt, ami gondot okozhatna, mármint, hogy Aoneer dolgai nem lehetnek olyan súlyosak, különben megláncolva egyenesen a Gödörbe dobatná a vörös, nem? De hát ilyesmiről szó sincs.
Kicsit előrébb hajol, és orra hegyével simít végig a másik állától az állcsontján egészen a füléig, majd vissza a másik füléig. Ha Aoneer már elengedte a kezét, akkor igyekszik a haját visszaszáműzni a válla mögé.*
2114. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-05 16:24:03
Üzenet elküldve: 2017-02-05 16:24:03
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Édesen nyúlnak el a percek. A csók és az érintés súlya alatt egyszerűen megadja magát, és mint egy zsák dől hátra az ágyon, miközben lábai még mindig a földön maradnak. Közben az ölelést sem hagyja abba, karjaival próbálja a másikat is maga után rántani.
Nagy kezével próbálja tenyerébe fogni a haját cirógató puha ujjakat. Mintha valami műremeket tartana a kezei között. Gyöngyöket, vagy selyemkendőt.*
-És, ha én azt mondom értékes vagy? *Teszi fel a kérdést a lány válaszára reagálva. Nehezen tudná megmondani mit gondol, vagy mit érez, főleg az ehhez hasonló ügyekben lehetetlen ez számára. Ha nem is esett bele a lányba rögtön, ez még nem jelenti azt, hogy közömbös lenne vele kapcsolatban. Már nem gyerek, és óvatosabb annál, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le. Nyilván akár a következő pár órában is történhet valami ami után Alyo azt mondja, "elég volt". És azt neki tiszteletben kell tartania. A szerelem számára lassan épül fel, tégláról téglára, és egyelőre tovább jutott mint ameddig legutóbb.*
-Mire készüljek? *Teszi fel a kérdést, annyira ártalmatlanul amennyire csak jelen helyzetében képes. Még mindig nem füllik a dolga a dologhoz, és a kezelésről, meg az eddig lényegesnek gondolt dolgokról sem kapott bővebb felvilágosítást. Most próbál egy kicsit más irányba tapogatózni.*
-Van vendégházatok, vagy megtűrsz magadnál arra a pár hatra? *Alyo mondta, hogy van pár szebb állapotú ház a vashegyen. Nyilván ő is látott párat, csak a javukat kitakarta a két Tharg intéző, meg az akkor fejében uralkodó vörös köd. Másodjára, talán tényleg jobb lett volna a táboron belül szétnézni, mintsem a vaskorsó vendégeként mulatni az időt. Bár akkor valóban tartott a felkoncolástól. Meg a helyiek természetétől. Most is fél. Nagy könnyebbség, hogy legalább egyvalaki van a kiben megbízik és aki kezességet vállal az egész barbár banda iránt. Másképp maga sem tudja mit kezdene ezzel az egésszel, és miként próbálna meg kicsúszni az elrendelt kezelés alól.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.05 16:25:19
*Édesen nyúlnak el a percek. A csók és az érintés súlya alatt egyszerűen megadja magát, és mint egy zsák dől hátra az ágyon, miközben lábai még mindig a földön maradnak. Közben az ölelést sem hagyja abba, karjaival próbálja a másikat is maga után rántani.
Nagy kezével próbálja tenyerébe fogni a haját cirógató puha ujjakat. Mintha valami műremeket tartana a kezei között. Gyöngyöket, vagy selyemkendőt.*
-És, ha én azt mondom értékes vagy? *Teszi fel a kérdést a lány válaszára reagálva. Nehezen tudná megmondani mit gondol, vagy mit érez, főleg az ehhez hasonló ügyekben lehetetlen ez számára. Ha nem is esett bele a lányba rögtön, ez még nem jelenti azt, hogy közömbös lenne vele kapcsolatban. Már nem gyerek, és óvatosabb annál, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le. Nyilván akár a következő pár órában is történhet valami ami után Alyo azt mondja, "elég volt". És azt neki tiszteletben kell tartania. A szerelem számára lassan épül fel, tégláról téglára, és egyelőre tovább jutott mint ameddig legutóbb.*
-Mire készüljek? *Teszi fel a kérdést, annyira ártalmatlanul amennyire csak jelen helyzetében képes. Még mindig nem füllik a dolga a dologhoz, és a kezelésről, meg az eddig lényegesnek gondolt dolgokról sem kapott bővebb felvilágosítást. Most próbál egy kicsit más irányba tapogatózni.*
-Van vendégházatok, vagy megtűrsz magadnál arra a pár hatra? *Alyo mondta, hogy van pár szebb állapotú ház a vashegyen. Nyilván ő is látott párat, csak a javukat kitakarta a két Tharg intéző, meg az akkor fejében uralkodó vörös köd. Másodjára, talán tényleg jobb lett volna a táboron belül szétnézni, mintsem a vaskorsó vendégeként mulatni az időt. Bár akkor valóban tartott a felkoncolástól. Meg a helyiek természetétől. Most is fél. Nagy könnyebbség, hogy legalább egyvalaki van a kiben megbízik és aki kezességet vállal az egész barbár banda iránt. Másképp maga sem tudja mit kezdene ezzel az egésszel, és miként próbálna meg kicsúszni az elrendelt kezelés alól.*
A hozzászólás írója (Aoneer Hraefg Glimriorathan) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.02.05 16:25:19
2113. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-05 12:45:02
Üzenet elküldve: 2017-02-05 12:45:02
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alyo nem buta, vagy nem nehéz felfogású lenne, csak vannak dolgok, amikre nehezebben áll rá az agya. A kártyajátékok pont ilyenek. Egyebekben egyszerű lélek, mindenkiről eleve csak jót feltételez, nehezen haragszik meg, nem éppen a vérszomjas barbár archetípusa. Kifejezetten gyengéden csókolja meg a férfit, miután elvette a poharát és az éjjeli szekrényre rakta.
Hogy mit kapott Alyotól a férfi? Kedvességet elsősorban. Szerelmet is, ami nyilván egyoldalú a lány részéről, és az, hogy ez viszonzásra talál, az nem több mint naiv képzelgés. Talán az ő érzelmei sem többek holmi butuska ábrándoknál. Azért még jó álmodozni erről, vagy arról. Hogy mit vár ezért el? Igazából nincsenek elvárásai, hacsak az nem elvárás, hogy ne bántsa, és itt nem fizikai bántalmazásra kell gondolni. Bár Alyo pillanatnyilag semmi ilyesmire nem gondol, sőt, élvezi a cirógatást a derekán, vagy a csókot a nyakán.*
- Pedig nem is kell engem félteni! Anyám mindig azt mondta, hogy rossz pénz nem vész el.
*Valószínűleg nem pont arra gondolt, amire Aoneer, de mereng ezen, csak a férfi haját igazgatja a füle mögött, mintha pár szál kilógna ott, és ezzel jelentősen rontaná a roppant katonás összképet. A mozdulatban a lány lényéből fakadó alapvető melegszívűség mellett valóban ott a szeretet is, ahogyan kedvesen becézi azt a pár rakoncátlan szálat. Ő örül neki, hogy Aoneer a Vashegy vendége lesz, és ezt nem is titkolja azóta, hogy megtudta, eleve vidám volt, de ez csak még jobb kedvre derítette, még annak ellenére is, hogy nyilvánvaló, hogy a férfinek nem fűlik a foga igazán a dologhoz.*
- Nagyon várom már, hogy otthon is találkozzunk.
*Ami ugye csak a lánynak otthona, pedig nem lenne rossz, ha Aoneer is valami hasonló módon tudna tekinteni rá, vagy legalábbis ne úgy, mint a kénköves pokolra, amibe a felettesei kényszerítik a vélt, vagy valós problémái miatt. Amik Alyot cseppet sem érdeklik, őt csak ezen problémák hozadéka, vagyis a vashegyi hónap érdekli. Hogy ez önző dolog a részéről? Kétségtelenül az.*
*Alyo nem buta, vagy nem nehéz felfogású lenne, csak vannak dolgok, amikre nehezebben áll rá az agya. A kártyajátékok pont ilyenek. Egyebekben egyszerű lélek, mindenkiről eleve csak jót feltételez, nehezen haragszik meg, nem éppen a vérszomjas barbár archetípusa. Kifejezetten gyengéden csókolja meg a férfit, miután elvette a poharát és az éjjeli szekrényre rakta.
Hogy mit kapott Alyotól a férfi? Kedvességet elsősorban. Szerelmet is, ami nyilván egyoldalú a lány részéről, és az, hogy ez viszonzásra talál, az nem több mint naiv képzelgés. Talán az ő érzelmei sem többek holmi butuska ábrándoknál. Azért még jó álmodozni erről, vagy arról. Hogy mit vár ezért el? Igazából nincsenek elvárásai, hacsak az nem elvárás, hogy ne bántsa, és itt nem fizikai bántalmazásra kell gondolni. Bár Alyo pillanatnyilag semmi ilyesmire nem gondol, sőt, élvezi a cirógatást a derekán, vagy a csókot a nyakán.*
- Pedig nem is kell engem félteni! Anyám mindig azt mondta, hogy rossz pénz nem vész el.
*Valószínűleg nem pont arra gondolt, amire Aoneer, de mereng ezen, csak a férfi haját igazgatja a füle mögött, mintha pár szál kilógna ott, és ezzel jelentősen rontaná a roppant katonás összképet. A mozdulatban a lány lényéből fakadó alapvető melegszívűség mellett valóban ott a szeretet is, ahogyan kedvesen becézi azt a pár rakoncátlan szálat. Ő örül neki, hogy Aoneer a Vashegy vendége lesz, és ezt nem is titkolja azóta, hogy megtudta, eleve vidám volt, de ez csak még jobb kedvre derítette, még annak ellenére is, hogy nyilvánvaló, hogy a férfinek nem fűlik a foga igazán a dologhoz.*
- Nagyon várom már, hogy otthon is találkozzunk.
*Ami ugye csak a lánynak otthona, pedig nem lenne rossz, ha Aoneer is valami hasonló módon tudna tekinteni rá, vagy legalábbis ne úgy, mint a kénköves pokolra, amibe a felettesei kényszerítik a vélt, vagy valós problémái miatt. Amik Alyot cseppet sem érdeklik, őt csak ezen problémák hozadéka, vagyis a vashegyi hónap érdekli. Hogy ez önző dolog a részéről? Kétségtelenül az.*
2112. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-04 16:36:37
Üzenet elküldve: 2017-02-04 16:36:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Elmosolyodik a feltételezésen. Nem tudja elképzelni, hogy Alyonak tényleg nehéz volna a feje. Van benne egy mélyről jövő ártatlanság, és visszahúzódás. Ez persze csak érzés. Többet akar tudni róla, és a törzsben elfoglalt helyéről, ottani életéről, ám ezzel úgy látszik várnia kell amíg a saját szemével nem látja.*
-Akkor is megéri, ha nem. *Teszi hozzá, jelezve pusztán a társaság miatt is benne van a dologban. Mikor a lány az ölébe ül még egy nagyot hörpint a teából, majd mivel neki nincs akkora mozgástere, így megpróbálja Alyonak átadni a kiürült porcelánbögrét, vagy a padlóra helyezni azt. Ha ez sikerül akkor másik kezével is megfogja a lány kecses derekát. Durvák a kezei, megszokták, hogy vassal dolgoznak és csontokat törnek, csak félve cirógatja velük a selymes bőrt.
Ahogy átölelik nyakát kényelmesen előbbre hajol, és nagyot szippant a lány hajának illatából.
Nehéz helyzetben van, úgy érzi mindent megkapott a lánytól amit csak tőle akarhatott. Szerelmet, odaadást, egy szép estét, és úgy érzi semmivel sem tudja mindezt viszonozni. Mintha még a bókokból is kifogyott volna a megdöbbenéstől. Nem tudja miként kellene mindezért megfizetnie, a lány nem árulta el neki soha, ő pedig egyre inkább kezd kifogyni az ötletekből.*
-Túl jó vagy ahhoz, hogy könnyű legyen néha nem félteni. *Mondja és csókot nyom a lány nyakára, persze csak akkor ha ő ezek után még engedi. Talán ez az ami neki leginkább nyomta a szívét az együtt töltött idő alatt. Tetszik vagy sem, és neki nyilván inkább nem tetszik, Alyo nem az a lány aki minden veszélyt túl tudna élni. A Tharg közösségben persze biztonságban van, de a vashegy erős falai nem védhetik meg mindentől. Az elméje nagy része vonakodik ettől a gondolattól egy apró elrejtett zugban a gondolatai viszont felmérnek, és aggodalmaskodnak. Mint az ember aki valami elképesztő kincset talált és korábbi barátaira úgy néz mint gyilkosokra akik el akarják venni tőle. Így gondol most Aoneer régi játszótársaira, mélységiekre, lidércekre, élőholt tatukra.*
*Elmosolyodik a feltételezésen. Nem tudja elképzelni, hogy Alyonak tényleg nehéz volna a feje. Van benne egy mélyről jövő ártatlanság, és visszahúzódás. Ez persze csak érzés. Többet akar tudni róla, és a törzsben elfoglalt helyéről, ottani életéről, ám ezzel úgy látszik várnia kell amíg a saját szemével nem látja.*
-Akkor is megéri, ha nem. *Teszi hozzá, jelezve pusztán a társaság miatt is benne van a dologban. Mikor a lány az ölébe ül még egy nagyot hörpint a teából, majd mivel neki nincs akkora mozgástere, így megpróbálja Alyonak átadni a kiürült porcelánbögrét, vagy a padlóra helyezni azt. Ha ez sikerül akkor másik kezével is megfogja a lány kecses derekát. Durvák a kezei, megszokták, hogy vassal dolgoznak és csontokat törnek, csak félve cirógatja velük a selymes bőrt.
Ahogy átölelik nyakát kényelmesen előbbre hajol, és nagyot szippant a lány hajának illatából.
Nehéz helyzetben van, úgy érzi mindent megkapott a lánytól amit csak tőle akarhatott. Szerelmet, odaadást, egy szép estét, és úgy érzi semmivel sem tudja mindezt viszonozni. Mintha még a bókokból is kifogyott volna a megdöbbenéstől. Nem tudja miként kellene mindezért megfizetnie, a lány nem árulta el neki soha, ő pedig egyre inkább kezd kifogyni az ötletekből.*
-Túl jó vagy ahhoz, hogy könnyű legyen néha nem félteni. *Mondja és csókot nyom a lány nyakára, persze csak akkor ha ő ezek után még engedi. Talán ez az ami neki leginkább nyomta a szívét az együtt töltött idő alatt. Tetszik vagy sem, és neki nyilván inkább nem tetszik, Alyo nem az a lány aki minden veszélyt túl tudna élni. A Tharg közösségben persze biztonságban van, de a vashegy erős falai nem védhetik meg mindentől. Az elméje nagy része vonakodik ettől a gondolattól egy apró elrejtett zugban a gondolatai viszont felmérnek, és aggodalmaskodnak. Mint az ember aki valami elképesztő kincset talált és korábbi barátaira úgy néz mint gyilkosokra akik el akarják venni tőle. Így gondol most Aoneer régi játszótársaira, mélységiekre, lidércekre, élőholt tatukra.*
2111. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-04 12:40:58
Üzenet elküldve: 2017-02-04 12:40:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Hátha te több sikerrel jársz, mint a többiek az elmúlt évek alatt.
*Ő bizakodik, és ha a másik is örömét lelné ebben, akkor miért ne? Amúgy is belefásult már a hétköznapokba, a háborús idők pedig nem túl sok szabadidős tevékenységének kedveztek. Az erdőjárás ezekben az időkben kifejezetten káros volt az egészségre. A környék bejárását, felfedezését mindig is szerette, akár gyalogosan, akár lóháton. Mostanában jobbára a többiek elfeslett ruháit stoppolja, esetenként hímezget. Asztalra tett lábbal, a szék két lábán hintázva, fegyverek társaságában, egyszóval tutira nem úgy, mint a kényeskedő nemeskisasszonykák, akik gyöngyházberakásos hímzőrámával és ezüst tűvel ülnek a fényesen berendezett szalonjukban, ráadásul tök céltalanul. Bezzeg Alyo! Ő fel is húzza, amit kihímez legyen az zokni, bugyogó, vagy ing.*
- Hát volt már példa, hogy verekedtem, de én inkább csak nézem.
*Suhanc korában, a többi suhanccal, olyanokkal, akikkel egy súlycsoportban volt, hiszen merő egóból nincs értelme laposra veretni magát valakivel, aki sokkal erősebb, vagy ügyesebb nála. A törpe kováccsal hasonló magasak, de egyértelmű, hogy a kovács szakmájából adódóan sokkal nagyobb pofont tud kiosztani, ha arra kerül a sor. De a lány az ilyen szituációkat igyekszik kerülni.
Inkább csak mosolyog, mikor végre a másik is megérinti. Szinte szomjazott erre az érintésre, még akkor is ha Aoneer tenyere és ujjai a fegyverforgatástól megkérgesedtek. Küblijét a komódra teszi, mert eleget ivott és mind a két kezére szüksége van ahhoz, hogy Aoneer ölébe ülve átölelje a férfi nyakát. Arcát a másik arcához szorítja, újfent a hajába túr.
Magában pedig megállapítja, hogy semmi baja a másik agyának, mert ha lenne, akkor biztos nem lenne ilyen óvatos, hanem olyan lenne, mint Valian volt és kést szorítana a torkának, vagy lecsűrne egy akkorát, hogy a lány csak félájultan tudna tántorogni. Nem mintha különösebben értene a beteg fejekhez, de ez az ő meglátása és el is fogja mondani az illetékesnek.*
- Hátha te több sikerrel jársz, mint a többiek az elmúlt évek alatt.
*Ő bizakodik, és ha a másik is örömét lelné ebben, akkor miért ne? Amúgy is belefásult már a hétköznapokba, a háborús idők pedig nem túl sok szabadidős tevékenységének kedveztek. Az erdőjárás ezekben az időkben kifejezetten káros volt az egészségre. A környék bejárását, felfedezését mindig is szerette, akár gyalogosan, akár lóháton. Mostanában jobbára a többiek elfeslett ruháit stoppolja, esetenként hímezget. Asztalra tett lábbal, a szék két lábán hintázva, fegyverek társaságában, egyszóval tutira nem úgy, mint a kényeskedő nemeskisasszonykák, akik gyöngyházberakásos hímzőrámával és ezüst tűvel ülnek a fényesen berendezett szalonjukban, ráadásul tök céltalanul. Bezzeg Alyo! Ő fel is húzza, amit kihímez legyen az zokni, bugyogó, vagy ing.*
- Hát volt már példa, hogy verekedtem, de én inkább csak nézem.
*Suhanc korában, a többi suhanccal, olyanokkal, akikkel egy súlycsoportban volt, hiszen merő egóból nincs értelme laposra veretni magát valakivel, aki sokkal erősebb, vagy ügyesebb nála. A törpe kováccsal hasonló magasak, de egyértelmű, hogy a kovács szakmájából adódóan sokkal nagyobb pofont tud kiosztani, ha arra kerül a sor. De a lány az ilyen szituációkat igyekszik kerülni.
Inkább csak mosolyog, mikor végre a másik is megérinti. Szinte szomjazott erre az érintésre, még akkor is ha Aoneer tenyere és ujjai a fegyverforgatástól megkérgesedtek. Küblijét a komódra teszi, mert eleget ivott és mind a két kezére szüksége van ahhoz, hogy Aoneer ölébe ülve átölelje a férfi nyakát. Arcát a másik arcához szorítja, újfent a hajába túr.
Magában pedig megállapítja, hogy semmi baja a másik agyának, mert ha lenne, akkor biztos nem lenne ilyen óvatos, hanem olyan lenne, mint Valian volt és kést szorítana a torkának, vagy lecsűrne egy akkorát, hogy a lány csak félájultan tudna tántorogni. Nem mintha különösebben értene a beteg fejekhez, de ez az ő meglátása és el is fogja mondani az illetékesnek.*
2110. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-04 11:27:47
Üzenet elküldve: 2017-02-04 11:27:47
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szívesen elvinné egy nemesi házba, csak sajnos most neki sincs bejárása egybe sem. Talán ha valami csoda folytán megépül a sajátja, addig legfeljebb strázsálhat valami kristálypalota előtt plusz fizetésért, védve azt a gazdasszony álmaiban létező gonosz rablóktól.*
-Igazán kár érte. *Pedig Alyonak igencsak szép sejhaja van. Szörnyű bűn a nyereg részéről, hogy mindezt megpróbálja tönkretenni.*
-Örülnék, ha megtaníthatnám párszor. *Válaszolja, a lány kételyeire. Egyébként gyanítja ez valahol álszerénység a részéről. Lehet nem olyanok a képességei mint a legnagyobb fejszeforgatóknak, de ha így áll a dolgokhoz akkor később se lesz az. Így viszont még mindig nem tudja mi is az amit Alyo szabadidejében csinálni szokott, olyankor amikor nem az őrégben áll, és nem egymással sugdolóznak. Ennél azért neki is több elfoglaltsága van, pedig ő aztán igazán nem habzsolja az életet.*
-De, ezek szerint te is szoktál néha verekedni? *Húzza fel a szája szélét, és néz fel az elé lépő szemeibe. Nővel még sosem verekedett, bár egyet majdnem sikerült agyonlőnie. Valószínűleg nincs sok különbség, már ha nem Alyo ellen hozza össze a sors. Az elmondás alapján a kártya és kockajáték mellett csak a verekedés maradt, vagy az arra való fogadás, de épp ő mondta, hogy nincs szerencsés keze. Valahogy mégsem tudja elképzelni a félvért amint mondjuk a kovács törpét üti vágja.*
-Akkor arra. *Egyezik bele az ivás témájába, és belehörpint a bögrébe miközben kezét óvatosan Alyo öve fölé helyezi, már ha az nem húzódik el tőle nyomban. Egy hangyányit bátrabb mint legutóbb volt, de még mindig próbál óvatosan közelíteni. Lépésben haladni, noha feltehetőleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy a másiknak lehetősége nyílik kizabálni a szívét. Továbbra sem veti el a lehetőséget, hogy ezt esetleg valaki más teszi majd meg, csak épp már nem akarja nagy dobra verni. Zia levele mellett is van pár dolog amivel bebiztosította magát. Nem tökéletesen, de legalább valami tényleges mentőöv is van a készletben.*
*Szívesen elvinné egy nemesi házba, csak sajnos most neki sincs bejárása egybe sem. Talán ha valami csoda folytán megépül a sajátja, addig legfeljebb strázsálhat valami kristálypalota előtt plusz fizetésért, védve azt a gazdasszony álmaiban létező gonosz rablóktól.*
-Igazán kár érte. *Pedig Alyonak igencsak szép sejhaja van. Szörnyű bűn a nyereg részéről, hogy mindezt megpróbálja tönkretenni.*
-Örülnék, ha megtaníthatnám párszor. *Válaszolja, a lány kételyeire. Egyébként gyanítja ez valahol álszerénység a részéről. Lehet nem olyanok a képességei mint a legnagyobb fejszeforgatóknak, de ha így áll a dolgokhoz akkor később se lesz az. Így viszont még mindig nem tudja mi is az amit Alyo szabadidejében csinálni szokott, olyankor amikor nem az őrégben áll, és nem egymással sugdolóznak. Ennél azért neki is több elfoglaltsága van, pedig ő aztán igazán nem habzsolja az életet.*
-De, ezek szerint te is szoktál néha verekedni? *Húzza fel a szája szélét, és néz fel az elé lépő szemeibe. Nővel még sosem verekedett, bár egyet majdnem sikerült agyonlőnie. Valószínűleg nincs sok különbség, már ha nem Alyo ellen hozza össze a sors. Az elmondás alapján a kártya és kockajáték mellett csak a verekedés maradt, vagy az arra való fogadás, de épp ő mondta, hogy nincs szerencsés keze. Valahogy mégsem tudja elképzelni a félvért amint mondjuk a kovács törpét üti vágja.*
-Akkor arra. *Egyezik bele az ivás témájába, és belehörpint a bögrébe miközben kezét óvatosan Alyo öve fölé helyezi, már ha az nem húzódik el tőle nyomban. Egy hangyányit bátrabb mint legutóbb volt, de még mindig próbál óvatosan közelíteni. Lépésben haladni, noha feltehetőleg nem ez lesz az utolsó alkalom, hogy a másiknak lehetősége nyílik kizabálni a szívét. Továbbra sem veti el a lehetőséget, hogy ezt esetleg valaki más teszi majd meg, csak épp már nem akarja nagy dobra verni. Zia levele mellett is van pár dolog amivel bebiztosította magát. Nem tökéletesen, de legalább valami tényleges mentőöv is van a készletben.*
2109. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-04 10:23:53
Üzenet elküldve: 2017-02-04 10:23:53
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Neki, aki egy sátorban látta meg a napvilágot, és nomádként nőtt fel körülbelül minden túl városi, ami fixen oda épült, ahova. Az is idő volt, amíg megszokták a mostani életmódjukat, hosszú volt az átmenet és a jelen állapot előtt csak pár állandó épületük volt. Mostanra persze büszke a kopár hegytetőn álló erődre, mely néma kolosszusként uralja a vidéket. De egy erődnél tényleg nem a szépség számít, ettől függetlenül persze elhiszi Aoneernek, hogy más helyeken is találni ilyen csinos épületeket. Egyszer talán megkéri, hogy vigye el egy olyanba.*
- Kicsit el is fáradtam, meg ritkán ültem lóháton mostanában és meg is fájdult a sejhajom.
*Szabad tenyerét rásimítja az egyik fájó pontra, arca grimaszba rándul. Persze azért annyira nem eszik forrón a kását, hiszen amíg nem beszélt róla addig nem is fájt. Vélhetően most is pillanatokon belül elfelejti, meg aztán az ágy megfelelően puha ahhoz, hogy ne törje tovább a hátsóját.*
- Áh, az ilyen játék nem nekem való, most megtanítod, de holnapra el is felejtem és mondhatod el újra.
*Van ami nehezen megy a fejébe, ilyen a különböző lapok együttállása, meg az, hogy most melyik is a magasabb, vagy az alacsonyabb.*
- Óó, én remélem, hogy jól fogod érezni magad. Nem vagyunk olyanok, mint a rólunk szóló pletykák. Élsz még, nem? Nem ettem meg a múltkor sem a szíved azután, hogy ágyba bújtunk.
*Nevet megint, Aoneer meg talán megtanulja egyszer, hogy mikor a lány nevet, akkor a lány viccel. Természetesen a nőstény barbárok nem eszik meg alkalmi partnereik egyetlen testrészét sem, bár orkokról hallott már ilyesmit, de valószínűleg az sem más, mint rosszindulatú pletyka.*
- Inkább igyunk arra, hogy találkoztunk. Meg arra, hogy a reggel is életben talál, mert nem eszem meg most sem a szíved!
*Ezt már úgy mondja, hogy egészen közel lép a férfihez, és végigsimít annak arcán. Gyengéden. Pedig a barbárok nyilvánvalóan nem egy gyengéd népség, inkább elvárható lenne tőle, hogy belemarkol Aoneer hajába és ledugja a nyelvét a torkán. Már ha hisz az ember a pletykáknak. Ha hisz, akkor persze, hogy vérpatakos orgiákat vizionál, meg fogatlan sámánok betépett körtáncát.*
*Neki, aki egy sátorban látta meg a napvilágot, és nomádként nőtt fel körülbelül minden túl városi, ami fixen oda épült, ahova. Az is idő volt, amíg megszokták a mostani életmódjukat, hosszú volt az átmenet és a jelen állapot előtt csak pár állandó épületük volt. Mostanra persze büszke a kopár hegytetőn álló erődre, mely néma kolosszusként uralja a vidéket. De egy erődnél tényleg nem a szépség számít, ettől függetlenül persze elhiszi Aoneernek, hogy más helyeken is találni ilyen csinos épületeket. Egyszer talán megkéri, hogy vigye el egy olyanba.*
- Kicsit el is fáradtam, meg ritkán ültem lóháton mostanában és meg is fájdult a sejhajom.
*Szabad tenyerét rásimítja az egyik fájó pontra, arca grimaszba rándul. Persze azért annyira nem eszik forrón a kását, hiszen amíg nem beszélt róla addig nem is fájt. Vélhetően most is pillanatokon belül elfelejti, meg aztán az ágy megfelelően puha ahhoz, hogy ne törje tovább a hátsóját.*
- Áh, az ilyen játék nem nekem való, most megtanítod, de holnapra el is felejtem és mondhatod el újra.
*Van ami nehezen megy a fejébe, ilyen a különböző lapok együttállása, meg az, hogy most melyik is a magasabb, vagy az alacsonyabb.*
- Óó, én remélem, hogy jól fogod érezni magad. Nem vagyunk olyanok, mint a rólunk szóló pletykák. Élsz még, nem? Nem ettem meg a múltkor sem a szíved azután, hogy ágyba bújtunk.
*Nevet megint, Aoneer meg talán megtanulja egyszer, hogy mikor a lány nevet, akkor a lány viccel. Természetesen a nőstény barbárok nem eszik meg alkalmi partnereik egyetlen testrészét sem, bár orkokról hallott már ilyesmit, de valószínűleg az sem más, mint rosszindulatú pletyka.*
- Inkább igyunk arra, hogy találkoztunk. Meg arra, hogy a reggel is életben talál, mert nem eszem meg most sem a szíved!
*Ezt már úgy mondja, hogy egészen közel lép a férfihez, és végigsimít annak arcán. Gyengéden. Pedig a barbárok nyilvánvalóan nem egy gyengéd népség, inkább elvárható lenne tőle, hogy belemarkol Aoneer hajába és ledugja a nyelvét a torkán. Már ha hisz az ember a pletykáknak. Ha hisz, akkor persze, hogy vérpatakos orgiákat vizionál, meg fogatlan sámánok betépett körtáncát.*
2108. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-04 09:45:41
Üzenet elküldve: 2017-02-04 09:45:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Nem épp. *Jelenti ki két falat között. Maga a város nem különül el annyira élesen a vidéktől, legalábbis ezen az égtájon nem, és valószínűleg északon is inkább az égtáj mintsem a lakóhely határozza meg az emberek kultúráját.*
-A vidéki házak is így épülnek fel. Már jártam egy párban, a semmi közepén még jobban kitűnnek mint sok hasonló palota között. *Az ő házuk nem volt akkora. Ha jól tudja volt valamikor egy Glimriorathan kastély, de az úgy tűnt el az orkok érkezésekor mint kártyavár a szélviharban, annak meg már majd egy évezrede. A hely ahol épült nem mutat semmi jellegzetességet. Se egy kőhalom, se egy oszlop, semmi nem maradt meg, és semmit nem lehet találni a valaha hivalkodó épületből. Mintha a föld nyelte volna el az egészet, vagy soha meg sem épült volna.
A papírok felől nem érdeklődik. A Thargok üzenetet küldenek a fogadójukba, a vörös pedig tervezgeti a megsütését a főnökasszonnyal. Ez már csak természetes. Nem sokat érne azzal, ha elcsenné a feltehetőleg róla szóló levelet, nem tudná kinyitni úgy, hogy a boríték, vagy a pecsét ne sérüljön. Őt arra tanították, miként lehet a trükköket kiszúrni, nem arra miként lehet megvalósítani őket.*
-Akkor mozgalmas napod lehetett. *És talán nehéz is. Hamarosan átadja kiürült tányérját Alyonak, és örömmel elfogadja a teát.*
-Mondanám, hogy megtanítalak játszani, de úgy érzem a szerencsém már nekem se bír sokat. *Ezt majd még meglátják, a szerencse egy undok ribanc, szereti ha szidják és lábbal tiporják és nem értékeli a szép szavakat. Ha pedig bele is esik valakibe gyorsan elhagyja egy másik játékosért, csakhogy azt is elbolondíthassa és faképnél hagyhassa az út szélén.*
-Talán ha jól sül el a nyaralás. *Próbál jó képet vágni a dologhoz, mert a szerencse azt is szereti, ha vidámak a hiányában. Néha visszajön kivenni a részét a jókedvből. Szeret kellemetlenkedni.*
-Addig is igyunk a kitört fogakra és kificamodott vállakra. *Emeli meg bögréjét, és hangjából érződik tetszik neki a programajánlat. Ha mást nem is ezt mindenképp szeretné kipróbálni ottléte alatt. Persze nyakat nem törhet. Ha valaki egy éltre lebénul, és kiskanállal kell etetni a farkasbőrtakarón, az elég nehezen megkülönböztethető a haláltól. Akárcsak a szoborrá változás.*
-Nem épp. *Jelenti ki két falat között. Maga a város nem különül el annyira élesen a vidéktől, legalábbis ezen az égtájon nem, és valószínűleg északon is inkább az égtáj mintsem a lakóhely határozza meg az emberek kultúráját.*
-A vidéki házak is így épülnek fel. Már jártam egy párban, a semmi közepén még jobban kitűnnek mint sok hasonló palota között. *Az ő házuk nem volt akkora. Ha jól tudja volt valamikor egy Glimriorathan kastély, de az úgy tűnt el az orkok érkezésekor mint kártyavár a szélviharban, annak meg már majd egy évezrede. A hely ahol épült nem mutat semmi jellegzetességet. Se egy kőhalom, se egy oszlop, semmi nem maradt meg, és semmit nem lehet találni a valaha hivalkodó épületből. Mintha a föld nyelte volna el az egészet, vagy soha meg sem épült volna.
A papírok felől nem érdeklődik. A Thargok üzenetet küldenek a fogadójukba, a vörös pedig tervezgeti a megsütését a főnökasszonnyal. Ez már csak természetes. Nem sokat érne azzal, ha elcsenné a feltehetőleg róla szóló levelet, nem tudná kinyitni úgy, hogy a boríték, vagy a pecsét ne sérüljön. Őt arra tanították, miként lehet a trükköket kiszúrni, nem arra miként lehet megvalósítani őket.*
-Akkor mozgalmas napod lehetett. *És talán nehéz is. Hamarosan átadja kiürült tányérját Alyonak, és örömmel elfogadja a teát.*
-Mondanám, hogy megtanítalak játszani, de úgy érzem a szerencsém már nekem se bír sokat. *Ezt majd még meglátják, a szerencse egy undok ribanc, szereti ha szidják és lábbal tiporják és nem értékeli a szép szavakat. Ha pedig bele is esik valakibe gyorsan elhagyja egy másik játékosért, csakhogy azt is elbolondíthassa és faképnél hagyhassa az út szélén.*
-Talán ha jól sül el a nyaralás. *Próbál jó képet vágni a dologhoz, mert a szerencse azt is szereti, ha vidámak a hiányában. Néha visszajön kivenni a részét a jókedvből. Szeret kellemetlenkedni.*
-Addig is igyunk a kitört fogakra és kificamodott vállakra. *Emeli meg bögréjét, és hangjából érződik tetszik neki a programajánlat. Ha mást nem is ezt mindenképp szeretné kipróbálni ottléte alatt. Persze nyakat nem törhet. Ha valaki egy éltre lebénul, és kiskanállal kell etetni a farkasbőrtakarón, az elég nehezen megkülönböztethető a haláltól. Akárcsak a szoborrá változás.*
2107. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-04 08:26:09
Üzenet elküldve: 2017-02-04 08:26:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A vashegyi erőd inkább a praktikum jegyében épült, semmint a kényelemében. Vastag hideg kőfalak, lőrésszerű ablakok. Amon Ruadh városa már egy fokkal barátságosabb, de a thargok együtt laknak a hosszúházakban, igaz, hogy mindenkinek van saját szobája, de így akkor is nehéz az embernek megtartani a magánéletét. De Alyo ugyanezt is szereti benne, hogy nincsenek titkok. Mindemellett pedig sosem volt igénye mintás tapétára, vagy cirádás komódra, azon roppant egyszerű oknál fogva, hogy nem is látott még soha ilyet. Persze a magasabb rangú törzstagok sátraiban mindig is voltak szép holmik, de ő sosem akart ilyesmiket.*
- Biztos nem nehéz ilyet csinálni, csak túl... Városi.
*Igen, ez jó szó erre a helyre. Városi. Alyo meg mégiscsak egy barbár törzs szülötte. Ez városi szemmel nézve persze igénytelenséget jelenthet, de valójában csak egy gyökeresen más kultúra.*
- Nem, még sosem voltam itt. Csak el kellett hozni Rilinek iratokat, meg leveleket. Aztán összefutottam a vörössel itt a Pintyben, ő is a nyakamba varrt egy csomó papírost, meg üzenetet.
*Nagyot sóhajt, ahogyan lenyeli az utolsó falatot is. Könnyeden fecserészik, végtére is nem árul el titkokat. Arról persze bölcsen hallgat, hogy mi is áll a vörös levelében, mármint el nem olvasta, de Zia összefoglalta neki pár szóban: Aoneer ügye és az apjáé, Syoudé. Az előbbinek titkon örül, a második pedig kissé elszomorítja.*
- Ó persze, szoktak a többiek kártyázni, kockázni. Én nem vagyok ezekben jó, szerencsétlen a kezem. Pedig állítólag szűz kéz szerencsét hoz.
*Mármint a játékban szűz kéz. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy az ilyen játékokban is jó lehetne, ha eleget gyakorolna?*
- Meg a baráti csihipuhi, lehet fogadni. Mindenre lehet fogadni.
*Arra, hogy ki nyer, hogy hullik-e ki fog, ficamodik-e ki váll, ilyesmik. Ő már közben az utolsó falatoknál jár, hamarosan végez. Kitunkolja még az utolsó kis szaftot is, aztán megvárja szépen, hogy a másik is befejezze, akkor pedig elveszi Aoneertől is az üres edényt és a magáéval együtt az asztalra teszi, majd mindkettejüknek tölt a rendeléshez érkezett gőzölgő teából.*
- Hát azért örülök, hogy csinálsz mindenkivel olyasmit, mint velem. Bár egy közös étkezéssel senkinek nem lehet semmi baja.
*szándékosan érti félre a férfi szavait, miközben a kezébe adja a teás csuprot.*
*A vashegyi erőd inkább a praktikum jegyében épült, semmint a kényelemében. Vastag hideg kőfalak, lőrésszerű ablakok. Amon Ruadh városa már egy fokkal barátságosabb, de a thargok együtt laknak a hosszúházakban, igaz, hogy mindenkinek van saját szobája, de így akkor is nehéz az embernek megtartani a magánéletét. De Alyo ugyanezt is szereti benne, hogy nincsenek titkok. Mindemellett pedig sosem volt igénye mintás tapétára, vagy cirádás komódra, azon roppant egyszerű oknál fogva, hogy nem is látott még soha ilyet. Persze a magasabb rangú törzstagok sátraiban mindig is voltak szép holmik, de ő sosem akart ilyesmiket.*
- Biztos nem nehéz ilyet csinálni, csak túl... Városi.
*Igen, ez jó szó erre a helyre. Városi. Alyo meg mégiscsak egy barbár törzs szülötte. Ez városi szemmel nézve persze igénytelenséget jelenthet, de valójában csak egy gyökeresen más kultúra.*
- Nem, még sosem voltam itt. Csak el kellett hozni Rilinek iratokat, meg leveleket. Aztán összefutottam a vörössel itt a Pintyben, ő is a nyakamba varrt egy csomó papírost, meg üzenetet.
*Nagyot sóhajt, ahogyan lenyeli az utolsó falatot is. Könnyeden fecserészik, végtére is nem árul el titkokat. Arról persze bölcsen hallgat, hogy mi is áll a vörös levelében, mármint el nem olvasta, de Zia összefoglalta neki pár szóban: Aoneer ügye és az apjáé, Syoudé. Az előbbinek titkon örül, a második pedig kissé elszomorítja.*
- Ó persze, szoktak a többiek kártyázni, kockázni. Én nem vagyok ezekben jó, szerencsétlen a kezem. Pedig állítólag szűz kéz szerencsét hoz.
*Mármint a játékban szűz kéz. Aztán persze ki tudja, lehet, hogy az ilyen játékokban is jó lehetne, ha eleget gyakorolna?*
- Meg a baráti csihipuhi, lehet fogadni. Mindenre lehet fogadni.
*Arra, hogy ki nyer, hogy hullik-e ki fog, ficamodik-e ki váll, ilyesmik. Ő már közben az utolsó falatoknál jár, hamarosan végez. Kitunkolja még az utolsó kis szaftot is, aztán megvárja szépen, hogy a másik is befejezze, akkor pedig elveszi Aoneertől is az üres edényt és a magáéval együtt az asztalra teszi, majd mindkettejüknek tölt a rendeléshez érkezett gőzölgő teából.*
- Hát azért örülök, hogy csinálsz mindenkivel olyasmit, mint velem. Bár egy közös étkezéssel senkinek nem lehet semmi baja.
*szándékosan érti félre a férfi szavait, miközben a kezébe adja a teás csuprot.*
2106. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-03 23:27:55
Üzenet elküldve: 2017-02-03 23:27:55
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány hozzábújik, ő pedig átkarolja. A szavai ugyan meglepik, de ezt próbálja nem mutatni. Jó ideje vannak már odafönt, van erődjük, iparosuk, erdőik, különös ha még ennyit sem adtak a kényelemre.* ~Végül is, barbárok.~ *Fut át az agyán, és ezzel mára le is kívánja zárni az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásokat. Zavaróak, és nem tud tőlük Alyosrára figyelni. Vagy nem annyira amennyire szeretné.*
-Pedig nem nehéz hasonlót összehozni. *Úgy gondolja, ha tetszik neki ez a környezet akkor megérdemelné, hogy a vashegyen is hasonlóan szép épületben lakjon. Ezt direkt nem hozza fel, és nem hozta korábban sem. A kapuőr már nem gyerek, tiszteli a saját életvitelét és a döntéseit.
Az étel hamar érkezik, hamarabb mint, hogy ki tudná élvezni az ölelés melegét, de ezen nem fog nyugtalankodni. Övék az egész éjszaka. Megfogja a tányért, és az evőeszközöket, megköszöni a pincérlánynak a felhozatalt, majd maga is Alyo mellé ül. Nem mintha a szoba ne bírna saját asztallal és a saját térde sem a legjobb támaszték egy tálca részére, az étel azonban fenséges. Talán még a pegazus felhozatalával is versenyre kelhet. Igaz ez most a szakács saját ajánlata, nem a szokott menü. Meg persze a túl sokáig nyelt őrségi koszt is hozzájárul az ízlelőbimbói kiélesedéséhez.*
-Gyakran jársz a városba? *Teszi fel a kérdést, nyilvánvaló okokból. Persze ő is a vashegyre megy hamarosan így a következő találkozásuk már le van szervezve, aztán meg úgyse tudják mi fog történni. Nem tömi magát, pedig a gyors evésben is van már némi gyakorlata. Úgy érzi muszáj kiélveznie a jóféle ételt, és közben beszél is, tehát valószínűleg később végez mint szobatársa.*
-Van valami játék a vashegyen amit szívesen játszotok? *Valamivel el kell ütnie az időt a többiekkel is, mielőtt megnyúznák, széttépnék és elégetnék. Pár helyi harcossal már megismerkedett és megbarátkozott, de ha nem tud szót érteni, időt tölteni a nagy többséggel, akkor nehezen oldaná a feszültségeket.*
-Veled el tudok lenni, de amit mi csinálunk azt csak nem csinálhatom mindenkivel, ha felérek. *Igaz az orgiákról hallott már egy két történetet, magától a nagyasszonytól. Talán nem akkor tartják amikor ő is jelen van.*
*A lány hozzábújik, ő pedig átkarolja. A szavai ugyan meglepik, de ezt próbálja nem mutatni. Jó ideje vannak már odafönt, van erődjük, iparosuk, erdőik, különös ha még ennyit sem adtak a kényelemre.* ~Végül is, barbárok.~ *Fut át az agyán, és ezzel mára le is kívánja zárni az ezzel kapcsolatos eszmefuttatásokat. Zavaróak, és nem tud tőlük Alyosrára figyelni. Vagy nem annyira amennyire szeretné.*
-Pedig nem nehéz hasonlót összehozni. *Úgy gondolja, ha tetszik neki ez a környezet akkor megérdemelné, hogy a vashegyen is hasonlóan szép épületben lakjon. Ezt direkt nem hozza fel, és nem hozta korábban sem. A kapuőr már nem gyerek, tiszteli a saját életvitelét és a döntéseit.
Az étel hamar érkezik, hamarabb mint, hogy ki tudná élvezni az ölelés melegét, de ezen nem fog nyugtalankodni. Övék az egész éjszaka. Megfogja a tányért, és az evőeszközöket, megköszöni a pincérlánynak a felhozatalt, majd maga is Alyo mellé ül. Nem mintha a szoba ne bírna saját asztallal és a saját térde sem a legjobb támaszték egy tálca részére, az étel azonban fenséges. Talán még a pegazus felhozatalával is versenyre kelhet. Igaz ez most a szakács saját ajánlata, nem a szokott menü. Meg persze a túl sokáig nyelt őrségi koszt is hozzájárul az ízlelőbimbói kiélesedéséhez.*
-Gyakran jársz a városba? *Teszi fel a kérdést, nyilvánvaló okokból. Persze ő is a vashegyre megy hamarosan így a következő találkozásuk már le van szervezve, aztán meg úgyse tudják mi fog történni. Nem tömi magát, pedig a gyors evésben is van már némi gyakorlata. Úgy érzi muszáj kiélveznie a jóféle ételt, és közben beszél is, tehát valószínűleg később végez mint szobatársa.*
-Van valami játék a vashegyen amit szívesen játszotok? *Valamivel el kell ütnie az időt a többiekkel is, mielőtt megnyúznák, széttépnék és elégetnék. Pár helyi harcossal már megismerkedett és megbarátkozott, de ha nem tud szót érteni, időt tölteni a nagy többséggel, akkor nehezen oldaná a feszültségeket.*
-Veled el tudok lenni, de amit mi csinálunk azt csak nem csinálhatom mindenkivel, ha felérek. *Igaz az orgiákról hallott már egy két történetet, magától a nagyasszonytól. Talán nem akkor tartják amikor ő is jelen van.*
2105. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-03 22:53:28
Üzenet elküldve: 2017-02-03 22:53:28
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Alyot az sem érdekelné, ha Aoneer járt volna a bordély emeletén, és esetleg fizetett volna a szolgáltatásért. Az érdekelné persze, ha örömön kívül megvásárolt volna valami pöttyösséget, vagy viszketést, mivel azonban a férfinak legutóbb még nem volt ilyen baja. Nem is agyal ezen, inkább segít a másiknak megszabadulni a páncéljától. Reméli, hogy mikor majd a Vashegyre jön, akkor azért nem jár-kel majd folyamatosan vértben, úgy nehézkes lenne hozzábújni és élvezni az izmos karok ölelését, merthogy amint lekerült a páncél Alyo menten odabújik hozzá. Ha eszébe is jutott volna Zia intelme, most akkor is elfelejtené. Francot sem érdekel Zia, ő itt és most nagyon jól érzi magát, hogy később mi lesz, az pedig majd később kiderül.*
- De van pár csinos kötöttük, de ennyire nem.
*Hiányzott neki az ölelés, meg a csók. Amibe csak azért nem merül bele különösebben, mert megérkezik az étel. Alyo az ágyon ülve kezd falatozni, miután lerúgta a csizmáit.*
- Nem is rossz.
*mondja mosolyogva, persze teli szájjal, mert nem bírja kivárni, hogy lenyelje a falatot, azonnal meg kell ossza az élményt, arra azért ügyel, hogy ne essen ki egy félig megrágott falat se a szájából. Élete során evett már sok vacakot, főleg a vándorlásuk során, ezért aztán semmire nem mondja, hogy rossz, akkor is dicsérné, ha amúgy nem lenne különösebben kedvére való.*
- Örülök, hogy összefutottunk.
*Persze ezzel a hátsó szándékkal jelentkezett a feladatra, hogy elhozza Rilinek az iratokat, viszont hálásnak kell lennie Ziának, hogy vele is összefutott. Sőt még Laornak is, hogy merő rosszindulatból Aoneer után küldte. Na ezt majd jól meg is mondja neki, mikor hazatér. Mennyire fogja bökni a csőrét.*
*Alyot az sem érdekelné, ha Aoneer járt volna a bordély emeletén, és esetleg fizetett volna a szolgáltatásért. Az érdekelné persze, ha örömön kívül megvásárolt volna valami pöttyösséget, vagy viszketést, mivel azonban a férfinak legutóbb még nem volt ilyen baja. Nem is agyal ezen, inkább segít a másiknak megszabadulni a páncéljától. Reméli, hogy mikor majd a Vashegyre jön, akkor azért nem jár-kel majd folyamatosan vértben, úgy nehézkes lenne hozzábújni és élvezni az izmos karok ölelését, merthogy amint lekerült a páncél Alyo menten odabújik hozzá. Ha eszébe is jutott volna Zia intelme, most akkor is elfelejtené. Francot sem érdekel Zia, ő itt és most nagyon jól érzi magát, hogy később mi lesz, az pedig majd később kiderül.*
- De van pár csinos kötöttük, de ennyire nem.
*Hiányzott neki az ölelés, meg a csók. Amibe csak azért nem merül bele különösebben, mert megérkezik az étel. Alyo az ágyon ülve kezd falatozni, miután lerúgta a csizmáit.*
- Nem is rossz.
*mondja mosolyogva, persze teli szájjal, mert nem bírja kivárni, hogy lenyelje a falatot, azonnal meg kell ossza az élményt, arra azért ügyel, hogy ne essen ki egy félig megrágott falat se a szájából. Élete során evett már sok vacakot, főleg a vándorlásuk során, ezért aztán semmire nem mondja, hogy rossz, akkor is dicsérné, ha amúgy nem lenne különösebben kedvére való.*
- Örülök, hogy összefutottunk.
*Persze ezzel a hátsó szándékkal jelentkezett a feladatra, hogy elhozza Rilinek az iratokat, viszont hálásnak kell lennie Ziának, hogy vele is összefutott. Sőt még Laornak is, hogy merő rosszindulatból Aoneer után küldte. Na ezt majd jól meg is mondja neki, mikor hazatér. Mennyire fogja bökni a csőrét.*
2104. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-03 21:47:24
Üzenet elküldve: 2017-02-03 21:47:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
-Nem tennék ilyet. *Nem érti a kérés lényegét, ha meg vicc volt akkor a poént nem ért. Biztos nem olyan jó egyedül ébredni, főleg ha valaki késik valahonnan, de már megmondta, hogy ma este szabad. Már ha az éjszaka közepén nem hívja le valaki valamiért, szolgálati ügyben. Ezt sem tartja túl valószínűnek, mostanában nincs rá szükség, az állítólagos agybaja miatt.*
-Akkor majd próbálok jól viselkedni. *Mosolyog. Ezt már jobban érti, bár igaz ő tud kellemetlen dolgokat tenni a Thargok birtokain, még ha az messze is van a fő territóriumtól. Előrebocsáthatná, hogy a helyet ezúttal sem fogja szétverni, és felégetni, bár annak nem sok értelme lenne, ha eleget fogadkozik akkor a végén még sikerül.*
-Ennél tovább beljebb még nem voltam. *Akkor nem is szeretett volna. Nem kifejezetten a repedt sarkúakkal van a baja, de egyrészt azok közül is jobb válogatni, illedelmesebb helyekről, másrészt nem fogható össze azzal, ha az embert önmagáért kedveli valaki, és nem egy kis marék aranyért amit a párnájára tesz. Vagy mint legutóbb azért, mert a lány már belefáradt a sok kuncsaftba.
Ránéz a kulcsra amit a lány hoz, és felérve az alapján próbálja beazonosítani a szobát. Reméli vannak számok, mert a nélkül nehezen találja meg a helyet. Pontosabban sehogy.
Belépve először a sisakját és a számszeríjat teszi le, na meg az ahhoz tartozó tegezét. A sok fém gyakran okoz problémákat, nem mintha nem lehetne enni benne, de megnehezíti és most amúgy is lazítani jöttek. A pikkelyöltözék is hamar a szekrényben végzi, de mivel a vacsorát hamarosan fel fogják hozni ezért még nem vetkőzhet neki annyira mint szeretne.
A "városi" jelzőre kissé elmosolyodik. A Tavernának nem kellett szégyenkeznie, alkalmas épület volt. A tábori ágyaknál, a kemény háborús körülményeknél, a barakk szegényes felszereltségénél mindenképpen jobb.*
-Gondolom Thargarodon is vannak szebb épületek. *Mondja mert egyrészt még nem járt ott. Amikor meg igen akkor túlságosan elborította elméjét a vörös köd, hogy bármit is lásson. Végtére is, Amon Ruadh már város. Ha a Vaskorsó a fogadója akkor a klántagok házai legalább ennyire felszerelteknek kéne lenniük. A hagyományőrzés már más kérdés.*
-Nem tennék ilyet. *Nem érti a kérés lényegét, ha meg vicc volt akkor a poént nem ért. Biztos nem olyan jó egyedül ébredni, főleg ha valaki késik valahonnan, de már megmondta, hogy ma este szabad. Már ha az éjszaka közepén nem hívja le valaki valamiért, szolgálati ügyben. Ezt sem tartja túl valószínűnek, mostanában nincs rá szükség, az állítólagos agybaja miatt.*
-Akkor majd próbálok jól viselkedni. *Mosolyog. Ezt már jobban érti, bár igaz ő tud kellemetlen dolgokat tenni a Thargok birtokain, még ha az messze is van a fő territóriumtól. Előrebocsáthatná, hogy a helyet ezúttal sem fogja szétverni, és felégetni, bár annak nem sok értelme lenne, ha eleget fogadkozik akkor a végén még sikerül.*
-Ennél tovább beljebb még nem voltam. *Akkor nem is szeretett volna. Nem kifejezetten a repedt sarkúakkal van a baja, de egyrészt azok közül is jobb válogatni, illedelmesebb helyekről, másrészt nem fogható össze azzal, ha az embert önmagáért kedveli valaki, és nem egy kis marék aranyért amit a párnájára tesz. Vagy mint legutóbb azért, mert a lány már belefáradt a sok kuncsaftba.
Ránéz a kulcsra amit a lány hoz, és felérve az alapján próbálja beazonosítani a szobát. Reméli vannak számok, mert a nélkül nehezen találja meg a helyet. Pontosabban sehogy.
Belépve először a sisakját és a számszeríjat teszi le, na meg az ahhoz tartozó tegezét. A sok fém gyakran okoz problémákat, nem mintha nem lehetne enni benne, de megnehezíti és most amúgy is lazítani jöttek. A pikkelyöltözék is hamar a szekrényben végzi, de mivel a vacsorát hamarosan fel fogják hozni ezért még nem vetkőzhet neki annyira mint szeretne.
A "városi" jelzőre kissé elmosolyodik. A Tavernának nem kellett szégyenkeznie, alkalmas épület volt. A tábori ágyaknál, a kemény háborús körülményeknél, a barakk szegényes felszereltségénél mindenképpen jobb.*
-Gondolom Thargarodon is vannak szebb épületek. *Mondja mert egyrészt még nem járt ott. Amikor meg igen akkor túlságosan elborította elméjét a vörös köd, hogy bármit is lásson. Végtére is, Amon Ruadh már város. Ha a Vaskorsó a fogadója akkor a klántagok házai legalább ennyire felszerelteknek kéne lenniük. A hagyományőrzés már más kérdés.*
2103. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-03 21:05:31
Üzenet elküldve: 2017-02-03 21:05:31
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- De aztán faképnél ne hagyj, ha esetleg elaludnék!
*mosolyog, bár nem feltételezi a másikról, hogy ilyesmit tenne, és amint kimondja már meg is bánja, mert Aoneer tuti nem fogja levágni, hogy a lány csak viccel. Annyi baj legyen, nevet ő kettejük helyett is.*
- Kitiltottak? Akkor úgy látom, hogy nekem kell kezességet vállalnom érte, hogy jól viselkedsz!
*Megint vicc, amit Aoneer valószínűleg megint komolyan fog venni. Pedig nyilvánvaló, hogy a tulajdonosváltással a régi tiltólistások előtt is megnyílnak a hely kapui, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsen senki, aki emlékezzen olyanokra, hogy mondjuk szétverték a helyet, vagy erőszakoskodtak valamelyik pintyikével.
Mivel megtudja, hogy semmi akadálya annak, hogy odafenn fogyasszák el az ételt, így azonnal kéri is a kulcsot. A rendelés meg? Rábízza magát a szakács napi ajánlatára, és így legalább nem kell kisilabizálnia az étlapot, ugyanis az olvasás nehezen megy neki. Pontosan azért, amiért az íjászat is: nem gyakorolt eleget. Igaz, ami igaz, hogy az íjjal jelentősen jobban bánik, mint amennyire olvasni tud.*
- Akkor mehetünk is! Ismered a járást?
*Mert Alyo nem igazán, lehet, hogy a hely a Vérszövetség tulajdonát képezi, de ő most van itt először. Ha megtalálták a szobájukat az emeleten, akkor Alyo eltátja a száját, mikor benyit. Sokkal szebb ugyanis, mint a Taverna, márpedig Alyo eddig a Tavernáról gondolta, hogy a legszebb hely, amit csak eddig látott. Szájtátva teszi oldja meg köpenyének megkötőjét és teszi a ruhadarabot a székre. A szütyőt szintén leakasztja a válláról, ezt az asztalra teszi. A köpeny alatt egyszerű inget visel, mely azért melltájékon elég mély betekintést enged. Úgy érzi, hogy szentségtörést követ el, hogy behordja csizmáján a latyakot, mert bár odalenn megtörölte a talpát, de nem lett tökéletes, meg ide suhogós szoknya illene, nem a fenekére feszülő, a megfelelő helyeken megerősített lovaglónadrág.*
- Ez annyira. Városi.
*az ágyon rugózik, hogy tesztelje a puhaságát. Le van nyűgözve.*
- De aztán faképnél ne hagyj, ha esetleg elaludnék!
*mosolyog, bár nem feltételezi a másikról, hogy ilyesmit tenne, és amint kimondja már meg is bánja, mert Aoneer tuti nem fogja levágni, hogy a lány csak viccel. Annyi baj legyen, nevet ő kettejük helyett is.*
- Kitiltottak? Akkor úgy látom, hogy nekem kell kezességet vállalnom érte, hogy jól viselkedsz!
*Megint vicc, amit Aoneer valószínűleg megint komolyan fog venni. Pedig nyilvánvaló, hogy a tulajdonosváltással a régi tiltólistások előtt is megnyílnak a hely kapui, azon egyszerű oknál fogva, hogy nincsen senki, aki emlékezzen olyanokra, hogy mondjuk szétverték a helyet, vagy erőszakoskodtak valamelyik pintyikével.
Mivel megtudja, hogy semmi akadálya annak, hogy odafenn fogyasszák el az ételt, így azonnal kéri is a kulcsot. A rendelés meg? Rábízza magát a szakács napi ajánlatára, és így legalább nem kell kisilabizálnia az étlapot, ugyanis az olvasás nehezen megy neki. Pontosan azért, amiért az íjászat is: nem gyakorolt eleget. Igaz, ami igaz, hogy az íjjal jelentősen jobban bánik, mint amennyire olvasni tud.*
- Akkor mehetünk is! Ismered a járást?
*Mert Alyo nem igazán, lehet, hogy a hely a Vérszövetség tulajdonát képezi, de ő most van itt először. Ha megtalálták a szobájukat az emeleten, akkor Alyo eltátja a száját, mikor benyit. Sokkal szebb ugyanis, mint a Taverna, márpedig Alyo eddig a Tavernáról gondolta, hogy a legszebb hely, amit csak eddig látott. Szájtátva teszi oldja meg köpenyének megkötőjét és teszi a ruhadarabot a székre. A szütyőt szintén leakasztja a válláról, ezt az asztalra teszi. A köpeny alatt egyszerű inget visel, mely azért melltájékon elég mély betekintést enged. Úgy érzi, hogy szentségtörést követ el, hogy behordja csizmáján a latyakot, mert bár odalenn megtörölte a talpát, de nem lett tökéletes, meg ide suhogós szoknya illene, nem a fenekére feszülő, a megfelelő helyeken megerősített lovaglónadrág.*
- Ez annyira. Városi.
*az ágyon rugózik, hogy tesztelje a puhaságát. Le van nyűgözve.*
2102. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-03 20:30:07
Üzenet elküldve: 2017-02-03 20:30:07
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1087
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Az istenhit, jelenleg minden, csak épp nem magánügy. Nem szereti a gondolatot, de jelenleg három mágiával átitatott félnótás kezében van a világ sorsa, és valamiért ezzel senkinek nincs egy gondolatnyi problémája sem.*
-Legyen, majd meglátjuk ki kelt fel kit. *Mondja és szemével már az épület körvonalait kutatja. A fehér falak miatt nem tűnik annyira másnak, kívülről régen is ilyen volt. Tiszta, fehér, csak belül volt romlottabb a környék düledező házainál.
Mivel ismert helyre mennek, illetve most ő az akinek a hely ismeretlen, ezért előre engedi a lányt és mögötte behúzva az ajtót lép az épület belsejébe.*
-Akkoriban egy bordély volt. *Említi meg. A változás tényleg szembetűnő, eltűntek azok a gyomorforgató festmények, és a korábbi tulaj is hiányzik, hogy replikáljon neki, bár a fehérnépek úgy látszik még megvannak a pult mögött. Át is festették, szóval összességében kellemesebb, otthonosabb hatást kel, és örül a látottaknak. Legalább valami jó is történt a Thargok befolyásának növekedése okán, és egyel kevesebb kétes hely van Arthenior utcáin. Nem mintha ne lenne egy rakás undok kricsmi amiben a zsebmetszők és torokmetszők meghúzhatnák magukat, de legalább egyet sem vezet városőrségi hadnagy.*
-A konyháról nem tudok. Csak egyszer voltam itt, munkaügyben, és szerintem akkor kitiltottak. *Szóval az egzotikus konyhaművészetben és a hely örömeiben nem volt alkalma elmélyülni. Ha nem is tiltották ki egy életre, akkor sem vágyták a visszatérését. Győzelmi parádéról meg szó sem lehetett, legalábbis nem abban az egy napban amíg a városban tartózkodott.
Megérkezve, lassú léptekkel Alyo mellé helyezkedik, a pulttól egy lépéssel távolabb. Nincs ellenvetése, vagy hozzáfűznivalója amíg a rendelésre nem kerül a sor. Itt a lány az ismerős, mondjuk a vashegyen is ő volt az. Megbízik a választásában, és az ismeretségében.*
-Szóval végül is örülök, hogy leváltották a személyzetet. *Ha jól emlékszik az a nő is vörös volt aki akkor a bordélyt vezette. Fel is figyelt akkor erre a különös egyezésre. Mellesleg kezelhetetlen egy nőszemély volt. Még a kettejük közös főnökének levelére sem volt hajlandó kiadni a kért készleteket.*
*Az istenhit, jelenleg minden, csak épp nem magánügy. Nem szereti a gondolatot, de jelenleg három mágiával átitatott félnótás kezében van a világ sorsa, és valamiért ezzel senkinek nincs egy gondolatnyi problémája sem.*
-Legyen, majd meglátjuk ki kelt fel kit. *Mondja és szemével már az épület körvonalait kutatja. A fehér falak miatt nem tűnik annyira másnak, kívülről régen is ilyen volt. Tiszta, fehér, csak belül volt romlottabb a környék düledező házainál.
Mivel ismert helyre mennek, illetve most ő az akinek a hely ismeretlen, ezért előre engedi a lányt és mögötte behúzva az ajtót lép az épület belsejébe.*
-Akkoriban egy bordély volt. *Említi meg. A változás tényleg szembetűnő, eltűntek azok a gyomorforgató festmények, és a korábbi tulaj is hiányzik, hogy replikáljon neki, bár a fehérnépek úgy látszik még megvannak a pult mögött. Át is festették, szóval összességében kellemesebb, otthonosabb hatást kel, és örül a látottaknak. Legalább valami jó is történt a Thargok befolyásának növekedése okán, és egyel kevesebb kétes hely van Arthenior utcáin. Nem mintha ne lenne egy rakás undok kricsmi amiben a zsebmetszők és torokmetszők meghúzhatnák magukat, de legalább egyet sem vezet városőrségi hadnagy.*
-A konyháról nem tudok. Csak egyszer voltam itt, munkaügyben, és szerintem akkor kitiltottak. *Szóval az egzotikus konyhaművészetben és a hely örömeiben nem volt alkalma elmélyülni. Ha nem is tiltották ki egy életre, akkor sem vágyták a visszatérését. Győzelmi parádéról meg szó sem lehetett, legalábbis nem abban az egy napban amíg a városban tartózkodott.
Megérkezve, lassú léptekkel Alyo mellé helyezkedik, a pulttól egy lépéssel távolabb. Nincs ellenvetése, vagy hozzáfűznivalója amíg a rendelésre nem kerül a sor. Itt a lány az ismerős, mondjuk a vashegyen is ő volt az. Megbízik a választásában, és az ismeretségében.*
-Szóval végül is örülök, hogy leváltották a személyzetet. *Ha jól emlékszik az a nő is vörös volt aki akkor a bordélyt vezette. Fel is figyelt akkor erre a különös egyezésre. Mellesleg kezelhetetlen egy nőszemély volt. Még a kettejük közös főnökének levelére sem volt hajlandó kiadni a kért készleteket.*
2101. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2017-02-03 19:45:09
Üzenet elküldve: 2017-02-03 19:45:09
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 805
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A lány valószínűleg úgy képes tisztelni a mások hitét, hogy egyszerűen magánügynek tartja, ezáltal pedig nem akar különösebben belefolyni. Ahogy abba sem, hogy ki kivel bújik ágyba, vagy hogy kedvét leli-e a vadászatban, vagy a kártyajátékban.*
- Ó, nagyon pofás lett. Bár én nem láttam előtte. Szóval pofás.
*Tök új minden, mármint ami a személyzetet illeti, igaz, hogy a betérő férfiak már olyan szolgáltatást sem vehetnek igénybe, mint ami miatt régen híres-hírhedt volt a hely. Emiatt biztos vannak páran, akik elszontyolodnak. Látta annak idején a Vashegyen azt a vörös hajú bárcást, aki először a bérleti jogot adta el a Vérszövetségnek, a másik vörös, Zia pedig végül az épületet is. Mindenesetre arról a szajháról csak azt tudja elképzelni, hogy kesztyűben nyúl egy férfihoz, vagy legalábbis szalvétával, pedig ebben a szakmában valószínűleg nem túl célravezető, ha finnyás az ember lánya. Talán éppen ezért ment csődbe a kóceráj az irányítása alatt, mert túlságosan is válogatósak voltak a pintyikék.*
- Jó, akkor ha indulsz, akkor indulok én is.
*Nem okoz neki problémát a korán kelés, általában nem is szokott sokat hereverélni reggelente. Hazaindulni meg jobb minél korán, hogy ne érkezzen túl későn.
Lassan megérkeznek a tharg-tulajdonú vendéglátóipari egységbe, ahonnan Alyo Ziával indult a barakkba. Alyo csak akkor engedi el Aoneert, mikor már az ajtóban vannak, azon sajnos nem férnek át egymásba karolva, így valamelyikük kénytelen előre menni.*
- Ilyen volt azelőtt is? Jól főztek régen? Rili jó konyhát visz a Tavernába, biztos itt is feljavította.
*Most inkább csak hangosan elmélkedik, miközben már egyből a pulthoz tart. Azt tudakolja először is, hogy van-e szabad szoba, és hogy lehet-e a kaját odafentre is kérni. Mármint abban az esetben, ha ez Aoneernek is megfelel, ha esetleg nem, akkor Alyo meghallgatja az ő javaslatait. Addig meg rendel valamit, amiben nincsen alkohol.*
*A lány valószínűleg úgy képes tisztelni a mások hitét, hogy egyszerűen magánügynek tartja, ezáltal pedig nem akar különösebben belefolyni. Ahogy abba sem, hogy ki kivel bújik ágyba, vagy hogy kedvét leli-e a vadászatban, vagy a kártyajátékban.*
- Ó, nagyon pofás lett. Bár én nem láttam előtte. Szóval pofás.
*Tök új minden, mármint ami a személyzetet illeti, igaz, hogy a betérő férfiak már olyan szolgáltatást sem vehetnek igénybe, mint ami miatt régen híres-hírhedt volt a hely. Emiatt biztos vannak páran, akik elszontyolodnak. Látta annak idején a Vashegyen azt a vörös hajú bárcást, aki először a bérleti jogot adta el a Vérszövetségnek, a másik vörös, Zia pedig végül az épületet is. Mindenesetre arról a szajháról csak azt tudja elképzelni, hogy kesztyűben nyúl egy férfihoz, vagy legalábbis szalvétával, pedig ebben a szakmában valószínűleg nem túl célravezető, ha finnyás az ember lánya. Talán éppen ezért ment csődbe a kóceráj az irányítása alatt, mert túlságosan is válogatósak voltak a pintyikék.*
- Jó, akkor ha indulsz, akkor indulok én is.
*Nem okoz neki problémát a korán kelés, általában nem is szokott sokat hereverélni reggelente. Hazaindulni meg jobb minél korán, hogy ne érkezzen túl későn.
Lassan megérkeznek a tharg-tulajdonú vendéglátóipari egységbe, ahonnan Alyo Ziával indult a barakkba. Alyo csak akkor engedi el Aoneert, mikor már az ajtóban vannak, azon sajnos nem férnek át egymásba karolva, így valamelyikük kénytelen előre menni.*
- Ilyen volt azelőtt is? Jól főztek régen? Rili jó konyhát visz a Tavernába, biztos itt is feljavította.
*Most inkább csak hangosan elmélkedik, miközben már egyből a pulthoz tart. Azt tudakolja először is, hogy van-e szabad szoba, és hogy lehet-e a kaját odafentre is kérni. Mármint abban az esetben, ha ez Aoneernek is megfelel, ha esetleg nem, akkor Alyo meghallgatja az ő javaslatait. Addig meg rendel valamit, amiben nincsen alkohol.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409