//Két apróság//
*A szőke lány értelmes, kedves beszélgető partnernek tűnik. Soynara már nem is bánja annyira, hogy megzavarta az olvasásban.*
-Nem értek egyet. Ha kotyvasztasz valamit, megiszod és jobb kedved lesz. Megint kotyvasztasz valamit ugyanúgy és leesik az egyik füled. Talán csak a kanál volt kisebb, amivel egy hozzávalót adagoltál, talán az üveg színe miatt nem ugyanaz a hatás, talán véletlenül belefőztél egy legyet. Túl sok minden megváltozhat, túl sok minden elromolhat. A varázslás más. Ott koncentrálsz, elmondod a szavakat, végig csinálod a mozdulatokat és bumm, kész is. Az akaratod valósággá válik. A mágia egzaktabb, kiszámíthatóbb, mint az alkímia.
*Egy pillanatra megáll, a lányra mosolyog.*
-Persze nem jobb és nem rosszabb, de nem ám! Az alkímia is nagyon érdekes és hasznos. Hiába tudok meggyújtani valamit vagy meleg szellőt idézni, sosem fogok tudni úgy sebeket gyógyítani, mint egy megfelelő ital.
*A lány problémáját hallgatva megértően bólogat.*
-Nehéz, bizony nehéz. Én sem tudom, kihez fordulnék, ha alkímiát akarnék tanulni. De a könyvtárban találsz jó könyveket, bizony, ott biztosan találsz. Azokból tanulhatsz. Szívesen elkísérlek, szívesen veled tartok, ha oda mész. Jó hely, bizony, csendes és nyugodt. De én inkább itt, a fogadóban szoktam olvasni, ha van hely mert itt van étel és ital. Persze, ahhoz pénz is kell, de nem panaszkodom, mostanában az is van, bizony, van mindig egy kevés.
*Pillanatnyi töprengés után úgy dönt, a másik elég szimpatikus ahhoz, hogy bemutatkozzon.*
-Egyébként a nevem Soynara. Soynara Ceryllas. És téged hogy hívnak?
*Jó érzés udvariaskodni, úgy érzi, végre normális, tündérhez méltó módon viselkedik.*
~Nem a szánalomra méltó pislogás meg a kéregetés való nekem, nem bizony. Ezt jobban szeretem, kedves gnómokkal és más lényekkel beszélgetni okos dolgokról.~