//Második szál//
//Ald'as Cotys//
- Igen, tőröm van, azt mindig magamnál tartom.
*Le is akasztja a nadrágja övéről, hogy megmutathassa Cotysnak. Egy csonttőrt tart a kezében. Nyele szépen megmunkált, motívumokkal díszített. De ami még ennél is fontosabb, az éle is tökéletesen kiélezett, jól szúr. Nem csoda, elve nem sokat szorul a használatára szerencsére, másrészről pedig igyekszik gyakran éleztetni a kovácsnál.*
- Igaz, nem túl nagy, és kevesebbet is ér, mint egy kard, de nekem megteszi. Ha mondjuk egy nagyobb darab férfi támadna rám, nála gyorsabb vagyok, ez pedig nem hátráltat.
*Kérdésére, hogy meg szeretné-e nézni közelebbről a kardot, a válasz egy lelkesen felcsillanó szempár. A tőr szinte ki is esik a kezéből, ahogy a mesterkard felé nyúl. Maga sem tudja, honnan ez az imádata a fegyverek iránt. Talán ez is betudható szülei ellen való lázadásnak, hiszen éveken keresztül csak azt hallotta, úri hölgy kezébe fegyver nem való. Ő pedig már csak azért is megtanulta, csak azért is naphosszakat figyelte a katonáik gyakorlását, hogy aztán este gyakorlatban is kipróbálja az ellesett mozdulatokat.
Most kicsit jobban is szemügyre veszi a kardot, végigsimít rajta az ujjával vigyázva, meg ne vágja magát.*
- Annyira nem is nehéz, mint gondoltam. Harcolni nem harcolnék vele, túl nagy nekem, de mindig is érdekelt, milyen érzés is egy ilyet forgatni. Jó? Mármint nyilván jobb, mint egy sima kard, de nem fizikálisan, hanem úgy... Nem is tudom, de érted, mire gondolok, nem?