//Klantazy, Hubi és Harath//
*Rövid ideig még a lány ujjain tartja a kezét, aztán csak visszahúzza. Mégsem lenne illendő, hogy máris elkezdje szorongatni a másik kacsóját még úgy sem, hogy egyre inkább bizonyosnak látszik: noha Klantazy valószínűleg igen felháborodna ha bárki is kurtizánnak nézné, azért nem áll távol tőle, hogy alkalomadtán csengő aranyakért adja kegyeit. Pont ezen meggyőződéssé váló gondolat miatt tartja kicsit furcsának, hogy a sötételf házasságról és gyerekről kezd beszélni. A jó kancellárnak eddig egyikben sem volt része, és még egyik sem hiányzott neki különösebben.*
- Attól tartok, hogy ez esetben rossz hírekkel kell szolgálnom. *vág tettetetten sajnálkozó képet* Abban ugyan igaza van, hogy főrangú körökben bizony fontos a vér tisztasága, ha a család fennmaradása a kérdés, de, fájdalom, erre nemcsak saját gyermekük esetében ügyelnek, hanem a reménybeli aránál vagy vőlegénynél is. És egy közrendű, szegény leány ritkán számít elfogadható partinak.
*Könnyedén megvonja a vállát és kicsit széttárja kezeit, mintegy jelezve, hogy most már magáról beszél.*
- Persze kivételek mindig akadnak. Vannak olyan, mára tulajdonképpen jelentéktelenné vált nemesi családok, ahol a vérvonalra kínosan ügyeltek, ha már más nem nagyon maradt számukra. Az idők azonban változnak és néha e famíliák sarjai már korántsem tartják kritériumnak, hogy saját köreikből kerítsenek hitvest.
*Elneveti magát.*
- És ne legyünk álszentek sem! Nagy hatalmú, kifogástalan pedigréjű nemesemberek sem finnyásak, ha csupán ágyasra áhítoznak. Különben is, a féltve őrzött vér furcsa bosszút tud állni. Nem ritka, hogy olyan mértékű lesz a belterjesség, hogy némely gyermeket inkább elrekkentenek a családi kúria pincéibe, mert oly torzan jönnek a világra, hogy szégyenére válnának a családnak. Emberségesebb udvarokban egyszerűen kitekerik az ilyen utód nyakát.
*Klantazy utolsó mondata megérzését erősíti és úgy érzi, hogy most már ő is nyíltabb lapokkal játszhat. Kicsit előrehajol, ahogy felteszi a kérdést.*
- Vajon gyermekei atyját keresi e kellemes helyen, vagy csupán a szórakozás hajtotta ide?
*Ez az a pillanat, hogy az istenek gonosz tréfája a Pintybe vezérli Harath-ot. Évtizedek rutinjával tökéletesen palástolja, hogy a démonok legsötétebb bugyraiba kívánja ebben a pillanatban a thargot és csak remélni tudja, hogy hasonló céllal érkezett ide, mint ő. Más sem hiányozna, mint hogy utána küldték a Vashegyről, mert valami halaszthatatlan ügyben sürgősen haza kell térnie. Nagyon rühellné, ha pontot kéne tennie az ígéretes ismerkedés végére, pont amikor már... ~Áh...~*
- Á, barátom! *fordul a félelfhez egy barokkos túlzással, hiszen csupán látásból ismeri* Mi járatban erre?
*Félig visszafordul a rendkívül vonzó sötételfhez.*
- Remélem nem veszi rossz néven, ha rövid időre ez az úr is csatlakozik hozzánk. Régről ismerem.
*Az első mondat két szavát, a "rövid időre" kitételt különös hangsúllyal ejti ki, ami persze Harath-nak szól. Bár ismeri annyira a thargokat, hogy tudja; némelyikük nem ért az ilyen finom célzásokból. Sőt, van olyan is, aki kifejezettén élvezheti ha zavarhat.*
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2017.10.21 12:45:49