//Második szál//
*Kicsit későn kapcsol. Bele is pirul a tévedésébe. Furcsállotta a dolgot, hogy a fél bögre még itallal teli, de már is kérdezik, hogy inna-e még. Hamarabb járt a szája. Megint. Végül csak önmagán nevetve megcsóválja a fejét.*
- Bocsánat... ömm... azt hittem... na mindegy. Leesett, nem nekem szólt, hanem neki.
*Fejével biccent oldalra, az elnyújtózkodó férfi felé. Zavarában inkább kortyol egyet az italából, így legalább fogy.
A kupi tulajdonosairól és szerencsétlen sorsáról hallgatja a csapot, s közben már majdnem meg is feledkezett iménti tévedéséről. De tényleg, csak majdnem, mert füle még mindig ég a kapucni alatt. Ekkor éri a dörmögő utolsó mondat. Zavart pillanatán hamar felülkerekedik, bár korábbi halványuló vörösség újra visszatérni látszik. Úgy tűnik, ma van az a nap, amikor lépten-nyomon kínos helyzetbe hozza magát, pedig tényleg csak egy pár szóra ugrott be. Csak úgy körülnézni, vajon mi változott, mióta nem járt erre.*
- Nyitva tartanod...*Ismétli, majd egy gyors torokköszörülés után derűsebben folytatja.*Kagan Thargodar, a vad hadúr személyesen... ha nem értem félre.
~Mint az iméntit.~
*Felesleges szépíteni, ebbe szépen belefutott, bár végeredményben csak azt mondta, amit hallott. Nem is érez lelkiismeret furdalást vagy ilyesmit, hisz nem tudhatta, de azért gyorsan kortyol még egy bátorítót a bögréből, s ezzel éppen csak egy fél korty marad az alján*
- Rilkäline Mejnk'ha, egyszerű vándor. *Mutatkozik be, csak az illendőség kedvéért, ha már így alakult.*