Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 121 (2401. - 2420. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2420. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-30 15:59:42
Üzenet elküldve: 2018-01-30 15:59:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hubinak már így is minden önuralmára szüksége van, hogy továbbra is úriemberként viselkedjen, hiszen Sora számos jelét adta már iránta való rokonszenvének. Sőt! Minden jel szerint a mélységi is vágyik a pásztorórára, ami természetes is, hiszen mégis egy olyan kifogástalan úrról van szó, mint a kancellár. Tehát már így is nehezen türtőzteti magát és ezért igazán szerencse, hogy Sorayát férfiember még nem érintette. Valószínűleg ez lenne az utolsó csepp a pohárban és képtelen lenne tovább várni.
Azt persze látja, hogy ez nem lesz egyszerű menet, könnyebb lehet az óriások közismerten nehézfejű fajának egy képviselőjének elmagyarázni a támpillérek fontosságát bizonyos falmagasság fölött, mint ezt a nőstényt arra rávenni, hogy dobja le a textilt. Vagy engedje meg Hubinak, hogy lehámozza róla.
Amikor elállja Sora útját és a csodálatosan fekete bőrű szépség kicsit közelebb lép hozzá, nem ragadja meg mohón, nem húzza magához, csupán egy, az etikettnek mindenben megfelelő kézcsókkal bókol. Ez különösen elismerésre méltó teljesítmény tőle úgy, hogy ilyen közelről érzi a másik illatát, testének melegét.*
- Nincs az a baj, amit ne lennék kész vállalni, csupán pár percért is, amit az ön társaságában tölthetek. *Ez persze elég nyálas frázis, de hát a nők az ilyesmit szeretik.* Kérem, foglaljon helyet!
*Ha Sora nem tiltakozik, a bájos kacsót óvatosan fogva meg vezeti vissza az asztalhoz, hogy leülhessen. Ezután kilép a folyosóra és rövid kajabálással magára vonja a személyzet figyelmét, így a ételekre, italokra vonatkozó igényeit is közölheti. Miután leadta a rendelést, behúzza maga mögött az ajtót, visszasiet az asztalhoz és tölt még Sora poharába a borból. Egyszerűen csak udvarias, de persze nem lenne ellenére, ha a mélységi kicsit becsípne. Hátha úgy oldottabban viselkedne és oldottabb lehetne a ruhája is.*
- Még nem is mesélte, hogy milyen tervei vannak a Pinttyel. *ül le Sorayával szemben és magának is tölt* A Dwirinthalen-ház képviseletében jár el, vagy esetleg személyes ambíciói mozgatják?
*Valahol büszke is a kérdésre, hiszen így üzleti kérdésbe csomagolva adott lehetőséget Sorának arra, hogy magáról is beszélhessen. Legalábbis Hubi így gondolja.*
*Hubinak már így is minden önuralmára szüksége van, hogy továbbra is úriemberként viselkedjen, hiszen Sora számos jelét adta már iránta való rokonszenvének. Sőt! Minden jel szerint a mélységi is vágyik a pásztorórára, ami természetes is, hiszen mégis egy olyan kifogástalan úrról van szó, mint a kancellár. Tehát már így is nehezen türtőzteti magát és ezért igazán szerencse, hogy Sorayát férfiember még nem érintette. Valószínűleg ez lenne az utolsó csepp a pohárban és képtelen lenne tovább várni.
Azt persze látja, hogy ez nem lesz egyszerű menet, könnyebb lehet az óriások közismerten nehézfejű fajának egy képviselőjének elmagyarázni a támpillérek fontosságát bizonyos falmagasság fölött, mint ezt a nőstényt arra rávenni, hogy dobja le a textilt. Vagy engedje meg Hubinak, hogy lehámozza róla.
Amikor elállja Sora útját és a csodálatosan fekete bőrű szépség kicsit közelebb lép hozzá, nem ragadja meg mohón, nem húzza magához, csupán egy, az etikettnek mindenben megfelelő kézcsókkal bókol. Ez különösen elismerésre méltó teljesítmény tőle úgy, hogy ilyen közelről érzi a másik illatát, testének melegét.*
- Nincs az a baj, amit ne lennék kész vállalni, csupán pár percért is, amit az ön társaságában tölthetek. *Ez persze elég nyálas frázis, de hát a nők az ilyesmit szeretik.* Kérem, foglaljon helyet!
*Ha Sora nem tiltakozik, a bájos kacsót óvatosan fogva meg vezeti vissza az asztalhoz, hogy leülhessen. Ezután kilép a folyosóra és rövid kajabálással magára vonja a személyzet figyelmét, így a ételekre, italokra vonatkozó igényeit is közölheti. Miután leadta a rendelést, behúzza maga mögött az ajtót, visszasiet az asztalhoz és tölt még Sora poharába a borból. Egyszerűen csak udvarias, de persze nem lenne ellenére, ha a mélységi kicsit becsípne. Hátha úgy oldottabban viselkedne és oldottabb lehetne a ruhája is.*
- Még nem is mesélte, hogy milyen tervei vannak a Pinttyel. *ül le Sorayával szemben és magának is tölt* A Dwirinthalen-ház képviseletében jár el, vagy esetleg személyes ambíciói mozgatják?
*Valahol büszke is a kérdésre, hiszen így üzleti kérdésbe csomagolva adott lehetőséget Sorának arra, hogy magáról is beszélhessen. Legalábbis Hubi így gondolja.*
2419. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-27 18:39:06
Üzenet elküldve: 2018-01-27 18:39:06
ÚJ
![>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11048_1511015520_sotetelf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Megtette. Meg kellett tennie. Lassacskán hatalmi harccá válik ez kettejük közt. Büszkeségük, akár két faltörő kos csap össze újra és újra, hogy fejüket megrázva újból nekifutáshoz készülődjenek. Neki kell nyernie. S talán ezt a fordulót sikerült is megnyernie. Elültethette a remény öntápláló kis magvát a kancellár fejében, ami hamar átszőheti gondolatait, ha hagyja igazán kibontakozni.
Legalább sikerült meglepnie és nem szédíti tovább kacskaringós szófordulatokkal. Hiszen szóhoz sem jut! Soraya elmosolyodik hirtelen jött győzelmén, no nem hiéna módjára, épp csak haloványan. Az elé penderedő kancellárnak úgy tűnhet, hogy a csók hatása ez, amit egy meglepett sóhaj töröl le arcáról.*
~ Ez most komoly? ~
*Bizonyára találna rá módot, hogy eltakarítsa az útból és nagyon szeretné is megtenni. Türelmetlen egy fráter ez a drágalátos kancellár úr. Igazság szerint korábbi beszélgetésükre hivatkozva meg is érdemelné, hogy Soraya most elküldje a búsba. De nem teszi. Sosem vágyódott ilyen szavak után, sem egy férfi társasága iránt. Mégis ha más nem, legalább a kihívás, hogy betörhet egy magához hasonló csökönyös szamarat maradásra készteti.
Kedves mosolyra húzódnak az ében ajkak és közelebb is lép Habrertushoz. Na nem simul hozzá, meg nem nyomul, hiszen ő szemérmes nemes kisasszony, aki nem ismert még férfit ÚGY, ahogy azt Habrertus most kívánná.*
- Már így is eléggé zavarban vagyok, kérem ne tetőzze ezt még ily kedves szavakkal!
*Szerencsére bőrének obszidián tónusa amúgy sem tenné lehetővé, így nem hiányzik az, hogy arcpírt aligha lehetne imitálni. Így csak lesüti szemét egy pillanatra, mint aki nem tudja állni a kancellár mohó pillantását.*
- Mindazonáltal szívesen maradok még, ha ezzel nem keverem bajba!
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.27 18:41:35
*Megtette. Meg kellett tennie. Lassacskán hatalmi harccá válik ez kettejük közt. Büszkeségük, akár két faltörő kos csap össze újra és újra, hogy fejüket megrázva újból nekifutáshoz készülődjenek. Neki kell nyernie. S talán ezt a fordulót sikerült is megnyernie. Elültethette a remény öntápláló kis magvát a kancellár fejében, ami hamar átszőheti gondolatait, ha hagyja igazán kibontakozni.
Legalább sikerült meglepnie és nem szédíti tovább kacskaringós szófordulatokkal. Hiszen szóhoz sem jut! Soraya elmosolyodik hirtelen jött győzelmén, no nem hiéna módjára, épp csak haloványan. Az elé penderedő kancellárnak úgy tűnhet, hogy a csók hatása ez, amit egy meglepett sóhaj töröl le arcáról.*
~ Ez most komoly? ~
*Bizonyára találna rá módot, hogy eltakarítsa az útból és nagyon szeretné is megtenni. Türelmetlen egy fráter ez a drágalátos kancellár úr. Igazság szerint korábbi beszélgetésükre hivatkozva meg is érdemelné, hogy Soraya most elküldje a búsba. De nem teszi. Sosem vágyódott ilyen szavak után, sem egy férfi társasága iránt. Mégis ha más nem, legalább a kihívás, hogy betörhet egy magához hasonló csökönyös szamarat maradásra készteti.
Kedves mosolyra húzódnak az ében ajkak és közelebb is lép Habrertushoz. Na nem simul hozzá, meg nem nyomul, hiszen ő szemérmes nemes kisasszony, aki nem ismert még férfit ÚGY, ahogy azt Habrertus most kívánná.*
- Már így is eléggé zavarban vagyok, kérem ne tetőzze ezt még ily kedves szavakkal!
*Szerencsére bőrének obszidián tónusa amúgy sem tenné lehetővé, így nem hiányzik az, hogy arcpírt aligha lehetne imitálni. Így csak lesüti szemét egy pillanatra, mint aki nem tudja állni a kancellár mohó pillantását.*
- Mindazonáltal szívesen maradok még, ha ezzel nem keverem bajba!
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.01.27 18:41:35
2418. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:46:16
Üzenet elküldve: 2018-01-26 20:46:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy tudta, de úgy! Szórakozik itten ez a némber, rebegteti a pilláit, kacéran nézeget jobbra-balra, kétértelmű utalásokat tesz, aztán amikor az ember vevő ezekre, akkor mi van? Hiszen még alig csókolta meg, még a nyelvét sem tudta ledugni a másik torkán, máris eltaszítják. Hubi pedig béketűrő ember, fát lehetne vágni a hátán, de most dühbe gurul. Úgy érzi, hogy kijátszották és a hirtelen fellobbanó haragban azért nem kis szerepe van a decens kangörcsnek is.*
- Mi?... *szalad össze a szemöldöke, de tovább nem jut a felháborodásban, mert ekkor valami merően váratlan dolog történik. Nem válogatott sértéseket vágnak a fejéhez, nem utasítják vissza keresetlen szavakkal egyébként megtisztelő közeledését és még csak nem is próbálta forró mécsviasszal leönteni. Igen, ilyenre is volt precedens. Hanem grabancon ragadja és most ő csókolja meg Hubit. Egy nő. Hubit. Elképesztő. És úgy néz ki, hogy Sora még élvezi is a csókot, legalábbis nem viszolyog látványosan és a csók után sem kezdi pánikszerűen törölgetni a száját.*
- Hát én...
*A jó kancellárnál fölöttébb ritka az olyan alkalom amikor nem találja a szavakat és nem tud bármire rögtönözni egy kisebb litániát, de most pontosan ez a helyzet. Csak nézi csendes elragadtatással a mélységit akinek ezzel az egyszerű fogással sikerült meggyőznie Hubit arról, hogy itt bizony nincs szó holmi alávaló színjátékról. A probléma csak az, hogy Sora most szemérmesen megpróbál olajra lépni.*
- Várjon! *sederedik a kancellár az ajtó elé, elvágva a menekülés útját* Igazság szerint hirtelen nem tudnék olyan fontos teendőt említeni, amit ne vágnék sutba szívesen, csak hogy több időt tölthessek magával.
*Ezt nem részletezi, de talán a pillantásából is látszik, hogy nem feltétlen költészetről óhajt diskurálni.*
- Ha gondolja, hozathatok fel inni- és harapnivalót is. Boldoggá tenne, ha maradna még egy kicsit.
*Legalábbis Hubi reméli, hogy boldog is lesz nagyjából egy óra múlva és ebben a pillanatban megint sajnálja, hogy kencés tégely nélkül indult a városba. De még mindig nem mer előre inni a medve bőrére, ezért sem áll elő konkrét ajánlattal.*
*Úgy tudta, de úgy! Szórakozik itten ez a némber, rebegteti a pilláit, kacéran nézeget jobbra-balra, kétértelmű utalásokat tesz, aztán amikor az ember vevő ezekre, akkor mi van? Hiszen még alig csókolta meg, még a nyelvét sem tudta ledugni a másik torkán, máris eltaszítják. Hubi pedig béketűrő ember, fát lehetne vágni a hátán, de most dühbe gurul. Úgy érzi, hogy kijátszották és a hirtelen fellobbanó haragban azért nem kis szerepe van a decens kangörcsnek is.*
- Mi?... *szalad össze a szemöldöke, de tovább nem jut a felháborodásban, mert ekkor valami merően váratlan dolog történik. Nem válogatott sértéseket vágnak a fejéhez, nem utasítják vissza keresetlen szavakkal egyébként megtisztelő közeledését és még csak nem is próbálta forró mécsviasszal leönteni. Igen, ilyenre is volt precedens. Hanem grabancon ragadja és most ő csókolja meg Hubit. Egy nő. Hubit. Elképesztő. És úgy néz ki, hogy Sora még élvezi is a csókot, legalábbis nem viszolyog látványosan és a csók után sem kezdi pánikszerűen törölgetni a száját.*
- Hát én...
*A jó kancellárnál fölöttébb ritka az olyan alkalom amikor nem találja a szavakat és nem tud bármire rögtönözni egy kisebb litániát, de most pontosan ez a helyzet. Csak nézi csendes elragadtatással a mélységit akinek ezzel az egyszerű fogással sikerült meggyőznie Hubit arról, hogy itt bizony nincs szó holmi alávaló színjátékról. A probléma csak az, hogy Sora most szemérmesen megpróbál olajra lépni.*
- Várjon! *sederedik a kancellár az ajtó elé, elvágva a menekülés útját* Igazság szerint hirtelen nem tudnék olyan fontos teendőt említeni, amit ne vágnék sutba szívesen, csak hogy több időt tölthessek magával.
*Ezt nem részletezi, de talán a pillantásából is látszik, hogy nem feltétlen költészetről óhajt diskurálni.*
- Ha gondolja, hozathatok fel inni- és harapnivalót is. Boldoggá tenne, ha maradna még egy kicsit.
*Legalábbis Hubi reméli, hogy boldog is lesz nagyjából egy óra múlva és ebben a pillanatban megint sajnálja, hogy kencés tégely nélkül indult a városba. De még mindig nem mer előre inni a medve bőrére, ezért sem áll elő konkrét ajánlattal.*
2417. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-25 09:33:13
Üzenet elküldve: 2018-01-25 09:33:13
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Furcsa játék ez, mikor mindkét fél a vadász szerepében kíván tetszelegni. Vajon ki ejti el előbb a másikat? S az áldozat vajon elismeri a másik győzelmét? Míg az üzletről beszélnek Soraya nem sejti, hogy mi körül forognak a jó kancellár tekervényes gondolatai. A kancellár érintésére megint megborzong kissé, mert nem számított rá, hogy újra közeledni próbál még a tárgyalás során. Őszinte meglepetés látható arcán, mikor a korábbi ígéret ellenére egy pofátlan és szemérmetlen kérdés hangzik el. Kissé eltátja száját és mintha néma hápogásba kezdene, ám mielőtt szóhoz jutna a kancellár ajkai övére tapadnak. Hirtelen jött felháborodását nem tudja leplezni,ezért ösztönösen szakítja el ajkát a másikétól, s mellkasának támasztva tenyerét eltolja magától és feláll az asztaltól. Szemeiből nehéz lenne kiolvasni mire is gondol most valójában, s épp csak egy szívdobbanásnyi némaság után ujjai a hajtókába markolnak és gyengéden magához húzza a férfit. Bármennyire is tisztátalan számára a cselekedet, most ő az aki csókkal illeti a kancellárt, s egész jól leplezi ellenérzéseit. Talán még valahol élvezi is a dolgot, de ezt biztosan nem ismerné be magának. Hosszú perceknek tűnik mire feloldozást nyer a csókból és szótlanul pislog néhányat. Úgy fest, mint aki kissé elszégyellte magát iménti tettéért, s nem is bírja néhány másodpernél továbbállni Habrertus tekintetét.*
- Talán ideje volna távoznom, hogy ne tartsam fel tovább bokros teendői közepette!
*Elkapja tekintetét és az ajtó felé tekint, s már fordul is, hogy elinduljon kifelé.*
- Értesítem majd az értékbecslő kapcsán!
*Furcsa játék ez, mikor mindkét fél a vadász szerepében kíván tetszelegni. Vajon ki ejti el előbb a másikat? S az áldozat vajon elismeri a másik győzelmét? Míg az üzletről beszélnek Soraya nem sejti, hogy mi körül forognak a jó kancellár tekervényes gondolatai. A kancellár érintésére megint megborzong kissé, mert nem számított rá, hogy újra közeledni próbál még a tárgyalás során. Őszinte meglepetés látható arcán, mikor a korábbi ígéret ellenére egy pofátlan és szemérmetlen kérdés hangzik el. Kissé eltátja száját és mintha néma hápogásba kezdene, ám mielőtt szóhoz jutna a kancellár ajkai övére tapadnak. Hirtelen jött felháborodását nem tudja leplezni,ezért ösztönösen szakítja el ajkát a másikétól, s mellkasának támasztva tenyerét eltolja magától és feláll az asztaltól. Szemeiből nehéz lenne kiolvasni mire is gondol most valójában, s épp csak egy szívdobbanásnyi némaság után ujjai a hajtókába markolnak és gyengéden magához húzza a férfit. Bármennyire is tisztátalan számára a cselekedet, most ő az aki csókkal illeti a kancellárt, s egész jól leplezi ellenérzéseit. Talán még valahol élvezi is a dolgot, de ezt biztosan nem ismerné be magának. Hosszú perceknek tűnik mire feloldozást nyer a csókból és szótlanul pislog néhányat. Úgy fest, mint aki kissé elszégyellte magát iménti tettéért, s nem is bírja néhány másodpernél továbbállni Habrertus tekintetét.*
- Talán ideje volna távoznom, hogy ne tartsam fel tovább bokros teendői közepette!
*Elkapja tekintetét és az ajtó felé tekint, s már fordul is, hogy elinduljon kifelé.*
- Értesítem majd az értékbecslő kapcsán!
2416. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-24 20:29:41
Üzenet elküldve: 2018-01-24 20:29:41
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ám legyen. *bólint megengedően* Biztos vagyok benne, hogy sikerül olyan értékbecslőt találnunk, akit mindkét fél elfogad és az általa megállapított becsérték is közel elfogadható lesz mind a Dwirinthalen-ház, mind a Vashegy számára.
*Ezután még egy ideig az üzleti ügyekkel foglalkoznak és Hubi nem is tudná megmondani, hogy melyik volt az a pillanat, amikor gyanakodni kezdett. De az ismert mondás szerint ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az nem is az. Talán az volt az a pillanat, amikor a mélységiről a visszafogott jégkirálynő máza olvadozni kezdett és egyre sokatmondóbb pillantásokat vetett rá. A jó kancellár pedig kínban van. Hallgasson arra a hangra bensőjében, mely azt sutyorogja, hogy mindez csupán Sora jól kigondolt taktikája. Az asszonyok közismert aljas rafinériájával arra játszik, hogy a férfiember könnyen manipulálható akár pár csábos pillantással is. Na de mi van akkor, ha Sora - még ha időbe is telt neki - csak felismerte, hogy kivel áll szemben. Márpedig melyik épeszű nő ne érezne vágyat, hogy közelebbi ismeretséget kössön egy olyan jó modorú, művelt, finom úriemberrel, mint Habrertus? Hogy ellenállhatatlan sármjáról most említés se tétessék. Úgyhogy döntésre jut, ami talán senki sem ér meglepetésként.*
- Mondja csak, kedves Soraya... *áll meg a nőstény előtt és jobbjával finoman megfogja annak karját, feltéve, hogy az nem próbál máris visszakozni* Nagyon ellenére lenne, ha nem ragaszkodnánk mereven a menü rendjéhez és a minden bizonnyal ízletes főfogás előtt inkább az ínycsiklandó desszertet kóstolnám meg?
*Most már csak annyi van hátra, hogy meg is próbálja csókolni Sorát.*
- Ám legyen. *bólint megengedően* Biztos vagyok benne, hogy sikerül olyan értékbecslőt találnunk, akit mindkét fél elfogad és az általa megállapított becsérték is közel elfogadható lesz mind a Dwirinthalen-ház, mind a Vashegy számára.
*Ezután még egy ideig az üzleti ügyekkel foglalkoznak és Hubi nem is tudná megmondani, hogy melyik volt az a pillanat, amikor gyanakodni kezdett. De az ismert mondás szerint ha valami túl szép ahhoz, hogy igaz legyen, akkor az nem is az. Talán az volt az a pillanat, amikor a mélységiről a visszafogott jégkirálynő máza olvadozni kezdett és egyre sokatmondóbb pillantásokat vetett rá. A jó kancellár pedig kínban van. Hallgasson arra a hangra bensőjében, mely azt sutyorogja, hogy mindez csupán Sora jól kigondolt taktikája. Az asszonyok közismert aljas rafinériájával arra játszik, hogy a férfiember könnyen manipulálható akár pár csábos pillantással is. Na de mi van akkor, ha Sora - még ha időbe is telt neki - csak felismerte, hogy kivel áll szemben. Márpedig melyik épeszű nő ne érezne vágyat, hogy közelebbi ismeretséget kössön egy olyan jó modorú, művelt, finom úriemberrel, mint Habrertus? Hogy ellenállhatatlan sármjáról most említés se tétessék. Úgyhogy döntésre jut, ami talán senki sem ér meglepetésként.*
- Mondja csak, kedves Soraya... *áll meg a nőstény előtt és jobbjával finoman megfogja annak karját, feltéve, hogy az nem próbál máris visszakozni* Nagyon ellenére lenne, ha nem ragaszkodnánk mereven a menü rendjéhez és a minden bizonnyal ízletes főfogás előtt inkább az ínycsiklandó desszertet kóstolnám meg?
*Most már csak annyi van hátra, hogy meg is próbálja csókolni Sorát.*
2415. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-23 21:34:57
Üzenet elküldve: 2018-01-23 21:34:57
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nagyon úgy tűnik, hogy a szende szűz ábránd bevált a kancellárnál, hiszen Soraya úgy érzi, hogy ismét hízelgésen kapja. Nem kellene ezen meglepődnie, hisz már tapasztalta a tavernában való megismerkedésükkor, hogy az akkor alkalmazott enyhe nyomulás, rögtön gyanakvásra, s majdhogynem menekülésre késztette a férfit. De egy ilyen büszke embernél ez nem is csoda, bizonyára ő szereti a kezében tartani a gyeplőt, meghagyja hát neki ezt az illúziót.
Pillantása összefonódik a kancelláréval, ábrázatából pedig egészen úgy tűnik, mintha vágyakozón inná annak nyájas szavait. Ajkai mintha csak csókra várnának, kissé elnyílnak, ahogy Habrertust hallgatja, aki szinte kéjes gyönyörrel beszél a vacsora különleges fogásáról. S ő maga is nyel egyet már-már önkénytelenül, mikor a kancellár sorai végéhez ér. Mintha csak ámulatból térne magához zavartan pislog egyet és inkább a papírok felé fordítja figyelmét, ahogy egy valóban szemérmes, mégis bűnös élvezetekre vágyakozó nemes kisasszony tenné. Így sajnos nem lehet tanúja a testét lakmározó falánk pillantásnak.*
- Rendben, akkor sültet készíttetek.
*Szófukarsága sem véletlen, s mintha még mindig zavarát leplezné újra a papírok forgatásába kezd. Valójában szívesen keresne köztük olyat, amire hivatkozhatna, de nyilvánvalóan ilyet nem bocsátottak rendelkezésre. Mindegyiken nagy és vastag plusz jelek és sorakozó nullák kívánják meggyőzni a gyanútlant egy jó befektetésről.*
- Nem is feltételeztem mást Kedves! Azonban valóban szükségét érezném egy hivatalos értékbecslésnek, hogy meggyőződhessünk arról mennyit is ér pontosan ez az ingatlan. S aztán születhet döntés arról, hogy a Hadúr hajlandó-e megválni tőle annyiért, s hogy jómagam szánok-e rá annyit!
*Mosolyodik el végül, mint ki visszanyerte végre határozottságát, most hogy újfent üzleti témához kanyarodtak.*
*Nagyon úgy tűnik, hogy a szende szűz ábránd bevált a kancellárnál, hiszen Soraya úgy érzi, hogy ismét hízelgésen kapja. Nem kellene ezen meglepődnie, hisz már tapasztalta a tavernában való megismerkedésükkor, hogy az akkor alkalmazott enyhe nyomulás, rögtön gyanakvásra, s majdhogynem menekülésre késztette a férfit. De egy ilyen büszke embernél ez nem is csoda, bizonyára ő szereti a kezében tartani a gyeplőt, meghagyja hát neki ezt az illúziót.
Pillantása összefonódik a kancelláréval, ábrázatából pedig egészen úgy tűnik, mintha vágyakozón inná annak nyájas szavait. Ajkai mintha csak csókra várnának, kissé elnyílnak, ahogy Habrertust hallgatja, aki szinte kéjes gyönyörrel beszél a vacsora különleges fogásáról. S ő maga is nyel egyet már-már önkénytelenül, mikor a kancellár sorai végéhez ér. Mintha csak ámulatból térne magához zavartan pislog egyet és inkább a papírok felé fordítja figyelmét, ahogy egy valóban szemérmes, mégis bűnös élvezetekre vágyakozó nemes kisasszony tenné. Így sajnos nem lehet tanúja a testét lakmározó falánk pillantásnak.*
- Rendben, akkor sültet készíttetek.
*Szófukarsága sem véletlen, s mintha még mindig zavarát leplezné újra a papírok forgatásába kezd. Valójában szívesen keresne köztük olyat, amire hivatkozhatna, de nyilvánvalóan ilyet nem bocsátottak rendelkezésre. Mindegyiken nagy és vastag plusz jelek és sorakozó nullák kívánják meggyőzni a gyanútlant egy jó befektetésről.*
- Nem is feltételeztem mást Kedves! Azonban valóban szükségét érezném egy hivatalos értékbecslésnek, hogy meggyőződhessünk arról mennyit is ér pontosan ez az ingatlan. S aztán születhet döntés arról, hogy a Hadúr hajlandó-e megválni tőle annyiért, s hogy jómagam szánok-e rá annyit!
*Mosolyodik el végül, mint ki visszanyerte végre határozottságát, most hogy újfent üzleti témához kanyarodtak.*
2414. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:02:31
Üzenet elküldve: 2018-01-23 18:02:31
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Örömmel veszi, hogy végre olyan nőszeméllyel akadt össze, aki felismerte személye fontosságát és privilégiumnak tekinti, hogy a kancellár megtisztelte kitüntető figyelmével. Igazán kár, hogy ezért ilyen messzire kellett utaznia, ugyanis a Vashegyen ilyesminek nyomát sem találja. Ott van például az a vörös. Ahelyett, hogy a megtiszteltetéstől elalélva ugrott volna fejest az ágyába, a mai napig megjegyzéseket tesz neki azért, mert azt ajánlotta, hogy... mindegy.*
- Meg vagyok győződve róla, hogy a Dwirinthalen-ház minden részletre igényesen figyel, így a konyha is kitűnő. *mosolyog nyájasan és ebben a pillanatban igazán nyeregben érzi magát* Egy ízletes sültet szívesen vennék. Gyönge húst...
*Nyel egyet és amikor úgy gondolja, hogy Sora épp nem figyel rá, olyan pillantást vet a mélységire, amiből világos lehet, hogy itt nem a vacsorára gondolt és nem is azért nyeldekel, mert éhkoppon van. Amikor a vevőjelölt szavaiból kiviláglik, hogy sokallja a kért összeget, nem lepődik meg. Ilyen alkalmakkor az alkudzás szinte kötelező elem. Ezért is van, hogy az eladó ennek megfelelően állapítja meg a kiindulási árat. Azonban a kínált összeg mégis arcpirítóan alacsony, bár nem adja jelét, hogy ezen felháborodna az ötven százalékos leértékelésre tett indítványon.*
- Amennyiben óhajtja, nem látom akadályát, hogy egy független szakértő véleményét is kikérjük az ügyben. *bólint egyet, aztán sajnálkozva megcsóválja a fejét* Meg kell mondjam azonban, hogy kétezer arany fájdalmasan kevés lenne ezért a kifogástalan állapotban lévő, jól bejáratott fogadóért. Biztos vagyok benne, hogy ezt kegyed is belátja, tudniillik ezt az ajánlatot kénytelen vagyok komolytalannak venni és szomorítana, ha ez a reményteljes találkozó ilyen hamar véget is érne.
*Töpreng egy vonásnyit.*
- Noha a Hadúrtól nem kaptam konkrét utasításokat arra nézve, hogy a Vashegy mennyit hajlandó engedni a vételárból, de azt hiszem bátran mondhatom, hogy háromezer-ötszáz aranyig készek vagyunk lemenni, értékbecslői vélemény nélkül is.
*Örömmel veszi, hogy végre olyan nőszeméllyel akadt össze, aki felismerte személye fontosságát és privilégiumnak tekinti, hogy a kancellár megtisztelte kitüntető figyelmével. Igazán kár, hogy ezért ilyen messzire kellett utaznia, ugyanis a Vashegyen ilyesminek nyomát sem találja. Ott van például az a vörös. Ahelyett, hogy a megtiszteltetéstől elalélva ugrott volna fejest az ágyába, a mai napig megjegyzéseket tesz neki azért, mert azt ajánlotta, hogy... mindegy.*
- Meg vagyok győződve róla, hogy a Dwirinthalen-ház minden részletre igényesen figyel, így a konyha is kitűnő. *mosolyog nyájasan és ebben a pillanatban igazán nyeregben érzi magát* Egy ízletes sültet szívesen vennék. Gyönge húst...
*Nyel egyet és amikor úgy gondolja, hogy Sora épp nem figyel rá, olyan pillantást vet a mélységire, amiből világos lehet, hogy itt nem a vacsorára gondolt és nem is azért nyeldekel, mert éhkoppon van. Amikor a vevőjelölt szavaiból kiviláglik, hogy sokallja a kért összeget, nem lepődik meg. Ilyen alkalmakkor az alkudzás szinte kötelező elem. Ezért is van, hogy az eladó ennek megfelelően állapítja meg a kiindulási árat. Azonban a kínált összeg mégis arcpirítóan alacsony, bár nem adja jelét, hogy ezen felháborodna az ötven százalékos leértékelésre tett indítványon.*
- Amennyiben óhajtja, nem látom akadályát, hogy egy független szakértő véleményét is kikérjük az ügyben. *bólint egyet, aztán sajnálkozva megcsóválja a fejét* Meg kell mondjam azonban, hogy kétezer arany fájdalmasan kevés lenne ezért a kifogástalan állapotban lévő, jól bejáratott fogadóért. Biztos vagyok benne, hogy ezt kegyed is belátja, tudniillik ezt az ajánlatot kénytelen vagyok komolytalannak venni és szomorítana, ha ez a reményteljes találkozó ilyen hamar véget is érne.
*Töpreng egy vonásnyit.*
- Noha a Hadúrtól nem kaptam konkrét utasításokat arra nézve, hogy a Vashegy mennyit hajlandó engedni a vételárból, de azt hiszem bátran mondhatom, hogy háromezer-ötszáz aranyig készek vagyunk lemenni, értékbecslői vélemény nélkül is.
2413. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-22 09:59:54
Üzenet elküldve: 2018-01-22 09:59:54
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ez igazán örvendetes hír! Volna valami különlegesség, amire vágyna? A szakácsnőnk rendkívüli tehetséggel bír mindenféle ínyenc fogás elkészítésében!
*Kínálkozik tovább, bár számára is nyilvánvaló, hogy a jó kancellár valami különleges desszertre vágyna inkább. Az pedig majdnem mindegy, hogy vacsora előtt, helyett vagy után. Azonban ideje visszatérni az üzletre, s elhangzik a vételár is. Mosolya nem fakul, sőt kiszélesedik, legszívesebben kacagni támadna kedve. Jó ízűen, hangosan hahotázva, mint aki épp az évszázad viccének volt fültanúja. De nemes hölgy nem viselkedhet ilyen otrombán, ezért csak megköszörüli a torkát és lenyeli a torkát csiklandozó vihorászást.*
- Valójában nem vagyok egy kimondott értékbecslő, de úgy vélem, hogy ennyi pénzért már jobb környéken is találnék ilyen ingatlant.
~ Ennek a barbár majomnak agyára ment a feleségkeresés. ~
*Ami bizonyára nem is csoda, hiszen a nemes kisasszonyok hajkurászása nem egy olcsó mulatság. Mindenesetre nem a Dwirinthalen-ház pénzéből fog feleséget vásárolni magának, az már biztos.*
- Szívesen meghallgatnék egy különálló, szakértői véleményt is az ingatlanról. Bár megvallom én a kínált vételár felét volnék hajlandó rááldozni a magam meglátása alapján. De talán meggyőzhető vagyok!
- Ez igazán örvendetes hír! Volna valami különlegesség, amire vágyna? A szakácsnőnk rendkívüli tehetséggel bír mindenféle ínyenc fogás elkészítésében!
*Kínálkozik tovább, bár számára is nyilvánvaló, hogy a jó kancellár valami különleges desszertre vágyna inkább. Az pedig majdnem mindegy, hogy vacsora előtt, helyett vagy után. Azonban ideje visszatérni az üzletre, s elhangzik a vételár is. Mosolya nem fakul, sőt kiszélesedik, legszívesebben kacagni támadna kedve. Jó ízűen, hangosan hahotázva, mint aki épp az évszázad viccének volt fültanúja. De nemes hölgy nem viselkedhet ilyen otrombán, ezért csak megköszörüli a torkát és lenyeli a torkát csiklandozó vihorászást.*
- Valójában nem vagyok egy kimondott értékbecslő, de úgy vélem, hogy ennyi pénzért már jobb környéken is találnék ilyen ingatlant.
~ Ennek a barbár majomnak agyára ment a feleségkeresés. ~
*Ami bizonyára nem is csoda, hiszen a nemes kisasszonyok hajkurászása nem egy olcsó mulatság. Mindenesetre nem a Dwirinthalen-ház pénzéből fog feleséget vásárolni magának, az már biztos.*
- Szívesen meghallgatnék egy különálló, szakértői véleményt is az ingatlanról. Bár megvallom én a kínált vételár felét volnék hajlandó rááldozni a magam meglátása alapján. De talán meggyőzhető vagyok!
2412. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:04:16
Üzenet elküldve: 2018-01-21 19:04:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hubi nem ismeri Sorayát, a pletykákat pedig bár szívesen fogyasztja, helyén tudja kezelni őket. Hallotta ő is, hogy ez a mélységi némber egy valóságos jégkirálynő, de ha ez így is van, eddig ügyesen titkolja. Inkább csak visszafogott és illemtudó, de hát ebben igazán semmi kivetnivalót nem lehet találni. Meg van elégedve magával, hogy jó időben fújt visszavonulót. Úgy látszott, hogy Sorayát csak elijesztené, ha továbbra is rámenősen folytatná és nem szeretné elveszíteni azokat az eredményeket, amiket elért. Hiszen már kapott egy vacsorameghívást.*
- Félreértett. *mosolyodik el és háta mögött összekulcsolt kezekkel megáll az asztal mellett, ahogy Sora az iratokat kezdi tanulmányozni* Teendőim közé egy vacsorával egybekötött kellemes estét igazán be tudok szúrni.
*Ez megint úgy hangozhat, mintha önnön fontosságát hangsúlyozná, ez pedig egy határon túl már kontraproduktív lehet.*
- Úgy értem, köszönettel fogadom el a meghívását és türelmetlenül várom, hogy fehér asztal mellett ismerhessük meg egymást jobban.
*Míg Soraya a papírokat tanulmányozza csöndben marad, nem kívánja zavarni. Hiszen az üzlet is van olyan fontos, mint az azt követő kellemes levezetés. Erről persze eszébe jut, hogy azt a közelebbi megismerkedést mégsem az asztalnál tervezné, de ha úgy alakul, neki az sem rossz. Kicsit kemény ugyan egy ebédlőasztal lapja, de nagyobb baja soha ne legyen. Amikor pedig Sora végül felpillant és felteszi a kérdését, elmosolyodik.*
- Mostanra már megismerhette a Pinty szobáit, helyiségeit, sőt bepillantást nyerhetett az üzlet részleteibe is. *tesz egy kézmozdulatot az asztalon heverő iratok felé* Így biztos vagyok benne, hogy nem tartja majd elrugaszkodottnak a négyezer aranyas vételárat.
*Hubi nem ismeri Sorayát, a pletykákat pedig bár szívesen fogyasztja, helyén tudja kezelni őket. Hallotta ő is, hogy ez a mélységi némber egy valóságos jégkirálynő, de ha ez így is van, eddig ügyesen titkolja. Inkább csak visszafogott és illemtudó, de hát ebben igazán semmi kivetnivalót nem lehet találni. Meg van elégedve magával, hogy jó időben fújt visszavonulót. Úgy látszott, hogy Sorayát csak elijesztené, ha továbbra is rámenősen folytatná és nem szeretné elveszíteni azokat az eredményeket, amiket elért. Hiszen már kapott egy vacsorameghívást.*
- Félreértett. *mosolyodik el és háta mögött összekulcsolt kezekkel megáll az asztal mellett, ahogy Sora az iratokat kezdi tanulmányozni* Teendőim közé egy vacsorával egybekötött kellemes estét igazán be tudok szúrni.
*Ez megint úgy hangozhat, mintha önnön fontosságát hangsúlyozná, ez pedig egy határon túl már kontraproduktív lehet.*
- Úgy értem, köszönettel fogadom el a meghívását és türelmetlenül várom, hogy fehér asztal mellett ismerhessük meg egymást jobban.
*Míg Soraya a papírokat tanulmányozza csöndben marad, nem kívánja zavarni. Hiszen az üzlet is van olyan fontos, mint az azt követő kellemes levezetés. Erről persze eszébe jut, hogy azt a közelebbi megismerkedést mégsem az asztalnál tervezné, de ha úgy alakul, neki az sem rossz. Kicsit kemény ugyan egy ebédlőasztal lapja, de nagyobb baja soha ne legyen. Amikor pedig Sora végül felpillant és felteszi a kérdését, elmosolyodik.*
- Mostanra már megismerhette a Pinty szobáit, helyiségeit, sőt bepillantást nyerhetett az üzlet részleteibe is. *tesz egy kézmozdulatot az asztalon heverő iratok felé* Így biztos vagyok benne, hogy nem tartja majd elrugaszkodottnak a négyezer aranyas vételárat.
2411. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-20 10:50:02
Üzenet elküldve: 2018-01-20 10:50:02
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Habrertus most bizonyára nyeregben érzi magát, hisz a kőszívűként elhíresült Soraya új oldalát ismerhette meg. Egy szelíd, visszafogott, szemérmes nőét. Kár, hogy mindez csak tévképzet, de legalább addig életben kell tartani, míg az a nőstény malmára hajtja a vizet. S lám az úriemberként elhíresült valóban az, nem tukmálja magát a nőstényre, udvariasan vonul vissza a bugyipenderítő ostromból Soraya nagy megkönnyebbülésére.*
- Hálásan köszönöm!
*Valóban hálás a tekintete és megkönnyebbülve löki el magát az ajtótól, hogy végre a tárgyalóba juthassanak és a lényegre térhessenek. Na nem a Habrertus félére, hanem az üzlet lényegére. Helyet foglal az asztalnál és türelmesen vár, míg a kancellár előbányássza a számára oly érdekes papírokat. Mikor elé nyújtja a papírhalmot úgy veszi el tőle, hogy alig észrevehetően kezéhez érjen és ettől újra megjelenik arcán a kissé zavart, szemérmes mosoly.*
- Természetesen megértem, ha nagyon elfoglalt! De szívesen látom bármikor is ér dolga végére.
*Teszi hozzá sejtelmesen, majd beletemetkezik a papírokba.*
~ Könyörögni ugyan nem fogok. ~
*Eszébe jut az is, hogy tehetne némi utalást arra, hogy a fogadóénál biztos kényelmesebb szobát is találhatna a kúriában. De félő, hogy ezzel szemérmes álarcát túl hamar dobná le magáról.
A papírok közt lapozgatva azonban megjegyzi magának, hogy a kancellár látszólagos rögtönzése mögött bizonyára alapos munka lapul. Azok ugyanis nem a jelenlegi helyzethez hasonló forgalomról tanúskodnak. Hogy hamisak-e vagy csak jobb időkből előszedett másolatok, az majdnem teljesen mindegy.*
- Nos kedves Habrertus, mi a kikiáltási ára ennek a csodálatos intézménynek?
*Habrertus most bizonyára nyeregben érzi magát, hisz a kőszívűként elhíresült Soraya új oldalát ismerhette meg. Egy szelíd, visszafogott, szemérmes nőét. Kár, hogy mindez csak tévképzet, de legalább addig életben kell tartani, míg az a nőstény malmára hajtja a vizet. S lám az úriemberként elhíresült valóban az, nem tukmálja magát a nőstényre, udvariasan vonul vissza a bugyipenderítő ostromból Soraya nagy megkönnyebbülésére.*
- Hálásan köszönöm!
*Valóban hálás a tekintete és megkönnyebbülve löki el magát az ajtótól, hogy végre a tárgyalóba juthassanak és a lényegre térhessenek. Na nem a Habrertus félére, hanem az üzlet lényegére. Helyet foglal az asztalnál és türelmesen vár, míg a kancellár előbányássza a számára oly érdekes papírokat. Mikor elé nyújtja a papírhalmot úgy veszi el tőle, hogy alig észrevehetően kezéhez érjen és ettől újra megjelenik arcán a kissé zavart, szemérmes mosoly.*
- Természetesen megértem, ha nagyon elfoglalt! De szívesen látom bármikor is ér dolga végére.
*Teszi hozzá sejtelmesen, majd beletemetkezik a papírokba.*
~ Könyörögni ugyan nem fogok. ~
*Eszébe jut az is, hogy tehetne némi utalást arra, hogy a fogadóénál biztos kényelmesebb szobát is találhatna a kúriában. De félő, hogy ezzel szemérmes álarcát túl hamar dobná le magáról.
A papírok közt lapozgatva azonban megjegyzi magának, hogy a kancellár látszólagos rögtönzése mögött bizonyára alapos munka lapul. Azok ugyanis nem a jelenlegi helyzethez hasonló forgalomról tanúskodnak. Hogy hamisak-e vagy csak jobb időkből előszedett másolatok, az majdnem teljesen mindegy.*
- Nos kedves Habrertus, mi a kikiáltási ára ennek a csodálatos intézménynek?
2410. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-19 19:54:13
Üzenet elküldve: 2018-01-19 19:54:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hát ez nem jött be. Ez a némber jobban ismeri az adás-vételi ügyleteket és még azt is tudja, hogy ilyen esetekben a közvetítő díja az eladót terheli. Könnyed mosollyal tér napirendre lebukásán, hiszen ez még igazán nem ok arra, hogy exkuzálja magát vagy akár tervein változtasson. Főleg, hogy továbbra is kedves szavakat kap. Amikor pedig már-már intim közelségben áll meg Soraya előtt, a nőstány undorát természetesen szemérmességként értékeli.*
- Óhaja számomra parancs. *mosolyog behízelgően, hiszen érezte azt a finom borzongást, ami világosan jelezte számára, hogy Soraya is ugyanúgy vágyik rá, mint ő maga csupán az illem okán kéreti magát. Ez persze tökéletesen érthető, hiszen a mélységinek adnia kell a látszatra, még ha alig várja, hogy pár kellemes órácskát tölthessen egy olyan kifogástalan úriemberrel, mint Habrertus.*
- Talán fáradjunk vissza a tárgyalóba, ott betekinthet azokba az iratokba, melyekre kíváncsi.
*Ha átmennek a másik helyiségbe, Hubi hosszasan kotorászik az üzleti papírokat rejtő szekrényben és végül Sora elé teszi azokat, melyekből a vevőjelölt képet alkothat a Pinty működéséről. Természetesen csak hozzávetőlegesen, mert a jó kancellár megválogatta, hogy miket tesz Sora elé. Elvégre nem biztos még az üzlet, igazán nem kell, hogy az összes egzakt számmal tisztában legyen.*
- Mint bizonyára tudja, igen elfoglalt ember vagyok, az időm szinte percre pontosan be van osztva. *szólal meg a vacsorameghívás hallatán* De igyekszem úgy alakítani teendőim, hogy élhessek megtisztelő meghívásával.
*Most rajta a sor, hogy kicsit kéresse magát. Hiszen egyértelmű, hogy a mélységi kivetette rá a hálóját, ne érezze úgy, hogy Hubi amolyan könnyen megkapható szépfiú.*
*Hát ez nem jött be. Ez a némber jobban ismeri az adás-vételi ügyleteket és még azt is tudja, hogy ilyen esetekben a közvetítő díja az eladót terheli. Könnyed mosollyal tér napirendre lebukásán, hiszen ez még igazán nem ok arra, hogy exkuzálja magát vagy akár tervein változtasson. Főleg, hogy továbbra is kedves szavakat kap. Amikor pedig már-már intim közelségben áll meg Soraya előtt, a nőstány undorát természetesen szemérmességként értékeli.*
- Óhaja számomra parancs. *mosolyog behízelgően, hiszen érezte azt a finom borzongást, ami világosan jelezte számára, hogy Soraya is ugyanúgy vágyik rá, mint ő maga csupán az illem okán kéreti magát. Ez persze tökéletesen érthető, hiszen a mélységinek adnia kell a látszatra, még ha alig várja, hogy pár kellemes órácskát tölthessen egy olyan kifogástalan úriemberrel, mint Habrertus.*
- Talán fáradjunk vissza a tárgyalóba, ott betekinthet azokba az iratokba, melyekre kíváncsi.
*Ha átmennek a másik helyiségbe, Hubi hosszasan kotorászik az üzleti papírokat rejtő szekrényben és végül Sora elé teszi azokat, melyekből a vevőjelölt képet alkothat a Pinty működéséről. Természetesen csak hozzávetőlegesen, mert a jó kancellár megválogatta, hogy miket tesz Sora elé. Elvégre nem biztos még az üzlet, igazán nem kell, hogy az összes egzakt számmal tisztában legyen.*
- Mint bizonyára tudja, igen elfoglalt ember vagyok, az időm szinte percre pontosan be van osztva. *szólal meg a vacsorameghívás hallatán* De igyekszem úgy alakítani teendőim, hogy élhessek megtisztelő meghívásával.
*Most rajta a sor, hogy kicsit kéresse magát. Hiszen egyértelmű, hogy a mélységi kivetette rá a hálóját, ne érezze úgy, hogy Hubi amolyan könnyen megkapható szépfiú.*
2409. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-19 17:04:35
Üzenet elküldve: 2018-01-19 17:04:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Úgy gondolja, hogy nyilvánvaló jelét adta annak, hogy távozni szeretne a helyiségből, így némi zavarra ad okot, hogy Habrertus az ajtónak támaszkodik, ahelyett, hogy inkább kinyitná azt. Soraya mosolyát némi zavar színezi és érdeklődve dönti oldalra fejét kissé, hogy kérdő tekintettel várja mit is óhajt kifejezni ezzel a szócsavarással.*
- Talán tévesek az ismereteim, de ezt a bizonyos közvetítői díjat nem a megbízója felé illene kiszámláznia? No nem vitatom, valóban figyelemre méltó tehetséggel rendelkezik az értékesítés terén... is. Esetleg, ha számomra kedvező árban sikerül megállapodnunk, úgy a megspórolt pénzen szívesen osztozom!
*Feltéve, ha egyáltalán megvásárolja, mert végleges döntést valóban csak a papírok után szeretne hozni. Nem tűnik ugyan egy nyüzsgő, virágzó üzletnek, de lehet csak a napszak nem tartozik a forgalmas időpontok közé. Szemével követi a szobában kört lejtő kancellárt, majd mikor visszatér hozzá, és szinte ijesztő közelséget enged meg magának, most rajta a sor, hogy az ajtónak támassza hátát. Arca ugyan rezzenéstelen és sokkal inkább a taszító érzés készteti hátrálásra, talán a drága kancellár szemérmességének tudja be a finom visszakozást.*
- Drága Habrertus, nagyon hízelgő a közeledése, s a világért sem utasítanám vissza, de tisztelettel kérem, hogy viseltessen irányomban némi türelemmel!
*Bíbor pillantása kérlelőn fürkészi a sóhiányos kecske ábrázatát, aki érezheti, hogy érintése nyomán bizony borzongás fut végig a mélységi egész testében.*
- S ha már a városba kényszerült, akár maradhatna is estére, szívesen látnám ma vacsoránál, ha nincs egyéb elfoglaltsága!
*Úgy gondolja, hogy nyilvánvaló jelét adta annak, hogy távozni szeretne a helyiségből, így némi zavarra ad okot, hogy Habrertus az ajtónak támaszkodik, ahelyett, hogy inkább kinyitná azt. Soraya mosolyát némi zavar színezi és érdeklődve dönti oldalra fejét kissé, hogy kérdő tekintettel várja mit is óhajt kifejezni ezzel a szócsavarással.*
- Talán tévesek az ismereteim, de ezt a bizonyos közvetítői díjat nem a megbízója felé illene kiszámláznia? No nem vitatom, valóban figyelemre méltó tehetséggel rendelkezik az értékesítés terén... is. Esetleg, ha számomra kedvező árban sikerül megállapodnunk, úgy a megspórolt pénzen szívesen osztozom!
*Feltéve, ha egyáltalán megvásárolja, mert végleges döntést valóban csak a papírok után szeretne hozni. Nem tűnik ugyan egy nyüzsgő, virágzó üzletnek, de lehet csak a napszak nem tartozik a forgalmas időpontok közé. Szemével követi a szobában kört lejtő kancellárt, majd mikor visszatér hozzá, és szinte ijesztő közelséget enged meg magának, most rajta a sor, hogy az ajtónak támassza hátát. Arca ugyan rezzenéstelen és sokkal inkább a taszító érzés készteti hátrálásra, talán a drága kancellár szemérmességének tudja be a finom visszakozást.*
- Drága Habrertus, nagyon hízelgő a közeledése, s a világért sem utasítanám vissza, de tisztelettel kérem, hogy viseltessen irányomban némi türelemmel!
*Bíbor pillantása kérlelőn fürkészi a sóhiányos kecske ábrázatát, aki érezheti, hogy érintése nyomán bizony borzongás fut végig a mélységi egész testében.*
- S ha már a városba kényszerült, akár maradhatna is estére, szívesen látnám ma vacsoránál, ha nincs egyéb elfoglaltsága!
2408. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-18 20:27:13
Üzenet elküldve: 2018-01-18 20:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Ebből a nőstényből egyszerűen képtelenség akár minimális lelkesedést is kicsiholni. A korábbiakban látottaktól merőben eltérő berendezésű és díszítésű szoba láttán is majdhogynem ugyanolyan citromba harapott képet vág. És még csak fejest sem ugrik az ágyba. Igazán felháborító. És épp csak körülnézett és máris távozna is. Habrertus más körülmények között előszeretettel foglalkozik kimutatásokkal, iratokkal, de ez most nem az a pillanat.*
- Hogyne, hogyne. *helyesel szórakozottan a felvetésre és hátával a becsukott ajtónak támaszkodik. Mintha tudat alatt ezzel azt kívánná jelezni, hogy a maga részéről még korántsem végzett ebben a szobában.*
- Fontos ismernie az üzletmenetet is, hogy megfontolt döntést hozhasson. Ugyanakkor engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egy apróságra! Ilyesfajta ingatlan ügyleteknél úgy szokás, hogy a közvetítő kiköt magának bizonyos százalékot a vételárból. Nem venném magamnak a bátorságot, hogy kételkedjek abban, kegyed nem fukarkodna szolgálataim illő honorálásával. Mindazonáltal úgy vélem, hogy ha vételi szándékai komolyra fordulnának, úgy minden szempontból előnyös üzletet köthetnénk.
*Elindul az ajtótól és mosolyogva áll meg Soraya előtt. És komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne a mélységi egyébként igen vonzó domborulataira meredjen, hanem a szemébe nézzen.*
- Bizonyára nem veszi merész tiszteletlenségnek, ha lemondok eme fizetségről. Cserében pusztán annyit kérek, hogy egy kicsit ismerjük meg egymást... közelebbről.
*Kinyújtja a karját és ujjaival végigsimít Soraya kezén, már ha a nőstény nem kapja el előle vagy nem tiltakozik más módon. Valahol mélyen úgy érzi, hogy ez a direkt ajánlat kicsit korai még, de kezd elege lenni a köntörfalazásból. És egy kicsit a kangörcs is rátört.*
*Ebből a nőstényből egyszerűen képtelenség akár minimális lelkesedést is kicsiholni. A korábbiakban látottaktól merőben eltérő berendezésű és díszítésű szoba láttán is majdhogynem ugyanolyan citromba harapott képet vág. És még csak fejest sem ugrik az ágyba. Igazán felháborító. És épp csak körülnézett és máris távozna is. Habrertus más körülmények között előszeretettel foglalkozik kimutatásokkal, iratokkal, de ez most nem az a pillanat.*
- Hogyne, hogyne. *helyesel szórakozottan a felvetésre és hátával a becsukott ajtónak támaszkodik. Mintha tudat alatt ezzel azt kívánná jelezni, hogy a maga részéről még korántsem végzett ebben a szobában.*
- Fontos ismernie az üzletmenetet is, hogy megfontolt döntést hozhasson. Ugyanakkor engedje meg, hogy felhívjam figyelmét egy apróságra! Ilyesfajta ingatlan ügyleteknél úgy szokás, hogy a közvetítő kiköt magának bizonyos százalékot a vételárból. Nem venném magamnak a bátorságot, hogy kételkedjek abban, kegyed nem fukarkodna szolgálataim illő honorálásával. Mindazonáltal úgy vélem, hogy ha vételi szándékai komolyra fordulnának, úgy minden szempontból előnyös üzletet köthetnénk.
*Elindul az ajtótól és mosolyogva áll meg Soraya előtt. És komoly erőfeszítéseket kell tennie, hogy ne a mélységi egyébként igen vonzó domborulataira meredjen, hanem a szemébe nézzen.*
- Bizonyára nem veszi merész tiszteletlenségnek, ha lemondok eme fizetségről. Cserében pusztán annyit kérek, hogy egy kicsit ismerjük meg egymást... közelebbről.
*Kinyújtja a karját és ujjaival végigsimít Soraya kezén, már ha a nőstény nem kapja el előle vagy nem tiltakozik más módon. Valahol mélyen úgy érzi, hogy ez a direkt ajánlat kicsit korai még, de kezd elege lenni a köntörfalazásból. És egy kicsit a kangörcs is rátört.*
2407. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-16 21:53:43
Üzenet elküldve: 2018-01-16 21:53:43
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*A zár megadóan kattan és az ajtó kitárul előtte. Odabent pedig egy visszafogott berendezésű szobát talál újabb nagy megkönnyebbülésére. Természetesen nem fog egyből lelkendezni a látványtól, mert ez még mindig nem éri fel az ő igényeinek megfelelő lakhely képét, de legalább nem fintorog és a személyzetnek bizonyára tökéletes lehet. Vetkőzéshez pedig még kevésbé támadt kedve, s kissé meg is lepődik, mikor hallja az ajtó csukódását háta mögött, míg ő a szokásos mustráját tartja. Kicsit talán túlgondolta a kancellár úr ezt a szobára vitel dolgot, de nem fog kétségbeesni attól, hogy esetleg vissza kell őt utasítsa.*
- Minden bizonnyal nagyon kényelmes!
~ De én valójában koporsóban alszom! ~
*Tenné hozzá legszívesebben némi gúnyos éllel, de sikerül lenyelni ellentmondásos érzéseit és mosolyogva megpaskolja a keze ügyéhez legközelebb eső párnát, mintha ő maga volna őártalansága a szeplőtelenül gyermeket fogant leány, akinek fiáról a szegény parasztok rebesgetnek mindenféle dajkameséket. Az amelyiknek még csak gondolata sem ferdült el soha, s tán glória is megjelenne a feje felett, ha nem törné meg a csendet mielőtt az még kínossá válna.*
- Esetleg volnának kéznél kimutatások az elmúlt néhány hónap forgalmáról? Szívesen belenéznék, ha volna rá mód! Hisz a becses szavaknál már csak a számok beszédesebbek!
*Még egy kuncogást is megenged magának, majd visszalép az ajtóhoz, hisz a tárgyalóban nyilván kényelmesebben át tudnák nyálazni az említett papírokat.*
*A zár megadóan kattan és az ajtó kitárul előtte. Odabent pedig egy visszafogott berendezésű szobát talál újabb nagy megkönnyebbülésére. Természetesen nem fog egyből lelkendezni a látványtól, mert ez még mindig nem éri fel az ő igényeinek megfelelő lakhely képét, de legalább nem fintorog és a személyzetnek bizonyára tökéletes lehet. Vetkőzéshez pedig még kevésbé támadt kedve, s kissé meg is lepődik, mikor hallja az ajtó csukódását háta mögött, míg ő a szokásos mustráját tartja. Kicsit talán túlgondolta a kancellár úr ezt a szobára vitel dolgot, de nem fog kétségbeesni attól, hogy esetleg vissza kell őt utasítsa.*
- Minden bizonnyal nagyon kényelmes!
~ De én valójában koporsóban alszom! ~
*Tenné hozzá legszívesebben némi gúnyos éllel, de sikerül lenyelni ellentmondásos érzéseit és mosolyogva megpaskolja a keze ügyéhez legközelebb eső párnát, mintha ő maga volna őártalansága a szeplőtelenül gyermeket fogant leány, akinek fiáról a szegény parasztok rebesgetnek mindenféle dajkameséket. Az amelyiknek még csak gondolata sem ferdült el soha, s tán glória is megjelenne a feje felett, ha nem törné meg a csendet mielőtt az még kínossá válna.*
- Esetleg volnának kéznél kimutatások az elmúlt néhány hónap forgalmáról? Szívesen belenéznék, ha volna rá mód! Hisz a becses szavaknál már csak a számok beszédesebbek!
*Még egy kuncogást is megenged magának, majd visszalép az ajtóhoz, hisz a tárgyalóban nyilván kényelmesebben át tudnák nyálazni az említett papírokat.*
2406. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-16 19:45:13
Üzenet elküldve: 2018-01-16 19:45:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Na végre! Végre valami, ami megnyerte a mélységi tetszését. Hubi tehát olyan képpel és stílusban mutatja be a kis tárgyalót, mintha annak berendezése, stílusa az ő ízlését tükrözné. És ebben van is valami. Ő maga is jobban kedveli ezt a fajta visszafogott eleganciát, mint az ivó harsány díszítését.*
- Örömmel hallom, hogy ez a stílus már elnyerte tetszését. *bólint rá az elismerő szavakra* De gondolom felesleges újfent hangsúlyoznom, hogy a jelenlegi állapotnak csak addig kell fennállnia, míg birtokába nem kerül az ingatlan. Utána bármely részét tetszése szerint alakíttathatja át.
*Az pedig külön öröm, hogy Sora a hálóhelyiség iránt is érdeklődik. Természetesen Hubi sem ma jött fel a falvédőről és nem bízik abban, hogy odabent aztán, a miliőtől elvarázsolva a némber önként és dalolva dobná le magáról a textilt, de gondolatnak nem rossz. Még akkor sem, ha a jó kancellár inkább szeretné saját kezűleg kihámozni ebből a sokat sejtető öltözékből.*
- Parancsoljon! *int előzékenyen az ajtó felé, aminek kilincse bizonyosan enged is, ha Sora megpróbálja. Ugyan minek lenne zárva, ha a bejárati ajtót bekulcsolták? Odabent pedig szinte puritánnak hat a berendezés még akkor is, ha szemmel láthatóan igényes anyagokból készült a kényelmesnek tetsző ágy, a minimális, szinte csak jelzésszerű intarziával díszített szekrény, a kis asztalka vagy akár a kovácsoltvas mosdóállvány.*
- Vajon ez a fekhely már inkább megfelel az igényeinek, kedves Soraya? *mosolyodik el nyájasan mikor Sora után ő is belép a helyiségbe. És még az ajtót is behúzza maga mögött. Persze ez lehet csak berögzült szokás is, nem kell egyből rosszra gondolni. Nem kell, de lehet.*
*Na végre! Végre valami, ami megnyerte a mélységi tetszését. Hubi tehát olyan képpel és stílusban mutatja be a kis tárgyalót, mintha annak berendezése, stílusa az ő ízlését tükrözné. És ebben van is valami. Ő maga is jobban kedveli ezt a fajta visszafogott eleganciát, mint az ivó harsány díszítését.*
- Örömmel hallom, hogy ez a stílus már elnyerte tetszését. *bólint rá az elismerő szavakra* De gondolom felesleges újfent hangsúlyoznom, hogy a jelenlegi állapotnak csak addig kell fennállnia, míg birtokába nem kerül az ingatlan. Utána bármely részét tetszése szerint alakíttathatja át.
*Az pedig külön öröm, hogy Sora a hálóhelyiség iránt is érdeklődik. Természetesen Hubi sem ma jött fel a falvédőről és nem bízik abban, hogy odabent aztán, a miliőtől elvarázsolva a némber önként és dalolva dobná le magáról a textilt, de gondolatnak nem rossz. Még akkor sem, ha a jó kancellár inkább szeretné saját kezűleg kihámozni ebből a sokat sejtető öltözékből.*
- Parancsoljon! *int előzékenyen az ajtó felé, aminek kilincse bizonyosan enged is, ha Sora megpróbálja. Ugyan minek lenne zárva, ha a bejárati ajtót bekulcsolták? Odabent pedig szinte puritánnak hat a berendezés még akkor is, ha szemmel láthatóan igényes anyagokból készült a kényelmesnek tetsző ágy, a minimális, szinte csak jelzésszerű intarziával díszített szekrény, a kis asztalka vagy akár a kovácsoltvas mosdóállvány.*
- Vajon ez a fekhely már inkább megfelel az igényeinek, kedves Soraya? *mosolyodik el nyájasan mikor Sora után ő is belép a helyiségbe. És még az ajtót is behúzza maga mögött. Persze ez lehet csak berögzült szokás is, nem kell egyből rosszra gondolni. Nem kell, de lehet.*
2405. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-16 11:14:05
Üzenet elküldve: 2018-01-16 11:14:05
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Kérésére megközelítik a korábban említett szobákat, ám zárva találják őket. A nőstény egy pillanatra csalódottan biggyeszti le ajkait, majd mikor Habrertus szabadkozva elviharzik megengedőn bólint neki és elmosolyodik. Majd ha eltűnt a lépcsőn unottan szívogatja pipáját és a folyosót is körbejárja lassú léptekkel, végigméricskélve a padlótól a plafonig. Még nem találkozott penészfolttal vagy omladozó burkolattal, ami igazán ígéretes. Nincs nyoma hirtelen jött javítási munkának sem, amivel valami nagyobb hibát próbálnának elrejteni. Egész pompás kis építmény ez a maga módján, csak az elhelyezkedése nem mondható ideálisnak. Egészen elgondolkozik így magányában, ami arcára is kiül, s eltűnik róla a már-már fájó bájmosoly. Ám mikor a jó kancellár újra csatlakozik hozzá szemmel láthatóan felvidul és várakozón lép nyomába, hogy minél előbb betekintést nyerhessen a feltáruló ajtó mögé.*
- Meg kell valljam sokkal impozánsabb hatást kelt!
*Ajkainak íve a szerény mosolyból most szélesebbre húzódnak és a nőstény láthatóan jobb kedvvel lép be a tárgyalóba, ahol lejárja már szokványosnak nevezhető körtáncát az asztal körül. Közben ujjával végigsimít a tömör asztallapon és végigzongorázik egy-egy szék támláján. Itt sem talál olyan hibát, ami említésre méltó lehetne, ezért nem is szakítja félbe a férfi mondandóját. Így ér el az egyik szoba ajtajáig.*
- Nos, ha szabad?
*Ujjai a kilincsre fonódnak és megpróbál benyitni a lakrészbe.*
*Kérésére megközelítik a korábban említett szobákat, ám zárva találják őket. A nőstény egy pillanatra csalódottan biggyeszti le ajkait, majd mikor Habrertus szabadkozva elviharzik megengedőn bólint neki és elmosolyodik. Majd ha eltűnt a lépcsőn unottan szívogatja pipáját és a folyosót is körbejárja lassú léptekkel, végigméricskélve a padlótól a plafonig. Még nem találkozott penészfolttal vagy omladozó burkolattal, ami igazán ígéretes. Nincs nyoma hirtelen jött javítási munkának sem, amivel valami nagyobb hibát próbálnának elrejteni. Egész pompás kis építmény ez a maga módján, csak az elhelyezkedése nem mondható ideálisnak. Egészen elgondolkozik így magányában, ami arcára is kiül, s eltűnik róla a már-már fájó bájmosoly. Ám mikor a jó kancellár újra csatlakozik hozzá szemmel láthatóan felvidul és várakozón lép nyomába, hogy minél előbb betekintést nyerhessen a feltáruló ajtó mögé.*
- Meg kell valljam sokkal impozánsabb hatást kelt!
*Ajkainak íve a szerény mosolyból most szélesebbre húzódnak és a nőstény láthatóan jobb kedvvel lép be a tárgyalóba, ahol lejárja már szokványosnak nevezhető körtáncát az asztal körül. Közben ujjával végigsimít a tömör asztallapon és végigzongorázik egy-egy szék támláján. Itt sem talál olyan hibát, ami említésre méltó lehetne, ezért nem is szakítja félbe a férfi mondandóját. Így ér el az egyik szoba ajtajáig.*
- Nos, ha szabad?
*Ujjai a kilincsre fonódnak és megpróbál benyitni a lakrészbe.*
2404. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-15 20:56:00
Üzenet elküldve: 2018-01-15 20:56:00
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Mindig is szeretett azzal hízelegni magának, hogy átlát az embereken, észreveszi, ha azok nem őszinték. De bosszankodva kell megállapítania, hogy ezen a mélységin képtelen kiigazodni. Minden tapasztalata azt mondja, hogy ezt a szende pózt csupán magára erőltette és sokkal rafináltabb, mint amilyennek el akarja adni magát. És mégis hagyja magát meggyőzni a látszat által, miután sikeresen szájon kapta a bensőjében azt a kisördögöt, aki azt suttogta, hogy ne dőljön be az ámításnak.*
- Ó, ez több, mint amit remélni mertem. *viszonozza bókkal a bókra kapott bókot és mostanra sikerült annyira visszarázódnia a kerékvágásba, hogy el tudja fojtani a meglepett csuklást, ami Sora szavai után kikívánkozna belőle. Vajon jól értelmezte? Mindenesetre kicsit korainak érezné biztosítani a nőstényt arról, hogy noha szándékai természetesen tisztességtelenek, amit tervez, azzal voltaképpen nem venné el az ártatlanságát. Bár valójában Sorának kéne éreznie a lehetőség emelkedett mivoltát. Elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy olyan finom és fontos úriember, mint Hubi, vágja gerincre, illetve hasra, hogy aztán... na mindegy.
Amikor Sora hátat fordít neki, csak a szemeit forgatja. Egyre vonzóbbnak találja ugyanis. Főleg a hátsóját.*
- Hogyne, parancsoljon! *kalauzolja el vendégét a nevezett szobák, pontosabban most a vezetőségi lakrész ajtajához, amit persze zárva talál. Világos, hogy kulcsra zárva tartják.*
- Egy kis türelmét kérem! *heherészik egy sort* Azonnal intézkedem.
*Letrappol a lépcsőn és némi huzakodás után, melynek során nem mulasztja el megemlíteni a személyzetnek, hogy ki is ő és miért kell parancsnak venni a kéréseit, megszerzi a kulcsot. Egy füst alatt tapintatosan megérdeklődi, hogy a Pinty múltjából nem maradt-e készleten némi vazelin, de sajnos nemleges választ kap. Így aztán csak a kulccsal tér vissza az emeletre.*
- Tessék! *nyitja ki az ajtót és engedi maga elé Sorát* Biztos vagyok benne, hogy ez a helyiség inkább kedvére lesz.
*Ez már csak azért is valószínűbb, mert a sötétbarnára pácolt tárgyalóasztallal hivalkodó szoba - ahová jutottak - falairól hiányoznak a mélységi szemeinek olyan utálatos madarak.*
- Kisebb megbeszélések lebonyolítására tökéletesen alkalmas, mint látja. *mutat végig a helyiségen* Ha pedig szükség lenne rá, a tárgyalás oldott légköréről a pincében tárolt, kivételes alkalmakra elkülönített kitűnő borok gondoskodhatnak. Ott pedig *int a tárgyalóból nyíló szoba ajtaja felé* Egy lakószobát találhatunk, természetesen kényelmesebb és... khm... ízlésesebb berendezéssel, mint amit már látott az imént. Ha esetleg óhajtja...
*Kicsit félre is húzódik, hogy ha Sora azt a szobát is megtekintené, úgy ne álljon az útjában. Egyben megfogadja magánan, hogy ha a mélységit oda is sikerül beédesgetnie, csak megpróbál rátérni a tárgyra.*
*Mindig is szeretett azzal hízelegni magának, hogy átlát az embereken, észreveszi, ha azok nem őszinték. De bosszankodva kell megállapítania, hogy ezen a mélységin képtelen kiigazodni. Minden tapasztalata azt mondja, hogy ezt a szende pózt csupán magára erőltette és sokkal rafináltabb, mint amilyennek el akarja adni magát. És mégis hagyja magát meggyőzni a látszat által, miután sikeresen szájon kapta a bensőjében azt a kisördögöt, aki azt suttogta, hogy ne dőljön be az ámításnak.*
- Ó, ez több, mint amit remélni mertem. *viszonozza bókkal a bókra kapott bókot és mostanra sikerült annyira visszarázódnia a kerékvágásba, hogy el tudja fojtani a meglepett csuklást, ami Sora szavai után kikívánkozna belőle. Vajon jól értelmezte? Mindenesetre kicsit korainak érezné biztosítani a nőstényt arról, hogy noha szándékai természetesen tisztességtelenek, amit tervez, azzal voltaképpen nem venné el az ártatlanságát. Bár valójában Sorának kéne éreznie a lehetőség emelkedett mivoltát. Elvégre nem mindenki mondhatja el magáról, hogy egy olyan finom és fontos úriember, mint Hubi, vágja gerincre, illetve hasra, hogy aztán... na mindegy.
Amikor Sora hátat fordít neki, csak a szemeit forgatja. Egyre vonzóbbnak találja ugyanis. Főleg a hátsóját.*
- Hogyne, parancsoljon! *kalauzolja el vendégét a nevezett szobák, pontosabban most a vezetőségi lakrész ajtajához, amit persze zárva talál. Világos, hogy kulcsra zárva tartják.*
- Egy kis türelmét kérem! *heherészik egy sort* Azonnal intézkedem.
*Letrappol a lépcsőn és némi huzakodás után, melynek során nem mulasztja el megemlíteni a személyzetnek, hogy ki is ő és miért kell parancsnak venni a kéréseit, megszerzi a kulcsot. Egy füst alatt tapintatosan megérdeklődi, hogy a Pinty múltjából nem maradt-e készleten némi vazelin, de sajnos nemleges választ kap. Így aztán csak a kulccsal tér vissza az emeletre.*
- Tessék! *nyitja ki az ajtót és engedi maga elé Sorát* Biztos vagyok benne, hogy ez a helyiség inkább kedvére lesz.
*Ez már csak azért is valószínűbb, mert a sötétbarnára pácolt tárgyalóasztallal hivalkodó szoba - ahová jutottak - falairól hiányoznak a mélységi szemeinek olyan utálatos madarak.*
- Kisebb megbeszélések lebonyolítására tökéletesen alkalmas, mint látja. *mutat végig a helyiségen* Ha pedig szükség lenne rá, a tárgyalás oldott légköréről a pincében tárolt, kivételes alkalmakra elkülönített kitűnő borok gondoskodhatnak. Ott pedig *int a tárgyalóból nyíló szoba ajtaja felé* Egy lakószobát találhatunk, természetesen kényelmesebb és... khm... ízlésesebb berendezéssel, mint amit már látott az imént. Ha esetleg óhajtja...
*Kicsit félre is húzódik, hogy ha Sora azt a szobát is megtekintené, úgy ne álljon az útjában. Egyben megfogadja magánan, hogy ha a mélységit oda is sikerül beédesgetnie, csak megpróbál rátérni a tárgyra.*
2403. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-14 17:03:28
Üzenet elküldve: 2018-01-14 17:03:28
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Továbbra is elborzasztják a madármotívumok, így aztán nem okoz nehézséget, hogy akár rájátszás nélkül is nemtetszését sugározza. Persze megérti az értékesítői igyekezetet, viszont a család pénzével okosan kell gazdálkodjon, ha már elődei nem így tettek, alaposan körbe akar nézni, mielőtt végleges döntésre jut. Kutató szemei valóban hibát keresnek, de nem feltétlenül csak az árengedmény reményében, hanem a rejtett hibák elkerülése érdekében. Épp hátát mutatja a jó kancellárnak, mikor őszintének tűnő vallomás bukik ki belőle. Eszébe nem jutna ugyan, hogy a férfit akár egy kicsit közelebb engedje magához, mégis elégedettség tölti el, hogy hiúságát legyezgeti. Ám mikor feléje fordul kissé szemérmesen pillant rá, pont úgy, mint akit őszintén meglepett a semmiből jött bók.*
- Köszönöm kedves szavait Habrertus, bár meg kell valljam kissé zavarba hoz vele!
*Egy kisebb kuncogást hallat, majd lesüti szemét és újra feltekint a férfira.*
- Megvallom az Ön személye sem érdektelen számomra, de bocsássa meg nekem, nem vagyok túl tapasztalt az ilyen ügyletekben!
*Bíbor fényben úszó pillantását összeolvasztja a jó kancellár komisz tekintetével illetődött zavart mímelve. Nem mintha bármikor is vágyott volna ezekre a bizonyos ügyletekre, ezt legalább valóban őszintén közölhette, s talán kissé türelemre inthette vele a férfi közeledését. Elvégre micsoda megtiszteltetés érheti, ha reményei valóra válnak és egy ilyen csodás nőstény őt fogadná először érintetlen szívének bizalmába. Melynek minden mocskos és buja öröm is velejárója lehet.*
- Megtekinteném azokat a szobákat is!
*Töri meg végül a zavarodott csendet és ki is lép a jelenlegi szobából, s így pár pillanatig ismét csak hátát mutatja a férfinek, amit az még mindig szemérmességének vélhet.*
*Továbbra is elborzasztják a madármotívumok, így aztán nem okoz nehézséget, hogy akár rájátszás nélkül is nemtetszését sugározza. Persze megérti az értékesítői igyekezetet, viszont a család pénzével okosan kell gazdálkodjon, ha már elődei nem így tettek, alaposan körbe akar nézni, mielőtt végleges döntésre jut. Kutató szemei valóban hibát keresnek, de nem feltétlenül csak az árengedmény reményében, hanem a rejtett hibák elkerülése érdekében. Épp hátát mutatja a jó kancellárnak, mikor őszintének tűnő vallomás bukik ki belőle. Eszébe nem jutna ugyan, hogy a férfit akár egy kicsit közelebb engedje magához, mégis elégedettség tölti el, hogy hiúságát legyezgeti. Ám mikor feléje fordul kissé szemérmesen pillant rá, pont úgy, mint akit őszintén meglepett a semmiből jött bók.*
- Köszönöm kedves szavait Habrertus, bár meg kell valljam kissé zavarba hoz vele!
*Egy kisebb kuncogást hallat, majd lesüti szemét és újra feltekint a férfira.*
- Megvallom az Ön személye sem érdektelen számomra, de bocsássa meg nekem, nem vagyok túl tapasztalt az ilyen ügyletekben!
*Bíbor fényben úszó pillantását összeolvasztja a jó kancellár komisz tekintetével illetődött zavart mímelve. Nem mintha bármikor is vágyott volna ezekre a bizonyos ügyletekre, ezt legalább valóban őszintén közölhette, s talán kissé türelemre inthette vele a férfi közeledését. Elvégre micsoda megtiszteltetés érheti, ha reményei valóra válnak és egy ilyen csodás nőstény őt fogadná először érintetlen szívének bizalmába. Melynek minden mocskos és buja öröm is velejárója lehet.*
- Megtekinteném azokat a szobákat is!
*Töri meg végül a zavarodott csendet és ki is lép a jelenlegi szobából, s így pár pillanatig ismét csak hátát mutatja a férfinek, amit az még mindig szemérmességének vélhet.*
2402. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:19:47
Üzenet elküldve: 2018-01-14 16:19:47
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Szomorú, hogy a lépcsőzés óta leginkább csak arra gondol, hogy közelebbi ismeretséget kössön azzal a szép formájú és igéző mozgású csípővel. Ennél már csak az szomorúbb, hogy egyébként valóban átlátszó kis trükkje nem vált be. Igazság szerint ez nem lepi meg különösebben. Hiszen mostanában egyszerűen semmi sem jön össze neki a szebbik nemnél és elképzelni sem tudja, hogy mi lehet ennek az oka. Már az is felmerült benne, hogy vele lehet a baj, de ezt azonnal el is vetette, mint teljes képtelenséget.*
- Természetesen. *bólint rá a virágnyelven megfogalmazott elutasításra* Kegyedhez valóban méltatlan ez a hely.
*Mindezt olyan nyájas arccal adja elő, mintha nem az lett volna a terve, hogy kedvező fogadtatás esetén türelmetlenül szaggatná le a ruhát a mélységiről, hogy kisvártatva hasára fordítsa és jobb kezének ujjaival a vazelines tégelybe kotorjon bele. De még azt is otthon felejtette.*
- Minő balszerencse, hogy a Kósza Pinty nem a Gazdagnegyed egyik jó hírű fogadója, elegáns szobákkal és úri igényeket kielégítő ágyakkal. Akkor talán... *mosolyogva legyint egyet* Kérem bocsásson meg, de talán nem veszi sértésnek ha bevallom, hogy szépsége és elragadó személyisége nem hagy hidegen.
*Kezdi úgy érezni, hogy az üzletből nem lesz semmi. Abban biztos, hogy Soraya rá is játszik és elégedetlensége eltúlzott, hogy jobb árat alkudhasson ki, de még így is úgy gondolja, hogy végül olyan ajánlatot kap, amit a Vashegy nevében nem fogadhat majd el. Ettől függetlenül megadja a kért felvilágosítást.*
- Tizenöt olyan szobánk van, melyet bárki igénybe vehet, amennyiben megfizeti a tizenöt aranyat, amennyit egy éjszakai tartózkodásért kérünk. Ezen felül négy további olyan lakrész található itt, melyeket hosszabb távra lehet igénybe venni, esetleg megkülönböztetett vendégszeretetünket élvező vendégek szállnak meg bennük. Továbbá egy lakosztály a hely üzemeltetőinek rendelkezésére áll. Ez utóbbi megbeszélések lebonyolítására is alkalmas és a berendezése is magasabb szintű.
*Elmosolyodik.*
- Talán azt kellett volna elsőnek megmutatnom, hogy kedvezőbb benyomásai lehessenek, de nem kívántam félrevezetni.
*Ez persze nem igaz, egyszerűen csak most jutott eszébe, hogy ha igényesebben felszerelt helyiségbe vezeti Sorát, akkor nagyobb esélyei lehettek volna. Bár nem valószínű, hogy egy művészi igénnyel faragott ágyláb láttán a mélységi haladéktalanul maga fölé teperte volna.*
- Óhajt megtudni még valamit?
*Szomorú, hogy a lépcsőzés óta leginkább csak arra gondol, hogy közelebbi ismeretséget kössön azzal a szép formájú és igéző mozgású csípővel. Ennél már csak az szomorúbb, hogy egyébként valóban átlátszó kis trükkje nem vált be. Igazság szerint ez nem lepi meg különösebben. Hiszen mostanában egyszerűen semmi sem jön össze neki a szebbik nemnél és elképzelni sem tudja, hogy mi lehet ennek az oka. Már az is felmerült benne, hogy vele lehet a baj, de ezt azonnal el is vetette, mint teljes képtelenséget.*
- Természetesen. *bólint rá a virágnyelven megfogalmazott elutasításra* Kegyedhez valóban méltatlan ez a hely.
*Mindezt olyan nyájas arccal adja elő, mintha nem az lett volna a terve, hogy kedvező fogadtatás esetén türelmetlenül szaggatná le a ruhát a mélységiről, hogy kisvártatva hasára fordítsa és jobb kezének ujjaival a vazelines tégelybe kotorjon bele. De még azt is otthon felejtette.*
- Minő balszerencse, hogy a Kósza Pinty nem a Gazdagnegyed egyik jó hírű fogadója, elegáns szobákkal és úri igényeket kielégítő ágyakkal. Akkor talán... *mosolyogva legyint egyet* Kérem bocsásson meg, de talán nem veszi sértésnek ha bevallom, hogy szépsége és elragadó személyisége nem hagy hidegen.
*Kezdi úgy érezni, hogy az üzletből nem lesz semmi. Abban biztos, hogy Soraya rá is játszik és elégedetlensége eltúlzott, hogy jobb árat alkudhasson ki, de még így is úgy gondolja, hogy végül olyan ajánlatot kap, amit a Vashegy nevében nem fogadhat majd el. Ettől függetlenül megadja a kért felvilágosítást.*
- Tizenöt olyan szobánk van, melyet bárki igénybe vehet, amennyiben megfizeti a tizenöt aranyat, amennyit egy éjszakai tartózkodásért kérünk. Ezen felül négy további olyan lakrész található itt, melyeket hosszabb távra lehet igénybe venni, esetleg megkülönböztetett vendégszeretetünket élvező vendégek szállnak meg bennük. Továbbá egy lakosztály a hely üzemeltetőinek rendelkezésére áll. Ez utóbbi megbeszélések lebonyolítására is alkalmas és a berendezése is magasabb szintű.
*Elmosolyodik.*
- Talán azt kellett volna elsőnek megmutatnom, hogy kedvezőbb benyomásai lehessenek, de nem kívántam félrevezetni.
*Ez persze nem igaz, egyszerűen csak most jutott eszébe, hogy ha igényesebben felszerelt helyiségbe vezeti Sorát, akkor nagyobb esélyei lehettek volna. Bár nem valószínű, hogy egy művészi igénnyel faragott ágyláb láttán a mélységi haladéktalanul maga fölé teperte volna.*
- Óhajt megtudni még valamit?
2401. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-01-14 15:39:16
Üzenet elküldve: 2018-01-14 15:39:16
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Nem titok előtte Habrertus úr illem tudatlan udvariasságának oka, úgyhogy lehet, hogy kissé rá is segít a lépcsőzés közben amúgy is ringó csípőjének kilengésére. Na épp csak annyira, hogy még inkább szemet gyönyörködtető látványt nyújtson, s ne váljon nevetségessé. Mikor felérnek a sötét folyosón nem sok látnivalót talál, ám a jó kancellár hamar feltalálja magát és rögtön szobára invitálja a nőstényt. Be is vonul a saját lakosztályához képest szűkös kis helyiségbe, bár magában megjegyzi, hogy valóban takaros kis szoba ez.*
~ Csak lapostetveknek. ~
*Teszi hozzá gondolatban a poloskákra irányuló bizonygatáshoz és persze esze ágában sincs kipróbálni a matracot.*
- Minden bizonnyal igazat mond kedves Habrertus, de nem valószínű, hogy valaha is az én igényeimnek kell megfeleljen ez a fekhely!
*Mosolyodik ez az olcsó trükköt kikosarazván és inkább az erkélyhez sétál, ami véleménye szerint szintén túl nagy jelentőséget kap. Elvégre nem túl felemelő látvány az alattuk elterülő szegénynegyed, még akkor sem, ha ez még annak is talán a kevésbé nyomorult része.*
- Hány szobájuk is van összesen?
*Kérdezi elgondolkodva míg az erkélyről visszasétálva a falakat kezdi nézni, mintha gondolatban már tervezgetné, hogy miféle átalakításokat eszközölne.*
*Nem titok előtte Habrertus úr illem tudatlan udvariasságának oka, úgyhogy lehet, hogy kissé rá is segít a lépcsőzés közben amúgy is ringó csípőjének kilengésére. Na épp csak annyira, hogy még inkább szemet gyönyörködtető látványt nyújtson, s ne váljon nevetségessé. Mikor felérnek a sötét folyosón nem sok látnivalót talál, ám a jó kancellár hamar feltalálja magát és rögtön szobára invitálja a nőstényt. Be is vonul a saját lakosztályához képest szűkös kis helyiségbe, bár magában megjegyzi, hogy valóban takaros kis szoba ez.*
~ Csak lapostetveknek. ~
*Teszi hozzá gondolatban a poloskákra irányuló bizonygatáshoz és persze esze ágában sincs kipróbálni a matracot.*
- Minden bizonnyal igazat mond kedves Habrertus, de nem valószínű, hogy valaha is az én igényeimnek kell megfeleljen ez a fekhely!
*Mosolyodik ez az olcsó trükköt kikosarazván és inkább az erkélyhez sétál, ami véleménye szerint szintén túl nagy jelentőséget kap. Elvégre nem túl felemelő látvány az alattuk elterülő szegénynegyed, még akkor sem, ha ez még annak is talán a kevésbé nyomorult része.*
- Hány szobájuk is van összesen?
*Kérdezi elgondolkodva míg az erkélyről visszasétálva a falakat kezdi nézni, mintha gondolatban már tervezgetné, hogy miféle átalakításokat eszközölne.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409