//Második szál//
*Nem kerüli el a figyelmét, hogy Soraya kikerüli a kérést és nem kezdi el részletezni, hogy miféléket hallott a derék kancellár felől. Arra következtet, hogy azok olyan mocskosak, hogy az előkelő mélységi szájára sem venné ama szavakat. Nagyon helyes! Hubi ugyanis nagyjából tudja, hogy miket rebesgetnek róla és néhány apróbb túlzástól eltekintve nem is nagyon járnak messze az igazságtól. Természetesen tud normálisan viselkedni, kellő önuralommal nemet tud mondani arra, hogy különféle perverzióinak hódoljon, - erős jellem, meg kell hagyni! - csak hát úgy korántsem olyan érdekes és szórakoztató az élet.*
- Látja, kedves Soraya, nem szabad mindenféle oktalan szóbeszédnek felülni. *jegyzi meg enyhén korholó éllel, de arra azért vigyáz, hogy ez ne legyen lekezelő* Az ilyesmi igen kellemetlen lehet annak, akit önhibáján kívül nyelvére vett a nép. Megvallom, nekem is fáj, hogy kegyed... *elmosolyodik, legyint egyet* No de ami elmúlt, az elmúlt. Inkább annak örülök, hogy sikerült meggyőznöm róla, hogy a rágalmak igaztalanok.
*Kicsit kenetteljes, hiszen ha minden jól megy, Soraya záros határidőn belül személyes megtapasztalás útján szerez bizonyosságot arról, hogy a pletykák néha bizony igazak. De ki tudja? Talán úgy fogja vélni, hogy amit Hubi mocskos kis titkainak tartanak mások, azt a mélységi nem fogja undortónak találni. Közben megérkeznek az étkek és kis elégedettséggel veszi tudomásul, hogy sikerült lenyűgöznie kiszemeltjét. Sora megdöbbenését ugyanis így értelmezi.*
- Parancsoljon! *mosolyodik el, és elkezdi Sora elé tálalni a halat, bőséges körettel és természetesen az elmaradhatatlan citromszeletekkel. Közben forrón reméli, hogy annyira azért nem fog megízleni neki, hogy Hubival is meg akarja majd kóstoltatni. A jó kancellár ki nem állhatja a halat. Magának a vadpecsenyéből szel és hiába úriember, meggyőződése, hogy az ilyesmit két kézzel fogva, zsírtól csöpögő pofával lehet csak igazán jóízűen enni. Ettől természetesen most eltekint, így csak késsel és villával fogja csipegetni. Legfeljebb annyira engedi el magát, hogy tör a friss, roppanós héjú cipóból és azt néha megmártja a sűrű szaftban.*
- Jó étvágyat! *felveszi az evőeszközöket és elmosolyodik* Tudja, ez furcsa. Kegyed hívott vacsorára és mégis én látom vendégül. Ne értsen félre, nagy örömömre szolgál ez.
*Ha Sora megkóstolta a halat, még egy kérdést feltesz.*
- Nos, mi az ítélet? Maradhat a konyha személyzete?
A hozzászólás írója (Habrertus Vachaoz Ruuhrijehr) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.07 20:19:45