Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 124 (2461. - 2480. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2480. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 23:48:41
Üzenet elküldve: 2018-02-23 23:48:41
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
*Miután éppen most tette magáéva a lányt meglehetősen sokféle módon, így egyelőre kevéssé foglalkozik az élesen villogó pillantással. Hovatovább el is várja.*
- Aha. *közben azonban már a Pintyet próbálja legalább lélekben megszépíteni, de nem megy. Ez egy lepratelep.*
- Meglájuk. Én egyelőre annyit mondok, hogy talán... nem vagy egyértelműen préda. *pillant a nőre, majd elégedetten bólint, amikor az nem tutujgatja tovább az üvegcsét.*
- A patronáltam leszel; sikered az én sikerem is, kudarcod rám is rossz fényt vet. Sokat kell még tanulnod, de úgy találom... jók az alapok. *rövid, tünékeny mosoly.*
- Most jön majd a bizalom próbája... hamarosan...
*Miután éppen most tette magáéva a lányt meglehetősen sokféle módon, így egyelőre kevéssé foglalkozik az élesen villogó pillantással. Hovatovább el is várja.*
- Aha. *közben azonban már a Pintyet próbálja legalább lélekben megszépíteni, de nem megy. Ez egy lepratelep.*
- Meglájuk. Én egyelőre annyit mondok, hogy talán... nem vagy egyértelműen préda. *pillant a nőre, majd elégedetten bólint, amikor az nem tutujgatja tovább az üvegcsét.*
- A patronáltam leszel; sikered az én sikerem is, kudarcod rám is rossz fényt vet. Sokat kell még tanulnod, de úgy találom... jók az alapok. *rövid, tünékeny mosoly.*
- Most jön majd a bizalom próbája... hamarosan...
2479. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 23:19:16
Üzenet elküldve: 2018-02-23 23:19:16
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Sem a kis előadás közben, sem most nem egészen biztos benne maga sem, hogy mindebből mennyit gondolt komolyan. Tulajdonképpen tud élni anélkül, hogy egy tébolyult, valószínűleg hegyes sarkú, hosszú szárú bőrcsizmát viselő nőszemély szíjat hasítana a hátából. Ugyanakkor az is megvan, hogy ezzel a produkcióval került eddig legközelebbi fizikai kontaktusba Sorával, és például ez a közelség egészen őrjítő. Kis bizonytalansággal néz erre a megközelíthetetlennek látszó némberre, bár azt eredményként könyveli el, hogy sikerült kibillentenie hűvös tartózkodásából. Legalább már nem akar elfutni. Ami viszont ezután történik, az őt döbbenti meg. Kicsit leesett állal figyeli, ahogy Sora elveszi a tőrt és megnyalja a véres pengét. Ahogy Sora lehunyja a szemét, kicsit el is mosolyodik. Igen, pontosan ezt az arckifejezést szeretné látni a nőstényen, noha nem egy fémdarab nyalogatása közben.*
- Nem szoktam elhamarkodottan dönteni. *rázza meg a fejét határozottan, bár most neki is kicsit rekedten cseng a hangja. Talán azért, mert a tőre Sora kezében van, és ki tudja, hogy miket forgat a fejében? Mindegy, lesz ami lesz.*
- Maga kell nekem. *A hangsúly a kell szón van.* Az este folyamán egy jottányit sem jutottam közelebb hozzá, hogy megkaphassam, míg most, hogy itt térdelek ön előtt, és kezeimmel illethetem elbűvölő térdeit, úgy érzem, hogy ha ennél is többet kaphatok, az bármit megér nekem.
*Ez persze erős túlzás, mert bőven van, aminek hallatán sikítva rohanna ki a teremből, de ezeket persze nem részletezi.*
- Megelégedésére szolgál? *néz a tőrére, és rég elfeledett fohászokat mormol magában, nehogy a nősténynek további kóstolóra legyen szüksége a véréből.*
*Sem a kis előadás közben, sem most nem egészen biztos benne maga sem, hogy mindebből mennyit gondolt komolyan. Tulajdonképpen tud élni anélkül, hogy egy tébolyult, valószínűleg hegyes sarkú, hosszú szárú bőrcsizmát viselő nőszemély szíjat hasítana a hátából. Ugyanakkor az is megvan, hogy ezzel a produkcióval került eddig legközelebbi fizikai kontaktusba Sorával, és például ez a közelség egészen őrjítő. Kis bizonytalansággal néz erre a megközelíthetetlennek látszó némberre, bár azt eredményként könyveli el, hogy sikerült kibillentenie hűvös tartózkodásából. Legalább már nem akar elfutni. Ami viszont ezután történik, az őt döbbenti meg. Kicsit leesett állal figyeli, ahogy Sora elveszi a tőrt és megnyalja a véres pengét. Ahogy Sora lehunyja a szemét, kicsit el is mosolyodik. Igen, pontosan ezt az arckifejezést szeretné látni a nőstényen, noha nem egy fémdarab nyalogatása közben.*
- Nem szoktam elhamarkodottan dönteni. *rázza meg a fejét határozottan, bár most neki is kicsit rekedten cseng a hangja. Talán azért, mert a tőre Sora kezében van, és ki tudja, hogy miket forgat a fejében? Mindegy, lesz ami lesz.*
- Maga kell nekem. *A hangsúly a kell szón van.* Az este folyamán egy jottányit sem jutottam közelebb hozzá, hogy megkaphassam, míg most, hogy itt térdelek ön előtt, és kezeimmel illethetem elbűvölő térdeit, úgy érzem, hogy ha ennél is többet kaphatok, az bármit megér nekem.
*Ez persze erős túlzás, mert bőven van, aminek hallatán sikítva rohanna ki a teremből, de ezeket persze nem részletezi.*
- Megelégedésére szolgál? *néz a tőrére, és rég elfeledett fohászokat mormol magában, nehogy a nősténynek további kóstolóra legyen szüksége a véréből.*
2478. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:00:19
Üzenet elküldve: 2018-02-23 22:00:19
![>Soraya Dwirinthalen [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11048_1511015520_sotetelf_no.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Huba úr talán nem emlékszik arra, hogy Soraya alig egy fertály órával ezelőtt kérte megértő türelmét, hogy így odázzák el az áldozatbemutatást a testi vágyak oltárán. Ezért tör ki a nőstényből oly nagy hévvel a felháborodás, mert azt sejti, hogy a férfi hallása e tekintetben nagyon szelektív. Így már nem kívánja tovább megajándékozni megtisztelő társaságával, hogy időt hagyhasson a kancellárnak elgondolkozni ezen. Azonban hiába akarna távozni, hisz szinte egy pillanat alatt bilincsbe fogják lábait. Őszinte meglepetés ül ki az arcára, s ha nem előkelő hölgyeményről volna szó, nyugodtan kijelenthetnénk, hogy köpni-nyelni nem tud hirtelen. Némileg értetlenül pislog a lábai előtt heverő Habrertusra, aki könyörtelenül zúdítja rá érdektelen kívánalmait. Váratlan cselekedet ez egy ilyen önhitt alaktól, s bár megkapó az alakítás, a nőstényben gyanakvás ébred. Vajon milyen cél hajtja ily erőkkel, hogy látszatra még saját önbecsülését is képes porba tiporni? A kételkedő gondolatok csak lassan némulnak el, míg a test szinte mozdulatlanul feszeng kérlelő börtönében.*
- Habrertus...
*Rekedten szól hangja, s arcáról nem akar tűnni a döbbenet. Nem volt még példa rá, hogy valaki önként vetette volna magát elé. Hízelgő szavak sorát zúdítja rá ismét, s egy tőrt nyújt felé, melyen ott csillan az vágás nyomán kiserkenő vér. A finom ujjak a markolatra fonódnak és óvatosan emelik ki a sebzett kézből, szemében pedig mintha tébolyult láng lobbanna, ahogy a pengére pillant. Feszült vonásai lassan felengednek, de nem tudja tekintetét nem ereszti a bíborral színezett él. A kancellár elnémul lábai előtt, de rajongó pillantása elkerüli a nőstény figyelmét, aki egy hirtelen mozdulattal emeli ajka elé a tőrt, hogy gyorsan, ám ügyelve arra, hogy önmagát ne sebezze, végignyalja a pengét, a kancellár egy új ízét ismerve meg. Lehunyja szemét, s ajkai kéjes gyönyörrel teli mosolyra húzódnak, ahogy tovább forgatja szájában a friss vér ízét. Majd egy gondolatnyi idő múlva újra felnyílnak szemei, s mámoros pillantását Habrertusra engedi.*
- Ne döntsön elhamarkodottan drága Kancellárom!
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 22:09:54
*Huba úr talán nem emlékszik arra, hogy Soraya alig egy fertály órával ezelőtt kérte megértő türelmét, hogy így odázzák el az áldozatbemutatást a testi vágyak oltárán. Ezért tör ki a nőstényből oly nagy hévvel a felháborodás, mert azt sejti, hogy a férfi hallása e tekintetben nagyon szelektív. Így már nem kívánja tovább megajándékozni megtisztelő társaságával, hogy időt hagyhasson a kancellárnak elgondolkozni ezen. Azonban hiába akarna távozni, hisz szinte egy pillanat alatt bilincsbe fogják lábait. Őszinte meglepetés ül ki az arcára, s ha nem előkelő hölgyeményről volna szó, nyugodtan kijelenthetnénk, hogy köpni-nyelni nem tud hirtelen. Némileg értetlenül pislog a lábai előtt heverő Habrertusra, aki könyörtelenül zúdítja rá érdektelen kívánalmait. Váratlan cselekedet ez egy ilyen önhitt alaktól, s bár megkapó az alakítás, a nőstényben gyanakvás ébred. Vajon milyen cél hajtja ily erőkkel, hogy látszatra még saját önbecsülését is képes porba tiporni? A kételkedő gondolatok csak lassan némulnak el, míg a test szinte mozdulatlanul feszeng kérlelő börtönében.*
- Habrertus...
*Rekedten szól hangja, s arcáról nem akar tűnni a döbbenet. Nem volt még példa rá, hogy valaki önként vetette volna magát elé. Hízelgő szavak sorát zúdítja rá ismét, s egy tőrt nyújt felé, melyen ott csillan az vágás nyomán kiserkenő vér. A finom ujjak a markolatra fonódnak és óvatosan emelik ki a sebzett kézből, szemében pedig mintha tébolyult láng lobbanna, ahogy a pengére pillant. Feszült vonásai lassan felengednek, de nem tudja tekintetét nem ereszti a bíborral színezett él. A kancellár elnémul lábai előtt, de rajongó pillantása elkerüli a nőstény figyelmét, aki egy hirtelen mozdulattal emeli ajka elé a tőrt, hogy gyorsan, ám ügyelve arra, hogy önmagát ne sebezze, végignyalja a pengét, a kancellár egy új ízét ismerve meg. Lehunyja szemét, s ajkai kéjes gyönyörrel teli mosolyra húzódnak, ahogy tovább forgatja szájában a friss vér ízét. Majd egy gondolatnyi idő múlva újra felnyílnak szemei, s mámoros pillantását Habrertusra engedi.*
- Ne döntsön elhamarkodottan drága Kancellárom!
A hozzászólás írója (Soraya Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.23 22:09:54
2477. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 20:42:13
Üzenet elküldve: 2018-02-23 20:42:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Hubi érzi, hogy kicsit esetlenre sikerült ez a vallomás, de az utóbbi időkben elszokott az ilyesmitől. Ha őszinte akar lenni magához, az utóbbi egy-két évtizedben. Mennyivel egyszerűbb néhány aranyat vetni az asztalra és akkor az történik, amit ő akar. Mindenféle széptevés, kétes kimenetelű igyekvés nélkül. Ettől függetlenül eleinte úgy látszik, hogy jól halad, Sora még meg is köszöni a jól keresett szavakat. Azt pedig valószínűleg sohasem tudja meg, hogy mi váltotta ki Sorából ezt a reakciót? Az ajánlat vagy a fejbiccentés? Utóbbi valószínűleg nem lehet, mert olyan elegánsan ahogy Hubi tud biccenteni, nem biccent senki. Mindenesetre gyorsan kell cselekednie, mert a beszákoltnak hitt hal még a végén elúszik, és kétségbeesett lépésre szánja el magát. Akár azt is tehetné, hogy visszakézből vágja szájon a magát az illendőség által megköveteltnél tovább kérető mélységit és és még néhány ökölcsapással nyomatékosítja, hogy úgyis megkapja amit akar, csak így Sorának jobban fog fájni. De hát a jó kancellár nem ezt a fajta ember, így a pirtianes-i nőstények jutnak eszébe, pontosabban az, hogy azoknak mik voltak az elvárásaik, ha az ember fia intim közelségbe óhajtott kerülni velük.*
- Kérem... *hebegi gyorsan, amikor Sora feldúltan távozni akar, és gyorsan fel is ugrik a székről. Ez sajnos azzal jár, hogy a hirtelen mozdulattól roppan egyet a dereka és ettől kicsit görnyedten marad. Amikor pedig tesz egy fél lépést, nagyjából úgy fest, mint a pirtianes-i Nagytemplom toronyőre, amikor épp szerelmével üldözi szíve választottját. Nem sokáig marad ebben a pózban, mert térdre omlik Sora mellett, és elszántan igyekszik átölelni a mélységi térdeit.*
- Tudom, hogy nagy vakmerőség volt ez részemről, de a kegyed személye által feltüzelt szenvedély elvette az eszem. *Rajongó arckifejezéssel néz fel Sorára* Ígérem, minden úgy fog történni, ahogy kívánja, alázatos szolgája leszek! Korbácsot kíván használni? Hozatok egy kilencfarkú macskát. Forró viasz? Felhozatom a Pinty összes gyertyáját. Bánjon velem rabszolgájaként, csak ne tagadja meg tőlem magát.
*Derekához nyúl, előhúzza a tőrét és markolattal nyújtja Sora felé. Közben véletlenül meg is sebzi az egyik ujját, de ez még kapóra jöhet.*
- Látja? Akár a vérem is hullatom kegyedért. Rendelkezzék velem, az életem az öné.
*Ha pedig van egy kis szerencséje, hiába artheniori ez a nőstény, azért még maradt benne valami a sötételfek bizarr szokásaiból. Mondjuk a korbácsot hanyagolná, de ha ez kell hozzá, hogy birtokba vehesse azt a csodálatos hátsót, ám legyen.*
*Hubi érzi, hogy kicsit esetlenre sikerült ez a vallomás, de az utóbbi időkben elszokott az ilyesmitől. Ha őszinte akar lenni magához, az utóbbi egy-két évtizedben. Mennyivel egyszerűbb néhány aranyat vetni az asztalra és akkor az történik, amit ő akar. Mindenféle széptevés, kétes kimenetelű igyekvés nélkül. Ettől függetlenül eleinte úgy látszik, hogy jól halad, Sora még meg is köszöni a jól keresett szavakat. Azt pedig valószínűleg sohasem tudja meg, hogy mi váltotta ki Sorából ezt a reakciót? Az ajánlat vagy a fejbiccentés? Utóbbi valószínűleg nem lehet, mert olyan elegánsan ahogy Hubi tud biccenteni, nem biccent senki. Mindenesetre gyorsan kell cselekednie, mert a beszákoltnak hitt hal még a végén elúszik, és kétségbeesett lépésre szánja el magát. Akár azt is tehetné, hogy visszakézből vágja szájon a magát az illendőség által megköveteltnél tovább kérető mélységit és és még néhány ökölcsapással nyomatékosítja, hogy úgyis megkapja amit akar, csak így Sorának jobban fog fájni. De hát a jó kancellár nem ezt a fajta ember, így a pirtianes-i nőstények jutnak eszébe, pontosabban az, hogy azoknak mik voltak az elvárásaik, ha az ember fia intim közelségbe óhajtott kerülni velük.*
- Kérem... *hebegi gyorsan, amikor Sora feldúltan távozni akar, és gyorsan fel is ugrik a székről. Ez sajnos azzal jár, hogy a hirtelen mozdulattól roppan egyet a dereka és ettől kicsit görnyedten marad. Amikor pedig tesz egy fél lépést, nagyjából úgy fest, mint a pirtianes-i Nagytemplom toronyőre, amikor épp szerelmével üldözi szíve választottját. Nem sokáig marad ebben a pózban, mert térdre omlik Sora mellett, és elszántan igyekszik átölelni a mélységi térdeit.*
- Tudom, hogy nagy vakmerőség volt ez részemről, de a kegyed személye által feltüzelt szenvedély elvette az eszem. *Rajongó arckifejezéssel néz fel Sorára* Ígérem, minden úgy fog történni, ahogy kívánja, alázatos szolgája leszek! Korbácsot kíván használni? Hozatok egy kilencfarkú macskát. Forró viasz? Felhozatom a Pinty összes gyertyáját. Bánjon velem rabszolgájaként, csak ne tagadja meg tőlem magát.
*Derekához nyúl, előhúzza a tőrét és markolattal nyújtja Sora felé. Közben véletlenül meg is sebzi az egyik ujját, de ez még kapóra jöhet.*
- Látja? Akár a vérem is hullatom kegyedért. Rendelkezzék velem, az életem az öné.
*Ha pedig van egy kis szerencséje, hiába artheniori ez a nőstény, azért még maradt benne valami a sötételfek bizarr szokásaiból. Mondjuk a korbácsot hanyagolná, de ha ez kell hozzá, hogy birtokba vehesse azt a csodálatos hátsót, ám legyen.*
2476. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-23 19:54:20
Üzenet elküldve: 2018-02-23 19:54:20
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Ó ugyan, ilyen jelzőkkel sosem illetném drága Kancellárom! Még csak eszembe se jutna ilyesmi!
~ De. ~
*Kezd fárasztó lenni ez a kölcsönös alakoskodás. Már csak azért is, mert a kancellár a mesterien előadott jelenettől késztetést érez arra, hogy ismét émelyítő közelségbe férkőzzön.*
- Remélem Önnek van igaza!
*Valójában persze nagyon is az ellenkezőjében bízik. De tartani kell a látszatot, ami egyre nehezebb, főleg egy ilyen türelmetlen férfi társaságában. Azt hiheti, hogy Sorayának nem tűnik fel, de a nők mindig észreveszik, ha a mellüket méregetik, főleg ha valaki ilyen közelről próbálkozik. Bár talán még hízelgő is lehetne az a néhány pillanatnyi zavart csend, míg Habrertus feleszmél a nőstény szavai hallatán, de a büszkeség helyett csak borzongás tölti el ismét, ahogy ismét tapizásra kerül a sor. S ha ez még nem volna elég ismét szavak hadával próbálja lebontani a testiség ellen emelt komoly kőfalakat. Ettől Soraya kezdi kicsit elveszteni a türelmét.*
- Igazán hízelgő...
*Próbálja közbeszúrni kedvesen a bókok halmozásának közepén, de nem sikerül a férfiba fojtani a szót, tovább csavarja mondatait. Soraya pedig egészen jól tűri a dolgot, még akkor is amikor a bizalomra terelődik a szó, bár ott szívesen közbeszúrna egy hangos kacagást. Valamint bizonyosan még mindig visszafojtott nevetéstől döcögne, mikor Habrertus önmagát jellemzi, de jó kedélye rögvest dühös sértettségbe fordul, mikor a férfi a szoba felé biccent. Először is neki ne biccentgessen senki, mert ő egy komoly hölgy, akinek a jó bevezetés nagyon fontos. Másodszor pedig teljesen el van képedve a ténytől, hogy a kancellár esze ennyire rövid volna.*
- Mélységesen csalódtam Önben!
*Hangzik el sértetten és szalvétájával megtörli ajkát, majd dühösen csapja az asztalra azt.*
- Tapintatlansága nagyon kellemetlen meglepetés számomra! Azt hiszem, hogy most már ideje távoznom!
*Jócskán maga mögött hagyta már kamasz éveit, ezért nem fog rögvest elrohanni, de jól láthatóan távozáshoz készülődik. Meg is próbál felállni az asztaltól és közben dühös arckifejezéssel igyekszik elkerülni a kancellár pillantását.*
- Ó ugyan, ilyen jelzőkkel sosem illetném drága Kancellárom! Még csak eszembe se jutna ilyesmi!
~ De. ~
*Kezd fárasztó lenni ez a kölcsönös alakoskodás. Már csak azért is, mert a kancellár a mesterien előadott jelenettől késztetést érez arra, hogy ismét émelyítő közelségbe férkőzzön.*
- Remélem Önnek van igaza!
*Valójában persze nagyon is az ellenkezőjében bízik. De tartani kell a látszatot, ami egyre nehezebb, főleg egy ilyen türelmetlen férfi társaságában. Azt hiheti, hogy Sorayának nem tűnik fel, de a nők mindig észreveszik, ha a mellüket méregetik, főleg ha valaki ilyen közelről próbálkozik. Bár talán még hízelgő is lehetne az a néhány pillanatnyi zavart csend, míg Habrertus feleszmél a nőstény szavai hallatán, de a büszkeség helyett csak borzongás tölti el ismét, ahogy ismét tapizásra kerül a sor. S ha ez még nem volna elég ismét szavak hadával próbálja lebontani a testiség ellen emelt komoly kőfalakat. Ettől Soraya kezdi kicsit elveszteni a türelmét.*
- Igazán hízelgő...
*Próbálja közbeszúrni kedvesen a bókok halmozásának közepén, de nem sikerül a férfiba fojtani a szót, tovább csavarja mondatait. Soraya pedig egészen jól tűri a dolgot, még akkor is amikor a bizalomra terelődik a szó, bár ott szívesen közbeszúrna egy hangos kacagást. Valamint bizonyosan még mindig visszafojtott nevetéstől döcögne, mikor Habrertus önmagát jellemzi, de jó kedélye rögvest dühös sértettségbe fordul, mikor a férfi a szoba felé biccent. Először is neki ne biccentgessen senki, mert ő egy komoly hölgy, akinek a jó bevezetés nagyon fontos. Másodszor pedig teljesen el van képedve a ténytől, hogy a kancellár esze ennyire rövid volna.*
- Mélységesen csalódtam Önben!
*Hangzik el sértetten és szalvétájával megtörli ajkát, majd dühösen csapja az asztalra azt.*
- Tapintatlansága nagyon kellemetlen meglepetés számomra! Azt hiszem, hogy most már ideje távoznom!
*Jócskán maga mögött hagyta már kamasz éveit, ezért nem fog rögvest elrohanni, de jól láthatóan távozáshoz készülődik. Meg is próbál felállni az asztaltól és közben dühös arckifejezéssel igyekszik elkerülni a kancellár pillantását.*
2475. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-22 21:18:17
Üzenet elküldve: 2018-02-22 21:18:17
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 863
OOC üzenetek: 37
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Most persze kitalálhatna valamit és háríthatna, de miért ne próbálná meg saját javára fordítani azt, hogy valamit, nagy kivételesen, nem tudott?*
- Csak végtelenül öntelt, felfuvalkodott emberek állítják magukról, hogy mindent tudnak. *nyomja meg a mindent szót* Jellemzően ők azok, akik csak azt hiszik magukról, hogy sokat tudnak. Forrón remélem, hogy engem nem sorol ezen emberek közé.
*Sora történetet nagyanyja unokatestvére lányának rokonáról, vagy kiről, kellő együttérzéssel hallgatja, néha még fel is sóhajt. Különösebben nem érdekli Moon sorsa, - arról pedig nem tud, hogy Sorát sem - de mivel a mélységinek ez szemlátomást fájdalmas téma, nem ártana megpróbálni egy kis lelket önteni bele. Megtörli a kezét és száját az asztalkendővel, aztán feláll, megkerüli az asztalt és leül Sora mellé.*
- Ne haragudjék, ha érdeklődésemmel esetleg felzaklattam, nem állt szándékomban. És ne keseredjék el! Moonxylwery számos viharban sikeresen kormányozta a Dwirinthalen-ház hajóját. Márpedig aki ilyen talpraesett és leleményes, azt igen ritkán éri baj.
*A gond most igazán az, hogy ez a közelség még inkább inspirálóan hat rá, ráadásul perifériás látásából egyszerűen nem tudja elűzni Sora kebleit, ahogy minden lélegzetvételnél ütemesen és izgalmasan emelkednek-süllyednek. Ha ez így megy tovább, okvetlenül megbolondul. Kell is pár pillanat mire felfogja, hogy Sora mit is mondott.*
- Ó, el sem tudná képzelni, hogy mennyire! *mosolyodik el azon, hogy édesszájúnak gondolják. Valóban kedveli az ízletes süteményeket, csak hát most egészen más desszert jár a fejében. És most már valami eredményre is kéne jutni, akár így, akár úgy. Ha Sora nem kapja el a kezét, a jó kancellár megfogja azt, és ujjaival cirógatja is azt. Annyi jó érzés azért szorult bele, hogy ne kacska kezével tegye.*
- Kérem, nézze el nekem, kedves kisasszony, de úgy érzem, hogy őszintének kell lennem magához. *kezdi egy nagy sóhajjal, és többé-kevésbé őszintén is folytatja* Amit megpillantottam kegyed, úgy éreztem, hogy egy rendkívül izgalmas, vibráló és tagadhatatlanul igen vonzó nősténnyel hozott össze a jó sorsom.
*Kicsit bizonytalan, hogy vajon a nőstény megnevezés helyénvaló-e? Pirtianes-ben bármelyik nőnemű mélységi kikérte volna magának a nő címzést, de hát Artheniorban minden másképp lehet.*
- Azóta megbizonyosodhattam róla, hogy az elbűvölő külső egy eszes, talpraesett és szeretetre méltó teremtést takar.
*No igen, Hubi valóban arra vágyik, hogy alaposan megszeretgethesse Sorát.*
- E párosítás pedig bármely épeszű férfiemberre olyan hatással van, mint a méztől csöpögő méhkas az erdő medvéire.
*Lehet, hogy ezzel a hasonlattal vékony jégre tévedt, hiszen a torkos mackót bizony alaposan összecsipdesik a felbőszült méhek, de annyi baj legyen. Az esetek többségében így is sikerrel jár. Egy kis fájdalomba pedig még senki sem halt bele.*
- Megvallom, rám is. Kerülgethetném még a forró kását, de úgy érzem, hogy a köztünk kialakult bizalomhoz ez méltatlan lenne.
*Kicsit szégyellősen mosolyodik el, ami persze csak egy máz.*
- Elismerem, hogy nem vagyok daliás lovag, és talán a korban is benne járok. De ennek is van előnye. Biztosíthatom, hogy nem fogok csalódást okozni, ennyi előnyöm bizonyosan lehet egy tapasztalatlan fiatalemberrel szemben.
*A hátsó szoba ajtaja felé sandít és aztán arra is biccent fejével.*
- Elismerem, hogy még az a szoba sem méltó kegyedhez, de higgyen nekem: el tudom feledtetni ezt az apró kellemetlenséget.
*Most persze kitalálhatna valamit és háríthatna, de miért ne próbálná meg saját javára fordítani azt, hogy valamit, nagy kivételesen, nem tudott?*
- Csak végtelenül öntelt, felfuvalkodott emberek állítják magukról, hogy mindent tudnak. *nyomja meg a mindent szót* Jellemzően ők azok, akik csak azt hiszik magukról, hogy sokat tudnak. Forrón remélem, hogy engem nem sorol ezen emberek közé.
*Sora történetet nagyanyja unokatestvére lányának rokonáról, vagy kiről, kellő együttérzéssel hallgatja, néha még fel is sóhajt. Különösebben nem érdekli Moon sorsa, - arról pedig nem tud, hogy Sorát sem - de mivel a mélységinek ez szemlátomást fájdalmas téma, nem ártana megpróbálni egy kis lelket önteni bele. Megtörli a kezét és száját az asztalkendővel, aztán feláll, megkerüli az asztalt és leül Sora mellé.*
- Ne haragudjék, ha érdeklődésemmel esetleg felzaklattam, nem állt szándékomban. És ne keseredjék el! Moonxylwery számos viharban sikeresen kormányozta a Dwirinthalen-ház hajóját. Márpedig aki ilyen talpraesett és leleményes, azt igen ritkán éri baj.
*A gond most igazán az, hogy ez a közelség még inkább inspirálóan hat rá, ráadásul perifériás látásából egyszerűen nem tudja elűzni Sora kebleit, ahogy minden lélegzetvételnél ütemesen és izgalmasan emelkednek-süllyednek. Ha ez így megy tovább, okvetlenül megbolondul. Kell is pár pillanat mire felfogja, hogy Sora mit is mondott.*
- Ó, el sem tudná képzelni, hogy mennyire! *mosolyodik el azon, hogy édesszájúnak gondolják. Valóban kedveli az ízletes süteményeket, csak hát most egészen más desszert jár a fejében. És most már valami eredményre is kéne jutni, akár így, akár úgy. Ha Sora nem kapja el a kezét, a jó kancellár megfogja azt, és ujjaival cirógatja is azt. Annyi jó érzés azért szorult bele, hogy ne kacska kezével tegye.*
- Kérem, nézze el nekem, kedves kisasszony, de úgy érzem, hogy őszintének kell lennem magához. *kezdi egy nagy sóhajjal, és többé-kevésbé őszintén is folytatja* Amit megpillantottam kegyed, úgy éreztem, hogy egy rendkívül izgalmas, vibráló és tagadhatatlanul igen vonzó nősténnyel hozott össze a jó sorsom.
*Kicsit bizonytalan, hogy vajon a nőstény megnevezés helyénvaló-e? Pirtianes-ben bármelyik nőnemű mélységi kikérte volna magának a nő címzést, de hát Artheniorban minden másképp lehet.*
- Azóta megbizonyosodhattam róla, hogy az elbűvölő külső egy eszes, talpraesett és szeretetre méltó teremtést takar.
*No igen, Hubi valóban arra vágyik, hogy alaposan megszeretgethesse Sorát.*
- E párosítás pedig bármely épeszű férfiemberre olyan hatással van, mint a méztől csöpögő méhkas az erdő medvéire.
*Lehet, hogy ezzel a hasonlattal vékony jégre tévedt, hiszen a torkos mackót bizony alaposan összecsipdesik a felbőszült méhek, de annyi baj legyen. Az esetek többségében így is sikerrel jár. Egy kis fájdalomba pedig még senki sem halt bele.*
- Megvallom, rám is. Kerülgethetném még a forró kását, de úgy érzem, hogy a köztünk kialakult bizalomhoz ez méltatlan lenne.
*Kicsit szégyellősen mosolyodik el, ami persze csak egy máz.*
- Elismerem, hogy nem vagyok daliás lovag, és talán a korban is benne járok. De ennek is van előnye. Biztosíthatom, hogy nem fogok csalódást okozni, ennyi előnyöm bizonyosan lehet egy tapasztalatlan fiatalemberrel szemben.
*A hátsó szoba ajtaja felé sandít és aztán arra is biccent fejével.*
- Elismerem, hogy még az a szoba sem méltó kegyedhez, de higgyen nekem: el tudom feledtetni ezt az apró kellemetlenséget.
2474. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-22 18:44:11
Üzenet elküldve: 2018-02-22 18:44:11
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
*Már maga a feltételezés is sérti, miszerint ő kevés lenne. Sok minden elmondható róla, de ez biztosan nem. Ugyan nem harctéren, de egész eddigi életében küzdött. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, amikor talán időlegesen sikerült valamit elérnie. Sokszor égett már a talaj a lába alatt, most mégis itt van, és még mindig él.
Élesen villan hát vissza tekintete a férfiét keresve, ahogyan elhangzanak azok a - talán – becsmérlő szavak.*
- Megteszem... ahogy mindig is megtettem. Ezért nem rohadok már hosszú évek óta a föld alatt. *Keserű gúnnyal mosolyodik el. Tudja jól, hogy Harathnak fogalma sincs a múltjáról, de ez telibe talált.
A külsejére kapott megjegyzést némi kételkedéssel fogadja. Véres, maszatos arccal és sebekkel, zilált fürtökkel és rosszul megkötött ruhával most nem érzi úgy, hogy túl megnyerő lenne a fellépése. Mondjuk, ez izgatja most a legkevésbé. Követi a férfi pillantását, s ő is az ajtót kezdi figyelni.
A kérdésre nem felel azonnal, helyette inkább elmerengve játszik az üvegcsével. Sok minden jár most a fejében, és még mindig kellőképp össze van zavarodva ahhoz, hogy nehezére essen tisztán gondolkodni. Lehet, hogy még nagyon meg fogja bánni következő szavait, de végre meghozza a döntést.*
- Vadász leszek. *~Vadász vagyok.~ Pillant Harath felé, majd egyben lehúzza a zöld üveg tartalmát. A hatást igen hamar tapasztalja is; mindennemű fájdalma megszűnik, s arcán is csak az odaszáradt vér fog emlékeztetni a sebekre. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
*Már maga a feltételezés is sérti, miszerint ő kevés lenne. Sok minden elmondható róla, de ez biztosan nem. Ugyan nem harctéren, de egész eddigi életében küzdött. Kisebb-nagyobb megszakításokkal, amikor talán időlegesen sikerült valamit elérnie. Sokszor égett már a talaj a lába alatt, most mégis itt van, és még mindig él.
Élesen villan hát vissza tekintete a férfiét keresve, ahogyan elhangzanak azok a - talán – becsmérlő szavak.*
- Megteszem... ahogy mindig is megtettem. Ezért nem rohadok már hosszú évek óta a föld alatt. *Keserű gúnnyal mosolyodik el. Tudja jól, hogy Harathnak fogalma sincs a múltjáról, de ez telibe talált.
A külsejére kapott megjegyzést némi kételkedéssel fogadja. Véres, maszatos arccal és sebekkel, zilált fürtökkel és rosszul megkötött ruhával most nem érzi úgy, hogy túl megnyerő lenne a fellépése. Mondjuk, ez izgatja most a legkevésbé. Követi a férfi pillantását, s ő is az ajtót kezdi figyelni.
A kérdésre nem felel azonnal, helyette inkább elmerengve játszik az üvegcsével. Sok minden jár most a fejében, és még mindig kellőképp össze van zavarodva ahhoz, hogy nehezére essen tisztán gondolkodni. Lehet, hogy még nagyon meg fogja bánni következő szavait, de végre meghozza a döntést.*
- Vadász leszek. *~Vadász vagyok.~ Pillant Harath felé, majd egyben lehúzza a zöld üveg tartalmát. A hatást igen hamar tapasztalja is; mindennemű fájdalma megszűnik, s arcán is csak az odaszáradt vér fog emlékeztetni a sebekre. *
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második és harmadik fokozatú sebesüléseket.
2473. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-22 15:50:29
Üzenet elküldve: 2018-02-22 15:50:29
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
*Teljesen felöltözik, figyelme egyre gyakrabban kalandozik el a nőröl teendői felé.*
- Igen. *hallja a lány hangjában a vágyódást, de a csalódástól való félelmet is.*
- A thargok között csak magadban csalódhatsz majd. Hogy kevés vagy... hogy nem elég. De ez csak rajtad áll: sem én, sem a vezérem nem követel többet, mint amire képes vagy. *dobbant kettőt a bal lábával, hogy a csizma rendesen álljon rajta.*
- A kérdés az, hogy megteszed-e, amire képes vagy... vagy megmaradsz legelésző vágóállatnak? *egészen jól festenek, és Harath is tűzbe dobja a konyharuhát, amivel rendbe szedte magát.*
- Jól nézel ki. *hajtja félre a fejét, majd a bejárat felé pillant.*
- Hamarosan megjönnek... dönts hát, Shaiyama: hozzánk tartozol? Vadász leszel, vagy préda maradsz? *a döntésre most van szüksége, és a lánynak ki kell mondania. Szívéből.*
*Teljesen felöltözik, figyelme egyre gyakrabban kalandozik el a nőröl teendői felé.*
- Igen. *hallja a lány hangjában a vágyódást, de a csalódástól való félelmet is.*
- A thargok között csak magadban csalódhatsz majd. Hogy kevés vagy... hogy nem elég. De ez csak rajtad áll: sem én, sem a vezérem nem követel többet, mint amire képes vagy. *dobbant kettőt a bal lábával, hogy a csizma rendesen álljon rajta.*
- A kérdés az, hogy megteszed-e, amire képes vagy... vagy megmaradsz legelésző vágóállatnak? *egészen jól festenek, és Harath is tűzbe dobja a konyharuhát, amivel rendbe szedte magát.*
- Jól nézel ki. *hajtja félre a fejét, majd a bejárat felé pillant.*
- Hamarosan megjönnek... dönts hát, Shaiyama: hozzánk tartozol? Vadász leszel, vagy préda maradsz? *a döntésre most van szüksége, és a lánynak ki kell mondania. Szívéből.*
2472. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-21 22:06:23
Üzenet elküldve: 2018-02-21 22:06:23
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*A válasz hallatán tüzetesebben is megnézi az üvegcsét, de tekintetében nem sok remény van. Olyasmit ugyanis még nem tapasztalt, hogy az erőszaktevő gyógyírt ajánlott volna a sebekre. Nem mintha attól tartana, hogy mérget kapott a kezébe, abban talán még kevesebb volna a ráció... de most valahogy nem találja a megoldást erre a helyzetre. Semmi sem tűnik logikusnak.
A kérdés ott lesz szemeiben, ahogy visszapillant a sárgákba, de nem mondja ki. Az viszont mélységesen elgondolkoztatja, miért merül el olyan könnyen abban a szempárban, s miért ébreszt benne kellemes érzeteket az a simítás, ami a szavak mellé érkezik. Le is süti pillantását, s jobbnak látja inkább szó nélkül hagyni az elhangzottakat. Az üvegcsével még ráér kitalálni, mihez kezd.*
- Új világ... *Ismétli meg a férfi szavait, miközben visszatér a szalaggal való foglalatoskodáshoz, ha már Harath elengedte.*
- Annyian ígértek már nekem új világot... és mindig csalódtam...*Bukik ki belőle valamiféle igazság, de ez inkább múltjának szól, mint a jelennek. Közben végez a szalag megkötésével, bár korábban valahogy sokkal jobban állt rajta az a ruha.*
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*A válasz hallatán tüzetesebben is megnézi az üvegcsét, de tekintetében nem sok remény van. Olyasmit ugyanis még nem tapasztalt, hogy az erőszaktevő gyógyírt ajánlott volna a sebekre. Nem mintha attól tartana, hogy mérget kapott a kezébe, abban talán még kevesebb volna a ráció... de most valahogy nem találja a megoldást erre a helyzetre. Semmi sem tűnik logikusnak.
A kérdés ott lesz szemeiben, ahogy visszapillant a sárgákba, de nem mondja ki. Az viszont mélységesen elgondolkoztatja, miért merül el olyan könnyen abban a szempárban, s miért ébreszt benne kellemes érzeteket az a simítás, ami a szavak mellé érkezik. Le is süti pillantását, s jobbnak látja inkább szó nélkül hagyni az elhangzottakat. Az üvegcsével még ráér kitalálni, mihez kezd.*
- Új világ... *Ismétli meg a férfi szavait, miközben visszatér a szalaggal való foglalatoskodáshoz, ha már Harath elengedte.*
- Annyian ígértek már nekem új világot... és mindig csalódtam...*Bukik ki belőle valamiféle igazság, de ez inkább múltjának szól, mint a jelennek. Közben végez a szalag megkötésével, bár korábban valahogy sokkal jobban állt rajta az a ruha.*
2471. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-21 21:18:02
Üzenet elküldve: 2018-02-21 21:18:02
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*A nőstény zavart és haragos, ami kezdetnek jó; ám messze van még a végcéltól. Miközben Shaiyama derekát öleli, a lány tekintetétől, testének érintésétől és az elmúlt fertályóra emlékétől újra megkeményedik.*
- Gyógyital... A test sebeire. * nem akarja, hogy a nő két napig úgy billegjen, mint akit... Nos, mint akit keményen meghágtak a hátsó kapuján át; feltűnésre adhat alapot, amellett a hatékonyságát is csökkenti.*
- A lélek sebeit pedig majd intézzük, te meg én. *simít végig újra a lány állának és dacos, parázna szájának vonalán. Újra megkívánja a lányt, de most erre nincs idő. Azt viszont már tudja, mi lesz a következő módozat lényege.*
- Hogy mit várhatsz? Az részben rajtad múlik majd, de... *elengedi a nőt és a kandalló felé indul.*
- Nem fogsz csalódni. Egy új világ kapuja előtt állsz...
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*A nőstény zavart és haragos, ami kezdetnek jó; ám messze van még a végcéltól. Miközben Shaiyama derekát öleli, a lány tekintetétől, testének érintésétől és az elmúlt fertályóra emlékétől újra megkeményedik.*
- Gyógyital... A test sebeire. * nem akarja, hogy a nő két napig úgy billegjen, mint akit... Nos, mint akit keményen meghágtak a hátsó kapuján át; feltűnésre adhat alapot, amellett a hatékonyságát is csökkenti.*
- A lélek sebeit pedig majd intézzük, te meg én. *simít végig újra a lány állának és dacos, parázna szájának vonalán. Újra megkívánja a lányt, de most erre nincs idő. Azt viszont már tudja, mi lesz a következő módozat lényege.*
- Hogy mit várhatsz? Az részben rajtad múlik majd, de... *elengedi a nőt és a kandalló felé indul.*
- Nem fogsz csalódni. Egy új világ kapuja előtt állsz...
2470. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-21 21:00:08
Üzenet elküldve: 2018-02-21 21:00:08
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Semmi kedve anyaszült meztelenül álldogálni, úgyhogy bármilyen fájdalmas, vagy körülményes, ő is hozzálát az öltözéshez. Ruhái szanaszét hevernek az asztal körül, így előbb összegyűjti őket, és csak aztán áll neki a feladatnak. Első dolga lesz, hogy a finom anyagból szőtt alsóruhával letörölje valamennyire a vért az arcáról. Vet egy pillantást az eredményre, majd minden mást is letöröl magáról, ami esetleg oda nem illő. A ruha ezek után egy határozott dobás eredményeképp a tűzben végzi. A maradékot magára veszi, ami a helyzethez képest egész gyorsan sikerül is.
Épp a ruháját tartó szalag megszorításával van elfoglalva, amikor – számára teljesen váratlanul – magához húzza Harath. Védtelen most az ilyen hirtelen mozdulatokkal szemben, bár meglehet, épen és egészségesen se nagyon tudna védekezni. Összerezzen, és lehunyt szemmel készül fel valami rosszra... pedig már azt hitte túl van rajta.
Ütés helyett azonban simítás érkezik... pillantása azonnal vissza is talál a sárgákhoz. Tekintetéből mély értetlenség és düh olvasható ki, s a csókhoz is valahogy így fog állni. Nem ellenkezik túlzottan, annyira meglepi ez az egész.
Majd megérzi kezében az üvegcsét. Nem akarja elfogadni, de végül megfogja, hisz különben a földre zuhanna.*
- Mi ez? *Kérdi szemöldök ráncolva, miközben vet egy felületes pillantást a varázsitalra. Aztán inkább elengedi a grimaszolást, mert veszettül fáj, de valóban fogalma sincs, mit nyomott Harath a kezébe.*
- És akkor... mégis mit várjak? *Kérdez vissza merészen, de pillantása hamarosan tovább vándorol. Pontosan tudja ugyanis, hogy kékjei most mennyire árulkodóak lehetnének felkavart állapotáról.*
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Semmi kedve anyaszült meztelenül álldogálni, úgyhogy bármilyen fájdalmas, vagy körülményes, ő is hozzálát az öltözéshez. Ruhái szanaszét hevernek az asztal körül, így előbb összegyűjti őket, és csak aztán áll neki a feladatnak. Első dolga lesz, hogy a finom anyagból szőtt alsóruhával letörölje valamennyire a vért az arcáról. Vet egy pillantást az eredményre, majd minden mást is letöröl magáról, ami esetleg oda nem illő. A ruha ezek után egy határozott dobás eredményeképp a tűzben végzi. A maradékot magára veszi, ami a helyzethez képest egész gyorsan sikerül is.
Épp a ruháját tartó szalag megszorításával van elfoglalva, amikor – számára teljesen váratlanul – magához húzza Harath. Védtelen most az ilyen hirtelen mozdulatokkal szemben, bár meglehet, épen és egészségesen se nagyon tudna védekezni. Összerezzen, és lehunyt szemmel készül fel valami rosszra... pedig már azt hitte túl van rajta.
Ütés helyett azonban simítás érkezik... pillantása azonnal vissza is talál a sárgákhoz. Tekintetéből mély értetlenség és düh olvasható ki, s a csókhoz is valahogy így fog állni. Nem ellenkezik túlzottan, annyira meglepi ez az egész.
Majd megérzi kezében az üvegcsét. Nem akarja elfogadni, de végül megfogja, hisz különben a földre zuhanna.*
- Mi ez? *Kérdi szemöldök ráncolva, miközben vet egy felületes pillantást a varázsitalra. Aztán inkább elengedi a grimaszolást, mert veszettül fáj, de valóban fogalma sincs, mit nyomott Harath a kezébe.*
- És akkor... mégis mit várjak? *Kérdez vissza merészen, de pillantása hamarosan tovább vándorol. Pontosan tudja ugyanis, hogy kékjei most mennyire árulkodóak lehetnének felkavart állapotáról.*
2469. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-21 19:26:57
Üzenet elküldve: 2018-02-21 19:26:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Nem érez diadalt, csak némi kielégülést, és amint visszanyeri teljes uralmát maga felett, a nőt kezd fixirozni.*
~ Van benne tartás. És dölyf. ~ *az ostornyomokból már látta, hogy próbálták a félvért megtörni. Amíg a lány támolyog, ő felöltözik, előbb a nadrág, majd a fegyverövek és fegyverek. A csizmáját egyelőre nem húzza fel. Hideg, mégis törődő pillantással méregeti, aztán hirtelen mozdulva nyúl baljával, hogy magához rántsa. Ha sikerül, lendül a jobb kéz, ám a gyors mozdulata vége egy simítás csak az arcra, majd egy tarkóra fonódó tenyér. Ha nem ütközik ellenállásba, lassú, kutató csókkal köszönti Shaiyamát az új életében - ha a lány megpróbálja elfordítani a fejét, akkor Harath igyekszik maga felé irányítani.*
- Az új életre, és mindarra, amit ígértem... *Balja öve felé mozdul és 1 Világoszöld varázsital kerül Shaiyama Namdey-hoz.
*
- Kíméletet és könyörületet ne várj, de kegyetlenséget sem sokat fogsz találni. *valami újat akar létrehozni, mi megtöri az élet néhány régi törvényszerűségét, a vér, a bosszú és a harag őrült körforgását. Vagy ha meg nem is töri, de a maga szolgálatába állítja.*
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Nem érez diadalt, csak némi kielégülést, és amint visszanyeri teljes uralmát maga felett, a nőt kezd fixirozni.*
~ Van benne tartás. És dölyf. ~ *az ostornyomokból már látta, hogy próbálták a félvért megtörni. Amíg a lány támolyog, ő felöltözik, előbb a nadrág, majd a fegyverövek és fegyverek. A csizmáját egyelőre nem húzza fel. Hideg, mégis törődő pillantással méregeti, aztán hirtelen mozdulva nyúl baljával, hogy magához rántsa. Ha sikerül, lendül a jobb kéz, ám a gyors mozdulata vége egy simítás csak az arcra, majd egy tarkóra fonódó tenyér. Ha nem ütközik ellenállásba, lassú, kutató csókkal köszönti Shaiyamát az új életében - ha a lány megpróbálja elfordítani a fejét, akkor Harath igyekszik maga felé irányítani.*
- Az új életre, és mindarra, amit ígértem... *Balja öve felé mozdul és 1 Világoszöld varázsital kerül Shaiyama Namdey-hoz.
*- Kíméletet és könyörületet ne várj, de kegyetlenséget sem sokat fogsz találni. *valami újat akar létrehozni, mi megtöri az élet néhány régi törvényszerűségét, a vér, a bosszú és a harag őrült körforgását. Vagy ha meg nem is töri, de a maga szolgálatába állítja.*
2468. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-21 19:14:17
Üzenet elküldve: 2018-02-21 19:14:17
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Tekintete a semmibe réved, lélekben pedig nincs is nagyon jelen abban a pár pillanatban, amit Harath kiharcolt magának. Akarata sokkal erősebb annál, hogy ennyivel egyszerűen be lehessen törni. Volt ideje arra, hogy a testét erő hatásokat – legyenek azok bármilyen természetűek – elválassza az elméjében történő folyamatoktól.
A fájdalom az egyetlen, ami eljut az agyáig, azzal nincs mit tenni. Fogait összeszorítva tűr, s igyekszik minél halkabb maradni – nem akarja ugyanis megadni azt az örömöt, hogy a férfi hallhassa is, miféle szenvedést okoz. Hogy mit mond vagy tesz, hogyan szorítja le az asztalra, az már egy cseppet sem érdekli. A szavak ugyan eljutnak tudatáig, de semmilyen választ nem váltanak ki.
Tudja, hogy úgyis hamarosan vége lesz ennek a tortúrának (is). Ugyan utána – már ha hihet a férfi szavainak – még vár rá valami kisebb fajta kellemetlenség, de aztán úgy fog elillanni az első adandó alkalommal, ahogy illik. Edzett már ő az ilyesmiben... ez sem jelenthet majd gondot.
A következő dolog, amire felfigyel, az lesz, hogy végre normálisan tud levegőt venni, s a fájdalom is mérséklődik valamelyest. Talán a suttogást is felfogja, de egyáltalán nem foglalkozik vele. Ügyetlenül, de mozdul ő is, az ütésektől még mindig elég homályos tekintettel. Jobb szemöldöke elég csúnyán felszakadt, a sebből származó vér pedig alaposan szétkenődött arcán.*
- Meg, hogyne...*Mondja még véletlenül se nézve a másik felé, miközben próbálja összevakarni magát romjaiból.*
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Tekintete a semmibe réved, lélekben pedig nincs is nagyon jelen abban a pár pillanatban, amit Harath kiharcolt magának. Akarata sokkal erősebb annál, hogy ennyivel egyszerűen be lehessen törni. Volt ideje arra, hogy a testét erő hatásokat – legyenek azok bármilyen természetűek – elválassza az elméjében történő folyamatoktól.
A fájdalom az egyetlen, ami eljut az agyáig, azzal nincs mit tenni. Fogait összeszorítva tűr, s igyekszik minél halkabb maradni – nem akarja ugyanis megadni azt az örömöt, hogy a férfi hallhassa is, miféle szenvedést okoz. Hogy mit mond vagy tesz, hogyan szorítja le az asztalra, az már egy cseppet sem érdekli. A szavak ugyan eljutnak tudatáig, de semmilyen választ nem váltanak ki.
Tudja, hogy úgyis hamarosan vége lesz ennek a tortúrának (is). Ugyan utána – már ha hihet a férfi szavainak – még vár rá valami kisebb fajta kellemetlenség, de aztán úgy fog elillanni az első adandó alkalommal, ahogy illik. Edzett már ő az ilyesmiben... ez sem jelenthet majd gondot.
A következő dolog, amire felfigyel, az lesz, hogy végre normálisan tud levegőt venni, s a fájdalom is mérséklődik valamelyest. Talán a suttogást is felfogja, de egyáltalán nem foglalkozik vele. Ügyetlenül, de mozdul ő is, az ütésektől még mindig elég homályos tekintettel. Jobb szemöldöke elég csúnyán felszakadt, a sebből származó vér pedig alaposan szétkenődött arcán.*
- Meg, hogyne...*Mondja még véletlenül se nézve a másik felé, miközben próbálja összevakarni magát romjaiból.*
2467. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:14:28
Üzenet elküldve: 2018-02-20 21:14:28
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 22
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
- Minden bizonnyal!
*Helyesel ő is, bár azért van némi sejtelme arról, hogy a hatalmi viszonyok változása és legfőképpen Soraya úrnő lehengerlő szépsége adhat okot némi pletykálkodásra, melyet igyekeznek takargatni előle.*
- Ebben nem is kételkedem, máskülönben hogy is merném drága unokahúgomat oltalmukra bízni.
*Közben kezdi egész kényelmesen érezni magát, hiszen egy kellemes ebéd mellett társaloghat egy mód felett intelligens férfivel, de hirtelen megkeseredik szájában az étel.*
- Moonxylwery? Meglep drága Kancellárom, hiszen minden másban oly tájékozott, s erről még nem hallott?
*Most leolvad arcáról a mosoly, s egy húgát féltő nővér maszkja kerül a helyére.*
- Tudja már egy jó ideje nem hallottunk felőle. S én attól tartok, hogy itt valami komolyabb dolog lehet a háttérben.
*Közli mesterien ábrázolt szomorúsággal, már csak avval válhatna teljessé a kép, ha könnyek csillannának a szemében, de nem akarja túlzásba vinni a dolgot.*
- Félek már sosem kapjuk vissza élve!
*Kissé elcsuklik a hangja, s el is fordul, mint akinek szüksége van néhány pillanatra, hogy összeszedhesse magát. Poharáért nyúl és kortyol is belőle néhányat és bocsánatkérő tekintettel fordul vissza a kancellárhoz.*
- Bocsásson meg, de kissé felkavar, ha rá gondolok! Igazából nem fűz hozzá közeli rokonság. A harmad-unokatestvérem leánya. Mégis nehezen viselem, hogy ilyen hirtelen eltűnt.
*Nem sok hazugság abból amit mondd. Hisz valóban nehezményezi a körülményt, hogy most kénytelen megkerestetni a nőstényt, hogy aztán örökre eltüntethesse. Nem akar ugyan sok szót fecsérelni Moonxylweryre, de legalább újabb indokot lelhet ebben, hogy miért nincs annyira kedve ahhoz a sokat emlegetett desszerthez.*
- Nahát Habrertus, nem néztem volna ki magából, hogy ilyen édesszájú!
*Mosolyodik el végül, s csempész némi ártatlan meglepetést is arckifejezésébe, mint aki véletlenül sem értette félre, amit félre kellett volna értenie.*
- Minden bizonnyal!
*Helyesel ő is, bár azért van némi sejtelme arról, hogy a hatalmi viszonyok változása és legfőképpen Soraya úrnő lehengerlő szépsége adhat okot némi pletykálkodásra, melyet igyekeznek takargatni előle.*
- Ebben nem is kételkedem, máskülönben hogy is merném drága unokahúgomat oltalmukra bízni.
*Közben kezdi egész kényelmesen érezni magát, hiszen egy kellemes ebéd mellett társaloghat egy mód felett intelligens férfivel, de hirtelen megkeseredik szájában az étel.*
- Moonxylwery? Meglep drága Kancellárom, hiszen minden másban oly tájékozott, s erről még nem hallott?
*Most leolvad arcáról a mosoly, s egy húgát féltő nővér maszkja kerül a helyére.*
- Tudja már egy jó ideje nem hallottunk felőle. S én attól tartok, hogy itt valami komolyabb dolog lehet a háttérben.
*Közli mesterien ábrázolt szomorúsággal, már csak avval válhatna teljessé a kép, ha könnyek csillannának a szemében, de nem akarja túlzásba vinni a dolgot.*
- Félek már sosem kapjuk vissza élve!
*Kissé elcsuklik a hangja, s el is fordul, mint akinek szüksége van néhány pillanatra, hogy összeszedhesse magát. Poharáért nyúl és kortyol is belőle néhányat és bocsánatkérő tekintettel fordul vissza a kancellárhoz.*
- Bocsásson meg, de kissé felkavar, ha rá gondolok! Igazából nem fűz hozzá közeli rokonság. A harmad-unokatestvérem leánya. Mégis nehezen viselem, hogy ilyen hirtelen eltűnt.
*Nem sok hazugság abból amit mondd. Hisz valóban nehezményezi a körülményt, hogy most kénytelen megkerestetni a nőstényt, hogy aztán örökre eltüntethesse. Nem akar ugyan sok szót fecsérelni Moonxylweryre, de legalább újabb indokot lelhet ebben, hogy miért nincs annyira kedve ahhoz a sokat emlegetett desszerthez.*
- Nahát Habrertus, nem néztem volna ki magából, hogy ilyen édesszájú!
*Mosolyodik el végül, s csempész némi ártatlan meglepetést is arckifejezésébe, mint aki véletlenül sem értette félre, amit félre kellett volna értenie.*
2466. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-20 19:58:05
Üzenet elküldve: 2018-02-20 19:58:05
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*A kitartó küzdelem részleges eredményt hoz: Harath sípcsontján lila volt, alkarjában és kézfején számos női körömnyom. Mint ifjú korában. Amikor azonban Shaiyama egy pillanatra elveszíti az ellenállás lehetőségét, azonnal helyzetbe hozza magát és előrenyomul. Az újabb ficánkolás csak elszántságát és gerjedelmét fokozza, mert érzi már a küzdelem végét.*
- Helyes...*dől előre, amikor a lány végül feladja, és ő is halkan zihál, miközben lassan, de könyörtelenül utat tör magának. Jobb alkarja és könyöke leszorítja Shaiyamát az asztalra, ahogy a lapockái közé nehezedik. Vércseppek hullanak a mart sebekből, de ez nem lassítja, míg teljesen be nem ér.*
- Meg... fogod tanulni... hogyan védd meg magad. Megtanítalak... *nyögi, miközben csípőjével lök egyet; durván, de nem brutálisan.*
- De azt is, hogy... *újabb lökés, immár lassabb, kéjesebb, mert saját gerjedelme diktálja.*
- Minden engedetlenségnek ez... *újabb, hosszan kitartott; szabad baljának két ujja beletúr Shaiyama titkos résébe.*
- Lesz... *és újabb, vadul belefeszülve áldozatába.*
- A büntetése... *hörögve engedi el magát, majd rátehénkedik Shaiyamára.*
- Bármit is teszel. *suttogja a nő fülébe, miközben lassan kifelé mozdul.*
- Amíg ki nem érdemled, hogy ne így legyen. Megértetted? *löki el magát hátra, bár enyhén támolyog még.*
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*A kitartó küzdelem részleges eredményt hoz: Harath sípcsontján lila volt, alkarjában és kézfején számos női körömnyom. Mint ifjú korában. Amikor azonban Shaiyama egy pillanatra elveszíti az ellenállás lehetőségét, azonnal helyzetbe hozza magát és előrenyomul. Az újabb ficánkolás csak elszántságát és gerjedelmét fokozza, mert érzi már a küzdelem végét.*
- Helyes...*dől előre, amikor a lány végül feladja, és ő is halkan zihál, miközben lassan, de könyörtelenül utat tör magának. Jobb alkarja és könyöke leszorítja Shaiyamát az asztalra, ahogy a lapockái közé nehezedik. Vércseppek hullanak a mart sebekből, de ez nem lassítja, míg teljesen be nem ér.*
- Meg... fogod tanulni... hogyan védd meg magad. Megtanítalak... *nyögi, miközben csípőjével lök egyet; durván, de nem brutálisan.*
- De azt is, hogy... *újabb lökés, immár lassabb, kéjesebb, mert saját gerjedelme diktálja.*
- Minden engedetlenségnek ez... *újabb, hosszan kitartott; szabad baljának két ujja beletúr Shaiyama titkos résébe.*
- Lesz... *és újabb, vadul belefeszülve áldozatába.*
- A büntetése... *hörögve engedi el magát, majd rátehénkedik Shaiyamára.*
- Bármit is teszel. *suttogja a nő fülébe, miközben lassan kifelé mozdul.*
- Amíg ki nem érdemled, hogy ne így legyen. Megértetted? *löki el magát hátra, bár enyhén támolyog még.*
2465. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-20 18:43:39
Üzenet elküldve: 2018-02-20 18:43:39
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Nem tud kikeveredni a fogságból, hiszen az férfi erőfölénye egyértelmű, de veszettül ellenáll minden tagjával, amivel még valamennyire tud is. Nem túl hosszú, ám annál erősebb körmeit mélyen belevájja a derekát tartó kézbe, s úgy rúg hátra, ahogy csak bír. Nagyjából mint valami megvadult állat. Saját épsége tökéletesen háttérbe szorul, a küzdelem tétje pedig talán őt is egy kicsit nagyobb erővel ruházza fel, mint amit alkata egyébként sugall.
Mindaddig kitartóan küzd is, míg hirtelenjében minden ereje el nem hagyja. Az ütés csak egy pillanattal később tudatosul, ahogy a leszorításnak köszönhetően még félarcra zuhanva kap egy másikat is az asztaltól. Egyáltalán nem sikerül ugyanis tompítania azon az érkezésen, állát és jobb szemöldökcsontját is csúnyán beveri. A két ütés együtt néhány pillanatra el is ködösíti elméjét. Nem mozdul, nem csinál semmit, csak üres tekintettel mered az asztallapról a kandalló irányába, miközben nedves melegségre lesz figyelmes szemöldöke tájékán. Egészen úgy tűnhet, hogy az iménti utasításnak engedelmeskedik, pedig azt igazán fel sem fogta. De csak néhány másodperc kell, hogy valamennyire magához térjen, s újból - persze sokkal erőtlenebbül - ficánkolni kezdjen a rá nehezedő testsúly alatt.
Azonban Harath következő figyelmeztetése már értő fülekre talál. Végletekig megmakacsolt teste lassan enged, fejét visszahajtja az asztalra, csupán ziháló légzése nem csillapodik. Tekintete visszatér a tűz irányába, s beletörődni látszik a kisebbik rosszba. Eszébe sincs meghalni, márpedig a hamarosan érkező társak ígérete számára felér egy halálos fenyegetéssel. Válaszolni természetesen nem fog, hisz... mit is mondhatna?*
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Nem tud kikeveredni a fogságból, hiszen az férfi erőfölénye egyértelmű, de veszettül ellenáll minden tagjával, amivel még valamennyire tud is. Nem túl hosszú, ám annál erősebb körmeit mélyen belevájja a derekát tartó kézbe, s úgy rúg hátra, ahogy csak bír. Nagyjából mint valami megvadult állat. Saját épsége tökéletesen háttérbe szorul, a küzdelem tétje pedig talán őt is egy kicsit nagyobb erővel ruházza fel, mint amit alkata egyébként sugall.
Mindaddig kitartóan küzd is, míg hirtelenjében minden ereje el nem hagyja. Az ütés csak egy pillanattal később tudatosul, ahogy a leszorításnak köszönhetően még félarcra zuhanva kap egy másikat is az asztaltól. Egyáltalán nem sikerül ugyanis tompítania azon az érkezésen, állát és jobb szemöldökcsontját is csúnyán beveri. A két ütés együtt néhány pillanatra el is ködösíti elméjét. Nem mozdul, nem csinál semmit, csak üres tekintettel mered az asztallapról a kandalló irányába, miközben nedves melegségre lesz figyelmes szemöldöke tájékán. Egészen úgy tűnhet, hogy az iménti utasításnak engedelmeskedik, pedig azt igazán fel sem fogta. De csak néhány másodperc kell, hogy valamennyire magához térjen, s újból - persze sokkal erőtlenebbül - ficánkolni kezdjen a rá nehezedő testsúly alatt.
Azonban Harath következő figyelmeztetése már értő fülekre talál. Végletekig megmakacsolt teste lassan enged, fejét visszahajtja az asztalra, csupán ziháló légzése nem csillapodik. Tekintete visszatér a tűz irányába, s beletörődni látszik a kisebbik rosszba. Eszébe sincs meghalni, márpedig a hamarosan érkező társak ígérete számára felér egy halálos fenyegetéssel. Válaszolni természetesen nem fog, hisz... mit is mondhatna?*
2464. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-20 16:26:04
Üzenet elküldve: 2018-02-20 16:26:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Nagyon régen csinált ilyet utoljára - már nem az aktus, hanem a terror részét. Akkoriban még az volt a cél, hogy a rabnőt kellően betörjék és engedelmessé tegyék, most azonban másra kíváncsi.*
~ A határokra... hogy meddig hajolsz, hol roppansz, és mikor adod meg magad... ~ *neki is újdonság kicsit a helyzet, ám számít az ellenállásra, ezért igyekezett bebiztosítani magát.*
*Az ilyen szituációkban az alapvetően taktikai helyzeten túl az ügyesség, az erő és az elszántság az, ami mérvadó. Ezek közül legalább háromban erős fölényben van, és elszántságát is megacélozza, így a nőstény kénytelen lesz nagyobb ellenállást kifejteni. Karmok marnak jobbjába, és a lány megpróbál kitekeredni, de Harath a súlyát használja fel ellene, és miközben ránehézkedik, rövid, de kellemetlen ütést mér Shaiyama tarkójára, a kisagy zónájára. Tapasztalata szerint az itteni ütések, traumák rövid időre kiiktatják a koordinált mozgás és a koncentráció eszköztárát.*
- Azt csinálod, amit parancsolok... *csapódik ezúttal alkarja hátulról a nő nyakára, és Harath mindent megtesz, hogy lenyomja az asztalra. Nem erőlteti tovább a behatolást, mert előbb a lelki részével kell végeznie.*
- Hamarosan megjönnek a társaim... és vagy úgy mutatlak be, mint valakit, aki hozzám tartozik... vagy úgy, mint egy szajhát, akit még be kell törni! *mindez nem csak a megalázásról szól, sőt, ez még csak nem is cél. Dominancia, uralom, engedelmesség és határok - a félvér orgyilkos ugyanis valami egészen komolyat akar kihozni kettejük dolgából. Persze nem lenne gyakorlatias, ha nem érné be adott esetben a hús egyszerű gyönyörével, majd egy rövid, tiszta takarítómunkával.*
- És most azt parancsolom, hogy ne ellenkezz! Ne ellenkezz...
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Nagyon régen csinált ilyet utoljára - már nem az aktus, hanem a terror részét. Akkoriban még az volt a cél, hogy a rabnőt kellően betörjék és engedelmessé tegyék, most azonban másra kíváncsi.*
~ A határokra... hogy meddig hajolsz, hol roppansz, és mikor adod meg magad... ~ *neki is újdonság kicsit a helyzet, ám számít az ellenállásra, ezért igyekezett bebiztosítani magát.*
*Az ilyen szituációkban az alapvetően taktikai helyzeten túl az ügyesség, az erő és az elszántság az, ami mérvadó. Ezek közül legalább háromban erős fölényben van, és elszántságát is megacélozza, így a nőstény kénytelen lesz nagyobb ellenállást kifejteni. Karmok marnak jobbjába, és a lány megpróbál kitekeredni, de Harath a súlyát használja fel ellene, és miközben ránehézkedik, rövid, de kellemetlen ütést mér Shaiyama tarkójára, a kisagy zónájára. Tapasztalata szerint az itteni ütések, traumák rövid időre kiiktatják a koordinált mozgás és a koncentráció eszköztárát.*
- Azt csinálod, amit parancsolok... *csapódik ezúttal alkarja hátulról a nő nyakára, és Harath mindent megtesz, hogy lenyomja az asztalra. Nem erőlteti tovább a behatolást, mert előbb a lelki részével kell végeznie.*
- Hamarosan megjönnek a társaim... és vagy úgy mutatlak be, mint valakit, aki hozzám tartozik... vagy úgy, mint egy szajhát, akit még be kell törni! *mindez nem csak a megalázásról szól, sőt, ez még csak nem is cél. Dominancia, uralom, engedelmesség és határok - a félvér orgyilkos ugyanis valami egészen komolyat akar kihozni kettejük dolgából. Persze nem lenne gyakorlatias, ha nem érné be adott esetben a hús egyszerű gyönyörével, majd egy rövid, tiszta takarítómunkával.*
- És most azt parancsolom, hogy ne ellenkezz! Ne ellenkezz...
2463. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-20 14:14:55
Üzenet elküldve: 2018-02-20 14:14:55
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Hogy mire szokás használni az ostort, s azon felül ki mire használja, két egészen különböző dolog. Talán nem a legcélravezetőbb módszer a fenyítéshez, de a büntetés e módjánál a lelki tényezők sem alábecsülendők. Kellően rendszeres használat mellett már a legapróbb suhintás hangjával is elérhető a kívánt hatás... bőrt tépni meg amúgy is tud olyan jól, mint a korbács.
Megfordult a fejében, hogy ez következik, de újból naiv volt; ilyen kellemesen eltöltött percek után elengedte a gyanút. Így váratlanul éri a dolog, ez pedig a férfi számára is azonnal egyértelmű lesz. Izmai megfeszülnek, de most egészen másképp, mint amikor belekezdtek ebbe az egészbe. Szökni próbál minden lehetséges módon; elfordulva megpróbál kicsúszni a férfi karjai közül, minden erejét beleadva a mozdulatba, miközben próbálja lefejteni magáról az ujjakat. Ha komoly ellenállásba ütközik, rúgás, ütés, karmolás és harapás is szóba jöhet. Az sem fogja eltántorítani, ha esetleg ő szed be az előbbiek közül néhányat. Ez a cselekedet ugyanis túlmutat azon a bizonyos határon, amit Harath eddig nagyjából tiszteletben tartott.
Bár nála nincsenek semmiféle zöld italok, így is szemrebbenés nélkül vállalja a konfliktust, s vele együtt az esetleges sérüléséket. Inkább a fájdalom, mint a megaláztatás... Így ha netán eljut odáig, hogy Harath szemébe nézhessen, a kékekből félelem helyett mély elszántság fog tükröződni.*
A hozzászólás írója (Shaiyama Namdey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.20 14:19:02
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Hogy mire szokás használni az ostort, s azon felül ki mire használja, két egészen különböző dolog. Talán nem a legcélravezetőbb módszer a fenyítéshez, de a büntetés e módjánál a lelki tényezők sem alábecsülendők. Kellően rendszeres használat mellett már a legapróbb suhintás hangjával is elérhető a kívánt hatás... bőrt tépni meg amúgy is tud olyan jól, mint a korbács.
Megfordult a fejében, hogy ez következik, de újból naiv volt; ilyen kellemesen eltöltött percek után elengedte a gyanút. Így váratlanul éri a dolog, ez pedig a férfi számára is azonnal egyértelmű lesz. Izmai megfeszülnek, de most egészen másképp, mint amikor belekezdtek ebbe az egészbe. Szökni próbál minden lehetséges módon; elfordulva megpróbál kicsúszni a férfi karjai közül, minden erejét beleadva a mozdulatba, miközben próbálja lefejteni magáról az ujjakat. Ha komoly ellenállásba ütközik, rúgás, ütés, karmolás és harapás is szóba jöhet. Az sem fogja eltántorítani, ha esetleg ő szed be az előbbiek közül néhányat. Ez a cselekedet ugyanis túlmutat azon a bizonyos határon, amit Harath eddig nagyjából tiszteletben tartott.
Bár nála nincsenek semmiféle zöld italok, így is szemrebbenés nélkül vállalja a konfliktust, s vele együtt az esetleges sérüléséket. Inkább a fájdalom, mint a megaláztatás... Így ha netán eljut odáig, hogy Harath szemébe nézhessen, a kékekből félelem helyett mély elszántság fog tükröződni.*
A hozzászólás írója (Shaiyama Namdey) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.02.20 14:19:02
2462. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-20 11:28:08
Üzenet elküldve: 2018-02-20 11:28:08
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Amikor a nő rápillant, arra készül, hogy partnere ellenkezni fog, hogy nem akarja majd. De aztán Shaiyama fordulni kezd és Harath, a lány hátára pillantva érteni véli a pillantás okát és gyökerét. Egy pillanatra elbizonytalanodik, mert vashegyiként pontosan felismeri a korbács és az ostor hagyta hegeket; a látottakat az utóbbi kategóriába sorolja. Az ostor azonban nem a felsőbb hatalmak elnyomásának eszköze, nem a közhatalom büntetése; az ostort lovak fékentartására és engedetlen hitvesek engedelmességre szorítására használják.*
*Szorosan a lány mögé simul és jobbja végigsiklik annak hátán, tetoválásán, majd vállán, miközben baljával a csipőjébe kapaszkodik. Eddig finom elnyomást alkalmazott és örömet adott (és kapott) érte, de ez az együttlét nem csak erről szól.*
*Hanem a dominanciáról. Az uralomról.*
*Ennek megfelelően acélozza meg magát minden téren és előnyös pozícióját kihasználva más utat talál a lányba, egy alternatívát, mely leginkább öreg fiúmolesztálók és perverzek gyakori kedvence. Nem vadul, de nem is hátrál meg, ha esetleg ellenállást tapasztal. Övében és zsákjában több zöld üvegcsét őriz, így az esetleges kisebb-nagyobb sérülések sem tartják vissza. Mert ez most nem csak a kéjről szól.*
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Amikor a nő rápillant, arra készül, hogy partnere ellenkezni fog, hogy nem akarja majd. De aztán Shaiyama fordulni kezd és Harath, a lány hátára pillantva érteni véli a pillantás okát és gyökerét. Egy pillanatra elbizonytalanodik, mert vashegyiként pontosan felismeri a korbács és az ostor hagyta hegeket; a látottakat az utóbbi kategóriába sorolja. Az ostor azonban nem a felsőbb hatalmak elnyomásának eszköze, nem a közhatalom büntetése; az ostort lovak fékentartására és engedetlen hitvesek engedelmességre szorítására használják.*
*Szorosan a lány mögé simul és jobbja végigsiklik annak hátán, tetoválásán, majd vállán, miközben baljával a csipőjébe kapaszkodik. Eddig finom elnyomást alkalmazott és örömet adott (és kapott) érte, de ez az együttlét nem csak erről szól.*
*Hanem a dominanciáról. Az uralomról.*
*Ennek megfelelően acélozza meg magát minden téren és előnyös pozícióját kihasználva más utat talál a lányba, egy alternatívát, mely leginkább öreg fiúmolesztálók és perverzek gyakori kedvence. Nem vadul, de nem is hátrál meg, ha esetleg ellenállást tapasztal. Övében és zsákjában több zöld üvegcsét őriz, így az esetleges kisebb-nagyobb sérülések sem tartják vissza. Mert ez most nem csak a kéjről szól.*
2461. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-02-19 20:55:19
Üzenet elküldve: 2018-02-19 20:55:19
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Látszólag céltalanul//
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Kétség sem férhet hozzá, hogy minden ízében élvezi az elkövetkezendő perceket. A halk sóhajokat igen hamar hangosabbak váltják, s lábai is egyre szorosabban kulcsolódnak a férfi derekára. Arca kipirul, s a levegőt is egyre sűrűbben kapkodja. Szemeit csak akkor nyitja ki, s pillant vissza a sárgákba, amikor elhangzik az a két szó.
Valahogy furcsán csillan most a kék szempár. Nem ellenkező, nem is ellenséges, talán csak túlságosan is tiszta a pillanat hevéhez képest. Bele is telik néhány másodpercbe, mire mozdulni látszik, ezúttal egészen lassan. Talpra ereszkedik az asztalról, majd végigsimít a férfi mellkasán. Mintha mondani akarna valamit, de aztán mégsem teszi, csak megfordul, ahogy a kérés - parancs? - hangzott.
A hátán keresztül-kasul futó hosszúkás vonalak, melyek egy árnyalattal világosabban vágnak keresztül a finom tapintású bőrön, múltjának egy sötét fejezetét tárják Harath elé. Aki már látott ilyet, bizonyosan felismeri az ostor hagyta hegeket. Valószínűleg régebben szerezhette őket, s az elf vér sem ártott a szép gyógyulásnak, de azért ilyen közelségből nehéz lenne nem észrevenni. Főleg, hogy jobb lapockájától kezdődően a hegek mintáját valaki egészen mesteri módon alakította fekete tintával egy szárnyaló madár sziluettjévé. A mű félkész, de így is megvan a maga szépsége. *
//Ez a hozzászólás 16+-os jelenetet tartalmaz//
*Kétség sem férhet hozzá, hogy minden ízében élvezi az elkövetkezendő perceket. A halk sóhajokat igen hamar hangosabbak váltják, s lábai is egyre szorosabban kulcsolódnak a férfi derekára. Arca kipirul, s a levegőt is egyre sűrűbben kapkodja. Szemeit csak akkor nyitja ki, s pillant vissza a sárgákba, amikor elhangzik az a két szó.
Valahogy furcsán csillan most a kék szempár. Nem ellenkező, nem is ellenséges, talán csak túlságosan is tiszta a pillanat hevéhez képest. Bele is telik néhány másodpercbe, mire mozdulni látszik, ezúttal egészen lassan. Talpra ereszkedik az asztalról, majd végigsimít a férfi mellkasán. Mintha mondani akarna valamit, de aztán mégsem teszi, csak megfordul, ahogy a kérés - parancs? - hangzott.
A hátán keresztül-kasul futó hosszúkás vonalak, melyek egy árnyalattal világosabban vágnak keresztül a finom tapintású bőrön, múltjának egy sötét fejezetét tárják Harath elé. Aki már látott ilyet, bizonyosan felismeri az ostor hagyta hegeket. Valószínűleg régebben szerezhette őket, s az elf vér sem ártott a szép gyógyulásnak, de azért ilyen közelségből nehéz lenne nem észrevenni. Főleg, hogy jobb lapockájától kezdődően a hegek mintáját valaki egészen mesteri módon alakította fekete tintával egy szárnyaló madár sziluettjévé. A mű félkész, de így is megvan a maga szépsége. *
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409