Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 130 (2581. - 2600. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
2600. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-24 21:53:38
Üzenet elküldve: 2018-09-24 21:53:38
![>Árnytörő Xotara [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11394_1547776595_sotetelf_no.jpg)
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két nővér//
*Seles kérdéssorozatára egy nagyot húz a lélekmelegítőnek titulált italból. Pár pillanatig semmi nem hallatszik körülöttük, csak az üres bögre koccanása az asztalon, mintha még a csehó is döglöttebb lenne a döglöttnél. Xotara először arra gondol, hogy csak annyit felel, hogy 'el', de érzi, hogy barátosnéja ettől többet érdemmel. Meg aztán tudja, hogy milyen idegesítő, amikor kérdéseire nem kap válaszokat.*
- A levélben az első mondatom az volt, hogy 'elmegyek'. Nem mehetek el megint, ha még haza se mentem. Nekem ez a város, ez a kricsmi nem az otthonom. Seles! Mi a fenét vársz tőlem? Menjek most veled, és nyomorogjak veletek egy szegénynegyedi lukban? Várva a szép új holnapot?
~ Leon örömében kibújna a bőréből… aztán kinyírnánk egymást… Seles meg nevelhetné fel egyedül a gyereket. ~
- Nekem a Vadvéd az otthonom, bármit is hoz a jövő.
*Elhallgatva fürkészi a teáját lötykölő barátosnéját. A mélységi lány kezében is ott van az asztalon pihenő, üres bögre, de nem játszik, vagy babrál vele, csak fogja. Seles újabb kérdésére felsóhajt. Az anyatigris megint érdekesen fogalmaz, Xot elkönyveli magában, hogy csak az állapota miatt. Egy terhes nő még szeszélyesebb, mint alapjáraton.*
- Nem haragudtam rád, amikor eljöttem, és nem haragszom most sem, de magamra igen, hogy gyenge voltam és engedtem, hogy a saját félelmeim teljesen szétcsesszenek. Azóta megfogadtam, hogy nem kételkedek magamban, soha többé. Egyszer rágtam be rád, amikor őrségben képes voltál kiengedni Ertet, csak úgy egyedül az Erdőmélyére. Fel is függesztettelek az őrségből. De, az én felelősségem volt, én osztottalak be Leonnal.
*Aztán, barátosnéja újabb érzelmi kirohanásában, könnyezve fogja meg a kezét, és úgy próbál a lelkére beszélni, de egy ponton elpattan a mélységi lányban valami. A biztató és vigasztaló szavakra nem is tud mit felelni, csak finoman visszaszorítja barátosnéja kezét, de aztán Seles embernek nevezi. Xotara hirtelen olyan erővel szorít rá a kezében lévő bögrére, hogy széttörik. A csörömpölő törés hangja ágyú dörrenésként szakítja félbe Selest. Egy pillanatig a sötételf lány is csak mered a levegőbe felkapott, jobb kezére, amit valahol meg is sérthetett a törött bögre, mert némi vér csepeg az asztalra. Amikor Selesre néz, méregzöld szemekkel teszi, és elhúzza másik kezét barátosnéjától.*
- Ne nevezz, embernek! *Mondja fojtott dühvel.
A nyakában lévő fekete kendőt leoldja és azzal csavarja be vérző kezét. A sérülés nem jelentős, csak a középső- és a mutatóujját vágta el, a tenyér és az ujjak hajlatában.
Az ember lánynak sikerült egyik érzékeny pontjára tapintania Árnytörő hősnőnknek, mivel emberek ölték meg édesanyját és bátyját, a szeme láttára.
Seles állapotára, zavart pislogására és további szavaira visszavéve magából düh nélkül folytatja.*
- Terhes vagy. Nem tudsz nekem segíteni. Abban nem, ami miatt még mindig ebben a mocskos városban vagyok. Magamban már nem menekülök semmi elől, és nem harcolok semmivel se, mert nem kételkedem magamban. Harcolni itt kell… *Bök fekete kendős kezével a kocsma ablaka felé, Artheniorra mutatva.*
- Nekem nincs veszteni valóm, hogy ezt ne tegyem meg. *Pillant, Seles gömbölyödő hasára.
A kapuban történtekkor a sötételf lány szembenézett démonjaival. A városig vezető úton hol menekül előlük, hol harcolt velük, de azóta Xotara már elfogadta magát, úgy ahogy van, személyiségének minden hibájával és erényével együtt. Más-más helyzetben, egyik hibája éppen úgy válhat előnyére, mint egy jó tulajdonsága hátrányára.
Ezek után Xotara, a tharg küldetés okán, beavatja barátosnéját az eltűnt Pycta hollétébe, mire válaszul egy mindennel-sújtó pillantást kap.*
- Mi van? Ne nézz így! Most nem titkolódzom előtted, legutóbb is azért tettem, mert megígértem, hogy tartom a szám. Miért mindig akkor nézel így rám, amikor tök rendes kislány vagyok?!
*Kérdezi kissé kifakadva a sötételf lány, még mindig hátra dőlve a prémes széken, de most lábait is keresztbe pakolja. Idegesen dobol egy párat csizmáján, majd egy nyílvesszőt vesz elő tegezéből, hogy nemtörődöm módon a sarat vakargassa lábbelijéről.*
//A két nővér//
*Seles kérdéssorozatára egy nagyot húz a lélekmelegítőnek titulált italból. Pár pillanatig semmi nem hallatszik körülöttük, csak az üres bögre koccanása az asztalon, mintha még a csehó is döglöttebb lenne a döglöttnél. Xotara először arra gondol, hogy csak annyit felel, hogy 'el', de érzi, hogy barátosnéja ettől többet érdemmel. Meg aztán tudja, hogy milyen idegesítő, amikor kérdéseire nem kap válaszokat.*
- A levélben az első mondatom az volt, hogy 'elmegyek'. Nem mehetek el megint, ha még haza se mentem. Nekem ez a város, ez a kricsmi nem az otthonom. Seles! Mi a fenét vársz tőlem? Menjek most veled, és nyomorogjak veletek egy szegénynegyedi lukban? Várva a szép új holnapot?
~ Leon örömében kibújna a bőréből… aztán kinyírnánk egymást… Seles meg nevelhetné fel egyedül a gyereket. ~
- Nekem a Vadvéd az otthonom, bármit is hoz a jövő.
*Elhallgatva fürkészi a teáját lötykölő barátosnéját. A mélységi lány kezében is ott van az asztalon pihenő, üres bögre, de nem játszik, vagy babrál vele, csak fogja. Seles újabb kérdésére felsóhajt. Az anyatigris megint érdekesen fogalmaz, Xot elkönyveli magában, hogy csak az állapota miatt. Egy terhes nő még szeszélyesebb, mint alapjáraton.*
- Nem haragudtam rád, amikor eljöttem, és nem haragszom most sem, de magamra igen, hogy gyenge voltam és engedtem, hogy a saját félelmeim teljesen szétcsesszenek. Azóta megfogadtam, hogy nem kételkedek magamban, soha többé. Egyszer rágtam be rád, amikor őrségben képes voltál kiengedni Ertet, csak úgy egyedül az Erdőmélyére. Fel is függesztettelek az őrségből. De, az én felelősségem volt, én osztottalak be Leonnal.
*Aztán, barátosnéja újabb érzelmi kirohanásában, könnyezve fogja meg a kezét, és úgy próbál a lelkére beszélni, de egy ponton elpattan a mélységi lányban valami. A biztató és vigasztaló szavakra nem is tud mit felelni, csak finoman visszaszorítja barátosnéja kezét, de aztán Seles embernek nevezi. Xotara hirtelen olyan erővel szorít rá a kezében lévő bögrére, hogy széttörik. A csörömpölő törés hangja ágyú dörrenésként szakítja félbe Selest. Egy pillanatig a sötételf lány is csak mered a levegőbe felkapott, jobb kezére, amit valahol meg is sérthetett a törött bögre, mert némi vér csepeg az asztalra. Amikor Selesre néz, méregzöld szemekkel teszi, és elhúzza másik kezét barátosnéjától.*
- Ne nevezz, embernek! *Mondja fojtott dühvel.
A nyakában lévő fekete kendőt leoldja és azzal csavarja be vérző kezét. A sérülés nem jelentős, csak a középső- és a mutatóujját vágta el, a tenyér és az ujjak hajlatában.
Az ember lánynak sikerült egyik érzékeny pontjára tapintania Árnytörő hősnőnknek, mivel emberek ölték meg édesanyját és bátyját, a szeme láttára.
Seles állapotára, zavart pislogására és további szavaira visszavéve magából düh nélkül folytatja.*
- Terhes vagy. Nem tudsz nekem segíteni. Abban nem, ami miatt még mindig ebben a mocskos városban vagyok. Magamban már nem menekülök semmi elől, és nem harcolok semmivel se, mert nem kételkedem magamban. Harcolni itt kell… *Bök fekete kendős kezével a kocsma ablaka felé, Artheniorra mutatva.*
- Nekem nincs veszteni valóm, hogy ezt ne tegyem meg. *Pillant, Seles gömbölyödő hasára.
A kapuban történtekkor a sötételf lány szembenézett démonjaival. A városig vezető úton hol menekül előlük, hol harcolt velük, de azóta Xotara már elfogadta magát, úgy ahogy van, személyiségének minden hibájával és erényével együtt. Más-más helyzetben, egyik hibája éppen úgy válhat előnyére, mint egy jó tulajdonsága hátrányára.
Ezek után Xotara, a tharg küldetés okán, beavatja barátosnéját az eltűnt Pycta hollétébe, mire válaszul egy mindennel-sújtó pillantást kap.*
- Mi van? Ne nézz így! Most nem titkolódzom előtted, legutóbb is azért tettem, mert megígértem, hogy tartom a szám. Miért mindig akkor nézel így rám, amikor tök rendes kislány vagyok?!
*Kérdezi kissé kifakadva a sötételf lány, még mindig hátra dőlve a prémes széken, de most lábait is keresztbe pakolja. Idegesen dobol egy párat csizmáján, majd egy nyílvesszőt vesz elő tegezéből, hogy nemtörődöm módon a sarat vakargassa lábbelijéről.*
2599. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-22 23:30:32
Üzenet elküldve: 2018-09-22 23:30:32
![>Selestwen Sellewennar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/10707_1473675245_ember_no.jpg)
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
- De mi? Miért nem tudnál rá vigyázni? Megint elmész? *Kérdez vissza Seles értetlenül. Persze nem arról van szó, hogy szeretné Xotot felfogadni babaőrnek – annyi az egész, hogy a lány nem érti a majdnem-nővére fejében kavargó gondolatokat. Nagyon jó lenne tudni, mit takar az a titokzatos „de” a babázós gondolata végén, mert mintha minden benne lett volna, amit Seles nem tud Xotról, minden, ami azóta történt, hogy elváltak útjaik.
A lány maga elé néz, a csészében lötyköli a teát, hogy feltegye a kérdést, ami már rég megfogalmazódott benne. Talán nem is igaz, csak beképzeli.*
- Abban, hogy eltűntél, benne volt az is… *Nagy levegőt vesz, nehéz folytatni.* Hogy haragszol rám? Mert én csak arra tudok gondolni, hogy valamivel bántottalak. Jobban mondva… Attól félek, hogy én is hibás vagyok. És mivel senki nem mondja, hogy nem… *A szemeibe könnyek gyűlnek. Elég rémes belegondolni, hogy valakinek el kell mennie, hogy nem boldog ott, ahol éppen van. Seles is elment, de nem úgy, nem azért: a gyerek egészen más dolog, mint a saját fájdalmadat és démonjaidat végigcipelni Lanawinon.*
*Selesnek eszébe jut a levél, de ugye soha nem kapta kézbe, Lyz eltette, ezért csak arra tud visszaemlékezni, amit az elf mondott a tartalmáról. Az pedig semmi ilyesmit nem indokol.*
- Ami a kapunál történt, az nem te voltál, tudom! *Bizonygatja, és előrenyúl, hogy megfogja a lány kezét, ha hagyja.* Mindig bíztam benned, és mindig bízni is fogok. Ezen nem változtathat semmi. Mert egy jó ember vagy. *Itt elakad, zavartan pislog. Xot nem is ember.* Érted, mire gondolok! Lehet, hogy odabent harcolsz valakivel, és lehet, hogy te magad vagy, akivel harcolsz. És előle menekülsz. Én bármikor segítenék neked. *Mondja elfúló hangon, a síráshoz közel, de még mindig tartja magát, ahogy eddig is, és egy könnycsepp se hagyja el a szemét.
Pycta nevét hallva pedig már esély sincs rá, hogy sírjon. Arca elkomorul, tekintetéből csak csalódottságot lehet kiolvasni, és dühöt, pedig aztán ritka az az eset, hogy Seles arcára sértett harag üljön ki. És ez most nem a thargoknak szól, nyilvánvaló, hogy nem. Minden izma megfeszül, hogy most azonnal kimenjen a fogadóból, de mozdulatlan marad, és nem szól semmit, összepréseli az ajkait. Xotara csak egyszer láthatta hasonló állapotban, amikor Isq és ő eltitkolták előle, mi történt Umonnal. Ám ez most sokkal, de sokkal veszedelmesebb pillantás.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.22 23:32:46
- De mi? Miért nem tudnál rá vigyázni? Megint elmész? *Kérdez vissza Seles értetlenül. Persze nem arról van szó, hogy szeretné Xotot felfogadni babaőrnek – annyi az egész, hogy a lány nem érti a majdnem-nővére fejében kavargó gondolatokat. Nagyon jó lenne tudni, mit takar az a titokzatos „de” a babázós gondolata végén, mert mintha minden benne lett volna, amit Seles nem tud Xotról, minden, ami azóta történt, hogy elváltak útjaik.
A lány maga elé néz, a csészében lötyköli a teát, hogy feltegye a kérdést, ami már rég megfogalmazódott benne. Talán nem is igaz, csak beképzeli.*
- Abban, hogy eltűntél, benne volt az is… *Nagy levegőt vesz, nehéz folytatni.* Hogy haragszol rám? Mert én csak arra tudok gondolni, hogy valamivel bántottalak. Jobban mondva… Attól félek, hogy én is hibás vagyok. És mivel senki nem mondja, hogy nem… *A szemeibe könnyek gyűlnek. Elég rémes belegondolni, hogy valakinek el kell mennie, hogy nem boldog ott, ahol éppen van. Seles is elment, de nem úgy, nem azért: a gyerek egészen más dolog, mint a saját fájdalmadat és démonjaidat végigcipelni Lanawinon.*
*Selesnek eszébe jut a levél, de ugye soha nem kapta kézbe, Lyz eltette, ezért csak arra tud visszaemlékezni, amit az elf mondott a tartalmáról. Az pedig semmi ilyesmit nem indokol.*
- Ami a kapunál történt, az nem te voltál, tudom! *Bizonygatja, és előrenyúl, hogy megfogja a lány kezét, ha hagyja.* Mindig bíztam benned, és mindig bízni is fogok. Ezen nem változtathat semmi. Mert egy jó ember vagy. *Itt elakad, zavartan pislog. Xot nem is ember.* Érted, mire gondolok! Lehet, hogy odabent harcolsz valakivel, és lehet, hogy te magad vagy, akivel harcolsz. És előle menekülsz. Én bármikor segítenék neked. *Mondja elfúló hangon, a síráshoz közel, de még mindig tartja magát, ahogy eddig is, és egy könnycsepp se hagyja el a szemét.
Pycta nevét hallva pedig már esély sincs rá, hogy sírjon. Arca elkomorul, tekintetéből csak csalódottságot lehet kiolvasni, és dühöt, pedig aztán ritka az az eset, hogy Seles arcára sértett harag üljön ki. És ez most nem a thargoknak szól, nyilvánvaló, hogy nem. Minden izma megfeszül, hogy most azonnal kimenjen a fogadóból, de mozdulatlan marad, és nem szól semmit, összepréseli az ajkait. Xotara csak egyszer láthatta hasonló állapotban, amikor Isq és ő eltitkolták előle, mi történt Umonnal. Ám ez most sokkal, de sokkal veszedelmesebb pillantás.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.22 23:32:46
2598. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-17 13:21:57
Üzenet elküldve: 2018-09-17 13:21:57
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két nővér//
*Xotara számára a felhőtlen boldogság egy ismeretlen jelenség. Neki mindig jár valamin az agya. Hol a múlt emlékei verik béklyóba, és árnyékolják be lelkét, hol a jelen történéseit méri fel ésszerűen a jövővel számolva. Persze, aztán van, amikor betelik nála a pohár, és mindent megelégelve, fékevesztetten veti bele magát a pillanatba.
A keserűségnek is meg van a maga jó oldala, mivel anélkül az édes sem lenne olyan édes. Selessel való újra találkozásuk kétséget kizáróan egy ilyen édes jelenség, de a múlt következményei és a jövő semmi jóval nem kecsegtető mivolta, lassan visszarántja a nővéri párost a jelenbe.
Mint az ingoványban ismét a babáról beszélgetnek, Xot elképed magában a jelen helyzetükön.*
~ Mennyi minden történt, hogy találkoztam Vele, abban a kocsmában. Na, most meg annak a nevére nem emlékszem. A faluéra viszont igen; Calem. Az a kötekedő pali az ork haverjával… és akkor jött ez a hülye picsa és ismeretlenül kiállt mellettem. Aztán megjelent a vadvéd kapujában… Isqqel. ~
*Xotarának eszébe jut 'édeshármasuk', ami csonka, és ettől már ez a pillanat sem olyan édes, főleg hogy jönnek sorban a további emlékeztetők is, mondjuk a sötételf lánynak még túl jó is az emlékezete. Mintha, a sors ezzel kárpótolta volna a pocsék névmemóriája miatt.*
- Tudom, mint mondtam. Vigyáztam is volna rá.
*Érdekes, hogy mindketten múlt időben beszélnek a babafelvigyázásról, pedig a kis jövevény még meg sem született. Hogy a jövő kilátástalansága miatt fogalmaznak így, vagy mindkettejüknek meg van a maga sajátos jövőképe, vagy csak sejtése, azt egyelőre nem tudni. *
- És vigyáznék is, de…
~… nem tehetem… közvetlenül nem. ~
*A mélységi lány csak remélheti, de azzal, amit szürke csuhással véghez akarnak vinni, talán hatékonyabban sikerül ezt megtennie.
De, Xot nem úgy folytatja, ahogy akarta, mert az eltűnésére való hajlama miatt kap dorgálást, teljesen jogosan, amivel Seles sok mindent bolygat meg a sötételf lányban.*
- De igen, tudhattad… Calemnél is elváltak útjaink. Aztán, amikor kimentem Ert után az erdőbe, majd Umon után is. Nem mondtam el a kocsmában, de Pirtianesből is így jöttem el… az apám mellől. Mindegyik az én döntésem volt. Ahogy Te fogalmazol, hogy 'eltűnök', de én ilyenkor egyszerűen csak úgy éreztem, hogy így kell tennem, mert így a helyes.
*Xotara ekkor húzza magához a rumos nedűt, amit Seles nem kér az állapotára való tekintettel. Xot nem bánja, megérti, és nem fog kárba veszni, de szóra se méltatja a dolgot, mert perpillanat lényegtelen apróság. Nem kajabál, persze rájellemző harsánysággal beszél és érvvel.*
- Szólhattam volna? De há' hagytam ott levelet.
*Kicsit megint átéli akkor történtek hangulatát, maga előtt látja, ahogy megírja, utána pedig Lyz nyeregtáskájába csúsztatja a kétoldalú pergament.*
- Nem léptem le, csak úgy. Aztán meg, hogy beszéltem volna Veled? Mit mondtál nekem? És hogy viselkedtem? Veled… Lyzzel, Aranyhajjal, Isqehával? A kapuban és utána is? És Annuval… mit tettem?! Kis híján megöltem! Umont csak véletlenül öltem meg majdnem.
~ El is vesztette megint az emlékeit. A leveléből tudtam meg, hogy újra emlékezik. Elment, és soha nem is bocsátott meg nekem. ~
- De ha nem vagytok ott a mocsárban és károgtok nekem… megtettem volna.
*Xotara azóta megtudta, hogy az a 'csuda szellem izé', ami a kapuban lelte egyfajta isteni beavatkozás volt, ami teret engedett sötét vérének.*
~ Azóta is érzem magamban, hogy képes lennék ölni, pedig mennyire képtelen voltam rá. ~
*Xot elhallgat. Hányavetin koccint Selessel és felhajtja a diópáleszét. Felszisszenve csapja a kupicás poharat az asztalra. Ez nem ünneplős iszogatás, inkább olyan, mintha az elmúlt jó dolgok felett ülnének tort.*
- A levélben leírtam mindent. Nem akartam elmenni, de a történtek után el kellett, mert így volt a helyes. Talán, a mocsadék istenek is így akarták.
*Barátosnéja arcán is elhal a mosoly, és derűjét elemészti a szomorúság árnyéka, aki komoly konoksággal néz rá. Bár a nő konoksága mögött valami csalódottságból fakadó eltökéltséget vél kiérezni, de a mélységi lány rossz emberismerő.
Seles a tharg küldetésről és Pyctáról kezd beszélni. Xot mélyzöld szemei megvillannak a hallottakra, hiszen ő pontosan tudja, hogy hova tűnt a szürke csuhás, de az előzményekről semmit se tud. Barátosnéját hallgatva sejtetős képet kap róla, hogy miért vehette Pycta a nyakába a várost. Neki sem sikerült sok mindent megtudnia a szerzetestől, ami nem is csoda, hiszen nem is nagyon váltanak szót, hanem cselekszenek.
Látja, ahogy Seles szemébe könnyek gyűlnek, de elismerésre méltón tartja magát. Xot szemrebbenés nélkül állja barátosnéja komor tekintetét.*
- Szóval, a küldetés besült. A thargok, félelmetes népség. Sokáig itt voltak a városban és próbáltak úrrá lenni a helyzeten, de ők is felsültek. Elismerem, jogos a bosszújuktól való félelmed. Félted a családod életét, hiszen neked már új családod van.
*Egy pár pillanatra elhallgat és, mintha csak egy jót teáznának Xot is belekortyol a rumos nedűbe. Nem akar újra titkolódzni barátosnéja előtt, és nem tud egy okot se felhozni magában, amiért ezt kéne tennie. Hát, a közepébe belevágva válaszol, ami majd biztos okoz némi meghökkenést, és számos kérdést ébreszt Selesben.*
- Pycta is itt van a városban, majd beszélek vele, hogy menjünk el a thargokhoz rendezni az ügyet.
~ Talán hallgatni fog rám… ha nem… leverem, mint vak a poharat. A piactéren, amikor rákérdeztem nem igazán érdekelte, hogy mi lesz a küldetéssel vagy a többiekkel. ~
*Xot egyebet nem mond, mintha ezzel mindent meg is beszéltek volna. Csak eltehénkedve hátradől a prémes széken.*
//A két nővér//
*Xotara számára a felhőtlen boldogság egy ismeretlen jelenség. Neki mindig jár valamin az agya. Hol a múlt emlékei verik béklyóba, és árnyékolják be lelkét, hol a jelen történéseit méri fel ésszerűen a jövővel számolva. Persze, aztán van, amikor betelik nála a pohár, és mindent megelégelve, fékevesztetten veti bele magát a pillanatba.
A keserűségnek is meg van a maga jó oldala, mivel anélkül az édes sem lenne olyan édes. Selessel való újra találkozásuk kétséget kizáróan egy ilyen édes jelenség, de a múlt következményei és a jövő semmi jóval nem kecsegtető mivolta, lassan visszarántja a nővéri párost a jelenbe.
Mint az ingoványban ismét a babáról beszélgetnek, Xot elképed magában a jelen helyzetükön.*
~ Mennyi minden történt, hogy találkoztam Vele, abban a kocsmában. Na, most meg annak a nevére nem emlékszem. A faluéra viszont igen; Calem. Az a kötekedő pali az ork haverjával… és akkor jött ez a hülye picsa és ismeretlenül kiállt mellettem. Aztán megjelent a vadvéd kapujában… Isqqel. ~
*Xotarának eszébe jut 'édeshármasuk', ami csonka, és ettől már ez a pillanat sem olyan édes, főleg hogy jönnek sorban a további emlékeztetők is, mondjuk a sötételf lánynak még túl jó is az emlékezete. Mintha, a sors ezzel kárpótolta volna a pocsék névmemóriája miatt.*
- Tudom, mint mondtam. Vigyáztam is volna rá.
*Érdekes, hogy mindketten múlt időben beszélnek a babafelvigyázásról, pedig a kis jövevény még meg sem született. Hogy a jövő kilátástalansága miatt fogalmaznak így, vagy mindkettejüknek meg van a maga sajátos jövőképe, vagy csak sejtése, azt egyelőre nem tudni. *
- És vigyáznék is, de…
~… nem tehetem… közvetlenül nem. ~
*A mélységi lány csak remélheti, de azzal, amit szürke csuhással véghez akarnak vinni, talán hatékonyabban sikerül ezt megtennie.
De, Xot nem úgy folytatja, ahogy akarta, mert az eltűnésére való hajlama miatt kap dorgálást, teljesen jogosan, amivel Seles sok mindent bolygat meg a sötételf lányban.*
- De igen, tudhattad… Calemnél is elváltak útjaink. Aztán, amikor kimentem Ert után az erdőbe, majd Umon után is. Nem mondtam el a kocsmában, de Pirtianesből is így jöttem el… az apám mellől. Mindegyik az én döntésem volt. Ahogy Te fogalmazol, hogy 'eltűnök', de én ilyenkor egyszerűen csak úgy éreztem, hogy így kell tennem, mert így a helyes.
*Xotara ekkor húzza magához a rumos nedűt, amit Seles nem kér az állapotára való tekintettel. Xot nem bánja, megérti, és nem fog kárba veszni, de szóra se méltatja a dolgot, mert perpillanat lényegtelen apróság. Nem kajabál, persze rájellemző harsánysággal beszél és érvvel.*
- Szólhattam volna? De há' hagytam ott levelet.
*Kicsit megint átéli akkor történtek hangulatát, maga előtt látja, ahogy megírja, utána pedig Lyz nyeregtáskájába csúsztatja a kétoldalú pergament.*
- Nem léptem le, csak úgy. Aztán meg, hogy beszéltem volna Veled? Mit mondtál nekem? És hogy viselkedtem? Veled… Lyzzel, Aranyhajjal, Isqehával? A kapuban és utána is? És Annuval… mit tettem?! Kis híján megöltem! Umont csak véletlenül öltem meg majdnem.
~ El is vesztette megint az emlékeit. A leveléből tudtam meg, hogy újra emlékezik. Elment, és soha nem is bocsátott meg nekem. ~
- De ha nem vagytok ott a mocsárban és károgtok nekem… megtettem volna.
*Xotara azóta megtudta, hogy az a 'csuda szellem izé', ami a kapuban lelte egyfajta isteni beavatkozás volt, ami teret engedett sötét vérének.*
~ Azóta is érzem magamban, hogy képes lennék ölni, pedig mennyire képtelen voltam rá. ~
*Xot elhallgat. Hányavetin koccint Selessel és felhajtja a diópáleszét. Felszisszenve csapja a kupicás poharat az asztalra. Ez nem ünneplős iszogatás, inkább olyan, mintha az elmúlt jó dolgok felett ülnének tort.*
- A levélben leírtam mindent. Nem akartam elmenni, de a történtek után el kellett, mert így volt a helyes. Talán, a mocsadék istenek is így akarták.
*Barátosnéja arcán is elhal a mosoly, és derűjét elemészti a szomorúság árnyéka, aki komoly konoksággal néz rá. Bár a nő konoksága mögött valami csalódottságból fakadó eltökéltséget vél kiérezni, de a mélységi lány rossz emberismerő.
Seles a tharg küldetésről és Pyctáról kezd beszélni. Xot mélyzöld szemei megvillannak a hallottakra, hiszen ő pontosan tudja, hogy hova tűnt a szürke csuhás, de az előzményekről semmit se tud. Barátosnéját hallgatva sejtetős képet kap róla, hogy miért vehette Pycta a nyakába a várost. Neki sem sikerült sok mindent megtudnia a szerzetestől, ami nem is csoda, hiszen nem is nagyon váltanak szót, hanem cselekszenek.
Látja, ahogy Seles szemébe könnyek gyűlnek, de elismerésre méltón tartja magát. Xot szemrebbenés nélkül állja barátosnéja komor tekintetét.*
- Szóval, a küldetés besült. A thargok, félelmetes népség. Sokáig itt voltak a városban és próbáltak úrrá lenni a helyzeten, de ők is felsültek. Elismerem, jogos a bosszújuktól való félelmed. Félted a családod életét, hiszen neked már új családod van.
*Egy pár pillanatra elhallgat és, mintha csak egy jót teáznának Xot is belekortyol a rumos nedűbe. Nem akar újra titkolódzni barátosnéja előtt, és nem tud egy okot se felhozni magában, amiért ezt kéne tennie. Hát, a közepébe belevágva válaszol, ami majd biztos okoz némi meghökkenést, és számos kérdést ébreszt Selesben.*
- Pycta is itt van a városban, majd beszélek vele, hogy menjünk el a thargokhoz rendezni az ügyet.
~ Talán hallgatni fog rám… ha nem… leverem, mint vak a poharat. A piactéren, amikor rákérdeztem nem igazán érdekelte, hogy mi lesz a küldetéssel vagy a többiekkel. ~
*Xot egyebet nem mond, mintha ezzel mindent meg is beszéltek volna. Csak eltehénkedve hátradől a prémes széken.*
2597. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-16 00:41:58
Üzenet elküldve: 2018-09-16 00:41:58
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két nővér//
*A lány nem törődik vele, mit szólhatnak a kocsmában tartózkodók a furcsa pároshoz, belefeledkezik az ölelésbe. Valahogy ebben a pillanatban minden benne van, annyi keserűség és annyi öröm, amit Seles sokszor egyedül, máskor pedig Xotarával élt át. Nem is próbál visszaemlékezni arra, min mentek keresztül, átengedi magát a hirtelen jött boldogságnak. Mintha már a nap is szebben ragyogna, legalább is így látja Xotara copfja mellől az ablak felé lesve. Megkönnyebbülten nevet.*
~ Annyira tudtam, hogy a piacra kell mennem! ~ *Jut eszébe.* ~ Megint megtörtént, ami azelőtt Vadvéddel. Megint rátaláltam. ~
*Xotara felidézi a babával kapcsolatos beszélgetésüket. Visszagondolva úgy tűnik, nem vette valami komolyan Seles gyerekvállalási szándékait, legalább is Isqehával jobban megértette magát ezzel kapcsolatban. Persze nem haragszik semmiért, mosolyog az anyatigrisre is.*
- Én is emlékszem, meg azt is mondtuk, hogy hiába mondod, úgyis te vigyázol majd a picire az őrségben. Nyugodt szívvel bíztam volna rád. *Hangja nem bántó, de azért szemében látszik egy kis dorgálás.* Akkor még nem tudtam, hogy ilyen eltűnős fajta vagy!
*Vár egy kicsit, amíg barátnője a pulthoz indul, és meglepetésére Xotara két itallal meg egy teával tér vissza, az egyik alkoholt neki tolja. Ha jól érzi, egy kevés rum lehet benne, bár nem ismerős errefelé, úgyhogy így névről nem tudná megállapítani az összetételt. Persze egyből felfordul az alkoholos szagtól a gyomra, ezért azonnal a gyömbérteához nyúl. Először le kell küzdenie a vágyat, hogy minden felfelé induljon. A tea kifejezetten illatosnak tűnik, ami egy kismamánál jó jel, csak még forró. Babrál a csészével egy kicsit, melengeti ujjait, és csak utána néz fel Xotarára, ezúttal komolyabban. Nem emeli fel a hangját, csak tényeket közöl.*
- Szólhattál volna, hogy el akarsz menni. Tudod jól, hogy nem mondanám el senkinek, és le se beszélnélek. *Persze azon semmit nem változtatna, hogy Seles hónapokig aggódott érte – így is, úgy is aggódott volna. De a lelkének jobban esett volna, ha előre tudja.
Ujjával Xot felé tolja a rumos teát, elmosolyodik.*
- Köszönöm, de azt hiszem, ezt meghagyom neked. Nem ittam még terhesen soha, az alkoholtól felfordul a gyomrom. Még egy kortyot sem sikerült lenyelnem. *Azzal felemeli a csészét, csak hogy a koccintás sehogy se maradjon el, és ha Xot is nyújtja az övét, összekoccanthatják. Ezután belekortyol egy kicsit, és szinte érzi, hogy kavargó gyomra lecsillapul.* A találkozásunkra!
*A sötételf lányt nagyon meglepi a távozásuk, és Seles csak most kap észbe, miért tartja ostobaságnak. Talán ezen a ponton kezd a lánynak eszébe jutni, hogy mit veszített el. Hányszor elképzelte már a boldog életet, a gyereknevelést Vadvédben, és most tessék, itt vannak ebben a dohos városban! Arcán átsuhan valami szomorúságféle, és most olyan konokság ül ki rá, mintha csak valami sarokba állított kisgyerek volna. Halkabbra veszi a hangját, közelebb hajol, mert nem szeretné az egész kocsmában szétordítani a híreket.*
- Elindultunk a küldetésre, de még alig jutottunk el a Mágustoronyig, Pycta felszívódott. Már előtte is furcsán viselkedett, le akart mondani a vezérségről. Aztán kiderült, hogy babánk lesz… Nem kockáztathattuk, hogy ott maradjunk. Pycta csúfot űzött a thargok kéréséből… Nem védett volna meg senki… *Seles szemébe könnyek gyűlnek, de már nem az a sírós lány, mint azelőtt volt, nem engedi, hogy legördüljenek arcán. Komoran, szinte eltöprengve néz Xotra, és még egyet kortyol a teából.*
- Itt nem félek, ismerem a Szegénynegyed lakóit. Régen sokat segítettem nekik a férjemmel. *Feltételezi, hogy barátnője veszi a lapot, most nem Leonról beszél.* De akár az erdő közepén is megszülném. *Megérinti a hasát. Bár a kezével még nem, de ha nagyon figyel, belül már érzi, hogy a baba aprókat moccan.*
- Elárulod, miért mentél el? *Teszi fel a kérdést, ami a legjobban nyomja. Ezt azóta sem sikerült megértenie.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.16 00:42:24
//A két nővér//
*A lány nem törődik vele, mit szólhatnak a kocsmában tartózkodók a furcsa pároshoz, belefeledkezik az ölelésbe. Valahogy ebben a pillanatban minden benne van, annyi keserűség és annyi öröm, amit Seles sokszor egyedül, máskor pedig Xotarával élt át. Nem is próbál visszaemlékezni arra, min mentek keresztül, átengedi magát a hirtelen jött boldogságnak. Mintha már a nap is szebben ragyogna, legalább is így látja Xotara copfja mellől az ablak felé lesve. Megkönnyebbülten nevet.*
~ Annyira tudtam, hogy a piacra kell mennem! ~ *Jut eszébe.* ~ Megint megtörtént, ami azelőtt Vadvéddel. Megint rátaláltam. ~
*Xotara felidézi a babával kapcsolatos beszélgetésüket. Visszagondolva úgy tűnik, nem vette valami komolyan Seles gyerekvállalási szándékait, legalább is Isqehával jobban megértette magát ezzel kapcsolatban. Persze nem haragszik semmiért, mosolyog az anyatigrisre is.*
- Én is emlékszem, meg azt is mondtuk, hogy hiába mondod, úgyis te vigyázol majd a picire az őrségben. Nyugodt szívvel bíztam volna rád. *Hangja nem bántó, de azért szemében látszik egy kis dorgálás.* Akkor még nem tudtam, hogy ilyen eltűnős fajta vagy!
*Vár egy kicsit, amíg barátnője a pulthoz indul, és meglepetésére Xotara két itallal meg egy teával tér vissza, az egyik alkoholt neki tolja. Ha jól érzi, egy kevés rum lehet benne, bár nem ismerős errefelé, úgyhogy így névről nem tudná megállapítani az összetételt. Persze egyből felfordul az alkoholos szagtól a gyomra, ezért azonnal a gyömbérteához nyúl. Először le kell küzdenie a vágyat, hogy minden felfelé induljon. A tea kifejezetten illatosnak tűnik, ami egy kismamánál jó jel, csak még forró. Babrál a csészével egy kicsit, melengeti ujjait, és csak utána néz fel Xotarára, ezúttal komolyabban. Nem emeli fel a hangját, csak tényeket közöl.*
- Szólhattál volna, hogy el akarsz menni. Tudod jól, hogy nem mondanám el senkinek, és le se beszélnélek. *Persze azon semmit nem változtatna, hogy Seles hónapokig aggódott érte – így is, úgy is aggódott volna. De a lelkének jobban esett volna, ha előre tudja.
Ujjával Xot felé tolja a rumos teát, elmosolyodik.*
- Köszönöm, de azt hiszem, ezt meghagyom neked. Nem ittam még terhesen soha, az alkoholtól felfordul a gyomrom. Még egy kortyot sem sikerült lenyelnem. *Azzal felemeli a csészét, csak hogy a koccintás sehogy se maradjon el, és ha Xot is nyújtja az övét, összekoccanthatják. Ezután belekortyol egy kicsit, és szinte érzi, hogy kavargó gyomra lecsillapul.* A találkozásunkra!
*A sötételf lányt nagyon meglepi a távozásuk, és Seles csak most kap észbe, miért tartja ostobaságnak. Talán ezen a ponton kezd a lánynak eszébe jutni, hogy mit veszített el. Hányszor elképzelte már a boldog életet, a gyereknevelést Vadvédben, és most tessék, itt vannak ebben a dohos városban! Arcán átsuhan valami szomorúságféle, és most olyan konokság ül ki rá, mintha csak valami sarokba állított kisgyerek volna. Halkabbra veszi a hangját, közelebb hajol, mert nem szeretné az egész kocsmában szétordítani a híreket.*
- Elindultunk a küldetésre, de még alig jutottunk el a Mágustoronyig, Pycta felszívódott. Már előtte is furcsán viselkedett, le akart mondani a vezérségről. Aztán kiderült, hogy babánk lesz… Nem kockáztathattuk, hogy ott maradjunk. Pycta csúfot űzött a thargok kéréséből… Nem védett volna meg senki… *Seles szemébe könnyek gyűlnek, de már nem az a sírós lány, mint azelőtt volt, nem engedi, hogy legördüljenek arcán. Komoran, szinte eltöprengve néz Xotra, és még egyet kortyol a teából.*
- Itt nem félek, ismerem a Szegénynegyed lakóit. Régen sokat segítettem nekik a férjemmel. *Feltételezi, hogy barátnője veszi a lapot, most nem Leonról beszél.* De akár az erdő közepén is megszülném. *Megérinti a hasát. Bár a kezével még nem, de ha nagyon figyel, belül már érzi, hogy a baba aprókat moccan.*
- Elárulod, miért mentél el? *Teszi fel a kérdést, ami a legjobban nyomja. Ezt azóta sem sikerült megértenie.*
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.16 00:42:24
2596. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-13 02:51:36
Üzenet elküldve: 2018-09-13 02:51:36
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két nővér//
*A sötételf lány tetteinek mostanában nem a logika a fő diktálója. Bár, arra számított, hogy Seles, majd felcsattanva rántja el a kezét, és hogy kikéri majd magának ezt a hangnemet, azok után ahogy elváltak és otthagyta a csapatot, és ezzel egy parázs vita vette volna kezdetét kettejük között. Azonban, barátosnéja egy huszárvágással túlszárnyalja várakozásait, és ezzel áthúzza minden elgondolását.
Seles már azzal is valamennyire leszereli Xotarát, hogy egyáltalán nem ágál a becitálás ellen, és boci szemekkel mered rá. De a sötételf lány még ekkor is teljesen másra számít, mint amit ezután Seles tesz. Xot elnézve azokat a boci szemeket: *
~ Jaj ne… ha most sírva fakad… én… én… nem t'om olyankor, mit kell csinálni. ~
*Seles, azonban nem sírja el magát, hanem egyszerűen megöleli, ezzel a sötételf lány védekező észérveit és a sértett bánatát mind félresöpörve. Xotara az ölelő karok között, egy pár pillanatig csak néz, mint borjú az új kapura, és két régi hasonló emlékkép villan át lelki szemei előtt. Először az, amikor a titkolódzás és a rideg viselkedése miatt bocsánatkérően megölelte barátosnéját, majd az, amikor bűnbánóan az amnéziás Umon nyakába ugrott, amiért majdnem megölte a barátot. Ezek után Xot is boldogan visszaöleli Selest, persze ügyelve a kerekedő hasára.
A kocsmai szemlélőknek, minden bizonnyal érthetetlen látvány lehet, hogy egy ember lány és egy sötételf lány, hosszan ölelkezik, egy kuplerájos csehó kellős közepén, de ez csak a felszín, hiszen nincs ebben egyáltalán semmi különös. Viszont, Seles szóbeli érzelmi kirohanására az ölelés közben nem is válaszol, mivel teljesen feleslegesnek érzi ilyenkor is jártatni azt a nagy száját, csak miután kibontakoztak az ölelésből, és barátosnéja elkezdi végigmérni, akkor szólal meg.*
- Én is örülök neked Seles. Há', megtaláltál, és láthatod, egyben vagyok. Bár a köpenyem elhagytam és a kisujjamról is letört a körmöm. Gyalázat!
*Magyarázza megnyugtatóan, halvány vigyorral, majd egy cseppnyi humort is a végére fűz, hogy a találkozásuk komor körülményeit egy kicsit megtörje.
Seles derűs válaszára a várandóságot illetően, Xot újra szemrevételezi a kismama pocakját.*
- T'om emlékszem… és arra is, hogy mit feleltem, deee a 'méhkaparászt keresős' részét felejtsük el.
*Jegyzi meg helyesbítően, és így folytatja: *
- Oh, t'om én, hogy tudsz vigyázni magadra… harcos amazon, bár most már talán az anyatigris jelzőt kell rád aggatnom.
*Vigyorog szemtelenkedve barátosnéjára.*
- Na, de ácsi, és most ülj le! Két pillanat és itt vagyok.
*Ameddig Seles helyet foglal a legközelebbi asztalnál, addig Xotara elsuhan a söntéshez.*
- Szeva Loui! Egy Lélekmelegítőt, egy Kerítésszagatót… ééés valami Gyógyteát is vágjál hozzám, émelygésre. Ne nézz így, és ne is kérdezd! Ha jól saccolom ennyi lesz.
*Azzal, Xotara kipenget 20 aranyat [Mesélő (Nyíl)]
, majd az italokkal visszatér Seleshez.*
- Tessék, ezt a kismamának!
~ Meg, hogy a másik ital benned is maradjon. ~
*Teszi le elé a gyömbér teát.*
- Ezt, meg neked, mert erre már inni kell, és ahogy a gyerek apját ismerem nem fog megártani neki, sőt már most a vérében van.
*Magyarázza vigyorogva, és teszi barátosnéja elé a rumos nedűt is, majd ledobja magát a prémes székre, a szokásos kis diópáleszét maga elé húzva.
Xotarának meg se fordul a fejében, hogy a poronty apja, nem Leon, hiszen tudja jól Selesről, hogy nem az a hűtlen fehérmájú típus.*
- Na, most már folytathatjuk… mit keresel itt, és hol van a bajvívó sármőr?
*Seles válaszára és kérdésére, Xotara képéről menten eltűnik a vigyor, de még annak árnyéka is. Kissé felhördülve kérdez vissza, mélyzöld szemeit, tudomása szerint, az erdőlakóra villantva.*
- Mi? Ebben a mocskos zendült városban? Hol? Mi van a vadvéddel és a többiekkel? Normális vagy, itt akarod világra hozni a gyereked!?
*A rá vonatkozó kérdésre, már visszafogottabban és a pillantását félre kapva felel.*
- Há' én azóta a városban élek, hogy éjszaka otthagytalak titeket. Méghozzá itt. Kilences szoba.
*A sötételf lány egykedvűen a válla fölött hátra bök a csigalépcső felé.*
//A két nővér//
*A sötételf lány tetteinek mostanában nem a logika a fő diktálója. Bár, arra számított, hogy Seles, majd felcsattanva rántja el a kezét, és hogy kikéri majd magának ezt a hangnemet, azok után ahogy elváltak és otthagyta a csapatot, és ezzel egy parázs vita vette volna kezdetét kettejük között. Azonban, barátosnéja egy huszárvágással túlszárnyalja várakozásait, és ezzel áthúzza minden elgondolását.
Seles már azzal is valamennyire leszereli Xotarát, hogy egyáltalán nem ágál a becitálás ellen, és boci szemekkel mered rá. De a sötételf lány még ekkor is teljesen másra számít, mint amit ezután Seles tesz. Xot elnézve azokat a boci szemeket: *
~ Jaj ne… ha most sírva fakad… én… én… nem t'om olyankor, mit kell csinálni. ~
*Seles, azonban nem sírja el magát, hanem egyszerűen megöleli, ezzel a sötételf lány védekező észérveit és a sértett bánatát mind félresöpörve. Xotara az ölelő karok között, egy pár pillanatig csak néz, mint borjú az új kapura, és két régi hasonló emlékkép villan át lelki szemei előtt. Először az, amikor a titkolódzás és a rideg viselkedése miatt bocsánatkérően megölelte barátosnéját, majd az, amikor bűnbánóan az amnéziás Umon nyakába ugrott, amiért majdnem megölte a barátot. Ezek után Xot is boldogan visszaöleli Selest, persze ügyelve a kerekedő hasára.
A kocsmai szemlélőknek, minden bizonnyal érthetetlen látvány lehet, hogy egy ember lány és egy sötételf lány, hosszan ölelkezik, egy kuplerájos csehó kellős közepén, de ez csak a felszín, hiszen nincs ebben egyáltalán semmi különös. Viszont, Seles szóbeli érzelmi kirohanására az ölelés közben nem is válaszol, mivel teljesen feleslegesnek érzi ilyenkor is jártatni azt a nagy száját, csak miután kibontakoztak az ölelésből, és barátosnéja elkezdi végigmérni, akkor szólal meg.*
- Én is örülök neked Seles. Há', megtaláltál, és láthatod, egyben vagyok. Bár a köpenyem elhagytam és a kisujjamról is letört a körmöm. Gyalázat!
*Magyarázza megnyugtatóan, halvány vigyorral, majd egy cseppnyi humort is a végére fűz, hogy a találkozásuk komor körülményeit egy kicsit megtörje.
Seles derűs válaszára a várandóságot illetően, Xot újra szemrevételezi a kismama pocakját.*
- T'om emlékszem… és arra is, hogy mit feleltem, deee a 'méhkaparászt keresős' részét felejtsük el.
*Jegyzi meg helyesbítően, és így folytatja: *
- Oh, t'om én, hogy tudsz vigyázni magadra… harcos amazon, bár most már talán az anyatigris jelzőt kell rád aggatnom.
*Vigyorog szemtelenkedve barátosnéjára.*
- Na, de ácsi, és most ülj le! Két pillanat és itt vagyok.
*Ameddig Seles helyet foglal a legközelebbi asztalnál, addig Xotara elsuhan a söntéshez.*
- Szeva Loui! Egy Lélekmelegítőt, egy Kerítésszagatót… ééés valami Gyógyteát is vágjál hozzám, émelygésre. Ne nézz így, és ne is kérdezd! Ha jól saccolom ennyi lesz.
*Azzal, Xotara kipenget 20 aranyat [Mesélő (Nyíl)]
, majd az italokkal visszatér Seleshez.*- Tessék, ezt a kismamának!
~ Meg, hogy a másik ital benned is maradjon. ~
*Teszi le elé a gyömbér teát.*
- Ezt, meg neked, mert erre már inni kell, és ahogy a gyerek apját ismerem nem fog megártani neki, sőt már most a vérében van.
*Magyarázza vigyorogva, és teszi barátosnéja elé a rumos nedűt is, majd ledobja magát a prémes székre, a szokásos kis diópáleszét maga elé húzva.
Xotarának meg se fordul a fejében, hogy a poronty apja, nem Leon, hiszen tudja jól Selesről, hogy nem az a hűtlen fehérmájú típus.*
- Na, most már folytathatjuk… mit keresel itt, és hol van a bajvívó sármőr?
*Seles válaszára és kérdésére, Xotara képéről menten eltűnik a vigyor, de még annak árnyéka is. Kissé felhördülve kérdez vissza, mélyzöld szemeit, tudomása szerint, az erdőlakóra villantva.*
- Mi? Ebben a mocskos zendült városban? Hol? Mi van a vadvéddel és a többiekkel? Normális vagy, itt akarod világra hozni a gyereked!?
*A rá vonatkozó kérdésre, már visszafogottabban és a pillantását félre kapva felel.*
- Há' én azóta a városban élek, hogy éjszaka otthagytalak titeket. Méghozzá itt. Kilences szoba.
*A sötételf lány egykedvűen a válla fölött hátra bök a csigalépcső felé.*
2595. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-11 23:27:21
Üzenet elküldve: 2018-09-11 23:27:21
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két nővér//
*A leglogikusabb az lenne, ha Seles is üdvözölné rég nem látott barátnőjét, aztán leülnének beszélgetni, felemlegetni a régi szép időket, és nagyokat nevetni mindenen, ami korábban történt. Azonban az élet nem mindig ilyen egyszerű, Seles számára pedig végképp nem. A lány arra számított, hogy ez nem Xotara, csak valami nagyon hasonló városi, aki még nem is hallotta ezt a nevet, ezért nyilván nem reagál majd rá. A gyanú abban a tizedmásodpercben érik meg benne, mikor az ismeretlen mégis megáll, aztán lassan felé fordul. Seles tátott szájjal mered rá. Gondolatai zavarodottan kergetőznek a fejében, keze megizzad a kilincsen, de lába teljesen a földbe gyökerezik. Mintha még az idő is megállna egy kicsit, egy mozdulatlan képben rögzítve ezt a furcsa pillanatot.
Xotara egészen máshogy öltözködik, mint azelőtt, ezt Seles azonnal felméri, de nem vesződik vele, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le. Nem számít már a történetükben, hogy Xotara mit csinált, hogy merre járt, hogy mi történt vele, vagy egyáltalán miért ment el, mert mélyzöld szemei pontosan ugyanarról a lányról árulkodnak, akit Seles annyira megkedvelt Vadvédben. Ha mérges kirohanást is vár Xotara, hiába, a lány nem néz rá vádlón. Mikor közelebb lép, hogy elhúzza az ajtótól, Seles arcára először csodálkozás, majd őszinte ámulat ül ki. Hagyja magát, mint egy rongybaba, engedelmesen megy Xot után néhány lépést, hogy aztán végre megpróbálja őt megölelni anélkül, hogy másnak az útját állná a páros.*
- Xot! *Kiáltja boldogan. Egy hatalmas kő esik le a szívéről.* De jó, hogy újra látlak! Eddig azt sem tudtam biztosan, megvagy-e! Ó, Xot!
*Ha teheti, egész hosszan megöleli a másikat, és csak aztán reagál az elhangzottakra. Először végigméri Xotot, hogy látszólag minden testrésze megvan-e. Ezután szinte meglepetten néz le a saját hasára, mintha ő is csak most venné észre, mekkora. Nem vészesen nagy egyébként, de aki látta már Selest, egyből kiszúrhatja, hogy nem pocakra hízott, hanem más van a dolog mögött.*
- Persze, de hát mondtam, hogy szeretnék babát. *Mosolyog, azzal az igazi derűvel, amivel csak a leendő édesanyák tudnak.* Nem kell félteni, vigyázok magamra. *Ezután ha társa nem bánja, leül a legközelebbi üres asztalhoz, hogy kifújja magát, mert azért csak nem volt egyszerű idáig lépést tartani vele, hogy ne veszítse szem elől.*
- Itt élek. Te hogyhogy a városban vagy?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.11 23:29:13
//A két nővér//
*A leglogikusabb az lenne, ha Seles is üdvözölné rég nem látott barátnőjét, aztán leülnének beszélgetni, felemlegetni a régi szép időket, és nagyokat nevetni mindenen, ami korábban történt. Azonban az élet nem mindig ilyen egyszerű, Seles számára pedig végképp nem. A lány arra számított, hogy ez nem Xotara, csak valami nagyon hasonló városi, aki még nem is hallotta ezt a nevet, ezért nyilván nem reagál majd rá. A gyanú abban a tizedmásodpercben érik meg benne, mikor az ismeretlen mégis megáll, aztán lassan felé fordul. Seles tátott szájjal mered rá. Gondolatai zavarodottan kergetőznek a fejében, keze megizzad a kilincsen, de lába teljesen a földbe gyökerezik. Mintha még az idő is megállna egy kicsit, egy mozdulatlan képben rögzítve ezt a furcsa pillanatot.
Xotara egészen máshogy öltözködik, mint azelőtt, ezt Seles azonnal felméri, de nem vesződik vele, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le. Nem számít már a történetükben, hogy Xotara mit csinált, hogy merre járt, hogy mi történt vele, vagy egyáltalán miért ment el, mert mélyzöld szemei pontosan ugyanarról a lányról árulkodnak, akit Seles annyira megkedvelt Vadvédben. Ha mérges kirohanást is vár Xotara, hiába, a lány nem néz rá vádlón. Mikor közelebb lép, hogy elhúzza az ajtótól, Seles arcára először csodálkozás, majd őszinte ámulat ül ki. Hagyja magát, mint egy rongybaba, engedelmesen megy Xot után néhány lépést, hogy aztán végre megpróbálja őt megölelni anélkül, hogy másnak az útját állná a páros.*
- Xot! *Kiáltja boldogan. Egy hatalmas kő esik le a szívéről.* De jó, hogy újra látlak! Eddig azt sem tudtam biztosan, megvagy-e! Ó, Xot!
*Ha teheti, egész hosszan megöleli a másikat, és csak aztán reagál az elhangzottakra. Először végigméri Xotot, hogy látszólag minden testrésze megvan-e. Ezután szinte meglepetten néz le a saját hasára, mintha ő is csak most venné észre, mekkora. Nem vészesen nagy egyébként, de aki látta már Selest, egyből kiszúrhatja, hogy nem pocakra hízott, hanem más van a dolog mögött.*
- Persze, de hát mondtam, hogy szeretnék babát. *Mosolyog, azzal az igazi derűvel, amivel csak a leendő édesanyák tudnak.* Nem kell félteni, vigyázok magamra. *Ezután ha társa nem bánja, leül a legközelebbi üres asztalhoz, hogy kifújja magát, mert azért csak nem volt egyszerű idáig lépést tartani vele, hogy ne veszítse szem elől.*
- Itt élek. Te hogyhogy a városban vagy?
A hozzászólás írója (Selestwen Sellewennar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.09.11 23:29:13
2594. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-10 23:17:46
Üzenet elküldve: 2018-09-10 23:17:46
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 313
OOC üzenetek: 13
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//A két nővér//
*Árnytörő Xotara feszülten halad a tömegben, ha nem lenne olykor muszáj nem is lépne fényes nappal Arthenior utcáira. Még mindig nem bírja a tömeget, de csőlátására hagyatkozva képes célratörően haladni benne. Az előtte döcögő alakokat, az út közepén ráérősen trécselőket (akik ezzel a gyors haladást akadályozzák), az orra alatt, félhangosan morogva kerülgeti.*
- Pff! Hogy húznátok bőrt a fogatokra és varrná be a hóhér.
~ Sose fogom megérteni, hogy mi a rákért az utca közepén kell megbeszélni a mindennapi piszlicsáré ügyeiket. Közben, hogy szar és vér folyik az utcákon az egy kicsit se zavarja őket. ~
*Így, valamivel lassabban suhan végig a szegénynegyeden és talán ezért sem veszi észre, hogy valaki követni kezdi, vagy csak azért mert olyas valaki teszi ezt, aki jól tud a nyomokból olvasni. Pedig, mióta a városban él gondosan ügyel, hogy ne érhesse semmiféle váratlan meglepetés, de hát senki sem tökéletes, Xotara meg kiváltképpen nem az. Amikor feltűnik előtte a fehérre meszelt Kósza pinty, menten jobban érzi magát.*
~ Jaj, de jó… mindjárt újra eltűnhetek a saját kis világomban. ~
*Otthonosan lép be a csehóba. A kocsma bűze neki már fel sem tűnik, egészen hozzászokott már. Meg aztán, Xotara nagyon jól tudja, hogy vannak ettől gyomorforgatóbb szagok is. Slattyogva indul a söntéshez és kiáltana oda Louinak, hogy 'csak a szokásosat', amikor furcsa megérzése támad, a padló panaszosan nyikordul meg mögötte, egészen különösen, mintha károgna. Ekkor, a háta mögött egy olyan hang szólítja nevén, amitől menten földbe gyökerezik a lába, mert pontosan tudja, hogy kié. Jóllehet a hang most remegő és vékony, de ettől talán csak még rosszabb hallania, mert a félreérthetetlen csalódás felhangja ez.*
~ Baszki… Seles. ~
*Xotara lassan fordul meg, de nem játssza a hülyét, és nem is kerttel.*
- Igen, én. Szia, Seles!
*A sötételf lány testbeszédéből is sok minden leolvasható. Fejét enyhén lehorgasztva, nyakát behúzva, a nyakában lógó, fekete kendővel babrálva, néz mélyzöld szemeivel barátosnéja világosbarna szemeibe. Pontosan emlékszik, hogyan váltak el még az ingoványban; haragban. És ő, még csak meg se próbált beszélni az _ember lánnyal_, sőt egy árva hangot sem nyögött ki, hogy valahogy tisztázzák a félreértést. Aztán, pedig a romtanyánál, a viharos éjszaka leple alatt elhagyta a csapatot, és csak azt a bizonyos levelet hagyta maga után, amiben egy sajnálkozó félmondattal búcsúzott barátosnéjától. Xotara nem tudja, hogy Seles sosem kapta meg üzenetét, de már nem is számít, a múlt elmúlt és minden megváltozott, ahogy Seles külseje is. A szürke polgári ruhát látva meglepődik, de ez a meglepettség eltörpül a gömbölyödő pocak látványa okozta döbbenetéhez képest.*
- Te… ter… terhes vagy? Bakker, mi a szart keresel, így itt?!
*Fakad ki felháborodva aggódón, mélyzöld szemei mérgesen villannak a nőre, majd megpróbálja megragadni a kilincsen remegő kezet, hogy becitálja a küszöbről.*
- Aj, gyere már be! Itt bent biztonságosabb, mint kint az utcán.
//A két nővér//
*Árnytörő Xotara feszülten halad a tömegben, ha nem lenne olykor muszáj nem is lépne fényes nappal Arthenior utcáira. Még mindig nem bírja a tömeget, de csőlátására hagyatkozva képes célratörően haladni benne. Az előtte döcögő alakokat, az út közepén ráérősen trécselőket (akik ezzel a gyors haladást akadályozzák), az orra alatt, félhangosan morogva kerülgeti.*
- Pff! Hogy húznátok bőrt a fogatokra és varrná be a hóhér.
~ Sose fogom megérteni, hogy mi a rákért az utca közepén kell megbeszélni a mindennapi piszlicsáré ügyeiket. Közben, hogy szar és vér folyik az utcákon az egy kicsit se zavarja őket. ~
*Így, valamivel lassabban suhan végig a szegénynegyeden és talán ezért sem veszi észre, hogy valaki követni kezdi, vagy csak azért mert olyas valaki teszi ezt, aki jól tud a nyomokból olvasni. Pedig, mióta a városban él gondosan ügyel, hogy ne érhesse semmiféle váratlan meglepetés, de hát senki sem tökéletes, Xotara meg kiváltképpen nem az. Amikor feltűnik előtte a fehérre meszelt Kósza pinty, menten jobban érzi magát.*
~ Jaj, de jó… mindjárt újra eltűnhetek a saját kis világomban. ~
*Otthonosan lép be a csehóba. A kocsma bűze neki már fel sem tűnik, egészen hozzászokott már. Meg aztán, Xotara nagyon jól tudja, hogy vannak ettől gyomorforgatóbb szagok is. Slattyogva indul a söntéshez és kiáltana oda Louinak, hogy 'csak a szokásosat', amikor furcsa megérzése támad, a padló panaszosan nyikordul meg mögötte, egészen különösen, mintha károgna. Ekkor, a háta mögött egy olyan hang szólítja nevén, amitől menten földbe gyökerezik a lába, mert pontosan tudja, hogy kié. Jóllehet a hang most remegő és vékony, de ettől talán csak még rosszabb hallania, mert a félreérthetetlen csalódás felhangja ez.*
~ Baszki… Seles. ~
*Xotara lassan fordul meg, de nem játssza a hülyét, és nem is kerttel.*
- Igen, én. Szia, Seles!
*A sötételf lány testbeszédéből is sok minden leolvasható. Fejét enyhén lehorgasztva, nyakát behúzva, a nyakában lógó, fekete kendővel babrálva, néz mélyzöld szemeivel barátosnéja világosbarna szemeibe. Pontosan emlékszik, hogyan váltak el még az ingoványban; haragban. És ő, még csak meg se próbált beszélni az _ember lánnyal_, sőt egy árva hangot sem nyögött ki, hogy valahogy tisztázzák a félreértést. Aztán, pedig a romtanyánál, a viharos éjszaka leple alatt elhagyta a csapatot, és csak azt a bizonyos levelet hagyta maga után, amiben egy sajnálkozó félmondattal búcsúzott barátosnéjától. Xotara nem tudja, hogy Seles sosem kapta meg üzenetét, de már nem is számít, a múlt elmúlt és minden megváltozott, ahogy Seles külseje is. A szürke polgári ruhát látva meglepődik, de ez a meglepettség eltörpül a gömbölyödő pocak látványa okozta döbbenetéhez képest.*
- Te… ter… terhes vagy? Bakker, mi a szart keresel, így itt?!
*Fakad ki felháborodva aggódón, mélyzöld szemei mérgesen villannak a nőre, majd megpróbálja megragadni a kilincsen remegő kezet, hogy becitálja a küszöbről.*
- Aj, gyere már be! Itt bent biztonságosabb, mint kint az utcán.
2593. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:29:35
Üzenet elküldve: 2018-09-10 20:29:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 332
OOC üzenetek: 89
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//A két nővér//
*Seles komor, gondterhelt arccal indul a piac felé, legalább is egy külső szemlélő ezt gondolná. Valójában azonban csak a reggeli rosszullétét nyögi most is, bár szerencsére innen általában csak jobb szokott lenni a dolog. Ha lefoglalja magát a reggeli teendőkkel, akkor pillanatok alatt elfelejti, ami a lavórba történt, és az étvágya is jobban megjön, ha mozog egy kicsit. Valami furcsa álmot is látott az éjjel, amivel nem tudott mit kezdeni. Egy erdő közepén állt, a vaksötétben, és egy varjú rikoltott a fülétől pár centire. A legjobb mód, hogy lefoglalja magát és bosszantó gondolatait, ha elmegy a piacra, nézelődik egy kicsit, és bevásárol abból, ami kell.
Az odafelé tartó úton a tömeggel együtt cammog, biztosan ők is a piac felé tartanak, mint minden reggel. Talán nem is foglalkozna az arcokkal, ha nem kerülne a szeme sarkába valami borzasztóan ismerős: egy alak hátát pillantja meg. Valószínűleg nő lehet, keskenyebb a válla, mint egy férfié, és szélesebb a csípője. Amúgy bőrkabátot visel, fekete haját copfban hordja, és a kezéből és nyakából látható, hogy sötételf. Furcsa helyzet, nem szokott így járni, és fogalma sincs, hogy miért szaporázza meg a lépteit, és kezdi őt követni, de van egy olyan érzése, hogy fontos lehet.
Az alak a Pinty felé tart, ahonnan rettenetes sörszag csap ki, de Seles lenyugtatja háborgó gyomrát (úgysem maradt már benne semmi), és a nyomába ered. Nem sok jót hallott a fogadóról. Csak az állítja meg az ajtóban, hogy Leon biztos haragudna érte, hogy ilyen butaságot művel. Ez a helyzet már-már ahhoz hasonló, mint mikor megtalálta Vadvédet: egy kis csiklandó érzés, mintha mondani akarna valamit a nőnek, amit még nem mondott el. Megrázza a fejét, és a ruháján már határozottan dudorodó pocakjára pillant. Most nem utazó felszerelését viseli, hanem átlagos, szürke polgári ruhát, és egy kabátfélét, amelyet kedvére megköthet maga előtt, bármekkora is legyen a hasa. Talán nem ártanak neki így, fényes nappal… És csak belép, megnézi magának ezt az ismerőst, aztán elmegy, ez a terv. Nem lehet baj.
Érdekes, hogy mikor a kocsma parkettája megnyikordul lába alatt, egy régi emlék jut először eszébe, az első találkozásuk Xotarával. Ez a sors volna?*
- Xot? *Kérdezi vékony, reménykedő hangon, de közben remeg a keze, amit az ajtó kilincsén tart: fél, hogy az illető megfordul, a csíny letudva, ő pedig csalódni fog. Megint.*
//A két nővér//
*Seles komor, gondterhelt arccal indul a piac felé, legalább is egy külső szemlélő ezt gondolná. Valójában azonban csak a reggeli rosszullétét nyögi most is, bár szerencsére innen általában csak jobb szokott lenni a dolog. Ha lefoglalja magát a reggeli teendőkkel, akkor pillanatok alatt elfelejti, ami a lavórba történt, és az étvágya is jobban megjön, ha mozog egy kicsit. Valami furcsa álmot is látott az éjjel, amivel nem tudott mit kezdeni. Egy erdő közepén állt, a vaksötétben, és egy varjú rikoltott a fülétől pár centire. A legjobb mód, hogy lefoglalja magát és bosszantó gondolatait, ha elmegy a piacra, nézelődik egy kicsit, és bevásárol abból, ami kell.
Az odafelé tartó úton a tömeggel együtt cammog, biztosan ők is a piac felé tartanak, mint minden reggel. Talán nem is foglalkozna az arcokkal, ha nem kerülne a szeme sarkába valami borzasztóan ismerős: egy alak hátát pillantja meg. Valószínűleg nő lehet, keskenyebb a válla, mint egy férfié, és szélesebb a csípője. Amúgy bőrkabátot visel, fekete haját copfban hordja, és a kezéből és nyakából látható, hogy sötételf. Furcsa helyzet, nem szokott így járni, és fogalma sincs, hogy miért szaporázza meg a lépteit, és kezdi őt követni, de van egy olyan érzése, hogy fontos lehet.
Az alak a Pinty felé tart, ahonnan rettenetes sörszag csap ki, de Seles lenyugtatja háborgó gyomrát (úgysem maradt már benne semmi), és a nyomába ered. Nem sok jót hallott a fogadóról. Csak az állítja meg az ajtóban, hogy Leon biztos haragudna érte, hogy ilyen butaságot művel. Ez a helyzet már-már ahhoz hasonló, mint mikor megtalálta Vadvédet: egy kis csiklandó érzés, mintha mondani akarna valamit a nőnek, amit még nem mondott el. Megrázza a fejét, és a ruháján már határozottan dudorodó pocakjára pillant. Most nem utazó felszerelését viseli, hanem átlagos, szürke polgári ruhát, és egy kabátfélét, amelyet kedvére megköthet maga előtt, bármekkora is legyen a hasa. Talán nem ártanak neki így, fényes nappal… És csak belép, megnézi magának ezt az ismerőst, aztán elmegy, ez a terv. Nem lehet baj.
Érdekes, hogy mikor a kocsma parkettája megnyikordul lába alatt, egy régi emlék jut először eszébe, az első találkozásuk Xotarával. Ez a sors volna?*
- Xot? *Kérdezi vékony, reménykedő hangon, de közben remeg a keze, amit az ajtó kilincsén tart: fél, hogy az illető megfordul, a csíny letudva, ő pedig csalódni fog. Megint.*
2592. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-28 23:45:18
Üzenet elküldve: 2018-08-28 23:45:18
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Vörös fényt adó hold bukkan elő a felhőkkel borított égbolton, megvilágítva a végtelennek tűnő teret, teli hullákkal. Néhányuk darabokban, de van amelyik olyan, mintha csak aludna... eltekintve a lassan mindent beborító vértől, mely boka magasságban mossa Shaiyama lábát. A mindenfelől folydogáló patakok egybeolvadnak, magukkal sodorva a mozdítható darabokat, s lassan a lányt is. Nincs menekvés.
Arcán őszinte rémület uralkodik el, azonban ahogy Harath megszólítja, szinte azonnal felébred. Levegő után kap, mintha eddig nem jutott volna hozzá, majd felegyenesedik a széken. Körbepillant, nagyjából úgy, mint akinek fogalma sincs, hol van, de a topáz szín szemeken megakad a tekintete. Még mindig retteg, ez egyértelmű, de lassanként megnyugszik. A sötételf felé pillant, majd újból Harathra, aztán leginkább el, egy harmadik irányba, míg összeszedi magát annyira, hogy felálljon. Tulajdonképp eszébe sem jut ellenkezni a kiadott "paranccsal"... nem, a mai nap után annak is örül, ha megéli a holnapot. Akkor lesz ideje végiggondolni, hogyan lép le ebből az átkozott városból.
Pár perccel korábbi önmagához képest meglepő határozottsággal áll fel az asztaltól, majd táskáját is magához veszi. Sokkal nehezebbnek tűnik, mint korábban.*
- Akkor induljunk most. *Vet egy pillantást Harath felé, majd az ajtóhoz lép, s ha ebben senki és semmi nem akadályozza, ki is megy.*
*Vörös fényt adó hold bukkan elő a felhőkkel borított égbolton, megvilágítva a végtelennek tűnő teret, teli hullákkal. Néhányuk darabokban, de van amelyik olyan, mintha csak aludna... eltekintve a lassan mindent beborító vértől, mely boka magasságban mossa Shaiyama lábát. A mindenfelől folydogáló patakok egybeolvadnak, magukkal sodorva a mozdítható darabokat, s lassan a lányt is. Nincs menekvés.
Arcán őszinte rémület uralkodik el, azonban ahogy Harath megszólítja, szinte azonnal felébred. Levegő után kap, mintha eddig nem jutott volna hozzá, majd felegyenesedik a széken. Körbepillant, nagyjából úgy, mint akinek fogalma sincs, hol van, de a topáz szín szemeken megakad a tekintete. Még mindig retteg, ez egyértelmű, de lassanként megnyugszik. A sötételf felé pillant, majd újból Harathra, aztán leginkább el, egy harmadik irányba, míg összeszedi magát annyira, hogy felálljon. Tulajdonképp eszébe sem jut ellenkezni a kiadott "paranccsal"... nem, a mai nap után annak is örül, ha megéli a holnapot. Akkor lesz ideje végiggondolni, hogyan lép le ebből az átkozott városból.
Pár perccel korábbi önmagához képest meglepő határozottsággal áll fel az asztaltól, majd táskáját is magához veszi. Sokkal nehezebbnek tűnik, mint korábban.*
- Akkor induljunk most. *Vet egy pillantást Harath felé, majd az ajtóhoz lép, s ha ebben senki és semmi nem akadályozza, ki is megy.*
2591. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-25 10:59:41
Üzenet elküldve: 2018-08-25 10:59:41
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
*~Részletes leírás a Kúriáról, mi?~ fontolgatja magában a hallottakat. Bár közel sem tetszik neki a dolog, hogy egy idegen ilyen behatóan megismerje a ház rejtélyeit, a legfőbb aggálya mégis az, hogy ő maga se járt ott annyit, hogy minden apró kérdésre válaszolni tudjon. Mindenesetre, hogy mit tud vagy mit nem, és abból mi igaz és mi nem, az egyelőre mellékes, hiszen úgy tűnik, bármit ígér is, azt nem most kell teljesítenie.*
- Rendben, megegyeztünk. *mosolyodik el, majd 300 aranyat számol le Harath Hardoghar elé az asztalra. Bár egy pillanatra elgondolkozik rajta, változtassa-e kétszáz most, négyszáz későbbre a feltételeket, jó szándéka és együttműködése jeleként azonban úgy dönt, inkább módosítás nélkül megy bele az alkuba. ~Úgysincs idő további huzavonára, inkább induljunk!~ ért egyet magában a férfival a mielőbbi távozást illetően. Így hát fizetés után fürgén talpra szökken, majd megigazítja ruháját, míg Harath Shaiyamát keltegeti. Reméli, a férfinak arra is van egy ötlete, hogy jutnak el Amonra, mert a korábban említett egy darab ló kevés lesz hármuknak. ~Legfeljebb a szöszi itt marad...~ tekint szenvtelenül az ébredező lányra, elvégre az ő további sorsa nem került szóba.*
*~Részletes leírás a Kúriáról, mi?~ fontolgatja magában a hallottakat. Bár közel sem tetszik neki a dolog, hogy egy idegen ilyen behatóan megismerje a ház rejtélyeit, a legfőbb aggálya mégis az, hogy ő maga se járt ott annyit, hogy minden apró kérdésre válaszolni tudjon. Mindenesetre, hogy mit tud vagy mit nem, és abból mi igaz és mi nem, az egyelőre mellékes, hiszen úgy tűnik, bármit ígér is, azt nem most kell teljesítenie.*
- Rendben, megegyeztünk. *mosolyodik el, majd 300 aranyat számol le Harath Hardoghar elé az asztalra
. Bár egy pillanatra elgondolkozik rajta, változtassa-e kétszáz most, négyszáz későbbre a feltételeket, jó szándéka és együttműködése jeleként azonban úgy dönt, inkább módosítás nélkül megy bele az alkuba. ~Úgysincs idő további huzavonára, inkább induljunk!~ ért egyet magában a férfival a mielőbbi távozást illetően. Így hát fizetés után fürgén talpra szökken, majd megigazítja ruháját, míg Harath Shaiyamát keltegeti. Reméli, a férfinak arra is van egy ötlete, hogy jutnak el Amonra, mert a korábban említett egy darab ló kevés lesz hármuknak. ~Legfeljebb a szöszi itt marad...~ tekint szenvtelenül az ébredező lányra, elvégre az ő további sorsa nem került szóba.*
2590. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-24 19:52:12
Üzenet elküldve: 2018-08-24 19:52:12
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Méla mosollyal pillant
Estanellaria.*
~ Mily egyszerű egy nőstény. ~ *mustrálja végig a sötételf combját és csípője vonalát, ahogy megfejeli a háromszáz aranyat némi hússal.*
~ Mondjuk egy ajtócsapkodást megérne, de ez inkább Syoud gusztusa. ~ *a többi ásatag mellébeszélésre, meg a körítésként alkalmazott előadásra csak somolyog, és nagy nehezen megállja, hogy ne forgassa a szemeit.*
- Az egyik, hogy részletes leírást adsz a Kúriáról, a kimentendő vagyontárgyakról, a kincstár és a fegyvertár elhelyezkedéséről, a titkos helyekről, meg a többi. Sem neked, sem nekünk nem érdekünk hogy egy maroknyi ágrólszakadt csóró érkezzen Amon Ruadhra, nem igaz? *nyújtózik ki, majd feláll. Úgy tűnik, mégsem lesz valami sok idejük pihenni.*
- A másik, hogy indulunk, most. Ami az előleget illeti, háromszáz arany megteszi. És még háromszáz, ha odaértünk. *nem mintha bármire is menne most a pénzzel, nincs rá szüksége. Lepillant az alvó Shaiyamára, majd egészen közel hajol a nőhöz.*
- Shai... Shaiyama. Ébredj. Indulunk. *majd alszanak a lovon, vagy Amon Ruadhon.*
*Méla mosollyal pillant
Estanellaria.*
~ Mily egyszerű egy nőstény. ~ *mustrálja végig a sötételf combját és csípője vonalát, ahogy megfejeli a háromszáz aranyat némi hússal.*
~ Mondjuk egy ajtócsapkodást megérne, de ez inkább Syoud gusztusa. ~ *a többi ásatag mellébeszélésre, meg a körítésként alkalmazott előadásra csak somolyog, és nagy nehezen megállja, hogy ne forgassa a szemeit.*
- Az egyik, hogy részletes leírást adsz a Kúriáról, a kimentendő vagyontárgyakról, a kincstár és a fegyvertár elhelyezkedéséről, a titkos helyekről, meg a többi. Sem neked, sem nekünk nem érdekünk hogy egy maroknyi ágrólszakadt csóró érkezzen Amon Ruadhra, nem igaz? *nyújtózik ki, majd feláll. Úgy tűnik, mégsem lesz valami sok idejük pihenni.*
- A másik, hogy indulunk, most. Ami az előleget illeti, háromszáz arany megteszi. És még háromszáz, ha odaértünk. *nem mintha bármire is menne most a pénzzel, nincs rá szüksége. Lepillant az alvó Shaiyamára, majd egészen közel hajol a nőhöz.*
- Shai... Shaiyama. Ébredj. Indulunk. *majd alszanak a lovon, vagy Amon Ruadhon.*
2589. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-23 19:18:46
Üzenet elküldve: 2018-08-23 19:18:46
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
- Igen, egyelőre ennyi. *mosolyodik el sokatmondóan. ~Ez csak a bemelegítés. Ha jól teljesítesz, talán több is lehet a kis együttműködésünkből...~ igyekszik üzenni a mosolyával, bízva benne, hogy a férfi érti a célzást. Mikor az ár kerül szóba, örül, hogy Harath hajlandó az üzletre, ám egy pillanatra mégis gondolkodóba esik, vajon mit adhatna, ha nem pénzt.*
- Mit szeretnél, mit ajánljak fel? *kérdez vissza kissé összehúzott szemmel, mintha csak a férfi fejébe igyekezne belelátni. ~Mi kellhet neked, ha nem pénz? Hatalom, nők, nemesi cím? Nem úgy tűnik, mintha bármelyikre is szükséged lenne, vagy ne tudnád megszerezni magadnak...~ vizslatja továbbra is a férfit, miközben székét szembefordítja az övével és úgy ül rá, hogy sokat mutató szoknyája ne sokat takarjon formás combjaiból, kezeit pedig a támlán nyugtatja.*
- Gondolom, számodra is világos, hogy épp most lett oda a családom jó része, és talán a házam is... mi mást adhatna neked egy ilyen ágrólszakadt lány, mint az utolsó megtakarított aranyait? *tekint nagy szemeket meresztve a férfira*
- Különben is, egy ilyen úriember, mint te, csak nem élne vissza a szorult helyzettel és a bajbajutott hölggyel, nem igaz? *folytatja, továbbra se gondolva komolyan egyetlen szót. ~Azt hitted, nem ajánlom fel magam?~ vált át kissé kihívóbb tekintetre. Természetesen feltűnik neki a Shaiyamára vetett pillantás, így feléled benne a gyanú, hogy valami van köztük esetleg. ~Ha tényleg így van, akkor biztosan nem kezdene ki mással előtte, még ha alszik is, vagy legalábbis biztosan nem lépne a tettek mezejére...~ vélekedik, ugyanis szavaival és tetteivel ellentétben koránt sincs annyira oda a gondolattól, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a férfival és reménykedik benne, hogy ki tudnak egyezni valami másban. ~Erről azonban nem szükséges tudna. Ahogy arról sem, hogy ha túlságosan sokáig feszíti a húrt, nélküle indulok útnak. Higgye csak nyugodtan azt, hogy ő diktálja a feltételeket és szükségem van rá, talán úgy hajlandóbb lesz a kompromisszumra~ vélekedik magában, majd ültében kissé előrébb hajolva vizsgálódik tovább.*
- És mégis mennyi előleget szeretnél? *folytatja a befűzést, remélve, hogy lassacskán csak sikerül kiszednie Harathból, miféle fizetségre is gondolt pontosan.*
- Igen, egyelőre ennyi. *mosolyodik el sokatmondóan. ~Ez csak a bemelegítés. Ha jól teljesítesz, talán több is lehet a kis együttműködésünkből...~ igyekszik üzenni a mosolyával, bízva benne, hogy a férfi érti a célzást. Mikor az ár kerül szóba, örül, hogy Harath hajlandó az üzletre, ám egy pillanatra mégis gondolkodóba esik, vajon mit adhatna, ha nem pénzt.*
- Mit szeretnél, mit ajánljak fel? *kérdez vissza kissé összehúzott szemmel, mintha csak a férfi fejébe igyekezne belelátni. ~Mi kellhet neked, ha nem pénz? Hatalom, nők, nemesi cím? Nem úgy tűnik, mintha bármelyikre is szükséged lenne, vagy ne tudnád megszerezni magadnak...~ vizslatja továbbra is a férfit, miközben székét szembefordítja az övével és úgy ül rá, hogy sokat mutató szoknyája ne sokat takarjon formás combjaiból, kezeit pedig a támlán nyugtatja.*
- Gondolom, számodra is világos, hogy épp most lett oda a családom jó része, és talán a házam is... mi mást adhatna neked egy ilyen ágrólszakadt lány, mint az utolsó megtakarított aranyait? *tekint nagy szemeket meresztve a férfira*
- Különben is, egy ilyen úriember, mint te, csak nem élne vissza a szorult helyzettel és a bajbajutott hölggyel, nem igaz? *folytatja, továbbra se gondolva komolyan egyetlen szót. ~Azt hitted, nem ajánlom fel magam?~ vált át kissé kihívóbb tekintetre. Természetesen feltűnik neki a Shaiyamára vetett pillantás, így feléled benne a gyanú, hogy valami van köztük esetleg. ~Ha tényleg így van, akkor biztosan nem kezdene ki mással előtte, még ha alszik is, vagy legalábbis biztosan nem lépne a tettek mezejére...~ vélekedik, ugyanis szavaival és tetteivel ellentétben koránt sincs annyira oda a gondolattól, hogy közelebbi ismeretségbe kerüljön a férfival és reménykedik benne, hogy ki tudnak egyezni valami másban. ~Erről azonban nem szükséges tudna. Ahogy arról sem, hogy ha túlságosan sokáig feszíti a húrt, nélküle indulok útnak. Higgye csak nyugodtan azt, hogy ő diktálja a feltételeket és szükségem van rá, talán úgy hajlandóbb lesz a kompromisszumra~ vélekedik magában, majd ültében kissé előrébb hajolva vizsgálódik tovább.*
- És mégis mennyi előleget szeretnél? *folytatja a befűzést, remélve, hogy lassacskán csak sikerül kiszednie Harathból, miféle fizetségre is gondolt pontosan.*
2588. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:29:52
Üzenet elküldve: 2018-08-23 11:29:52
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Shaiyama elaludt, és ez így van jól, első napnak épp elég erős ez a mostani.*
- Az. *biccent a böllenkedő sötételf nőstény visszakérdezésére, majd kellően érdeklődő arcot vág az új munka kérdésére.*
- Csak ennyi? Vissza a Vashegyre? *kérdezi, majd biccent egyet.*
- Legyen így. De nem aranyat kérek. *aranya épp elég van. Lapos pillantást vet az alvó Shaiyamára, majd újra a Dwirinthalen nőstényre néz.*
- Mit tudsz még felajánlani? *kérdezi, de mosolya mögöttes értelmes sugall.*
~ Mid maradt még? ~ *dől hátra a székében, majd mintha most jutna eszébe, hunyorít.*
- Persze előleget is kérek.
*Shaiyama elaludt, és ez így van jól, első napnak épp elég erős ez a mostani.*
- Az. *biccent a böllenkedő sötételf nőstény visszakérdezésére, majd kellően érdeklődő arcot vág az új munka kérdésére.*
- Csak ennyi? Vissza a Vashegyre? *kérdezi, majd biccent egyet.*
- Legyen így. De nem aranyat kérek. *aranya épp elég van. Lapos pillantást vet az alvó Shaiyamára, majd újra a Dwirinthalen nőstényre néz.*
- Mit tudsz még felajánlani? *kérdezi, de mosolya mögöttes értelmes sugall.*
~ Mid maradt még? ~ *dől hátra a székében, majd mintha most jutna eszébe, hunyorít.*
- Persze előleget is kérek.
2587. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-22 19:37:40
Üzenet elküldve: 2018-08-22 19:37:40
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Ahogy leroskad a székre, végtelen fáradtság lesz rajta úrrá. Ugyan eddig sem érezte magát ereje teljében, de most hirtelen mintha minden tartaléka kifogyna; fejét az asztalon összekulcsolt kezeire hajtja, s még mielőtt Harath engedélyt adna a pihenésre, lehunyja szemeit. Talán ezért is dönt úgy a harcos, hogy inkább hagyja Shaiyamát aludni. Szavaira még lustán pislog irányába néhányat a lány, aztán pillanatok alatt álomba merül.
Néhány percig úgy tűnhet, békés álomra lelt. Légzése megnyugszik, arca kisimul, s egészen angyali ábrázatot ölt a sok ijedelem, megaláztatás és düh után.
Valahonnan a távolból halk zeneszó szűrődik füleibe; jól ismeri a dallamot, de nem érti, honnan jöhet. Rég hallotta már... egykor kedves volt neki, de most inkább nyugtalanítóan hat rá. Tudni akarja, ki játssza...
Egy idegen város köveit tapossa, követve a hang irányát, de az nem lesz hangosabb, hiába igyekszik közeledni a forráshoz.
Ahogy halad, a házak utcáról utcára egyre sűrűbben követik egymást, az utcák pedig lassan sikátorokká szűkülnek... és sehol egy átkozott lélek.
Talán ekkor kezd el arca gondterheltté válni, ajkai is megmozdulnak, hangtalanul formázva a szavakat: „Nem akarom.”
Az a kevés fény, aminél eddig úgy ahogy elboldogult botlás nélkül, egyre fogy, míg végül már alig lát valamit abból, ami előtte van. Pánikba esik, a falat próbálja kitapintani maga mellett, de azt valami ragacsos borítja, így elrántja a kezét... vér. Vér mindenütt. Néhányat lép az egyre sikamlósabb talajon, majd lábai alatt roppan valami; olyan hangja van, mint a törő csontnak.
Eközben egyre hangosabban szűköl, mint valami fájdalmas csapdába tévedt állat, ki kezd rájönni, hogy onnan már bizony nincs menekvés. Ahogy egyelőre álma is kiút nélkülinek tűnik. *
*Ahogy leroskad a székre, végtelen fáradtság lesz rajta úrrá. Ugyan eddig sem érezte magát ereje teljében, de most hirtelen mintha minden tartaléka kifogyna; fejét az asztalon összekulcsolt kezeire hajtja, s még mielőtt Harath engedélyt adna a pihenésre, lehunyja szemeit. Talán ezért is dönt úgy a harcos, hogy inkább hagyja Shaiyamát aludni. Szavaira még lustán pislog irányába néhányat a lány, aztán pillanatok alatt álomba merül.
Néhány percig úgy tűnhet, békés álomra lelt. Légzése megnyugszik, arca kisimul, s egészen angyali ábrázatot ölt a sok ijedelem, megaláztatás és düh után.
Valahonnan a távolból halk zeneszó szűrődik füleibe; jól ismeri a dallamot, de nem érti, honnan jöhet. Rég hallotta már... egykor kedves volt neki, de most inkább nyugtalanítóan hat rá. Tudni akarja, ki játssza...
Egy idegen város köveit tapossa, követve a hang irányát, de az nem lesz hangosabb, hiába igyekszik közeledni a forráshoz.
Ahogy halad, a házak utcáról utcára egyre sűrűbben követik egymást, az utcák pedig lassan sikátorokká szűkülnek... és sehol egy átkozott lélek.
Talán ekkor kezd el arca gondterheltté válni, ajkai is megmozdulnak, hangtalanul formázva a szavakat: „Nem akarom.”
Az a kevés fény, aminél eddig úgy ahogy elboldogult botlás nélkül, egyre fogy, míg végül már alig lát valamit abból, ami előtte van. Pánikba esik, a falat próbálja kitapintani maga mellett, de azt valami ragacsos borítja, így elrántja a kezét... vér. Vér mindenütt. Néhányat lép az egyre sikamlósabb talajon, majd lábai alatt roppan valami; olyan hangja van, mint a törő csontnak.
Eközben egyre hangosabban szűköl, mint valami fájdalmas csapdába tévedt állat, ki kezd rájönni, hogy onnan már bizony nincs menekvés. Ahogy egyelőre álma is kiút nélkülinek tűnik. *
2586. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-22 15:46:13
Üzenet elküldve: 2018-08-22 15:46:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
*Míg Harath beszél, szándékosan nem néz rá, inkább az ajtókat, ablakokat fürkészi, mintha bármelyik pillanatban rajtaütésre számítana, az utolsó kérdés után azonban elgondolkodva tekint mégis a férfira. Kis ideig fontolgatja, vajon megkérdezze-e, ~Miért, a szabadúszóknak is van kocsmájuk?~ azonban hamar belátja, ez nem lenne túl bölcs lépés a részéről, és egy fikarcnyit sem juttatná közelebb a céljaihoz, így inkább visszafogja magát*
- Szabadúszó, mi? *kérdez vissza végül* Ez esetben mit szólnál egy új munkához? Jól fizet és a társaság is igazán elsőrangú! *mosolyodik el kissé, természetesen önmagát értve társaság alatt* Szükségem lenne a hely- és emberismeretedre... *fürkészi továbbra is Harath arcát, vajon mit szól az ajánlathoz*
- Mutasd meg az utat Amonra a földeken és az embereken át, és háromszáz arannyal lehetsz gazdagabb! Fizetés érkezéskor. *vázolja röviden a terveit. Biztos benne, hogy az árral és a fizetés időpontjával is lesznek gondok, de ez már csak alku tárgya. Neki kell valaki, aki elsősorban nem is testőr, inkább idegenvezető, és ismeri a Vashegyre vezető utat, valamint az ottani fontos embereket, hiszen nem árt, ha úgy érkezik oda, hogy tud mindenkiről valamit, akiről tudni érdemes, ebben pedig reményei szerint nagy segítségére lehet a férfi. Bízik benne, hogy Harath sem utasít vissza egy ilyen viszonylag könnyű és veszélytelen megbízást, még ha a beleegyezése elnyeréséhez esetleg kicsit mélyebben is kell majd a zsebébe nyúlnia.*
*Míg Harath beszél, szándékosan nem néz rá, inkább az ajtókat, ablakokat fürkészi, mintha bármelyik pillanatban rajtaütésre számítana, az utolsó kérdés után azonban elgondolkodva tekint mégis a férfira. Kis ideig fontolgatja, vajon megkérdezze-e, ~Miért, a szabadúszóknak is van kocsmájuk?~ azonban hamar belátja, ez nem lenne túl bölcs lépés a részéről, és egy fikarcnyit sem juttatná közelebb a céljaihoz, így inkább visszafogja magát*
- Szabadúszó, mi? *kérdez vissza végül* Ez esetben mit szólnál egy új munkához? Jól fizet és a társaság is igazán elsőrangú! *mosolyodik el kissé, természetesen önmagát értve társaság alatt* Szükségem lenne a hely- és emberismeretedre... *fürkészi továbbra is Harath arcát, vajon mit szól az ajánlathoz*
- Mutasd meg az utat Amonra a földeken és az embereken át, és háromszáz arannyal lehetsz gazdagabb! Fizetés érkezéskor. *vázolja röviden a terveit. Biztos benne, hogy az árral és a fizetés időpontjával is lesznek gondok, de ez már csak alku tárgya. Neki kell valaki, aki elsősorban nem is testőr, inkább idegenvezető, és ismeri a Vashegyre vezető utat, valamint az ottani fontos embereket, hiszen nem árt, ha úgy érkezik oda, hogy tud mindenkiről valamit, akiről tudni érdemes, ebben pedig reményei szerint nagy segítségére lehet a férfi. Bízik benne, hogy Harath sem utasít vissza egy ilyen viszonylag könnyű és veszélytelen megbízást, még ha a beleegyezése elnyeréséhez esetleg kicsit mélyebben is kell majd a zsebébe nyúlnia.*
2585. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-22 11:33:03
Üzenet elküldve: 2018-08-22 11:33:03
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Meglehetősen instabilnak érzi magát, de ezt betudja az eseményeknek, a fizikai és lelki megterhelésnek. Közben rövid pillantással felméri a sötételf nőstény szerencsétlenkedését, majd fintorgását is.*
~ Fogsz te még ennél leprább helyeken is inni, csak legyen mit. ~ *gondolja magában, de aztán csak a plafonra meredve próbál pihenni egy kicsit.*
- Ez a mi kocsmánk. *ad választ Estanellaria kérdésre, de persze tudja, hogy a nő nem erre kíváncsi.*
- Jelenleg amúgy szabadúszó vagyok. Azt csinálok, amit akarok. *persze nem kell a nőnek tudnia, hogy ez egy bő két éves terv következménye, és hogy céljai és parancsai attól még bőven akadnak, hogy hivatalosan már nem a szövetség tagja. Még mindig tharg, állítson bármit is ennek a sötételfnek.*
- Miért érdekel?
*Meglehetősen instabilnak érzi magát, de ezt betudja az eseményeknek, a fizikai és lelki megterhelésnek. Közben rövid pillantással felméri a sötételf nőstény szerencsétlenkedését, majd fintorgását is.*
~ Fogsz te még ennél leprább helyeken is inni, csak legyen mit. ~ *gondolja magában, de aztán csak a plafonra meredve próbál pihenni egy kicsit.*
- Ez a mi kocsmánk. *ad választ Estanellaria kérdésre, de persze tudja, hogy a nő nem erre kíváncsi.*
- Jelenleg amúgy szabadúszó vagyok. Azt csinálok, amit akarok. *persze nem kell a nőnek tudnia, hogy ez egy bő két éves terv következménye, és hogy céljai és parancsai attól még bőven akadnak, hogy hivatalosan már nem a szövetség tagja. Még mindig tharg, állítson bármit is ennek a sötételfnek.*
- Miért érdekel?
2584. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-21 10:34:13
Üzenet elküldve: 2018-08-21 10:34:13
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
*Kicsit se lepődik meg, hogy végül rámarad az italkeresés feladata, de arra legalább jó volt a kérdés, hogy tisztázzák a határokat. ~Majd elérem még, hogy hozz nekem...~ gondolja magában, miközben megkerüli a pultot, hogy benézzen alá. Kutakodása azonban nem sok eredménnyel jár, ugyanis csak pár igen gyanús és poros palackot talál, és tapasztalatból már tudja, az ilyenektől jobb, ha távol tartja magát az ember. A szerény kínálat láttán elhúzza a száját kissé, majd üres kézzel és szomjas torokkal sétál vissza a pulthoz, még épp időben, hogy elcsípje az utolsó megjegyzést.*
- Ezt örömmel hallom! *jegyzi meg somolyogva, hisz időközben egy terv kezd formálódni a fejében, ehhez pedig nagy szüksége lesz a Vashegy segítségére. Előbb azonban mindenképp kíváncsi rá, Harath miket forgat a fejében, a férfi elképzelései azonban közel sincsenek ínyére*
- Még meglátjuk... *jegyzi meg a Kúriába való visszatérés ötletére, hisz erősítés nélkül nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy visszalátogasson a csata színhelyére, úgysincs ott sok cucca. Azonban a gondolat, hogy holttestekkel van tele a kert, egyáltalán nem dobja fel. ~Remélem, a szolgálóknak van annyi eszük, hogy eltakarítsák őket...~ gondolja magában, a többiek megkeresésének ötletét pedig elengedi a füle mellett.*
- Amonra, igen, azt hiszem, tényleg oda kéne mennem. *bólint rá Harath javaslatára, majd a szöszit kezdi követni tekintetével. Ő maga közel sem érzi magát olyan fáradtnak, hogy lepihenjen, emellett pedig egyáltalán nem biztos benne, hogy jelenlegi védelmezői nem fordulnának ellene, amint lehunyja a szemét, így inkább ő is az őrködés mellett dönt.*
- Kérdezhetek valamit? *próbál beszélgetést kezdeményezni a férfi közelébe telepedve*
- Te igazából mit keresel itt? *fürkészi kíváncsian Harath arcát. A férfi úgy néz ki, mint akire ráférne a pihenés és pár gyógyító, a tharg csapatok közt azonban biztos akadt volna olyan személy, aki megfelelő ellátásban tudja őt részesíteni, így még mindig indokolatlan számára, miért is töltik itt az időt. Azonban, ha már itt vannak, szeretné jobban megismerni Harathot, legfőképp azért, hogy megbizonyosodjon róla, megbízhat-e benne. ~Vajon túszként tartanak itt, és eddig még csak fel sem tűnt?~ kezd kialakulni benne egy balsejtelem, aminek szeretne mielőbb a végére járni.*
*Kicsit se lepődik meg, hogy végül rámarad az italkeresés feladata, de arra legalább jó volt a kérdés, hogy tisztázzák a határokat. ~Majd elérem még, hogy hozz nekem...~ gondolja magában, miközben megkerüli a pultot, hogy benézzen alá. Kutakodása azonban nem sok eredménnyel jár, ugyanis csak pár igen gyanús és poros palackot talál, és tapasztalatból már tudja, az ilyenektől jobb, ha távol tartja magát az ember. A szerény kínálat láttán elhúzza a száját kissé, majd üres kézzel és szomjas torokkal sétál vissza a pulthoz, még épp időben, hogy elcsípje az utolsó megjegyzést.*
- Ezt örömmel hallom! *jegyzi meg somolyogva, hisz időközben egy terv kezd formálódni a fejében, ehhez pedig nagy szüksége lesz a Vashegy segítségére. Előbb azonban mindenképp kíváncsi rá, Harath miket forgat a fejében, a férfi elképzelései azonban közel sincsenek ínyére*
- Még meglátjuk... *jegyzi meg a Kúriába való visszatérés ötletére, hisz erősítés nélkül nem igazán fűlik hozzá a foga, hogy visszalátogasson a csata színhelyére, úgysincs ott sok cucca. Azonban a gondolat, hogy holttestekkel van tele a kert, egyáltalán nem dobja fel. ~Remélem, a szolgálóknak van annyi eszük, hogy eltakarítsák őket...~ gondolja magában, a többiek megkeresésének ötletét pedig elengedi a füle mellett.*
- Amonra, igen, azt hiszem, tényleg oda kéne mennem. *bólint rá Harath javaslatára, majd a szöszit kezdi követni tekintetével. Ő maga közel sem érzi magát olyan fáradtnak, hogy lepihenjen, emellett pedig egyáltalán nem biztos benne, hogy jelenlegi védelmezői nem fordulnának ellene, amint lehunyja a szemét, így inkább ő is az őrködés mellett dönt.*
- Kérdezhetek valamit? *próbál beszélgetést kezdeményezni a férfi közelébe telepedve*
- Te igazából mit keresel itt? *fürkészi kíváncsian Harath arcát. A férfi úgy néz ki, mint akire ráférne a pihenés és pár gyógyító, a tharg csapatok közt azonban biztos akadt volna olyan személy, aki megfelelő ellátásban tudja őt részesíteni, így még mindig indokolatlan számára, miért is töltik itt az időt. Azonban, ha már itt vannak, szeretné jobban megismerni Harathot, legfőképp azért, hogy megbizonyosodjon róla, megbízhat-e benne. ~Vajon túszként tartanak itt, és eddig még csak fel sem tűnt?~ kezd kialakulni benne egy balsejtelem, aminek szeretne mielőbb a végére járni.*
2583. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-15 19:10:18
Üzenet elküldve: 2018-08-15 19:10:18
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 747
OOC üzenetek: 33
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Néhány percig próbál egy kicsit pihenni, fókuszálni, összekapni magát.*
- Mi? Ó... ez jó. Jó hír. Kösz. *biccent a nőnek kis mosollyal. Ő már szinte el is felejtette a kis liezonjukat - az események mindent felülírtak.*
- A pult mögött. *int
Estanellaria kérdésére, de eszében sincs, hogy mozduljon.*
- Na, helyes. *állapítja meg flegmán, mert nincs ereje felvenni az arrogáns nőstény által felé hajított kesztyűt. Most nincs erre idege, sem lendülete.*
- Valószínűleg messze. Ennek megfelelően a klánvezér helyére csak te léphetsz. A Vashegynek fontos a Dwirinthalen Ház...
*Megrázza a fejét. Tudja jól, hogy ezeket a dolgokat nem neki kellene intéznie, hanem Leandanának, aki ezért jött, vagy Kagannak, aki ezekben a kérdésekben az irányító szó.*
- Ha vissza akarsz menni a kúriába, pár óra múlva visszakísérünk. Előbb nem. *nem akar megint összeakadni a begőzölt péklegényekkel és a többi állattal.*
- Ha maradt még valami, azt összeszedjük, és... hát, ahogy döntesz. A városi nemesség Amon Ruadhra menekült már a balhé első óráiban. Persze elindulhatsz megkeresni a többieket, aztán majd együtt kifundáljátok, ki legyen a vezető tök... *villan meg kajánul a tekintete, majd Shaiyamához fordul.*
- Aludj egyet, én őrködöm addig.
*Néhány percig próbál egy kicsit pihenni, fókuszálni, összekapni magát.*
- Mi? Ó... ez jó. Jó hír. Kösz. *biccent a nőnek kis mosollyal. Ő már szinte el is felejtette a kis liezonjukat - az események mindent felülírtak.*
- A pult mögött. *int
Estanellaria kérdésére, de eszében sincs, hogy mozduljon.*
- Na, helyes. *állapítja meg flegmán, mert nincs ereje felvenni az arrogáns nőstény által felé hajított kesztyűt. Most nincs erre idege, sem lendülete.*
- Valószínűleg messze. Ennek megfelelően a klánvezér helyére csak te léphetsz. A Vashegynek fontos a Dwirinthalen Ház...
*Megrázza a fejét. Tudja jól, hogy ezeket a dolgokat nem neki kellene intéznie, hanem Leandanának, aki ezért jött, vagy Kagannak, aki ezekben a kérdésekben az irányító szó.*
- Ha vissza akarsz menni a kúriába, pár óra múlva visszakísérünk. Előbb nem. *nem akar megint összeakadni a begőzölt péklegényekkel és a többi állattal.*
- Ha maradt még valami, azt összeszedjük, és... hát, ahogy döntesz. A városi nemesség Amon Ruadhra menekült már a balhé első óráiban. Persze elindulhatsz megkeresni a többieket, aztán majd együtt kifundáljátok, ki legyen a vezető tök... *villan meg kajánul a tekintete, majd Shaiyamához fordul.*
- Aludj egyet, én őrködöm addig.
2582. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-15 18:29:29
Üzenet elküldve: 2018-08-15 18:29:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 215
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Külön utakon//
*Bár még mindig nincs egészen ínyére a távozás ötlete, be kell látnia, jelenleg ez a legjobb, amit tehetnek, Harath pedig épp eléggé bizonyította rátermettségét a harcokban ahhoz, hogy most átengedje neki a vezetés jogát és a hirtelen verbuválódott csapattal tartson. Amúgy sincs abban a helyzetben, hogy parancsolgasson, a segítség viszont ráfér, míg kitalálja, mi legyen a következő lépése, így némán, de határozott léptekkel halad egyelőre ismeretlen úti céljuk felé, ugyanis nem kerüli el figyelmét a tény, hogy a korábbi utasítással ellentétben a férfi nem a tharg csapatokat követi, hanem továbbtereli őket a tisztásról, hogy végül egy kocsmában kössenek ki. Egy sejtelmes sugallat azonnal jelez neki, hogy esetleg nem minden az, aminek látszik, felébresztve ösztönös gyanakvását minden idegennel szemben, ám igyekszik ezen érzéseit nem kimutatni és tovább folytatni a játékot*
- Van itt valami iható? *pillant Harathra, hisz ha már ő hozta ide őket, feltételezi, a férfi ismeri is a helyet. Ő maga végigsétál a fogadón, majd hátát a pultnak vetve még alaposabban szemügyre veszi a helyiséget, felmérve minden ajtó, ablak és egyéb menekülési útvonal helyét, ha esetleg szükség lenne rá. A nyugodt nézelődés közepette azonban egy pillanat alatt mégis felszínre tör hirtelen természete*
- Igen, nekem is feltűnt. *jegyzi meg kissé lekezelően és ingerülten, amiért a férfi szükségét érezte annak, hogy közölje a nyilvánvalót, magában bosszankodva, amiért nem tud semmit a hollétükről*
- Ha van egy kis eszük, már messze járnak innen... *teszi hozzá még mindig a berendezésen járatva szemét, ezúttal már kissé visszafogottabb hangnemben. ~Bár a mondat elejével azt hiszem, akadnak gondjaik...~ töpreng magában, megfogadva, hogy ha lehetősége nyílik rá, Nyamit kerestetni fogja, hisz gyakori nézeteltéréseik ellenére azért kedveli a lányt, és reméli, sikerült kimenekülnie a városból. Malrion és a kis talpnyalója sorsa ugyanakkor a legkevésbé sem érdekli. ~Ámbár lehet, mégis hasznát venném... a szeretett fivér halálhírétől összetört kis szívét biztos könnyebb lenne rávenni, hogy olyanokat is megtegyen, amiket egyébként vonakodna~ mereng el, azonban hamar lezárja az ilyen irányú gondolatait, hiszen ezek mind a Dwirinthalen-ház belügyeit képezik, melyek megvitatására sem a hely, sem az idő nem alkalmas. Miután végzett a szoba felmérésével, udvarias mosolyt erőltetve arcára újra Harathra pillant, remélve, hogy a férfinél már leledzik végre valamiféle alkohol. A látszólag ártalmatlan italozáson túl más szándéka is van a piával, méghozzá reménykedik, hogy a segítségével a nyelvek is könnyebben megoldódnak. Bár Harath kapcsán kétli, hogy a férfi már egy italtól beszédesebb lenne, a kimerültséggel kombinálva a kettő együtt talán mégis megteszi a hatását, emellett pedig bízik benne, hogy a szőkeségtől is elcsíphet esetleg egy-két információmorzsát. ~Már ha egyáltalán tud valamit...~ tekint a fáradtan ücsörgő lányra, továbbra is azon tűnődve, mi lehetett Harath terve azzal, hogy idehozta őket.*
- És most? Hogyan tovább? *igyekszik elkezdeni valahol a beszélgetést, szótlan töprengését végül tényleges kérdésekre váltva.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.15 18:36:32
*Bár még mindig nincs egészen ínyére a távozás ötlete, be kell látnia, jelenleg ez a legjobb, amit tehetnek, Harath pedig épp eléggé bizonyította rátermettségét a harcokban ahhoz, hogy most átengedje neki a vezetés jogát és a hirtelen verbuválódott csapattal tartson. Amúgy sincs abban a helyzetben, hogy parancsolgasson, a segítség viszont ráfér, míg kitalálja, mi legyen a következő lépése, így némán, de határozott léptekkel halad egyelőre ismeretlen úti céljuk felé, ugyanis nem kerüli el figyelmét a tény, hogy a korábbi utasítással ellentétben a férfi nem a tharg csapatokat követi, hanem továbbtereli őket a tisztásról, hogy végül egy kocsmában kössenek ki. Egy sejtelmes sugallat azonnal jelez neki, hogy esetleg nem minden az, aminek látszik, felébresztve ösztönös gyanakvását minden idegennel szemben, ám igyekszik ezen érzéseit nem kimutatni és tovább folytatni a játékot*
- Van itt valami iható? *pillant Harathra, hisz ha már ő hozta ide őket, feltételezi, a férfi ismeri is a helyet. Ő maga végigsétál a fogadón, majd hátát a pultnak vetve még alaposabban szemügyre veszi a helyiséget, felmérve minden ajtó, ablak és egyéb menekülési útvonal helyét, ha esetleg szükség lenne rá. A nyugodt nézelődés közepette azonban egy pillanat alatt mégis felszínre tör hirtelen természete*
- Igen, nekem is feltűnt. *jegyzi meg kissé lekezelően és ingerülten, amiért a férfi szükségét érezte annak, hogy közölje a nyilvánvalót, magában bosszankodva, amiért nem tud semmit a hollétükről*
- Ha van egy kis eszük, már messze járnak innen... *teszi hozzá még mindig a berendezésen járatva szemét, ezúttal már kissé visszafogottabb hangnemben. ~Bár a mondat elejével azt hiszem, akadnak gondjaik...~ töpreng magában, megfogadva, hogy ha lehetősége nyílik rá, Nyamit kerestetni fogja, hisz gyakori nézeteltéréseik ellenére azért kedveli a lányt, és reméli, sikerült kimenekülnie a városból. Malrion és a kis talpnyalója sorsa ugyanakkor a legkevésbé sem érdekli. ~Ámbár lehet, mégis hasznát venném... a szeretett fivér halálhírétől összetört kis szívét biztos könnyebb lenne rávenni, hogy olyanokat is megtegyen, amiket egyébként vonakodna~ mereng el, azonban hamar lezárja az ilyen irányú gondolatait, hiszen ezek mind a Dwirinthalen-ház belügyeit képezik, melyek megvitatására sem a hely, sem az idő nem alkalmas. Miután végzett a szoba felmérésével, udvarias mosolyt erőltetve arcára újra Harathra pillant, remélve, hogy a férfinél már leledzik végre valamiféle alkohol. A látszólag ártalmatlan italozáson túl más szándéka is van a piával, méghozzá reménykedik, hogy a segítségével a nyelvek is könnyebben megoldódnak. Bár Harath kapcsán kétli, hogy a férfi már egy italtól beszédesebb lenne, a kimerültséggel kombinálva a kettő együtt talán mégis megteszi a hatását, emellett pedig bízik benne, hogy a szőkeségtől is elcsíphet esetleg egy-két információmorzsát. ~Már ha egyáltalán tud valamit...~ tekint a fáradtan ücsörgő lányra, továbbra is azon tűnődve, mi lehetett Harath terve azzal, hogy idehozta őket.*
- És most? Hogyan tovább? *igyekszik elkezdeni valahol a beszélgetést, szótlan töprengését végül tényleges kérdésekre váltva.*
A hozzászólás írója (Estanellaria Dwirinthalen) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2018.08.15 18:36:32
2581. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2018-08-15 17:01:05
Üzenet elküldve: 2018-08-15 17:01:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 129
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Külön utakon//
*Nehezen tartja a tempót a többiekkel, de azért igyekszik nem lemaradni. Lassan ugyanis kezd az az érzése lenni, hogy ebben az átkozott városban minden sarkon leselkedik valami veszély, ami ellen érezhetően nincsen felkészülve. Most Harath sem tűnik olyan magabiztosnak és céltudatosnak, mint pár órával korábban, de így hármasban talán kisebb az esély arra, hogy újból bajba keveredjenek.
Útközben, ahogy kissé enged az elméjét és lelkét nyomorgató szorongás, alaposabban is megfigyeli a férfit; a rászáradt vér egy része úgy tűnik, a sajátja, ez pedig bizonyosan megmosolyogtatná Shaiyamát, ha nem lenne ahhoz is fáradt. Így csak hosszabban fújja ki a levegőt, és megrándul a szája széle a felismerés hatására, aztán el is felejti az egészet. A káröröm jelen esetben nem segít rajta túl sokat.
A Pinty épületét már távolról felismeri... ó, hogyne, valószínűleg ha akarná, se tudná elfelejteni. Akkor követte el az első rossz lépést, amikor betette oda a lábát. A második rögtön utána következett, amikor Harath érkeztével nem próbált meg minél gyorsabban kereket oldani a helyről.
Előre engedi a másik kettőt, ahogy eddig is tette, így nyerve néhány pillanatnyi időt, míg kicsit összeszedheti magát. Nem akarja, hogy teljesen nyilvánvaló legyen, mennyire rossz állapotba került. Nagy levegőt vesz, körbepillant, és próbál látni is, nem csak nézni. Szerencsére nincsenek túl sokan a környéken, hirtelenjében nem is lát senkit... csak egy lovat, aki látszólag gazdátlanul, felnyergelve bandukol a Pinty irányába. Ismerősnek tűnik az állat; mintha Harath mellett látta volna korábban.
Amint kifújta magát, ő is belép a fogadó ajtaján. Nem telt el túl sok idő azóta, hogy utoljára itt tartózkodott, mégis olyan érzés, mintha hetekkel, hónapokkal ezelőtt történt volna az egész.*
- A lovad... azt hiszem odakint vár. *Nem néz a férfi felé, egyből leül a legközelebb eső székre.*
*Nehezen tartja a tempót a többiekkel, de azért igyekszik nem lemaradni. Lassan ugyanis kezd az az érzése lenni, hogy ebben az átkozott városban minden sarkon leselkedik valami veszély, ami ellen érezhetően nincsen felkészülve. Most Harath sem tűnik olyan magabiztosnak és céltudatosnak, mint pár órával korábban, de így hármasban talán kisebb az esély arra, hogy újból bajba keveredjenek.
Útközben, ahogy kissé enged az elméjét és lelkét nyomorgató szorongás, alaposabban is megfigyeli a férfit; a rászáradt vér egy része úgy tűnik, a sajátja, ez pedig bizonyosan megmosolyogtatná Shaiyamát, ha nem lenne ahhoz is fáradt. Így csak hosszabban fújja ki a levegőt, és megrándul a szája széle a felismerés hatására, aztán el is felejti az egészet. A káröröm jelen esetben nem segít rajta túl sokat.
A Pinty épületét már távolról felismeri... ó, hogyne, valószínűleg ha akarná, se tudná elfelejteni. Akkor követte el az első rossz lépést, amikor betette oda a lábát. A második rögtön utána következett, amikor Harath érkeztével nem próbált meg minél gyorsabban kereket oldani a helyről.
Előre engedi a másik kettőt, ahogy eddig is tette, így nyerve néhány pillanatnyi időt, míg kicsit összeszedheti magát. Nem akarja, hogy teljesen nyilvánvaló legyen, mennyire rossz állapotba került. Nagy levegőt vesz, körbepillant, és próbál látni is, nem csak nézni. Szerencsére nincsenek túl sokan a környéken, hirtelenjében nem is lát senkit... csak egy lovat, aki látszólag gazdátlanul, felnyergelve bandukol a Pinty irányába. Ismerősnek tűnik az állat; mintha Harath mellett látta volna korábban.
Amint kifújta magát, ő is belép a fogadó ajtaján. Nem telt el túl sok idő azóta, hogy utoljára itt tartózkodott, mégis olyan érzés, mintha hetekkel, hónapokkal ezelőtt történt volna az egész.*
- A lovad... azt hiszem odakint vár. *Nem néz a férfi felé, egyből leül a legközelebb eső székre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409