//Második szál//
//Ysa, Sal//
* Mivel a lány továbbra se kínálja meg, ezért a mélységi int, és rendel magának még egy kupával, hiszen a bor, amit kortyolgatott már elfogyott. Nem zavarja, hogy partnere gyorsabban iszik nála, ahogy az sem, hogy "külön kasszán" vannak. Úgy érzi, hogy ha Ysanee megissza a kancsó bort, amit kikért, akkor elég élménydús éjszakájuk lehet. Bár, és erre elkezd figyelni, ha túlságosan leissza magát partnere, akkor még egy éjszakai pillangó társaságában is több örömre lelhet, mint egy ágyon fekvő mozdulatlan tengeri csillagéban. A pillantást nem csak, hogy állja, de mivel ilyen kendőzetlen módon stírölik, ezért Cale is megnézi magának jobban a lányt. Persze már tudja jól, hogy kedvére való a kinézete, de a szép női test olyan, mint egy művészeti remekmű, bármeddig képes gyönyörködni benne. *
- Ne félj, megtanultam már, hogy a vidékiek korlátoltságával kár törődni. Egyébként sose ismertem a családom, de azt hallottam, hogy a fajtám rászolgált a hírnevére. Szóval csodálom, hogy megtűrik a városban őket. * Legyint a talán nyugtatónak szánt szavakra, mikor kihozzák az újabb italt, amit kikért. Ezúttal is ügyel rá, hogy fizetéskor ne látszódjon az se, hogy pontosan hol tartja, és az se, hogy mekkora erszényt rejt a kabátja. Nem zavarja, hogy szavait könnyű úgy érteni, mintha rokoni szálak fűznék a nemesi családhoz. *
- Valóban, egy vándorénekes nem is mondatná ezt el magáról, ha nem vándorolna. * Elgondolkodik, hogy mennyire mesélje el tragikus gyerekkorát. Végül úgy dönt, hogy Ysanee meghallgathatja, ami nagy kegy, mert ritkán meséli el. *
- Tudod, a szüleim meghaltak, amikor még elfértem egy tenyérben. Egy bárd talált rám. Nézte, hogy fura a bőröm, és a szemem, és úgy gondolta, hogy érdekes lehetek. Elkezdett felnevelni... láttál már olyat, amikor egy utcai előadó előtt egy kisállat táncol? Kutya, vagy valami egzotikusabb, tudod, megy a zene, ő pedig esetlen mozdulatokkal illeg-billeg rá. Na ilyen voltam én is, persze csak addig, amíg aranyosnak számítottam. Több pénzt kapott velem, még úgy is, hogy etetett, de sose vett emberszámba. A produkció része voltam, mint a hangszere. Csak hát amikor már nagyobb lettem, akkor annyira nem voltam érdekes. Úgyhogy meg kellett tanítania a szakmára. Ezek után ha egy városba érkeztünk, én énekeltem az egyik felén, ő a másikon, aztán beszedte a sápot. * Kicsit elsötétedik a tekintete, ahogy visszaemlékszik. * Persze egy este aztán, amikor már nagyon untam... szóval, megszabadultam tőle.
* Legyint lemondóan, mintha nem akarna belemenni a részletekbe. *
- Ez itt az ő hangszere volt. A búcsúajándéka.