Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 138 (2741. - 2760. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2760. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-12 08:55:36
Üzenet elküldve: 2019-04-12 08:55:36
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
- Olykor ahhoz, hogy építsünk, valaminek el kell pusztulnia. *Mondja elgondolkodva az igric. Valami wegtoreni közmondás lehet, már pontosan nem is tudja, hol hallotta ezt, de épp beleillik a beszélgetés témájába.
A létszámot érintő kérdésre előbb csak egy félmosoly a válasz.*
- Nem, még páran tartoznak a kereskedőház óvó szárnyai alá. *Pontos számot persze nem fog mondani, ha tudni akarja, Jaz bizonyosan rá fog kérdezni még.*
- Miért, csak nem csatlakozni szeretnétek társaságunkhoz? *Kérdi kiszélesedő mosollyal, bár nem tartja úgy, hogy valóban így volna.*
- Ott lobog legfényesebben az élet lángja, hol a legnagyobb a sötétség. *Újabb idézet valamiféle kalandortól talán. De ezzel legalább teljesen egyetért. A halál nem riasztja, wegtoreniként nap, mint nap szembesült vele odahaza, így az élet természetes velejárójának tartja, bár maga nem kíván fiatalon és érdemtelenül meghalni.
A nyurga előrejelzésére, hogy milyen események sodorták a tollas tündért mostani pozíciójába, halkan felnevet és újra tölt a poharakba a wegtoreni borból. A tündérnek is, akkor is, ha alig fogyott belőle.*
- Igyál, barátom, egy férfi bírja a szeszt. *Kacsint a tollasra.*
- Nő? *Kérdi kétkedő elismeréssel a hangjában.*
- Valóban így van, Ékestollú? *Szegezi a kérdést a tündérnek.
A történet elején a virágok említésekor csaknem kiesik figyelő szerepéből és hangosan felnevet, mert sok mindent elhisz a tündérről, de azt nem, hogy éppen virágokkal foglalkozott és éppen a Vashegyen, ahol a barbár szokások még bizonyosan nem haltak ki.
Amikor aztán Kagaenae kerül szóba, már elkerekedik a tekintete, mert a lányhoz neki is fűződik pár kedves és kellemes emléke. Aztán a történet kurta és furcsa véget ér, de az igric úgy érti, hogy csak a lebukás ténye miatt nem jött össze az affér a tharg úrnővel a tündérnek.*
- Ezt nevezem, barátom, nem is sejtettem, hogy ilyen nagy kujon vagy. *Mondja elismerően, poharát emelve a tündér felé.*
- Az a lány, a Kagaenae lány, tudtad, hogy a tharg hadúr lánya? *Kérdi bizalmasan közelebb hajolva az asztal felett.*
- Ő is jelen volt a tárgyaláson a kancellárral, amikor kibéreltem a Pintyet és képzeld, apja után ő lett a thargok úrnője, hatalmas hatalommal és tekintéllyel bír. *Teszi hozzá újra hátradőlve.*
- Ha akkor nem nyitnak rátok a pajtában, lehet, hogy most te lennél a thargok új vezére. *Vizionálja, ahogy a tündér virágkoszorúval a fején barbár hordáknak parancsol, a lengén öltözött és lábainál fekvő Kagaenae oldalán.*
- Ha újra a Vashegyen járom, elmondom neki, hogy itt vagy, hátha még mindig utánad epekedik, Ékestollú. *Ajánlja fel a segítséget rosszul titkolt kajánsággal.*
- Olykor ahhoz, hogy építsünk, valaminek el kell pusztulnia. *Mondja elgondolkodva az igric. Valami wegtoreni közmondás lehet, már pontosan nem is tudja, hol hallotta ezt, de épp beleillik a beszélgetés témájába.
A létszámot érintő kérdésre előbb csak egy félmosoly a válasz.*
- Nem, még páran tartoznak a kereskedőház óvó szárnyai alá. *Pontos számot persze nem fog mondani, ha tudni akarja, Jaz bizonyosan rá fog kérdezni még.*
- Miért, csak nem csatlakozni szeretnétek társaságunkhoz? *Kérdi kiszélesedő mosollyal, bár nem tartja úgy, hogy valóban így volna.*
- Ott lobog legfényesebben az élet lángja, hol a legnagyobb a sötétség. *Újabb idézet valamiféle kalandortól talán. De ezzel legalább teljesen egyetért. A halál nem riasztja, wegtoreniként nap, mint nap szembesült vele odahaza, így az élet természetes velejárójának tartja, bár maga nem kíván fiatalon és érdemtelenül meghalni.
A nyurga előrejelzésére, hogy milyen események sodorták a tollas tündért mostani pozíciójába, halkan felnevet és újra tölt a poharakba a wegtoreni borból. A tündérnek is, akkor is, ha alig fogyott belőle.*
- Igyál, barátom, egy férfi bírja a szeszt. *Kacsint a tollasra.*
- Nő? *Kérdi kétkedő elismeréssel a hangjában.*
- Valóban így van, Ékestollú? *Szegezi a kérdést a tündérnek.
A történet elején a virágok említésekor csaknem kiesik figyelő szerepéből és hangosan felnevet, mert sok mindent elhisz a tündérről, de azt nem, hogy éppen virágokkal foglalkozott és éppen a Vashegyen, ahol a barbár szokások még bizonyosan nem haltak ki.
Amikor aztán Kagaenae kerül szóba, már elkerekedik a tekintete, mert a lányhoz neki is fűződik pár kedves és kellemes emléke. Aztán a történet kurta és furcsa véget ér, de az igric úgy érti, hogy csak a lebukás ténye miatt nem jött össze az affér a tharg úrnővel a tündérnek.*
- Ezt nevezem, barátom, nem is sejtettem, hogy ilyen nagy kujon vagy. *Mondja elismerően, poharát emelve a tündér felé.*
- Az a lány, a Kagaenae lány, tudtad, hogy a tharg hadúr lánya? *Kérdi bizalmasan közelebb hajolva az asztal felett.*
- Ő is jelen volt a tárgyaláson a kancellárral, amikor kibéreltem a Pintyet és képzeld, apja után ő lett a thargok úrnője, hatalmas hatalommal és tekintéllyel bír. *Teszi hozzá újra hátradőlve.*
- Ha akkor nem nyitnak rátok a pajtában, lehet, hogy most te lennél a thargok új vezére. *Vizionálja, ahogy a tündér virágkoszorúval a fején barbár hordáknak parancsol, a lengén öltözött és lábainál fekvő Kagaenae oldalán.*
- Ha újra a Vashegyen járom, elmondom neki, hogy itt vagy, hátha még mindig utánad epekedik, Ékestollú. *Ajánlja fel a segítséget rosszul titkolt kajánsággal.*
2759. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-11 21:40:52
Üzenet elküldve: 2019-04-11 21:40:52
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam megremeg ültében, amikor a nő ajkai az ujjához érnek. Amikor a puha ajkak körbefonják az ujját, és megérzi az érintésüket, akkor mintha áramütés rázná meg, végigszalad az egész testén egy bizsergés, érzi, hogy megfeszülnek az izmai, még a nyaka is beáll egy pillanatra. Feleslegesen fogja meg a nő, persze nem teljesen, mert a férfi azt is érzi és élvezi, ahogy az ujjai körbefonják a kézfejét, de egyébként eszébe se jutna, hogy elhúzza a kezét. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy inkább előre tolja a kezét, lenyúl a nő torkába, de ebben két dolog akadályozza meg. Egyrészt amúgy se lenne elég hosszú az ujja hozzá, és Rel tartja is a kezét, másrészt a bizsergéstől mozdulni se tud. Egyesek vitatnák, hogy ez három dolog, de Sam most nem szeretne tényekkel foglalkozni, amikor itt van előtte álmai asszonya, és éppen kényezteti őt. A továbbiakban Rel nyugodtan rághatja a sajtot, mert Sam szinte mozdulni se tud, csak éhes ragadozókra jellemző tekintettel figyeli a másikat, látszik rajta, hogy részéről elég is volt az előjáték, vagy előétel, és jöhet a főfogás. Amikor a másik igazat ad neki, akkor felé nyúl, óvatosan fogja meg annak az állát, ha van rá lehetősége, majd a kelleténél erősebben, de teljesen tudatosan szorítja össze ujjai közé, és húzza maga felé, miközben közel akar hajolni, hogy megcsókolja a másikat. Vadul, szenvedélyesen, ahogy szokták. Harap, szív, és nyelvével szinte csapkod, mint egy levágott fejű kígyó teste, ami haláltusáját vívja. Nem törődik az érzékiségekkel, és a formaságokkal, ha van esélye megcsókolni a másikat, akkor úgy teszi, ahogy azt senki más nem tenné, csak Sam.
A történet után Rel nagylelkűen beszámol a benne lezajló folyamatokról, amire a legtöbb nő nem képes, inkább jeleket küldenek, homályosan fogalmaznak, és játszadoznak a másikkal, hogy találja ki, sejtse meg, de sose tudhassa biztosra. Az egykori nemes megnyalja a szája szélét, szemei csillognak, és ha megtörtént korábban a csókjuk, akkor vérző száját is elkeni jobb kezének kézfejével, féloldalasan, hosszú csíkot húzva az arcán. Nem tudni, hogy a saját száját harapta szét, vagy Rel tette, de nem is érdekli. *
- Mi értelme a felizgulásnak, ha nem jár érzelmekkel? Lényegtelen, hogy milyenekkel. Depresszió, szenvedély, élet vagy halál, a lényeg, minden lénynek a célja ezen a világon, hogy érezzen valamit, még ha csak egy pillanatra is. Csak a legtöbben belezavarodnak. * legyint szánakozva ezekre az emberekre gondolva. * Azt hiszik, hogy csak a boldogságot éri meg érezni, hogy csak akkor élnek igazán, ha megtapasztalják ezt az érzést, ahogy az agyukat elönti a cukormáz. Elfelejtik, hogy a szenvedésből is lehet táplálkozni, elhanyagolják a többi érzelmet, és lassan nem éreznek semmit. Szánalmasak, ahogy álmokat kergetnek, amiket sose érhetnek el, ahogy minden nap küzdenek, hogy egy bizonyos érzést tapasztaljanak meg, miközben elszalajtanak végtelen lehetőséget arra, hogy érezzék, élnek. Hiszen mik a legerősebb érzelmek, érzések? A fájdalom, a szenvedés, a düh. Hányszor voltál igazán boldog az életben? Amikor érezted, hogy ez a pillanat ne múljon el, hogy legyen veled örökre? Nem tudod, mert egyszerűen elfelejted. A természetünk része, hogy csak a legmélyebb érzéseket tartjuk meg, és érezzük sokáig, tudjuk felidézni bármikor. Hiába élünk meg egy hat alatt számtalan boldog pillanatot, ha csak egyszer is igazán felidegesítettek minket, vagy komoly fájdalmat okoztak nekünk, a hat végén igazán csak erre fogunk koncentrálni, és ezt fogjuk érezni. Mert ez az, ami számít. Megbántottak, felidegesítettek, kihasználtak, ellöktek... ezek azok az érzések, amik gyökeret vernek bennünk. Ezeket éri meg igazán átélni, mert ezekre mindig emlékezni fogunk. Egy igazi viszályra még aggastyánként is úgy gondolunk vissza, hogy újra átéljük, átérezzük a dolgot. A szívünkben fellángol az az érzés, szenvedélyesen. Miközben azokat, akiket szerettünk, elfelejtjük. Azokat a pillanatokat, amiket olyan boldognak találtunk, elhomályosítja az elménk. Erre vagyunk teremtve, mert ezekből tudunk fejlődni, ezek hajtanak minket előre. * Magyarázza Sam egészen belelelkesülve, még a díszkardját is előkapja, ahogy a kezét az asztallapra teszi. *
- Ha most levágom az egyik ujjpercem, akkor örök életemre emlékezni fogok rá. * Szinte már kiabálja, és lendíti is a karját, ha nem akadályozza meg benne senki, akkor a kisujjának egy része hamarosan elrepül a levegőben. * Éld át ezt velem, Relael! * Kiáltja még oda, ahogy elkezd lecsapni a karddal. Nem egy kardforgató mester, és nem szokott ilyen mutatványokat csinálni. Nem tudhatja, hogy valóban csak egy részét, vagy az egész ujját vágja le, de az is lehet, hogy csuklóból fogja csonkítani önmagát. Amíg a kard nem csapódik le, addig nem tudhatják. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam megremeg ültében, amikor a nő ajkai az ujjához érnek. Amikor a puha ajkak körbefonják az ujját, és megérzi az érintésüket, akkor mintha áramütés rázná meg, végigszalad az egész testén egy bizsergés, érzi, hogy megfeszülnek az izmai, még a nyaka is beáll egy pillanatra. Feleslegesen fogja meg a nő, persze nem teljesen, mert a férfi azt is érzi és élvezi, ahogy az ujjai körbefonják a kézfejét, de egyébként eszébe se jutna, hogy elhúzza a kezét. Egy pillanatra eljátszik a gondolattal, hogy inkább előre tolja a kezét, lenyúl a nő torkába, de ebben két dolog akadályozza meg. Egyrészt amúgy se lenne elég hosszú az ujja hozzá, és Rel tartja is a kezét, másrészt a bizsergéstől mozdulni se tud. Egyesek vitatnák, hogy ez három dolog, de Sam most nem szeretne tényekkel foglalkozni, amikor itt van előtte álmai asszonya, és éppen kényezteti őt. A továbbiakban Rel nyugodtan rághatja a sajtot, mert Sam szinte mozdulni se tud, csak éhes ragadozókra jellemző tekintettel figyeli a másikat, látszik rajta, hogy részéről elég is volt az előjáték, vagy előétel, és jöhet a főfogás. Amikor a másik igazat ad neki, akkor felé nyúl, óvatosan fogja meg annak az állát, ha van rá lehetősége, majd a kelleténél erősebben, de teljesen tudatosan szorítja össze ujjai közé, és húzza maga felé, miközben közel akar hajolni, hogy megcsókolja a másikat. Vadul, szenvedélyesen, ahogy szokták. Harap, szív, és nyelvével szinte csapkod, mint egy levágott fejű kígyó teste, ami haláltusáját vívja. Nem törődik az érzékiségekkel, és a formaságokkal, ha van esélye megcsókolni a másikat, akkor úgy teszi, ahogy azt senki más nem tenné, csak Sam.
A történet után Rel nagylelkűen beszámol a benne lezajló folyamatokról, amire a legtöbb nő nem képes, inkább jeleket küldenek, homályosan fogalmaznak, és játszadoznak a másikkal, hogy találja ki, sejtse meg, de sose tudhassa biztosra. Az egykori nemes megnyalja a szája szélét, szemei csillognak, és ha megtörtént korábban a csókjuk, akkor vérző száját is elkeni jobb kezének kézfejével, féloldalasan, hosszú csíkot húzva az arcán. Nem tudni, hogy a saját száját harapta szét, vagy Rel tette, de nem is érdekli. *
- Mi értelme a felizgulásnak, ha nem jár érzelmekkel? Lényegtelen, hogy milyenekkel. Depresszió, szenvedély, élet vagy halál, a lényeg, minden lénynek a célja ezen a világon, hogy érezzen valamit, még ha csak egy pillanatra is. Csak a legtöbben belezavarodnak. * legyint szánakozva ezekre az emberekre gondolva. * Azt hiszik, hogy csak a boldogságot éri meg érezni, hogy csak akkor élnek igazán, ha megtapasztalják ezt az érzést, ahogy az agyukat elönti a cukormáz. Elfelejtik, hogy a szenvedésből is lehet táplálkozni, elhanyagolják a többi érzelmet, és lassan nem éreznek semmit. Szánalmasak, ahogy álmokat kergetnek, amiket sose érhetnek el, ahogy minden nap küzdenek, hogy egy bizonyos érzést tapasztaljanak meg, miközben elszalajtanak végtelen lehetőséget arra, hogy érezzék, élnek. Hiszen mik a legerősebb érzelmek, érzések? A fájdalom, a szenvedés, a düh. Hányszor voltál igazán boldog az életben? Amikor érezted, hogy ez a pillanat ne múljon el, hogy legyen veled örökre? Nem tudod, mert egyszerűen elfelejted. A természetünk része, hogy csak a legmélyebb érzéseket tartjuk meg, és érezzük sokáig, tudjuk felidézni bármikor. Hiába élünk meg egy hat alatt számtalan boldog pillanatot, ha csak egyszer is igazán felidegesítettek minket, vagy komoly fájdalmat okoztak nekünk, a hat végén igazán csak erre fogunk koncentrálni, és ezt fogjuk érezni. Mert ez az, ami számít. Megbántottak, felidegesítettek, kihasználtak, ellöktek... ezek azok az érzések, amik gyökeret vernek bennünk. Ezeket éri meg igazán átélni, mert ezekre mindig emlékezni fogunk. Egy igazi viszályra még aggastyánként is úgy gondolunk vissza, hogy újra átéljük, átérezzük a dolgot. A szívünkben fellángol az az érzés, szenvedélyesen. Miközben azokat, akiket szerettünk, elfelejtjük. Azokat a pillanatokat, amiket olyan boldognak találtunk, elhomályosítja az elménk. Erre vagyunk teremtve, mert ezekből tudunk fejlődni, ezek hajtanak minket előre. * Magyarázza Sam egészen belelelkesülve, még a díszkardját is előkapja, ahogy a kezét az asztallapra teszi. *
- Ha most levágom az egyik ujjpercem, akkor örök életemre emlékezni fogok rá. * Szinte már kiabálja, és lendíti is a karját, ha nem akadályozza meg benne senki, akkor a kisujjának egy része hamarosan elrepül a levegőben. * Éld át ezt velem, Relael! * Kiáltja még oda, ahogy elkezd lecsapni a karddal. Nem egy kardforgató mester, és nem szokott ilyen mutatványokat csinálni. Nem tudhatja, hogy valóban csak egy részét, vagy az egész ujját vágja le, de az is lehet, hogy csuklóból fogja csonkítani önmagát. Amíg a kard nem csapódik le, addig nem tudhatják. *
2758. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-10 00:28:59
Üzenet elküldve: 2019-04-10 00:28:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hüm, jól hangzik. Úgy érzem most rám férne egy kis lazítás.
*Ezzel rá is bólintva az Ördögvigyorra, és tekintetét egy pillanatra elszakítja a férfiról, hogy a Pintyben serénykedőket figyelje. Csak szeme sarkából veszi észre a sunyi közeledést, mire enyhe gyanakvás fogja el, amíg rá nem jön, hogy nincs mitől tartania. A felkínált ételt elfogadja, de természetesen rá is játszik, ha már egy ilyen lehetőség adódott. Így rövidesen kézfeje Samonyréra vándorol, hogy ne húzhassa el, miközben érzékien öleli körbe ajkaival annak ujját, és világoszöld íriszeivel farkasszemezik vele. Leginkább arra kíváncsi, hogy milyen intenzitású reakciót válthat ki ezzel a férfiból. A közjáték után elhúzódik, mintha mi sem történt volna, és végre megrágja a sajtot, majd lenyeli. Tölt magának bort is, majd leöblíti a falatot.
A sziszegés, a nevetés, a férfi minden apró gesztusa hergeli, többféleképpen is. Ez látszik megfeszülő állkapcsán, metsző tekintetén, és alkarján megjelenő libabőrön is.*
- Utálom ezt, de azt hiszem igazad van.
*Egykedvűen félrebillenti fejét, és alsó ajkát lebiggyesztve, poharában lötykölve a bort elemezgeti az előtte ülőt. Valóban nem volt még ilyen lehetősége. Ha volt is ráhatása bárkire, az is korlátozva volt, és fáradtságos munka eredményeként jött létre. De ebben az esetben nem is kellett megdolgoznia semmiért, csupán elég volt önmagát adnia, és tessék, itt vannak, mindenféle bosszantó határok nélkül.
A lányról szóló leírást hallgatva kicsit mintha elszomorodna, egyszersmind ábrándozna, utóbbiról egy szinte szerelmes sóhaj is árulkodik. Egészen megmozgatja a gondolat - minden értelemben -, hogy az az örömlány milyen lassú halálon fog keresztül menni, és talán egy napon olyanná válik, mint Relael. Ez valahol szomorú is, ez persze nem jelenti azt, hogy annyira nagylelkű lenne, hogy megszánjon és megsegítsen egy kurvát, de lát az egészben valami rendkívül romantikusat. Igen, egy pillanatig szerelembe is esik ebbe a gondolatba, és egy pillanatig szívesen meg is nézné magának ezt a lányt.*
- Ahj.
*Fújja ki mérgesen a levegőt, és még annak sem tud örülni, hogy Samonyr igazat adott neki. Jobban elkalandozott ahhoz.*
- Ez egyszerre végtelenül szomorú és gyönyörű. Lehangoltál és felizgattál egyidőben.
*Mert Relael imádja, és végtelenül vonzódik a lelkileg összetörtekhez, és ez a beteges vonzalma aligha fog múlni. Addig biztos nem, amíg ő maga is megmarad beteg lotyónak, így tehát ez halála pillanatáig biztosan változatlan marad.*
- Csak az tetszik. Ez is szomorú valahol.
*Felkönyököl, és még mintha a borától is elment volna a kedve, pedig egyszerűen csak elég érdekesnek találja az elmélkedést most ahhoz, hogy belemerüljön.*
- Lehetett volna másképp is. Gondolom valamikor te is vágytál normális életre. Asszonnyal, gyerekekkel, szürke hatköznapokkal.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hüm, jól hangzik. Úgy érzem most rám férne egy kis lazítás.
*Ezzel rá is bólintva az Ördögvigyorra, és tekintetét egy pillanatra elszakítja a férfiról, hogy a Pintyben serénykedőket figyelje. Csak szeme sarkából veszi észre a sunyi közeledést, mire enyhe gyanakvás fogja el, amíg rá nem jön, hogy nincs mitől tartania. A felkínált ételt elfogadja, de természetesen rá is játszik, ha már egy ilyen lehetőség adódott. Így rövidesen kézfeje Samonyréra vándorol, hogy ne húzhassa el, miközben érzékien öleli körbe ajkaival annak ujját, és világoszöld íriszeivel farkasszemezik vele. Leginkább arra kíváncsi, hogy milyen intenzitású reakciót válthat ki ezzel a férfiból. A közjáték után elhúzódik, mintha mi sem történt volna, és végre megrágja a sajtot, majd lenyeli. Tölt magának bort is, majd leöblíti a falatot.
A sziszegés, a nevetés, a férfi minden apró gesztusa hergeli, többféleképpen is. Ez látszik megfeszülő állkapcsán, metsző tekintetén, és alkarján megjelenő libabőrön is.*
- Utálom ezt, de azt hiszem igazad van.
*Egykedvűen félrebillenti fejét, és alsó ajkát lebiggyesztve, poharában lötykölve a bort elemezgeti az előtte ülőt. Valóban nem volt még ilyen lehetősége. Ha volt is ráhatása bárkire, az is korlátozva volt, és fáradtságos munka eredményeként jött létre. De ebben az esetben nem is kellett megdolgoznia semmiért, csupán elég volt önmagát adnia, és tessék, itt vannak, mindenféle bosszantó határok nélkül.
A lányról szóló leírást hallgatva kicsit mintha elszomorodna, egyszersmind ábrándozna, utóbbiról egy szinte szerelmes sóhaj is árulkodik. Egészen megmozgatja a gondolat - minden értelemben -, hogy az az örömlány milyen lassú halálon fog keresztül menni, és talán egy napon olyanná válik, mint Relael. Ez valahol szomorú is, ez persze nem jelenti azt, hogy annyira nagylelkű lenne, hogy megszánjon és megsegítsen egy kurvát, de lát az egészben valami rendkívül romantikusat. Igen, egy pillanatig szerelembe is esik ebbe a gondolatba, és egy pillanatig szívesen meg is nézné magának ezt a lányt.*
- Ahj.
*Fújja ki mérgesen a levegőt, és még annak sem tud örülni, hogy Samonyr igazat adott neki. Jobban elkalandozott ahhoz.*
- Ez egyszerre végtelenül szomorú és gyönyörű. Lehangoltál és felizgattál egyidőben.
*Mert Relael imádja, és végtelenül vonzódik a lelkileg összetörtekhez, és ez a beteges vonzalma aligha fog múlni. Addig biztos nem, amíg ő maga is megmarad beteg lotyónak, így tehát ez halála pillanatáig biztosan változatlan marad.*
- Csak az tetszik. Ez is szomorú valahol.
*Felkönyököl, és még mintha a borától is elment volna a kedve, pedig egyszerűen csak elég érdekesnek találja az elmélkedést most ahhoz, hogy belemerüljön.*
- Lehetett volna másképp is. Gondolom valamikor te is vágytál normális életre. Asszonnyal, gyerekekkel, szürke hatköznapokkal.
2757. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-08 15:59:18
Üzenet elküldve: 2019-04-08 15:59:18
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Morgolódik csak a széken és duzzogva vágja karba kezeit. Megint letorkolták, pedig olyan jól kitervelte, hogyan tegyen szert ismét néhány aranyra, de ez sem jött össze. Legalább Jaznek tetszik a terve Halaxal kapcsolatban, bár lehet, hogy ez a vigyor inkább kárörvendő, mintsem támogató. Ami azt illeti lassan becsiccsentett feje, amúgy sem képes túl sok tiszta gondolatot produkálni, legszívesebben jelenleg meghúzgálná Cécécé haját, olyan hosszú. Persze azért a határokat nem áll neki most rögtön feszegetni, meg hát még meg is dicsérték, szóval nem olyan rossz a helyzet.*
- Jah. Meg kell. *Szól továbbra is sértődötten, majd csak egy lapos pillantást vet a láthatóan előtte jól mulató férfira, majd tovább játszogatna a tollaival, azonban egy kérdést kap, amire bár felhívták a figyelmét azelőtt, mielőtt betette volna ide a lábát, mégsem készült fel rá.*
- Már, hogy én?! *Nyitja tágra a szemeit.* Hát az úgy volt... *Kezdi a legelején, mire Jaz szinte azonnal ajánlattal él. Arra azért figyel, hogy egy pillanatra se nézzen rá, nehogy elárulja magát, bár a hazugság régen nem volt a kenyere azóta elég jól kifejlődött e téren is, főleg, hogy úgy látszik itt ezzel kell lóvét keresni.*
- Hehe... nagyon vicces, most mit dobsz fel rögtön? *Fújtat egy nagyot, aztán szomorúra szűkített szemeit Chayssra veti, hogy belekezdjen élete talán első kreált élettörténetébe, melyet annak rendje módja szerint jó alaposan ki is színez. Persze, mint minden mesének, ennek is van valóságalapja, vélhetően az érintett személyek kiválóan tudnának erről regélni, szerencsére egyikük sincs itt.*
- Szóval... Vashegyen vállaltam munkát, mert hát az aranyból ugye tudniillik sosem elég. *Sóhajt fel.* Mi tündérek köztudottan kiválóan értünk a virágokhoz, így hát elsősorban ilyen és ehhez hasonló munkákra vállalkoztam. *Halvány emlékeiből kutat azok között a sorok között, amiket még Dhavtól tudott meg.* Szóval ott melózok, ültetem a muskátlit ezerrel, erre jön ez a... ez a Kagaenae, fogalmam sincs ki fia borja, aki olyan gyanúsan kezdett méregetni. Na mondom, baszki ez mindjárt rám mászik, de valami híres luvnya lehetett, mert hát őrök is voltak vele, meg minden. Durva volt én mondom. *Halkan felsóhajt, mintha régi szép emlékeket idézne fel.*
- Persze ugye mi férfiak, azért reagálunk a jó dolgokra, *Böki oldalba ő is Jazt vigyorogva.* s szemmel látható módon bejött a csaj, mondom miért ne húznám meg?! Há egyszer élünk, nem igaz? *Kérdezi vigyorogva, néha már keresztbe állt szemekkel.*
- Aztán mikor már a pajtában másznám meg az ormot, akkor nyitottak ránk. Fúúúú... piszok kellemetlen volt. Azóta ilyen alja munkákat végzek csak.. mármint izé... *Pillant fel Jazre félénken.* Szóval tök jó meg minden, de azért nah... a virágok ugye, hát csak virágok... *Gyorsan temetkezik bele a borospohárba, közben egy határozott vállrándítással vegyített hümmentéssel jelzi Chayssnak, hogy a sztori végére ért, lehet tapsolni. Igény esetén természetesen kiegészíti és különböző látványelemekkel látja még el a történetet.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Morgolódik csak a széken és duzzogva vágja karba kezeit. Megint letorkolták, pedig olyan jól kitervelte, hogyan tegyen szert ismét néhány aranyra, de ez sem jött össze. Legalább Jaznek tetszik a terve Halaxal kapcsolatban, bár lehet, hogy ez a vigyor inkább kárörvendő, mintsem támogató. Ami azt illeti lassan becsiccsentett feje, amúgy sem képes túl sok tiszta gondolatot produkálni, legszívesebben jelenleg meghúzgálná Cécécé haját, olyan hosszú. Persze azért a határokat nem áll neki most rögtön feszegetni, meg hát még meg is dicsérték, szóval nem olyan rossz a helyzet.*
- Jah. Meg kell. *Szól továbbra is sértődötten, majd csak egy lapos pillantást vet a láthatóan előtte jól mulató férfira, majd tovább játszogatna a tollaival, azonban egy kérdést kap, amire bár felhívták a figyelmét azelőtt, mielőtt betette volna ide a lábát, mégsem készült fel rá.*
- Már, hogy én?! *Nyitja tágra a szemeit.* Hát az úgy volt... *Kezdi a legelején, mire Jaz szinte azonnal ajánlattal él. Arra azért figyel, hogy egy pillanatra se nézzen rá, nehogy elárulja magát, bár a hazugság régen nem volt a kenyere azóta elég jól kifejlődött e téren is, főleg, hogy úgy látszik itt ezzel kell lóvét keresni.*
- Hehe... nagyon vicces, most mit dobsz fel rögtön? *Fújtat egy nagyot, aztán szomorúra szűkített szemeit Chayssra veti, hogy belekezdjen élete talán első kreált élettörténetébe, melyet annak rendje módja szerint jó alaposan ki is színez. Persze, mint minden mesének, ennek is van valóságalapja, vélhetően az érintett személyek kiválóan tudnának erről regélni, szerencsére egyikük sincs itt.*
- Szóval... Vashegyen vállaltam munkát, mert hát az aranyból ugye tudniillik sosem elég. *Sóhajt fel.* Mi tündérek köztudottan kiválóan értünk a virágokhoz, így hát elsősorban ilyen és ehhez hasonló munkákra vállalkoztam. *Halvány emlékeiből kutat azok között a sorok között, amiket még Dhavtól tudott meg.* Szóval ott melózok, ültetem a muskátlit ezerrel, erre jön ez a... ez a Kagaenae, fogalmam sincs ki fia borja, aki olyan gyanúsan kezdett méregetni. Na mondom, baszki ez mindjárt rám mászik, de valami híres luvnya lehetett, mert hát őrök is voltak vele, meg minden. Durva volt én mondom. *Halkan felsóhajt, mintha régi szép emlékeket idézne fel.*
- Persze ugye mi férfiak, azért reagálunk a jó dolgokra, *Böki oldalba ő is Jazt vigyorogva.* s szemmel látható módon bejött a csaj, mondom miért ne húznám meg?! Há egyszer élünk, nem igaz? *Kérdezi vigyorogva, néha már keresztbe állt szemekkel.*
- Aztán mikor már a pajtában másznám meg az ormot, akkor nyitottak ránk. Fúúúú... piszok kellemetlen volt. Azóta ilyen alja munkákat végzek csak.. mármint izé... *Pillant fel Jazre félénken.* Szóval tök jó meg minden, de azért nah... a virágok ugye, hát csak virágok... *Gyorsan temetkezik bele a borospohárba, közben egy határozott vállrándítással vegyített hümmentéssel jelzi Chayssnak, hogy a sztori végére ért, lehet tapsolni. Igény esetén természetesen kiegészíti és különböző látványelemekkel látja még el a történetet.*
2756. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-07 22:52:14
Üzenet elküldve: 2019-04-07 22:52:14
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam mosolyog, amikor látja, hogy érzelmeket vált ki a nőből. Nem érdekli, hogy milyen érzelmek azok, csak legyenek érzelmek, ilyen az ő kettejük kapcsolata, utálatra és szenvedélyre épül. Persze sokak szerint ez beteges, és egyenesen ijesztő lehet, de a férfi számára ez a leggyönyörűbb dolog, ami csak érheti az életben. Ha tudná, hogy Rel a bántalmazására gondol, alighanem berángatná egy sikátorba, hogy hagyja, hadd tegyen vele amit csak akar, de sajnos nem lát bele a gyönyörű elf fejébe. A kiszolgáló megjelenése meglepi, és kizökkenti a férfit, szeme dühösen villan, mert először sértésnek veszi, de a bőségtálat látva mégis úgy dönt, hogy csak a jó szándék vezérelte szerencsétlent. *
- Köszönjük. * Feleli, és megjegyzi magának ezt a gesztust. Sam nem csak akkor nem szeret adós maradni, ha sérelem éri, ugyan így meg tudja hálálni azt is, ha rendesen bánnak vele. A tulaj nem is tudja, hogy ezzel az aprósággal mennyit változott az egykori nemes szemében a hely megítélése pozitív irányba. Főleg, hogy úgy tűnik Relael számára kedvező a dolog. *
- Úgy gondoltam, hogy nem maradunk itt sokáig. Főleg, hogy zárva vannak. Ha útba ejtjük a piacot, ki tudja, talán még egy kicsit fokozhatjuk is a hangulatot. Mit szólnál egy kis ördögvigyorhoz az ital mellé? * Teszi fel a kérdést mosolyogva, ahogy közelebb húzódik a nőhöz. Felvesz egy szelet sajtot a tálkáról, és hanyag mozdulattal nyújtja az elf szája felé. Persze nem mosott kezet az előző sikátoros dolog után, de ez nincs ráírva. Körmei se piszkosak, és a keze is tisztának tűnik, aztán ki tudja, hogy mennyi bacilus és hasonló tanyázik rajta. A válaszra felnevet. *
- Ha lófaszt se érne, nem lennél itt, ribanc-szerelmem. * Mondja még mindig nevetve, ismét közelebb húzódva. A továbbiakban a nő arcába sziszegi a választ. * Ha lófaszt se érne, nem ajánlanám fel neked, hogy rendelkezz vele, és csinálj vele amit akarsz. * Hátrahúzódik, amennyiben van rá lehetősége, és normális hangerőn folytatja, nevetés és sziszegés nélkül, egykedvűen. * Ha lófaszt se érne, már rég kivágtam volna magam, hogy bedobjam vele egy ház ablakát, mielőtt összeesek egy sikátorban. Mocskos, és undorító, de értékes, és csak a tiéd. Jegyzed meg, Relael Ellerin lae'Natar, hogy tőlem kaptad a legértékesebb ajándékot valaha. Tejhatalmat, egy másik ember sorsa, élete, jövője felett. Még ha az a másik ember olyan alantas fasz is, mint én. * Csóválja meg a fejét, majd elmeséli a kalandját a kikötőben. A riposztra felnevet, és megcsóválja a fejét. *
- Láttam már épp elég nőt elélvezni a karjaimban, és még több kurvát, aki megjátszotta a dolgot. Kezdő volt még, ránézésre látszott rajta, hogy nem lesz sokáig a szakmában. Nem tudta száműzni magát elméjének egy kis zugába, hogy ne reagáljon arra, amit csinálok vele, hogy kizárja a fájdalmat, és az élvezeteket. Végig velem volt, nem csak testben, de lélekben is. A maga módján szánalmas volt, de mégis bizsergető érzés. Épp ezért zavart annyira, ahogy elbánt velem. Kihasználhattam volna a helyzetet, eltaposhattam volna szakmája hajnalán, de egyszer úgy döntöttem, hogy kedves leszek, a jófiú, még ha annyira nem is volt izgalmas az az ösvény. Ezért utálok normális lenni. A normális embereket kihasználják, átgázolnak rajtuk, a sárba tiporják. * Megcsóválja a fejét, és sóhajt. * Persze tudom, hogy nem kellett volna felhúznom magam. Vigasztal a tudat, hogy nem való erre a szakmára, hogy nem tűnt úgy, mint aki bele tudna tanulni, sokat fog szenvedni, félni és gyötrődni, de mégis... * legyint egyet, és megemeli képzeletbeli kalapját Rel felé * ahogy korábban mondtad, mi értelme mindennek, ha mégse lehetek ott, hogy kiélvezzem? Igazad volt. Szar így, hogy nem láthatom, ahogy kihuny a tűz a szemében, egy üres burokká változik, és talán az öngyilkosságba menekül. Szar az élet.
* Ahogy ezt befejezi, legyint is ismét. *
- Viszont üröm az örömben, hogy nem kaptam el tőle semmit. Ahogy mondtam, és ahogy nekem is mondták, meg ahogy te is beláttad az előző beszédemből, kezdő még. Na mindegy. Valóban pöcs vagyok, és örülök, hogy tetszik neked a pöcsöm.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam mosolyog, amikor látja, hogy érzelmeket vált ki a nőből. Nem érdekli, hogy milyen érzelmek azok, csak legyenek érzelmek, ilyen az ő kettejük kapcsolata, utálatra és szenvedélyre épül. Persze sokak szerint ez beteges, és egyenesen ijesztő lehet, de a férfi számára ez a leggyönyörűbb dolog, ami csak érheti az életben. Ha tudná, hogy Rel a bántalmazására gondol, alighanem berángatná egy sikátorba, hogy hagyja, hadd tegyen vele amit csak akar, de sajnos nem lát bele a gyönyörű elf fejébe. A kiszolgáló megjelenése meglepi, és kizökkenti a férfit, szeme dühösen villan, mert először sértésnek veszi, de a bőségtálat látva mégis úgy dönt, hogy csak a jó szándék vezérelte szerencsétlent. *
- Köszönjük. * Feleli, és megjegyzi magának ezt a gesztust. Sam nem csak akkor nem szeret adós maradni, ha sérelem éri, ugyan így meg tudja hálálni azt is, ha rendesen bánnak vele. A tulaj nem is tudja, hogy ezzel az aprósággal mennyit változott az egykori nemes szemében a hely megítélése pozitív irányba. Főleg, hogy úgy tűnik Relael számára kedvező a dolog. *
- Úgy gondoltam, hogy nem maradunk itt sokáig. Főleg, hogy zárva vannak. Ha útba ejtjük a piacot, ki tudja, talán még egy kicsit fokozhatjuk is a hangulatot. Mit szólnál egy kis ördögvigyorhoz az ital mellé? * Teszi fel a kérdést mosolyogva, ahogy közelebb húzódik a nőhöz. Felvesz egy szelet sajtot a tálkáról, és hanyag mozdulattal nyújtja az elf szája felé. Persze nem mosott kezet az előző sikátoros dolog után, de ez nincs ráírva. Körmei se piszkosak, és a keze is tisztának tűnik, aztán ki tudja, hogy mennyi bacilus és hasonló tanyázik rajta. A válaszra felnevet. *
- Ha lófaszt se érne, nem lennél itt, ribanc-szerelmem. * Mondja még mindig nevetve, ismét közelebb húzódva. A továbbiakban a nő arcába sziszegi a választ. * Ha lófaszt se érne, nem ajánlanám fel neked, hogy rendelkezz vele, és csinálj vele amit akarsz. * Hátrahúzódik, amennyiben van rá lehetősége, és normális hangerőn folytatja, nevetés és sziszegés nélkül, egykedvűen. * Ha lófaszt se érne, már rég kivágtam volna magam, hogy bedobjam vele egy ház ablakát, mielőtt összeesek egy sikátorban. Mocskos, és undorító, de értékes, és csak a tiéd. Jegyzed meg, Relael Ellerin lae'Natar, hogy tőlem kaptad a legértékesebb ajándékot valaha. Tejhatalmat, egy másik ember sorsa, élete, jövője felett. Még ha az a másik ember olyan alantas fasz is, mint én. * Csóválja meg a fejét, majd elmeséli a kalandját a kikötőben. A riposztra felnevet, és megcsóválja a fejét. *
- Láttam már épp elég nőt elélvezni a karjaimban, és még több kurvát, aki megjátszotta a dolgot. Kezdő volt még, ránézésre látszott rajta, hogy nem lesz sokáig a szakmában. Nem tudta száműzni magát elméjének egy kis zugába, hogy ne reagáljon arra, amit csinálok vele, hogy kizárja a fájdalmat, és az élvezeteket. Végig velem volt, nem csak testben, de lélekben is. A maga módján szánalmas volt, de mégis bizsergető érzés. Épp ezért zavart annyira, ahogy elbánt velem. Kihasználhattam volna a helyzetet, eltaposhattam volna szakmája hajnalán, de egyszer úgy döntöttem, hogy kedves leszek, a jófiú, még ha annyira nem is volt izgalmas az az ösvény. Ezért utálok normális lenni. A normális embereket kihasználják, átgázolnak rajtuk, a sárba tiporják. * Megcsóválja a fejét, és sóhajt. * Persze tudom, hogy nem kellett volna felhúznom magam. Vigasztal a tudat, hogy nem való erre a szakmára, hogy nem tűnt úgy, mint aki bele tudna tanulni, sokat fog szenvedni, félni és gyötrődni, de mégis... * legyint egyet, és megemeli képzeletbeli kalapját Rel felé * ahogy korábban mondtad, mi értelme mindennek, ha mégse lehetek ott, hogy kiélvezzem? Igazad volt. Szar így, hogy nem láthatom, ahogy kihuny a tűz a szemében, egy üres burokká változik, és talán az öngyilkosságba menekül. Szar az élet.
* Ahogy ezt befejezi, legyint is ismét. *
- Viszont üröm az örömben, hogy nem kaptam el tőle semmit. Ahogy mondtam, és ahogy nekem is mondták, meg ahogy te is beláttad az előző beszédemből, kezdő még. Na mindegy. Valóban pöcs vagyok, és örülök, hogy tetszik neked a pöcsöm.
2755. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:42:17
Üzenet elküldve: 2019-04-07 19:42:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*Követi pillantása a báróért a két fős, közelben serénykedő személyzetre.*
-Úgy fest sokaknak támad kedve most nyitni, újra nyitni. Legalább egy kis vérfrissítést hozott magával a sok katasztrófa mi e várost sújtotta.
*Mereng félhangosan. Mint a koncra gyűlő ebek, az eszesebbje, életrevalóbbja igyekszik nyerészkedni a pusztuláson is. Ezt magára is vallja, és mélységesen szán mindenkit, ki csak keseregni, sebeit nyalogatni, a múltat siratni képes.
Kérdését már hangosabban intézi az igrichez.*
-Csak ennyien vagytok?
*Ami pedig a biztonságot illeti.*
-A szegénynegyed sem. Temérdek halál köthető ehhez a helyhez.
*Pyr felé fordulva ismét szélesen vigyorog, és hangosan nevet fel a mágia említésére.*
-Az biztos.
~És szemmel majd követni sem lehet a dobótőröket, amik a keszeg kis tested felé repülnek.~
*A második kupica pálinkát öblíti egy kis borral, és fordul maga is a tündér felé, várva annak beszámolóját, előre próféciázva saját meggyőződését.*
-Nő van a dologban. Mindig nő van a dologban.
*Fanyalog egy sort bánatosan, és csak azért nem köp oldalra, mert az még szerinte is illetlen.
Sóhajt nagyot, áldoz egy pillanatot szívfájdalmának, majd élénk vigyorral löki oldalba a tündért.*
-Na gyerünk, elő a témával.
*Követi pillantása a báróért a két fős, közelben serénykedő személyzetre.*
-Úgy fest sokaknak támad kedve most nyitni, újra nyitni. Legalább egy kis vérfrissítést hozott magával a sok katasztrófa mi e várost sújtotta.
*Mereng félhangosan. Mint a koncra gyűlő ebek, az eszesebbje, életrevalóbbja igyekszik nyerészkedni a pusztuláson is. Ezt magára is vallja, és mélységesen szán mindenkit, ki csak keseregni, sebeit nyalogatni, a múltat siratni képes.
Kérdését már hangosabban intézi az igrichez.*
-Csak ennyien vagytok?
*Ami pedig a biztonságot illeti.*
-A szegénynegyed sem. Temérdek halál köthető ehhez a helyhez.
*Pyr felé fordulva ismét szélesen vigyorog, és hangosan nevet fel a mágia említésére.*
-Az biztos.
~És szemmel majd követni sem lehet a dobótőröket, amik a keszeg kis tested felé repülnek.~
*A második kupica pálinkát öblíti egy kis borral, és fordul maga is a tündér felé, várva annak beszámolóját, előre próféciázva saját meggyőződését.*
-Nő van a dologban. Mindig nő van a dologban.
*Fanyalog egy sort bánatosan, és csak azért nem köp oldalra, mert az még szerinte is illetlen.
Sóhajt nagyot, áldoz egy pillanatot szívfájdalmának, majd élénk vigyorral löki oldalba a tündért.*
-Na gyerünk, elő a témával.
2754. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-06 21:25:32
Üzenet elküldve: 2019-04-06 21:25:32
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael szemei szinte megvillannak, de mindenképpen szúrósabbá válik tekintete, hogy unalmasnak nevezik. Talán ennél nagyobb sértést nem is kaphatna, akkor is ha esetleg komolytalan. Nyelvével végignyalja fogsorát miközben kelletlenül méregeti Samonyrt. Talán azért lett hirtelen ennyire bosszús, mert a kioktatás emlékezteti legutóbbi megaláztatásra. Nem is érti miért jött el egyáltalán valakihez, akitől a hányinger kerülgeti, és szíve szerint állandó jelleggel csak bántalmazná. Talán mert egy beteg lotyó szomorú gyerekkorral és számtalan elfojtott problémával.*
- Aha.
*Reagál egykedvűen, láthatóan nem tartva igényt a jó tanácsokra. Ha ez az első találkozásuk lenne valószínűleg még lelkesedne, de már nem az, feltehetően pedig nem is az utolsó.
Felszolgáló is érkezik, aki rendkívül készségesnek tűnik Relael számára, ezért pedig hálás, ahogy az odaadó kiszolgálásért. Már csak azért is, mert nem zavarják el őket. Relael pedig lehet, hogy olykor problémás vendég, de ha elégedett, akkor azt mások tudtára is szokta adni bőséges aranymennyiség formájában. Mivel van benne még valamiféle udvariasság, ezért megköszöni, megvárja, amíg a kiszolgáló elsétál, majd feszes mosolya lehervad, és az ételeket kezdi el mustrálni.*
- Finomnak tűnik. De úgy sejtem a bor nem lesz elég nekünk.
*El is kezd csipegetni a sajtból, almából, a diót viszont ott hagyja, mert azt nem szereti.*
- Baszdmeg te! Lófaszt sem ér a szíved, főleg mert a saját szavaiddal élve, a sártól még csak tisztább lett.
*Talán sérteget, talán nem, hanghordozása ugyan csípős, mégis mosolyog. Egy újabb szelet sajtot tesz a szájába, hogy lekösse a rágcsálással magát.*
- Elfelejtetted, hogy legutóbb sem kértem a tanácsaidból? Most is kitörölheted velük magadnak.
*De erre úgy érzi nem is érdemes több szót vesztegetnie, mert számára érdekesebb vizekre terelte a témát, ezért kíváncsian hallgat.
A kérdésre ingatja a fejét, miszerint semmiféle Jazt nem ismer. Az viszont nem annyira elrettenti, hogy ennyire szörnyű a hely, sokkal inkább felkelti az érdeklődését. A rossz reklám is reklám, főleg a Relael fajta szokatlan alakoknak. Ettől függetlenül a mostani kedvesség miatt úgy sejti, ha esetleg megunná a Vaskorsót, akkor mindenképpen ide fog visszajönni.*
- Jó drága kurva volt, ha még csak szép sem volt. De remélem a pénz inkább garancia arra, hogy nem szedtél össze semmi ótvarságot, mert akkor a közelembe nem jöhetsz. Vagy a színészi képességei miatt, amiért elhitette veled, hogy elélvezett?
*Gúnyosan felnevet.*
- Mármint Samonyr, ugyan már, tőled nem várnék ilyen naivitást. Egy kurva volt, persze, hogy nem élvezte. De az árat nem értem, ha ilyen önérzetes kis picsa. Mármint sok ilyet ismertem, de azok nem kértek el aranyat érte.
*Vigyorog, ahogy visszagondol a nemesi ringyókra, akik tették a szűz leányt, közben meg mindegyik egy ordas rima volt. Akár utalhatna magára is, de ami azt illeti fiatalabb korában nagyon szerelmes volt, így évekig csak egyetlen férfiért epekedett. Ő tanította arra is, amivel manapság elégedettek a többiek.*
- Nem lehet, hogy valami újat fogtál ki a szakmában? Bár azt mondtad nem volt rossz, akkor nem értem miért áll kurvának az, aki nem bírja, ha basszák.
*Jól szórakozik Samonyr bosszúján, ami sokkal több fáradtságosnak tűnik, mint amennyit megérne a dolog, Relael pedig tud ezzel azonosulni, mert ő is eléggé nehezen engedi el a negatív érzéseket.*
- Hogy te mekkora pöcs vagy.
*Elneveti magát, majd közelebb hajol.*
- De ez tetszik.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Relael szemei szinte megvillannak, de mindenképpen szúrósabbá válik tekintete, hogy unalmasnak nevezik. Talán ennél nagyobb sértést nem is kaphatna, akkor is ha esetleg komolytalan. Nyelvével végignyalja fogsorát miközben kelletlenül méregeti Samonyrt. Talán azért lett hirtelen ennyire bosszús, mert a kioktatás emlékezteti legutóbbi megaláztatásra. Nem is érti miért jött el egyáltalán valakihez, akitől a hányinger kerülgeti, és szíve szerint állandó jelleggel csak bántalmazná. Talán mert egy beteg lotyó szomorú gyerekkorral és számtalan elfojtott problémával.*
- Aha.
*Reagál egykedvűen, láthatóan nem tartva igényt a jó tanácsokra. Ha ez az első találkozásuk lenne valószínűleg még lelkesedne, de már nem az, feltehetően pedig nem is az utolsó.
Felszolgáló is érkezik, aki rendkívül készségesnek tűnik Relael számára, ezért pedig hálás, ahogy az odaadó kiszolgálásért. Már csak azért is, mert nem zavarják el őket. Relael pedig lehet, hogy olykor problémás vendég, de ha elégedett, akkor azt mások tudtára is szokta adni bőséges aranymennyiség formájában. Mivel van benne még valamiféle udvariasság, ezért megköszöni, megvárja, amíg a kiszolgáló elsétál, majd feszes mosolya lehervad, és az ételeket kezdi el mustrálni.*
- Finomnak tűnik. De úgy sejtem a bor nem lesz elég nekünk.
*El is kezd csipegetni a sajtból, almából, a diót viszont ott hagyja, mert azt nem szereti.*
- Baszdmeg te! Lófaszt sem ér a szíved, főleg mert a saját szavaiddal élve, a sártól még csak tisztább lett.
*Talán sérteget, talán nem, hanghordozása ugyan csípős, mégis mosolyog. Egy újabb szelet sajtot tesz a szájába, hogy lekösse a rágcsálással magát.*
- Elfelejtetted, hogy legutóbb sem kértem a tanácsaidból? Most is kitörölheted velük magadnak.
*De erre úgy érzi nem is érdemes több szót vesztegetnie, mert számára érdekesebb vizekre terelte a témát, ezért kíváncsian hallgat.
A kérdésre ingatja a fejét, miszerint semmiféle Jazt nem ismer. Az viszont nem annyira elrettenti, hogy ennyire szörnyű a hely, sokkal inkább felkelti az érdeklődését. A rossz reklám is reklám, főleg a Relael fajta szokatlan alakoknak. Ettől függetlenül a mostani kedvesség miatt úgy sejti, ha esetleg megunná a Vaskorsót, akkor mindenképpen ide fog visszajönni.*
- Jó drága kurva volt, ha még csak szép sem volt. De remélem a pénz inkább garancia arra, hogy nem szedtél össze semmi ótvarságot, mert akkor a közelembe nem jöhetsz. Vagy a színészi képességei miatt, amiért elhitette veled, hogy elélvezett?
*Gúnyosan felnevet.*
- Mármint Samonyr, ugyan már, tőled nem várnék ilyen naivitást. Egy kurva volt, persze, hogy nem élvezte. De az árat nem értem, ha ilyen önérzetes kis picsa. Mármint sok ilyet ismertem, de azok nem kértek el aranyat érte.
*Vigyorog, ahogy visszagondol a nemesi ringyókra, akik tették a szűz leányt, közben meg mindegyik egy ordas rima volt. Akár utalhatna magára is, de ami azt illeti fiatalabb korában nagyon szerelmes volt, így évekig csak egyetlen férfiért epekedett. Ő tanította arra is, amivel manapság elégedettek a többiek.*
- Nem lehet, hogy valami újat fogtál ki a szakmában? Bár azt mondtad nem volt rossz, akkor nem értem miért áll kurvának az, aki nem bírja, ha basszák.
*Jól szórakozik Samonyr bosszúján, ami sokkal több fáradtságosnak tűnik, mint amennyit megérne a dolog, Relael pedig tud ezzel azonosulni, mert ő is eléggé nehezen engedi el a negatív érzéseket.*
- Hogy te mekkora pöcs vagy.
*Elneveti magát, majd közelebb hajol.*
- De ez tetszik.
2753. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-06 13:20:13
Üzenet elküldve: 2019-04-06 13:20:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*A becsületesség fogalma relatív, mindenkinek máshol húzódik a határ, amelyet még becsületesnek tart. Máskülönben talán becsületes kereskedő nem is létezik vagy csak nagyon rövid ideig volna képes a piacon maradni. Ez egy keselyűktől hemzsegő világ, ahol a nagyobb kutya csinálja a szerelmet. Aki túl becsületes, egyszerűen eltapossák.
Ráadásul az igric wegtoreni, ahol teljesen másképp gondolkodnak a fajok, mint éppen Artheniorban. Mások az elvek, az elvárások, egyszóval más világ.
A lehetőségek kihasználásának fontosságával egyetért, bólint is egy áment Jaz szavaira. De szomorúan hallja, hogy a nyurga nincs birtokában a megfelelő alapanyagoknak vagy azok beszerzésének módjával, hogy hasonló vagy kicsit emlékeztető kínálattal indulhassanak el. No de sebaj.
Jaz osztja véleményét a "kiegészítő jövedelem" kifizetéséről, amelyen a bárd jót mosolyog, lám, mily könnyedén törik le a kis tollas első szárnypróbálgatását.*
- Remek ötlet és köszönöm a segítséget. *Hajtja meg fejét az egykori beszállítók felkutatására tett törekvései említésekor. Jó volna, ha ilyen módon könnyítené meg számára a kezdést, bár úgy sejti, nem lesz ingyen a segítség. De hát egy kölcsönösen előnyös együttműködés éppen ebből áll.*
- Ahogy a raktárak, úgy a személyzet feltöltése is folyamatban van. *Néz az asztalok között takarító Reeno és Nyikhaj felé. Mindkettő hasznos segítség, de egyikük sem kocsmáros vagy fogadós, és főleg nem gyógyfüvész.*
- A kikötők sosem a biztonságukról voltak híresek. *Hagyja annyiban a híreket, de ha valóban ilyen nehéz jó lehetőséget találni a szórakozásra, akkor vannak lehetőségek a Pintyben.
Elégedett mosollyal hallgatja Jaz beszámolóját a városi állapotokról. A hallottak alapján minden komolyan kereskedelmi ágazat eltűnt a városból, ami lehet, hogy a jelenlegi állapotok között nem tűnik fel, de később valóban sok lehetőséget adhat.
Szótlan, széles mosollyal üdvözli Jaz pohárköszöntőjét a jövő éltetésére, maga is felemeli a poharát és iszik.
Pyr és a nyurga szópárbajába nem kíván beavatkozni és egyelőre arra sem kérdez rá, kicsoda az a Halax. Ha eljön az ideje és fontos lesz, biztosan fény derül a kilétére.*
- Az aranyért keményen meg kell dolgozni, Ékestollú cimbora. *Kap egy kéretlen tanácsot a tündér.
Egy pár pillanatig méregeti még a csendessé váló tündért, majd kérdést intéz felé.*
- És te, Pyr, hogyan kerültél a Vashegy szolgálatába? Mi a története az Ékestollú tündérnek, aki arannyal súlyzózik? *Folytatja. Érdekli a tündér története, mert nagyon úgy tűnik, hogy furcsa viszony áll fenn Jaz és beosztottja, szolgája vagy társa között. Míg a válaszra vár, újabb szelet almáért nyúl.*
*A becsületesség fogalma relatív, mindenkinek máshol húzódik a határ, amelyet még becsületesnek tart. Máskülönben talán becsületes kereskedő nem is létezik vagy csak nagyon rövid ideig volna képes a piacon maradni. Ez egy keselyűktől hemzsegő világ, ahol a nagyobb kutya csinálja a szerelmet. Aki túl becsületes, egyszerűen eltapossák.
Ráadásul az igric wegtoreni, ahol teljesen másképp gondolkodnak a fajok, mint éppen Artheniorban. Mások az elvek, az elvárások, egyszóval más világ.
A lehetőségek kihasználásának fontosságával egyetért, bólint is egy áment Jaz szavaira. De szomorúan hallja, hogy a nyurga nincs birtokában a megfelelő alapanyagoknak vagy azok beszerzésének módjával, hogy hasonló vagy kicsit emlékeztető kínálattal indulhassanak el. No de sebaj.
Jaz osztja véleményét a "kiegészítő jövedelem" kifizetéséről, amelyen a bárd jót mosolyog, lám, mily könnyedén törik le a kis tollas első szárnypróbálgatását.*
- Remek ötlet és köszönöm a segítséget. *Hajtja meg fejét az egykori beszállítók felkutatására tett törekvései említésekor. Jó volna, ha ilyen módon könnyítené meg számára a kezdést, bár úgy sejti, nem lesz ingyen a segítség. De hát egy kölcsönösen előnyös együttműködés éppen ebből áll.*
- Ahogy a raktárak, úgy a személyzet feltöltése is folyamatban van. *Néz az asztalok között takarító Reeno és Nyikhaj felé. Mindkettő hasznos segítség, de egyikük sem kocsmáros vagy fogadós, és főleg nem gyógyfüvész.*
- A kikötők sosem a biztonságukról voltak híresek. *Hagyja annyiban a híreket, de ha valóban ilyen nehéz jó lehetőséget találni a szórakozásra, akkor vannak lehetőségek a Pintyben.
Elégedett mosollyal hallgatja Jaz beszámolóját a városi állapotokról. A hallottak alapján minden komolyan kereskedelmi ágazat eltűnt a városból, ami lehet, hogy a jelenlegi állapotok között nem tűnik fel, de később valóban sok lehetőséget adhat.
Szótlan, széles mosollyal üdvözli Jaz pohárköszöntőjét a jövő éltetésére, maga is felemeli a poharát és iszik.
Pyr és a nyurga szópárbajába nem kíván beavatkozni és egyelőre arra sem kérdez rá, kicsoda az a Halax. Ha eljön az ideje és fontos lesz, biztosan fény derül a kilétére.*
- Az aranyért keményen meg kell dolgozni, Ékestollú cimbora. *Kap egy kéretlen tanácsot a tündér.
Egy pár pillanatig méregeti még a csendessé váló tündért, majd kérdést intéz felé.*
- És te, Pyr, hogyan kerültél a Vashegy szolgálatába? Mi a története az Ékestollú tündérnek, aki arannyal súlyzózik? *Folytatja. Érdekli a tündér története, mert nagyon úgy tűnik, hogy furcsa viszony áll fenn Jaz és beosztottja, szolgája vagy társa között. Míg a válaszra vár, újabb szelet almáért nyúl.*
2752. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-05 22:37:43
Üzenet elküldve: 2019-04-05 22:37:43
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*Most, hogy talán kissé magára talált, ráadásul még meg is hallgatják, egész kezdi jól érezni magát. A beszélgetés is kezdi érdekelni, s nem kíván annyit tollászkodni, így inkább csak ül és figyel. A bor jóval könnyebben csúszik, sokkal kevésbé erőteljes, mint a pálinka, persze az is ízlett neki. Kíváncsian fürkészi Cha'yss tekintetét, mikor az elkezdi méregetni, nem különösebben szeppen meg, csak egy kicsit, lehet, hogy naiv kissé, de hülyének nem hülye, majd biztos Jaztől fogja megkapni azt a pénzt.*
- Nekem mindegy. *Rántja meg a vállát.* Akkor majd megcsinálja Halax. Egy kis varázslatra biztos beindul a keze. *Heherészik magában.*
- Sajnos, a kezem is eléggé elfáradt mostanában. *Sóhajt fel.* Arannyal szoktam súlyzózni, de abból nem igazán volt sok. *Biggyeszti le a száját, majd a válláról mégis levesz egy tollpihét, mintha csak zavarná.*
- Úgy legyen! *Mosolyog vissza Jazre, aki kicsit kivédi. Kicsit. Kezdi azt érezni, hogy palira veszik, bár mondjuk ezt már az elejétől fogva sejthette volna Így egyelőre csak hallgat, nincs mihez hozzászólnia. A kis kupicához immár nem nyúl, elég volt neki belőle. A bort csak szorongatja a kezében, majd mosolyogva biccent amazok italozására. Olyannyira elmerül ebben, hogy másra nem is igazán tud figyelni. Sajnos.*
*Most, hogy talán kissé magára talált, ráadásul még meg is hallgatják, egész kezdi jól érezni magát. A beszélgetés is kezdi érdekelni, s nem kíván annyit tollászkodni, így inkább csak ül és figyel. A bor jóval könnyebben csúszik, sokkal kevésbé erőteljes, mint a pálinka, persze az is ízlett neki. Kíváncsian fürkészi Cha'yss tekintetét, mikor az elkezdi méregetni, nem különösebben szeppen meg, csak egy kicsit, lehet, hogy naiv kissé, de hülyének nem hülye, majd biztos Jaztől fogja megkapni azt a pénzt.*
- Nekem mindegy. *Rántja meg a vállát.* Akkor majd megcsinálja Halax. Egy kis varázslatra biztos beindul a keze. *Heherészik magában.*
- Sajnos, a kezem is eléggé elfáradt mostanában. *Sóhajt fel.* Arannyal szoktam súlyzózni, de abból nem igazán volt sok. *Biggyeszti le a száját, majd a válláról mégis levesz egy tollpihét, mintha csak zavarná.*
- Úgy legyen! *Mosolyog vissza Jazre, aki kicsit kivédi. Kicsit. Kezdi azt érezni, hogy palira veszik, bár mondjuk ezt már az elejétől fogva sejthette volna Így egyelőre csak hallgat, nincs mihez hozzászólnia. A kis kupicához immár nem nyúl, elég volt neki belőle. A bort csak szorongatja a kezében, majd mosolyogva biccent amazok italozására. Olyannyira elmerül ebben, hogy másra nem is igazán tud figyelni. Sajnos.*
2751. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-05 19:08:30
Üzenet elküldve: 2019-04-05 19:08:30
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*Valahogy előbb-utóbb mindig kiderül, hogy a becsületes kereskedő olyan nagyon még sem becsületes, illetve hajlamos aprócska kilengésekre ha haszonról van szó. Lám a báró is hamar vallja meg, hogy használná ki mindazt, amit Jaz felsorolt. Feltehetően minden mást, és mindenkit is. De nincs is ezzel semmi baj. Emeli borospoharát a kijelentésre, hajtja meg fejét aprócskát, ahogy illő az mások bölcsessége előtt.*
-A lehetőségek arra valók, hogy éljünk velük.
*Húzza el a száját, mikor kapcsolatai felől érdeklődik az igric.*
-Ha lenne, nem itt próbálnám beszerezni.
*Fanyalog kicsit a dolgok alakulásán, mereng el a megoldáson miközben a tündér végre lelazul.
El-el vigyorodik Pyr megjegyzésein, azon is, hogy jól haladnak, véleménye szerint nem. És a kiegészítő jövedelmen is. Határozottan bólint CéCéCé szavaira, és egészíti ki azokat a szárnyashoz szólva.*
-Természetesen megkapod. Az összes olyan esetben, mikor már az alapbéredért elvárt munkát elvégezted. Mindezek részleteit beszéld meg Halax-al.
*Vigyorodik el gonoszan, használva a legnagyobb ütőkártyát a pakliból.
Azért kivédi a szépreményű tollpárnát.*
-Biztos.
*Kifejezetten határozottan képes állítani ahhoz képest, hogy Pyr képességeivel kapcsolatban mindaz, mit eddig tapasztalt csak a változatosan kivitelezett öngyilkossági módszerek listáján érdemelhetne szót.
Fordul vissza Cha'yss felé.*
-Megtudakolom a Vérszövetségtől, hogy annak idején a beszállítók körét is átvették-e a Pinttyel együtt. Ha igen, talán felvehetnénk velük a kapcsolatot, felteszem ők is örömmel fogadnak minden aranyat.
*A bódítószereknek, és dohányoknak lehetne jó piaca, elvégre Artheniorban senki sem kereskedik ilyesmivel. Már nyilvánosan, és legálisan, és megbízható módon.*
-Máskülönben nem árt egy jó csapos is mindezekhez. Talán valami kiugrott gyógyfüvész lenne a legszerencsésebb választás.
*Kortyol a borból újra, és kezdi kitöltögetni a következő adag pálinkát.*
-Jelenleg ha bárki ilyen élvezetre, lazításra vágyik a kikötőig kell bandukolnia. És általában abban nincs sok köszönet. A Sellőben biztosabban, gyorsabban, és pofátlanabbul zsebelnek ki, mint a legsötétebb negyedi sikátorunkban. A Rumos pedig egy igazi késdobálóvá vált az évek során.
*Még csak tologatja a kupicákat, és ha már elkezdte, összegzi mindazt, miben Arthenior hiányosságot szenved.*
-A nemesek kiiktatásával sikeresen megszabadult a város többek között a legjelentősebb bor, és kelme kereskedőjétől is. Kovácsunk sincs már. Persze ez jelenleg még nem okoz gondot. Amíg nincs ember ki képes lenne minőségi cikkeket megfizetni fel sem fog tűnni a hiányuk. Ám mindez jó befektetés lehet a jövőre nézve.
*Emeli a kupicát újra a többiek felé.*
-A jövőre!
*És hajtja le a szeszt a már egyszer bemutatott módon.*
*Valahogy előbb-utóbb mindig kiderül, hogy a becsületes kereskedő olyan nagyon még sem becsületes, illetve hajlamos aprócska kilengésekre ha haszonról van szó. Lám a báró is hamar vallja meg, hogy használná ki mindazt, amit Jaz felsorolt. Feltehetően minden mást, és mindenkit is. De nincs is ezzel semmi baj. Emeli borospoharát a kijelentésre, hajtja meg fejét aprócskát, ahogy illő az mások bölcsessége előtt.*
-A lehetőségek arra valók, hogy éljünk velük.
*Húzza el a száját, mikor kapcsolatai felől érdeklődik az igric.*
-Ha lenne, nem itt próbálnám beszerezni.
*Fanyalog kicsit a dolgok alakulásán, mereng el a megoldáson miközben a tündér végre lelazul.
El-el vigyorodik Pyr megjegyzésein, azon is, hogy jól haladnak, véleménye szerint nem. És a kiegészítő jövedelmen is. Határozottan bólint CéCéCé szavaira, és egészíti ki azokat a szárnyashoz szólva.*
-Természetesen megkapod. Az összes olyan esetben, mikor már az alapbéredért elvárt munkát elvégezted. Mindezek részleteit beszéld meg Halax-al.
*Vigyorodik el gonoszan, használva a legnagyobb ütőkártyát a pakliból.
Azért kivédi a szépreményű tollpárnát.*
-Biztos.
*Kifejezetten határozottan képes állítani ahhoz képest, hogy Pyr képességeivel kapcsolatban mindaz, mit eddig tapasztalt csak a változatosan kivitelezett öngyilkossági módszerek listáján érdemelhetne szót.
Fordul vissza Cha'yss felé.*
-Megtudakolom a Vérszövetségtől, hogy annak idején a beszállítók körét is átvették-e a Pinttyel együtt. Ha igen, talán felvehetnénk velük a kapcsolatot, felteszem ők is örömmel fogadnak minden aranyat.
*A bódítószereknek, és dohányoknak lehetne jó piaca, elvégre Artheniorban senki sem kereskedik ilyesmivel. Már nyilvánosan, és legálisan, és megbízható módon.*
-Máskülönben nem árt egy jó csapos is mindezekhez. Talán valami kiugrott gyógyfüvész lenne a legszerencsésebb választás.
*Kortyol a borból újra, és kezdi kitöltögetni a következő adag pálinkát.*
-Jelenleg ha bárki ilyen élvezetre, lazításra vágyik a kikötőig kell bandukolnia. És általában abban nincs sok köszönet. A Sellőben biztosabban, gyorsabban, és pofátlanabbul zsebelnek ki, mint a legsötétebb negyedi sikátorunkban. A Rumos pedig egy igazi késdobálóvá vált az évek során.
*Még csak tologatja a kupicákat, és ha már elkezdte, összegzi mindazt, miben Arthenior hiányosságot szenved.*
-A nemesek kiiktatásával sikeresen megszabadult a város többek között a legjelentősebb bor, és kelme kereskedőjétől is. Kovácsunk sincs már. Persze ez jelenleg még nem okoz gondot. Amíg nincs ember ki képes lenne minőségi cikkeket megfizetni fel sem fog tűnni a hiányuk. Ám mindez jó befektetés lehet a jövőre nézve.
*Emeli a kupicát újra a többiek felé.*
-A jövőre!
*És hajtja le a szeszt a már egyszer bemutatott módon.*
2750. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:31:21
Üzenet elküldve: 2019-04-03 18:31:21
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*Érdeklődve hallgatja Jaz beszámolóját a városi állapotokról, hisz sokkal biztosabb az információ, mint másodkézből hallani őket. A nyurga minden bizonnyal a városban vészelte át a lázadás és a járvány minden hatását és most úgy tűnik, tapasztalatait megosztja az igriccel is.*
- Úgy gondolom, hogy mi akár ezt ki is használhatnánk. *Mondja féloldalas mosollyal. Ha a városiak félnek a helyi kereskedőktől, egy külsős kereskedőház, mint a Wegtoren Aranya akár nyerészkedhet is ezen. Jaz és Ékestollú barátja akár segíthetnek is ebben, s közösen kitalálhatják, hogyan viszonozza nekik a bárd a segítséget.
A tudatlanság áldásának említésére csak egyetértően bólint. A lényeg a közös nevező. Ha jó az áru és megvan rá a kereslet, bizonyosan engedékenyebben tekint félre a paranoiás vásárló, ha éppen azt az árut keresi.*
- Megköszönöm. *Emeli kupáját Jaz felé az igric.
A tollas segítő ajkáról hallott lehetőségek úgy tűnik, a nyurga tetszését is elnyerik, a férfi szavaira pedig halkan felnevet a bárd.*
- Nem fogunk, ezt megígérhetem. Alapvetően magam sem répával szeretném keresni a betevőt. *Mondja el távolabbi terveit, amelyekben az élelmiszer és a takarmány egyáltalán nem kapna szerepet. Ellenben más, értékesebb áruk minden bizonnyal.*
- Remek ötlet. *Hagyja annyiban a fickó felajánlását Pyr munkájára. Legalább nem neki kell vesződnie ilyesmivel.
Közben elgondolkodik, hogy hol lehet Denjaar, Latamie és a kölyök, Pashthra. De legalább azt tudja, hogy Garrikh a piacra ment eladni. Úgy látszik, a többiek az első napon ellógják a munkát, csak ő maga és a parasztkölyök veszik ki a részük belőle. Sóhajtva kortyol bele a borba.*
- Mindenképpen szeretnénk a jól bevált és bejáratott italokat visszahozni, de az alapanyagok beszerzése még nem történt meg. Esetleg van kapcsolatod ilyesmire? *Kérdi érdeklődve Jaz felvetésére válaszként.
A kis tollas olykor még produkál furcsa dolgokat, mint például az az érthetetlen pillantás a nagy mosolygás után. De az igric ráhagyja, mondta a nyurga, hogy ez amolyan "tündérmódi".*
- Kiegészítő jövedelemért? *Kérdez vissza farkasmosollyal Cha'yss. Pár pillanatig méregeti a tündért, mint mikor a vadász fürkészi a prédát. Mintha azt latolgatná, képes volna-e egyben felfalni.*
- Ez kölcsönös együttműködés, ha jól gondolom. *Pillant Jaz felé.*
- Jó nektek, jó nekem és a kiegészítő jövedelmedet kérd a főnöködtől. *Kacsint Ékestollú barátjára.*
- Persze az alapanyag költségét megtérítem. *Mondja, de aztán egy pillanatra elgondolkodik.*
- Jaz, biztos, hogy a tündér képes lesz ilyen aprólékos munka elkészítésére? *Kérdi, miközben kihívó mosollyal figyeli Pyrt.
Közben ketten tévednek a Pintybe, mintha már híre ment volna, hogy új üzemeltetői vannak a helynek, akiket nem zavar, hogy az asztalok és a székek még szinte kaotikus összevisszaságban vannak az ivóban. Nyikhaj és Reeno szinte alig végeztek a takarítással.
Az ital- és étlap ugyan még az asztalon van, de a kamrák üresek, így a kínálat elég szűkös.
A lányt egy fickó követi, amolyan világi figurának tűnik. Őt sem kínálja hellyel senki, mégis leül a lányhoz.
Az igric odahívja magához Reenot, majd pár halk mondatot vált vele, majd figyelmét újra Jaz és Pyr felé fordítja.*
//A kincs nyomában//
//Másnap//
*A kettős asztalához egy halásznak tűnő alak lép oda, nem nagyon kérdi, mit hozhat vagy mit tehet a betérő két "vendégért", hanem csak letesz az asztalukra egy kancsó bort, két kupát és egy tálat, amelyen alma, friss sajt és dió található.
Elmondja, hogy bár a hely, ha nem tűnt volna fel, zárva van, ahogy eddig is volt, az új üzemeltető szívesen vendégül látja őket egy kancsó borra, almára, tharg sajtra és dióra. Elmondja, hogy fogyasszanak kedvükre abból, amit hozott és maradjanak nyugodtan, vendégei a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak.
Azt feltétlen közölni szeretné, hogy egyelőre még szűkös a készlet, de az üzemeltetők folyamatosan azon dolgoznak, hogy a megszokott ételek és italok mellett különlegességekkel is szolgálhassanak visszatérő és új vendégeiknek.
Ha kell, a közelben marad, egy másik férfivel folyamatosan pakolnak és takarítják a helyet, de egyelőre még csak ilyen sekély kínálattal tudnak szolgálni.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 18:56:51
*Érdeklődve hallgatja Jaz beszámolóját a városi állapotokról, hisz sokkal biztosabb az információ, mint másodkézből hallani őket. A nyurga minden bizonnyal a városban vészelte át a lázadás és a járvány minden hatását és most úgy tűnik, tapasztalatait megosztja az igriccel is.*
- Úgy gondolom, hogy mi akár ezt ki is használhatnánk. *Mondja féloldalas mosollyal. Ha a városiak félnek a helyi kereskedőktől, egy külsős kereskedőház, mint a Wegtoren Aranya akár nyerészkedhet is ezen. Jaz és Ékestollú barátja akár segíthetnek is ebben, s közösen kitalálhatják, hogyan viszonozza nekik a bárd a segítséget.
A tudatlanság áldásának említésére csak egyetértően bólint. A lényeg a közös nevező. Ha jó az áru és megvan rá a kereslet, bizonyosan engedékenyebben tekint félre a paranoiás vásárló, ha éppen azt az árut keresi.*
- Megköszönöm. *Emeli kupáját Jaz felé az igric.
A tollas segítő ajkáról hallott lehetőségek úgy tűnik, a nyurga tetszését is elnyerik, a férfi szavaira pedig halkan felnevet a bárd.*
- Nem fogunk, ezt megígérhetem. Alapvetően magam sem répával szeretném keresni a betevőt. *Mondja el távolabbi terveit, amelyekben az élelmiszer és a takarmány egyáltalán nem kapna szerepet. Ellenben más, értékesebb áruk minden bizonnyal.*
- Remek ötlet. *Hagyja annyiban a fickó felajánlását Pyr munkájára. Legalább nem neki kell vesződnie ilyesmivel.
Közben elgondolkodik, hogy hol lehet Denjaar, Latamie és a kölyök, Pashthra. De legalább azt tudja, hogy Garrikh a piacra ment eladni. Úgy látszik, a többiek az első napon ellógják a munkát, csak ő maga és a parasztkölyök veszik ki a részük belőle. Sóhajtva kortyol bele a borba.*
- Mindenképpen szeretnénk a jól bevált és bejáratott italokat visszahozni, de az alapanyagok beszerzése még nem történt meg. Esetleg van kapcsolatod ilyesmire? *Kérdi érdeklődve Jaz felvetésére válaszként.
A kis tollas olykor még produkál furcsa dolgokat, mint például az az érthetetlen pillantás a nagy mosolygás után. De az igric ráhagyja, mondta a nyurga, hogy ez amolyan "tündérmódi".*
- Kiegészítő jövedelemért? *Kérdez vissza farkasmosollyal Cha'yss. Pár pillanatig méregeti a tündért, mint mikor a vadász fürkészi a prédát. Mintha azt latolgatná, képes volna-e egyben felfalni.*
- Ez kölcsönös együttműködés, ha jól gondolom. *Pillant Jaz felé.*
- Jó nektek, jó nekem és a kiegészítő jövedelmedet kérd a főnöködtől. *Kacsint Ékestollú barátjára.*
- Persze az alapanyag költségét megtérítem. *Mondja, de aztán egy pillanatra elgondolkodik.*
- Jaz, biztos, hogy a tündér képes lesz ilyen aprólékos munka elkészítésére? *Kérdi, miközben kihívó mosollyal figyeli Pyrt.
Közben ketten tévednek a Pintybe, mintha már híre ment volna, hogy új üzemeltetői vannak a helynek, akiket nem zavar, hogy az asztalok és a székek még szinte kaotikus összevisszaságban vannak az ivóban. Nyikhaj és Reeno szinte alig végeztek a takarítással.
Az ital- és étlap ugyan még az asztalon van, de a kamrák üresek, így a kínálat elég szűkös.
A lányt egy fickó követi, amolyan világi figurának tűnik. Őt sem kínálja hellyel senki, mégis leül a lányhoz.
Az igric odahívja magához Reenot, majd pár halk mondatot vált vele, majd figyelmét újra Jaz és Pyr felé fordítja.*
//A kincs nyomában//
//Másnap//
*A kettős asztalához egy halásznak tűnő alak lép oda, nem nagyon kérdi, mit hozhat vagy mit tehet a betérő két "vendégért", hanem csak letesz az asztalukra egy kancsó bort, két kupát és egy tálat, amelyen alma, friss sajt és dió található.
Elmondja, hogy bár a hely, ha nem tűnt volna fel, zárva van, ahogy eddig is volt, az új üzemeltető szívesen vendégül látja őket egy kancsó borra, almára, tharg sajtra és dióra. Elmondja, hogy fogyasszanak kedvükre abból, amit hozott és maradjanak nyugodtan, vendégei a Wegtoren Aranya Kereskedőháznak.
Azt feltétlen közölni szeretné, hogy egyelőre még szűkös a készlet, de az üzemeltetők folyamatosan azon dolgoznak, hogy a megszokott ételek és italok mellett különlegességekkel is szolgálhassanak visszatérő és új vendégeiknek.
Ha kell, a közelben marad, egy másik férfivel folyamatosan pakolnak és takarítják a helyet, de egyelőre még csak ilyen sekély kínálattal tudnak szolgálni.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.04.03 18:56:51
2749. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:25:43
Üzenet elküldve: 2019-04-02 22:25:43
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A nő mosolya mint mindig, most is hever érzelmeket vált ki a férfiból, amiről pletykáldokós nadrágja árulkodik is egyből. *
- Mindig tartod a szavad? De unalmas. * Jegyzi meg pimasz, bujkáló mosollyal a szája szélén. A következő feltevéssel sem ért egyet. *
- Ugyan, ha megszopatsz valakit, de nem vagy ott, még mindig hivatkozhatsz rá a következő alkalommal, amikor látod. Van olyan, amikor még jó is, hogy hagysz egy kis időd, mire újra látod az eredményt. * Vonja meg a vállát, aztán egy kacsintást is hozzátesz. *
- Persze ha valakit leszopatsz, akkor célszerű ott lenni. * Fel is nevet pimasz módon, majd legyint is. * De nem győzködni akarlak. Örülök, hogy eljöttél. Kín minden nap, amit nélküled töltök. * Teszi hozzá mosolyogva, és természetesen hagyja, hogy a nő az x-et keresse, ha kibontaná a ruháját, az se zavarná. *
- Baszd meg a hosszú utad. Eléd dobtam a sárba és a mocsokba a szívemet, bár lehet, hogy ettől csak tisztább lett. De ez nem változtatot azon, hogy itt se kellett volna hagynod. Vagy legközelebb legalább annyi tisztesség legyen benned, hogy kivágod belőlem ami a tiéd, és magaddal viszed. * Kétség sem férhet hozzá, tekintete arról árulkodik, hogy komolyan gondolja. Tényleg hagyná, hogy a nő kivágja belőle a még dobogó szívét. *
- Átbasztak, de nem kicsit. Szánalmas hely amúgy. Ismersz valami Jazt? Egykor tharg volt, állítólag. Na vele mentünk le a kikötőbe kurvázni, miután berúgtunk. Gondoltam ha megbaszok egy kurvát, akkor jobban fogom érezni magam. A csuklómat már alig bírtam mozgatni, meg a kezemet. Szóval, lemegyünk, tök pusztulat az egész hely, erre a bakfis csapos közli, hogy még nyitnak, úgyhogy szegényes a kínálat. Na nem baj, úgy voltunk vele, kipróbáljuk azért mit tudnak nyújtani. Jön a csaj, egész jól néz ki, persze nem mondom, hogy az a kifejezetten szép, de olyan átlagos nő, kurvához képest az egész jó. Hátravisz, tök jól alakul az egész, el is felejteti velem, hogy egy kurva, szóval tökre élvezem, el is élvezek. Szóval ott vagyunk a kádban, hogy lefürdessen, előtte direkt rákérdeztem, hogy hányszor mehetek el, mert azért valami százhetve aranyat kifizettem érte, az nem kevés, és mondta, hogy nyugodtan többször, nincs gáz. Szóval nem spórolok a lőszerrel, bele is engedem az első tegezt, beülünk a kádba, igen itt tartottam, a víz alatt újra felállítja a faszom, mondom rendben, jöhet a második menet, erre fogja, és kisétál, ott hagyva engem álló fasszal. Szerinted mennyire pattant el az agyam? Pedig direkt mondtam korábban, hogy nem para, ha csak egy alkalom, fizetek többet ha kell, csak élvezzem az estét. Ismersz, leszarom a pénzt. De azért ez így felbaszott, felállítja a faszomat, és kisétál, amíg én a víz alatt vagyok, ahova lerántott? Módszeresen elbaszta az egészet egy mozdulattal. * Csóválja a fejét, látszik rajta a harag és az utálat. * Úgyhogy úgy voltam vele, ha nem kell nekik a pénzem, elbaszom másra. Összeszedtem elég embert, hogy végigplakátolja a kikötőt és a várost * ezt már gonoszul vigyorogva meséli * meg rikkancsokat, hogy végigkiabálják az üzenetet. Kézzel írtam az összes szórólapot. Háromszáz példány, a legforgalmasabb helyeken elhelyezve.
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* A nő mosolya mint mindig, most is hever érzelmeket vált ki a férfiból, amiről pletykáldokós nadrágja árulkodik is egyből. *
- Mindig tartod a szavad? De unalmas. * Jegyzi meg pimasz, bujkáló mosollyal a szája szélén. A következő feltevéssel sem ért egyet. *
- Ugyan, ha megszopatsz valakit, de nem vagy ott, még mindig hivatkozhatsz rá a következő alkalommal, amikor látod. Van olyan, amikor még jó is, hogy hagysz egy kis időd, mire újra látod az eredményt. * Vonja meg a vállát, aztán egy kacsintást is hozzátesz. *
- Persze ha valakit leszopatsz, akkor célszerű ott lenni. * Fel is nevet pimasz módon, majd legyint is. * De nem győzködni akarlak. Örülök, hogy eljöttél. Kín minden nap, amit nélküled töltök. * Teszi hozzá mosolyogva, és természetesen hagyja, hogy a nő az x-et keresse, ha kibontaná a ruháját, az se zavarná. *
- Baszd meg a hosszú utad. Eléd dobtam a sárba és a mocsokba a szívemet, bár lehet, hogy ettől csak tisztább lett. De ez nem változtatot azon, hogy itt se kellett volna hagynod. Vagy legközelebb legalább annyi tisztesség legyen benned, hogy kivágod belőlem ami a tiéd, és magaddal viszed. * Kétség sem férhet hozzá, tekintete arról árulkodik, hogy komolyan gondolja. Tényleg hagyná, hogy a nő kivágja belőle a még dobogó szívét. *
- Átbasztak, de nem kicsit. Szánalmas hely amúgy. Ismersz valami Jazt? Egykor tharg volt, állítólag. Na vele mentünk le a kikötőbe kurvázni, miután berúgtunk. Gondoltam ha megbaszok egy kurvát, akkor jobban fogom érezni magam. A csuklómat már alig bírtam mozgatni, meg a kezemet. Szóval, lemegyünk, tök pusztulat az egész hely, erre a bakfis csapos közli, hogy még nyitnak, úgyhogy szegényes a kínálat. Na nem baj, úgy voltunk vele, kipróbáljuk azért mit tudnak nyújtani. Jön a csaj, egész jól néz ki, persze nem mondom, hogy az a kifejezetten szép, de olyan átlagos nő, kurvához képest az egész jó. Hátravisz, tök jól alakul az egész, el is felejteti velem, hogy egy kurva, szóval tökre élvezem, el is élvezek. Szóval ott vagyunk a kádban, hogy lefürdessen, előtte direkt rákérdeztem, hogy hányszor mehetek el, mert azért valami százhetve aranyat kifizettem érte, az nem kevés, és mondta, hogy nyugodtan többször, nincs gáz. Szóval nem spórolok a lőszerrel, bele is engedem az első tegezt, beülünk a kádba, igen itt tartottam, a víz alatt újra felállítja a faszom, mondom rendben, jöhet a második menet, erre fogja, és kisétál, ott hagyva engem álló fasszal. Szerinted mennyire pattant el az agyam? Pedig direkt mondtam korábban, hogy nem para, ha csak egy alkalom, fizetek többet ha kell, csak élvezzem az estét. Ismersz, leszarom a pénzt. De azért ez így felbaszott, felállítja a faszomat, és kisétál, amíg én a víz alatt vagyok, ahova lerántott? Módszeresen elbaszta az egészet egy mozdulattal. * Csóválja a fejét, látszik rajta a harag és az utálat. * Úgyhogy úgy voltam vele, ha nem kell nekik a pénzem, elbaszom másra. Összeszedtem elég embert, hogy végigplakátolja a kikötőt és a várost * ezt már gonoszul vigyorogva meséli * meg rikkancsokat, hogy végigkiabálják az üzenetet. Kézzel írtam az összes szórólapot. Háromszáz példány, a legforgalmasabb helyeken elhelyezve.
2748. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:58:51
Üzenet elküldve: 2019-04-02 20:58:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencséjére, vagy talán éppen Samonyr szerencséjére nem kell sokáig várakoznia. Egy fakó mosollyal arcán várja meg, míg a férfi helyet foglal az asztalnál, amire a választása esett.*
- Ó, én mindig tartom a szavamat, ezt tudhatnád.
*Persze hazudik, erről hamiskás mosolya is árulkodik, de ha azt vesszük elég jó arányban tartja meg ígéreteit.*
- Egyébként sem szórakoztató megszopatni mást, ha nem lehetek ott, hogy lássam.
*Szája szegletében összerándulnak az izmok, és egy még feszesebb mosolyra kényszerítik őt.*
- Tudom, de te még mindig bozalmasan nézel ki.
*Tekintetét kritikusan végig futattja Samonyron. Emlékszik első találkozásukra, tökéletesen minden részletére, és talán szomorúnak találná, hogy mi lett a férfival, ha éppen nem tetszenek neki annyira a végeredmény. Kézfeje meg is indul, hogy az x-et keresse, amiért hajlandó volt ilyen nagy utat megtenni.*
- Hosszú utat tettem meg érted. Érezd magad megtisztelve.
*Miután esetlegesen kitapogatta magát elégedetten hátradől.*
- Mit műveltél pontosan a Kikötőben?
*Hiszen a levélben is esett szó róla.*
- Hallottam dolgokat, de mi a teljes történet?
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Szerencséjére, vagy talán éppen Samonyr szerencséjére nem kell sokáig várakoznia. Egy fakó mosollyal arcán várja meg, míg a férfi helyet foglal az asztalnál, amire a választása esett.*
- Ó, én mindig tartom a szavamat, ezt tudhatnád.
*Persze hazudik, erről hamiskás mosolya is árulkodik, de ha azt vesszük elég jó arányban tartja meg ígéreteit.*
- Egyébként sem szórakoztató megszopatni mást, ha nem lehetek ott, hogy lássam.
*Szája szegletében összerándulnak az izmok, és egy még feszesebb mosolyra kényszerítik őt.*
- Tudom, de te még mindig bozalmasan nézel ki.
*Tekintetét kritikusan végig futattja Samonyron. Emlékszik első találkozásukra, tökéletesen minden részletére, és talán szomorúnak találná, hogy mi lett a férfival, ha éppen nem tetszenek neki annyira a végeredmény. Kézfeje meg is indul, hogy az x-et keresse, amiért hajlandó volt ilyen nagy utat megtenni.*
- Hosszú utat tettem meg érted. Érezd magad megtisztelve.
*Miután esetlegesen kitapogatta magát elégedetten hátradől.*
- Mit műveltél pontosan a Kikötőben?
*Hiszen a levélben is esett szó róla.*
- Hallottam dolgokat, de mi a teljes történet?
2747. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:23:44
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:23:44
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Napváltás után//
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Samet az se érdekli, ha zárva van a hely, Rel azt mondta, hogy itt fognak találkozni, úgyhogy itt fognak találkozni. Na jó, ha nem jut be, akkor képes megvárni az ajtóban is, de szerencsére erről szó sincs. Bejut, és leül az egyik asztalhoz, szemben az ajtóval, majd dobolni kezd az asztallapon. Ezzel telik el a teljes délelőttje, de Samonyr türelmes alak. Aztán már a délutánban is benne járnak, amikor felkel, és kisétál, hogy könnyítsen magán egy sikátorban. Pedig direkt nem ivott semmit, hogy ne legyen ilyen probléma, érzi is, hogy porzik a szája, de ezt könnyen orvosolja. Van nála néhány üvegcse, amikben fura színű dolgok vannak, persze mint minden valamire való férfi, tudja nagyon jól, hogy a zöld a sebeket gyógyítja. A többit nem ismeri, nem is érdekli, de épp ezért próbálkozni se kezd most velük, ahhoz túl nagy a tét. Inkább egy zöldet iszik meg, és ahogy ezzel megvan, elteszi családi ékszerét is a nadrágjába, és visszalép a Pintybe. Ekkor látja meg szerelmét, aki éppen leülni készül az egyik asztalhoz. *
- Relael! * Hívja fel magára a figyelmet, és vigyorogva oda is lép a nőhöz. * Hát eljöttél. Pedig azt hittem, hogy szopatsz. * Lép oda hozzá, és határozottan húz ki magának egy széket, hogy helyet foglaljon, bár senki nem kínálta hellyel. *
- Gyönyörű vagy, mint mindig.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Samet az se érdekli, ha zárva van a hely, Rel azt mondta, hogy itt fognak találkozni, úgyhogy itt fognak találkozni. Na jó, ha nem jut be, akkor képes megvárni az ajtóban is, de szerencsére erről szó sincs. Bejut, és leül az egyik asztalhoz, szemben az ajtóval, majd dobolni kezd az asztallapon. Ezzel telik el a teljes délelőttje, de Samonyr türelmes alak. Aztán már a délutánban is benne járnak, amikor felkel, és kisétál, hogy könnyítsen magán egy sikátorban. Pedig direkt nem ivott semmit, hogy ne legyen ilyen probléma, érzi is, hogy porzik a szája, de ezt könnyen orvosolja. Van nála néhány üvegcse, amikben fura színű dolgok vannak, persze mint minden valamire való férfi, tudja nagyon jól, hogy a zöld a sebeket gyógyítja. A többit nem ismeri, nem is érdekli, de épp ezért próbálkozni se kezd most velük, ahhoz túl nagy a tét. Inkább egy zöldet iszik meg, és ahogy ezzel megvan, elteszi családi ékszerét is a nadrágjába, és visszalép a Pintybe. Ekkor látja meg szerelmét, aki éppen leülni készül az egyik asztalhoz. *
- Relael! * Hívja fel magára a figyelmet, és vigyorogva oda is lép a nőhöz. * Hát eljöttél. Pedig azt hittem, hogy szopatsz. * Lép oda hozzá, és határozottan húz ki magának egy széket, hogy helyet foglaljon, bár senki nem kínálta hellyel. *
- Gyönyörű vagy, mint mindig.
Megivott egy varázsitalt, ami azonnal begyógyítja az első, második, harmadik, negyedik, ötödik és hatodik fokozatú sebesüléseket, továbbá a hétfokú skálán hárommal növeli az állóképességet a következő két körre.
2746. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:09:53
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:09:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
*Magabiztosan lép be a Kósza Pintybe, ami úgy tűnik számára, hogy nyitva van, és a lázadás nem volt rá nagyon hatással. Gyorsan felméri a jelenlévőket, majd egy tetszőleges asztalhoz sétál, hogy ott helyet foglaljon. Kabátját gondosan a székre teríti, majd a tájékoztatásra szolgáló ét- és itallapot magához veszi, hogy elmerülhessen benne. Magát és fogyasztási szokásait ismerve elég sokat fog költeni, ezért az árakat már meg sem nézi, azok úgysem mérvadóak abban, ha választania kell. Tekintetét olykor elszakítja a betűktől, hogy Samonyrt keresse, és reméli, hogy nem kell sokat várakoznia, mert az nagyon gyorsan elégedetlenné teszi őt.*
*Magabiztosan lép be a Kósza Pintybe, ami úgy tűnik számára, hogy nyitva van, és a lázadás nem volt rá nagyon hatással. Gyorsan felméri a jelenlévőket, majd egy tetszőleges asztalhoz sétál, hogy ott helyet foglaljon. Kabátját gondosan a székre teríti, majd a tájékoztatásra szolgáló ét- és itallapot magához veszi, hogy elmerülhessen benne. Magát és fogyasztási szokásait ismerve elég sokat fog költeni, ezért az árakat már meg sem nézi, azok úgysem mérvadóak abban, ha választania kell. Tekintetét olykor elszakítja a betűktől, hogy Samonyrt keresse, és reméli, hogy nem kell sokat várakoznia, mert az nagyon gyorsan elégedetlenné teszi őt.*
2745. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:00:54
Üzenet elküldve: 2019-04-01 20:00:54
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meredten néz a másik kettőre, fogalma sincs, hogy oltári baromságot, vagy esetleg megfontolandó dolgot mondott e. Számára persze logikusnak tűnik, azonban számára rengeteg minden logikusnak tűnik, ami viszont mindenki számára marhaság, így ebben most kissé bizonytalan. A férfi halk nevetése viszont motiváló erővel hat rá. ~ Bírja a humorom! ~ Büszke magára fenemód, s máris újabb turpisságon gondolkodik, miközben immár jóval magabiztosabban bólogat a hallottakra, bár Vashegyen még mindig pucér seggel rohangáló barbárokat képzel el, akik nőket hágnak úton, útfélen és lóháton. Persze ennek a véleményének hangot nem ad, már Dhav is megcáfolta. Cha'yss somolygására maga is így tesz, s kidüllesztett mellkassal mosolyog sajátjába, miközben a férfi tekintetét keresi, "nyomjuk a szeszt, haver" jelentéssel íriszeiben. Hiába nah, összehaverkodtak, van ez így! Aztán jön a dicséret. Pyr végleg elbízza magát. Hátradől, kényelmesen elhelyezkedik, s igyekszik nagyon-nagyon laza lenni, ahogyan csak maga körül látja.*
- Köszönöm. *Biccent, majd ismét maga elé emeli a kupát.* Jól haladunk. *Szúrja közbe rettentő komolyan, pedig fingja nincs valójában egyáltalán merre haladnak. Mikor Jaz keze lendül, egy pillanatra azért behúzza a nyakát ijedten, de aztán csak, kifújja a levegőt.*
- Igen. Elkészítem szívesen. *Kissé kérdő a hangsúly, mert épp most tervezik adósrabszolgaságba vetni, persze ennek semmi akadálya.* Némi... kiegészítő jövedelemért persze. Khm. *Kortyol hirtelen a borba. Mert egyet már megtanult. Ahonnan pénzt lehet leakasztani, ott azt meg is kell próbálnia, határozottan fejlődőképesnek érzi magát, ami nagyon jó intelligenciájával és jó alkudozásával, talán annyira nem is meglepő. Igaz, ezt nem tudatosan csinálja.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Meredten néz a másik kettőre, fogalma sincs, hogy oltári baromságot, vagy esetleg megfontolandó dolgot mondott e. Számára persze logikusnak tűnik, azonban számára rengeteg minden logikusnak tűnik, ami viszont mindenki számára marhaság, így ebben most kissé bizonytalan. A férfi halk nevetése viszont motiváló erővel hat rá. ~ Bírja a humorom! ~ Büszke magára fenemód, s máris újabb turpisságon gondolkodik, miközben immár jóval magabiztosabban bólogat a hallottakra, bár Vashegyen még mindig pucér seggel rohangáló barbárokat képzel el, akik nőket hágnak úton, útfélen és lóháton. Persze ennek a véleményének hangot nem ad, már Dhav is megcáfolta. Cha'yss somolygására maga is így tesz, s kidüllesztett mellkassal mosolyog sajátjába, miközben a férfi tekintetét keresi, "nyomjuk a szeszt, haver" jelentéssel íriszeiben. Hiába nah, összehaverkodtak, van ez így! Aztán jön a dicséret. Pyr végleg elbízza magát. Hátradől, kényelmesen elhelyezkedik, s igyekszik nagyon-nagyon laza lenni, ahogyan csak maga körül látja.*
- Köszönöm. *Biccent, majd ismét maga elé emeli a kupát.* Jól haladunk. *Szúrja közbe rettentő komolyan, pedig fingja nincs valójában egyáltalán merre haladnak. Mikor Jaz keze lendül, egy pillanatra azért behúzza a nyakát ijedten, de aztán csak, kifújja a levegőt.*
- Igen. Elkészítem szívesen. *Kissé kérdő a hangsúly, mert épp most tervezik adósrabszolgaságba vetni, persze ennek semmi akadálya.* Némi... kiegészítő jövedelemért persze. Khm. *Kortyol hirtelen a borba. Mert egyet már megtanult. Ahonnan pénzt lehet leakasztani, ott azt meg is kell próbálnia, határozottan fejlődőképesnek érzi magát, ami nagyon jó intelligenciájával és jó alkudozásával, talán annyira nem is meglepő. Igaz, ezt nem tudatosan csinálja.*
2744. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-03-31 13:31:14
Üzenet elküldve: 2019-03-31 13:31:14
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*Nagy sóhajjal ingatja fejét a báró szavaira, a tündér fuldoklásával, küzdelmével az életben maradásra továbbra sem hajlandó törődni.*
-Hiány a megfelelő mindenből.
*Húzza el száját elégedetlenül.*
-És nem csak a lázadás tett be az üzletnek, a járvány is. Lassan rendeződni látszik a dolog, de volt jó pár hat, mikor Arthenior népét a kollektív paranoia uralta. Közelébe se mertek menni egymásnak, a kereskedők rettegtek a vásárlóktól, a vásárlók a kereskedőktől, azok portékáitól. És mivel a helyi termesztők sem jártak jobban, mint bárki más a városban jelenleg a piaci árak mértéke jócskán túl mutat az átlag polgár erszényének tartalmán.
*Persze mindez változik, napról-napra, de hát ilyen a kereskedelem. Tengernyi oka mellett, a fentiek miatt sem üzletel friss áruval.
A Vashegy említésére csak vállát vonja.*
-Mélységesen hiszek abban, hogy amiről nem tud a vásárló az nem fáj neki.
*Jelenti ki olyan komolysággal, mintha ezredéves bölcsességet osztana meg a többiekkel. Emeli a boros kupát maga is CéCéCé javaslatára.*
-Részemről rendben, legalább nem teljes csalódottsággal távoznak a boltomból. Sőt, ha gondolod az alkalmi munkák reményében betoppanókból is átküldöm mindazokat, akik nem bírják a pofám... vagy a feltételeim.
*Kortyol aprócskát, tol be egy darabka sajtot, és várja, hogy Pyr előrukkoljon valami világmegváltó újdonsággal. Az akadozva felhangzó szavak végén büszkén tekint végig a tündéren, és paskolja meg fejét elégedetten.*
-Ügyes.
*Gondolja azért végig az egészet gyakorlatban is, majd rázza meg fejét.*
-Ha megoldható ne szállítsatok még termékmintaként se répát a boltomba. Bájitalból egy kisebb készletet, valami csekélyke letétért viszont rendelkezésedre tudok bocsátani. Maradjunk inkább a szórólapoknál.
*Támogatja Pyr javaslatát kicsit.*
-Pár cetli itt, pár cetli minálunk, ha neked is megfelel Pyr elkészíti ezeket szívesen. A szegénynegyedi suhancok pedig pár aranyért lelkesen rikkancskodnak a piacon az írástudatlanok meggyőzésére.
*Ezzel elkerülhető lenne, hogy a Pinty úgy nézzen ki, mint egy ócskás áruda, a 3B pedig úgy, mint egy zöldséges stand.*
-Amire viszont igazán nyitott lennék, azok mindazon alapanyagok amelyeket a régi tulajdonosok az italaik elkészítéséhez használtak. Tervezitek folytatni a hely ezen hagyományát?
*Nagy sóhajjal ingatja fejét a báró szavaira, a tündér fuldoklásával, küzdelmével az életben maradásra továbbra sem hajlandó törődni.*
-Hiány a megfelelő mindenből.
*Húzza el száját elégedetlenül.*
-És nem csak a lázadás tett be az üzletnek, a járvány is. Lassan rendeződni látszik a dolog, de volt jó pár hat, mikor Arthenior népét a kollektív paranoia uralta. Közelébe se mertek menni egymásnak, a kereskedők rettegtek a vásárlóktól, a vásárlók a kereskedőktől, azok portékáitól. És mivel a helyi termesztők sem jártak jobban, mint bárki más a városban jelenleg a piaci árak mértéke jócskán túl mutat az átlag polgár erszényének tartalmán.
*Persze mindez változik, napról-napra, de hát ilyen a kereskedelem. Tengernyi oka mellett, a fentiek miatt sem üzletel friss áruval.
A Vashegy említésére csak vállát vonja.*
-Mélységesen hiszek abban, hogy amiről nem tud a vásárló az nem fáj neki.
*Jelenti ki olyan komolysággal, mintha ezredéves bölcsességet osztana meg a többiekkel. Emeli a boros kupát maga is CéCéCé javaslatára.*
-Részemről rendben, legalább nem teljes csalódottsággal távoznak a boltomból. Sőt, ha gondolod az alkalmi munkák reményében betoppanókból is átküldöm mindazokat, akik nem bírják a pofám... vagy a feltételeim.
*Kortyol aprócskát, tol be egy darabka sajtot, és várja, hogy Pyr előrukkoljon valami világmegváltó újdonsággal. Az akadozva felhangzó szavak végén büszkén tekint végig a tündéren, és paskolja meg fejét elégedetten.*
-Ügyes.
*Gondolja azért végig az egészet gyakorlatban is, majd rázza meg fejét.*
-Ha megoldható ne szállítsatok még termékmintaként se répát a boltomba. Bájitalból egy kisebb készletet, valami csekélyke letétért viszont rendelkezésedre tudok bocsátani. Maradjunk inkább a szórólapoknál.
*Támogatja Pyr javaslatát kicsit.*
-Pár cetli itt, pár cetli minálunk, ha neked is megfelel Pyr elkészíti ezeket szívesen. A szegénynegyedi suhancok pedig pár aranyért lelkesen rikkancskodnak a piacon az írástudatlanok meggyőzésére.
*Ezzel elkerülhető lenne, hogy a Pinty úgy nézzen ki, mint egy ócskás áruda, a 3B pedig úgy, mint egy zöldséges stand.*
-Amire viszont igazán nyitott lennék, azok mindazon alapanyagok amelyeket a régi tulajdonosok az italaik elkészítéséhez használtak. Tervezitek folytatni a hely ezen hagyományát?
2743. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-03-31 12:23:37
Üzenet elküldve: 2019-03-31 12:23:37
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*Az igric már találkozott már tündérrel élete során, bár az is igaz, hogy nem olyan nagy számban, de nem emlékszik arra, hogy bármelyik is ilyen módon viselkedett volna. Viszont amennyi ház, annyi szokás és Jaz is megnyugtató szavakkal él az irányába, így ráhagyja. Betudja annak, hogy biztosan valami szellemi defekciója a tollasnak. Amikor pedig a véleményét is kikéri Ékestollú barátjának a nyurga, a bárd a poharába rejti mosolyát.
A pálinka erejét lekicsinylő, egyébiránt közben láthatóan élet-halál harcot vívó tündér szavaira halkan fel is nevet.
Jaz kurta szavait üzletpolitikájukat illetően csak alig érezhető biccentéssel fogadja.*
- A kereskedelem már csak így működik. *Tölt újra a poharakba, ha azok kiürültek volna időközben. Kedvtelve csíp a sajtból és az almából közben, ahogy folytatja.*
- Első körben mi is főleg élelmiszert hoztunk a városba. Gondolom a lázadások után hiány lehet a megfelelő ételből. *Tárja fel egy apró részletét mostani megjelenésüknek, de bizonyosan Jaz is tudja, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot elsősorban.*
- A Vashegy támogatása komoly fegyvertény lehet, de nem gondolom, hogy minden esetben előnyt jelent. Hisz az erős szövetségesnek mindig számosak az irigyeik, ami rosszul hathat a kereskedésre. *Mondja eltűnődve. Talán hatni kezd a pálinka és a bor, hogy ilyen őszintén beszél a tharg hátszél esetleges hátrányairól.*
- Ha esetleg volna olyan vevő, amely veletek nem kötne ezért üzletet, akkor rajtam keresztül eladhatjátok és fordítva. *Egyelőre nem tudja, hogy fennállhat-e ilyesmi helyzet, de ha mégis, akkor máris van egy lehetősége a közös munkára.*
- Vagy ha egy vevő olyan áru iránt érdeklődik, ami nálunk nincs, de nálatok igen, akkor hozzátok irányítom, s ugyanezt fordítva is elvárnám cserébe. *Emeli újra kupáját az asztal túl felén ülők felé széles mosollyal.
Amikor pedig Jaz a "tündér-szakértő" véleményét is kikéri, némán, kérdő kifejezéssel (és széles mosollyal) az arcán kezdi fürkészni az Ékestollút, hogy meghallgassa, milyen meglátásai is lehetnek az üzlettel kapcsolatban.*
- A bemutató holmi ötlete tetszik, az étlapot elvetném, de amúgy jó ötletek. *Biccent elismerően az igric és ha hiányozna a tündér kupájából, teletölti. Most sokkal érettebben és persze természetesebben viselkedik már, mint korábban, mint a tündérek általában szoktak viselkedni. Ennek módfelett örül.*
*Az igric már találkozott már tündérrel élete során, bár az is igaz, hogy nem olyan nagy számban, de nem emlékszik arra, hogy bármelyik is ilyen módon viselkedett volna. Viszont amennyi ház, annyi szokás és Jaz is megnyugtató szavakkal él az irányába, így ráhagyja. Betudja annak, hogy biztosan valami szellemi defekciója a tollasnak. Amikor pedig a véleményét is kikéri Ékestollú barátjának a nyurga, a bárd a poharába rejti mosolyát.
A pálinka erejét lekicsinylő, egyébiránt közben láthatóan élet-halál harcot vívó tündér szavaira halkan fel is nevet.
Jaz kurta szavait üzletpolitikájukat illetően csak alig érezhető biccentéssel fogadja.*
- A kereskedelem már csak így működik. *Tölt újra a poharakba, ha azok kiürültek volna időközben. Kedvtelve csíp a sajtból és az almából közben, ahogy folytatja.*
- Első körben mi is főleg élelmiszert hoztunk a városba. Gondolom a lázadások után hiány lehet a megfelelő ételből. *Tárja fel egy apró részletét mostani megjelenésüknek, de bizonyosan Jaz is tudja, hogy a kereslet határozza meg a kínálatot elsősorban.*
- A Vashegy támogatása komoly fegyvertény lehet, de nem gondolom, hogy minden esetben előnyt jelent. Hisz az erős szövetségesnek mindig számosak az irigyeik, ami rosszul hathat a kereskedésre. *Mondja eltűnődve. Talán hatni kezd a pálinka és a bor, hogy ilyen őszintén beszél a tharg hátszél esetleges hátrányairól.*
- Ha esetleg volna olyan vevő, amely veletek nem kötne ezért üzletet, akkor rajtam keresztül eladhatjátok és fordítva. *Egyelőre nem tudja, hogy fennállhat-e ilyesmi helyzet, de ha mégis, akkor máris van egy lehetősége a közös munkára.*
- Vagy ha egy vevő olyan áru iránt érdeklődik, ami nálunk nincs, de nálatok igen, akkor hozzátok irányítom, s ugyanezt fordítva is elvárnám cserébe. *Emeli újra kupáját az asztal túl felén ülők felé széles mosollyal.
Amikor pedig Jaz a "tündér-szakértő" véleményét is kikéri, némán, kérdő kifejezéssel (és széles mosollyal) az arcán kezdi fürkészni az Ékestollút, hogy meghallgassa, milyen meglátásai is lehetnek az üzlettel kapcsolatban.*
- A bemutató holmi ötlete tetszik, az étlapot elvetném, de amúgy jó ötletek. *Biccent elismerően az igric és ha hiányozna a tündér kupájából, teletölti. Most sokkal érettebben és persze természetesebben viselkedik már, mint korábban, mint a tündérek általában szoktak viselkedni. Ennek módfelett örül.*
2742. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-03-29 18:41:38
Üzenet elküldve: 2019-03-29 18:41:38
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 360
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hőőőőrg... kvák-kvák... khhiiint... kuc-kuc... szlörp... *Taknya, nyála egybefolyik, de igyekszik rutinos fogyasztónak tűnni ő is. Ez azt jelenti, hogy a szemeiből kidörgöli a könnyeket, majd igyekszik szélesen vigyorogni, ami inkább tűnik egy haldokló utolsó fájdalmas fintorának, mint elégedett mosolynak. Kezét, Chayss kérdésére előretartva rázza meg, miközben másik kezével ábrázatát törli.*
- Bicsibocsi... egy pillanat... csak, azt hittem erősebb. *Lódítja, majd kezét arcától elvéve vörös szemeit tágra nyitva néz a férfira, aztán egy hirtelen mozdulattal egy fél almányi szeletmennyiséget töm a szájába és megkönnyebbülve kezdi el rágcsálni. A bort egyelőre hagyja szabadon állni, ráér azzal, máris a fejébe szállt a szesz. Persze tudálékosan figyel is, bólogat, ha kijelentő mondatot hall és kérdőn húzza fel szemöldökét, ha kérdőt. Néha még a vállát is megvonja, ha nevetnek ő is nevet, ha mosolyognak ő is azt teszi. Akár a nagyok. Inkább csak hallgat, jelenleg azt érzi, talán azzal segíthet a legtöbbet Jaznek. Egy kissé elbambul, miközben tündér szócskát hall hirtelen. Meglepetten kapja tekintetét Jazre, arról nem volt szó, hogy neki is bele kell folynia a tudományos értekezésbe. Van egy olyan érzése, hogy Jaz forral valamit, vagy csak megunta kedvetlen tollászkodását.*
- Hátööö... *Kezdi zavart tekintettel Chayssra és Jazra pillantgatva.* Ugye hát... *Vakarja meg fejét.* Szakértőnek nem mondanám magam persze, de nagyon... kedves tőled, hogy kikéred a véleményem.
* ~ Hogy gyulladnál meg! ~ Igyekszik összeszedni minden épkézláb gondolatot, ami csak eszébe jut, aztán egyetlen értelmes lehetőség villan be, amit csak tündér szíve diktál.*
- Hát ugye kis reklám nélkül semmire sem megyünk. Kölcsönös támogatással többre vihetnénk. Ha mondjuk mi a Pintyet ajánlanánk egy kis felfrissülésre, egy kis iszogatásra, időtöltésre. *Vonja meg a vállát.* Ha pedig egy betérő vendég hasznos holmiért érdeklődik, hát küld őket hozzánk. Esetleg hagyhatnánk itt némi bemutatót, te meg nálunk étlapot. *Nahát. Ez biztos marhaság, de ideje sem volt kidolgozni semmit, meglepetésszerű volt a támadás. Bátorításként inkább kezébe veszi a bort, most már semmi kedve idétlenkedni, hisz már fontos ügyintéző és tanácsadó.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.29 18:42:08
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Hőőőőrg... kvák-kvák... khhiiint... kuc-kuc... szlörp... *Taknya, nyála egybefolyik, de igyekszik rutinos fogyasztónak tűnni ő is. Ez azt jelenti, hogy a szemeiből kidörgöli a könnyeket, majd igyekszik szélesen vigyorogni, ami inkább tűnik egy haldokló utolsó fájdalmas fintorának, mint elégedett mosolynak. Kezét, Chayss kérdésére előretartva rázza meg, miközben másik kezével ábrázatát törli.*
- Bicsibocsi... egy pillanat... csak, azt hittem erősebb. *Lódítja, majd kezét arcától elvéve vörös szemeit tágra nyitva néz a férfira, aztán egy hirtelen mozdulattal egy fél almányi szeletmennyiséget töm a szájába és megkönnyebbülve kezdi el rágcsálni. A bort egyelőre hagyja szabadon állni, ráér azzal, máris a fejébe szállt a szesz. Persze tudálékosan figyel is, bólogat, ha kijelentő mondatot hall és kérdőn húzza fel szemöldökét, ha kérdőt. Néha még a vállát is megvonja, ha nevetnek ő is nevet, ha mosolyognak ő is azt teszi. Akár a nagyok. Inkább csak hallgat, jelenleg azt érzi, talán azzal segíthet a legtöbbet Jaznek. Egy kissé elbambul, miközben tündér szócskát hall hirtelen. Meglepetten kapja tekintetét Jazre, arról nem volt szó, hogy neki is bele kell folynia a tudományos értekezésbe. Van egy olyan érzése, hogy Jaz forral valamit, vagy csak megunta kedvetlen tollászkodását.*
- Hátööö... *Kezdi zavart tekintettel Chayssra és Jazra pillantgatva.* Ugye hát... *Vakarja meg fejét.* Szakértőnek nem mondanám magam persze, de nagyon... kedves tőled, hogy kikéred a véleményem.
* ~ Hogy gyulladnál meg! ~ Igyekszik összeszedni minden épkézláb gondolatot, ami csak eszébe jut, aztán egyetlen értelmes lehetőség villan be, amit csak tündér szíve diktál.*
- Hát ugye kis reklám nélkül semmire sem megyünk. Kölcsönös támogatással többre vihetnénk. Ha mondjuk mi a Pintyet ajánlanánk egy kis felfrissülésre, egy kis iszogatásra, időtöltésre. *Vonja meg a vállát.* Ha pedig egy betérő vendég hasznos holmiért érdeklődik, hát küld őket hozzánk. Esetleg hagyhatnánk itt némi bemutatót, te meg nálunk étlapot. *Nahát. Ez biztos marhaság, de ideje sem volt kidolgozni semmit, meglepetésszerű volt a támadás. Bátorításként inkább kezébe veszi a bort, most már semmi kedve idétlenkedni, hisz már fontos ügyintéző és tanácsadó.*
A hozzászólás írója (Pyr Lavand) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.03.29 18:42:08
2741. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-03-28 21:17:42
Üzenet elküldve: 2019-03-28 21:17:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 725
OOC üzenetek: 11
Játékstílus: Vakmerő
//Három C a három B-sekkel//
*Igyekszik úgy tenni, mintha Pyr viselkedése számára teljesen megszokott, hétköznapi lenne. Elvégre ő kérte, hogy ne akarjon nagyon igyekezni a jó benyomásokkal. Mivel azonban báró CéCéCé ezen tervbe sincs beavatva, és rákérdez a tündér bajára, kénytelen valamiféle reakcióval nyugtázni az izgága szárnyast. Ez elsősorban egy unott vállvonás.*
-Tündérszokás. Tündérnyelvjárás. Nincs baja, elégedettségét fejezte ki.
*Fordul az említett felé, elnéző mosollyal.*
-Kérlek, inkább oszd meg velünk a véleményed, hiszen te is érdekelt vagy az üzletben, és számít a szavad.
*Hallgatja Cha'yss tömör, rövid összefoglalóját, értőn bólint, sejti persze, hogy több is lehet a háttérben, de hát ő maga sem fogja minden kis titkát megosztani bárkivel, így készségesen megelégszik ennyivel is, sőt, valamelyest elégedett is az elhangzottakkal. A borospoharat forgatva halkan, de komolyan válaszol a kérdésekre.*
-Nagyjából ugyanazzal az üzletpolitikával bírunk, mint ti. Beszerezzük, és eladjuk azt, amire kereslet van. Leszámítva a romlandó, élő árut. Emellett elsősorban használt holmikkal, és bájitalokkal töltjük meg a polcainkat. És mivel a szegénynegyed, nem csak nevében szegény igyekszünk felvásárolni mindenféle értéktelen kacatot, csak hogy segítsük a helyieket.
*A Vashegy, és a Kancellár említésére röviden nevet fel.*
-Szerencsére van annak előnye, ha valaki a Vérszövetség tagja. A Vashegy csak akkor avatkozik be az ügyeinkbe, ha mi kérjük.
*Persze még sosem kérte.*
-Ellenben első számú megrendelőink között szerepel.
*Vagyis egyszer már rendeletek tőlük, és azt öt éven belül teljesítették is.*
-Bérleti díjat nem számolhat fel, hiszen a bolt saját tulajdonunk, a bevételből részt pedig még sosem kértek.
*Ennek leginkább az az oka, hogy nem tudnak sem a boltról, sem a bevételről.*
-Nos, felteszem akkor most a kérdés az, tudnánk-e valamiként nyerészkedni a másikon, vagy maradunk a barátkoznál, részegedésnél?
*Dob be egy sunyi mosolyt mielőtt belekóstolna a borba.*
-Mit gondol erről a tündér szakértő?
*Fordul Pyr felé kifejezetten őszintének tűnő érdeklődéssel.*
*Igyekszik úgy tenni, mintha Pyr viselkedése számára teljesen megszokott, hétköznapi lenne. Elvégre ő kérte, hogy ne akarjon nagyon igyekezni a jó benyomásokkal. Mivel azonban báró CéCéCé ezen tervbe sincs beavatva, és rákérdez a tündér bajára, kénytelen valamiféle reakcióval nyugtázni az izgága szárnyast. Ez elsősorban egy unott vállvonás.*
-Tündérszokás. Tündérnyelvjárás. Nincs baja, elégedettségét fejezte ki.
*Fordul az említett felé, elnéző mosollyal.*
-Kérlek, inkább oszd meg velünk a véleményed, hiszen te is érdekelt vagy az üzletben, és számít a szavad.
*Hallgatja Cha'yss tömör, rövid összefoglalóját, értőn bólint, sejti persze, hogy több is lehet a háttérben, de hát ő maga sem fogja minden kis titkát megosztani bárkivel, így készségesen megelégszik ennyivel is, sőt, valamelyest elégedett is az elhangzottakkal. A borospoharat forgatva halkan, de komolyan válaszol a kérdésekre.*
-Nagyjából ugyanazzal az üzletpolitikával bírunk, mint ti. Beszerezzük, és eladjuk azt, amire kereslet van. Leszámítva a romlandó, élő árut. Emellett elsősorban használt holmikkal, és bájitalokkal töltjük meg a polcainkat. És mivel a szegénynegyed, nem csak nevében szegény igyekszünk felvásárolni mindenféle értéktelen kacatot, csak hogy segítsük a helyieket.
*A Vashegy, és a Kancellár említésére röviden nevet fel.*
-Szerencsére van annak előnye, ha valaki a Vérszövetség tagja. A Vashegy csak akkor avatkozik be az ügyeinkbe, ha mi kérjük.
*Persze még sosem kérte.*
-Ellenben első számú megrendelőink között szerepel.
*Vagyis egyszer már rendeletek tőlük, és azt öt éven belül teljesítették is.*
-Bérleti díjat nem számolhat fel, hiszen a bolt saját tulajdonunk, a bevételből részt pedig még sosem kértek.
*Ennek leginkább az az oka, hogy nem tudnak sem a boltról, sem a bevételről.*
-Nos, felteszem akkor most a kérdés az, tudnánk-e valamiként nyerészkedni a másikon, vagy maradunk a barátkoznál, részegedésnél?
*Dob be egy sunyi mosolyt mielőtt belekóstolna a borba.*
-Mit gondol erről a tündér szakértő?
*Fordul Pyr felé kifejezetten őszintének tűnő érdeklődéssel.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409