Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 14 (261. - 280. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
280. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 00:40:24
Üzenet elküldve: 2015-07-23 00:40:24
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Éleina//
*Gyengéd mosolyra készteti, amint a lány puha hüvelykujját használva simít végig a száján, ám ő sem rest közben résnyire nyitni ívelt ajkait, hogy egy pillanatra kidugva nyelve hegyét, megízlelhesse Éleina bőrét. Persze tette mögött a könnyed játékosság is lappang, nem csupán az önuralmának hanyatlása, mely egyre meredekebb ívet vesz, ahogy mogyoróbarnáival kitartóan tartja fogságban a kéjhölgy pillantását, - vagy épp fordítva -, míg az végül a saját, rózsaszín ajkai közé fogja ujját. Nehezen tudná megmondani, hogy ki csábítja jobban a másikat, noha nem is kimondottan érdekli, elvégre hiába vannak épp egy bordélyban, ez a tény valahogy kezd egyre távolabb kúszni az érdeklődésétől, szóval egészen természetesnek veszi, hogy a vágyfokozás kölcsönös módon valósul meg.
Legnagyobb örömére nem is kínozzák egymást a fogadó zajos, már-már zavaróan zsúfolt ölelésében, hanem a hóhajú szépség ígérete szerint csöndesebb helyre vonulnak, hol kényelmesen és aggodalom nélkül merülhetnek el egymás társaságában.
A lépcsőn és a folyosón haladva nem próbálkozik többel, mint egyszerű és kedveskedő cirógatásokkal a lány derekán, ahogy viszont pajkosan az ajtónak simítja hátát Éleina, előtör belőle az ösztön, s hirtelenjében olthatatlan vágyat érez arra, hogy testével sarokba szorítsa a páratlan hölgyeményt. Nem is tesz másként, kezét még mindég a leányzó oldalán tartva simul közelebb a csinos kis testhez, sűrű pillái alól méregetve a kívánatos, telt ajkakat illetve a játékos fénnyel csillanó szemeket. Másik kezében továbbra is a "bort" egyensúlyozza, de most már az sem kimondottan zavarná, ha kárba menne, akad itt más, ami jobban leköti a figyelmét.*
- Ahogy kívánod... *Sóhajtja elmosolyodva - immáron nem kizárólag az alkoholtól részegülten -, majd nem marad más, minthogy várakozzon. Kedvére tesz, hogy még az utolsó pillanatokban is a türelmével játszadozik Éli, így hát számolgatja magában a másodperceket, szabaddá vált mancsával az ajtó félfáját támasztva.
Amint letelik az örök érvényűnek tetsző egy perc, kíváncsiságával és izgatottságával hadakozva nyit be a szobába, ahol a kellemes levendulaillat mellett a szemnek jóleső félhomály fogadja.
Ajkain levakarhatatlan, buja mosollyal hajtja be maga mögött a bejárati alkalmatosságot, majd érdeklődően bámészkodva, lassú léptekkel indul meg a hószín fátylak között. Akár egy álomvilágban, úgy érzi magát, s reméli, hogy nem a túlzott alkoholfogyasztásnak hála, hiszen ezt az alkalmat igazán nem szeretné a feledés homályába űzni.
Tüzetesebben nincs is alkalma körbenézni - még egy komódot sem lel, ahova letehetné a borospoharat -, megpillantja néhány selymes fátyol takarásában a lány sziluettjét. Azonban nem támadja le egyből, hanem megindul a fehér leplek között, szabad ujjaival itt-ott meglibbentve őket, ahogy elhalad közöttük, mintegy így kívánva bekeríteni a prédáját.*
- Éleina... *Szólal meg csöndesen, mégis hallhatóan, kellemes tónusú hangjában játékossággal és annál is több vágyakozással, midőn lecsengeti ajkairól a kéjjel és izgalommal ölelkezett nevet.
Amennyiben a lány nem moccan a helyéről, egyszer elhalad mögötte, kezével végigsimítva a testét a fátylakon keresztül, és mivel nem látja, hogy hol éri, ez bármelyik részét érintheti a fenséges jelenségnek. Ám hamar továbbáll, kiélvezve a főattrakció előtti időhúzást és incselkedést, mely találkozásuk pillanatától fennáll kettejük között.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Éleina//
*Gyengéd mosolyra készteti, amint a lány puha hüvelykujját használva simít végig a száján, ám ő sem rest közben résnyire nyitni ívelt ajkait, hogy egy pillanatra kidugva nyelve hegyét, megízlelhesse Éleina bőrét. Persze tette mögött a könnyed játékosság is lappang, nem csupán az önuralmának hanyatlása, mely egyre meredekebb ívet vesz, ahogy mogyoróbarnáival kitartóan tartja fogságban a kéjhölgy pillantását, - vagy épp fordítva -, míg az végül a saját, rózsaszín ajkai közé fogja ujját. Nehezen tudná megmondani, hogy ki csábítja jobban a másikat, noha nem is kimondottan érdekli, elvégre hiába vannak épp egy bordélyban, ez a tény valahogy kezd egyre távolabb kúszni az érdeklődésétől, szóval egészen természetesnek veszi, hogy a vágyfokozás kölcsönös módon valósul meg.
Legnagyobb örömére nem is kínozzák egymást a fogadó zajos, már-már zavaróan zsúfolt ölelésében, hanem a hóhajú szépség ígérete szerint csöndesebb helyre vonulnak, hol kényelmesen és aggodalom nélkül merülhetnek el egymás társaságában.
A lépcsőn és a folyosón haladva nem próbálkozik többel, mint egyszerű és kedveskedő cirógatásokkal a lány derekán, ahogy viszont pajkosan az ajtónak simítja hátát Éleina, előtör belőle az ösztön, s hirtelenjében olthatatlan vágyat érez arra, hogy testével sarokba szorítsa a páratlan hölgyeményt. Nem is tesz másként, kezét még mindég a leányzó oldalán tartva simul közelebb a csinos kis testhez, sűrű pillái alól méregetve a kívánatos, telt ajkakat illetve a játékos fénnyel csillanó szemeket. Másik kezében továbbra is a "bort" egyensúlyozza, de most már az sem kimondottan zavarná, ha kárba menne, akad itt más, ami jobban leköti a figyelmét.*
- Ahogy kívánod... *Sóhajtja elmosolyodva - immáron nem kizárólag az alkoholtól részegülten -, majd nem marad más, minthogy várakozzon. Kedvére tesz, hogy még az utolsó pillanatokban is a türelmével játszadozik Éli, így hát számolgatja magában a másodperceket, szabaddá vált mancsával az ajtó félfáját támasztva.
Amint letelik az örök érvényűnek tetsző egy perc, kíváncsiságával és izgatottságával hadakozva nyit be a szobába, ahol a kellemes levendulaillat mellett a szemnek jóleső félhomály fogadja.
Ajkain levakarhatatlan, buja mosollyal hajtja be maga mögött a bejárati alkalmatosságot, majd érdeklődően bámészkodva, lassú léptekkel indul meg a hószín fátylak között. Akár egy álomvilágban, úgy érzi magát, s reméli, hogy nem a túlzott alkoholfogyasztásnak hála, hiszen ezt az alkalmat igazán nem szeretné a feledés homályába űzni.
Tüzetesebben nincs is alkalma körbenézni - még egy komódot sem lel, ahova letehetné a borospoharat -, megpillantja néhány selymes fátyol takarásában a lány sziluettjét. Azonban nem támadja le egyből, hanem megindul a fehér leplek között, szabad ujjaival itt-ott meglibbentve őket, ahogy elhalad közöttük, mintegy így kívánva bekeríteni a prédáját.*
- Éleina... *Szólal meg csöndesen, mégis hallhatóan, kellemes tónusú hangjában játékossággal és annál is több vágyakozással, midőn lecsengeti ajkairól a kéjjel és izgalommal ölelkezett nevet.
Amennyiben a lány nem moccan a helyéről, egyszer elhalad mögötte, kezével végigsimítva a testét a fátylakon keresztül, és mivel nem látja, hogy hol éri, ez bármelyik részét érintheti a fenséges jelenségnek. Ám hamar továbbáll, kiélvezve a főattrakció előtti időhúzást és incselkedést, mely találkozásuk pillanatától fennáll kettejük között.*
279. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:09:13
Üzenet elküldve: 2015-07-22 23:09:13
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Galdrian//
*Résnyire nyitva hagyott ajkai, vágyakozva kapaszkodnának a másik szája felé, tekintét is alig tudja levenni róla. Éppen csak annyi ideig, míg maga is végigvezeti Meril és a nemesség meghitt félrevonulását a lépcsők irányába. Szája sarkába huncut ív húzódik. A maga részéről sem veti meg a nőket, s láthatóan Galdrian tetszését is megnyeri a látvány, avagy maga a tudat, ahogy két női test simul egymáshoz, de most neki nem ez kell. És a lovagnak is meg fogja mutatni, hogy neki sem.
Tetőzi a helyzetet, amint végignézi, ahogy a férfi ajkairól lenyalja a nedűt, mi a szépen ívelt szájról mindenképpen finomabb lehet, mint a pohárból magából. Nem is rest, hogy ösztönösen, de hüvelykujjával - csak a férfi nem szakítja félbe- de ne simítson végig annak ajkain, majd ujját a sajátjához emeli, hogy a borból neki is jusson, közben tekintetét le sem veszi a meleg szempárról...
Forrong a vére, s nem kívánja tovább húzni a dolgokat, különben kénytelen lesz mindenki szeme láttára rávetnie magát egy lovagra, ami nem lenne igazán illő ahhoz a képhez, amit fejében a lovagokról kialakított. Ezért is döntött úgy, ideje a tettek mezejére lépni.
Az arcához érő borosta nem szúrja, sőt kellemesen bizseregteti bőrét, ahol csak érintkezik vele, így késztetve, hogy a Gal fülébe suttogott szavakat még forróbban leheli ki ajkain, éppen csak maradék józan esze és a várakoztatás kínzó tudata az, mi visszafogja, hogy fogaival ne érintse gyengéden a bőrét, egyelőre.
Amint tovalibben, s visszafordul, hogy követik e, csak egy huncut mosolyra futja, hogy már induljon is a lépcső irányába, hol persze megvárja vendégét, engedi, hogy tenyere újfent derekára csusszanjon, s halad felfelé, majd végig a hosszú folyosón, hol megtorpan az egyik ajtónál. Oldalán függő erszényéből előkap egy díszes, egész nagy kulcsot, elfordítja a zárat, ám mielőtt még kinyitná, megfordul és hátát az ajtónak veti. Pimaszul elvigyorodik és közelebb hajol, hogy éppen csak, pillanatokra, de simíthassa ajkaival a másikét.*
- Várj egy percet és gyere utánam. *Sóhajtja buján, majd lenyitja a zárat és eltűnik az ajtó mögött.
Ha Gal ezt teszi, akkor amint belép, orrát levendula illata csaphatja meg, nem töményen, csak úgy elvétve a levegőben. Szemei elé sűrű fátylak bontakoznak ki, mik a plafontól a padlóig omlanak alá, több is van belőlük, s mind fehér. Némelyik kisebb, másik nagyobb, s többnyire egymás takarásában. Amennyiben majd lehetősége nyílik átvekeredni magát a fátylakon, szemben fehér fésülködő asztalt láthat, balra a falon pedig különböző méretűre tört tükördarabkákat láthat. Szintén szemközt van az erkélyre kivezető ajtó, mely nyitva van, a kellemes szellő olykor kacéran táncoltatja az előtte csüngő világos függönyt. Balra pedig nagy, s láthatóan kényelmes matrac terül el a földön, rajta megannyi bíbor, s lila színű párna, mögötte a falnál valamiféle kovácsoltvas állvány. A sarokban pedig a fátylak kilengési távolságán kívül néhány gyertya pislákol sejtelmesen. Vélhetőleg azért sietett előre az elf, hogy a világításról gondoskodjon. Ugyan csak három ég, két kisebb, s egy nagyobb, melyek a szobát halványan narancssárgás fénnyel áldják meg.
Eddig azonban nem juthat el még Gal, hiszen már a fátylak között, belépése után megláthatja a lány sziluettjét tőle balra, néhány fehér, selymesen könnyű anyag takarásában.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.22 23:20:24, a következő indokkal:
Kérésre.
//Galdrian//
*Résnyire nyitva hagyott ajkai, vágyakozva kapaszkodnának a másik szája felé, tekintét is alig tudja levenni róla. Éppen csak annyi ideig, míg maga is végigvezeti Meril és a nemesség meghitt félrevonulását a lépcsők irányába. Szája sarkába huncut ív húzódik. A maga részéről sem veti meg a nőket, s láthatóan Galdrian tetszését is megnyeri a látvány, avagy maga a tudat, ahogy két női test simul egymáshoz, de most neki nem ez kell. És a lovagnak is meg fogja mutatni, hogy neki sem.
Tetőzi a helyzetet, amint végignézi, ahogy a férfi ajkairól lenyalja a nedűt, mi a szépen ívelt szájról mindenképpen finomabb lehet, mint a pohárból magából. Nem is rest, hogy ösztönösen, de hüvelykujjával - csak a férfi nem szakítja félbe- de ne simítson végig annak ajkain, majd ujját a sajátjához emeli, hogy a borból neki is jusson, közben tekintetét le sem veszi a meleg szempárról...
Forrong a vére, s nem kívánja tovább húzni a dolgokat, különben kénytelen lesz mindenki szeme láttára rávetnie magát egy lovagra, ami nem lenne igazán illő ahhoz a képhez, amit fejében a lovagokról kialakított. Ezért is döntött úgy, ideje a tettek mezejére lépni.
Az arcához érő borosta nem szúrja, sőt kellemesen bizseregteti bőrét, ahol csak érintkezik vele, így késztetve, hogy a Gal fülébe suttogott szavakat még forróbban leheli ki ajkain, éppen csak maradék józan esze és a várakoztatás kínzó tudata az, mi visszafogja, hogy fogaival ne érintse gyengéden a bőrét, egyelőre.
Amint tovalibben, s visszafordul, hogy követik e, csak egy huncut mosolyra futja, hogy már induljon is a lépcső irányába, hol persze megvárja vendégét, engedi, hogy tenyere újfent derekára csusszanjon, s halad felfelé, majd végig a hosszú folyosón, hol megtorpan az egyik ajtónál. Oldalán függő erszényéből előkap egy díszes, egész nagy kulcsot, elfordítja a zárat, ám mielőtt még kinyitná, megfordul és hátát az ajtónak veti. Pimaszul elvigyorodik és közelebb hajol, hogy éppen csak, pillanatokra, de simíthassa ajkaival a másikét.*
- Várj egy percet és gyere utánam. *Sóhajtja buján, majd lenyitja a zárat és eltűnik az ajtó mögött.
Ha Gal ezt teszi, akkor amint belép, orrát levendula illata csaphatja meg, nem töményen, csak úgy elvétve a levegőben. Szemei elé sűrű fátylak bontakoznak ki, mik a plafontól a padlóig omlanak alá, több is van belőlük, s mind fehér. Némelyik kisebb, másik nagyobb, s többnyire egymás takarásában. Amennyiben majd lehetősége nyílik átvekeredni magát a fátylakon, szemben fehér fésülködő asztalt láthat, balra a falon pedig különböző méretűre tört tükördarabkákat láthat. Szintén szemközt van az erkélyre kivezető ajtó, mely nyitva van, a kellemes szellő olykor kacéran táncoltatja az előtte csüngő világos függönyt. Balra pedig nagy, s láthatóan kényelmes matrac terül el a földön, rajta megannyi bíbor, s lila színű párna, mögötte a falnál valamiféle kovácsoltvas állvány. A sarokban pedig a fátylak kilengési távolságán kívül néhány gyertya pislákol sejtelmesen. Vélhetőleg azért sietett előre az elf, hogy a világításról gondoskodjon. Ugyan csak három ég, két kisebb, s egy nagyobb, melyek a szobát halványan narancssárgás fénnyel áldják meg.
Eddig azonban nem juthat el még Gal, hiszen már a fátylak között, belépése után megláthatja a lány sziluettjét tőle balra, néhány fehér, selymesen könnyű anyag takarásában.*
A hozzászólást Aravae (Moderátor) módosította, ekkor: 2015.07.22 23:20:24, a következő indokkal:
Kérésre.
278. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:59:21
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:59:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 9
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Szelíd
//Megnyitó ünnepség - pultnál//
~Szertelenséget? Ó azt könnyen találhat itt Intiath!~
*Nem egy mai fess legényke a szőke elf, de tapasztaltnak tűnik. Talán még az éjszakában is lehetnek apró cseprő titkai, esetleg trükkjei.*
- Milyen figyelmes. Köszönöm Intiath.
*Mosolyodik el itala kifizetésén, majd közelebb hajol a férfi arcához, mintha valamit hirtelen észrevett volna.*
- Nem is tudja mekkora szerencséje van. Szertelenebb kislányt nem is találhatott volna.
*Ajkai puhán simítják végig a férfiét, majd ízelítőként, szinte lecsap rá, s nyelvével ízleli meg Intiath elfogyasztott italát.
A férfi az édes hűsítő ízén kívül érezhet még valami csábítót, valami különleges ínyencséget. Mintha méz lenne vagy talán csak egy nagyon édes meggy aromája keveredne bele a pillanat alatt lezajló csókba.
Irryn nem ad meg soha semmit egyszerre. Ő varázsol. Fekete pilláit a szőke elfre szegezi, majd az időközben a másik mellkasára vándorló tenyerét visszahúzza. Vöröslő ajkai pillanatok alatt távolodnak el az elftől, kivéve ha a másik már most többet akar. Irryn csak felkínálja a lehetőségeket, de legyen ez csak a másik mámorral telt éjszakája.*
- Várom óhajaidat.
*Suttogja még a szalmaszín fürtök tövébe, majd lehetőleg felkészülve fogadja a tényleges kívánságokat.*
~Szertelenséget? Ó azt könnyen találhat itt Intiath!~
*Nem egy mai fess legényke a szőke elf, de tapasztaltnak tűnik. Talán még az éjszakában is lehetnek apró cseprő titkai, esetleg trükkjei.*
- Milyen figyelmes. Köszönöm Intiath.
*Mosolyodik el itala kifizetésén, majd közelebb hajol a férfi arcához, mintha valamit hirtelen észrevett volna.*
- Nem is tudja mekkora szerencséje van. Szertelenebb kislányt nem is találhatott volna.
*Ajkai puhán simítják végig a férfiét, majd ízelítőként, szinte lecsap rá, s nyelvével ízleli meg Intiath elfogyasztott italát.
A férfi az édes hűsítő ízén kívül érezhet még valami csábítót, valami különleges ínyencséget. Mintha méz lenne vagy talán csak egy nagyon édes meggy aromája keveredne bele a pillanat alatt lezajló csókba.
Irryn nem ad meg soha semmit egyszerre. Ő varázsol. Fekete pilláit a szőke elfre szegezi, majd az időközben a másik mellkasára vándorló tenyerét visszahúzza. Vöröslő ajkai pillanatok alatt távolodnak el az elftől, kivéve ha a másik már most többet akar. Irryn csak felkínálja a lehetőségeket, de legyen ez csak a másik mámorral telt éjszakája.*
- Várom óhajaidat.
*Suttogja még a szalmaszín fürtök tövébe, majd lehetőleg felkészülve fogadja a tényleges kívánságokat.*
277. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:01:18
Üzenet elküldve: 2015-07-22 22:01:18
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 442
OOC üzenetek: 28
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Awynnia Notradim//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Felengedi a fél szemöldökét és ajkára egy pajzán mosolyt küld a keresztbe tartott lábak láttán.*
~Hát ezt érdemlem én.~
*Olvasható ki pillantásából a játékos kérdés, melyet a másikra is szegez. A másik tehetetlensége kicsit meglepi, de nem túlságosan, azért bízik benne, hogy később újra aktívan részt vesz az izgalmas szórakozásban. Tenyerét el is helyezi a lány térdein, majd lassan szétválassza őket, az ő szeme elől csak ne legyen titkolózás. Elkezd lefele csúsznia keze a combokon, a hüvelykujjak szelíden simogatva közelítenek érzékenysége felé. De nem az a végállomás, már félúton hirtelen elkapja a kezeit, és az ágyra támassza őket, a lány két oldalára, a csípője felett, a fejük pedig elég közel, ha a lány esetleg szólani akarna hozzá. Játszik vele, ezt nem tagadja. Kézterpeszben támaszkodik Awy fölött, így szemrevételezi egy kicsit, egészében mezítlenül. Rajta még ott a nadrágja, de nem szükségszerű levenni teljesen leráncigálni róla, amit eltervezett, ahhoz nem kell. Majd később, bár a kigombolás lehet mégsem ártana, már szoros a vesszejének a börtön. Majd el is kezd akciózni, amíg szájának csókjai a mellkason lefele indulnak a két idom közé, addig a kezeinek széttárt ujjai mohón fedezik fel a csípőt, tovább haladva a hasát, végsőképp pedig majd a domborulatokon állapodnak meg, de az egy külön történet. Nem sieti el, forró csókjai egy-egy ujjnyival haladnak, érintései mohóbbak, de eltáncol a testén velük, nem hagyná ki egyetlen porcikáját sem a másiknak. Hosszú estének néz elébe.*
//Awynnia Notradim//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
*Felengedi a fél szemöldökét és ajkára egy pajzán mosolyt küld a keresztbe tartott lábak láttán.*
~Hát ezt érdemlem én.~
*Olvasható ki pillantásából a játékos kérdés, melyet a másikra is szegez. A másik tehetetlensége kicsit meglepi, de nem túlságosan, azért bízik benne, hogy később újra aktívan részt vesz az izgalmas szórakozásban. Tenyerét el is helyezi a lány térdein, majd lassan szétválassza őket, az ő szeme elől csak ne legyen titkolózás. Elkezd lefele csúsznia keze a combokon, a hüvelykujjak szelíden simogatva közelítenek érzékenysége felé. De nem az a végállomás, már félúton hirtelen elkapja a kezeit, és az ágyra támassza őket, a lány két oldalára, a csípője felett, a fejük pedig elég közel, ha a lány esetleg szólani akarna hozzá. Játszik vele, ezt nem tagadja. Kézterpeszben támaszkodik Awy fölött, így szemrevételezi egy kicsit, egészében mezítlenül. Rajta még ott a nadrágja, de nem szükségszerű levenni teljesen leráncigálni róla, amit eltervezett, ahhoz nem kell. Majd később, bár a kigombolás lehet mégsem ártana, már szoros a vesszejének a börtön. Majd el is kezd akciózni, amíg szájának csókjai a mellkason lefele indulnak a két idom közé, addig a kezeinek széttárt ujjai mohón fedezik fel a csípőt, tovább haladva a hasát, végsőképp pedig majd a domborulatokon állapodnak meg, de az egy külön történet. Nem sieti el, forró csókjai egy-egy ujjnyival haladnak, érintései mohóbbak, de eltáncol a testén velük, nem hagyná ki egyetlen porcikáját sem a másiknak. Hosszú estének néz elébe.*
276. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:26:54
Üzenet elküldve: 2015-07-22 21:26:54
ÚJ
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 253
OOC üzenetek: 134
Játékstílus: Szelíd
// Megnyitó ünnepség //
// Ivóverseny //
// Minden bent lévő figyelmébe! //
* Odabent már kellően túlfűtött a hangulat, minden olajozottan – itt ott szó szerint – zajlik a megnyitón.
Egyszer csak nyílik az ajtó és a néhány ember számára már ismert gnóm sétál be rajta. *
- Jó Estéét!
* Hívja fel magára a figyelmet mivel kellően hangosan köszönti a bent lévő társulatot. Egy mély maghajlással is köszönti a publikumot. Aki még nem ismeri a fickót annak a következő látvány tárul a szeme elé: Feje tetején kevés haj leledzik, pofácskája pirospozsgás. Ruházata pedig, mint valami túlpörgött nemes ficsúr, buggyos ujjú fehér ing lóg ki a kékes kabátka alól mely leér kissé a combjáig. Rajta dupla aranyló gombocskák. Fekete vikszolt cipőcskéjén meg csillan az a minimális fény ami a helyen még leledzik. Vár egy fél pillanatot miután felegyenesedett, körbenéz a teremben majd koppint egyet, hogy figyelmet nyerjen. S valami oknál fogva – tán mágikus hatalma lehet a kis fickónak – de aki csak a közelben tartózkodik rá figyel. *
- Mélyen tisztelt Hölgyeim * Biccent a csinosabbnál csinosabb lányoknak s kacsint is egyet mellé *
- És Uraim!
* Köszönti a népet immár kissé közvetlenebbül. *
- A mai este igen jeles esemény, és az ilyet bíz, méltón kell ünnepelni!
* rövid kis szünet majd rögvest érkezik a folytatás *
- Akadnak itt szép asszonyok, markáns fiúk! Talál mindenki kedvére valót! De ha van olyan ki másfajta szórakozásra vágyna * húzza el kissé a mondókát *
- Annak Gallipul és ivászata áll szolgálatára! Kinek torka kellően befogadó – és most nem csak a hölgyek tudására gondolok - * Kacsint a leányok felé vigyorogva kissé pikánsabbra terelve a témát *
- Kinek gyomra sokat kibír, jelentkezzen az ivóversenyre! A nyeremény:
- Aki talpon marad azé a dicsőség és legyen * mélázik el kissé *
- 500 aranytallér!
* Emeli magasba kezét *
- Nagyszájú urak, bizonyítsatok a hölgyeknek, hogy a kellően jó a kitartásotok! Esetleg hölgyek, mutassátok meg az uraknak, hogy milyen mély a torkotok.
- Jelentkezés helyben nálam, a pultnál megtaláltok!
- Kezdés amint készen álltok!
* Kacsint bele egy újabbat az emberek arcába, aztán a pulthoz sétál s leül kikérni egy italt magának, valami kis szolidat. Legalább is egyelőre. *
// Ivóverseny //
// Minden bent lévő figyelmébe! //
* Odabent már kellően túlfűtött a hangulat, minden olajozottan – itt ott szó szerint – zajlik a megnyitón.
Egyszer csak nyílik az ajtó és a néhány ember számára már ismert gnóm sétál be rajta. *
- Jó Estéét!
* Hívja fel magára a figyelmet mivel kellően hangosan köszönti a bent lévő társulatot. Egy mély maghajlással is köszönti a publikumot. Aki még nem ismeri a fickót annak a következő látvány tárul a szeme elé: Feje tetején kevés haj leledzik, pofácskája pirospozsgás. Ruházata pedig, mint valami túlpörgött nemes ficsúr, buggyos ujjú fehér ing lóg ki a kékes kabátka alól mely leér kissé a combjáig. Rajta dupla aranyló gombocskák. Fekete vikszolt cipőcskéjén meg csillan az a minimális fény ami a helyen még leledzik. Vár egy fél pillanatot miután felegyenesedett, körbenéz a teremben majd koppint egyet, hogy figyelmet nyerjen. S valami oknál fogva – tán mágikus hatalma lehet a kis fickónak – de aki csak a közelben tartózkodik rá figyel. *
- Mélyen tisztelt Hölgyeim * Biccent a csinosabbnál csinosabb lányoknak s kacsint is egyet mellé *
- És Uraim!
* Köszönti a népet immár kissé közvetlenebbül. *
- A mai este igen jeles esemény, és az ilyet bíz, méltón kell ünnepelni!
* rövid kis szünet majd rögvest érkezik a folytatás *
- Akadnak itt szép asszonyok, markáns fiúk! Talál mindenki kedvére valót! De ha van olyan ki másfajta szórakozásra vágyna * húzza el kissé a mondókát *
- Annak Gallipul és ivászata áll szolgálatára! Kinek torka kellően befogadó – és most nem csak a hölgyek tudására gondolok - * Kacsint a leányok felé vigyorogva kissé pikánsabbra terelve a témát *
- Kinek gyomra sokat kibír, jelentkezzen az ivóversenyre! A nyeremény:
- Aki talpon marad azé a dicsőség és legyen * mélázik el kissé *
- 500 aranytallér!
* Emeli magasba kezét *
- Nagyszájú urak, bizonyítsatok a hölgyeknek, hogy a kellően jó a kitartásotok! Esetleg hölgyek, mutassátok meg az uraknak, hogy milyen mély a torkotok.
- Jelentkezés helyben nálam, a pultnál megtaláltok!
- Kezdés amint készen álltok!
* Kacsint bele egy újabbat az emberek arcába, aztán a pulthoz sétál s leül kikérni egy italt magának, valami kis szolidat. Legalább is egyelőre. *
275. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:51:19
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:51:19
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Rahil//
*Figyelemmel kíséri a másikat, miként szájához emeli a poharat, várva, mikor rezdül nyaka, jelezve annak lejutását. Az italnedves ajkak azonban nem maradnak soká mozdulatlan ezt követően sem. További kérdések hangzanak el, mik további válaszokért kiáltanak. Oly kérdések is, melyekre nem adna választ, ha nem muszáj. Már csak azért sem, mert akkor oda lenne személyes bája egy része. Jobb szeret megmaradni a sejtelmesnek, még akkor is, ha tudja, ez nem mindig előnyös. Megfontolja hát, hogy mire adjon választ, s mire ne.*
- Messziről jöttem *kezd bele a válaszadásba a maga módján.
Ezt követően hallgat egy keveset. Egészen addig, míg beszédtől száradni vágyó torkát egy kortynyi musttal fel nem locsolja. Pohara mögül is a másikat figyeli, kíváncsian várva bármiféle reakciót válaszaira, melyek közül még csak az egyik hangzott el.*
- Kereskedő családból származom. Anyám, apám mára már holt, s bár nem szép ilyet mondanom, valahol meg is érdemlik. Már csak azért is, mert egykoron találtak másnál annyi pénzt, hogy azért cserébe férjhez adjanak. Gondolom sejti, hogy ő is kereskedő volt. Mostanra azonban már ő is holtan fekszik egy sírban. Rejtélyes halála volt. Vagy talán annyira mégsem, hisz oly sokakkal találkoztam háta mögött. Nem eggyel, ki úgy akart megmenteni, akár egy daliás lovag a bajba jutott kisasszonyt. Halála után vettem át üzletét, majd hosszas utazás után itt telepedtem le.
*Újabb hallgatás következik, várva, hogy emésztődjenek az elhangzottak. Beszéde közben valamivel közelebb hajol Rahilhoz. Még hangját is visszafogja kissé, hogy ne hallhassák túl sokan beszámolóját.*
- Ittlétem óta nem sok emberrel találkoztam és nem is sokkal tartok kapcsolatot. Csupán alig néhánnyal, kik tudják jól, hogy milyen nő vagyok, ahogyan azt is, hogy eszem ágában sincs ágyamban fogadni őket, fizessenek bármennyit. Ennek ellenére, jobb szeretném titokban tartani ittlétem, afféle… meglepetésként a betérőknek *fejezi be végül.
Hamarosan azonban eszébe jut még valami, mire nem felelt. Újabbat kortyol lassacskán kiürülő poharából, hogy aztán újult torokkal folytathassa a válaszadást.*
- Azt hiszem, többnyire otthon tartózkodnék. Csak azon napokra igényelnék szobát, mikor itt munkálkodom. Akkor azonban nem mennék haza. Már amennyiben ez így megfelel *teszi még hozzá, úgy vélve, hogy ezúttal már tényleg válaszolt minden kérdésre.
Ki is egyenesedik, befejezve a tartást mellőző, enyhe görbületet. Nem szeret úgy ücsörögni, mégis, még maga is belátja, hogy olykor szükséges az efféle magatartás.*
//Rahil//
*Figyelemmel kíséri a másikat, miként szájához emeli a poharat, várva, mikor rezdül nyaka, jelezve annak lejutását. Az italnedves ajkak azonban nem maradnak soká mozdulatlan ezt követően sem. További kérdések hangzanak el, mik további válaszokért kiáltanak. Oly kérdések is, melyekre nem adna választ, ha nem muszáj. Már csak azért sem, mert akkor oda lenne személyes bája egy része. Jobb szeret megmaradni a sejtelmesnek, még akkor is, ha tudja, ez nem mindig előnyös. Megfontolja hát, hogy mire adjon választ, s mire ne.*
- Messziről jöttem *kezd bele a válaszadásba a maga módján.
Ezt követően hallgat egy keveset. Egészen addig, míg beszédtől száradni vágyó torkát egy kortynyi musttal fel nem locsolja. Pohara mögül is a másikat figyeli, kíváncsian várva bármiféle reakciót válaszaira, melyek közül még csak az egyik hangzott el.*
- Kereskedő családból származom. Anyám, apám mára már holt, s bár nem szép ilyet mondanom, valahol meg is érdemlik. Már csak azért is, mert egykoron találtak másnál annyi pénzt, hogy azért cserébe férjhez adjanak. Gondolom sejti, hogy ő is kereskedő volt. Mostanra azonban már ő is holtan fekszik egy sírban. Rejtélyes halála volt. Vagy talán annyira mégsem, hisz oly sokakkal találkoztam háta mögött. Nem eggyel, ki úgy akart megmenteni, akár egy daliás lovag a bajba jutott kisasszonyt. Halála után vettem át üzletét, majd hosszas utazás után itt telepedtem le.
*Újabb hallgatás következik, várva, hogy emésztődjenek az elhangzottak. Beszéde közben valamivel közelebb hajol Rahilhoz. Még hangját is visszafogja kissé, hogy ne hallhassák túl sokan beszámolóját.*
- Ittlétem óta nem sok emberrel találkoztam és nem is sokkal tartok kapcsolatot. Csupán alig néhánnyal, kik tudják jól, hogy milyen nő vagyok, ahogyan azt is, hogy eszem ágában sincs ágyamban fogadni őket, fizessenek bármennyit. Ennek ellenére, jobb szeretném titokban tartani ittlétem, afféle… meglepetésként a betérőknek *fejezi be végül.
Hamarosan azonban eszébe jut még valami, mire nem felelt. Újabbat kortyol lassacskán kiürülő poharából, hogy aztán újult torokkal folytathassa a válaszadást.*
- Azt hiszem, többnyire otthon tartózkodnék. Csak azon napokra igényelnék szobát, mikor itt munkálkodom. Akkor azonban nem mennék haza. Már amennyiben ez így megfelel *teszi még hozzá, úgy vélve, hogy ezúttal már tényleg válaszolt minden kérdésre.
Ki is egyenesedik, befejezve a tartást mellőző, enyhe görbületet. Nem szeret úgy ücsörögni, mégis, még maga is belátja, hogy olykor szükséges az efféle magatartás.*
274. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:28:39
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:28:39
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 41
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Éleina//
*Pajkos mosoly kapaszkodik fel az ajkaira, illetve az egyik szemöldökét is játékosan megemeli Éleina feleletére, már ami a kettejük közötti kellemetlenül "nagy" távolság orvoslását illeti. Féloldalasan vissza is fordul a lány felé, mintegy várva kijelentésének bizonyítását, ám hiába, egyelőre még nem történik semmi, amit ő sem feltétlen vesz rossz néven. Sőt, bizsergéssel tölti el az érzékeit a könnyed huzavona, az, hogy még kis időre meg kell elégednie a fantáziavilágával, illetve a szemrevaló elf puszta látványával.*
- Hmm... *Elismerő, mégis enyhén meglepődött hümmentéssel válaszol a megjegyzésre, majd egy kérészéltű momentum erejéig visszasandít az északi lány felé. Eleinte nem veszi észre, ahogy viszont kortyol egy újabbat az italából, s kicsit hátrébb pillant, feltűnik neki a lépcső felé igyekvő szépség, egy másik formás kis pipi társaságában. Hát csak nem hiába gyanakodott, mégis egy lánnyal kezdett Elyne, ami egyúttal zavarja, ám annál nagyobb mértékben mozgatja meg a fantáziáját. Enyhén hunyorít is, amint maga elé képzeli a lehetséges látványt, amint ama kettő egymásba gabalyodik, de végül inkább kiűzi fejéből a zavarba ejtő gondolatokat, hiszen a puszta bámészkodás helyett neki itt van egy kézzel fogható csoda is.
Mogyoróbarna íriszei hamarost visszatalálnak Éleinához, s ahogy újfent végigméri magának az egzotikus szépséget, akaratlanul is végignyal saját, bortól ízes ajkain. Ezek után nem meglepő, hogy hagyja ujjait elkalandozni a kecses teremtés derekán, még ha rövid időre is.*
- Ó, ne aggódj, sokszor fogom még mondani... *Sóhajtja vágyakozással teli, mélyen búgó hangon, egyre nehezebben fogva vissza óhaját a lány iránt. Nyel is egy nagyot, ahogy a macskákat megszégyenítő mozgással megáldott elf lecsusszan a székéről, hogy végre csökkentsenek egymás között azon a bizonyos távolságon.*
- Az volnék... *Mosolyodik el gyengéden, kiélvezve a lány érintését, mely alatt szinte felperzselődni tetszik a bőre, pedig csupán a felkarjához ért. Bele sem mer gondolni, milyen érzés lesz, ha nemesebb területeket is bejárnak majd a hóhajú puha kacsói, s nyilván tehetséges ujjai, azonban az újabb közeledési mód ellen sincsen kifogása.
Egy pillanatra behunyja a szemeit, ahogy borostával hintett arcát lágyan a lányéhoz simítja, majd egy aprócska sóhajjal fogadja a bőrét végigbizsergető susmorgást a füle mellett. Épp emelné a kezét, hogy végigsimíthasson vele Éleina karcsú oldalán, azonban az álomvilág hamar szertefoszlik, a hölgyemény pedig játékosan libben arrébb, akár egy pajkos tündérke.*
- Jól hangzik. *Szólal meg, ahogy ajkain huncut mosollyal tekint a lány után, mielőtt viszont utána siethetne, egy húzásra letudja a maradék borát, Éleináét pedig felkapja a pultról, mert hát nehogy kárba vesszen a mennyei ital. Bizonyára a leányzó is sajnálná, ha ott hagyta volna, gondolja ezt a részeges kobakja.
Szóval, kezében a "borral", elmetekervényei között pedig pajzánabbnál pajzánabb gondolatokkal lépdel a lépcső felé, hogy követhesse az álomszerűen tökéletes lányt, s mivel annyira még nem maradt le, lehetősége nyílik a kecsesen ringó csípők békaperspektívából történő megszemlélésére is.
Kénytelen egy pillanatra megállni, amint ábrázatán egyre szélesedő vigyorral figyeli a kedvest, de hamar újból nekiindul, mivel nem szeretné sokáig váratni partnerét. Amennyiben a lépcső közepénél megvárja az elf, úgy a derekára simítva meleg tenyerét, bírja további haladásra, ha viszont még előtte indulna tova, úgy nem marad más, minthogy megint csak kövesse.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 20:30:52
//Éleina//
*Pajkos mosoly kapaszkodik fel az ajkaira, illetve az egyik szemöldökét is játékosan megemeli Éleina feleletére, már ami a kettejük közötti kellemetlenül "nagy" távolság orvoslását illeti. Féloldalasan vissza is fordul a lány felé, mintegy várva kijelentésének bizonyítását, ám hiába, egyelőre még nem történik semmi, amit ő sem feltétlen vesz rossz néven. Sőt, bizsergéssel tölti el az érzékeit a könnyed huzavona, az, hogy még kis időre meg kell elégednie a fantáziavilágával, illetve a szemrevaló elf puszta látványával.*
- Hmm... *Elismerő, mégis enyhén meglepődött hümmentéssel válaszol a megjegyzésre, majd egy kérészéltű momentum erejéig visszasandít az északi lány felé. Eleinte nem veszi észre, ahogy viszont kortyol egy újabbat az italából, s kicsit hátrébb pillant, feltűnik neki a lépcső felé igyekvő szépség, egy másik formás kis pipi társaságában. Hát csak nem hiába gyanakodott, mégis egy lánnyal kezdett Elyne, ami egyúttal zavarja, ám annál nagyobb mértékben mozgatja meg a fantáziáját. Enyhén hunyorít is, amint maga elé képzeli a lehetséges látványt, amint ama kettő egymásba gabalyodik, de végül inkább kiűzi fejéből a zavarba ejtő gondolatokat, hiszen a puszta bámészkodás helyett neki itt van egy kézzel fogható csoda is.
Mogyoróbarna íriszei hamarost visszatalálnak Éleinához, s ahogy újfent végigméri magának az egzotikus szépséget, akaratlanul is végignyal saját, bortól ízes ajkain. Ezek után nem meglepő, hogy hagyja ujjait elkalandozni a kecses teremtés derekán, még ha rövid időre is.*
- Ó, ne aggódj, sokszor fogom még mondani... *Sóhajtja vágyakozással teli, mélyen búgó hangon, egyre nehezebben fogva vissza óhaját a lány iránt. Nyel is egy nagyot, ahogy a macskákat megszégyenítő mozgással megáldott elf lecsusszan a székéről, hogy végre csökkentsenek egymás között azon a bizonyos távolságon.*
- Az volnék... *Mosolyodik el gyengéden, kiélvezve a lány érintését, mely alatt szinte felperzselődni tetszik a bőre, pedig csupán a felkarjához ért. Bele sem mer gondolni, milyen érzés lesz, ha nemesebb területeket is bejárnak majd a hóhajú puha kacsói, s nyilván tehetséges ujjai, azonban az újabb közeledési mód ellen sincsen kifogása.
Egy pillanatra behunyja a szemeit, ahogy borostával hintett arcát lágyan a lányéhoz simítja, majd egy aprócska sóhajjal fogadja a bőrét végigbizsergető susmorgást a füle mellett. Épp emelné a kezét, hogy végigsimíthasson vele Éleina karcsú oldalán, azonban az álomvilág hamar szertefoszlik, a hölgyemény pedig játékosan libben arrébb, akár egy pajkos tündérke.*
- Jól hangzik. *Szólal meg, ahogy ajkain huncut mosollyal tekint a lány után, mielőtt viszont utána siethetne, egy húzásra letudja a maradék borát, Éleináét pedig felkapja a pultról, mert hát nehogy kárba vesszen a mennyei ital. Bizonyára a leányzó is sajnálná, ha ott hagyta volna, gondolja ezt a részeges kobakja.
Szóval, kezében a "borral", elmetekervényei között pedig pajzánabbnál pajzánabb gondolatokkal lépdel a lépcső felé, hogy követhesse az álomszerűen tökéletes lányt, s mivel annyira még nem maradt le, lehetősége nyílik a kecsesen ringó csípők békaperspektívából történő megszemlélésére is.
Kénytelen egy pillanatra megállni, amint ábrázatán egyre szélesedő vigyorral figyeli a kedvest, de hamar újból nekiindul, mivel nem szeretné sokáig váratni partnerét. Amennyiben a lépcső közepénél megvárja az elf, úgy a derekára simítva meleg tenyerét, bírja további haladásra, ha viszont még előtte indulna tova, úgy nem marad más, minthogy megint csak kövesse.*
A hozzászólás írója (Galdrian Gwilitram) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 20:30:52
273. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:23:17
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:23:17
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Quinn//
*A két emberlánynak hátat fordítva igyekszik vissza helyére amikor elébe toppan a már jól ismert férfi kérve a tea árát. A figura épp annyira rezignált amennyire Rahil nem az. Gyanakvás, meglepettség... ugyan. Abban hasonló Zianához, hogy mellette viszketni kezd az ember, avagy ez esetben a mélységi tenyere. Szeretne belőle valami épkézláb érzelmet előásni, de Zianát ismerve inkább feladja a dolgot és fizet. Zsebéből hamar előkerül egy 5 aranyat érő érme mely a következő pillanatban már repül is Quinn Hallion keze felé.
ha amaz nem kapja el akkor bizony leesik elé a földre ő mindenesetre fizetett és így meg is indulhat a tea irányába. Ám még nem végzett a rendeléssel és a maga rezignálatlanságával fordul egy újabb kéréssel a férfi felé.*
-Ha nem túl nagy kérés. *Mondja.* -Egy barátomat várom aki valószínűleg csak este érkezik. Ő... *Úgy tesz mintha szavakat keresne. A dolog ismét csak színjáték és csak később döbben rá, hogy Quinn mellett az ilyesmitől nyugodtan eltekinthet.* -A nagyon erős piákat szereti. Van itt esetleg valami kotyvalék ami szinte azonnal leüti a lábáról? Most nincs rá szükség, de legyen előkészítve.
*Meghallgatja a választ aztán mint akinek csak most jut eszébe még mellékesen közli utolsó kérését.*
-Plevaen pedig üzeni, hogy egy gyors megbeszélésre hívja össze a kidobóembereket. *Fejével Traznys felé bök.*
-A másik mélységit és a pincében lévő alakot meg mindenkit aki... *Ezúttal tényleg nem találja a szavakat. Ha azt mondja azt aki nem a testét árulja akkor még idehívja neki a csapost, ha azt, hogy a férfiakat talán pont megzavar odafönt valami akciót.*
-Szóval minden más férfit aki itt dolgozik és épp nincs semmi dolga. *Mondja ki végül azt a mondatot amibe reményei szerint a másik nem fog belekötni.* -A pénzeszsák is ott lesz nemsokára. *Fejezi be a szöveget és visszaül a sarokba ezúttal már a teája mellé. Még forró ahhoz, hogy belekóstoljon, a szaga nem ígér rosszat, csak épp kevergetnie kell még egy darabig.*
//Quinn//
*A két emberlánynak hátat fordítva igyekszik vissza helyére amikor elébe toppan a már jól ismert férfi kérve a tea árát. A figura épp annyira rezignált amennyire Rahil nem az. Gyanakvás, meglepettség... ugyan. Abban hasonló Zianához, hogy mellette viszketni kezd az ember, avagy ez esetben a mélységi tenyere. Szeretne belőle valami épkézláb érzelmet előásni, de Zianát ismerve inkább feladja a dolgot és fizet. Zsebéből hamar előkerül egy 5 aranyat érő érme mely a következő pillanatban már repül is Quinn Hallion keze felé.
ha amaz nem kapja el akkor bizony leesik elé a földre ő mindenesetre fizetett és így meg is indulhat a tea irányába. Ám még nem végzett a rendeléssel és a maga rezignálatlanságával fordul egy újabb kéréssel a férfi felé.*-Ha nem túl nagy kérés. *Mondja.* -Egy barátomat várom aki valószínűleg csak este érkezik. Ő... *Úgy tesz mintha szavakat keresne. A dolog ismét csak színjáték és csak később döbben rá, hogy Quinn mellett az ilyesmitől nyugodtan eltekinthet.* -A nagyon erős piákat szereti. Van itt esetleg valami kotyvalék ami szinte azonnal leüti a lábáról? Most nincs rá szükség, de legyen előkészítve.
*Meghallgatja a választ aztán mint akinek csak most jut eszébe még mellékesen közli utolsó kérését.*
-Plevaen pedig üzeni, hogy egy gyors megbeszélésre hívja össze a kidobóembereket. *Fejével Traznys felé bök.*
-A másik mélységit és a pincében lévő alakot meg mindenkit aki... *Ezúttal tényleg nem találja a szavakat. Ha azt mondja azt aki nem a testét árulja akkor még idehívja neki a csapost, ha azt, hogy a férfiakat talán pont megzavar odafönt valami akciót.*
-Szóval minden más férfit aki itt dolgozik és épp nincs semmi dolga. *Mondja ki végül azt a mondatot amibe reményei szerint a másik nem fog belekötni.* -A pénzeszsák is ott lesz nemsokára. *Fejezi be a szöveget és visszaül a sarokba ezúttal már a teája mellé. Még forró ahhoz, hogy belekóstoljon, a szaga nem ígér rosszat, csak épp kevergetnie kell még egy darabig.*
272. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:21:08
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:21:08
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
//Meril//
*Csak kószán pillant, óvatosan, ahogy Meril újra szóhoz jut. Nem válaszol már neki. Mohó fény csillan a szemébe. Nem bírja már magát sokáig türtőztetni, de még mindig lent vannak. Van annyira nevelt, hogy tudja, hogy nem illik itt rávetnie magát. Nem hiába van csinos szobája a lányoknak, melyet ki akarnak használni.
Kezeit fogva indulnak meg a lépcső irányába. Szemei sarkából még látja a lovagot, Galdriant, ahogy egy leánnyal beszélget ő is. Egyelőre. Nem hibáztatja a férfit, miért is tenné. Őzike szemeit reáfüggeszti. Ajkaiba harap, ahogy meglátja a barna, kusza fürtöket, a mogyoróbarna szemeket. A férfi arcélét, ruháját. S esetleges kedvességét, melyet az ágyban tanúsíthat. Gondolatai megint elkóricálnak, s erről a témáról le sem veheti. Nem tudja, hogy miért, s hogy mi történik vele. Eszébe idéződik a pár nappal ezelőtti éjszaka. Ahogy a holdfényben állt a lovaggal az udvaron. Ha most állnának ott, szemérmetlenül vetné rá magát. A kérdés csak az, hogy vajon visszakozott volna a férfi?
Hamar felérnek a szobába. Nem fecsérli több szóra az idejét, hiszen nem ezért van itt. No meg, Meril talán pontosan tudja is, hogy mit ivott, s miért viselkedik így. Ezért is érti meg, hogy most van fontosabb is, mivel foglalkozhatnak. Egymás testével.
A buja szavak csak még jobban felizgatják a párnák közt fekvő leányzót. A ruha hamar lekerül a lányról, s az a puha földön végzi. Hangtalanul hussan le, hogy ott elfoglalja méltó helyét. Végigsimít a lány oldalán, körmeivel. Lassan simogatja, előbb csak idomai körül, a hasát, egészen aljtájáig. Ám ott megáll, s ujjaival gyorsan szalad fel a melleihez. Sose gondolta volna, hogy ennyire élvezné egy nő társaságát, de most mégis kacér mosoly kúszik ajkaira.*
- Azt akarom, hogy egész éjjel kényeztess. *Pillant fel a lány szemeibe, kihívóan pimaszul.
Hagyja, hogy ruháját levegyék. Kezeivel besegít, s hátát is felemeli, hogy könnyedén csússzon le a ruha felsőtestéről. Szoknyája már úgyis felcsúszott, s ott amúgy sincs amit el kéne távolítani. Egyik kezével átöleli Merilt, s végigsimít annak hátán. Közelebb vonja magához, hogy ajkaira tapassza sajátjait. Előbb csak finoman, majd egyre hevesebben. Már nincsenek lent, így vágyait kiengedheti. Fogaival harap bele finoman ajkaiba, majd visszadől a párnák közé. Halk sóhajokkal jutalmazza az apró csókokat, s a finom nyelvjátékot. Hátáról a keze lecsúszik a lány sejhajára, s puhán markol belé. Épp akkor, amikor megérzi a fürge, s gyakorlott ujjakat kényes testrészén. Fejét hátrahajtva, harap ajkaiba. Nem ad még ki hangokat. Érezhető a forróság, s a nedvesség, mely egyértelműsíti a Pinty számára, hogy remek helyen jár, s jó úton halad. Lábait kissé széjjelebb húzza, hogy kényelmesebben hozzá férjenek. Nem szégyenlősködik. Most nem. Elyne légzése egyre fokozódik, vére dübörgésén, s az érintéseken kívül semmit sem érzékel a külvilágból. Még csak az sem érdekelné ha egy csapat bandita rontana rájuk. Másik kezével eleinte a párnákat markolássza, majd inkább felfedezőútra indul a lány testén. Eljátszadozik a fölé hajoló idomokkal, s azok csúcsaival. Körkörösen simogatja őket. Nem csak a másik akarja az élvezetet.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
//Meril//
*Csak kószán pillant, óvatosan, ahogy Meril újra szóhoz jut. Nem válaszol már neki. Mohó fény csillan a szemébe. Nem bírja már magát sokáig türtőztetni, de még mindig lent vannak. Van annyira nevelt, hogy tudja, hogy nem illik itt rávetnie magát. Nem hiába van csinos szobája a lányoknak, melyet ki akarnak használni.
Kezeit fogva indulnak meg a lépcső irányába. Szemei sarkából még látja a lovagot, Galdriant, ahogy egy leánnyal beszélget ő is. Egyelőre. Nem hibáztatja a férfit, miért is tenné. Őzike szemeit reáfüggeszti. Ajkaiba harap, ahogy meglátja a barna, kusza fürtöket, a mogyoróbarna szemeket. A férfi arcélét, ruháját. S esetleges kedvességét, melyet az ágyban tanúsíthat. Gondolatai megint elkóricálnak, s erről a témáról le sem veheti. Nem tudja, hogy miért, s hogy mi történik vele. Eszébe idéződik a pár nappal ezelőtti éjszaka. Ahogy a holdfényben állt a lovaggal az udvaron. Ha most állnának ott, szemérmetlenül vetné rá magát. A kérdés csak az, hogy vajon visszakozott volna a férfi?
Hamar felérnek a szobába. Nem fecsérli több szóra az idejét, hiszen nem ezért van itt. No meg, Meril talán pontosan tudja is, hogy mit ivott, s miért viselkedik így. Ezért is érti meg, hogy most van fontosabb is, mivel foglalkozhatnak. Egymás testével.
A buja szavak csak még jobban felizgatják a párnák közt fekvő leányzót. A ruha hamar lekerül a lányról, s az a puha földön végzi. Hangtalanul hussan le, hogy ott elfoglalja méltó helyét. Végigsimít a lány oldalán, körmeivel. Lassan simogatja, előbb csak idomai körül, a hasát, egészen aljtájáig. Ám ott megáll, s ujjaival gyorsan szalad fel a melleihez. Sose gondolta volna, hogy ennyire élvezné egy nő társaságát, de most mégis kacér mosoly kúszik ajkaira.*
- Azt akarom, hogy egész éjjel kényeztess. *Pillant fel a lány szemeibe, kihívóan pimaszul.
Hagyja, hogy ruháját levegyék. Kezeivel besegít, s hátát is felemeli, hogy könnyedén csússzon le a ruha felsőtestéről. Szoknyája már úgyis felcsúszott, s ott amúgy sincs amit el kéne távolítani. Egyik kezével átöleli Merilt, s végigsimít annak hátán. Közelebb vonja magához, hogy ajkaira tapassza sajátjait. Előbb csak finoman, majd egyre hevesebben. Már nincsenek lent, így vágyait kiengedheti. Fogaival harap bele finoman ajkaiba, majd visszadől a párnák közé. Halk sóhajokkal jutalmazza az apró csókokat, s a finom nyelvjátékot. Hátáról a keze lecsúszik a lány sejhajára, s puhán markol belé. Épp akkor, amikor megérzi a fürge, s gyakorlott ujjakat kényes testrészén. Fejét hátrahajtva, harap ajkaiba. Nem ad még ki hangokat. Érezhető a forróság, s a nedvesség, mely egyértelműsíti a Pinty számára, hogy remek helyen jár, s jó úton halad. Lábait kissé széjjelebb húzza, hogy kényelmesebben hozzá férjenek. Nem szégyenlősködik. Most nem. Elyne légzése egyre fokozódik, vére dübörgésén, s az érintéseken kívül semmit sem érzékel a külvilágból. Még csak az sem érdekelné ha egy csapat bandita rontana rájuk. Másik kezével eleinte a párnákat markolássza, majd inkább felfedezőútra indul a lány testén. Eljátszadozik a fölé hajoló idomokkal, s azok csúcsaival. Körkörösen simogatja őket. Nem csak a másik akarja az élvezetet.*
271. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:01:23
Üzenet elküldve: 2015-07-22 20:01:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Rahlee//
*Ahogy a hölgy beszél, forgatja kezében a poharat és aprókat kortyol a mustból továbbra is. Igen aprókat, valóban csak kóstolgatva az italt.
Hallgat és bólint, vagy épp valamelyik oldalra biccenti a fejét. Szemei a másik pillantását keresik, s ugyanígy lesik vonásait. Pusztán azért is, mert valamilyen különös módon örömét leli abban, hogy rajta legeltesse a szemét -furcsa lehet ezt mondani, hiszen két különböző személyről van szó, de olyan érzése van, mintha csak tükörbe nézne-; másrészt pedig kíváncsi minden rezdülésére. Ajkának mozdulataira, szürke íriszeinek elkalandozására, ahogy arra is, mikor pislog. Még mindig nem bízik meg benne teljesen ahhoz, hogy elhessintse a gondolatot, mely szerint egy ilyen szép hölgy, a maga modorával és kimértségével, akár még ellenlábas is lehetne.
Figyelni és a lehető legrosszabbra számítani mindig - ez számára végképp létfontosságú. Hát még most, mikor olyasmibe vágott, ami még több galibát hozhat a nyakára, mint az eddigi élete és tettei. Elővigyázatosnak és óvatosnak lenni, meg túlbiztosítani. A lehető legtöbb alkalommal -mikor agyát nem futotta el a vörös köd, legalábbis-, ez volt mindig a kulcsszó. Még akkor is, ha most épp mellette ül valaki olyan, akit máris elképzelhet úgy, mint a "megközelíthetetlen". Akinek a kegyeiért valóban sokan epekedhetnének, s ilyenformán drágábban is számolhatnák fel a szolgáltatásait, mint más lányoknak. Épp úgy, ahogy saját magáról is gondolja ezt.
Persze, a fejében szövődő terveket nem célja az orrára kötni. Már csak azért sem, mert ha valóban más szándékok vezérelnék, mint amit állít, nyeregben érezhetné magát. De egyébként sem kötné az orrára, míg le nem zajlik a kis beszélgetés, melyet akár felvételi eljárásként is nevezhetnének.
Így, csak bólint, s miután újra a szájába vett egy ezúttal nagyobb kortyot az italából, s addig ízlelte, míg a nedű szinte magától le nem folyt torkán, tovább faggatózik.*
- Honnan jött, Rahleeza? Kérem, mondjon el mindent, amit tud a múltjáról. Úgy értem, felmenők vagy esetleg egy testvér, vagy társ, aki nem örülne annak, ha köreinkben látja viszont, vagy csak az ittléte hírét hallja meg. Üzlettársak, akik megtagadhatnák ugyanezért. Esetleg egy ház, aminek birtokában van, ha ott szívesebben élne, mint itt nálunk, ahogy a többi lány. Ezekre legalábbis, mindenképp térjen ki, kérem. A többit Önre bízom.
//Rahlee//
*Ahogy a hölgy beszél, forgatja kezében a poharat és aprókat kortyol a mustból továbbra is. Igen aprókat, valóban csak kóstolgatva az italt.
Hallgat és bólint, vagy épp valamelyik oldalra biccenti a fejét. Szemei a másik pillantását keresik, s ugyanígy lesik vonásait. Pusztán azért is, mert valamilyen különös módon örömét leli abban, hogy rajta legeltesse a szemét -furcsa lehet ezt mondani, hiszen két különböző személyről van szó, de olyan érzése van, mintha csak tükörbe nézne-; másrészt pedig kíváncsi minden rezdülésére. Ajkának mozdulataira, szürke íriszeinek elkalandozására, ahogy arra is, mikor pislog. Még mindig nem bízik meg benne teljesen ahhoz, hogy elhessintse a gondolatot, mely szerint egy ilyen szép hölgy, a maga modorával és kimértségével, akár még ellenlábas is lehetne.
Figyelni és a lehető legrosszabbra számítani mindig - ez számára végképp létfontosságú. Hát még most, mikor olyasmibe vágott, ami még több galibát hozhat a nyakára, mint az eddigi élete és tettei. Elővigyázatosnak és óvatosnak lenni, meg túlbiztosítani. A lehető legtöbb alkalommal -mikor agyát nem futotta el a vörös köd, legalábbis-, ez volt mindig a kulcsszó. Még akkor is, ha most épp mellette ül valaki olyan, akit máris elképzelhet úgy, mint a "megközelíthetetlen". Akinek a kegyeiért valóban sokan epekedhetnének, s ilyenformán drágábban is számolhatnák fel a szolgáltatásait, mint más lányoknak. Épp úgy, ahogy saját magáról is gondolja ezt.
Persze, a fejében szövődő terveket nem célja az orrára kötni. Már csak azért sem, mert ha valóban más szándékok vezérelnék, mint amit állít, nyeregben érezhetné magát. De egyébként sem kötné az orrára, míg le nem zajlik a kis beszélgetés, melyet akár felvételi eljárásként is nevezhetnének.
Így, csak bólint, s miután újra a szájába vett egy ezúttal nagyobb kortyot az italából, s addig ízlelte, míg a nedű szinte magától le nem folyt torkán, tovább faggatózik.*
- Honnan jött, Rahleeza? Kérem, mondjon el mindent, amit tud a múltjáról. Úgy értem, felmenők vagy esetleg egy testvér, vagy társ, aki nem örülne annak, ha köreinkben látja viszont, vagy csak az ittléte hírét hallja meg. Üzlettársak, akik megtagadhatnák ugyanezért. Esetleg egy ház, aminek birtokában van, ha ott szívesebben élne, mint itt nálunk, ahogy a többi lány. Ezekre legalábbis, mindenképp térjen ki, kérem. A többit Önre bízom.
270. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:35:34
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:35:34
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Elyne//
*Újabb alig észrevehető bólintással veszi tudomásul a nevet, melyet valószínűleg úgysem fog használni, ha csak külön nem kérné a lány... könnyen lehet, hogy amúgy is hazudott róla, hiszen keresztnévnek meglehetősen furcsa, még ha északi is. Ha meg családjának nevével akarna felvágni, azt nem egy ilyen helyen tenné, hiszen a legkevésbé sem műveltségükről híresek az itteniek, legalábbis nem ilyen téren.*
- Ebben egyetértünk... szóval világot látsz.
*Meril aligha ismeri a nemesi szokásokat, könnyen lehet hát, hogy egy ilyen egyszerű indok is elég ahhoz, hogy elhagyja a fészket. Vagy a lány egyszerűen elhallgatja, ami nem tartozik rá. Nem mintha elvárná tőle, hogy minden titkát kifecsegje. Ráér még avval... Halkan kuncog fel, ugyanis szavai egyre kevésbé jutnak el a felajzott lányhoz, már egészen más dolgok foglalkoztatják elméjét, és ezen nincs is mit felróni neki. Végül is ezért van itt... Meril pedig azért, hogy kényeztesse, és persze ki is fossza kissé, de erről persze Elynenek nem kell tudnia.*
- Ezért kell bizonyítanunk.
*Szélesedik a mosoly az arcán, ahogy elmerül a lány barna tekintetében, úgy tesz, mintha észre sem venné az őket övező pillantásokat. Majd ha virrad, köszönti a többieket, elvégre olyankor kevés vendég akad, nem lesznek ennyire elfoglaltak. Most azonban egyenként vonulnak el a saját kis világukba, ahová Meril is vezeti a lányt. Emlékezetessé akarja tenni ezt az éjszakát, szinte a részévé tenni, szomorú volna, ha ez lenne az első és utolsó alkalom, hogy megfordul erre. Habár meglehet, hogy legközelebb vigyázva kortyolgat majd.*
- Izgató vagy...
*Suttogja a lány füleibe két puha csók között, mielőtt ajkai folytatnák útjukat. Ujjai finoman kalandoznak a lány combján, halkan felsóhajt, ahogy Elyne kényeztetni kezdi, kacér kis mosoly kanyarodik fel arcára. Befejezi, amit a vendége elkezdett, egy finom húzással lehullik róla a lenge ruha, felfedve meztelen bőrét, formás idomait. Kuncogva rúgja le lábairól, immár akadálytalanul hajolva Elyne fölé. Kezei puha érintésekkel kalandoznak testén, kibontva ruháját, és lejjebb húzva mellkasáról. Közelebb hajol, összeérinti testüket, nyelvével játszadozik a leányzó idomain. Ujjai a lány combján haladnak felfelé, míg lábai közé nem érnek, Meril csalafinta mosollyal kezdi el kényeztetni az északit. Ujjai gyakorlottan kutatják, hol is élvezi igazán az érintést... tetszik neki a hangja, a finom kis sóhajai. Azt akarja, hogy sikoltson... úgy akarja kényeztetni, ahogyan még egyetlen férfi sem tette. A magáévá tenni, akár csak erre az éjszakára, de elfelejtetni vele minden mást.*
A hozzászólás írója (Meril Falasse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 19:36:34
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Elyne//
*Újabb alig észrevehető bólintással veszi tudomásul a nevet, melyet valószínűleg úgysem fog használni, ha csak külön nem kérné a lány... könnyen lehet, hogy amúgy is hazudott róla, hiszen keresztnévnek meglehetősen furcsa, még ha északi is. Ha meg családjának nevével akarna felvágni, azt nem egy ilyen helyen tenné, hiszen a legkevésbé sem műveltségükről híresek az itteniek, legalábbis nem ilyen téren.*
- Ebben egyetértünk... szóval világot látsz.
*Meril aligha ismeri a nemesi szokásokat, könnyen lehet hát, hogy egy ilyen egyszerű indok is elég ahhoz, hogy elhagyja a fészket. Vagy a lány egyszerűen elhallgatja, ami nem tartozik rá. Nem mintha elvárná tőle, hogy minden titkát kifecsegje. Ráér még avval... Halkan kuncog fel, ugyanis szavai egyre kevésbé jutnak el a felajzott lányhoz, már egészen más dolgok foglalkoztatják elméjét, és ezen nincs is mit felróni neki. Végül is ezért van itt... Meril pedig azért, hogy kényeztesse, és persze ki is fossza kissé, de erről persze Elynenek nem kell tudnia.*
- Ezért kell bizonyítanunk.
*Szélesedik a mosoly az arcán, ahogy elmerül a lány barna tekintetében, úgy tesz, mintha észre sem venné az őket övező pillantásokat. Majd ha virrad, köszönti a többieket, elvégre olyankor kevés vendég akad, nem lesznek ennyire elfoglaltak. Most azonban egyenként vonulnak el a saját kis világukba, ahová Meril is vezeti a lányt. Emlékezetessé akarja tenni ezt az éjszakát, szinte a részévé tenni, szomorú volna, ha ez lenne az első és utolsó alkalom, hogy megfordul erre. Habár meglehet, hogy legközelebb vigyázva kortyolgat majd.*
- Izgató vagy...
*Suttogja a lány füleibe két puha csók között, mielőtt ajkai folytatnák útjukat. Ujjai finoman kalandoznak a lány combján, halkan felsóhajt, ahogy Elyne kényeztetni kezdi, kacér kis mosoly kanyarodik fel arcára. Befejezi, amit a vendége elkezdett, egy finom húzással lehullik róla a lenge ruha, felfedve meztelen bőrét, formás idomait. Kuncogva rúgja le lábairól, immár akadálytalanul hajolva Elyne fölé. Kezei puha érintésekkel kalandoznak testén, kibontva ruháját, és lejjebb húzva mellkasáról. Közelebb hajol, összeérinti testüket, nyelvével játszadozik a leányzó idomain. Ujjai a lány combján haladnak felfelé, míg lábai közé nem érnek, Meril csalafinta mosollyal kezdi el kényeztetni az északit. Ujjai gyakorlottan kutatják, hol is élvezi igazán az érintést... tetszik neki a hangja, a finom kis sóhajai. Azt akarja, hogy sikoltson... úgy akarja kényeztetni, ahogyan még egyetlen férfi sem tette. A magáévá tenni, akár csak erre az éjszakára, de elfelejtetni vele minden mást.*
A hozzászólás írója (Meril Falasse) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 19:36:34
269. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:09:30
Üzenet elküldve: 2015-07-22 19:09:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 64
OOC üzenetek: 5
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Zaranir//
*Ha akarná, sem tudná leplezni, milyen érzékeny pontra is tapintott a másik, de nem is akarja. Élvezi, mikor felfedezik a testét, és úgy tudja, szeretik is a férfiak, ha kapnak valamilyen visszajelzést. Csak a mihez tartás végett.
Kissé sajnálja, hogy egy ilyen ruhadarabot vett fel ma este, melynek kissé körülményes a levétele, de ez volt az egyetlen, mely szerinte illik egy megnyitóhoz, dehát valamit valamiért. Inkább öltözik kedve szerint, minthogy egy mozdulattal megszabadítsák gondosan kiválasztott öltözékétől. Ezzel a pár perccel még az idegeket is lehet húzni... Érzi, ahogy a hátán lévő gombok megadják magukat, és a zöld vászon lehullik vállairól, csupán lábait kéne kissé megemelnie, hogy tehetetlenül a földre hulljon. S amint lesz annyi mozgásszabadsága, le is ejti, hogy ne zavarja a játékukat.
A mellényt egy könnyed mozdulattal veti le Zaranirról, de az inggel több dolga van. Nem tudja, mennyire tartja nagy becsben az úr a gardróbját, ezért a biztonság kedvéért nem tépi le róla, egyesével gombolja ki a gombokat, csak azután dobja félre. A feleslegtől megszabadultak, jöhet az ágy. Lábait keresztbe téve fekszik el az ágyon, égszínkék tekintetét a másikéra függeszti, és mozdulatlanul vár. Eddig úgy tűnt, a férfi szeretné kezében tartani az irányítást, így nem kezdeményez, nem cselekszik addig, míg konkrétan meg nem kérik valamire.*
//Zaranir//
*Ha akarná, sem tudná leplezni, milyen érzékeny pontra is tapintott a másik, de nem is akarja. Élvezi, mikor felfedezik a testét, és úgy tudja, szeretik is a férfiak, ha kapnak valamilyen visszajelzést. Csak a mihez tartás végett.
Kissé sajnálja, hogy egy ilyen ruhadarabot vett fel ma este, melynek kissé körülményes a levétele, de ez volt az egyetlen, mely szerinte illik egy megnyitóhoz, dehát valamit valamiért. Inkább öltözik kedve szerint, minthogy egy mozdulattal megszabadítsák gondosan kiválasztott öltözékétől. Ezzel a pár perccel még az idegeket is lehet húzni... Érzi, ahogy a hátán lévő gombok megadják magukat, és a zöld vászon lehullik vállairól, csupán lábait kéne kissé megemelnie, hogy tehetetlenül a földre hulljon. S amint lesz annyi mozgásszabadsága, le is ejti, hogy ne zavarja a játékukat.
A mellényt egy könnyed mozdulattal veti le Zaranirról, de az inggel több dolga van. Nem tudja, mennyire tartja nagy becsben az úr a gardróbját, ezért a biztonság kedvéért nem tépi le róla, egyesével gombolja ki a gombokat, csak azután dobja félre. A feleslegtől megszabadultak, jöhet az ágy. Lábait keresztbe téve fekszik el az ágyon, égszínkék tekintetét a másikéra függeszti, és mozdulatlanul vár. Eddig úgy tűnt, a férfi szeretné kezében tartani az irányítást, így nem kezdeményez, nem cselekszik addig, míg konkrétan meg nem kérik valamire.*
268. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:55:59
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:55:59
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Plevaen//
*Lehet tényleg sokáig szöszölt egyetlen teával, de hát minek is kapkodna? Időbe telt megtalálni a megfelelő teafüvet, vizet forralni, bögrét keríteni, tálcát, mézet, citromlét facsarni. Szereti a citromlét. Megbízhatóan fanyar. Csavarni is szereti, az legalább érintőlegesen férfi munka, itt a sok színes, díszes ital társaságában.
Fene se gondolta volna, hogy ez efféle kricsmi lesz. A kikötői lebujokban van vagy öt féle lőre, és ott is elégedett mindenki. Már rajta kívül.
Végül csak elkészül, és a tálcára pakolt holmikat két marokra fogva, biztos, döngő léptekkel indul meg a mélységi asztala felé. Aki meg már ott sincs. Úgy fest ma minden vendége elszelel. Tekint körbe azért, és megpillantva Plevaent csak lepakolja az italt, és a hozzá járó egyéb dolgokat. Majd áll, bámul, nem rezdül, és várja, hogy a másik észre vegye. Akkor egy fél mondattal jutalmazza a férfi figyelmét.*
-Öt arany lesz.
//Plevaen//
*Lehet tényleg sokáig szöszölt egyetlen teával, de hát minek is kapkodna? Időbe telt megtalálni a megfelelő teafüvet, vizet forralni, bögrét keríteni, tálcát, mézet, citromlét facsarni. Szereti a citromlét. Megbízhatóan fanyar. Csavarni is szereti, az legalább érintőlegesen férfi munka, itt a sok színes, díszes ital társaságában.
Fene se gondolta volna, hogy ez efféle kricsmi lesz. A kikötői lebujokban van vagy öt féle lőre, és ott is elégedett mindenki. Már rajta kívül.
Végül csak elkészül, és a tálcára pakolt holmikat két marokra fogva, biztos, döngő léptekkel indul meg a mélységi asztala felé. Aki meg már ott sincs. Úgy fest ma minden vendége elszelel. Tekint körbe azért, és megpillantva Plevaent csak lepakolja az italt, és a hozzá járó egyéb dolgokat. Majd áll, bámul, nem rezdül, és várja, hogy a másik észre vegye. Akkor egy fél mondattal jutalmazza a férfi figyelmét.*
-Öt arany lesz.
267. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:54:58
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:54:58
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Plev, Rahil//
- Kevésbé *viszonozza a köszöntést, elfogadva a felé nyújtott kezet.
Nem sokkal később azonban el is ereszti azt, hogy a páros megbeszélhesse, amit meg kell. Nem akar hallgatózni, szó sincs róla, ennek ellenére azért mégiscsak elcsíp ezt-azt a mondatokból. Nem fűz hozzájuk megjegyzést, annyi esze van. Csupán csendben nézegeti a bort, sajnálva, hogy a vörös figyelme immáron nem rá terelődik, hanem az éjbőrűre. Azon azonban meglepődik, hogy mennyi tulajdonosa is van a helynek. Az ötöt túl nagy számnak gondolja. Túl sok ember a döntésekhez. Az egy dolog, hogy vannak kisebb és magasabb rangú beosztottak, de hogy vezető? Egyik dönt a másik mögött, ahelyett, hogy megvárná. Vagy ha megvárja, hát sok időbe telik. Esetleg mégis kénytelen maga dönteni, amiből sértődés lehet… Macerás az egész, ugyanakkor mégis el kell ismernie, hogy merész. A pénz viszont akkor is túl sokfelé vándorol. És mi van akkor, ha a jelenlegi, egyedül lejegyzett tulajdonos meggondolja magát és inkább magának akarja az egészet? Embereket mindig találna feladatok elvégzésére, amennyiben van nála elég arany, a forgalomból ítélve pedig lesz is.
Tovább nem gondolkozik ezen, mert végre visszakapja az áhított társaságot. Azonnal végig is méri, remélve, hogy nincs rajta semmiféle változás, miközben elmosolyodik a hallottakon. Egész sok izgalmat és elég nagy változatosság lehet mindabban, mit Rahil ajánlani tud. Gondolatai máris azok körül motoszkál, elképzelve ilyen-olyan játékot, melybe „belekényszerítenék”, természetesen szabad akaratából, nem kevés kedvét lelve az egészben. Italából ezúttal maga is kortyol egyet. A must lassan terül el szájában, egészen addig, míg le nem jut torkán. A neve ugyan fura, az íze azonban egész kellemes. Talán nem is próbálna ki mást, ha nem muszáj, s míg nem érzi szükségét a dolognak.*
- Nincs gondom azzal, ha meg kell ütni valakit, egészen addig, míg én ütök, s nem fordítva. Ami viszont a társaságot illeti… Azt kell, hogy mondjam, nem. Bár nincs ellenemre a játszadozás és a különböző partnerek, azért mégiscsak szeretem megválogatni, hogy kivel mit csinálok. Ha nem így tennék, talán már rég elhullottam volna valamiféle betegségben, vagy leszúrtak volna egy sikátorban. S mivel nem kell annyira a pénz, így jobb szeretném megválogatni üzletfeleimet *fejti ki saját álláspontját.
A döntés immár a másiké. Amennyiben elfogadja így, hát örül neki. Ha nem, úgy sajnálja kissé, sőt, talán nagyon is, csakhogy tisztában van saját értékrendjével, mely alá nem száll. Csakis így juthatott el oda, ahol most van. Így maradhatott életben és maradhatott erős, amint eljutott erre a szintre. Arról nem is beszélve, hogy így érhetett el bizonyos fokú tiszteletet és csodálatot.*
- Ha bárkinek odaadnám magam, hol maradna az értem való áhítozás? Hol maradna a győzködés, az ajándékokkal való elhalmozás, egy-egy este reményében?
//Plev, Rahil//
- Kevésbé *viszonozza a köszöntést, elfogadva a felé nyújtott kezet.
Nem sokkal később azonban el is ereszti azt, hogy a páros megbeszélhesse, amit meg kell. Nem akar hallgatózni, szó sincs róla, ennek ellenére azért mégiscsak elcsíp ezt-azt a mondatokból. Nem fűz hozzájuk megjegyzést, annyi esze van. Csupán csendben nézegeti a bort, sajnálva, hogy a vörös figyelme immáron nem rá terelődik, hanem az éjbőrűre. Azon azonban meglepődik, hogy mennyi tulajdonosa is van a helynek. Az ötöt túl nagy számnak gondolja. Túl sok ember a döntésekhez. Az egy dolog, hogy vannak kisebb és magasabb rangú beosztottak, de hogy vezető? Egyik dönt a másik mögött, ahelyett, hogy megvárná. Vagy ha megvárja, hát sok időbe telik. Esetleg mégis kénytelen maga dönteni, amiből sértődés lehet… Macerás az egész, ugyanakkor mégis el kell ismernie, hogy merész. A pénz viszont akkor is túl sokfelé vándorol. És mi van akkor, ha a jelenlegi, egyedül lejegyzett tulajdonos meggondolja magát és inkább magának akarja az egészet? Embereket mindig találna feladatok elvégzésére, amennyiben van nála elég arany, a forgalomból ítélve pedig lesz is.
Tovább nem gondolkozik ezen, mert végre visszakapja az áhított társaságot. Azonnal végig is méri, remélve, hogy nincs rajta semmiféle változás, miközben elmosolyodik a hallottakon. Egész sok izgalmat és elég nagy változatosság lehet mindabban, mit Rahil ajánlani tud. Gondolatai máris azok körül motoszkál, elképzelve ilyen-olyan játékot, melybe „belekényszerítenék”, természetesen szabad akaratából, nem kevés kedvét lelve az egészben. Italából ezúttal maga is kortyol egyet. A must lassan terül el szájában, egészen addig, míg le nem jut torkán. A neve ugyan fura, az íze azonban egész kellemes. Talán nem is próbálna ki mást, ha nem muszáj, s míg nem érzi szükségét a dolognak.*
- Nincs gondom azzal, ha meg kell ütni valakit, egészen addig, míg én ütök, s nem fordítva. Ami viszont a társaságot illeti… Azt kell, hogy mondjam, nem. Bár nincs ellenemre a játszadozás és a különböző partnerek, azért mégiscsak szeretem megválogatni, hogy kivel mit csinálok. Ha nem így tennék, talán már rég elhullottam volna valamiféle betegségben, vagy leszúrtak volna egy sikátorban. S mivel nem kell annyira a pénz, így jobb szeretném megválogatni üzletfeleimet *fejti ki saját álláspontját.
A döntés immár a másiké. Amennyiben elfogadja így, hát örül neki. Ha nem, úgy sajnálja kissé, sőt, talán nagyon is, csakhogy tisztában van saját értékrendjével, mely alá nem száll. Csakis így juthatott el oda, ahol most van. Így maradhatott életben és maradhatott erős, amint eljutott erre a szintre. Arról nem is beszélve, hogy így érhetett el bizonyos fokú tiszteletet és csodálatot.*
- Ha bárkinek odaadnám magam, hol maradna az értem való áhítozás? Hol maradna a győzködés, az ajándékokkal való elhalmozás, egy-egy este reményében?
266. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:29:55
Üzenet elküldve: 2015-07-22 18:29:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Plev, Rahleeza//
*Végighallgatja a férfit, aki végül mégsem társult hozzá valamivel odébb, így kénytelen ő maga visszalépdelni hozzá. Arra, amit a mélységi az új jövevényhez szól, nem reagál különösebben - legalábbis szavakkal nem. Pusztán a nő felé sugall ismét némi elnézéskérést egy rövidke félmosollyal.*
- Értem, s ilyesfélére magam is gondoltam. De ezek szerint nem csak én vagyok eredendően bizalmatlan. Még ma, vagy legkésőbb holnap megírom ezt a szerződést. Te meg intézd el a többiekkel. Vagy legalábbis, szólj nekik, hogy ezt szükségesnek tartjuk. Ha valamelyiknek nem akaródzik majd aláírnia, rávesszük. Megoldjuk. Megvannak erre is a megfelelő eszközök.
*Részéről ennyivel le is tudta a válaszadást, s nem csak azért, mert többet nem kíván egyéb hallgatózó fülek gondjaira bízni. Az ő véleményét kikérték, s ő is meghallgatta a másikét, a feladatokat is megosztották a jelek szerint, így amit tennie kell majd, az pusztán annyi, hogy lel rá pár nyugalmas órát, hogy papírt és tintát áldozzon a szövegre, melyet úgy kell megfogalmazni, hogy alóla ne nagyon legyen kibúvó. Jelenleg ezt tekinti nagyobb feladatnak, mint bárki egyebet rávenni arra, hogy aláírja, de... Ez a rész még úgyis a jövő zenéje és nem több.
Kérdése sincs Plevhez, így ha a férfi menni akarna, útjára is bocsátja, természetesen megköszönve neki, hogy a szándékairól tájékoztatta, s be is vonta a dologba. Aztán, amint ismét "kettesben" lehet Rahleezával, visszatelepszik mellé, s benedvesíti ajkát a musttal.*
- A kezdeti nehézségek, ugye. De... Khmm. Tehát, köszönöm a türelmét és hogy hajlandó erre már most időt szánni. És a kérdések előtt még azt is leszögezném, hogy némi rátartiság meg határozottság kelleni is fog ehhez a munkához, amit ajánlani tudok. Sokféle fordulhat meg itt, sokféle igényekkel. Biztosan lesz, aki csak fizetni nem akar, vagy ehhez nem lesz elég józan állapotban. Meg olyan is, aki kimondottan egy nála erősebb, akaratosabb nőszemély szeszélyeinek vetné alá magát egy-egy félórára.
*Ismét hümmög, pajkos pillantást vetve a másikra egy rövid ideig. Majd újra kóstol az érdekes nevű mustból és a tárgyra tér.*
- Nos tehát. Elsőként arra lennék kíváncsi, hogy az előbb elmondottakkal hogyan állna? Hajlandó lenne esetleg valakit többször is felpofozni, ha ő épp úgy óhajtja, mielőtt vagy miközben a magáévá teszi? És hajlandó lenne-e mindazzal hálni, akinek személy szerint Önre fájna a foga?
//Plev, Rahleeza//
*Végighallgatja a férfit, aki végül mégsem társult hozzá valamivel odébb, így kénytelen ő maga visszalépdelni hozzá. Arra, amit a mélységi az új jövevényhez szól, nem reagál különösebben - legalábbis szavakkal nem. Pusztán a nő felé sugall ismét némi elnézéskérést egy rövidke félmosollyal.*
- Értem, s ilyesfélére magam is gondoltam. De ezek szerint nem csak én vagyok eredendően bizalmatlan. Még ma, vagy legkésőbb holnap megírom ezt a szerződést. Te meg intézd el a többiekkel. Vagy legalábbis, szólj nekik, hogy ezt szükségesnek tartjuk. Ha valamelyiknek nem akaródzik majd aláírnia, rávesszük. Megoldjuk. Megvannak erre is a megfelelő eszközök.
*Részéről ennyivel le is tudta a válaszadást, s nem csak azért, mert többet nem kíván egyéb hallgatózó fülek gondjaira bízni. Az ő véleményét kikérték, s ő is meghallgatta a másikét, a feladatokat is megosztották a jelek szerint, így amit tennie kell majd, az pusztán annyi, hogy lel rá pár nyugalmas órát, hogy papírt és tintát áldozzon a szövegre, melyet úgy kell megfogalmazni, hogy alóla ne nagyon legyen kibúvó. Jelenleg ezt tekinti nagyobb feladatnak, mint bárki egyebet rávenni arra, hogy aláírja, de... Ez a rész még úgyis a jövő zenéje és nem több.
Kérdése sincs Plevhez, így ha a férfi menni akarna, útjára is bocsátja, természetesen megköszönve neki, hogy a szándékairól tájékoztatta, s be is vonta a dologba. Aztán, amint ismét "kettesben" lehet Rahleezával, visszatelepszik mellé, s benedvesíti ajkát a musttal.*
- A kezdeti nehézségek, ugye. De... Khmm. Tehát, köszönöm a türelmét és hogy hajlandó erre már most időt szánni. És a kérdések előtt még azt is leszögezném, hogy némi rátartiság meg határozottság kelleni is fog ehhez a munkához, amit ajánlani tudok. Sokféle fordulhat meg itt, sokféle igényekkel. Biztosan lesz, aki csak fizetni nem akar, vagy ehhez nem lesz elég józan állapotban. Meg olyan is, aki kimondottan egy nála erősebb, akaratosabb nőszemély szeszélyeinek vetné alá magát egy-egy félórára.
*Ismét hümmög, pajkos pillantást vetve a másikra egy rövid ideig. Majd újra kóstol az érdekes nevű mustból és a tárgyra tér.*
- Nos tehát. Elsőként arra lennék kíváncsi, hogy az előbb elmondottakkal hogyan állna? Hajlandó lenne esetleg valakit többször is felpofozni, ha ő épp úgy óhajtja, mielőtt vagy miközben a magáévá teszi? És hajlandó lenne-e mindazzal hálni, akinek személy szerint Önre fájna a foga?
265. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:24:52
Üzenet elküldve: 2015-07-22 17:24:52
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Rahil, Rahleeza//
-Nagyon örvendek. *Nyújtja kezét Rahleeza felé közvetlenül a bemutatkozás után nem igazán törődve Rahil felháborodottságával. Nem állt szándékában senkire ráijeszteni, de ha már így alakult nem szabadkozik miatta. Egyfajta elégtételként éli meg forgatagbéli szereplése után. Ám ami ezután történik az erősen meglepi. Nem számít a vörös ennyire erőteljes reakciójára. Az érzelmi palettát ilyetén végigzongorázása, a hirtelen ijedtségtől a dühön át valami beazonosíthatatlan csillanásig a másik nőstény felé szinte feldolgozhatatlan a számára. Így nem is nagyon tud mit mondani míg amaz a végére nem ér.*
-Egy szóval se mondtam, hogy el kéne küldened. *Fordul meg a bárszéken és dől háttal a pultnak mert úgy azért mégis kényelmesebb.*
-Sőt ha kereskedő akkor az ő szakértelme is igen jól jönne az ügy kapcsán. *Lassan ott tart, hogy a normális viselkedésre is keresnie kell valakit aki úgymond megteszi helyette mert láthatóan ez nem megy a mélységinek. Csak két szót szólt és láthatóan valamit már sikerült is tönkretennie.*
-De röviden. A bordélyház a jegyzékek szerint öt különböző személy vagyoni támogatásával jött létre, melyből egy külső jótékonykodó személy négy pedig tényleges befektetője a cégnek. Ők Ziana, Win, valamint mi ketten. Azonban az épület papírforma szerint feltehetőleg, egyetlen személy, a mi drága felcserünk kezében van. Így a hely és az itt folyó szolgáltatások összes bevétele az ő tulajdonát képezik. Ezért örülnék neki ha a Pinty magánkézben lévő vállalkozás helyett egy több kézben lévő, úgymond testület által irányított vállalkozássá lépne elő ahol a tagok a hasznon a befizetett összegek arányában osztozhatnak. Ehhez viszont szükséges egy kvázi alapítólevél a kis klubunk négy tagjának aláírásával. *Az egész szöveget egyetlen levegővétellel néhány pillanat alatt hadarta el tehát a vörös kívánsága szerint még rövid volt. Most ehhez mérten nagy levegőt vesz aztán kérdőn és kérdést várva néz ismét a lány szemébe.*
-Mivel én nem értek az üzleti ügyekhez ezért téged kérnélek meg egy ilyen papír kiállítására. *Mondja már visszafogottabb tempóval. Reméli nem kell sokat könyörögnie, egyrészt mert a látványosan unatkozó barna lassan neki lesz kellemetlen tekintve, hogy annak rosszkedve mégis az ő érdeme, másrészt a kis vörös a nagy vöröst is megrövidítette egy ezressel.*
-Ennyi lett volna. Ziana beleegyezése már az én ügyem lesz. *Még nem tudja mivel akarja megpuhítani a felcserüket. Az első helyen áll a fekete abszint, másodikon a nő saját dohánya. Fizikai erőszak meg se fordul abban a sötét fejében, eddig egyszer sem tartóztatták le és ezt a szériát hosszú élete legvégéig folytatni szeretné. A dolgot persze nem azonnal akarja. Eddig sem nézett ki úgy mint aki nagyon siet valahová, elég sok ideig ült némán a sarokban. Most is csak azért akar menekülni, hogy mentve a menthetőt mielőbb kitakarodjon a páros komfort zónájából. Talán még nem túl későn. És ha nincs hozzá több kérdés akkor ezúttal el is indul valaki más zaklatására.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 17:42:58
//Rahil, Rahleeza//
-Nagyon örvendek. *Nyújtja kezét Rahleeza felé közvetlenül a bemutatkozás után nem igazán törődve Rahil felháborodottságával. Nem állt szándékában senkire ráijeszteni, de ha már így alakult nem szabadkozik miatta. Egyfajta elégtételként éli meg forgatagbéli szereplése után. Ám ami ezután történik az erősen meglepi. Nem számít a vörös ennyire erőteljes reakciójára. Az érzelmi palettát ilyetén végigzongorázása, a hirtelen ijedtségtől a dühön át valami beazonosíthatatlan csillanásig a másik nőstény felé szinte feldolgozhatatlan a számára. Így nem is nagyon tud mit mondani míg amaz a végére nem ér.*
-Egy szóval se mondtam, hogy el kéne küldened. *Fordul meg a bárszéken és dől háttal a pultnak mert úgy azért mégis kényelmesebb.*
-Sőt ha kereskedő akkor az ő szakértelme is igen jól jönne az ügy kapcsán. *Lassan ott tart, hogy a normális viselkedésre is keresnie kell valakit aki úgymond megteszi helyette mert láthatóan ez nem megy a mélységinek. Csak két szót szólt és láthatóan valamit már sikerült is tönkretennie.*
-De röviden. A bordélyház a jegyzékek szerint öt különböző személy vagyoni támogatásával jött létre, melyből egy külső jótékonykodó személy négy pedig tényleges befektetője a cégnek. Ők Ziana, Win, valamint mi ketten. Azonban az épület papírforma szerint feltehetőleg, egyetlen személy, a mi drága felcserünk kezében van. Így a hely és az itt folyó szolgáltatások összes bevétele az ő tulajdonát képezik. Ezért örülnék neki ha a Pinty magánkézben lévő vállalkozás helyett egy több kézben lévő, úgymond testület által irányított vállalkozássá lépne elő ahol a tagok a hasznon a befizetett összegek arányában osztozhatnak. Ehhez viszont szükséges egy kvázi alapítólevél a kis klubunk négy tagjának aláírásával. *Az egész szöveget egyetlen levegővétellel néhány pillanat alatt hadarta el tehát a vörös kívánsága szerint még rövid volt. Most ehhez mérten nagy levegőt vesz aztán kérdőn és kérdést várva néz ismét a lány szemébe.*
-Mivel én nem értek az üzleti ügyekhez ezért téged kérnélek meg egy ilyen papír kiállítására. *Mondja már visszafogottabb tempóval. Reméli nem kell sokat könyörögnie, egyrészt mert a látványosan unatkozó barna lassan neki lesz kellemetlen tekintve, hogy annak rosszkedve mégis az ő érdeme, másrészt a kis vörös a nagy vöröst is megrövidítette egy ezressel.*
-Ennyi lett volna. Ziana beleegyezése már az én ügyem lesz. *Még nem tudja mivel akarja megpuhítani a felcserüket. Az első helyen áll a fekete abszint, másodikon a nő saját dohánya. Fizikai erőszak meg se fordul abban a sötét fejében, eddig egyszer sem tartóztatták le és ezt a szériát hosszú élete legvégéig folytatni szeretné. A dolgot persze nem azonnal akarja. Eddig sem nézett ki úgy mint aki nagyon siet valahová, elég sok ideig ült némán a sarokban. Most is csak azért akar menekülni, hogy mentve a menthetőt mielőbb kitakarodjon a páros komfort zónájából. Talán még nem túl későn. És ha nincs hozzá több kérdés akkor ezúttal el is indul valaki más zaklatására.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 17:42:58
264. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:32:07
Üzenet elküldve: 2015-07-22 16:32:07
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 16
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Nay, Plev, Rahi//
*A mellettük elhelyezkedő férfira eddig nem nagyon ügyelt. Nyilvánvaló volt, hogy hall néhány dolgot, már csak származásából is, csakhogy semmi olyat nem mondott, mit titkolnia kellene a nyilvánosság elől. Sőt, mindezekről elég sokan tudnak, még akkor is, ha nem sűrűn jár el hazulról, hacsak nem szólítja üzleti ügy. Rahil azonban jól hallhatóan nem örül az úr jelenlétének. Rahlee könnyedén dől oldalra kissé, hogy alaposabban megfigyelje a kellemetlenkedőt, kinek nem is vele lenne dolga, sokkal inkább társaságával, kitől goromba mód választanák el. Ez egyáltalán nem tetszik neki, ahogyan azt sem, hogy eme illemtudás híján lévő valaki, megszakítja beszélgetésüket, még csak egy „Elnézést” sem nyögve feléjük.*
- Modortalan fráter! *mormogja, alig hallhatóan.
Kissé csalódottan nézi hát, miként távozik a vörös köreiből. Legnagyobb sajnálatára pedig ő az, ki elnézést kér, a férfi helyett. Az illemnek nincs hiányában, meg kell hagyni. Bizonyára mentené is a menthetetlent, hiszen nem ő az, kire Rahlee dühös. Sokkal inkább a mélységi az, kire morcosan néz néhány pillanatig, majd végül inkább visszafordul poharához. Nem kezd el fejetlenül inni, magába döntve italát, máris kérve a következőt. Helyette inkább csak forgatja a mustot, hiába ajánlották fel neki a következő kör ingyen elfogyasztását. Még sok van hátra. Túlontúl sok ebből a napból, ahogyan ebből a megbeszélésből is, holott már túl lenne rajta, hogy jobb elfoglaltság után nézhessen. A tuskó közbeszólása igencsak elvette kedvét mindentől. Még ettől a helytől is, holott számíthatott volna arra, hogy nem egy mogorva senkiházival fut össze errefelé. Elvégre ez mégiscsak egy kocsma, egyéb, fizetendő szolgáltatások mellett.
Látványosan könyököl a pulton, nem is leplezve unalmát. Most, hogy elment az, ki akár szebbé is tehette volna napját, nem tehet mást, mint irigykedve nézegeti az el-elvonuló párocskákat. Ennél nagyobb sorscsapásban már nemigen lehet része. Csalódott. Nem is kicsit. Az ilyesmit nem lehetne megengedni, főleg, hogy nem szokása csalódni. Valaki mindig jön, hogy feldobja napjának mélypontját, most azonban jött valaki, ki mélységbe taszította az ébredése óta eltelt idő érzelmi csúcspontját. Oly mélyre, hová valószínűleg még faja tagjai sem merészkednének, nemhogy egy olyan, ki megízlelte a fényt.*
//Nay, Plev, Rahi//
*A mellettük elhelyezkedő férfira eddig nem nagyon ügyelt. Nyilvánvaló volt, hogy hall néhány dolgot, már csak származásából is, csakhogy semmi olyat nem mondott, mit titkolnia kellene a nyilvánosság elől. Sőt, mindezekről elég sokan tudnak, még akkor is, ha nem sűrűn jár el hazulról, hacsak nem szólítja üzleti ügy. Rahil azonban jól hallhatóan nem örül az úr jelenlétének. Rahlee könnyedén dől oldalra kissé, hogy alaposabban megfigyelje a kellemetlenkedőt, kinek nem is vele lenne dolga, sokkal inkább társaságával, kitől goromba mód választanák el. Ez egyáltalán nem tetszik neki, ahogyan azt sem, hogy eme illemtudás híján lévő valaki, megszakítja beszélgetésüket, még csak egy „Elnézést” sem nyögve feléjük.*
- Modortalan fráter! *mormogja, alig hallhatóan.
Kissé csalódottan nézi hát, miként távozik a vörös köreiből. Legnagyobb sajnálatára pedig ő az, ki elnézést kér, a férfi helyett. Az illemnek nincs hiányában, meg kell hagyni. Bizonyára mentené is a menthetetlent, hiszen nem ő az, kire Rahlee dühös. Sokkal inkább a mélységi az, kire morcosan néz néhány pillanatig, majd végül inkább visszafordul poharához. Nem kezd el fejetlenül inni, magába döntve italát, máris kérve a következőt. Helyette inkább csak forgatja a mustot, hiába ajánlották fel neki a következő kör ingyen elfogyasztását. Még sok van hátra. Túlontúl sok ebből a napból, ahogyan ebből a megbeszélésből is, holott már túl lenne rajta, hogy jobb elfoglaltság után nézhessen. A tuskó közbeszólása igencsak elvette kedvét mindentől. Még ettől a helytől is, holott számíthatott volna arra, hogy nem egy mogorva senkiházival fut össze errefelé. Elvégre ez mégiscsak egy kocsma, egyéb, fizetendő szolgáltatások mellett.
Látványosan könyököl a pulton, nem is leplezve unalmát. Most, hogy elment az, ki akár szebbé is tehette volna napját, nem tehet mást, mint irigykedve nézegeti az el-elvonuló párocskákat. Ennél nagyobb sorscsapásban már nemigen lehet része. Csalódott. Nem is kicsit. Az ilyesmit nem lehetne megengedni, főleg, hogy nem szokása csalódni. Valaki mindig jön, hogy feldobja napjának mélypontját, most azonban jött valaki, ki mélységbe taszította az ébredése óta eltelt idő érzelmi csúcspontját. Oly mélyre, hová valószínűleg még faja tagjai sem merészkednének, nemhogy egy olyan, ki megízlelte a fényt.*
263. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:51:44
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:51:44
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Nay, Plev, Rahlee//
*Ő maga is kifizeti a must 4 aranyas árát a pultos Nayle Erisdar-nak, amint lehetősége adódik rá.*
- Unalmasan.
*Bólint végül a mélységi felé.*
~Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen? Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen?! Ha akarta volna, egy mozdulattal vágja el a torkod, te kis senkiházi!~
*A fejében zúgó mocskolódó hang zúgolódik most is, mint mindig. De ő figyelmen kívül hagyja most is - mint már sokszor azelőtt.*
- Nem örülök neki, hogy a hátam mögé kerültél, hallgatózni. Így észre sem vettelek, pedig kerestelek. A hölgy, Rahleeza Laea Ryjen, foglalkozását tekintve kereskedő.
*Fejével játékosan jobbra-ballra bólintgat párat, ajkaival enyhén csücsörítve.*
- Legalábbis egyelőre. De gondolom, ezt a részt is hallottad a beszélgetésünkből. Ahogy azt is, hogy túl esnék vele az ilyenkor szokásos procedúránkon, aztán hozzád tessékelném...
*Mélyet sóhajt, s Rahleezára néz. Tekintetében ugyanannyi haragot láthat viszont amaz, mint bocsánatért fohászkodást, ha eléggé megfigyeli a vörösbarna lélektükröket. Legalább annyira, mint eddig is tette. Hiszen az nem kerülte el a figyelmét, hogy ahogyan méregette ő a barnát és az ő feltűnően szabadon hagyott nyakát -melybe nem mellesleg nagyon szívesen bele is mélyesztené a fogait, ha nem lenne ekkora közönségük-, valamiképp hasonlóan lett ő is a kutató szürke szempár "áldozata".*
- De ha annyira fontos, hogy nem eshetünk át pár kérdésen, ám legyen.
*Rábólint Plev kérésére, bár az ehhez a férfi felé mutatott pár pillanatos kis fintor elárulhatja, hogy nem feltétlenül van ínyére a dolog. De hát, ha annyira nem tűr halasztást... Ám valóban, legyen.*
- Elnézését kérem, kisasszony. Ígérem, igyekszem rövidre fogni ezt az úrral és mihamarabb visszatérek, hogy innen folytathassuk. Addigis, vendégem egy újabb italra, bármelyikből, ami csak megtetszene.
*Int is a pultos lánynak, Rahleezára mutatva és bólintva, hogy eme tényt vele is közölje azért.
Aztán, összeszedi magát, s italát egyelőre a pulton hagyva, kicsit azért odébb vonul a mélységivel. Csak pár lépésnyit, épp annyit, hogy azok a fülek ne hallják az elhangzóakat, akikre minden bizonnyal nem feltétlenül tartozik.*
- Hallgatlak. De most én kérem, hogy fogjuk rövidre. A hölgy igen ígéretesnek tűnik...
*Visszanéz a kereskedőnőre egy pillanatra, majd figyelme ismét Plev-é.*
- Több... Szempontból is. És remélem, megérted, hogy nem váratnám soká.
//Nay, Plev, Rahlee//
*Ő maga is kifizeti a must 4 aranyas árát a pultos Nayle Erisdar-nak,
amint lehetősége adódik rá.*- Unalmasan.
*Bólint végül a mélységi felé.*
~Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen? Hogy lehetsz ilyen figyelmetlen?! Ha akarta volna, egy mozdulattal vágja el a torkod, te kis senkiházi!~
*A fejében zúgó mocskolódó hang zúgolódik most is, mint mindig. De ő figyelmen kívül hagyja most is - mint már sokszor azelőtt.*
- Nem örülök neki, hogy a hátam mögé kerültél, hallgatózni. Így észre sem vettelek, pedig kerestelek. A hölgy, Rahleeza Laea Ryjen, foglalkozását tekintve kereskedő.
*Fejével játékosan jobbra-ballra bólintgat párat, ajkaival enyhén csücsörítve.*
- Legalábbis egyelőre. De gondolom, ezt a részt is hallottad a beszélgetésünkből. Ahogy azt is, hogy túl esnék vele az ilyenkor szokásos procedúránkon, aztán hozzád tessékelném...
*Mélyet sóhajt, s Rahleezára néz. Tekintetében ugyanannyi haragot láthat viszont amaz, mint bocsánatért fohászkodást, ha eléggé megfigyeli a vörösbarna lélektükröket. Legalább annyira, mint eddig is tette. Hiszen az nem kerülte el a figyelmét, hogy ahogyan méregette ő a barnát és az ő feltűnően szabadon hagyott nyakát -melybe nem mellesleg nagyon szívesen bele is mélyesztené a fogait, ha nem lenne ekkora közönségük-, valamiképp hasonlóan lett ő is a kutató szürke szempár "áldozata".*
- De ha annyira fontos, hogy nem eshetünk át pár kérdésen, ám legyen.
*Rábólint Plev kérésére, bár az ehhez a férfi felé mutatott pár pillanatos kis fintor elárulhatja, hogy nem feltétlenül van ínyére a dolog. De hát, ha annyira nem tűr halasztást... Ám valóban, legyen.*
- Elnézését kérem, kisasszony. Ígérem, igyekszem rövidre fogni ezt az úrral és mihamarabb visszatérek, hogy innen folytathassuk. Addigis, vendégem egy újabb italra, bármelyikből, ami csak megtetszene.
*Int is a pultos lánynak, Rahleezára mutatva és bólintva, hogy eme tényt vele is közölje azért.
Aztán, összeszedi magát, s italát egyelőre a pulton hagyva, kicsit azért odébb vonul a mélységivel. Csak pár lépésnyit, épp annyit, hogy azok a fülek ne hallják az elhangzóakat, akikre minden bizonnyal nem feltétlenül tartozik.*
- Hallgatlak. De most én kérem, hogy fogjuk rövidre. A hölgy igen ígéretesnek tűnik...
*Visszanéz a kereskedőnőre egy pillanatra, majd figyelme ismét Plev-é.*
- Több... Szempontból is. És remélem, megérted, hogy nem váratnám soká.
262. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:10:49
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:10:49
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Rahil, Rahleeza//
*Az ezer arany immár átkerült a pult túlsó oldalára, ráadásként a többi vendégük is mind megtalálta a maga számítását. A megnyitót innentől akár sikeres napnak is elkönyvelhetik és meg is dicsérné az itt dolgozókat, már ha az övéi volnának. Ez a kérdés ugyanis még mindig nem rendezett, ami itt a megnyitó napján még az átlagnál is idegesítőbb. Főleg annak fényében, mennyi bevételre tettek szert már most az első nap alatt.
Mivel Quinn elment teát főzni, Yumaru úr pedig fizetett így már nem fél attól, hogy esetleg belezavarhat valamibe és az egyetlen olyan személy felé indul akiről tudja, vagy legalábbis feltételezi, hogy üzleti tapasztalattal is rendelkezik. Ha nem azért meg csak magát tudja okolni. Hisz ő tette meg a hely igazgatójának tegnap méghozzá minden előzetes ismeret nélkül. Lassú léptekkel halad a pult fel majd leül Rahil és a számára még ismeretlen nő közelébe majd rövid biccentéssel jelez Naylenak és Trazrynsnak, hogy még mindig nem kell vele foglalkozniuk, de majd eljön az a pont is. Ami Rahleezát illeti még soha nem látta korábban egy kicsit belehallgat a beszélgetésükbe és nyugodtan tapasztalja, hogy a lány nem vendégként van jelen. Ez bonyolultabb ügy mintha csak italokért vagy egyik madárkájukért lenne itt ám a kuncsaftokkal szemben nem tartja meg tőle azt a bizonyos távolságot. A fizető vendégeknek nem szívesen avatkozik bele a szórakozásába.*
-Unalmasan. *Válaszol igazgatójuk helyett Rahleeza kérdésére majd Rahil felé fordul. Fejében most kezdi csak összeszámolni azon egyáltalán nem jámbor nők listáját akik eddig az életére törtek. Hogy mindezek után pont egy ilyen vállalkozásba kezdett az talán csak egy újabb pont az ostobaságai listáján.*
-Beszélnünk kell. *Szólítja meg végül a vöröst. Nem invitálja sehova és a barna hajút se zavarja arrébb. Úgy ül a bárnál mintha oda lenne szögezve. Elvégre nem egy nagy titokról van szó és aki itt van az úgyis talál jobb figyelni valót mint a mélységi csuklya alá való, most mégis szabadon mutogatott tekintete.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 15:11:48
//Rahil, Rahleeza//
*Az ezer arany immár átkerült a pult túlsó oldalára, ráadásként a többi vendégük is mind megtalálta a maga számítását. A megnyitót innentől akár sikeres napnak is elkönyvelhetik és meg is dicsérné az itt dolgozókat, már ha az övéi volnának. Ez a kérdés ugyanis még mindig nem rendezett, ami itt a megnyitó napján még az átlagnál is idegesítőbb. Főleg annak fényében, mennyi bevételre tettek szert már most az első nap alatt.
Mivel Quinn elment teát főzni, Yumaru úr pedig fizetett így már nem fél attól, hogy esetleg belezavarhat valamibe és az egyetlen olyan személy felé indul akiről tudja, vagy legalábbis feltételezi, hogy üzleti tapasztalattal is rendelkezik. Ha nem azért meg csak magát tudja okolni. Hisz ő tette meg a hely igazgatójának tegnap méghozzá minden előzetes ismeret nélkül. Lassú léptekkel halad a pult fel majd leül Rahil és a számára még ismeretlen nő közelébe majd rövid biccentéssel jelez Naylenak és Trazrynsnak, hogy még mindig nem kell vele foglalkozniuk, de majd eljön az a pont is. Ami Rahleezát illeti még soha nem látta korábban egy kicsit belehallgat a beszélgetésükbe és nyugodtan tapasztalja, hogy a lány nem vendégként van jelen. Ez bonyolultabb ügy mintha csak italokért vagy egyik madárkájukért lenne itt ám a kuncsaftokkal szemben nem tartja meg tőle azt a bizonyos távolságot. A fizető vendégeknek nem szívesen avatkozik bele a szórakozásába.*
-Unalmasan. *Válaszol igazgatójuk helyett Rahleeza kérdésére majd Rahil felé fordul. Fejében most kezdi csak összeszámolni azon egyáltalán nem jámbor nők listáját akik eddig az életére törtek. Hogy mindezek után pont egy ilyen vállalkozásba kezdett az talán csak egy újabb pont az ostobaságai listáján.*
-Beszélnünk kell. *Szólítja meg végül a vöröst. Nem invitálja sehova és a barna hajút se zavarja arrébb. Úgy ül a bárnál mintha oda lenne szögezve. Elvégre nem egy nagy titokról van szó és aki itt van az úgyis talál jobb figyelni valót mint a mélységi csuklya alá való, most mégis szabadon mutogatott tekintete.*
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.22 15:11:48
261. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:01:16
Üzenet elküldve: 2015-07-22 15:01:16
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség - pultnál//
*Intiath sosem hagyta ki az efféle ajánlatokat. Ezért is van jó pár szép és izgalmas emléke. Meg hát míg kalóz volt addig azon mondás szerint élte az életét, hogy ahány kikötő annyi asszony. Bár néha több asszony is volt egy kikötőben. De volt olyan is, hogy egy kikötőben egy asszony sem jött össze. Ez is benne van a pakliban. Viszont most igencsak jól kezdődik az este.*
-Kérem ne sérts meg, hogy magázódunk. Egyébként pedig ezt az estét a szertelenség elvében kívántam tölteni. Ezt pedig had álljam én.
*És le is tesz 11 aranyat Nayle Erisdar elé.*
*Intiath sosem hagyta ki az efféle ajánlatokat. Ezért is van jó pár szép és izgalmas emléke. Meg hát míg kalóz volt addig azon mondás szerint élte az életét, hogy ahány kikötő annyi asszony. Bár néha több asszony is volt egy kikötőben. De volt olyan is, hogy egy kikötőben egy asszony sem jött össze. Ez is benne van a pakliban. Viszont most igencsak jól kezdődik az este.*
-Kérem ne sérts meg, hogy magázódunk. Egyébként pedig ezt az estét a szertelenség elvében kívántam tölteni. Ezt pedig had álljam én.
*És le is tesz 11 aranyat Nayle Erisdar elé.
*1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409