Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 140 (2781. - 2800. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2800. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-12 15:06:08
Üzenet elküldve: 2019-05-12 15:06:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Főleg Mik//
– Meg. Nem várt eredménnyel. Ki mit várt, ugye. * Ingatja a fejét.*
~Én főleg arra vártam, hogy ne legyen dolgom ezzel az egésszel. De legalább nem voltunk a sűrűjében.~
– Vagy úgy. Akkor az úr inkább idegen a városban, mint én. És te régóta itt laksz? * Szeret magáról mesélni, de most már válaszokra vágyik, nem csak kérdésekre.*
– Ahogy gondoljátok, csak nehogy lába keljen a dobozkának, aztán rajtad verjék le. * Lát fantáziát a dobozos ötletben, de a működéséhez nagyon jó testőrség vagy nagyon rendes vendégek kellenek. Kész szerencse, hogy Svir nagyon rendes vendég szokott lenni. Olyan rendes, hogy felcsíp még egy pogácsát a sör mellé.*
– Jó napot! *Köszön a megjelenő leányzónak. Örül neki, mivel már kezdte azt hinni, hogy Miken kívül senki nincs a házban.*
– Igaz, igaz, nem kell mindenbe beleszólni. De a második sörrel még várjunk, nem kell elsietni. * A tenyerét mutatva int Miknek, hogy így is elhárítsa az ajánlatot.*
– Aztán úgy hallottam, hogy nem csak a fogadóval foglalkoztok itt. Kereskedő az uraság? *Érdeklődik ültében.*
– Meg. Nem várt eredménnyel. Ki mit várt, ugye. * Ingatja a fejét.*
~Én főleg arra vártam, hogy ne legyen dolgom ezzel az egésszel. De legalább nem voltunk a sűrűjében.~
– Vagy úgy. Akkor az úr inkább idegen a városban, mint én. És te régóta itt laksz? * Szeret magáról mesélni, de most már válaszokra vágyik, nem csak kérdésekre.*
– Ahogy gondoljátok, csak nehogy lába keljen a dobozkának, aztán rajtad verjék le. * Lát fantáziát a dobozos ötletben, de a működéséhez nagyon jó testőrség vagy nagyon rendes vendégek kellenek. Kész szerencse, hogy Svir nagyon rendes vendég szokott lenni. Olyan rendes, hogy felcsíp még egy pogácsát a sör mellé.*
– Jó napot! *Köszön a megjelenő leányzónak. Örül neki, mivel már kezdte azt hinni, hogy Miken kívül senki nincs a házban.*
– Igaz, igaz, nem kell mindenbe beleszólni. De a második sörrel még várjunk, nem kell elsietni. * A tenyerét mutatva int Miknek, hogy így is elhárítsa az ajánlatot.*
– Aztán úgy hallottam, hogy nem csak a fogadóval foglalkoztok itt. Kereskedő az uraság? *Érdeklődik ültében.*
2799. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-12 10:27:42
Üzenet elküldve: 2019-05-12 10:27:42
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Végre valahára végez a konyhai teendőkkel... legalábbis egy időre. Ugyan nem valami nagy szakácsmester, de az alapvető fogásokat viszonylag ehetően, sőt, néhányat egészen jól képes elkészíteni. Ilyen a nemzedékről nemzedékre örökített omlós tésztájú sajtospogácsa is, amiből még soha nem készített akkora adagot, mint a mai reggelen. Sajognak is a kezei a tésztagyúrástól, nincs hozzászokva még a munkához. Remélhetőleg a konyhára is hamarosan találnak majd személyzetet, de addig - egyelőre zokszó nélkül - teszi, amit a helyzet megkövetel.
Mielőtt a vendégeknek fenntartott térbe lépne, persze leveszi lisztes kötényét, lemossa kezeit, majd az egyik homályos tükörként is funkcionáló fémtálcán ellenőrzi is megjelenését. Kicsit zilált már a fonat, így inkább kibontja, és néhány mozdulattal elsimítja a kósza hajszálakat. Vet magára még egy pillantást a tálcában, ezúttal is elmulasztja észrevenni a homlokán keresztbe húzódó lisztcsíkot, elmosolyodik, majd a konyhából kilépve a pult irányába indul.*
- Szép napot! *Köszön minden jelenlévőnek vidáman, Miknek külön biccentve egy bajtársias mosoly kíséretében. Még nincsenek sokan, a fiú pedig láthatóan jól boldogul a pultos szerepében is, hiszen egyik vendég előtt sem árválkodik üresen a pohár. A kedélyes beszélgetést nem akarja megzavarni, inkább csendes szemlélődésbe kezd, hátha valamelyik asztalnál szükség van rá. Cha'yss felé is vet egy kedves, kérdő pillantást, hátha rendelne valamit.*
*Végre valahára végez a konyhai teendőkkel... legalábbis egy időre. Ugyan nem valami nagy szakácsmester, de az alapvető fogásokat viszonylag ehetően, sőt, néhányat egészen jól képes elkészíteni. Ilyen a nemzedékről nemzedékre örökített omlós tésztájú sajtospogácsa is, amiből még soha nem készített akkora adagot, mint a mai reggelen. Sajognak is a kezei a tésztagyúrástól, nincs hozzászokva még a munkához. Remélhetőleg a konyhára is hamarosan találnak majd személyzetet, de addig - egyelőre zokszó nélkül - teszi, amit a helyzet megkövetel.
Mielőtt a vendégeknek fenntartott térbe lépne, persze leveszi lisztes kötényét, lemossa kezeit, majd az egyik homályos tükörként is funkcionáló fémtálcán ellenőrzi is megjelenését. Kicsit zilált már a fonat, így inkább kibontja, és néhány mozdulattal elsimítja a kósza hajszálakat. Vet magára még egy pillantást a tálcában, ezúttal is elmulasztja észrevenni a homlokán keresztbe húzódó lisztcsíkot, elmosolyodik, majd a konyhából kilépve a pult irányába indul.*
- Szép napot! *Köszön minden jelenlévőnek vidáman, Miknek külön biccentve egy bajtársias mosoly kíséretében. Még nincsenek sokan, a fiú pedig láthatóan jól boldogul a pultos szerepében is, hiszen egyik vendég előtt sem árválkodik üresen a pohár. A kedélyes beszélgetést nem akarja megzavarni, inkább csendes szemlélődésbe kezd, hátha valamelyik asztalnál szükség van rá. Cha'yss felé is vet egy kedves, kérdő pillantást, hátha rendelne valamit.*
2798. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-12 08:48:19
Üzenet elküldve: 2019-05-12 08:48:19
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
*Az összeállítás hamar megvan, a kis tésztagombócok ízlésesen tálalva érkeznek az asztalhoz. A sör habja elég vastag, s kellemesen csapódik ki hűvössége a korsó oldalán. Bár fémpántos fakorsó, tán ez még inkább hozzájárul a zamatához.*
- Egészségére. *Biccent mosolyogva, majd immár az elhangzó válaszra figyel. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy egy kedélyes beszélgetés vehesse kezdetét, azonban mégsem zavarja a vendéget, hogy elkölthesse rendelését.*
- Valóban, uram. A robbanás óta kissé megváltoztak a körülmények. *Magyarázza.* A felkelés nem várt eredménnyel ért véget, ha úgy tetszik. *Kuncog fel kissé, mert neki aztán mindegy volt. Előtte sem volt semmije és jelenleg sincsen.*
- Chayss úr, wegtoreni. *Bólint.* Nem olyan régen érkezett a városba, sok terve van, segítek benne. *A megjegyzésre ismét felkuncog.* Kérem, akkor csak tegye az asztalra, van abban valami, amit mond, bár sajnos jelenleg *Körbefuttatja tekintetét a még üres ivón.* egyszerű dolgom van, hogy megszámoljam. De, ahogy gondolja. Mondhatjuk úgy is, hogy a bizalom az első. *Vonja meg a vállát, persze valójában nem gondolja így. A maga egyszerű életében saját magába vetett bizalom volt az egyetlen, ami életben tartotta az utcán.*
- Még most alakul ki a szisztéma. *Folytatja.* Hiszem, hogy a főnök mindent alaposan átgondol, bizonyára ennek is megvan a maga jelentősége, én nem kérdezek. *Mosolyog szelíden.* A kérdések mindig csak további kérdésekhez vezetnek. *Bólint, s ismét a pult törlésébe fog.*
- Ellenben a részeg emberes megjegyzése elgondolkodtatott. *Vakarja meg állát, majd halkan felnevet.*
- Esetleg ki is próbálhatnánk! *Könyököl előre a pultra vidám tekintettel.* Hozhatok még egyet? *Nevet fel.*
*Az összeállítás hamar megvan, a kis tésztagombócok ízlésesen tálalva érkeznek az asztalhoz. A sör habja elég vastag, s kellemesen csapódik ki hűvössége a korsó oldalán. Bár fémpántos fakorsó, tán ez még inkább hozzájárul a zamatához.*
- Egészségére. *Biccent mosolyogva, majd immár az elhangzó válaszra figyel. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy egy kedélyes beszélgetés vehesse kezdetét, azonban mégsem zavarja a vendéget, hogy elkölthesse rendelését.*
- Valóban, uram. A robbanás óta kissé megváltoztak a körülmények. *Magyarázza.* A felkelés nem várt eredménnyel ért véget, ha úgy tetszik. *Kuncog fel kissé, mert neki aztán mindegy volt. Előtte sem volt semmije és jelenleg sincsen.*
- Chayss úr, wegtoreni. *Bólint.* Nem olyan régen érkezett a városba, sok terve van, segítek benne. *A megjegyzésre ismét felkuncog.* Kérem, akkor csak tegye az asztalra, van abban valami, amit mond, bár sajnos jelenleg *Körbefuttatja tekintetét a még üres ivón.* egyszerű dolgom van, hogy megszámoljam. De, ahogy gondolja. Mondhatjuk úgy is, hogy a bizalom az első. *Vonja meg a vállát, persze valójában nem gondolja így. A maga egyszerű életében saját magába vetett bizalom volt az egyetlen, ami életben tartotta az utcán.*
- Még most alakul ki a szisztéma. *Folytatja.* Hiszem, hogy a főnök mindent alaposan átgondol, bizonyára ennek is megvan a maga jelentősége, én nem kérdezek. *Mosolyog szelíden.* A kérdések mindig csak további kérdésekhez vezetnek. *Bólint, s ismét a pult törlésébe fog.*
- Ellenben a részeg emberes megjegyzése elgondolkodtatott. *Vakarja meg állát, majd halkan felnevet.*
- Esetleg ki is próbálhatnánk! *Könyököl előre a pultra vidám tekintettel.* Hozhatok még egyet? *Nevet fel.*
2797. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-11 19:20:04
Üzenet elküldve: 2019-05-11 19:20:04
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mik//
– Remek.
~Vajon lett volna rossz választás?~
*Kérdi magában mosolyogva. Amíg Mikarr a rendelés elkészítésén dolgozik, addig Svir ültében nézelődik. Megállapítja, hogy a berendezés rendben van, de azért mintha hiányozna valami innen. Nem a madár, a csivitelés nélkül is jól meglenne, talán inkább a lányok, nem feltétlenül a régiek, elég, ha lányok. Sőt úriember és tisztes polgár lévén beéri előkelőbb társasággal is, mondjuk valakivel az asztalnál. A nézelődés végén megállapítja azt is, hogy Mikre sem panaszkodhat, mivel gyorsan dolgozik a legény. A színpadias mozdulatok egyelőre inkább mulattatják, mint zavarják, ő is hajlamos rájuk olykor-olykor.*
– Köszönöm! * A sör jól néz ki és a pogácsa is ehetőnek tűnik mellé, úgyhogy előre is jár a hála. Persze majd fizetni is fog, és ez nem is új elhatározás nála. Ahogy a bölcs ember mondta egyszer: a fizetség akkor jó, ha adják. Kézbe veszi a korsót és iszik a sörből, aztán felcsíp egy pogácsát, hogy azt kapja be. Sörrel rendben van.*
– Nem sértesz meg, de nem először. Igaz, hosszú távollét után érkeztem vissza nemrég. Amíg máshol jártam, addig átrendezték egy kicsit a várost, úgy látom. * Mikre néz. Bizonyára tudja, hogy Svir miről beszél. Nem túl bosszús a kényszerű átalakítás miatt, de nem is éljenzi.*
– Chayss úré a hely? Mikor vette át? *Közben máris az erszényében turkál aranyak után. Nem ezt a módját szokta meg a fizetésnek, de ahány ház, annyi szokás, ő pedig híresen jó alkalmazkodó is.*
– Kacifántos módját találtátok ki ennek, nem mondom. Ha valaki jól beiszik, az kétlem, hogy beletalál. * Ujjával megkocogtatja a tartót, amibe a pénzt kéne beleszámolja. Nem látszik rajta, hogy bosszús lenne emiatt, inkább csak furcsállja.*
– Így legalább annyit kapsz, amennyit tényleg adnak neked. *Bólogat. Máris talált valami jót a rendszerben.*
– Remek.
~Vajon lett volna rossz választás?~
*Kérdi magában mosolyogva. Amíg Mikarr a rendelés elkészítésén dolgozik, addig Svir ültében nézelődik. Megállapítja, hogy a berendezés rendben van, de azért mintha hiányozna valami innen. Nem a madár, a csivitelés nélkül is jól meglenne, talán inkább a lányok, nem feltétlenül a régiek, elég, ha lányok. Sőt úriember és tisztes polgár lévén beéri előkelőbb társasággal is, mondjuk valakivel az asztalnál. A nézelődés végén megállapítja azt is, hogy Mikre sem panaszkodhat, mivel gyorsan dolgozik a legény. A színpadias mozdulatok egyelőre inkább mulattatják, mint zavarják, ő is hajlamos rájuk olykor-olykor.*
– Köszönöm! * A sör jól néz ki és a pogácsa is ehetőnek tűnik mellé, úgyhogy előre is jár a hála. Persze majd fizetni is fog, és ez nem is új elhatározás nála. Ahogy a bölcs ember mondta egyszer: a fizetség akkor jó, ha adják. Kézbe veszi a korsót és iszik a sörből, aztán felcsíp egy pogácsát, hogy azt kapja be. Sörrel rendben van.*
– Nem sértesz meg, de nem először. Igaz, hosszú távollét után érkeztem vissza nemrég. Amíg máshol jártam, addig átrendezték egy kicsit a várost, úgy látom. * Mikre néz. Bizonyára tudja, hogy Svir miről beszél. Nem túl bosszús a kényszerű átalakítás miatt, de nem is éljenzi.*
– Chayss úré a hely? Mikor vette át? *Közben máris az erszényében turkál aranyak után. Nem ezt a módját szokta meg a fizetésnek, de ahány ház, annyi szokás, ő pedig híresen jó alkalmazkodó is.*
– Kacifántos módját találtátok ki ennek, nem mondom. Ha valaki jól beiszik, az kétlem, hogy beletalál. * Ujjával megkocogtatja a tartót, amibe a pénzt kéne beleszámolja. Nem látszik rajta, hogy bosszús lenne emiatt, inkább csak furcsállja.*
– Így legalább annyit kapsz, amennyit tényleg adnak neked. *Bólogat. Máris talált valami jót a rendszerben.*
2796. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-11 08:55:08
Üzenet elküldve: 2019-05-11 08:55:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
*Türelmesen várakozik az asztal mellett, addig nem fordul vissza, persze egy kissé hátrébb is lép, senki sem szereti, hogyha olvasás, vagy úgy egyáltalán bármi közben a nyakába lihegnek. Miután Svir elveszi az étel és itallapokat, azért körbefuttatja tekintetét az asztalokon. Talán, ha a férfi elmegy, eleve minden asztalra kiteszi, szépen rendben azokat az egyébként is stílusosan kötött bőr lapokat.*
- Számunkra öröm, uram! *Még, ha csak szívélyes és kedves megjegyzés, akkor is jól hangzik, s valójában így is van. Mik örül a munkának. Amint észreveszi, hogy az étlapok az asztalon koppannak azonnal felfigyel, majd a rendelést rögzíti elméjében.*
- Remek választás, máris hozom! *Maga is szereti azt a sört, kóstolta már, persze csak munka után és csak néhány kortyot. Szereti megízlelni a választékot, amit áruba bocsát, egyrészt, hogy legyen róla véleménye, másrészt pedig rosszat sem szeretne ajánlgatni. Ritmikusan hajtja meg magát, de már fordul is a pulthoz, ahol a pogácsát könnyedén összekészíti, hiszen ennek a fajta eleségnek az érdeme, hogy tartós, hosszabb utakhoz szolgál, így a tárolása is megfelelő sülési módja miatt. A söröskorsót a fahordó alá tartja, s színültig tölti, nem spórol semmit sem, szereti bőségesen adni, hogy a vendég elégedett legyen. A pogácsa egyszerű, de mondhatni díszes tányéron, színes keszkenőn helyezi el az egy adagot. A jókora korsót fülénél fogva emeli fel, a tányért a másik kezébe helyezve, teátrálisan kifordul, s az asztalra helyezi a rendelt italt és élelmet.*
- Kedves egészségére, uram. *Ezt követően visszaáll a pulthoz, s tekintve, hogy Svir az egyetlen vendég, be is próbálkozik egy kérdéssel, hátha a férfinak beszélgetni támadt kedve és nem csendben fogyasztana.*
- Ha meg nem sértem, először jár a városban, uram? *Kérdezi csendesen tisztogatva ismét kézbe véve egy poharat, miközben a pultra készíti a kasszának szánt tartót.* Amennyiben ízlik a sör és a pogácsa, kérem, csak az asztalra kihelyezett tartóban helyezze el az aranyat, közvetlenül Chayss úrnak. *Bólint mosolyogva. A pénz a főnöknek megy, hogy tovább oszthassa kedve szerint. Aztán a mosoly hangyányit szélesedik.*
- Nekem csak a borravalót, ha jár. *Kuncog fel, talán először itt tartózkodása során.* Természetesen vicceltem, uram, bocsásson meg. Szóval... először jár a városban? *Kérdezi immár komolyabb arccal.*
*Türelmesen várakozik az asztal mellett, addig nem fordul vissza, persze egy kissé hátrébb is lép, senki sem szereti, hogyha olvasás, vagy úgy egyáltalán bármi közben a nyakába lihegnek. Miután Svir elveszi az étel és itallapokat, azért körbefuttatja tekintetét az asztalokon. Talán, ha a férfi elmegy, eleve minden asztalra kiteszi, szépen rendben azokat az egyébként is stílusosan kötött bőr lapokat.*
- Számunkra öröm, uram! *Még, ha csak szívélyes és kedves megjegyzés, akkor is jól hangzik, s valójában így is van. Mik örül a munkának. Amint észreveszi, hogy az étlapok az asztalon koppannak azonnal felfigyel, majd a rendelést rögzíti elméjében.*
- Remek választás, máris hozom! *Maga is szereti azt a sört, kóstolta már, persze csak munka után és csak néhány kortyot. Szereti megízlelni a választékot, amit áruba bocsát, egyrészt, hogy legyen róla véleménye, másrészt pedig rosszat sem szeretne ajánlgatni. Ritmikusan hajtja meg magát, de már fordul is a pulthoz, ahol a pogácsát könnyedén összekészíti, hiszen ennek a fajta eleségnek az érdeme, hogy tartós, hosszabb utakhoz szolgál, így a tárolása is megfelelő sülési módja miatt. A söröskorsót a fahordó alá tartja, s színültig tölti, nem spórol semmit sem, szereti bőségesen adni, hogy a vendég elégedett legyen. A pogácsa egyszerű, de mondhatni díszes tányéron, színes keszkenőn helyezi el az egy adagot. A jókora korsót fülénél fogva emeli fel, a tányért a másik kezébe helyezve, teátrálisan kifordul, s az asztalra helyezi a rendelt italt és élelmet.*
- Kedves egészségére, uram. *Ezt követően visszaáll a pulthoz, s tekintve, hogy Svir az egyetlen vendég, be is próbálkozik egy kérdéssel, hátha a férfinak beszélgetni támadt kedve és nem csendben fogyasztana.*
- Ha meg nem sértem, először jár a városban, uram? *Kérdezi csendesen tisztogatva ismét kézbe véve egy poharat, miközben a pultra készíti a kasszának szánt tartót.* Amennyiben ízlik a sör és a pogácsa, kérem, csak az asztalra kihelyezett tartóban helyezze el az aranyat, közvetlenül Chayss úrnak. *Bólint mosolyogva. A pénz a főnöknek megy, hogy tovább oszthassa kedve szerint. Aztán a mosoly hangyányit szélesedik.*
- Nekem csak a borravalót, ha jár. *Kuncog fel, talán először itt tartózkodása során.* Természetesen vicceltem, uram, bocsásson meg. Szóval... először jár a városban? *Kérdezi immár komolyabb arccal.*
2795. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-10 16:51:11
Üzenet elküldve: 2019-05-10 16:51:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Mik//
*Úgy látja és hallja, hogy van pultos, ez pedig jó. Mindig is utált várni a sörére, meg a nyakát nyújtogatni a személyzetet keresve. Viszont mindig is szerette, ha helyben a személyzet és hihető a sörcsapolás ígérete. Biccent az ifjúnak.*
– Jól van. *Azért nem fordul rögtön sarkon, tekintete elidőzik egy kicsit a berendezésen és Miken is. Nagyon régen járt már itt, szinte minden új, legfeljebb a madárcsiripelés lehet a régihez hasonló. Aztán mégis megfordul és egy a pulthoz közeli asztalt választ magának. Miatta ne koptassa a lábát a derék legény. Leül, lepakol, aztán megvárja, hogy a kezébe adják a kínálat listáját. Igazán elegáns megoldás, máshol csak krétával karcolják fel valahová a választékot, vagy még azt se.*
– Jól van Mik, köszönöm! *Gyorsan átfutja a választékot. Evett valamit reggelire, de nem sokat, úgyhogy kapóra jön neki, hogy a lányok helyett most már ételt adnak az intézményben. *
– Tölts nekem Jám sört és hozz mellé hamuban sült pogácsát is. * Mondja Mikarrnak. Az étlapot ezután az asztalra teszi, valószínűleg még kelleni fog, úgyhogy kár lenne visszaadnia.*
~Micsoda név ez a Jám bor! Ki a fene tudott ilyet kitalálni? Eddig nem láttam egy Jámot sem.~
*Megmosolyogja a gondolatot. Leveszi a kalapját is, az étlap mellé teszi az asztalra. Lassacskán szépen berendezkedik itt az asztalnál.*
*Úgy látja és hallja, hogy van pultos, ez pedig jó. Mindig is utált várni a sörére, meg a nyakát nyújtogatni a személyzetet keresve. Viszont mindig is szerette, ha helyben a személyzet és hihető a sörcsapolás ígérete. Biccent az ifjúnak.*
– Jól van. *Azért nem fordul rögtön sarkon, tekintete elidőzik egy kicsit a berendezésen és Miken is. Nagyon régen járt már itt, szinte minden új, legfeljebb a madárcsiripelés lehet a régihez hasonló. Aztán mégis megfordul és egy a pulthoz közeli asztalt választ magának. Miatta ne koptassa a lábát a derék legény. Leül, lepakol, aztán megvárja, hogy a kezébe adják a kínálat listáját. Igazán elegáns megoldás, máshol csak krétával karcolják fel valahová a választékot, vagy még azt se.*
– Jól van Mik, köszönöm! *Gyorsan átfutja a választékot. Evett valamit reggelire, de nem sokat, úgyhogy kapóra jön neki, hogy a lányok helyett most már ételt adnak az intézményben. *
– Tölts nekem Jám sört és hozz mellé hamuban sült pogácsát is. * Mondja Mikarrnak. Az étlapot ezután az asztalra teszi, valószínűleg még kelleni fog, úgyhogy kár lenne visszaadnia.*
~Micsoda név ez a Jám bor! Ki a fene tudott ilyet kitalálni? Eddig nem láttam egy Jámot sem.~
*Megmosolyogja a gondolatot. Leveszi a kalapját is, az étlap mellé teszi az asztalra. Lassacskán szépen berendezkedik itt az asztalnál.*
2794. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:22:04
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:22:04
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Chayss//
*Amint lepakol, s kissé összeszedi magát, megmosakszik, nem is tétlenkedik tovább. Igazság szerint ez az egész nem tart talán tovább néhány percnél, azonnal szeretne jelenteni, kötelességének érzi. Kissé megigazgatja ruházatát, amire már igencsak ráférne a csere. Talán ezt is megejti majd, ahogyan fizimiskáján sem ártana változtatni. Ebben Chayss segít neki, hisz megígérte, hogy kívülről, belülről alkalmassá teszi a kereskedésre, most Garrikh még inkább paraszt, mint kereskedő. Komótosan lépdel vissza a fogadó térbe, s tekintetét egyből a pult környékére emeli, ahol már messziről látja az őt köszöntő főnökét.*
- Adjanak az istenek! *Kurjantja el magát, aztán közelebb lép, s szó nélkül helyet foglal.* Soká vótam el, nem is mondanám, hogy megérte. *Sajnálkozva csóválja meg fejét, még kezeit is széttárja csalódottságában.* A szekér szinte tele, csupán, égy csomó gyógyfüvet tudtam eladni, mondjuk azon szép hasznunk lett. *Bólogat, mert igazság szerint azon az egy növényen valóban sokat keresett.*
- Emellett rendelést kaptam hangszerre és két kalandort útbaigazítottam, akik ide tartanak, bár már meg kellett volna érkezniük. *Vonja meg a vállát. Azt már észre sem veszi, hogy a köznyelvi szavak úgy gurulnak le szájáról, mintha mindig is így beszélt volna.*
- Kajabátam, ordítottam, de a kutya nem figye't oda rám. *Tárja szét ismét kezét nagy bánatában.* Osztán a hasznot, azt hová tehetem? Neked adjam? *Kérdezi zsebében kotorászva az erszény után.* A kocsit betótam a szín alá, ha gondolod, akkó útra kélek ösmét, de "másföldre" is el kell menjek hangszerér, ezen a piacon az biza nincs. *Foglalja össze mondandóját.*
*Amint lepakol, s kissé összeszedi magát, megmosakszik, nem is tétlenkedik tovább. Igazság szerint ez az egész nem tart talán tovább néhány percnél, azonnal szeretne jelenteni, kötelességének érzi. Kissé megigazgatja ruházatát, amire már igencsak ráférne a csere. Talán ezt is megejti majd, ahogyan fizimiskáján sem ártana változtatni. Ebben Chayss segít neki, hisz megígérte, hogy kívülről, belülről alkalmassá teszi a kereskedésre, most Garrikh még inkább paraszt, mint kereskedő. Komótosan lépdel vissza a fogadó térbe, s tekintetét egyből a pult környékére emeli, ahol már messziről látja az őt köszöntő főnökét.*
- Adjanak az istenek! *Kurjantja el magát, aztán közelebb lép, s szó nélkül helyet foglal.* Soká vótam el, nem is mondanám, hogy megérte. *Sajnálkozva csóválja meg fejét, még kezeit is széttárja csalódottságában.* A szekér szinte tele, csupán, égy csomó gyógyfüvet tudtam eladni, mondjuk azon szép hasznunk lett. *Bólogat, mert igazság szerint azon az egy növényen valóban sokat keresett.*
- Emellett rendelést kaptam hangszerre és két kalandort útbaigazítottam, akik ide tartanak, bár már meg kellett volna érkezniük. *Vonja meg a vállát. Azt már észre sem veszi, hogy a köznyelvi szavak úgy gurulnak le szájáról, mintha mindig is így beszélt volna.*
- Kajabátam, ordítottam, de a kutya nem figye't oda rám. *Tárja szét ismét kezét nagy bánatában.* Osztán a hasznot, azt hová tehetem? Neked adjam? *Kérdezi zsebében kotorászva az erszény után.* A kocsit betótam a szín alá, ha gondolod, akkó útra kélek ösmét, de "másföldre" is el kell menjek hangszerér, ezen a piacon az biza nincs. *Foglalja össze mondandóját.*
2793. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:04:02
Üzenet elküldve: 2019-05-10 12:04:02
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Garrikh//
*A Pinty tiszta és újra alkalmas vendégek fogadására, csak a raktár üres még, amellyel ezt megtehetnék, így lassan ideje feltölteni a készleteket és megnyitni újra a nagyközönség előtt, hogy ne csak magányos utazók vagy eltévedt vándorok térjenek be, hanem valódi élet költözzön a fogadóba.
Az igric az egyik félreeső asztalnál ülve könyvel, de valójában csak a számokat összesíti, hogy átláthassa, mire, mennyit kell költenie. A thargoknak is lassan fizetnie kell a következő bérleti díjat, de tervei szerint már nem sokáig marad ez így, ha bejönnek a számításai, akkor pár hónapon belül a Kereskedőház kezébe kerülhet a Pinty.
A félreeső asztalt a pult mellett az egyik ablaknál személyzeti asztallá nyilvánította, innen rálát a pultra, a konyha ajtajára, elég közel van a kandallóhoz és csaknem a teljes fogadóra rálát. Tökéletes hely egy tulajdonos számára.
Amikor Garrikh megérkezik, mosolyogva fogadja és hellyel kínálja maga előtt. Kíváncsi a fiúnak mit sikerült eladnia azokból az árukból, amelyeket elvitt magával. Nem nagy eredményt vár, de még a végén kiderülhet, hogy a kölyöknek van sütnivalója és nem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolni.*
- Nah, mit sikerült arannyá tenned? *Kérdi, ahogy becsukja a könyvét és félretolja a tintát és a pennát.*
*A Pinty tiszta és újra alkalmas vendégek fogadására, csak a raktár üres még, amellyel ezt megtehetnék, így lassan ideje feltölteni a készleteket és megnyitni újra a nagyközönség előtt, hogy ne csak magányos utazók vagy eltévedt vándorok térjenek be, hanem valódi élet költözzön a fogadóba.
Az igric az egyik félreeső asztalnál ülve könyvel, de valójában csak a számokat összesíti, hogy átláthassa, mire, mennyit kell költenie. A thargoknak is lassan fizetnie kell a következő bérleti díjat, de tervei szerint már nem sokáig marad ez így, ha bejönnek a számításai, akkor pár hónapon belül a Kereskedőház kezébe kerülhet a Pinty.
A félreeső asztalt a pult mellett az egyik ablaknál személyzeti asztallá nyilvánította, innen rálát a pultra, a konyha ajtajára, elég közel van a kandallóhoz és csaknem a teljes fogadóra rálát. Tökéletes hely egy tulajdonos számára.
Amikor Garrikh megérkezik, mosolyogva fogadja és hellyel kínálja maga előtt. Kíváncsi a fiúnak mit sikerült eladnia azokból az árukból, amelyeket elvitt magával. Nem nagy eredményt vár, de még a végén kiderülhet, hogy a kölyöknek van sütnivalója és nem olyan egyszerű, mint azt elsőre gondolni.*
- Nah, mit sikerült arannyá tenned? *Kérdi, ahogy becsukja a könyvét és félretolja a tintát és a pennát.*
2792. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-10 11:24:16
Üzenet elküldve: 2019-05-10 11:24:16
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 125
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Sokat nem időzik, korábbi tévedését orvosolván azonnal fordul, s saját magán nevetve indítja meg szekerét a megfelelő irányba. Sajnos roskadozik. Egy picit csalódott, hogy nem tudta áruját pénzzé tenni, de majd legközelebb, azért a világ nem törik össze. Chayss okos kereskedőnek tűnik, bizonyára meg fogja érteni, hogy ez most nem sikerült. Rövid útun igyekszik elérni a fogadóba, hátha máris más feladattal bíznák meg, mondjuk egy picit pihenne előtte, illetve inna is egy-két kortyot. Ha már ott van, akár fogyasztana is, reggel óta nem evett egy falatot sem. A maga által kínált árut természetesen nem dézsmálta, jó lesz az még majd másnak. Ő inkább valami sültfélére fogadna, ha éppen választania kellene. Ha egyéb feladata nem lesz, takarítási munkálatokba fog, talán szobáját is alakítja, viszont a megígért hangszert is meg kell keresnie, illetve be kell szereznie, nem okozhat csalódást egyetlen ügyfelének. A szegénynegyeden át halad, igyekezve figyelni mindenkire és mindenre, nem esne jól számára, ha még azt is be kéne jelentenie, hogy kirámolták a kocsiját menet közben. Megszaporázza lépteit, s a Pinty elé érve, a hátsó szín alá tolja szekerét, ahol már nem lehet látni az utcáról. Utána komótosan az előtérbe lép, s biccentve a felszolgálónak, akit még nem ismer, illetve az esetleges vendégeknek, azonnal szobájába indul, hogy kissé megtisztálkodjon. Hosszú volt a nap, ráfér a pihenés, talán ennyit még megengedhet magának, mielőtt Chayssnak jelent. Ha mindezzel megvolt, őt fogja megkeresni, talán már menet közben találkozik vele.*
2791. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-10 11:07:22
Üzenet elküldve: 2019-05-10 11:07:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Svir//
*Elmondható, hogy hamar megtalálja a közös hangot a többiekkel. Rénóék elfogadták, gyorsan tanul, nem mondható tapasztaltnak, de szeret dolgozni és még csak meg sem kéri az árát. Attól sem kell félni, hogy egyfolytában a száját jártatná, vagy ötleteket adna és agyalna, csak azt csinálja, amit mondanak és úgy, ahogyan kell. Egyszerű és csendes. Talán erre mondják azt, hogy a világot megváltani nem fogja, ellenben a szekeret akkor tolja, amikor kell, s akkor is húzza, ha azt mondják. A pult mögött áll, bár tiszta, mint a patyolat, mely egyébként a helyiség egészéről elmondható, de ettől függetlenül szokásához híven mindig talál rajta kivetnivalót, amit más észre sem venne talán, ő azonban törölgeti. Így van ez a poharakkal, agyagcsuprokkal is, a vendég úgy szereti, ha minden makulátlan, sokkal jobban esik az étel, jobban esik a pihenés, vagy akárcsak a szórakozás. Mikről elmondható, hogy örömmel csinálja. Olykor persze kilép szünetekben a Pinty elé, hogy egy-egy sodortat elszívjon, a maga laza testtartásában, akárha folyton ezt csinálná. Kissé talán életuntnak is tűnhet, pedig nem az, csak tudomásul veszi a jelenlegi helyzetét.
A betérő kalapos fickóra természetesen azonnal felfigyel, s az egyik pohárban szorgoskodó rongy megáll a kezében. Egy utolsó pillantást vet rá a fény felé tartva, majd komótosan helyezi fel a pult feletti tartóra, talppal felfelé. A rongyot vállára csapja, majd két tenyérrel a pulton támaszkodva szólal meg halkan.*
- Jó napot magának is! *Bólint semleges tekintettel, arcára kiülő halvány üdvözlő mosollyal.* Kérem, foglaljon helyet, s máris kimegyek. *Mutat az asztalok valamelyikére.* Csak ahová tetszik. *Biccent, s ha a férfi helyet foglal, kézhez ragad egy étel és egy itallapot, majd hóna alá csapva azt kisétál az asztalhoz, hogy kezében nyújtva azt Svir felé megejtse a kötelező köröket is.*
- Mik vagyok, a jelenlegi felszolgáló és pultos. Üdvözlöm szerény fogadónkban. *Mondja a nevét is, ha később szükség volna rá, akkor tudják szólítani. Persze a pultosra is hallgat, meg a "kérem" szóra is, nem szükséges nevét kiabálni, csak így valahogy sokkal természetesebb és kedvesebb.*
*Elmondható, hogy hamar megtalálja a közös hangot a többiekkel. Rénóék elfogadták, gyorsan tanul, nem mondható tapasztaltnak, de szeret dolgozni és még csak meg sem kéri az árát. Attól sem kell félni, hogy egyfolytában a száját jártatná, vagy ötleteket adna és agyalna, csak azt csinálja, amit mondanak és úgy, ahogyan kell. Egyszerű és csendes. Talán erre mondják azt, hogy a világot megváltani nem fogja, ellenben a szekeret akkor tolja, amikor kell, s akkor is húzza, ha azt mondják. A pult mögött áll, bár tiszta, mint a patyolat, mely egyébként a helyiség egészéről elmondható, de ettől függetlenül szokásához híven mindig talál rajta kivetnivalót, amit más észre sem venne talán, ő azonban törölgeti. Így van ez a poharakkal, agyagcsuprokkal is, a vendég úgy szereti, ha minden makulátlan, sokkal jobban esik az étel, jobban esik a pihenés, vagy akárcsak a szórakozás. Mikről elmondható, hogy örömmel csinálja. Olykor persze kilép szünetekben a Pinty elé, hogy egy-egy sodortat elszívjon, a maga laza testtartásában, akárha folyton ezt csinálná. Kissé talán életuntnak is tűnhet, pedig nem az, csak tudomásul veszi a jelenlegi helyzetét.
A betérő kalapos fickóra természetesen azonnal felfigyel, s az egyik pohárban szorgoskodó rongy megáll a kezében. Egy utolsó pillantást vet rá a fény felé tartva, majd komótosan helyezi fel a pult feletti tartóra, talppal felfelé. A rongyot vállára csapja, majd két tenyérrel a pulton támaszkodva szólal meg halkan.*
- Jó napot magának is! *Bólint semleges tekintettel, arcára kiülő halvány üdvözlő mosollyal.* Kérem, foglaljon helyet, s máris kimegyek. *Mutat az asztalok valamelyikére.* Csak ahová tetszik. *Biccent, s ha a férfi helyet foglal, kézhez ragad egy étel és egy itallapot, majd hóna alá csapva azt kisétál az asztalhoz, hogy kezében nyújtva azt Svir felé megejtse a kötelező köröket is.*
- Mik vagyok, a jelenlegi felszolgáló és pultos. Üdvözlöm szerény fogadónkban. *Mondja a nevét is, ha később szükség volna rá, akkor tudják szólítani. Persze a pultosra is hallgat, meg a "kérem" szóra is, nem szükséges nevét kiabálni, csak így valahogy sokkal természetesebb és kedvesebb.*
2790. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-09 20:47:39
Üzenet elküldve: 2019-05-09 20:47:39
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
*Lassan sétálva közelíti meg a fehér épületet. Mielőtt belépne az ajtaján megáll előtte, hogy jól megnézze magának. Nem csak a fogadót vizslatja, hanem a környékét is, mintha keresne valamit. Ezután – mintha nem talált volna semmit – az ajtóhoz lép és benyit a helyiségbe. Aki látja a belépő Svirt, az egy embert láthat kalapban, rendezett és tiszta, de nem új ruhákban. Egy-két fegyver is van nála, de egyik sincs a kezében, nincs miért ott lenniük. Arcán épp csak megjelent a reggeli borosta, a rajta ülő kifejezés pedig meglehetősen semleges. Belépés után természetesen végignéz a szobán, majd a pulthoz sétál, hogy ott álljon meg.*
– Jó napot! *Hangosan köszön, akár van valaki a pult mögött, akár nincs. A lényeg, hogy észrevegyék, anélkül ugyanis nem kerülhet tisztességes úton sörrel teli korsó a kezébe.*
– Jó napot! *Hangosan köszön, akár van valaki a pult mögött, akár nincs. A lényeg, hogy észrevegyék, anélkül ugyanis nem kerülhet tisztességes úton sörrel teli korsó a kezébe.*
2789. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-06 22:15:42
Üzenet elküldve: 2019-05-06 22:15:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Hajnali kódorgók//
- Nem kell gúnyolódni, egyszerű karéj cipó, meg valami hús bőven elég. * Legyint a fiú nagylelkűen, és már haladna is tovább, de úgy tűnik, hogy Latamie még szeretne valami fontosat mondani. A fenyegetésre összehúzza a szemeit. *
- Csak nem szégyellsz engem? * Teszi fel a kérdést, miközben a nőt méregeti. * Vagy az a Chays miatt van az egész? Igazából nem is érdekel. * Vonja meg a vállát az újabb kérdés után, és hirtelen mosolyra húzza a száját, igyekszik elkapni a nőt, és magához húzni egy gyors csókra. *
- Ha nem akarod, hogy a többiek tudják, tőlem nem fogják megtudni. Biztos van rá okod. * Nagyot sóhajt, ahogy elnéz a nő válla felett, akár sikerült a csók, akár nem. * De egy biztos. Ha meglátom, hogy az az önelégült bájgúnár bemegy a szobádba, vagy te az övébe, akkor egyszerűen levágom, mint egy állatot, mielőtt tovább állnék. Ez nem fenyegetés, csak gondoltam jobb, ha tudod. * Mélyen a nő szemébe néz, hogy lássa, ezt most nem viccből mondja, és komolyan gondolja. *
- Nem birtokollak, és nem is akarlak birtokolni. Szabad ember vagy, úgy és azzal élsz, akivel akarsz. De nem bírom azt az alakot, ilyen egyszerű.
* Ha ezek után továbbmennek a konyhába, akkor Pashtra úgy ül le, mintha mi sem történt volna, sem az előbb a folyosón, sem az előző éjszaka. A hagymát gyorsan hámozza meg, egyesek talán pazarlónak mondanák, a fiú inkább célszerűnek. Hamarabb végez, minthogy kicsípné a szemét az alattomos étel. Amit kell, azt fel is aprítja, és hamarosan elégedett tekintettel néz a tányérjára. *
- Remekül néz ki, és az illata is az. * Dicséri a nő főztjét őszintén, és tép magának a kenyérből is, és nagy lendülettel belefog az evésbe. Rég evett ilyen jót, bár a vaskorsóban jól főztek, de a fiú ritkán engedhette meg magának, hogy ott egyen, inkább inni járt oda. *
- Sokkal jobban főzöl, mint apám. * Teszi hozzá a dicséretet két harapás között. *
//Hajnali kódorgók//
- Nem kell gúnyolódni, egyszerű karéj cipó, meg valami hús bőven elég. * Legyint a fiú nagylelkűen, és már haladna is tovább, de úgy tűnik, hogy Latamie még szeretne valami fontosat mondani. A fenyegetésre összehúzza a szemeit. *
- Csak nem szégyellsz engem? * Teszi fel a kérdést, miközben a nőt méregeti. * Vagy az a Chays miatt van az egész? Igazából nem is érdekel. * Vonja meg a vállát az újabb kérdés után, és hirtelen mosolyra húzza a száját, igyekszik elkapni a nőt, és magához húzni egy gyors csókra. *
- Ha nem akarod, hogy a többiek tudják, tőlem nem fogják megtudni. Biztos van rá okod. * Nagyot sóhajt, ahogy elnéz a nő válla felett, akár sikerült a csók, akár nem. * De egy biztos. Ha meglátom, hogy az az önelégült bájgúnár bemegy a szobádba, vagy te az övébe, akkor egyszerűen levágom, mint egy állatot, mielőtt tovább állnék. Ez nem fenyegetés, csak gondoltam jobb, ha tudod. * Mélyen a nő szemébe néz, hogy lássa, ezt most nem viccből mondja, és komolyan gondolja. *
- Nem birtokollak, és nem is akarlak birtokolni. Szabad ember vagy, úgy és azzal élsz, akivel akarsz. De nem bírom azt az alakot, ilyen egyszerű.
* Ha ezek után továbbmennek a konyhába, akkor Pashtra úgy ül le, mintha mi sem történt volna, sem az előbb a folyosón, sem az előző éjszaka. A hagymát gyorsan hámozza meg, egyesek talán pazarlónak mondanák, a fiú inkább célszerűnek. Hamarabb végez, minthogy kicsípné a szemét az alattomos étel. Amit kell, azt fel is aprítja, és hamarosan elégedett tekintettel néz a tányérjára. *
- Remekül néz ki, és az illata is az. * Dicséri a nő főztjét őszintén, és tép magának a kenyérből is, és nagy lendülettel belefog az evésbe. Rég evett ilyen jót, bár a vaskorsóban jól főztek, de a fiú ritkán engedhette meg magának, hogy ott egyen, inkább inni járt oda. *
- Sokkal jobban főzöl, mint apám. * Teszi hozzá a dicséretet két harapás között. *
2788. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-06 14:02:33
Üzenet elküldve: 2019-05-06 14:02:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam kineveti a szenvedő nőt, pedig neki is fájdalmai vannak, még úgy is, hogy szerencsésnek mondható. A fejére mért ütés egészen letompította az érzékszerveit, és inkább érez tompa zsibbadást, mint valódi, éles, lüktető fájdalmat. Ettől függetlenül azért néha beszúr, és megfeszül a homloka, legalábbis olyan érzés. A felé érkező rúgást nemes egyszerűséggel a karjaival tompítja, nem is próbálja meg elkapni a felé lendülő lábat, vagy visszatámadni. Inkább nevet, ahogy feltápászkodik a földről. Kineveti Relaelt, tiszta szívéből, az erőszak ilyen közönséges és célra nem vezető formáját látva. *
- Mi értelme megtámadni valakit, ha aztán nem végzel vele? Mi értelme olyanra kezet emelni, aki láthatóan élvezetét leli abban, ha bántják, és fájdalmat okoznak neki? Nem tudod levezetni a haragodat sem, hiszen nincs, ami csillapítsa, nincs meg az az elégtétel, hogy jól helyben hagytál. Nem gondoltam, hogy ilyen közönséges lennél. * Biggyeszti el csalódottan a száját, de szemének csillogása elárulja, hogy csak incselkedik, direkt bosszantani akarja a másikat. Ettől függetlenül összeszedi magát, és elindul kifelé. Az ajtóból még visszafordul. *
- Köszönjük a szíves vendéglátást! Ha megnyitottak, okvetlenül benézek, hogy törlesszem a számlámat. Nyugodtan írják fel a fogyasztásunkat, Samonyr Talwakr nevére. További kellemes napot! * Még egy meghajlást is bemutat, teljesen illedelmes módon, a protokollnak megfelelően. Hangját is csak azért emeli fel, mert nem lát éppen olyat, akivel beszélhetne. ÉS a szavait is komolyan gondolja, szívesen jön majd vissza, hogy kifizesse a tartozását. A férfi nem szeretett soha senkinek sem tartozni, és most is időt kerítene arra, hogy itt hagyja a megfelelő összeget, de hát itt van a félelf, aki láthatóan menni akar innen, minél gyorsabban. *
- Kedvesem, csak utánad. * Áll félre az útból, hogy előre engedhesse a nőt. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Sam kineveti a szenvedő nőt, pedig neki is fájdalmai vannak, még úgy is, hogy szerencsésnek mondható. A fejére mért ütés egészen letompította az érzékszerveit, és inkább érez tompa zsibbadást, mint valódi, éles, lüktető fájdalmat. Ettől függetlenül azért néha beszúr, és megfeszül a homloka, legalábbis olyan érzés. A felé érkező rúgást nemes egyszerűséggel a karjaival tompítja, nem is próbálja meg elkapni a felé lendülő lábat, vagy visszatámadni. Inkább nevet, ahogy feltápászkodik a földről. Kineveti Relaelt, tiszta szívéből, az erőszak ilyen közönséges és célra nem vezető formáját látva. *
- Mi értelme megtámadni valakit, ha aztán nem végzel vele? Mi értelme olyanra kezet emelni, aki láthatóan élvezetét leli abban, ha bántják, és fájdalmat okoznak neki? Nem tudod levezetni a haragodat sem, hiszen nincs, ami csillapítsa, nincs meg az az elégtétel, hogy jól helyben hagytál. Nem gondoltam, hogy ilyen közönséges lennél. * Biggyeszti el csalódottan a száját, de szemének csillogása elárulja, hogy csak incselkedik, direkt bosszantani akarja a másikat. Ettől függetlenül összeszedi magát, és elindul kifelé. Az ajtóból még visszafordul. *
- Köszönjük a szíves vendéglátást! Ha megnyitottak, okvetlenül benézek, hogy törlesszem a számlámat. Nyugodtan írják fel a fogyasztásunkat, Samonyr Talwakr nevére. További kellemes napot! * Még egy meghajlást is bemutat, teljesen illedelmes módon, a protokollnak megfelelően. Hangját is csak azért emeli fel, mert nem lát éppen olyat, akivel beszélhetne. ÉS a szavait is komolyan gondolja, szívesen jön majd vissza, hogy kifizesse a tartozását. A férfi nem szeretett soha senkinek sem tartozni, és most is időt kerítene arra, hogy itt hagyja a megfelelő összeget, de hát itt van a félelf, aki láthatóan menni akar innen, minél gyorsabban. *
- Kedvesem, csak utánad. * Áll félre az útból, hogy előre engedhesse a nőt. *
2787. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-06 00:50:40
Üzenet elküldve: 2019-05-06 00:50:40
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//A Pinty csalogató éneke//
- Remek! *Csapja össze tenyerét elégedetten Mik válaszára. Örül, hogy ilyen könnyedén ment a kölyök beszervezése, nem gondolta, hogy hamar találnak majd munkaerőt, s lám, már kettőt is begyűjtött, bár a lány még nem válaszolt.*
- És te? *Kérdi Isannte felé fordítva sárga tekintetét.
Az igenlő válaszra a lánytól újabb elégedett mosolyt villant, s mivel mindketten már tudnak is kezdeni, nagyon megkönnyebbül. Nyikhaj és Reeno már elég fáradtak és biztosan morgolódnak is amiatt, hogy velük takaríttatta ki a Pintyet, amit tökéletesen meg is ért, hisz nem azért lettek felfogadva. Jót fog tenni nekik egy kis pihenés és lazítás.*
- Rendezkedjetek be és kezdjetek is neki, ha gondoljátok. *Mondja a kérdésekre a kezdést illetően. Üres szoba van egyelőre elég fent, nem lesz gond a saját terekkel. Isannte kérdésén előbb meglepődik, neki egyáltalán nem hiányoznak a növények, de be kell látnia, neki ehhez nincs érzéke.*
- Dehogy, nyugodtan. *Mondja gyorsan, semmi baja nincs a virágokkal és egyéb gazokkal, állítólag otthonosabbá teszik a helyiségeket.*
- Ha szeretnéd, a fogadóba is tehetsz párat, tudod, hogy kellemesebb legyen. Most elég kies. *Néz körbe az üres kocsmán és az üres kalitkákon.*
- Örülök, hogy ilyen gyorsan és könnyen megalkudunk, remélem, sokáig és jól fogunk együttműködni. Kérlek, ha bármi baj van, forduljatok hozzám bizalommal. *Teszi mellkasára kezét, ahogy Mikre és Isanntére néz.*
- Ha visszajöttek, bemutatom majd nektek a társaimat is. Egy vörös hajú, egzotikus kinézetű nő és egy kölyökképű harcos, aki általában vele van. Meg egy wegtoreni veterán, szakállas, rossz arcú fickó, de a szíve aranyból van. *Írja le nekik Latamie-t, Pasht és Denjaart.*
- És egy másik fiatal kölyök, ízes beszéddel, ő a mi kis piacosunk, éppen most is kint árul. *Csapja még hozzá Garrikh-ot is, hogy ki ne maradjon.*
- Menjetek csak, dologra és hamarosan újranyitjuk és felvirágoztatjuk ezt a helyet. *Búcsúzik széles mosollyal.*
- Remek! *Csapja össze tenyerét elégedetten Mik válaszára. Örül, hogy ilyen könnyedén ment a kölyök beszervezése, nem gondolta, hogy hamar találnak majd munkaerőt, s lám, már kettőt is begyűjtött, bár a lány még nem válaszolt.*
- És te? *Kérdi Isannte felé fordítva sárga tekintetét.
Az igenlő válaszra a lánytól újabb elégedett mosolyt villant, s mivel mindketten már tudnak is kezdeni, nagyon megkönnyebbül. Nyikhaj és Reeno már elég fáradtak és biztosan morgolódnak is amiatt, hogy velük takaríttatta ki a Pintyet, amit tökéletesen meg is ért, hisz nem azért lettek felfogadva. Jót fog tenni nekik egy kis pihenés és lazítás.*
- Rendezkedjetek be és kezdjetek is neki, ha gondoljátok. *Mondja a kérdésekre a kezdést illetően. Üres szoba van egyelőre elég fent, nem lesz gond a saját terekkel. Isannte kérdésén előbb meglepődik, neki egyáltalán nem hiányoznak a növények, de be kell látnia, neki ehhez nincs érzéke.*
- Dehogy, nyugodtan. *Mondja gyorsan, semmi baja nincs a virágokkal és egyéb gazokkal, állítólag otthonosabbá teszik a helyiségeket.*
- Ha szeretnéd, a fogadóba is tehetsz párat, tudod, hogy kellemesebb legyen. Most elég kies. *Néz körbe az üres kocsmán és az üres kalitkákon.*
- Örülök, hogy ilyen gyorsan és könnyen megalkudunk, remélem, sokáig és jól fogunk együttműködni. Kérlek, ha bármi baj van, forduljatok hozzám bizalommal. *Teszi mellkasára kezét, ahogy Mikre és Isanntére néz.*
- Ha visszajöttek, bemutatom majd nektek a társaimat is. Egy vörös hajú, egzotikus kinézetű nő és egy kölyökképű harcos, aki általában vele van. Meg egy wegtoreni veterán, szakállas, rossz arcú fickó, de a szíve aranyból van. *Írja le nekik Latamie-t, Pasht és Denjaart.*
- És egy másik fiatal kölyök, ízes beszéddel, ő a mi kis piacosunk, éppen most is kint árul. *Csapja még hozzá Garrikh-ot is, hogy ki ne maradjon.*
- Menjetek csak, dologra és hamarosan újranyitjuk és felvirágoztatjuk ezt a helyet. *Búcsúzik széles mosollyal.*
2786. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-05 23:13:53
Üzenet elküldve: 2019-05-05 23:13:53
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sikerként könyvelheti el, hogy penge nem hatol húsba. Még nagyobb sikerként, hogy nem az övébe. Kevésbé pedig azt a válaszreakciót, amivel Samonyr védi ki a támadását. Bár Relael sokat fejlődött a thargok között, de nem eleget ahhoz, hogy teljesen megtagadhassa múltját. Finom keze nem erős ökölcsapásokra lett kitalálva, vagy szoktatva, így érthető, hogy a következő pillanatban, amint a csont csontot ér, egy fájdalmas kiáltás hagyja el a száját.*
- A BÜDÖS PICSÁBA!
*Másik kezét rögtön csuklójához szorítja. Ökölbe szorított kézfeje ellazul, közben maga elé emeli, de nem nézegeti, mert arca egyelőre a fájdalomtól eltorzulva feszül meg.*
- Baszd meg! Baszdmegbaszdmegbaszdmeg!
*Nagy levegőt vesz, miközben kézfejéből lassan alkarján át egészen a válláig végigszalad a fájdalom, majd elcsitul és megmarad csupán a centrumban. Mivel Relael még kissé puhány lány, ezért remeg is a megerőltetéstől és a kínoktól.*
- Ó hogy kúrnád seggbe magad a kardoddal!
*Sziszegi orra alatt, miközben tekintetével képes lenne megölni a férfit. Centinként hámozná le önelégült képéről a bőrt. Ezen a gyűlöleten még az egykori nemes hízelgő szavai sem segítenek, sőt, talán inkább csak rontanak rajta. Hiszen Samonyr elismerése számára tökéletesen értéktelen.
Azután lassan, szépen fokozatosan arca ellazul. Nemes egyszerűséggel röhögi ki Samonyrt a vallomása közben.*
- Én viszont megközelítőleg sem. Még csak nem is kedvellek. De féltened sem kell, édes.
*Egész fogsoros vigyora közben szinte hallható, ahogy fogai egymásnak koccannak és csikorogva mozdulnak el egymáson. Oda és vissza. Bár tagadja, de tudja, hogy Samonyrnak igaza van. Még nem tart ott, ahol a férfi, bár már elindult abba az irányba, ez viszont könnyen felgyorsítható lenne általa is.
Hirtelen ötlettől vezérelve széles mosollyal arcán teljes erőből lendíti meg lábát, hogy lábfejével egyenesen Samonyr bordáit célozza meg. Két opciót kapott, de jobbnak látta egy harmadikat csinálni, ami véleménye szerint szórakoztatóbb. Számára mindenképpen.*
- Még mindig nem kérek a jó tanácsaidból, szóval ne fárassz velük.
*Ha sikerrel járt, akkor még örömmel bele is tapos a férfi gyomrába.*
- Na, kapard végre össze magad és menjünk innen!
*Jóval komolyabb, szigorú és gyanakvó pillantással néz körbe a fogadóban. Már szinte teljesen biztos abban, hogy nem jöhetnek ide vissza többet. Vagy igen, de nem fogják őket szívesen látni.*
- A piacra.
*Teszi még hozzá, ha nem volna egyértelmű.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.05 23:20:38
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Sikerként könyvelheti el, hogy penge nem hatol húsba. Még nagyobb sikerként, hogy nem az övébe. Kevésbé pedig azt a válaszreakciót, amivel Samonyr védi ki a támadását. Bár Relael sokat fejlődött a thargok között, de nem eleget ahhoz, hogy teljesen megtagadhassa múltját. Finom keze nem erős ökölcsapásokra lett kitalálva, vagy szoktatva, így érthető, hogy a következő pillanatban, amint a csont csontot ér, egy fájdalmas kiáltás hagyja el a száját.*
- A BÜDÖS PICSÁBA!
*Másik kezét rögtön csuklójához szorítja. Ökölbe szorított kézfeje ellazul, közben maga elé emeli, de nem nézegeti, mert arca egyelőre a fájdalomtól eltorzulva feszül meg.*
- Baszd meg! Baszdmegbaszdmegbaszdmeg!
*Nagy levegőt vesz, miközben kézfejéből lassan alkarján át egészen a válláig végigszalad a fájdalom, majd elcsitul és megmarad csupán a centrumban. Mivel Relael még kissé puhány lány, ezért remeg is a megerőltetéstől és a kínoktól.*
- Ó hogy kúrnád seggbe magad a kardoddal!
*Sziszegi orra alatt, miközben tekintetével képes lenne megölni a férfit. Centinként hámozná le önelégült képéről a bőrt. Ezen a gyűlöleten még az egykori nemes hízelgő szavai sem segítenek, sőt, talán inkább csak rontanak rajta. Hiszen Samonyr elismerése számára tökéletesen értéktelen.
Azután lassan, szépen fokozatosan arca ellazul. Nemes egyszerűséggel röhögi ki Samonyrt a vallomása közben.*
- Én viszont megközelítőleg sem. Még csak nem is kedvellek. De féltened sem kell, édes.
*Egész fogsoros vigyora közben szinte hallható, ahogy fogai egymásnak koccannak és csikorogva mozdulnak el egymáson. Oda és vissza. Bár tagadja, de tudja, hogy Samonyrnak igaza van. Még nem tart ott, ahol a férfi, bár már elindult abba az irányba, ez viszont könnyen felgyorsítható lenne általa is.
Hirtelen ötlettől vezérelve széles mosollyal arcán teljes erőből lendíti meg lábát, hogy lábfejével egyenesen Samonyr bordáit célozza meg. Két opciót kapott, de jobbnak látta egy harmadikat csinálni, ami véleménye szerint szórakoztatóbb. Számára mindenképpen.*
- Még mindig nem kérek a jó tanácsaidból, szóval ne fárassz velük.
*Ha sikerrel járt, akkor még örömmel bele is tapos a férfi gyomrába.*
- Na, kapard végre össze magad és menjünk innen!
*Jóval komolyabb, szigorú és gyanakvó pillantással néz körbe a fogadóban. Már szinte teljesen biztos abban, hogy nem jöhetnek ide vissza többet. Vagy igen, de nem fogják őket szívesen látni.*
- A piacra.
*Teszi még hozzá, ha nem volna egyértelmű.*
A hozzászólás írója (Relael Ellerin lae'Natar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.05.05 23:20:38
2785. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-05 22:44:01
Üzenet elküldve: 2019-05-05 22:44:01
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 138
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//A kincs nyomában//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Valóban nem érdekli az a férfit, hogy a nő mennyi örömét lelte az előző csókban. Igazából Sam számára se volt túl örömteli, de nem is állt szándékában semmi ilyesmi. Csak önfeledten el akarta engedni magát, hagyni a testének, hogy bármit megtegyen, következmények nélkül.
A hosszú monológ után a nőnek nincs nehéz dolga. Bár Samonyren látszik, hogy valóban képes megtenni mindazt, amiről beszélt, és nem puszta fenyegetésnek, vagy blöffnek szánta. A felé lendülő ököl nem éri váratlanul a férfit, bár menekülni nem tud előle, főleg azért, mert szorosan fogják a csuklóját, és amúgy se tanult ilyen helyzetekben mit tenni. Egyetlen dolog jut eszébe, és ezt is választja, mint járható út. Behúzza a nyakát, és megfejeli Relael öklét, így elkerülve a törött orrot, és a monoklit. Inkább a homloka közepén éri az ütés, amitől megszédül, és elkezd oldalra dőlni, miközben nevet, hangosan. A földet érés nem egyszerű, meg is harapja a nyelvét, de ez se veszi kedvét. A hátára fordul, és úgy néz fel a nőre. *
- Látod? Ezért szeretlek annyira, ezért választottalak téged. Te tudod, hogy ahhoz, hogy valakit megmentsünk, néha fájdalmat kell okozzunk neki. Tudod, hogy létezik a nagyobb jó, a kisebbik rossz, és hogy ezek olyan dolgok, nevezhetjük őket ideáloknak, vagy eszméknek, amik áldozatokkal járnak. Nem féltél elcsúfítani az arcom, ha az csak egy ideig néz ki úgy, ha cserébe megmentheted az ujjam, és egy undorító sebtől óvhatsz vele. Nem csak gyönyörű vagy, Relael, de okos is, egy olyan nő, aki nem fél cselekedni. * A beszéd közben szája sarkában kis vér csordogál, elharapott nyelvének hagyatéka. Ugyan fájdalmas, de mégis olyan érzés ez, aminek hála biztos lehet abban, hogy él. Van nála épp elég zöld ital, amivel elállíthatja a vérzést, és begyógyíthatja a sebet, de egyelőre feleslegesnek érzi a dolgot. Inkább elkeni a szája szélén a sebet, egy féloldalas vigyort indítva a füle felé. *
- Szeretlek Rel, még soha senkit nem szerettem ennyire. Ezért próbáltalak ellökni magamtól, mert félek, hogy megrontalak, hogy lehúzlak abba a tátongó szakadékba, aminek az alján egyedül üldögélek már mióta. Félek, hogy az őrületem megfertőz, és tönkretesz. Fuss, menekülj, ha nem akarsz úgy járni, mint én. * Kéri halkan, de testbeszéde teljesen másról árulkodik. Kinyújtja felé a kezét, mintha csak kérné, hogy vagy csatlakozzon hozzá a földön, vagy húzza fel magához, ez nem derül ki egyértelműen. De tekintete egyértelműen kéri, hogy ne menjen, ne hagyja itt magára. *
- Hátra se nézz, és ne keress többet, ne válaszolj a leveleimre, ha boldog akarsz lenni. Én nem adhatom meg neked a normális életet, a boldog lezárást. Mellettem rövid, de annál tartalmasabb élet várna rád, de csúnya lenne a vége. * Megcsóválja a fejét, és halkan felkuncog. *
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
* Valóban nem érdekli az a férfit, hogy a nő mennyi örömét lelte az előző csókban. Igazából Sam számára se volt túl örömteli, de nem is állt szándékában semmi ilyesmi. Csak önfeledten el akarta engedni magát, hagyni a testének, hogy bármit megtegyen, következmények nélkül.
A hosszú monológ után a nőnek nincs nehéz dolga. Bár Samonyren látszik, hogy valóban képes megtenni mindazt, amiről beszélt, és nem puszta fenyegetésnek, vagy blöffnek szánta. A felé lendülő ököl nem éri váratlanul a férfit, bár menekülni nem tud előle, főleg azért, mert szorosan fogják a csuklóját, és amúgy se tanult ilyen helyzetekben mit tenni. Egyetlen dolog jut eszébe, és ezt is választja, mint járható út. Behúzza a nyakát, és megfejeli Relael öklét, így elkerülve a törött orrot, és a monoklit. Inkább a homloka közepén éri az ütés, amitől megszédül, és elkezd oldalra dőlni, miközben nevet, hangosan. A földet érés nem egyszerű, meg is harapja a nyelvét, de ez se veszi kedvét. A hátára fordul, és úgy néz fel a nőre. *
- Látod? Ezért szeretlek annyira, ezért választottalak téged. Te tudod, hogy ahhoz, hogy valakit megmentsünk, néha fájdalmat kell okozzunk neki. Tudod, hogy létezik a nagyobb jó, a kisebbik rossz, és hogy ezek olyan dolgok, nevezhetjük őket ideáloknak, vagy eszméknek, amik áldozatokkal járnak. Nem féltél elcsúfítani az arcom, ha az csak egy ideig néz ki úgy, ha cserébe megmentheted az ujjam, és egy undorító sebtől óvhatsz vele. Nem csak gyönyörű vagy, Relael, de okos is, egy olyan nő, aki nem fél cselekedni. * A beszéd közben szája sarkában kis vér csordogál, elharapott nyelvének hagyatéka. Ugyan fájdalmas, de mégis olyan érzés ez, aminek hála biztos lehet abban, hogy él. Van nála épp elég zöld ital, amivel elállíthatja a vérzést, és begyógyíthatja a sebet, de egyelőre feleslegesnek érzi a dolgot. Inkább elkeni a szája szélén a sebet, egy féloldalas vigyort indítva a füle felé. *
- Szeretlek Rel, még soha senkit nem szerettem ennyire. Ezért próbáltalak ellökni magamtól, mert félek, hogy megrontalak, hogy lehúzlak abba a tátongó szakadékba, aminek az alján egyedül üldögélek már mióta. Félek, hogy az őrületem megfertőz, és tönkretesz. Fuss, menekülj, ha nem akarsz úgy járni, mint én. * Kéri halkan, de testbeszéde teljesen másról árulkodik. Kinyújtja felé a kezét, mintha csak kérné, hogy vagy csatlakozzon hozzá a földön, vagy húzza fel magához, ez nem derül ki egyértelműen. De tekintete egyértelműen kéri, hogy ne menjen, ne hagyja itt magára. *
- Hátra se nézz, és ne keress többet, ne válaszolj a leveleimre, ha boldog akarsz lenni. Én nem adhatom meg neked a normális életet, a boldog lezárást. Mellettem rövid, de annál tartalmasabb élet várna rád, de csúnya lenne a vége. * Megcsóválja a fejét, és halkan felkuncog. *
2784. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-05 11:01:10
Üzenet elküldve: 2019-05-05 11:01:10
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//A Pinty csalogató éneke//
*A pozitív fogadtatásra széles mosollyal válaszol, Cha'yss további szavait pedig figyelemmel hallgatja végig. Nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű dolga lesz, de úgy tűnik, tulajdonképp már az övé is a munka. Persze megfordul a fejében, hogy ami könnyen jön, arról általában később szoktak kiderülni a kellemetlen részletek, de nem olyan rosszmájú, hogy egyből a hibát keresse.
Kezet nyújt Mikarrnak is, miután bemutatják neki.*
- Isannte. *Szűk családi körön kívül nem igazán kedveli a becézgetést, így ha már adódik, megragadja az alkalmat, hogy ezt tisztázza.* - És úgy lesz! *Folytatja egy kedves mosoly kíséretében, hogy azért ne tűnjön túlságosan karótnyeltnek. Eztán tekintete visszatér leendőbeli munkaadójára, kit akarva-akaratlanul is sokkal jobban megfigyel, mint a másik férfit. Újból azon jár az esze, vajon hol hibádzik a történet, de amikor elhangzik, hogy megtarthatja a borravalót, minden kétsége elszáll.*
- Igazából már ma is tudok kezdeni, ha arról van szó. *Húzza ki magát büszkén és boldogan, hisz egyelőre úgy tűnik, nagyon is megérte vállalni a kockázatot, és eljönni ma a Pintybe. Az egyetlen kellemetlen részlet a szobák takarítása, de Cha'yss szavaiból úgy tűnik, ez nem lesz sokáig az ő feladata... addig pedig majd Mikkel "osztozkodnak" a munkán. ~Hát persze...~ Már látja is maga előtt, milyen egyenlően és igazságosan fogja szétosztani kettejük között a felmerülő feladatokat.*
- Részemről tökéletes! *Válaszol a mindent eldöntő kérdésre mosolyogva, majd jólesően pillant körbe a helyiségben. * - Gond lenne, ha néhány cserép növényt is költöztetnék a szobámba? * Teszi fel az ártatlan kérdést, reménykedve a gyors és igenleges válaszban.*
*A pozitív fogadtatásra széles mosollyal válaszol, Cha'yss további szavait pedig figyelemmel hallgatja végig. Nem gondolta volna, hogy ilyen egyszerű dolga lesz, de úgy tűnik, tulajdonképp már az övé is a munka. Persze megfordul a fejében, hogy ami könnyen jön, arról általában később szoktak kiderülni a kellemetlen részletek, de nem olyan rosszmájú, hogy egyből a hibát keresse.
Kezet nyújt Mikarrnak is, miután bemutatják neki.*
- Isannte. *Szűk családi körön kívül nem igazán kedveli a becézgetést, így ha már adódik, megragadja az alkalmat, hogy ezt tisztázza.* - És úgy lesz! *Folytatja egy kedves mosoly kíséretében, hogy azért ne tűnjön túlságosan karótnyeltnek. Eztán tekintete visszatér leendőbeli munkaadójára, kit akarva-akaratlanul is sokkal jobban megfigyel, mint a másik férfit. Újból azon jár az esze, vajon hol hibádzik a történet, de amikor elhangzik, hogy megtarthatja a borravalót, minden kétsége elszáll.*
- Igazából már ma is tudok kezdeni, ha arról van szó. *Húzza ki magát büszkén és boldogan, hisz egyelőre úgy tűnik, nagyon is megérte vállalni a kockázatot, és eljönni ma a Pintybe. Az egyetlen kellemetlen részlet a szobák takarítása, de Cha'yss szavaiból úgy tűnik, ez nem lesz sokáig az ő feladata... addig pedig majd Mikkel "osztozkodnak" a munkán. ~Hát persze...~ Már látja is maga előtt, milyen egyenlően és igazságosan fogja szétosztani kettejük között a felmerülő feladatokat.*
- Részemről tökéletes! *Válaszol a mindent eldöntő kérdésre mosolyogva, majd jólesően pillant körbe a helyiségben. * - Gond lenne, ha néhány cserép növényt is költöztetnék a szobámba? * Teszi fel az ártatlan kérdést, reménykedve a gyors és igenleges válaszban.*
2783. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-04 11:56:57
Üzenet elküldve: 2019-05-04 11:56:57
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Hajnali kódorgók//
*Nem kell sokat kutasson, hogy valami foga alá valót találjon. Pashtra is éhes, ami nem meglepő, s nem is átallja megemlíteni a dolgot. A kérdésre, elengedi a derékszíjat, s megfordulva méregeti egy pár pillanatig Pasht.*
- Hogyne, ötfogásos díszreggeli megfelel? *A gunyoros szavak mellett ott bujkál szája sarkában, abban a kezdeti mosoly ráncban, hogy igen, neki is készít valamit. Nem fordul meg dologra még, csak engedékeny sóhajt hallat.*
- Ha elárulod valakinek, én... *nyomaték kedvéért összehúzza szemeit.* ne akard megtudni, mit csinálok veled.
*Fenyegeti meg ujját ingatva a fiú felé. Hogy mit nem szabad elárulni, az éppen sejthető.
Pashtra csak láthatja, hogy legalább olyan magabiztosan keresi és adogatja kezébe a reggelinek szánt hozzávalókat.*
- Ezt tisztítsd meg nekem. *Löki oda a hagymát, hogy ne ő hullajtsa a könnyeket.*
- Ezt darabold össze. *Hangzanak az utasítások, s hamarosan gazdag rántotta illata tölti be a konyharészt, s szivárog ki az ajtó résén át.*
- Hmm... *Toppan be Nyikhaj, aki nyilván nem tudott visszaaludni, és az orra meg a korduló gyomra lehozta a konyhába.*
- Tessék, egyetek. *Tolja a kondért az asztal közepére. Ő maga nem szórakozik azzal, hogy tányérba szedje, csak villáért kotor, majd csak úgy az edényből lát neki.*
- Kösz Latamie. Jó az illata, mint mindig. *Nyikhaj már szedi is ki tányérba, hogy aztán el is hagyja a helyiséget. Valószínűleg a szobájában fogyasztja el inkább a reggelit, de Latamie erre egyáltalán nem kíváncsi, így meg sem kérdezi.*
- Na, ehető? *Néz Pashra, válaszra várva, de azért folytatja a reggelizést egyenesen az edényből. *
//Hajnali kódorgók//
*Nem kell sokat kutasson, hogy valami foga alá valót találjon. Pashtra is éhes, ami nem meglepő, s nem is átallja megemlíteni a dolgot. A kérdésre, elengedi a derékszíjat, s megfordulva méregeti egy pár pillanatig Pasht.*
- Hogyne, ötfogásos díszreggeli megfelel? *A gunyoros szavak mellett ott bujkál szája sarkában, abban a kezdeti mosoly ráncban, hogy igen, neki is készít valamit. Nem fordul meg dologra még, csak engedékeny sóhajt hallat.*
- Ha elárulod valakinek, én... *nyomaték kedvéért összehúzza szemeit.* ne akard megtudni, mit csinálok veled.
*Fenyegeti meg ujját ingatva a fiú felé. Hogy mit nem szabad elárulni, az éppen sejthető.
Pashtra csak láthatja, hogy legalább olyan magabiztosan keresi és adogatja kezébe a reggelinek szánt hozzávalókat.*
- Ezt tisztítsd meg nekem. *Löki oda a hagymát, hogy ne ő hullajtsa a könnyeket.*
- Ezt darabold össze. *Hangzanak az utasítások, s hamarosan gazdag rántotta illata tölti be a konyharészt, s szivárog ki az ajtó résén át.*
- Hmm... *Toppan be Nyikhaj, aki nyilván nem tudott visszaaludni, és az orra meg a korduló gyomra lehozta a konyhába.*
- Tessék, egyetek. *Tolja a kondért az asztal közepére. Ő maga nem szórakozik azzal, hogy tányérba szedje, csak villáért kotor, majd csak úgy az edényből lát neki.*
- Kösz Latamie. Jó az illata, mint mindig. *Nyikhaj már szedi is ki tányérba, hogy aztán el is hagyja a helyiséget. Valószínűleg a szobájában fogyasztja el inkább a reggelit, de Latamie erre egyáltalán nem kíváncsi, így meg sem kérdezi.*
- Na, ehető? *Néz Pashra, válaszra várva, de azért folytatja a reggelizést egyenesen az edényből. *
2782. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-03 00:19:19
Üzenet elküldve: 2019-05-03 00:19:19
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 409
OOC üzenetek: 84
Játékstílus: Vakmerő
//Másnap//
//Hajnali kódorgók//
* A fiú természetesen nem igyekezett, hogy mihamarabb induljanak. Bármilyen kényelmetlen is a hajó hideg, és kemény padlója, mégis Latamie testéhez simulva ez volt a legjobb éjszaka, amit az ifjú harcos eddigi élete során eltöltött. Természetesen ha a másik kívánta, akkor azt is engedte, hogy a mellkasán, vagy testének más részein pihenhessen, pihentesse a fejét. Hiába az izmos test, mégis csak kényelmesebb lehet, mint a fa. A kölyök nem sokat aludt, de azt mélyen, mert elég fárasztó napot tudhat maga mögött, és elég sok minden történt az elmúlt időszakban, amit szintén ki kellett pihennie.
A pintyhez érve, kezében Latamie ládájával türelmesen vár, amíg ajtót nyitnak nekik. Az este fényében az se érdekelné, ha órákat kellene így eltölteniük. Egyébként az arcán elégedett mosoly látszik, ha akarná se tudná titkolni, ahogy csillogó szemeit sem. Járása, és tartása is mintha valahogy más lenne, mint az előző nap, amikor maguk mögött hagyták a helyet. Ahogy Nyikhaj mellett elsétál befelé menet, még rá is kacsint a srácra, ami sokatmondó lehet. Ahogy leteszi a ládát, és Latamie elterül az ágyában, Pash már indulna is kifelé, hogy saját kis zugában pihenjen még pár órát, de az étel említésére gyomra ellentmondást nem tűrő módon kordul fel. *
- A reggeli jól hangzik. * Jegyzi meg, és nem zavarja, hogy ismét az övénél húzva kell kövesse a vörös hajú volt kalózt. Pedig külső szemlélő akár azt is hihetné, hogy mintegy pórázon húzza maga után a nő az engedelmes kutyáját. Persze amíg az elmúlt estéhez hasonló jutalomban részesül, addig nem bánja ezt a szerepet. *
- Összeütsz nekem is valamit? * Teszi fel a kérdést, mert a fiú nem egy konyhaművész, bár ezt Latamie már tapasztalhatta, amikor a hajón a fiúra és Nyikhajra bízták az étel készítését. * Azt hiszem ha eszünk, nekem be fog ütni a kajakóma. Remélem, hogy délutánig nem nagyon tart igényt senki a szolgálataimra.
* Jegyzi meg egy sóhajtás keretében. Hiába, érzi, hogy szemei szúrnak, és a szemhéja is egyre nehezebb. *
- Neked vannak terveid a mai nappal kapcsolatban? * Érdeklődik, hogy kicsit beszéljen is. Hangszíne kellemes, nem annyira hallatszódik belőle a fáradtság, mint amennyire logikusan kellene. *
//Hajnali kódorgók//
* A fiú természetesen nem igyekezett, hogy mihamarabb induljanak. Bármilyen kényelmetlen is a hajó hideg, és kemény padlója, mégis Latamie testéhez simulva ez volt a legjobb éjszaka, amit az ifjú harcos eddigi élete során eltöltött. Természetesen ha a másik kívánta, akkor azt is engedte, hogy a mellkasán, vagy testének más részein pihenhessen, pihentesse a fejét. Hiába az izmos test, mégis csak kényelmesebb lehet, mint a fa. A kölyök nem sokat aludt, de azt mélyen, mert elég fárasztó napot tudhat maga mögött, és elég sok minden történt az elmúlt időszakban, amit szintén ki kellett pihennie.
A pintyhez érve, kezében Latamie ládájával türelmesen vár, amíg ajtót nyitnak nekik. Az este fényében az se érdekelné, ha órákat kellene így eltölteniük. Egyébként az arcán elégedett mosoly látszik, ha akarná se tudná titkolni, ahogy csillogó szemeit sem. Járása, és tartása is mintha valahogy más lenne, mint az előző nap, amikor maguk mögött hagyták a helyet. Ahogy Nyikhaj mellett elsétál befelé menet, még rá is kacsint a srácra, ami sokatmondó lehet. Ahogy leteszi a ládát, és Latamie elterül az ágyában, Pash már indulna is kifelé, hogy saját kis zugában pihenjen még pár órát, de az étel említésére gyomra ellentmondást nem tűrő módon kordul fel. *
- A reggeli jól hangzik. * Jegyzi meg, és nem zavarja, hogy ismét az övénél húzva kell kövesse a vörös hajú volt kalózt. Pedig külső szemlélő akár azt is hihetné, hogy mintegy pórázon húzza maga után a nő az engedelmes kutyáját. Persze amíg az elmúlt estéhez hasonló jutalomban részesül, addig nem bánja ezt a szerepet. *
- Összeütsz nekem is valamit? * Teszi fel a kérdést, mert a fiú nem egy konyhaművész, bár ezt Latamie már tapasztalhatta, amikor a hajón a fiúra és Nyikhajra bízták az étel készítését. * Azt hiszem ha eszünk, nekem be fog ütni a kajakóma. Remélem, hogy délutánig nem nagyon tart igényt senki a szolgálataimra.
* Jegyzi meg egy sóhajtás keretében. Hiába, érzi, hogy szemei szúrnak, és a szemhéja is egyre nehezebb. *
- Neked vannak terveid a mai nappal kapcsolatban? * Érdeklődik, hogy kicsit beszéljen is. Hangszíne kellemes, nem annyira hallatszódik belőle a fáradtság, mint amennyire logikusan kellene. *
2781. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-01 11:29:25
Üzenet elküldve: 2019-05-01 11:29:25
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A Pinty csalogató éneke//
*Megismeri a lányt is, immár nevét is hallja, tekintettel arra, hogy bőséggel jut idejük majd még alaposabban megismerkedni, így nem szakítja meg a beszélgetés fonalát azzal, hogy közbekotyog. Persze ettől függetlenül mindent alaposan megszemlél és figyel, hiszen egy jó alkalmazott minden információt megjegyez, hogy a későbbiekben fel tudja használni akár a kollégák, akár a vendégek tekintetében. Nem bánja, hogy Isannte a számokkal jól boldogul, neki legalábbis annyira akkor nem kell. Az alapvető dolgokkal persze tisztában van, a mai világban, aki aranyat nem tud számolni, esélytelen, így ezt alaposan megtanulta. Az is igaz ugyan, hogy túl sokat nem kellett számolgatnia soha. Mikor rákerül a sor, Chayssra figyel, majd kurtán bólint. A beosztás és az ezért járó fizetség is tökéletes.*
- Rendben! *Bólint.* Mik. Megértettem, jó lesz. *Válaszol szűkszavúan, továbbra is halvány mosollyal a száján. Nem akarja túlgondolni, s a további beszélgetésbe sem akar belekontárkodni, az már a főnök és a lány dolga. Tisztába van azzal, hogy a lánynak magasabbak a kvalitásai, persze azzal is, hogy, ha balhéra kerül sor, abban viszont előrébb van. De jelenleg számára itt már nincs szó. Lassan feláll.*
- Ez esetben, ha megfelel, kezdenék is. Sok holmim nincs, lepakolnék és kezdenék a takarítással. *Szólal meg csendesen, s néz kérdőn Chayssra, persze ezúttal a lánynak sem mulasztja el a bemutatkozást.*
- Szólíts csak Miknek, ha kiabálni kell. *Mosolyodik el kissé, majd visszapillant a főnökre.*
*Megismeri a lányt is, immár nevét is hallja, tekintettel arra, hogy bőséggel jut idejük majd még alaposabban megismerkedni, így nem szakítja meg a beszélgetés fonalát azzal, hogy közbekotyog. Persze ettől függetlenül mindent alaposan megszemlél és figyel, hiszen egy jó alkalmazott minden információt megjegyez, hogy a későbbiekben fel tudja használni akár a kollégák, akár a vendégek tekintetében. Nem bánja, hogy Isannte a számokkal jól boldogul, neki legalábbis annyira akkor nem kell. Az alapvető dolgokkal persze tisztában van, a mai világban, aki aranyat nem tud számolni, esélytelen, így ezt alaposan megtanulta. Az is igaz ugyan, hogy túl sokat nem kellett számolgatnia soha. Mikor rákerül a sor, Chayssra figyel, majd kurtán bólint. A beosztás és az ezért járó fizetség is tökéletes.*
- Rendben! *Bólint.* Mik. Megértettem, jó lesz. *Válaszol szűkszavúan, továbbra is halvány mosollyal a száján. Nem akarja túlgondolni, s a további beszélgetésbe sem akar belekontárkodni, az már a főnök és a lány dolga. Tisztába van azzal, hogy a lánynak magasabbak a kvalitásai, persze azzal is, hogy, ha balhéra kerül sor, abban viszont előrébb van. De jelenleg számára itt már nincs szó. Lassan feláll.*
- Ez esetben, ha megfelel, kezdenék is. Sok holmim nincs, lepakolnék és kezdenék a takarítással. *Szólal meg csendesen, s néz kérdőn Chayssra, persze ezúttal a lánynak sem mulasztja el a bemutatkozást.*
- Szólíts csak Miknek, ha kiabálni kell. *Mosolyodik el kissé, majd visszapillant a főnökre.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409