//Másnap//
//Hajnali kódorgók//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
- Áh, hogy a kaját. Azt hittem, hogy az estéről beszélsz, nem is igazán értettem a dolgot. De így már érthető... nem akarod tudni, hogy mindenki tőled várja az ételt, csak azért, mert nő vagy. * Bólint a fiú, aki hamar összerakja a kirakóst, így, hogy a megfelelő darabokat próbálja a helyükre illeszteni, és nem egy másik készletből itt maradtakat. *
- Hát nem az? Nekem annak tűnik. * Vonja meg a vállát a fiú. * Nem tudom miért, de már az eleje óta idegesít. A tekintete, az arckifejezése, ahogy beszél... ha szerelem létezhet első látásra, akkor utálat is, nem? * Kérdezi elgondolkodva az ifjú harcos. * Azt hiszem ez pont ilyen... utálat első pillantásra, igen.
* Abba nem megy bele, hogy mennyire féltékeny. Latamie az első nő az életében, persze, hogy féltékeny, ha tehetné, bevágná egy pincébe, és sose engedné ki onnan, csak ő járna le hozzá, persze gyengéden szeretne, de azért le is láncolná, magához. Még szerencse, hogy elvei sem engednék, hogy így tegyen. Ettől függetlenül azért tudja nagyon jól, vagyis sejti, hogy a kalóz nő szabad, és élvezi az életet, így pedig elkerülhetetlen, hogy más ágyában is megforduljon. Már a gondolatra is ökölbe rándul a keze, de hamar elernyed, nem akar jelenetet rendezni. Le kell rendeznie önmagában ezt a dolgot, és ez nem egy reggel alatt fog megtörténni. *
- Én csak az alapokat tudom megcsinálni. Megfőzöm a nyulat és hasonló állatokat, hogy ne haljak éhen, és a ház körüli ételekből is el tudom látni magam, de inkább csak ilyen alapvető szinten. A fűszerezéshez, ahhoz, hogy kihozzam a dolgok ízét egyáltalán nem értek. Nem is igazán volt kitől megtanuljam. * Sóhajt a fiú, miközben a másik beletenyerel egy olyan témába, ami láthatóan érzékenyen érinti az ezüst hajú harcost. Ismét egy sóhajtás, aztán hátradől a székben. *
- Apám egy fasz volt. Bár ez nem teljesen korrekt vele szemben, úgyhogy máshogy fogalmazok. Apám egy fasszá vált, igen, így már jobb. * Hűvös, érzelemmentes hangon beszél, bár nem olyan, mintha betanult szöveget mondana, azért az érezhető, hogy nem kötik érzelmek az említett férfihoz. *
- Szóval az öreg egy gyökér volt. De előtte nem volt az. Híres zsoldos volt a maga idejében, olyan harcos, akiről még legendák is születtek. De anyám elrabolta a szívét egy pillantással. * Halvány mosoly jelenik meg az arcán, csak egy pillanatra, aztán el is tűnik onnan. * A házunkban nem voltak díszek, egyszerű volt, puritánnak is mondhatnád, egy falikárpitot leszámítva. Egy medve bőre volt, amit apám hozott anyámnak. Egy késsel ment be az erdőbe, és két napig nem tűnt fel. Akkor hozta azt a dögöt. Ki volt belezve, de még úgy is nyomott egy mázsát legalább. Ez volt a nászajándéka... anyámat mindennél jobban szerette. * Itt már nyoma sincs a mosolynak, vagy bármi hasonlónak, a fiú olyan, mintha egy beszélő szobor lenne. *
- Szóval, mint ahogy az lenni szokott, akartak gyereket, aztán jöttem is. Csak elvittem anyám életét magammal. De ettől még apám nem utált, elkezdett rendesen nevelni. A fegyverforgatás alapjait is tőle tanultam meg, ahogy azt is, hogy hogyan maradjak életben. Még szinte járni se tudtam, de már az alapállásokat gyakoroltatta velem. Egészen jó volt a kapcsolatunk addig, amíg ki nem derült, hogy ez * mutat itt az arcára * nem nagyon változik. A lányos külső maradt, hiába nőttem. Az öreg a fejébe vette, hogy anyám megcsalta, mert tőle nem lehetett ilyen fia. Nem zavart el otthonról, de nem is tanított tovább. A magam ura lettem, magamat kellett ellátnom, olyan voltam, mint egy szellem. Amíg elég erős nem lettem, hogy lelépjek. Megfogadtam, hogy egyszer visszatérek, és kinyírom, amiért így bánt velem. Ezért akarok a legjobb kardforgatók egyike lenni. Azt akarom, hogy a hírem megelőzzön, tudja, hogy mit dobott el magától. Akarom, hogy bánja, ahogy bánt velem, hogy amikor visszatérek, akkor elnézést kérjen, és újra a fiának tartson. Azt akarom, hogy igazán fájjon neki, amikor átdöföm a szívét. * Megcsóválja a fejét a srác, nagyot sóhajt, és elmosolyodik. *
- De ehhez még sokat kell tanulnom.