Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 143 (2841. - 2860. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
2860. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-10 12:55:23
Üzenet elküldve: 2019-06-10 12:55:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
//Mindenki//
//Mik, Isannte, CCC//
*Arja megnyugszik egy kicsit, úgy tűnik számára, hogy annyira nem lőtt mellé ezzel az "azt a főnökkel kívánom megbeszélni" típusú válaszadással, mert a bőrkötényes, szőke fiú (aki teljesen bűvkörébe vonja a lánykát a mosolyával és az udvariasságával, és azzal, hogy Arja kisasszonynak! titulálja és szólítja őt) kedvesen és mosolygósan reagál. Bár a fiú valószínűleg csupán rutinosan és az ellátott feladatkörére büszkén igyekszik a minden vendégnek, így természetesen Arjának is kijáró tiszteletet kifogástalanul megadni, a lánykára a kék szemű mosogatófiú fesztelen udvariassága jelenleg nagy hatással van.
Az Isannte arcán ásuhanó meghökkenést is pozitívként fogja fel, kicsit magabiztosabbá is válik tőle, az pedig meg sem fordul a fejében, hogy a mondatát valamiféle simlisséggel hozná összefüggésbe a kedvesnek tűnő, széphajú fiatal lány.
Aztán, ahogy megindul a beszélgetés, és a tegeződésre váltásából sem történik katasztrófa, és onnan, ahol a pult közelében letelepedett, a termet is kellőképpen szemrevételezte, kezd megnyugodni és feloldódni.*
- A hirdetésre. *mosolyodik el végül szélesen Mik segítőkész kérdéseire, beadva a derekát az érvelésnek, miszerint a fiúnak tudnia kell, mit mondjon majd a bárónak, ha az felőle kérdezne.
Isannte és Mik válaszaiból azt is leszűri, hogy a hely nemrégen nyílott, vagy működik a mostani formájában, de az végül nem derül ki számára, hogy azelőtt a fogadó valójában bordély volt, mert az ominózus báró megérkezik, és újabb vendégek is befutnak.
Ha Arja egy harcsabajszú, savanyú ábrázatú hárót várt, akkor alaposan csalódik. Még jó, hogy Isannte bekonferálja neki a fentről, a lépcső felől érkező sebhelyes, kalózos külsejű, szándékoltan és tagadhatatlanul lenyűgözően elegáns férfit. ~Ő a báró?~ csodálkozik picit Arja, Wegtorenből jól ismeri ezt a típust, vitt ő leveleket régebben, tett kisebb szolgálatokat, amelyek általában hölgyekkel kapcsolatosak voltak, csengő aranyakért cserébe: "nagyvonalú és nem szarrágó, bízhatsz benne. De kérdezni sose kérdj semmit!" idéződik fel benne Zsufa tanítása.
Arja öregnek tartja ugyan, de a ropogós ing, a sárga ragadozószemek megteszik a hatásukat, és az ismerősség megnyugtatja. ~Meg mindig jobb, mint egy karót nyelt báró.~ könnyebbül meg még jobban.
Már minden zavar nélkül áll fel egy pillanatra, és vág le egy udvarias pukedlit a báró felé udvariasan biccentve, amikor a férfi odalép a pulthoz, és a rá várakozók felől érdeklődik Miktől és Isanntétól.
Hamar kiderül, ahogy Mik először a törpe felé int, hogy várnia kell: ~Ó, szóval ő is a báróhoz érkezett!~ bámulja meg most kicsit más, kíváncsibb szemmel a sötét külsejű törpe uraságot, ahogy a báró elindul felé, és habozás nélkül kihúzva egy széket leül az asztalához.
Azok ketten hamar társalgásba kezdenek, Arja nem hallgatózik direkt, ezt csúnya dolog lenne feltételezni róla, de a kíváncsisága azért elhozza hozzá, hogy bányákról meg fegyverkovács dolgokról tárgyalnak. A külseje miatt Arja amúgy is azt feltételezte, hogy valami bányásztörpe lehet, úgyhogy semmi meglepőt nem talál a dologban.
Közben először Mik, aztán Isannte hagyják ott a pultot nemsokra rá, hogy a báró megérkezik, így a beszélgetésük tovább nem folytatódhat.
Mik az érkező vendégek elé megy, Arja csak int neki értőn a fejével a mosolyra, visszamosolyogva, hogy csak nyugodtan, hiszen nyilván a munkája az első. Aztán Isannte megy oda a báróhoz meg a törpéhez, no és az új vendégekre is figyelnie kell.
Arja türelmesen vár a sorára, nem is bánja, hogy így alakult a helyzet, most már nyugodt, a helyet is felmérte, onnan, ahol ül, igazán feltűnés nélkül figyelheti a báró és a törpe beszélgetését, meg a fogadóbeli történéseket.
Amikor aztán Mik visszatér a pult mögé, Arja megpróbálja újra felvenni a beszélgetés fonalát: igazán nagyon szimpatikusnak találja Miket! Különben is úgy véli: hasznos lesz jóban lennie vele, meg persze Isanntéval is, hogy ha valóban ennek a Kereskedőháznak akar dolgozni, és a kalózbáró igényt tart majd a szolgálataira. Így a fiúra mosolyog, amikor az visszatér, és kérdezgetni kezdi:*
- Sokan érkeztek már hozzá? *kérdezi, a báró felé intve. Hiszen úgy tűnik, Arján kívül mások is olvasták a hirdetést.*
- És miért Wegtoren Aranya Kereskedőház a nevetek? *kérdezi, visszaemlékezve arra, amit Strat olvasott. Ez olyan furán hangzik neki itt, Artheniorban.*
- És mivel kereskedtek? *tudakolja még, bár Mik lehet, hogy nem is tud erre válaszolni neki, ki tudja. Hiszen ő csak egy kiszolgálófiú itt, úgy tűnik.*
//Mindenki//
//Mik, Isannte, CCC//
*Arja megnyugszik egy kicsit, úgy tűnik számára, hogy annyira nem lőtt mellé ezzel az "azt a főnökkel kívánom megbeszélni" típusú válaszadással, mert a bőrkötényes, szőke fiú (aki teljesen bűvkörébe vonja a lánykát a mosolyával és az udvariasságával, és azzal, hogy Arja kisasszonynak! titulálja és szólítja őt) kedvesen és mosolygósan reagál. Bár a fiú valószínűleg csupán rutinosan és az ellátott feladatkörére büszkén igyekszik a minden vendégnek, így természetesen Arjának is kijáró tiszteletet kifogástalanul megadni, a lánykára a kék szemű mosogatófiú fesztelen udvariassága jelenleg nagy hatással van.
Az Isannte arcán ásuhanó meghökkenést is pozitívként fogja fel, kicsit magabiztosabbá is válik tőle, az pedig meg sem fordul a fejében, hogy a mondatát valamiféle simlisséggel hozná összefüggésbe a kedvesnek tűnő, széphajú fiatal lány.
Aztán, ahogy megindul a beszélgetés, és a tegeződésre váltásából sem történik katasztrófa, és onnan, ahol a pult közelében letelepedett, a termet is kellőképpen szemrevételezte, kezd megnyugodni és feloldódni.*
- A hirdetésre. *mosolyodik el végül szélesen Mik segítőkész kérdéseire, beadva a derekát az érvelésnek, miszerint a fiúnak tudnia kell, mit mondjon majd a bárónak, ha az felőle kérdezne.
Isannte és Mik válaszaiból azt is leszűri, hogy a hely nemrégen nyílott, vagy működik a mostani formájában, de az végül nem derül ki számára, hogy azelőtt a fogadó valójában bordély volt, mert az ominózus báró megérkezik, és újabb vendégek is befutnak.
Ha Arja egy harcsabajszú, savanyú ábrázatú hárót várt, akkor alaposan csalódik. Még jó, hogy Isannte bekonferálja neki a fentről, a lépcső felől érkező sebhelyes, kalózos külsejű, szándékoltan és tagadhatatlanul lenyűgözően elegáns férfit. ~Ő a báró?~ csodálkozik picit Arja, Wegtorenből jól ismeri ezt a típust, vitt ő leveleket régebben, tett kisebb szolgálatokat, amelyek általában hölgyekkel kapcsolatosak voltak, csengő aranyakért cserébe: "nagyvonalú és nem szarrágó, bízhatsz benne. De kérdezni sose kérdj semmit!" idéződik fel benne Zsufa tanítása.
Arja öregnek tartja ugyan, de a ropogós ing, a sárga ragadozószemek megteszik a hatásukat, és az ismerősség megnyugtatja. ~Meg mindig jobb, mint egy karót nyelt báró.~ könnyebbül meg még jobban.
Már minden zavar nélkül áll fel egy pillanatra, és vág le egy udvarias pukedlit a báró felé udvariasan biccentve, amikor a férfi odalép a pulthoz, és a rá várakozók felől érdeklődik Miktől és Isanntétól.
Hamar kiderül, ahogy Mik először a törpe felé int, hogy várnia kell: ~Ó, szóval ő is a báróhoz érkezett!~ bámulja meg most kicsit más, kíváncsibb szemmel a sötét külsejű törpe uraságot, ahogy a báró elindul felé, és habozás nélkül kihúzva egy széket leül az asztalához.
Azok ketten hamar társalgásba kezdenek, Arja nem hallgatózik direkt, ezt csúnya dolog lenne feltételezni róla, de a kíváncsisága azért elhozza hozzá, hogy bányákról meg fegyverkovács dolgokról tárgyalnak. A külseje miatt Arja amúgy is azt feltételezte, hogy valami bányásztörpe lehet, úgyhogy semmi meglepőt nem talál a dologban.
Közben először Mik, aztán Isannte hagyják ott a pultot nemsokra rá, hogy a báró megérkezik, így a beszélgetésük tovább nem folytatódhat.
Mik az érkező vendégek elé megy, Arja csak int neki értőn a fejével a mosolyra, visszamosolyogva, hogy csak nyugodtan, hiszen nyilván a munkája az első. Aztán Isannte megy oda a báróhoz meg a törpéhez, no és az új vendégekre is figyelnie kell.
Arja türelmesen vár a sorára, nem is bánja, hogy így alakult a helyzet, most már nyugodt, a helyet is felmérte, onnan, ahol ül, igazán feltűnés nélkül figyelheti a báró és a törpe beszélgetését, meg a fogadóbeli történéseket.
Amikor aztán Mik visszatér a pult mögé, Arja megpróbálja újra felvenni a beszélgetés fonalát: igazán nagyon szimpatikusnak találja Miket! Különben is úgy véli: hasznos lesz jóban lennie vele, meg persze Isanntéval is, hogy ha valóban ennek a Kereskedőháznak akar dolgozni, és a kalózbáró igényt tart majd a szolgálataira. Így a fiúra mosolyog, amikor az visszatér, és kérdezgetni kezdi:*
- Sokan érkeztek már hozzá? *kérdezi, a báró felé intve. Hiszen úgy tűnik, Arján kívül mások is olvasták a hirdetést.*
- És miért Wegtoren Aranya Kereskedőház a nevetek? *kérdezi, visszaemlékezve arra, amit Strat olvasott. Ez olyan furán hangzik neki itt, Artheniorban.*
- És mivel kereskedtek? *tudakolja még, bár Mik lehet, hogy nem is tud erre válaszolni neki, ki tudja. Hiszen ő csak egy kiszolgálófiú itt, úgy tűnik.*
2859. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:30:35
Üzenet elküldve: 2019-06-09 22:30:35
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Cano kalmár//
*Nem kell sokat várakoznia, hogy a mesterkalmár odatoppanjon hozzá. Ez már alapvetően szimpatikus a számára. Nem kedveli a túlzott időhúzást, pláne akkor nem, ha már evett és ivott eleget, amely a jelen helyzetben meg is történt. A köszöntést maga is viszonozza.*
- Üdvözlöm Báró uram! *Mondja a maga morgó hangján, de persze tanult annak idején némi illemet és ennek nyomán tudja, hogy az előkelőségek szeretik ha a titulusukon szólítják.*
- Mindent rendben találtam! Az a leányka érti a dolgát a hús sütéssel kapcsolatban. *Teszi hozzá egy félmosoly társaságában, amely morcos tekintetét némiképp oldva ismeri el a hely kielégítő gasztronómiáját. Majd arca kissé komorrá válik és az időhúzást elkerülendő bele is vág.*
- A nevem Zhaggur Khaziir. Bányamérnök vagyok északról, de emellett értem a kovácsmesterséget és a mechanikát is. *Tart egy kis hatásszünetet, hogy partnere fel tudja dolgozni a mondottakat, majd folytatja.*
- Délre jöttem úgy majdnem fél évvel ezelőtt, hogy bányát nyissak és termeljek. A bányát már meg is nyitottam, de a termelés megkezdése előtt tudni akarom esetleg van e valaki, aki vevő lenne a kitermelt ércekre. Reményeim szerint találok vasat, drágaköveket, ritka érceket. emellett fegyverkovács és tervező is vagyok, tehát kész árut is szívesen eladok. Ez lenne a portékám. Érdekli kalmár uram? *Tekint sandán a másikra és fürkészi tekintetét, hogy vajon felkeltette e az érdeklődését.*
*Nem kell sokat várakoznia, hogy a mesterkalmár odatoppanjon hozzá. Ez már alapvetően szimpatikus a számára. Nem kedveli a túlzott időhúzást, pláne akkor nem, ha már evett és ivott eleget, amely a jelen helyzetben meg is történt. A köszöntést maga is viszonozza.*
- Üdvözlöm Báró uram! *Mondja a maga morgó hangján, de persze tanult annak idején némi illemet és ennek nyomán tudja, hogy az előkelőségek szeretik ha a titulusukon szólítják.*
- Mindent rendben találtam! Az a leányka érti a dolgát a hús sütéssel kapcsolatban. *Teszi hozzá egy félmosoly társaságában, amely morcos tekintetét némiképp oldva ismeri el a hely kielégítő gasztronómiáját. Majd arca kissé komorrá válik és az időhúzást elkerülendő bele is vág.*
- A nevem Zhaggur Khaziir. Bányamérnök vagyok északról, de emellett értem a kovácsmesterséget és a mechanikát is. *Tart egy kis hatásszünetet, hogy partnere fel tudja dolgozni a mondottakat, majd folytatja.*
- Délre jöttem úgy majdnem fél évvel ezelőtt, hogy bányát nyissak és termeljek. A bányát már meg is nyitottam, de a termelés megkezdése előtt tudni akarom esetleg van e valaki, aki vevő lenne a kitermelt ércekre. Reményeim szerint találok vasat, drágaköveket, ritka érceket. emellett fegyverkovács és tervező is vagyok, tehát kész árut is szívesen eladok. Ez lenne a portékám. Érdekli kalmár uram? *Tekint sandán a másikra és fürkészi tekintetét, hogy vajon felkeltette e az érdeklődését.*
2858. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:18:55
Üzenet elküldve: 2019-06-09 21:18:55
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mindenki//
*Erősen meghökken Arja válaszán - miszerint csakis a báró úrral kívánja közölni látogatása okát - és ez az arcára is van írva egy röpke pillanat erejéig. Sosem szerette a titkolózást, hisz ha nem is mindig, de az esetek nagy többségében valamiféle simlisség is társul a rejtélyeskedéshez. Elsőre nem ezt nézte ki a lányból.
Ahogy Mik tovább faggatja a jövevényt, Isannte arcára is visszatér a vendégeknek tartogatott mosoly. Szolid, mégis kedves és figyelmes.*
- A nevem Isannte. *Mutatkozik be ő is készségesen, egy árnyalatnyival szélesebb mosoly kíséretében*
- Vele együtt kezdtem. *Löki oldalba finoman a mellette ácsorgó fiút, majd visszapillant Arjára.* - Azelőtt... kicsit más célokat szolgált ez az épület. *Nevet fel röviden, s már folytatná is, de nyílik az ajtó, így az újonnan belépő felé kapja tekintetét.*
- Szerencséd van, a báró már meg is érkezett. *Mondja a lánynak, mielőtt Cha'yss a pulthoz lépne, majd fejhajtással üdvözli munkaadóját. Úgy tűnik, Nyikhaj jól informálta, mivel kérdés nélkül rá is talál a rá várakozó törpére. Isannte kivárja, míg a tárgyaló felek túlesnek az első körön, s csak ezután indul meg a pult mögül asztaluk felé, hogy felvegye az esetleges rendelést. Végre talán többet is megtudhat arról, mit is szándékozik felkínálni a kissé magának valónak tűnő törpe.*
- Hozhatok valamit? *Áll meg asztaluk mellett, széles (és valódi) mosollyal pillantva előbb a vendégre, majd Cha'yssra, hisz igazából ő van ital nélkül. Persze az újból nyíló ajtó elvonja néhány másodpercre figyelmét, Mikkel is váltania kell egy pillantást, hogy ez most bizony az ő köre lesz, de aztán újból minden figyelme a főnökéé. Elég jó ez a munka ahhoz, hogy jóban akarjon lenni a férfivel.*
*Erősen meghökken Arja válaszán - miszerint csakis a báró úrral kívánja közölni látogatása okát - és ez az arcára is van írva egy röpke pillanat erejéig. Sosem szerette a titkolózást, hisz ha nem is mindig, de az esetek nagy többségében valamiféle simlisség is társul a rejtélyeskedéshez. Elsőre nem ezt nézte ki a lányból.
Ahogy Mik tovább faggatja a jövevényt, Isannte arcára is visszatér a vendégeknek tartogatott mosoly. Szolid, mégis kedves és figyelmes.*
- A nevem Isannte. *Mutatkozik be ő is készségesen, egy árnyalatnyival szélesebb mosoly kíséretében*
- Vele együtt kezdtem. *Löki oldalba finoman a mellette ácsorgó fiút, majd visszapillant Arjára.* - Azelőtt... kicsit más célokat szolgált ez az épület. *Nevet fel röviden, s már folytatná is, de nyílik az ajtó, így az újonnan belépő felé kapja tekintetét.*
- Szerencséd van, a báró már meg is érkezett. *Mondja a lánynak, mielőtt Cha'yss a pulthoz lépne, majd fejhajtással üdvözli munkaadóját. Úgy tűnik, Nyikhaj jól informálta, mivel kérdés nélkül rá is talál a rá várakozó törpére. Isannte kivárja, míg a tárgyaló felek túlesnek az első körön, s csak ezután indul meg a pult mögül asztaluk felé, hogy felvegye az esetleges rendelést. Végre talán többet is megtudhat arról, mit is szándékozik felkínálni a kissé magának valónak tűnő törpe.*
- Hozhatok valamit? *Áll meg asztaluk mellett, széles (és valódi) mosollyal pillantva előbb a vendégre, majd Cha'yssra, hisz igazából ő van ital nélkül. Persze az újból nyíló ajtó elvonja néhány másodpercre figyelmét, Mikkel is váltania kell egy pillantást, hogy ez most bizony az ő köre lesz, de aztán újból minden figyelme a főnökéé. Elég jó ez a munka ahhoz, hogy jóban akarjon lenni a férfivel.*
2857. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:19:27
Üzenet elküldve: 2019-06-09 16:19:27
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Lluthery, Essia, MMM//
*Mik Essia felé is biccent kedvesen, de mivel a lány asztalt választ, a férfire figyel. Nem igazán érti, miért kell ennyi aranyat adnia a lovászfiúnak, de biztosan megtudja majd, így csak bólint, hogy megértette.*
- Máris. *Mondja, majd a pultnál kitölti a borokat és átadja őket Llutherynek.*
- Kérem, a továbbiakban a hölgynek fizessen majd, köszönöm. *Mondja bizalmas hangon a férfinek és reméli, hogy nem fogja rossz néven venni tőle, majd Isannte Sadeei felé mutat. Neki sajnos nincs joga aranyhoz nyúlni.*
- De ha szükségük lesz bármire, akkor füttyentsen bátran. *Mondja még, majd visszatér a pult mögé és tovább törölgeti a poharakat.*
*Mik Essia felé is biccent kedvesen, de mivel a lány asztalt választ, a férfire figyel. Nem igazán érti, miért kell ennyi aranyat adnia a lovászfiúnak, de biztosan megtudja majd, így csak bólint, hogy megértette.*
- Máris. *Mondja, majd a pultnál kitölti a borokat és átadja őket Llutherynek.*
- Kérem, a továbbiakban a hölgynek fizessen majd, köszönöm. *Mondja bizalmas hangon a férfinek és reméli, hogy nem fogja rossz néven venni tőle, majd Isannte Sadeei felé mutat. Neki sajnos nincs joga aranyhoz nyúlni.*
- De ha szükségük lesz bármire, akkor füttyentsen bátran. *Mondja még, majd visszatér a pult mögé és tovább törölgeti a poharakat.*
2856. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-09 15:07:05
Üzenet elküldve: 2019-06-09 15:07:05
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Lluthery, Essia, MMM//
*Amint odafordul hozzá a kötényes férfi, viszonozza az üdvözlést, majd csendesebb hangnemre vált, nem kell, hogy az egész kóceráj hallja a dolgot.*
-Kérem, odaadná a lovászfiúnak ezt a cs-csekélységet, az imént ugyanis szándékom ellenére igen ke-kellemetlen helyzetbe hoztam. Legyen szí-szíves, to-tolmácsolja bo-bocsána kérésem.* Ezt követően letesz Mikarr Mar Mair [KKK] elé a pultra 10 aranyat, amit közelebb is tol hozzá.
*
*Majd ismét normál hangnemre vált és rendel, bár még a hölgy nem nyilvánította ki, mit szeretne, így marad a bor, azzal még soha sem vallott kudarcot.*
-A Jám borból sze-szeretnék két pohárral kezdetnek. *Számol le a pultra Mikarr Mar Mair [KKK] részére még16 aranyat. Ahogy megkapja biccent köszönetképpen, majd felmarkolja a két pohár bort és a hölgy felé veszi az irányt, aki ekkorra már kiválasztotta a számukra megfelelő asztalt. Udvariasan lehelyezi elé a pohár bort, majd helyet foglal a szomszédos széken.*
-Va-valóban csodálatos állat, most vásároltam a piacon. Mé-még egy na-napja sincs nálam, de már tudom, remek vétel volt. *Dicsekszik, mivel úgy érzi, ennél jobb üzletet keresve sem talált volna. Eddig nem igazán jeleskedett az ilyesfajta dolgokban, de most kifejezetten büszke a vélt teljesítményére ez világosan látszik az arcán.*
-Mit hozhatok a ki-kisasszonynak? A bort ne nézzük, az jó, ha van.*Görbíti előzékenyen a szája szélét mosolyra, majd emeli a poharat és, ha Essia is emeli, akkor koccint.*
-Bá-bárcsak mindig ilyen szépség találna rám, valahányszor eltévedek.*Bókol, csak aztán iszik.*
*Amint odafordul hozzá a kötényes férfi, viszonozza az üdvözlést, majd csendesebb hangnemre vált, nem kell, hogy az egész kóceráj hallja a dolgot.*
-Kérem, odaadná a lovászfiúnak ezt a cs-csekélységet, az imént ugyanis szándékom ellenére igen ke-kellemetlen helyzetbe hoztam. Legyen szí-szíves, to-tolmácsolja bo-bocsána kérésem.* Ezt követően letesz Mikarr Mar Mair [KKK] elé a pultra 10 aranyat, amit közelebb is tol hozzá.
**Majd ismét normál hangnemre vált és rendel, bár még a hölgy nem nyilvánította ki, mit szeretne, így marad a bor, azzal még soha sem vallott kudarcot.*
-A Jám borból sze-szeretnék két pohárral kezdetnek. *Számol le a pultra Mikarr Mar Mair [KKK] részére még16 aranyat.
Ahogy megkapja biccent köszönetképpen, majd felmarkolja a két pohár bort és a hölgy felé veszi az irányt, aki ekkorra már kiválasztotta a számukra megfelelő asztalt. Udvariasan lehelyezi elé a pohár bort, majd helyet foglal a szomszédos széken.*-Va-valóban csodálatos állat, most vásároltam a piacon. Mé-még egy na-napja sincs nálam, de már tudom, remek vétel volt. *Dicsekszik, mivel úgy érzi, ennél jobb üzletet keresve sem talált volna. Eddig nem igazán jeleskedett az ilyesfajta dolgokban, de most kifejezetten büszke a vélt teljesítményére ez világosan látszik az arcán.*
-Mit hozhatok a ki-kisasszonynak? A bort ne nézzük, az jó, ha van.*Görbíti előzékenyen a szája szélét mosolyra, majd emeli a poharat és, ha Essia is emeli, akkor koccint.*
-Bá-bárcsak mindig ilyen szépség találna rám, valahányszor eltévedek.*Bókol, csak aztán iszik.*
2855. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-09 03:41:20
Üzenet elküldve: 2019-06-09 03:41:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Lluthery, Essia, MMM//
*Nem igazán érez késztetést, hogy útközben fecsegéssel traktálja a férfit, így elég gyorsan eljutnak a céljukhoz. Némileg megnyugszik amikor az ismerős épület láthatóvá válik, lévén a városról sok mindent el lehet mondani, de a biztonságos nem igazán tartozik eme jelzők közé.~Valami előnye csak volt a városőröknek. Csodálom, hogy még senkiről se hallottam aki megpróbálta megragadni ezt a káoszt és rendet tenni.~Kissé meglepődik azon, hogy a ló mennyire hűségesen, és milyen mértékben követi a füttyszót. Meg is jegyzi magának ezt, hiszen ki tudja, később még jól jöhet.*
-Csodálat állat. Irigylésre méltó.*Jegyzi meg, ahogy a hátas másodszor is elvezetésre kerül. Természetesnek veszi, hogy úriember módjára ajtót nyit neki, így semmilyen fennakadást nem okoz ez a gesztus. Egy alig látható biccentéssel üdvözli az eléjük siető pultost, próbálja felidézni, hogy találkozott-e már vele, de erősen kételkedik a dologban, mivel sok víz lefolyt a folyón mióta utoljára erre járt. Egy pillanatra megzavarja, hogy nem jut eszébe milyen néven szokták emlegetni, a folyót ami a város mellett elfolyik, biztos benne, hogy hallotta már a nevét, de az valahogy nem hajlandó az eszébe jutni. Ettől kissé zavartan indul meg kiválasztani az ideális asztalt. Nem szeretne elbújni egy sarokban, de a terem közepét se szeretné elfoglalni. Ezeket a szempontokat figyelembe véve választ a szabad helyek közül. Helyet is foglal, majd érdeklődve néz körül, hátha kiszúr egy régi ismerőst, bár ezt nem tartja túlságosan esélyesnek.*
*Nem igazán érez késztetést, hogy útközben fecsegéssel traktálja a férfit, így elég gyorsan eljutnak a céljukhoz. Némileg megnyugszik amikor az ismerős épület láthatóvá válik, lévén a városról sok mindent el lehet mondani, de a biztonságos nem igazán tartozik eme jelzők közé.~Valami előnye csak volt a városőröknek. Csodálom, hogy még senkiről se hallottam aki megpróbálta megragadni ezt a káoszt és rendet tenni.~Kissé meglepődik azon, hogy a ló mennyire hűségesen, és milyen mértékben követi a füttyszót. Meg is jegyzi magának ezt, hiszen ki tudja, később még jól jöhet.*
-Csodálat állat. Irigylésre méltó.*Jegyzi meg, ahogy a hátas másodszor is elvezetésre kerül. Természetesnek veszi, hogy úriember módjára ajtót nyit neki, így semmilyen fennakadást nem okoz ez a gesztus. Egy alig látható biccentéssel üdvözli az eléjük siető pultost, próbálja felidézni, hogy találkozott-e már vele, de erősen kételkedik a dologban, mivel sok víz lefolyt a folyón mióta utoljára erre járt. Egy pillanatra megzavarja, hogy nem jut eszébe milyen néven szokták emlegetni, a folyót ami a város mellett elfolyik, biztos benne, hogy hallotta már a nevét, de az valahogy nem hajlandó az eszébe jutni. Ettől kissé zavartan indul meg kiválasztani az ideális asztalt. Nem szeretne elbújni egy sarokban, de a terem közepét se szeretné elfoglalni. Ezeket a szempontokat figyelembe véve választ a szabad helyek közül. Helyet is foglal, majd érdeklődve néz körül, hátha kiszúr egy régi ismerőst, bár ezt nem tartja túlságosan esélyesnek.*
2854. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-08 15:06:33
Üzenet elküldve: 2019-06-08 15:06:33
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Zhaggur//
*Jól sejtette, a törpe az, így megigazítja amúgy is tökéletesen álló öltözékét és megindul az asztal felé, ahol az őt váró személy ül.*
- Jó napot, báró Cha'yss Cano Caldorcor vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház mesterkalmárja, miben állhatok rendelkezésére. *Köszönti a törpét barátságos mosollyal.*
- Szabad? *Kérdi, majd valójában választ sem várva egyetlen pillanat múlva már húzza is ki a törpével szemben lévő széket és ül le kényelmesen. Egyik karját az asztalon nyugtatja, míg a másikat a combján, úgy várja, hogy a törpe előálljon a farbával és elmondja, miért várt rá.
A törpék jól értenek sokféle dologhoz, bányászat, kovácsolás, sörfőzés, de egyelőre nem áll le magában találgatni, hogy melyik iparág is az, amiben a komor arcú férfi jeleskedik. De ha mégis tippelnie kellene, akkor a bányászat vagy a kovácsmesterség volna az, amelyekre tenne, mert a törpe keze érdes, talán a kalapácstól vagy a csákánytól. Hamarosan kiderül.*
- Remélem, elégedett volt eddig a Pinty szolgáltatásaival. *Szúrja még közbe. Egyelőre nem döntötte el, hogy meghívja-e a fogyasztására a törpét, ahhoz valami komollyal kell előrukkolnia, ami elég haszonnal kecsegtet.*
*Jól sejtette, a törpe az, így megigazítja amúgy is tökéletesen álló öltözékét és megindul az asztal felé, ahol az őt váró személy ül.*
- Jó napot, báró Cha'yss Cano Caldorcor vagyok, a Wegtoren Aranya Kereskedőház mesterkalmárja, miben állhatok rendelkezésére. *Köszönti a törpét barátságos mosollyal.*
- Szabad? *Kérdi, majd valójában választ sem várva egyetlen pillanat múlva már húzza is ki a törpével szemben lévő széket és ül le kényelmesen. Egyik karját az asztalon nyugtatja, míg a másikat a combján, úgy várja, hogy a törpe előálljon a farbával és elmondja, miért várt rá.
A törpék jól értenek sokféle dologhoz, bányászat, kovácsolás, sörfőzés, de egyelőre nem áll le magában találgatni, hogy melyik iparág is az, amiben a komor arcú férfi jeleskedik. De ha mégis tippelnie kellene, akkor a bányászat vagy a kovácsmesterség volna az, amelyekre tenne, mert a törpe keze érdes, talán a kalapácstól vagy a csákánytól. Hamarosan kiderül.*
- Remélem, elégedett volt eddig a Pinty szolgáltatásaival. *Szúrja még közbe. Egyelőre nem döntötte el, hogy meghívja-e a fogyasztására a törpét, ahhoz valami komollyal kell előrukkolnia, ami elég haszonnal kecsegtet.*
2853. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-07 14:37:03
Üzenet elküldve: 2019-06-07 14:37:03
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
//Mindenki//
//Lluthery, Emchetasit Essia, Kiszolgáló//
*A törpe jóllakottnak és nyugodtnak látszik, most már ellesz egy ideig, míg Chayss megérkezik. Remek, mert Mik tényleg nem tudja, hogy Nyikhajnak sikerül-e előrángatnia őt a piacról és ha igen, lesz-e kedve visszajönni.
De az egyik pillanatban meg is érkezik a báró az emelet felől. Mik jót mosolyog magában, hogy azért mégsem volt olyan sietős visszatérni, ha még átöltözni is volt ideje. Jó, hogy egy italt nem rendelt magának és ebédet, míg lent meg várják.*
- Igen. *Válaszol röviden, majd fejével a törpe felé int, ezzel jelezve, hogy ki a várakozó.
Közben meg újabb vendégek érkeznek, Isannte elfoglaltnak látszik, így Mik a lányra mosolyog.*
- Megyek. *Mondja és már ki is lép a pult mögül, hogy fogadja az érkezőket, Llutherynek így nem is kell sokáig keresnie, hisz egy bőrkötényt viselő férfi közeledik felé, kezében egy konyharuhának tetsző dologgal.*
- Szép napot, az Istenek hozták önöket a Kósza Pintyben! *Köszönti a vendégeket, s míg a férfivel érkező nő asztalt választ, Mik a férfi felé fordítja figyelmét.*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi barátságosan és előzékenyen.*
//Mindenki//
//Lluthery, Emchetasit Essia, Kiszolgáló//
*A törpe jóllakottnak és nyugodtnak látszik, most már ellesz egy ideig, míg Chayss megérkezik. Remek, mert Mik tényleg nem tudja, hogy Nyikhajnak sikerül-e előrángatnia őt a piacról és ha igen, lesz-e kedve visszajönni.
De az egyik pillanatban meg is érkezik a báró az emelet felől. Mik jót mosolyog magában, hogy azért mégsem volt olyan sietős visszatérni, ha még átöltözni is volt ideje. Jó, hogy egy italt nem rendelt magának és ebédet, míg lent meg várják.*
- Igen. *Válaszol röviden, majd fejével a törpe felé int, ezzel jelezve, hogy ki a várakozó.
Közben meg újabb vendégek érkeznek, Isannte elfoglaltnak látszik, így Mik a lányra mosolyog.*
- Megyek. *Mondja és már ki is lép a pult mögül, hogy fogadja az érkezőket, Llutherynek így nem is kell sokáig keresnie, hisz egy bőrkötényt viselő férfi közeledik felé, kezében egy konyharuhának tetsző dologgal.*
- Szép napot, az Istenek hozták önöket a Kósza Pintyben! *Köszönti a vendégeket, s míg a férfivel érkező nő asztalt választ, Mik a férfi felé fordítja figyelmét.*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi barátságosan és előzékenyen.*
2852. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-07 10:52:15
Üzenet elküldve: 2019-06-07 10:52:15
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Emchetasit Essia, Kiszolgáló//
*Örömmel látja, hogy Essia szívesen fogadja mind a felajánlott italt, mind a társaságát. Lassan pedig megérkeznek az említett fogadóhoz, amelynek fényei az esti órára tekintettel már pislákolna és mutatják az utat a megfáradt utazóknak. Feltekint a cégérre, majd a mellette sétáló tüneményre siklanak át kedves szemei.*
-Itt vo-volnánk, ha jól se-sejtem. *Ereszti el a lányt, majd egy éleset füttyent az istálló mellett ücsörgő legénynek, aki épp, mintha elbóbiskolt volna, de az éles hang megüti a fülét és már tudja is mi a dolga. A ló is, mintha az éles hangtól nyugtalanná vált volna, prüszköl és topog egy sort, de hamar túlteszi magát rajta, Lluthery pedig nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a dolognak.*
-Vi-vizet és abrakot is rakj elé! Ne sze-szenvedjen hiányt semmiben. *Jegyzi még meg, aztán átadja az állatot a fiúnak, aki az istálló felé vezeti, ő maga pedig Essiával a bejárat felé veszi az irányt. Egy fél perc is alig telik el, mire eszébe jut, hogy a kis fekete könyvét a nyeregtáskában hagyta, a nélkül meg lehet az este folyamán szégyenben maradna, így némi türelmet kér a lánytól és elnézve az istálló felé ismét füttyent, hátha még nem kötötte be a lovat a legény. Ezt követően két vagy három tompa rúgás esetleg puffanás és egy elkeseredett kiáltás hangjai jelzik, hogy valami nincs rendben az istálló környékén, így a férfi közelebb siet, de Titusz akkor már a kapun üget kifelé egymaga.*
~Ez hiányzott már csak, hogy egész este a városban rohangáljak a ló után!~ *Kapja a fejéhez az egyik kezét, de végül félelme alaptalannak bizonyul, ugyanis az állat egyenest felé veszi az irányt és megáll előtte megborzolva a sörényét, egyik lábával izgatottan a földön kopogva. A férfi nagyot sóhajt és megvakargatja a ló nyakát, aki erre elégedetten felmordul, közben kutyafuttában odaér a legény is, aki elmondja, hogy a füttyre azonnal kezelhetetlenné vált a ló és kiszakította magát a kezei közül. *
~Azt a teringettét! Erre nem is gondoltam, hogy ilyen jól betanított ez a jószág. Okos állat, meg kell hagyni.~
-E-ez az én hi-hibám, elnézést. *Szabadkozik, majd gyorsan kikapja a könyvecskét, amiért jött, és ismét a fiúra bízza a hátast, aztán sietve visszalép Essia mellé.*
-Engedje meg. *Lép be a fogadóba elsőként, hogy körbe nézzen, és nyitja ki az ajtót immár belülről megtámasztva a hölgy előtt előzékenyen.*
-Vá-választana nekünk asztalt.*Lép a lány mellé, majd amint elsétál, megfelelő helyet kutatva, ő inkább a pult felé veszi az irányt és egy illetékes személyt keres a szemével.*
*Örömmel látja, hogy Essia szívesen fogadja mind a felajánlott italt, mind a társaságát. Lassan pedig megérkeznek az említett fogadóhoz, amelynek fényei az esti órára tekintettel már pislákolna és mutatják az utat a megfáradt utazóknak. Feltekint a cégérre, majd a mellette sétáló tüneményre siklanak át kedves szemei.*
-Itt vo-volnánk, ha jól se-sejtem. *Ereszti el a lányt, majd egy éleset füttyent az istálló mellett ücsörgő legénynek, aki épp, mintha elbóbiskolt volna, de az éles hang megüti a fülét és már tudja is mi a dolga. A ló is, mintha az éles hangtól nyugtalanná vált volna, prüszköl és topog egy sort, de hamar túlteszi magát rajta, Lluthery pedig nem tulajdonít nagyobb jelentőséget a dolognak.*
-Vi-vizet és abrakot is rakj elé! Ne sze-szenvedjen hiányt semmiben. *Jegyzi még meg, aztán átadja az állatot a fiúnak, aki az istálló felé vezeti, ő maga pedig Essiával a bejárat felé veszi az irányt. Egy fél perc is alig telik el, mire eszébe jut, hogy a kis fekete könyvét a nyeregtáskában hagyta, a nélkül meg lehet az este folyamán szégyenben maradna, így némi türelmet kér a lánytól és elnézve az istálló felé ismét füttyent, hátha még nem kötötte be a lovat a legény. Ezt követően két vagy három tompa rúgás esetleg puffanás és egy elkeseredett kiáltás hangjai jelzik, hogy valami nincs rendben az istálló környékén, így a férfi közelebb siet, de Titusz akkor már a kapun üget kifelé egymaga.*
~Ez hiányzott már csak, hogy egész este a városban rohangáljak a ló után!~ *Kapja a fejéhez az egyik kezét, de végül félelme alaptalannak bizonyul, ugyanis az állat egyenest felé veszi az irányt és megáll előtte megborzolva a sörényét, egyik lábával izgatottan a földön kopogva. A férfi nagyot sóhajt és megvakargatja a ló nyakát, aki erre elégedetten felmordul, közben kutyafuttában odaér a legény is, aki elmondja, hogy a füttyre azonnal kezelhetetlenné vált a ló és kiszakította magát a kezei közül. *
~Azt a teringettét! Erre nem is gondoltam, hogy ilyen jól betanított ez a jószág. Okos állat, meg kell hagyni.~
-E-ez az én hi-hibám, elnézést. *Szabadkozik, majd gyorsan kikapja a könyvecskét, amiért jött, és ismét a fiúra bízza a hátast, aztán sietve visszalép Essia mellé.*
-Engedje meg. *Lép be a fogadóba elsőként, hogy körbe nézzen, és nyitja ki az ajtót immár belülről megtámasztva a hölgy előtt előzékenyen.*
-Vá-választana nekünk asztalt.*Lép a lány mellé, majd amint elsétál, megfelelő helyet kutatva, ő inkább a pult felé veszi az irányt és egy illetékes személyt keres a szemével.*
2851. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-07 08:30:01
Üzenet elküldve: 2019-06-07 08:30:01
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Kincsek, kószák//
//Mindenki//
*Már a második sörénél tart és kezdi úgy érezni, hogy a sült hús és az itóka kezdi megtelíteni a gyomrát. Ha pedig a gyomor megtelet, akkor lehet végre foglalkozni az üzlettel. A felszolgálónak egy bólintás és némi sanda mosollyal válaszol.*
- Remek! *Majd ismét a maradék söre után nyúl és nagyot kortyol. Már ténylegesen nincs más dolga, mint várni a kalmárra, hátha az záros határidőn belül meg is érkezik. Mindaddig meghúzva magát komoran iszogatja italát, közben a hely alakjait fürkészi. Nem igazán érdekli a jóllakott törpét más mint a saját kis üzlete, de ha már ilyen semmittevős ideje akadt akkor szemlélődni is tud.
A várakozás végre meghozza gyümölcsét és egy fehéringes alak táncol le a lépcsőn. A törpe azonnal ráismer a nem is olyan rég látott alakra és a nem túl bonyolult helyzetképet összerakva azonnal rájön, hogy bizony a kalmár az, aki megérkezett. Nem akarja lerohanni, vagy rögvest inteni neki. Végtére is most ő itt a vendég és habár ő jött egy ajánlattal egy kalmár valahol mindig vendéglátó és előzékeny az ilyen helyzetekben. Amúgy is Zhaggur bizonyos abban, hogy páratlan gazdagságot kínál majd a másik félnek és ilyen formán az ajánlata érdekes lesz. Talán még a sörre és az uzsonnára is meghívja a másik fél.
Most azonban csak csöndesen és jóllakottan várakozik a másik félre.*
//Mindenki//
*Már a második sörénél tart és kezdi úgy érezni, hogy a sült hús és az itóka kezdi megtelíteni a gyomrát. Ha pedig a gyomor megtelet, akkor lehet végre foglalkozni az üzlettel. A felszolgálónak egy bólintás és némi sanda mosollyal válaszol.*
- Remek! *Majd ismét a maradék söre után nyúl és nagyot kortyol. Már ténylegesen nincs más dolga, mint várni a kalmárra, hátha az záros határidőn belül meg is érkezik. Mindaddig meghúzva magát komoran iszogatja italát, közben a hely alakjait fürkészi. Nem igazán érdekli a jóllakott törpét más mint a saját kis üzlete, de ha már ilyen semmittevős ideje akadt akkor szemlélődni is tud.
A várakozás végre meghozza gyümölcsét és egy fehéringes alak táncol le a lépcsőn. A törpe azonnal ráismer a nem is olyan rég látott alakra és a nem túl bonyolult helyzetképet összerakva azonnal rájön, hogy bizony a kalmár az, aki megérkezett. Nem akarja lerohanni, vagy rögvest inteni neki. Végtére is most ő itt a vendég és habár ő jött egy ajánlattal egy kalmár valahol mindig vendéglátó és előzékeny az ilyen helyzetekben. Amúgy is Zhaggur bizonyos abban, hogy páratlan gazdagságot kínál majd a másik félnek és ilyen formán az ajánlata érdekes lesz. Talán még a sörre és az uzsonnára is meghívja a másik fél.
Most azonban csak csöndesen és jóllakottan várakozik a másik félre.*
2850. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:45:34
Üzenet elküldve: 2019-06-05 19:45:34
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
//Cha'yss, Arja, Zhaggur, Isannte, Mik//
*Nyikhajt a piacon hagyja, jó lesz segítségnek, ha Garrikh elviszi az árukat a termetes asszonyságnak. Ha a kölyköt végül behálózza a madame, akkor kell valaki, aki legalább a kordét visszahozza. De a puding próbája az ivás, úgyhogy kiderül, Garrikh selyemfiú lesz-e inkább vagy kereskedő.
A hátsó, vendégek számára nem használt ajtó felől közelíti meg a Pintyet, felmegy a hátsó lépcsőn a szobájáig, kicsit felfrissíti magát és ott átöltözik, friss és ropogós fehér inget vesz a fekete helyett, megtisztítja csizmáját. Az ing ujjait felgyűri, a gallérját hanyagul felhajtja, a felső két gombot szabadon hagyja. A piacon meleg volt. Leteszi Kathlynt a dobozába, leveszi fegyverövét és vívókardját is és a fegyverállványra teszi, a Pintyben nincs szüksége fegyverre.
Amikor végzett, a vendégtér felé indul és üdén, frissen sétál le a lépcsőn, hogy a pulthoz menjen.*
- Nyikhaj szólt, hogy várnak rám. *Mosolyog Isanntére és Mikre. Szétnézve egy alakban biztos, hogy hozzá jött, a törpe. Látja, hogy evett-ivott, a személyzet jól tartotta. Helyes. De a másikuk kilépte rejtve marad a számára. Nem aggódik, majd kiderül és vele is leül tárgyalni.*
//Cha'yss, Arja, Zhaggur, Isannte, Mik//
*Nyikhajt a piacon hagyja, jó lesz segítségnek, ha Garrikh elviszi az árukat a termetes asszonyságnak. Ha a kölyköt végül behálózza a madame, akkor kell valaki, aki legalább a kordét visszahozza. De a puding próbája az ivás, úgyhogy kiderül, Garrikh selyemfiú lesz-e inkább vagy kereskedő.
A hátsó, vendégek számára nem használt ajtó felől közelíti meg a Pintyet, felmegy a hátsó lépcsőn a szobájáig, kicsit felfrissíti magát és ott átöltözik, friss és ropogós fehér inget vesz a fekete helyett, megtisztítja csizmáját. Az ing ujjait felgyűri, a gallérját hanyagul felhajtja, a felső két gombot szabadon hagyja. A piacon meleg volt. Leteszi Kathlynt a dobozába, leveszi fegyverövét és vívókardját is és a fegyverállványra teszi, a Pintyben nincs szüksége fegyverre.
Amikor végzett, a vendégtér felé indul és üdén, frissen sétál le a lépcsőn, hogy a pulthoz menjen.*
- Nyikhaj szólt, hogy várnak rám. *Mosolyog Isanntére és Mikre. Szétnézve egy alakban biztos, hogy hozzá jött, a törpe. Látja, hogy evett-ivott, a személyzet jól tartotta. Helyes. De a másikuk kilépte rejtve marad a számára. Nem aggódik, majd kiderül és vele is leül tárgyalni.*
2849. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-04 16:20:21
Üzenet elküldve: 2019-06-04 16:20:21
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
//Arja, Zhaggur, Isannte, Mik//
- Bizonyosan hamar itt lesz. *Válaszol a törpe kijelentésére, de persze fogalma sincs, hogy Nyikhaj egyáltalán megtalálja-e őt a piacon és ha meg is találja, visszajön-e. Neki mindegy, milyen mogorva a vendég, amíg fizet, persze van az a szint, ahonnan ő is mogorva lesz. De az még messze van.*
- Nem. *Mondja mosolyogva Isanntének. A törpék fura lények, de talán Cha'yss majd többet megtud tőle és velük is megosztja az infót.
A lány remekül kezeli a törpét, új korsó sört visz neki, miközben Mik a fiatal lánnyal beszélget.*
- Természetes, kisasszony, de csak el kell majd mondanom a báró úrnak, hogy milyen ügyben kereste fel. *Mosolyodik el Mik. Nem nehéz észrevenni, hogy Arja egy kissé zavarban van és nem is szeretné, jobban zavarba hozni, így ajánl pár lehetőséget.*
- Üzleti ügyben? Eladna vagy venne valamit? Esetleg a hirdetés ügyében keresi?
*Amikor a lány bemutatkozik, barátságos és kedves mosollyal viszonozza azt.*
- Örülök, hogy megismerhetem, Arja kisasszony, az én nevem Mik. *Mutatkozik be maga is.*
- Amióta újranyílt a Pinty, én azóta, pár hata. *Válaszol aztán és hogy addig se tétlenkedjen, az elmosogatott poharakat kezdi szárazra törölni és a polcra tenni őket.*
//Arja, Zhaggur, Isannte, Mik//
- Bizonyosan hamar itt lesz. *Válaszol a törpe kijelentésére, de persze fogalma sincs, hogy Nyikhaj egyáltalán megtalálja-e őt a piacon és ha meg is találja, visszajön-e. Neki mindegy, milyen mogorva a vendég, amíg fizet, persze van az a szint, ahonnan ő is mogorva lesz. De az még messze van.*
- Nem. *Mondja mosolyogva Isanntének. A törpék fura lények, de talán Cha'yss majd többet megtud tőle és velük is megosztja az infót.
A lány remekül kezeli a törpét, új korsó sört visz neki, miközben Mik a fiatal lánnyal beszélget.*
- Természetes, kisasszony, de csak el kell majd mondanom a báró úrnak, hogy milyen ügyben kereste fel. *Mosolyodik el Mik. Nem nehéz észrevenni, hogy Arja egy kissé zavarban van és nem is szeretné, jobban zavarba hozni, így ajánl pár lehetőséget.*
- Üzleti ügyben? Eladna vagy venne valamit? Esetleg a hirdetés ügyében keresi?
*Amikor a lány bemutatkozik, barátságos és kedves mosollyal viszonozza azt.*
- Örülök, hogy megismerhetem, Arja kisasszony, az én nevem Mik. *Mutatkozik be maga is.*
- Amióta újranyílt a Pinty, én azóta, pár hata. *Válaszol aztán és hogy addig se tétlenkedjen, az elmosogatott poharakat kezdi szárazra törölni és a polcra tenni őket.*
2848. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-02 19:57:35
Üzenet elküldve: 2019-06-02 19:57:35
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, Zhaggur, Isannte//
*Szerencsére egyáltalán nem akarják elküldeni! Sőt, nagyon is kedvesen köszönnek vissza mind a ketten neki, a fiatal férfi is, és a hosszú, sötétszőke hajú lány is, így Arja egészen megkönnyebbül. Attól a választékos udvariasságtól meg, amivel az oldalt felnyírt hajú, fülbevalós, kék szemű fiú felé fordul, odáig meg vissza van! ~Kisasszonynak szólított!~ húzza ki magát szándékos komolysággal, szinte rákényszerítve fegyelmezetten magát erre, mert a másik reakciója, ami ösztönszerűleg jönne, érzi, az a mély, elvörösödő zavarba jövés lenne. Azt pedig semmiképp nem akarja!
A lányka lassan kezdi megszokni csak, hogy legtöbben már nem gyerekként tekintenek rá, azt pedig, hogy nőként is kezdi már magára vonni a tekinteteket, még nem igazán veszi észre, vagy ha igen, csak a figyelmet érzékeli, azt nem tudja, hogy a kedves arcocska, a szépen ívelt kis száj, a vörösesbarna fürtök, az apró léptek kedvesek és vonzóak.
Persze tudja, hogy mi történik férfiak és nők között, az utcán élt sokáig, ő ne tudná, de azt, hogy őt pusztán a megjelenése folytán tisztelettel kezeljék idegenek, még mindig szoknia kell: túl sokáig volt csavargó utcagyerek, vékonyka kis árva.
Csak lassan kezdi felismerni, hogy már felnőtt, és hogy mások is így látják már: felnőttnek, és nem gyereknek.
~Báró Chayss! Pont egy bárót kell kifognom!~ hűl el magában a titulus hallatán megint egy picit, ahogy a fiú hellyel kínálja. Mit hellyel kínálja: egyenesen felszólítja, hogy helyezze magát kényelembe!
Maga elé képzel egy kipödört szakállú, harcsaképű, savanyú ábrázatú száraz úriembert magas kalapban: egy képekkel illusztrált mesekönyvben látott ilyet az árvaházban, ami egy báróról szólt.
Egyelőre bizonytalan abban, hogy leüljön-e valóban, vagy inkább visszajöjjön később, hát hogyha addigra már megjön majd az a báró. ~Báró Chayss.~ memorizálja magában a nevet, hogy el ne felejtse véletlenül sem.
Közben az eléje tett ételbe és annak az elpusztításába jóízűen belefeledkező törpe felkurjant egyet a háta mögött, és sörért kiált. Arja meg kis híján összerezzen a hátulról érkező váratlan kiáltásra.
A pult mögül a hosszú hajú lány személyében szerencsére azonnal érkezik a megoldás a kívánalomra egy nagy, teli korsó sör formájában, Arja pedig megfordul, és hátrapillant, ahogy kiviszik azt, hogy alaposabban is megnézhesse magának a nagy tenyerű, sötét kinézetű törpét. ~Igazán olyan, mint azok a földtúró bányász törpék Lihanechben, aki néha megjelentek a Piacon a kordéjukkal. Nem hasonlít Neniyzonra!~ gondolja.
Közben a fiú egy kicsit közelebb lépve hozzá afelől tudakozódik, hogy milyen ügyben keresi a báró urat. A tulajdonost. Arja gyorsan visszafordul, és már majdnem elkezdené mondani, hogy mi járatban is lenne, meg hogy ő hallotta, hogy itt kosztot kvártélyt adnak kalandoroknak (amely titulus legalább olyan újdonság Arjának, már saját magára alkalmazva, mint az, hogy ő felnőtt. Bár az előbbivel mégis könnyebb neki azonosulni. ~De hát Dogah is, sőt Arenih atya is kalandorként kezeltek! Akkor pedig az vagyok, és kész, nem igaz? De igaz! Hát ki találta meg a titkos papírost?~ önti magába a lelket rendesen, amire nagy szüksége is van ebben az új és teljesen ismeretlen szituációban. De hát vágta ki már magát Arja ennél sokkal rémesebb helyzetből is.*
- Azt csak magával a báró úrral kívánom megbeszélni. *válaszolja hát öntudatosnak és távolságtartónak szánt, mégis levetkőzhetetlenül kedves és gyerekes arckifejezéssel. ~Hát így szokták, nem?~ gondolja magában bizonytalanul. Legalábbis az ivókban, meg lebujokban, ha a főnököt kereste valaki idegen, akkor mindig ez volt az igazán jó válasz, annyit Arja is tud.
Ezek után azért nem kíván eltávozni (vagyis nem akar lelépni rögtön), mert még a végén megsértődik a két kedves kiszolgáló a pultnál, ehelyett az egyik, pulthoz közeli asztalhoz sétál, és leül.
Rövid üldögélés után, ami a terem néma szemrevételezésével jár együtt, újra a pultnál állókra siklik óhatatlanul a tekintete.
Majd kedves és picit tétova mosolyt küld Isannte felé.*
- Arjának hívnak. Szürke Arjának. *mosolyodik el most már közvetlenebbül.*
- Ti régóta itt dolgoztok? *aztán észbe kap, és most aztán tényleg zavarba jön és elvörösödik. Miért nem megy neki sehogy sem ez a választékosan udvarias társalgás?!*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.02 20:01:14
*Szerencsére egyáltalán nem akarják elküldeni! Sőt, nagyon is kedvesen köszönnek vissza mind a ketten neki, a fiatal férfi is, és a hosszú, sötétszőke hajú lány is, így Arja egészen megkönnyebbül. Attól a választékos udvariasságtól meg, amivel az oldalt felnyírt hajú, fülbevalós, kék szemű fiú felé fordul, odáig meg vissza van! ~Kisasszonynak szólított!~ húzza ki magát szándékos komolysággal, szinte rákényszerítve fegyelmezetten magát erre, mert a másik reakciója, ami ösztönszerűleg jönne, érzi, az a mély, elvörösödő zavarba jövés lenne. Azt pedig semmiképp nem akarja!
A lányka lassan kezdi megszokni csak, hogy legtöbben már nem gyerekként tekintenek rá, azt pedig, hogy nőként is kezdi már magára vonni a tekinteteket, még nem igazán veszi észre, vagy ha igen, csak a figyelmet érzékeli, azt nem tudja, hogy a kedves arcocska, a szépen ívelt kis száj, a vörösesbarna fürtök, az apró léptek kedvesek és vonzóak.
Persze tudja, hogy mi történik férfiak és nők között, az utcán élt sokáig, ő ne tudná, de azt, hogy őt pusztán a megjelenése folytán tisztelettel kezeljék idegenek, még mindig szoknia kell: túl sokáig volt csavargó utcagyerek, vékonyka kis árva.
Csak lassan kezdi felismerni, hogy már felnőtt, és hogy mások is így látják már: felnőttnek, és nem gyereknek.
~Báró Chayss! Pont egy bárót kell kifognom!~ hűl el magában a titulus hallatán megint egy picit, ahogy a fiú hellyel kínálja. Mit hellyel kínálja: egyenesen felszólítja, hogy helyezze magát kényelembe!
Maga elé képzel egy kipödört szakállú, harcsaképű, savanyú ábrázatú száraz úriembert magas kalapban: egy képekkel illusztrált mesekönyvben látott ilyet az árvaházban, ami egy báróról szólt.
Egyelőre bizonytalan abban, hogy leüljön-e valóban, vagy inkább visszajöjjön később, hát hogyha addigra már megjön majd az a báró. ~Báró Chayss.~ memorizálja magában a nevet, hogy el ne felejtse véletlenül sem.
Közben az eléje tett ételbe és annak az elpusztításába jóízűen belefeledkező törpe felkurjant egyet a háta mögött, és sörért kiált. Arja meg kis híján összerezzen a hátulról érkező váratlan kiáltásra.
A pult mögül a hosszú hajú lány személyében szerencsére azonnal érkezik a megoldás a kívánalomra egy nagy, teli korsó sör formájában, Arja pedig megfordul, és hátrapillant, ahogy kiviszik azt, hogy alaposabban is megnézhesse magának a nagy tenyerű, sötét kinézetű törpét. ~Igazán olyan, mint azok a földtúró bányász törpék Lihanechben, aki néha megjelentek a Piacon a kordéjukkal. Nem hasonlít Neniyzonra!~ gondolja.
Közben a fiú egy kicsit közelebb lépve hozzá afelől tudakozódik, hogy milyen ügyben keresi a báró urat. A tulajdonost. Arja gyorsan visszafordul, és már majdnem elkezdené mondani, hogy mi járatban is lenne, meg hogy ő hallotta, hogy itt kosztot kvártélyt adnak kalandoroknak (amely titulus legalább olyan újdonság Arjának, már saját magára alkalmazva, mint az, hogy ő felnőtt. Bár az előbbivel mégis könnyebb neki azonosulni. ~De hát Dogah is, sőt Arenih atya is kalandorként kezeltek! Akkor pedig az vagyok, és kész, nem igaz? De igaz! Hát ki találta meg a titkos papírost?~ önti magába a lelket rendesen, amire nagy szüksége is van ebben az új és teljesen ismeretlen szituációban. De hát vágta ki már magát Arja ennél sokkal rémesebb helyzetből is.*
- Azt csak magával a báró úrral kívánom megbeszélni. *válaszolja hát öntudatosnak és távolságtartónak szánt, mégis levetkőzhetetlenül kedves és gyerekes arckifejezéssel. ~Hát így szokták, nem?~ gondolja magában bizonytalanul. Legalábbis az ivókban, meg lebujokban, ha a főnököt kereste valaki idegen, akkor mindig ez volt az igazán jó válasz, annyit Arja is tud.
Ezek után azért nem kíván eltávozni (vagyis nem akar lelépni rögtön), mert még a végén megsértődik a két kedves kiszolgáló a pultnál, ehelyett az egyik, pulthoz közeli asztalhoz sétál, és leül.
Rövid üldögélés után, ami a terem néma szemrevételezésével jár együtt, újra a pultnál állókra siklik óhatatlanul a tekintete.
Majd kedves és picit tétova mosolyt küld Isannte felé.*
- Arjának hívnak. Szürke Arjának. *mosolyodik el most már közvetlenebbül.*
- Ti régóta itt dolgoztok? *aztán észbe kap, és most aztán tényleg zavarba jön és elvörösödik. Miért nem megy neki sehogy sem ez a választékosan udvarias társalgás?!*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.06.02 20:01:14
2847. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-02 17:39:22
Üzenet elküldve: 2019-06-02 17:39:22
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mik, Zhaggur, Arja//
- Mást nem mondott? *Kérdez vissza kissé csalódottan, mivel abban reménykedett, hogy a konyhában töltött idő alatt egyéb részletek is kiderültek. De ha nem, hát nem, majd talán a báró érkeztével többet is megtud.
Egy darabig figyeli a törpét, aki a látottak alapján valószínűleg nem fog panaszkodni az ételre, aztán újból az ajtó felé pillant, amin ezúttal be is lép valaki. Egészen fiatal, ez az első, ami feltűnik neki, aztán szép sorjában a többi részlet. Nem mintha bármit le akarna vonni, vagy meg akarna ítélni a látottak alapján, egyszerűen mindig is szokása volt alaposan megfigyelni a környezetét.*
- Szép napot! *Köszön kedvesen mosolyogva a leánynak. A következő kérdésre Mik felé pillant, hisz úgy tűnik, sokkal jobban ismeri Cha'yss napirendjét, mint ő. A fiú készségesen tájékoztatja is Arját a tulajdonos távollétéről, így Isanntének van ideje teli korsóra cserélni a törpe előtt üresen árválkodót.*
- Egészségére, uram! Elvihetem a tányért? *Ugyan nem sok maradt rajta, de hátha Zhaggur az utolsó falatokra is igényt tart. A választól függően cselekszik, majd visszatér a pult mögé, hisz őt is érdekli, vajon mi célból érkezett a kissé elveszettnek tűnő leány. Élénk fantáziája persze most sem hagyja cserben; mire Mikarr felteszi a kérdést, az ő fejében már legalább három különféle történet megszületik, melyeknek végén Arja belépett a Kósza Pinty ajtaján.*
- Mást nem mondott? *Kérdez vissza kissé csalódottan, mivel abban reménykedett, hogy a konyhában töltött idő alatt egyéb részletek is kiderültek. De ha nem, hát nem, majd talán a báró érkeztével többet is megtud.
Egy darabig figyeli a törpét, aki a látottak alapján valószínűleg nem fog panaszkodni az ételre, aztán újból az ajtó felé pillant, amin ezúttal be is lép valaki. Egészen fiatal, ez az első, ami feltűnik neki, aztán szép sorjában a többi részlet. Nem mintha bármit le akarna vonni, vagy meg akarna ítélni a látottak alapján, egyszerűen mindig is szokása volt alaposan megfigyelni a környezetét.*
- Szép napot! *Köszön kedvesen mosolyogva a leánynak. A következő kérdésre Mik felé pillant, hisz úgy tűnik, sokkal jobban ismeri Cha'yss napirendjét, mint ő. A fiú készségesen tájékoztatja is Arját a tulajdonos távollétéről, így Isanntének van ideje teli korsóra cserélni a törpe előtt üresen árválkodót.*
- Egészségére, uram! Elvihetem a tányért? *Ugyan nem sok maradt rajta, de hátha Zhaggur az utolsó falatokra is igényt tart. A választól függően cselekszik, majd visszatér a pult mögé, hisz őt is érdekli, vajon mi célból érkezett a kissé elveszettnek tűnő leány. Élénk fantáziája persze most sem hagyja cserben; mire Mikarr felteszi a kérdést, az ő fejében már legalább három különféle történet megszületik, melyeknek végén Arja belépett a Kósza Pinty ajtaján.*
2846. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-06-01 09:50:33
Üzenet elküldve: 2019-06-01 09:50:33
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//KKK, Isannte, mindenki//
*Szerencséjére nem kell sokat várnia az ebédjére, vagy uzsonnájára, vagy már tudja a fene, hogy milyen napszak van az adott pillanatba. Pusztán csak bólint egyet mogorva ábrázattal a lány felé amikor leteszi elé az élelmet és már mohón neki is lát az evésnek. Rég nem evett már ilyen nagy gonddal elkészített ételt. Élelmét leginkább szárított hús és kenyér alkotja, vagy amit a barlangok az erdő megtermel számára. A falatozás közben bele bele kortyol az italába és utána folytatja azabálást. Nem kimondottan szép látvány, de egy törpe mindig ad az élvezeteknek ha kell. Másra bízza a kifinomult marhaságokat, ahogy azt ő nevezi.*
- Nagyszerű! Remélem hamar ideér. *Válaszol két falat között a fiúnak, aki szemmel láthatóan még mindig udvarias a mogorva törpével.
A nagy étkezés közepette lassan kiürül a söröskorsója, és így csak hamar megszomjazik a jótét lélek. Ennek eredményeként felemeli az üres korsót és odakurjant a pult irányába.*
- Még sört! Ebből a jófajtából! *Leteszi a kupát és habzsolva befejezi az étkezést.*
*Szerencséjére nem kell sokat várnia az ebédjére, vagy uzsonnájára, vagy már tudja a fene, hogy milyen napszak van az adott pillanatba. Pusztán csak bólint egyet mogorva ábrázattal a lány felé amikor leteszi elé az élelmet és már mohón neki is lát az evésnek. Rég nem evett már ilyen nagy gonddal elkészített ételt. Élelmét leginkább szárított hús és kenyér alkotja, vagy amit a barlangok az erdő megtermel számára. A falatozás közben bele bele kortyol az italába és utána folytatja azabálást. Nem kimondottan szép látvány, de egy törpe mindig ad az élvezeteknek ha kell. Másra bízza a kifinomult marhaságokat, ahogy azt ő nevezi.*
- Nagyszerű! Remélem hamar ideér. *Válaszol két falat között a fiúnak, aki szemmel láthatóan még mindig udvarias a mogorva törpével.
A nagy étkezés közepette lassan kiürül a söröskorsója, és így csak hamar megszomjazik a jótét lélek. Ennek eredményeként felemeli az üres korsót és odakurjant a pult irányába.*
- Még sört! Ebből a jófajtából! *Leteszi a kupát és habzsolva befejezi az étkezést.*
2845. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-31 14:57:34
Üzenet elküldve: 2019-05-31 14:57:34
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
//Arja, Zhaggur, Isannte, Mik//
- Mindjárt elküldetek érte valakit, uram. *Mondja Mik a törpe kérdésére fennhangon a pult mögül, amikor pedig Isannte bizalmasan kérdez tőle, odahajol és úgy válaszol suttogva.*
- "A föld kincsét". *Mosolyog és ismétli meg, amit Zhaggur mondott korábban. Csak fogalma van róla, hogy mi lehet a föld kincse, de az fémtől egészen a drágakövekig minden lehet, így nem áll neki találgatni.
Viszon ébreszti Nyikhajt, hogy keresse meg Cha'ysst a piacon és szóljon neki, hogy várnak rá a Pintyben. Maga sem gondolta, hogy ilyen forgalmas lesz a nap.*
- Szép napot, kisasszony! *Köszön a belépő, köpenybe öltözött fiatal lánynak.*
- Sajnos báró Cha'yss házon kívül van, de hamarosan visszatér, így ha gondolja, helyezze magát kényelembe és várja meg. *Mutat egy szabad asztal felé kedvesen mosolyogva a lányra.*
- Megtudhatom, milyen ügyben keresi a báró urat? *Kérdi közelebb lépve a pulthoz, hátha valami bizalmas közlendője van a lánynak.
Közbeny Nyikhaj álmos szemekkel indul el a piacra, hogy összeszedje onnan Cha'ysst, pedig aludt volna még pár órát.*
//Arja, Zhaggur, Isannte, Mik//
- Mindjárt elküldetek érte valakit, uram. *Mondja Mik a törpe kérdésére fennhangon a pult mögül, amikor pedig Isannte bizalmasan kérdez tőle, odahajol és úgy válaszol suttogva.*
- "A föld kincsét". *Mosolyog és ismétli meg, amit Zhaggur mondott korábban. Csak fogalma van róla, hogy mi lehet a föld kincse, de az fémtől egészen a drágakövekig minden lehet, így nem áll neki találgatni.
Viszon ébreszti Nyikhajt, hogy keresse meg Cha'ysst a piacon és szóljon neki, hogy várnak rá a Pintyben. Maga sem gondolta, hogy ilyen forgalmas lesz a nap.*
- Szép napot, kisasszony! *Köszön a belépő, köpenybe öltözött fiatal lánynak.*
- Sajnos báró Cha'yss házon kívül van, de hamarosan visszatér, így ha gondolja, helyezze magát kényelembe és várja meg. *Mutat egy szabad asztal felé kedvesen mosolyogva a lányra.*
- Megtudhatom, milyen ügyben keresi a báró urat? *Kérdi közelebb lépve a pulthoz, hátha valami bizalmas közlendője van a lánynak.
Közbeny Nyikhaj álmos szemekkel indul el a piacra, hogy összeszedje onnan Cha'ysst, pedig aludt volna még pár órát.*
2844. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-30 11:39:55
Üzenet elküldve: 2019-05-30 11:39:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 348
OOC üzenetek: 27
Játékstílus: Vakmerő
//Kincsek, kószák//
*A fehérre meszelt falú, Arja szerint egész barátságosnak látszó épület az utca végében, amiről a biztonság kedvéért megkérdezett egy férfit, tényleg maga a Kósza Pinty, úgy tűnik, így hát megtalálta, amit keres.
Megszaporázza a lépteit. Nem akarja elszalasztani a lehetőséget.
Hátha valóban tudnak neki segíteni. És előkerítik neki a tulajdonost. Aki azt a hirdetést kitette.
Arját leginkább a lakhatás izgatja! Jó nagy tapasztalata van már a dologban: ha az éjjeli szállása megoldott, esetleg még ételt is kap, akkor sokkal jobban megy a sora, mint mikor minden nap estefelé ki kell találja, hogy ma éjjel hol fog éjszakázni. Neniyzon eltűnt, úgyhogy a fogadóra ugyan keresztet vethet. Azzal a Dogahhal meg ő egyedül biztosan nem fog elindulni kincsvadászatra, meg nem köti az orrára a papíros rejtélyét.
Persze így, hogy már nem olyan hidegek az éjszakák, messze nem annyira vészes a dolog. De a ma hajnali ébredés a a temetőben a sírkövön az esőben: hát nem. Nem sorolható Arja legkellemesebb reggelei közé. Még jó, hogy eszébe jutott a hirdetőtábla a Főtéren. Az, amit egyszer Zeyával együtt böngésztek. Meg hogy most is akadt egy jótét lélek, aki felolvasott neki.
Úgyhogy megy, céltudatosan, felszegett fejjel. Aztán nagy levegőt véve benyit a Fogadó ajtaján.*
- Szép napot kívánok! *üdvözli az odabentieket, egyikről a másikra pillantva, és biccentve, sőt egy udvarias pukedli szerű mozdulattal is megpróbálkozik, amit még az árvaházban neveltek beléjük a nővérek. Egy férfi, és egy igazán fiatalnak, szinte vele egy korúnak tűnő, kedves arcú nő áll a pult mögött. Odébb egy asztalnál egy mogorva ábrázatú törpe fogyaszt éppen valami ételt. Előrébb lép.*
- Kérem! A Kósza Pinty nevű fogadó tulajdonosát keresem. *mondja összehúzva magán az elmaradhatatlan leplet, nagyon igyekezve, hogy határozottnak és magabiztosnak hallatsszék a kijelentése: nehogy valami tétova, senkiházi leánynak gondolják őt, és ne tegyenek semmit az ügyében, vagy elzavarják innét! Mert minden határozottság ellenére Arja az, ami: egy csavargó árva lányka, és bár a legutóbbi, a tanyán töltött idők alatt a rendszeres étkezésnek köszönhetően kicsit kikerekedett az arcocskája, na meg a tegnap előtti éjszakát még a Pegazus úri kényelmében töltötte, azért az elmúlt, Temetőbeli éjszaka és a gyerekkori nélkülözések nyomait egy avatott szem igenis megláthatja rajta.*
*A fehérre meszelt falú, Arja szerint egész barátságosnak látszó épület az utca végében, amiről a biztonság kedvéért megkérdezett egy férfit, tényleg maga a Kósza Pinty, úgy tűnik, így hát megtalálta, amit keres.
Megszaporázza a lépteit. Nem akarja elszalasztani a lehetőséget.
Hátha valóban tudnak neki segíteni. És előkerítik neki a tulajdonost. Aki azt a hirdetést kitette.
Arját leginkább a lakhatás izgatja! Jó nagy tapasztalata van már a dologban: ha az éjjeli szállása megoldott, esetleg még ételt is kap, akkor sokkal jobban megy a sora, mint mikor minden nap estefelé ki kell találja, hogy ma éjjel hol fog éjszakázni. Neniyzon eltűnt, úgyhogy a fogadóra ugyan keresztet vethet. Azzal a Dogahhal meg ő egyedül biztosan nem fog elindulni kincsvadászatra, meg nem köti az orrára a papíros rejtélyét.
Persze így, hogy már nem olyan hidegek az éjszakák, messze nem annyira vészes a dolog. De a ma hajnali ébredés a a temetőben a sírkövön az esőben: hát nem. Nem sorolható Arja legkellemesebb reggelei közé. Még jó, hogy eszébe jutott a hirdetőtábla a Főtéren. Az, amit egyszer Zeyával együtt böngésztek. Meg hogy most is akadt egy jótét lélek, aki felolvasott neki.
Úgyhogy megy, céltudatosan, felszegett fejjel. Aztán nagy levegőt véve benyit a Fogadó ajtaján.*
- Szép napot kívánok! *üdvözli az odabentieket, egyikről a másikra pillantva, és biccentve, sőt egy udvarias pukedli szerű mozdulattal is megpróbálkozik, amit még az árvaházban neveltek beléjük a nővérek. Egy férfi, és egy igazán fiatalnak, szinte vele egy korúnak tűnő, kedves arcú nő áll a pult mögött. Odébb egy asztalnál egy mogorva ábrázatú törpe fogyaszt éppen valami ételt. Előrébb lép.*
- Kérem! A Kósza Pinty nevű fogadó tulajdonosát keresem. *mondja összehúzva magán az elmaradhatatlan leplet, nagyon igyekezve, hogy határozottnak és magabiztosnak hallatsszék a kijelentése: nehogy valami tétova, senkiházi leánynak gondolják őt, és ne tegyenek semmit az ügyében, vagy elzavarják innét! Mert minden határozottság ellenére Arja az, ami: egy csavargó árva lányka, és bár a legutóbbi, a tanyán töltött idők alatt a rendszeres étkezésnek köszönhetően kicsit kikerekedett az arcocskája, na meg a tegnap előtti éjszakát még a Pegazus úri kényelmében töltötte, azért az elmúlt, Temetőbeli éjszaka és a gyerekkori nélkülözések nyomait egy avatott szem igenis megláthatja rajta.*
2843. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:17:20
Üzenet elküldve: 2019-05-29 19:17:20
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Mik, Zhaggur//
- Máris, uram! *Mosolyog szelíden a törpére, majd Mik felé is vet egy cinkos pillantást. Nem biztos benne, hogy a fiú valóban olyan jó szakácsnak tartja őt, mint szavai sejtetik, de hát az üzlet az üzlet. A pácolt hús sem bírja a végtelenségig, így jobb mihamarabb túladni rajta.*
- Dehogy baj! *Nevet fel röviden, talán kissé értetlenül, de mindenképp vidáman. Nincs hozzászokva a dicsérthez, ahhoz meg végképp nem, hogy ilyen csillogó pillantás is társul a kedves szavakhoz.*
- Ha tényleg úgy szereted a főztömet, kitalálhatod, mit készítsek magunknak vacsorára! *Fűzi hozzá kicsit halkabban, még mindig vigyorogva, ahogy a konyha felé veszi az irányt. Persze a lehetőségek erősen korlátozottak, de ezzel nyilván Mik is tisztában van, így nem áll neki sorolni, miből is válogathatnak. Az este még úgyis messze van, lesz elég idő a gondolkodásra.
Nagyjából egy fertályórával később tér vissza a fogadó vendégeknek fenntartott részlegébe, kezében egy meglehetősen jó illatokat árasztó fatálcával. A pácolt, parázs felett sült húst vegyes körettel és némi zölddel tálalja a törpnek.*
- Remélem, így megfelel. Jó étvágyat!*Teszi le Zhaggur elé az ételt, majd visszatér a pult mögé, hogy néhány szót válthasson Mikkel is. Persze csak akkor, ha a kedves vendég neki látott a falatozásnak, s így a fiúnak van ideje rá figyelni.*
- Mit akar eladni? *Kérdi fojtott hangon, kíváncsian csillanó szemekkel. Persze megkérdezhetné maga is, de a családi boltban eltöltött évek alatt alaposan belé nevelték, hogy kérdezni általában csak a fizető félnek van joga.*
- Máris, uram! *Mosolyog szelíden a törpére, majd Mik felé is vet egy cinkos pillantást. Nem biztos benne, hogy a fiú valóban olyan jó szakácsnak tartja őt, mint szavai sejtetik, de hát az üzlet az üzlet. A pácolt hús sem bírja a végtelenségig, így jobb mihamarabb túladni rajta.*
- Dehogy baj! *Nevet fel röviden, talán kissé értetlenül, de mindenképp vidáman. Nincs hozzászokva a dicsérthez, ahhoz meg végképp nem, hogy ilyen csillogó pillantás is társul a kedves szavakhoz.*
- Ha tényleg úgy szereted a főztömet, kitalálhatod, mit készítsek magunknak vacsorára! *Fűzi hozzá kicsit halkabban, még mindig vigyorogva, ahogy a konyha felé veszi az irányt. Persze a lehetőségek erősen korlátozottak, de ezzel nyilván Mik is tisztában van, így nem áll neki sorolni, miből is válogathatnak. Az este még úgyis messze van, lesz elég idő a gondolkodásra.
Nagyjából egy fertályórával később tér vissza a fogadó vendégeknek fenntartott részlegébe, kezében egy meglehetősen jó illatokat árasztó fatálcával. A pácolt, parázs felett sült húst vegyes körettel és némi zölddel tálalja a törpnek.*
- Remélem, így megfelel. Jó étvágyat!*Teszi le Zhaggur elé az ételt, majd visszatér a pult mögé, hogy néhány szót válthasson Mikkel is. Persze csak akkor, ha a kedves vendég neki látott a falatozásnak, s így a fiúnak van ideje rá figyelni.*
- Mit akar eladni? *Kérdi fojtott hangon, kíváncsian csillanó szemekkel. Persze megkérdezhetné maga is, de a családi boltban eltöltött évek alatt alaposan belé nevelték, hogy kérdezni általában csak a fizető félnek van joga.*
2842. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:21:50
Üzenet elküldve: 2019-05-28 18:21:50
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 112
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//KKK, Isannte//
*Már alig várja a fiú első reakciója utáni választ, hiszen az ifjú igencsak jó csaposnak tűnik és ilyen módon érti azt, hogyan kell eladni a vendégnek a portékáját. Amint a csapra vert hordóból előkerül a várva várt ser ital, Zhaggur pillanatokon belül a kezében is foghatja. Azonban mielőtt belekortyolna meghallgatja választ. Jelen pillanatban még a szomjúsága sem akkora, hogy a küldetése elé helyezze. Első a munka és utána lehet inni vagy mulatni.*
- A legjobb helyen? *Teszi meg halkan a megjegyzését. Majd felemelkedik vaskos szemöldöke és tovább figyel.*
- Wegtoreni kereskedők? *Dünnyög magában halkan és némi visszaemlékezés erejéig kikeresi emlékeiből volt e már dolga ilyen alakokkal, végül arra jut, hogy nem, pusztán csak hallomásból ismeri a fajtájukat. Úgy tűnik az elmondottak alapján nem csak jó helyre tévedt egy sör miatt, de még a jövőjét is elrendezheti ez az egész kis találkozó. Természetesen Zhaggur mindig úgy élte túl a konfliktusokat és a szép reményekkel kecsegtető dolgokat, hogy a gyanakvása soha nem lankadt. Ennek érdekében nem élte bele magát az ilyen helyzetekbe. De mindent figyelmesen követ.*
- Hozzon egy sültet, ha már itt vagyok! *Teszi hozzá jó kedélyű vigyorral és finoman olyan törpe módra az asztalra csap, hogy nyugtázza a döntését. Ideje egy jót falatoznia a sok szárított hús és kétszersült után lehet, hogy valami friss élelem nem is ártana neki. Majd a vidám tekintet ismét komolyra vált és a fiú szemébe tekint.*
- Mikor jön vissza a kalmárod? *Kérdezi fürkészve a másik tekinteté és érdeklődve várja a választ, vagy tőle vagy a pult mögötti leánytól.*
*Már alig várja a fiú első reakciója utáni választ, hiszen az ifjú igencsak jó csaposnak tűnik és ilyen módon érti azt, hogyan kell eladni a vendégnek a portékáját. Amint a csapra vert hordóból előkerül a várva várt ser ital, Zhaggur pillanatokon belül a kezében is foghatja. Azonban mielőtt belekortyolna meghallgatja választ. Jelen pillanatban még a szomjúsága sem akkora, hogy a küldetése elé helyezze. Első a munka és utána lehet inni vagy mulatni.*
- A legjobb helyen? *Teszi meg halkan a megjegyzését. Majd felemelkedik vaskos szemöldöke és tovább figyel.*
- Wegtoreni kereskedők? *Dünnyög magában halkan és némi visszaemlékezés erejéig kikeresi emlékeiből volt e már dolga ilyen alakokkal, végül arra jut, hogy nem, pusztán csak hallomásból ismeri a fajtájukat. Úgy tűnik az elmondottak alapján nem csak jó helyre tévedt egy sör miatt, de még a jövőjét is elrendezheti ez az egész kis találkozó. Természetesen Zhaggur mindig úgy élte túl a konfliktusokat és a szép reményekkel kecsegtető dolgokat, hogy a gyanakvása soha nem lankadt. Ennek érdekében nem élte bele magát az ilyen helyzetekbe. De mindent figyelmesen követ.*
- Hozzon egy sültet, ha már itt vagyok! *Teszi hozzá jó kedélyű vigyorral és finoman olyan törpe módra az asztalra csap, hogy nyugtázza a döntését. Ideje egy jót falatoznia a sok szárított hús és kétszersült után lehet, hogy valami friss élelem nem is ártana neki. Majd a vidám tekintet ismét komolyra vált és a fiú szemébe tekint.*
- Mikor jön vissza a kalmárod? *Kérdezi fürkészve a másik tekinteté és érdeklődve várja a választ, vagy tőle vagy a pult mögötti leánytól.*
2841. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-05-28 14:39:59
Üzenet elküldve: 2019-05-28 14:39:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zhaggur, Isannte, Mik//
- Ugyan, szívesen, Isa, bármikor! *Mosolyog egy árnyalatnyival szélesebben a lányra, s míg ő rajta pihenteti a szemét, hát Mik sem fordítja el tekintetét. Ez egyrészt udvariasságából fakad, másrészt pedig a lány természetességéből adódóan. Kecses és légies, kedves és közvetlen, pedig alig-alig ismerik egymást. Jóllehet a pillanat hamar megszakad, a kedves vendég kérdést intéz.Türelmesen vár, ha már megakasztották, feltételezi, hogy kérdéssel is fordulnak hozzá, melyre belátása szerint fog válaszolni.*
- Remélem, hogy igen, uram. *Mondja, de közben elindul, hogy az egyik hordót csapra verje, s míg a sör folyik, tekintetét olykor-olykor Zhaggurra emeli, hogy jelezze pontosan figyeli, mit mond. Mire a törp befejezi a kérdését, immár fatálcán viszi az öblös korsót, s a mondat vége felé az, az asztalon koppan.*
- Nem akarom túlzásba vinni az öntömjénezést, de azt gondolom a legjobb helyen jár. A fogadó üzemeltetője, wegtoreni kereskedő, s e hely tulajdonképpen a Wegtoren Aranya Kereskedőház fő bázisa. Chayss úr, az ön embere, aki épp az imént távozva kívánt önnek jó szórakozást.
*Biccent az ajtó felé.*
- Sajnos elkerülték egymást, de tudtommal a piactér felé vette az irányt, a munka soha nem állhat meg. *Mosolyodik el.*
- Mindent veszünk és mindent eladunk, kinek szükséges beszerezzük, megrendeljük.
*Bólint magabiztosan. Figyelme nem lankad, miközben visszaindul a pult felé, hogy tovább dolgozhasson, persze nem átall egy apró kis üzleti fogást sem megejteni.*
- Apropó, ha már üzlet. Jó szívvel ajánlom önnek sültjeinket, Isa remekül süt és főz, magam is igencsak kedvelem a fogásait. *Mosolyog féloldalasan a lányra.* A számlát majd vele rendezze, ha szabad ilyet kérnem. Persze maradok, ha további kérdése van, állok rendelkezésére.
*Hagyja a törpöt italával, s a pult körül serénykedik, persze közben a lánynak is odasúgja.*
- Remélem nem baj... amit mondtam, az igaz. *Csillan meg tekintete mielőtt ismét a poharak törölgetésébe fogna.*
- Ugyan, szívesen, Isa, bármikor! *Mosolyog egy árnyalatnyival szélesebben a lányra, s míg ő rajta pihenteti a szemét, hát Mik sem fordítja el tekintetét. Ez egyrészt udvariasságából fakad, másrészt pedig a lány természetességéből adódóan. Kecses és légies, kedves és közvetlen, pedig alig-alig ismerik egymást. Jóllehet a pillanat hamar megszakad, a kedves vendég kérdést intéz.Türelmesen vár, ha már megakasztották, feltételezi, hogy kérdéssel is fordulnak hozzá, melyre belátása szerint fog válaszolni.*
- Remélem, hogy igen, uram. *Mondja, de közben elindul, hogy az egyik hordót csapra verje, s míg a sör folyik, tekintetét olykor-olykor Zhaggurra emeli, hogy jelezze pontosan figyeli, mit mond. Mire a törp befejezi a kérdését, immár fatálcán viszi az öblös korsót, s a mondat vége felé az, az asztalon koppan.*
- Nem akarom túlzásba vinni az öntömjénezést, de azt gondolom a legjobb helyen jár. A fogadó üzemeltetője, wegtoreni kereskedő, s e hely tulajdonképpen a Wegtoren Aranya Kereskedőház fő bázisa. Chayss úr, az ön embere, aki épp az imént távozva kívánt önnek jó szórakozást.
*Biccent az ajtó felé.*
- Sajnos elkerülték egymást, de tudtommal a piactér felé vette az irányt, a munka soha nem állhat meg. *Mosolyodik el.*
- Mindent veszünk és mindent eladunk, kinek szükséges beszerezzük, megrendeljük.
*Bólint magabiztosan. Figyelme nem lankad, miközben visszaindul a pult felé, hogy tovább dolgozhasson, persze nem átall egy apró kis üzleti fogást sem megejteni.*
- Apropó, ha már üzlet. Jó szívvel ajánlom önnek sültjeinket, Isa remekül süt és főz, magam is igencsak kedvelem a fogásait. *Mosolyog féloldalasan a lányra.* A számlát majd vele rendezze, ha szabad ilyet kérnem. Persze maradok, ha további kérdése van, állok rendelkezésére.
*Hagyja a törpöt italával, s a pult körül serénykedik, persze közben a lánynak is odasúgja.*
- Remélem nem baj... amit mondtam, az igaz. *Csillan meg tekintete mielőtt ismét a poharak törölgetésébe fogna.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409