//Megnyitó ünnepség- pult//
// Kicsit Win és Eran //
*Természetesen viszonozza a parfüm illatú nőnek a mosolyt, s az elismerő pillantásért is hálás. Ha, eddig nem tette volna, a párosnak is meghagyja, hogy, ha a továbbiakban, bármivel szolgálhat a számukra, úgy jelezzék, azt neki. *
//Rahil, Rahleeza//
* A hölgyek mégis csak úgy döntenek, választanak, Jám mustot. Veszi is a poharakat le, melyet Quinnel csiszoltatott fényesre, s együtt pakoltak a tükrös polcra, hogy a rajtuk megtörő gyertyák fényei ezerfelé szóródódnak szét. Az üveg már a keze ügyében, éppen csak egy lépést kell tennie érte, s már csorog is a mély bíborszínű ital a pohárba, végig a pohár egyik oldalán, hogy aztán a másikon, mint a hullám törjön meg. Íze nem hazudtolja meg magát édes, mint a bűn, melyet Madárkáik csókja és öle ígér. S egy mosoly kíséretében teszi a kisasszonyok elé. S lép is tovább, meg hagyva, hogy, ha óhajtanak még valamit, úgy csak szóljanak. *
// Lutius //
* Az „ egyezség „ szó hallatán felvonja szemöldökét, ő is félre pillant a Pintyre, aki inkább a dalolás helyet, csak figyel. Bár, nem meglepő, ha két mélységi kölcsönösen keresi egymás társaságát, s egyezséget kötnek, talán jobban megbíznak egymásba, és/vagy … néz újra végig a pultnál támaszkodó elfen…valahol hátul a fejében megfogalmazódik egy képtelen ötlet, melyet inkább gyorsan el is hesseget, ha úgyis van, nem akarja tudni. S nem is firtatja a dolgot, ha a másik az orrára akarja kötni, úgy is megteszi, ha meg nem elég szűk társaság ez, hogy ne derüljön ki előbb-utóbb. *
- Nem, nem maradtál még semmiről fiatal az este, s ha jól sejtem, az igazi mulatság akkor fog kezdődni, ha minden vendég előbb a lepedőgyűrésben jeleskedett. Utána, már bátrabban döntik magukba a szeszt. Úgy tűnik, sok erre az elhanyagolt férfi.
* Mosolyog a másikra, miközben tovább folytatja a poharak szárazra törlését. *
- És te… hol születtél? Lent vagy már a felszínen? Hogy viseled a más fajúakat?
* Teszi fel a kérdést, remélve nem nyúl darázs fészekbe. Úgy hallotta, sokan közülük nem kedveli azokat, akik nem hozzájuk tartozna. Még mielőtt a másik válaszolhatna, Kyro nagyúr hangjára lesz figyelmes, ahogy őt emlegeti.*
- Ha, megbocsájtasz, mindjárt jövök.
// Kyro és a szépen csengő aranyai //
* Hallja az úr kívánságát, amit Via felé közvetít, s a lány kezében landoló erszényt is. *
- Természetesen.
* Biccent s a megszokotthoz hasonló mosolyt küld Kyronak. *
~ Nem, mintha nem tettem volna meg. ~
* Természetesen mindenhez jó képet kell vágni, hisz a vendég az első, Nay ezt pontosan jól tudja. Így már megy is a raktárba, hogy egy bontatlan fekete üveggel térjen vissza, melynek címkéje aranyszín, cirádás betűkkel hirdetik a nedűt „ Éjféli borzongás”, hogy ezt a fő Pintyek rendelték ilyen formában vagy a szőlősgazda egyedi elnevezése, nem tudja, de mindenképp már nevében is egy kellemes együtt lét megalapozása.
Reggel óta, már arra alkalmas eszközt is kerített, mellyel könnyen csusszan a dugó. S, hogy a vendég ne érezze, hogy pénzéért nem kap megfelelő kiszolgálást –már ami az ő részét illeti - egy tálcát is kerít, vörös kendővel takarva le azt, melybe apró pintyet hímeztek gondos kezek. Erre helyezi a fekete palackot, s mellé három tiszta poharat. Viatól elveszi, az aranyat s azt elsüllyeszti a pult alá. A férfi poharának sorsát Viára bízva, viszi-e utána, ő mindenesetre nem helyezi a tálcára. *
// Újra Lutius//
* Dolga végeztével, vissza is tér Lutiushoz, jelenleg ő az egyetlen, akinek nincs partnere, s akinél megpihenhet, ha csak pár percre is. Nem különben a válasz is érdekli. *
- Biztos, nem iszol semmit?
* Kérdezi újra, hátha azóta meggondolta magát a mélységi. Ha, a válasz nem , úgy tenyereire támaszkodva, küld egy mosoly a másik felé. *
- Szóval?
* Szemöldöke formázza a kérdőjelet, ha esetleg a másik elfelejtette volna miről is beszéltek, úgy most először finoman utalva próbálja visszaterelni a beszélgetés ösvényére a másikat. *