Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 151 (3001. - 3020. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3020. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-11 15:44:54
Üzenet elküldve: 2019-08-11 15:44:54
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
- Ó *konstatálja a sajnálatos szakítást olyasmi hangsúllyal, ahogy kiváltképp igen távoli rokonok elhalálozását szokták.
Leteszi a pultra a borra meg a borravalóra való 10 aranyat, aminek a sorsát az illetékes (Isannte Sadeei) majd elrendezi.
*
- A báró? *szökik fel a szemöldöke és mindjárt igyekszik is megtalálni pillantásával. Először az ősz szakállú, ezüsttel hímzett tunikás férfin állapodik meg, aki a két páncélos őrrel nagyon is megfelelne a főrendi megszólításnak. De ahogy visszafordul a pohárért, kissé összezavarodva találkozik szembe a ténnyel, hogy a pultos az újbóli titulus mellé egy egészen más irányba int a fejével. Annál az asztalnál viszont egy jóval kevésbé arisztokratikus férfi ül. A sebhelyes szemöldökével, a borosta-szakállával és a bőrvértjével előbb nézné mondjuk... kalóznak.* - Nos, nekem megfelelne egy sima kalmár is *mondja. Nem mintha kifogása lenne a kevésbé bárós báró ellen, csak egy viszonylag jelentéktelen dologgal nem akarna alkalmatlankodni.* - Nem szeretném a mesterkalmár urat a családja körében zavarni *szabadkozik, aztán mikor észreveszi, hogy közben egy hölgyet akadályoz a pulthoz jutásban, gyorsan elkapja a kalapját az útból és apró meghajlással kér elnézést.*
- Bocsásson meg, kisasszony. Nem akartam feltartani. *Hogy a további akadályoztatásnak elébe menjen gyorsan felhajtja a bort és a poharat letéve végül csak bólint a pult mögött állónak.* - Hát ha ő az illetékes, akkor ő az illetékes *hagyja helyben a korábbi iránymutatást. Arra veszi hát az irányt és odaérvén egy cirádás parolával üdvözli az asztaltársaságot.*
- Báró úr, hölgyem, kisasszony *hajol meg külön a kislány felé.* - Ambroggio Duarrte. Intéző *mutatkozik be s teszi hozzá a saját becses titulusát.* - Üzleti ügyben keresném a ház mesterkalmárját. Megválnék egy kiváló páncéltól. Elsőosztályú darab. Tollforgós sisakkal, alkarvédőkkel együtt. Úgy gondoltam, Ön bizonyosan találna rá vevőt. Most kiváltképp, hogy a kovácsműhely bezárt. Én *vonja meg a vállát szórakozottan, és arrébb legyezi a kezében tartott kalap vörös-fekete tollait* - nem értek az ilyesmihez.
- Ó *konstatálja a sajnálatos szakítást olyasmi hangsúllyal, ahogy kiváltképp igen távoli rokonok elhalálozását szokták.
Leteszi a pultra a borra meg a borravalóra való 10 aranyat, aminek a sorsát az illetékes (Isannte Sadeei) majd elrendezi.
* - A báró? *szökik fel a szemöldöke és mindjárt igyekszik is megtalálni pillantásával. Először az ősz szakállú, ezüsttel hímzett tunikás férfin állapodik meg, aki a két páncélos őrrel nagyon is megfelelne a főrendi megszólításnak. De ahogy visszafordul a pohárért, kissé összezavarodva találkozik szembe a ténnyel, hogy a pultos az újbóli titulus mellé egy egészen más irányba int a fejével. Annál az asztalnál viszont egy jóval kevésbé arisztokratikus férfi ül. A sebhelyes szemöldökével, a borosta-szakállával és a bőrvértjével előbb nézné mondjuk... kalóznak.* - Nos, nekem megfelelne egy sima kalmár is *mondja. Nem mintha kifogása lenne a kevésbé bárós báró ellen, csak egy viszonylag jelentéktelen dologgal nem akarna alkalmatlankodni.* - Nem szeretném a mesterkalmár urat a családja körében zavarni *szabadkozik, aztán mikor észreveszi, hogy közben egy hölgyet akadályoz a pulthoz jutásban, gyorsan elkapja a kalapját az útból és apró meghajlással kér elnézést.*
- Bocsásson meg, kisasszony. Nem akartam feltartani. *Hogy a további akadályoztatásnak elébe menjen gyorsan felhajtja a bort és a poharat letéve végül csak bólint a pult mögött állónak.* - Hát ha ő az illetékes, akkor ő az illetékes *hagyja helyben a korábbi iránymutatást. Arra veszi hát az irányt és odaérvén egy cirádás parolával üdvözli az asztaltársaságot.*
- Báró úr, hölgyem, kisasszony *hajol meg külön a kislány felé.* - Ambroggio Duarrte. Intéző *mutatkozik be s teszi hozzá a saját becses titulusát.* - Üzleti ügyben keresném a ház mesterkalmárját. Megválnék egy kiváló páncéltól. Elsőosztályú darab. Tollforgós sisakkal, alkarvédőkkel együtt. Úgy gondoltam, Ön bizonyosan találna rá vevőt. Most kiváltképp, hogy a kovácsműhely bezárt. Én *vonja meg a vállát szórakozottan, és arrébb legyezi a kezében tartott kalap vörös-fekete tollait* - nem értek az ilyesmihez.
3019. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-11 14:11:25
Üzenet elküldve: 2019-08-11 14:11:25
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Úgy tűnik, hogy Graril megfejtette a hosszúéletű két titkát is. A zene és a tánc. Valóban, egyik nem létezik a másik nélkül. Pontosan mint az árnyék és a fény. Graril azonban kíváncsi természet. Az öreg sokszor mondta, hogy a kíváncsi természete egyszer majd bajba fogja sodorni. Azonban most mi baj történne, hiszen kiváló társasága van. Őszinte, nem köntörfalazó.*
- Nem szokásom a hálátlanság. Ha valamilyen kívánságod van, akkor nyugodtan elmondhatod.*-mosolyog kedvesen. Eddig mindig tartotta a szavát, és egy olyan teremtésnek, mint Yathlanae nem is tudna nemet mondani. Sőt igazán bőkezű lenne vele. Amikor a táncművészetéről szól a másik Graril óvatosan odahajol a nőhöz.*
- Az emeleten van egy szobám. Ott kettesben lehetünk, természetesen csak akkor ha te is akarod. De ha fáradt vagy, vagy nincs hozzá kedved, akkor azt is nyugodtan megmondhatod. Nem fogok megharagudni érte.*-mondja kedvesen.*
- A harmadik dologról azonban nem beszéltél. Ha nem titkos akkor el tudnád árulni nekem?*-kérdezi kíváncsian.*
*Úgy tűnik, hogy Graril megfejtette a hosszúéletű két titkát is. A zene és a tánc. Valóban, egyik nem létezik a másik nélkül. Pontosan mint az árnyék és a fény. Graril azonban kíváncsi természet. Az öreg sokszor mondta, hogy a kíváncsi természete egyszer majd bajba fogja sodorni. Azonban most mi baj történne, hiszen kiváló társasága van. Őszinte, nem köntörfalazó.*
- Nem szokásom a hálátlanság. Ha valamilyen kívánságod van, akkor nyugodtan elmondhatod.*-mosolyog kedvesen. Eddig mindig tartotta a szavát, és egy olyan teremtésnek, mint Yathlanae nem is tudna nemet mondani. Sőt igazán bőkezű lenne vele. Amikor a táncművészetéről szól a másik Graril óvatosan odahajol a nőhöz.*
- Az emeleten van egy szobám. Ott kettesben lehetünk, természetesen csak akkor ha te is akarod. De ha fáradt vagy, vagy nincs hozzá kedved, akkor azt is nyugodtan megmondhatod. Nem fogok megharagudni érte.*-mondja kedvesen.*
- A harmadik dologról azonban nem beszéltél. Ha nem titkos akkor el tudnád árulni nekem?*-kérdezi kíváncsian.*
3018. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-11 11:20:45
Üzenet elküldve: 2019-08-11 11:20:45
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Aenae sosem járt még azelőtt a Kósza Pintyben, a Szegénynegyedben sem igen. Élete egy részét sznob, gazdagnegyediként élte le, és mint olyan, sosem tette volna be ide a lábát. Azóta persze egy csomó minden megváltozott, nemcsak a város, de ő is.
Waldrannal ugyan abban maradtak, hogy majd megkeresi a Pegazusban, de Aenae mégis teljesen másik irányba fordul, ezért is történhetett meg, hogy most itt áll a Kósza Pinty előtt. Az idevezető úton gondolkodott és mivel momentán igen pocsék a hangulata, ezért érthető hogy tenne valami jót is. Vannak elképzelései, de azokat valahogy tető alá kell hozni, ehhez pedig szüksége van valakire, aki a városban él. Viszont csak egy embert ismer, ez pedig Cha'yss. Őt pedig a Kósza Pintyben találhatja meg. Régen persze sosem tette volna ide be a lábát, mert mégiscsak bordély volt, de a Kósza Pinty tulajdonképpen az ő tulajdona, szóval ki szólná meg azért, hogy megtekinti a tulajdonát?
Mindenesetre próbálja összeszedni magát és úgy besétálni, mintha nem érezné magát pocsékul. Pocsékul van az elmúlt idők történései miatt, de amiatt is, hogy egy egykori bordélyban áll. Mindezt pedig igyekszik úgy kivitelezni, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést, ez megy is neki, hiszen nem egy feltűnő jelenség, jelentéktelen lányok meg könnyen felmérik a többieket. Cha'ysst rögtön kiszúrja, hiszen vele ellentétben a férfi igen feltűnő jelenség, ha pillantásuk találkozik, akkor int neki, ha viszont nem, akkor először a pulthoz sétál.*
*Aenae sosem járt még azelőtt a Kósza Pintyben, a Szegénynegyedben sem igen. Élete egy részét sznob, gazdagnegyediként élte le, és mint olyan, sosem tette volna be ide a lábát. Azóta persze egy csomó minden megváltozott, nemcsak a város, de ő is.
Waldrannal ugyan abban maradtak, hogy majd megkeresi a Pegazusban, de Aenae mégis teljesen másik irányba fordul, ezért is történhetett meg, hogy most itt áll a Kósza Pinty előtt. Az idevezető úton gondolkodott és mivel momentán igen pocsék a hangulata, ezért érthető hogy tenne valami jót is. Vannak elképzelései, de azokat valahogy tető alá kell hozni, ehhez pedig szüksége van valakire, aki a városban él. Viszont csak egy embert ismer, ez pedig Cha'yss. Őt pedig a Kósza Pintyben találhatja meg. Régen persze sosem tette volna ide be a lábát, mert mégiscsak bordély volt, de a Kósza Pinty tulajdonképpen az ő tulajdona, szóval ki szólná meg azért, hogy megtekinti a tulajdonát?
Mindenesetre próbálja összeszedni magát és úgy besétálni, mintha nem érezné magát pocsékul. Pocsékul van az elmúlt idők történései miatt, de amiatt is, hogy egy egykori bordélyban áll. Mindezt pedig igyekszik úgy kivitelezni, hogy ne keltsen túl nagy feltűnést, ez megy is neki, hiszen nem egy feltűnő jelenség, jelentéktelen lányok meg könnyen felmérik a többieket. Cha'ysst rögtön kiszúrja, hiszen vele ellentétben a férfi igen feltűnő jelenség, ha pillantásuk találkozik, akkor int neki, ha viszont nem, akkor először a pulthoz sétál.*
3017. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-11 11:04:45
Üzenet elküldve: 2019-08-11 11:04:45
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Latamie, Aestrel, Chayss//
*Chayss asztalánál észre sem veszi a feszültséget, annyira könnyedén beszélgetnek, a kislány jelenléte viszont meglepi. De nem szól semmit, ezek a városi népek már csak ilyenek, mindig képesek meglepetést okozni. Azt ki tudja találni, hogy biztosan nem a báró vagy a vörös gyermeke, mert nagyon nem hasonlít egyikükre sem. Az azért furdalja az oldalát, hogy akkor vajon kié lehet.
Latamie javítására elkerekedik a szeme, de szerencsére talán senki sem látja. Ő pontosan értette, mit akart mondani a vörös.*
- Megnézem, mit tehetek. *Mondja gyorsan Latamie kakaó-vajas kalács felvetésére és persze a sültet és a bort sem fogja elfelejteni a vörösnek, majd igyekszik minél gyorsabban távol kerülni az asztaltól.
Fogalma sincs, hogy talál-e kalácsot, de vajról és kakaóról tud. Majd megoldja.
A pultban szöszmötöl a kaláccsal, a kakaóval és Latamie sültjével Reeno foglalkozik a konyhán, amikor újra nyílik az ajtó és újabb vendég érkezik.*
- Szép napot, uram. *Köszönti a pulthoz lépő férfit.*
- Máris! *Válaszol mosolyogva és megtörli a kezét egy konyharuhában. A pult egyébiránt tiszta, Isannte és ő is mindig ügyel a tisztaságra.
A kérdés bizony már az italok kitöltésekor éri, így csak fél szemmel néz hátra és válaszol.*
- Jó helyen jár, a fogadót a Kereskedőház nyitotta újra. *Fordul meg és teszi a talpas pohárban a férfi elé a Jám pincészet remekét, egy gyümölcsös ízű, lágy savakkal telt fehérborát hűsen. Egy tálcára pedig Latamie vörösbora kerül.*
- De emlékezete nem csal, valóban bordély volt, ám ezzel a vonallal szakított az új tulajdonos. *Áll meg szemben a férfivel a pult mögött és folytatja a cipó megkenését vajjal.*
- Ott ül a báró, annál az asztalnál. Ő a kereskedőház *keresnie kell a szót, hogy mit szokott mondani magára.* mesterkalmárja. *Int fejével Chayss felé, ahol a vörössel és a kislánnyal ülnek.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.11 11:08:10
//Latamie, Aestrel, Chayss//
*Chayss asztalánál észre sem veszi a feszültséget, annyira könnyedén beszélgetnek, a kislány jelenléte viszont meglepi. De nem szól semmit, ezek a városi népek már csak ilyenek, mindig képesek meglepetést okozni. Azt ki tudja találni, hogy biztosan nem a báró vagy a vörös gyermeke, mert nagyon nem hasonlít egyikükre sem. Az azért furdalja az oldalát, hogy akkor vajon kié lehet.
Latamie javítására elkerekedik a szeme, de szerencsére talán senki sem látja. Ő pontosan értette, mit akart mondani a vörös.*
- Megnézem, mit tehetek. *Mondja gyorsan Latamie kakaó-vajas kalács felvetésére és persze a sültet és a bort sem fogja elfelejteni a vörösnek, majd igyekszik minél gyorsabban távol kerülni az asztaltól.
Fogalma sincs, hogy talál-e kalácsot, de vajról és kakaóról tud. Majd megoldja.
A pultban szöszmötöl a kaláccsal, a kakaóval és Latamie sültjével Reeno foglalkozik a konyhán, amikor újra nyílik az ajtó és újabb vendég érkezik.*
- Szép napot, uram. *Köszönti a pulthoz lépő férfit.*
- Máris! *Válaszol mosolyogva és megtörli a kezét egy konyharuhában. A pult egyébiránt tiszta, Isannte és ő is mindig ügyel a tisztaságra.
A kérdés bizony már az italok kitöltésekor éri, így csak fél szemmel néz hátra és válaszol.*
- Jó helyen jár, a fogadót a Kereskedőház nyitotta újra. *Fordul meg és teszi a talpas pohárban a férfi elé a Jám pincészet remekét, egy gyümölcsös ízű, lágy savakkal telt fehérborát hűsen. Egy tálcára pedig Latamie vörösbora kerül.*
- De emlékezete nem csal, valóban bordély volt, ám ezzel a vonallal szakított az új tulajdonos. *Áll meg szemben a férfivel a pult mögött és folytatja a cipó megkenését vajjal.*
- Ott ül a báró, annál az asztalnál. Ő a kereskedőház *keresnie kell a szót, hogy mit szokott mondani magára.* mesterkalmárja. *Int fejével Chayss felé, ahol a vörössel és a kislánnyal ülnek.*
A hozzászólás írója (Mikarr Mar Mair [KKK]) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.08.11 11:08:10
3016. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-11 09:55:36
Üzenet elküldve: 2019-08-11 09:55:36
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*A kézfogásra nem húzza el a kezét, sőt, még enyhén meg is szorítja, hogy a másik tudtára adja, egyáltalán nincs ellenére a dolog.*
-Egészen biztos? Néma szokásom feltételezni, a meggyőződés és tapasztalat híve vagyok.
*Búgja kihívóan, egy akár ördöginek is mondható vigyor kíséretében. Talán már nem szükséges annyira visszafognia magát, vagy finomkodnia, ez a férfi nem sértődik meg egy hamar. Így hát kezd egyre jobban feloldódni a társaságában.*
-Hát, az egyik dolgot már láttad, az a zene. Zene pedig nem létezhet tánc nélkül... Azt is tanultam, ha éppen nincs kedvem énekelni, akkor a testemmel dalolok.
*Feleli halkan, és nosztalgiával gondol vissza azokra a forró estélyekre, ahol ő hajlongott középen a tűz fényében, elkápráztatva a szemeket.*
-Ezt a tudományom viszont nem mutat ám be itt, egyesek még felháborodnának rajta.
*Teszi hozzá sejtelmesen, kicsit arra célozva, hogy jól jönne valami intimebb hely. *
*A kézfogásra nem húzza el a kezét, sőt, még enyhén meg is szorítja, hogy a másik tudtára adja, egyáltalán nincs ellenére a dolog.*
-Egészen biztos? Néma szokásom feltételezni, a meggyőződés és tapasztalat híve vagyok.
*Búgja kihívóan, egy akár ördöginek is mondható vigyor kíséretében. Talán már nem szükséges annyira visszafognia magát, vagy finomkodnia, ez a férfi nem sértődik meg egy hamar. Így hát kezd egyre jobban feloldódni a társaságában.*
-Hát, az egyik dolgot már láttad, az a zene. Zene pedig nem létezhet tánc nélkül... Azt is tanultam, ha éppen nincs kedvem énekelni, akkor a testemmel dalolok.
*Feleli halkan, és nosztalgiával gondol vissza azokra a forró estélyekre, ahol ő hajlongott középen a tűz fényében, elkápráztatva a szemeket.*
-Ezt a tudományom viszont nem mutat ám be itt, egyesek még felháborodnának rajta.
*Teszi hozzá sejtelmesen, kicsit arra célozva, hogy jól jönne valami intimebb hely. *
3015. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-10 23:32:37
Üzenet elküldve: 2019-08-10 23:32:37
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Latamie, Aestrel, Chayss//
*Nagyon kényelmesen üldögél, s már-már unottan szemlélődik megfigyelve a Pintyben összegyűlt népeket. Annyi azért piszkálja a csőrét, Chayss vajon mit kezd ezzel a csepp lánnyal. Időközben Mik is megérkezik, így a dohányt kicsit odébb tartva száját kissé csücsörítve gondolkodik el, mit is akarjon rendelni.*
- Hmm... hozhatnál nekem abból a jó illatú húsból, amit ahhoz az asztalhoz hozott ki a lány. *Int dohányfüsttel körbeölelt kezével a nemesnek tűnő fazon és kompániája felé.* Mellé bort szeretnék, *az ajtó nyílásra odapillant, s úgy adja le Mik felé a rendelést, hogy az újonnan beérkezőt követi tekintete, egészen a pultig.* valami testes vöröset *Rókák ravaszdi mosolya Latamie arcára húzódik amikor mindezt elsorolja, mintha nem egészen borról beszélne. Nem zavarja, hogy közben megérkezik az asztalhoz Chayss a lánykával, amúgy is el kellene mondania, hogy Garrikhkal hozták őt.*
- Ismerem Aestrel kisasszonyt *fordul a báró felé, úgy folytatva a játékot, hogy ha nem muszáj, Chayss ne ronthassa el akarattal, sem akaratlanul.*
- A herceg inasa. Csak úgy elmaradt az állataival az épület előtt, hogy azt hittem, sosem ér ide. *Latamie anyáskodón feddő pillantása a lánykára esik.*
- Nem probléma, maradjon csak. *Vállát vonja, nagy kegyesen helyet adva, mintha amúgy ez nem volna része az ígéretnek, amit Garrikhnak tett, s ez csak Chayssnak tett szivesség. Amúgy is csak ők tudnak róla.*
- Hm? *Emeli Chayssre tengereket idéző szemeit. Eszébe sem jut, hogy egyáltalán foglalkozik Pash-sal. Először nem is érti, hogy milyen szőke kölyökről beszél ám amikor leesik, gunyoros mosoly húzódik ajkaira.
~Ó ha tudnád amit én!~*
- Nocsak. Azt hittem nem érdekel, ki mász... *egy pillantást vet Aestrelre, ami miatt még időben a nyelvére harap.* ~Bah!~ mászkál a szobámban. *Gyors korrekció, még éppen időben.*
- Persze, hogy kér kakaót. És egy nagy karéj vajas cipót is. Esetleg kalácsot? *Aestrelre pillant kérdőn, cipót vagy inkább kalácsot szeretne enni. Aztán jóízű slukkal zárja le a kínálást.*
//Latamie, Aestrel, Chayss//
*Nagyon kényelmesen üldögél, s már-már unottan szemlélődik megfigyelve a Pintyben összegyűlt népeket. Annyi azért piszkálja a csőrét, Chayss vajon mit kezd ezzel a csepp lánnyal. Időközben Mik is megérkezik, így a dohányt kicsit odébb tartva száját kissé csücsörítve gondolkodik el, mit is akarjon rendelni.*
- Hmm... hozhatnál nekem abból a jó illatú húsból, amit ahhoz az asztalhoz hozott ki a lány. *Int dohányfüsttel körbeölelt kezével a nemesnek tűnő fazon és kompániája felé.* Mellé bort szeretnék, *az ajtó nyílásra odapillant, s úgy adja le Mik felé a rendelést, hogy az újonnan beérkezőt követi tekintete, egészen a pultig.* valami testes vöröset *Rókák ravaszdi mosolya Latamie arcára húzódik amikor mindezt elsorolja, mintha nem egészen borról beszélne. Nem zavarja, hogy közben megérkezik az asztalhoz Chayss a lánykával, amúgy is el kellene mondania, hogy Garrikhkal hozták őt.*
- Ismerem Aestrel kisasszonyt *fordul a báró felé, úgy folytatva a játékot, hogy ha nem muszáj, Chayss ne ronthassa el akarattal, sem akaratlanul.*
- A herceg inasa. Csak úgy elmaradt az állataival az épület előtt, hogy azt hittem, sosem ér ide. *Latamie anyáskodón feddő pillantása a lánykára esik.*
- Nem probléma, maradjon csak. *Vállát vonja, nagy kegyesen helyet adva, mintha amúgy ez nem volna része az ígéretnek, amit Garrikhnak tett, s ez csak Chayssnak tett szivesség. Amúgy is csak ők tudnak róla.*
- Hm? *Emeli Chayssre tengereket idéző szemeit. Eszébe sem jut, hogy egyáltalán foglalkozik Pash-sal. Először nem is érti, hogy milyen szőke kölyökről beszél ám amikor leesik, gunyoros mosoly húzódik ajkaira.
~Ó ha tudnád amit én!~*
- Nocsak. Azt hittem nem érdekel, ki mász... *egy pillantást vet Aestrelre, ami miatt még időben a nyelvére harap.* ~Bah!~ mászkál a szobámban. *Gyors korrekció, még éppen időben.*
- Persze, hogy kér kakaót. És egy nagy karéj vajas cipót is. Esetleg kalácsot? *Aestrelre pillant kérdőn, cipót vagy inkább kalácsot szeretne enni. Aztán jóízű slukkal zárja le a kínálást.*
3014. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:02:38
Üzenet elküldve: 2019-08-10 19:02:38
Rang: Játékos
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 298
OOC üzenetek: 35
Játékstílus: Vakmerő
*Egy kicsit elbizonytalanodik. Lehet, hogy tévesek lennének az információi? Az épület nagyjából ugyanúgy fest, mint bordély korában, még a rézpintyőkék is ott himbálóznak az ajtó felett. A bentről kiszűrődő hangok és illatok se igazán utalnak kereskedőházra, de ahhoz elegek, hogy teljes nyugalommal lépjen be. Mi történhet? Legfeljebb megiszik egy italt.
A vállára kanyarítja a méretes zsákot és beljebb engedi magát az egyelőre még kétséges titulusú intézménybe.*
- Üdvözlet *pöccinti meg kalapját a bentiek felé. Léptei mindjárt célirányosan a pulthoz viszik. Megvárja, míg feltűnik a kiszolgáló személyzet és figyelmet kap.*
- A legjobból! *koppint kettőt a söntésre egy nyájas mosoly keretében, és nagy csörgés-zörgés kíséretében a lába mellé teszi a zsákot, ami meglehetősen elüt megjelenése többi elemétől. Kalapját a pultra teszi (természetesen csak miután egy gyors pillantással ellenőrizte, hogy tiszta-e) és akkurátus műgonddal húzkodja le ujjairól a finom kesztyűket, míg körbefuttatja a tekintetét. Nosztalgikus érzések törnek rá. Mintha ezer éve lett volna, hogy az emeleti rezidencia kulcsának tulajdonosa volt. Ami azt illeti, az a kulcs még mindig nála van valahol, de a zárat már bizonyára lecserélték.*
- Elnézést *szólítja meg a pult mögött állót, aki reményei szerint már az itala kitöltésén fáradozik* - A Wegtoren Aranya Kereskedőházat keresem, de nem vagyok benne biztos, hogy jó helyen járok. Ez *int körbe egy cirádával, összefogott kesztyűit markolva* - legutóbb még bordély volt, ha az emlékezetem nem csal.
A vállára kanyarítja a méretes zsákot és beljebb engedi magát az egyelőre még kétséges titulusú intézménybe.*
- Üdvözlet *pöccinti meg kalapját a bentiek felé. Léptei mindjárt célirányosan a pulthoz viszik. Megvárja, míg feltűnik a kiszolgáló személyzet és figyelmet kap.*
- A legjobból! *koppint kettőt a söntésre egy nyájas mosoly keretében, és nagy csörgés-zörgés kíséretében a lába mellé teszi a zsákot, ami meglehetősen elüt megjelenése többi elemétől. Kalapját a pultra teszi (természetesen csak miután egy gyors pillantással ellenőrizte, hogy tiszta-e) és akkurátus műgonddal húzkodja le ujjairól a finom kesztyűket, míg körbefuttatja a tekintetét. Nosztalgikus érzések törnek rá. Mintha ezer éve lett volna, hogy az emeleti rezidencia kulcsának tulajdonosa volt. Ami azt illeti, az a kulcs még mindig nála van valahol, de a zárat már bizonyára lecserélték.*
- Elnézést *szólítja meg a pult mögött állót, aki reményei szerint már az itala kitöltésén fáradozik* - A Wegtoren Aranya Kereskedőházat keresem, de nem vagyok benne biztos, hogy jó helyen járok. Ez *int körbe egy cirádával, összefogott kesztyűit markolva* - legutóbb még bordély volt, ha az emlékezetem nem csal.
3013. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-10 00:58:02
Üzenet elküldve: 2019-08-10 00:58:02
Rang: Mesélő
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
IC üzenetek: 127
OOC üzenetek: 10
Játékstílus: Szelíd
//Nyílt//
//Nemes feladat//
//Isannte és kicsit a többiek//
*A zöld szemű hölgyemény pont úgy viselkedik, ahogy egy jó felszolgálónak illik, türelmes, elfogadja a pénzt, és még megpróbál egy kis információt is elhinteni a Pinty új tulajdonosáról, ahogy a báró úr kérte. Az öregúr derűje nem vesz alább egy pillanatra sem, teljes figyelemmel adózik a lánynak, csak a két őr tűnik egy kissé marconának és szótlannak, de nekik a munkájuk okán ez meg is bocsátható. Azért a kedves pillantást ők is egy halvány mosollyal köszönik meg.*
- Én csak örülök annak, ha én lehetek az egyik kóstoló, kisasszony! *Kuncog a férfi.
Amint Isannte sarkon fordul, hogy a varázslatos vadkanhúst felkutassa, máris megkezdődik a fojtott hangú csevegés a hármas körében. Persze érthető, hogy várakozás közben megjelenésük miatt több betérő vendég vagy erre járatos személy is felkapja rájuk a fejét. Egy kék szemű lány átható pillantásával alaposan szemügyre veszi az egyik őrt, aki, bár észreveszi a sokatmondó pillantást, semmit sem reagál rá, hiszen a feladata most nem az, hogy hölgyek után kajtasson. Más már helyette is megtette, egy férfi csinos hölgyével indul a szobák felé. S ha már hölgyek, egészen csöpp is akad: egy szőke kislány bukkan fel, akire lopva az egész hármas felkapja a fejét, mert hát azért nem a kocsmába képzeli az ilyen társaságot az ember fia. Szemükkel egészen addig követik, míg valami felnőtthöz nem szegődik, ekkor már megnyugodnak, hogy nem tévedt el. A vele foglalkozó férfi sem kerüli el a figyelmüket, de egyelőre nem adják semmi jelét annak, hogy tudnák, kivel van dolguk. Mikor Isannte visszatér az ételekkel és az ízletes borral, azonnal hozzá is látnak, s az étel hamar elfogy tányérjukról, hiszen elégedettebbek nem is lehetnének vele. Mikor végeztek, a férfi ujjával jelezve magához hívja a lányt, s mielőtt odaérne, elégedetten törli meg száját.*
- Ez mennyei volt, még finomabb, mint annak idején, dicséretem a szakácsnak! A barátaim is imádták. *Mondja a férfi, könnyedén barátaiként hivatkozva testőreire. Szemeivel a környéket pásztázza.* Mondja csak, az új tulajdonos, akit említett… Ki ő? Itt van? A régit volt szerencsém ismerni, de őt is csak onnan, hogy egyszer még ifjúkoromban elloptam az egyik malacát. Gondolom, megérti, ha az új barátságomat már másra szeretném építeni. *Nevet magán, és kék szemeiben még mindig meg-megcsillan az a rosszcsont humor, amiről olyan szívesen számol már be többedszerre is Isannténak.*
//Nemes feladat//
//Isannte és kicsit a többiek//
*A zöld szemű hölgyemény pont úgy viselkedik, ahogy egy jó felszolgálónak illik, türelmes, elfogadja a pénzt, és még megpróbál egy kis információt is elhinteni a Pinty új tulajdonosáról, ahogy a báró úr kérte. Az öregúr derűje nem vesz alább egy pillanatra sem, teljes figyelemmel adózik a lánynak, csak a két őr tűnik egy kissé marconának és szótlannak, de nekik a munkájuk okán ez meg is bocsátható. Azért a kedves pillantást ők is egy halvány mosollyal köszönik meg.*
- Én csak örülök annak, ha én lehetek az egyik kóstoló, kisasszony! *Kuncog a férfi.
Amint Isannte sarkon fordul, hogy a varázslatos vadkanhúst felkutassa, máris megkezdődik a fojtott hangú csevegés a hármas körében. Persze érthető, hogy várakozás közben megjelenésük miatt több betérő vendég vagy erre járatos személy is felkapja rájuk a fejét. Egy kék szemű lány átható pillantásával alaposan szemügyre veszi az egyik őrt, aki, bár észreveszi a sokatmondó pillantást, semmit sem reagál rá, hiszen a feladata most nem az, hogy hölgyek után kajtasson. Más már helyette is megtette, egy férfi csinos hölgyével indul a szobák felé. S ha már hölgyek, egészen csöpp is akad: egy szőke kislány bukkan fel, akire lopva az egész hármas felkapja a fejét, mert hát azért nem a kocsmába képzeli az ilyen társaságot az ember fia. Szemükkel egészen addig követik, míg valami felnőtthöz nem szegődik, ekkor már megnyugodnak, hogy nem tévedt el. A vele foglalkozó férfi sem kerüli el a figyelmüket, de egyelőre nem adják semmi jelét annak, hogy tudnák, kivel van dolguk. Mikor Isannte visszatér az ételekkel és az ízletes borral, azonnal hozzá is látnak, s az étel hamar elfogy tányérjukról, hiszen elégedettebbek nem is lehetnének vele. Mikor végeztek, a férfi ujjával jelezve magához hívja a lányt, s mielőtt odaérne, elégedetten törli meg száját.*
- Ez mennyei volt, még finomabb, mint annak idején, dicséretem a szakácsnak! A barátaim is imádták. *Mondja a férfi, könnyedén barátaiként hivatkozva testőreire. Szemeivel a környéket pásztázza.* Mondja csak, az új tulajdonos, akit említett… Ki ő? Itt van? A régit volt szerencsém ismerni, de őt is csak onnan, hogy egyszer még ifjúkoromban elloptam az egyik malacát. Gondolom, megérti, ha az új barátságomat már másra szeretném építeni. *Nevet magán, és kék szemeiben még mindig meg-megcsillan az a rosszcsont humor, amiről olyan szívesen számol már be többedszerre is Isannténak.*
3012. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-09 15:52:57
Üzenet elküldve: 2019-08-09 15:52:57
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
//Latamie, Aestrel, Chayss//
*Mindenkinek akad dolga és Graril is szépen elvan a vendéggel, így neki jut egy kis pihenés. Figyel és rendezget, néha Isannte felé is elnéz, ahogy a lány a nemest és két páncélosát szolgálják ki.
Amikor visszatér Isa és berendeli azt a vadkansültet, elkerekedik a szeme. Reenoval ketten a konyhára mennek és nekilátnak a sült felmelegítésének vagy amit azzal csinálni kell. Biztosan nem frissen kell sütni.
A pult mögé visszatérve figyeli a dolgok alakulását és találgatja magában, miért is érkezhetett ez a nemes, de rájön, az is lehet, hogy tényleg csak éhes volt. A báróék asztalától Latamie integet neki, így mosolyogva ellöki magát a pulttól és elindul feléjük, ahová egy kislány is csatlakozott (már ha így történt).*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi kiérve. Chayss éppen azt kérdi a kislánytól, hogy kér-e valamit, de előbb a vörös van soron, hisz ő hívta előbb. Türelmesen vár, hogy megtudhassa, mit szeretne Latamie, esetleg a többiek.*
//Latamie, Aestrel, Chayss//
*Mindenkinek akad dolga és Graril is szépen elvan a vendéggel, így neki jut egy kis pihenés. Figyel és rendezget, néha Isannte felé is elnéz, ahogy a lány a nemest és két páncélosát szolgálják ki.
Amikor visszatér Isa és berendeli azt a vadkansültet, elkerekedik a szeme. Reenoval ketten a konyhára mennek és nekilátnak a sült felmelegítésének vagy amit azzal csinálni kell. Biztosan nem frissen kell sütni.
A pult mögé visszatérve figyeli a dolgok alakulását és találgatja magában, miért is érkezhetett ez a nemes, de rájön, az is lehet, hogy tényleg csak éhes volt. A báróék asztalától Latamie integet neki, így mosolyogva ellöki magát a pulttól és elindul feléjük, ahová egy kislány is csatlakozott (már ha így történt).*
- Mivel szolgálhatok? *Kérdi kiérve. Chayss éppen azt kérdi a kislánytól, hogy kér-e valamit, de előbb a vörös van soron, hisz ő hívta előbb. Türelmesen vár, hogy megtudhassa, mit szeretne Latamie, esetleg a többiek.*
3011. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-09 13:57:41
Üzenet elküldve: 2019-08-09 13:57:41
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Aestrel Alivian, Latamie//
*Latamie eléggé elvolt magában, így csaknem elfelejtette, hogy vele ült egy asztalnál, amikor megérkezett a Pintybe a kislány.
Meglepődés látszik a csöppség arcán, amikor bemutatkozik neki, sárga szemei elkerekednek, amikor wegtoreni nemes titulusát hallja vissza tőle.*
- Rokona? *Kérdi széles, kedves mosollyal a lánytól. Valamiféle mozdulatot is felfedez, mintha a kislány meg akarná ölelni, de végül mégsem teszi.*
- Hűha. *Mondja a bemutatkozásra, amikor megtudja a gyermek nevét.*
- Igen, megvárhatod itt. *Mosolyog.*
- Gyere velem. *Áll fel és kezét nyújtja Aestrelnek, hogy visszamehessenek Latamie asztalához. Mármint ahhoz, ahol faképnél hagyta.
Ha a kislány vele indul, akkor út közben kérdi meg.*
- Melyik hercegnek vagy az inasa? *Nem köti össze Garrikh-kal a hercegséget, nem ismeri a találkozásuk történetét sem. Ha pedig visszaértek az asztalhoz és Aestrel is vele tartott, illőn bemutatja őt.*
- Latamie, ez a kishölgy Aestrel, hercegi inas. *Hangsúlyozza ki a titulust kedvesen.*
- Garrikhot keresi és ha nem probléma neked, megvárja itt. *Mondja még és kihúz egy széket maguk mellett, hogy Aestrel leülhessen.*
- Kérsz valamit? Nem vagy éhes vagy szomjas? *Fordul a kislány felé, hátha a csöppség szeretne valamit, míg elmondja hercegi inasságának történetét.*
- Apropó, Latamie? *Fordul még színtelen, társalkodó hangon a korábban asztalhoz visszatért vörös szirén felé.*
- Hol van az a kölyök, az a szőke? *Kérdi, majd úriasan legyint.*
- Mindegy is. Nem akarom többet itt látni. Dobd ki. *Úgy mondja, mintha az időjárásról beszélgetnének, majd visszafordul Aestrel felé.*
- Kérsz kakaót? *Integet közben a pult felé, hogy felhívja a Latamiehez induló Mik figyelmét magukra is.*
//Aestrel Alivian, Latamie//
*Latamie eléggé elvolt magában, így csaknem elfelejtette, hogy vele ült egy asztalnál, amikor megérkezett a Pintybe a kislány.
Meglepődés látszik a csöppség arcán, amikor bemutatkozik neki, sárga szemei elkerekednek, amikor wegtoreni nemes titulusát hallja vissza tőle.*
- Rokona? *Kérdi széles, kedves mosollyal a lánytól. Valamiféle mozdulatot is felfedez, mintha a kislány meg akarná ölelni, de végül mégsem teszi.*
- Hűha. *Mondja a bemutatkozásra, amikor megtudja a gyermek nevét.*
- Igen, megvárhatod itt. *Mosolyog.*
- Gyere velem. *Áll fel és kezét nyújtja Aestrelnek, hogy visszamehessenek Latamie asztalához. Mármint ahhoz, ahol faképnél hagyta.
Ha a kislány vele indul, akkor út közben kérdi meg.*
- Melyik hercegnek vagy az inasa? *Nem köti össze Garrikh-kal a hercegséget, nem ismeri a találkozásuk történetét sem. Ha pedig visszaértek az asztalhoz és Aestrel is vele tartott, illőn bemutatja őt.*
- Latamie, ez a kishölgy Aestrel, hercegi inas. *Hangsúlyozza ki a titulust kedvesen.*
- Garrikhot keresi és ha nem probléma neked, megvárja itt. *Mondja még és kihúz egy széket maguk mellett, hogy Aestrel leülhessen.*
- Kérsz valamit? Nem vagy éhes vagy szomjas? *Fordul a kislány felé, hátha a csöppség szeretne valamit, míg elmondja hercegi inasságának történetét.*
- Apropó, Latamie? *Fordul még színtelen, társalkodó hangon a korábban asztalhoz visszatért vörös szirén felé.*
- Hol van az a kölyök, az a szőke? *Kérdi, majd úriasan legyint.*
- Mindegy is. Nem akarom többet itt látni. Dobd ki. *Úgy mondja, mintha az időjárásról beszélgetnének, majd visszafordul Aestrel felé.*
- Kérsz kakaót? *Integet közben a pult felé, hogy felhívja a Latamiehez induló Mik figyelmét magukra is.*
3010. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-08 23:18:48
Üzenet elküldve: 2019-08-08 23:18:48
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Graril pontosan tudja, hogy a művészetekből nem lehet megélni. Az igricek élete nem éppen felhőtlen, sőt, igazából sok munkával jár. Az emberek szórakoztatás sohasem volt könnyű feladat. *
- Igen, az emberek igencsak fukarak tudnak lenni a jutalommal.*-jegyzi meg Graril, majd kezével megfogja asztaltársa kezét.*
- Én nem lennék hálátlan veled.*-kacsint cinkosul. Amikor Yathlanae arról beszél, hogy mindenki tehetséges három dologban elgondolkodik.*
~Én csak a fegyverforgatáshoz érték. Mást nem is tanultam. Csak az éles acél, az az én hangszerem.~*-fut át ágyán a gondolat, de mivel felpiszkálták a kíváncsiságát rákérdez.*
-Mi az a három dolog? Áruld el, kérlek!*-kéri szépen az asztal társát. *
*Graril pontosan tudja, hogy a művészetekből nem lehet megélni. Az igricek élete nem éppen felhőtlen, sőt, igazából sok munkával jár. Az emberek szórakoztatás sohasem volt könnyű feladat. *
- Igen, az emberek igencsak fukarak tudnak lenni a jutalommal.*-jegyzi meg Graril, majd kezével megfogja asztaltársa kezét.*
- Én nem lennék hálátlan veled.*-kacsint cinkosul. Amikor Yathlanae arról beszél, hogy mindenki tehetséges három dologban elgondolkodik.*
~Én csak a fegyverforgatáshoz érték. Mást nem is tanultam. Csak az éles acél, az az én hangszerem.~*-fut át ágyán a gondolat, de mivel felpiszkálták a kíváncsiságát rákérdez.*
-Mi az a három dolog? Áruld el, kérlek!*-kéri szépen az asztal társát. *
3009. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:52:31
Üzenet elküldve: 2019-08-08 19:52:31
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Emchetasit Essia//
//Érintőlegesen Isannte//
*Egyelőre megelégszik azzal, hogy Isannte meglátja, mit tehet az ügy érdekében, hogy előteremtse azt, amit kért. Nem is marasztalja tovább, ők is mennek, hiszen a kulcs megvan, a nő megvan, mi kell még? Azt viszont jegyzi, hogy a borért talán később tanácsosabb érkezni meg a külön kérésért, most hogy a díszes urak betoppantak az ajtón, valószínű minden idejét fel fogja emészteni a személyzetnek. Így, már rabul ejtett hölgyével indul meg a szobák felé, nehogy valamelyik testőr szemet vessen a ma esti társaságára és fölé ígérjen. Abban pedig csak reménykedhet, hogy a sugdolózás miatt nem orror meg rá a kislány.*
-Má-má-má-másként? *Akad meg a szájában a szó, amit előbb még a nő használt és nagyon erőlködik, hogy a hiéna mosoly ne üsse fel a fejét az arcán. ~Oh kislány, ha tudnád milyen sokoldalú vagyok.~ Tekintetében csak úgy szaladgálnak a szavak, de egy se bukik ki a száján. Mikor pedig a nő kikéri magának, hogy bizony tud vigyázni a saját épségére, egy „hogy is gondolhattam én mást” tekintettel nyugtázza.*
-Az, hogy tud, még nem jelenti azt, hogy ke-ke-kell is. *Emeli fel a kezét és nyúl a nő arcához, hogy a homlokánál félresimítsa azt.*
-Akkor mi végre vo-vo-volnék én itt? Azt akarja, hogy ha-ha-haszontalannak é-érezzem ma-magam? *Halkít határozott hangján és előmászik rejtekéből a kivert kutya szempár. Tekintete szinte sugallja, hogy ha most faképnél hagyná a hölgy garantáltan, belelógatná a fejét az első vízmosásba, hogy ott felejtse.*
-Ne-ne-ne… * A következő pillanatban már a nő a nyakára bilincseli magát két karjával és egyszerűen lekapja, pedig már majdnem sikerült kinyögnie egy egész szót a válaszból. Nem akar nagyon bamba képet vágni, de úgy érzi sikerül, viszont az első meglepetés hamar elszáll, és határozott viszonzást nyer, talán hevesebbet is, mint amire a nő számított, amint a puha ajkak távolodnának, a férfi utánuk kap, némi repetáért. ~ Körmönfont egy nőszemély, tagadhatatlan. ~ Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megtalálják rajta az első fogást, még mielőtt betértek volna a szobába. Már önkéntelen is keze Essia derekára fonódnak, kesztyűs ujjai pedig próbálják a nő hátán kitapintani a ruha szélét, ez már csak így van, megszokás, persze azt érzi, hogy kesztyűben ez lehetetlennek bizonyul. Keserű elválásuk után, elővesz egy anyagkendőt, hogy megszabadítsa az arcát a nő igen feltűnő rúzsától, amelyet minden bizonnyal jelként hagyott a többi nőnek a kocsmában, akik Llutheryre meresztgetnék a szemük. Első alkalommal még le is bukott e miatt, azóta azért figyel rá, de a női praktikák tárháza végtelen, ezzel ő is tisztában van.~Csak kibújt a szög a zsákból! Kis pimasz.~ Húzódik a szája széle széles mosolyra. Ezután odanyújtja Essiának is.*
-Vi-vi-vigyázzon rá, míg vissza nem térek. *Kacsint. ~Azaz istenverte bor! ~ Fordul egyet és a szomszéd szoba ajtaja elé érkezve beviharzik rajta. Odabent sebtiben megszabadul az akadályozó tényezőktől, ahol éri a padlót oda hajítja őket, nem foglalkozik se a kesztyűvel se a láncinggel, az egyetlen dolog, amit kellő gonddal kezel, az a fegyvere. Odatámasztja az ajtó mellé a falhoz. Egyedül a tőr az, amit az övén hagy, puszta biztonságérzetből, de ekkor már csak az ing, a nadrág és a csizma az, amit magán hagy. Némi arannyal felszerelkezve lép ki a szobából és zárja kulcsra.*
//Érintőlegesen Isannte//
*Egyelőre megelégszik azzal, hogy Isannte meglátja, mit tehet az ügy érdekében, hogy előteremtse azt, amit kért. Nem is marasztalja tovább, ők is mennek, hiszen a kulcs megvan, a nő megvan, mi kell még? Azt viszont jegyzi, hogy a borért talán később tanácsosabb érkezni meg a külön kérésért, most hogy a díszes urak betoppantak az ajtón, valószínű minden idejét fel fogja emészteni a személyzetnek. Így, már rabul ejtett hölgyével indul meg a szobák felé, nehogy valamelyik testőr szemet vessen a ma esti társaságára és fölé ígérjen. Abban pedig csak reménykedhet, hogy a sugdolózás miatt nem orror meg rá a kislány.*
-Má-má-má-másként? *Akad meg a szájában a szó, amit előbb még a nő használt és nagyon erőlködik, hogy a hiéna mosoly ne üsse fel a fejét az arcán. ~Oh kislány, ha tudnád milyen sokoldalú vagyok.~ Tekintetében csak úgy szaladgálnak a szavak, de egy se bukik ki a száján. Mikor pedig a nő kikéri magának, hogy bizony tud vigyázni a saját épségére, egy „hogy is gondolhattam én mást” tekintettel nyugtázza.*
-Az, hogy tud, még nem jelenti azt, hogy ke-ke-kell is. *Emeli fel a kezét és nyúl a nő arcához, hogy a homlokánál félresimítsa azt.*
-Akkor mi végre vo-vo-volnék én itt? Azt akarja, hogy ha-ha-haszontalannak é-érezzem ma-magam? *Halkít határozott hangján és előmászik rejtekéből a kivert kutya szempár. Tekintete szinte sugallja, hogy ha most faképnél hagyná a hölgy garantáltan, belelógatná a fejét az első vízmosásba, hogy ott felejtse.*
-Ne-ne-ne… * A következő pillanatban már a nő a nyakára bilincseli magát két karjával és egyszerűen lekapja, pedig már majdnem sikerült kinyögnie egy egész szót a válaszból. Nem akar nagyon bamba képet vágni, de úgy érzi sikerül, viszont az első meglepetés hamar elszáll, és határozott viszonzást nyer, talán hevesebbet is, mint amire a nő számított, amint a puha ajkak távolodnának, a férfi utánuk kap, némi repetáért. ~ Körmönfont egy nőszemély, tagadhatatlan. ~ Nem gondolta volna, hogy ilyen gyorsan megtalálják rajta az első fogást, még mielőtt betértek volna a szobába. Már önkéntelen is keze Essia derekára fonódnak, kesztyűs ujjai pedig próbálják a nő hátán kitapintani a ruha szélét, ez már csak így van, megszokás, persze azt érzi, hogy kesztyűben ez lehetetlennek bizonyul. Keserű elválásuk után, elővesz egy anyagkendőt, hogy megszabadítsa az arcát a nő igen feltűnő rúzsától, amelyet minden bizonnyal jelként hagyott a többi nőnek a kocsmában, akik Llutheryre meresztgetnék a szemük. Első alkalommal még le is bukott e miatt, azóta azért figyel rá, de a női praktikák tárháza végtelen, ezzel ő is tisztában van.~Csak kibújt a szög a zsákból! Kis pimasz.~ Húzódik a szája széle széles mosolyra. Ezután odanyújtja Essiának is.*
-Vi-vi-vigyázzon rá, míg vissza nem térek. *Kacsint. ~Azaz istenverte bor! ~ Fordul egyet és a szomszéd szoba ajtaja elé érkezve beviharzik rajta. Odabent sebtiben megszabadul az akadályozó tényezőktől, ahol éri a padlót oda hajítja őket, nem foglalkozik se a kesztyűvel se a láncinggel, az egyetlen dolog, amit kellő gonddal kezel, az a fegyvere. Odatámasztja az ajtó mellé a falhoz. Egyedül a tőr az, amit az övén hagy, puszta biztonságérzetből, de ekkor már csak az ing, a nadrág és a csizma az, amit magán hagy. Némi arannyal felszerelkezve lép ki a szobából és zárja kulcsra.*
3008. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-08 18:07:34
Üzenet elküldve: 2019-08-08 18:07:34
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Nemes feladat//
//Chayss//
*Az új világ határán találkozik valóság a fantáziával. Aranybútorok, a márvány szobrok szökőkutas paradicsoma helyett egy alkoholszagú fogadó szájában áll. A váratlan látvány hosszúnak tűnő másodpercekre megdermeszti a lányt. Első dolog, amire nem a meglepődés miatt bámul meg az egy magas ember. Ruhája előkelőbb, mint a legtöbbeknek az épületben. Vele egy szintre ereszkedik és illően bemutatkozik. Aestrelt elfogja a felismerés öröme amint meghallja a „Chayss” nevet.*
- A BÁRÓ...
*Felcsillanó szemmel nézi a kékvérűt, már ugrani akar, hogy megölelje az idegent, de inkább félve visszakozik.*
- rokona.
*Az atyai elmondások alapján nem így illik üdvözölni a nemeseket, másrészt a nemeseknek nem illik a borosta. A szakáll és mindennemű rokona ápolatlanságról ad tanúbizonyságot.
Bemutatkozásként két ujjal meglibbenti a szoknyáját.*
- Aestrel Alivian vagyok, hercegi inas. Garrikhet keresem.
*Büszkeséggel teli mosoly ül az arcára. Először használja a herceg inasi rangját, miközben megvillantja az új szandálját is.*
- Megvárhatom itt?
//Chayss//
*Az új világ határán találkozik valóság a fantáziával. Aranybútorok, a márvány szobrok szökőkutas paradicsoma helyett egy alkoholszagú fogadó szájában áll. A váratlan látvány hosszúnak tűnő másodpercekre megdermeszti a lányt. Első dolog, amire nem a meglepődés miatt bámul meg az egy magas ember. Ruhája előkelőbb, mint a legtöbbeknek az épületben. Vele egy szintre ereszkedik és illően bemutatkozik. Aestrelt elfogja a felismerés öröme amint meghallja a „Chayss” nevet.*
- A BÁRÓ...
*Felcsillanó szemmel nézi a kékvérűt, már ugrani akar, hogy megölelje az idegent, de inkább félve visszakozik.*
- rokona.
*Az atyai elmondások alapján nem így illik üdvözölni a nemeseket, másrészt a nemeseknek nem illik a borosta. A szakáll és mindennemű rokona ápolatlanságról ad tanúbizonyságot.
Bemutatkozásként két ujjal meglibbenti a szoknyáját.*
- Aestrel Alivian vagyok, hercegi inas. Garrikhet keresem.
*Büszkeséggel teli mosoly ül az arcára. Először használja a herceg inasi rangját, miközben megvillantja az új szandálját is.*
- Megvárhatom itt?
3007. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-08 18:03:29
Üzenet elküldve: 2019-08-08 18:03:29
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 263
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*A taps hallatán kislányos pír ül ki arcára, és zavartan megköszöni a méltatást. Majd lopva körbepillant, hogy lássa, nem zavart-e meg senkit hirtelen produkciójával.*
-Csak az a kár, hogy csak ebből nem lehet megélni. Ha a szám végén a fizetség jön szóba, a közönség igen csak fukar tud lenni. Viszont aki elég bőkezű, az még ráadást is kap...
*Kaccsint sejtelmesen a férfire, reménykedve, hogy nem gondolja túl rámenősnek.*
-Biztos hogy értesz még máshoz is, mindenki tehetséges, legalább három dologban.
*Ellenkezik a férfi kijelentésével, azokkal a szavakkal, amelyeket annó a grófnő mondott neki, és annyira megtetszett neki ez a szólás, hogy azóta szinte minden beszélgetésbe bedobja.*
-Nekem megvan az a három dolog, azt hiszem.
*Teszi hozzá halkan, miközben a másik szemébe néz. *
*A taps hallatán kislányos pír ül ki arcára, és zavartan megköszöni a méltatást. Majd lopva körbepillant, hogy lássa, nem zavart-e meg senkit hirtelen produkciójával.*
-Csak az a kár, hogy csak ebből nem lehet megélni. Ha a szám végén a fizetség jön szóba, a közönség igen csak fukar tud lenni. Viszont aki elég bőkezű, az még ráadást is kap...
*Kaccsint sejtelmesen a férfire, reménykedve, hogy nem gondolja túl rámenősnek.*
-Biztos hogy értesz még máshoz is, mindenki tehetséges, legalább három dologban.
*Ellenkezik a férfi kijelentésével, azokkal a szavakkal, amelyeket annó a grófnő mondott neki, és annyira megtetszett neki ez a szólás, hogy azóta szinte minden beszélgetésbe bedobja.*
-Nekem megvan az a három dolog, azt hiszem.
*Teszi hozzá halkan, miközben a másik szemébe néz. *
3006. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:58:07
Üzenet elküldve: 2019-08-08 15:58:07
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
*Latamie a lépcsőről lassú kimért mozdulatokkal halad, s sétál végig az egyik asztalhoz. Minden mozdulatán látszik, hogy otthon érzi magát. A szemben lévő székre támasztja lábát, s játszi hanyagsággal a támlának dől. Kezeivel végiglapogatja zsebeit, nem mintha olyan nehéz lenne kiszűrni, vajon melyik zsebében is van a fémtárca, azzal a néhány rúd füstölni valóval. Fél füllel hallja a ragu rendelést, ekkor tudatosul, hogy valójában alig evett valamit. Szippant is a wegtoreni sodorból egy jó mélyet, s lassan fújja ki a füstöt, miközben az ajtóra mered. Figyeli egy kicsit a lánykát, akit Chayss végül nyakon csípett, aztán Mik felé sandít és szól is.*
- Mik! *Int felé, ha felfigyel nevére a férfi. Aztán csak vár, mert kétli, hogy a szerényke, aki a zsíros fazont szolgálja ki, most éppen vele is törődne.*
*Latamie a lépcsőről lassú kimért mozdulatokkal halad, s sétál végig az egyik asztalhoz. Minden mozdulatán látszik, hogy otthon érzi magát. A szemben lévő székre támasztja lábát, s játszi hanyagsággal a támlának dől. Kezeivel végiglapogatja zsebeit, nem mintha olyan nehéz lenne kiszűrni, vajon melyik zsebében is van a fémtárca, azzal a néhány rúd füstölni valóval. Fél füllel hallja a ragu rendelést, ekkor tudatosul, hogy valójában alig evett valamit. Szippant is a wegtoreni sodorból egy jó mélyet, s lassan fújja ki a füstöt, miközben az ajtóra mered. Figyeli egy kicsit a lánykát, akit Chayss végül nyakon csípett, aztán Mik felé sandít és szól is.*
- Mik! *Int felé, ha felfigyel nevére a férfi. Aztán csak vár, mert kétli, hogy a szerényke, aki a zsíros fazont szolgálja ki, most éppen vele is törődne.*
3005. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-07 23:36:12
Üzenet elküldve: 2019-08-07 23:36:12
Rang: Játékos
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 60
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Emchetasit Essia, Isannte Sadeei//
*Ugyan egy pillanatra felmerül benne, hogy féltékenykedjen egy kicsit a felszolgáló iránti kézcsók miatt, viszont látva a lány zavarát, inkább egy kacsintással próbál könnyíteni a feszültségen. Csak egy pillanatig tart, hogy megcselekszi és már azonnal realizálja is, hogy valószínűleg a kacsintása csak még kellemetlenebb helyzetbe hozhatja Isannte-t.~Remélem nem feltételezi, hogy szeretném felhívni az emeletre az éjszakára. Némileg kellemetlen lenne, ha rosszkor nyitna be.~ Még épp azon aggódik, miként javíthatná a ballépést, amikor újdonsült férfi ismerőse elkezd sugdolózni. Nem igazán tudja hova tenni a dolgot, de igazán nem is próbálkozik, inkább csak hagyja magát sodródni az árral.*
-Kihagyni a lehetőséget, hogy másként is megismerjelem? Na még mit nem.*Hanglejtése nem hagy kétséget afelől, hogy ez a másként milyen módszert foglal magába, és ez a módszer nem tartalmazza a ruhák viselését melyeket Lluthery lát rajta.*
-Nem kell félnie, tudok vigyázni magamra.*Neveti el magát, az aggodalmaskodást hallva.*
-Viszont maga se maradjon el sokáig.*Egy pillanatra megáll, mintha gondolkodnia kéne valamin, majd odalép a férfihez, a nyaka köré fonja a kezét.*
-Azt hiszem lassan ideje lesz tegezni egymást.*Majd közel hajol, hogy ajkaival egy kis motivációt tápláljon a férfiba a gyors visszatérésre.*
*Ugyan egy pillanatra felmerül benne, hogy féltékenykedjen egy kicsit a felszolgáló iránti kézcsók miatt, viszont látva a lány zavarát, inkább egy kacsintással próbál könnyíteni a feszültségen. Csak egy pillanatig tart, hogy megcselekszi és már azonnal realizálja is, hogy valószínűleg a kacsintása csak még kellemetlenebb helyzetbe hozhatja Isannte-t.~Remélem nem feltételezi, hogy szeretném felhívni az emeletre az éjszakára. Némileg kellemetlen lenne, ha rosszkor nyitna be.~ Még épp azon aggódik, miként javíthatná a ballépést, amikor újdonsült férfi ismerőse elkezd sugdolózni. Nem igazán tudja hova tenni a dolgot, de igazán nem is próbálkozik, inkább csak hagyja magát sodródni az árral.*
-Kihagyni a lehetőséget, hogy másként is megismerjelem? Na még mit nem.*Hanglejtése nem hagy kétséget afelől, hogy ez a másként milyen módszert foglal magába, és ez a módszer nem tartalmazza a ruhák viselését melyeket Lluthery lát rajta.*
-Nem kell félnie, tudok vigyázni magamra.*Neveti el magát, az aggodalmaskodást hallva.*
-Viszont maga se maradjon el sokáig.*Egy pillanatra megáll, mintha gondolkodnia kéne valamin, majd odalép a férfihez, a nyaka köré fonja a kezét.*
-Azt hiszem lassan ideje lesz tegezni egymást.*Majd közel hajol, hogy ajkaival egy kis motivációt tápláljon a férfiba a gyors visszatérésre.*
3004. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-06 20:41:43
Üzenet elküldve: 2019-08-06 20:41:43
Rang: Játékos
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 24
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Nyílt//
//Nemes feladat//
*Kissé meglepi az öreg által megütött hangszín, de látott és hallott ő ennél már sokkal furcsábbat is, így hamar túllép a dolgon, jelét pedig természetesen ezúttal sem adja csodálkozásának. A dicsérő szavakra szélesedik mosolya, hisz elég sokat tett azért, hogy a helyiség úgy nézzen ki most, ahogy, de a beszélgetésbe nem szól bele, hisz az uraság szavai nem egyértelműen neki szólnak. A sok régi szép emlék emlegetése viszont egy kicsit elbizonytalanítja; erősen reméli, hogy nem neki kell felvilágosítania az előkelő vendéget, hogy korábbi funkciójában már nem üzemel a Pinty.*
- Hogyne! *Mondja, nem fukarkodva bájos mosolyával, majd tovább fűzi szívélyesen csengő szavait.*
- Három pikáns vadkanpecsenye és három pohár házunk legnemesebb vörösborából. Talán még finomabb is lesz, mint amire Uraságod emlékszik, mert nemrégiben új kezekbe került a Pinty… *Cseverészik el ártatlanul, csak úgy mellékesen elhintve a fontosnak vélt információt.*
- Így új a szakács is, de biztosíthatom Uraságodat, hogy érti a dolgát. *Azt persze nem véletlenül nem említi, hogy az új szakács ő maga - Reeno és Mik segédletével -, hisz ráér akkor, ha a kedves vendégeknek valóban elnyeri a tetszését az étel. Az őrtől kapott arany már csak a súlyából ítélve is jócskán meghaladja az étlapon feltüntetett árakat, de ez alkalommal sem véti el azt az amatőr hibát, hogy a meglepettség bármi jelét mutassa. Illedelmesen fejet hajt, majd egy fél lépést hátrál.*
- Máris hozom a bort! *Vár még néhány pillanatot, hátha akad valamilyen kérés, óhaj, sóhaj, kedves pillantásából ezúttal nem maradnak ki az őrök sem. Ha útjára bocsátják, késlekedés nélkül vissza is tér a pult mögé, majd eltűnik egy kis időre a konyhában, hogy magához vegye az ilyen különleges alkalmakra tartogatott, hosszan érlelt vörösbort. Reenot ráállítja az étel előkészítésére, majd csakhamar meg is jelenik újból az asztalnál, ezüst tálcán szolgálva fel a három pohár illatos nedűt.*
- Egészségükre! *Egyesével az asztalra helyezi a poharakat, majd visszatér a konyhába, hogy irányítsa az ott zajló feladatokat. Fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi célból érkezett ide a díszes kis kompánia, Reenonak rögtön el is újságolja, kiknek is készítik a tálakat.*
//Nemes feladat//
*Kissé meglepi az öreg által megütött hangszín, de látott és hallott ő ennél már sokkal furcsábbat is, így hamar túllép a dolgon, jelét pedig természetesen ezúttal sem adja csodálkozásának. A dicsérő szavakra szélesedik mosolya, hisz elég sokat tett azért, hogy a helyiség úgy nézzen ki most, ahogy, de a beszélgetésbe nem szól bele, hisz az uraság szavai nem egyértelműen neki szólnak. A sok régi szép emlék emlegetése viszont egy kicsit elbizonytalanítja; erősen reméli, hogy nem neki kell felvilágosítania az előkelő vendéget, hogy korábbi funkciójában már nem üzemel a Pinty.*
- Hogyne! *Mondja, nem fukarkodva bájos mosolyával, majd tovább fűzi szívélyesen csengő szavait.*
- Három pikáns vadkanpecsenye és három pohár házunk legnemesebb vörösborából. Talán még finomabb is lesz, mint amire Uraságod emlékszik, mert nemrégiben új kezekbe került a Pinty… *Cseverészik el ártatlanul, csak úgy mellékesen elhintve a fontosnak vélt információt.*
- Így új a szakács is, de biztosíthatom Uraságodat, hogy érti a dolgát. *Azt persze nem véletlenül nem említi, hogy az új szakács ő maga - Reeno és Mik segédletével -, hisz ráér akkor, ha a kedves vendégeknek valóban elnyeri a tetszését az étel. Az őrtől kapott arany már csak a súlyából ítélve is jócskán meghaladja az étlapon feltüntetett árakat, de ez alkalommal sem véti el azt az amatőr hibát, hogy a meglepettség bármi jelét mutassa. Illedelmesen fejet hajt, majd egy fél lépést hátrál.*
- Máris hozom a bort! *Vár még néhány pillanatot, hátha akad valamilyen kérés, óhaj, sóhaj, kedves pillantásából ezúttal nem maradnak ki az őrök sem. Ha útjára bocsátják, késlekedés nélkül vissza is tér a pult mögé, majd eltűnik egy kis időre a konyhában, hogy magához vegye az ilyen különleges alkalmakra tartogatott, hosszan érlelt vörösbort. Reenot ráállítja az étel előkészítésére, majd csakhamar meg is jelenik újból az asztalnál, ezüst tálcán szolgálva fel a három pohár illatos nedűt.*
- Egészségükre! *Egyesével az asztalra helyezi a poharakat, majd visszatér a konyhába, hogy irányítsa az ott zajló feladatokat. Fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy vajon mi célból érkezett ide a díszes kis kompánia, Reenonak rögtön el is újságolja, kiknek is készítik a tálakat.*
3003. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-06 11:14:04
Üzenet elküldve: 2019-08-06 11:14:04
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Latamie szobája, majd lefelé a lépcsőn//
*Szobájában aztán végre maga lehet. Üvegcséit leteszi a fésülködőre, majd hanyatt veti magát az ágyon. Haja szétbomolva terül széjjel, immár végérvényesen elengedi a bőr, amivel addig meg volt fogva. Rövid szusszanásnyi, míg újra fel nem tápászkodik, s a tükör elé nem lép, hogy magához illessze a ruhát. Szájának jobb szeglete felfelé ível, ahogy megnézi magát. Úgy gondolja, van ideje piszmogni, hisz Pashon kívül aligha keresné őt bárki is. Ez valahol keserű pirula, azon túl hogy senkije nincs itt, odáig, hogy az az egy is úton van, más részről pedig megnyugtató, hisz kéretlen vendége aligha lehetne. A ruha mivel fűzőkkel igazítható, tökéletes választásnak bizonyult, hiába, ezt meg kell állapítania. Meg hogy kísérő nélkül botorság volna felvennie az utcára, így vissza is öltözik azonnal. Szereti a szépet, de anno eleget harácsolt, hogy tudja, ez a szarkáknak csak vérszemet adna.
Szépen összehajtogatva a ládába kerül, a többi kicsalt lopott holmi közé. Szobáját zárja, annak kulcsát biztos helyre süllyeszti, akárcsak korábban a ládáét. Latamie pedig a trófea örömével arcán sétál le a lépcsőn annyi különbséggel, hogy a kalapja szobájában ágyán hever, nem pedig a fején.*
*Szobájában aztán végre maga lehet. Üvegcséit leteszi a fésülködőre, majd hanyatt veti magát az ágyon. Haja szétbomolva terül széjjel, immár végérvényesen elengedi a bőr, amivel addig meg volt fogva. Rövid szusszanásnyi, míg újra fel nem tápászkodik, s a tükör elé nem lép, hogy magához illessze a ruhát. Szájának jobb szeglete felfelé ível, ahogy megnézi magát. Úgy gondolja, van ideje piszmogni, hisz Pashon kívül aligha keresné őt bárki is. Ez valahol keserű pirula, azon túl hogy senkije nincs itt, odáig, hogy az az egy is úton van, más részről pedig megnyugtató, hisz kéretlen vendége aligha lehetne. A ruha mivel fűzőkkel igazítható, tökéletes választásnak bizonyult, hiába, ezt meg kell állapítania. Meg hogy kísérő nélkül botorság volna felvennie az utcára, így vissza is öltözik azonnal. Szereti a szépet, de anno eleget harácsolt, hogy tudja, ez a szarkáknak csak vérszemet adna.
Szépen összehajtogatva a ládába kerül, a többi kicsalt lopott holmi közé. Szobáját zárja, annak kulcsát biztos helyre süllyeszti, akárcsak korábban a ládáét. Latamie pedig a trófea örömével arcán sétál le a lépcsőn annyi különbséggel, hogy a kalapja szobájában ágyán hever, nem pedig a fején.*
3002. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:01:24
Üzenet elküldve: 2019-08-05 23:01:24
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Chayss//
//Nemes feladat//
//Pillanatnyi spontán csevej//
*Mikor már fordulna az ajtó felé, mivel Chayss várja őt, még visszaszól a herceg, hogy a ruháról beszélt az igricnek.*
~Tengerekre, hát itt minden hím lepcses...~
*Csak egy perccel érkezett volna ki később Garrikh, megkímélte volna egy tüzesen szántó pillantástól Pashtól. Nem hiányzik neki a hiszti, márpedig a fiú tartásában is látszik, hogy ebből még hiszti lesz, koncolás, vagy hirig. Fintorogva lép be a fogadóba, s hagyja maga mögött a félős kislányt is. Ha nagyon akar, majd utána jön.
Chayss pedig olyan lendülettel köszönti, hogy meg is torpan, pedig ritkán lehet megállásra késztetni, ha egyszer már lendületben van. Az invitálásra leül az asztalhoz, kényelmesen hátradől a széktámlának, majd vár egy kicsit mielőtt mesélésbe kezdene. Szemeit végigjártatja Chayssen, aki olyan barokk körmondattal kedveskedett neki, mint ember fia még soha. Amúgy sem valami bőbeszédű, de valamelyest igaza is lesz, ama női megérzéshez hűen. Így a már megszokott gunyoros mosoly terül szét az arcán, amikor a következő pillanatban faképnél is hagyja őt az igric, valami zsírosnak tűnő fazon miatt. Nem kell Latamienek kétszer mondani, az asztalon hagyott pohárból, felhörpinti a maradék bort, majd a támlára könyökölve féloldalra fordulva figyeli a férfi népeket, akik egészen megszaporodtak itt körülötte. Annyira nem bánja a dolgot, legelteti a szemét egy cseppet, az elf nővel parolázó markáns fickón is, aztán persze Miken, és a testőrök egyikén is végigfut a tengereket idéző szempár, majd megunva a dolgot, hogy Chayss kérdése továbbra is a levegőben lebeg, melyből csak arra követeztet, hogy amúgy nem nagyon érdekli az igricet, hogy milyen volt a piac, feláll az asztaltól, majd felfelé indul a szobájába.*
//Nemes feladat//
//Pillanatnyi spontán csevej//
*Mikor már fordulna az ajtó felé, mivel Chayss várja őt, még visszaszól a herceg, hogy a ruháról beszélt az igricnek.*
~Tengerekre, hát itt minden hím lepcses...~
*Csak egy perccel érkezett volna ki később Garrikh, megkímélte volna egy tüzesen szántó pillantástól Pashtól. Nem hiányzik neki a hiszti, márpedig a fiú tartásában is látszik, hogy ebből még hiszti lesz, koncolás, vagy hirig. Fintorogva lép be a fogadóba, s hagyja maga mögött a félős kislányt is. Ha nagyon akar, majd utána jön.
Chayss pedig olyan lendülettel köszönti, hogy meg is torpan, pedig ritkán lehet megállásra késztetni, ha egyszer már lendületben van. Az invitálásra leül az asztalhoz, kényelmesen hátradől a széktámlának, majd vár egy kicsit mielőtt mesélésbe kezdene. Szemeit végigjártatja Chayssen, aki olyan barokk körmondattal kedveskedett neki, mint ember fia még soha. Amúgy sem valami bőbeszédű, de valamelyest igaza is lesz, ama női megérzéshez hűen. Így a már megszokott gunyoros mosoly terül szét az arcán, amikor a következő pillanatban faképnél is hagyja őt az igric, valami zsírosnak tűnő fazon miatt. Nem kell Latamienek kétszer mondani, az asztalon hagyott pohárból, felhörpinti a maradék bort, majd a támlára könyökölve féloldalra fordulva figyeli a férfi népeket, akik egészen megszaporodtak itt körülötte. Annyira nem bánja a dolgot, legelteti a szemét egy cseppet, az elf nővel parolázó markáns fickón is, aztán persze Miken, és a testőrök egyikén is végigfut a tengereket idéző szempár, majd megunva a dolgot, hogy Chayss kérdése továbbra is a levegőben lebeg, melyből csak arra követeztet, hogy amúgy nem nagyon érdekli az igricet, hogy milyen volt a piac, feláll az asztaltól, majd felfelé indul a szobájába.*
3001. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:50:46
Üzenet elküldve: 2019-08-05 20:50:46
Rang: Játékos
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 243
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Spontán csevej//
*Tapssal jutalmazza asztaltársa játékát. Valóban vidám dalokat csalt elő a hangszerből. Avatatlan szemnek és fülnek persze varázslatként hathat, de Graril tudja, hogy ez a sok évi kitartó gyakorlás eredménye. Persze a tehetség is hozzájárul ehhez, de a szorgalommal válik az ember a maga eszközének a meseterévé.
Graril is gyakorlás által jutott el arra a szintre, ahol most van. Legalábbis a kardforgatás terén. Azonban úgy véli, hogy ez a tudás még édeskevés a számára, ezért tanulni is szeretne lehetőleg minél többet. Talán talál ebben a városban egy olyan fegyvermestert, aki hajlandó lenne vállalni az ő okítását. Persze a fegyvermesterek sem dolgoznak olcsón, így jó is, hogy munkába áll, hiszen ha pénzt keres, akkor meg van az esélye arra, hogy tandíjat fizessen.*
- Nagyon szép muzsika volt. Gyönyörűen játszol és énekelsz.*-mondja Graril mosolyogva, majd megveregeti a kardot az oldalán.*
- Én csak ehhez értek, de azért van még benne mit fejlődnöm.*-nem álszerénykedik, csupán megmondja az igazat, hiszen egy fegyverforgatónak mindig van mit tanulnia.*
*Tapssal jutalmazza asztaltársa játékát. Valóban vidám dalokat csalt elő a hangszerből. Avatatlan szemnek és fülnek persze varázslatként hathat, de Graril tudja, hogy ez a sok évi kitartó gyakorlás eredménye. Persze a tehetség is hozzájárul ehhez, de a szorgalommal válik az ember a maga eszközének a meseterévé.
Graril is gyakorlás által jutott el arra a szintre, ahol most van. Legalábbis a kardforgatás terén. Azonban úgy véli, hogy ez a tudás még édeskevés a számára, ezért tanulni is szeretne lehetőleg minél többet. Talán talál ebben a városban egy olyan fegyvermestert, aki hajlandó lenne vállalni az ő okítását. Persze a fegyvermesterek sem dolgoznak olcsón, így jó is, hogy munkába áll, hiszen ha pénzt keres, akkor meg van az esélye arra, hogy tandíjat fizessen.*
- Nagyon szép muzsika volt. Gyönyörűen játszol és énekelsz.*-mondja Graril mosolyogva, majd megveregeti a kardot az oldalán.*
- Én csak ehhez értek, de azért van még benne mit fejlődnöm.*-nem álszerénykedik, csupán megmondja az igazat, hiszen egy fegyverforgatónak mindig van mit tanulnia.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409