//Aestrel, Ambroggio//
*Azért mosolyogtatja, hogy a lányka gyermeki őszinteségével próbálja óvni a mesterkalmárt, mintha ő maga nem volna dörzsölt. Latamie tudja, hogy az, ennyit már nagyon korán levont következtetésképp.
Rövidke beszélgetésük alatt kedvtelve nézi ezt a kis ösztönös szerzeményt, akit bár gondjaira bíztak, ezek szerint kedvére formálhat. Pashsal is csodát művelt, noha a természete ezen dolgoknak egészen más tőről fakad. Ahogy kedvére tömi az ételt, Latamie elnézi még a bájos arcot, melynek még az olykor odvas gondolataiban is jobb életre volna hivatott. Akár egy parasztcsalád mellett kint a szántón. Ilyen gyermeki ártatlanságot a város mocskában tékozolni igen nagy kár. Latamie-re bízni pedig meglehetősen lutri.*
- Lassabban, mert megfulladsz. *Szúrja közbe amíg a gyermek habzsol. Legalább addig ne legyen baja, míg Garrikh visszaér.*
- Folyik a kakaó. *Jegyzi meg közönyösen, nem mintha nem látott volna már ennél rosszabbat is folyni. Ez csak amolyan észrevétel. Ő maga is kortyol a kupából.*
- Egészségedre. Ha kell még, szólj. A bárónak ennyi igazán nem tétel. *Húzza rókamosolyra ajkait.*
- A nevem Latamie, Latamie Partalle. *Már nyelvén van a Csalogányon hordott beceneve, de csak a kikötőben mondana ez bárkinek bármit is, itt nincs jelentősége. A lányka amúgy is azt hiszi, holmiféle bárónő, Garrikh meg a herceg. Erre a játékra pedig figyelmeztetnie kell magát.*
- Latamie kisasszony tökéletesen megfelel. *Nem született még meg az, aki miatt asszonyi rangot kérne ki magának. Büszkén hirdeti is eme kiváltságát. Azon túl is, hogy Pash kikötéseket tett, ami nem lehet más, csakis férfiúi büszkeség, és a szarvaktól való meglehetős ódzkodás. Latamie szerint, még véletlenül sem lehet szerelmes. A férfiak sosem szerelmesek.*
- A herceg, távoli jóbarátom és üzlettársam. *Dől a támlának, s teszi fel lábait keresztezve a szemben lévő széken, melyen korábban Chayss ült.*
~Na, így máris sokkal kényelmesebb.~
*Csak éppen nem valami úri, de annak a világnak egyelőre úgyis befellegzett.*
- Az inasok pedig. *Húzza el a száját ahogy gondolkodik.*
- Segítik gazdájukat. Figyelnek tanulnak. *Elképzeli a korábban piacon kurjongató Garrikhot. Hát majd elröhögi magát, de azt kell mondja, Chayss jó hatással volt rá. Ezen mereng, s a boros kupájában lötyköli az italt körbe-körbe, mikor megjelenik tollas kalapos fickó a lépcsőfordulóban. Kortyol a borból, ahogy a jelenséget sandán a kupa pereme fölött figyelemmel követi. Miképp a Chaysshoz hasonlóan pezsdítő, ám annál piperkőcebbnek tűnő férfi feléjük halad, szinte biztosra veszi, hogy ebből potya bor lesz, vagy megoldódik a szomorú dilemma, melyet Pash távolléte okoz. A korábbi kölcsönös figyelem, a ragadozó tekintet következtet hasonlókat, ám csalatkoznia kell. Mindig gunyoros ajkán a mosoly most sem különb, ám szemöldöke egyre feljebb szökik, ahogy a rövidke előadást szemléli.
Egy virág, és gy ígéret. ~Hiszem, ha látom.~
A vörös pasinger magabiztossága azért enged némi kételyt ezen a páncélon. Épp olyan csalafinta, mint aki többet vél tudni környezeténél. Bicskanyitogató. Akárcsak az, ahogyan végigméri Latamiet. Elemeli ajkától a kupát, s az asztalra teszi, már-már kihívón villan a távoli tengerek zöldjét idéző szempár.*
- Kapitány? *Bortól s dohánytól karcos hangján lustán gördül a kérdés, s áll meg szája sarkában játszó félmosolyban. Ám választ már nem kap. Nem is kell. Odafent üzlet köttetett, titulusát másként miért is tudhatná? Az üzlet természete kevéssé izgatja, ám ha újra vízre szállhat, az már annál inkább.
~Mégiscsak van értelme Chayssnek dolgozni...~ Nézi a távozó férfit, majd ha becsukódott mögötte az ajtó, visszafordul Aestrel felé.*
- Hm? Mondtál valamit, kölyök?