Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 16 (301. - 320. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
320. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:19:19
Üzenet elküldve: 2015-07-24 23:19:19
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 182
OOC üzenetek: 19
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem hinné, hogy a sejtelmes, félhomállyal megbűvölt légkör visszatartaná vendégét a belépéstől, ám mégis megtorpan, ez pedig néhány szívdobbanás után már kezd nyugtalanítóvá válni. Aggodalmat azonban nem hagy megjelenni a vonásokon, csupán türelmesen vár. Kyro végül belép a szobába, és bár a maga nemesi jellemével szinte kirívónk hat a boszorkány barlangjában, mégis olybá tűnik, mintha az egész kis illúzió meghajlana előtte, és átformálódik az ő kedve szerint. Érdekes. Egy halovány mosoly fut át a vörös ajkán. Nagyon is érdekes estének fog elébe nézni.
Ahogy az erkélyajtó, és az ablak is bezárul, mind a mécsesek lángja, mind a kelmék befejezik könnyed táncuk, minden szinte mozdulatlanná válik, mint a közönség, aki lélegzet visszafojtva várja a folytatást. Ám így nem csak a füstölők kellemesen bódító édes illat fogja lassan megszállni a szobát, hanem a mécsesek aprócska lángja keltette meleg is fokozatosan éreztetni fogja a hatását majd.
A kérésnek eleget téve a kovácsoltvas füstölőtartóhoz lép, és lopva egy keveset a legközelebbi tüzecskéből egy vékonyka pálcával, meggyújt még néhányat a bekészített füstölőkből. Egyiket a másik utána sorra gondos, már-már szeretetteljes mozdulattal, mintha nem pusztán egyszerű tárgyakkal bíbelődne, de szövetségesei, jó barátai lennének a kellemes aroma szolgáltatói. A művelet közben azért el-elpillant a páros felé, kíváncsi tekintettel figyeli a boros kehely szertartását, végig kíséri a dalnok lány bőrén egyre lentebb gördülő édes nedű cseppjeit.
Ha esetleg kezét nyújtja a férfi, s aképp vezeti őt társnője elé, finom érintéssel fogadja el, hagyja magát a lány elé terelni. A szavakat nem neki suttogják, üzenet azonban neki szól, ahogy pillantása találkozik a vendégükével, egy szemvillanás töredékére buja fény csillan a narancsvörös íriszekben. Ez lesz tehát az újabb felvonás.
Könnyed, mégis gyors mozdulattal lép olyan közelségbe, hogy a dalnokkal testük már egymáshoz simuljon, s ezzel kis időre gyengéd börtönbe zárja a férfi bal kezét, saját kezei pedig a csupasz vállacskákra simulnak. Egészen közel hajol Eilhez, ajkuk szinte összeér, de kivár még néhány pillanatig, mielőtt ismét egybeforrnak egy finom csókban. Szinte nem is csók, majdhogynem cirógatásnak lehetne nevezni, oly annyira óvatosan, szinte hozzá sem érve érinti a barack a cseresznyét. Alig érezni, mégis éppen ez teszi olyan őrjítővé a boszorkány játszadozását. Ám még korántsem végzett, hiszen ahogy elválnak egymástól ajkaik, ujjai a ruhát tartó vékonyka pántok alá kúsznak fürgén, nem taszítják még le őket helyükről, de már kezdik végzetük felé terelni. Leheletfinom csókokkal kezdi meg útját lefelé, mintha csak az Éjféli borzongás kijelölte utat követné. Előbb az álla felé, majd nyakán próbálja ajkai érintésével borzolni a selymes bőrt, s tovább korbácsolni a dalnok vágyait. Jó maga eközben kissé hátrébb lép, talán ha fél lépést, és bal oldala felé, nem kerülte el a figyelmét, hogy bizony a tükör is kelléke lesz a kárpótlásnak. A világért sem akarná kitakarni a látványt. Ám ahogy lefelé halad, a pántok tovább nem kerülhetik el a sorsukat, egy apró kezdőlökést kapnak még, hogy végül maguk bukjanak a mélybe, s húzzák el az anyagot a dalnok domborulatairól. Csókjaival lassan, ám megállíthatatlanul halad lefelé, egy utolsót lehelve még a kecses nyak hajlatába, mielőtt tovább vándorolna a kulcscsontra, majd onnan lefelé a formás halmok közti árok felé. Keze sem rest addig, hiszen bár a finom anyag utat engedett neki, az eséssel még nem tökéletes az elrendeződése, ujjai finom simogatásával tereli még lentebb a selymet.
Hagy egy lélegzetvételnyi szüntet Eilnek, mielőtt ajkaival újfent ostrom alá venné, ám ezúttal már keblét halmozza el érzéki figyelmével. S bár folyamatosan figyeli a dalnok minden rezdülését, pillantása mégis a tükörre vándorol. Hívogató fény izzik a narancsvörös tekintetben, mely bujaságra csábít a kéj és gyönyör érzéki ígéretével. Akár a tükörbe bújt démon, ki magához próbálja édesgetni az ártatlant, ki reá vetette pillantását. Ám ez épp úgy szólhat a lánynak, mint a mögött álló férfinek, az a néhány pillanat, míg elszakítja figyelmét az igéző domborulat felől, nem elég, hogy biztosra lehessen mondani.
Míg ajkai édes kínzással gyötrik a lányt, keze sem rest. Jobbjával gyengéden cirógatja végig a másik oldalon elhanyagolt keble külső ívét. Az érintés végén ujjai rátalálnak Kyro kezére is, s finoman ráfogva kezdené el vezetni, amennyiben nem érez ellenkezést. Semmi merész, semmi olyasmi, ami túl sok lenne, finom érintések és simítások a selymes bőrön, a felfedezés velejárói - csakhogy immár a ruhák rabságából felszabadítva.
Bal keze pedig saját karcsú vonalai takarásában cirógatja még ruhán keresztül is kellemesen borzongató módon a dalnok testét, ügyes kis ujjai lesiklanak a vékony kis derékra, a formás csípőre, majd öle mentén combjára simul, a belső, érzékeny résszel incselkedve galádul, de a merész határokat továbbra sem lépi át. Már ez is épp elég mámorító élmény lehet, és igazán kár lenne ellőnie már most minden praktikáját. Hiszen hosszú még az este.*
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Nem hinné, hogy a sejtelmes, félhomállyal megbűvölt légkör visszatartaná vendégét a belépéstől, ám mégis megtorpan, ez pedig néhány szívdobbanás után már kezd nyugtalanítóvá válni. Aggodalmat azonban nem hagy megjelenni a vonásokon, csupán türelmesen vár. Kyro végül belép a szobába, és bár a maga nemesi jellemével szinte kirívónk hat a boszorkány barlangjában, mégis olybá tűnik, mintha az egész kis illúzió meghajlana előtte, és átformálódik az ő kedve szerint. Érdekes. Egy halovány mosoly fut át a vörös ajkán. Nagyon is érdekes estének fog elébe nézni.
Ahogy az erkélyajtó, és az ablak is bezárul, mind a mécsesek lángja, mind a kelmék befejezik könnyed táncuk, minden szinte mozdulatlanná válik, mint a közönség, aki lélegzet visszafojtva várja a folytatást. Ám így nem csak a füstölők kellemesen bódító édes illat fogja lassan megszállni a szobát, hanem a mécsesek aprócska lángja keltette meleg is fokozatosan éreztetni fogja a hatását majd.
A kérésnek eleget téve a kovácsoltvas füstölőtartóhoz lép, és lopva egy keveset a legközelebbi tüzecskéből egy vékonyka pálcával, meggyújt még néhányat a bekészített füstölőkből. Egyiket a másik utána sorra gondos, már-már szeretetteljes mozdulattal, mintha nem pusztán egyszerű tárgyakkal bíbelődne, de szövetségesei, jó barátai lennének a kellemes aroma szolgáltatói. A művelet közben azért el-elpillant a páros felé, kíváncsi tekintettel figyeli a boros kehely szertartását, végig kíséri a dalnok lány bőrén egyre lentebb gördülő édes nedű cseppjeit.
Ha esetleg kezét nyújtja a férfi, s aképp vezeti őt társnője elé, finom érintéssel fogadja el, hagyja magát a lány elé terelni. A szavakat nem neki suttogják, üzenet azonban neki szól, ahogy pillantása találkozik a vendégükével, egy szemvillanás töredékére buja fény csillan a narancsvörös íriszekben. Ez lesz tehát az újabb felvonás.
Könnyed, mégis gyors mozdulattal lép olyan közelségbe, hogy a dalnokkal testük már egymáshoz simuljon, s ezzel kis időre gyengéd börtönbe zárja a férfi bal kezét, saját kezei pedig a csupasz vállacskákra simulnak. Egészen közel hajol Eilhez, ajkuk szinte összeér, de kivár még néhány pillanatig, mielőtt ismét egybeforrnak egy finom csókban. Szinte nem is csók, majdhogynem cirógatásnak lehetne nevezni, oly annyira óvatosan, szinte hozzá sem érve érinti a barack a cseresznyét. Alig érezni, mégis éppen ez teszi olyan őrjítővé a boszorkány játszadozását. Ám még korántsem végzett, hiszen ahogy elválnak egymástól ajkaik, ujjai a ruhát tartó vékonyka pántok alá kúsznak fürgén, nem taszítják még le őket helyükről, de már kezdik végzetük felé terelni. Leheletfinom csókokkal kezdi meg útját lefelé, mintha csak az Éjféli borzongás kijelölte utat követné. Előbb az álla felé, majd nyakán próbálja ajkai érintésével borzolni a selymes bőrt, s tovább korbácsolni a dalnok vágyait. Jó maga eközben kissé hátrébb lép, talán ha fél lépést, és bal oldala felé, nem kerülte el a figyelmét, hogy bizony a tükör is kelléke lesz a kárpótlásnak. A világért sem akarná kitakarni a látványt. Ám ahogy lefelé halad, a pántok tovább nem kerülhetik el a sorsukat, egy apró kezdőlökést kapnak még, hogy végül maguk bukjanak a mélybe, s húzzák el az anyagot a dalnok domborulatairól. Csókjaival lassan, ám megállíthatatlanul halad lefelé, egy utolsót lehelve még a kecses nyak hajlatába, mielőtt tovább vándorolna a kulcscsontra, majd onnan lefelé a formás halmok közti árok felé. Keze sem rest addig, hiszen bár a finom anyag utat engedett neki, az eséssel még nem tökéletes az elrendeződése, ujjai finom simogatásával tereli még lentebb a selymet.
Hagy egy lélegzetvételnyi szüntet Eilnek, mielőtt ajkaival újfent ostrom alá venné, ám ezúttal már keblét halmozza el érzéki figyelmével. S bár folyamatosan figyeli a dalnok minden rezdülését, pillantása mégis a tükörre vándorol. Hívogató fény izzik a narancsvörös tekintetben, mely bujaságra csábít a kéj és gyönyör érzéki ígéretével. Akár a tükörbe bújt démon, ki magához próbálja édesgetni az ártatlant, ki reá vetette pillantását. Ám ez épp úgy szólhat a lánynak, mint a mögött álló férfinek, az a néhány pillanat, míg elszakítja figyelmét az igéző domborulat felől, nem elég, hogy biztosra lehessen mondani.
Míg ajkai édes kínzással gyötrik a lányt, keze sem rest. Jobbjával gyengéden cirógatja végig a másik oldalon elhanyagolt keble külső ívét. Az érintés végén ujjai rátalálnak Kyro kezére is, s finoman ráfogva kezdené el vezetni, amennyiben nem érez ellenkezést. Semmi merész, semmi olyasmi, ami túl sok lenne, finom érintések és simítások a selymes bőrön, a felfedezés velejárói - csakhogy immár a ruhák rabságából felszabadítva.
Bal keze pedig saját karcsú vonalai takarásában cirógatja még ruhán keresztül is kellemesen borzongató módon a dalnok testét, ügyes kis ujjai lesiklanak a vékony kis derékra, a formás csípőre, majd öle mentén combjára simul, a belső, érzékeny résszel incselkedve galádul, de a merész határokat továbbra sem lépi át. Már ez is épp elég mámorító élmény lehet, és igazán kár lenne ellőnie már most minden praktikáját. Hiszen hosszú még az este.*
319. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:30:11
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:30:11
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 401
OOC üzenetek: 68
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Rahleeza - Pultnál//
- Rejtélyes módon.
~Hát persze.~
*Akaratlanul is elvigyorodik. Az ő társai, barátai -ha az esetükben lehet így fogalmazni, persze- is mind rejtélyes körülmények közt haltak meg, vagy tűntek el nyomtalanul.*
~Ez van. Ez is hasonlít rád. Rá akarja kenni az egészet az alkalmi társaira, arra a "többek"-re, de főleg kereskedőként... Biztosan megmérgezte. Ha más nem is, valami galócával vagy pókméreggel.~
*Az édeskés íz lassan szétterjed szájában, torkában. Még csak kesernyés ízt sem hagy szájában, ami nagy előny. De túlzásba vinnie ezt sem szabad, hiszen hiába itatná magát, kellemetlen hatásai lehetnek ígyis. Semmi kedve gyakran eltűnni fertályórákra.*
- Tehát messziről, a tengeren túlról.
*Csak bólogat. Elfogadja, hogy ennél jóval többet nem kötne az orrára a másik, még ha ez a tény nincs is egészen ínyére.*
- Megértem, hogy nem akarna hírnevet. Viszont... Az ilyen hírek terjednek, ezt meg el kell ismerje. Ezért is tartottam fontosnak ezt a kérdést. Hiába nem kerül szóba a neve soha, csak teszemazt Hölgy-ként emlegetik... Akihez nagyon nehéz bekerülni, előkelő ruha kell hozzá, frissen mosakodás és illatolajok, de cserébe biztosan azt kapod, amit vársz... Nos, előbb-utóbb előfordulhat, hogy üzlettársai, vagy megboldogult férjura ismerősei is elvetődnek Önhöz. Akkor pedig hiába az álnév, hiába a titkolózás. Akkor kiderül a turpisság, kedves Rahleeza.
*A mustba kortyol megint, a kimért, egész rideg szavak után. Ebben a dologban valóban egész nagy buktatót lát ilyenformán. Ezért ismétcsak meglehetősen kíváncsian kutatja a másik ábrázatát, kiül-e rá vajon valami érzés, mielőtt megmagyarázza, miért is lesz neki itt jó még emellett a tény mellett is.
Fejét előre szegi, aztán ujjai közt megforgatva a pult lapján pihenő poharat, előbb ezt figyelve, majd tekintetét lassan a barnaságra emelve folytatja.*
- De van lehetősége arra, hogy csak időnként dolgozzon itt és ugyanígy csak ezen alkalmakkor szálljon meg nálunk. Viszont így is, a bevétele egy adott százaléka minket illet - mint szobabérleti és a saját fogyasztására felhasználható díj. Ezért cserébe azonban...
*Újabb pici kortyot vesz a szájába a mustból, megforgatja a nyelve körül, majd lenyeli, mielőtt folytatja.*
- Így talán kisebb az esélye, hogy olyan kapja rajta az itteni munkán, akinek nem kellene. Ám... Azt remélem, megérti, hogy a vezetőség, sőt, még a többi lány sem fogja tolerálni, ha utóbbi esetben esetleg a saját kontójára végezné ezt a munkát.
*Ezúttal már végleg a kérdésre váróan pillant Rahleeza-ra, s csendesül el. Vörösbarna pillantásában pedig, most valami kis intő szikra is megbújik a kíváncsiság mellett.*
//Rahleeza - Pultnál//
- Rejtélyes módon.
~Hát persze.~
*Akaratlanul is elvigyorodik. Az ő társai, barátai -ha az esetükben lehet így fogalmazni, persze- is mind rejtélyes körülmények közt haltak meg, vagy tűntek el nyomtalanul.*
~Ez van. Ez is hasonlít rád. Rá akarja kenni az egészet az alkalmi társaira, arra a "többek"-re, de főleg kereskedőként... Biztosan megmérgezte. Ha más nem is, valami galócával vagy pókméreggel.~
*Az édeskés íz lassan szétterjed szájában, torkában. Még csak kesernyés ízt sem hagy szájában, ami nagy előny. De túlzásba vinnie ezt sem szabad, hiszen hiába itatná magát, kellemetlen hatásai lehetnek ígyis. Semmi kedve gyakran eltűnni fertályórákra.*
- Tehát messziről, a tengeren túlról.
*Csak bólogat. Elfogadja, hogy ennél jóval többet nem kötne az orrára a másik, még ha ez a tény nincs is egészen ínyére.*
- Megértem, hogy nem akarna hírnevet. Viszont... Az ilyen hírek terjednek, ezt meg el kell ismerje. Ezért is tartottam fontosnak ezt a kérdést. Hiába nem kerül szóba a neve soha, csak teszemazt Hölgy-ként emlegetik... Akihez nagyon nehéz bekerülni, előkelő ruha kell hozzá, frissen mosakodás és illatolajok, de cserébe biztosan azt kapod, amit vársz... Nos, előbb-utóbb előfordulhat, hogy üzlettársai, vagy megboldogult férjura ismerősei is elvetődnek Önhöz. Akkor pedig hiába az álnév, hiába a titkolózás. Akkor kiderül a turpisság, kedves Rahleeza.
*A mustba kortyol megint, a kimért, egész rideg szavak után. Ebben a dologban valóban egész nagy buktatót lát ilyenformán. Ezért ismétcsak meglehetősen kíváncsian kutatja a másik ábrázatát, kiül-e rá vajon valami érzés, mielőtt megmagyarázza, miért is lesz neki itt jó még emellett a tény mellett is.
Fejét előre szegi, aztán ujjai közt megforgatva a pult lapján pihenő poharat, előbb ezt figyelve, majd tekintetét lassan a barnaságra emelve folytatja.*
- De van lehetősége arra, hogy csak időnként dolgozzon itt és ugyanígy csak ezen alkalmakkor szálljon meg nálunk. Viszont így is, a bevétele egy adott százaléka minket illet - mint szobabérleti és a saját fogyasztására felhasználható díj. Ezért cserébe azonban...
*Újabb pici kortyot vesz a szájába a mustból, megforgatja a nyelve körül, majd lenyeli, mielőtt folytatja.*
- Így talán kisebb az esélye, hogy olyan kapja rajta az itteni munkán, akinek nem kellene. Ám... Azt remélem, megérti, hogy a vezetőség, sőt, még a többi lány sem fogja tolerálni, ha utóbbi esetben esetleg a saját kontójára végezné ezt a munkát.
*Ezúttal már végleg a kérdésre váróan pillant Rahleeza-ra, s csendesül el. Vörösbarna pillantásában pedig, most valami kis intő szikra is megbújik a kíváncsiság mellett.*
318. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:18:29
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:18:29
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 185
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
//Meril//
*Halkan kuncog fel a lány szavain. Ajkait résnyire nyitja, melyek macskamód kunkorodnak fel. Kéjes sóhajtás hagyja el ajkait a lány minden egyes érintésénél.*
- Nem hinném, hogy Nayle elrontotta volna játékod. *Suttogja kéjsóvárón, két érintés, csók között. Szemfedelét félig leereszti, s úgy tekint a fölé magasodó lányra. Hagyja, hogy kósza tincsét kisöpörjék arcából. Ő maga már nem is foglalkozik ezzel, tudja, hogy felesleges. Kiseper egyet, s legalább kettő kerül a helyére. A meleg miatt pedig még oda is tapadnak tincsei.
Végigsimít Meril arcán, a lágy hullámokkal tarkított barna tincsein. Hasonlóak a sajátjához, csak az övéi jóval rövidebb, s sötétebb. Vajon mennyi mindenben hasonlít még a tüzes Pintyhez? Ki akarja deríteni. Minden porcikája vágyja a lány érintését, csókját, simogatását. Érzi, ahogy köd lepi el agyát, s nem képes magát már sokáig visszatartani.
Arcán elégedett mosoly húzódik végig, ahogy látja az elnyíló ajkakat, s a buja hangot, mely érzékeit csak tovább korbácsolja.*
- Tudom.
*Suttogja vissza pimaszul, miközben barna íriszeiben huncut fény csillan. Mellkasa egyre hevesebb ütemben kezd el táncolni, ahogy az érzéki csók érinti ajkait. Minden egyes alkalommal előbb csak finoman akar rá válaszolni, de mindig egyre hevesebbé válik. Mintha kettős érzés küzdene benne. Egy, mely szabadjára akarja engedni vágyait, s a másik, mely visszaszorítaná, ahogy azt mindig is teszi, játszadozásai közben.
Engedik számára, hogy kiélvezze a másik testét, domborulatait, idomait. Bőrének érzéki illatát, finom ízét. Ujjaival ügyesen játszadozik. Ajkaival a másik hegyvonulatai fölé hajol, s óvatos játékba kezd velük. Meril érintésére teste megremeg egy pillanatra. Halk sóhaj hagyja csak el ajkait. Fejét felemelve hajol a fejét hátrahajtó felé. Szinte az ajkaiba suttogja szavait. Most magukban vannak, nem kell szégyenkeznie semmi miatt.*
- Azt akarom, hogy úgy játssz velem, egész éjszaka.
*Harapja meg óvatosan Meril ajkait, majd csókolgatja végig nyakát. Szabad kezeivel a lány testén vándorol, cirógatja annak puhaságát, megállapodva idomain. Cseresznyeszínű ajkaival, melyek vértől duzzadtak, újabb felfedező útra téved. Folytatná tovább is kívánságát, ám most csak ennyit akar, semmi többet. Erre vágyik.*
//A hozzászólás 16+ elemeket tartalmazhat//
//Meril//
*Halkan kuncog fel a lány szavain. Ajkait résnyire nyitja, melyek macskamód kunkorodnak fel. Kéjes sóhajtás hagyja el ajkait a lány minden egyes érintésénél.*
- Nem hinném, hogy Nayle elrontotta volna játékod. *Suttogja kéjsóvárón, két érintés, csók között. Szemfedelét félig leereszti, s úgy tekint a fölé magasodó lányra. Hagyja, hogy kósza tincsét kisöpörjék arcából. Ő maga már nem is foglalkozik ezzel, tudja, hogy felesleges. Kiseper egyet, s legalább kettő kerül a helyére. A meleg miatt pedig még oda is tapadnak tincsei.
Végigsimít Meril arcán, a lágy hullámokkal tarkított barna tincsein. Hasonlóak a sajátjához, csak az övéi jóval rövidebb, s sötétebb. Vajon mennyi mindenben hasonlít még a tüzes Pintyhez? Ki akarja deríteni. Minden porcikája vágyja a lány érintését, csókját, simogatását. Érzi, ahogy köd lepi el agyát, s nem képes magát már sokáig visszatartani.
Arcán elégedett mosoly húzódik végig, ahogy látja az elnyíló ajkakat, s a buja hangot, mely érzékeit csak tovább korbácsolja.*
- Tudom.
*Suttogja vissza pimaszul, miközben barna íriszeiben huncut fény csillan. Mellkasa egyre hevesebb ütemben kezd el táncolni, ahogy az érzéki csók érinti ajkait. Minden egyes alkalommal előbb csak finoman akar rá válaszolni, de mindig egyre hevesebbé válik. Mintha kettős érzés küzdene benne. Egy, mely szabadjára akarja engedni vágyait, s a másik, mely visszaszorítaná, ahogy azt mindig is teszi, játszadozásai közben.
Engedik számára, hogy kiélvezze a másik testét, domborulatait, idomait. Bőrének érzéki illatát, finom ízét. Ujjaival ügyesen játszadozik. Ajkaival a másik hegyvonulatai fölé hajol, s óvatos játékba kezd velük. Meril érintésére teste megremeg egy pillanatra. Halk sóhaj hagyja csak el ajkait. Fejét felemelve hajol a fejét hátrahajtó felé. Szinte az ajkaiba suttogja szavait. Most magukban vannak, nem kell szégyenkeznie semmi miatt.*
- Azt akarom, hogy úgy játssz velem, egész éjszaka.
*Harapja meg óvatosan Meril ajkait, majd csókolgatja végig nyakát. Szabad kezeivel a lány testén vándorol, cirógatja annak puhaságát, megállapodva idomain. Cseresznyeszínű ajkaival, melyek vértől duzzadtak, újabb felfedező útra téved. Folytatná tovább is kívánságát, ám most csak ennyit akar, semmi többet. Erre vágyik.*
317. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:06:21
Üzenet elküldve: 2015-07-24 21:06:21
ÚJ
![>Plevaen Kadar [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/8972_sotetelf_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
*Figyelmesen követi a férfi válaszait. Bár a reakciója nem olyan mint amire elsőként számított annál javallta visszafogottabb. Mindenesetre a mutogatás még egy ilyen helyen sem a legilledelmesebb dolog. Egy vendégnek elnézné, de a kidobó inkább ne feltűnősködjön a tulaj mellett, valami mélyről jövő ellenérzése van ezzel kapcsolatban, így amikor rámutat valakire akkor Plevaen fekete keze bizony gyorsan lecsapja Quinn mancsát a levegőből egy egy kisebb csattanás kíséretében.
Viszont legalább talált pár hasznosnak mondható új információt. A gnómról nem tudott meg többet, de most hallja először a szajhák névsorát és végre a rejtélyes negyedik befektető kilétére is fény derül és persze Tazrysn álnevére is fény derül mielőtt még ő aki ismeri a valódi nevét kikotyoghatta volna valakinek.*
-Aha. *Ennyivel kommentálja a dolgokat. Bár elégedett, hisz ezzel tényleg sikerült megismernie a helyet ezt azonban a világért se lenne hajlandó elmondani. Az utolsó kérdés azonban váratlanul éri. Azt hitte Quinn már az elején összerakta magában a dolgot. Nem bánja. Ha ő tud mindent a másik pedig semmit akkor azzal nem járhat rosszul.*
-Reknar Renor. *Nyújtja át kezét. A név speciel tökéletes, hisz egy múlt nélküli és már halott férfi neve, akit rajta kívül összesen öt élő kétlábú ismer. Azok is csak futólag. Szóval a korábbi álnevét akár le is cserélheti erre, vagy ha úgy tetszik eggyel nőtt a készlet. A Terold amúgy is kezdett túlhasznált lenni. A mélységi biztatóan Quinn vállára teszi a kezét. Nincs már hozzá több kérdése, úgyhogy akár véget is vethet a játéknak. Egy ilyen érzelemmentes alakról amúgy is csak a közöny ragadna rá amit nem engedhet meg magának. Nem, neki még égnie kell, keresnie kutatnia és pénzt gyűjtenie. Több ezer ház van a városban, és neki még csak ez az egy. Ennél jóval többre van szüksége ha meg akarja szilárdítani a talajt a lába alatt.*
-Elnézést, hogy eddig pazaroltam a drága idejét, nyilván lenne fontosabb dolga is mint egy utazóval bajlódni. Akkor megyek is vissza a teához. *Még kanyarít egy elégedett vigyort az ajkára és egy pillanatra átfut az agyán, mi is okozhatta ennek a szerencsétlennek ezt a fajta kiégettségét, de ahogy a nemesi viselkedésre erre sem akar igazán elméleteket gyártani. Megelégszik a néma rejtéllyel.*
-És ha nem nagy kérés, nevezzen már be arra az ivóversenyre. Elég érdekesnek hangzik a dolog. *Köszön el a tengerésztől aztán tényleg visszaül oda ahol eddig idejét töltötte és megissza a maradék teát. A citromot kissé bőven adták hozzá, ezen felül viszont semmi panasza nem lehet, főleg mert az ital nem dob ki belőle semmit és őt se dobja rá senkire. Ami a múltkori után vitathatatlan előny.*
*Figyelmesen követi a férfi válaszait. Bár a reakciója nem olyan mint amire elsőként számított annál javallta visszafogottabb. Mindenesetre a mutogatás még egy ilyen helyen sem a legilledelmesebb dolog. Egy vendégnek elnézné, de a kidobó inkább ne feltűnősködjön a tulaj mellett, valami mélyről jövő ellenérzése van ezzel kapcsolatban, így amikor rámutat valakire akkor Plevaen fekete keze bizony gyorsan lecsapja Quinn mancsát a levegőből egy egy kisebb csattanás kíséretében.
Viszont legalább talált pár hasznosnak mondható új információt. A gnómról nem tudott meg többet, de most hallja először a szajhák névsorát és végre a rejtélyes negyedik befektető kilétére is fény derül és persze Tazrysn álnevére is fény derül mielőtt még ő aki ismeri a valódi nevét kikotyoghatta volna valakinek.*
-Aha. *Ennyivel kommentálja a dolgokat. Bár elégedett, hisz ezzel tényleg sikerült megismernie a helyet ezt azonban a világért se lenne hajlandó elmondani. Az utolsó kérdés azonban váratlanul éri. Azt hitte Quinn már az elején összerakta magában a dolgot. Nem bánja. Ha ő tud mindent a másik pedig semmit akkor azzal nem járhat rosszul.*
-Reknar Renor. *Nyújtja át kezét. A név speciel tökéletes, hisz egy múlt nélküli és már halott férfi neve, akit rajta kívül összesen öt élő kétlábú ismer. Azok is csak futólag. Szóval a korábbi álnevét akár le is cserélheti erre, vagy ha úgy tetszik eggyel nőtt a készlet. A Terold amúgy is kezdett túlhasznált lenni. A mélységi biztatóan Quinn vállára teszi a kezét. Nincs már hozzá több kérdése, úgyhogy akár véget is vethet a játéknak. Egy ilyen érzelemmentes alakról amúgy is csak a közöny ragadna rá amit nem engedhet meg magának. Nem, neki még égnie kell, keresnie kutatnia és pénzt gyűjtenie. Több ezer ház van a városban, és neki még csak ez az egy. Ennél jóval többre van szüksége ha meg akarja szilárdítani a talajt a lába alatt.*
-Elnézést, hogy eddig pazaroltam a drága idejét, nyilván lenne fontosabb dolga is mint egy utazóval bajlódni. Akkor megyek is vissza a teához. *Még kanyarít egy elégedett vigyort az ajkára és egy pillanatra átfut az agyán, mi is okozhatta ennek a szerencsétlennek ezt a fajta kiégettségét, de ahogy a nemesi viselkedésre erre sem akar igazán elméleteket gyártani. Megelégszik a néma rejtéllyel.*
-És ha nem nagy kérés, nevezzen már be arra az ivóversenyre. Elég érdekesnek hangzik a dolog. *Köszön el a tengerésztől aztán tényleg visszaül oda ahol eddig idejét töltötte és megissza a maradék teát. A citromot kissé bőven adták hozzá, ezen felül viszont semmi panasza nem lehet, főleg mert az ital nem dob ki belőle semmit és őt se dobja rá senkire. Ami a múltkori után vitathatatlan előny.*
316. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 19:52:55
Üzenet elküldve: 2015-07-24 19:52:55
ÚJ
![>Quinn Hallion [halott] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/2492_ember_ferfi.jpg)
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 227
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
*Hitbeli kérdéseket most nincs kedve feszegetni, sose lenne annak vége, és rengeteg még a munka. Marad azért és hallgatja a mélységi további szavait. A kérdésre azért válaszol, a maga módján.*
-Nem.
*Majd rövid tépelődés után jelenti ki a leginkább nyilvánvalót.*
-Gondolom Ziana kisasszony. Csepűrágókat is szervezett. Azok még nem érkeztek meg.
*Arcizma sem rándul a kilétét firtató kérdésre, s úgy ad rá választ, ahogy egy hajón tenné felettesének.*
-A kidobó.
*A felkérés szerinte valami olyasmit takarhat, mint amit a pénzeszsák fószer várt el Nayletől, vagyis a lányok képességeinek felsorolását, Biccent, hogy máris, bár a szavak nem úgy jönnek ajkára, mint a csaposnak.*
-Hát van Meril, az a szőke, ő a legtapasztaltabb, aztán Dacha, de a fehér külső igazi mocskot takar, az a nőcske bármit bevállal. Aztán Éleina, na ő aztán nagy étvágyú, de amit a testével tud, az minden nyavalyát elfeledtet. Fent van még Awy, lusta és nyafka is, Shea, szerintem ő fekete özvegy, és leharapja a kuncsaft tökét is, akkor az új lány, elég szépen énekel, és még Irryn, hatékony.
*Bök mutatóujjával az említettek felé, ha azok jelen vannak, ha odafenn időznek akkor csak a lépcső irányába.*
-Az ott Winyra kisasszony, Eran tudóssal, ők nem eladók. Nay, a csapos sem. A kis mélységi meg, hát ügyes legényke, egyszerre rendtartó, és vihető, de a szobák berendezésénél is nagy segítség volt, Lutius a neve. És akkor még vagyok én, Quinn, meg az új két vörös, azok nem tudom mit akarnak.
*Utal itt Rahilra, és Viakára, mint számára ismeretlenekre. Arcán egy pillanatig sem tűnik fel érzelem, sem megvetés, sem büszkeség, sem semmi más.*
-És maga ki?
*Hitbeli kérdéseket most nincs kedve feszegetni, sose lenne annak vége, és rengeteg még a munka. Marad azért és hallgatja a mélységi további szavait. A kérdésre azért válaszol, a maga módján.*
-Nem.
*Majd rövid tépelődés után jelenti ki a leginkább nyilvánvalót.*
-Gondolom Ziana kisasszony. Csepűrágókat is szervezett. Azok még nem érkeztek meg.
*Arcizma sem rándul a kilétét firtató kérdésre, s úgy ad rá választ, ahogy egy hajón tenné felettesének.*
-A kidobó.
*A felkérés szerinte valami olyasmit takarhat, mint amit a pénzeszsák fószer várt el Nayletől, vagyis a lányok képességeinek felsorolását, Biccent, hogy máris, bár a szavak nem úgy jönnek ajkára, mint a csaposnak.*
-Hát van Meril, az a szőke, ő a legtapasztaltabb, aztán Dacha, de a fehér külső igazi mocskot takar, az a nőcske bármit bevállal. Aztán Éleina, na ő aztán nagy étvágyú, de amit a testével tud, az minden nyavalyát elfeledtet. Fent van még Awy, lusta és nyafka is, Shea, szerintem ő fekete özvegy, és leharapja a kuncsaft tökét is, akkor az új lány, elég szépen énekel, és még Irryn, hatékony.
*Bök mutatóujjával az említettek felé, ha azok jelen vannak, ha odafenn időznek akkor csak a lépcső irányába.*
-Az ott Winyra kisasszony, Eran tudóssal, ők nem eladók. Nay, a csapos sem. A kis mélységi meg, hát ügyes legényke, egyszerre rendtartó, és vihető, de a szobák berendezésénél is nagy segítség volt, Lutius a neve. És akkor még vagyok én, Quinn, meg az új két vörös, azok nem tudom mit akarnak.
*Utal itt Rahilra, és Viakára, mint számára ismeretlenekre. Arcán egy pillanatig sem tűnik fel érzelem, sem megvetés, sem büszkeség, sem semmi más.*
-És maga ki?
315. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 16:52:52
Üzenet elküldve: 2015-07-24 16:52:52
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 1481
OOC üzenetek: 242
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség - pultnál//
*Hát igen. Intiath élete során sok mindenben szerzett tapasztalatot és a számára legkedvesebbeket az éjszakában. Mindig ha volt választása, hogy az idejét egy nő ágyában vagy egy élet megmentésével töltse az-az illető általában meghalt. És mégis úgy viselkedik mint egy úriember. Az igazi személyiségét a nők nem nagyon szokták megismerni. Egyedül ezt a élvhajhászt. A nő megjegyzésén jót mosolyog és válaszolna, de nincs ideje. A nő tökéletesen elhallgattatta.*
~Édes csend.~
*Az elf pedig viszonozza is a csókot. Ami ahogy jött úgy is marad abba. Intiath pedig hagyja, hogy a nő húzza egy kicsit. Nevet is a helyzeten. Amiről eszébe jut a múltkori mikor egy utcalánnyal volt és a ördögvigyortól végigröhögte az egészet. A kérdésre meg mi mást is válaszolhatna.*
-Téged óhajtalak szépségem.
*Majd meghúzza a sörét.*
*Hát igen. Intiath élete során sok mindenben szerzett tapasztalatot és a számára legkedvesebbeket az éjszakában. Mindig ha volt választása, hogy az idejét egy nő ágyában vagy egy élet megmentésével töltse az-az illető általában meghalt. És mégis úgy viselkedik mint egy úriember. Az igazi személyiségét a nők nem nagyon szokták megismerni. Egyedül ezt a élvhajhászt. A nő megjegyzésén jót mosolyog és válaszolna, de nincs ideje. A nő tökéletesen elhallgattatta.*
~Édes csend.~
*Az elf pedig viszonozza is a csókot. Ami ahogy jött úgy is marad abba. Intiath pedig hagyja, hogy a nő húzza egy kicsit. Nevet is a helyzeten. Amiről eszébe jut a múltkori mikor egy utcalánnyal volt és a ördögvigyortól végigröhögte az egészet. A kérdésre meg mi mást is válaszolhatna.*
-Téged óhajtalak szépségem.
*Majd meghúzza a sörét.*
314. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:17:08
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:17:08
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos kalandok//
*Bizony, így van, Sheazhala tökéletesen jól látja, Svir nem csak csodaszép, de rendkívül okos is. Már csak gazdagodnia kéne egy kicsit, még egy kicsit, hogy tényleg ő legyen az igazi főnyeremény, akit minden nő csak és kizárólag magának kíván. De azért nem veri ezt nagy dobra, szerény ember lévén nehezen tudná elviselni, hogy mindenhol és mindenkor csodálókba botlik, akár szeretné, akár nem.*
- Akkor csalódást kell okozzak, akárhogy is hízelegsz, nem fogok hátrafelé menni, csak, hogy a legjobb részem nézhesd. *Kacsint a roppant szellemesnek szánt mondanhoz. Mivel Sheazhala nem ellenkezik, ezért a keze marad ott, ahová eredetileg is szánta, a nő formás fenekén. A másik kezébe meg jöhet egy kupa jó bor vagy egy korsó finom sör és minden a lehető legnagyobb rendben lesz ezen a világon. De ehhez előbb le kell érniük, így arról sem feledkezik meg, hogy a lábait szépen egymás után rakosgassa.*
- Jól látod. A vándorlásból élek, lépésenként fizetnek. A szabadidőmben a tündérek megmentésével foglalkozom, még dal is született róla. A világ minden zegét-zugát bejárom, hogy izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat fedezzek fel. Ha legközelebb igazán kiteszel magadért, talán téged is felírlak arra a listára. *Kacsint. Sheazhala láthatta a kis füzetet, amibe Svir írt, gondolhatja, hogy a fickó nem csak a levegőbe beszél.*
- Mondhatni, kötelességem meglátogatni minden új helyet és megkóstolni minden új ételt és italt.
*Bizony, így van, Sheazhala tökéletesen jól látja, Svir nem csak csodaszép, de rendkívül okos is. Már csak gazdagodnia kéne egy kicsit, még egy kicsit, hogy tényleg ő legyen az igazi főnyeremény, akit minden nő csak és kizárólag magának kíván. De azért nem veri ezt nagy dobra, szerény ember lévén nehezen tudná elviselni, hogy mindenhol és mindenkor csodálókba botlik, akár szeretné, akár nem.*
- Akkor csalódást kell okozzak, akárhogy is hízelegsz, nem fogok hátrafelé menni, csak, hogy a legjobb részem nézhesd. *Kacsint a roppant szellemesnek szánt mondanhoz. Mivel Sheazhala nem ellenkezik, ezért a keze marad ott, ahová eredetileg is szánta, a nő formás fenekén. A másik kezébe meg jöhet egy kupa jó bor vagy egy korsó finom sör és minden a lehető legnagyobb rendben lesz ezen a világon. De ehhez előbb le kell érniük, így arról sem feledkezik meg, hogy a lábait szépen egymás után rakosgassa.*
- Jól látod. A vándorlásból élek, lépésenként fizetnek. A szabadidőmben a tündérek megmentésével foglalkozom, még dal is született róla. A világ minden zegét-zugát bejárom, hogy izgalmasabbnál izgalmasabb dolgokat fedezzek fel. Ha legközelebb igazán kiteszel magadért, talán téged is felírlak arra a listára. *Kacsint. Sheazhala láthatta a kis füzetet, amibe Svir írt, gondolhatja, hogy a fickó nem csak a levegőbe beszél.*
- Mondhatni, kötelességem meglátogatni minden új helyet és megkóstolni minden új ételt és italt.
313. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:12:25
Üzenet elküldve: 2015-07-24 11:12:25
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 87
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Viaka tehát elébük libben a bort és a poharakat tartva kecses ujjai között, s mutatja az utat. S valóban, a nemes akképp vezeti karján a Dalnokot, mint az urak szokták hölgyeiket. Avagy... mint atyák szokták leányaikat, hogy szertartásban adják őt egy örökre szóló dolognak, melyben a leányból asszonnyá lészen, szűzi ékétől megfosztatik s más, teltebb varázsba öltöztetik. Úgy sejlik tehát, a nemes oltár elé vezeti a zsenge teremtést, de semmi kétség, nem magának szánja. S hogy vajon akkor miféle jegyesség köttetett ezer arany fejében? Vagy talán e kimért nemes papja lenne e szentségnek? S oltárára áldozatul szánja a szüzességnek e képtelen helyen nyíló hazug virágát?
A vörös ledér nyitja az ajtót, s tárul a szentély, melyet - mint itt a többit is - a kéj miséihez rendeztek be értő kezek.
Ez mégis más, mint pajzán örömök imaháza. Erőteljes. Nem csupán szép holmik egy nő csapongó ízlése szerint válogatva. Ez több annál. Céltudatos gonddal kreált díszlet. Díszlet? Csak ennyi lenne? A nemes megtorpan az ajtóban. A Dalnokot maga elé engedi, hadd lépjen be, hisz, mint sejti, a lány legfeljebb lelkes áhítattal fogadja majd e sejtelmes berendezést. Ő viszont nem lépi át a küszöböt, mintha e határvonalról szemlélné a boszorkány ármányos mágiájának misztikus bűvkörét. Megtorpanása valószínűleg magára vonzza a két szempár figyelmét. Lehet, elsőre csak óvatosnak, érdeklődőnek tűnik, de van e megálljban valami nyugtalanító. Az elmét kérdésekre hajtja. A nemes talán csak felméri a bent birodalmának, s úrnőjének hatalmát? Vagy mint az ősi mesék démoni árnyai, beinvitálásra vár, mely engedély eloldja természete iszonytató béklyóit?
Mielőtt szó éledne, hogy a megtorpanást tovább lendítse, a nemes a vörös boszorkányra emeli tekintetét. Csakis azokba a különleges íriszekbe pillant, mikor belép. Érinthetetlen méltósága úgy gázol bele a különc miliőbe, hogy egyetlen pillanat alatt letaszítja e birodalom úrnőjét trónusáról, s mint ez éj koronás hercege, e hely teljhatalmú ura zárja az ajtót maguk mögött határozott, visszavonhatatlanságot leszögező kattanással.*
- Gyújts még füstölőt, kérlek *szól Viakához, midőn ellép mellette. Léptei egyenest az erkélyhez viszik, s a következő pillanatban már zárja is a spalettákat, zárja az ajtót s az ablakot is, megrekesztve a szobában a bódító illatok dús aromáit. A félhomály néhány árnyalattal mélyül, de a szem hamar megszokja.
Yumaru úr kinyújtott tenyereibe kéri a Dalnok hangszerét, hogy aztán az ágyra fektesse. Egyelőre nem lesz rá szükség.
Míg a rőt kurtizán a füstölőkkel foglalatoskodik, a nemes bort tölt a még érintetlen pohárba, aztán a Dalnok elé lép vele.*
- Igyál *mondja, s a cseresznyeszín ajkakhoz emeli a majdhogynem színültig töltött, öblös kelyhet. Egy-egy pihenőt engedélyez csupán a kívánság, mikor a férfi keze lejjebb engedi a poharat, de az utolsó negyednél már az állacska alá nyúl, s azt se bánja, ha néhány csepp mellészalad. Csak mikor a pohár kiürült, engedi le a kelyhet, s egyet hátrébb lépve pillant végig a lányon, mint a művész, ki első vázlatát mustrálja. Pillantása elidőzik a kicsurrant ital útján, ahogy az csillogó nyomot hagyott a nyak, a mellkas hamvas bőrén. Az átnedvesedett vékony anyag a finom ívű kebelre tapad, megmutatva annak érzéki részleteit. Megelégedésére van a látvány, ahogy a mellkas a testes ital legyűrését pihegi.
Visszateszi a helyére a kiürült poharat és magához vonja a vörös boszorkányt.*
- Jöjj *búgja a színtelen bariton, s a szűzi szajha elé vezeti a lányt. Ekkor aztán a Dalnok mögé fordul. Egészen hozzá simul, mélyen belélegzi a rózsavíz édes illatát. Simítása alatt gyűrődik a leheletkönnyű anyag, mohóság nélkül veszi uralma alá a megejtő idomokat. A comb, a csípő, a keblek buja vonulatait. Mikor feltekint a rózsaillatú nyakacskából, mégsem tükröződik a fekete szemekben vágy lobbanása. Csupán az a különös, szenvtelen érdeklődés. Balja a keblek alatt állapodik meg, jobbja pedig a Dalnok álla alá nyúl.*
- Azt mondtad, kárpótolsz *szól a lány füléhez hajolva, de mégis érezhető, hogy ezúttal a boszorkányhoz szól. Tekintete is őt figyeli.*
- Ha meg kell tartsam, mert a kéj elgyengíti térdeit, megbocsátok.
*A fekete pillantás eztán a Dalnokéra vetül, hisz pontosan úgy komponálta ezt a konstellációt, hogy a szépítkező asztalka tükre is szolgálatkész eszközévé legyen.*
//Eilureen, Viaka és Kyro - Viaka szobájában//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
*Viaka tehát elébük libben a bort és a poharakat tartva kecses ujjai között, s mutatja az utat. S valóban, a nemes akképp vezeti karján a Dalnokot, mint az urak szokták hölgyeiket. Avagy... mint atyák szokták leányaikat, hogy szertartásban adják őt egy örökre szóló dolognak, melyben a leányból asszonnyá lészen, szűzi ékétől megfosztatik s más, teltebb varázsba öltöztetik. Úgy sejlik tehát, a nemes oltár elé vezeti a zsenge teremtést, de semmi kétség, nem magának szánja. S hogy vajon akkor miféle jegyesség köttetett ezer arany fejében? Vagy talán e kimért nemes papja lenne e szentségnek? S oltárára áldozatul szánja a szüzességnek e képtelen helyen nyíló hazug virágát?
A vörös ledér nyitja az ajtót, s tárul a szentély, melyet - mint itt a többit is - a kéj miséihez rendeztek be értő kezek.
Ez mégis más, mint pajzán örömök imaháza. Erőteljes. Nem csupán szép holmik egy nő csapongó ízlése szerint válogatva. Ez több annál. Céltudatos gonddal kreált díszlet. Díszlet? Csak ennyi lenne? A nemes megtorpan az ajtóban. A Dalnokot maga elé engedi, hadd lépjen be, hisz, mint sejti, a lány legfeljebb lelkes áhítattal fogadja majd e sejtelmes berendezést. Ő viszont nem lépi át a küszöböt, mintha e határvonalról szemlélné a boszorkány ármányos mágiájának misztikus bűvkörét. Megtorpanása valószínűleg magára vonzza a két szempár figyelmét. Lehet, elsőre csak óvatosnak, érdeklődőnek tűnik, de van e megálljban valami nyugtalanító. Az elmét kérdésekre hajtja. A nemes talán csak felméri a bent birodalmának, s úrnőjének hatalmát? Vagy mint az ősi mesék démoni árnyai, beinvitálásra vár, mely engedély eloldja természete iszonytató béklyóit?
Mielőtt szó éledne, hogy a megtorpanást tovább lendítse, a nemes a vörös boszorkányra emeli tekintetét. Csakis azokba a különleges íriszekbe pillant, mikor belép. Érinthetetlen méltósága úgy gázol bele a különc miliőbe, hogy egyetlen pillanat alatt letaszítja e birodalom úrnőjét trónusáról, s mint ez éj koronás hercege, e hely teljhatalmú ura zárja az ajtót maguk mögött határozott, visszavonhatatlanságot leszögező kattanással.*
- Gyújts még füstölőt, kérlek *szól Viakához, midőn ellép mellette. Léptei egyenest az erkélyhez viszik, s a következő pillanatban már zárja is a spalettákat, zárja az ajtót s az ablakot is, megrekesztve a szobában a bódító illatok dús aromáit. A félhomály néhány árnyalattal mélyül, de a szem hamar megszokja.
Yumaru úr kinyújtott tenyereibe kéri a Dalnok hangszerét, hogy aztán az ágyra fektesse. Egyelőre nem lesz rá szükség.
Míg a rőt kurtizán a füstölőkkel foglalatoskodik, a nemes bort tölt a még érintetlen pohárba, aztán a Dalnok elé lép vele.*
- Igyál *mondja, s a cseresznyeszín ajkakhoz emeli a majdhogynem színültig töltött, öblös kelyhet. Egy-egy pihenőt engedélyez csupán a kívánság, mikor a férfi keze lejjebb engedi a poharat, de az utolsó negyednél már az állacska alá nyúl, s azt se bánja, ha néhány csepp mellészalad. Csak mikor a pohár kiürült, engedi le a kelyhet, s egyet hátrébb lépve pillant végig a lányon, mint a művész, ki első vázlatát mustrálja. Pillantása elidőzik a kicsurrant ital útján, ahogy az csillogó nyomot hagyott a nyak, a mellkas hamvas bőrén. Az átnedvesedett vékony anyag a finom ívű kebelre tapad, megmutatva annak érzéki részleteit. Megelégedésére van a látvány, ahogy a mellkas a testes ital legyűrését pihegi.
Visszateszi a helyére a kiürült poharat és magához vonja a vörös boszorkányt.*
- Jöjj *búgja a színtelen bariton, s a szűzi szajha elé vezeti a lányt. Ekkor aztán a Dalnok mögé fordul. Egészen hozzá simul, mélyen belélegzi a rózsavíz édes illatát. Simítása alatt gyűrődik a leheletkönnyű anyag, mohóság nélkül veszi uralma alá a megejtő idomokat. A comb, a csípő, a keblek buja vonulatait. Mikor feltekint a rózsaillatú nyakacskából, mégsem tükröződik a fekete szemekben vágy lobbanása. Csupán az a különös, szenvtelen érdeklődés. Balja a keblek alatt állapodik meg, jobbja pedig a Dalnok álla alá nyúl.*
- Azt mondtad, kárpótolsz *szól a lány füléhez hajolva, de mégis érezhető, hogy ezúttal a boszorkányhoz szól. Tekintete is őt figyeli.*
- Ha meg kell tartsam, mert a kéj elgyengíti térdeit, megbocsátok.
*A fekete pillantás eztán a Dalnokéra vetül, hisz pontosan úgy komponálta ezt a konstellációt, hogy a szépítkező asztalka tükre is szolgálatkész eszközévé legyen.*
312. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 08:49:33
Üzenet elküldve: 2015-07-24 08:49:33
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 77
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség - Szoba az emeleten//
*A férfit látszólag nem hatja meg, hogy Dacha nem akar vele tartani.*
~Gondoltam, ha nem fizetek érte, már nem is kell semmi, ilyenek vagytok ti szajhák!~
*Persze Quinn sem vágyott semmi romantikázásra, egyszerűen csak jó ötletnek tartotta, hogy a fürdőben esetleg még kényeztessék egymást egy keveset.*
~Nem is baj, egyedül úgyis gyorsabb vagyok, és feltűnésmentes, ez a kis hófehér baba csak akadályozna a megérdemelt lazításomban.~
- Akkor a viszontlátásra!
*Kilép az ajtón, letrappol az emeletről és nem is foglalkozva a megnyitó körüli ünnepséggel kiviharzik a házból. Az este már letelepedett a környékre. A férfi ettől igazán elemében érzi magát. Nekivág további útjának az alkonyatba.*
*A férfit látszólag nem hatja meg, hogy Dacha nem akar vele tartani.*
~Gondoltam, ha nem fizetek érte, már nem is kell semmi, ilyenek vagytok ti szajhák!~
*Persze Quinn sem vágyott semmi romantikázásra, egyszerűen csak jó ötletnek tartotta, hogy a fürdőben esetleg még kényeztessék egymást egy keveset.*
~Nem is baj, egyedül úgyis gyorsabb vagyok, és feltűnésmentes, ez a kis hófehér baba csak akadályozna a megérdemelt lazításomban.~
- Akkor a viszontlátásra!
*Kilép az ajtón, letrappol az emeletről és nem is foglalkozva a megnyitó körüli ünnepséggel kiviharzik a házból. Az este már letelepedett a környékre. A férfi ettől igazán elemében érzi magát. Nekivág további útjának az alkonyatba.*
311. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 08:29:26
Üzenet elküldve: 2015-07-24 08:29:26
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 40
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség - Szoba az emeleten//
*Úgy tűnik, hogy a férfinak semmi szüksége a további dorombolásra, így természetesen nem is erőlteti a dolgot. Még egy lépéssel el is távolodik tőle, hogy a szemébe nézhessen. Kíváncsian figyeli, ahogy lehajol a ruhájáért, megkeresi az erszényét, majd az ágyra dobja a fizetségét: 70 aranyat. Elsőre annyira nem is rossz. Viszont még nem megy érte, Quinn távozását várja.*
-Nem mehetek, van még dolgom bőven.
*Utasítja el az ajánlatot. Furcsállja, hogy ezek után az ő társaságát keresné, hiszen mindketten tudják, csak üzlet volt, ami itt, a négy fal között történt. S a hangjából is inkább azt veszi ki, hogy annyira nincs is oda az ötletért. A pillanatnyi elégedettség elmúlt, hangja is mét rideg és közömbös.
Megvárja, míg távozik, majd elkezdi összeszedni ruháit a földről, és aszék támlájára teríti a darabokat. Ezután a szekrényhez lép, hogy tiszta ruhát keressen magának. Sokáig nézelődik, végül egy drapp szín nadrág és egy fehér, félig áttetsző, rövid ujjú ing mellett dönt. Miután felöltözött, a 70 aranyból negyvenkettőt elrak magának, a maradékot a zsebébe csúsztatja, hogy majd lenn odaadhassan Nayle-nak. Távozás előtt még a vállára kanyarítja a köpenyét, majd elhagyja a szobát.*
*Úgy tűnik, hogy a férfinak semmi szüksége a további dorombolásra, így természetesen nem is erőlteti a dolgot. Még egy lépéssel el is távolodik tőle, hogy a szemébe nézhessen. Kíváncsian figyeli, ahogy lehajol a ruhájáért, megkeresi az erszényét, majd az ágyra dobja a fizetségét: 70 aranyat. Elsőre annyira nem is rossz. Viszont még nem megy érte, Quinn távozását várja.*
-Nem mehetek, van még dolgom bőven.
*Utasítja el az ajánlatot. Furcsállja, hogy ezek után az ő társaságát keresné, hiszen mindketten tudják, csak üzlet volt, ami itt, a négy fal között történt. S a hangjából is inkább azt veszi ki, hogy annyira nincs is oda az ötletért. A pillanatnyi elégedettség elmúlt, hangja is mét rideg és közömbös.
Megvárja, míg távozik, majd elkezdi összeszedni ruháit a földről, és aszék támlájára teríti a darabokat. Ezután a szekrényhez lép, hogy tiszta ruhát keressen magának. Sokáig nézelődik, végül egy drapp szín nadrág és egy fehér, félig áttetsző, rövid ujjú ing mellett dönt. Miután felöltözött, a 70 aranyból negyvenkettőt elrak magának, a maradékot a zsebébe csúsztatja, hogy majd lenn odaadhassan Nayle-nak. Távozás előtt még a vállára kanyarítja a köpenyét, majd elhagyja a szobát.*
310. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 02:07:29
Üzenet elküldve: 2015-07-24 02:07:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 74
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség- pult//
//Nayle//
*Komiszan elmosolyodik, mikor hallja, hogy semmiről sem maradt le, nem szereti a megnyitó beszédeket és a kezdeti pangást sem, magára erőltet egy kevésbé unott fejet, hátha így bátrabban közelítenek felé, bár ezt kétli és inkább lesz a mai nap kidobóember.
A lány következő kérdése viszont meglepi és befordul a pulthoz, hogy szembe kerülve vele rávillanthassa sárga szemeit, de amikor válaszra nyitná a száját a lánynak mennie kell. ~Nem is baj, addig míg visszajön lenyugszom, csak kíváncsi... nem akar semmi rosszat kihozni ebből, csak egy ártatlan kérdés, mert mélységi vagyok.~ Ha lenne a kezében pohár, akkor azt biztos széttörte volna a pulton maradt kezébe, mert elég erősen ökölbe szorította, de most mély levegőket és és lenyugszik, amíg a lány vissza nem ér.*
-Maximum vizet adhatnál, de ne tegyél bele semmit, mert ha ki kell dobni valakit és elbódítasz akkor szívás van. *Nem bízik senkiben sem csak úgy, azt valamivel ki kell érdemelni.*
-Szóval *sóhajt* én még lenn éltem sokáig, egy éve sincs hogy el ért minket is a Nagy Omlás és fel kellett jönnöm ide hozzátok felszíni *szemeivel félrenéz és gondolkodik a megfelelő szón, ami nem sérti vérig a lányt, de csak egyéb gondolatok jutnak eszébe.* ~Patkányok? Férgek?~ teremtményekhez, mert ugye az embereken kívül akad itt más is. *Villant egy elbűvölő mosolyt, majd újra hátat fordít a pultnak és ha kap sima vizet akkor azt lehúzza és vissza teszi oda, ahonnan felemelte.*
//Nayle//
*Komiszan elmosolyodik, mikor hallja, hogy semmiről sem maradt le, nem szereti a megnyitó beszédeket és a kezdeti pangást sem, magára erőltet egy kevésbé unott fejet, hátha így bátrabban közelítenek felé, bár ezt kétli és inkább lesz a mai nap kidobóember.
A lány következő kérdése viszont meglepi és befordul a pulthoz, hogy szembe kerülve vele rávillanthassa sárga szemeit, de amikor válaszra nyitná a száját a lánynak mennie kell. ~Nem is baj, addig míg visszajön lenyugszom, csak kíváncsi... nem akar semmi rosszat kihozni ebből, csak egy ártatlan kérdés, mert mélységi vagyok.~ Ha lenne a kezében pohár, akkor azt biztos széttörte volna a pulton maradt kezébe, mert elég erősen ökölbe szorította, de most mély levegőket és és lenyugszik, amíg a lány vissza nem ér.*
-Maximum vizet adhatnál, de ne tegyél bele semmit, mert ha ki kell dobni valakit és elbódítasz akkor szívás van. *Nem bízik senkiben sem csak úgy, azt valamivel ki kell érdemelni.*
-Szóval *sóhajt* én még lenn éltem sokáig, egy éve sincs hogy el ért minket is a Nagy Omlás és fel kellett jönnöm ide hozzátok felszíni *szemeivel félrenéz és gondolkodik a megfelelő szón, ami nem sérti vérig a lányt, de csak egyéb gondolatok jutnak eszébe.* ~Patkányok? Férgek?~ teremtményekhez, mert ugye az embereken kívül akad itt más is. *Villant egy elbűvölő mosolyt, majd újra hátat fordít a pultnak és ha kap sima vizet akkor azt lehúzza és vissza teszi oda, ahonnan felemelte.*
309. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-24 00:03:41
Üzenet elküldve: 2015-07-24 00:03:41
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos kalandok//
*A férfi szavaira őszinte, még Sheat is meglepően őszinte kuncogás tör elő ajkai közül. Látszik a férfin, hogy nem csak üres fejet takar a kalap, és nem ostoba koponyát a borosta és az igazán megnyerő külső. Szóval elmondható az esetről, hogy a nő kifejezetten őszinte kacajt hallatott, amely se nem fizetett, se nem erőltetett, így aztán igazán kellemes tónusú.*
- Roppantmód kellemesen, de azért fele olyan jó sincs, mint profilból, sőt... Hüümm... Szemből!
*Ajkain széles mosoly játszik, hangjában is hallható a jókedv, egyedül méregzöld pillantása az, amely emlékeztetheti az óvatlan férfit, hogy a nő veszélyekkel teli, habár kétségtelenül bájos teremtés. A kalandor elkószáló kezeit minden különösebb tikkelés, vagy reakció nélkül fogadja, hiszen, valóban elvette odafenn a férfitól a lehetőséget, hogy szabadon fedezgesse fel magának a hölgytársaság domborulatait. Shea a maga részéről kedveskedőn simít végig itt-ott a férfin beszéd és séta közben, néha a vállát, vagy oldalát, esetleg ügyesebben mozogván mellkasát cirógatva.*
- És... ha meg nem sértelek Uram, mivel foglalkozol? Olyasnak tűnsz, ki vándorlásból él és mondhatom, remekül áll.
*Kacsint is a férfira mellé, bár kétsége sincs, hogy Svirnek nem sok megerősítésre van szüksége remeksége kapcsán. Azért a kérdés csak elhangzik egy kíváncsi pillantás kíséretében, elvégre a csevegés fonalát könnyedén felvenni is szükségszerű esetenként. Mint mondjuk most.*
*A férfi szavaira őszinte, még Sheat is meglepően őszinte kuncogás tör elő ajkai közül. Látszik a férfin, hogy nem csak üres fejet takar a kalap, és nem ostoba koponyát a borosta és az igazán megnyerő külső. Szóval elmondható az esetről, hogy a nő kifejezetten őszinte kacajt hallatott, amely se nem fizetett, se nem erőltetett, így aztán igazán kellemes tónusú.*
- Roppantmód kellemesen, de azért fele olyan jó sincs, mint profilból, sőt... Hüümm... Szemből!
*Ajkain széles mosoly játszik, hangjában is hallható a jókedv, egyedül méregzöld pillantása az, amely emlékeztetheti az óvatlan férfit, hogy a nő veszélyekkel teli, habár kétségtelenül bájos teremtés. A kalandor elkószáló kezeit minden különösebb tikkelés, vagy reakció nélkül fogadja, hiszen, valóban elvette odafenn a férfitól a lehetőséget, hogy szabadon fedezgesse fel magának a hölgytársaság domborulatait. Shea a maga részéről kedveskedőn simít végig itt-ott a férfin beszéd és séta közben, néha a vállát, vagy oldalát, esetleg ügyesebben mozogván mellkasát cirógatva.*
- És... ha meg nem sértelek Uram, mivel foglalkozol? Olyasnak tűnsz, ki vándorlásból él és mondhatom, remekül áll.
*Kacsint is a férfira mellé, bár kétsége sincs, hogy Svirnek nem sok megerősítésre van szüksége remeksége kapcsán. Azért a kérdés csak elhangzik egy kíváncsi pillantás kíséretében, elvégre a csevegés fonalát könnyedén felvenni is szükségszerű esetenként. Mint mondjuk most.*
308. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:51:27
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:51:27
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos kalandok//
- Nagyon helyesen teszed, és persze igazán kedves tőled. *A végén még előtör belőle a gavallér, pedig azt az énjét nem az ilyen helyekre tartogatja, itt mással is lehet hódítani, vagy legalábbis az is megvásárolható, hogy az ember úgy érezze, egy igazi hódító, egy nőcsábász, egy szépfiú. Na nem mintha Svir nem érezné úgy amúgy is, hiszen ki tudna ellenállni a csodás borostájának és a remek kalapjának? Fő a magabiztosság ugyebár.*
- Ilyen jól mutatok hátulról? *Mosolyogva kérdezi, roppant mulatságos egy megszólalásnak tartja, reméli, hogy Sheazhalának is pont annyira tetszik, mint neki, ha nem jobban. De csak semmi eltúlzott hahota, még rájön, hogy csak a pénzéért szeretik! Lefelé menet csak nem marad nyugton a keze, a nő oldala helyett a formás fenekére fog rá. Ha már egyszer a láncok miatt a szobában nem volt rá alkalma, akkor legalább itt hadd tegye meg.*
- Nagyon helyesen teszed, és persze igazán kedves tőled. *A végén még előtör belőle a gavallér, pedig azt az énjét nem az ilyen helyekre tartogatja, itt mással is lehet hódítani, vagy legalábbis az is megvásárolható, hogy az ember úgy érezze, egy igazi hódító, egy nőcsábász, egy szépfiú. Na nem mintha Svir nem érezné úgy amúgy is, hiszen ki tudna ellenállni a csodás borostájának és a remek kalapjának? Fő a magabiztosság ugyebár.*
- Ilyen jól mutatok hátulról? *Mosolyogva kérdezi, roppant mulatságos egy megszólalásnak tartja, reméli, hogy Sheazhalának is pont annyira tetszik, mint neki, ha nem jobban. De csak semmi eltúlzott hahota, még rájön, hogy csak a pénzéért szeretik! Lefelé menet csak nem marad nyugton a keze, a nő oldala helyett a formás fenekére fog rá. Ha már egyszer a láncok miatt a szobában nem volt rá alkalma, akkor legalább itt hadd tegye meg.*
307. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:33:46
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:33:46
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos Kalandok//
- Ahol tudok segítek.
*Villant bájos mosolyt, amilyet kastélyokban lehet látni úri kisasszonykáktól. Persze hamis báj ez, amely olyannyira nem jellemző Sheára, hogy még idegennek is hathat arckifejezése, azonban emiatt aztán igazán nem kell nagyobb patáliát csapni. Egyszerűen csak így megy ez, hogy mosolyogjon és bájos, avagy gyilkosan bájos, avagy bármi, aminek a másik nem képviselője szeretné, legyen bármelyik és mindegyik számára. Természetesen halad a férfi után, sőt, még megelőzi, mielőtt Svir az ajtóhoz érhetne, és könnyed mozdulattal fordítja el a zárban lévő szépmívű kis kulcsot, hogy aztán kitárja a férfi előtt az ajtót.*
- Csak Kalapos Uram után.
*Kuncog, és megvárja, míg a férfi távozik a szobából. Amennyiben ez megtörtént, úgy immár kulcsolatlanul zárja be a szobát, és, ha a férfi számára nem jelent különösebb gondot, belékarolva haladnak végig a folyosón, egyenesen a lépcsőkig, hogy aztán még onnan is mehessenek tova...*
- Ahol tudok segítek.
*Villant bájos mosolyt, amilyet kastélyokban lehet látni úri kisasszonykáktól. Persze hamis báj ez, amely olyannyira nem jellemző Sheára, hogy még idegennek is hathat arckifejezése, azonban emiatt aztán igazán nem kell nagyobb patáliát csapni. Egyszerűen csak így megy ez, hogy mosolyogjon és bájos, avagy gyilkosan bájos, avagy bármi, aminek a másik nem képviselője szeretné, legyen bármelyik és mindegyik számára. Természetesen halad a férfi után, sőt, még megelőzi, mielőtt Svir az ajtóhoz érhetne, és könnyed mozdulattal fordítja el a zárban lévő szépmívű kis kulcsot, hogy aztán kitárja a férfi előtt az ajtót.*
- Csak Kalapos Uram után.
*Kuncog, és megvárja, míg a férfi távozik a szobából. Amennyiben ez megtörtént, úgy immár kulcsolatlanul zárja be a szobát, és, ha a férfi számára nem jelent különösebb gondot, belékarolva haladnak végig a folyosón, egyenesen a lépcsőkig, hogy aztán még onnan is mehessenek tova...*
306. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:30:29
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:30:29
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 72
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Galdrian//
*Mély lélegzetet vesz, látván, hogy az ujjával való játékba a másik belemegy. Agya ösztönösen továbbpörgeti az eseményeket, amint megérzi a férfi nyelvének hegyét az ujján. Sok mindent elárul számára egy ilyen apró mozzanat is, hiszen nem hökken meg lovag. Na persze, miért is kellene meghökkennie, hiszen nagyon is jól tudja kivel van dolga, ahogy azt is, hogy hol van. Éleina számára viszont nem sima munka, kimondottan élvezi, amit csinál, s habár a végén csak egyikük erszénye fog megkönnyebbülni, ő legalább annyira örömét fogja lelni a dolgokban.
Hagyja, hogy az ajtónak dőlve csökkenjen köztük a távolság, hiszen lassan az már lenne a legideálisabb, ha nem lenne köztük semmi. Sem levegő, sem ruhák... De hát ettől még elválasztja őket az elf kacér játékossága, amivel eltűnik a fátlyak tengerében, hogy előkészüljön. Amint nyílik az ajtó, azonban meg is jelenik köztük. A szoba igen tágas, a sűrű fátylas rész egész nagy részét teszi ki ahhoz, hogy a sejtelmes bújkálással tovább gerjessze a férfiben az esetleges vágyakat, ahogy magában is.
A játék pedig működik, amint fülét megüti a kellemesen csengő, mély orgánum, rögtön a sejtett irányba kapja a tekintetét és elvigyorodik, főleg, hogy a dallamot hamarosan egy a hasát ért simítés követi, majd meghagyva ezt a pillanatnak, a férfi már tova is tűnik.
Elszántan tekint a sejtett irányba, halkan, puhán lépdelve a padlón, s mikor meglátja a férfi alakját, lassan előre nyúl a selymes fátlyak közül, hogy kivegye a poharat a kezéből. Korttyal öblíti a felhevültségben kiszáradt ajkait, majd hátralépve visszavész a homályba. A poharat leteszi az ajtó mellé, a fal tövébe. Még, ha felborítják sem gond, de ne legyen útban.
Suhan is tovább, hogy ráleljen a férfire, kire ő legalább annyira tekint prédájaként, mint, ahogy fordítva is igaz. Hátát a falnak támasztva figyeli a nyitott erkélyen beérkező kellemesen meleg szellő által táncotlattt kelméket, s ha kiszúrja a barna fürtöket, hát macskaként indul előre, hogy megragadja a zsákmányt. Ha sikerül, hát a felsőtestet olyan galádul takaró tunikához nyúl, s magához húzza, míg egészen a falnak nem simul ismételten a háta. Egészen addig csökkenti a távolságot, míg testük szinte tökéletesen össze nem ér, majd egy mohó pillantást vet Galdrian lélektükreibe, s ugyanezzel az elszántsággal hajol annyira közelre, hogy éppen csak az utolsó lépés lehetőségét adja meg a lovagnak.*
- Lovagom... *Leheli a férfi ajkaira. Hangja lágyan, csendesen szól, hasonló pajkossággal, mivel saját nevét hallotta felcsendülni a fátlyak közül. Kezeit pedig Galdrian tarkója köré kulcsolva, így teremtve olyan helyzetet, hogy még ha esetleg meg is fordulna a férfi fejében a távozás otromba gondolata, némi akadályt képezzen számára.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Galdrian//
*Mély lélegzetet vesz, látván, hogy az ujjával való játékba a másik belemegy. Agya ösztönösen továbbpörgeti az eseményeket, amint megérzi a férfi nyelvének hegyét az ujján. Sok mindent elárul számára egy ilyen apró mozzanat is, hiszen nem hökken meg lovag. Na persze, miért is kellene meghökkennie, hiszen nagyon is jól tudja kivel van dolga, ahogy azt is, hogy hol van. Éleina számára viszont nem sima munka, kimondottan élvezi, amit csinál, s habár a végén csak egyikük erszénye fog megkönnyebbülni, ő legalább annyira örömét fogja lelni a dolgokban.
Hagyja, hogy az ajtónak dőlve csökkenjen köztük a távolság, hiszen lassan az már lenne a legideálisabb, ha nem lenne köztük semmi. Sem levegő, sem ruhák... De hát ettől még elválasztja őket az elf kacér játékossága, amivel eltűnik a fátlyak tengerében, hogy előkészüljön. Amint nyílik az ajtó, azonban meg is jelenik köztük. A szoba igen tágas, a sűrű fátylas rész egész nagy részét teszi ki ahhoz, hogy a sejtelmes bújkálással tovább gerjessze a férfiben az esetleges vágyakat, ahogy magában is.
A játék pedig működik, amint fülét megüti a kellemesen csengő, mély orgánum, rögtön a sejtett irányba kapja a tekintetét és elvigyorodik, főleg, hogy a dallamot hamarosan egy a hasát ért simítés követi, majd meghagyva ezt a pillanatnak, a férfi már tova is tűnik.
Elszántan tekint a sejtett irányba, halkan, puhán lépdelve a padlón, s mikor meglátja a férfi alakját, lassan előre nyúl a selymes fátlyak közül, hogy kivegye a poharat a kezéből. Korttyal öblíti a felhevültségben kiszáradt ajkait, majd hátralépve visszavész a homályba. A poharat leteszi az ajtó mellé, a fal tövébe. Még, ha felborítják sem gond, de ne legyen útban.
Suhan is tovább, hogy ráleljen a férfire, kire ő legalább annyira tekint prédájaként, mint, ahogy fordítva is igaz. Hátát a falnak támasztva figyeli a nyitott erkélyen beérkező kellemesen meleg szellő által táncotlattt kelméket, s ha kiszúrja a barna fürtöket, hát macskaként indul előre, hogy megragadja a zsákmányt. Ha sikerül, hát a felsőtestet olyan galádul takaró tunikához nyúl, s magához húzza, míg egészen a falnak nem simul ismételten a háta. Egészen addig csökkenti a távolságot, míg testük szinte tökéletesen össze nem ér, majd egy mohó pillantást vet Galdrian lélektükreibe, s ugyanezzel az elszántsággal hajol annyira közelre, hogy éppen csak az utolsó lépés lehetőségét adja meg a lovagnak.*
- Lovagom... *Leheli a férfi ajkaira. Hangja lágyan, csendesen szól, hasonló pajkossággal, mivel saját nevét hallotta felcsendülni a fátlyak közül. Kezeit pedig Galdrian tarkója köré kulcsolva, így teremtve olyan helyzetet, hogy még ha esetleg meg is fordulna a férfi fejében a távozás otromba gondolata, némi akadályt képezzen számára.*
305. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:25:49
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:25:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos Kalandok//
~Sok lesz az a három!~
*Na nem azt mondja, hogy nem bírná potenciállal vagy erszénnyel, de mértéktartó ember, akármilyen jó is valami, nem habzsolhatja fel néhány nap alatt az egészet, hagyni kell belőle későbbre is, különben nem lesz megállás.
Amíg Sheazhala gatyamadzag után kutat, addig megpróbál a nő válla fölött átpillantva belesni a szekrénybe, hogy legalább egy kis ízelítőt kapjon a legközelebbi alkalom gyönyörűségeiből. A misszió nem jár sikerrel, de legalább gatyamadzag kerül, így összességében, mindent összevetve semmi oka bánatra. Hagyja, hogy az elszakításért felelős bűnös a szíj befűzésével vezekeljen szörnyű tettéért.*
- Még csinosabb is így, mint azzal az egyszerű madzaggal. Köszönöm!*Mondja, mikor késznek nyilváníttatik a művelet.*
- Akkor már nincs más hátra, mint előre, azaz kifelé, aztán lefelé. *Rajta van minden ruha és felszerelés, így már nyugodtan indul el az ajtó felé. Ha Sheazhala jön, akkor a nővel az oldalán.*
~Sok lesz az a három!~
*Na nem azt mondja, hogy nem bírná potenciállal vagy erszénnyel, de mértéktartó ember, akármilyen jó is valami, nem habzsolhatja fel néhány nap alatt az egészet, hagyni kell belőle későbbre is, különben nem lesz megállás.
Amíg Sheazhala gatyamadzag után kutat, addig megpróbál a nő válla fölött átpillantva belesni a szekrénybe, hogy legalább egy kis ízelítőt kapjon a legközelebbi alkalom gyönyörűségeiből. A misszió nem jár sikerrel, de legalább gatyamadzag kerül, így összességében, mindent összevetve semmi oka bánatra. Hagyja, hogy az elszakításért felelős bűnös a szíj befűzésével vezekeljen szörnyű tettéért.*
- Még csinosabb is így, mint azzal az egyszerű madzaggal. Köszönöm!*Mondja, mikor késznek nyilváníttatik a művelet.*
- Akkor már nincs más hátra, mint előre, azaz kifelé, aztán lefelé. *Rajta van minden ruha és felszerelés, így már nyugodtan indul el az ajtó felé. Ha Sheazhala jön, akkor a nővel az oldalán.*
304. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:13:23
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:13:23
ÚJ
Rang: Kezdő játékos
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 34
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos Kalandok//
- Ma már semmit, holnap egy kicsivel többet, harmadnap pedig miénk a világ.
*Kacsint újfent a férfira, és széles, fogvillantós mosolyt is társít hozzá. Amolyan gonosz, de mégis őszintének látszó gesztus ez, és társul hozzá az alapvető gyilkos ösztön is. Mintha kínozni akarnánk valakit, ma már nem nyisszantunk le belőle többet, de holnap talán a fél hátát, utána pedig mehet a menet. Persze, Sheának eszében sincsenek ilyetén dolgok Svirrel kapcsolatban, egészen kellemes kis időtöltés volt ez kettejük között. A nő már nem is emlékezett rá, hogy ilyen is lehet, bár az is lehet, hogy csak szimplán nem akart rá emlékezni. Ez valamelyest még helytállóbb is, amiken keresztül ment, csoda, hogy képes bármilyen tevékenységre. A gatyamadzagos problémára csak egy ártatlan mosollyal felel, de már fordul is kis szekrénykéjéhez, hogy keressen benne valami éppen ideillőt. Egy vékony, fekete bőrpánt az, melyet végül alkalmasnak talál gatyamadzagosdihoz, így kezében a pánttal fordul vissza a férfihoz. Az előző madzag maradékát egy egyszerű mozdulattal kirántja Svir nadrágjából, természetesen fél kézzel tartva azt, nehogy valami úton-módon szegény ruhadarab újra a földön landoljon. Nem mintha ezzel olyan sok probléma lenne, és Shea nem tudna mit kezdeni a helyzettel, azonban már csak igencsak különleges esetben másíthatná meg véleményét, miszerint "ma már semmit". Ha a férfi beleegyezik, akkor Shea roppant készségesnek bizonyul abban is, hogy segítsen neki a madzaggal, elvégre, ha már a nőtől kapja azt, akkor hadd tegye még a maradék időre is hasznossá magát.*
- Madzag-probléma elhárítva.
*Kuncog még mindig úgy, mintha ő teljesen ártatlan lenne egyébként az egész madzag-mizériában.*
- Ma már semmit, holnap egy kicsivel többet, harmadnap pedig miénk a világ.
*Kacsint újfent a férfira, és széles, fogvillantós mosolyt is társít hozzá. Amolyan gonosz, de mégis őszintének látszó gesztus ez, és társul hozzá az alapvető gyilkos ösztön is. Mintha kínozni akarnánk valakit, ma már nem nyisszantunk le belőle többet, de holnap talán a fél hátát, utána pedig mehet a menet. Persze, Sheának eszében sincsenek ilyetén dolgok Svirrel kapcsolatban, egészen kellemes kis időtöltés volt ez kettejük között. A nő már nem is emlékezett rá, hogy ilyen is lehet, bár az is lehet, hogy csak szimplán nem akart rá emlékezni. Ez valamelyest még helytállóbb is, amiken keresztül ment, csoda, hogy képes bármilyen tevékenységre. A gatyamadzagos problémára csak egy ártatlan mosollyal felel, de már fordul is kis szekrénykéjéhez, hogy keressen benne valami éppen ideillőt. Egy vékony, fekete bőrpánt az, melyet végül alkalmasnak talál gatyamadzagosdihoz, így kezében a pánttal fordul vissza a férfihoz. Az előző madzag maradékát egy egyszerű mozdulattal kirántja Svir nadrágjából, természetesen fél kézzel tartva azt, nehogy valami úton-módon szegény ruhadarab újra a földön landoljon. Nem mintha ezzel olyan sok probléma lenne, és Shea nem tudna mit kezdeni a helyzettel, azonban már csak igencsak különleges esetben másíthatná meg véleményét, miszerint "ma már semmit". Ha a férfi beleegyezik, akkor Shea roppant készségesnek bizonyul abban is, hogy segítsen neki a madzaggal, elvégre, ha már a nőtől kapja azt, akkor hadd tegye még a maradék időre is hasznossá magát.*
- Madzag-probléma elhárítva.
*Kuncog még mindig úgy, mintha ő teljesen ártatlan lenne egyébként az egész madzag-mizériában.*
303. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:07:56
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:07:56
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 123
OOC üzenetek: 21
Játékstílus: Megfontolt
//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Elyne//
*Talán könnyen csábította fel a lányt szobájának magányába, de ettől még a legkevésbé sem tartja egyszerűnek, vagy értéktelennek... hiszen az ital ellenére egészen sokáig megőrizte hideg vérét, és még az élvezetekben is visszafogja magát, akármennyire is vágyik rá, egyelőre még késlelteti a végkimenetelt.*
- Nayle játékaiba nincs beleszólásom... legalábbis, amíg az enyémet nem rontja el.
*Húzódik vékonyka mosoly a telt ajkakra, ahogy kisöpör egy kalandozó hajtincset Elyne arcából, hallgatva halk nevetését. Egyszerűen ennivaló ez a lány... egyre inkább reméli, hogy visszatérő vendég lesz a Pintyben, akármilyen aprócska is erre az esély. Kíváncsi pillantással követi, merre is tart az északi kacsója, kacéran mosolyodik el, ahogy rájön, mit is tervez, hajzuhataga pedig hullámokban omlik vállára, és persze hátára, hiszen kibontva egészen a combjáig elér. Halkan kuncog fel, ahogy Elyne előbb a hajtűtől, majd ruháitól is segít neki megszabadulni, finoman nyílnak el ajkai, ahogy végigméri az immár meztelen lányt.*
- Gyönyörű vagy.
*Suttogja az északi ajkai közé, mielőtt egy rövidke, mégis forró csókot hintene szájára, és persze közben ujjai sem tétlenkednek, azonban a derekára csusszanó kar, és a finom célzás megteszi a hatását, Meril engedékenyen fordul hátára, és kerül a leányzó alá, kacér mosollyal pillantva fel rá. Akármennyire is szabadon engedte vágyait, nem gondolta volna, hogy ma éjjel a huncut kis északi fölé kerül majd, de egyáltalán nincs ellenére a fordulat. Ajkai elnyílnak, ahogy a lány csókja éri bőrét, érzéki sóhajokkal kíséri játszadozását, és meglepetten kuncog fel, ahogy Elyne lábai között köt ki. A lánnyal ellentétben meg sem próbálja visszatartani hangját, felkönyököl, és lenyűgözve figyeli, ahogy mellkasán ügyeskedik, akaratlanul is végignyalja ajkait, tenyere gyengéden simítja végig az északi nyakszirtjét. Halk nyögés tör fel barackszín ajkai közül, fejét hátravetve élvezi a kényeztetést, míg tenyerei újabb felfedezőútra indulnak a vendége idomain.*
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz//
//Elyne//
*Talán könnyen csábította fel a lányt szobájának magányába, de ettől még a legkevésbé sem tartja egyszerűnek, vagy értéktelennek... hiszen az ital ellenére egészen sokáig megőrizte hideg vérét, és még az élvezetekben is visszafogja magát, akármennyire is vágyik rá, egyelőre még késlelteti a végkimenetelt.*
- Nayle játékaiba nincs beleszólásom... legalábbis, amíg az enyémet nem rontja el.
*Húzódik vékonyka mosoly a telt ajkakra, ahogy kisöpör egy kalandozó hajtincset Elyne arcából, hallgatva halk nevetését. Egyszerűen ennivaló ez a lány... egyre inkább reméli, hogy visszatérő vendég lesz a Pintyben, akármilyen aprócska is erre az esély. Kíváncsi pillantással követi, merre is tart az északi kacsója, kacéran mosolyodik el, ahogy rájön, mit is tervez, hajzuhataga pedig hullámokban omlik vállára, és persze hátára, hiszen kibontva egészen a combjáig elér. Halkan kuncog fel, ahogy Elyne előbb a hajtűtől, majd ruháitól is segít neki megszabadulni, finoman nyílnak el ajkai, ahogy végigméri az immár meztelen lányt.*
- Gyönyörű vagy.
*Suttogja az északi ajkai közé, mielőtt egy rövidke, mégis forró csókot hintene szájára, és persze közben ujjai sem tétlenkednek, azonban a derekára csusszanó kar, és a finom célzás megteszi a hatását, Meril engedékenyen fordul hátára, és kerül a leányzó alá, kacér mosollyal pillantva fel rá. Akármennyire is szabadon engedte vágyait, nem gondolta volna, hogy ma éjjel a huncut kis északi fölé kerül majd, de egyáltalán nincs ellenére a fordulat. Ajkai elnyílnak, ahogy a lány csókja éri bőrét, érzéki sóhajokkal kíséri játszadozását, és meglepetten kuncog fel, ahogy Elyne lábai között köt ki. A lánnyal ellentétben meg sem próbálja visszatartani hangját, felkönyököl, és lenyűgözve figyeli, ahogy mellkasán ügyeskedik, akaratlanul is végignyalja ajkait, tenyere gyengéden simítja végig az északi nyakszirtjét. Halk nyögés tör fel barackszín ajkai közül, fejét hátravetve élvezi a kényeztetést, míg tenyerei újabb felfedezőútra indulnak a vendége idomain.*
302. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:02:27
Üzenet elküldve: 2015-07-23 23:02:27
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 541
OOC üzenetek: 26
Játékstílus: Vakmerő
//Megnyitó ünnepség//
//Quinn//
*Nem meri azt mondani, hogy "mindent", se azt, hogy semmit, mert egyszerűen nem tudja miként reagál rá. Nem szeret magyarázkodni, kétségtelenül a legjobb, ha mindent elsőre megértenek, de úgy látszik a férfi igencsak próbára teszi a mélységi nyelvismeretét és fogalmazókészségét.*
-Azt hittem, van időnk egy gyors társasági megbeszélésre, de úgy látszik közbejött pár dolog. *Bólint fejével a gnóm irányába. Az italverseny nem egy elhanyagolható kis apróság, amúgy meg nem is tudja ki szervezte ide a fickót, persze valószínűleg Ziana ötlete volt, de ki tudj, akár Rahil vagy az eddig még ismeretlen Win is állhat a dolog hátterében, és végül, ott a lehetőség miszerint apró barátjuk a maga szándéka szerint a maga örömére rendezi a versenyeket. Egy biztos ez megint nem az ő ügye, ő egyelőre nem mutatta be kétséges szervezői tudományát.*
-Szóval ne hívjon senkit sehova ha kérhetem. *Ez megint egy félreérthető parancs, ám valamiért kezd bízni a férfi józan eszében miszerint a "menj oda" nem kézenállásban értendő.*
-Nem tudja véletlenül ki hívta meg a gnómot? *Érdeklődik, hisz nem árt ha a másik három tulaj nem szervez neki keresztbe. Ha ennek vége össze kell hívniuk egy találkozót, ám csak és kizárólag a verseny után. Merthogy bármi is legyen a jutalma és bárki is adja jobb helyen van az a saját zsebében mint máshol.*
-Amúgy kicsoda is maga? *Kérdez rá miközben nagyot kortyol a teájából. A mélységit nem igazán érdeklik a nevek, vagy az arcok ha a saját közérzetéről van szó, de ez valamikor még fontos lehet és az embereket rendszerint folyton piszkálja ez a név dolog. Mondjuk ha egy arcot tudna kapcsolni Winyrához máris előrébb volnának.*
-Tudja még új a dolog nem sokakat ismerek az itteniek közül. *Újra feláll, és közelebb lép a férfihoz. A következő kérés kissé bonyolultabb lesz az eddigieknél. Igazából arra számít, hogy a férfi elindul valamerre, vagy épp ordítozni kezd és akkor már a közelében akar lenni, hogy időben megfogja, befogja, leállítsa.*
-Be tudná mutatni nekem az ittenieket?
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 23:02:44
//Quinn//
*Nem meri azt mondani, hogy "mindent", se azt, hogy semmit, mert egyszerűen nem tudja miként reagál rá. Nem szeret magyarázkodni, kétségtelenül a legjobb, ha mindent elsőre megértenek, de úgy látszik a férfi igencsak próbára teszi a mélységi nyelvismeretét és fogalmazókészségét.*
-Azt hittem, van időnk egy gyors társasági megbeszélésre, de úgy látszik közbejött pár dolog. *Bólint fejével a gnóm irányába. Az italverseny nem egy elhanyagolható kis apróság, amúgy meg nem is tudja ki szervezte ide a fickót, persze valószínűleg Ziana ötlete volt, de ki tudj, akár Rahil vagy az eddig még ismeretlen Win is állhat a dolog hátterében, és végül, ott a lehetőség miszerint apró barátjuk a maga szándéka szerint a maga örömére rendezi a versenyeket. Egy biztos ez megint nem az ő ügye, ő egyelőre nem mutatta be kétséges szervezői tudományát.*
-Szóval ne hívjon senkit sehova ha kérhetem. *Ez megint egy félreérthető parancs, ám valamiért kezd bízni a férfi józan eszében miszerint a "menj oda" nem kézenállásban értendő.*
-Nem tudja véletlenül ki hívta meg a gnómot? *Érdeklődik, hisz nem árt ha a másik három tulaj nem szervez neki keresztbe. Ha ennek vége össze kell hívniuk egy találkozót, ám csak és kizárólag a verseny után. Merthogy bármi is legyen a jutalma és bárki is adja jobb helyen van az a saját zsebében mint máshol.*
-Amúgy kicsoda is maga? *Kérdez rá miközben nagyot kortyol a teájából. A mélységit nem igazán érdeklik a nevek, vagy az arcok ha a saját közérzetéről van szó, de ez valamikor még fontos lehet és az embereket rendszerint folyton piszkálja ez a név dolog. Mondjuk ha egy arcot tudna kapcsolni Winyrához máris előrébb volnának.*
-Tudja még új a dolog nem sokakat ismerek az itteniek közül. *Újra feláll, és közelebb lép a férfihoz. A következő kérés kissé bonyolultabb lesz az eddigieknél. Igazából arra számít, hogy a férfi elindul valamerre, vagy épp ordítozni kezd és akkor már a közelében akar lenni, hogy időben megfogja, befogja, leállítsa.*
-Be tudná mutatni nekem az ittenieket?
A hozzászólás írója (Plevaen Kadar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2015.07.23 23:02:44
301. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:45:59
Üzenet elküldve: 2015-07-23 22:45:59
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1663
OOC üzenetek: 314
Játékstílus: Vakmerő
//Kalapos Kalandok//
*Sheazhala aztán tudja, hogy kell örömet szerezni Svirnek. Elvigyorodik a válaszon. Nem is egy nagyon-nagyon huncut dolog fordul meg a fejében az ígéretet hallva. Csak legyen alkalma behajtani a gyönyörű nőn! De rajta nem fog múlni, ha ez kell, hát majd jön még egyszer. Mikor a nő még tovább beszél nem bírja ki és jóízűen felkacag, közben pedig végigsimít a nő hátán, a vállaktól egészen a derékig.*
- Te aztán tudod, hogyan kell visszacsalogatni a vendégeket. Ma már semmit, holnap mindent, mi? *Azt még nem ígéri meg, hogy biztosan visszatér majd ide, azt sem, hogy biztosan Sheazhalához tér vissza, de azért úgy érezheti a nő, hogy erre elég jó esélyei vannak. A nadrágot magától veszi fel, a csizma felsegítését viszont szíves örömest elfogadja. Ez aztán a kiszolgálás! Kíváni sem kívánhatna jobbat! Azért egy kis bökkenő mégis van, a gatyamadzag így túlságosan is rövid lett.*
- Öhm, szépségem. Nincs egy tartalék madzagod? Nadrágot mégsem kérhetek kölcsön, szűk lenne, érzem. *Kérdi a hülye helyzeten mosolyogva. Nem szeretné az így kicsikét bő gatyáját kézzel megtartva tölteni a nap hátralévő részét.*
*Sheazhala aztán tudja, hogy kell örömet szerezni Svirnek. Elvigyorodik a válaszon. Nem is egy nagyon-nagyon huncut dolog fordul meg a fejében az ígéretet hallva. Csak legyen alkalma behajtani a gyönyörű nőn! De rajta nem fog múlni, ha ez kell, hát majd jön még egyszer. Mikor a nő még tovább beszél nem bírja ki és jóízűen felkacag, közben pedig végigsimít a nő hátán, a vállaktól egészen a derékig.*
- Te aztán tudod, hogyan kell visszacsalogatni a vendégeket. Ma már semmit, holnap mindent, mi? *Azt még nem ígéri meg, hogy biztosan visszatér majd ide, azt sem, hogy biztosan Sheazhalához tér vissza, de azért úgy érezheti a nő, hogy erre elég jó esélyei vannak. A nadrágot magától veszi fel, a csizma felsegítését viszont szíves örömest elfogadja. Ez aztán a kiszolgálás! Kíváni sem kívánhatna jobbat! Azért egy kis bökkenő mégis van, a gatyamadzag így túlságosan is rövid lett.*
- Öhm, szépségem. Nincs egy tartalék madzagod? Nadrágot mégsem kérhetek kölcsön, szűk lenne, érzem. *Kérdi a hülye helyzeten mosolyogva. Nem szeretné az így kicsikét bő gatyáját kézzel megtartva tölteni a nap hátralévő részét.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409