Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 162 (3221. - 3240. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
3240. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-27 21:31:33
Üzenet elküldve: 2019-09-27 21:31:33
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//A csapos//
//Mindenki//
*A pulthoz visszatérve még látja, hogy Latamie még vált pár szót a báróval, majd távozik. Korábban már a nemes is elhagyta a Pintyet, így alighanem minden visszatérhet a nyugodt, rendes kerékvágásba. Mik nem is bánja.
A pulthoz lépő óriás lányra mosolyog, még szerencse, hogy a Pinty egykori építészei a magasabb fajokra is gondoltak.*
- Jó estét, kisasszony, üdvözlöm a Kósza Pintyben! *Köszönti Zrinandát.*
- Mik vagyok, miben állhatok szolgálatára? *Kérdi előzékenyen. A belépő, testesebb férfi felé pillant és barátságosan köszön is neki.*
- Jó estét, uram! Fáradjon csak beljebb vagy foglaljon helyet, azonnal megyek. *Köszönti a vendéget és mutat az asztalok felé, hogy ha Baarcas szeretné, leülhessen.*
//Mindenki//
*A pulthoz visszatérve még látja, hogy Latamie még vált pár szót a báróval, majd távozik. Korábban már a nemes is elhagyta a Pintyet, így alighanem minden visszatérhet a nyugodt, rendes kerékvágásba. Mik nem is bánja.
A pulthoz lépő óriás lányra mosolyog, még szerencse, hogy a Pinty egykori építészei a magasabb fajokra is gondoltak.*
- Jó estét, kisasszony, üdvözlöm a Kósza Pintyben! *Köszönti Zrinandát.*
- Mik vagyok, miben állhatok szolgálatára? *Kérdi előzékenyen. A belépő, testesebb férfi felé pillant és barátságosan köszön is neki.*
- Jó estét, uram! Fáradjon csak beljebb vagy foglaljon helyet, azonnal megyek. *Köszönti a vendéget és mutat az asztalok felé, hogy ha Baarcas szeretné, leülhessen.*
3239. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-27 17:13:57
Üzenet elküldve: 2019-09-27 17:13:57
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
*Egész álló nap árulta a piactéren a rosszabbnál rosszabb kacatjait. Néhány sületlen városit is sikerült átvernie. Rozoga szekerén hánykolódik, ahogy az öreg igáslova húzni bírja.*
- Ügyes ló vagy te, Gerda! Mind közül a legjobb.
*Házában már kifogyott az étel, ezért a Kósza Pinty felé veszi az irányt. Az istállósfiúra bízza a holmikkal megrakott kordét. Feláll a kényelmes ültéből, hogy leereszkedjen a földre. Hangosan sóhajt a látványos mutatvány után.*
- Öcsémuram, csak csínján a lóval! Add neki mindenből a legjobbat!
*Nagyot igazít az övén. Felfesti mogorva kereskedői álarcát, és belép a terebélyes ajtón.
Szemeit kövér fejével forgatja, hogy találjon valami kiszolgáló félét.*
- Ügyes ló vagy te, Gerda! Mind közül a legjobb.
*Házában már kifogyott az étel, ezért a Kósza Pinty felé veszi az irányt. Az istállósfiúra bízza a holmikkal megrakott kordét. Feláll a kényelmes ültéből, hogy leereszkedjen a földre. Hangosan sóhajt a látványos mutatvány után.*
- Öcsémuram, csak csínján a lóval! Add neki mindenből a legjobbat!
*Nagyot igazít az övén. Felfesti mogorva kereskedői álarcát, és belép a terebélyes ajtón.
Szemeit kövér fejével forgatja, hogy találjon valami kiszolgáló félét.*
3238. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-27 10:43:55
Üzenet elküldve: 2019-09-27 10:43:55
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Kagaenae szobájában//
- El. Hát csak állt itt üresen, így legalább hasznot hoz.
*Magyarázza, hogy miért is válik meg az épülettől, ami valamikor bordélyként funkcionált. Belegondolva, az az ágy cifrább dolgokat látott, mint amik miatt Aenae aggódott. A gondolatra átfut az arcán egy halvány mosoly.
Cha'yss érkezik, adja a pénzt és olyan ígérettel távozik, amire a lány vöröslő arccal mosolyog. Szerencsére a szoba elég félhomályos ahhoz, hogy Relnek ne feltétlenül tűnjön fel.*
- Szívesen. Mondtam, hogy gondoskodik a dologról, nem?
*Flegmán megrándítja a vállát, úgy aenaesen, ahogy szokta mindig is. Flegma vállrándításban mindig is nagyon profi volt.*
- Persze.
*Ha tud segíteni, akkor miért ne segítene? A kérés ugyan meglepi egy picit, de azért bólint.*
- Persze, oda fogom adni neki. Vannak még ügyek az adásvétel körül.
*Nem mintha a következő találkozásuk - mikor Cha'yss visszatér a városi őrségtől - apropója az adásvétel lenne.*
- Átadom az üzenetet is.
*Bólogatás közben megsimogatja a nő vállát, hátha ezzel kicsit biztatja. Bizonyosan pocsékul van, de legalább sikerült megnyugodnia.*
- A te állapotodban ez teljesen normális.
*Meg ugye az extra adag nyugtatóval felütött tea is segít azon, hogy Rel elálmosodjon, csak erről a körülményről Aenae nem tud. Bár ha tudná, akkor is ugyanúgy belediktálná, jót fog tenni neki egy kis alvás.*
- Dehogy is baj.
*Aenae még készségesen be is takargatja az elfet, beigazítja a takarót a lábfeje alá, meg a derekához, hogy ne lopózhasson oda hozzá az éjjeli hűvösség. Elképzelése szerint ő is ledől kicsit az ágy másik oldalán, de még le sem ül, mikor kopognak. Aenaeben felcsillan a remény, hogy Cha'yss ilyen gyorsan végzett, úgyhogy egy töredékmásodperc nem sok, de máris az ajtónál terem és kinyitja azt. De csak résnyire. A csalódottság az arcára van írva.*
- Ja, csak te vagy az?
*Csúszik ki a száján az illetlen kifejezése annak, hogy másra számított, nem pedig Latamiera. Az ajtót csak résre nyitotta, és a résben ott áll ő, bal lába belülről támasztja az ajtót, bal keze a belső kilincsen, bal csípője és válla az ajtólap élének támasztva. Ma már harmadjára veszi fel ugyanezt a testhelyzetet. Most az a különbség, hogy jobbja meg az ajtófélfán támaszkodik, sorompót képezve Latamie előtt.*
- Relael elaludt, ne ébresszük fel.
*Magyarázza ártatlan arckifejezéssel.*
- Miért kerestél?
*Merthogy Aenae abból, hogy "Á, hát megvagy!" arra következtet, hogy a vörös kereste őt. Elképzelni sem tudja, hogy miért. Vagyis vannak elképzelései, de inkább nem akar prekoncepciók alapján elhamarkodott lenni.*
//Kagaenae szobájában//
- El. Hát csak állt itt üresen, így legalább hasznot hoz.
*Magyarázza, hogy miért is válik meg az épülettől, ami valamikor bordélyként funkcionált. Belegondolva, az az ágy cifrább dolgokat látott, mint amik miatt Aenae aggódott. A gondolatra átfut az arcán egy halvány mosoly.
Cha'yss érkezik, adja a pénzt és olyan ígérettel távozik, amire a lány vöröslő arccal mosolyog. Szerencsére a szoba elég félhomályos ahhoz, hogy Relnek ne feltétlenül tűnjön fel.*
- Szívesen. Mondtam, hogy gondoskodik a dologról, nem?
*Flegmán megrándítja a vállát, úgy aenaesen, ahogy szokta mindig is. Flegma vállrándításban mindig is nagyon profi volt.*
- Persze.
*Ha tud segíteni, akkor miért ne segítene? A kérés ugyan meglepi egy picit, de azért bólint.*
- Persze, oda fogom adni neki. Vannak még ügyek az adásvétel körül.
*Nem mintha a következő találkozásuk - mikor Cha'yss visszatér a városi őrségtől - apropója az adásvétel lenne.*
- Átadom az üzenetet is.
*Bólogatás közben megsimogatja a nő vállát, hátha ezzel kicsit biztatja. Bizonyosan pocsékul van, de legalább sikerült megnyugodnia.*
- A te állapotodban ez teljesen normális.
*Meg ugye az extra adag nyugtatóval felütött tea is segít azon, hogy Rel elálmosodjon, csak erről a körülményről Aenae nem tud. Bár ha tudná, akkor is ugyanúgy belediktálná, jót fog tenni neki egy kis alvás.*
- Dehogy is baj.
*Aenae még készségesen be is takargatja az elfet, beigazítja a takarót a lábfeje alá, meg a derekához, hogy ne lopózhasson oda hozzá az éjjeli hűvösség. Elképzelése szerint ő is ledől kicsit az ágy másik oldalán, de még le sem ül, mikor kopognak. Aenaeben felcsillan a remény, hogy Cha'yss ilyen gyorsan végzett, úgyhogy egy töredékmásodperc nem sok, de máris az ajtónál terem és kinyitja azt. De csak résnyire. A csalódottság az arcára van írva.*
- Ja, csak te vagy az?
*Csúszik ki a száján az illetlen kifejezése annak, hogy másra számított, nem pedig Latamiera. Az ajtót csak résre nyitotta, és a résben ott áll ő, bal lába belülről támasztja az ajtót, bal keze a belső kilincsen, bal csípője és válla az ajtólap élének támasztva. Ma már harmadjára veszi fel ugyanezt a testhelyzetet. Most az a különbség, hogy jobbja meg az ajtófélfán támaszkodik, sorompót képezve Latamie előtt.*
- Relael elaludt, ne ébresszük fel.
*Magyarázza ártatlan arckifejezéssel.*
- Miért kerestél?
*Merthogy Aenae abból, hogy "Á, hát megvagy!" arra következtet, hogy a vörös kereste őt. Elképzelni sem tudja, hogy miért. Vagyis vannak elképzelései, de inkább nem akar prekoncepciók alapján elhamarkodott lenni.*
3237. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-26 23:19:54
Üzenet elküldve: 2019-09-26 23:19:54
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 836
OOC üzenetek: 277
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Kagaenae szobájában/
*Az előző gondolatok maradványaként kicsit kényelmetlenül érinti, hogy amint leül Kagaenae már hozza is neki a teát, ezúttal viszont elejét véve a rossz gondolatoknak, és egyszerűen csak elengedi az ügyet. Némán, óvatosan veszi át az italt, ügyelve rá, hogy ne löttyenjen ki.*
- Eladod?
*Lepődik meg, egyáltalán azon a tényen, hogy a Pinty Kagaenae tulajdonában van. Eddig nem különösebben foglalkoztatta a tény, hogy a hely kié, meggyőződése lett volna, hogy már a báróé, aki legutóbb is olyan készségesen rendelkezésükre állt. Hümmögve kortyol egy kicsikét az italból, egyelőre azt tesztelve, hogy mennyire meleg. Megállapítja, hogy már bőven iható jőmérsékletű.
Ezután hallja az ajtón a kopogást, amitől újra nyugtalanság önti el, rögvest idegesen fel is kapja a fejét. Szerencséjére Kagaenae indul, hogy intézkedjen, egyébként is a hang alapján csak a báró van ott. Egy újabbat kortyol a teából. Valahogy Aenae olyan hirtelen áll fel, hogy intézkedjen az ügyben, ami szemet szúr Relael számára, de rögvest el is felejti, mert picit zavarni kezdi a bizalmas társalgás. Talán ha a tea nem hatna megint elkezdene kattogni összeesküvés elméleteken, de az a pár korty már leért, és éppen annyi időt töltött benne, hogy ne kezdjen el bosszankodni.
A kis bizalmas közjáték is végetér, ráadásul Kagaenae a szekrényre helyezi a tetemet összeget, ezen láthatóan meglepődik. A báró valóban megtartotta a szavát, és elintézte az ügyet, és ezek szerint Kagaenaenek is igaza van.*
- Köszönöm.
*Válaszolja röviden, és kicsit már kótyagosan. Érzi magán, mintha fáradtabb lenne, ezért újra a szájához emeli a csészét.*
- Segítenél nekem még egy valamiben? A felét szeretném a Pintynek, és annak új tulajának adni.
*Egy bágyatag mosoly jelenik meg arcán. Mivel nem tudja, hogy Cha'yss mennyit pótolt bele, vagy hogy egyáltalán ezt megtette, ezért végtelenül önzetlennek érzi magát emiatt.*
- A másikat pedig Denjaar kapitánynak, és a Városőrségnek.
*Az utolsó csepp után vissza teszi a csészét a szekrényre, majd az aranyakért nyúl.*
- Megtennéd, hogy átadod ezt Cha'yssnek, ha esetleg összefutnátok? Kérlek.
* Bár kérdést tett fel, de a választ meg sem várva adja át Kagaenae Thargodarnak az említett 500 aranyat.
Közben ásít is egyet, a számolást megszakítva azzal, hogy a szája elé teszi a kezét.*
- Hálás lennék. Meg azért is, ha átadnád neki, hogy köszönök mindent.
*Kimerültnek érzi magát ahhoz, hogy kifejtse ez a lekötelezettség érzés ideális esetben nem lesz elfelejtve, és segíteni fogja a bárót, ha esetleg szüksége lesz rá.*
- Nagyon elálmosodtam.
*Pislog nagyokat, és homlokát ráncolva próbál még ébren maradni, de érzi, hogy ez egy eleve vesztes csata.*
- Azt hiszem lepihenek, ha nem baj.
*Egy mosoly kíséretében megfogja Kagaenae kézfejét, és kissé erőtlenül megszorítja, majd engedve a késztetésnek lassan az ágyra dől. Ha semmi egyéb nem történik, úgy rövidesen mély álomba szenderül.*
//Kagaenae szobájában/
*Az előző gondolatok maradványaként kicsit kényelmetlenül érinti, hogy amint leül Kagaenae már hozza is neki a teát, ezúttal viszont elejét véve a rossz gondolatoknak, és egyszerűen csak elengedi az ügyet. Némán, óvatosan veszi át az italt, ügyelve rá, hogy ne löttyenjen ki.*
- Eladod?
*Lepődik meg, egyáltalán azon a tényen, hogy a Pinty Kagaenae tulajdonában van. Eddig nem különösebben foglalkoztatta a tény, hogy a hely kié, meggyőződése lett volna, hogy már a báróé, aki legutóbb is olyan készségesen rendelkezésükre állt. Hümmögve kortyol egy kicsikét az italból, egyelőre azt tesztelve, hogy mennyire meleg. Megállapítja, hogy már bőven iható jőmérsékletű.
Ezután hallja az ajtón a kopogást, amitől újra nyugtalanság önti el, rögvest idegesen fel is kapja a fejét. Szerencséjére Kagaenae indul, hogy intézkedjen, egyébként is a hang alapján csak a báró van ott. Egy újabbat kortyol a teából. Valahogy Aenae olyan hirtelen áll fel, hogy intézkedjen az ügyben, ami szemet szúr Relael számára, de rögvest el is felejti, mert picit zavarni kezdi a bizalmas társalgás. Talán ha a tea nem hatna megint elkezdene kattogni összeesküvés elméleteken, de az a pár korty már leért, és éppen annyi időt töltött benne, hogy ne kezdjen el bosszankodni.
A kis bizalmas közjáték is végetér, ráadásul Kagaenae a szekrényre helyezi a tetemet összeget, ezen láthatóan meglepődik. A báró valóban megtartotta a szavát, és elintézte az ügyet, és ezek szerint Kagaenaenek is igaza van.*
- Köszönöm.
*Válaszolja röviden, és kicsit már kótyagosan. Érzi magán, mintha fáradtabb lenne, ezért újra a szájához emeli a csészét.*
- Segítenél nekem még egy valamiben? A felét szeretném a Pintynek, és annak új tulajának adni.
*Egy bágyatag mosoly jelenik meg arcán. Mivel nem tudja, hogy Cha'yss mennyit pótolt bele, vagy hogy egyáltalán ezt megtette, ezért végtelenül önzetlennek érzi magát emiatt.*
- A másikat pedig Denjaar kapitánynak, és a Városőrségnek.
*Az utolsó csepp után vissza teszi a csészét a szekrényre, majd az aranyakért nyúl.*
- Megtennéd, hogy átadod ezt Cha'yssnek, ha esetleg összefutnátok? Kérlek.
* Bár kérdést tett fel, de a választ meg sem várva adja át Kagaenae Thargodarnak az említett 500 aranyat.
Közben ásít is egyet, a számolást megszakítva azzal, hogy a szája elé teszi a kezét.*- Hálás lennék. Meg azért is, ha átadnád neki, hogy köszönök mindent.
*Kimerültnek érzi magát ahhoz, hogy kifejtse ez a lekötelezettség érzés ideális esetben nem lesz elfelejtve, és segíteni fogja a bárót, ha esetleg szüksége lesz rá.*
- Nagyon elálmosodtam.
*Pislog nagyokat, és homlokát ráncolva próbál még ébren maradni, de érzi, hogy ez egy eleve vesztes csata.*
- Azt hiszem lepihenek, ha nem baj.
*Egy mosoly kíséretében megfogja Kagaenae kézfejét, és kissé erőtlenül megszorítja, majd engedve a késztetésnek lassan az ágyra dől. Ha semmi egyéb nem történik, úgy rövidesen mély álomba szenderül.*
3236. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:23:22
Üzenet elküldve: 2019-09-26 19:23:22
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
*A főtéren útbaigazítást kér egy viszonylag jól öltözött egyéntől. Az két tanácsot ad neki. Vagy a piacra vagy a pintybe menjen be. Mivel a férfi az utóbbi közelébe tart, ezért a lány okulva a tegnapiból, inkább vele tart. Csevegnek egy kicsit és így gyorsan telik az idő. Napfényben jól szemügyre tudja venni a negyedet. Nem különbözik az eddig látottaktól. A kereskedőházhoz érve még egyszer megköszöni a segítséget és elköszön. Belép az épületbe és olyas valakit keres, aki a segítségére lehet. A pulthoz sétál ott várakozik, amíg valaki nem érkezik, hogy kiszolgálja. Ráér nem siet sehova, addig amíg vár bámészkodik egyet.*
3235. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-26 11:23:59
Üzenet elküldve: 2019-09-26 11:23:59
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Aestrel ideiglenes szobáján//
//Hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Felhúzott térdekkel szűk, sötét szobában sarkában ücsörög. A polcokon megrakva befőttekkel és fazekakkal, alattuk különböző zöldségek vannak kosarakba válogatva a saját nemük szerint. A szobába beszökő kevés fény az ajtó zárján oson be. Nem tudja a miértjét, de ideges.*
~Hol vagyok?~
*Megkapaszkodik a falban, hogy felálljon. Bizonytalan léptekkel halad egy másik sarokba. Nem tudja, mit rejt az ajtó, de nem akarja tudni. Egy gonosz érzés sugdos a fülébe. „Ne nézz be!”
Hallgat az ösztöneire. Lehajol, hogy megnézze a garabolyokat. Az elsőben pityóka van, szép kövérek. Eltolja az útból. Egy kosár murok. Zöldjük már elfonnyadt, húsuk pedig már hajlik. Ezt is eltolja. A következő kosár előtt egy döglött egér fekszik.
Ijedten hátrálni kezd, mígnem zörren mögötte az ajtó.*
~Az ajtó.~
*Reszketeg tagokkal tápászkodik fel a lyukig. Utolsó emléke édesanyájáról újra játszódik. Tétlenül nézi a cselekményeket: Miként jönnek be a konyhába. Miként letépik az anyja ruháit. Miként törik be. Miként hurcolják el.
Nem tud elfordulni a látványról, egy láthatatlan erő nem engedi. Csak sír, ordibál, de nem hall hangokat. Csapkodja az ajtót, ahogy egyre csúszik le rajta, de esze ágában sincs kinyílni.*
~Megölöm mindet! Kinyírom egytől egyig! Kiharapom a beleiket!~
*Végtelen haragja veszi át a tehetetlen gyász helyét.
Az ajtó lassú nyikorgással nyílik, amit nem rest azonnal kirúgni.
Régi konyhájuk helyett egy fogadó látképe fogadja. Egy sárga, hideg szempár szegeződik rá. A szemek tulaja banditaszerű, testét az alatta fekvő élettelen törp vére borítja. Az ajtó takarásából egy édes kacaj hallatszik.*
~Ki élvezi ezeket?~
*Egy fekete hajú elf nevet gyilkosságon. Minden nevetgéléssel megváltozik a teste: bőre elváltozik, agyarokat növeszt, csomósodik a haja. Pont mint nekik...
Gyűlölettel ugrik a nőnek, hogy a kezeivel szorítsa ki belőle az életet.*
- Élvezed?! A sajátodon röhögj!
*Izzadtan ül fel az ágyban. Egyedül van a szobában. Reeno, aki felhozta, már visszamehetett dolgozni.*
- Anya...
*Könnyek ülnek a szemére.*
- Anya. Anya!
*Ismételgeti újra meg újra a szorosan ölelt párnájának.*
//Aestrel ideiglenes szobáján//
//Hozzászólás 16+ jelenetet tartalmazhat//
*Felhúzott térdekkel szűk, sötét szobában sarkában ücsörög. A polcokon megrakva befőttekkel és fazekakkal, alattuk különböző zöldségek vannak kosarakba válogatva a saját nemük szerint. A szobába beszökő kevés fény az ajtó zárján oson be. Nem tudja a miértjét, de ideges.*
~Hol vagyok?~
*Megkapaszkodik a falban, hogy felálljon. Bizonytalan léptekkel halad egy másik sarokba. Nem tudja, mit rejt az ajtó, de nem akarja tudni. Egy gonosz érzés sugdos a fülébe. „Ne nézz be!”
Hallgat az ösztöneire. Lehajol, hogy megnézze a garabolyokat. Az elsőben pityóka van, szép kövérek. Eltolja az útból. Egy kosár murok. Zöldjük már elfonnyadt, húsuk pedig már hajlik. Ezt is eltolja. A következő kosár előtt egy döglött egér fekszik.
Ijedten hátrálni kezd, mígnem zörren mögötte az ajtó.*
~Az ajtó.~
*Reszketeg tagokkal tápászkodik fel a lyukig. Utolsó emléke édesanyájáról újra játszódik. Tétlenül nézi a cselekményeket: Miként jönnek be a konyhába. Miként letépik az anyja ruháit. Miként törik be. Miként hurcolják el.
Nem tud elfordulni a látványról, egy láthatatlan erő nem engedi. Csak sír, ordibál, de nem hall hangokat. Csapkodja az ajtót, ahogy egyre csúszik le rajta, de esze ágában sincs kinyílni.*
~Megölöm mindet! Kinyírom egytől egyig! Kiharapom a beleiket!~
*Végtelen haragja veszi át a tehetetlen gyász helyét.
Az ajtó lassú nyikorgással nyílik, amit nem rest azonnal kirúgni.
Régi konyhájuk helyett egy fogadó látképe fogadja. Egy sárga, hideg szempár szegeződik rá. A szemek tulaja banditaszerű, testét az alatta fekvő élettelen törp vére borítja. Az ajtó takarásából egy édes kacaj hallatszik.*
~Ki élvezi ezeket?~
*Egy fekete hajú elf nevet gyilkosságon. Minden nevetgéléssel megváltozik a teste: bőre elváltozik, agyarokat növeszt, csomósodik a haja. Pont mint nekik...
Gyűlölettel ugrik a nőnek, hogy a kezeivel szorítsa ki belőle az életet.*
- Élvezed?! A sajátodon röhögj!
*Izzadtan ül fel az ágyban. Egyedül van a szobában. Reeno, aki felhozta, már visszamehetett dolgozni.*
- Anya...
*Könnyek ülnek a szemére.*
- Anya. Anya!
*Ismételgeti újra meg újra a szorosan ölelt párnájának.*
3234. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:27:59
Üzenet elküldve: 2019-09-25 16:27:59
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Chayss//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lépcsőn kutyafuttában találkozik Chayssel, szerencse, mert már nagyon kellett beszélniük.*
- Ralmoren elment. Miknek mondta, de _véletlenül_ *Még véletlenül sem hallgatózott* hallottam, hogy holnap visszajön. Csókoltatom. Meg Bubust is. *Jegyzi meg, dohánytól rekedtes hangján szélesen vigyorogva.
Chayss aztán gyorsan ledarálja, hogy melyik képet kell eljuttatnia a Sellőházba. Átvéve billent rajta, de mivel csomaglova van, így semmit nem lát rajta.*
~Mindegy, ezen majd segítünk.~
- Sellőbe. Duarrte. Rendben. *Mosolyog már-már túl kedvesen, de a képet előtte azért megnézi. Készségesen bólint a munkára, hisz nincs is nagyobb vágya, mint újra hajón lenni. Ambroggio említésére pedig komisz kis fintorba húzódik a kezdeti vigyor. *
- Emlékszem rá. Fizetni nem fog. ~Majd meglátjuk.~ Rendben. *Újra csak mosolyog, mint egy túl bájos tündérvirág.*
- Nem viszem Aestrelt. Mik leszedte a fejem, mert külön szobát nyittattam neki. *Fonja össze keblei alatt karait.* Most meg vigyem egy kuplerájba? Kurvák és matrózok közé. *Nevetnie kell, végigszalad a karcos kacagás a lépcsőn le s fel. Mik véleménye amúgy nem érdekli, meg el is könyvelte hisztisnek a csapost, de akkor is. Mit kezdene egy gyermek a kikötőben?
Nyikhaj miatt elhúzza a száját, jobb szeretett volna saját emberével hajózni.*
- Hát, jó. Akkor Reeno szabadságával én is kiveszem a sajátomat. Hm? *Igaz, hogy szárazföldön nem volt túl sok dolga, de a kikötőre annyira vágyik most, hogy egy napot a toronynál el tudna álldogálni.*
- Ja, és a hajó. *Támasztja a lábát a lépcső falának túloldalára, hogy elzárja Chayss útját, ha máris indulna.*
- A felújítás nem fejlődés. Nagyobb hajó kell, aminek van védett kabinja. Rendes raktere, ahova rendesen lehet pakolni. ~És nem ázik meg a kalapom a kormánynál.~
*Megkérdezné, hogy visszafelé kell-e hozni valamit, de Chayss biztosan mondaná, ha kellene. Leengedi lábát Chayss elől, és útjára engedi.
~Végre hajó~ra száll, így Latamie kedve is sokkal jobb. Dúdolásba kezd, ahogy az utolsó fokokat szökkenve megteszi felfelé. Énekelni nem fog, ahhoz túl karcos a hangja, de fejében az árt végigfut a feléjük ismert strófa.
~Mások szerint bárdok bárdja,
Szirénének hangod bája.
Az lesz szívem minden vágya,
Hogy párnahullámokban zihálva
Gyönyörbe fúljak, ne álomvilágba?~
~Egyszer az sem volt rossz...~ Kuncog magában, majd tervét beváltván, végigkopog minden ajtón, ami sorra jön. Az egyiket csak az a Kagaenae nyitja majd ki. A saját ajtajához érve gyorsan belöki a festményt, majd visszazárja az ajtót.*
- Bocs. Tévedtem. *Mondja, ha olyan nyit ajtót, aki nem Kagaene, és *
- Á, hát megvagy! *Mondaná, ha végre előkerülne akit keres.*
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz//
*A lépcsőn kutyafuttában találkozik Chayssel, szerencse, mert már nagyon kellett beszélniük.*
- Ralmoren elment. Miknek mondta, de _véletlenül_ *Még véletlenül sem hallgatózott* hallottam, hogy holnap visszajön. Csókoltatom. Meg Bubust is. *Jegyzi meg, dohánytól rekedtes hangján szélesen vigyorogva.
Chayss aztán gyorsan ledarálja, hogy melyik képet kell eljuttatnia a Sellőházba. Átvéve billent rajta, de mivel csomaglova van, így semmit nem lát rajta.*
~Mindegy, ezen majd segítünk.~
- Sellőbe. Duarrte. Rendben. *Mosolyog már-már túl kedvesen, de a képet előtte azért megnézi. Készségesen bólint a munkára, hisz nincs is nagyobb vágya, mint újra hajón lenni. Ambroggio említésére pedig komisz kis fintorba húzódik a kezdeti vigyor. *
- Emlékszem rá. Fizetni nem fog. ~Majd meglátjuk.~ Rendben. *Újra csak mosolyog, mint egy túl bájos tündérvirág.*
- Nem viszem Aestrelt. Mik leszedte a fejem, mert külön szobát nyittattam neki. *Fonja össze keblei alatt karait.* Most meg vigyem egy kuplerájba? Kurvák és matrózok közé. *Nevetnie kell, végigszalad a karcos kacagás a lépcsőn le s fel. Mik véleménye amúgy nem érdekli, meg el is könyvelte hisztisnek a csapost, de akkor is. Mit kezdene egy gyermek a kikötőben?
Nyikhaj miatt elhúzza a száját, jobb szeretett volna saját emberével hajózni.*
- Hát, jó. Akkor Reeno szabadságával én is kiveszem a sajátomat. Hm? *Igaz, hogy szárazföldön nem volt túl sok dolga, de a kikötőre annyira vágyik most, hogy egy napot a toronynál el tudna álldogálni.*
- Ja, és a hajó. *Támasztja a lábát a lépcső falának túloldalára, hogy elzárja Chayss útját, ha máris indulna.*
- A felújítás nem fejlődés. Nagyobb hajó kell, aminek van védett kabinja. Rendes raktere, ahova rendesen lehet pakolni. ~És nem ázik meg a kalapom a kormánynál.~
*Megkérdezné, hogy visszafelé kell-e hozni valamit, de Chayss biztosan mondaná, ha kellene. Leengedi lábát Chayss elől, és útjára engedi.
~Végre hajó~ra száll, így Latamie kedve is sokkal jobb. Dúdolásba kezd, ahogy az utolsó fokokat szökkenve megteszi felfelé. Énekelni nem fog, ahhoz túl karcos a hangja, de fejében az árt végigfut a feléjük ismert strófa.
~Mások szerint bárdok bárdja,
Szirénének hangod bája.
Az lesz szívem minden vágya,
Hogy párnahullámokban zihálva
Gyönyörbe fúljak, ne álomvilágba?~
~Egyszer az sem volt rossz...~ Kuncog magában, majd tervét beváltván, végigkopog minden ajtón, ami sorra jön. Az egyiket csak az a Kagaenae nyitja majd ki. A saját ajtajához érve gyorsan belöki a festményt, majd visszazárja az ajtót.*
- Bocs. Tévedtem. *Mondja, ha olyan nyit ajtót, aki nem Kagaene, és *
- Á, hát megvagy! *Mondaná, ha végre előkerülne akit keres.*
3233. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-25 12:55:17
Üzenet elküldve: 2019-09-25 12:55:17
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
*Amikor a közös italra látja a lány reakcióját, már bánja. Szívesen korrigálna a dolgon, hátha még May nem a legerősebb pálinkát kérné ki később amiről, Soreyl egyébként nem tud. A lányra bízza mit iszik, és nem kontárkodik bele a rendelésbe. Amikor May leadja Mikarrnak hogy mit is kér, Perchipfell a lovag agyába tör.*
~Le is itatod? Bravó! Tudtam hogy nem vagy te fából. Megy ez neked mint a "kardika" csapás.~
*Mondja a mesterkard, és már érzi hogy elsőprő erővel érkezik a válasz.*
~Na ide vigyázz te életlen élettelen fémdarab. Ha még egyszer beleszólsz a beszélgetésembe, nem érdekel hol van Jezabiell megkeresem és újjá építem a műhelyét csak hogy beolvaszthasson, és patkószeget csinálhasson belőled.~
*Fenyíti a kardot. Nagyon félt Jeztől régen, és hátha ez most is beválik. Noha nem sokáig, de egy időre a kard befogja a száját és így lovagunk tud a partnerére koncentrálni. Aki ekkor fordul vissza felé, és biztosítja hogy nem gyilkos. Megnyugtató hangon felel.*
-Sejtettem.
*Mondja, és ezzel kezdetét veszi a játék. Soreylnek nagyon jól esik a dolog. Nincs benne semmi vágy éppen, vagy fickós virtus csak olyan emberi szeretet. Talán. Maga sem tudna megfogalmazni. Amikor a lány odadugja elé a két kezét, és felnyitja a csodát, a kis varázslatot, Soreyl megtapsolja a mutatványt, és játékosan úgy tesz mint aki rabja lenne a varázslatnak. És hát rab is, csak egészen máshogy. Bebörtönözte May kellemes társasága. Ekkor jut el az agyáig, hogy a lány sután összekavarta a kulcsokat. Soreyl felkacag. Önkénytelen. Nem tudja palástolni, hogy ennél aranyosabb már nem lehetne a partnere.*
-Ne haragudj meg rám.
*Mondja még kicsit nevetve mély hangján.*
-Nem akarlak megbántani, csak az őszintét megvallva ez eléggé vicces dolog. Ha megittuk az italt amit ezúton is köszönök, megkeressük melyik kié.
*Mondja, és reménykedik, hogy a félelfet nem haragította magára. Ekkor látja, hogy May kissé huzakodva de elkezd mesélni magáról. Soreyl egy kellemes félmosollyal hallgatja az érdekfeszítő mesét. Nem tudja hogy a lány miért ennyire feszélyezett. Kedves bólogatással, és mély pillantásokkal próbálja bátorítani. Amint a végére ér, meg is próbálja nyugtatni.*
-Nem jártam még arra soha, de gyönyörű hely lehet.
*Mondja, és körülnéz. Kicsit mintha felmérné a pintyet.*
-De ugye ennél biztonságosabb környék? Mármint a testőr miatt kérdezem.
*Mondja, és csak reméli, hogy a lánynak jó sora van. Eztán hagyja, hogy annyit meséljen amennyit csak szeretne. Nem akarja tovább rontani a lány kedvét, és ennek hangot is ad.*
-Persze csak akkor ha téged nem zavar. Nem akarok vájkálódni.
*Mondja, és mosolygó tekintete a másik szemeibe fúródik. Mindazonáltal ha tudná a félelf igazi foglalkozását, akkor sem csökkenne tisztelete iránta, noha ezt nem tudhatja May. A lovag véleménye szerint ez nem határoz meg senkit. A lány pedig éppen most bizonyította, hogy még ha gyilkos is lenne Soreyl akkor is kedvelné. Jelenleg nem tudja eldönteni hogy lányának vagy feleségének fogadná a lányt ha tehetné.*
*Amikor a közös italra látja a lány reakcióját, már bánja. Szívesen korrigálna a dolgon, hátha még May nem a legerősebb pálinkát kérné ki később amiről, Soreyl egyébként nem tud. A lányra bízza mit iszik, és nem kontárkodik bele a rendelésbe. Amikor May leadja Mikarrnak hogy mit is kér, Perchipfell a lovag agyába tör.*
~Le is itatod? Bravó! Tudtam hogy nem vagy te fából. Megy ez neked mint a "kardika" csapás.~
*Mondja a mesterkard, és már érzi hogy elsőprő erővel érkezik a válasz.*
~Na ide vigyázz te életlen élettelen fémdarab. Ha még egyszer beleszólsz a beszélgetésembe, nem érdekel hol van Jezabiell megkeresem és újjá építem a műhelyét csak hogy beolvaszthasson, és patkószeget csinálhasson belőled.~
*Fenyíti a kardot. Nagyon félt Jeztől régen, és hátha ez most is beválik. Noha nem sokáig, de egy időre a kard befogja a száját és így lovagunk tud a partnerére koncentrálni. Aki ekkor fordul vissza felé, és biztosítja hogy nem gyilkos. Megnyugtató hangon felel.*
-Sejtettem.
*Mondja, és ezzel kezdetét veszi a játék. Soreylnek nagyon jól esik a dolog. Nincs benne semmi vágy éppen, vagy fickós virtus csak olyan emberi szeretet. Talán. Maga sem tudna megfogalmazni. Amikor a lány odadugja elé a két kezét, és felnyitja a csodát, a kis varázslatot, Soreyl megtapsolja a mutatványt, és játékosan úgy tesz mint aki rabja lenne a varázslatnak. És hát rab is, csak egészen máshogy. Bebörtönözte May kellemes társasága. Ekkor jut el az agyáig, hogy a lány sután összekavarta a kulcsokat. Soreyl felkacag. Önkénytelen. Nem tudja palástolni, hogy ennél aranyosabb már nem lehetne a partnere.*
-Ne haragudj meg rám.
*Mondja még kicsit nevetve mély hangján.*
-Nem akarlak megbántani, csak az őszintét megvallva ez eléggé vicces dolog. Ha megittuk az italt amit ezúton is köszönök, megkeressük melyik kié.
*Mondja, és reménykedik, hogy a félelfet nem haragította magára. Ekkor látja, hogy May kissé huzakodva de elkezd mesélni magáról. Soreyl egy kellemes félmosollyal hallgatja az érdekfeszítő mesét. Nem tudja hogy a lány miért ennyire feszélyezett. Kedves bólogatással, és mély pillantásokkal próbálja bátorítani. Amint a végére ér, meg is próbálja nyugtatni.*
-Nem jártam még arra soha, de gyönyörű hely lehet.
*Mondja, és körülnéz. Kicsit mintha felmérné a pintyet.*
-De ugye ennél biztonságosabb környék? Mármint a testőr miatt kérdezem.
*Mondja, és csak reméli, hogy a lánynak jó sora van. Eztán hagyja, hogy annyit meséljen amennyit csak szeretne. Nem akarja tovább rontani a lány kedvét, és ennek hangot is ad.*
-Persze csak akkor ha téged nem zavar. Nem akarok vájkálódni.
*Mondja, és mosolygó tekintete a másik szemeibe fúródik. Mindazonáltal ha tudná a félelf igazi foglalkozását, akkor sem csökkenne tisztelete iránta, noha ezt nem tudhatja May. A lovag véleménye szerint ez nem határoz meg senkit. A lány pedig éppen most bizonyította, hogy még ha gyilkos is lenne Soreyl akkor is kedvelné. Jelenleg nem tudja eldönteni hogy lányának vagy feleségének fogadná a lányt ha tehetné.*
3232. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-25 11:27:13
Üzenet elküldve: 2019-09-25 11:27:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*A férfi elé tárja, hogy ő a kedvességét csak úgy, viszonzást nem várva osztogatja, így csupán azért nem fogadnak el viszonzást, de, szavaiból kihámozva azért egy italt nem vetne meg. ~Most innom kell vele, csak úgy fogadja el? ~ Húzza el oldalra a száját, mert ha meg nem iszik bele, akkor az meg udvariatlanság. *
//Mikarr figyelmébe - Darenn//
*Majd elvesz egy itallapot és végig nézi. ~Ördögvigyorból tea?! Mit ki nem találnak errefelé. ~ Mosolyog maga elé, aztán, ha Mikarrt feléjük látja sétálni, megszólítja.*
-Kedves Mik! Ha időd engedi készítettnél nekem egy zöldséglevest és kitöltenél 2 pohárba ilyet. *Mutatja neki az itallapot és az ujjával a Kerítésszaggatóra bök, nem tudja, hogy nőnek illik-e egyáltalán olyat inni errefelé, az más kérdés, hogy lemegy-e a torkán, de úgy véli, megoldja valahogy. Bár, mikor legutóbb alkoholt ivott, akkor úgy kellett ölben felcipelni a szobájába Ernussnak, de úgy sejti, abban nem csak a pohárka bornak, de az elszívott erős dohánynak is része lehetett. ~Ezért nem szoktam inni, mindig megjárom és még az íze is rossz. ~ Ha a pultnál serénykedő veszi a lapot, akkor megköszöni és megkéri, hogy írja a számlájukhoz a tételeket.*
//Darenn//
*Ezt követően visszafordul a másikhoz. Az csak egy zavart mosolyt eredményez nála, hogy megjegyzi Soreyl, csak akkor nem jár ki neki a tisztelet, ha gyilkos.*
-Nem, nem vagyok az, ezt határozottan állíthatom. *Tisztázza mindjárt, nehogy kétségek merüljenek fel a dologban, bár még soha nem látott olyat, így külsőre meg sem mondaná, hogy esetleg hasonlít-e egyre vagy sem. Aztán következik a produkció, és minden a tervek szerint halad, a férfi engedelmesen lecsukja a szemeit, persze hezitálás után, ami teljesen érthető is. Olyasmi meg sem fordul a fejében, hogy a másik pillanatnyi gyengeségét kihasználja, nem is lenne értelme, mert messzire úgyse jutna semmijével. Ezen felül pedig nem valószínű, hogy rendelkezik olyan értékkel, ami nagyobb megnyugvással töltené el Mayt, mint figyelmes társasága. Nem lehet felróni neki, hogy idegen helyen egyedül, némi bizonytalanság és szétfoszlani látszó riadalom után, keresi az emberek társaságát. Egy kicsit feszeng a kérés miatt, de azonnal tovatűnik a dolog, mikor észreveszi, hogy a férfi vonásai meglágyultak és valami kellemes melegséget árasztanak a szemei. Nem igazán tudja mire vélni, nem sok ilyet látott még, de határozottan szívet melengető látvány. Kedvesen közelít és nem elkapkodva a dolgot, hosszan hagyja élvezni ajkai szelíd érintését. A nő nem gondolt semmi hasonlóra, azt várta, hogy még fel is nevet majd a dolgon, így mire végeznek, orcái is kipirulnak. Majd olyat mond, ami azt sejteti, hogy érzi, mire megy ki a játék, így felé tolja az összekulcsolt kezeit és szétnyitja. Mindkét tenyerére jut egy-egy kulcs. Ám ekkor jut eszébe csak, hogy nem nézte meg melyik számú szoba a sajátja, így mind a két tárgyat ugyan annyira meglepetten figyeli, mintha most látná először. Nyel egy nagyot. Majd, minthogy a turpisság talán már nem titok, kissé zavartan a másikhoz fordul.*
-Igen, már van szobánk, itt vagyunk már egy napja. Röstellem, de elfelejtettem melyik kulcs az enyém. *Harapja be az alsó ajkát, majd mind a két tárgyat felteszi a pultra, egymás mellé fektetve.*
-Úgy, hogy ki kell próbáljuk mindkettőt. *Saját bevallása szerint, este már annyira nem figyelte melyik szobába tereli a mélységi, reggel meg még korán volt ahhoz, hogy visszataláljon magától. Az se tűnt volna fel, ha épp a kamrában, egy zsák krumplit ölelgetve hajtotta volna a fejét nyugovóra és a kiterített harisnyáknak meg egy-egy füstölt húsféle adott volna otthont.
Ekkor érkezik egy számára kicsit kellemetlen kérés, ugyanis a ruhája persze gyönyörű, akár egy nemes kisasszony is megirigyelhetné, de nem biztos benne, ha a férfi tudomására hozza a státuszát, nem fogja másképp kezelni, mint eddig. Látszik rajta, hogy vonakodik, néha félretekint, de belekezd.*
-Két napja érkeztünk a városba Dreyjel a kikötőből. Ott dolgozom az egyik nívósabb… fogadóban. Biztos tetszene neked is, az épület teljesen kiemelkedik a környező házak rengetegéből, alul szépen borostyánnal befuttatva. Egy jellegzetes szélforgóval van díszítve a tető. *Itt hagy egy kis szünetet, nem meri mondani a hely nevét, titkon attól tart, hogy a férfi már járt ott és pontosan tudja, hogy az ottani alkalmazottakat pénzért bármire lehet kapni. ~És a tiszteletet, akkor fordulna ki az ajtón. ~ *
-A konyhánk remek és a szobák, lélegzetelállítók. Sajnos ott elkél a kíséret, veszélyes környék, ezért is nem mertem nekivágni az útnak egyedül, a főnök szerencsére megengedte, hogy az egyik testőrt magammal hozzam. Néhány napi kimenőt kaptam, de hamarosan visszatérünk, amint minden dolgunk letudtuk. *Meséli, szinte szándékosan sejtelmesen.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.25 13:31:15
*A férfi elé tárja, hogy ő a kedvességét csak úgy, viszonzást nem várva osztogatja, így csupán azért nem fogadnak el viszonzást, de, szavaiból kihámozva azért egy italt nem vetne meg. ~Most innom kell vele, csak úgy fogadja el? ~ Húzza el oldalra a száját, mert ha meg nem iszik bele, akkor az meg udvariatlanság. *
//Mikarr figyelmébe - Darenn//
*Majd elvesz egy itallapot és végig nézi. ~Ördögvigyorból tea?! Mit ki nem találnak errefelé. ~ Mosolyog maga elé, aztán, ha Mikarrt feléjük látja sétálni, megszólítja.*
-Kedves Mik! Ha időd engedi készítettnél nekem egy zöldséglevest és kitöltenél 2 pohárba ilyet. *Mutatja neki az itallapot és az ujjával a Kerítésszaggatóra bök, nem tudja, hogy nőnek illik-e egyáltalán olyat inni errefelé, az más kérdés, hogy lemegy-e a torkán, de úgy véli, megoldja valahogy. Bár, mikor legutóbb alkoholt ivott, akkor úgy kellett ölben felcipelni a szobájába Ernussnak, de úgy sejti, abban nem csak a pohárka bornak, de az elszívott erős dohánynak is része lehetett. ~Ezért nem szoktam inni, mindig megjárom és még az íze is rossz. ~ Ha a pultnál serénykedő veszi a lapot, akkor megköszöni és megkéri, hogy írja a számlájukhoz a tételeket.*
//Darenn//
*Ezt követően visszafordul a másikhoz. Az csak egy zavart mosolyt eredményez nála, hogy megjegyzi Soreyl, csak akkor nem jár ki neki a tisztelet, ha gyilkos.*
-Nem, nem vagyok az, ezt határozottan állíthatom. *Tisztázza mindjárt, nehogy kétségek merüljenek fel a dologban, bár még soha nem látott olyat, így külsőre meg sem mondaná, hogy esetleg hasonlít-e egyre vagy sem. Aztán következik a produkció, és minden a tervek szerint halad, a férfi engedelmesen lecsukja a szemeit, persze hezitálás után, ami teljesen érthető is. Olyasmi meg sem fordul a fejében, hogy a másik pillanatnyi gyengeségét kihasználja, nem is lenne értelme, mert messzire úgyse jutna semmijével. Ezen felül pedig nem valószínű, hogy rendelkezik olyan értékkel, ami nagyobb megnyugvással töltené el Mayt, mint figyelmes társasága. Nem lehet felróni neki, hogy idegen helyen egyedül, némi bizonytalanság és szétfoszlani látszó riadalom után, keresi az emberek társaságát. Egy kicsit feszeng a kérés miatt, de azonnal tovatűnik a dolog, mikor észreveszi, hogy a férfi vonásai meglágyultak és valami kellemes melegséget árasztanak a szemei. Nem igazán tudja mire vélni, nem sok ilyet látott még, de határozottan szívet melengető látvány. Kedvesen közelít és nem elkapkodva a dolgot, hosszan hagyja élvezni ajkai szelíd érintését. A nő nem gondolt semmi hasonlóra, azt várta, hogy még fel is nevet majd a dolgon, így mire végeznek, orcái is kipirulnak. Majd olyat mond, ami azt sejteti, hogy érzi, mire megy ki a játék, így felé tolja az összekulcsolt kezeit és szétnyitja. Mindkét tenyerére jut egy-egy kulcs. Ám ekkor jut eszébe csak, hogy nem nézte meg melyik számú szoba a sajátja, így mind a két tárgyat ugyan annyira meglepetten figyeli, mintha most látná először. Nyel egy nagyot. Majd, minthogy a turpisság talán már nem titok, kissé zavartan a másikhoz fordul.*
-Igen, már van szobánk, itt vagyunk már egy napja. Röstellem, de elfelejtettem melyik kulcs az enyém. *Harapja be az alsó ajkát, majd mind a két tárgyat felteszi a pultra, egymás mellé fektetve.*
-Úgy, hogy ki kell próbáljuk mindkettőt. *Saját bevallása szerint, este már annyira nem figyelte melyik szobába tereli a mélységi, reggel meg még korán volt ahhoz, hogy visszataláljon magától. Az se tűnt volna fel, ha épp a kamrában, egy zsák krumplit ölelgetve hajtotta volna a fejét nyugovóra és a kiterített harisnyáknak meg egy-egy füstölt húsféle adott volna otthont.
Ekkor érkezik egy számára kicsit kellemetlen kérés, ugyanis a ruhája persze gyönyörű, akár egy nemes kisasszony is megirigyelhetné, de nem biztos benne, ha a férfi tudomására hozza a státuszát, nem fogja másképp kezelni, mint eddig. Látszik rajta, hogy vonakodik, néha félretekint, de belekezd.*
-Két napja érkeztünk a városba Dreyjel a kikötőből. Ott dolgozom az egyik nívósabb… fogadóban. Biztos tetszene neked is, az épület teljesen kiemelkedik a környező házak rengetegéből, alul szépen borostyánnal befuttatva. Egy jellegzetes szélforgóval van díszítve a tető. *Itt hagy egy kis szünetet, nem meri mondani a hely nevét, titkon attól tart, hogy a férfi már járt ott és pontosan tudja, hogy az ottani alkalmazottakat pénzért bármire lehet kapni. ~És a tiszteletet, akkor fordulna ki az ajtón. ~ *
-A konyhánk remek és a szobák, lélegzetelállítók. Sajnos ott elkél a kíséret, veszélyes környék, ezért is nem mertem nekivágni az útnak egyedül, a főnök szerencsére megengedte, hogy az egyik testőrt magammal hozzam. Néhány napi kimenőt kaptam, de hamarosan visszatérünk, amint minden dolgunk letudtuk. *Meséli, szinte szándékosan sejtelmesen.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.25 13:31:15
3231. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-24 23:00:07
Üzenet elküldve: 2019-09-24 23:00:07
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
*A bájos hölgy, nem kicsit leköti a figyelmét. Arcában, tekintetében gyönyörködik Maynek, és élvezi ahogy elfutnak mellette a pillanatok. Jól érzi magát. Ekkor döbben rá a lovag igazából, hogy mi mindent rontott el. Hogy nem kellett volna száműzetésbe vonulnia önként. Hogy nem kellett volna itt hagynia a világot kettéhasadni, Vadvédet elhagyni, és elmenekülni az elől ami semmi rosszat nem tartogat. Most éppen, de még ha tartogat is, Soreyl most bátran kiállna bármi és bárki ellen, ha az a varázs ami Mayt lengi körbe, az vele marad. Az a jóság aminek nem kellene elvesznie a sötétségben minden éjszaka, amikor az árnyékok alatt megbújnak az ártó tettek. Talán éppen ezért akarja megkeresni a Városi őrséget. Hogy tehessen valamit a világ jóságáért, és az olyanoknak mint May ne eshessen bántódása. Ezeken töpreng magában, ami annyira lefoglalja miközben a lányt figyeli, hogy alig jut el a füléig a felajnálás, miszerint meghívná valamire a hölgy. A megszólítás ugyan elmegy a füle mellett, de Perchi úgy csap le az cinizmus lehetőségére mint öregasszony a korai piacon a bármire. Is.*
~Á! Soreyl Kedves! Kedvesem, kedveském? Itt valaki nagyon elnyerte a hercegnő kezét, pedig csak kidumálta a sárkányt a várból. Látod? Tudsz te ha akarsz.~
*Tréfál a kard, a maga érdekes humorában, ám mindketten tudják, hogy ennek a megszólításnak semmi jelentősége Soreyl szemszögéből. Leginkább mert régi barátja, Shir mindenkit így nevezett.*
~Aranyos nő volt, és bárkit keetévágott, vagy hátbadobott egy hosszú kardal.~
*Réved el Perchi az erődben elmesélt legendás történeteken. Soreyl azonban még a Pintyban van, és az asztaltársával fgolalkozik.*
-A figyelmességért cserébe nem fogadom el Kedves kisasszony. Azt az ember ingyen adja. De ha valóban szeretnél inni egy pertut, azzal megtisztelsz.
*Mondja és arcán látszik hogy jól érzi magát. Olykor nem tudja eldönteni, hogy mennyire nemes, vagy mennyire erdei venár éppen. Most éppen úgy érzi valahol ott a mérleg közepén áll ahol Darenn Soreyl lehet. Ha May rendelne valamit azt a hölgyre bízza mit, és hogyan. Nem szereti azokat a férfiakat akik mindent a nő helyett csinálnak mert az biztosan képtelen rá. Amikor a lány azt említi, hogy nem érdemel ennyi figyelmességet, Soreyl tréfásra veszi a hangsúlyt.*
-Csak ha mániákus gyilkos vagy. Minden más esetben kijár az emberi tisztelet.
*Mondja, és kihagyja azt a kis kiegészítést amit mindig hozzáfűzne. Soreyl eléggé jó emberismerő. Csak azokkal bánik így akik megérdemlik. Tud ő komor, és szigorú lenni, olykor kegyetlenül igazságos, de ezt most nem ecseteli. A lány most látott egy nyíltszíni csonkítást. Elég neki, hogy ezt ki kell hevernie.*
-Kérlek fogadd el.
*Teszi még hozzá, amikor a lány kikapja a kezéből, és megkéri hogy csukja be a szemét. A férfi egy értetlen tekintet, majd egy elfogadó félmosoly után megteszi, bár kezd valamit megneszelni. No nem azt amit Perchi feltételez.*
~Most leszel kirabolva. A nősténybestia csak a pénzedre ment.~
*De elhallatszik a játékos kérés, és csodatétel leírása. Soreyl ugyan nem tudja hogy már van itt egy szobája, de akkor már sejti. Életében először van benne valami atyai szeretet. A lány gyermekiessége, és szeretettre méltósága kihozta belőle az igazi édesapa érzést. Kellemesen mosolyog, mint aki büszke lenne egy szem gyermekére, és közelebb lép, ahogy feláll a székből. Ha a lány engedi, akkor lassan tenyerével kétfelől megfogja az arcát Maynek, és előre dönti picit a bájos fejet, hogy egy lassú csókot nyomjon a homlokára. Azt lassan elengedi, és egy hasonló ábrázattal hátrál vissza a székére mint amivel a lány felé közeledett.*
-Köszönöm. Így már megnyugodtam, jó helyed van.
*Mosolyodik el kedvesen.*
-Mesélj kicsit magadról kérlek.
*A bájos hölgy, nem kicsit leköti a figyelmét. Arcában, tekintetében gyönyörködik Maynek, és élvezi ahogy elfutnak mellette a pillanatok. Jól érzi magát. Ekkor döbben rá a lovag igazából, hogy mi mindent rontott el. Hogy nem kellett volna száműzetésbe vonulnia önként. Hogy nem kellett volna itt hagynia a világot kettéhasadni, Vadvédet elhagyni, és elmenekülni az elől ami semmi rosszat nem tartogat. Most éppen, de még ha tartogat is, Soreyl most bátran kiállna bármi és bárki ellen, ha az a varázs ami Mayt lengi körbe, az vele marad. Az a jóság aminek nem kellene elvesznie a sötétségben minden éjszaka, amikor az árnyékok alatt megbújnak az ártó tettek. Talán éppen ezért akarja megkeresni a Városi őrséget. Hogy tehessen valamit a világ jóságáért, és az olyanoknak mint May ne eshessen bántódása. Ezeken töpreng magában, ami annyira lefoglalja miközben a lányt figyeli, hogy alig jut el a füléig a felajnálás, miszerint meghívná valamire a hölgy. A megszólítás ugyan elmegy a füle mellett, de Perchi úgy csap le az cinizmus lehetőségére mint öregasszony a korai piacon a bármire. Is.*
~Á! Soreyl Kedves! Kedvesem, kedveském? Itt valaki nagyon elnyerte a hercegnő kezét, pedig csak kidumálta a sárkányt a várból. Látod? Tudsz te ha akarsz.~
*Tréfál a kard, a maga érdekes humorában, ám mindketten tudják, hogy ennek a megszólításnak semmi jelentősége Soreyl szemszögéből. Leginkább mert régi barátja, Shir mindenkit így nevezett.*
~Aranyos nő volt, és bárkit keetévágott, vagy hátbadobott egy hosszú kardal.~
*Réved el Perchi az erődben elmesélt legendás történeteken. Soreyl azonban még a Pintyban van, és az asztaltársával fgolalkozik.*
-A figyelmességért cserébe nem fogadom el Kedves kisasszony. Azt az ember ingyen adja. De ha valóban szeretnél inni egy pertut, azzal megtisztelsz.
*Mondja és arcán látszik hogy jól érzi magát. Olykor nem tudja eldönteni, hogy mennyire nemes, vagy mennyire erdei venár éppen. Most éppen úgy érzi valahol ott a mérleg közepén áll ahol Darenn Soreyl lehet. Ha May rendelne valamit azt a hölgyre bízza mit, és hogyan. Nem szereti azokat a férfiakat akik mindent a nő helyett csinálnak mert az biztosan képtelen rá. Amikor a lány azt említi, hogy nem érdemel ennyi figyelmességet, Soreyl tréfásra veszi a hangsúlyt.*
-Csak ha mániákus gyilkos vagy. Minden más esetben kijár az emberi tisztelet.
*Mondja, és kihagyja azt a kis kiegészítést amit mindig hozzáfűzne. Soreyl eléggé jó emberismerő. Csak azokkal bánik így akik megérdemlik. Tud ő komor, és szigorú lenni, olykor kegyetlenül igazságos, de ezt most nem ecseteli. A lány most látott egy nyíltszíni csonkítást. Elég neki, hogy ezt ki kell hevernie.*
-Kérlek fogadd el.
*Teszi még hozzá, amikor a lány kikapja a kezéből, és megkéri hogy csukja be a szemét. A férfi egy értetlen tekintet, majd egy elfogadó félmosoly után megteszi, bár kezd valamit megneszelni. No nem azt amit Perchi feltételez.*
~Most leszel kirabolva. A nősténybestia csak a pénzedre ment.~
*De elhallatszik a játékos kérés, és csodatétel leírása. Soreyl ugyan nem tudja hogy már van itt egy szobája, de akkor már sejti. Életében először van benne valami atyai szeretet. A lány gyermekiessége, és szeretettre méltósága kihozta belőle az igazi édesapa érzést. Kellemesen mosolyog, mint aki büszke lenne egy szem gyermekére, és közelebb lép, ahogy feláll a székből. Ha a lány engedi, akkor lassan tenyerével kétfelől megfogja az arcát Maynek, és előre dönti picit a bájos fejet, hogy egy lassú csókot nyomjon a homlokára. Azt lassan elengedi, és egy hasonló ábrázattal hátrál vissza a székére mint amivel a lány felé közeledett.*
-Köszönöm. Így már megnyugodtam, jó helyed van.
*Mosolyodik el kedvesen.*
-Mesélj kicsit magadról kérlek.
3230. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-24 15:01:45
Üzenet elküldve: 2019-09-24 15:01:45
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Visszatérés - Kagaenae szobája előtt//
//Relael, Kagaenae//
*Az ajtó nyitódik és megjelenik a résben Aenae. Örömmel veszi, hogy jól van és odabent is mintha nyugalom volna. Halk, bizalmas beszélgetést folytatnak az ajtóban.
Az érintés jól esik neki, de át kell adni az aranyakat tartalmazó szütyőt és a városőrök türelme is véges. A visszafogott eszmecsere végén mosolyogva válaszol a találkozás kilátásba helyezésére.*
- Igen, mindenképpen. *Ebben a két szóban annyi ígéret és elfojtott vágy van, hogy szinte süt belőle, majd a báró fordul és indulna, de vissza kell térnie a kalmárlakba, hogy magához vegye a falról leakasztott, gondosan viaszvászonba csomagolt képet, amelyet Ambroggionak akar eljuttatni Latamievel a Sellőházba.
Elrobog a törpe szobája előtt és a fogadótérbe megy, hogy megkeresse a vörös szirént, de amikor még a lépcsőn jár, szembejön vele.*
- Latamie, éppen téged kereslek. *Mosolyog a lányra kedves mosollyal.*
- Ralmoren? *Kérdi, mert ekkor eszébe jut a nemes férfi, akit sajnálatos módon az asztalnál kellett hagynia. Van egy olyan érzése, hogy a nemes elunta a várakozást és lelépett. De reméli, hogy ez nem csökkenti az esélyeit a kovács műhelyére, amikor távozott, még pozitívan szólalt fel az ügyben.*
- A munka. *Emeli meg kezében a becsomagolt képet.*
- Kérlek, vidd el ezt a Sellőházba, annak a kalapos férfinek, akivel korábban üzleteltem, a neve Ambroggio Duarrte. Ha személyesen nincs ott, akkor add oda a személyzetnek. Fizetni nem fog, azt már lerendeztem. *Vezeti fel a feladatot, amelyet a kapitány kapni fog.*
- Vidd magaddal Reenot, vegye ki a szabadságát, örülnék, ha Nyikhaj itt maradna, egészen belejött a szakácskodásba és Isanntét nem láttam egy ideje. *Pillant fentről az asztalok és a pult felé.*
- Aestrelt is viheted, de nagyon vigyázz rá kérlek. *Sárga tekintete újra a vörös szirénen pihen.*
- Kérdés? *Mosolyodik el végül derűsen.
Természetesen meghallgatja a reflektálást, kifogást, panaszt, bármit és válaszol is, de nem gondolja, hogy megoldhatatlan probléma állna elő. Latamie talpraesett lány, mindent is megold.*
- Siess vissza, drágám. *Most, hogy újra alakulni kezdenek a dolgok, kezd megnyugodni és derűje is visszatér.*
//Grimoryan szobájánál//
//Városőrség//
*Reményeid szerint mindent sikerült elrendezni és minden információt megkapott, mire visszaindul az emeletre a törpéért. Ott aztán hármat koppant.*
- Cha'yss vagyok, indulhatunk. *Mondja halkan, határozottan.
Ha a törpe nem bújt újra az ágy alá, hanem elindul vele, akkor komótosan lesétálnak a lépcsőn, hogy a hátsó ajtóhoz érve kiléphessenek a városőrség két fegyverese elé.*
- Bocsánat a várakoztatásért, de egy fogadósnak számos dolga van. *Küld bocsánatkérő mosolyt a két katona felé.*
- Remélem, nem probléma, ha nem kötözik meg vagy ilyesmi. Kezeskedem érte, hogy nem szökik meg. *Bárhogyan is legyen, megkötözve vagy anélkül, de indulásra készek.*
- Önökkel megyek, egyrészt a kezeskedés okán, másrészt beszélni szeretnék a kapitánnyal. *Nem mond többet, ezek csak közkatonák vagy annak tűnnek, de az illetékesnek majd mindent elmond.
Ha minden jól megy és Grimoryan is tartja magát a megbeszéltekhez, akkor elindulhatnak a Pintyből, hogy a laktanyára menjenek. Az úton a báró nem nagyon szólal meg, kíséri a két katona közt haladó törpét.*
//Visszatérés - Kagaenae szobája előtt//
//Relael, Kagaenae//
*Az ajtó nyitódik és megjelenik a résben Aenae. Örömmel veszi, hogy jól van és odabent is mintha nyugalom volna. Halk, bizalmas beszélgetést folytatnak az ajtóban.
Az érintés jól esik neki, de át kell adni az aranyakat tartalmazó szütyőt és a városőrök türelme is véges. A visszafogott eszmecsere végén mosolyogva válaszol a találkozás kilátásba helyezésére.*
- Igen, mindenképpen. *Ebben a két szóban annyi ígéret és elfojtott vágy van, hogy szinte süt belőle, majd a báró fordul és indulna, de vissza kell térnie a kalmárlakba, hogy magához vegye a falról leakasztott, gondosan viaszvászonba csomagolt képet, amelyet Ambroggionak akar eljuttatni Latamievel a Sellőházba.
Elrobog a törpe szobája előtt és a fogadótérbe megy, hogy megkeresse a vörös szirént, de amikor még a lépcsőn jár, szembejön vele.*
- Latamie, éppen téged kereslek. *Mosolyog a lányra kedves mosollyal.*
- Ralmoren? *Kérdi, mert ekkor eszébe jut a nemes férfi, akit sajnálatos módon az asztalnál kellett hagynia. Van egy olyan érzése, hogy a nemes elunta a várakozást és lelépett. De reméli, hogy ez nem csökkenti az esélyeit a kovács műhelyére, amikor távozott, még pozitívan szólalt fel az ügyben.*
- A munka. *Emeli meg kezében a becsomagolt képet.*
- Kérlek, vidd el ezt a Sellőházba, annak a kalapos férfinek, akivel korábban üzleteltem, a neve Ambroggio Duarrte. Ha személyesen nincs ott, akkor add oda a személyzetnek. Fizetni nem fog, azt már lerendeztem. *Vezeti fel a feladatot, amelyet a kapitány kapni fog.*
- Vidd magaddal Reenot, vegye ki a szabadságát, örülnék, ha Nyikhaj itt maradna, egészen belejött a szakácskodásba és Isanntét nem láttam egy ideje. *Pillant fentről az asztalok és a pult felé.*
- Aestrelt is viheted, de nagyon vigyázz rá kérlek. *Sárga tekintete újra a vörös szirénen pihen.*
- Kérdés? *Mosolyodik el végül derűsen.
Természetesen meghallgatja a reflektálást, kifogást, panaszt, bármit és válaszol is, de nem gondolja, hogy megoldhatatlan probléma állna elő. Latamie talpraesett lány, mindent is megold.*
- Siess vissza, drágám. *Most, hogy újra alakulni kezdenek a dolgok, kezd megnyugodni és derűje is visszatér.*
//Grimoryan szobájánál//
//Városőrség//
*Reményeid szerint mindent sikerült elrendezni és minden információt megkapott, mire visszaindul az emeletre a törpéért. Ott aztán hármat koppant.*
- Cha'yss vagyok, indulhatunk. *Mondja halkan, határozottan.
Ha a törpe nem bújt újra az ágy alá, hanem elindul vele, akkor komótosan lesétálnak a lépcsőn, hogy a hátsó ajtóhoz érve kiléphessenek a városőrség két fegyverese elé.*
- Bocsánat a várakoztatásért, de egy fogadósnak számos dolga van. *Küld bocsánatkérő mosolyt a két katona felé.*
- Remélem, nem probléma, ha nem kötözik meg vagy ilyesmi. Kezeskedem érte, hogy nem szökik meg. *Bárhogyan is legyen, megkötözve vagy anélkül, de indulásra készek.*
- Önökkel megyek, egyrészt a kezeskedés okán, másrészt beszélni szeretnék a kapitánnyal. *Nem mond többet, ezek csak közkatonák vagy annak tűnnek, de az illetékesnek majd mindent elmond.
Ha minden jól megy és Grimoryan is tartja magát a megbeszéltekhez, akkor elindulhatnak a Pintyből, hogy a laktanyára menjenek. Az úton a báró nem nagyon szólal meg, kíséri a két katona közt haladó törpét.*
3229. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-24 14:13:51
Üzenet elküldve: 2019-09-24 14:13:51
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*Azt, hogy beszélgetőpartnere szembogarai tovasiklanak nagy, barna szemein és kis kerülőutat követően térnek csak ismét vissza, fel sem tűnik neki, annyira elkapja a mesélhetnék. Egyértelműen látszik, a szépen díszített ruházat ellenére, hogy bájokkal jól megáldott, magára adó hölgyeményről van itt szó.
Jólesik neki is, hogy van valaki a közelében, akinek kibeszélheti az őt nemrég ért traumát. Eddig a Sellőben hozzá volt szokva az ismerős környezethez, és hogy ott bárkihez fordulhat bármivel, ezzel szemben itt a városban csupa idegen arc fogadta. Már régen nem ült kukán egy asztalnál tök egyedül és bámult ki a fejéből tanácstalanul és megszeppenten.
Miután pedig a fényespáncélos férfi biztosítja a felől, hogy a tudomására jutott tények ellenére is szándékozik még időt vele tölteni, méghozzá talán annyit, hogy a kísérője is felbukkan, megnyugszik. Kétségtelen, hogy a figyelem, amit beszélgetőtársa neki szentel most felbecsülhetetlen érték, a színe is már visszatért az arcára, a hányinger is tovatűnt, mintha nem is lett volna soha.*
-Hadd hívjalak meg valamire a figyelmességedért cserébe, kedves. *Csúszik ki a megszólítás, ami talán illő lenne a Sellőben, de pont annyira furcsa talán most, itt, talán egy nemes férfi társaságában. *
-Mármint kedves tőled… ez a dolog meg minden. *Dobál össze néhány légből kapott szót, és veti egymás után őket, hogy mondatot alkossanak, reményei szerint. Közben szemeivel már a pult mögé dísznek kitett különleges formájú itókás üvegeket mustrálja, hogy a hirtelen zavart leplezze, ami felmerült benne. Ekkor érkezik a felajánlás miszerint nem nézné jó szemmel Soreyl, ha itt érné őt az éjszaka, így felé nyújt egy kulcsot, ami az általa kivett itteni szobák egyikét nyitja. Azonnal társít is, kulcs plusz férfi egyenlő. A művelet végrehajtása hatalmas nyelést eredményez, mivel összeférhetetlennek bizonyul a lovagról eddig kialakult segítőkész és figyelmes, makulátlan képpel.
~Szóval még a szobáját is átadná nekem, hogy ne itt töltsem az estét. Azért kíváncsi lennék, ő közben hol lenne. ~ Nagyokat pislog, talán valami gyermeki értetlenség csillan meg a szemében, majd eszébe jut valami és szépen ki is kapja a férfi kezéből a kulcsot.*
-Már nem is tudom, mit mondjak, annyira figyelmes vagy velem, meg sem érdemlem. *Mondja, hiszen ha valóban nem vár érte ellentételezést, márpedig nem mondta, hogy vár, akkor talán ő a legönzetlenebb férfi, akivel volt szerencséje találkozni a környéken.*
-De próbáljunk ki valamit. *Mutat fel a kulcsot a kezében.*
-Csukd be a szemed egy pillanatra. *Kéri izgatottan, és ha eleget tesz beszélgetőtársa a dolognak, akkor előveszi a tarisznyájából a saját szobakulcsát, és összezárja őket két tenyere közé, gömböt formálva összefont ujjaival. Ha nemmel válaszol, akkor ő maga fordít hátat Soreylnek és úgy hajtja végre a dolgokat.*
-Kinyithatod. *Mosolya töretlen és izgatott.*
-Tudod, van egy különleges képességem. Meg tudok duplázni dolgokat, ha homlokon csókolnak. *Szívja be az alsó ajkát kicsit feszülten, hiszen, lehet mégsem olyan illő dolog ezt kérni egy ilyen nemes férfitől.*
-Tegyünk egy próbát ezzel is. Mit felelsz? *Várja ártatlanul pislogva a másik döntését. Nem is azért teszi ezt, mert jólesne neki még egy érintés, de nyilván ez is közre játszhat, mind inkább szeretné kevésbé durva módon visszautasítani a kedves felajánlást.*
*Azt, hogy beszélgetőpartnere szembogarai tovasiklanak nagy, barna szemein és kis kerülőutat követően térnek csak ismét vissza, fel sem tűnik neki, annyira elkapja a mesélhetnék. Egyértelműen látszik, a szépen díszített ruházat ellenére, hogy bájokkal jól megáldott, magára adó hölgyeményről van itt szó.
Jólesik neki is, hogy van valaki a közelében, akinek kibeszélheti az őt nemrég ért traumát. Eddig a Sellőben hozzá volt szokva az ismerős környezethez, és hogy ott bárkihez fordulhat bármivel, ezzel szemben itt a városban csupa idegen arc fogadta. Már régen nem ült kukán egy asztalnál tök egyedül és bámult ki a fejéből tanácstalanul és megszeppenten.
Miután pedig a fényespáncélos férfi biztosítja a felől, hogy a tudomására jutott tények ellenére is szándékozik még időt vele tölteni, méghozzá talán annyit, hogy a kísérője is felbukkan, megnyugszik. Kétségtelen, hogy a figyelem, amit beszélgetőtársa neki szentel most felbecsülhetetlen érték, a színe is már visszatért az arcára, a hányinger is tovatűnt, mintha nem is lett volna soha.*
-Hadd hívjalak meg valamire a figyelmességedért cserébe, kedves. *Csúszik ki a megszólítás, ami talán illő lenne a Sellőben, de pont annyira furcsa talán most, itt, talán egy nemes férfi társaságában. *
-Mármint kedves tőled… ez a dolog meg minden. *Dobál össze néhány légből kapott szót, és veti egymás után őket, hogy mondatot alkossanak, reményei szerint. Közben szemeivel már a pult mögé dísznek kitett különleges formájú itókás üvegeket mustrálja, hogy a hirtelen zavart leplezze, ami felmerült benne. Ekkor érkezik a felajánlás miszerint nem nézné jó szemmel Soreyl, ha itt érné őt az éjszaka, így felé nyújt egy kulcsot, ami az általa kivett itteni szobák egyikét nyitja. Azonnal társít is, kulcs plusz férfi egyenlő. A művelet végrehajtása hatalmas nyelést eredményez, mivel összeférhetetlennek bizonyul a lovagról eddig kialakult segítőkész és figyelmes, makulátlan képpel.
~Szóval még a szobáját is átadná nekem, hogy ne itt töltsem az estét. Azért kíváncsi lennék, ő közben hol lenne. ~ Nagyokat pislog, talán valami gyermeki értetlenség csillan meg a szemében, majd eszébe jut valami és szépen ki is kapja a férfi kezéből a kulcsot.*
-Már nem is tudom, mit mondjak, annyira figyelmes vagy velem, meg sem érdemlem. *Mondja, hiszen ha valóban nem vár érte ellentételezést, márpedig nem mondta, hogy vár, akkor talán ő a legönzetlenebb férfi, akivel volt szerencséje találkozni a környéken.*
-De próbáljunk ki valamit. *Mutat fel a kulcsot a kezében.*
-Csukd be a szemed egy pillanatra. *Kéri izgatottan, és ha eleget tesz beszélgetőtársa a dolognak, akkor előveszi a tarisznyájából a saját szobakulcsát, és összezárja őket két tenyere közé, gömböt formálva összefont ujjaival. Ha nemmel válaszol, akkor ő maga fordít hátat Soreylnek és úgy hajtja végre a dolgokat.*
-Kinyithatod. *Mosolya töretlen és izgatott.*
-Tudod, van egy különleges képességem. Meg tudok duplázni dolgokat, ha homlokon csókolnak. *Szívja be az alsó ajkát kicsit feszülten, hiszen, lehet mégsem olyan illő dolog ezt kérni egy ilyen nemes férfitől.*
-Tegyünk egy próbát ezzel is. Mit felelsz? *Várja ártatlanul pislogva a másik döntését. Nem is azért teszi ezt, mert jólesne neki még egy érintés, de nyilván ez is közre játszhat, mind inkább szeretné kevésbé durva módon visszautasítani a kedves felajánlást.*
3228. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-24 02:03:06
Üzenet elküldve: 2019-09-24 02:03:06
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
*Amikor a lány szabadkozni kezd a baleset miatt, akkor Sorely csak megértően bólint. Maga sem udvarlásnak szánta az ezt követő simítást. Természetes reakció volt. Egy pillanatra Soreyl elkalandozik. Nem feltönően, éppen csak egy kicsit, de megnézi magának a félelfet. Éppen csak akkora különbséggel, hogy most tovább megy a nagy barna szemeknél, és amíg az beszél, jobban végig méri. Ezt természetesen Perchi, nem hagyhatja szó nélkül.*
~Tetszik mi?~
*Érkezik a hergelő kérdést, amire a mustra abba is marad.*
~Csihadj!~
*Inti le Soreyl a kardot. Az első lány akin megakadt a szeme Niavi óta. Pedig volt ám Vadvédben felhozatal, és a pegazusban is megfordultak szebb fehérnépek, de eddig nem nagyon fogták meg Soreylt. Noha ámulatba esve most sincs, de az hogy Perchi ennyi idő alatt zavarba tudta hozni sok mindent elárul számára. Ő most tudta meg önmagától, hogy igenis tetszik neki May.*
~Ki gondolta volna?~
*Kommentálja Perchi a lassú felfogású lovagot. Persze az esze mint a borotva, csak ne lennének más emberek. Azok. Az emberi kapcsolatok. Azok eléggé bonyolultak a számára.*
~Pedig nem nagy ördög lakat. Két ember beszélget, és kedveli egymást.~
*Folytatja a magánszámát a kard, és érzi Soreyl elmosó dühét, amitől visszább vesz az arcából, és nem jártatja tovább fiktív száját. Amikor a városőrokről szerez tudomást megköszöni egy biccentéssel, és egy kedves mosollyal.*
-A Városőrség nem fut el. Most már tudom merre keressem őket köszönöm.
*Mondja, ezzel megnyugtatva hogy nem hagyja magára beszélgetni a madárral. Habár ezalatt a rövid ismeretség alatt lemerné fogadni, hogy nemcsak megtörténne a csevej, de May még élvezné is.*
-Viszont ha a kísérőd nem érkezik vissza reggelig, nem éjszakázhatsz a pultnak dőlve nem igaz?
*És azzal átnyújtja az imént rendelt szobájának a kulcsát.*
-Megtisztelnél ha elfogadnád May. Csak hogy megnyugodjak.
*Mondja, és elmosolyodik. Természetesen van mögötte egy gyenge hátsó szándék, de túl jófiú hogy ezt önmagának is bevallja.*
~Te most felhívtad szobára?!~
*Kérdezi Perchipfell hitetlenkedve. Ezt nem várta volna Soreyltől, ahogy Soreyl ezt nem is akarta. Mikor tudatosul benne, hogy ez így is értelmezhető, kicsit szabadkozik.*
-Persze, ha a kísérőd nem érkezik meg, én rendelek magamnak saját szobát. Nem akarlak sem téged, sem a kísérődet rossz hírbe hozni.
*Mondja, kissé zavartan, és várja a lány válaszát. Régen nem beszélgetett senkivel ennyit Perchipfellen kívül, és meg kell vallja, nagyon jól érzi magát a lánnyal. Még akkor is ha feszt hülyét csinál magából időről, időre.*
*Amikor a lány szabadkozni kezd a baleset miatt, akkor Sorely csak megértően bólint. Maga sem udvarlásnak szánta az ezt követő simítást. Természetes reakció volt. Egy pillanatra Soreyl elkalandozik. Nem feltönően, éppen csak egy kicsit, de megnézi magának a félelfet. Éppen csak akkora különbséggel, hogy most tovább megy a nagy barna szemeknél, és amíg az beszél, jobban végig méri. Ezt természetesen Perchi, nem hagyhatja szó nélkül.*
~Tetszik mi?~
*Érkezik a hergelő kérdést, amire a mustra abba is marad.*
~Csihadj!~
*Inti le Soreyl a kardot. Az első lány akin megakadt a szeme Niavi óta. Pedig volt ám Vadvédben felhozatal, és a pegazusban is megfordultak szebb fehérnépek, de eddig nem nagyon fogták meg Soreylt. Noha ámulatba esve most sincs, de az hogy Perchi ennyi idő alatt zavarba tudta hozni sok mindent elárul számára. Ő most tudta meg önmagától, hogy igenis tetszik neki May.*
~Ki gondolta volna?~
*Kommentálja Perchi a lassú felfogású lovagot. Persze az esze mint a borotva, csak ne lennének más emberek. Azok. Az emberi kapcsolatok. Azok eléggé bonyolultak a számára.*
~Pedig nem nagy ördög lakat. Két ember beszélget, és kedveli egymást.~
*Folytatja a magánszámát a kard, és érzi Soreyl elmosó dühét, amitől visszább vesz az arcából, és nem jártatja tovább fiktív száját. Amikor a városőrokről szerez tudomást megköszöni egy biccentéssel, és egy kedves mosollyal.*
-A Városőrség nem fut el. Most már tudom merre keressem őket köszönöm.
*Mondja, ezzel megnyugtatva hogy nem hagyja magára beszélgetni a madárral. Habár ezalatt a rövid ismeretség alatt lemerné fogadni, hogy nemcsak megtörténne a csevej, de May még élvezné is.*
-Viszont ha a kísérőd nem érkezik vissza reggelig, nem éjszakázhatsz a pultnak dőlve nem igaz?
*És azzal átnyújtja az imént rendelt szobájának a kulcsát.*
-Megtisztelnél ha elfogadnád May. Csak hogy megnyugodjak.
*Mondja, és elmosolyodik. Természetesen van mögötte egy gyenge hátsó szándék, de túl jófiú hogy ezt önmagának is bevallja.*
~Te most felhívtad szobára?!~
*Kérdezi Perchipfell hitetlenkedve. Ezt nem várta volna Soreyltől, ahogy Soreyl ezt nem is akarta. Mikor tudatosul benne, hogy ez így is értelmezhető, kicsit szabadkozik.*
-Persze, ha a kísérőd nem érkezik meg, én rendelek magamnak saját szobát. Nem akarlak sem téged, sem a kísérődet rossz hírbe hozni.
*Mondja, kissé zavartan, és várja a lány válaszát. Régen nem beszélgetett senkivel ennyit Perchipfellen kívül, és meg kell vallja, nagyon jól érzi magát a lánnyal. Még akkor is ha feszt hülyét csinál magából időről, időre.*
3227. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:26:13
Üzenet elküldve: 2019-09-23 22:26:13
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Rossz álomból riad, halk nyögéssel, de nem is nyögés ez, talán csak sóhaj. A hátán fekszik, légzése egyenetlen. A hajnal hűvöse borzongatja, de ez nem is meglepő, mert egyrészt pucér, másrészt meg nincs betakarózva. Keze óvatos tapogatózásba kezd, hogy meglelje és magára húzza a takarót. Nem emlékszik arra, hogy mit álmodott, csak egy rossz érzés maradt meg benne, ez a rossz érzés riasztotta fel és ez a rossz érzés nem hagyja, hogy rögtön visszaalhasson. Mostanában sokszor megesik vele az ilyesmi, valószínűleg a rossz lelkiismerete tehet róla. Merthogy a lelkiismerete rossz, rossz lelkiismeretének oka mellette szuszog.
Fejét oldalra fordítja, a férfi karnyújtásnyira fekszik tőle, az ágy tényleg hatalmas. A Cha'ysshoz közelebbi karjával kinyúl, hogy a karnyi távolságot leküzdve megérintse, de a mozdulat félbe marad, nem akarja felébreszteni. Az oldalára fordul, a férfi felé, egyik karját a párna alatt a feje alá rakja, míg a másikkal a maga előtt összegyűrt takarót öleli magához.
Némán nézi, anélkül, hogy megérintené. Pedig igazán szeretné megérinteni, talán csak, hogy bizonyosságot nyerjen valódiságáról, de nem teszi. Nem akarja ugyanis felébreszteni, nézni akarja ahogy alszik. Ennek ellenére sem bírja megállni, de ujjai csak a párnán szétterülő fekete tincsek végeit érintik, de gyorsan el is húzza kezét, hisz nem akarja, hogy megébredjen. Tetszik neki álmában, persze ébren is, de alvás közben még nem volt alkalma megfigyelni.
Igazít a feje alatt a párnán, gombócba gyűri, így kissé megemelkedik a feje. Halovány mosollyal az arcán nézi a másikat a színtelen hajnalban. Vonásai kisimulnak és elszelídülnek, de Cha'yss így sem veszít sármjából, a szürke hajnalon, álmában is ugyanaz a karizmatikus, férfias jelenség. Keze ökölbe szorul, ahogy elnyomja az ingert, hogy megérintse a férfi egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasán a sebhelyet. Elmosolyodik, perverz vonzalmat érez a férfiak testét ékítő sebhelyek iránt, ez a gondolat igazán megmosolyogtató, főleg azért, mert tökéletesen igaz. A hosszú haj is igazán kedvére való, szeret a tincsekkel játszadozni, a hajvégekkel simogatni. Most persze nem tesz ilyesmit. És a szakáll, azelőtt nem gondolta volna, hogy bárki arcán tetszene neki a szőrzet. Eszébe jut, hogy Kagan mit ugratta Effyt azzal, hogy a szakálla azért olyan szép, mert leányokkal olajoztatja. Kagan szakálla persze viszolygást váltott ki belőle, az egész lényével egyetemben. Apró fejmozdulattal űzi el az agyába férkőző Kagan Thargodar gondolatát. Ez a szakáll amúgy sem az a szakáll, csak hosszúra hagyott borosta, ami már nem szúr és aminek már puha a tapintása. De most nem simít végig rajta, bármennyire élvezi is, mikor a tenyerét csiklandozza.
Nem kellene mellette ébrednie és előző éjjel nyilván nem kellett volna szeretkeznie vele, ahogyan délután sem. Mégis itt van. Ez a férfi úgy vonzza, mint a lepkét a gyertyaláng és ez a játék is legalább olyan veszélyes, ugyanúgy megégetheti magát, mégsem tud elszakadni. Csípője mozdulna, ágyékával a férfi ágyékának simulna, de nem teszi. Egyelőre hagyja pihenni.
Az esze tudja, hogy ez nem helyes, hiszen férjnél van, de ugyanez az esze nem bírja rávenni arra, hogy kimásszon az ágyból, felöltözzön és vissza sem nézve itt hagyja a férfit. Képtelen rá, hiszen ő a lepke, Cha'yss pedig a lepke számára oly vonzó láng, aminek egyszerűen képtelen ellenállni. A legrosszabb az egészben, hogy egy ideje már nem is akar ellenállni, csak el akar merülni a másikban, testileg éppen úgy, mint lelkileg. Persze nem mondhatni, hogy ne félne. Fél. Sőt egyenesen retteg és maga sem tudná megmondani, hogy mitől retteg jobban: a lebukástól vagy pedig attól, hogy a férfi magja termékeny talajra hullva szárba szökken? Mindkettőtől páni félelem fogja el, mindkettő megelőzhető lenne, egyszerűen csak nem szabadna odaadnia magát neki. De képtelen lenne rá. Gyertyaláng. Megbízik benne, teljes mértékben megbízik benne. Gyertyaláng. Képtelen tárgyilagosnak maradni, ha képes lenne rá, akkor valóban nem feküdne itt és nem nézné mosollyal az arcán, ahogy alszik. Teljes mértékben az érzelmei uralják és a testi vágyai. Nem is lepke ő, hanem szajha. A rosszabbik fajtából, a jobbik fajta legalább tisztázza a környezetével, hogy mi is valójában. Ő pedig? A tisztességes nő látszatát kelti, aki szerény, aki adakozó. A Vashegy jószívű úrnője. Tudja jól, hogy a tisztessége pont olyan látszat, minthogy a Vashegy úrnője lenne. Ostoba kislány csupán, aki bárgyú mosollyal az arcán nézi a mellette fekvőt. Gyertyaláng.
Keze újra kinyúl, hogy megsimítsa Cha'yss arcát, de ezúttal is visszahúzza, pedig tenyere alatt már érzi a másik bőrének melegét. Felkönyököl. Képtelen elszakítani tekintetét az álomtól kisimult, markánsan férfias arctól. Szereti. Magának is nehezen vallja be, de így van. Ez pedig nem helyes, nagyon nem. Sosem lett volna szabad olyan helyzetbe hoznia magát, hogy gyengéd érzelmeket kezdjen táplálni iránta. Gyertyaláng. Sosem lett volna szabad engednie a vágyainak, de Cha'yss az első pillanattól fogva lehengerelte, mi más vitte volna rá arra, hogy magához engedje egy istállóban? Szép szavak tán, hogy elrabolta a férfi szívét? Gyertyaláng. Egy láthatatlan madzag húzta hozzá már akkor is és azóta is értetlenül áll afelett, hogy tényleg elrabolta a szívét. Pont ő? Miért nem mondjuk a vörös hajú nő? Ő nem csupán gyönyörű, de magabiztos is, neki teljes ellentéte, de pont olyan, mint amilyen mellett egy ilyen kaliberű férfit el tud képzelni. Ott és akkor, az istállóban azt hitte, hogy ez csupán testi vonzalom, amely után nagyobb a szégyen, olyan nagy, hogy elhomályosítja az átélt gyönyört. A kunyhóbeli légyott után viszont már tudta, hogy újra és újra át akarja élni ezt. Újra és újra. Gyertyaláng.
A férfi arcát nézve most sem érti, hogyan táplálhat gyengéd érzelmeket egy magafajta lány iránt. A magafajta lány pedig, ha már egy ilyen férfi szerelmét birtokolja, akkor féltékeny. Féltékeny valamennyi nőre, akire Cha'yss valaha csak ránézett, azokra meg végképp, akik elődei voltak az ágyában. Vajon a vöröset is ágyba vitte? Haragosan szalad össze a szemöldöke erre a lehetőségre, keze ökölbe szorul, de úgy, hogy körmei a tenyerébe vájnak. Ostoba érzés a féltékenység, teljességgel irracionális is. Ha valakinek oka van a féltékenykedésre, akkor az a férfi, hiszen ő férjezett, a férjével meg nyilván ágyba bújik. Erre a gondolatra még több haragos ránc barázdálja a homlokát, mert teljesen biztos benne, hogy a férjével egyáltalán nem akar ágyba bújni. De hogyan védhetné ezt ki? Dühösen fújja ki a levegőt. Bőgni tudna a gondolattól. Összeszorítja a fogait, nagyot nyel. Nem szabad bőgni. Ezen a folyón majd akkor kell átkelni, ha a partjára ér, egyelőre csak a mellette alvót nézi, már nem is szúrják a szemét a könnyek, újra elmosolyodik. Az ostoba, szerelmes csitri bugyuta mosolya ez. Gyertyaláng. Nem tudná datálni, hogy mikor is jött el az a pillanat, hogy már másként gondolt Cha'yssra, nem pusztán mint egy olyan személyre, akivel eltölt pár kellemes órát. Pár kellemes órát, aminek titokban kell maradnia, amit bujkálással kell tölteniük. Bár most sem igazán bujkálnak, hiszen a férfi hálószobájában vannak és ha a fogadó vendégei nem is tudják vagy sejtik a dolgot, de az alkalmazottak egészen biztosan. És a vörös is. A vörös biztosan tudja. Szinte várja is, hogy becsörtessen az ajtón, szájában a wegtoreni csillagsodorral. Mozdít a fején, hogy az ajtó felé forduljon, de azon nem ront be a vörös, vagyis egyelőre nem. A lány visszafordul Cha'yss felé, a benyitó vörös gondolatát pedig a szokásos, flegma vállrándítással engedi el. Gyertyaláng. Amiatt nem érdekli, hogy a személyzet tudja. Talán odahaza is sejtik, bárki láthatta őket a kunyhóba menet, vagy mikor a folyóban fürdőztek. A kancellár láthatta, mikor totál idiótán viselkedett első találkozásukkor, Waldran meg konkrétan tud a kapcsolatukról, Aenae maga mondta el neki. Mindazonáltal eddig nem jutott vissza hozzá ilyesmi pletyka és elvileg a hites urához sem. Megborzong a gondolatra, hogy a "hites ura" tudomást szerez arról, hogy szeretője van - vagy ő a férfi szeretője? -, sőt arról, hogy olyan gyengéd érzelmeket táplál a szeretője iránt, amiket iránta nem. Elé kellene állni és megmondani neki, hogy ő nem tudja viszonozni az érzelmeit, bármennyire próbálta, akkor sem megy, hisz itt van a szeretője ágyában. Gyertyaláng. Igen, elé kellene állni, hiszen az őszinteség mindig kifizetődőbb, míg a hazugságokba előbb vagy utóbb belebonyolódik az ember, ő meg egyébként is igen pocsékul hazudik és az arcvonásait sem tudja uralni, sosem tudta igazán jól uralni őket.
A hátára fordul, csak fejével fordul a férfi irányába. Azt állítja, hogy megvannak a kapcsolatai. Olyan kapcsolatok, akik képesek lehetnek rá, hogy eltüntessék Terwy Burghret, ha pedig őt el tudják tüntetni, akkor... Hirtelen felül, mindkét kezét a szája elé kapja, a következő pillanatban pedig felhúzott térdei közé ejti a fejét, karjait összefonja a feje fölött, magától a gondolattól elszörnyedve bámul maga elé, a bokái között a gyűrött lepedőre. Hát milyen szívtelen szajhának kell lenni ahhoz, hogy ilyen megforduljon a fejében? Egyik nyitott tenyerével püföli a feje tetejét, mintha ezzel ki tudná verni ezt a gusztustalan és bűnös gondolatot a fejéből. Újra a férfi irányába néz, noha nem emeli ki a fejét a térdei közül. Elgondolkodik azon, hogy megtenné-e, ha erre kérné, személyes indíttatásból vagy akár mint üzleti alapon? Nem! Egészen biztosan nem! Ezt a gondolatot gyorsan el kell felejtse, összes bűne közül ez a legnagyobb, hogy egyáltalán eszébe jut... Erre gondolni sem szabad, ez annál is sokkal rosszabb, minthogy rábólintott a házasságra, noha tudta, hogy sosem fog hasonlóan érezni. Ha pedig már elkövette ezt a meggondolatlanságot, akkor meg kell egye azt a levest, amit főzött. Ilyen gazságokra pedig még gondolni sem szabad, ilyen bűnért már nem vezekelhetne holmi árvaházzal, meg iskolával, sem pedig utcakölyköknek vásárolt cipőkkel.
Ha Cha'yss eddig még nem ébredt fel attól, hogy Aenae ficereg mellette, akkor a lány visszafekszik, de ezúttal már bevackolja magát mellé, hozzábújik és átöleli, mélyen leszívja bőrének illatát. Ha esetleg felébredt motozásától, akkor is így tesz. Térdével a férfi lábai közé furakodna, de minden látszat ellenére sem az a célja, hogy magára húzza, vagy hogy fölé kerekedjen, egyszerűen csak hozzá akar bújni. Elfelejteni az előbbi gondolatait. Zihálva veszi a levegőt. Megnyugvást remél attól, hogy odabújik a másikhoz, talán még sikerül aludnia egy keveset. Rossz álom, semmi más csak rossz álom, az hozza ki belőle a nyomasztó gondolatokat, Cha'yss karjai között majd megnyugszik.*
*Rossz álomból riad, halk nyögéssel, de nem is nyögés ez, talán csak sóhaj. A hátán fekszik, légzése egyenetlen. A hajnal hűvöse borzongatja, de ez nem is meglepő, mert egyrészt pucér, másrészt meg nincs betakarózva. Keze óvatos tapogatózásba kezd, hogy meglelje és magára húzza a takarót. Nem emlékszik arra, hogy mit álmodott, csak egy rossz érzés maradt meg benne, ez a rossz érzés riasztotta fel és ez a rossz érzés nem hagyja, hogy rögtön visszaalhasson. Mostanában sokszor megesik vele az ilyesmi, valószínűleg a rossz lelkiismerete tehet róla. Merthogy a lelkiismerete rossz, rossz lelkiismeretének oka mellette szuszog.
Fejét oldalra fordítja, a férfi karnyújtásnyira fekszik tőle, az ágy tényleg hatalmas. A Cha'ysshoz közelebbi karjával kinyúl, hogy a karnyi távolságot leküzdve megérintse, de a mozdulat félbe marad, nem akarja felébreszteni. Az oldalára fordul, a férfi felé, egyik karját a párna alatt a feje alá rakja, míg a másikkal a maga előtt összegyűrt takarót öleli magához.
Némán nézi, anélkül, hogy megérintené. Pedig igazán szeretné megérinteni, talán csak, hogy bizonyosságot nyerjen valódiságáról, de nem teszi. Nem akarja ugyanis felébreszteni, nézni akarja ahogy alszik. Ennek ellenére sem bírja megállni, de ujjai csak a párnán szétterülő fekete tincsek végeit érintik, de gyorsan el is húzza kezét, hisz nem akarja, hogy megébredjen. Tetszik neki álmában, persze ébren is, de alvás közben még nem volt alkalma megfigyelni.
Igazít a feje alatt a párnán, gombócba gyűri, így kissé megemelkedik a feje. Halovány mosollyal az arcán nézi a másikat a színtelen hajnalban. Vonásai kisimulnak és elszelídülnek, de Cha'yss így sem veszít sármjából, a szürke hajnalon, álmában is ugyanaz a karizmatikus, férfias jelenség. Keze ökölbe szorul, ahogy elnyomja az ingert, hogy megérintse a férfi egyenletesen emelkedő és süllyedő mellkasán a sebhelyet. Elmosolyodik, perverz vonzalmat érez a férfiak testét ékítő sebhelyek iránt, ez a gondolat igazán megmosolyogtató, főleg azért, mert tökéletesen igaz. A hosszú haj is igazán kedvére való, szeret a tincsekkel játszadozni, a hajvégekkel simogatni. Most persze nem tesz ilyesmit. És a szakáll, azelőtt nem gondolta volna, hogy bárki arcán tetszene neki a szőrzet. Eszébe jut, hogy Kagan mit ugratta Effyt azzal, hogy a szakálla azért olyan szép, mert leányokkal olajoztatja. Kagan szakálla persze viszolygást váltott ki belőle, az egész lényével egyetemben. Apró fejmozdulattal űzi el az agyába férkőző Kagan Thargodar gondolatát. Ez a szakáll amúgy sem az a szakáll, csak hosszúra hagyott borosta, ami már nem szúr és aminek már puha a tapintása. De most nem simít végig rajta, bármennyire élvezi is, mikor a tenyerét csiklandozza.
Nem kellene mellette ébrednie és előző éjjel nyilván nem kellett volna szeretkeznie vele, ahogyan délután sem. Mégis itt van. Ez a férfi úgy vonzza, mint a lepkét a gyertyaláng és ez a játék is legalább olyan veszélyes, ugyanúgy megégetheti magát, mégsem tud elszakadni. Csípője mozdulna, ágyékával a férfi ágyékának simulna, de nem teszi. Egyelőre hagyja pihenni.
Az esze tudja, hogy ez nem helyes, hiszen férjnél van, de ugyanez az esze nem bírja rávenni arra, hogy kimásszon az ágyból, felöltözzön és vissza sem nézve itt hagyja a férfit. Képtelen rá, hiszen ő a lepke, Cha'yss pedig a lepke számára oly vonzó láng, aminek egyszerűen képtelen ellenállni. A legrosszabb az egészben, hogy egy ideje már nem is akar ellenállni, csak el akar merülni a másikban, testileg éppen úgy, mint lelkileg. Persze nem mondhatni, hogy ne félne. Fél. Sőt egyenesen retteg és maga sem tudná megmondani, hogy mitől retteg jobban: a lebukástól vagy pedig attól, hogy a férfi magja termékeny talajra hullva szárba szökken? Mindkettőtől páni félelem fogja el, mindkettő megelőzhető lenne, egyszerűen csak nem szabadna odaadnia magát neki. De képtelen lenne rá. Gyertyaláng. Megbízik benne, teljes mértékben megbízik benne. Gyertyaláng. Képtelen tárgyilagosnak maradni, ha képes lenne rá, akkor valóban nem feküdne itt és nem nézné mosollyal az arcán, ahogy alszik. Teljes mértékben az érzelmei uralják és a testi vágyai. Nem is lepke ő, hanem szajha. A rosszabbik fajtából, a jobbik fajta legalább tisztázza a környezetével, hogy mi is valójában. Ő pedig? A tisztességes nő látszatát kelti, aki szerény, aki adakozó. A Vashegy jószívű úrnője. Tudja jól, hogy a tisztessége pont olyan látszat, minthogy a Vashegy úrnője lenne. Ostoba kislány csupán, aki bárgyú mosollyal az arcán nézi a mellette fekvőt. Gyertyaláng.
Keze újra kinyúl, hogy megsimítsa Cha'yss arcát, de ezúttal is visszahúzza, pedig tenyere alatt már érzi a másik bőrének melegét. Felkönyököl. Képtelen elszakítani tekintetét az álomtól kisimult, markánsan férfias arctól. Szereti. Magának is nehezen vallja be, de így van. Ez pedig nem helyes, nagyon nem. Sosem lett volna szabad olyan helyzetbe hoznia magát, hogy gyengéd érzelmeket kezdjen táplálni iránta. Gyertyaláng. Sosem lett volna szabad engednie a vágyainak, de Cha'yss az első pillanattól fogva lehengerelte, mi más vitte volna rá arra, hogy magához engedje egy istállóban? Szép szavak tán, hogy elrabolta a férfi szívét? Gyertyaláng. Egy láthatatlan madzag húzta hozzá már akkor is és azóta is értetlenül áll afelett, hogy tényleg elrabolta a szívét. Pont ő? Miért nem mondjuk a vörös hajú nő? Ő nem csupán gyönyörű, de magabiztos is, neki teljes ellentéte, de pont olyan, mint amilyen mellett egy ilyen kaliberű férfit el tud képzelni. Ott és akkor, az istállóban azt hitte, hogy ez csupán testi vonzalom, amely után nagyobb a szégyen, olyan nagy, hogy elhomályosítja az átélt gyönyört. A kunyhóbeli légyott után viszont már tudta, hogy újra és újra át akarja élni ezt. Újra és újra. Gyertyaláng.
A férfi arcát nézve most sem érti, hogyan táplálhat gyengéd érzelmeket egy magafajta lány iránt. A magafajta lány pedig, ha már egy ilyen férfi szerelmét birtokolja, akkor féltékeny. Féltékeny valamennyi nőre, akire Cha'yss valaha csak ránézett, azokra meg végképp, akik elődei voltak az ágyában. Vajon a vöröset is ágyba vitte? Haragosan szalad össze a szemöldöke erre a lehetőségre, keze ökölbe szorul, de úgy, hogy körmei a tenyerébe vájnak. Ostoba érzés a féltékenység, teljességgel irracionális is. Ha valakinek oka van a féltékenykedésre, akkor az a férfi, hiszen ő férjezett, a férjével meg nyilván ágyba bújik. Erre a gondolatra még több haragos ránc barázdálja a homlokát, mert teljesen biztos benne, hogy a férjével egyáltalán nem akar ágyba bújni. De hogyan védhetné ezt ki? Dühösen fújja ki a levegőt. Bőgni tudna a gondolattól. Összeszorítja a fogait, nagyot nyel. Nem szabad bőgni. Ezen a folyón majd akkor kell átkelni, ha a partjára ér, egyelőre csak a mellette alvót nézi, már nem is szúrják a szemét a könnyek, újra elmosolyodik. Az ostoba, szerelmes csitri bugyuta mosolya ez. Gyertyaláng. Nem tudná datálni, hogy mikor is jött el az a pillanat, hogy már másként gondolt Cha'yssra, nem pusztán mint egy olyan személyre, akivel eltölt pár kellemes órát. Pár kellemes órát, aminek titokban kell maradnia, amit bujkálással kell tölteniük. Bár most sem igazán bujkálnak, hiszen a férfi hálószobájában vannak és ha a fogadó vendégei nem is tudják vagy sejtik a dolgot, de az alkalmazottak egészen biztosan. És a vörös is. A vörös biztosan tudja. Szinte várja is, hogy becsörtessen az ajtón, szájában a wegtoreni csillagsodorral. Mozdít a fején, hogy az ajtó felé forduljon, de azon nem ront be a vörös, vagyis egyelőre nem. A lány visszafordul Cha'yss felé, a benyitó vörös gondolatát pedig a szokásos, flegma vállrándítással engedi el. Gyertyaláng. Amiatt nem érdekli, hogy a személyzet tudja. Talán odahaza is sejtik, bárki láthatta őket a kunyhóba menet, vagy mikor a folyóban fürdőztek. A kancellár láthatta, mikor totál idiótán viselkedett első találkozásukkor, Waldran meg konkrétan tud a kapcsolatukról, Aenae maga mondta el neki. Mindazonáltal eddig nem jutott vissza hozzá ilyesmi pletyka és elvileg a hites urához sem. Megborzong a gondolatra, hogy a "hites ura" tudomást szerez arról, hogy szeretője van - vagy ő a férfi szeretője? -, sőt arról, hogy olyan gyengéd érzelmeket táplál a szeretője iránt, amiket iránta nem. Elé kellene állni és megmondani neki, hogy ő nem tudja viszonozni az érzelmeit, bármennyire próbálta, akkor sem megy, hisz itt van a szeretője ágyában. Gyertyaláng. Igen, elé kellene állni, hiszen az őszinteség mindig kifizetődőbb, míg a hazugságokba előbb vagy utóbb belebonyolódik az ember, ő meg egyébként is igen pocsékul hazudik és az arcvonásait sem tudja uralni, sosem tudta igazán jól uralni őket.
A hátára fordul, csak fejével fordul a férfi irányába. Azt állítja, hogy megvannak a kapcsolatai. Olyan kapcsolatok, akik képesek lehetnek rá, hogy eltüntessék Terwy Burghret, ha pedig őt el tudják tüntetni, akkor... Hirtelen felül, mindkét kezét a szája elé kapja, a következő pillanatban pedig felhúzott térdei közé ejti a fejét, karjait összefonja a feje fölött, magától a gondolattól elszörnyedve bámul maga elé, a bokái között a gyűrött lepedőre. Hát milyen szívtelen szajhának kell lenni ahhoz, hogy ilyen megforduljon a fejében? Egyik nyitott tenyerével püföli a feje tetejét, mintha ezzel ki tudná verni ezt a gusztustalan és bűnös gondolatot a fejéből. Újra a férfi irányába néz, noha nem emeli ki a fejét a térdei közül. Elgondolkodik azon, hogy megtenné-e, ha erre kérné, személyes indíttatásból vagy akár mint üzleti alapon? Nem! Egészen biztosan nem! Ezt a gondolatot gyorsan el kell felejtse, összes bűne közül ez a legnagyobb, hogy egyáltalán eszébe jut... Erre gondolni sem szabad, ez annál is sokkal rosszabb, minthogy rábólintott a házasságra, noha tudta, hogy sosem fog hasonlóan érezni. Ha pedig már elkövette ezt a meggondolatlanságot, akkor meg kell egye azt a levest, amit főzött. Ilyen gazságokra pedig még gondolni sem szabad, ilyen bűnért már nem vezekelhetne holmi árvaházzal, meg iskolával, sem pedig utcakölyköknek vásárolt cipőkkel.
Ha Cha'yss eddig még nem ébredt fel attól, hogy Aenae ficereg mellette, akkor a lány visszafekszik, de ezúttal már bevackolja magát mellé, hozzábújik és átöleli, mélyen leszívja bőrének illatát. Ha esetleg felébredt motozásától, akkor is így tesz. Térdével a férfi lábai közé furakodna, de minden látszat ellenére sem az a célja, hogy magára húzza, vagy hogy fölé kerekedjen, egyszerűen csak hozzá akar bújni. Elfelejteni az előbbi gondolatait. Zihálva veszi a levegőt. Megnyugvást remél attól, hogy odabújik a másikhoz, talán még sikerül aludnia egy keveset. Rossz álom, semmi más csak rossz álom, az hozza ki belőle a nyomasztó gondolatokat, Cha'yss karjai között majd megnyugszik.*
3226. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 21:19:37
Üzenet elküldve: 2019-09-23 21:19:37
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Nyílt//
//Nemes feladat//
- Minden nő manipulál. *Rántja meg vállát, ez számára nem elegendő egyelőre.* De ebben lehet igazság.
~Túltolta.~
- Vagy csak hisztérika. *Sóhajtja a gondolatot, mert újra Bubus vállairól lefelé kalandozik tekintete. Hiába, ha nem látja jól a műsort, legalább más szórakozása legyen.
Arról különben is lemaradt, hogy mit vágott meg a törpe, hiába a széles testőrvállak és a törpeszemélyek nem kompatibilisek egymással. Így a kérdésre a maga részéről egy vállrándítással felel, de Bubus kisegíti a válasszal, amit nem hall. Nem kérdez rá, csak kérdőn fordul a diskurzus felé. A wegtoreni dohány füstje lustán gomolyog felfelé s terül el az asztal környékén, akárcsak Latamie arcán a mosoly. Szereti ha igaza van, és ezt nem rejti véka alá. *
- Mondtam. Mindig a törpék. *Meglepi azért, hogy újra beletrafált, bár valahol szórakoztatja, hogy az előítéletei miatt alakult így. *
- Ó, csak nem? *Az hogy a követ megvették volna, hasonlóan meglepi, de úgy tűnik az öreggel szokatlan módon jól megértik egymást. Ez abból a kacsintásból is kiderül, amit Chaysshoz intézett szavai közt kap. Különös. El is teszi a 20 aranyat. Csak Bubust fárasztotta a kompániából, de egy lemondó sóhajnál többre őt sem vitte rá. És még csak hiányérzete sincs emiatt. Valóban különös.
Lecsusszan az asztallapról, és búcsút intve maga mögött hagyja a földesurat. *
//Garrikh érintőlegesen//
*Mikor az asztaltól ellép, az őröktől hirtelen kinyílni látszik a világ. Máris Garrikh hangja szűrődik a fülébe.*
~Mi a szösz? Már visszaért? Helyes.~
- Hé Gar...! *Szólítja a fiút, meglehetősen hangosan, de az már kint van a fogadó ajtajában. Csak azért nem hiszi, hogy megcsalja a füle, mert eltéveszthetetlen az a szőke üstöke. Utána fordul, még látja kilépni, de a fogadó ajtajában mire odaér, már hűlt helyét találja.*
- Franc.
*Visszafordul a fogadóba, mélyen lemondón sóhajt, majd gondterhelten csípőre támasztja kezét. Úgy tűnik, Aestrel továbbra is az ő vállát nyomja.*
~Francokat.~
*Elindul a lépcső felé, hogy Kagaenet előkerítse magának. Fogalma sincs hol rejtegetheti a báró, de ha kell minden ajtót bepróbál. Az elképzelésen azért jót mosolyog magában.*
//Nemes feladat//
- Minden nő manipulál. *Rántja meg vállát, ez számára nem elegendő egyelőre.* De ebben lehet igazság.
~Túltolta.~
- Vagy csak hisztérika. *Sóhajtja a gondolatot, mert újra Bubus vállairól lefelé kalandozik tekintete. Hiába, ha nem látja jól a műsort, legalább más szórakozása legyen.
Arról különben is lemaradt, hogy mit vágott meg a törpe, hiába a széles testőrvállak és a törpeszemélyek nem kompatibilisek egymással. Így a kérdésre a maga részéről egy vállrándítással felel, de Bubus kisegíti a válasszal, amit nem hall. Nem kérdez rá, csak kérdőn fordul a diskurzus felé. A wegtoreni dohány füstje lustán gomolyog felfelé s terül el az asztal környékén, akárcsak Latamie arcán a mosoly. Szereti ha igaza van, és ezt nem rejti véka alá. *
- Mondtam. Mindig a törpék. *Meglepi azért, hogy újra beletrafált, bár valahol szórakoztatja, hogy az előítéletei miatt alakult így. *
- Ó, csak nem? *Az hogy a követ megvették volna, hasonlóan meglepi, de úgy tűnik az öreggel szokatlan módon jól megértik egymást. Ez abból a kacsintásból is kiderül, amit Chaysshoz intézett szavai közt kap. Különös. El is teszi a 20 aranyat. Csak Bubust fárasztotta a kompániából, de egy lemondó sóhajnál többre őt sem vitte rá. És még csak hiányérzete sincs emiatt. Valóban különös.
Lecsusszan az asztallapról, és búcsút intve maga mögött hagyja a földesurat. *
//Garrikh érintőlegesen//
*Mikor az asztaltól ellép, az őröktől hirtelen kinyílni látszik a világ. Máris Garrikh hangja szűrődik a fülébe.*
~Mi a szösz? Már visszaért? Helyes.~
- Hé Gar...! *Szólítja a fiút, meglehetősen hangosan, de az már kint van a fogadó ajtajában. Csak azért nem hiszi, hogy megcsalja a füle, mert eltéveszthetetlen az a szőke üstöke. Utána fordul, még látja kilépni, de a fogadó ajtajában mire odaér, már hűlt helyét találja.*
- Franc.
*Visszafordul a fogadóba, mélyen lemondón sóhajt, majd gondterhelten csípőre támasztja kezét. Úgy tűnik, Aestrel továbbra is az ő vállát nyomja.*
~Francokat.~
*Elindul a lépcső felé, hogy Kagaenet előkerítse magának. Fogalma sincs hol rejtegetheti a báró, de ha kell minden ajtót bepróbál. Az elképzelésen azért jót mosolyog magában.*
3225. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:30:42
Üzenet elküldve: 2019-09-23 20:30:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Visszatérés - Kagaenae szobája előtt//
//Relael, CCC//
*A kopogásra az ajtó felé kapja a fejét, nemigen számított már több emberre azután, hogy megérkezett a tea, hiszen nem kértek semmit. Valószínűleg amilyen paprikás hangulatban voltak abban a pillanatban... Nos valószínűleg eszükbe sem jutott volna, pedig Relre ráférne egy fürdő és valószínűleg pár falat sem lenne rossz. Relre néz, kicsit tanácstalanul is, de amint meghallja, hogy ki áll odakinn felpattan. Közben emlékezteti magát arra, hogy vissza kell fognia kicsit magát és nem kellene ennyire lelkesednie, vagyis lelkesednie szabad, csak ennek nagyon nem kéne jelét adnia. A teát mindenesetre az éjjeli szekrényre rakja, ha Rel eddig még nem vette el tőle.*
- Beszélek vele.
*Szorítja meg a nő vállát, biztatóan, azt jelezve, hogy Relnek ezzel igazán nem kell foglalkoznia.
Nem nyitja ki teljesen az ajtót, csak annyira, hogy félig kiléphessen rajta, vállát és csípőjét az ajtó élének támasztja, egyik kezével a belső kilincset fogja. Így Rel hátulról láthatja, a férfi meg szemből. Rámosolyog és legyűri az ingert, hogy tüzetes mustrának vesse alá, hogy nem sérült-e meg.*
- Értem.
*Válaszolja halkan, keze megemelkedik, hogy végigsimítson Cha'yss felkarján, és ezután már nem is ereszkedik vissza a teste mellé, mert a férfi a kezébe nyomja a pénzes szütyőt. Arcán látszik a meglepetés, majd bólint.*
- Igen, egyetértek.
*Ő sem gondolja a törpét gonosznak, csak elkeseredettnek, az elkeseredettség pedig ilyen dolgokat indikál.*
- Később találkozunk, jó?
*Ezt már annyira halkan mondja, hogy az egész szinte csak tátogás, aztán ha a férfinak nincs több mondandója, akkor biccentéssel búcsúzik, az ajtót pedig bezárja.*
- Itt a pénz.
*Mondja Relnek és amint visszasétál hozzá, akkor a komódra teszi.*
- A kétszerese annak, amit ellopott.
*Mondja halkan és visszaül a nő mellé.*
//Visszatérés - Kagaenae szobája előtt//
//Relael, CCC//
*A kopogásra az ajtó felé kapja a fejét, nemigen számított már több emberre azután, hogy megérkezett a tea, hiszen nem kértek semmit. Valószínűleg amilyen paprikás hangulatban voltak abban a pillanatban... Nos valószínűleg eszükbe sem jutott volna, pedig Relre ráférne egy fürdő és valószínűleg pár falat sem lenne rossz. Relre néz, kicsit tanácstalanul is, de amint meghallja, hogy ki áll odakinn felpattan. Közben emlékezteti magát arra, hogy vissza kell fognia kicsit magát és nem kellene ennyire lelkesednie, vagyis lelkesednie szabad, csak ennek nagyon nem kéne jelét adnia. A teát mindenesetre az éjjeli szekrényre rakja, ha Rel eddig még nem vette el tőle.*
- Beszélek vele.
*Szorítja meg a nő vállát, biztatóan, azt jelezve, hogy Relnek ezzel igazán nem kell foglalkoznia.
Nem nyitja ki teljesen az ajtót, csak annyira, hogy félig kiléphessen rajta, vállát és csípőjét az ajtó élének támasztja, egyik kezével a belső kilincset fogja. Így Rel hátulról láthatja, a férfi meg szemből. Rámosolyog és legyűri az ingert, hogy tüzetes mustrának vesse alá, hogy nem sérült-e meg.*
- Értem.
*Válaszolja halkan, keze megemelkedik, hogy végigsimítson Cha'yss felkarján, és ezután már nem is ereszkedik vissza a teste mellé, mert a férfi a kezébe nyomja a pénzes szütyőt. Arcán látszik a meglepetés, majd bólint.*
- Igen, egyetértek.
*Ő sem gondolja a törpét gonosznak, csak elkeseredettnek, az elkeseredettség pedig ilyen dolgokat indikál.*
- Később találkozunk, jó?
*Ezt már annyira halkan mondja, hogy az egész szinte csak tátogás, aztán ha a férfinak nincs több mondandója, akkor biccentéssel búcsúzik, az ajtót pedig bezárja.*
- Itt a pénz.
*Mondja Relnek és amint visszasétál hozzá, akkor a komódra teszi.*
- A kétszerese annak, amit ellopott.
*Mondja halkan és visszaül a nő mellé.*
3224. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:25:06
Üzenet elküldve: 2019-09-23 19:25:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 56
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Cha'yss-ra várva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Talán most először látja mosolyogni ezt a fickót, és eléggé kétes érzéseket kelt benne, bár amennyire vannak érzései Grimnek. Egyrészről örül, hogy nem az az össze-vissza esztelen dühöngő fajta, másfelől ez biztos egy igazi kígyó. Nem véletlen sárga a szeme. De neki ez most épp kapóra jön, és sosem szarta össze magát a kígyók mellett. Látja, és hallja is, no meg érti, hogy az igric is érti, hogy mit mondott, így valamelyest megnyugszik. Rühelli azokat az embereket, akik ilyenkor visszakérdeznek, vagy talán el is mondják, hogy mit ne mondjon el. További kérdései nincsenek, egyébként is kiderül szépen minden a maga idejében. A lojalitás szóra csak egy erőteljeset biccent, hogy felfogta, hogy mit is vár. ~Vajon hányan vannak így a markában?~ Gondolja, de elengedi ezt, inkább csak áll ott, nézi, ahogy elsétál a villásnyelvű, majd az ajtót résnyire nyitva hagyva álldogál a szobában, és várja, hogy visszatérjen, hogy aztán együtt mehessenek az őrökkel.*
-Rendben. Itt várok.
*Nem akar kiállni a folyosóra, nehogy meglássa valaki, akinek nem kellene.*
//Cha'yss-ra várva//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz.//
*Talán most először látja mosolyogni ezt a fickót, és eléggé kétes érzéseket kelt benne, bár amennyire vannak érzései Grimnek. Egyrészről örül, hogy nem az az össze-vissza esztelen dühöngő fajta, másfelől ez biztos egy igazi kígyó. Nem véletlen sárga a szeme. De neki ez most épp kapóra jön, és sosem szarta össze magát a kígyók mellett. Látja, és hallja is, no meg érti, hogy az igric is érti, hogy mit mondott, így valamelyest megnyugszik. Rühelli azokat az embereket, akik ilyenkor visszakérdeznek, vagy talán el is mondják, hogy mit ne mondjon el. További kérdései nincsenek, egyébként is kiderül szépen minden a maga idejében. A lojalitás szóra csak egy erőteljeset biccent, hogy felfogta, hogy mit is vár. ~Vajon hányan vannak így a markában?~ Gondolja, de elengedi ezt, inkább csak áll ott, nézi, ahogy elsétál a villásnyelvű, majd az ajtót résnyire nyitva hagyva álldogál a szobában, és várja, hogy visszatérjen, hogy aztán együtt mehessenek az őrökkel.*
-Rendben. Itt várok.
*Nem akar kiállni a folyosóra, nehogy meglássa valaki, akinek nem kellene.*
3223. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 18:38:42
Üzenet elküldve: 2019-09-23 18:38:42
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Visszatérés - Kagaenae szobája előtt//
//Relael, Kagaenae//
*A folyosóra visszatérve, immáron teljes díszben, fegyverrel, kalappal a fején húzza fel kezeire a fekete szarvasbőr kesztyűket és zárja be a Kalmárlak ajtaját.
Megindul a folyosón, de nem Grimoryan szobája felé, hanem a fogadótérbe vezető lépcső utáni első szoba ajtajához megy, ahol Aenae és a zavart elf lány lehet.
Hármat, határozottan koppant az ajtó fáján kesztyűs kezével, mielőtt megszólalna.*
- Cha'yss vagyok. *Mutatkozik be, nehogy odabent azt hihessék, hogy valaki olyan érkezett, akit nem várnak.
Ha ajtót nyitnak neki, remélhetően Aenae az, akkor kedvesen, sőt, szerelmesen rámosolyog.*
- A városőrség megjött, *Kezd bele halkan. Nem szeretné, ha az elf lány hallaná szavait.* elvisszük a törpét a kapitányhoz. *Közelebb lép, nagyon bizalmasan csak neki szánja szavait.*
- Beszéltem vele, el van keseredve. Ideadta nekem az összes aranyát, nem érdekli. Itt van ezer arany, ez több is mint, amit ellophattak a lánytól. *Mondja majd átadja Aenaenek az elf lány által (Relael Ellerin lae'Natar) kimondott 1000 aranyat.*
- Kiegészítettem ennyire, remélem, ahogy odalent mondta, ezzel elintézettnek tekinti a dolgot. A törpét elviszik a városőrök, megkapja a büntetését és még az aranyat is visszakapta. A törvény győzött. *Magyarázza halkan.*
- Velük megyek, érdekel ennek a szerencsétlennek a sorsa. Szerintem nem rossz törpe ő, de a nélkülözés... *Elharapja a mondatot.*
//Visszatérés - Kagaenae szobája előtt//
//Relael, Kagaenae//
*A folyosóra visszatérve, immáron teljes díszben, fegyverrel, kalappal a fején húzza fel kezeire a fekete szarvasbőr kesztyűket és zárja be a Kalmárlak ajtaját.
Megindul a folyosón, de nem Grimoryan szobája felé, hanem a fogadótérbe vezető lépcső utáni első szoba ajtajához megy, ahol Aenae és a zavart elf lány lehet.
Hármat, határozottan koppant az ajtó fáján kesztyűs kezével, mielőtt megszólalna.*
- Cha'yss vagyok. *Mutatkozik be, nehogy odabent azt hihessék, hogy valaki olyan érkezett, akit nem várnak.
Ha ajtót nyitnak neki, remélhetően Aenae az, akkor kedvesen, sőt, szerelmesen rámosolyog.*
- A városőrség megjött, *Kezd bele halkan. Nem szeretné, ha az elf lány hallaná szavait.* elvisszük a törpét a kapitányhoz. *Közelebb lép, nagyon bizalmasan csak neki szánja szavait.*
- Beszéltem vele, el van keseredve. Ideadta nekem az összes aranyát, nem érdekli. Itt van ezer arany, ez több is mint, amit ellophattak a lánytól. *Mondja majd átadja Aenaenek az elf lány által (Relael Ellerin lae'Natar) kimondott 1000 aranyat.
*- Kiegészítettem ennyire, remélem, ahogy odalent mondta, ezzel elintézettnek tekinti a dolgot. A törpét elviszik a városőrök, megkapja a büntetését és még az aranyat is visszakapta. A törvény győzött. *Magyarázza halkan.*
- Velük megyek, érdekel ennek a szerencsétlennek a sorsa. Szerintem nem rossz törpe ő, de a nélkülözés... *Elharapja a mondatot.*
3222. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:42:25
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:42:25
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Városőrség, Grim//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igricnek van humorérzéke, csak ritkán tudja használni. Egyelőre oly sok minden jött össze egy napra, hogy kezdi soknak érezni. Kagaenae megjelenése és az üzletkötésük kellemes volt. Ralmeron vendégsége megnyitott számára pár lehetőséget. Ám a törpe és a körülötte kialakuló kalamajka megnehezítette már a dolgát. Persze ebből is igyekszik előnyt kovácsolni, így viszont tennie kell pár szívességet majd, Jobb szereti, ha neki tartoznak és nem ő tartozik másnak.
És ezzel el is érkezett Grimoryan dolgához.
A törpe kimászik az ágy alól és roppant üdítő módon csendben végighallgatja a monológot a bárótól.*
- Helyes. *Biccent kurtán, amikor Grim jelzi, nem tudja, miféle tolvajlásról volt szó. Remek.*
- Rendben. *Konstatálja, hogy a törpe megértette az elhangzottakat és remélhetően tartani is fogja magát a megbeszéltekhez.
Kifelé tartva az ajtóban mégis megállítja a törpe érthető kérdése. A báró megáll az ajtóban, szétnéz, hogy más ne lehessen fül- vagy szemtanúja paktumuknak.*
- Egy szó, barátom. *Mosolyodik el és villás nyelve egy pillanatra kibukkan ajkai közül.*
- Lojalitás.
*Ha Grimoryannak bármi kérdése van még, akkor természetesen hosszabban is kifejti, de majd egy másik alkalommal.*
- Kérlek, várj még egy pillanatot itt, azonnal visszatérek. *Mondja a törpének és ha még van válasz, meghallgatja, de aztán kilép a folyosóra és becsukja az ajtót. Nem kell, hogy bárki lássa Grimet a vendégek közül.
Majd a folyosó végében lévő ajtó felé indul, ahol saját lakrésze és a kereskedőház tárgyalóhelyisége van.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.23 18:19:32
//Városőrség, Grim//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Az igricnek van humorérzéke, csak ritkán tudja használni. Egyelőre oly sok minden jött össze egy napra, hogy kezdi soknak érezni. Kagaenae megjelenése és az üzletkötésük kellemes volt. Ralmeron vendégsége megnyitott számára pár lehetőséget. Ám a törpe és a körülötte kialakuló kalamajka megnehezítette már a dolgát. Persze ebből is igyekszik előnyt kovácsolni, így viszont tennie kell pár szívességet majd, Jobb szereti, ha neki tartoznak és nem ő tartozik másnak.
És ezzel el is érkezett Grimoryan dolgához.
A törpe kimászik az ágy alól és roppant üdítő módon csendben végighallgatja a monológot a bárótól.*
- Helyes. *Biccent kurtán, amikor Grim jelzi, nem tudja, miféle tolvajlásról volt szó. Remek.*
- Rendben. *Konstatálja, hogy a törpe megértette az elhangzottakat és remélhetően tartani is fogja magát a megbeszéltekhez.
Kifelé tartva az ajtóban mégis megállítja a törpe érthető kérdése. A báró megáll az ajtóban, szétnéz, hogy más ne lehessen fül- vagy szemtanúja paktumuknak.*
- Egy szó, barátom. *Mosolyodik el és villás nyelve egy pillanatra kibukkan ajkai közül.*
- Lojalitás.
*Ha Grimoryannak bármi kérdése van még, akkor természetesen hosszabban is kifejti, de majd egy másik alkalommal.*
- Kérlek, várj még egy pillanatot itt, azonnal visszatérek. *Mondja a törpének és ha még van válasz, meghallgatja, de aztán kilép a folyosóra és becsukja az ajtót. Nem kell, hogy bárki lássa Grimet a vendégek közül.
Majd a folyosó végében lévő ajtó felé indul, ahol saját lakrésze és a kereskedőház tárgyalóhelyisége van.*
A hozzászólás írója (Cha'yss Cano Caldorcor) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.23 18:19:32
3221. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:38:08
Üzenet elküldve: 2019-09-23 17:38:08
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 110
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Megfontolt
//Mikarr, Essia//
*Már az idejét se tudja mióta vár már a lányra, aki elszaladt, hogy a kérését teljesítse és beszerezze a kívánt dolgot. Nem igazán hatotta meg az időközben rögtönzött közjáték, persze nyilván a törpe volt a bűnös, mert azaz ártatlan teremtés bizonyára nem hazudna ilyesmiben. Főleg amilyen zaklatottsággal beszélt a történetekről. Egyetért a kialakult állásponttal, mi szerint jobb ha a rendfenntartó szervre bízzák a vita további eldöntését. Mikor pedig már szabad a terep, odasétál a pulthoz és Mikarrhoz intézi szavait.*
-Ne-ne-ne haragudjon! A hölgy, aki kisietett, a kérésem mi-mi-miatt. *Utal Isanntéra, kezével az ajtó felé mutogatva.*
-Fe-felmegyek a szo-szobámba, majd kifelé átveszem, csa-csak legyen kéznél. *Biccent a férfi felé köszönetképpen, majd visszaindul az immár nem kis ideje várakozó hölgyemény szobájához, hogy bekopogtasson. ~Biztos veszettül mérges rám, talán lőttek is a dolognak. Ilyen az én szerencsém! ~ Ha az ajtó nyílik, a legelbűvölőbb mosolyát veszi elő.*
-Gyö-gyö-gyönyörűségem. Ne-nem akartalak így megvá-várakoztatni, de feltartottak. *Kezd neki a magyarázkodásnak, mert a női szívet nehéz kiengesztelni, sőt lehetetlen, de folyton törekedni kell rá, ezt már megtanulta. ~Lássa, hogy a szándék megvan, még a csillagokat is lehazudnám az égről, hogy beengedjen. Meglehet, kelleni is fog. ~*
*Már az idejét se tudja mióta vár már a lányra, aki elszaladt, hogy a kérését teljesítse és beszerezze a kívánt dolgot. Nem igazán hatotta meg az időközben rögtönzött közjáték, persze nyilván a törpe volt a bűnös, mert azaz ártatlan teremtés bizonyára nem hazudna ilyesmiben. Főleg amilyen zaklatottsággal beszélt a történetekről. Egyetért a kialakult állásponttal, mi szerint jobb ha a rendfenntartó szervre bízzák a vita további eldöntését. Mikor pedig már szabad a terep, odasétál a pulthoz és Mikarrhoz intézi szavait.*
-Ne-ne-ne haragudjon! A hölgy, aki kisietett, a kérésem mi-mi-miatt. *Utal Isanntéra, kezével az ajtó felé mutogatva.*
-Fe-felmegyek a szo-szobámba, majd kifelé átveszem, csa-csak legyen kéznél. *Biccent a férfi felé köszönetképpen, majd visszaindul az immár nem kis ideje várakozó hölgyemény szobájához, hogy bekopogtasson. ~Biztos veszettül mérges rám, talán lőttek is a dolognak. Ilyen az én szerencsém! ~ Ha az ajtó nyílik, a legelbűvölőbb mosolyát veszi elő.*
-Gyö-gyö-gyönyörűségem. Ne-nem akartalak így megvá-várakoztatni, de feltartottak. *Kezd neki a magyarázkodásnak, mert a női szívet nehéz kiengesztelni, sőt lehetetlen, de folyton törekedni kell rá, ezt már megtanulta. ~Lássa, hogy a szándék megvan, még a csillagokat is lehazudnám az égről, hogy beengedjen. Meglehet, kelleni is fog. ~*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409