Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 163 (3241. - 3260. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3260. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 12:26:46
Üzenet elküldve: 2019-09-30 12:26:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
*A szemét forgatja és a fejét rázza, mikor becsukja az ajtót Latamie mögött. Nem tud igazán mit mondani erre, nem is igazán érti a történteket, de egy sóhajjal el is engedi a dolgot. Majd később megbeszéli Cha'ysszal. Most inkább Rellel törődik. Megigazítja a takarót a nőn, nagyon ügyelve arra, hogy sehol se juthasson be a hűvös a testéhez, bár az előbb már gondoskodott erről, de úgy érzi, hogy nem végzett elég alapos munkát. A bűntudat munkál benne, ha már a saját gyermekéről nem gondoskodik - bár meglátása szerint a lehető legtöbbet megtette érte -, akkor legalább ennek az elesett nőnek valami kis segítséget nyújtson.*
- Ez a Latamie nem teljesen normális. Minden pillanatban azt várom tőle, hogy elborul az agya, kést ránt és felkoncol.
*Mondja halkan az alvó Relnek, miközben gyengéden simogatja a nő homlokát.*
- Nem is értem, hogy minek jött ide. Jó értem, a nyakamba akarta varrni a kislányt, de miért pont az enyémbe?
*Rel mellett ül az ágy másik oldalán, hátát az ágy fejének veti, kissé morózus ettől a Latamie-ügytől. Meg álmos is. Jöhetne már Cha'yss, beszélnie kell vele erről. Meg amúgy is jó lenne ha jönne. Csak mert csak...*
*A szemét forgatja és a fejét rázza, mikor becsukja az ajtót Latamie mögött. Nem tud igazán mit mondani erre, nem is igazán érti a történteket, de egy sóhajjal el is engedi a dolgot. Majd később megbeszéli Cha'ysszal. Most inkább Rellel törődik. Megigazítja a takarót a nőn, nagyon ügyelve arra, hogy sehol se juthasson be a hűvös a testéhez, bár az előbb már gondoskodott erről, de úgy érzi, hogy nem végzett elég alapos munkát. A bűntudat munkál benne, ha már a saját gyermekéről nem gondoskodik - bár meglátása szerint a lehető legtöbbet megtette érte -, akkor legalább ennek az elesett nőnek valami kis segítséget nyújtson.*
- Ez a Latamie nem teljesen normális. Minden pillanatban azt várom tőle, hogy elborul az agya, kést ránt és felkoncol.
*Mondja halkan az alvó Relnek, miközben gyengéden simogatja a nő homlokát.*
- Nem is értem, hogy minek jött ide. Jó értem, a nyakamba akarta varrni a kislányt, de miért pont az enyémbe?
*Rel mellett ül az ágy másik oldalán, hátát az ágy fejének veti, kissé morózus ettől a Latamie-ügytől. Meg álmos is. Jöhetne már Cha'yss, beszélnie kell vele erről. Meg amúgy is jó lenne ha jönne. Csak mert csak...*
3259. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 10:53:46
Üzenet elküldve: 2019-09-30 10:53:46
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Igen a férfinek nagyon is jól esnek a hűs kezek érintése, de nem azért veszi el az arcálról, amit a lány hisz. A lovag nemesi neveltetése nem játszik közre a dologban. Északon a lovagok nem kapnak kiképzést a hölgyekkel való bánásmódról, vagy éppen a kellően fennhéjázó kokettálásról. Amit az illemről tud azt édesanyja tanította neki, nem a nemesi kör. A kezek azért zavarták Soreylt mert ha az embernek egyetlen lény sem megy a közelébe éveken át, jól esik neki az emberi érintés, és ha ez nem lenne elég, érez valamit a lány iránt.*
~Persze, hogy érzel! Felfalnád mint farkas a tyúkot. Fel vagy ajzva mint a számszeríj. Bevennéd mint a Piritiannesi várat. Összekeverte a kulcsokat, és még szobára is hív, sőt reggel mondhatod hogy az egész az ő hibája, nem kellett volna leitatnia. Nézz rá! Ő is...~
*Soreyl dühödten közbevág.*
~Elég! Ha a nemi életemet akarod irányítani nagyon rossz helyzetben vagy. Fogadj szót, és maradj kussban. Egyelőre nem a kard forgatja a lovagot.~
*Mondja fejében ellentmondást nem tűrő hangon. Perchi erre el is csihad, de azért morog az orra alatt valamit a fegyverforgatásról. A lányt megnyugtató mosollyal kijavítja.*
-Ne mond hogy nem volt szándékos. Nagyon jó szándékkal tetted.
*Mondja kijelentésképpen véleményét, persze lehet hogy téved, de rég nem volt ilyen magabiztos. May olyan hatással van rá mint még soha semmi. Mintha erősebb, és férfibb lenne attól hogy itt ül mellette. Aztán telik múlik, repül az idő, beszámol Vadvédről, amíg a lány eszik. Ez egyébként Soreylt nem zavarja. Egyszer csak May szemei kikerekednek egy szóra. Soreyl a legnagyobb tárgyilagos természetességgel válaszol.*
-Persze az Arthenior szélén kezdődő erdő tele van bestiákkal. Irbiszekkel, Gondolatolvasztókkal.
*Nagyjából, mintha annyit mondana: "A fű zöld."*
-De az erőd védelmet nyújtott volna még egy sárkány ellen is.
*Túloz nagyon-nagyot.*
-Nem tudom mi van most ez erőddel, egy sajnálatos eset miatt elhagytam két esztendeje.
*Mondja szomorúan, és látja, hogy nem egy kiváló beszélgetőpartner, ha mindig letargiába esik. Terelni próbálja a témát, és hirtelen mímelt vidámságot színlel.*
-De van egy kardom aki beszél hozzám.
*Ütögeti meg a kardgombot az oldalán. Ezt a lányos zavarában kicsúszó mondatot nem gondolta át, és nem is akarta mondani.*
~Ez a beszéd. Két kupica dögpálinka és engem is bemutatsz? Te! Részeg disznó.~
*Mondja Perchi, akinek igaza van. Csak az alkohol miatt csúszott ki a mondat a száján. Zavartan felnevet mint aki viccelt, és a tématerelés elterelését veszi elő.*
-Szerintem keressük meg a szobákat.
*Azzal feláll, fejében az alkohol csak a gátlásokat oldotta fel egyelőre, a lábizmait még nem, egyenes és katonás a tartása mint mindig.*
-Felkísérhetem kisasszony?
*Mondja, és karját ajánlja Maynek. Ha az belekarol akkor el is indulhatnak a lépcső felé, amivel Spreylnek meggyűlhet a baja, de ha May mellette van egy sereget is le tudna győzni. Néhány lépcsőfok nem fog ki rajta. Könnyedén fent teremhetnek a szobákra nyíló folyosón.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Igen a férfinek nagyon is jól esnek a hűs kezek érintése, de nem azért veszi el az arcálról, amit a lány hisz. A lovag nemesi neveltetése nem játszik közre a dologban. Északon a lovagok nem kapnak kiképzést a hölgyekkel való bánásmódról, vagy éppen a kellően fennhéjázó kokettálásról. Amit az illemről tud azt édesanyja tanította neki, nem a nemesi kör. A kezek azért zavarták Soreylt mert ha az embernek egyetlen lény sem megy a közelébe éveken át, jól esik neki az emberi érintés, és ha ez nem lenne elég, érez valamit a lány iránt.*
~Persze, hogy érzel! Felfalnád mint farkas a tyúkot. Fel vagy ajzva mint a számszeríj. Bevennéd mint a Piritiannesi várat. Összekeverte a kulcsokat, és még szobára is hív, sőt reggel mondhatod hogy az egész az ő hibája, nem kellett volna leitatnia. Nézz rá! Ő is...~
*Soreyl dühödten közbevág.*
~Elég! Ha a nemi életemet akarod irányítani nagyon rossz helyzetben vagy. Fogadj szót, és maradj kussban. Egyelőre nem a kard forgatja a lovagot.~
*Mondja fejében ellentmondást nem tűrő hangon. Perchi erre el is csihad, de azért morog az orra alatt valamit a fegyverforgatásról. A lányt megnyugtató mosollyal kijavítja.*
-Ne mond hogy nem volt szándékos. Nagyon jó szándékkal tetted.
*Mondja kijelentésképpen véleményét, persze lehet hogy téved, de rég nem volt ilyen magabiztos. May olyan hatással van rá mint még soha semmi. Mintha erősebb, és férfibb lenne attól hogy itt ül mellette. Aztán telik múlik, repül az idő, beszámol Vadvédről, amíg a lány eszik. Ez egyébként Soreylt nem zavarja. Egyszer csak May szemei kikerekednek egy szóra. Soreyl a legnagyobb tárgyilagos természetességgel válaszol.*
-Persze az Arthenior szélén kezdődő erdő tele van bestiákkal. Irbiszekkel, Gondolatolvasztókkal.
*Nagyjából, mintha annyit mondana: "A fű zöld."*
-De az erőd védelmet nyújtott volna még egy sárkány ellen is.
*Túloz nagyon-nagyot.*
-Nem tudom mi van most ez erőddel, egy sajnálatos eset miatt elhagytam két esztendeje.
*Mondja szomorúan, és látja, hogy nem egy kiváló beszélgetőpartner, ha mindig letargiába esik. Terelni próbálja a témát, és hirtelen mímelt vidámságot színlel.*
-De van egy kardom aki beszél hozzám.
*Ütögeti meg a kardgombot az oldalán. Ezt a lányos zavarában kicsúszó mondatot nem gondolta át, és nem is akarta mondani.*
~Ez a beszéd. Két kupica dögpálinka és engem is bemutatsz? Te! Részeg disznó.~
*Mondja Perchi, akinek igaza van. Csak az alkohol miatt csúszott ki a mondat a száján. Zavartan felnevet mint aki viccelt, és a tématerelés elterelését veszi elő.*
-Szerintem keressük meg a szobákat.
*Azzal feláll, fejében az alkohol csak a gátlásokat oldotta fel egyelőre, a lábizmait még nem, egyenes és katonás a tartása mint mindig.*
-Felkísérhetem kisasszony?
*Mondja, és karját ajánlja Maynek. Ha az belekarol akkor el is indulhatnak a lépcső felé, amivel Spreylnek meggyűlhet a baja, de ha May mellette van egy sereget is le tudna győzni. Néhány lépcsőfok nem fog ki rajta. Könnyedén fent teremhetnek a szobákra nyíló folyosón.*
3258. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-30 10:18:39
Üzenet elküldve: 2019-09-30 10:18:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Halványan megrándul az arca - már mosolyra -, hogy a férfi magához húzza. Bár nem akarta felébreszteni, de mégis sikerült. Jó, ha nagyon őszinte akar lenni magával, akkor bizony de, fel akarta ébreszteni. Mert nagyon is jóleső érzés hozzábújni, egyik karja kettejük közé préselődik, így ujjai szétterülnek Cha'yss mellkasán, másik keze a férfi csípőtájékán babrál, az oldalán. Feje Cha'yss álla alatt, így orra hegye szintén hozzáér a férfi mellkasához.*
- Rosszat álmodtam.
*Suttogja, közben még helyezkedik kicsit, aztán nem mozdul, viszont hamar megnyugszik, légzése egyenletessé válik, így már nem zihál és teste remegése is megszűnik. Egy pillanat alatt kimelegszik, noha lábfejei, amiket orvul hozzá is nyom Cha'yss lábszáraihoz, hidegek.*
- Azt mondtad, hogy vannak mindenféle kapcsolataid.
*Kezd bele halkan a fecsegésbe.*
- És izé, szükségem lenne egyőőőizééé...
*Majdnem kimondja azt a bűnös és gonosz dolgot, amire az imént gondolt és ami úgy felzaklatta.*
- Egy ékszerészre.
*Végül mégsem teszi, de azért egyértelmű a megakadó beszédből, hogy eredetileg nem pont erre gondolt. Pocsék módon hazudik, bár van igazság a szavaiban és ezen aprócska igazságot meglovagolva folytatja is.*
- Szóval találtam egy csillagszilánkot pár hónapja és nagyon szép, gondoltam, hogy szép medál lenne belőle.
*Nirsszel meg majd megbeszéli a dolgot és ha nem jutnak egyezségre, akkor még mindig fordulhat Cha'ysshoz és az ilyen kapcsolataihoz.*
- És ha van papírod...
*Kicsit megmozdítja a fejét, mintha csak megrázná, hogy hogy lehet ilyen hülye, egy kereskedőházról van szó, nyilván van papírja.*
- Szóval ha adsz papírt, akkor leírom szépen, hogy milyen üzletet kötöttünk, hogy végre hivatalosan is tied legyen a hely.
*Halványan megrándul az arca - már mosolyra -, hogy a férfi magához húzza. Bár nem akarta felébreszteni, de mégis sikerült. Jó, ha nagyon őszinte akar lenni magával, akkor bizony de, fel akarta ébreszteni. Mert nagyon is jóleső érzés hozzábújni, egyik karja kettejük közé préselődik, így ujjai szétterülnek Cha'yss mellkasán, másik keze a férfi csípőtájékán babrál, az oldalán. Feje Cha'yss álla alatt, így orra hegye szintén hozzáér a férfi mellkasához.*
- Rosszat álmodtam.
*Suttogja, közben még helyezkedik kicsit, aztán nem mozdul, viszont hamar megnyugszik, légzése egyenletessé válik, így már nem zihál és teste remegése is megszűnik. Egy pillanat alatt kimelegszik, noha lábfejei, amiket orvul hozzá is nyom Cha'yss lábszáraihoz, hidegek.*
- Azt mondtad, hogy vannak mindenféle kapcsolataid.
*Kezd bele halkan a fecsegésbe.*
- És izé, szükségem lenne egyőőőizééé...
*Majdnem kimondja azt a bűnös és gonosz dolgot, amire az imént gondolt és ami úgy felzaklatta.*
- Egy ékszerészre.
*Végül mégsem teszi, de azért egyértelmű a megakadó beszédből, hogy eredetileg nem pont erre gondolt. Pocsék módon hazudik, bár van igazság a szavaiban és ezen aprócska igazságot meglovagolva folytatja is.*
- Szóval találtam egy csillagszilánkot pár hónapja és nagyon szép, gondoltam, hogy szép medál lenne belőle.
*Nirsszel meg majd megbeszéli a dolgot és ha nem jutnak egyezségre, akkor még mindig fordulhat Cha'ysshoz és az ilyen kapcsolataihoz.*
- És ha van papírod...
*Kicsit megmozdítja a fejét, mintha csak megrázná, hogy hogy lehet ilyen hülye, egy kereskedőházról van szó, nyilván van papírja.*
- Szóval ha adsz papírt, akkor leírom szépen, hogy milyen üzletet kötöttünk, hogy végre hivatalosan is tied legyen a hely.
3257. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-29 23:02:24
Üzenet elküldve: 2019-09-29 23:02:24
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
*Bármennyire is kedveli a kiszámítható dolgokat, amelyekért mindent meg is tesz, vannak dolgok, amelyeket nem tud tökéletesen, kedve szerint befolyásolni. Ilyen a szerencse, hisz a szerencse léha szajha, olyankor pártol el az embertől, amikor szüksége volna rá, máskor pedig mellé pártol, amikor nem is számít rá senki. Ilyenek azok az emberek és más fajúak, akikkel dolga akad, miközben halad egy csak saját maga számára tiszta cél felé. Az ilyen partnerek olykor cserben hagyhatják, különös elvektől vezérelve nehezítik az útját, irigységből keresztbe tennének neki vagy éppen szimpátiát mutatnak felé. Barátokból ellenségek lesznek, vagy ellenségből szövetségesek egy harmadik fél ellen. Van ám még egy dolog, amelyet nem tud befolyásolni, mégpedig önnön maga. Amikor Artheniorba érkezett, szinte üres volt az erszénye. Csak egy wegtoreni nemesi cím és az ambíciói voltak. Tervek, amelyek akkor még csak holmi álomnak tűntek egykoron. Felkészült rá, hogy majd alkalmazkodnia kell, alkalmazkodnia a folyton változó körülményekhez, emberekhez és a megszűnő vagy felálló nehézségekhez.
Emellett pedig egy újabb buktatót talált önmagában, amellyel, bármennyire is szeretne, nem tud mit kezdeni. Megismerte azt a lányt, akivel most megosztotta baldachinos ágyát. Aki először csak egy jó befektetésnek tűnt, egy nemes kis fruska a barbárok között, megfelelő családi kapcsolatokkal. Először élvezte benne, hogy úgy manipulálja, ahogy akarja, hogy képes volt az ujjai köré csavarni a modorával és a küllemével. Így is kellett volna ennek maradnia, de azt vette észre, hogy kezdi megkedvelni a sárga szemű lányt, aki akár a testvére is lehetett volna.
Amikor összebújtak először abban a lószagú istállóban, örült neki, hogy nem testvérek. Azt gondolta, egyszeri alkalom volt, amikor kedvét lelte a lányban, de rá kellett döbbennie, hogy olykor felé kalandoznak a gondolatai és mintha kívánta volna a találkozást vele. Ahogy egyre többet találkoztak és történtek az események, már nem is ágált a gondolatai ellen, s bár még mindig elsősorban üzleti befektetésként tekintett rá, lassan rájött, hogy tényleg kedveli. Nem hitte volna, hogy képes még hasonló érzésekre, ám ez a törékeny, de belül erős lány megváltoztatta. És ezzel a terveit is.
Alkalmazkodni, mindig alkalmazkodni.
Tisztában van vele, hogy könnyedén megégetheti magát vele, hogy a mélybe ránthatja őt minden tervével és elért eredményeivel együtt, de mégis kívánja őt. Már nem csak azokat a lopott perceket, amelyeket egy ágyban együtt tölthetnek, de azon kívül is. Sokszor elképzelte már, ahogy ketten megjelennek tökéletes ruhákban, mint fekete és fehér, mint király és királynő. Veszélyes gondolatok ezek, de miért ne? Hisz megfelelő tervezéssel bármit elérhetnek és ha ő elfogadja párjának, bármit képesek lesznek elérni. Bármit.
Az ő álma nyugodt. Mindig nyugodtan alszik, ez így volt korábban is és nem változott azóta sem, hogy Artheniorba tette át a székhelyét. Bár sokan elítélnék azokat az eszközöket, amelyeket használ, de nincsenek tőle rossz érzései vagy lelkiismeret furdalása. Ez számára ösztönös. Ezért a topázszemű úrnőért sok mindenre képes volna, sötét, visszavonhatatlan tettekre, hogy királynővé emelje őt, s ott állhasson az oldalán.
Amellett, hogy jól alszik, a wegtoreni kuplerájban megszokta, hogy csak felszínesen alszik, s bár egy kis mocorgásra nem ébred fel, de a hozzábújó, forrónak tűnő test felébreszti. Ki sem nyitja a szemeit, csak jóleső érzéssel tölti el a hozzásimuló lány testének melege.*
- Nem tudsz aludni? *Kérdi halkan, kedves hangon és magához húzza Aenaet, hogy tökéletes helyet találhasson a karjai közt.*
- Minden rendben. *Nem nehéz észrevenni, hogy a lány mintha ideges volna, a néma csendes szobában hallani ziháló lélegzetét vagy érezni testének remegését.
Sajnos nem tud elvonatkoztatni a lábai közé férkőző combtól, megmozdul benne valami, de Aenae viselkedése egyelőre visszafogja még a hús ösztöneit. Már csak ebből is tudja, hogy több számára a lány, mint okos és veszélyes befektetés, amelytől megfelelő előnyt és hozamot vár.*
*Bármennyire is kedveli a kiszámítható dolgokat, amelyekért mindent meg is tesz, vannak dolgok, amelyeket nem tud tökéletesen, kedve szerint befolyásolni. Ilyen a szerencse, hisz a szerencse léha szajha, olyankor pártol el az embertől, amikor szüksége volna rá, máskor pedig mellé pártol, amikor nem is számít rá senki. Ilyenek azok az emberek és más fajúak, akikkel dolga akad, miközben halad egy csak saját maga számára tiszta cél felé. Az ilyen partnerek olykor cserben hagyhatják, különös elvektől vezérelve nehezítik az útját, irigységből keresztbe tennének neki vagy éppen szimpátiát mutatnak felé. Barátokból ellenségek lesznek, vagy ellenségből szövetségesek egy harmadik fél ellen. Van ám még egy dolog, amelyet nem tud befolyásolni, mégpedig önnön maga. Amikor Artheniorba érkezett, szinte üres volt az erszénye. Csak egy wegtoreni nemesi cím és az ambíciói voltak. Tervek, amelyek akkor még csak holmi álomnak tűntek egykoron. Felkészült rá, hogy majd alkalmazkodnia kell, alkalmazkodnia a folyton változó körülményekhez, emberekhez és a megszűnő vagy felálló nehézségekhez.
Emellett pedig egy újabb buktatót talált önmagában, amellyel, bármennyire is szeretne, nem tud mit kezdeni. Megismerte azt a lányt, akivel most megosztotta baldachinos ágyát. Aki először csak egy jó befektetésnek tűnt, egy nemes kis fruska a barbárok között, megfelelő családi kapcsolatokkal. Először élvezte benne, hogy úgy manipulálja, ahogy akarja, hogy képes volt az ujjai köré csavarni a modorával és a küllemével. Így is kellett volna ennek maradnia, de azt vette észre, hogy kezdi megkedvelni a sárga szemű lányt, aki akár a testvére is lehetett volna.
Amikor összebújtak először abban a lószagú istállóban, örült neki, hogy nem testvérek. Azt gondolta, egyszeri alkalom volt, amikor kedvét lelte a lányban, de rá kellett döbbennie, hogy olykor felé kalandoznak a gondolatai és mintha kívánta volna a találkozást vele. Ahogy egyre többet találkoztak és történtek az események, már nem is ágált a gondolatai ellen, s bár még mindig elsősorban üzleti befektetésként tekintett rá, lassan rájött, hogy tényleg kedveli. Nem hitte volna, hogy képes még hasonló érzésekre, ám ez a törékeny, de belül erős lány megváltoztatta. És ezzel a terveit is.
Alkalmazkodni, mindig alkalmazkodni.
Tisztában van vele, hogy könnyedén megégetheti magát vele, hogy a mélybe ránthatja őt minden tervével és elért eredményeivel együtt, de mégis kívánja őt. Már nem csak azokat a lopott perceket, amelyeket egy ágyban együtt tölthetnek, de azon kívül is. Sokszor elképzelte már, ahogy ketten megjelennek tökéletes ruhákban, mint fekete és fehér, mint király és királynő. Veszélyes gondolatok ezek, de miért ne? Hisz megfelelő tervezéssel bármit elérhetnek és ha ő elfogadja párjának, bármit képesek lesznek elérni. Bármit.
Az ő álma nyugodt. Mindig nyugodtan alszik, ez így volt korábban is és nem változott azóta sem, hogy Artheniorba tette át a székhelyét. Bár sokan elítélnék azokat az eszközöket, amelyeket használ, de nincsenek tőle rossz érzései vagy lelkiismeret furdalása. Ez számára ösztönös. Ezért a topázszemű úrnőért sok mindenre képes volna, sötét, visszavonhatatlan tettekre, hogy királynővé emelje őt, s ott állhasson az oldalán.
Amellett, hogy jól alszik, a wegtoreni kuplerájban megszokta, hogy csak felszínesen alszik, s bár egy kis mocorgásra nem ébred fel, de a hozzábújó, forrónak tűnő test felébreszti. Ki sem nyitja a szemeit, csak jóleső érzéssel tölti el a hozzásimuló lány testének melege.*
- Nem tudsz aludni? *Kérdi halkan, kedves hangon és magához húzza Aenaet, hogy tökéletes helyet találhasson a karjai közt.*
- Minden rendben. *Nem nehéz észrevenni, hogy a lány mintha ideges volna, a néma csendes szobában hallani ziháló lélegzetét vagy érezni testének remegését.
Sajnos nem tud elvonatkoztatni a lábai közé férkőző combtól, megmozdul benne valami, de Aenae viselkedése egyelőre visszafogja még a hús ösztöneit. Már csak ebből is tudja, hogy több számára a lány, mint okos és veszélyes befektetés, amelytől megfelelő előnyt és hozamot vár.*
3256. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:29:51
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:29:51
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Kicsit Mik és Baarcas. //
*Úgy látszik sikerült zavarba hoznia a pultost.
Elégedett az eredménnyel, mivel azt jelenti, hogy szemrevalónak tartják.*
– Nagyon köszönöm! Akkor majd később beugrok, majd a rendelésemért. * A leves jól hangzik az elmondottak alapján. Kíváncsian várja, hogy milyen lesz. Hála az égnek várnia se kell rá nagyon sokat. És még egy pohár bort is kap ajándékba.*
– Ó! Köszönöm!* Még figyeli, ahogyan távozik a fiú a másik asztalhoz. A kövér jómódú úgy látszik, hogy érdeklődik utána, mert felé hadonászik a kezével. Na meg az már feltűnt Zrinának, hogy őt nézi egy ideje. Ha amaz befejezte a rendelését, akkor int neki, hogy jöjjön oda hozzá, ha akar.*
*Úgy látszik sikerült zavarba hoznia a pultost.
Elégedett az eredménnyel, mivel azt jelenti, hogy szemrevalónak tartják.*
– Nagyon köszönöm! Akkor majd később beugrok, majd a rendelésemért. * A leves jól hangzik az elmondottak alapján. Kíváncsian várja, hogy milyen lesz. Hála az égnek várnia se kell rá nagyon sokat. És még egy pohár bort is kap ajándékba.*
– Ó! Köszönöm!* Még figyeli, ahogyan távozik a fiú a másik asztalhoz. A kövér jómódú úgy látszik, hogy érdeklődik utána, mert felé hadonászik a kezével. Na meg az már feltűnt Zrinának, hogy őt nézi egy ideje. Ha amaz befejezte a rendelését, akkor int neki, hogy jöjjön oda hozzá, ha akar.*
3255. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:04:47
Üzenet elküldve: 2019-09-29 22:04:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, érintőlegesen Zrinanda//
*Elégedetlenségét most nem is kell színlelnie. Szemgödreiből ingerülten tekint Mikre a két írisze, amiért el kell vonnia a figyelmét az egzotikus látványról.*
- Ez a kiszolgálás...
*Hurkás jobbját leveszi az asztalon heverő étlapról.*
- Ki Ő és mit eszik?
*Diszkréciót mellőzve, jól láthatóan mutat Zrinandára. Inkább a nő nevére kíváncsi mintsem a levesére. Hagy egy kis szünetet, amíg válaszolnak.*
- Oszt abban mi van?
*Valószínűleg minden le van írva az asztalon heverő menüben, de a kiszolgáló tudására kíváncsi. Ha kapott valami válasznak szánt mondatot, akkor segítségül hívja az étlapot. Benyálazza az ujja végét lapozásra készre.*
- Na szóval... Azt írja sült hal. Ez milyen hal? Hol fogták? Milyen vízzel mosták? Mivel fűszerezik?
*Ínyenc lévén automatikusan jönnek a kérdések. Ölében pihenteti a papírokat, amíg kap a kérdésekre egy feleletet.*
- Vadkan pecsenye pikáns szósszal. A vadkan mennyire friss? Fiatal a húsa? Milyen köret van mellé? A pikáns ízt mivel érik el?
*Emeli fel az olvasás idejére az ölében nyugvó puskát, majd az előbbi procedúrát ismét elvégzi.*
- Taknyos törpe trükkje. Van bátorságuk zsákba macskát árulni egy fogadóban.
*Ennek már a gondolatát is elveti. Egyből nézi a következőt.*
- Jám bor. Van fehér és vörös is? Esetleg rózsás? Tiszta borok vagy házasított? Milyen évjáratúak? Milyen hordóban érlelték?
*Ül a válasz megérkeztéig. Nem is igen figyel már Mik mondandójára, inkább az óriás lány szépségében gyönyörködik.*
- Legyen egy sűrű barna, egy vaddisznó pecsenye és három száraz vörösbor.
*Visszateszi az étlapot az asztalra és öklére támasztja tohonya fejét. Leadta a rendelést, immáron személyzetre nincs szükség, ezért el hessegetve kiadja az útját a pincér útját a pulthoz, hogy visszatérhessen előző elfoglaltságához.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.03 20:25:48, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
*Elégedetlenségét most nem is kell színlelnie. Szemgödreiből ingerülten tekint Mikre a két írisze, amiért el kell vonnia a figyelmét az egzotikus látványról.*
- Ez a kiszolgálás...
*Hurkás jobbját leveszi az asztalon heverő étlapról.*
- Ki Ő és mit eszik?
*Diszkréciót mellőzve, jól láthatóan mutat Zrinandára. Inkább a nő nevére kíváncsi mintsem a levesére. Hagy egy kis szünetet, amíg válaszolnak.*
- Oszt abban mi van?
*Valószínűleg minden le van írva az asztalon heverő menüben, de a kiszolgáló tudására kíváncsi. Ha kapott valami válasznak szánt mondatot, akkor segítségül hívja az étlapot. Benyálazza az ujja végét lapozásra készre.*
- Na szóval... Azt írja sült hal. Ez milyen hal? Hol fogták? Milyen vízzel mosták? Mivel fűszerezik?
*Ínyenc lévén automatikusan jönnek a kérdések. Ölében pihenteti a papírokat, amíg kap a kérdésekre egy feleletet.*
- Vadkan pecsenye pikáns szósszal. A vadkan mennyire friss? Fiatal a húsa? Milyen köret van mellé? A pikáns ízt mivel érik el?
*Emeli fel az olvasás idejére az ölében nyugvó puskát, majd az előbbi procedúrát ismét elvégzi.*
- Taknyos törpe trükkje. Van bátorságuk zsákba macskát árulni egy fogadóban.
*Ennek már a gondolatát is elveti. Egyből nézi a következőt.*
- Jám bor. Van fehér és vörös is? Esetleg rózsás? Tiszta borok vagy házasított? Milyen évjáratúak? Milyen hordóban érlelték?
*Ül a válasz megérkeztéig. Nem is igen figyel már Mik mondandójára, inkább az óriás lány szépségében gyönyörködik.*
- Legyen egy sűrű barna, egy vaddisznó pecsenye és három száraz vörösbor.
*Visszateszi az étlapot az asztalra és öklére támasztja tohonya fejét. Leadta a rendelést, immáron személyzetre nincs szükség, ezért el hessegetve kiadja az útját a pincér útját a pulthoz, hogy visszatérhessen előző elfoglaltságához.*
A hozzászólást Anomália (Adminisztrátor) módosította, ekkor: 2019.10.03 20:25:48, a következő indokkal:
Világidegen kifejezés.
3254. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-29 14:47:38
Üzenet elküldve: 2019-09-29 14:47:38
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Zrinanda, Aestrel, Baarcas//
*Sajnos az óriás lánynak feltűnik a zavara és az, ahogy elterelődik a figyelme egy pillanatra. Ami pedig rosszabb, hogy szóvá is teszi, amitől Mik újra zavarba jön.*
- Nem, dehogy. Dehogy, kisasszony. *Talán még el is pirul kissé, de aztán gyorsan rendezné a vonásait, ám Zrinanda nagyobb belátást enged az említett idomokra, amelyek, óriás révén valóban szemrevalóak és nagyok. Egy pillanatra átfut Mik agyán, milyen volna beléjük feledkezni, ám rájön, hogy most munkában van.*
- Biztosan, remekül áll majd. *Jegyzi meg mosolyogva, amikor sikerült elszakítania pillantását a halmokról.*
- Ez egy sűrű, finom leves. Nagyon laktató. *Mondja magyarázatként a sűrű barnára.*
- Azonnal viszem, kisasszony. *Mosolyog a lányra. Kedves vendég és még humora is van.
A konyhán leadja Nyikhajnak a rendelést és készít még egy pohár bort is az óriás lánynak mellé, grátiszba.
Közben megérkezik Aestrel fentről és megáll a lépcsőnél.*
- Szia, tücsök! *Köszön neki a pultból.*
- Gyere, segíts nekem. *Mondja mosolyogva.*
- Jól vagy, kicsi? *Kérdi, ahogy felkészíti a tálcára a konyháról megérkező levest és a bort.*
- Kiviszem annak a csinos lánynak, *Int az óriás felé.* aztán jövök.
*Máris indul, szervírozza Zrinandának a levest és az ajándék bort.*
- Jó étvágyat és fogadja a ház ajándékaként ezt a pohár bort. *Mosolyog, de véletlen újra a lány melleire siklik a tekintete, ezért gyorsan fordul és indul a másik asztal felé, ahol a kövér férfi foglalt helyet.*
- Bocsánat. *Rebegi még vissza az óriásnak.*
- Üdvözlöm a Kósza Pintyben, uram. Mik vagyok. Mit hozhatok önnek? *Kérdi a termetes egyént barátságos mosollyal. Igyekszik nem Zrinanda asztala felé pillantani, mert biztosan zavarba jönne újra.*
*Sajnos az óriás lánynak feltűnik a zavara és az, ahogy elterelődik a figyelme egy pillanatra. Ami pedig rosszabb, hogy szóvá is teszi, amitől Mik újra zavarba jön.*
- Nem, dehogy. Dehogy, kisasszony. *Talán még el is pirul kissé, de aztán gyorsan rendezné a vonásait, ám Zrinanda nagyobb belátást enged az említett idomokra, amelyek, óriás révén valóban szemrevalóak és nagyok. Egy pillanatra átfut Mik agyán, milyen volna beléjük feledkezni, ám rájön, hogy most munkában van.*
- Biztosan, remekül áll majd. *Jegyzi meg mosolyogva, amikor sikerült elszakítania pillantását a halmokról.*
- Ez egy sűrű, finom leves. Nagyon laktató. *Mondja magyarázatként a sűrű barnára.*
- Azonnal viszem, kisasszony. *Mosolyog a lányra. Kedves vendég és még humora is van.
A konyhán leadja Nyikhajnak a rendelést és készít még egy pohár bort is az óriás lánynak mellé, grátiszba.
Közben megérkezik Aestrel fentről és megáll a lépcsőnél.*
- Szia, tücsök! *Köszön neki a pultból.*
- Gyere, segíts nekem. *Mondja mosolyogva.*
- Jól vagy, kicsi? *Kérdi, ahogy felkészíti a tálcára a konyháról megérkező levest és a bort.*
- Kiviszem annak a csinos lánynak, *Int az óriás felé.* aztán jövök.
*Máris indul, szervírozza Zrinandának a levest és az ajándék bort.*
- Jó étvágyat és fogadja a ház ajándékaként ezt a pohár bort. *Mosolyog, de véletlen újra a lány melleire siklik a tekintete, ezért gyorsan fordul és indul a másik asztal felé, ahol a kövér férfi foglalt helyet.*
- Bocsánat. *Rebegi még vissza az óriásnak.*
- Üdvözlöm a Kósza Pintyben, uram. Mik vagyok. Mit hozhatok önnek? *Kérdi a termetes egyént barátságos mosollyal. Igyekszik nem Zrinanda asztala felé pillantani, mert biztosan zavarba jönne újra.*
3253. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-29 11:34:35
Üzenet elküldve: 2019-09-29 11:34:35
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Látja, hogy a keze hűs érintése nyomán félbeszakad a mozdulat, amire a férfi indult és néhány végtelennek tűnő pillanatig bele is simul a kezébe, élvezve a helyzetet. Ez megnyugvással tölti el, szeret örömet okozni, ha csupán csak egy ilyen figyelmes gesztussal is. Magából kiindulva tudja, néha egy ölelés, esetleg egy figyelmes gesztus sokkal többet jelent és mélyebb kötődést alakít ki, mintha pucéran egymásnak esnének és az egész estét egymásba merülve töltenék, szinte egy entitássá összeolvadva. Neki az egy megszokott munkanapnak számítana.
A férfi dadogását hirtelen nem tudja mire vélni, bár bájos mosolyt csal az arcára. ~Milyen aranyos. ~ Majd a keze eltávolításra kerül, ami a korábbiak fényében, zavarosabbá teszi eddig kedvesen fénylő szembogarait.
~Talán zavarja, ha hozzáérek? Hát persze! Egy ilyen nemes lélekhez, nem lehet csak úgy… nyúlkálni. Micsoda tiszteletlen csitrinek gondolhat most. ~ Húzza vissza magához a kezét, néhány nyugtalanul mindenfelé vetett pillantás után.*
-Ne… nem volt szándékos, bocsánat. *De gyorsan érkezik a magyarázat is, mármint talán annak szánja a másik fél. A bók hirtelen változtatja vissza az orcáját, kezeit fel is emeli és közrefogja velük, hiszen immár neki van szüksége a hűsítő érintésekre. ~Miért kellene gondolkodnod? Esküszöm, többet nem várnám el… ~ Néz odaadó szemekkel, bár néhány perc elteltével, azért leesik neki, hogy nemrég tolt le a fényes páncélú lovagja torkán két, talán bikát is leterítő italt. Talán az ütött be. ~Talán.~ Bár gyermeteg szemei előtt még mindig a mesebeli bátor lovag képe díszeleg, de a fejében lassan mossák le a ragyogó festéket és marad csupán egy nemes lelkű, de talpig hús és vér férfi. *
-Köszönöm, jól fog esni. *Jegyzi meg mikor az ételhez nyúl, nagy lelkesen. ~Na, szép, idejön hozzám beszélgetni, erre leitatom. Honnan tudhattam volna, hogy az a vacak ilyen erős lesz? ~
A lovag történetét nem szakítja félbe, de egy-egy sajnálkozó pillantás csak kiszakad.*
-Egy erőd az erdő közepén. Csak volt? *Egészen vadregényes tájat varázsol a nő képzeletébe a férfi elbeszélése, csodás, valóban, de azzal is tisztában van, hogy számára az erdő még talán a kikötőnél is mélyebben fekszik azon a bizonyos „hol élnék legszívesebben” listában. Tagadhatatlan, hogy a Sellőbe vezető első útja során elég mély benyomást tettek rá az ott tapasztalt szagok, a sok sár, a bogarak és egyéb kellemetlen tényezők. ~Én egy olyan helyen nem bírnám sokáig. ~ *
-Az erdő szörnyetegeit? * Ugranak fel a szemöldökei, hiszen akkor ő szerencsés volt, semmi veszélyessel nem futott össze, viszont ha tudta volna, hogy akármelyik bokorba ott rejtőzhet egy ismeretlen fenevad, bizonyára remegő lábai egyetlen lépést se tudtak volna tenni a remegéstől. *
-Ne! Ne..nem…nem érdekes. *Mosolyog bocsánatkérően, kezeit maga elé emeli, hogy azzal is nyomatékosítsa, hogy szeretné, ha a férfi magában tartaná ezt az információt.*
-Én kértem, hogy mesélj egy kicsit magadról, ne szabadkozz. Viszont, ha megittad az italt, kezdek már fáradni, kikutathatnánk melyik kulcs melyik szobát nyitja. *Mondja lágy hangon, bár ő még nem fáradt, még késő este sincsen, csak szeretné biztonságba lefektetni a lovagot, ha már ő erőltette belé azt a kettő józanságűző kotyvalékot. ~Aztán jött rá még a bor is. A bor… azaz átkozott, ha nem önmagában issza az ember, megbosszulja a dolgot. ~*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Látja, hogy a keze hűs érintése nyomán félbeszakad a mozdulat, amire a férfi indult és néhány végtelennek tűnő pillanatig bele is simul a kezébe, élvezve a helyzetet. Ez megnyugvással tölti el, szeret örömet okozni, ha csupán csak egy ilyen figyelmes gesztussal is. Magából kiindulva tudja, néha egy ölelés, esetleg egy figyelmes gesztus sokkal többet jelent és mélyebb kötődést alakít ki, mintha pucéran egymásnak esnének és az egész estét egymásba merülve töltenék, szinte egy entitássá összeolvadva. Neki az egy megszokott munkanapnak számítana.
A férfi dadogását hirtelen nem tudja mire vélni, bár bájos mosolyt csal az arcára. ~Milyen aranyos. ~ Majd a keze eltávolításra kerül, ami a korábbiak fényében, zavarosabbá teszi eddig kedvesen fénylő szembogarait.
~Talán zavarja, ha hozzáérek? Hát persze! Egy ilyen nemes lélekhez, nem lehet csak úgy… nyúlkálni. Micsoda tiszteletlen csitrinek gondolhat most. ~ Húzza vissza magához a kezét, néhány nyugtalanul mindenfelé vetett pillantás után.*
-Ne… nem volt szándékos, bocsánat. *De gyorsan érkezik a magyarázat is, mármint talán annak szánja a másik fél. A bók hirtelen változtatja vissza az orcáját, kezeit fel is emeli és közrefogja velük, hiszen immár neki van szüksége a hűsítő érintésekre. ~Miért kellene gondolkodnod? Esküszöm, többet nem várnám el… ~ Néz odaadó szemekkel, bár néhány perc elteltével, azért leesik neki, hogy nemrég tolt le a fényes páncélú lovagja torkán két, talán bikát is leterítő italt. Talán az ütött be. ~Talán.~ Bár gyermeteg szemei előtt még mindig a mesebeli bátor lovag képe díszeleg, de a fejében lassan mossák le a ragyogó festéket és marad csupán egy nemes lelkű, de talpig hús és vér férfi. *
-Köszönöm, jól fog esni. *Jegyzi meg mikor az ételhez nyúl, nagy lelkesen. ~Na, szép, idejön hozzám beszélgetni, erre leitatom. Honnan tudhattam volna, hogy az a vacak ilyen erős lesz? ~
A lovag történetét nem szakítja félbe, de egy-egy sajnálkozó pillantás csak kiszakad.*
-Egy erőd az erdő közepén. Csak volt? *Egészen vadregényes tájat varázsol a nő képzeletébe a férfi elbeszélése, csodás, valóban, de azzal is tisztában van, hogy számára az erdő még talán a kikötőnél is mélyebben fekszik azon a bizonyos „hol élnék legszívesebben” listában. Tagadhatatlan, hogy a Sellőbe vezető első útja során elég mély benyomást tettek rá az ott tapasztalt szagok, a sok sár, a bogarak és egyéb kellemetlen tényezők. ~Én egy olyan helyen nem bírnám sokáig. ~ *
-Az erdő szörnyetegeit? * Ugranak fel a szemöldökei, hiszen akkor ő szerencsés volt, semmi veszélyessel nem futott össze, viszont ha tudta volna, hogy akármelyik bokorba ott rejtőzhet egy ismeretlen fenevad, bizonyára remegő lábai egyetlen lépést se tudtak volna tenni a remegéstől. *
-Ne! Ne..nem…nem érdekes. *Mosolyog bocsánatkérően, kezeit maga elé emeli, hogy azzal is nyomatékosítsa, hogy szeretné, ha a férfi magában tartaná ezt az információt.*
-Én kértem, hogy mesélj egy kicsit magadról, ne szabadkozz. Viszont, ha megittad az italt, kezdek már fáradni, kikutathatnánk melyik kulcs melyik szobát nyitja. *Mondja lágy hangon, bár ő még nem fáradt, még késő este sincsen, csak szeretné biztonságba lefektetni a lovagot, ha már ő erőltette belé azt a kettő józanságűző kotyvalékot. ~Aztán jött rá még a bor is. A bor… azaz átkozott, ha nem önmagában issza az ember, megbosszulja a dolgot. ~*
3252. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-29 05:39:20
Üzenet elküldve: 2019-09-29 05:39:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
//Állóképesség: jó (- 1,5 bor - 2 pálinka = lassan részeg)//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*May megnyugtatja a férfit, hogy nincs mitől aggódnia, biztonságban van utazótársával, amit kicsit vonakodva elhisz a lovag így látatlanban. Igazából köze nincs hozzá, hogy May mit, hova, mikor, kivel, és hogyan tesz, és megy, de mintha felelősséget érezne a tünemény iránt.*
~Tünemény.~
*Gondolja magában, és remek szónak találja May leírására. Ez után következnek az italförmedvények sorozata, és Soreyl immáron égő gyomorral, és borzalmas szájízzel kortyolgathatja borát, hogy elmúljon a Kerítésszaggató íze. Éppen az itallapért nyúlna hogy megnézze mi a tüzes pokol a neve, és hivatalos megnevezése annak a valaminek ami itt pálinkának van eladva. Ebben az akadályozza meg, hogy arcát egy kellemesen hűs érintés éri. Mozdulatában ledermed, és lassan a lányra emeli tekintetét, mint akit megbabonáztak. Mond valamit az ital szagáról, de a lovag már megtanulta rég hogy a pálinkát nem szagolgatni kell, egyszerűbb ha megissza az ember. Északon rengeteg hideg időt megmelegített ez a módszer. No nem ilyen itallal mint ez. Szóval annyira leköti a hirtelen érintés és a lány gondoskodó viselkedése, hogy egy pillanatig nem tud megszólalni, aztán lassan kezdi magát összeszedni.*
-Igen. Az. Az volt.
*Dadogja édesen.*
~Mármint rossz szagú?! Basszon meg mind a három isten! Soreyl szedd már össze magad!~
*Szól rá barátjára Perchi, aki erre ezt meg is kisérli. Finoman a lány kezére helyezi a sajátját, és lekíséri az arcáról, és a pultra teszi. Annak ellenére, hogy ezt ő tette arcán az látszik, hogy nagyon nem akarja, sőt kicsit bánja.*
-Nem tudok gondolkodni ha ilyen kezek simogatnak.
*Csúszik ki a száján a részeg bók. Ezt nem akarta kimondani, meg is lepődik kissé.*
~Lesznek bajok!~
*Gondolja magában, és minden erejét, amiből éppen van neki bőven, arra fordítja, hogy megpróbálja palástolni hogy az ital már az agyában van, és amilyen az íze olyat is hat. Ekkor érkezik a kérdés Vadvédről. A bor folyamatos lassú kortyolgatása, és a lány kellemes társasága, elkapja nosztalgia hangulatot.*
-Egészségedre.
*Mondja Soreyl halkan, mosolyogva, mikor a lány befejezte az evést.*
-Vadvéd egy csodás hely volt.
*Kezdi a mesélést.*
-Erdőméllyén egy kis tisztáson volt egy hatalmas erőd. Magunk építettük fel. Körbe három oldalt palánk falak, egy oldalt meg egy nagyobb patak szegélyezte. Bizonyára egy erőd nem a legszebb látvány, de nekünk az volt. ~Ne locsogj Soreyl!~
*Kissé összeszedi gondolatait.* Az erdő vadjainak, és szörnyetegeinek a kordában tartását intéztük akkoriban. Sehonnai Sylweran volt a vezetője. Utána jó magam egy kis ideig.
*Hangján érződik, hogy elkomorul tekintetén látszik, hogy egy kevéssé megártott neki az ital.*
-Pardon.
*Mondja hangulatingadozására bocsánatkérésül.*
-Elkaptak az emlékek.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.29 05:39:42
//Állóképesség: jó (- 1,5 bor - 2 pálinka = lassan részeg)//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*May megnyugtatja a férfit, hogy nincs mitől aggódnia, biztonságban van utazótársával, amit kicsit vonakodva elhisz a lovag így látatlanban. Igazából köze nincs hozzá, hogy May mit, hova, mikor, kivel, és hogyan tesz, és megy, de mintha felelősséget érezne a tünemény iránt.*
~Tünemény.~
*Gondolja magában, és remek szónak találja May leírására. Ez után következnek az italförmedvények sorozata, és Soreyl immáron égő gyomorral, és borzalmas szájízzel kortyolgathatja borát, hogy elmúljon a Kerítésszaggató íze. Éppen az itallapért nyúlna hogy megnézze mi a tüzes pokol a neve, és hivatalos megnevezése annak a valaminek ami itt pálinkának van eladva. Ebben az akadályozza meg, hogy arcát egy kellemesen hűs érintés éri. Mozdulatában ledermed, és lassan a lányra emeli tekintetét, mint akit megbabonáztak. Mond valamit az ital szagáról, de a lovag már megtanulta rég hogy a pálinkát nem szagolgatni kell, egyszerűbb ha megissza az ember. Északon rengeteg hideg időt megmelegített ez a módszer. No nem ilyen itallal mint ez. Szóval annyira leköti a hirtelen érintés és a lány gondoskodó viselkedése, hogy egy pillanatig nem tud megszólalni, aztán lassan kezdi magát összeszedni.*
-Igen. Az. Az volt.
*Dadogja édesen.*
~Mármint rossz szagú?! Basszon meg mind a három isten! Soreyl szedd már össze magad!~
*Szól rá barátjára Perchi, aki erre ezt meg is kisérli. Finoman a lány kezére helyezi a sajátját, és lekíséri az arcáról, és a pultra teszi. Annak ellenére, hogy ezt ő tette arcán az látszik, hogy nagyon nem akarja, sőt kicsit bánja.*
-Nem tudok gondolkodni ha ilyen kezek simogatnak.
*Csúszik ki a száján a részeg bók. Ezt nem akarta kimondani, meg is lepődik kissé.*
~Lesznek bajok!~
*Gondolja magában, és minden erejét, amiből éppen van neki bőven, arra fordítja, hogy megpróbálja palástolni hogy az ital már az agyában van, és amilyen az íze olyat is hat. Ekkor érkezik a kérdés Vadvédről. A bor folyamatos lassú kortyolgatása, és a lány kellemes társasága, elkapja nosztalgia hangulatot.*
-Egészségedre.
*Mondja Soreyl halkan, mosolyogva, mikor a lány befejezte az evést.*
-Vadvéd egy csodás hely volt.
*Kezdi a mesélést.*
-Erdőméllyén egy kis tisztáson volt egy hatalmas erőd. Magunk építettük fel. Körbe három oldalt palánk falak, egy oldalt meg egy nagyobb patak szegélyezte. Bizonyára egy erőd nem a legszebb látvány, de nekünk az volt. ~Ne locsogj Soreyl!~
*Kissé összeszedi gondolatait.* Az erdő vadjainak, és szörnyetegeinek a kordában tartását intéztük akkoriban. Sehonnai Sylweran volt a vezetője. Utána jó magam egy kis ideig.
*Hangján érződik, hogy elkomorul tekintetén látszik, hogy egy kevéssé megártott neki az ital.*
-Pardon.
*Mondja hangulatingadozására bocsánatkérésül.*
-Elkaptak az emlékek.
A hozzászólás írója (Darenn Soreyl) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.29 05:39:42
3251. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-28 21:06:20
Üzenet elküldve: 2019-09-28 21:06:20
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*Mivel Dreyia képességeiről nem igazán tud részletes beszámolót adni, szerencsére személyes tapasztalata még nem fűződik a dologhoz, így csak annyit fűz hozzá.*
-Én megbízom benne. *Az viszont egyértelmű, már csak külső ránézésre is, hogy a mélységinek jobban kidolgozott izmai és, ahogy az már kiderült korábban, kötélből lévő idegei vannak. Már a második miatt is magával hozta volna a nőt, de az első sem hátrány.*
-Mindenképp érdemes betérned, szívélyes a fogadtatás, finomak az ételek és a szobák nagyon előkelő berendezéssel bírnak. A fürdőről nem is beszélve. *Csak nem bírja visszafogni magát, hogy ismét ne áradozzon hőn szeretett otthonáról.
Aztán megérkeznek a rendelt és ajándék gyanánt kapott dolgok eléjük. Talán az este szerencsésebben alakult volna mindkettejük részéről, ha azzal kezdi a lány, hogy ő bizony nem szereti az alkoholt, és ha teheti nagy ívben kerülendő tételnek tartja. Eztán a lovag rávághatta volna, hogy neki se a kedvence, ám így, hogy közös nevezőn vannak a témában, tán sosem derül fény.
Mivel pedig, a maga részébe csak beleszagol, így van alkalma megfigyelni a másik reakcióját a feles leküldése után. Egyértelműen olyan borzalmas, amilyen a szaga. Szinte fáj a szíve, hogy a saját részét is a férfire tukmálja, de inkább ő legyen kicsit kapatos, mint May magatehetetlen és kiszolgáltatott. És a lovag hősiesen leküldi a második adagot is, majd bort kortyol rá.
Miután a produkció megvolt, May egyik kezével a pulton megtámaszkodva közelebb hajol a férfihez és szabad kacsóját a lovag kicsit piros orcájához nyomja.*
-Oh, kedves, kicsit kipirult az arcod, ugye nincs baj? *Próbálja a kezével hűsíteni, hiszen valószínű a második adag borzadálynak nem kis szerepe volt a dologban.*
- Valóban borzalmas szaga volt. *Mondja halkabban, mikor úgy fest, Mik nem figyel, tiszteletlen nem akar lenni.*
-Bocsásd meg nekem, hogy rád erőltettem. *Fordulnak a szemei bánatosabb színbe. Aztán, hogy megnyugodott egy kis idő elteltével, amit a másik szembogarainak fürkészésével töltött, visszatér a leveshez. Éppen csak, hogy nem kordult meg a gyomra, fellázadva a saját szükségletei miatt. Miközben jóízűen eszik, hallgatja a férfit. Egy pillantást vet csak a lovagra evés közben, mintha kérdezni akarna, de úgy dönt végül, teli szájjal azt csak nem illene. Így csak aztán szól, miután már teljesen befejezte az evést, ami ezúttal nem esett annyira jól, a teste hálás, de kissé zavarban van. Ő evett a másik meg közben őt nézte, így senki nem lenne képes nyugodtan falatozni. Visszatolja a tányért, megtörli egy anyagkendővel az arcát, csak aztán fordul vissza a férfi felé.*
-Vadvéd? Az miféle szervezet?
*Mivel Dreyia képességeiről nem igazán tud részletes beszámolót adni, szerencsére személyes tapasztalata még nem fűződik a dologhoz, így csak annyit fűz hozzá.*
-Én megbízom benne. *Az viszont egyértelmű, már csak külső ránézésre is, hogy a mélységinek jobban kidolgozott izmai és, ahogy az már kiderült korábban, kötélből lévő idegei vannak. Már a második miatt is magával hozta volna a nőt, de az első sem hátrány.*
-Mindenképp érdemes betérned, szívélyes a fogadtatás, finomak az ételek és a szobák nagyon előkelő berendezéssel bírnak. A fürdőről nem is beszélve. *Csak nem bírja visszafogni magát, hogy ismét ne áradozzon hőn szeretett otthonáról.
Aztán megérkeznek a rendelt és ajándék gyanánt kapott dolgok eléjük. Talán az este szerencsésebben alakult volna mindkettejük részéről, ha azzal kezdi a lány, hogy ő bizony nem szereti az alkoholt, és ha teheti nagy ívben kerülendő tételnek tartja. Eztán a lovag rávághatta volna, hogy neki se a kedvence, ám így, hogy közös nevezőn vannak a témában, tán sosem derül fény.
Mivel pedig, a maga részébe csak beleszagol, így van alkalma megfigyelni a másik reakcióját a feles leküldése után. Egyértelműen olyan borzalmas, amilyen a szaga. Szinte fáj a szíve, hogy a saját részét is a férfire tukmálja, de inkább ő legyen kicsit kapatos, mint May magatehetetlen és kiszolgáltatott. És a lovag hősiesen leküldi a második adagot is, majd bort kortyol rá.
Miután a produkció megvolt, May egyik kezével a pulton megtámaszkodva közelebb hajol a férfihez és szabad kacsóját a lovag kicsit piros orcájához nyomja.*
-Oh, kedves, kicsit kipirult az arcod, ugye nincs baj? *Próbálja a kezével hűsíteni, hiszen valószínű a második adag borzadálynak nem kis szerepe volt a dologban.*
- Valóban borzalmas szaga volt. *Mondja halkabban, mikor úgy fest, Mik nem figyel, tiszteletlen nem akar lenni.*
-Bocsásd meg nekem, hogy rád erőltettem. *Fordulnak a szemei bánatosabb színbe. Aztán, hogy megnyugodott egy kis idő elteltével, amit a másik szembogarainak fürkészésével töltött, visszatér a leveshez. Éppen csak, hogy nem kordult meg a gyomra, fellázadva a saját szükségletei miatt. Miközben jóízűen eszik, hallgatja a férfit. Egy pillantást vet csak a lovagra evés közben, mintha kérdezni akarna, de úgy dönt végül, teli szájjal azt csak nem illene. Így csak aztán szól, miután már teljesen befejezte az evést, ami ezúttal nem esett annyira jól, a teste hálás, de kissé zavarban van. Ő evett a másik meg közben őt nézte, így senki nem lenne képes nyugodtan falatozni. Visszatolja a tányért, megtörli egy anyagkendővel az arcát, csak aztán fordul vissza a férfi felé.*
-Vadvéd? Az miféle szervezet?
3250. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:59:29
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:59:29
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Érintőlegesen Zrina//
//Nyílt//
*Távolról nézve némán tátog idegében, de halkan valódi szavakat formál ajkaival.*
- „Azonnal megyek”?! Már itt kéne lenned és tárt karokkal várnod!
*Ilyesmiket hőbörög az ajtó útjában. Néhány pillanatot még vár, utána egyedül vág az asztal keresésbe.
A fogadó térben lát egy szemrevaló óriást, ezért szempont lesz az is a hely kiválasztásánál, hogy szép kilátás nyíljon reá. Kiválasztja a tökéletes helyet és ráhelyezi méretes ülepét.*
~Milyen egzotikus.~
*Megkavarja viszkető combját amitől eszébe jut, hogy helyére igazítsa férfiú dicsőségét. Egyik kezét az asztalon pihenteti az étlapon, másikat pedig a térdén pihenteti.
Kellemesen tölti az időt, hogy csakis a szemével fantáziáljon, amíg megérkeznek felvenni a rendelését.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 12:02:10
//Nyílt//
*Távolról nézve némán tátog idegében, de halkan valódi szavakat formál ajkaival.*
- „Azonnal megyek”?! Már itt kéne lenned és tárt karokkal várnod!
*Ilyesmiket hőbörög az ajtó útjában. Néhány pillanatot még vár, utána egyedül vág az asztal keresésbe.
A fogadó térben lát egy szemrevaló óriást, ezért szempont lesz az is a hely kiválasztásánál, hogy szép kilátás nyíljon reá. Kiválasztja a tökéletes helyet és ráhelyezi méretes ülepét.*
~Milyen egzotikus.~
*Megkavarja viszkető combját amitől eszébe jut, hogy helyére igazítsa férfiú dicsőségét. Egyik kezét az asztalon pihenteti az étlapon, másikat pedig a térdén pihenteti.
Kellemesen tölti az időt, hogy csakis a szemével fantáziáljon, amíg megérkeznek felvenni a rendelését.*
A hozzászólás írója (Baarcas D'deliwgar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 12:02:10
3249. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:50:23
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:50:23
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//May//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*May társasága üdíti a férfit. Nagyon. Sajnálja az elpazarolt éveket, ha erre gondol.*
~Na ne mond?!~
*Hallja a fejében Perchi hangját, aki természetesen előre megmondta, hogy ez lesz, és igaza volt. Mint mindig.*
~Jól van innentől ez lesz a neved. Erdei Penge Igazam Van Perchipfell.~
*Mondja lesajnálóan Soreyl a kardnak, aki természetesen nem hagyja szó nélkül. Hát hogy is hagyhatná.*
~A tokomra vésesd! Meg a kard lapra. Meg kicsiben a markolatra, és akkor megbocsájtok.~
*Érkezik a riposzt tréfás hangon, de Soreyl nem tud vele mit kezdeni. Most mással kell foglalkoznia, ennyi ideje volt barátjának lelkét simogatni. Ezt valahol Perchi is megérti mikor a lovag a lányra néz. Valami kellemes melegséget érez, de nem olyat mint Niavinál. Itt sem szerelem, sem vágy, sem féltés nincs az érzelmek képletében, mégis valahogy hasonló az eredmény. Ezen persze nem rágódik hosszan, mert van mire figyelnie. A lány szabadkozik.*
-Ugyan felejtsd el! Semmiség.
*Mondja, még mindig mosolyogva és elveszi a pultról a másik kulcsot, ami az ő szobájukat nyitja, bár a későbbi fejlemények tudatában lehet meg fog változni Soreyl véleménye a bármilyen helyváltoztatást illetően.*
-Akkor a testőröd harc edzett remélem.
*Mondja komolyan. Nem akar belegondolni, hogy egy ilyen csinos fiatal lány veszélyes helyen éljen, dolgozzon. Amikor a lány pedig őt akarja óvni arra is megvan már a válasza.*
-Erdőméllyén éltem most egy négy évet, abból kettőt egyedül. Ha eddig nem haltam bele a veszélybe, most már mindegy mikor fogok.
*Mondja tréfásan persze, és hozzáteszi.*
-Ha úgy alakul szeretném látni. Szép hely lehet. Majd megkereslek ha arra járok.
*Mondja egy biztató mosollyal. Meghozzák az italokat. Meg a borsó levest is.*
-Igazán köszönjük, nem kellett volna.
*Mondja mikor a ház ajándékát is leteszik. Eszébe jut milyen kelletlen volt May arca amikor az italról volt szó.*
~Legyél lovag, és ha fel ajánlja idd meg. Gyönge hölgy. Nem bírja az alkoholt.~
*Soreylnek természetesen ezt mondani sem kell, de muszáj odavetnie barátjának.*
~Tudom. De én sem.~
*Persze valószínűleg jobban mint a hölgy. Északon nem egy szívmelegítő ital lecsúszott a torkán, sőt a sör a kedvence, bár mióta délen van inkább a bort emelte keblére. Vadvédben remek borok voltak. A lány szemébe nézve emeli poharát és koccintanak.*
-Igyunk a véletlen idegenekre.
*Mondja és ő messze nem olyan körültekintő mint a lány, és lendülettel küldi le a pokol tüzén főzött ívó alkalmatlanságot. A tömény szesz, mert pálinkának nem nevezné a torkán lecsúszó barna égető, láva tenger érzetű folyadékot, óhatatlanul eltorzítja egy kicsit az arcát. A poharat a kezében tartva próbálja csak a fejében kimondani.*
~Ez de szar!~
*Mondja magában, és az arca is kicsit tükrözi. Perchi rászól.*
~Igyad meg! Ne legyél puhány.~
*És azzal Soreyl is kicsit igazít arcán bármekkora erő is kell hozzá, és magyarázza iménti deformálódását.*
-Erős ital meg kell hagyni.
*Ekkor tolja orra alá May a második adagot, amire már Perchipfell fel is készítette, hogy előfordulhat. Sejtette, de nem akarta hogy eljöjjön ez a pillanat. Elveszi, és sikerül cinizmus nélkül kimondania.*
-Akkor egészségemre.
*És a "gyorsabb nem fáj" elven úgy küldi le azt a kupica tüzes vizet mint mikor libát tömnek. Gyorsan de hatásosan.*
-Hömm!
*Szalad ki a száján az érthetetlen mondat mire újra kap levegőt a fojtogató pálinkától. Az alkoholra alkohol megoldás nem a legjobb, de színlelt természetességgel a szájához emeli a boros poharat, és belekortyol a kellemes borba. Amíg a pálinkán csak a tömény alkoholt érezte, most olyan mintha a szőlőszemek egyesével gurulnának le a torkán jéghideg áldásukat szórva. De ami a torkának jót tesz, az a fejének nem. Egyelőre még nem érzi de olyan munkálatok kezdődtek el szervezetében amikkel később még meg fog gyűlni a baja.*
-Jó étvágyat!
*Mondja immáron kellemes mosollyal, ahogy a lány az ételre tekint. A szemei mindent elárulnak. Ha a lány erre kétkedően, vagy tagadóan nézne rá, akkor kezével is mutatja egyen nyugodtan a férfit nem zavarja.*
-Hát nem tudom hol is kezdjem.
*Mondja mikor rá terelődik a szó, és a humorosabb formáját veszi elő.*
-Majd egyszer az állhat rólam a lexikonokban, hogy északi nemesi családban született, lovagi neveltetést, és kiképzést kapott, eztán kalandos életét délen folytatta a Vadvéd nevű szervezet kötelékében. Itt lett Venár, aztán találkozott egy szeretetreméltó hölggyel egy fogadóban. Itt tartunk most.
*Mondja, és rámosolyog a reményei szerint már nagyban falatozó partnerére.*
-Szóval ez a lexikon, azt hogy a krónikákban mit írnak majd le, az úgyis az írnokokon múlik, és a fele se lesz igaz, de az igazság úgy sem érdekes.
*Mosolyodik el a férfi. Magáról igazából ennyit tud mesélni. Perchi kicsit haragszik ugyan amiért ki lett hagyva, de Soreyl próbálja menteni a dolgot.*
~Perchi! Nem kezdhetem azzal, hogy: Üdv! A legjobb barátom a kardom, és hallom a hangját a fejemben.~
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*May társasága üdíti a férfit. Nagyon. Sajnálja az elpazarolt éveket, ha erre gondol.*
~Na ne mond?!~
*Hallja a fejében Perchi hangját, aki természetesen előre megmondta, hogy ez lesz, és igaza volt. Mint mindig.*
~Jól van innentől ez lesz a neved. Erdei Penge Igazam Van Perchipfell.~
*Mondja lesajnálóan Soreyl a kardnak, aki természetesen nem hagyja szó nélkül. Hát hogy is hagyhatná.*
~A tokomra vésesd! Meg a kard lapra. Meg kicsiben a markolatra, és akkor megbocsájtok.~
*Érkezik a riposzt tréfás hangon, de Soreyl nem tud vele mit kezdeni. Most mással kell foglalkoznia, ennyi ideje volt barátjának lelkét simogatni. Ezt valahol Perchi is megérti mikor a lovag a lányra néz. Valami kellemes melegséget érez, de nem olyat mint Niavinál. Itt sem szerelem, sem vágy, sem féltés nincs az érzelmek képletében, mégis valahogy hasonló az eredmény. Ezen persze nem rágódik hosszan, mert van mire figyelnie. A lány szabadkozik.*
-Ugyan felejtsd el! Semmiség.
*Mondja, még mindig mosolyogva és elveszi a pultról a másik kulcsot, ami az ő szobájukat nyitja, bár a későbbi fejlemények tudatában lehet meg fog változni Soreyl véleménye a bármilyen helyváltoztatást illetően.*
-Akkor a testőröd harc edzett remélem.
*Mondja komolyan. Nem akar belegondolni, hogy egy ilyen csinos fiatal lány veszélyes helyen éljen, dolgozzon. Amikor a lány pedig őt akarja óvni arra is megvan már a válasza.*
-Erdőméllyén éltem most egy négy évet, abból kettőt egyedül. Ha eddig nem haltam bele a veszélybe, most már mindegy mikor fogok.
*Mondja tréfásan persze, és hozzáteszi.*
-Ha úgy alakul szeretném látni. Szép hely lehet. Majd megkereslek ha arra járok.
*Mondja egy biztató mosollyal. Meghozzák az italokat. Meg a borsó levest is.*
-Igazán köszönjük, nem kellett volna.
*Mondja mikor a ház ajándékát is leteszik. Eszébe jut milyen kelletlen volt May arca amikor az italról volt szó.*
~Legyél lovag, és ha fel ajánlja idd meg. Gyönge hölgy. Nem bírja az alkoholt.~
*Soreylnek természetesen ezt mondani sem kell, de muszáj odavetnie barátjának.*
~Tudom. De én sem.~
*Persze valószínűleg jobban mint a hölgy. Északon nem egy szívmelegítő ital lecsúszott a torkán, sőt a sör a kedvence, bár mióta délen van inkább a bort emelte keblére. Vadvédben remek borok voltak. A lány szemébe nézve emeli poharát és koccintanak.*
-Igyunk a véletlen idegenekre.
*Mondja és ő messze nem olyan körültekintő mint a lány, és lendülettel küldi le a pokol tüzén főzött ívó alkalmatlanságot. A tömény szesz, mert pálinkának nem nevezné a torkán lecsúszó barna égető, láva tenger érzetű folyadékot, óhatatlanul eltorzítja egy kicsit az arcát. A poharat a kezében tartva próbálja csak a fejében kimondani.*
~Ez de szar!~
*Mondja magában, és az arca is kicsit tükrözi. Perchi rászól.*
~Igyad meg! Ne legyél puhány.~
*És azzal Soreyl is kicsit igazít arcán bármekkora erő is kell hozzá, és magyarázza iménti deformálódását.*
-Erős ital meg kell hagyni.
*Ekkor tolja orra alá May a második adagot, amire már Perchipfell fel is készítette, hogy előfordulhat. Sejtette, de nem akarta hogy eljöjjön ez a pillanat. Elveszi, és sikerül cinizmus nélkül kimondania.*
-Akkor egészségemre.
*És a "gyorsabb nem fáj" elven úgy küldi le azt a kupica tüzes vizet mint mikor libát tömnek. Gyorsan de hatásosan.*
-Hömm!
*Szalad ki a száján az érthetetlen mondat mire újra kap levegőt a fojtogató pálinkától. Az alkoholra alkohol megoldás nem a legjobb, de színlelt természetességgel a szájához emeli a boros poharat, és belekortyol a kellemes borba. Amíg a pálinkán csak a tömény alkoholt érezte, most olyan mintha a szőlőszemek egyesével gurulnának le a torkán jéghideg áldásukat szórva. De ami a torkának jót tesz, az a fejének nem. Egyelőre még nem érzi de olyan munkálatok kezdődtek el szervezetében amikkel később még meg fog gyűlni a baja.*
-Jó étvágyat!
*Mondja immáron kellemes mosollyal, ahogy a lány az ételre tekint. A szemei mindent elárulnak. Ha a lány erre kétkedően, vagy tagadóan nézne rá, akkor kezével is mutatja egyen nyugodtan a férfit nem zavarja.*
-Hát nem tudom hol is kezdjem.
*Mondja mikor rá terelődik a szó, és a humorosabb formáját veszi elő.*
-Majd egyszer az állhat rólam a lexikonokban, hogy északi nemesi családban született, lovagi neveltetést, és kiképzést kapott, eztán kalandos életét délen folytatta a Vadvéd nevű szervezet kötelékében. Itt lett Venár, aztán találkozott egy szeretetreméltó hölggyel egy fogadóban. Itt tartunk most.
*Mondja, és rámosolyog a reményei szerint már nagyban falatozó partnerére.*
-Szóval ez a lexikon, azt hogy a krónikákban mit írnak majd le, az úgyis az írnokokon múlik, és a fele se lesz igaz, de az igazság úgy sem érdekes.
*Mosolyodik el a férfi. Magáról igazából ennyit tud mesélni. Perchi kicsit haragszik ugyan amiért ki lett hagyva, de Soreyl próbálja menteni a dolgot.*
~Perchi! Nem kezdhetem azzal, hogy: Üdv! A legjobb barátom a kardom, és hallom a hangját a fejemben.~
3248. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:43:11
Üzenet elküldve: 2019-09-28 11:43:11
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Fogadó térben//
*Rossz kedvűen sétál le a lépcsőkön. Rövid ideg érte az álom, nem telhetett el sok idő. Az utolsó lépcsőfokokon megállva néz szét az asztalokra és körülöttük nyüzsgő népségen.*
~Hogy bírnak itt enni a ezek után?! Undorító! Az emberiség legalja!~
*Visszatér a korábbi őrhelyéhez, hátha talál valakit, akitől tudakozódhat a végkifejlettről.*
A hozzászólás írója (Aestrel Alivian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 11:43:50
*Rossz kedvűen sétál le a lépcsőkön. Rövid ideg érte az álom, nem telhetett el sok idő. Az utolsó lépcsőfokokon megállva néz szét az asztalokra és körülöttük nyüzsgő népségen.*
~Hogy bírnak itt enni a ezek után?! Undorító! Az emberiség legalja!~
*Visszatér a korábbi őrhelyéhez, hátha talál valakit, akitől tudakozódhat a végkifejlettről.*
A hozzászólás írója (Aestrel Alivian) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 11:43:50
3247. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-28 08:09:18
Üzenet elküldve: 2019-09-28 08:09:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn//
*Nagyon hízelgőnek tartja, hogy a játék kedvéért, elképzelt jellemét meghazudtoló módon képes bravúrosnak beállítani egy ilyen teljesen átlátszó csalást. Majd a szeleburdi kavarásnak is meg lesz az eredménye, egy jóízű nevetés formájában, ami talán sokkal szívmelengetőbb, mint az iménti mímelt ámulat. Bár a bocsánatkérő pironkodás ott lapul a szemében, mert röstelli, hogy még egy ilyen apró dologra sem tud odafigyelni, kétségtelen ez az idegen környezet és az általa feltálalt, rémisztő helyzetek óvatlanná teszik a látszólag jelentételen dolgokban.*
-Se… semmi baj, igazán, olyan figyelmetlen voltam, megérdemeltem. *Ennek ellenére továbbra is kedvesen mosolyog, valahogy belopta magát a szívébe a mély bariton kellemesen ívben táncoló dallama.*
-Persze, azt hiszem, én ezzel próbálok szerencsét. *Veszi el magához a pultról az egyik kulcsot és szerencséjéhez híven, pont azt, ami csupán egy üres szobát rejt. Majd elkezdi leírni a kikötőben helyet foglaló patinás helyet, ahol dolgozik, csak szépen óvatosan, részlet gazdag módon, végül kiderül, amire kíváncsi volt már az elejétől fogva. Nem. Még soha nem járt a férfi ott. Ezt bátorító arckifejezése és lágy tekintete is megerősíti, amely egy pillanatra se rezzen meg, semmiféle felismerés vagy sarokban elbújt korábbi derengés okán.*
-A kikötő veszélyes hely. *Szögezi le gyorsan, bár úgy gondolja egy ilyen, látszólag harcedzett férfinak meg se kottyanna.* -Azt hittem eddig itt a városban nagyobb biztonságban leszek, de az imént látottak fényében, ezt talán nem ártana átértékelnem. *Erőltet egy sejtelmes mosolyt magára.*
-Talán ennyi elég is lesz rólam, nem akarom elcsábítani egy olyan veszélyes környékre. De ha egyszer arra sodorja az élet, a Sellőház egy igazán kellemes hely és kikötői viszonylatban biztonságos is. *Fejezi be végül a dolgot, úgy véli, a másiknak nem feltétlen kell tudnia mindent róla, legyen annyi elég most, hogy ők két idegen, egy pultnál, akik élvezik egymás társaságát, és ennél kevesebb soha nem is akarna lenni.
Közben Mik kitölti nekik az erős italokat, aztán még meg is toldja két fehérborral. A nő nagyokat pislog, egyre nagyobb zavart okozz a fejében az előtte felgyülemlő alkoholmennyiség. ~Már megint a bor, csak képzelődöm vagy tényleg rám kacsintott? ~ Méregeti gyanús szemmel a pohárban lágyan még imbolygó nedűt. Közben érkeznek még vendégek, ami kicsit sem szokatlan egy fogadó életében. Majd elé kerül a leves is, amit viszont úgy várt már, mint, akinek napok óta nem volt szerencséje ételhez. Szemei csillognak a gőzölgő dolog láttán, de előtte magához húzza a feles poharat és megemelve várja, hogy koccinthasson a másik egészségére.*
-Igyunk a jó szerencsémre, hogy egy ilyen figyelmes idegennel sodort egy fedél alá. *Mondja bájosan mosolyogva, majd ha megtörtént a koccintás a szájához emeli az erős italt, ám ekkor megcsapja a szaga, így tovább nem is jut vele. Bár ábrázata nem fanyalodik el, száját még a széléhez is érinti, majd miután a másik kiitta a magáét és az üres poharat visszacsapta az a pultra, elveszi és egy gyakorlott mozdulattal áttölti abba az saját részét is, ha nem ellenkezik a lovag nagyon, majd visszatolja a férfi elé.*
-Legyen olyan drága és pusztítsa el az én részemet is, mert ez az ital nem e világi. *Mosolyog bocsánatkérően rá, nem törődve azzal, hogy látszatra mennyire viselte meg beszélgetőpartnerét az iménti ital leküldése. Ő egy mesebeli lovag, neki ez a próba meg sem kottyanhat, saját vélekedése szerint. Talán némi rutinról vagy csak jó megérzésről árulkodik az, hogy csupán az italok eltüntetése után bukik ki a kérdés a száján.*
-És rólad kedves Soreyl, mi egyebet kell, még tudjak? *Húzza oda maga elé a levest, bár nem kezd neki, mert úgy véli, nagy tiszteletlenség lenne nekikezdeni enni, míg a másik hozzá beszél.*
*Nagyon hízelgőnek tartja, hogy a játék kedvéért, elképzelt jellemét meghazudtoló módon képes bravúrosnak beállítani egy ilyen teljesen átlátszó csalást. Majd a szeleburdi kavarásnak is meg lesz az eredménye, egy jóízű nevetés formájában, ami talán sokkal szívmelengetőbb, mint az iménti mímelt ámulat. Bár a bocsánatkérő pironkodás ott lapul a szemében, mert röstelli, hogy még egy ilyen apró dologra sem tud odafigyelni, kétségtelen ez az idegen környezet és az általa feltálalt, rémisztő helyzetek óvatlanná teszik a látszólag jelentételen dolgokban.*
-Se… semmi baj, igazán, olyan figyelmetlen voltam, megérdemeltem. *Ennek ellenére továbbra is kedvesen mosolyog, valahogy belopta magát a szívébe a mély bariton kellemesen ívben táncoló dallama.*
-Persze, azt hiszem, én ezzel próbálok szerencsét. *Veszi el magához a pultról az egyik kulcsot és szerencséjéhez híven, pont azt, ami csupán egy üres szobát rejt. Majd elkezdi leírni a kikötőben helyet foglaló patinás helyet, ahol dolgozik, csak szépen óvatosan, részlet gazdag módon, végül kiderül, amire kíváncsi volt már az elejétől fogva. Nem. Még soha nem járt a férfi ott. Ezt bátorító arckifejezése és lágy tekintete is megerősíti, amely egy pillanatra se rezzen meg, semmiféle felismerés vagy sarokban elbújt korábbi derengés okán.*
-A kikötő veszélyes hely. *Szögezi le gyorsan, bár úgy gondolja egy ilyen, látszólag harcedzett férfinak meg se kottyanna.* -Azt hittem eddig itt a városban nagyobb biztonságban leszek, de az imént látottak fényében, ezt talán nem ártana átértékelnem. *Erőltet egy sejtelmes mosolyt magára.*
-Talán ennyi elég is lesz rólam, nem akarom elcsábítani egy olyan veszélyes környékre. De ha egyszer arra sodorja az élet, a Sellőház egy igazán kellemes hely és kikötői viszonylatban biztonságos is. *Fejezi be végül a dolgot, úgy véli, a másiknak nem feltétlen kell tudnia mindent róla, legyen annyi elég most, hogy ők két idegen, egy pultnál, akik élvezik egymás társaságát, és ennél kevesebb soha nem is akarna lenni.
Közben Mik kitölti nekik az erős italokat, aztán még meg is toldja két fehérborral. A nő nagyokat pislog, egyre nagyobb zavart okozz a fejében az előtte felgyülemlő alkoholmennyiség. ~Már megint a bor, csak képzelődöm vagy tényleg rám kacsintott? ~ Méregeti gyanús szemmel a pohárban lágyan még imbolygó nedűt. Közben érkeznek még vendégek, ami kicsit sem szokatlan egy fogadó életében. Majd elé kerül a leves is, amit viszont úgy várt már, mint, akinek napok óta nem volt szerencséje ételhez. Szemei csillognak a gőzölgő dolog láttán, de előtte magához húzza a feles poharat és megemelve várja, hogy koccinthasson a másik egészségére.*
-Igyunk a jó szerencsémre, hogy egy ilyen figyelmes idegennel sodort egy fedél alá. *Mondja bájosan mosolyogva, majd ha megtörtént a koccintás a szájához emeli az erős italt, ám ekkor megcsapja a szaga, így tovább nem is jut vele. Bár ábrázata nem fanyalodik el, száját még a széléhez is érinti, majd miután a másik kiitta a magáét és az üres poharat visszacsapta az a pultra, elveszi és egy gyakorlott mozdulattal áttölti abba az saját részét is, ha nem ellenkezik a lovag nagyon, majd visszatolja a férfi elé.*
-Legyen olyan drága és pusztítsa el az én részemet is, mert ez az ital nem e világi. *Mosolyog bocsánatkérően rá, nem törődve azzal, hogy látszatra mennyire viselte meg beszélgetőpartnerét az iménti ital leküldése. Ő egy mesebeli lovag, neki ez a próba meg sem kottyanhat, saját vélekedése szerint. Talán némi rutinról vagy csak jó megérzésről árulkodik az, hogy csupán az italok eltüntetése után bukik ki a kérdés a száján.*
-És rólad kedves Soreyl, mi egyebet kell, még tudjak? *Húzza oda maga elé a levest, bár nem kezd neki, mert úgy véli, nagy tiszteletlenség lenne nekikezdeni enni, míg a másik hozzá beszél.*
3246. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-28 01:33:15
Üzenet elküldve: 2019-09-28 01:33:15
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
*Mivel Kagaenae mindent ért, és mindenre bólint, Latamie úgy gondolja, megbeszélték amit meg szeretetet volna. Illetve elmondta.
Más dolga már nincs is, mint hogy bevegye magát a szobájába. Szerencse, hogy jó forró volt a víz amit a fiúk felhurcoltak, mert a kártyaparti alatt sem hűlt kellemetlenné. Ráfordítja a zárat, majd ledobálja ruháit a ládára, amit Pash hurcolt neki idáig. Akaratlan azon töpreng, vajon Reeno elcipelné-e neki. Aztán arra jut, hogy bár szakácsnak bevált a Nyikhaj, azért ezt még legalább megteheti, addig sem az öregtől kér szívességnek tetsző dolgokat. Főleg, hogy saját embere, a bárónak csak kölcsön adja, mert ilyen jótét lélek.*
- Hmmm... *Ereszkedik a vízbe, és hunyja is le a szemét. Tán el is szundikál kicsit. Ennyi izgalom után, jót tesz a csend, és a rózsa illat, mit végigpötyögtetett a szobán. Áldja érte az ősz hajú fiút, hogy ilyenre is gondolt. Mikor eléggé kiáztak ujjai, és ezeket laposan meg is szemléli, kiemelkedik a vízből, és vizes lábnyomokat hagyva egy lepedőt csavar maga köré. Nem olyan puha, mint a Sellőben, de ez is felissza a vizet.
Ágya szélére kuporodik törökülésben azzal a parázsló dohánnyal karöltve, amit ezelőtt gyújtott egy perce.*
- Mit rejtegetsz? *Kérdezi a kép csomagolásától, mert a legtöbb dologra úgy tesz, mintha teljesen érdektelen volna, de ami el van előle zárva, arra persze nagyon is kíváncsi. Szájába löki a dohányt, és térül-fordul, újra az ágyon köt ki immár a képpel az ölében. Megpiszkálja a csomókat, amikkel körbekötözték, addig-addig bizgeréli, amíg ki nem sikerül bontani. Széthajtja a csomagolást, majd kaján mosolyra húzza száját.*
- Kéjenc *göcög halkan a hamut maga mellé a padlóra pöcögtetve. Szemléli a képet még egy kicsit, aztán visszacsomagolja. Nem pont olyan mint Chayss csomagolása, de sérülés az úton így sem érheti majd.
A képet visszatámasztja, még pakol kicsit, de aztán hamar rásötétedik. Takaró alá bújik, és őt is elnyomja az álom.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 01:37:08
//Kagaenae szobája előtt//
*Mivel Kagaenae mindent ért, és mindenre bólint, Latamie úgy gondolja, megbeszélték amit meg szeretetet volna. Illetve elmondta.
Más dolga már nincs is, mint hogy bevegye magát a szobájába. Szerencse, hogy jó forró volt a víz amit a fiúk felhurcoltak, mert a kártyaparti alatt sem hűlt kellemetlenné. Ráfordítja a zárat, majd ledobálja ruháit a ládára, amit Pash hurcolt neki idáig. Akaratlan azon töpreng, vajon Reeno elcipelné-e neki. Aztán arra jut, hogy bár szakácsnak bevált a Nyikhaj, azért ezt még legalább megteheti, addig sem az öregtől kér szívességnek tetsző dolgokat. Főleg, hogy saját embere, a bárónak csak kölcsön adja, mert ilyen jótét lélek.*
- Hmmm... *Ereszkedik a vízbe, és hunyja is le a szemét. Tán el is szundikál kicsit. Ennyi izgalom után, jót tesz a csend, és a rózsa illat, mit végigpötyögtetett a szobán. Áldja érte az ősz hajú fiút, hogy ilyenre is gondolt. Mikor eléggé kiáztak ujjai, és ezeket laposan meg is szemléli, kiemelkedik a vízből, és vizes lábnyomokat hagyva egy lepedőt csavar maga köré. Nem olyan puha, mint a Sellőben, de ez is felissza a vizet.
Ágya szélére kuporodik törökülésben azzal a parázsló dohánnyal karöltve, amit ezelőtt gyújtott egy perce.*
- Mit rejtegetsz? *Kérdezi a kép csomagolásától, mert a legtöbb dologra úgy tesz, mintha teljesen érdektelen volna, de ami el van előle zárva, arra persze nagyon is kíváncsi. Szájába löki a dohányt, és térül-fordul, újra az ágyon köt ki immár a képpel az ölében. Megpiszkálja a csomókat, amikkel körbekötözték, addig-addig bizgeréli, amíg ki nem sikerül bontani. Széthajtja a csomagolást, majd kaján mosolyra húzza száját.*
- Kéjenc *göcög halkan a hamut maga mellé a padlóra pöcögtetve. Szemléli a képet még egy kicsit, aztán visszacsomagolja. Nem pont olyan mint Chayss csomagolása, de sérülés az úton így sem érheti majd.
A képet visszatámasztja, még pakol kicsit, de aztán hamar rásötétedik. Takaró alá bújik, és őt is elnyomja az álom.*
A hozzászólás írója (Latamie Partalle) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.09.28 01:37:08
3245. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-28 00:25:33
Üzenet elküldve: 2019-09-28 00:25:33
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
// Mik //
// Nyílt //
* Kissé szétszórtnak tűnik a pultos, de aztán gyorsan összekapja magát és jegyzetelni kezd. Mikor kérdőn néz rá és visszakérdez csak bólogat neki. Ügyes kis emberke, mert láthatóan mindent gond nélkül letud jegyezni, anélkül hogy Zrinandának ismételnie kéne magát. Viszont az idomoknál talán, mintha egy kicsit elkalandozna. Kicsit megengedi magának, hogy gonosz legyen. Na meg megbizonyosodik róla, hogy tényleg ezen járt-e a legény esze.*
– Hol jár az eszed? Csak nem az idomoknál? * Kérdezi és közben közelebb hajol így a jobb kilátás nyílik a mély dekoltázsára. Közben sejtelmesen búgja a következő szavakat.*
– Bizony pirosat. Szeretem a pirosat. * Akármilyen reakciót is vált, befejezi incselkedést. Ő maga jól szórakozott így is. A kérdésre, hogy óhajt még valamit elgondolkodik. Másra egyelőre nincs szüksége, de ha már itt van akkor eszik valamit. Szemügyre veszi a kínálatot és végül úgy dönt, hogy egy levest, azért még bedob.*
– Egy ilyen Sűrű barnát vagy mit kérnék.* Az erszényébe nyúl és 6 aranyat kiszámol Mikarr Mar Mair [KKK] részére
. Nem feledkezik meg a borravalóról se. Meg van elégedve a kiszolgálással.*
– Annál az asztalnál leszek majd. * Bök az egyik szabad asztalhoz és aztán helyet foglal. Türelmesen várja, hogy megjöjjön a levese.*
// Nyílt //
* Kissé szétszórtnak tűnik a pultos, de aztán gyorsan összekapja magát és jegyzetelni kezd. Mikor kérdőn néz rá és visszakérdez csak bólogat neki. Ügyes kis emberke, mert láthatóan mindent gond nélkül letud jegyezni, anélkül hogy Zrinandának ismételnie kéne magát. Viszont az idomoknál talán, mintha egy kicsit elkalandozna. Kicsit megengedi magának, hogy gonosz legyen. Na meg megbizonyosodik róla, hogy tényleg ezen járt-e a legény esze.*
– Hol jár az eszed? Csak nem az idomoknál? * Kérdezi és közben közelebb hajol így a jobb kilátás nyílik a mély dekoltázsára. Közben sejtelmesen búgja a következő szavakat.*
– Bizony pirosat. Szeretem a pirosat. * Akármilyen reakciót is vált, befejezi incselkedést. Ő maga jól szórakozott így is. A kérdésre, hogy óhajt még valamit elgondolkodik. Másra egyelőre nincs szüksége, de ha már itt van akkor eszik valamit. Szemügyre veszi a kínálatot és végül úgy dönt, hogy egy levest, azért még bedob.*
– Egy ilyen Sűrű barnát vagy mit kérnék.* Az erszényébe nyúl és 6 aranyat kiszámol Mikarr Mar Mair [KKK] részére
. Nem feledkezik meg a borravalóról se. Meg van elégedve a kiszolgálással.*– Annál az asztalnál leszek majd. * Bök az egyik szabad asztalhoz és aztán helyet foglal. Türelmesen várja, hogy megjöjjön a levese.*
3244. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-27 23:40:51
Üzenet elküldve: 2019-09-27 23:40:51
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn és May kiszolgálás - korábbról//
*Természetesen Maydeleine kap egy pohár vizet újra és Darenn is a korábban neki töltött fehérborból. Miknek elég sok a dolga és úgy tűnik Isannte teljesen eltűnt, Nyikhaj pedig a konyhában robotol. Szép, elöntik a teendők.*
- Természetesen, kisasszony. Zöldségleves és igen... két pohárral abból. *Mosolyodik el a kérésre.
A zöldségleves rendelését leadja a konyhába, az italokat pedig kitölti gyorsan, hogy az asztalhoz vigye és felszolgálja őket. A leves sem várat sokat magára, Nyikhaj megmelegíti és kitálalja, amit Mik azonnal fel is szolgál és még egy ajándék italt is.*
- Bocsánatot kérek, kicsit nagy a forgalom ma este. *Szabadkozik.*
- Kérem, legyenek erre a ház vendégei. *Mosolyog, ahogy leteszi a két pohár fehérbort. Bár a kerítésszaggatókkal együtt talán már sok is lesz.*
//Zrinanda//
*Az óriás lány furcsa kérésekkel áll elő, mert nem ilyesmire számított, de eszébe jut, hogy a Pinty nem csak fogadó, hanem a kereskedőház központja is.*
- Persze, hogyne. *Néz szét kissé zavartan, de aztán talál egy papírt és tintát, amelyet magához vesz, hogy lejegyezze a megrendelni kívánt árukat.*
- Tehát egy csörgő... csörgődob, rázókendő. *néz fel kérdőn, mert neki fogalma sincs róla, hogy mi az a rázókendő és mire kellhet. De a báró majd biztosan tudja.*
- Selyemből, értem. Felső, amelyen csilingelő korongocskák vannak. *Jegyzi le szóról szóra, amit az óriás lány mond neki. Az idomokat jól kihangsúlyozó megjegyzésre haloványan elmosolyodik. Elképzeli az óriás lányt egy ilyen ruhában, ám ettől zavarba jön és inkább visszatér a tekintete a lapra.*
- Piros szín, értem. *Jegyzi le ezt is.*
- A hétköznapi ruha biztosan hamar megvan, de a különleges ruhát bizonyosan nehezebb lesz beszerezni, de nem hiszem, hogy sokáig eltartana. *Mosolyog a lányra.*
- Biztos vagyok benne, hogy megoldható. Még esetleg valami. *Áll meg a tollal a papír felett, hátha még lenne más is.*
*Természetesen Maydeleine kap egy pohár vizet újra és Darenn is a korábban neki töltött fehérborból. Miknek elég sok a dolga és úgy tűnik Isannte teljesen eltűnt, Nyikhaj pedig a konyhában robotol. Szép, elöntik a teendők.*
- Természetesen, kisasszony. Zöldségleves és igen... két pohárral abból. *Mosolyodik el a kérésre.
A zöldségleves rendelését leadja a konyhába, az italokat pedig kitölti gyorsan, hogy az asztalhoz vigye és felszolgálja őket. A leves sem várat sokat magára, Nyikhaj megmelegíti és kitálalja, amit Mik azonnal fel is szolgál és még egy ajándék italt is.*
- Bocsánatot kérek, kicsit nagy a forgalom ma este. *Szabadkozik.*
- Kérem, legyenek erre a ház vendégei. *Mosolyog, ahogy leteszi a két pohár fehérbort. Bár a kerítésszaggatókkal együtt talán már sok is lesz.*
//Zrinanda//
*Az óriás lány furcsa kérésekkel áll elő, mert nem ilyesmire számított, de eszébe jut, hogy a Pinty nem csak fogadó, hanem a kereskedőház központja is.*
- Persze, hogyne. *Néz szét kissé zavartan, de aztán talál egy papírt és tintát, amelyet magához vesz, hogy lejegyezze a megrendelni kívánt árukat.*
- Tehát egy csörgő... csörgődob, rázókendő. *néz fel kérdőn, mert neki fogalma sincs róla, hogy mi az a rázókendő és mire kellhet. De a báró majd biztosan tudja.*
- Selyemből, értem. Felső, amelyen csilingelő korongocskák vannak. *Jegyzi le szóról szóra, amit az óriás lány mond neki. Az idomokat jól kihangsúlyozó megjegyzésre haloványan elmosolyodik. Elképzeli az óriás lányt egy ilyen ruhában, ám ettől zavarba jön és inkább visszatér a tekintete a lapra.*
- Piros szín, értem. *Jegyzi le ezt is.*
- A hétköznapi ruha biztosan hamar megvan, de a különleges ruhát bizonyosan nehezebb lesz beszerezni, de nem hiszem, hogy sokáig eltartana. *Mosolyog a lányra.*
- Biztos vagyok benne, hogy megoldható. Még esetleg valami. *Áll meg a tollal a papír felett, hátha még lenne más is.*
3243. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-27 23:07:36
Üzenet elküldve: 2019-09-27 23:07:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
*Majdnem kibukik belőle valami oda-nem-illő, olyasmi, hogy Latamie jó édes anyját, vagy hogy az ángyikája térde kalácsát várta. Persze nem volna illő ilyeneket mondani, gondolni azonban lehet. A kérdésre a válasza pedig csak egy kényszeredett mosoly. Ami viszont nagyjából üzeni azt, amire gondol. Hiába na, ő nem igazán tudja kifejezéstelen arc mögé rejteni a pillanatnyi érzéseit.*
- Értem.
*Ennyit válaszol arra, hogy Latamie hallott az árvaházról, nem volt nehéz egy asztalnál ültek. Persze Latamie akkor sem tűnt túlságosan érdeklődőnek, és most sem tűnik annak. Persze ki kárhoztatná ezért, mikor ott volt Bubus hátsója, amit stírölhetett? Aenae is Cha'yss köldökének tájékát fixírozta a beszélgetés nagy része alatt és azon agyalt, hogy milyen édes likőrt szürcsölhetne ki onnan. Ha Cha'yss nem hozza fel az árvaház témát, akkor ő egyáltalán nem dobta volna be, elücsörgött volna csendesen, likőrök körül forgó gondolatokkal.*
- Értem.
*Válaszolja újra arra, hogy van itt egy árva. Gondolta, hogy a kislány helyi lehet, de azt nem gondolta volna, hogy rögtön kapva kapnak az alkalmon, hogy árvaházba dughatják. Merthogy nem is dughatják, hiszen egyelőre csak terv.*
- Értem.
*Bólint, hallotta a kislányt visítani, látta azt is, mikor az öreg felvonszolta a lépcsőn, a további sorsa azonban ismeretlen a számára, elképzelése szerint az öreg ágyba dugta, vagy valami hasonló. Mindenesetre most nem hallani a visítását, szóval valószínűleg tényleg ez történt, vagy leszedálták, mint Relt is.*
- Ühüm.
*Nem veszi igazán magára, hogy Latamie éppen próbálja az ő nyakába varrni a kislányt, mindazonáltal hangos és heves tiltakozásba sem kezd, hogy a másik ezt egyáltalán megpróbálja. Ha Cha'yss visszajött, akkor majd szól neki arról, hogy mit mondott neki a vörös, lehet, hogy Cha'yss nem is dugná árvaházba.*
- Bolondok.
*Ismétli a szót anélkül, hogy ő kifejtené, mire is gondol. De egyébként arra, hogy Latamie a bolond, hogy ezzel a dologgal kopogtatott be hozzá.*
- Ühüm.
*Rántja meg flegmán a vállát végül. Részéről ez megteszi búcsúnak is, ha a másik nem akar tovább csacsogni, akkor Aenae bizony rá is csukja az ajtót.*
//Kagaenae szobája előtt//
*Majdnem kibukik belőle valami oda-nem-illő, olyasmi, hogy Latamie jó édes anyját, vagy hogy az ángyikája térde kalácsát várta. Persze nem volna illő ilyeneket mondani, gondolni azonban lehet. A kérdésre a válasza pedig csak egy kényszeredett mosoly. Ami viszont nagyjából üzeni azt, amire gondol. Hiába na, ő nem igazán tudja kifejezéstelen arc mögé rejteni a pillanatnyi érzéseit.*
- Értem.
*Ennyit válaszol arra, hogy Latamie hallott az árvaházról, nem volt nehéz egy asztalnál ültek. Persze Latamie akkor sem tűnt túlságosan érdeklődőnek, és most sem tűnik annak. Persze ki kárhoztatná ezért, mikor ott volt Bubus hátsója, amit stírölhetett? Aenae is Cha'yss köldökének tájékát fixírozta a beszélgetés nagy része alatt és azon agyalt, hogy milyen édes likőrt szürcsölhetne ki onnan. Ha Cha'yss nem hozza fel az árvaház témát, akkor ő egyáltalán nem dobta volna be, elücsörgött volna csendesen, likőrök körül forgó gondolatokkal.*
- Értem.
*Válaszolja újra arra, hogy van itt egy árva. Gondolta, hogy a kislány helyi lehet, de azt nem gondolta volna, hogy rögtön kapva kapnak az alkalmon, hogy árvaházba dughatják. Merthogy nem is dughatják, hiszen egyelőre csak terv.*
- Értem.
*Bólint, hallotta a kislányt visítani, látta azt is, mikor az öreg felvonszolta a lépcsőn, a további sorsa azonban ismeretlen a számára, elképzelése szerint az öreg ágyba dugta, vagy valami hasonló. Mindenesetre most nem hallani a visítását, szóval valószínűleg tényleg ez történt, vagy leszedálták, mint Relt is.*
- Ühüm.
*Nem veszi igazán magára, hogy Latamie éppen próbálja az ő nyakába varrni a kislányt, mindazonáltal hangos és heves tiltakozásba sem kezd, hogy a másik ezt egyáltalán megpróbálja. Ha Cha'yss visszajött, akkor majd szól neki arról, hogy mit mondott neki a vörös, lehet, hogy Cha'yss nem is dugná árvaházba.*
- Bolondok.
*Ismétli a szót anélkül, hogy ő kifejtené, mire is gondol. De egyébként arra, hogy Latamie a bolond, hogy ezzel a dologgal kopogtatott be hozzá.*
- Ühüm.
*Rántja meg flegmán a vállát végül. Részéről ez megteszi búcsúnak is, ha a másik nem akar tovább csacsogni, akkor Aenae bizony rá is csukja az ajtót.*
3242. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-27 22:26:26
Üzenet elküldve: 2019-09-27 22:26:26
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 210
OOC üzenetek: 7
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarratlan szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
*Végre sikerül a megfelelő ajtót megtalálnia. Nem olyan nehéz, hisz mindenhová bekopogott. Meglepi azonban a szerény nyuszikának tűnő lánytól a csalódott mondat, de amellett szórakoztatja is.*
- Csak nem mást vártál? *vigyorog szemtelenül az ajtófélfának támaszkodva. Esze ágában sincs bekérni magát a szobába, pláne, ha még tekintettel kell lennie holmi dunnahercegnőkre is.*
- Hallottam az árvaházról. *Persze, hiszen ott ült az asztalnál, s bár nagyja időt Bubus stírölésével töltötte, azért foszlányokban átment a lényeg.*
- Itt meg van egy árva kislány. *Melle alól kiemeli kezét, és hüvelykujjával maga mögé bök a nyílt folyosóra.*
- Ott visított a pult mögött, mint akit nyúznak. Nem vinném a kikötőbe, ha nem muszáj. Márpedig hajnalban indulok. *Fonja össze maga előtt karjait, miközben tengereket idéző szemeit komoran Aenaere veti.*
- Valahol itt van ő is. Garrikh és Chayss minden áron rám akarják testálni *tán mert kevesebbet káromkodik, vagy mert egészen elviselhetővé szelídül a stílusa a gyermek miatt, inkább a kislánynak beadott hazugság miatt, de a lényeg egy és ugyan az. Csak az tudhatja, gyermeknek nem való a kikötő, aki járt már ott. Azokkal nincs gond, akik ott nőnek fel, de Latamienek is kemény tanulópénz volt annak idején.*
- Bolondok. *Flegma rókavigyorát a lányra veti. A maga módján kedveli azt a két bolondot, Garrikhot különösen. Ha nem fut úgy el, biztosan hozzá ment volna ezzel is.*
- Mindegy. Csak szóltam. *Ellöki magát az ajtótól, ezzel a maga részéről elintézettnek viszi Aestrelt, még ha Aenaenek kissé zavaros is.*
//Kagaenae szobája előtt//
*Végre sikerül a megfelelő ajtót megtalálnia. Nem olyan nehéz, hisz mindenhová bekopogott. Meglepi azonban a szerény nyuszikának tűnő lánytól a csalódott mondat, de amellett szórakoztatja is.*
- Csak nem mást vártál? *vigyorog szemtelenül az ajtófélfának támaszkodva. Esze ágában sincs bekérni magát a szobába, pláne, ha még tekintettel kell lennie holmi dunnahercegnőkre is.*
- Hallottam az árvaházról. *Persze, hiszen ott ült az asztalnál, s bár nagyja időt Bubus stírölésével töltötte, azért foszlányokban átment a lényeg.*
- Itt meg van egy árva kislány. *Melle alól kiemeli kezét, és hüvelykujjával maga mögé bök a nyílt folyosóra.*
- Ott visított a pult mögött, mint akit nyúznak. Nem vinném a kikötőbe, ha nem muszáj. Márpedig hajnalban indulok. *Fonja össze maga előtt karjait, miközben tengereket idéző szemeit komoran Aenaere veti.*
- Valahol itt van ő is. Garrikh és Chayss minden áron rám akarják testálni *tán mert kevesebbet káromkodik, vagy mert egészen elviselhetővé szelídül a stílusa a gyermek miatt, inkább a kislánynak beadott hazugság miatt, de a lényeg egy és ugyan az. Csak az tudhatja, gyermeknek nem való a kikötő, aki járt már ott. Azokkal nincs gond, akik ott nőnek fel, de Latamienek is kemény tanulópénz volt annak idején.*
- Bolondok. *Flegma rókavigyorát a lányra veti. A maga módján kedveli azt a két bolondot, Garrikhot különösen. Ha nem fut úgy el, biztosan hozzá ment volna ezzel is.*
- Mindegy. Csak szóltam. *Ellöki magát az ajtótól, ezzel a maga részéről elintézettnek viszi Aestrelt, még ha Aenaenek kissé zavaros is.*
3241. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-09-27 22:26:25
Üzenet elküldve: 2019-09-27 22:26:25
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 154
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Vakmerő
//A csapos//
//Mindenki//
* Időközben érkezik még valaki, aki szintén a kiszolgálásra vár. Ránézésre egy viszonylag pénzes egyénről lehet szó. Zrina végig méri, de nem újdonság neki a látvány. Gyakorta jöttek hozzájuk ilyesfajta kuncsaftok. Hála az égnek végre megérkezik akire várt. *
– Üdv! Szükségem lenne néhány dologra. Kéne nekem egy csörgődob meg egy rázókendő ha lehet selyemből és hozzá egy ugyan olyan anyagból készült felső amin szintén ilyen csilingelő korongocskák vannak. Lehetőleg jól hangsúlyozza ki az idomokat. Én a pirost színt részesítem előnyben. Meg szükségem lenne még egy teljesen átlagos hétköznapi viselésre alkalmas női ruhára. is. Megoldható ami szeretnék?* Kérdezi meg a férfit.*
//Mindenki//
* Időközben érkezik még valaki, aki szintén a kiszolgálásra vár. Ránézésre egy viszonylag pénzes egyénről lehet szó. Zrina végig méri, de nem újdonság neki a látvány. Gyakorta jöttek hozzájuk ilyesfajta kuncsaftok. Hála az égnek végre megérkezik akire várt. *
– Üdv! Szükségem lenne néhány dologra. Kéne nekem egy csörgődob meg egy rázókendő ha lehet selyemből és hozzá egy ugyan olyan anyagból készült felső amin szintén ilyen csilingelő korongocskák vannak. Lehetőleg jól hangsúlyozza ki az idomokat. Én a pirost színt részesítem előnyben. Meg szükségem lenne még egy teljesen átlagos hétköznapi viselésre alkalmas női ruhára. is. Megoldható ami szeretnék?* Kérdezi meg a férfit.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409