//Darenn szobája//
//A hozzászólás +16-os elemeket tartalmaz//
*Mikor kapja a nem kicsit rendhagyó választ az általa feltett igen tapintatlan kérdésre, először csak pislog, de aztán minden a helyére kerül.
~Persze, hát a kardhoz beszélt. ~ Bár minden egyéb esetben egy ilyen információ is borús gomolyfelhőket képezne a fejében, most mégis megnyugszik tőle. Azt sokkal zavarba ejtőbb helyzetnek találta volna, ha épp egy légyott közepébe kopog bele. Így viszont már bátrabban lépked beljebb, megmosolyogva a hóbortot, miután elhangzik a meghívás is.*
-Akkor remélem, a kardja megbocsátja, hogy félbeszakítottam a diskurzust. *Helyezkedik bele ismét a játékba, hiszen mindenkinek kell egy barát, nem ő fogja nekiszegezni a férfinek, hogy márpedig a kardok azok biztos, hogy nem beszélnek.
Az pedig, hogy a lány mindjárt az ágyra telepszik, számára nem szokatlan, hiszen, ha beinvitálják egy szobába, akkor nem fog a fal mellett toporogni. A legkényelmesebb hely itt pedig egyértelműen az ágy, ha pedig már jelentősebb időt fog itt tölteni a csizmája se buzerálja a lábát, hisz nem muszáj. Kicsit olyan érzése van itt, mintha csak ottalvós éjszakát töltene az egyik lánynál, ugyanis a férfi tekintete egyáltalán nem azt sugallja számára, hogy bármilyen módon is szeretné széjjel cibálni a ruháit, majd rövid úton a magáévá tenni. Természetesen a ruhái használhatatlanná tételét erősen ellenezné is, mivel ide nem hozott magával váltóruhát.
~Szóval csak beszélgetni akar? Igen, ez így teljesen beleillik a képbe. ~ Nyugtázza az elhangzottakat, szemeit félárbocra eresztve mustrálja a hozzá közeledő lovagot, még így is, fényes páncél nélkül, ugyan olyan magasztos légkör lengi körbe, ugyan olyan határozott és nemes a kiállása. Mintha csak egy mesekönyvből kapták volna ki. Majd egy igazán furcsa dolgot tesz, letérdel előtte és az egyik kacsóját elbitorolva gyengéden kezei finom ölelésébe veszi. A szíve teljesen ellágyul a jelenet láttán, a lovag pedig szemeit fürkészve ismét elmondja, hogy nem fogja bántani, így semmi oka tartania tőle. May pedig egyre inkább érzi magában a késztetést, hogy valamilyen módon kifejezze a benne is munkálkodó melegséget. Talán életszerűbb lenne azt állítani, hogy nem a férfitől kéne tartania, hanem saját magától. Nem szeretné ezt a kapcsolatot egyetlen elhamarkodott vagy átgondolatlan mozdulattal, tettel, szóval szétszaggatni.
~Megismerni? Egy férfi, aki megismerni szeretne, ilyen is csak a mesékben van. ~ Nyílnak szét az ajkai, de nem szakítja félbe a másik mondandóját. Főként azért nem, mert egy pillanatra zavar keletkezik az éterben. Megismerni. Az mit is jelenthet? Persze a lányokkal mindig tartanak beszélgetős estéket pizsamában, közben néha boroznak és édességet esznek, aztán közös együtt alvás a vége vagy fürdő, közben pedig kínos és nagyon személyes dolgokat osztanak meg egymással. Ezt azonban valahogy a mostani helyzetre, nehezére esik ráhúzni.
~Nem hiszem, hogy illene elmesélnem neki… akármit is az életemből. ~ Nyílnak tágra a szemei, majd csak visszacsitul, mivel amennyi dolgot megosztott már vele a lovag, őszintén, kendőzetlenül, annyit neki is illenék. Mindjárt az első lenne a foglalkozása, amivel a napjait tölti, minden más pedig úgyis ebből következne. Azt muszáj. Nem tud átlépni rajta.
~Úgyis kiderülne. ~ Vesz egy mély lélegzetet, majd a kardra tett megjegyzésen azért ő is elmosolyodik. Bár az utolsó mondat kicsit humorosabb irányba tereli a beszélgetést, de a hála és csodálat, ami eddig is ott lapult benne a lovag irányába, végérvényesen kisöpörhetetlen.
~Talán abból nem lesz baj. ~ Gondolja magában, aztán a kezét kihúzva a gyengéd fogásból, megtámaszkodik a térdelő férfi vállán, hogy puha csókot nyomjon a homlokára.*
-Köszönöm. *Egyelőre nem tudja összefoglalni azt, ami feszíti, majd talán apránként, idővel. Ezt követően, elragad egy párnát az ágyról és a térdelő lovag mellé leül rá a földre, hátát az ágynak támasztva.*
-Egy beszélgetés nagyon jólesne és a kardod is hozhatod, ha szeretnéd, nem szívesen hagynám egyedül. *Mondja kedvesen mosolyogva.*
-Őszinte voltál hozzám és ez nagyon jólesik, szeretném viszonozni. *Fordítja felé a fejét, reménykedve abban, hogy feltalálja magát, és nem térdepelve akarja végig hallgatni az egészet.*
-A legfontosabb dolog, amit el szeretnék mondani… *Kezdi így és valóban, nem a viszonzási kényszer az, ami mondatja vele, hanem szeretné elmondani a férfinek, bár szemeiben látszik, hogy kicsit aggódik a dolog miatt.*
-Egy bordélyban dolgozom és az a munkám, hogy örömet szerezzek, akárkinek, aki belép a négy fal közé és megfizeti. *Pislant hol lefelé, hol a másikra, hogy lássa mit vált ki belőle az iménti közlés, csak ezután fogja eldönteni, egyáltalán marad-e odabent. De ha a férfi olyan, mint, amilyennek hiszi és mutatta eddig magát, akkor talán ez már nem egy olyan hatalmas lépcsőfok, amit ne tudnának együtt meglépni.
~De lehet, hogy nem fogja érteni. ~ Húzza végig az alsó fogsorát az ajkán.*
-Örömlány vagyok. *Teszi hozzá. Szándékosan nem a "kurva" szót használja, hiszen nem is érzi annak magát. Sokkal inkább csak egy kedveskedő társaság, egy bensőségesebb ismerős.* -Épp kimenőt kaptam, egy kis városnézés, pihenés. *Taglalja a körülményeket.
~Azt tapintatlanság lenne most elmondani, hogy igen, te is egészen jóvágású férfi vagy, én már csak tudom, sokat láttam belőlük. ~ Aztán elveti, hiszen igaznak igaz, de eléggé furcsa közeget teremthet.*
-Én is nagyon kedvellek téged. *Végül a férfi által is használt szókapcsolattal él.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.02 14:46:34