Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 166 (3301. - 3320. üzenet)Oldal váltása: - Következő oldal >>
3320. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 22:55:52
Üzenet elküldve: 2019-10-04 22:55:52
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
-Thargodar leány. Úgy. Részvétem az apja miatt. ~Vagy mi.~
*Ugyan ki ne hallott volna Kagan Thargodarról? Ő maga ugyan sosem járt a Vashegyen, igaz, ami igaz, az északi barbárokat sem tartotta soha túl sokra. Nincs bennük sem fegyelem, sem tisztesség. Legalábbis azokból hibádzott, akikkel eddig összeeresztette a sors.*
-Tehát nem a Vashegyen nőtt fel. Előnyére vált.
*A pergamen dolgára csak megrázza a fejét.*
-Mindenképp hivatalos személy jelenlétében kell aláírnia a kisasszonynak. És ez pedig nem fenyegetés, hanem tény.
*Veti oda Cha'yssnek, majd Kagaenae felé fordul.*
-Nos, minden jót kisasszony.
*Fordít hátat az ajtónak, majd döngő léptekkel elindul lefelé.*
-Visszatérek a Barakkba, bőven van elintéznivalóm.
*Jegyzi meg epésen, jelezvén, hogy bizony időfecsérlésnek élte meg a kis túrát.*
-Remélem a kovács dolgát nyélbe tudod ütni. Tőlem minden segítséget megkapsz hozzá... Olyan pedig nincs, hogy egy városnak ne legyen egy valamirevaló kovácsa.
*Körbevizslat még egyszer a fogadóban, majd az ajtóba lépve még az igric felé fordul.*
-Hálás vagyok. S az én hálám a város hálája. Vigyázz magadra, Cha'yss.
*Megvárja, hátha a férfinek még van mondandója, majd kilép az ajtón, hogy a Szegénynegyed felé vegye az irányt.*
//Kagaenae szobája előtt//
-Thargodar leány. Úgy. Részvétem az apja miatt. ~Vagy mi.~
*Ugyan ki ne hallott volna Kagan Thargodarról? Ő maga ugyan sosem járt a Vashegyen, igaz, ami igaz, az északi barbárokat sem tartotta soha túl sokra. Nincs bennük sem fegyelem, sem tisztesség. Legalábbis azokból hibádzott, akikkel eddig összeeresztette a sors.*
-Tehát nem a Vashegyen nőtt fel. Előnyére vált.
*A pergamen dolgára csak megrázza a fejét.*
-Mindenképp hivatalos személy jelenlétében kell aláírnia a kisasszonynak. És ez pedig nem fenyegetés, hanem tény.
*Veti oda Cha'yssnek, majd Kagaenae felé fordul.*
-Nos, minden jót kisasszony.
*Fordít hátat az ajtónak, majd döngő léptekkel elindul lefelé.*
-Visszatérek a Barakkba, bőven van elintéznivalóm.
*Jegyzi meg epésen, jelezvén, hogy bizony időfecsérlésnek élte meg a kis túrát.*
-Remélem a kovács dolgát nyélbe tudod ütni. Tőlem minden segítséget megkapsz hozzá... Olyan pedig nincs, hogy egy városnak ne legyen egy valamirevaló kovácsa.
*Körbevizslat még egyszer a fogadóban, majd az ajtóba lépve még az igric felé fordul.*
-Hálás vagyok. S az én hálám a város hálája. Vigyázz magadra, Cha'yss.
*Megvárja, hátha a férfinek még van mondandója, majd kilép az ajtón, hogy a Szegénynegyed felé vegye az irányt.*
3319. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 19:00:03
Üzenet elküldve: 2019-10-04 19:00:03
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
//Aestrel, A'cron, Baarcas//
*A heges arcú fickó is megkapja persze az italát, de mivel láthatóan nem akar annyira társalogni, így Mik máris indul a dolgára. Legalább ő nem tartja fel.
A pultban Aestrel egy jókora korsó vizet tölt Denjaarnak, ami mosolygásra készteti.
A kérdésre, hogy mit tegyen az aranyakkal, amiket kapott, a lépcsőn felfelé távozó báró után tekintve válaszol.*
- A víz, főleg, ha a báró barátjának lesz, akkor nem kerül semmibe. Tedd csak el, legyen a tiéd, ez az első fizetésed. *Simogatja meg a kicsi lány fejét büszke mosollyal.*
- Ha valamelyik másik vendég fizetne, akkor azt majd tedd bele a kasszába a pultban vagy add oda később a bárónak, neki adjuk oda úgyis minden zárás után. *Mondja, legalább így máskor Aestrel is tudni fogja, mi a teendő. Jó lenne, ha volna egy segítsége, idővel biztosan belejön majd.
Baarcas asztalánál csak egyetértően mosolyog a testes férfi válaszán a vadkannal kapcsolatban. Elégedetten biccent magában, sikerült minden gond nélkül lerendeznie ezt a szőrszálhasogató fickót, így elindul a többi vendéghez.*
//Sizpak, Ganer//
*A tünde szavai egyáltalán nincsenek az ínyére. Rengetegen vannak és voltak, volt itt vádaskodás, egy önveszélyes törpe és még vért is kellett takarítania. Erre jön ez az alak és tréfálkozik a nevével.*
- Ez a nevem, semmi furcsa nincs benne. *Válaszolja rezignáltan.*
- Azonnal hozommm. *Sóhajtja és minden más kérdés nélkül elfordul vissza a pulthoz, de ezzel a rendeléssel biztosan nem fog sietni. A pultban úgyis van elég dolga.*
//Aestrel, A'cron, Baarcas//
*A heges arcú fickó is megkapja persze az italát, de mivel láthatóan nem akar annyira társalogni, így Mik máris indul a dolgára. Legalább ő nem tartja fel.
A pultban Aestrel egy jókora korsó vizet tölt Denjaarnak, ami mosolygásra készteti.
A kérdésre, hogy mit tegyen az aranyakkal, amiket kapott, a lépcsőn felfelé távozó báró után tekintve válaszol.*
- A víz, főleg, ha a báró barátjának lesz, akkor nem kerül semmibe. Tedd csak el, legyen a tiéd, ez az első fizetésed. *Simogatja meg a kicsi lány fejét büszke mosollyal.*
- Ha valamelyik másik vendég fizetne, akkor azt majd tedd bele a kasszába a pultban vagy add oda később a bárónak, neki adjuk oda úgyis minden zárás után. *Mondja, legalább így máskor Aestrel is tudni fogja, mi a teendő. Jó lenne, ha volna egy segítsége, idővel biztosan belejön majd.
Baarcas asztalánál csak egyetértően mosolyog a testes férfi válaszán a vadkannal kapcsolatban. Elégedetten biccent magában, sikerült minden gond nélkül lerendeznie ezt a szőrszálhasogató fickót, így elindul a többi vendéghez.*
//Sizpak, Ganer//
*A tünde szavai egyáltalán nincsenek az ínyére. Rengetegen vannak és voltak, volt itt vádaskodás, egy önveszélyes törpe és még vért is kellett takarítania. Erre jön ez az alak és tréfálkozik a nevével.*
- Ez a nevem, semmi furcsa nincs benne. *Válaszolja rezignáltan.*
- Azonnal hozommm. *Sóhajtja és minden más kérdés nélkül elfordul vissza a pulthoz, de ezzel a rendeléssel biztosan nem fog sietni. A pultban úgyis van elég dolga.*
3318. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 18:19:04
Üzenet elküldve: 2019-10-04 18:19:04
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn szobája//
*Valóban nem gondolja magában, hogy a férfi idős lenne, bár úgy tapasztalta, hogy az arcszőrzet rádob néhány évet, azonban a lovagnál a körszakáll csak ráerősít a nemes és tiszteletet parancsoló kinézetre. Kevés olyan embert tudna mondani May, akinek véleménye szerint jól áll, de Soreyl pont közéjük tartozna. Azon felül, ő maga is már néhány évvel túllépte a harmincadikat, nehéz beismernie, hogy egyre közelebb araszol a negyvenedikhez, annak ellenére, hogy félvér létére fiatalabbnak tűnik, ez az igazság. Nem igazán szokta híresztelni sem, hiszen úgy van vele, mint a legtöbb nő, ha valaki a korát kérdezi, az illető már elásta magát és akármit is tesz, csupán az a kérdés, hogy mikor csapják rá a koporsófedelet végleg. Bár talán a lovagnak még ezt is elárulná pontosan, ha rákérdez.
Így az öregséggel való viccelődésre csak mosolyra húzódik a szája, nem szeretné igazán, hogy ebbe a témába nagyon mélyen belegabalyodjanak, hagyja elszállni.
Majd szende zavarára a férfi egy igen frappáns, bár a jelenlegi tudással a fejében nyilván valótlant állítva próbálja a közelében tartani a lányt. Ő ezt csak megmosolyogja, minden apró jelzés jólesik a szívének, ami abba az irányba mutat, hogy a lovagnak kedvére való a társasága és szeretné vele tölteni az idejét.*
-Persze, hogy rossz a füle, hiszen nincs is neki. *Súgja oda mosolyogva a másiknak, ahogy kérte, egészen közel hajolva. Majd néhány percre egészen közel tudhatja magához a lovagot, aki gyengéd érintésekkel próbál könnyíteni nem mindennapi helyzetén. Valahogy magára is emlékezteti egy kicsit, mindig is szerette gondoskodó érintésekkel nyugtatni a lányokat, úgy tapasztalta valahogy az érzéseket így a legkönnyebb átvezetni egy másik lénybe. Eddig ezt főleg ő alkalmazta, de most, hogy a saját bőrén tapasztalja, talán soha nem is akarna többé Soreyl mellől felállni. Bár sejti, hogy a hevesen dobogó szíve tesz az élményre még egy lapáttal, mert nem akárkinek a vállán nyugszik a homloka, nem ám, egy nemes lelkű lovag kölcsönzi azt neki. Majd érkezik a talán hétköznapi kérdés rendhagyó köntösbe csomagolva. Látja a lovag kezdeti csalódott arcát átváltani valami egészen megnyugtató képbe, mintha még kicsit pirosabb is lenne, bár talán ezt csak a lány képzeli oda. ~Vajon mit mondhatott neki? ~ Sokáig pedig nem várat magára a válasz sem. Árgus szemekkel nézi a lovagot, aki csigázva a kíváncsiságát, az első fél mondat után egy percnyi néma csönddel adózik a gondolkodásnak. ~Biztosan átfogalmazza. Persze, talpig úriember. ~*
-Már régen helyénvaló lenne… *Ismétli az igen átgondolt és tapintatos körbekörítést, igen, egyértelműen átfogalmazta a férfi, talán jobb is így, hogy a valódi gondolatok csak az ő fejében realizálódnak.
Majd felnéz, mivel a lovag feláll és őt veszi célba. ~Istenekre, ez idejön. ~ Szívja be az alsó ajkát, hogy megnedvesítse, majd feltápászkodik, hogy így várja a lovag érkeztét. Szemeit a másik szembogarain pihenteti, tekintetük összeér, a férfi pedig gyengéden odavonja magához és intézkedik a felől, hogy az imént felvetett helyzet a valóságban is testet öltsön. Lélegzetvisszafojtva várja, hogy ajkaik végre összeérjenek, kezeivel pedig próbál minél vissza fogottabban ténykedni közben. Puhán csókolja a férfi száját, nem telhetetlen, minden szenvedélyesebb harapásra indító gondolatot és vágyat visszafojt magába, így a jó, úgy érzi, mintha ez lenne élete első igazán fontos csókja. Egyik keze óvatosan kitapintja a gombok finom ívét az ingen, a másik pedig lágy összeérésük alatt a lovag füle mögött lel támaszra, hüvelykjével a körszakállat cirógatva. Próbálja minél inkább elhúzni az időt, de be kell látnia, levegő nélkül egyikük sincsen igazán meg, a felfokozott állapot pedig, amiben vannak igencsak követelőző e téren.
~Ebből baj lesz. ~ Piheg néhány lélegzetvételnyit, majd visszahúzza magához a két rakoncátlanul elkóborolt kezet, majd szemeit is eltereli, a szoba egyik falára szegezi.
~Én hülye! Hogy hozhattam ilyen helyzetbe? Most le kell nyugodjak egy kicsit… Ne bámuld már a száját! ~ Mást se lát a szemei előtt, pedig már régen nem oda néz.
~Ez meg micsoda tapintatlanság! Belepusztulok a szégyenbe. ~ Kúsznak lassan vissza szembogarai a másik arcára, majd hátralép egyet.
~Mit illik ilyenkor mondani? Köszönöm? Nagyon jól csókolsz, de most már beszélgessünk? ~ Legszívesebben a fejét verné a falba, hogy nem jut eszébe semmi ideillő gondolat. Végül úgy dönt, hogy nem szól semmit, csak megragadja a férfi két kezét és szemei rabságában, szépen lassan visszahúzza az ágyhoz.*
-Ülj fel kérlek. Ne félj, semmiféle rossz szándékom nincs ezzel. *Mondja halkan, egy bocsánatkérő mosoly kíséretében, bár utólag már bánja, hogy így fogalmazott, de akkor épp más nem akadt a nyelve hegyére. Tudatni akarta viszont mindenképp, hogy semmiféle pajzán hadjáratra nem készül ellene. Ekkorra már a kardot, mint harmadik felet a szobában a csók szinte teljesen kilúgozta a tudatából. Ha a férfi hagyja, akkor segít neki megszabadulni a csizmától, ha nekilát lehúzni, akkor viszont hagyja, hadd tegye egyedül. Ha megteszi, amit kér, kezével finoman felhúzza a lábait, hogy a talpa a takarón támaszkodjon, majd lassú és kimért mozdulatokkal maga is felhelyezkedik. A lovag két felhúzott térde közé ül, pont úgy, hogy rá tudjon hajolni és a legfontosabb számára, hogy ne érjen hozzá sehol, ahol kellemetlenséget okozna ezzel neki.
~Nem akarom kitenni feleslegesen kísértésnek, ő is csak férfi. Kivételesen figyelmes és visszafogott, de az. ~ Azért hátranyúl, hogy a lovag egyik kezét a tenyerei közé vegye, szereti, ha van mivel babrálnia, míg a férfi a hátát lesi, addig pedig könnyebb bármilyen témáról beszélnie. Tiszta nyertes helyzet.*
-Szeretem az epret. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel.*
-Az alkoholt meg utálom. *Mondja félszegen.* - Ritka sunyi jószágok, főleg a bor, úgy itatja magát, aztán a végén mindig én járom meg. *Fogja kicsit viccesebbre a hangnemet.*
-Inkább teapárti vagyok, de néha meggyes dohányt szoktam pipázni, az kellemesen ellazít egy hosszú munkanap után. *Meséli, hiszen a férfi korábbi bevallása szerint szeretné egy kicsit jobban megismerni, reméli még most is így van vele.*
*Valóban nem gondolja magában, hogy a férfi idős lenne, bár úgy tapasztalta, hogy az arcszőrzet rádob néhány évet, azonban a lovagnál a körszakáll csak ráerősít a nemes és tiszteletet parancsoló kinézetre. Kevés olyan embert tudna mondani May, akinek véleménye szerint jól áll, de Soreyl pont közéjük tartozna. Azon felül, ő maga is már néhány évvel túllépte a harmincadikat, nehéz beismernie, hogy egyre közelebb araszol a negyvenedikhez, annak ellenére, hogy félvér létére fiatalabbnak tűnik, ez az igazság. Nem igazán szokta híresztelni sem, hiszen úgy van vele, mint a legtöbb nő, ha valaki a korát kérdezi, az illető már elásta magát és akármit is tesz, csupán az a kérdés, hogy mikor csapják rá a koporsófedelet végleg. Bár talán a lovagnak még ezt is elárulná pontosan, ha rákérdez.
Így az öregséggel való viccelődésre csak mosolyra húzódik a szája, nem szeretné igazán, hogy ebbe a témába nagyon mélyen belegabalyodjanak, hagyja elszállni.
Majd szende zavarára a férfi egy igen frappáns, bár a jelenlegi tudással a fejében nyilván valótlant állítva próbálja a közelében tartani a lányt. Ő ezt csak megmosolyogja, minden apró jelzés jólesik a szívének, ami abba az irányba mutat, hogy a lovagnak kedvére való a társasága és szeretné vele tölteni az idejét.*
-Persze, hogy rossz a füle, hiszen nincs is neki. *Súgja oda mosolyogva a másiknak, ahogy kérte, egészen közel hajolva. Majd néhány percre egészen közel tudhatja magához a lovagot, aki gyengéd érintésekkel próbál könnyíteni nem mindennapi helyzetén. Valahogy magára is emlékezteti egy kicsit, mindig is szerette gondoskodó érintésekkel nyugtatni a lányokat, úgy tapasztalta valahogy az érzéseket így a legkönnyebb átvezetni egy másik lénybe. Eddig ezt főleg ő alkalmazta, de most, hogy a saját bőrén tapasztalja, talán soha nem is akarna többé Soreyl mellől felállni. Bár sejti, hogy a hevesen dobogó szíve tesz az élményre még egy lapáttal, mert nem akárkinek a vállán nyugszik a homloka, nem ám, egy nemes lelkű lovag kölcsönzi azt neki. Majd érkezik a talán hétköznapi kérdés rendhagyó köntösbe csomagolva. Látja a lovag kezdeti csalódott arcát átváltani valami egészen megnyugtató képbe, mintha még kicsit pirosabb is lenne, bár talán ezt csak a lány képzeli oda. ~Vajon mit mondhatott neki? ~ Sokáig pedig nem várat magára a válasz sem. Árgus szemekkel nézi a lovagot, aki csigázva a kíváncsiságát, az első fél mondat után egy percnyi néma csönddel adózik a gondolkodásnak. ~Biztosan átfogalmazza. Persze, talpig úriember. ~*
-Már régen helyénvaló lenne… *Ismétli az igen átgondolt és tapintatos körbekörítést, igen, egyértelműen átfogalmazta a férfi, talán jobb is így, hogy a valódi gondolatok csak az ő fejében realizálódnak.
Majd felnéz, mivel a lovag feláll és őt veszi célba. ~Istenekre, ez idejön. ~ Szívja be az alsó ajkát, hogy megnedvesítse, majd feltápászkodik, hogy így várja a lovag érkeztét. Szemeit a másik szembogarain pihenteti, tekintetük összeér, a férfi pedig gyengéden odavonja magához és intézkedik a felől, hogy az imént felvetett helyzet a valóságban is testet öltsön. Lélegzetvisszafojtva várja, hogy ajkaik végre összeérjenek, kezeivel pedig próbál minél vissza fogottabban ténykedni közben. Puhán csókolja a férfi száját, nem telhetetlen, minden szenvedélyesebb harapásra indító gondolatot és vágyat visszafojt magába, így a jó, úgy érzi, mintha ez lenne élete első igazán fontos csókja. Egyik keze óvatosan kitapintja a gombok finom ívét az ingen, a másik pedig lágy összeérésük alatt a lovag füle mögött lel támaszra, hüvelykjével a körszakállat cirógatva. Próbálja minél inkább elhúzni az időt, de be kell látnia, levegő nélkül egyikük sincsen igazán meg, a felfokozott állapot pedig, amiben vannak igencsak követelőző e téren.
~Ebből baj lesz. ~ Piheg néhány lélegzetvételnyit, majd visszahúzza magához a két rakoncátlanul elkóborolt kezet, majd szemeit is eltereli, a szoba egyik falára szegezi.
~Én hülye! Hogy hozhattam ilyen helyzetbe? Most le kell nyugodjak egy kicsit… Ne bámuld már a száját! ~ Mást se lát a szemei előtt, pedig már régen nem oda néz.
~Ez meg micsoda tapintatlanság! Belepusztulok a szégyenbe. ~ Kúsznak lassan vissza szembogarai a másik arcára, majd hátralép egyet.
~Mit illik ilyenkor mondani? Köszönöm? Nagyon jól csókolsz, de most már beszélgessünk? ~ Legszívesebben a fejét verné a falba, hogy nem jut eszébe semmi ideillő gondolat. Végül úgy dönt, hogy nem szól semmit, csak megragadja a férfi két kezét és szemei rabságában, szépen lassan visszahúzza az ágyhoz.*
-Ülj fel kérlek. Ne félj, semmiféle rossz szándékom nincs ezzel. *Mondja halkan, egy bocsánatkérő mosoly kíséretében, bár utólag már bánja, hogy így fogalmazott, de akkor épp más nem akadt a nyelve hegyére. Tudatni akarta viszont mindenképp, hogy semmiféle pajzán hadjáratra nem készül ellene. Ekkorra már a kardot, mint harmadik felet a szobában a csók szinte teljesen kilúgozta a tudatából. Ha a férfi hagyja, akkor segít neki megszabadulni a csizmától, ha nekilát lehúzni, akkor viszont hagyja, hadd tegye egyedül. Ha megteszi, amit kér, kezével finoman felhúzza a lábait, hogy a talpa a takarón támaszkodjon, majd lassú és kimért mozdulatokkal maga is felhelyezkedik. A lovag két felhúzott térde közé ül, pont úgy, hogy rá tudjon hajolni és a legfontosabb számára, hogy ne érjen hozzá sehol, ahol kellemetlenséget okozna ezzel neki.
~Nem akarom kitenni feleslegesen kísértésnek, ő is csak férfi. Kivételesen figyelmes és visszafogott, de az. ~ Azért hátranyúl, hogy a lovag egyik kezét a tenyerei közé vegye, szereti, ha van mivel babrálnia, míg a férfi a hátát lesi, addig pedig könnyebb bármilyen témáról beszélnie. Tiszta nyertes helyzet.*
-Szeretem az epret. *Jelenti ki nemes egyszerűséggel.*
-Az alkoholt meg utálom. *Mondja félszegen.* - Ritka sunyi jószágok, főleg a bor, úgy itatja magát, aztán a végén mindig én járom meg. *Fogja kicsit viccesebbre a hangnemet.*
-Inkább teapárti vagyok, de néha meggyes dohányt szoktam pipázni, az kellemesen ellazít egy hosszú munkanap után. *Meséli, hiszen a férfi korábbi bevallása szerint szeretné egy kicsit jobban megismerni, reméli még most is így van vele.*
3317. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 18:10:18
Üzenet elküldve: 2019-10-04 18:10:18
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
*Denjaar igazán marcona és mogorva. De legalább izmos. Mindenesetre megérti a mogorvaságát, mert ide kellett jönnie a semmiért.*
- Igen.
*Bólint, ahogy Cha'yss bemutatja.*
- Városi barátaim, ha életben vannak a lázadás után, akkor Kagaenae Hawneth néven ismernek.
*Ha Denjaar nem helyi, akkor valószínűleg ez sem mond neki túl sokat. Bár összességében kevesen maradtak mostanra, akiknek ismerősen cseng a név.*
- A mostohaapám borkereskedő volt, minden magára valamit is adó nemes tőle vásárolt. Viszont a Hawneth családnak nem volt kutyabőre.
*Kagannak mintha lett volna, de igazság szerint Aenae ezzel sosem foglalkozott. Bár kétségkívül igen jól csengene az, hogy baronesz Kagaenae Thargodar. Nem. Valószínűleg utálná. Bár tán nem annyira, mint azt, hogy a Vashegy úrnője.
A két férfi között érezhetően van némi feszültség, de a szituációt tekintve ez nem meglepő.*
- Ha gondolod kapitány, akkor hagyd nálam azt az iratot, amit Relaelnek alá kell írnia. Csak újra felzaklatná egy mellette topogó katona.
*Ami Rel állapotában nem lenne túl jó.*
- Magam viszem el hozzád, ha aláírta, neked nem kell ezzel fáradni, gondolom, hogy van elég dolgod.
*Halovány mosoly jelenik meg a szája sarkában.*
- Én sem szeretném, ha "Cha'yss törpéje" a bányában végezné, elkeseredett az anélkül, hogy a követ törje.
*Ráadásul öngyilkos hajlamai is vannak, amikhez egy csákány, vagy egy kőtörő kalapács igen hasznos kiegészítő tud lenni.
Ha a másik kettő megindul, akkor biccentéssel búcsúzik tőlük. Mikor Cha'yssnak van alkalma kivitelezni a kacsintást, akkor neki is alkalma nyílik arra, hogy dobjon egy csókot a férfi felé, némi puszi ez, melyet a saját ujjai végére lehel, hogy intéssel "bocsássa útjára". "Várlak!" Tátogja még, mielőtt becsukná az ajtót.*
//Kagaenae szobája előtt//
*Denjaar igazán marcona és mogorva. De legalább izmos. Mindenesetre megérti a mogorvaságát, mert ide kellett jönnie a semmiért.*
- Igen.
*Bólint, ahogy Cha'yss bemutatja.*
- Városi barátaim, ha életben vannak a lázadás után, akkor Kagaenae Hawneth néven ismernek.
*Ha Denjaar nem helyi, akkor valószínűleg ez sem mond neki túl sokat. Bár összességében kevesen maradtak mostanra, akiknek ismerősen cseng a név.*
- A mostohaapám borkereskedő volt, minden magára valamit is adó nemes tőle vásárolt. Viszont a Hawneth családnak nem volt kutyabőre.
*Kagannak mintha lett volna, de igazság szerint Aenae ezzel sosem foglalkozott. Bár kétségkívül igen jól csengene az, hogy baronesz Kagaenae Thargodar. Nem. Valószínűleg utálná. Bár tán nem annyira, mint azt, hogy a Vashegy úrnője.
A két férfi között érezhetően van némi feszültség, de a szituációt tekintve ez nem meglepő.*
- Ha gondolod kapitány, akkor hagyd nálam azt az iratot, amit Relaelnek alá kell írnia. Csak újra felzaklatná egy mellette topogó katona.
*Ami Rel állapotában nem lenne túl jó.*
- Magam viszem el hozzád, ha aláírta, neked nem kell ezzel fáradni, gondolom, hogy van elég dolgod.
*Halovány mosoly jelenik meg a szája sarkában.*
- Én sem szeretném, ha "Cha'yss törpéje" a bányában végezné, elkeseredett az anélkül, hogy a követ törje.
*Ráadásul öngyilkos hajlamai is vannak, amikhez egy csákány, vagy egy kőtörő kalapács igen hasznos kiegészítő tud lenni.
Ha a másik kettő megindul, akkor biccentéssel búcsúzik tőlük. Mikor Cha'yssnak van alkalma kivitelezni a kacsintást, akkor neki is alkalma nyílik arra, hogy dobjon egy csókot a férfi felé, némi puszi ez, melyet a saját ujjai végére lehel, hogy intéssel "bocsássa útjára". "Várlak!" Tátogja még, mielőtt becsukná az ajtót.*
3316. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 17:45:50
Üzenet elküldve: 2019-10-04 17:45:50
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
//Kagaenae szobája előtt//
*Aenae ajtót nyit, az arcára van írva a viszontlátás öröme, de sajnos valóban el kell kissé odázniuk még a baldachinos ágyban való összebújást. Bemutatja neki Denjaart, de az említett férfi mellé nem tud kapcsolni semmiféle emléket. Talán az előző kapitány lehetett.*
- Bocsánat, kapitány. *Szabadkozik, amikor kiderül, keresztnevéről nem derül ki Denjaar számára, kivel is áll szemben.*
- A kisasszony Kagaenae Thargodar, a Vashegy úrnője. Egy közös üzleti ügy miatt látogatott el hozzánk és tölti itt az estét. *Mutatja be és magyarázza egyben ottlétét.
A hallott válasz csak kissé lombozza le, ő maga tett róla, hogy az elf lány ne okozhasson több galibát már az este további részén, de nem gondolta, hogy ennyire ki fogja ütni a tea, amelyet felküldetett neki. Nem baj, jobban örül annak, ha nem a kapitány jelenlétében történik meg az aláírás.
A reggel említése kapcsán kérdőn fordul Denjaar felé, aki nem tűnik boldognak. A válaszra csak a szemét forgatja.*
- Denjaar, ne már. *Tárja szét a karját.*
- Ha nem írja alá, a törpe akkor is a bányában végzi. Holnap reggel elintézzük, nincs szükség fenyegetésekre. *Teszi hozzá reménykedő mosollyal, hogy a kapitány megenyhül kissé.*
- Menj csak, pihenj le te is, biztosan fárasztó napod volt. *Fordul el az ajtótól és ha a másik wegtoreni is hagyja, lekísérné.*
- Kagaenae kisasszony, köszönöm és ne haragudj a zavarásért. *Hajol meg felé és egy apró, kacsintást is megereszt felé, természetesen csak akkor, ha Denjaar nem látja.
Ha minden jól megy, visszakíséri a kapitányt a fogadórészbe.*
//Kagaenae szobája előtt//
*Aenae ajtót nyit, az arcára van írva a viszontlátás öröme, de sajnos valóban el kell kissé odázniuk még a baldachinos ágyban való összebújást. Bemutatja neki Denjaart, de az említett férfi mellé nem tud kapcsolni semmiféle emléket. Talán az előző kapitány lehetett.*
- Bocsánat, kapitány. *Szabadkozik, amikor kiderül, keresztnevéről nem derül ki Denjaar számára, kivel is áll szemben.*
- A kisasszony Kagaenae Thargodar, a Vashegy úrnője. Egy közös üzleti ügy miatt látogatott el hozzánk és tölti itt az estét. *Mutatja be és magyarázza egyben ottlétét.
A hallott válasz csak kissé lombozza le, ő maga tett róla, hogy az elf lány ne okozhasson több galibát már az este további részén, de nem gondolta, hogy ennyire ki fogja ütni a tea, amelyet felküldetett neki. Nem baj, jobban örül annak, ha nem a kapitány jelenlétében történik meg az aláírás.
A reggel említése kapcsán kérdőn fordul Denjaar felé, aki nem tűnik boldognak. A válaszra csak a szemét forgatja.*
- Denjaar, ne már. *Tárja szét a karját.*
- Ha nem írja alá, a törpe akkor is a bányában végzi. Holnap reggel elintézzük, nincs szükség fenyegetésekre. *Teszi hozzá reménykedő mosollyal, hogy a kapitány megenyhül kissé.*
- Menj csak, pihenj le te is, biztosan fárasztó napod volt. *Fordul el az ajtótól és ha a másik wegtoreni is hagyja, lekísérné.*
- Kagaenae kisasszony, köszönöm és ne haragudj a zavarásért. *Hajol meg felé és egy apró, kacsintást is megereszt felé, természetesen csak akkor, ha Denjaar nem látja.
Ha minden jól megy, visszakíséri a kapitányt a fogadórészbe.*
3315. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 13:18:11
Üzenet elküldve: 2019-10-04 13:18:11
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn szobája//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Látja, hogy Perchipfell szabadszájúnak nevezése, kicsit megbotránkoztatja Mayt amit meg is ért, maga mellé is egy jólnevelt kardot képzelne de ez jutott.*
~Én meg anyádat magam mellé. Paraszt.~
*Sértegeti Perchi a barátját, de nincs mit tenni. Neki meg a lovag jutott. Ezután kellemes beszélgetésük mint egy folyó, halad tovább. Csak úgy csordogálva csordogálva. A lány megköszöni az őszinteségét, amit Lovagunk még feljebb akar tornázni May szemében.*
-Én ezt önszántamból még nem mondtam el senkinek.
*Teszi hozzá. Teljesen kényszer nélkül most először beszél róla. Eddig csak a régi vezérei, Gius, és Nivai tudott a dologról, és ők is csak azért, mert volt az a kis kirohanása.*
~Kis kirohanás?!~
*Köt bele Perchi.*
~Önmagadból kikelve vágtál tönkre egy teljes lakrész Vadvédben, és majdnem megölted Niavit. Ez kis kirohanás?!~
*Vonja kérdőre a lovagot, aki ha valamivel, ezzel egyáltalán nem akar foglalkozni. Persze tehetné, hiszen immáron a lány megértheti ha elkalandozik kicsit. De Pervhivel veszekedni bármikor tud, Mayel beszélgetni pedig csak most. Ő pedig beszél, és arra figyel. Amikor a kard és a lovag hosszú kapcsolatáról beszél egyetértően bólogat. Ekkor kezd el szabadkozni May. Soreyl elmosolyodik, és megnyugtatja a lányt.*
-Nem vagyok olyan öreg, mint amilyennek látszom.
*Tréfál, hogy rátesz még egy lapáttal, de arcán látszik, hogy nem vette magára.*
-Valóban hosszú idő.
*Mondja elfogadón, bár megsaccolni sem tudja, May hány éves azért elfogja az érzés, hogy ő mint félelf, azért pontosan tudja mennyi harminc jó év. Ezen elgondolkodik kicsit.*
~Hány telet élhetett meg? Rendkívül csinos, és ránézésre velem egy idős, de hát mégis hosszúéletű is van a családfában.~
*Gyorsan átszámolja a fejében, noha May lehetne tízezer éves is, az se zavarná a lovagot, csak izgatja kicsit a dolog.*
~Az is lehet, hogy már túl van a harmincon.~
*Gondolja magában, és Perchi nem hagyja természetesen annyiban.*
~Mit érdekel? Ha nem elég fiatal nem tetszik annyira? Csak a friss húst akarod ropogtatni? Szerintem érett szőlő édesebb, és a mazsola mint a méz. Igaz kicsit ráncos, de az adja a zamatát.~
*Mondja a megbotránkoztató gondolatait, a kard, ami pont annyira undorítsa el a lovagot a dologtól, hogy ne foglalkozzon a lány életkorával többet, noha egyet ért Mayel.*
-Igen. A boros hasonlattal egyet tudok érteni.
*Mondja, ezzel picit Perchinek is címezve a mondatot. Ekkor a lány rájön, hogy felesleges a lovaghoz hajolva beszélnie, mert a kard úgyis mindent hall. Soreyl először enged meg pimaszságot magának, és felhúzza jobb szája szélét egy komisz mosolyra.*
-De suttogj nyugodtan. Rossz a füle. Ha elég közel vagy nem hallja a suttogást.
*Mondja úgy, hogy a napnál is világosabb, hogy füllent. Habár remekül tud hazudni, ezt sosem használta ki. Csak közelebb akarja csalogatni a lányt. Ismételten rossz szándék nélkül. Csak jól esik neki a fizikai közelség. A látja a lányon hogy elpirul a Perchi csókjának témájától, amit egy megértő mosollyal nyugtáz. Aztán hagyja a lányt gondolkozni és pihenni a vállán, amíg annak haját simogatja. Az édesanyja is mindig így nyugtatta Soreylt. Ebben a helyzetben Soreyl másik világban van. Most minden szép. Egy darabig. Elkomorodik kicsit mikor May feláll, és ott hagyja. Persze ez csak időleges, de arca mint egy játékát fosztott kisgyermeké. Zavarodott, és szomorkás. May a kardhoz siet, ekkor már Soreyl arca inkább kérdőbe fordul. Lefekteti, Soreyl meg csak néz. Felteszi neki a kérdést a szájoncsókolsáról.*
~Bánom is én! Nekem már megvolt a csókom. A többit úgy osztod szorzod ahogy akarod. Azt meg, hogy haragudna e érte? Nézzél rá! Ha nem lenne ilyen megrögzött jó fiú már összeszaladt volna a fogadó, hogy mi ez az éktelen kiáltozás, úgy esnétek egymásnak.~
*Mondja a kard Soreylnek hetykén.*
~Szó szerint tolmácsold vagy megsértődőm.~
*Inti meg Soreylt a kard, amire jön is a lovag megszokott válasza.*
~Sértődj. Nem érdekel.~
*Soreyl nyel egyet. Arca meleg mosolyát, és átható tekintetét a lányra emeli.*
-Perchi úgy gondolja...
*Tart egy gondolatnyi szünetet. Mérlegeli, hogy mennyit mondjon el a kard szavaiból.*
-Hogy már régen helyénvaló lenne, és egyáltalán nem bánnám sőt...
*Hagyja félbe a mondatot, és meggondolja magát.*
-Mint mondtam szabadszájú.
*Mosolyodik el, és feláll. Ez elég egyértelmű utalás volt számára, és nem ülhet az ágy mellett várva, hogy a lány odamenjen megcsókolni. Lassan meg a lány felé, és ha az feláll és engedékenynek bizonyul akkor átkarolja a derekát jobb kezével, és magához húzza. Szemei lassan váltanak a lágy tekintet, és puha ajkak között majd teszi amit tennie kell. Egyre lassabban közelít arcával a másik felé, hagyja hogy puhán összeérjenek ajkaik, ha azt May hagyja. Ha a csók megtörtént, szabad kezével közben megsimogatja a lány haját, mint előbb. Ha engedi May véghez vinni a mozdulatsort akkor két dolgot érezhet. Soreyl finoman bánik vele mint egy hímestojással, és bármit is tesz vagy mozdul azt úgy teszi, hogy egy csóknál többet ne engedjen meg magának, és May minden porcikája az illemkódexek szerint is megmaradjon szűziesnek. Az ellenkezés legkisebb jelére abbahagyja a mozdulatsort, ott ahol tartott, és megmerevedik. De nagyon reméli, hogy erre nem kerül sor.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Látja, hogy Perchipfell szabadszájúnak nevezése, kicsit megbotránkoztatja Mayt amit meg is ért, maga mellé is egy jólnevelt kardot képzelne de ez jutott.*
~Én meg anyádat magam mellé. Paraszt.~
*Sértegeti Perchi a barátját, de nincs mit tenni. Neki meg a lovag jutott. Ezután kellemes beszélgetésük mint egy folyó, halad tovább. Csak úgy csordogálva csordogálva. A lány megköszöni az őszinteségét, amit Lovagunk még feljebb akar tornázni May szemében.*
-Én ezt önszántamból még nem mondtam el senkinek.
*Teszi hozzá. Teljesen kényszer nélkül most először beszél róla. Eddig csak a régi vezérei, Gius, és Nivai tudott a dologról, és ők is csak azért, mert volt az a kis kirohanása.*
~Kis kirohanás?!~
*Köt bele Perchi.*
~Önmagadból kikelve vágtál tönkre egy teljes lakrész Vadvédben, és majdnem megölted Niavit. Ez kis kirohanás?!~
*Vonja kérdőre a lovagot, aki ha valamivel, ezzel egyáltalán nem akar foglalkozni. Persze tehetné, hiszen immáron a lány megértheti ha elkalandozik kicsit. De Pervhivel veszekedni bármikor tud, Mayel beszélgetni pedig csak most. Ő pedig beszél, és arra figyel. Amikor a kard és a lovag hosszú kapcsolatáról beszél egyetértően bólogat. Ekkor kezd el szabadkozni May. Soreyl elmosolyodik, és megnyugtatja a lányt.*
-Nem vagyok olyan öreg, mint amilyennek látszom.
*Tréfál, hogy rátesz még egy lapáttal, de arcán látszik, hogy nem vette magára.*
-Valóban hosszú idő.
*Mondja elfogadón, bár megsaccolni sem tudja, May hány éves azért elfogja az érzés, hogy ő mint félelf, azért pontosan tudja mennyi harminc jó év. Ezen elgondolkodik kicsit.*
~Hány telet élhetett meg? Rendkívül csinos, és ránézésre velem egy idős, de hát mégis hosszúéletű is van a családfában.~
*Gyorsan átszámolja a fejében, noha May lehetne tízezer éves is, az se zavarná a lovagot, csak izgatja kicsit a dolog.*
~Az is lehet, hogy már túl van a harmincon.~
*Gondolja magában, és Perchi nem hagyja természetesen annyiban.*
~Mit érdekel? Ha nem elég fiatal nem tetszik annyira? Csak a friss húst akarod ropogtatni? Szerintem érett szőlő édesebb, és a mazsola mint a méz. Igaz kicsit ráncos, de az adja a zamatát.~
*Mondja a megbotránkoztató gondolatait, a kard, ami pont annyira undorítsa el a lovagot a dologtól, hogy ne foglalkozzon a lány életkorával többet, noha egyet ért Mayel.*
-Igen. A boros hasonlattal egyet tudok érteni.
*Mondja, ezzel picit Perchinek is címezve a mondatot. Ekkor a lány rájön, hogy felesleges a lovaghoz hajolva beszélnie, mert a kard úgyis mindent hall. Soreyl először enged meg pimaszságot magának, és felhúzza jobb szája szélét egy komisz mosolyra.*
-De suttogj nyugodtan. Rossz a füle. Ha elég közel vagy nem hallja a suttogást.
*Mondja úgy, hogy a napnál is világosabb, hogy füllent. Habár remekül tud hazudni, ezt sosem használta ki. Csak közelebb akarja csalogatni a lányt. Ismételten rossz szándék nélkül. Csak jól esik neki a fizikai közelség. A látja a lányon hogy elpirul a Perchi csókjának témájától, amit egy megértő mosollyal nyugtáz. Aztán hagyja a lányt gondolkozni és pihenni a vállán, amíg annak haját simogatja. Az édesanyja is mindig így nyugtatta Soreylt. Ebben a helyzetben Soreyl másik világban van. Most minden szép. Egy darabig. Elkomorodik kicsit mikor May feláll, és ott hagyja. Persze ez csak időleges, de arca mint egy játékát fosztott kisgyermeké. Zavarodott, és szomorkás. May a kardhoz siet, ekkor már Soreyl arca inkább kérdőbe fordul. Lefekteti, Soreyl meg csak néz. Felteszi neki a kérdést a szájoncsókolsáról.*
~Bánom is én! Nekem már megvolt a csókom. A többit úgy osztod szorzod ahogy akarod. Azt meg, hogy haragudna e érte? Nézzél rá! Ha nem lenne ilyen megrögzött jó fiú már összeszaladt volna a fogadó, hogy mi ez az éktelen kiáltozás, úgy esnétek egymásnak.~
*Mondja a kard Soreylnek hetykén.*
~Szó szerint tolmácsold vagy megsértődőm.~
*Inti meg Soreylt a kard, amire jön is a lovag megszokott válasza.*
~Sértődj. Nem érdekel.~
*Soreyl nyel egyet. Arca meleg mosolyát, és átható tekintetét a lányra emeli.*
-Perchi úgy gondolja...
*Tart egy gondolatnyi szünetet. Mérlegeli, hogy mennyit mondjon el a kard szavaiból.*
-Hogy már régen helyénvaló lenne, és egyáltalán nem bánnám sőt...
*Hagyja félbe a mondatot, és meggondolja magát.*
-Mint mondtam szabadszájú.
*Mosolyodik el, és feláll. Ez elég egyértelmű utalás volt számára, és nem ülhet az ágy mellett várva, hogy a lány odamenjen megcsókolni. Lassan meg a lány felé, és ha az feláll és engedékenynek bizonyul akkor átkarolja a derekát jobb kezével, és magához húzza. Szemei lassan váltanak a lágy tekintet, és puha ajkak között majd teszi amit tennie kell. Egyre lassabban közelít arcával a másik felé, hagyja hogy puhán összeérjenek ajkaik, ha azt May hagyja. Ha a csók megtörtént, szabad kezével közben megsimogatja a lány haját, mint előbb. Ha engedi May véghez vinni a mozdulatsort akkor két dolgot érezhet. Soreyl finoman bánik vele mint egy hímestojással, és bármit is tesz vagy mozdul azt úgy teszi, hogy egy csóknál többet ne engedjen meg magának, és May minden porcikája az illemkódexek szerint is megmaradjon szűziesnek. Az ellenkezés legkisebb jelére abbahagyja a mozdulatsort, ott ahol tartott, és megmerevedik. De nagyon reméli, hogy erre nem kerül sor.*
3314. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 11:14:39
Üzenet elküldve: 2019-10-04 11:14:39
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak, Ganer//
*Jót mulat azon, hogy Sizpak elszórakoztatja magát a pincér nevén. Pedig semmi furcsa nincs benne, csak bizonyos toldásokkal vicces lehet, de ennyi erővel bárki nevét lehetne nevetségessé toldani. Erre inkább nem reagál, rábízza Mik-re és Siz-re a dolgot. Arcára vigyor húzódik amikor Siz végül leadja a rendelését. ~Lélekforraló. Ez aztán fantáziadús lenne.~*
- Lélekmelengető az, egyébként egészen jó ízű. *A levesre egy néhány kortyot meg is iszik, hogy ne hazudjon az ital kapcsán. Ízre valóban kellemes. Nem egy minőségi ital, de az áráért nem rossz. A formaságokon a szokottnál hamarabb átlépnek, ezen meg is lepődik. ~Sizpak akarhat valamit, de majdcsak kiderül.~*
- A Thargoknál? Hallottam már róluk. Barbár népekként emlegetik őket. Te mit tapasztaltál? *Ha már a téma adott lett, akkor kíváncsiskodik egy kicsit. A Thargok után Sizpak egy kissé elfeledett történetet juttat eszébe. Akkor, egyszer valóban megmentette az életét, de ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Sizpakban viszont még mindig élénken él ennek az esetnek az emléke.*
- Nem tartozol semmivel barátom. *Lehet, hogy fordítva másként lenne a helyzet, de akkor sem érzi szükségességét annak, hogy Sizpak hálálkodjon.*
*Jót mulat azon, hogy Sizpak elszórakoztatja magát a pincér nevén. Pedig semmi furcsa nincs benne, csak bizonyos toldásokkal vicces lehet, de ennyi erővel bárki nevét lehetne nevetségessé toldani. Erre inkább nem reagál, rábízza Mik-re és Siz-re a dolgot. Arcára vigyor húzódik amikor Siz végül leadja a rendelését. ~Lélekforraló. Ez aztán fantáziadús lenne.~*
- Lélekmelengető az, egyébként egészen jó ízű. *A levesre egy néhány kortyot meg is iszik, hogy ne hazudjon az ital kapcsán. Ízre valóban kellemes. Nem egy minőségi ital, de az áráért nem rossz. A formaságokon a szokottnál hamarabb átlépnek, ezen meg is lepődik. ~Sizpak akarhat valamit, de majdcsak kiderül.~*
- A Thargoknál? Hallottam már róluk. Barbár népekként emlegetik őket. Te mit tapasztaltál? *Ha már a téma adott lett, akkor kíváncsiskodik egy kicsit. A Thargok után Sizpak egy kissé elfeledett történetet juttat eszébe. Akkor, egyszer valóban megmentette az életét, de ennek nem tulajdonított különösebb jelentőséget. Sizpakban viszont még mindig élénken él ennek az esetnek az emléke.*
- Nem tartozol semmivel barátom. *Lehet, hogy fordítva másként lenne a helyzet, de akkor sem érzi szükségességét annak, hogy Sizpak hálálkodjon.*
3313. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 10:06:27
Üzenet elküldve: 2019-10-04 10:06:27
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn szobája//
*Mikor a férfi kifejti, hogy ő bizony nem úgy értette a dolgot, ahogy a lány vette, inkább arra gondolt, hogy tudja, élet és halál uraként igazságos döntés tudna hozni a feje felett.*
-Milyen jó meglátás, most, hogy tudod, elfogult vagyok az irányodban. *Mosolyog a dolgon, hiszen való igaz, bármi is legyen a lovag bűne, ami felróható lenne számára, soha nem fosztaná meg az életétől, bár az egészségének úgy véli, nem tesz jót ez a heves szívdobogás, amit a közelsége okoz. Arra nem igazán reagál, hogy jelenti Soreyl, ő bizony remekül főz, mert számára ez még új, mindig azt hallotta a nőnek a konyhában a helye, de hogy arra a feladatra férfi is alkalmas, meg sem fordult a fejében.
Mivel elég közel ülnek egymáshoz, így nem kerüli el a figyelmét a férfi hasának finom jelzése, mi szerint bizony ő reklamál. De mikor szólhatna, a férfi olyan megjegyzést tesz, amitől a légkör teljesen megváltozik, mintha kihűlne körülöttük minden. Látja, hogy a gondolat, ami emészti már nem újkeletű, mert azonnal magába fordítja, épp, hogy csak a feje nem csuklik le és nem kezdi el a felkarjait dörzsölgetni bánatában, hogy magát biztassa. Látott már ilyet, nem egyszer, most viszont egy kicsit hagyja, hadd elmélkedjen, mert fontos, hogy a dolgokat elrendezze magában, csak akkor fog tudni túllépni a bánatán.
Majd az ő közlésén felhorkanva egymás után illeti a kedvesebbnél kedvesebb bókokkal, de valamiért most úgy érzi, ezekkel csak az imént tapasztaltakat akarja palástolni és erőteljesen más irányba taszajtani a beszélgetést. Elég könnyen átveszi az érzéseket, nagyon együtt érző lélek, ám nem szeret sokáig egy ilyen állapotban maradni, már görbülne felfelé a szája széle, mikor érkezik a tény, a kard beszél. Ez annyira kizökkenti a dologból, azt se tudja, most fiú vagy lány.*
-Szabadszájú? *Pislog ártatlanul. ~Szóval épp a hátsómat bámulja, és a méretét firtatja. Értem én. ~ Pislog nagy szemekkel a kard felé, mert a tudat, hogy van még egy gondolkodó lény a szobában és ő személy szerint nem hallja mit is beszél, eléggé aggasztó.*
-Értem. *Az valamennyire feldobja a hangulatát, hogy ezt a tényt a férfi eddig nem sok emberrel osztotta meg, így a kis csoport tagja, tehát ilyen mértékig a bizalmát élvezi.*
-Örülök, hogy el merted mondani komolyan is, még ez előtt soha nem is hallottam hasonlót. *Mivel, amilyen komolysággal a lovag ezt előadta neki, teljes mértékben hiszi, hogy egyrészt nem bolond, mert az eddigiek nem ezt támasztják alá, másrészt pedig, hogy nem akarja megtéveszteni és minden úgy van, ahogy azt elhangzott a szájából. Azt érzi, hogy nem egészen olyan a két lény kapcsolata, mint ahogy azt elsőre feltételezte, de arra gondol, hogy még a legjobb barátságokban is vannak ellentétek és viták.*
-Persze, gondolom önálló személy, de pont attól lesz ez a kapcsolat olyan értékes, mert mindig ott voltatok egymásnak, bizonyára már összecsiszolódtatok. Mert gyerekkorod óta, hát az bizony elég sok év. *Majd felcsapódnak a szemei.*
-Ne… nem úgy értem, hogy öreg vagy, kérlek, ne értsd félre. *Szabadkozik zavartan.* - Én sem vagyok már annyira fiatal, de most pont jó így, már elég érettnek érzem magam, idővel pedig csak nemesedni fogok, mint a jó bor. *Idézi a dolgot, amit mondani szoktak, bár a borra gondolva még csak épp, hogy nem fogja el az émelygés.*
-Ez nagyon érdekes. *Ejti ki, mikor a férfi taglalni kezdi a szokatlan kapcsolat feltételeit.*
-Tehát felesleges suttognom, mert minden egyes szavamat tisztán hallja… *Mosolyodik el a saját bohókás dolgán, hogy is hihette, ha olyan messze van, akkor nem fogja hallani, ha suttog, mikor ott van benn a lovag fejében egyfolytában. A puszi gondolata még mindig pironkodásra készteti, főleg mert mintha butaságot mondott volna, a férfi felnevet.
~Irigyelte? De hiszen most már ő is kapott. ~ Pislog nagy ártatlan szemekkel a másikra, bár a kijelentés egyértelműen megremegteti a szívét, tompábbá változtatva szemei finom csillogását. Majd a férfi vállára borulva próbálja lehűteni a gondolkodástól izzó homlokát. ~Olyan sok kérdést tudnék még feltenni. ~ De érkeznek a kedveskedő érintések és valahogy minden lenyugszik odabent, átvéve a békés, idilli aurát, ami a lovagból árad. A fülébe duruzsolt bók és a szerelmetes környezet, szinte önálló életre keltené a kezeit, ajkait és legszívesebben érintésekben fejezné ki mindazt, ami most kezd túlcsordulni, aztán eszébe jut kivel is van. Talán egy ilyen nemes lélek azonnal kidobná a szobájából, amint a keze becsúszna az inge alá. Azt pedig végképp nem szeretné. ~Akkor mi legyen most? ~ Vetődik fel benne a kérdés.
Szépen lassan eltávolodik a másiktól és feláll, hogy a kardhoz sétáljon. Odaérve gondosan lefekteti a földre és négykézláb állva közelebb hajolva feltesz neki egy kérdést, úgy fordul, hogy fél szemmel lássa a férfi reakcióját is.*
-Kedves Perchipfell, szerinted mit tegyek? Helyén való lenne, ha itt és most szájon csókolnám ezt a kedves lovagot? Mit gondolsz, haragudna érte? *Néz fel lopva, mert azért szégyelli a közvetett megközelítést, de talán ez a legtapintatosabb módja a dolognak.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.04 10:37:04
*Mikor a férfi kifejti, hogy ő bizony nem úgy értette a dolgot, ahogy a lány vette, inkább arra gondolt, hogy tudja, élet és halál uraként igazságos döntés tudna hozni a feje felett.*
-Milyen jó meglátás, most, hogy tudod, elfogult vagyok az irányodban. *Mosolyog a dolgon, hiszen való igaz, bármi is legyen a lovag bűne, ami felróható lenne számára, soha nem fosztaná meg az életétől, bár az egészségének úgy véli, nem tesz jót ez a heves szívdobogás, amit a közelsége okoz. Arra nem igazán reagál, hogy jelenti Soreyl, ő bizony remekül főz, mert számára ez még új, mindig azt hallotta a nőnek a konyhában a helye, de hogy arra a feladatra férfi is alkalmas, meg sem fordult a fejében.
Mivel elég közel ülnek egymáshoz, így nem kerüli el a figyelmét a férfi hasának finom jelzése, mi szerint bizony ő reklamál. De mikor szólhatna, a férfi olyan megjegyzést tesz, amitől a légkör teljesen megváltozik, mintha kihűlne körülöttük minden. Látja, hogy a gondolat, ami emészti már nem újkeletű, mert azonnal magába fordítja, épp, hogy csak a feje nem csuklik le és nem kezdi el a felkarjait dörzsölgetni bánatában, hogy magát biztassa. Látott már ilyet, nem egyszer, most viszont egy kicsit hagyja, hadd elmélkedjen, mert fontos, hogy a dolgokat elrendezze magában, csak akkor fog tudni túllépni a bánatán.
Majd az ő közlésén felhorkanva egymás után illeti a kedvesebbnél kedvesebb bókokkal, de valamiért most úgy érzi, ezekkel csak az imént tapasztaltakat akarja palástolni és erőteljesen más irányba taszajtani a beszélgetést. Elég könnyen átveszi az érzéseket, nagyon együtt érző lélek, ám nem szeret sokáig egy ilyen állapotban maradni, már görbülne felfelé a szája széle, mikor érkezik a tény, a kard beszél. Ez annyira kizökkenti a dologból, azt se tudja, most fiú vagy lány.*
-Szabadszájú? *Pislog ártatlanul. ~Szóval épp a hátsómat bámulja, és a méretét firtatja. Értem én. ~ Pislog nagy szemekkel a kard felé, mert a tudat, hogy van még egy gondolkodó lény a szobában és ő személy szerint nem hallja mit is beszél, eléggé aggasztó.*
-Értem. *Az valamennyire feldobja a hangulatát, hogy ezt a tényt a férfi eddig nem sok emberrel osztotta meg, így a kis csoport tagja, tehát ilyen mértékig a bizalmát élvezi.*
-Örülök, hogy el merted mondani komolyan is, még ez előtt soha nem is hallottam hasonlót. *Mivel, amilyen komolysággal a lovag ezt előadta neki, teljes mértékben hiszi, hogy egyrészt nem bolond, mert az eddigiek nem ezt támasztják alá, másrészt pedig, hogy nem akarja megtéveszteni és minden úgy van, ahogy azt elhangzott a szájából. Azt érzi, hogy nem egészen olyan a két lény kapcsolata, mint ahogy azt elsőre feltételezte, de arra gondol, hogy még a legjobb barátságokban is vannak ellentétek és viták.*
-Persze, gondolom önálló személy, de pont attól lesz ez a kapcsolat olyan értékes, mert mindig ott voltatok egymásnak, bizonyára már összecsiszolódtatok. Mert gyerekkorod óta, hát az bizony elég sok év. *Majd felcsapódnak a szemei.*
-Ne… nem úgy értem, hogy öreg vagy, kérlek, ne értsd félre. *Szabadkozik zavartan.* - Én sem vagyok már annyira fiatal, de most pont jó így, már elég érettnek érzem magam, idővel pedig csak nemesedni fogok, mint a jó bor. *Idézi a dolgot, amit mondani szoktak, bár a borra gondolva még csak épp, hogy nem fogja el az émelygés.*
-Ez nagyon érdekes. *Ejti ki, mikor a férfi taglalni kezdi a szokatlan kapcsolat feltételeit.*
-Tehát felesleges suttognom, mert minden egyes szavamat tisztán hallja… *Mosolyodik el a saját bohókás dolgán, hogy is hihette, ha olyan messze van, akkor nem fogja hallani, ha suttog, mikor ott van benn a lovag fejében egyfolytában. A puszi gondolata még mindig pironkodásra készteti, főleg mert mintha butaságot mondott volna, a férfi felnevet.
~Irigyelte? De hiszen most már ő is kapott. ~ Pislog nagy ártatlan szemekkel a másikra, bár a kijelentés egyértelműen megremegteti a szívét, tompábbá változtatva szemei finom csillogását. Majd a férfi vállára borulva próbálja lehűteni a gondolkodástól izzó homlokát. ~Olyan sok kérdést tudnék még feltenni. ~ De érkeznek a kedveskedő érintések és valahogy minden lenyugszik odabent, átvéve a békés, idilli aurát, ami a lovagból árad. A fülébe duruzsolt bók és a szerelmetes környezet, szinte önálló életre keltené a kezeit, ajkait és legszívesebben érintésekben fejezné ki mindazt, ami most kezd túlcsordulni, aztán eszébe jut kivel is van. Talán egy ilyen nemes lélek azonnal kidobná a szobájából, amint a keze becsúszna az inge alá. Azt pedig végképp nem szeretné. ~Akkor mi legyen most? ~ Vetődik fel benne a kérdés.
Szépen lassan eltávolodik a másiktól és feláll, hogy a kardhoz sétáljon. Odaérve gondosan lefekteti a földre és négykézláb állva közelebb hajolva feltesz neki egy kérdést, úgy fordul, hogy fél szemmel lássa a férfi reakcióját is.*
-Kedves Perchipfell, szerinted mit tegyek? Helyén való lenne, ha itt és most szájon csókolnám ezt a kedves lovagot? Mit gondolsz, haragudna érte? *Néz fel lopva, mert azért szégyelli a közvetett megközelítést, de talán ez a legtapintatosabb módja a dolognak.*
A hozzászólás írója (Maydeleine Rhywayers) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.04 10:37:04
3312. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:26:05
Üzenet elküldve: 2019-10-04 09:26:05
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak, Ganer//
*Belemelegednek a beszélgetésbe, amikor is oda ólálkodik a felszolgáló.*
- Mik vagy? Furcsa. De te tudod.
- Hozzál nekem valami lélekforralót vagy mi a csodabogarat. Most rám fér.
*Hanyagul lapozott csak bele az itallapba és persze a legolcsóbbat nézte ki, hála mindent elsöprő zsugoriságának.*
- Kösz, nem kell más.
*A szolgát le is rendezi ezzel és folytathatja a diskurzust Ganer cimborával. A kufáros viccelődésnél hahotázik egy fél sort.*
- A humorod a régi.
- Már hogyne jöttem volna, hisz tudod, hogy mindig állom a szavam.
*Még meg is sértődik, látszólag persze, mert miért is ne.*
- Na az jó, hogy öregek jól vannak.
*Hamar zárja ezt a szálat is.*
- Hmm, hmm, nem túl sok jó. Thargoknál evett a fene, de az üzlet nem virágzott, éppen csak egy kis tartalékot kupacoltam fel.
- Öhm, amúgy tudom, még lógok neked egy dologgal. Amikor három éve megmentetted az életem, nem felejtettem el. És már egy pompás dolgocskát ki is találtam számodra. Az vés Sizpakban megbízhatsz.
*Szó mi szó tényleg megmentette a fiú az irháját, sajnálatos, de ezt meg kell hálálni, még a végén e miatt kerülne bajba.*
*Belemelegednek a beszélgetésbe, amikor is oda ólálkodik a felszolgáló.*
- Mik vagy? Furcsa. De te tudod.
- Hozzál nekem valami lélekforralót vagy mi a csodabogarat. Most rám fér.
*Hanyagul lapozott csak bele az itallapba és persze a legolcsóbbat nézte ki, hála mindent elsöprő zsugoriságának.*
- Kösz, nem kell más.
*A szolgát le is rendezi ezzel és folytathatja a diskurzust Ganer cimborával. A kufáros viccelődésnél hahotázik egy fél sort.*
- A humorod a régi.
- Már hogyne jöttem volna, hisz tudod, hogy mindig állom a szavam.
*Még meg is sértődik, látszólag persze, mert miért is ne.*
- Na az jó, hogy öregek jól vannak.
*Hamar zárja ezt a szálat is.*
- Hmm, hmm, nem túl sok jó. Thargoknál evett a fene, de az üzlet nem virágzott, éppen csak egy kis tartalékot kupacoltam fel.
- Öhm, amúgy tudom, még lógok neked egy dologgal. Amikor három éve megmentetted az életem, nem felejtettem el. És már egy pompás dolgocskát ki is találtam számodra. Az vés Sizpakban megbízhatsz.
*Szó mi szó tényleg megmentette a fiú az irháját, sajnálatos, de ezt meg kell hálálni, még a végén e miatt kerülne bajba.*
3311. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 04:11:55
Üzenet elküldve: 2019-10-04 04:11:55
Rang: Játékos
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 108
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Mik, érintőlegesen Denjaar//
~A tulaj mindent a saját szájízére szab. Kicsi a személyzet. Mintha magamat látnám.~
- Ízlésről nem lehet vitázni.
*Lezárja a közmondással a kis csevejt, hogy Miket visszaengedje munkába. Ha sokáig pampogna rajta, biztos célt érne, de úgy utálná meg a helyi személyzet is. Sajnos nem sikerült 12 aranyat spórolnia.*
~Kár érte!~
*Egy szomorkás mosollyal kíséri a tárcáját ért csapástól. Már most sajgó szívvel számolja mennyibe fog ez neki kerülni. Csak imádkozni tud, hogy legyen elég aranya.
Vadkant lassan késsel, villával fogyasztja. Kiélvezi minden falatát, közben van ideje nézelődni is.*
~Jhaj! Azok a keblek!~
*Tekint vissza korábbi partnere hűlt helyére.
Ketten jönnek be az ajtón. Teendők hiányába megbámulja mindahányat. Az elsőnek belépő embert jól szemügyre veszi, mert ismerős a képe. A másik figurát is talán látta valahol valamerre valamikor.
Sok ideje él Artheniorban. Megfordult már Lihanechben, Pirtianesban, Wegtorenben is, de az régen volt. Régen még jobban ment a Vándor Szekér, ami folyton vesztette népszerűségét. Lázadás előtt csak egy középszerű üzlet volt a gazdagnegyedben, utána csak a nevét sikerült épségben megmenteni. Ironikus, hogy a Vándor Szekérből végül csak egy vándor szekér lett.*
~A tulaj mindent a saját szájízére szab. Kicsi a személyzet. Mintha magamat látnám.~
- Ízlésről nem lehet vitázni.
*Lezárja a közmondással a kis csevejt, hogy Miket visszaengedje munkába. Ha sokáig pampogna rajta, biztos célt érne, de úgy utálná meg a helyi személyzet is. Sajnos nem sikerült 12 aranyat spórolnia.*
~Kár érte!~
*Egy szomorkás mosollyal kíséri a tárcáját ért csapástól. Már most sajgó szívvel számolja mennyibe fog ez neki kerülni. Csak imádkozni tud, hogy legyen elég aranya.
Vadkant lassan késsel, villával fogyasztja. Kiélvezi minden falatát, közben van ideje nézelődni is.*
~Jhaj! Azok a keblek!~
*Tekint vissza korábbi partnere hűlt helyére.
Ketten jönnek be az ajtón. Teendők hiányába megbámulja mindahányat. Az elsőnek belépő embert jól szemügyre veszi, mert ismerős a képe. A másik figurát is talán látta valahol valamerre valamikor.
Sok ideje él Artheniorban. Megfordult már Lihanechben, Pirtianesban, Wegtorenben is, de az régen volt. Régen még jobban ment a Vándor Szekér, ami folyton vesztette népszerűségét. Lázadás előtt csak egy középszerű üzlet volt a gazdagnegyedben, utána csak a nevét sikerült épségben megmenteni. Ironikus, hogy a Vándor Szekérből végül csak egy vándor szekér lett.*
3310. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-04 02:26:44
Üzenet elküldve: 2019-10-04 02:26:44
Rang: Játékos
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 54
OOC üzenetek: 8
Játékstílus: Vakmerő
//Denjaar, Mik, Cha'yss//
*Eleget téve a parancsnak elhallgat. A báró viselkedése ismét mosolygós, ami csak alátámasztja, hogy több báró is van más személyiségekkel. Most sikeresen a kalácsos bárót fogta ki, nem a véreset.
Átveszi a 20 aranyat és szemlélgeti az adományt, nem tudja mit tegyen vele.*
~Majd megkérdezem Miket.~
*Ekkora fizetségért még szép, hogy eleget tesz a kérésnek. Bőkezűen a mindenféle poharak gyűjtőhelyéről megkeresi a legnagyobbat és abban szolgálja fel a vizet. Kíváncsian álldogál még az első kiszolgáltja mellett, hátha szándékozik még kérni valamit. Ha nincs más óhaja az első kuncsaftnak, akkor elindul a fülbevalós férfihoz, hogy kikérje a tanácsát a pénzről.*
- Ezt az a bundás férfi adta.
*Mutat Denjaarra, ha még el tudja kapni felmenés előtt. Ha nincs ott, akkor egy lélegzet vételnyi ideig még keresgéli.*
- Mit csináljak ezzel? Nekem adta vagy neked?
*Eddig minden pénzt Mik tett el, ezért gondolja, hogy Ő az ilyen pénzek gyűjtője.*
*Eleget téve a parancsnak elhallgat. A báró viselkedése ismét mosolygós, ami csak alátámasztja, hogy több báró is van más személyiségekkel. Most sikeresen a kalácsos bárót fogta ki, nem a véreset.
Átveszi a 20 aranyat és szemlélgeti az adományt, nem tudja mit tegyen vele.*
~Majd megkérdezem Miket.~
*Ekkora fizetségért még szép, hogy eleget tesz a kérésnek. Bőkezűen a mindenféle poharak gyűjtőhelyéről megkeresi a legnagyobbat és abban szolgálja fel a vizet. Kíváncsian álldogál még az első kiszolgáltja mellett, hátha szándékozik még kérni valamit. Ha nincs más óhaja az első kuncsaftnak, akkor elindul a fülbevalós férfihoz, hogy kikérje a tanácsát a pénzről.*
- Ezt az a bundás férfi adta.
*Mutat Denjaarra, ha még el tudja kapni felmenés előtt. Ha nincs ott, akkor egy lélegzet vételnyi ideig még keresgéli.*
- Mit csináljak ezzel? Nekem adta vagy neked?
*Eddig minden pénzt Mik tett el, ezért gondolja, hogy Ő az ilyen pénzek gyűjtője.*
3309. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 22:02:13
Üzenet elküldve: 2019-10-03 22:02:13
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 515
OOC üzenetek: 152
Játékstílus: Vakmerő
//Darenn szobája//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Mintha érezné a lányon, hogy feszélyezi a testtartása. Ekkor azon ugyan nem, de fején gyakran forgat kicsit, hátha ezzel megkönnyíti a lány dolgát. Amikor May azt mondja, hogy semmi szükség a megmentésére, bár Soreyl kicsit csalódott, de mosolyogva bólint.*
-Ezt jó hallani.
*Érti ezt arra, hogy a lánynak jól megy ott a sora. Ezt ő úgy értelmezi, hogy szeret ott lenni, nem bántják vagy tartják rabigában, sőt talán meg is tudja választani a kuncsaftjait. Persze ebbe jobban nem gondol bele, hiszen nincs rá ideje. Perchi rögtön ott van ahol élcelődni kell.*
~Látod! Sajnos nem menthetjük meg a hercegnőt a várból, mert szereti azt a várat.~
*Mondja, és kacér szünetet tart.*
~De elrabolni elrabolhatjuk.~
*Teszi hozzá, úgy mikor hallod valaki hangján, hogy viccel ugyan, de azért ha tetetné... Minden bizonnyal megtenné. Azonban Soreyl nem hagyná annyiban. Akkor a lány azt mondja, hogy az életét mégse bízza rá.*
~Nem tudna megvédeni? Mitől?~
*Gondolja magában, ahogy egy pillanatra nem érti a dolgot.*
-Ja!
*Szakad ki belőle a felismerés.*
-Magam sem úgy gondoltam, hogy téged teszlek ki veszélynek helyettem. Úgy gondoltam dönthetsz életem vagy halálom felett, tudom hogy igazságos ítélet volna.
*Mondja, és elmosolyodik, miközben félrenéz. Natyval való találkozása óta egészen eddig azt kívánta bárcsak ott pusztult volna az erdőben. Vagy halt meg volna itt a lázadásban, csak ne kellett volna megérnie ekkora gyalázatot, hogy nem volt ott amikor szüksége lett volna rá valakinek.*
~Franc.~
*Mondja magában, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Nem nagyon kell erőfeszítést tennie, hogy figyelme elkalandozzon az önmarcangolásról, mert a lány folytatja a beszélgetést.*
~Hála istenekenek.~
*Soreyl megnyugtató hangon hozzáfűzi.*
-Semmi baj! Magam remekül főzök.
*Mondja, és azokra a jó vadragukra gondol Vadvédben.*
~Sörrel, kenyérrel. Szarvasból, Őzből.~
*Megkordul a hasa halkan, amit megpróbál valahogy leplezni, talán a lány nem is hallotta. Ekkor hallja meg a lovag, hogy May élete is a kezébe kerülhetne. Eszébe jut Niavi. Fekete felhő lengi be a következő mondatát.*
-Az én kezemben ritkán maradnak épek az életek.
*Mondja, és ezen két dolog érződik. Az első, hogy a seb régi. De a második, hogy olyan mély amit nem kellene feltépni, a lovag reméli, hogy a lány nem kérdez rá később. Ekkor azt mondja, hogy ők csak két átlagos ember. Illetve félelf, ami nem zavarja a lovagot. Felkacag.*
-Tudod May. Mindent mondanék rád, de azt nem hogy átlagos.
*Mondja nevetve, és oldalra pillantva lesi a lány reakcióját. Immáron tudja, hogy hozzá van szokva a bókokhoz. Maga is mer mondani egy kettőt.*
-Inkább átlagon felüli. Gyönyörű, eszes, kedves. Ezek manapság nem átlagos jelzők.
*Mondja, és figyeli a reakciót. Ekkor érkeznek el a feketeleveshez. Soreyl titkához, amit senki nem tud. Igazából, de tudnak, de maga Soreyl még senkinek nem mesélte el ilyen részletesen a dolgot. Közben Perchi természetesen mondja a magáét.*
~Alig várok harminc évet, és máris bemutatsz valakinek. Ez a nap egy örömünnep, újjászülettem, nem hiszem el, hogy elismerted a létezésem, és alig egyszer az életed alatt, nekem mint barátodnak ez rendkívül jól esik. Nem mondom jól választottál kinek adsz ki, messze a legcsinosabb spiné a környéken, de nem gondoltam, hogy megvárod a világszépét, csak hogy bemutass valakinek. Lehet, hogy ezt csak önfeláldozásból csináltad? Hogy csak a világ legszebb nője tudjon rólam, így nem tudnak majd össze veszni rajtam a többiek? Te aztán édes kis lovag vagy nem mondom. De átengedem neked. Nekem megvan a magam hüvelye köszi.~
*Szóval önti magából, a leghülyébb mondatokat egymás után hátha, valami felkelti Sroeyl érdeklődését, amikor is May közel hajol, ami igencsak jól esik a lovagnak, és megkérdezi mit mond a kard. Soreyl szemei elkerekednek, kicsit szabadkozik.*
-Tudod Perchi... Eléggé szabadszájú... hogy mondjam. Nem tolmácsolnám minden szavát.
~És mégis mi az anyámért nem?~
*Kérdi közbe Perchi, amire gyors néma választ kap.*
~Ezért te paraszt.~
*És mintha mi se történt volna megy tovább mondandójával.*
-Lényegében örül, hogy elmondtam valakinek végre, hogy beszél.
*Direkt nem a létezik szót használta. Néha ő maga sem tudja, hogy tényleg létezik e. Látja a lányon, hogy valami aggasztja, így próbálja megnyugtatni valahogy.*
-De nem rossz ő, csak kicsit bárdolatlan. Nem kell félni tőle.
*Noha sosem hallotta ezeket a kérdéseket, mégis mintha mindegyiket kívülről fújná. Magában is felszokta tenni őket, mikor arra gondol Perchipfell csak egy kard, ő pedig bolond. Néha elgondolkodik rajta.*
-Még gyerekkoromban neveztem el.
*Mondja, és bólint lassan.*
-Hallja.
~Hallom há'!~
*Mondják egyszerre.*
~Ne haragudjon, uram de megszólítva érzem magam, én felelhetek?~
*Kérdezi a mesterkard, a válasz pedig mesterkélt.*
~Nem.~
*Rövid és velős, amikor arra terelődik a szó, hogy sosincs egyedül, akkor érzi, hogy árnyalnia kell a dolgot.*
-Nem így mondanám.
*Mondja, és megvárja, míg a cinizmus lemegy, amit már tud, hogy nemsokára jön.*
~Nincs akkora szerencséd, hogy kihúzzalak a szerból barátom. Néha nekem is pihennem kell.~
*Magyarázza Perchi, mintha a lány is hallhatná amit mond. Soreyl azért kicsit lefordítja.*
-Nem egyszerű. Olyan mintha össze lennénk kötve, és csak azt látja, és hallja amit én, és csak ha éppen láthatom őt. Ha nem egy szobában vagyunk, vagy túl fáradt vagyok ehhez a...
*Keresi a megfelelő szót.*
-Kapcsolathoz, akkor megszakad, így ő egyszerre lesz néma, süket, és vak is.
*Mondja, és látszik rajta, hogy ez a téma, és ennek kibeszélése, nem a legjobb érzéseket vált ki belőle. Bolondnak érzi magát, holott tudja, hogy nem az. Amikor a Perchinek adott puszi kerül szóba, felkacag a lány kiakadásán.*
-Nem! Dehogy haragudott. Élvezte a piszok.
*Mondja cinkos hangon, majd muszáj hozzátennie.*
-Élvezte, én meg irigyeltem.
*De még ezt is két nevetés között mondja. Ekkor a lány a vállára borítja a fejét. Nem úgy ahogy a szerelmes regényekben, de hasonló érzést kelt a férfiban a dolog. Feszes izmait megpróbálja ellazítani, hogy a lánynak kényelmesebb legyen.*
-Csak nyugodtan. Lehet, hogy ez így sok volt egyszerre.
*Mondja, és másik kezével átnyúlva mellkasa előtt, megsimogatja a lány fejét, majd tarkóját, és végig a selymes haját. Halkan szinte suttogva folytatja.*
-Maydeleine! Rendkívül szép neved van. Nem mertem mondani mikor bemutatkoztunk, de még sosem halottam ilyen szép nevet, ami ennyire passzol a viselőjéhez. Mint egy korona egy hercegnőn.
*Mondja, és újra megsimítja a lány haját teljes hosszban. Lehunja a szemét. Éveket eltudna itt így ücsörögni.*
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz//
*Mintha érezné a lányon, hogy feszélyezi a testtartása. Ekkor azon ugyan nem, de fején gyakran forgat kicsit, hátha ezzel megkönnyíti a lány dolgát. Amikor May azt mondja, hogy semmi szükség a megmentésére, bár Soreyl kicsit csalódott, de mosolyogva bólint.*
-Ezt jó hallani.
*Érti ezt arra, hogy a lánynak jól megy ott a sora. Ezt ő úgy értelmezi, hogy szeret ott lenni, nem bántják vagy tartják rabigában, sőt talán meg is tudja választani a kuncsaftjait. Persze ebbe jobban nem gondol bele, hiszen nincs rá ideje. Perchi rögtön ott van ahol élcelődni kell.*
~Látod! Sajnos nem menthetjük meg a hercegnőt a várból, mert szereti azt a várat.~
*Mondja, és kacér szünetet tart.*
~De elrabolni elrabolhatjuk.~
*Teszi hozzá, úgy mikor hallod valaki hangján, hogy viccel ugyan, de azért ha tetetné... Minden bizonnyal megtenné. Azonban Soreyl nem hagyná annyiban. Akkor a lány azt mondja, hogy az életét mégse bízza rá.*
~Nem tudna megvédeni? Mitől?~
*Gondolja magában, ahogy egy pillanatra nem érti a dolgot.*
-Ja!
*Szakad ki belőle a felismerés.*
-Magam sem úgy gondoltam, hogy téged teszlek ki veszélynek helyettem. Úgy gondoltam dönthetsz életem vagy halálom felett, tudom hogy igazságos ítélet volna.
*Mondja, és elmosolyodik, miközben félrenéz. Natyval való találkozása óta egészen eddig azt kívánta bárcsak ott pusztult volna az erdőben. Vagy halt meg volna itt a lázadásban, csak ne kellett volna megérnie ekkora gyalázatot, hogy nem volt ott amikor szüksége lett volna rá valakinek.*
~Franc.~
*Mondja magában, ahogy eszébe jutnak a dolgok. Nem nagyon kell erőfeszítést tennie, hogy figyelme elkalandozzon az önmarcangolásról, mert a lány folytatja a beszélgetést.*
~Hála istenekenek.~
*Soreyl megnyugtató hangon hozzáfűzi.*
-Semmi baj! Magam remekül főzök.
*Mondja, és azokra a jó vadragukra gondol Vadvédben.*
~Sörrel, kenyérrel. Szarvasból, Őzből.~
*Megkordul a hasa halkan, amit megpróbál valahogy leplezni, talán a lány nem is hallotta. Ekkor hallja meg a lovag, hogy May élete is a kezébe kerülhetne. Eszébe jut Niavi. Fekete felhő lengi be a következő mondatát.*
-Az én kezemben ritkán maradnak épek az életek.
*Mondja, és ezen két dolog érződik. Az első, hogy a seb régi. De a második, hogy olyan mély amit nem kellene feltépni, a lovag reméli, hogy a lány nem kérdez rá később. Ekkor azt mondja, hogy ők csak két átlagos ember. Illetve félelf, ami nem zavarja a lovagot. Felkacag.*
-Tudod May. Mindent mondanék rád, de azt nem hogy átlagos.
*Mondja nevetve, és oldalra pillantva lesi a lány reakcióját. Immáron tudja, hogy hozzá van szokva a bókokhoz. Maga is mer mondani egy kettőt.*
-Inkább átlagon felüli. Gyönyörű, eszes, kedves. Ezek manapság nem átlagos jelzők.
*Mondja, és figyeli a reakciót. Ekkor érkeznek el a feketeleveshez. Soreyl titkához, amit senki nem tud. Igazából, de tudnak, de maga Soreyl még senkinek nem mesélte el ilyen részletesen a dolgot. Közben Perchi természetesen mondja a magáét.*
~Alig várok harminc évet, és máris bemutatsz valakinek. Ez a nap egy örömünnep, újjászülettem, nem hiszem el, hogy elismerted a létezésem, és alig egyszer az életed alatt, nekem mint barátodnak ez rendkívül jól esik. Nem mondom jól választottál kinek adsz ki, messze a legcsinosabb spiné a környéken, de nem gondoltam, hogy megvárod a világszépét, csak hogy bemutass valakinek. Lehet, hogy ezt csak önfeláldozásból csináltad? Hogy csak a világ legszebb nője tudjon rólam, így nem tudnak majd össze veszni rajtam a többiek? Te aztán édes kis lovag vagy nem mondom. De átengedem neked. Nekem megvan a magam hüvelye köszi.~
*Szóval önti magából, a leghülyébb mondatokat egymás után hátha, valami felkelti Sroeyl érdeklődését, amikor is May közel hajol, ami igencsak jól esik a lovagnak, és megkérdezi mit mond a kard. Soreyl szemei elkerekednek, kicsit szabadkozik.*
-Tudod Perchi... Eléggé szabadszájú... hogy mondjam. Nem tolmácsolnám minden szavát.
~És mégis mi az anyámért nem?~
*Kérdi közbe Perchi, amire gyors néma választ kap.*
~Ezért te paraszt.~
*És mintha mi se történt volna megy tovább mondandójával.*
-Lényegében örül, hogy elmondtam valakinek végre, hogy beszél.
*Direkt nem a létezik szót használta. Néha ő maga sem tudja, hogy tényleg létezik e. Látja a lányon, hogy valami aggasztja, így próbálja megnyugtatni valahogy.*
-De nem rossz ő, csak kicsit bárdolatlan. Nem kell félni tőle.
*Noha sosem hallotta ezeket a kérdéseket, mégis mintha mindegyiket kívülről fújná. Magában is felszokta tenni őket, mikor arra gondol Perchipfell csak egy kard, ő pedig bolond. Néha elgondolkodik rajta.*
-Még gyerekkoromban neveztem el.
*Mondja, és bólint lassan.*
-Hallja.
~Hallom há'!~
*Mondják egyszerre.*
~Ne haragudjon, uram de megszólítva érzem magam, én felelhetek?~
*Kérdezi a mesterkard, a válasz pedig mesterkélt.*
~Nem.~
*Rövid és velős, amikor arra terelődik a szó, hogy sosincs egyedül, akkor érzi, hogy árnyalnia kell a dolgot.*
-Nem így mondanám.
*Mondja, és megvárja, míg a cinizmus lemegy, amit már tud, hogy nemsokára jön.*
~Nincs akkora szerencséd, hogy kihúzzalak a szerból barátom. Néha nekem is pihennem kell.~
*Magyarázza Perchi, mintha a lány is hallhatná amit mond. Soreyl azért kicsit lefordítja.*
-Nem egyszerű. Olyan mintha össze lennénk kötve, és csak azt látja, és hallja amit én, és csak ha éppen láthatom őt. Ha nem egy szobában vagyunk, vagy túl fáradt vagyok ehhez a...
*Keresi a megfelelő szót.*
-Kapcsolathoz, akkor megszakad, így ő egyszerre lesz néma, süket, és vak is.
*Mondja, és látszik rajta, hogy ez a téma, és ennek kibeszélése, nem a legjobb érzéseket vált ki belőle. Bolondnak érzi magát, holott tudja, hogy nem az. Amikor a Perchinek adott puszi kerül szóba, felkacag a lány kiakadásán.*
-Nem! Dehogy haragudott. Élvezte a piszok.
*Mondja cinkos hangon, majd muszáj hozzátennie.*
-Élvezte, én meg irigyeltem.
*De még ezt is két nevetés között mondja. Ekkor a lány a vállára borítja a fejét. Nem úgy ahogy a szerelmes regényekben, de hasonló érzést kelt a férfiban a dolog. Feszes izmait megpróbálja ellazítani, hogy a lánynak kényelmesebb legyen.*
-Csak nyugodtan. Lehet, hogy ez így sok volt egyszerre.
*Mondja, és másik kezével átnyúlva mellkasa előtt, megsimogatja a lány fejét, majd tarkóját, és végig a selymes haját. Halkan szinte suttogva folytatja.*
-Maydeleine! Rendkívül szép neved van. Nem mertem mondani mikor bemutatkoztunk, de még sosem halottam ilyen szép nevet, ami ennyire passzol a viselőjéhez. Mint egy korona egy hercegnőn.
*Mondja, és újra megsimítja a lány haját teljes hosszban. Lehunja a szemét. Éveket eltudna itt így ücsörögni.*
3308. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 18:41:36
Üzenet elküldve: 2019-10-03 18:41:36
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 496
OOC üzenetek: 12
Játékstílus: Vakmerő
//Kagaenae szobája//
-Kisasszony.
*Biccent a fiatal leány felé. Szemmel láthatóan jobb sorból származik, legalábbis az ápoltsága és az öltözéke erre utal. A mustrát figyelmen kívül hagyja, elvégre nem új dolog, ha az efféle fiatal lánykák alaposabban is szemügyre veszik a férfinépet.*
-Sajnálom kisasszony, nem igazán vagyok járatos a helyi nemesség körében. De ha elárulja a családnevét, ígérem, megjegyzem.
~Mert ha valaki a Cha'yss vendége, annak bizonyára megvan a maga oka.~
-Creton talán hibázott.
*Hunyorog a leányra, majd átpislog annak válla felett.*
-Alszik.
*Ismétli a szót és lepillant a Kagaenae kezében tartott üres csészére. Normális esetben csak szimplán félretolná a leányt az útból. Hiába keltenék fel azonban most Relt, a szer hatása alatt fabatkát sem ér az aláírása, még ha az csupán valamiféle altatószer is.
Türelmetlenül fordul Cha'yss felé, noha tudja, nem az igric hibázott.*
-Rendben.
*Morogja végül. Szerette volna hamar lezárni ezt az ügyet.*
-Holnap reggel átküldök valakit. A kisasszony legyen ébren, vagy a törpéd maholnap a Krenkataur vendégszeretetét élvezheti.
-Kisasszony.
*Biccent a fiatal leány felé. Szemmel láthatóan jobb sorból származik, legalábbis az ápoltsága és az öltözéke erre utal. A mustrát figyelmen kívül hagyja, elvégre nem új dolog, ha az efféle fiatal lánykák alaposabban is szemügyre veszik a férfinépet.*
-Sajnálom kisasszony, nem igazán vagyok járatos a helyi nemesség körében. De ha elárulja a családnevét, ígérem, megjegyzem.
~Mert ha valaki a Cha'yss vendége, annak bizonyára megvan a maga oka.~
-Creton talán hibázott.
*Hunyorog a leányra, majd átpislog annak válla felett.*
-Alszik.
*Ismétli a szót és lepillant a Kagaenae kezében tartott üres csészére. Normális esetben csak szimplán félretolná a leányt az útból. Hiába keltenék fel azonban most Relt, a szer hatása alatt fabatkát sem ér az aláírása, még ha az csupán valamiféle altatószer is.
Türelmetlenül fordul Cha'yss felé, noha tudja, nem az igric hibázott.*
-Rendben.
*Morogja végül. Szerette volna hamar lezárni ezt az ügyet.*
-Holnap reggel átküldök valakit. A kisasszony legyen ébren, vagy a törpéd maholnap a Krenkataur vendégszeretetét élvezheti.
3307. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 14:50:54
Üzenet elküldve: 2019-10-03 14:50:54
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 317
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
//Sizpak, Mik//
*Lassan és ráérősen eszi a levesét, amikor egy különös alak vágódik be. Egy pillanatra megáll az evésben és megnézi magának a látszatra idegent. Jobban megnézve kirajzolódnak tündér vonásai és ismerős arca. Miután a férfi várakozik egy kicsit az ajtóban határozottan megindul az asztala felé. Kezet is nyújt Ganer-nek, s csak ekkor, közelről ismeri fel a régi ismerőst, Sizpakot. Leteszi a kanalat és feláll, hogy normális módon rázzon kezet régi barátjával.*
- Foglalj helyet! Kérsz valamit? *A tündér nem sokat kertel, hamar levágódik mellé amit Ganer örömmel fogad. *
- Téged is jó újra látni, dörzsölt Sizpak, a kufárok réme. *Halkan felnevet az apró gúnyon, amiből érződhet, hogy csak viccnek szánja. A késés említésekor felkúszik egyik szemöldöke.*
- Egy darabig azt hittem már el sem fogsz jönni. *Bármit mond is, Sizpaktól kitelik akármi, nem lehet rá teljes mértékben számítani, még úgy sem, hogy régi cimborák. *
- Ezek a városőrök valóban kellemetlenek tudnak lenni. *Bólint egy félmosollyal az arcán. Elég képtelenségnek érzi a helyzetet, de most ezen nem kezd el kötözködni. A kérdésre, hogy egyedül jött szintén bólint.*
- Igen. Ennyire hihetetlen? *Visszakérdez egy kissé meglepetten.*
- Felnőtt vagyok már egy ideje. *Vigyorog vissza Sizpakra, hiszen elmúlt már negyven esztendős, ami már jócskán benne van a felnőtt korban, gnómokat tekintve. A családot érintő kérdés az kedves gesztus a kufártól.*
- Köszönöm, öregesen, de megvan. Nemrég múlt száz esztendős, de még jó erőben van, akárcsak anyám és a testvéreim. *Nem kíván hosszabban csevegni a családról, hiszen nem ezért találkoznak.*
- Veled mi újság Siz? Hogy megy az üzlet mostanság? *Ez már bizonyosan jobban érdekli majd kereskedő barátját. Szeret a kereskedésről beszélni, erre emlékszik korábbról. Mik is megérkezik és Siz rendelése felől érdeklődik. Nem kezd hozzá újra enni, addig, amíg ki nem derül, hogy Siz eszik e vagy csak iszik. Ha csak iszok, akkor nyugodtan folytatja az evést.*
*Lassan és ráérősen eszi a levesét, amikor egy különös alak vágódik be. Egy pillanatra megáll az evésben és megnézi magának a látszatra idegent. Jobban megnézve kirajzolódnak tündér vonásai és ismerős arca. Miután a férfi várakozik egy kicsit az ajtóban határozottan megindul az asztala felé. Kezet is nyújt Ganer-nek, s csak ekkor, közelről ismeri fel a régi ismerőst, Sizpakot. Leteszi a kanalat és feláll, hogy normális módon rázzon kezet régi barátjával.*
- Foglalj helyet! Kérsz valamit? *A tündér nem sokat kertel, hamar levágódik mellé amit Ganer örömmel fogad. *
- Téged is jó újra látni, dörzsölt Sizpak, a kufárok réme. *Halkan felnevet az apró gúnyon, amiből érződhet, hogy csak viccnek szánja. A késés említésekor felkúszik egyik szemöldöke.*
- Egy darabig azt hittem már el sem fogsz jönni. *Bármit mond is, Sizpaktól kitelik akármi, nem lehet rá teljes mértékben számítani, még úgy sem, hogy régi cimborák. *
- Ezek a városőrök valóban kellemetlenek tudnak lenni. *Bólint egy félmosollyal az arcán. Elég képtelenségnek érzi a helyzetet, de most ezen nem kezd el kötözködni. A kérdésre, hogy egyedül jött szintén bólint.*
- Igen. Ennyire hihetetlen? *Visszakérdez egy kissé meglepetten.*
- Felnőtt vagyok már egy ideje. *Vigyorog vissza Sizpakra, hiszen elmúlt már negyven esztendős, ami már jócskán benne van a felnőtt korban, gnómokat tekintve. A családot érintő kérdés az kedves gesztus a kufártól.*
- Köszönöm, öregesen, de megvan. Nemrég múlt száz esztendős, de még jó erőben van, akárcsak anyám és a testvéreim. *Nem kíván hosszabban csevegni a családról, hiszen nem ezért találkoznak.*
- Veled mi újság Siz? Hogy megy az üzlet mostanság? *Ez már bizonyosan jobban érdekli majd kereskedő barátját. Szeret a kereskedésről beszélni, erre emlékszik korábbról. Mik is megérkezik és Siz rendelése felől érdeklődik. Nem kezd hozzá újra enni, addig, amíg ki nem derül, hogy Siz eszik e vagy csak iszik. Ha csak iszok, akkor nyugodtan folytatja az evést.*
3306. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 13:36:47
Üzenet elküldve: 2019-10-03 13:36:47
Rang: Játékos
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 533
OOC üzenetek: 4
Játékstílus: Vakmerő
//Kígyó a fészekben//
*Nem mutat érzelmeket az elrontott név irányában. Megtörtént és kész, kijavította a hibát, a felszolgáló tudhatja, ki az akit keres.
A báró úr éppen házon kívül van az elhangzottak szerint. Tudomásul vevő fejmozdulat mutatja, hogy fogadta az információt. Szótlanságával tudatja, hogy nincs más kérése, így Mik távozhat az asztalától.
Ám nem is kell sokáig várnia, mert a keresett személy, számára Chassy, megérkezik a fogadóba. Azonnal észreveszik egymást, de Aztyan továbbra sem mutat semmiféle érzelmet, heges képén sem a viszontlátás öröme, sem más érzelem nem látszik. Egyszerűen csak tudomásul vette a wegtoreni érkezését.
A vele betérő, szálfa termetű férfi is ismerős neki, de egyelőre nem tud emléket párosítani mellé. A felszolgáló értesíteni látszik Cha'ysst, de igazából arra nem is volt szükség, hisz felismerni vélték egymást.
Ha megkapja az italát, akkor belekóstol és leteszi maga elé a poharat. Nem látszik rajta, hogy zavarná, hogy a báró nem ugrik azonnal az asztalához, hogy köszöntse őt vagy jövetele oka felől érdeklődjön. Kifejezéstelen pillantással kíséri, ahogy a két érkezett férfi felmegy a lépcsőn, valószínűsíthetően az emeleti szobák felé.*
*Nem mutat érzelmeket az elrontott név irányában. Megtörtént és kész, kijavította a hibát, a felszolgáló tudhatja, ki az akit keres.
A báró úr éppen házon kívül van az elhangzottak szerint. Tudomásul vevő fejmozdulat mutatja, hogy fogadta az információt. Szótlanságával tudatja, hogy nincs más kérése, így Mik távozhat az asztalától.
Ám nem is kell sokáig várnia, mert a keresett személy, számára Chassy, megérkezik a fogadóba. Azonnal észreveszik egymást, de Aztyan továbbra sem mutat semmiféle érzelmet, heges képén sem a viszontlátás öröme, sem más érzelem nem látszik. Egyszerűen csak tudomásul vette a wegtoreni érkezését.
A vele betérő, szálfa termetű férfi is ismerős neki, de egyelőre nem tud emléket párosítani mellé. A felszolgáló értesíteni látszik Cha'ysst, de igazából arra nem is volt szükség, hisz felismerni vélték egymást.
Ha megkapja az italát, akkor belekóstol és leteszi maga elé a poharat. Nem látszik rajta, hogy zavarná, hogy a báró nem ugrik azonnal az asztalához, hogy köszöntse őt vagy jövetele oka felől érdeklődjön. Kifejezéstelen pillantással kíséri, ahogy a két érkezett férfi felmegy a lépcsőn, valószínűsíthetően az emeleti szobák felé.*
3305. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 13:22:58
Üzenet elküldve: 2019-10-03 13:22:58
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kiszolgálás//
- Köszönöm, tücsök. *Válaszol a lánynak mosolyogva. Legalább ő itt van és segít neki, ami jól esik neki. Miközben készíti össze a saját rendeléseit, hallja Aestrel kérdését.*
- Sok italt más és más pohárba kell kitölteni, ilyen úri hóbort. *Válaszol, de már mennie is kell és a főnök is beesik.
A kislány bemutatkozásán vagy az annak megfelelő köszöntésen fel kell nevetnie, imádja a kicsit, ha nem volna, ki kellene találni.*
//Zrinanda, Baarcas//
*Az óriás lány távozik is, míg ő a pultnál van, mosolyogva köszön el tőle, amikor kiviszi a vadkansültet a termetes férfinek.
Furcsállva nézi, ahogy a férfitől kapja meg Zrinanda leveséért az aranyakat, de lehet, félreismerte a testes fickót és meghívta a lányt.*
- Mindenképpen. *Mondja a levest dicsérő szavakra. Nyikhaj felettébb boldog lesz a konyhán.
A folytatásra összevonja a szemöldökét, ahogy a szőrszálhasogatást hallja. Valami nagyon nincs rendjén, érzi és nem csak a vendég viselkedésével kapcsolatban érez különös dolgokat.*
- Átadom a szakácsnak, de hadd védjem meg a konyhát. *Kezd bele a válaszba kedves mosollyal.*
- A tulajdonos kedvenc étele a vadkan és az ő kizárólagos kérése volt, hogy így készítsék a konyhán. *Érkezik a magyarázat a "hibák" felől. Egyiket sem gondolja hibának, de ha Baarcas így érez, tudnia kell, miféle indíttatások vezérlik a konyhát.*
- További jó étvágyat. *Teszi hozzá mosolyogva, majd elbocsátva visszatér a pulthoz és feladataihoz. Ha Aestrel töltött vizet Denjaarnak, akkor beáll a pultba pakolni, ha nem, akkor tölt neki, hadd menjenek a dolgukra.*
//Sizpak, Ganer//
*Akiket ismer, nem szokta magázni. Egy idő után visszatérő vendégként köszönti őket, de az újaknak mindig megadja a kezdő tiszteletet, abból nem lehet baj.
Közben ajtó csapódik, újabb vendég érkezik be igen nagy sebbel-lobbal. Hagyja, hogy leüljön, így kiderül, hogy a korábban levest rendelő gnómhoz érkezett.
Meghagyja, hogy a kötelező köröket lefussák, derűsen köszönti a tündérnek látszó alak a gnómot, majd kiindul az asztalukhoz.*
- Üdvözlöm a Kósza Pintyben, Mik vagyok. *Eszébe jut Aestrel korábbi "Mik vagytok?" kérdése és mosolyogni támad kedve.*
- Mit hozhatok önnek? *Kérdi inkább, hogy megtudhassa a tündér rendelését.*
- Köszönöm, tücsök. *Válaszol a lánynak mosolyogva. Legalább ő itt van és segít neki, ami jól esik neki. Miközben készíti össze a saját rendeléseit, hallja Aestrel kérdését.*
- Sok italt más és más pohárba kell kitölteni, ilyen úri hóbort. *Válaszol, de már mennie is kell és a főnök is beesik.
A kislány bemutatkozásán vagy az annak megfelelő köszöntésen fel kell nevetnie, imádja a kicsit, ha nem volna, ki kellene találni.*
//Zrinanda, Baarcas//
*Az óriás lány távozik is, míg ő a pultnál van, mosolyogva köszön el tőle, amikor kiviszi a vadkansültet a termetes férfinek.
Furcsállva nézi, ahogy a férfitől kapja meg Zrinanda leveséért az aranyakat, de lehet, félreismerte a testes fickót és meghívta a lányt.*
- Mindenképpen. *Mondja a levest dicsérő szavakra. Nyikhaj felettébb boldog lesz a konyhán.
A folytatásra összevonja a szemöldökét, ahogy a szőrszálhasogatást hallja. Valami nagyon nincs rendjén, érzi és nem csak a vendég viselkedésével kapcsolatban érez különös dolgokat.*
- Átadom a szakácsnak, de hadd védjem meg a konyhát. *Kezd bele a válaszba kedves mosollyal.*
- A tulajdonos kedvenc étele a vadkan és az ő kizárólagos kérése volt, hogy így készítsék a konyhán. *Érkezik a magyarázat a "hibák" felől. Egyiket sem gondolja hibának, de ha Baarcas így érez, tudnia kell, miféle indíttatások vezérlik a konyhát.*
- További jó étvágyat. *Teszi hozzá mosolyogva, majd elbocsátva visszatér a pulthoz és feladataihoz. Ha Aestrel töltött vizet Denjaarnak, akkor beáll a pultba pakolni, ha nem, akkor tölt neki, hadd menjenek a dolgukra.*
//Sizpak, Ganer//
*Akiket ismer, nem szokta magázni. Egy idő után visszatérő vendégként köszönti őket, de az újaknak mindig megadja a kezdő tiszteletet, abból nem lehet baj.
Közben ajtó csapódik, újabb vendég érkezik be igen nagy sebbel-lobbal. Hagyja, hogy leüljön, így kiderül, hogy a korábban levest rendelő gnómhoz érkezett.
Meghagyja, hogy a kötelező köröket lefussák, derűsen köszönti a tündérnek látszó alak a gnómot, majd kiindul az asztalukhoz.*
- Üdvözlöm a Kósza Pintyben, Mik vagyok. *Eszébe jut Aestrel korábbi "Mik vagytok?" kérdése és mosolyogni támad kedve.*
- Mit hozhatok önnek? *Kérdi inkább, hogy megtudhassa a tündér rendelését.*
3304. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 12:40:37
Üzenet elküldve: 2019-10-03 12:40:37
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 1793
OOC üzenetek: 64
Játékstílus: Vakmerő
//Kagaenae szobája//
*Határozott célja az, hogy megvárja Cha'ysst ébren, noha nem tudja, hogy mennyi ideig is tarthat az egész cécó a városi őrséggel. El-elbóbiskol az ágyon ülve, hátát az ágy fejének vetve, mellkasa előtt összefont karokkal, felhúzott lábakkal. Nem egy kényelmes póz. Jó lenne, ha visszajönne Cha'yss Cano Caldorcor, mert akkor odaadhatná neki a Reltől származó 500 aranyat.
Meg amúgy is jöjjön már. Apróbb neszek, zajok is felébresztik a rövid szundításokból, így aztán nem csoda, ha felriad arra, hogy Rel mocorogni kezd mellette, ami hagyján de még beszél is. Aenae pedig vöröslő képpel és leesett állal hallgatja. Denjaar kapitány, Cha'yss barátja, aki ráadásul izmos is. Elmosolyodik. Nem mintha ne tudott volna élni enélkül az információ nélkül, de azért megmosolyogtatja. No meg egyszerre zavarba is ejti. Valahogy úgy képzeli, hogy Relt bármelyik férfi szívesen megcsókolná, még akkor is, ha a nő nem méltatja előtte az izmait. Aztán a mosoly eltűnik Aenae arcáról, mert Rel álma is változni látszik. Syoud. Emlékszik az elfre. De még milyen ronda elf az a Syoud! Aenae nem is hitte, hogy elfek tudnak rondák lenni, míg nem találkozott Syouddal. És ugyan sejthette volna, hogy van közöttük valami, csak nem igazán foglalkozott a dologgal, bár mikor Rel elment a férfival, akkor aggódott érte, mert a fickó nem tűnt teljesen normálisnak. Syoudot azóta sem látta.
Nyakát tekergetve teljesen ülő helyzetbe tornázza magát, vet egy pillantást Relre. Valamit csinálnia kell ahhoz, hogy ébren tudjon maradni, a csendes pakolászást választja. Elrendezi a cipőjét az ágy mellett, a túloldalt Rel lábbelijeit. A teáscsészét is összeszedi az ágy mellől. Fél szemöldöke felszalad, ahogy a csésze alján meglátja az apró, alkimista számára összetéveszthetetlen virágokat. Ez megmagyarázza azt, hogy Rel miért dől ki olyan hirtelen.
Aztán kopogás hallatszik, ő pedig megörül, hogy Cha'yss végre visszajött. Nagyjából el is felejtkezik Relről, mert ott az ígéret a baldachinos ágyra és a szerelem oltárán való áldozásra. A szája is fülig szalad. Megfelejtkezik arról is, hogy a csésze a kezében van, úgy nyit ajtót, de nem résnyire, hanem teljesen kitárja. És úgy tűnik, hogy az ígéret megint távolabb kerül, mert Cha'yss nincs egyedül. Széles mosolya kevésbé szélessé, de azért könnyeddé válik.
A bemutatásra fél szemöldöke felszalad, topáz pillantása egyből végigsiklik Denjaaron. Érzi, hogy zavarba jön, mert keresi rajta az izmokat, ráadásul a kapitány ajkain is átfut a topázszín szempár. Alapesetben nem vetné alá ilyen alapos inspekciónak, ha Rel nem beszél álmában. Egy köhintés kell neki ahhoz, hogy megtalálja a hangját.*
- Igazán örvendek. Kár, hogy ilyen körülmények között kell találkozzunk.
*Finom pukedlit is bemutat, bár ez nem kifejezetten úrinős, hiszen fél keze tele a csészével, és ráadásul mezítláb is van.*
- Creton nemigen mutatkozott a barakkon kívül.
*Ez csak úgy kicsusszan a száján, noha teljesen igaz. De úgy látszik, hogy ez egy ilyen barátság, hogy a kapitány a barátja kedvéért maga intézzen egy ilyen egyszerű ügyet. Tesz egy apró kézmozdulatot, ezzel is elengedve a témát.*
- Relael kisasszony alszik.
*Pillant el saját válla fölött az ágy irányába.*
- Nem is fog egy ideig felébredni.
*Cha'yssra pillant, felé emeli a csészét, aminek alján ott a bizonyíték arra, hogy Rel bizony nem magától alszik ilyen jól. Egyébként ő maga is így tett volna, csak talán az adagot illetően kicsit finomkodott volna, hiszen Rel állapotos. Tekintete aztán visszavándorol a kapitányra.*
- Szerintem gyere vissza reggel. Gondolom nem várnád ki az ágy mellett, hogy felébredjen.
*Eddig sem állt félre az ajtóból, hogy a két férfi bejöhessen, most sem teszi. Teljesen értelmetlen lenne beljebb jönniük.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.03 12:42:30
*Határozott célja az, hogy megvárja Cha'ysst ébren, noha nem tudja, hogy mennyi ideig is tarthat az egész cécó a városi őrséggel. El-elbóbiskol az ágyon ülve, hátát az ágy fejének vetve, mellkasa előtt összefont karokkal, felhúzott lábakkal. Nem egy kényelmes póz. Jó lenne, ha visszajönne Cha'yss Cano Caldorcor, mert akkor odaadhatná neki a Reltől származó 500 aranyat.
Meg amúgy is jöjjön már. Apróbb neszek, zajok is felébresztik a rövid szundításokból, így aztán nem csoda, ha felriad arra, hogy Rel mocorogni kezd mellette, ami hagyján de még beszél is. Aenae pedig vöröslő képpel és leesett állal hallgatja. Denjaar kapitány, Cha'yss barátja, aki ráadásul izmos is. Elmosolyodik. Nem mintha ne tudott volna élni enélkül az információ nélkül, de azért megmosolyogtatja. No meg egyszerre zavarba is ejti. Valahogy úgy képzeli, hogy Relt bármelyik férfi szívesen megcsókolná, még akkor is, ha a nő nem méltatja előtte az izmait. Aztán a mosoly eltűnik Aenae arcáról, mert Rel álma is változni látszik. Syoud. Emlékszik az elfre. De még milyen ronda elf az a Syoud! Aenae nem is hitte, hogy elfek tudnak rondák lenni, míg nem találkozott Syouddal. És ugyan sejthette volna, hogy van közöttük valami, csak nem igazán foglalkozott a dologgal, bár mikor Rel elment a férfival, akkor aggódott érte, mert a fickó nem tűnt teljesen normálisnak. Syoudot azóta sem látta.Nyakát tekergetve teljesen ülő helyzetbe tornázza magát, vet egy pillantást Relre. Valamit csinálnia kell ahhoz, hogy ébren tudjon maradni, a csendes pakolászást választja. Elrendezi a cipőjét az ágy mellett, a túloldalt Rel lábbelijeit. A teáscsészét is összeszedi az ágy mellől. Fél szemöldöke felszalad, ahogy a csésze alján meglátja az apró, alkimista számára összetéveszthetetlen virágokat. Ez megmagyarázza azt, hogy Rel miért dől ki olyan hirtelen.
Aztán kopogás hallatszik, ő pedig megörül, hogy Cha'yss végre visszajött. Nagyjából el is felejtkezik Relről, mert ott az ígéret a baldachinos ágyra és a szerelem oltárán való áldozásra. A szája is fülig szalad. Megfelejtkezik arról is, hogy a csésze a kezében van, úgy nyit ajtót, de nem résnyire, hanem teljesen kitárja. És úgy tűnik, hogy az ígéret megint távolabb kerül, mert Cha'yss nincs egyedül. Széles mosolya kevésbé szélessé, de azért könnyeddé válik.
A bemutatásra fél szemöldöke felszalad, topáz pillantása egyből végigsiklik Denjaaron. Érzi, hogy zavarba jön, mert keresi rajta az izmokat, ráadásul a kapitány ajkain is átfut a topázszín szempár. Alapesetben nem vetné alá ilyen alapos inspekciónak, ha Rel nem beszél álmában. Egy köhintés kell neki ahhoz, hogy megtalálja a hangját.*
- Igazán örvendek. Kár, hogy ilyen körülmények között kell találkozzunk.
*Finom pukedlit is bemutat, bár ez nem kifejezetten úrinős, hiszen fél keze tele a csészével, és ráadásul mezítláb is van.*
- Creton nemigen mutatkozott a barakkon kívül.
*Ez csak úgy kicsusszan a száján, noha teljesen igaz. De úgy látszik, hogy ez egy ilyen barátság, hogy a kapitány a barátja kedvéért maga intézzen egy ilyen egyszerű ügyet. Tesz egy apró kézmozdulatot, ezzel is elengedve a témát.*
- Relael kisasszony alszik.
*Pillant el saját válla fölött az ágy irányába.*
- Nem is fog egy ideig felébredni.
*Cha'yssra pillant, felé emeli a csészét, aminek alján ott a bizonyíték arra, hogy Rel bizony nem magától alszik ilyen jól. Egyébként ő maga is így tett volna, csak talán az adagot illetően kicsit finomkodott volna, hiszen Rel állapotos. Tekintete aztán visszavándorol a kapitányra.*
- Szerintem gyere vissza reggel. Gondolom nem várnád ki az ágy mellett, hogy felébredjen.
*Eddig sem állt félre az ajtóból, hogy a két férfi bejöhessen, most sem teszi. Teljesen értelmetlen lenne beljebb jönniük.*
A hozzászólás írója (Kagaenae Thargodar) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.03 12:42:30
3303. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 12:33:32
Üzenet elküldve: 2019-10-03 12:33:32
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 176
OOC üzenetek: 1
Játékstílus: Megfontolt
//Ganer//
*Didereg cidereg már a zimankós ősz végi időtől. A csontig hatoló hideg szélben megpillantja a Pinty madárfészkesfenés cégérjét. Összehúzza magán a kabátot mintha az segítene, de nem. A tisztásról igen gyors tempóban halad idefelé, ne mintha annyira szaladhatnékja volt, de a fagyos szél bizony megjáratta didergető csontozatát. Még jó, hogy nincs annyira óriási távolságra a Pinty. Mohón bevágja az ajtót majd vissza is csapja maga után. Dermedten áll a maga mögött becsapott ajtón, amin jó ég tudja ki jött volna be és talán orrba vágott volna. Mindez nem számít, mert itt van és már kevésbé didereg mint pár perccel ezelőtt. Szemei lassan mozognak a széltől és kicsit dülledtek is. A vállas tündér egy helyben topogva aztán csak megtalálja a cimboráját Ganer-t. A gnóm asztalához lép és karját nyújtva köszönti.*
- De jó látni téged komám! Ezer éve!
*Ha elfogadja kezét a gnóm, akkor lehuppan mellé.*
- Bocs a késésért, de valami mamlasz városőr igazoltatott.
*Csekély kis hazugság, ami pusztán arra elég, hogy ne ő legyen a hibás.*
- Írtad levélben, hogy érkezni fogsz. Tényleg egyedül jöttél?
*Csodálkozva méregeti a gnómot, aki mintha nőtt volna azóta, hogy nem látta.*
- Hogy van apád és a többiek? Mi újság a céhnél?
*Régi találkozás hátránya, hogy van miről beszélni, ehhez meg inni kéne. Majd csak jön a csapos vagy valaki.*
*Didereg cidereg már a zimankós ősz végi időtől. A csontig hatoló hideg szélben megpillantja a Pinty madárfészkesfenés cégérjét. Összehúzza magán a kabátot mintha az segítene, de nem. A tisztásról igen gyors tempóban halad idefelé, ne mintha annyira szaladhatnékja volt, de a fagyos szél bizony megjáratta didergető csontozatát. Még jó, hogy nincs annyira óriási távolságra a Pinty. Mohón bevágja az ajtót majd vissza is csapja maga után. Dermedten áll a maga mögött becsapott ajtón, amin jó ég tudja ki jött volna be és talán orrba vágott volna. Mindez nem számít, mert itt van és már kevésbé didereg mint pár perccel ezelőtt. Szemei lassan mozognak a széltől és kicsit dülledtek is. A vállas tündér egy helyben topogva aztán csak megtalálja a cimboráját Ganer-t. A gnóm asztalához lép és karját nyújtva köszönti.*
- De jó látni téged komám! Ezer éve!
*Ha elfogadja kezét a gnóm, akkor lehuppan mellé.*
- Bocs a késésért, de valami mamlasz városőr igazoltatott.
*Csekély kis hazugság, ami pusztán arra elég, hogy ne ő legyen a hibás.*
- Írtad levélben, hogy érkezni fogsz. Tényleg egyedül jöttél?
*Csodálkozva méregeti a gnómot, aki mintha nőtt volna azóta, hogy nem látta.*
- Hogy van apád és a többiek? Mi újság a céhnél?
*Régi találkozás hátránya, hogy van miről beszélni, ehhez meg inni kéne. Majd csak jön a csapos vagy valaki.*
3302. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:55:43
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:55:43
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 850
OOC üzenetek: 15
Játékstílus: Vakmerő
//Elvarrt szálak//
- Szerintem, te okosabb leszel. *Válaszol még kint Denjaar megjegyzésére korábbi és mostani munkáját tekintve.*
- Rendben. *Biccent mosolyogva, de sárga szemeiben látszik, hogy volnának ellenvetései az elhangzottakkal kapcsolatban. Ám ezeket most megtartja magának.
Odabent a pulthoz érve Mik jelzi neki, hogy a korábban megbámult fickó éppen őt keresi. Sárga tekintete újra a heges arcú felé rebben, majd elmosolyodik. Sejti, hogy miért érkezett.*
- Nocsak, te is Mik vagy? *Kérdi széles mosollyal aztán, amikor Aestrel furcsán fogadja őket. Fogalma sincs, miért mutatkozott be a lány Mikként, de az is lehet, hogy csak elhallotta ezt az ifjú kiszolgálótól és átvette. De az is lehet, hogy azt hiszi, ez valami titulus és azért szajkózza.
Halkan felnevet, amikor Denjaar megkéri Aestrelt, hogy fogja vissza a hangját. Összekócolná a haját egy buksi simogatással, majd visszatér figyelme a kapitány szavai felé, vállán érzi a kapitány kezét.*
- Nem tartalak fel tovább, mint szükséges volna. *Válaszol előzékeny mosollyal.*
- Fent van, egy közös ismerősünk szobájában helyeztem el, nehogy kárt tegyen magában. *Magyarázza az okot és ad egyúttal választ. Leveszi a köpenyét is, kiveszi belőle a papírokat, megigazítja a wegtoreni vívókard fegyverövét, majd megindul felfelé a lépcsőn.*
- Erre parancsolj. *Utolsó pillantással még a heges arcú férfi felé pillant, majd eltűnik az emelet felé.*
//Kagaenae szobája//
*Felérve a folyosón az első ajtónál megáll és hármat, határozottan koppant, mint korábban is tette. Megvárja, míg Kagaenae ajtót nyit, majd egyet hátralépve mutatja be Denjaart.*
- Kagaenae kisasszony, kérem, bocsáss meg a zavarásért. *Hajtja meg a fejét kifogástalan etikettel.*
- Hadd mutassam be neked Denjaar Krultost, az újjászervezett városőrség kapitányát és jó barátomat. *Mutatja be a másik wegtorenit.*
- Azért érkezett hozzánk a kapitány, hogy ezen iratokat aláírva Relael kisasszony visszavonja feljelentését. A kár megtéríttetett korábban, így elhangzott szavai szerint, a feltételezett elkövetőt ért vádak semmisek. *Könnyed mosollyal kíséri tárgyilagosan fűzött szavait, reméli, hogy az elf lánynak felküldött tea nem ütötte ki annyira, hogy ne legyen képes aláfirkantani a pergameneket.*
- Szerintem, te okosabb leszel. *Válaszol még kint Denjaar megjegyzésére korábbi és mostani munkáját tekintve.*
- Rendben. *Biccent mosolyogva, de sárga szemeiben látszik, hogy volnának ellenvetései az elhangzottakkal kapcsolatban. Ám ezeket most megtartja magának.
Odabent a pulthoz érve Mik jelzi neki, hogy a korábban megbámult fickó éppen őt keresi. Sárga tekintete újra a heges arcú felé rebben, majd elmosolyodik. Sejti, hogy miért érkezett.*
- Nocsak, te is Mik vagy? *Kérdi széles mosollyal aztán, amikor Aestrel furcsán fogadja őket. Fogalma sincs, miért mutatkozott be a lány Mikként, de az is lehet, hogy csak elhallotta ezt az ifjú kiszolgálótól és átvette. De az is lehet, hogy azt hiszi, ez valami titulus és azért szajkózza.
Halkan felnevet, amikor Denjaar megkéri Aestrelt, hogy fogja vissza a hangját. Összekócolná a haját egy buksi simogatással, majd visszatér figyelme a kapitány szavai felé, vállán érzi a kapitány kezét.*
- Nem tartalak fel tovább, mint szükséges volna. *Válaszol előzékeny mosollyal.*
- Fent van, egy közös ismerősünk szobájában helyeztem el, nehogy kárt tegyen magában. *Magyarázza az okot és ad egyúttal választ. Leveszi a köpenyét is, kiveszi belőle a papírokat, megigazítja a wegtoreni vívókard fegyverövét, majd megindul felfelé a lépcsőn.*
- Erre parancsolj. *Utolsó pillantással még a heges arcú férfi felé pillant, majd eltűnik az emelet felé.*
//Kagaenae szobája//
*Felérve a folyosón az első ajtónál megáll és hármat, határozottan koppant, mint korábban is tette. Megvárja, míg Kagaenae ajtót nyit, majd egyet hátralépve mutatja be Denjaart.*
- Kagaenae kisasszony, kérem, bocsáss meg a zavarásért. *Hajtja meg a fejét kifogástalan etikettel.*
- Hadd mutassam be neked Denjaar Krultost, az újjászervezett városőrség kapitányát és jó barátomat. *Mutatja be a másik wegtorenit.*
- Azért érkezett hozzánk a kapitány, hogy ezen iratokat aláírva Relael kisasszony visszavonja feljelentését. A kár megtéríttetett korábban, így elhangzott szavai szerint, a feltételezett elkövetőt ért vádak semmisek. *Könnyed mosollyal kíséri tárgyilagosan fűzött szavait, reméli, hogy az elf lánynak felküldött tea nem ütötte ki annyira, hogy ne legyen képes aláfirkantani a pergameneket.*
3301. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:05:40
Üzenet elküldve: 2019-10-03 11:05:40
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 920
OOC üzenetek: 58
Játékstílus: Megfontolt
//Darenn szobája//
*Titokban remélte, hogy egymás mellett fogna ücsörögni, így néha lopva is elcsíphet egy-egy pillanatnyi észrevétlen bámulást, mert, hogy valamiért szívesen időznek a szemei a másikon, csak az ne nézne ilyen áthatóan. Persze már megszokta, hogy megbámulják, az nem is zavarná, de ez most valami egészen más. Erre a lovag, úgy helyezkedik, hogy felé fordul, így szinte teljes rálátást nyerve egész lényére.
~Hát, akkor nincs mit tenni. ~ Nem mondhatja azt a férfinek, hogy forduljon már el, hogy neki könnyebb legyen őszintének lennie, ezt a lehetőséget teljesen el is veti, inkább felnyúl az ágyra még egy párnáért. Így Soreyl felé fordul ő is félig, jobb karhajlatába begyűrve a párnát, hogy fél arcát abba rejtse és csak nagy barna szemei kukucskáljanak ki mögüle. Miközben beszél, persze felemeli a fejét, de minden más esetben szerelmetesen ölelgeti a takarást nyújtó párnát.
Mikor a férfi megismétli a szavait, már szinte bánja, hogy így fogalmazott, mert talán még ennél is fontosabbnak érzi, hogy kedveli, azaz inkább csodálja. Miközben pedig előhozakodik a dologgal, lankadatlan a másik arcát figyeli, de az olyan komolysággal és rezzenéstelen mimikával rendelkezik, mint egy márványszobor. Ami elég aggasztóvá válik számára, de csak egy pillanatig, aztán a lovag gyorsan rá is vágja, hogy őt aztán ez egyáltalán nem érdekli. Először kicsit értetlen, hiszen ez a dolog nagyban meghatározza a lényét, viselkedését, az egész életét. De őt nem zavarja. Sőt, itt ismét előad számára néhány gondolatot, amivel nagyobb betekintést ad számára a saját gondolkodásmódjába. Szívesen azonnal rávágná, hogy márpedig ő bizony nagyon is szereti a munkáját, de ismét csak illendően kivárja, míg a lovag levegő utáni szomja nyer és félbeszakítja a mondanivalóját.*
-Ez nagyon kedves tőled, de nekem több is, mint megfelel így a dolog. Szeretek ott dolgozni, nagyon jó sorom van, mint láthatod. *Mutat magára, egyrészt az öltözékére, másrészt a kiadott szabadságra utalva.*
-Nem… én, nem, nem tudnálak megvédeni, az túl nagy feladat lenne számomra. *Bújik be a párna mögé, nem kicsit érzi túlzónak a férfi kijelentését, minthogy az életét is rábízná.*
-Még főzni se tudok. *Böki oda a zavar közepette.*
-De én is… rád bíznám az életem vagy bármi másom. *Pislog kedvesen mosolyogva, immár a párna fölül. Arra, hogy a férfi pénzért ölt embereket, arra nem mond semmit, úgy véli nyilván valami magasztosabb cél érdekében cselekedett.*
-Igen, most csak két átlagos ember vagyunk. Mármint én… félig elf. *Mosolyog zavartan.*
-Így nekem is megfelel. *Mindig is erről álmodott, hogy majd őt is pont ugyan olyan személynek tekintik, mint mindenki mást. Nem tesznek rá jelzőket vagy nézik le csupán azért, mert ezt dobta ki az élet számára. Szíve szerint, most a férfi nyakába ugrana, hogy érzékeltesse mennyire boldoggá tette, viszont ekkor érkezik a kijelentés, mi szerint haragszik.
~Haragszik rám? De miért? ~ Fanyalodik össze a szája és bújik vissza a párnája takarásába, pedig most úgy véli nem tett semmi illetlent, sőt, nem is mondott olyasmit. *
-És ezért haragszol? *Még a magyarázat után sem teljesen tiszta a dolog. ~Talán úgy érzi, hogy túl sokat mondtam? ~ Bújik ki a fedezékből az arca és hatalmasra nyíló szembogarakkal fogadja a vallomást. Pedig a szellemen még nem is lepődött volna meg annyira, hiszen pont a mai nap futott össze egy ilyen, felettébb rémisztő állattal, akinek a szemébe költözött egy nyughatatlan lélek.
~Tehát az elejétől fogva nem vicc volt a dolog. Beszél hozzá a kardja. ~ Fordítja a fejét a tárgy irányába, hogy szemmel tartsa, mintha bármelyik pillanatban arrébb sétálhatna.
Látszik kicsit meg van illetődve, nem csak attól, sőt nem attól, hogy felfogja ésszel vagy elhiggye a dolgot, mind inkább az feszélyezi, hogy ezek szerint mindig hárman lesznek legalább. Soha sem lesz egy olyan pillanat, amikor senki más nem figyel, hogy csókot lophasson csodálata tárgyától. A párnát vissza is dobja az ágyra, hogy közelebb araszolhasson a lovaghoz.*
-És most mit mond? *Pislog zavartan, visszafordítva a fejét a másikra.*
-Perchipfell… aranyos név. Azt hallja, amit én mondok? *Hajol közelebb a lovaghoz, odakúszva, egyik kezével a férfi combjára támaszkodva súgja, lopva a kardra pillantva.*
-Tehát akkor így sohasem vagy egyedül? *Mosolyog, talán neki sem ártana egy ilyen, akkor az imént odaát a szobájában sem érezte volna, hogy egyedül áll a nagyvilágba és, hogy megremegnek a lábai, minden kósza reccsenés hallatán. Aztán észbe kap, hogy ő bizony az imént igen a szájával is érintette a markolatot, oda is kapja ajkai elé a másik kezét.*
-Azt is érezte? Haragszik érte? Miért nem szóltál?! *Csattan fel hangosabban, bár mindjárt el is lepi a zavarodott pír az arcát.*
-Tudom, szóltál. *Teszi hozzá gyorsan, csak akkor még nem vette komolyan a dolgot. Lassan már olyan forró a gondolatoktól a feje, hogy szinte már szédítő, az meg, hogy egyfolytában vörös a zavartól, ezt meg még a másik páholyból vizslathatja is, teljesen kikészíti. Úgy dönt, hogy lehajtja a fejét, és ha a másiknak nincs ellene kifogása, a homlokát a vállán pihentetné, néhány hosszú levegővételnyi percig.*
-Bocsánat, csak adj egy percet. *Súgja még előtte.*
*Titokban remélte, hogy egymás mellett fogna ücsörögni, így néha lopva is elcsíphet egy-egy pillanatnyi észrevétlen bámulást, mert, hogy valamiért szívesen időznek a szemei a másikon, csak az ne nézne ilyen áthatóan. Persze már megszokta, hogy megbámulják, az nem is zavarná, de ez most valami egészen más. Erre a lovag, úgy helyezkedik, hogy felé fordul, így szinte teljes rálátást nyerve egész lényére.
~Hát, akkor nincs mit tenni. ~ Nem mondhatja azt a férfinek, hogy forduljon már el, hogy neki könnyebb legyen őszintének lennie, ezt a lehetőséget teljesen el is veti, inkább felnyúl az ágyra még egy párnáért. Így Soreyl felé fordul ő is félig, jobb karhajlatába begyűrve a párnát, hogy fél arcát abba rejtse és csak nagy barna szemei kukucskáljanak ki mögüle. Miközben beszél, persze felemeli a fejét, de minden más esetben szerelmetesen ölelgeti a takarást nyújtó párnát.
Mikor a férfi megismétli a szavait, már szinte bánja, hogy így fogalmazott, mert talán még ennél is fontosabbnak érzi, hogy kedveli, azaz inkább csodálja. Miközben pedig előhozakodik a dologgal, lankadatlan a másik arcát figyeli, de az olyan komolysággal és rezzenéstelen mimikával rendelkezik, mint egy márványszobor. Ami elég aggasztóvá válik számára, de csak egy pillanatig, aztán a lovag gyorsan rá is vágja, hogy őt aztán ez egyáltalán nem érdekli. Először kicsit értetlen, hiszen ez a dolog nagyban meghatározza a lényét, viselkedését, az egész életét. De őt nem zavarja. Sőt, itt ismét előad számára néhány gondolatot, amivel nagyobb betekintést ad számára a saját gondolkodásmódjába. Szívesen azonnal rávágná, hogy márpedig ő bizony nagyon is szereti a munkáját, de ismét csak illendően kivárja, míg a lovag levegő utáni szomja nyer és félbeszakítja a mondanivalóját.*
-Ez nagyon kedves tőled, de nekem több is, mint megfelel így a dolog. Szeretek ott dolgozni, nagyon jó sorom van, mint láthatod. *Mutat magára, egyrészt az öltözékére, másrészt a kiadott szabadságra utalva.*
-Nem… én, nem, nem tudnálak megvédeni, az túl nagy feladat lenne számomra. *Bújik be a párna mögé, nem kicsit érzi túlzónak a férfi kijelentését, minthogy az életét is rábízná.*
-Még főzni se tudok. *Böki oda a zavar közepette.*
-De én is… rád bíznám az életem vagy bármi másom. *Pislog kedvesen mosolyogva, immár a párna fölül. Arra, hogy a férfi pénzért ölt embereket, arra nem mond semmit, úgy véli nyilván valami magasztosabb cél érdekében cselekedett.*
-Igen, most csak két átlagos ember vagyunk. Mármint én… félig elf. *Mosolyog zavartan.*
-Így nekem is megfelel. *Mindig is erről álmodott, hogy majd őt is pont ugyan olyan személynek tekintik, mint mindenki mást. Nem tesznek rá jelzőket vagy nézik le csupán azért, mert ezt dobta ki az élet számára. Szíve szerint, most a férfi nyakába ugrana, hogy érzékeltesse mennyire boldoggá tette, viszont ekkor érkezik a kijelentés, mi szerint haragszik.
~Haragszik rám? De miért? ~ Fanyalodik össze a szája és bújik vissza a párnája takarásába, pedig most úgy véli nem tett semmi illetlent, sőt, nem is mondott olyasmit. *
-És ezért haragszol? *Még a magyarázat után sem teljesen tiszta a dolog. ~Talán úgy érzi, hogy túl sokat mondtam? ~ Bújik ki a fedezékből az arca és hatalmasra nyíló szembogarakkal fogadja a vallomást. Pedig a szellemen még nem is lepődött volna meg annyira, hiszen pont a mai nap futott össze egy ilyen, felettébb rémisztő állattal, akinek a szemébe költözött egy nyughatatlan lélek.
~Tehát az elejétől fogva nem vicc volt a dolog. Beszél hozzá a kardja. ~ Fordítja a fejét a tárgy irányába, hogy szemmel tartsa, mintha bármelyik pillanatban arrébb sétálhatna.
Látszik kicsit meg van illetődve, nem csak attól, sőt nem attól, hogy felfogja ésszel vagy elhiggye a dolgot, mind inkább az feszélyezi, hogy ezek szerint mindig hárman lesznek legalább. Soha sem lesz egy olyan pillanat, amikor senki más nem figyel, hogy csókot lophasson csodálata tárgyától. A párnát vissza is dobja az ágyra, hogy közelebb araszolhasson a lovaghoz.*
-És most mit mond? *Pislog zavartan, visszafordítva a fejét a másikra.*
-Perchipfell… aranyos név. Azt hallja, amit én mondok? *Hajol közelebb a lovaghoz, odakúszva, egyik kezével a férfi combjára támaszkodva súgja, lopva a kardra pillantva.*
-Tehát akkor így sohasem vagy egyedül? *Mosolyog, talán neki sem ártana egy ilyen, akkor az imént odaát a szobájában sem érezte volna, hogy egyedül áll a nagyvilágba és, hogy megremegnek a lábai, minden kósza reccsenés hallatán. Aztán észbe kap, hogy ő bizony az imént igen a szájával is érintette a markolatot, oda is kapja ajkai elé a másik kezét.*
-Azt is érezte? Haragszik érte? Miért nem szóltál?! *Csattan fel hangosabban, bár mindjárt el is lepi a zavarodott pír az arcát.*
-Tudom, szóltál. *Teszi hozzá gyorsan, csak akkor még nem vette komolyan a dolgot. Lassan már olyan forró a gondolatoktól a feje, hogy szinte már szédítő, az meg, hogy egyfolytában vörös a zavartól, ezt meg még a másik páholyból vizslathatja is, teljesen kikészíti. Úgy dönt, hogy lehajtja a fejét, és ha a másiknak nincs ellene kifogása, a homlokát a vállán pihentetné, néhány hosszú levegővételnyi percig.*
-Bocsánat, csak adj egy percet. *Súgja még előtte.*
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409