//Elvarrt szálak//
//Reggel//
//A hozzászólás +16-os jeleneteket tartalmaz!//
*Kagaenaenek lehet semmiségnek tűnik az, amit megtesz érte, de Relael nem azt tapasztalta, hogy ez lenne a jellemző. Szeretné, ha majd a lány egyszer megértené mennyire egyedülálló emiatt. Főleg mert olyan szörnyű alakoknak segédkezik, mint amilyen ő is.*
- Nagyon kevesen segítenek másnak. Többnyire nem is érdekli őket.
*Lemondóan sóhajt, mintha megviselné a világ önzése. Talán így is van, talán csak színészkedik, mint mindig.*
- Barátok lennének? Ez érdekes. Pedig merőben másnak tűnnek. Denjaar kapitánytól mindig kiráz egy picit a hideg, olyan szigorú.
*Meg is dörzsölgeti libabőrös karját. Még a gondolata is elég ahhoz, hogy kényelmetlenül érezze magát.*
- Áh, milyen körülményes ez. Mondjuk érthető is.
*Valamiért kicsit megnyugtatja, hogy a parancsnok ennyire figyel a hitelességre, és aggasztja is, mert adott esetben ebből neki is gondjai lehetnek. Bár még nem tudja, hogy mi lehet az a helyzet, de magát ismerve igen hamar kerülhet bajba, és egy esetleg megvesztegethető őrség gondolata könnyítene lelkén.*
- Igen?
*Néz először meglepetten Aenaere, majd széles vigyor telepedik arcára. Még fel is kacag, főleg mert a leány láthatóan zavarba jött ettől, nem úgy mint Relael, aki magabiztosan jót mulat huncut megnyilvánulásain.*
- De ugye mennyire izmos?
*Mondja mindezt közelebb hajolva, kuncogva, ahogy általában a nemes kisasszonyok susmutolni szoktak, csak ezúttal nem társaságban. Még mosolyogva biccent a lánynak, és óvatosan becsukja mögötte az ajtót. Gondol rá, hogy előre levetkőzik, el is képzeli, hogy vajon mennyire tudná kellemetlen helyzetbe hozni ezzel a felszolgálót, de végül nem tesz eleget ennek. Muszáj valamelyest moderálnia magát, már csak azért is, mert olyan sok támogatást kapott.
Szerencsére nem kell sokat a csendben időznie, már éppen kezdené rosszul érezni magát gondolataival, és a suttogó hangokkal, amikor végre kopogtatnak az ajtón. Mosolyogva beinvitálja a férfit, majd illedelmesen megköszöni annak készségességét.
Miután újra magára hagyják, ráérősen levetkőzik. Nem is lát neki rögtön a vízzel való bíbelődésnek, mert figyelme elterelődik. Lefelé pillant, magát nézi, pontosabban az enyhén dudorodó hasát. Nagyon sokáig nem törődött a változásokkal, vagy hazudott magának. Kimaradó vérzése miatt sem aggódott, hiszen életvitele miatt, és öröklött betegeskedésre való hajlamának köszönhetően az mindig problémás volt neki. De már túlzottan nyilvánvaló annak az óvatlan éjszakának az eredménye, hogy ignorálhassa.*
- De legalább a melleim is nagyobbak lettek.
*Vigasztalja magát, és megtapogatja az említett részeit. Sajnos túlzottan is azok, emiatt érzékenyek, és vékony dereka is sajog már miattuk, mégis, ha valaminek, akkor ennek örül. A gyermek jelenlétének valahogy képtelen. Szürreális elképzelnie magát, mint felelősségteljes személy, vagy anya. Azt sem tudja milyen az odaadás, amióta az eszét tudja csak önző módon magáért élt.
Miután alaposan megvizsgálgatta magát, nekilát a víz előkészítésének. Nem sokkal ezután már kényelmesen merül el benne, és elégedettségét egy megkönnyebbült sóhajjal tudatja a világgal.*
- Jobb lenne, ha meg sem születnél.
*Mondja, ahogy újra lepillant hasára, és meg is simítja azt. Fogait összeszorítja, amikor meglátja a pici jelet alkarján. Nem zavarja kevésbé, és éppen annyira bántja is büszkeségét, mint az első alkalommal. A víz alá rejti kezét, és inkább a mennyezetet bámulja. Megint kellemetlen érzések öntik el, és egy ponton túl ezen már a kellemesen meleg víz sem tud segíteni, ezért Relael kénytelen magán segíteni. Szemhéjait lezárja, keze pedig lejjebb vándorol. Igyekszik nem Syoudra gondolni, akinek a hiánya elszomorítja, de önkéntelenül is eszébe jut, ahogy enissának nevezte. Meg a többi dolog, amit tettek.
Sóhajt, de sajnos nem az örömtől. Túlságosan keserűek ezek az emlékek számára, így megfosztják a lehetőségtől.*
- Picsába!
*Sziszegi fogai között, majd újra pocakjára pillant, és feljebb tolja magát.*
- Bocsánat. Neked ne legyen ilyen mocskos a szád. Meg csak...ne legyél ilyen.
*Ezután több figyelmet fordít a tisztálkodásra. Haját is gondosan megmossa, és a magával való törődés is más irányba megy el. Amint kikászálódik a dézsából felfrissülve érzi magát, és újra régi önmagának. Hajából alaposan kiszorítja a vizet, majd megtörölközik, és megkeresi az illóolajait, hogy ujjbegyeire cseppentve egy keveset testének több pontjára is elhelyezze az illatpöttyöket. Csak finoman, nem akar túlzó lenni.
Nem sokkal később már felöltözve lép ki a szobából, és még nedves haját gondosan füle mögé simítja. Leérve tekintetével Kagaenaet keresi. Már van ötlete azt illetően, hogy mit akar a tetoválással kezdeni, plusz azt is kitalálta, hogy mit enne. Mielőtt még a nemesek asztalához sétálna igyekszik elcsípni az előbb látott felszolgálót.*
- Köszönöm szépen a gyors közbenjárást.
*Mosolyog Mikre minden bájosságát bevetve.*
- Szeretnék egy kis sült halat kérni, meg egy...
*Bort szeretne. Nem is, rumot, vagy valami Kagan ökle erősségű alkoholt. Bármit, ami égeti a nyelőcsövét, és forrósággal önti el az egész testét, és elcsitítja elméjét, és ami képes szétszedni.*
- Kamilla teát, igen, az jó lesz.
*Már menne tovább, de még visszafordul.*
- Egy rántotta is jól esne, szalonnával, és újhagymával.
*Hümmög párat, láthatóan azon töpreng, hogy induljon e végre.*
- Jó, meg még egy pár kolbászt is szeretnék, és sajtot. Azt hiszem ennyi lesz.