//Második szál//
- Úgy mondod, mintha kételkednél benne, hogy örülnék neki. *Mosolyog, de a szavai komolyak. Valamiért úgy érzi, mintha Aenae várna arra, hogy mikor mond neki ellent valamiben. Most éppen abban, hogy örülne-e annak, ha tele lenne a kalmárlak a holmijával.
A szükséges dolgok felsorolását mosollyal az ajkán hallgatja. Ha az említett ruhák hozzá kerülnének, már tényleg egész olyan volna, mintha a lány vele élne.*
- Meghozom ezt az áldozatot az ügy érdekében. *Játssza a mártírt fájdalmas arccal, színpadiasan, de végül felnevet.*
- Én forró vagyok, mint Wegtoren homokja, épp kiegészítjük egymást. *Jegyzi meg magához ölelve a lányt. És valóban. Az igric bőre általában forró, így jól esik neki a jéghideg tappancs érintése.
Fésülni, simogatni kezdi ujjaival a barna fürtöket, majd találomra kiválaszt egyet.*
- Ezt szeretném. *Mondja határozottan és el sem engedi már, hanem játszani kezd vele. Bajszot mímel vele a lánynak, simogatja vele az ajka körül.*
- Elhiszem. De ott leszek veled, melletted. *Mondja megnyugtató hangon, halkan.
Az ölelést kedvtelve fogadja, viszonozza, óvón öleli körbe a lányt, hogy érezhesse, mellette semmi baja nem eshet, nem árthat neki sem élő, sem holt.*
- Ahogy szeretnéd, kedvesem. Választhatnánk egy nyakláncot, amelynek medálját ketté lehet törni, hogy egyik fele nálad, másik fele nálam legyen. *Mondja felajánlva a lehetőséget.*
- Olyan lenne, mint mi, csak akkor teljes, ha együtt vannak. *Teszi hozzá halovány, szerelmes mosollyal. Maga sem gondolta, hogy tud ilyen romantikusan nyálas lenni.*
- Az. *Mondja még az öröm fokozására értendő.
A kérdés kissé meglepi, enyhén összeráncolt homlokkal néz a karjaiban fekvő lányra. Ez valójában meg sem fordult az ő fejében. Mármint, hogy az üzletkötéseik gyakran kezdődnek vagy végződnek szeretkezéssel.*
- Persze... *Valójában nem tudja, mit válaszoljon, neki fel sem tűnt, de megérti, ha Aenaét zavarja egy idő után a dolog.*
- Mármint, én örülnék neki a legjobban, de olykor csak annyi időnk jut egymásra kettesben, hogy össze kell kötni a kettőt. *Gyenge tréfa, érzi ő is, de reméli, hogy nem ront a helyzeten.*
- Remélem, egyszer mindkettőre elegendő időnk lesz. *Érti persze az üzletre és kettőjükre külön-külön.*
- "Pihenek majd, később az égben, ha a szárnyamat már fáradtra téptem." *Plagizálja a híres wegtoreni bárd, Akos sorait mosolyogva, melyek éppen a kérdésre illenek válaszként.*
- Az hiszem, egy ideig még nem pihenhetek. Sok a dolog és oly kevés az idő. Megnézzük az árvaház helyét, kihozom a törpét a börtönből, tárgyalok Ralmorennel és lehetőség szerint beindítjuk a kovácsműhelyt. Aztán, most, hogy az enyém a Pinty, lesz egy kis átfestés, átépítés, bővítés. Talán egy megnyitó is az új névvel, ahová természetesen hivatalos a fogadó előző tulajdonosa és múzsám, a Tharg úrnő is. *Meséli el a közeljövő terveit. Másnak lehet, hogy nem mondaná el ezeket, de bízik Aenaében és diszkréciójában.*