//Megnyitó ünnepség//
//A hozzászólás 16+ jeleneteket tartalmaz!//
//Éleina//
*Kimondottan élvezi a hószín fátylak közötti játszadozást, még akkor is, ha néha már beleszédül a megannyi lepelbe, amely újra s újra az útjába férkőzik. Szívesen hinti el magában a képzetet, miszerint ő keríti be a prédáját, azonban be kell látnia, a vadmacska könnyedebben mozog a saját felségterületén, avagy jobban ki is igazodik a kuszának tetsző szobában, mint jómaga. S akkor még nem esett szó arról, hogy kettejük közül Galdrian hajaz inkább a részegség állapotára.
Ennek okán néhány pillanatra meg is áll, hogy felmérje a helyzetét, s meglesse, merre somfordál a pajkos leányzó, ám maga mögé nem pillant, így Éleina játékos könnyedséggel emelheti ki a kezéből a bort, na nem mintha fájna miatta a szíve, elvégre tudja, hogy az a leányé.*
- Hol marad a köszönet, kedvesem? *Kérdezi incselkedően, amint félmosolyra húzódó ajkakkal pillant hátra a válla felett, de amint sejtette, ott már nem leli az egzotikus szépséget. Annyi baj legyen... Újfent nekiindul a fátyolrengetegben, s míg a lány taktikusan a falnak lapulva várakozik, addig az ifjú lovagnak eszébe sem jut effajta turpisság, boldogan elkóvályog ő a leplek között, legalábbis addig, amíg le nem csapnak rá.
Nos, igazán élvezte a macska-egér játékot, de most már nem bánkódik amiatt, ha a tettek mezejére lépnek, s ez bizony az ábrázatára is kiül. Alkoholtól és a vágyaktól mámoros tekintettel pillant le Éleinára, míg ajkain halovány, de annál többet sejtető mosoly lappang, ahogy szinte teljesen a lány testéhez simul a sajátjával. Kezei sem a falon pihennek meg, hanem a tünemény csípőjén két oldalt, amelyre gyengéden rá is fog, midőn megérzi ajkainak simulni a szinte hangtalan megnevezést.
Szívesen ejtene meg valami helyzethez illő megjegyzést, esetleg édesgetné mézédes szavaival a lány érzékeit, azonban ebben a közelségben már nem bírja nyugalomra bírni magát, behunyja a szemeit, és ajkait puhán a másikéihoz érinti. Hiába tépné le menten az elf ruháit kívánalma szerint, s hiába óhajtaná ujjaival felfedezni a lány minden érzékeny kis pontját, nem akarja elsietni az alkalmat, melyhez hasonlatosban már egészen régen nem volt része. Persze nem is húzza örökkön a lassú csókot, szépen, fokozatosan mélyíti el azt - közben ujjaival fel-le simítgatva a hosszúlétű oldalát -, mígnem aztán nyelvét gyengéden a lány ajkaihoz nyomja, várva, hogy amazok résnyire nyíljanak óhaja előtt. Amennyiben Éleina nem kínozza további játékokkal, nem fél csókjuknak szenvedélyesebb formát adni, nyelvével pedig a szájába furakodni, hogy ízelítőt kaphasson a lány zamatából.
Ez bizony elég nagy löketet ad neki, talán még a szemöldökeit is enyhén összevonja, amint egy elégedett hümmentést hallat, s kezei sem tétlenkednek tovább, kínzó lassúsággal gördülnek alá a kívánatos pára combjainak oldalán, majd hátrébb nyúlva, ujjbegyeinek bizsergető cirógatásaival húzza feljebb a lila színben tetsző szoknyát. Egy pillanatra átfut az agyán, hogy talán beljebb is elkalandozhatnának ujjai, de végül tényleg nem hamarkodja el, ellenben térdeit enyhén berogyasztva markol bele a feszes combokba, hogy megemelhesse a lányt, majd a csípőjére ültethesse, míg tart a csókjuk.*