//Elvarrt szálak//
//Reggel//
- Citromhabos és csokoládés sütemény. *Ismétli mosolyogva a kívánalmakat. Szívesen titkolt kedvese kedvében járna. Az igric nem túl édesszájú, de ha Aenae ezt szeretné, nem gondolja, hogy sokba tartana felhajtani a városban egy jó péket vagy cukrászt.*
- Ez természetes, nem rabszolgákat tartunk, hanem személyzetet. *Válaszol az Aestrelt illető kijelentésre. Ő csak örül, ha valaki fiatalon beletanul az itteni munkába, lojális és ügyes kiszolgáló válhatna belőle.
Derűsen hallgatja a piacolásról szóló beszélgetést az elf és Aenae között, halovány mosollyal kíséri a topázszemű lány villás gesztikulását.
A lehulló villa meglepi, mert épp a pult felé pillantott, ahol kisebb tumultus alakult ki, de Mik úgy tűnik, kézben tartja a dolgokat. A padlón csörömpölő villa hangjára felül, hogy segíthessen visszaszerezni az evőeszközt, de addigra Aenae már az asztal alatt van. Segítőkészen ül előre dőlve, de nem tud érdemben segíteni.*
- Kisasszony, segíthetek? *Kérdi, de akkor érintést érez a térdén, szerencsére nem rezzen össze és a következő pillanatban feltűnik Aenae az asztal alól.
Megnyugodva dől hátra és elégedetten bólint csak az üzlet megkötésének megerősítéséhez.
A báró figyelmét eközben Relael ragadja magához, mert megérkeznek az ételek és valóban tetemes mennyiségű fogás kerül az asztalra. A papírok is átadásra kerülnek, amelyet az elf lány figyelmesen át is olvas.*
- Denjaar kapitány alapos ember és remek városőr válik belőle. *Dicséri wegtoreni barátját, az igaz elismerés mindig kijár.
Megállja, hogy ne mosolyodjon el szélesen, amikor Relael aláírása a papírra kerül, a papír pedig a katonához. Néma biccentéssel köszöni meg a katona közbenjárását, az elf pedig úgy tűnik, nekikezdene a reggelinek.
Az ünneplés gondolata ugyan tetszik neki, de amennyi dolga van ezen a napon is, félő, hogy nem fog tudni igent mondani. Ráadásul még Ralmorennel is találkoznia kell majd.*
- Attól tartok, az ön áldott állapotában kerülnie kellene a bort. *Tanácsolja atyai hangon, mosolyogva.*
- Ha szeretnék a hölgyek, szívesen elküldöm önökkel a kereskedőház egyik fegyveresét, hogy megvédje önöket a kétes elemektől. *Graril nemrég tért vissza, ideje, hogy a férfi tegyen is valamit a kereskedőház szolgálatában.
Relael Aenaehez szól, s bár az igricet is érdekelné a dolog, mégis valami zavar vonja el a figyelmét, amely a pult körül alakult ki.*
//Üzlet//
//CCC, Mik, Kjaenvul, Graril, Meyrien//
*Mik felemelt hangjára felugrik az asztaltól, az addig pultnál ülő óriás mozdulatára pedig kilép a szék elől és elindul a pult felé, Mik a városőrért kiált.*
- Mi folyik itt? *Kérdi határozottan és végighordozza sárga tekintetét a jelenlévőkön. Mik, Graril, egy ismeretlen, nemesnek tetsző lány és egy idegen, igen agresszívnek ható óriás.*
- Mik, magyarázatot követelek! *Nem igaz, hogy nem lehet egy rendes reggelit elkölteni jó társaságban, anélkül, hogy mindenféle kétes egyének meg ne zavarják.*
- Kisasszony, kérem, jöjjön ide mellém, itt biztonságban lesz. *Kéri meg főhajtással Meyrient és a városőr felé pillant, onnan vissza a pult előtt állókra. Kezét az oldalán viselt wegtoreni vívókard díszes markolatára helyezi.*
- Graril, vedd el az úr fegyvereit, mindet, míg a helyzet tisztázásra kerül! *Utasítja a férfit.*
- Ez az én fogadóm, kérem, tartsák tiszteletben! *Mondja nyomatékosan és ezúttal nem azért, hogy kérkedjen, hanem, hogy mindenki megértse, mindenki addig maradhat a Pintyben, amíg ő azt megengedi.*