//Üzlet//
//CCC, Mik, Kjaenvul, Graril, Meyrien//
*Úgy tűnik, még idejében sikerült megakadályoznia, hogy valami sokkal komolyabb történjen a pult előtt kialakult társaság tagjai közt. Az érdem persze nem az övé, innen úgy tűnik, hogy Graril és Mik az, akik kellően határozott fellépéssel vették elejét az óriás tettlegességének. Ez persze a látszat, s azonnal magyarázatot követel az igric a történtekre. A városőr is szolgálatba helyezi magát, s egyszerű küldöncből kardos igazságtevővé lép elő.
Mik előadja, hogy mi történt, de némi feszültséget érez közte és Graril között is, ám ennek elrendezése jócskán más lapra tartozik.
Miközben a pultos elmondja saját meglátásait, a történet szereplői megemlítésükkor magukon érezhetik a báró sárga ragadozótekintetét.
Aztán az óriás ragadja magához a szót és a saját szemszögéből festi az igric elé a történteket, bár Mik nem említette, hogy a nemesnek tetsző lány negatívan értekezett volna a fogadóról vagy a személyzetről. Ez egy eltérés a két történetben. ~ Csodás hely, mi? ~ ismétli meg magában az óriás szavait. ~ Nyalni azt tudsz, meg kell hagyni. ~*
- Egyelőre nem vagy abban a helyzetben, hogy kérhess bármit is. *Morogja feleletként. Az "otthoni szokások" említését nem érti, az igric is Wegtorenből érkezett és nem tapasztalt semmiféle olyan szokást, hogy egy vendégnek kelljen tettleg megvédnie a másik előtt egy fogadót. De legalább lehiggadt.*
- Bármilyen indíttatás is vezérelt, fiam, egy férfi nem fenyegethet meg vagy emelhet kezet egy hölgyre, főleg, ha nemes született. Véleményét illik udvariasan és visszafogottan kinyilvánítani. Ha Wegtorenből jöttél, akkor tudod, hogy a hölgynek most jogában állna bajnokot választania és a véreddel lemosnia a rajta esett szégyenfoltot. Sőt, én magam kelnék védelmére és kesztyűznélek meg. *Mondja minden indulattól mentesen, farkasszemet nézve Kjaenvullal. Az óriás lehet, hogy termetesebb, de a báró pillantásában nincs félsz.
Szótlanul nézi, ahogy Graril lefegyverzi az óriást és elrekkenti a fegyvereit és a pajzsát. Helyes. Ám újabb szóváltás alakul ki közte és Mik között.*
- Ezt később intézzétek el, ne a vendégek előtt. *Sziszegi oda haragosan. Milyen módi már, hogy a személyzet tagjai a vendégek előtt rendezik nézeteltérésüket. Skandalum.
Mindez után az ismeretlen nemes kisasszony is megnyilatkozik. Láthatóan már túltette magát az első ijedtségen és visszanyerte magabiztosságát. Az elismerő szavakra csak kurta főhajtással válaszol, a bemutatkozásra és a felé nyújtott kézre pedig az etikettnek megfelelően reagál. Nem rántja maga felé a kezet, nem szorítja meg, minden feszélyezettségtől mentesen és nem a lány szemébe nézve, kissé előre hajolva - itt kénytelen kicsit megemelni Meyrien kezét, jelezve, domináns helyzetét -, zárt ajkakkal a megfogott kéz egyik ujját a köröm alatt megérinti.*
- Báró Cha'yss Cano Caldorcor, szolgálatára. *Mutatkozik be maga is, majd elengedi a lány kezét és felegyenesedik.*
- Sajnos minden vendég viselkedéséért nem vállalhatok felelősséget. *Hárítja el a saját vagy fogadója felelősségét az esetben.
Fogalma sincs, hogy miféle kastélyról beszél a lány, de majd megtudja, ismereteinek hiányát egyelőre elhallgatja. De a nevet megjegyzi.*
- A kereskedőház üzletkötője hamarosan felkeresi önt és kastélyát az ügyben. Még ma. *Aztyan újabb feladatot kaphat, ha visszatért a piacról.*
- Bánat a részem, hogy máris indulnia kell és hogy ilyen fogadtatásban volt része, de remélem, ez nem árnyékolja be jövőbeli együttműködésünk. *Mondja sajnálkozó hangon és gesztussal.*
- Minden jót, Meyrien kisasszony. *Köszönne el. Nem mond semmit az ajtónállók büntetésére, egyelőre még ő sem tudja, mi járna nekik.
Ám a városőr aktivizálja magát. Mit aktivizálja, egyenesen belerobban a tisztázandó helyzetbe. A szavai, a kiállása, egyszerűen felhorgasztja a haragot a báróban.
Homlokát ráncolva indul vissza a pulthoz, amikor a városőr megszólítja Meyrient és őt magát is, miután felszólította Miket, hogy újra adja elő a történteket.*
- Fiam, disztingváld magad. Ez nem "csehó", hanem a fogadóm! *Lép közelebb, kérni sem kell. Sárga szemei szikráznak a dühtől, hogy egy ilyen bunkó városőrrel hozta össze a sors. Azok után meg főleg, hogy még bőséges reggelit is kapott.*
- Denjaar személyes jóbarátom, nem hinném, hogy örülne, hogy a városőrség beszállítójával szemben ilyen hangot engedsz meg magadnak. *Lép közelebb és üt meg bizalmas hangot, bár a körülötte állók is hallhatják. Persze blöfföl, hisz még nem ütötte nyélbe a kovácsműhely üzletét és egyelőre még nem beszállító, de egy ilyen ostoba baka bizonyosan semmit sem tud erről. Legfeljebb azt láthatta, hogy hosszan tárgyalt a kapitánnyal. Elképzeli, ahogy egy fél kiló mosószert végigrúgnak neki a három vödör vízzel felöntött laktanya folyosóján és addig kell sikálnia egy kefével a követ, ameddig a hab el nem tűnik. Érti, hogy Denjaar is hozott anyagból dolgozik, de miért kell minden városőrnek ilyen suttyónak lennie?*
- Mik, kérlek, mondd el még egyszer, hogyan történt az incidens. *Fordul nyugodt hangon a pultos felé egy halk sóhajjal.*
- Kérem, kisasszony, bocsásson meg, a bürokrácia malmai olykor durvábban őrölnek. *Mondja bocsánatkérő hangon Meyriennek.*