//Kiszolgálás//
//Maydeleine//
- Rántottát? Természetesen. *Mosolyodik el a rendelésen és látszik rajta, mennyire jól esik neki a megszólítás, amellyel a lány illette.
Amikor a lány bizalmasan közelebb hajol, maga is hasonlóan tesz, tekintete a levélre siklik és a kérés elhangzásakor csak sokat sejtően elmosolyodik.*
- Nem probléma, kisasszony. *Válaszol készségesen, majd leadja a rántotta rendelését a konyhára is.*
- Mikor kézbesítsük a levelet? *Kérdi mintegy mellékesen, folytatva a munkáját.*
//Gigár//
*Amikor az óriás belép a fogadó ajtaján, először azt hiszi, hogy Kjalevul tért vissza és már a bent lévő városőr után nézne, amikor az érkező vállán felismeri a városőrség köpenyét.
Amikor a pulthoz ér, nem tudja nem észrevenni az óvatos mozdulatot. Mintha attól félne, összetör valamit.*
- Nyugalom, nem te vagy az egyetlen óriás, aki ide jár. *Mosolyodik el.*
- Mik vagyok, miben segíthetek? *Kérdi Gigártól barátságos mosollyal. Lám, mégis van értelme, hogy a báró a kapitánnyal smúzol, így talán nem fordul elő még egyszer a korábbi incidens.*
//Elgretor//
- Köszönöm, a vendég elégedettsége a legfontosabb. *Válaszol a törpének az elismerésre.*
- Az Elgretor megfelel, uram. *Mosolyodik el a derűs szavakra. Nem szeretné sehogy máshogy hívna a törpét, mint ami a neve.*
- Köszönjük a megelőlegezett bizalmat. *Mondja még, mert a törpe igen barátságos vendégnek hat így első látásra. Természetesen Elgretor a sör felől érdeklődik, így készségesen válaszol.*
- A Jám Sörfőzde söreit áruljuk, kiváló minőség, nem fog csalódni benne. *Ajánlja a kínálatból a sört.*
- Hozhatok egy korsóval? *Kérdi, bár sejti a választ, de azért illik megkérdezni és nem készpénznek venni az utalásokat.*
//Fäenro//
*A kölyök otthagyja Aestrelt és a pulthoz lép, madáreledel után érdeklődik. Mik kétkedően tekint le rá a pult másik oldaláról.*
- Ez egy fogadó, nem eleségbolt. *Kezd bele, de aztán rájön, hogy megint barátságtalanul kezdi, így megenyhülve folytatja.*
- A pult végében találsz magvakat, a kalitkában lévő madarakat etetjük vele. Vegyél egy marékkal nyugodtan. *Mondja és int a jelzett irányba.
A tréfát először összevont szemöldökkel fogadja, de aztán fokozatosan kezd el nevetni. A tréfa egyszerre borzasztó és remek, így nem tudja megállni, hogy ne hahotázzon. Talán az előző este és a mai reggel feszültsége robban most ki, de úgy nevet, hogy a könnye is kicsordul*
- Orkkeheheher sárgahahahaha? *Nevet könnyezve, ahogy a pultot csapkodja az öklével.*
//Galahan, városőr//
*A pultnál álló megtörtnek tetsző lovag szavai felkeltik a városőr figyelmét. Elkerekedett, kérdő tekintetére csak nemet int a fejével, ahogy a kardra markoló kézre pillant.*
- Nem úgy értette. *Mondja gyorsan, hátha elejét veszi az újabb incidensnek.
A sörért és a pálinkáért nyúl, mindkettőből tölt gyorsan egy-egy pohárral és a pajzsos elé teszi a pultra. A választ nem érti, nagyon zavaros. Fogalma sincs, miféle szárnyatlan tündérről beszél, akinek a vére a kezéhez tapad.*
- De nem te ölted meg, ugya? *Néz rá kérdőn, remélve, hogy a városőrnek nem kell újra szolgálatba lépnie.
Már épp válaszolna, hogy nem lehet mindenkit megmenteni, amikor a páncélos a földre dobja a sisakját. Megkövülten áll, hol a pajzsosra, hol a városőrre nézve.*
- Itt van, itt van. *Tolja közelebb, hogy a férfi lehúzhassa, akár mindkettőt. Egy pohár pálinka és mellé egy korsó sör.*
- Semmi gond, a padló kibírja. *Mondja segítőkészen, remélve, hogy ezúttal semmiféle indulat nem szabadul el.*