//Chayss, Mik, Graril//
*A harangok dolgát hát megbeszélik*
- Köszönöm szépen! *pillant fel a lány hálásan az elé tett italra, Mik mintha a semmiből kerülne elő, nahát, Arja egy pillanatra ki is zökken a beszélgetésből, mosolyog, a báró intését ő nem is vette észre, úgy elmerült a mesélésben.
A kalmár a felét gondolja előlegnek, Arja kénytelen visszazökkenni, Mik amúgy is visszamegy a pulthoz, a lányka csak egy tincset simít el zavarában hátra önkéntelenül, de aztán újra figyel, hát a báró jobban tudja, ebbe Arja biztosan nem fog beleszólni ~rendes tőle, hogy egyáltalán megbeszéli velem a dolgot! Azt hiszem tanítgat.~ vélekedik, és jól esik neki, igazán.
Aztán amikor Chayss a legjobb-legjobbat mondja, arra gondol, hogy nagy szerencséje van ezzel, hogy meglátta azt a hirdetést. Hogy pont akkor jött el a tanyáról a városba. Mert hát egy idő múlva, ha ez a kereskedőház már naggyá növi ki magát itt Artheniorban, akkor már nem nagyon fognak hirdetést kitenni, hogy bárkit is keresnek!
~Aestrel!~ mosolyodik el a kislányt figyelve, amikor a báró beavatja a gyerekekkel kapcsolatos részletekbe. ~Egy kislány, aki Miknek segít, az meg a barátja!~
Aztán csak figyel, picit csodálkozva, hogy a fekete törpe érkezése micsoda lelkendezést vált ki a lánykából (az Acronos incidens szerencsére nem esik a látóterébe, azt látva már végképp úgy érezné, lévén hogy Isanntét sem látja sehol, hogy az egy nap alatt, amíg megjárta a Vashegyet, nagyon sok mindenről lemaradt!).
Merthogy nagypapi a törpe nem lehet!
~De aranyos vele, talán ő neveli!~ vitázik saját magával kérdőn pillantva Chayssra a jelenet miatt, de nem akarja már őt tovább feltartani, úgyhogy elindul a pulthoz, átengedve a báró asztalát a nála is alacsonyabb, fekete kis fickónak, akit picit zavart csodálkozással néz meg alaposan magának, ahogy elhalad mellette.
Mik nagyon kedves, megígéri a fürdővizet, Arja örül, csak a masszázson húzza fel a szemöldökét kérdőn, igazán picit elcsodálkozva.*
- Masszázs? *Aztán észbe kap, hogy a fiú csak ugratja.*
- Meggondolom a masszázst. *emeli magasra a fejét tüntetően komoly arccal, de nevető szemmel. ~Ohó, engem ám egy kancellár kísérgetett!~*
- Köszönöm szépen, Mik! *mondja azért hálásan. ~Mit csinált a hajával? Úgy aranyosabb volt... furcsa.~
De még mielőtt felmenne a szobájába, még odafordul a pultnál Grarilhoz, a szakállas, komor képű fickóhoz, akit a báró mutatott.*
- Szerbusz, Graril! *mondja neki csengő hangon, kedvesen mosolyogva.*
- Én Arja vagyok, Szürke Arja. Kalandor és kincsvadász. *Nem, már nem is köhög. De jó.*
- A báró mondta, hogy Téged küld el velem fegyveres kísérőnek. Örülök hogy megismerhetlek. *mutatkozik be.*
- Nemsokára lejövök *int a fejével felfelé*
- csak szeretném rendbe szedni magam. Nemrég érkeztem. *magyarázza.*
- Ha gondolod, akkor beszélgethetünk egy kicsit. *néz a körszakállas, egyenes tartású, zöldinges férfira, hogy van-e valami dolga, vagy megvárja őt. ~Meg akar-e egyáltalán beszélgetni, vagy olyan mint Pash, két szót se szól majd az úton.~ vihog magában.
Megvárja, hogy mit is válaszol Graril, aztán pedig nem halogatja tovább, fáradtan felbaktat az emeletre, hátán a zsákjával, és belép a szobájába.
Odabenn végre lepakol, meg kipakol, tiszta holmit készít ki, kiszellőztet, meg nekikészülődik, és elkezdi alaposan kifésülni a haját.
Épp hátracsapja, amikor Mik kopog a forró vízzel.*
- Gyere, gyere! *nyitja ki neki hamar az ajtót. megvárja, amíg kitölti a vizet, de közben azért kérdezgetni kezdi.*
- Ki a csuda volt az a törpe? Te, és Aestrel, a kislány tényleg itt dolgozik? *kérdezi csodálkozva.*
- És mi van Isanntével? Az a férfi csak nem járt itt megint? *faggatja a fiút.*
- Képzeld, Pashthra nem jött vissza velem. Na és az a Latamie? Ő itt van?
- És ez a Graril? Őt mikor vette fel a báró? Vagy csak nem találkoztam még vele, ő is wegtoreni? *zúdítja rá a kérdéseket Mikre, miközben fésülködik.*
- Mintha láttam már volna itt az ivóban. Mielőtt még elindultam. *emlékszik tétován vissza.
De persze ha nem fog itt maradni vele órákig beszélgetni, azt is megérti, tudja, hogy lenn munka van ám.*
- Menj csak, tudom hogy dolgod van! *engedi el mosolyogva, kedvesen, ha a fiú esetleg már menni készülne. Hiszen ő is fürdeni szeretne.*
A hozzászólás írója (Szürke Arja) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.10.23 21:22:47