//Nyílt//
//Aestrel, Aztyan, érintőlegesen Nyíl, valamint Sywerna és (volt) hollója, Corvenus//
- Az tökéletes lenne, köszönöm. *szól Aestrelhez a vadkanpecsenyét illetően.* Az valóban nem vagyok. *nevet a lány lovas kiszólásán, és már készülne is indulni, hogy letelepedjen valahova, mikor Aztyan megszólítja.*
- Köszönöm, hogy szóltál. *mondja a férfinek, miközben megböki irányába kalapját, majd keres magának egy üres asztalt.
Valójában nem is bánja annyira, hogy a pultosnak álcázott minihurrikán „elzavarta” a pulttól, elvégre egyébként is nagy ott a tolongás. De ami még a tömegnél is idegesítőbb, az a nemrég érkezett holló, amely épp arra repked. Krell látott már jó párszor ilyen állatot, valamint közeli rokonát, varjat is, és pontosan tudja, milyen agresszív állatok tudnak lenni. Ráadásul pimaszok, szeszélyesek és önfejűek is. Amint pedig az tudvalevő, két dudás egy csárdában…
Rátalál egy számára szimpatikus, üres asztalra a bejárat közelében, ami roppant mód szimpatikus neki, mivel így szemmel tarthatja a fogadó jövés-menését. Kihúzza az asztal melletti első kezébe akadó széket, kényelmesen kinyújtóztatja tagjait, majd elterpeszkedik. Még kabátját is kigombolja (bár le nem veszi), közszemlére téve a méregzöld inget, amelyet alatta hord. Így várja az érkező sört és pecsenyét.
Mire Aestrel kiér az étellel, kezd megbékélni vele, hogy bizony meg kell válnia néhány aranytól, de nem tudja rendelése árát, így megkérdezi róla a lányt. Miután megtudja az összeget, megjegyzi, és biztosítja róla a másikat, hogy nemsoká meg is adja azt.
Ezután jóízűen falatozni kezd. A vadkan valóban pompás, Krellnek pontosan ez hiányzott most. Először csak a sültre koncentrál, hogy éhségét csillapítsa, majd később a sörből is nagyokat kortyol hozzá.
Eközben nem sem sejti, hogy pár szobával odébb a szépség, aki nemrég ájult be a fogadóba, éppen a halálán van. Pedig, ha tudná, lehet megbánná, hogy a pultnál elkezdte kikotyogni, hogy családja temetkezési vállalkozást üzemeltet (vagyis helyesebben: üzemeltetett). Nagyon nem szeretné perpillanat ugyanis, hogy ismételten ez legyen a foglalkozása. Bár igazából még hiányzik is neki ez a munka, de rossz emlékei kötődnek hozzá, ezért egyelőre nem szeretne ilyesmivel foglalkozni.
Mikor egyszer felemeli tekintetét a húsról, megpillant egy igen érdekes fazont, aki valószínűleg nemrég érkezhetett a fogadóba. Alaposan végigméri magának, és bár kalapja fedi arca egy részét, azért feltűnhet a másiknak, mennyire fixírozzák éppen. Ha biccentés érkezik felé, azt viszonozza, de a továbbiakban már óvatosabban, feltűnésmentesebben igyekszik viselkedni, mikor néha-néha a különös figurára pillant.*
A hozzászólás írója (Sírásó Krellnyran) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.03 16:24:25