//Temetetlen múlt//
//Merchen, Chayss, Kagaenae//
*Amikor hátradől, azért egy-két lapos pillantást ejt a fogadó környezetére, vajon nem hallgatta-e ki senki szavait, s mikor látja, hogy nem lát jeleket, olyan, mintha megnyugodna, sőt, a tündér szavaira még elegánsan homlokához emeli kézfejét is, s elhúzva azt imitálja, mintha megizzadt volna, majd felkacag.*
- Köszönöm... köszönöm! *Ujjongva szorítja ökölbe mindkét kezét, persze csak halkan, alig préselve ki szájából a szavakat, de határozott öröm van az arcára írva, talán vegyítve egy kis megkönnyebbüléssel. Míg a bort szervírozzák, maga is körbenéz, egészen véletlenül pont Chayssék asztala felé, s a sárga szempár fixírozását széles mosollyal állja, majd egy idő után kezét felemelve int oda.*
- Jó napot! *köszön hangosan.* Jó étvágyat! *Jegyzi még meg öklébe kuncogva, cseppet sem férfiasan, majd visszafordul a tündér felé, de előtte még Kaganaera pillantva, melléhez emelt kézzel meghajtja magát.*
- Micsoda?? *Hőköl hátra elkerekedett szemekkel és hirtelen komolysággal a tündér kérdésére, majd kitör belőle a nevetés, az az igazi, gyomorrázós, amiből csak hasra szorított kézzel lehet kikecmeregni.*
- Jajh... jajh... ne haragg... haragudjon... kééérem... bocsásson meg... nem magán nevetek, csak... csak nézzen már rám! *Törölgeti szemeit, miközben fehér, patyolat tiszta kesztyűjét meglobogtatja a tündér felé.*
- Helóóóó... mégis mi mást akarhatnék?! *Nevet fel ismét, majd közelebb hajol, s fojtott hangon megszólal.*
- Valójában egy sorozatgyilkos vagyok és feltett szándékom, hogy egy tündérrel gyűjtetem be a mai trófeáimat. *Egy pillanatig komolyan figyel, aztán kirobban belőle a nevetés, majd csak legyint nevetve, s iszik egy kortyot, aztán hátradől mosolyogva. Halkan beszél tovább.*
- Egy szót se. Azt se mondja, senkinek hogy én akarom. *Húzza el ujját szája előtt, jelezvén a titkot.* Innentől csak önön múlik, ha gondolja, vehet maga mellé mást is, úgy talán gyorsabban halad, a jutalom picit nőhet, de nem sokkal. *Biccent.* Most, ha megbocsát... *hajol megint csak közelebb, s suttogva folytatja* nem szeretnék itt lenni, amikor elkezdődik, ha meglátnak, úgyis hanyatt homlok menekülnek, így inkább kint megvárom. *Biggyeszti le szomorúan a száját, majd feláll, kesztyűjét teátrális mozdulattal visszahúzza, kabátját felveszi, s gondosan begombolja, közben persze a tündér mondandóját is meghallgatja, majd mielőtt elindulna, Merchenre néz.*
- Fejenként száz arany. Ha egyedül csinálja sikeresen, háromszáz. De sikerüljön. *jegyzi meg halkan, s az ajtón át távozik a Kalmárból.*
- Köszönöm a kiszolgálást! Még visszatérek! Nagyszerű ez a hely! *Kiált a háta mögött vidáman, meglendített karral, s, ha Kagaenae felé figyel, valamilyen módon azt tapasztalja, hogy a férfi, mintha egy pillanatra, enyhe mosollyal arcán rákacsintott volna.*
A hozzászólás írója (Mesélő) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2019.11.06 18:54:54