//Második szál//
//Két korty rum, melegített pohárban//
- Időm, mint a tenger és egyesek szerint mérhetetlenül türelmes vagyok. *Tárja szét a kezét, bár utóbbi mondat kissé túlzó, valóban nem arról ismert, hogy nem bírná idegrendszere a várakozást, vagy a váratlan eseményeket. Elég jól kiképződött már, ebből a szempontból minden téren. Szélesedik a mosoly Aztyan nevetésére. Nem bántani akart a Sellő és a Kalmár összehasonlításával, sőt, véleménye szerint igazából a két épület összehasonlíthatatlan, mindkettőnek megvannak a maga érdemei.*
- Komolyan gondoltam, amit mondtam. A profil más, a személyzet más, de egy valami közös: a lélek. Az itt is meg van, s hogy barna színű falak közé, vagy brokátfüggöny mögé csomagolták, szinte teljesen mindegy.
*Biccent vidáman megemelkedő szemöldökkel. Nem kerüli el figyelmét a hajó. A hajó! Pontosan erre lenne szükségük, s ha tudja hát visszafogja ujjongását, hihetetlen, hogy sikerült pont egy olyan üzletféllel tárgyalni, aki rendelkezik mindazzal az ismérvvel, mire szüksége van. Számolatlanul kezd felsorolásba:*
- Tenger gyümölcsei: polip, rák, csillag, hal, még cápa is! *Egy pillanatra elgondolkodik.* Kétarcú Dellion: füstje bódít, s kétszer pihentetőbb álmot hoz, mint anélkül. Kinek kellene, ha nem a megfáradt városinak?! *Magyarázza tovább.* Munkaerő kölcsönzés. Számos meglehetősen vonzó felszolgálóval rendelkezem, akik szívesen kisegítik egy-egy ünnepély során, vagy csak úgy általában... *Befejezi, egyelőre villantásnak ennyi elég is, talán sikerült kiválasztania pont azokat a tételeket, melyekre, így körbenézve szüksége lehet a Kalmárnak. Nem feltétlenül csak italban gondolkodott. Persze, nem minden fér meg mindenhol, ezt majd Aztyan eldönti. A biztonságra vonatkozó kérdés kapcsán elgondolkodik, de aztán úgy dönt, most nem fér meg az elkendőzés.*
- Nem az. *Komorodik el. Eddig őszinte volt, s tartani is kívánja magát hozzá.* Ezért vagyok felszerelve testőrséggel és katonákkal, s ezért is van szükségem a Kalmárra, mert egy közvetlen, folyamatos kapcsolatot szeretnék... valamint biztonságos utat a kikötőbe... mellyel kapcsolatosan talán mindketten jól járhatunk. *Biccent.*
- Többször is betámadtak már, eddig sikeresen hárítottunk mindent. Jól megy a bolt, pénzzel megoldottuk, azonban örökké fizetni sem szeretnék. Persze gondolom, önöknél is akadtak már incidensek. *Elhúzza a szájét. A legnagyobb gondjuk, a Sellőben még mindig egy vendégből adódtak, de ezt most nem kívánja részleteiben elmesélni.*
- A szállítás biztosítását közösen megoldjuk, továbbá... ha esetleg sétahajókázásnak van álcázva... *Széttárja kezét és elvigyorodik.*
- Kalmár és Sellő! *Emeli fel kezét, s húzza végig, mintha feliratra mutatna.* Gyönyörű lányok, mesés környezetben a tenger lágy ölén szolgálják fel a város és a tenger kincseit, utazása alatt. Elfáradt a hajóúton? A végállomáson megpihenhet! Jöjjön a Kalmárba! Jöjjön a Sellőbe! Aki a tengeri hajóutunkat választja, kedvezményt kap! *Elhallgat.* Közben persze a szállítmány is ott pihenne a fedélközben, rejtetten, védve. Mit szól? *Elgondolkodva forgatja meg a poharat, s szájához emeli, hogy aprót kortyoljon. Minden kártyáját még nem terítette ki, muszáj, hogy a másik is húzzon lapot. A rejtettség alatt másra is céloz... nem lenne baj, ha bódítószerekből lenne egy beszállítójuk. Az ördögvigyor készlet, más szerek sohasem bizonyulnak elegendőnek. Itt meg, ahogyan hallotta, a drog bányavárosa van nem messze, csak ki kéne aknázni.*