//Nemes feladat//
//A szél feltámad//
//Nyílt//
*Ralmeron úr kinyújtóztatja lábait, és a jóleső melegben úgy dönt, eltünteti söre maradékát, hiszen ennek a nedűnek minden cseppje arany. Bizakodóan mosolyog Aztyanra, hisz benne, hogy az ajánlata igen jól sül majd el, és örül, hogy a kedves üzlettársat is így feldobta.*
- No, no. *Mondja.* Magának meg tudnia kell, hogy én egy szavatartó öreg vagyok, még ha néha feledékeny is. *Biccentésére az egyik őr egy papirost csúsztat Aztyannak, amelyen egy Szegénynegyed-beli címet lát, illetve egy ajánlólevelet is kap Ralmerontól, amit az öreg saját göcsörtös kézírásával jegyzett.* A kedves támogatónk ugyan most elfoglalt, de a titkárát beavatta, az ő saját hivatalában lehet kopogtatni az ügyben. Hivatkozzon rám, de ha nem elég, a levélkémnek garantáltan hinni fog. Az anyagiakat vele kell leboltolnia, amikor csak ráér. Ami pedig a kovácsot illeti, szintén bármikor szívesen látják a sátornál, nem is lehetne eltéveszteni. Már beharangoztam, hogy vagy én, vagy maga, vagy mindketten visszajövünk. És azt üzenik, hogy az ékszereik akciósak.
*Az öreg kuncog egyet, és egy kicsit bámul maga elé, majd hirtelen beugrik neki valami. Előredől, és halkan suttog.*
- Ezek a bolondok kitalálták, hogy mondjam meg magának, a jelszó „kolosszus”. Nem tudom, mit akarnak ezzel, de ha ezt mondja, elhiszik, hogy maga az.
*Ralmeron elégedetten konstatálja, hogy őrei is jót ittak, megpaskolja az egyikük vállát.*
- Na, indulás. Aztán még jövünk ám! A vaddisznó, a sör… El vagyunk itt kényeztetve.
*Nevet fel, de az ablakon kinézve látja, hogy valami őrült orkán süvít az utcán, ezért jó alaposan összehúzza, kapcsolja drága köpenyét, és még sálját is felölti.*
- Ez az idő, meg a bitang hideg… *Mormolja.* Na, vigyázzon magára, jó uram, aztán legközelebb! A sermestert pedig üdvözlöm! *Mondja, és kezét kézfogásra nyújtja. Ha üzlettársa nem akar már mást, és viszonozza a gesztust, az úriember és két testőre a huzattól nehézkesen járó ajtóval kissé viaskodva távozik.*