//A szél feltámad//
//Boszorkánygyűrű//
*Aerwen nem feltétlen gondolja, hogy minden nagydolog nagyobb népektől ered. Azért mégiscsak lehet benne valami, amit Tuldhron mond, mert bár ők kicsit mégis megoldhatnak nagy bajokat is.*
- Igen nem számít a méret, csak az, hogy miként tudod használni ezt. *itt a fejére mutat, hogy az ész néha fontosabb az erőnél vagy a nagyságnál. A lapot közben kellően megnézte és visszaadja Ronynak, ő fogta tegye is el ő. Fél szemével közben figyeli, hogy Zsályára miket pakol rá, majd hogy Dudva hova bújik el. Érdekes, hogy a tündér lány fejében pont az fordul meg, hogy még sosem ült hátas állaton, sem tevén, sem lovon. Mindig csak a két lábán járt, vagy szekéren ült.*
- Köszönöm, bár az, de néha nem olyan előny, meg jobb takargatni, mint mutogatni. Otthon mindig azt mondták, hogy ne lássa senki. Sokan vannak, akik sokat fizetnének egy tündér szárnyáért, mert egyre ritkább, és vannak olyanok, akik pénzért bármire képesek. *mondja nagy gondterhelt sóhajjal, aztán vissza veszi a kabátját miután Rony megnézte szárnyait. *
- Igazán nincs mit, neked bármikor megmutatom. *mondja mosolyogva. Érdeklődve figyeli a további cselekménysorozatot, és hát meglepődik, mikor Tuldhron kezét nyújtja.*
- Mármint úgy érted, én is menjek veled? És Zsálya hátán? *kérdezi, megint kicsit megilletődöttségében lelassult. Nem igazán tetszik neki, hogy újonnan megismert tündér jelenlétében ez már több ízben előfordult. Aztán mivel még nem ült ilyen tevén, meg semmilyenen sem, elfogadja a Rony kezét, és hagyja felhúzni magát. Csak azért mert kíváncsi, és mert inkább megy Tuldhronnal mint hogy itt maradjon egyedül az emberekkel. Rony háta mögé ülne, mert azért félti szárnyait. *
- A tisztást kihagytad. *jegyzi meg, aztán ahogy feláll és elindul Zsálya, felsikkant és menekülni nem fog, de Ronyba kapaszkodik ijedtében.*
- Ez egy kicsit ijesztően magasan van. *mondja halkan, de mégis gyorsan hadarva, közben nem engedi el Ronyt. Eszébe sok minden ötlik hirtelen, de nem ejti ki őket, nagy levegőt vesz, és nyugalmat erőltet magára. Rá jellemző nyughatatlan belső békét. Csak pár másodperc és megszokja, mindenhez hozzá tud szokni. Egy kérdés azért még eszébe jut.*
- Amúgy mit szeretnél venni a piacon?