//Második szál//
//A hozzászólás 16+ jelenetet tartalmaz!//
*Kíváncsian figyel, mert érdekli, hogy Kagaenae miként reagál, persze kissé feszült is emiatt, nem nagyon átallja a szájalást, vagy a pimaszkodást, úgy általában nem is nagyon szoktak vele szemben, csak akik megunták az életüket. Összevonja szemöldökét. Meglátása szerint Kagaenaenek minden nép szokását ismernie kéne, minden falubeli különcségét, s minden vidéki nyelvjárását, de mint közölte, nem kíváncsi a véleményére. Nem baj. Egyre lassabban veszi a levegőt, ahogyan Kagaenae belelendül. Szemöldöke egyre sűrűbb és sűrűbb lesz, immár láthatóak érzelmek is az arcán, bár talán még mindig nehezen behatárolhatók. Kezeit tornáztatja az asztalon, olykor ökölbe szorul, olykor elernyed, aztán az egyik pillanatban úgy dönt, hogy iszik egy kortyot, így is tesz, bár szokatlanul gurgulázósan nyeldekel.*
- Igazán szívesen. *És eddig bírja. A robusztus testből hatalmas röhögés durran elő, pont úgy, mint, amit eddig próbáltak visszafogni, kezét felemeli, hogy elnézést kérjen, majd egy pillanatra elhallgat, de, amint felemeli busa fejét az asztal lapról elszakítva tekintetét és Kagaenaere néz, ismét kibuggyan belőle, rá is vág az asztalra. Néhányan talán meg is nézik maguknak, persze távol álljon tőlük, hogy kötözködni akarjanak, az csak ennek a kislánynak a kiváltsága.*
- Huh, azta, ez nagyon jó volt, kislány. *Törli meg végül szemeit, mikor egy kis levegőhöz jut.*
- Na ezt a hangnemet már szeretem. *Kacsint a lányra, aki végre a teszetosza nyivákolása helyett mondott egy véleményt, ami csak a sajátja és nem művies, nemesi sarj hisztikéje.*
- Elfogadom. Nincs beleszólásom, sem véred, sem barátod nem vagyok. Semmi jogom okoskodni, s ami azt illeti nem is vagyok okos. *Biccent, majd miközben jobbjával azért meglengeti mutatóujját, hogy szeretné még folytatni, azért iszik egy öblös kortyot ismét. Nyel egy nagyot.*
- Szóval... azt mondod... hogy ez a Habrertus kiválóan igazgatja a gazdaságot. Gondolom, akkor az sem érdekel, ha saját céljaira fordítja, s téged kisemmiz esetleg. Mert, hát ugye bármi előfordulhat. *Vonja meg a vállát.*
- Ha a nép nem is érdekel, a vagyon sem? *Mert bár mindent kinéz Kagaenaeből, csak azt nem, hogy a megszokott életszínvonalat alábbhagyva, rongyos ruhákban kézzel eszik... akármit, amit nem turkálhat.*
- Talán velem kéne jönnöd. *Mondja eltűnődve.* Megismernéd a világot, persze minden nap nem tudnánk fürdeni. *Hóna alá szagol.* Pfej... nekem sem sikerült már hatok óta, levakarhatatlan a kibelezett vadon élők szaga, bűzlök. *Rázza meg fejét.*
- Hasonlóan gondolkodunk. Nekem nincs világom, mi érdekelne, hosszú ideje céltalan vándorlok egyik pontról a másikra. Talán igazad van és ez a megoldás. Igaz, egyszerű élet, hétköznapi, semmi szép ruha, vagy mesterien megfőzött ebéd, csupán én és az élet. *Azt ugyan nem közli, hogy ezt marhára unja már. Hiányzik az izgalom, a harc, a stratégia.*
- Áááhh... *megrázza a fejét.*
- Ez hazugság... kurvára unatkozom. Ez az igazság. Nézd meg, hogy nézek ki, pedig, mikor Kagan mellett harcoltam, még lehettem valaki. Mikor a testőrségnek parancsoltam, lehettem valaki. Most meg egy nagy lófasz. *Türelmetlenül kapja maga elé a korsót és lehúzza, mi még az alján van. Mármint a felét. Be is könnyesedik tőle.*
- Gondolod, Habrertus alkalmazna engem, ha megkéred rá? *Bukik elő a farbával, s tekintete ismét a lányra villan, tart attól, hogy kinevetik.*