// Átadás után//
* A szerencse is olyan dolog, amit két oldalról lehet értelmezni. Meg sem lepődik, hogy Quinn, ezt a legrosszabb szemszögből teszi. Ha, meglátása szerint szerencséből ne is jutott ki neki bőven, pesszimizmusból annál több. Minthogy, a nyugalomból is mellyel az élet dolgait kezelheti. Legalábbis eddig. Órákat tudna rajta gondolkodni, de inkább nem teszi, mert még a feje is belefájdul.
Remélte, ha megerősíti a másikat abban, hogy milyen rosszul néz, a az kapva kap az alakalmon, hogy valamelyik emeleti szobát befoglalva, ledől egy kicsit. Mondjuk úgy estig. De, ha Quinn szerencsétlen, akkor ő egyenes meg van átkozva. Mégis rezzenéstelen arccal veszi tudomásul, hogy társasága marad. *
- Már túl vagyunk rajta.
* Biztosítja a másikat, arról, hogy már az első benyomáson túl vannak. Hogy jó? Inkább semleges, kicsit talán fáraszt, ahogy mindent szó szerint vesz, de semmi olyat nem tett, amitől elalélna, de olyat sem, amitől ellenszenvet érezne a férfi iránt. Úgy érzi meg lesz vele, barátok ugyan nem lesznek, talán még ivócimborák se, de az a szimpátia, ami a kötelező munkakapcsolathoz kell, meg lesz köztük. *
- Nem is tudom, hogy háláljam meg, hogy így felnyitottad a szemem.
* Adja még mindig az elámult kislányt, mint aki teljesen oda meg vissza van tőle. Attól, hogy így aggódik érte. Bár nem gondolta, hogy képes lesz még tovább fűzni ezt a szálat Quinnek, de sikerült neki. Tisztán, nyersen mindenféle körítés nélkül. *
- És szerinted mit kellene csinálnom, hogy ilyenek ne fordulhassanak velem elő?
* Teszi fel talán a legbugyutább kérdést, mit lehetett. De, eddig ez tűnik a legjobbnak. Az ilyes fajta témában otthon mozog a másik. Legalábbis úgy tűnik. A leghosszabb mondat most hagyta el a száját. Ha ennyi bajnak az ismerője talán tanácsot is tud adni. *
- Hogy viseled ilyen jól a fájdalmakat?
* Jön a következő is, rögtön utána. Addig ő sürög, forog, pakolja a megtisztított poharakat, vagy éppen az üvegeket. Kis széket kerít, ha már nem éri el biztonságosan a polcokat. Máskor talán még próbálkozott volna, azzal, hogy nyújtózkodva, lábujjhegyre állva tegye fel. Viszont, azért csak sikerült a kék szeműnek bogarat ültetni a fülébe így inkább a kevesebb veszéllyel járó módszert választja. Bár, bízik benne, hogy csak segítene neki, és nem csak azt nézné meg milyen gyorsan is folyik a vére. *
- Bár azért, ebben a korban már annyira nem meglepő, ha az embernek vannak betegségei.
* Fordul meg a kis széken, melyre nem is olyan rég állt fel. Nézi Quinnt, amint pipával a szájában, komótosan törölgeti a poharakat. A kijelentés meglepheti a másikat, hisz olyan légből kapottnak is lehetne nevezni. És magyarázatott se igen tudna rá adni Nay. Talán csak az igazat. A kíváncsiság, és a határfeszegetés. *