//Megnyitó ünnepség//
//Rahlee – Pultnál//
*Ismétcsak bólint, ezúttal egyben elismerése jeléül is. Elvégre, amit a barnaság felvázol, úgymond mentségére a szükség esetére, egészen élhető ötletnek tűnik.
Azonban a felvételi eljárás alanya úgy véli, ő is kérdezhet, ám... Erre a kérdésre Rahil nem akart még kitérni, s ezt jelzi is, csendbe mélyedve és figyelmeztetőleg megemelve jobb mutatóujját - jobbik szemöldökével egyetemben. Míg gondolkodik azon, válaszoljon-e erre a kérdésre, kiissza ő is maradék Jám mustját, s halkan a pultra koppintja a kiürült poharat a másik nőé mellett.*
- Nos, egyéb esetben ezt egyelőre nem közölném, míg nem győzött meg teljesen afelől, hogy alkalmas lesz a munkára. Ám... Azt hiszem, már nincs is szükség hosszas győzködésre. Tehát.
*Pár pillanat szünetet tart, s körbenéz a jelenlévőkön. Elégedetten veszi tudomásul, hogy nem pusztán vendégeik száma csappant meg, hanem a lányaié is - tehát rendesen végzik a dolgukat azok, kikért ő a felelős. Ugyan egyelőre nem ismeri mindőjüket személyesen, de mivel az arcmemóriája jó, és tudja, kiket látott itt pár órája és most kiket nem... Majd megfelelően honorálhatja az igyekezetüket úgy is, hogy esetenként akár a nevükkel sincs egészen tisztában.*
- Talpraesett nőszeméllyel van dolgom az ön esetében, Rahleeza, és ez elégedettséggel tölt el. Ezért is nyilatkozom most az árakról, de egyelőre még mindig csak nagyobb vonalakban. Pár kérdésem még fűződik majd ehhez is, így... Egyelőre valóban, csak nagy vonalakban. Szóval. Lányaink, akik itt is laknak, többnyire megszabott árban dolgoznak. Fejpénzben, ha úgy tetszik. Ennek egy részét levonjuk, azért cserébe, hogy fedelet biztosítunk nekik, hogy ők és a vendégeik használják a berendezéseket, és hogy élelemmel látjuk el őket, vagy épp orvosi ellátást kapnak szükség esetén. Önnél, ha nem kíván itt lakni, ez a levonás csökkenhet valamivel. Viszont cserébe, ha itt kíván étkezni, vagy nálunk veszi igénybe orvosunk szolgáltatásait, az fizetni valót von majd maga után. Viszont levonás így is fogja terhelni, mégpedig a szoba és berendezések, mint ágy, ágyneműk, poharak, szekrények használati díja. Ezekkel fog egyfelől hozzájárulni a hely fenntarthatóságához, így ezt kérem, értse meg. Elvégre ha nem futja a költségeinkre, nem csak egy helytől esik el Ön is, ahol élhet a szenvedélyeinek, hanem egy lehetséges felvásárlótól is. És ugyan utóbbit a kollégámmal kellene megvitassa, akihez az imént volt szerencsénk, s akit Apu néven szólítunk... De azt hiszem, hogy akár azt is megvitathatnánk, akár közösen is, hogy ha szükségünk van a holmira, amit be tud nekünk szerezni, s tudja biztosítani, hogy olcsóbban vásárolhassunk fel Öntől, akár csökkenthetnénk ennek fejében még azt a kisebb százalékot is, ami enélkül az itteni bevételeit terhelné.
*Bólint ismét, s tekintete máris a mélységit keresi. Ha meglátja, akár már át is adhatná neki a lányt. A maga részéről legalábbis elégedett vele.*
- Megfelelne ez is Önnek ebben a formában? De még, mielőtt erre válaszolna... Elnézését kérem, de még ezt is ki kellene fejtsem. A saját kontójára dolgozás alatt azt értem, hogy bár nem köti majd hozzánk az eddig megbeszéltek alapján olyasféle hűség, mint a lányok nagy részét, de egyikünk sem örülne neki, ha a saját, "egyéb" szolgáltatását az ajtókon kívül is árulná. Abban az esetben nemcsak megbontanánk az Önnel kötött szerződés-félét a vásárlásainkra és az egyéb foglalkoztatásával kapcsolatban, de meg is kellene térítenie egy nagyobb összeget, annak a pénz kiesésnek a fejében, amit nem nálunk szedett össze. És most... Várom a választ.
*A figyelmeztetések mellé még odatűz ő maga is egy kósza, halvány félmosolykát. Ezzel ugyan nem tompítja a kemény szavak élét, de ez most nem is cél. Ha rendesen akarja vezetgetni a maga részéről a vállalkozást, akkor oda bizony keménység és határozottság kell, mindenkivel szemben.*