//A pulton innen...//
*Egy már most kiderült számára, legújabb ismeretségéről, hogy bizony nem beszél sokat. Mindjárt meg is kéri, meglehetősen illedelmesen, hogy szálljon le lábbal a székről. Megértve a kérést, csak egy meglepett „Oh” hangot hallat, majd eleget is tesz neki. Lemászik mellé és felhúzva a pulcsija ujját néhány törléssel meg is tisztogatja, majd visszamászik rá. Ha csak magában lett volna, nyilván csak lehuppan a koszos székre, mert a nadrágjának még így is pont megfelelt volna. Ezúttal viszont más a helyzet, meg szeretne felelni. Nem is kell várnia sokat, a következő kijelentésben, mindjárt rá is bukkan arra, ami miatt idejött. ~Pultos és kiszolgáló. Értem. ~ *
-Most, hogy megtanultam a szék helyes használatát, szerintem megfelelnék a pozícióra. *Pislog, tekintetében pedig a teljes komolyság látszik.*
-Tehát ki kell vinni az asztalhoz a rendelt ételt, italt és szépen kell tudni mosolyogni a vendégekre, meg szépen kell velük beszélni. Feltakarítani, ami kiömlött, kiloccsant, kikívánkozott… *Itt azért elfanyalodik, bár láthatna benne lehetőséget is, de ezúttal csak munkát fog végezni, semmi egyéni akció. A személyi higiénia kifejezés kicsit elgondolkodtatja, de ha ez az ára, talán nem kár azért az időért, az viszont biztos, hogy e mellett kevesebb ideje lesz a pincéjében ügyködni. Talán egy időre fel is függeszti a komolyabb kísérleteket.*
-Megoldható. *Nézegeti az elhasznált pulcsiját. Persze van neki másik ruhája is, a szekrényben, amit elég ritkán nyitogat, csak ebben érzi jól magát. A gyors szónál pedig elhúzza a száját.*
-Szaladgálásban nem vagyok a legjobb, de a rendelés célba fog érni.*Ennyit tud megígérni, bár még sosem próbálta ki magát ilyen szakmában, de tett már arrébb tányérokat, az asztalról a dézsába.*
-Szakmai tapasztalat? *Azért gondolkodik, mit is mondjon, hazudni, talán felesleges lenne, így a következő válasz mellett dönt.*
-Persze. Mindig jókat szoktam enni a fogadókban, sok pultost ismerek a kikötőben! ÉÉÉs! *Emeli fel a mutatóujját.*
-Jól áll a kezemben a tányér! Mintha csak oda teremtették volna! Az meg aztán nagy szó! Adjál csak egyet ide, megmutatom. *Nyújtja a kezét, hogy adjon már a másik a kezébe egyet, még az ujjait is mozgatja. Ha megkapja, pózol is vele, mintha csak festmény készülne a furcsa alkalom tiszteletére.*