//Első nap//
//Kiszolgálás//
*Persze sértettsége is csak ideig órái tart, főként, mivel amúgy kedveli Garrikhot. Él még benne a kép, arról a gyámoltalan kis anyámasszony katonájáról. Nem véletlenül szívja fel magát, csak aztán ki is enged. Be kell látnia, hogy végül is ő értette félre, csak ezt mondjuk nyilvánosan nem tenné meg sosem, szóval morc fintor mögé rejti inkább. Úgy is marad a kis gunyor, mikor Garrikh felindul, a vörös szirén pedig megleli a két apróságot a pult túloldalán.
Az első pillanatokban azt mérlegeli, mennyi esélye van, hogy éppen a bevételt dézsmálja két szerencsevadász, és ha így is lenne, valószínűleg elszórakozna a dolgon első ízben, aztán jól Mik orra alá dörgölné, de bánatára nem így van. Ebből sem lesz jó kis muri. Bár gondolatai csalódottak, az a korábbi kis flegma fintorba pont belefér talán.
Mikor az illedelmes kiszolgálás szavai egyértelműsítik, hogy egy kereskedőháznál dolgoznak, s a rendelésre kerül a sor, az a fintor is enyhülni látszik, noha a stílusát megmásítani nem tudja. Legalábbis kívülről sosem látta még önmagát, így marad olyan amilyen.
Fületlen úgy tűnik hallott már a Vidráról, így Latamie a hatásszünet után bólintva hagyja jóvá. Az, hogy tudnak-e a Vidráról, nem feltétlen rajtuk múlik. *
- A Vidra. Akkor tudod, hogy a kereskedőház hajója, Édes.
*Nem kertel rajta, nem szereti kerülgetni a dolgokat, hacsak az nem egy forró éjszakát ígér. A másik leány inkább elcsodálkozni látszik azon, hogy nőként kapitány lehet. Találkozott már hasonló kérdéssel, a kikötőben is különös ez, s tulajdonképp csak az tudja, aki ismeri Lerach Partalle nevét, miként lehetséges ez.*
- Valóban kapitány vagyok. *Vigyorodik a hízelgésre.* Most értem vissza a kikötőből. *Könyököl s billenti félre fejét, ahogy Balkóczára emeli tengereket idéző szemeit.*
- Nem, Édesem. Nem vendég vagyok, hanem a kereskedőház kapitánya. *Kalapját eztán fejéről lekanyarintja, majd sóhajtva a pultra helyezi, hogy sikerült tiszta vizet önteni a pohárba. Valójában meglehetősen elfáradt az úton, ez ebben a pillanatban tán meg is látszik rajta.*
- Apropó. Chayss merre van? Hoztam neki valamit. ~Meg valakit is. Hehe.~ *Túrja hátra a kibomlott vörös tincseket sejtelmesen felfelé ívelő ajakkal, s kissé körbehordozza tekintetét. Legalább csak szólna a lóról, de nem látja sehol. Végső soron holnap is megteheti vagy majd meglátja saját szemmel a hátast.* ~Nekem úgy is jó...~
- Jaj drága vagy, de nekem az egész üveg kellene. Vendégem van. *Rebben pillája mintha csak kacsintana, de olyan gyorsan, talán nem is látható. Mindemellett nem is baj, ha tudnak róla, hogy a szobában már lehet valaki más is. Főleg, ha a vizet egyikük tervezi felvinni.* És írd csak a nevemhez az árát.
*Ha nem tartják fel tovább a raktár felé kerülve s a rábízott üvegcséket lepakolva indul fel a szobájába, hogy első mozzanataként ablakot nyisson, ha Garrikhnak nem jutott eddig eszébe. Olyan gyorsan azért nem jön az a víz, hogy ne kelljen ilyen óvintézkedést tenni. Csak reméli, hogy az ágyába azért nem feküdt be így.*