//Tuldhron, AAA//
//Később Mikre várva//
*Végrő soron, egy kissé hosszabb pöfékelés után, választ is kap még, így az eleve tisztulni készülő feladat igazán csillogó tóvá válik benne, már amennyire Ronynál ez lehetséges.*
- Ó, hogy saját lova van, valamint nem templomi harangok! Az más, merőben más, így semmi szükség egy újabb tevére, egyelőre. *Szándékait azért jelzi mondata végén, hiszen ahogyan azt említette is, viszonylag kis állománnyal tűrhető bevételre lehet szert tenni ezen állatok tartásával, arról nem is beszélve, hogy a szállítmányozásnál, valamint virágbólszületett méretűeknél a hátas feladat ellátásában is kitűnő szolgálatról tesznek tanúbizonyságot. Valójában Tuldhron úgy gondolja, hogy ez egy eddig kiaknázatlan lehetőség a városiakra nézve, persze több, mint valószínű, hogy vannak olyan környékek, még ha Artheniorra, a Vashegyre, vagy a szántóföldi kis falvakra gondol, ahol hozzá hasonlóan valaki felfedezte már ezt, csak ő maga nem tud róla. A szeme előtt megelevenedő, erdei kolostor - vagy barakk, vagy falu, vagy tudja is ő, micsoda - jelzőharangokra való igényét viszont egyáltalán nem érti, de talán jobb is így. Nem az ő dolga beleártani magát az ilyen ügyekbe, abból legfeljebb baja, de nem előnye származhat.*
- Rendben, indulok is. *Aztán ahogyan tervezte, felmegy a szobájába, amennyiben nincs más, összeszedi a holmikat, ellenőrzi Dudvát, majd lemegy. Sose gondolta volna, hogy pont Mik lesz a társa, vagy hogy a Kalmárnak fog dolgozni, csak egy esély gyanánt is. Aztyannak már nem merte mondani, de nem szeretne csalódást okozni, s nem is fog, elhatározásai és reményei szerint.*