Arthenior - Wegtoreni Kalmár
Karaktered neve: --- Rangod: Nem bejelentkezett felhasználó Pénzed: --- arany
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Varázsitalaid: Neked nincsenek varázsitalaid!
Herbária: Neked nincsenek varázsnövényeid!
Üdvözlünk!
Ez itt a www.Lanawin.hu weboldal játéktere. Egy fórumos szerepjáték. Te nem vagy bejelentkezett állapotban, ezért nincs jogod ténykedni a fórumon. Csak olvasni tudod a hozzászólásokat, semmi mást. Ha szeretnéd kipróbálni milyen is a fórum valójában, átélni izgalmas kalandokat, varázslatokat tanulni, bájitalokat vásárolni, egyedi karaktert létrehozni, felszereléseket kovácsoltatni, vagy küldetéseket végrehajtani, akkor regisztrálj bátran, ne habozz. Miután regisztráltál, és beléptél minden funkciót elérhetsz. Lehetőséged lesz részt venni a mesékben, vagy csak spontán játszani a megalkotott, mesés világban. Felkutathatod a város rejtélyeit, és részese lehet egy olyan fórumos szerepjátéknak, ahol a játékosok kényelme, és a játék élvezete a legfontosabb.
Vissza a főoldalra!
<< Előző oldal - Mostani oldal: 217 (4321. - 4340. üzenet) - Első olvasatlan beíráshoz >>Oldal váltása: - Következő oldal >>
4340. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:53:39
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:53:39
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 90
OOC üzenetek: 6
Játékstílus: Megfontolt
// Rosszalkodjunk! //
// Kiszolgálás //
*Mori eddig a konyhában szorgoskodott, elég nyugalmas napok vannak a hátuk mögött így lazított a maga felé nyújtott nagy elvárásai felől. Kilép a konyhából a pultnál áll meg. Mikor a betérő páros kissé meglepi. Egy sötételf nő és egy ork férfi. Nem kéne meglepődnie már semmin sem, de most mégis kicsit meglepve figyeli őket. Egészen addig, míg közel nem érve köszönésüket hallja.*
- Köszöntöm Önöket a Wegtoreni Kalmárban! Szolgálhatok valamivel? Egy italt, egy ebédet? *ajánlja fel a lehetőségeket. A párosnak csak döntenie kell mivel élnek. Szobát is tud adni, ha arra lenne szükségük. Kerít egy-egy étlapot, aztán a páros elé teszi a pultra.*
- Tessék itt az étlap, válasszanak nyugodtan. *mondja kedvesen mosolyogva, és igyekszik nem nagyon megnézni kettejüket, csak mert még sosem látott párban járni ezt a két fajt.*
// Kiszolgálás //
*Mori eddig a konyhában szorgoskodott, elég nyugalmas napok vannak a hátuk mögött így lazított a maga felé nyújtott nagy elvárásai felől. Kilép a konyhából a pultnál áll meg. Mikor a betérő páros kissé meglepi. Egy sötételf nő és egy ork férfi. Nem kéne meglepődnie már semmin sem, de most mégis kicsit meglepve figyeli őket. Egészen addig, míg közel nem érve köszönésüket hallja.*
- Köszöntöm Önöket a Wegtoreni Kalmárban! Szolgálhatok valamivel? Egy italt, egy ebédet? *ajánlja fel a lehetőségeket. A párosnak csak döntenie kell mivel élnek. Szobát is tud adni, ha arra lenne szükségük. Kerít egy-egy étlapot, aztán a páros elé teszi a pultra.*
- Tessék itt az étlap, válasszanak nyugodtan. *mondja kedvesen mosolyogva, és igyekszik nem nagyon megnézni kettejüket, csak mert még sosem látott párban járni ezt a két fajt.*
4339. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:45:32
Üzenet elküldve: 2020-05-04 10:45:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kósza szerzet(es)//
- A szellemekre gondolsz, nagytiszteletű? - *Ez az első alkalom, amikor valaki ennyire nyíltan és szinte gyermeki naivitással kérdez rá erre. Amióta a szabad ég alattit járja, úgy tapasztalta, hogy az emberek, félfajok, de még sokan az erdőszeretők népéből is majd' teljesen vakok és némák, nem csak arra, amit a szellemek üzennének, hanem már a témát illetően is. Ennek ellenére, templomokat és kisebb-nagyobb szentélyeket, áldozóoltárokat már látott elszórtan vándorútja során, amelyeket mind más deitás tiszteletére emeltek. Számára furamód értelmezhetetlen az, hogy ha bennük és beléjük képesek hitet vetni, úgy az élőkhöz sokkal közelebb álló dolgok iránt miért maradna mégis ignoránsak?*
- A szellemek nem kézzelfoghatóak és nem is feltétlenül mutatkoznak meg e világi lények előtt úgy, mint bármi más, amit a szemünkkel vagy fülünkkel érzékelni képesek vagyunk. De az elme csendjében, van rá mód, hogy rájuk találj, nagytiszteletű. - *Ezzel pedig valószínűleg csak még inkább megkavarja a göndör fürtök üstökében már így is káoszban álló információkotyvalékot.
Arra vonatkozó kérdése, hogy ő találkozott e már ilyen entitásokkal, a válasz akár lehetne egy egyszerű igen-nem is és ennek kedvéért, most meg is marad annál, minthogy bő lére eresztve nekiálljon taglalni, milyen módokon juthat valaki közelebb ahhoz a másik valósághoz.*
- Sajnos nem. Látni nem láttam őket, de nem is hiszem, hogy ebben állna a lényegük. A legtöbbjük nem is több egy visszhangnál, ami hátramaradt az egykor élőből. - *Megerősítendő Xavylari gyanúját afelől, hogy tud-e olvasni vagy sem, nemet int a fejével, a kínálatot soroló lapot mégis elkéri, a csaposlány segítségével egyetemben.*
- Felolvasnád nekem, hogy mi van ideírva? - *Teljesen véletlenszerűen mutat rá a lista egyik bejegyzésére. Nem az a fontos, hogy mi áll rajta, hanem az, hogy milyen hangalak kapcsolódik a betűformákhoz. Tanulás végett járja a szabad ég alattit, az írásvetés és betűolvasás pedig ennek ugyanúgy része.
Amíg kitart a gnóm figyelméből és idejéből, ezt többször is végigcsinálja vele, amíg nem talál valami olyat a kínálatból, amit a gyomra is bevenne. Például egy levest, amely nem túl nehéz, friss és zöldségek főttek benne.*
- Bevallom, hogy számomra is idegen kifejezések egész áradata hangzott el abban a beszélgetésben. Én sem értettem, hogy miért hívna bárki is egy embert medvének, amikor egyértelműen nem az. És ki hallott már tengeren élő medvékről? Rejtélyes. - *Megint megvakarja az állát. Ezek szerint nem csak őt teszik tanácstalanná ezek, de még egy városban élőt is képes megzavarni ugyanazon közeg.*
- Bocsáss meg nagytiszteletű udvariatlanságom miatt. A nevem Shun. - *Meghajol, ezúttal valamivel mélyebben, derékból.* - Téged milyen néven szólíthatlak?
- A szellemekre gondolsz, nagytiszteletű? - *Ez az első alkalom, amikor valaki ennyire nyíltan és szinte gyermeki naivitással kérdez rá erre. Amióta a szabad ég alattit járja, úgy tapasztalta, hogy az emberek, félfajok, de még sokan az erdőszeretők népéből is majd' teljesen vakok és némák, nem csak arra, amit a szellemek üzennének, hanem már a témát illetően is. Ennek ellenére, templomokat és kisebb-nagyobb szentélyeket, áldozóoltárokat már látott elszórtan vándorútja során, amelyeket mind más deitás tiszteletére emeltek. Számára furamód értelmezhetetlen az, hogy ha bennük és beléjük képesek hitet vetni, úgy az élőkhöz sokkal közelebb álló dolgok iránt miért maradna mégis ignoránsak?*
- A szellemek nem kézzelfoghatóak és nem is feltétlenül mutatkoznak meg e világi lények előtt úgy, mint bármi más, amit a szemünkkel vagy fülünkkel érzékelni képesek vagyunk. De az elme csendjében, van rá mód, hogy rájuk találj, nagytiszteletű. - *Ezzel pedig valószínűleg csak még inkább megkavarja a göndör fürtök üstökében már így is káoszban álló információkotyvalékot.
Arra vonatkozó kérdése, hogy ő találkozott e már ilyen entitásokkal, a válasz akár lehetne egy egyszerű igen-nem is és ennek kedvéért, most meg is marad annál, minthogy bő lére eresztve nekiálljon taglalni, milyen módokon juthat valaki közelebb ahhoz a másik valósághoz.*
- Sajnos nem. Látni nem láttam őket, de nem is hiszem, hogy ebben állna a lényegük. A legtöbbjük nem is több egy visszhangnál, ami hátramaradt az egykor élőből. - *Megerősítendő Xavylari gyanúját afelől, hogy tud-e olvasni vagy sem, nemet int a fejével, a kínálatot soroló lapot mégis elkéri, a csaposlány segítségével egyetemben.*
- Felolvasnád nekem, hogy mi van ideírva? - *Teljesen véletlenszerűen mutat rá a lista egyik bejegyzésére. Nem az a fontos, hogy mi áll rajta, hanem az, hogy milyen hangalak kapcsolódik a betűformákhoz. Tanulás végett járja a szabad ég alattit, az írásvetés és betűolvasás pedig ennek ugyanúgy része.
Amíg kitart a gnóm figyelméből és idejéből, ezt többször is végigcsinálja vele, amíg nem talál valami olyat a kínálatból, amit a gyomra is bevenne. Például egy levest, amely nem túl nehéz, friss és zöldségek főttek benne.*
- Bevallom, hogy számomra is idegen kifejezések egész áradata hangzott el abban a beszélgetésben. Én sem értettem, hogy miért hívna bárki is egy embert medvének, amikor egyértelműen nem az. És ki hallott már tengeren élő medvékről? Rejtélyes. - *Megint megvakarja az állát. Ezek szerint nem csak őt teszik tanácstalanná ezek, de még egy városban élőt is képes megzavarni ugyanazon közeg.*
- Bocsáss meg nagytiszteletű udvariatlanságom miatt. A nevem Shun. - *Meghajol, ezúttal valamivel mélyebben, derékból.* - Téged milyen néven szólíthatlak?
4338. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-04 05:40:56
Üzenet elküldve: 2020-05-04 05:40:56
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 83
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Rosszalkodjunk!//
*Végül csak megérkeznek a Kalmárba. Már délre áll az idő, úgyhogy a reggelit el is felejthetik, de pont jó az idő az ebédhez.*
-Velem azért barátságot kötöttek a kis adományom miatt, de nem tudom, hogy hogy éreznek irányodba.
*Válaszol gúnyos mosollyal az arcán. Valamennyire még igaz is. Meghívták őket egy italra a Rókalyukba, úgyhogy valószínű már meg is bocsáthatták, amit Dhorisz tett, vagyis nem tett. Belépve a Kalmárba követi Dhoriszt a pulthoz, ha ott vannak, ha nem akkor egy asztalhoz.*
-Jó napot.
*Természetesen azért köszön.*
*Végül csak megérkeznek a Kalmárba. Már délre áll az idő, úgyhogy a reggelit el is felejthetik, de pont jó az idő az ebédhez.*
-Velem azért barátságot kötöttek a kis adományom miatt, de nem tudom, hogy hogy éreznek irányodba.
*Válaszol gúnyos mosollyal az arcán. Valamennyire még igaz is. Meghívták őket egy italra a Rókalyukba, úgyhogy valószínű már meg is bocsáthatták, amit Dhorisz tett, vagyis nem tett. Belépve a Kalmárba követi Dhoriszt a pulthoz, ha ott vannak, ha nem akkor egy asztalhoz.*
-Jó napot.
*Természetesen azért köszön.*
4337. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:35:06
Üzenet elküldve: 2020-05-03 21:35:06
ÚJ
Rang: Törölt felhasználó
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 131
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Vakmerő
//Rosszalkodjunk!//
*Idő közben a Kalmárhoz érnek. Dhorisz örül neki, mert gyomra már bizony igen türelmetlenül jelzi éhségét. ~Lassan dél van, s mi még csak most reggelizünk.~ Gondolata nem elégedetlenségét tükrözi, pusztán humorosan jegyzi meg magában a tényt. Tudja, hogy Burzhgor miatt kellett eljönniük, s lehet, jobban is tették, mert legalább csak keveset kaptak az esőből.*
- Néznél egy nagyot, ha barátaink itt is megjelennének, ugye?* Kérdezi Burzhgort csak úgy csipkelődve.*
- Szép jó napot!* Köszön a pultosnak belépve, ha az a helyén van. És ha a pult mögött áll, akkor oda is lép. Ha nincs, akkor egy üres asztalt keres, s leül.*
*Idő közben a Kalmárhoz érnek. Dhorisz örül neki, mert gyomra már bizony igen türelmetlenül jelzi éhségét. ~Lassan dél van, s mi még csak most reggelizünk.~ Gondolata nem elégedetlenségét tükrözi, pusztán humorosan jegyzi meg magában a tényt. Tudja, hogy Burzhgor miatt kellett eljönniük, s lehet, jobban is tették, mert legalább csak keveset kaptak az esőből.*
- Néznél egy nagyot, ha barátaink itt is megjelennének, ugye?* Kérdezi Burzhgort csak úgy csipkelődve.*
- Szép jó napot!* Köszön a pultosnak belépve, ha az a helyén van. És ha a pult mögött áll, akkor oda is lép. Ha nincs, akkor egy üres asztalt keres, s leül.*
4336. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:38:49
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:38:49
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kósza szerzet(es)//
*Miközben az étlapot kezdi bújni, a férfi elnézést kér, hiszen valószínűsíti, hogy csupán félreértés lehet a dolog hátterében.*
-Igen, én még olyat sose láttam, akkor ezért, mert azok az erdőben laknak! *Csapja az ökölbe szorított kezét a tenyerébe a felismerés megélésének pillanatában.*
-De maga már biztos látott akkor olyat igazam van? Hogy néznek azok ki? *Hajol közelebb kíváncsisággal telített tekintettel. Bár ezt a másik nem sejtheti, de már azon morfondírozik, vajon hogyan tudna egy olyat befogni magának és elcipelni hazáig. Esetleg milyen íze, illata tapintása lehet és, hogy vajon képes lenne-e a patkányfogásra? Miközben pedig a furcsa ajánlólevelet olvassa és visszakérdez az ismeretlen szó hallatán, nagyon úgy tűnik számára, hogy még a férfi se tudja mit is jelent.*
-Tudsz olvasni egyáltalán? *Merül fel benne a kérdés, hiszen itt a városban sokan tudnak, de a peremvidékeken és a kikötőben bizony minden sarkon akad valaki, aki ennek a tudásnak nincsen a birtokában. Majd némi magyarázatot próbál számára nyújtani a kopasz pacák, de minden mondatában van valami szokatlan.*
- Nagy- tiszteletű- tengeri – medve?! *Ismétli maga elé az imént hallotta szavakat.*
-Az valami szellem? *Csap két kezével a pultra, mert száz százalékra veszi, hogy ő bizony ezt most eltrafálta.*
-Szóval túl erősen ütöttél… akkor ez a tasli lehet csak kikötőiül? Aztán fájlalta az állát. Mondjuk az bármi más is lehet… kikötői féreg, rühesség vagy patkányvész… az is gyakran jár együtt áll fájdalommal. *Forgatja a kezében a papírt és szakértően hümmög hozzá.*
-Aztyan biztos fogja érteni mi van rajta, ha ő nem majd a kapitány kisasszony felvilágosítja biztos. *Tudja le a dolgot.*
-De mint mondottam, sajnos most nincsen itt. Esetleg míg vársz, adhatok valamit? Felolvassam az étlapot? *Kérdi, felajánlva mindjárt a segítségét is. Közben Mikarr felé tekintget, de nagyon elfoglaltnak tűnik, így nem zargatja.*
-Esetleg akad neve is? Az sose árt, felírom egy cetlire. *Közli, nehogy aztán elfelejtődjön.*
*Miközben az étlapot kezdi bújni, a férfi elnézést kér, hiszen valószínűsíti, hogy csupán félreértés lehet a dolog hátterében.*
-Igen, én még olyat sose láttam, akkor ezért, mert azok az erdőben laknak! *Csapja az ökölbe szorított kezét a tenyerébe a felismerés megélésének pillanatában.*
-De maga már biztos látott akkor olyat igazam van? Hogy néznek azok ki? *Hajol közelebb kíváncsisággal telített tekintettel. Bár ezt a másik nem sejtheti, de már azon morfondírozik, vajon hogyan tudna egy olyat befogni magának és elcipelni hazáig. Esetleg milyen íze, illata tapintása lehet és, hogy vajon képes lenne-e a patkányfogásra? Miközben pedig a furcsa ajánlólevelet olvassa és visszakérdez az ismeretlen szó hallatán, nagyon úgy tűnik számára, hogy még a férfi se tudja mit is jelent.*
-Tudsz olvasni egyáltalán? *Merül fel benne a kérdés, hiszen itt a városban sokan tudnak, de a peremvidékeken és a kikötőben bizony minden sarkon akad valaki, aki ennek a tudásnak nincsen a birtokában. Majd némi magyarázatot próbál számára nyújtani a kopasz pacák, de minden mondatában van valami szokatlan.*
- Nagy- tiszteletű- tengeri – medve?! *Ismétli maga elé az imént hallotta szavakat.*
-Az valami szellem? *Csap két kezével a pultra, mert száz százalékra veszi, hogy ő bizony ezt most eltrafálta.*
-Szóval túl erősen ütöttél… akkor ez a tasli lehet csak kikötőiül? Aztán fájlalta az állát. Mondjuk az bármi más is lehet… kikötői féreg, rühesség vagy patkányvész… az is gyakran jár együtt áll fájdalommal. *Forgatja a kezében a papírt és szakértően hümmög hozzá.*
-Aztyan biztos fogja érteni mi van rajta, ha ő nem majd a kapitány kisasszony felvilágosítja biztos. *Tudja le a dolgot.*
-De mint mondottam, sajnos most nincsen itt. Esetleg míg vársz, adhatok valamit? Felolvassam az étlapot? *Kérdi, felajánlva mindjárt a segítségét is. Közben Mikarr felé tekintget, de nagyon elfoglaltnak tűnik, így nem zargatja.*
-Esetleg akad neve is? Az sose árt, felírom egy cetlire. *Közli, nehogy aztán elfelejtődjön.*
4335. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:05:15
Üzenet elküldve: 2020-05-03 17:05:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Mik visszaérkeztére a már korábban taglalt módon reagál, hozzátéve egy aggódó pillantást az apró grimasszal kapcsolatban. Bár sok verekedésben szerencsére nem volt része, át tudja érezni egy meggyötört test fájdalmainak kellemetlenségét. Márpedig, ha a fiú arca úgy néz ki, ahogy, egyéb porcikáin sem lehet fényesebb a helyzet. Kevés olyan bunyót látott, ami kizárólag a delikvensek kobakjára korlátozódott. Annál többet azonban nem tud tenni jelen helyzetükben a másik jóléte érdekében, minthogy megissza vele ezt a felest. Az alkohol köztudottan enyhíti a fájdalmakat.
Arra, hogy majd rákennek mindent, ha esetleg gond adódna, jóízűen kacag fel.*
- Rám pedig ki is tudna haragudni? *Állapítja meg mókázva, miközben viszonozza az előrehajlást. Pokrócát is elengedi, mi így szétnyílva némiképp lejjebb csúszik vállain. Mindkét könyökével az asztallapra támaszkodik, baljába markolva poharát, mit meg is lendít, hogy párjához koccanhasson a magasban.*
- Mindkettőnk mielőbbi gyógyulására! *Széles mosoly költözik az ő ajkaira is, miket a tüzes és lágy nedű, miként azt asztaltársa korábban jellemezte, nedvesít meg, ahogy az ital felét húzza le egyszerre. Persze megvárva vele Miket, nehogy udvariatlanság vádjával illethesse bárki.
Még el sem kezdődött igazán csevejük, kedélyén máris kézzelfogható változás állt be. Talán köszönhető ez az üres gyomorra bevitt szesz mennyiségének, mégis szívesebben tulajdonítja az érdemet magában társaságának.*
*Mik visszaérkeztére a már korábban taglalt módon reagál, hozzátéve egy aggódó pillantást az apró grimasszal kapcsolatban. Bár sok verekedésben szerencsére nem volt része, át tudja érezni egy meggyötört test fájdalmainak kellemetlenségét. Márpedig, ha a fiú arca úgy néz ki, ahogy, egyéb porcikáin sem lehet fényesebb a helyzet. Kevés olyan bunyót látott, ami kizárólag a delikvensek kobakjára korlátozódott. Annál többet azonban nem tud tenni jelen helyzetükben a másik jóléte érdekében, minthogy megissza vele ezt a felest. Az alkohol köztudottan enyhíti a fájdalmakat.
Arra, hogy majd rákennek mindent, ha esetleg gond adódna, jóízűen kacag fel.*
- Rám pedig ki is tudna haragudni? *Állapítja meg mókázva, miközben viszonozza az előrehajlást. Pokrócát is elengedi, mi így szétnyílva némiképp lejjebb csúszik vállain. Mindkét könyökével az asztallapra támaszkodik, baljába markolva poharát, mit meg is lendít, hogy párjához koccanhasson a magasban.*
- Mindkettőnk mielőbbi gyógyulására! *Széles mosoly költözik az ő ajkaira is, miket a tüzes és lágy nedű, miként azt asztaltársa korábban jellemezte, nedvesít meg, ahogy az ital felét húzza le egyszerre. Persze megvárva vele Miket, nehogy udvariatlanság vádjával illethesse bárki.
Még el sem kezdődött igazán csevejük, kedélyén máris kézzelfogható változás állt be. Talán köszönhető ez az üres gyomorra bevitt szesz mennyiségének, mégis szívesebben tulajdonítja az érdemet magában társaságának.*
4334. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:35:27
Üzenet elküldve: 2020-05-03 16:35:27
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kósza szerzet(es)//
*Az egymás mellett elbeszélés labdája máris elkezd ide-oda pattogni a két résztvevő között: a csaposlány nem érti, hogy a borotvált fejű köszöntése éppen csak annyi, ami: egy szokatlanabb formája az üdvözlésnek. De a félreértésből jut bőséggel a férfi oldalára is, amikor szép sorjában előkerülnek a dolgok a pult alól, kezdésnek rögtön az étlap, amit serényen elkezd bújni a lány, mind nagyobb tanácstalanságba taszítva saját magát azzal, hogy a kért dolgot csak nem leli azon az ív papíron.*
- Azt hiszem, hogy szerencsétlenül választottam meg a szavaim, bocsánatod kérem. - *Hogy ennek nyomatékot adjon, még meg is hajol hozzá.* - A városokban talán ritkábban hallani a szellemekről, de biztosíthatlak felőle, hogy nem ártó szándékkal emlegetem őket. Ott, ahonnan jövök ez a bevett üdvözlési szokás, nagytiszteletű.
*Megértően bólint, amikor Xavylarinak sikerül felcsípnie saját gondolatainak fonalát és eljut a felismerés végéig, hogy a fiatal férfi nem az étlap kínálatára kíváncsi, hanem azzal a szándékkal tért be a Kalmárba, hogy munkát kérjen. Az az "ajánlólevél", amit az imént a gnómnak adott pedig nem más, mint egyfajta bizonyítéka annak, hogy csupasz öklei bizony keményebbek, mint a koporsószög.*
- Lengő? Hm. - *Állát két ujja közé tartva csatlakozik ezúttal Xavylarihoz, mert idáig ő sem gondolkozott még el azon, hogy a papírra vetett szavak pontosan mit is jelentenek. Az igazságot nem kevéssé árnyalja az is, hogy e térség betűi némák számára, ezért hiába is akarná szándékkal is megfejteni őket, átmászhatatlan falba ütközött volna. Ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne találhatnának rá a megoldásra. Úgy érzi közelebb is került hozzá némi töprengés után. Feltartott mutatóujjal, egyfajta megvilágosulásként kapcsolja össze a fecnin álló sorokat azon eseményekkel, amik azok megszerzéséhez vezettek.*
- A nagytiszteletű tengeri medve a kikötőben azután nyomta ezt a kezembe, hogy egy legénye haragos ügyét kívánta velem rendezni. Sajnálatos módon, túl erősen ütöttem, ő pedig nem figyelt eléggé arra, hogy óvja magát. Az állát különösen fájlalta. - *Az elbeszéléssel talán semmi baj nem volna, hiszen az egymásnak ugró indulatok, különösen egy olyan helyen, mint a kikötő, mindennaposak. Nem is a tartalomtól magától lesz fura élmény ez, hanem attól az arctól, ami meséli. Mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne egy olyan szelíd mosollyal az arcán, ami a legkevésbé sem egyeztethető össze erőszakkal.*
*Az egymás mellett elbeszélés labdája máris elkezd ide-oda pattogni a két résztvevő között: a csaposlány nem érti, hogy a borotvált fejű köszöntése éppen csak annyi, ami: egy szokatlanabb formája az üdvözlésnek. De a félreértésből jut bőséggel a férfi oldalára is, amikor szép sorjában előkerülnek a dolgok a pult alól, kezdésnek rögtön az étlap, amit serényen elkezd bújni a lány, mind nagyobb tanácstalanságba taszítva saját magát azzal, hogy a kért dolgot csak nem leli azon az ív papíron.*
- Azt hiszem, hogy szerencsétlenül választottam meg a szavaim, bocsánatod kérem. - *Hogy ennek nyomatékot adjon, még meg is hajol hozzá.* - A városokban talán ritkábban hallani a szellemekről, de biztosíthatlak felőle, hogy nem ártó szándékkal emlegetem őket. Ott, ahonnan jövök ez a bevett üdvözlési szokás, nagytiszteletű.
*Megértően bólint, amikor Xavylarinak sikerül felcsípnie saját gondolatainak fonalát és eljut a felismerés végéig, hogy a fiatal férfi nem az étlap kínálatára kíváncsi, hanem azzal a szándékkal tért be a Kalmárba, hogy munkát kérjen. Az az "ajánlólevél", amit az imént a gnómnak adott pedig nem más, mint egyfajta bizonyítéka annak, hogy csupasz öklei bizony keményebbek, mint a koporsószög.*
- Lengő? Hm. - *Állát két ujja közé tartva csatlakozik ezúttal Xavylarihoz, mert idáig ő sem gondolkozott még el azon, hogy a papírra vetett szavak pontosan mit is jelentenek. Az igazságot nem kevéssé árnyalja az is, hogy e térség betűi némák számára, ezért hiába is akarná szándékkal is megfejteni őket, átmászhatatlan falba ütközött volna. Ám ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy ne találhatnának rá a megoldásra. Úgy érzi közelebb is került hozzá némi töprengés után. Feltartott mutatóujjal, egyfajta megvilágosulásként kapcsolja össze a fecnin álló sorokat azon eseményekkel, amik azok megszerzéséhez vezettek.*
- A nagytiszteletű tengeri medve a kikötőben azután nyomta ezt a kezembe, hogy egy legénye haragos ügyét kívánta velem rendezni. Sajnálatos módon, túl erősen ütöttem, ő pedig nem figyelt eléggé arra, hogy óvja magát. Az állát különösen fájlalta. - *Az elbeszéléssel talán semmi baj nem volna, hiszen az egymásnak ugró indulatok, különösen egy olyan helyen, mint a kikötő, mindennaposak. Nem is a tartalomtól magától lesz fura élmény ez, hanem attól az arctól, ami meséli. Mintha a világ legtermészetesebb dolgáról beszélne egy olyan szelíd mosollyal az arcán, ami a legkevésbé sem egyeztethető össze erőszakkal.*
4333. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 13:18:15
Üzenet elküldve: 2020-05-03 13:18:15
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kósza szerzet(es)//
*Nem akar egyetlen vendéget sem figyelmen kívül hagyni vagy tovább várakoztatni a kelleténél, ugyanis annál többet kellene mímelt elfoglaltságokkal törődnie. Az meg sokkal nagyobb energia befektetést igényel, hogy kiötölje mivel is üsse el a semmittevés perceit, hogy azok nem látszanak annak, mint ha valóban akad dolog. Mikor a férfi, némi bárgyú, szótlanul eltöltött pillanat után köszönti, a meglepettségtől csak egy „Heh?!” szalad ki a száján. ~Milyen szellemek? Csak nem vannak sajátjai? Vaagy bolond. Biztosra veszem. ~ Nem igazán szokott hozzá a szellemi világ és a hit kérdéseihez, ezek mindig is két vagy három kőhajításnyira is álltak az őt követő négy vagy öt saroktól. Viszont a nagytiszteletű igenis megfogja, végre valaki meglátta benne a nagyságot, ami látható büszkeséggel árasztja el a tekintetét.*
-Ez nagyon kedves tőled, de ez itt egy tisztességes… *Itt nyel egy nagyot, mert sosem gondolta, hogy ez a szó elhagyja valaha is a száját.* -… fogadó, ha szellemet látok lecsapom. Nem kell, hogy itt ijesztgessék a vendégeket. *Neki egyből azok a szellemek ugranak be, akikkel a kölköket mindig ijesztgetik. Közben nézi, ahogy előbányássza a papírost és elé helyezi, majd bizonytalanul olvasni kezdi magában. Az, hogy foltos, az nem zavarja meg.*
-Öh… izé, szerintem mi itt se jobb se bal lengőt nem árusítunk, de mindjárt megnézem. *Bukik a pult alá, mert a kínálattal még nincs egészen tisztában, miközben pedig éppen szemezget az italok között, akkor éri a következő információ.*
-Munkát? Az sincs…az étlapon… *Motyogja teljesen komolyan maga elé. Ekkor mászik vissza a ládáira, a vendéghez szólva.*
-Az illetékes éppen házon kívül van, várnia kell. *Tájékoztatja.*
-Mondja csak, az a lengős izé, szóval legalább jó íze van? *Kíváncsi, mi fán teremhet az, amiben a kopasz férfi annyira jó.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.03 14:02:17
*Nem akar egyetlen vendéget sem figyelmen kívül hagyni vagy tovább várakoztatni a kelleténél, ugyanis annál többet kellene mímelt elfoglaltságokkal törődnie. Az meg sokkal nagyobb energia befektetést igényel, hogy kiötölje mivel is üsse el a semmittevés perceit, hogy azok nem látszanak annak, mint ha valóban akad dolog. Mikor a férfi, némi bárgyú, szótlanul eltöltött pillanat után köszönti, a meglepettségtől csak egy „Heh?!” szalad ki a száján. ~Milyen szellemek? Csak nem vannak sajátjai? Vaagy bolond. Biztosra veszem. ~ Nem igazán szokott hozzá a szellemi világ és a hit kérdéseihez, ezek mindig is két vagy három kőhajításnyira is álltak az őt követő négy vagy öt saroktól. Viszont a nagytiszteletű igenis megfogja, végre valaki meglátta benne a nagyságot, ami látható büszkeséggel árasztja el a tekintetét.*
-Ez nagyon kedves tőled, de ez itt egy tisztességes… *Itt nyel egy nagyot, mert sosem gondolta, hogy ez a szó elhagyja valaha is a száját.* -… fogadó, ha szellemet látok lecsapom. Nem kell, hogy itt ijesztgessék a vendégeket. *Neki egyből azok a szellemek ugranak be, akikkel a kölköket mindig ijesztgetik. Közben nézi, ahogy előbányássza a papírost és elé helyezi, majd bizonytalanul olvasni kezdi magában. Az, hogy foltos, az nem zavarja meg.*
-Öh… izé, szerintem mi itt se jobb se bal lengőt nem árusítunk, de mindjárt megnézem. *Bukik a pult alá, mert a kínálattal még nincs egészen tisztában, miközben pedig éppen szemezget az italok között, akkor éri a következő információ.*
-Munkát? Az sincs…az étlapon… *Motyogja teljesen komolyan maga elé. Ekkor mászik vissza a ládáira, a vendéghez szólva.*
-Az illetékes éppen házon kívül van, várnia kell. *Tájékoztatja.*
-Mondja csak, az a lengős izé, szóval legalább jó íze van? *Kíváncsi, mi fán teremhet az, amiben a kopasz férfi annyira jó.*
A hozzászólás írója (Balkócza Xavylari) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.05.03 14:02:17
4332. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 10:31:24
Üzenet elküldve: 2020-05-03 10:31:24
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kósza szerzet(es)//
*Nem váratják soká, noha az sem szolgált volna elégedetlenségére, ha csak órák múltán veszik tudomásul jelenlétét. Annak idején, a meditációs gyakorlatok során sohasem gondolta volna, hogy az ott tanultak bárhol másutt is megmutatják hasznukat, pedig ha az ember rászán annyi időt, hogy végiggondolja miről is szól valójában, hamar a válasz kapujában találhatja magát.
Szórakozottan, s némileg mintha zavartságában is tenné, megrázza a fejét, hiszen az őt megszólító hanghoz hamarosan egy alacsonyabb szerzet alakja is társul, ahogy apránként felbukkannak a fába kapaszkodó kezek, a sűrűn tekergőző fürtök és a valószerűtlenül nagynak ható szemek. Kíváncsiságot lát bennük: ugyanazt a fajtát, ami másokéban is megjelenik, amikor először találkoznak vele. Azt is kitanulta már, hogy az ennek kapcsán születő kérdések általában a "miért visel ilyen ruhákat" és a "miért van ilyen bárgyú arckifejezése" tengelyen mozognak. Ő nem bánja az ilyen irányú érdeklődést, sőt, ami azt illeti az ellenkezőjük iránt sincs mit felhánytorgatnia, ám megint emlékeztetnie kell magát, hogy már csak egy lépésre jár a teoretika göröngyös lejtőjétől.
Ugyanazzal a változatlan kifejezéssel az arcán fordul Xavylarihoz, hálásan azért, hogy máris hozzásietett. Mielőtt köszönne, rövid töprengés okozta tanakodás költözik arcára, mintha azt latolgatná, hogyan fogjon hozzá. Egy másodperccel később már a gnóm is érteni fogja, hogy miért.*
- Szellemek áldjanak, nagytiszteletű csaposlány. - *Ha van olyan verseny városi fogadók között, hogy hol hangzik el a legkülönlegesebb-bugyutább köszöntés, akkor a kopasz ifjú valószínűleg jó eséllyel indulhatna ezzel egy dobogós helyezésért.
Alkarvédője alól egy gyűrött papirost is előkerít közben, amit a körülményekhez képest kiegyenget, mielőtt odaadná Xavylarinak. A sebtében vetett betűk mellett bor (és/vagy vér?) foltjai is tarkítják a szövegezést. Rajta, a következő áll: "bitang a jobb lengője a Kalmárt ajánlottam neki".
Egy kissé zavaros lehet az összbenyomás első ránézésre, de esetleges félreértések elkerülését tisztázandó, az ifjú még hozzátesz annyit, hogy:*
- Munkát keresek, nagytiszteletű.
*Nem váratják soká, noha az sem szolgált volna elégedetlenségére, ha csak órák múltán veszik tudomásul jelenlétét. Annak idején, a meditációs gyakorlatok során sohasem gondolta volna, hogy az ott tanultak bárhol másutt is megmutatják hasznukat, pedig ha az ember rászán annyi időt, hogy végiggondolja miről is szól valójában, hamar a válasz kapujában találhatja magát.
Szórakozottan, s némileg mintha zavartságában is tenné, megrázza a fejét, hiszen az őt megszólító hanghoz hamarosan egy alacsonyabb szerzet alakja is társul, ahogy apránként felbukkannak a fába kapaszkodó kezek, a sűrűn tekergőző fürtök és a valószerűtlenül nagynak ható szemek. Kíváncsiságot lát bennük: ugyanazt a fajtát, ami másokéban is megjelenik, amikor először találkoznak vele. Azt is kitanulta már, hogy az ennek kapcsán születő kérdések általában a "miért visel ilyen ruhákat" és a "miért van ilyen bárgyú arckifejezése" tengelyen mozognak. Ő nem bánja az ilyen irányú érdeklődést, sőt, ami azt illeti az ellenkezőjük iránt sincs mit felhánytorgatnia, ám megint emlékeztetnie kell magát, hogy már csak egy lépésre jár a teoretika göröngyös lejtőjétől.
Ugyanazzal a változatlan kifejezéssel az arcán fordul Xavylarihoz, hálásan azért, hogy máris hozzásietett. Mielőtt köszönne, rövid töprengés okozta tanakodás költözik arcára, mintha azt latolgatná, hogyan fogjon hozzá. Egy másodperccel később már a gnóm is érteni fogja, hogy miért.*
- Szellemek áldjanak, nagytiszteletű csaposlány. - *Ha van olyan verseny városi fogadók között, hogy hol hangzik el a legkülönlegesebb-bugyutább köszöntés, akkor a kopasz ifjú valószínűleg jó eséllyel indulhatna ezzel egy dobogós helyezésért.
Alkarvédője alól egy gyűrött papirost is előkerít közben, amit a körülményekhez képest kiegyenget, mielőtt odaadná Xavylarinak. A sebtében vetett betűk mellett bor (és/vagy vér?) foltjai is tarkítják a szövegezést. Rajta, a következő áll: "bitang a jobb lengője a Kalmárt ajánlottam neki".
Egy kissé zavaros lehet az összbenyomás első ránézésre, de esetleges félreértések elkerülését tisztázandó, az ifjú még hozzátesz annyit, hogy:*
- Munkát keresek, nagytiszteletű.
4331. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 08:41:50
Üzenet elküldve: 2020-05-03 08:41:50
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 654
OOC üzenetek: 24
Játékstílus: Megfontolt
//Kósza szerzet(es)//
*Nem tud sokat tanakodni hát, hogy hova tegye a nagyobb összegű befizetést, így csak behelyezi a kasszába a többi arany mellé. Nyílik az ajtó és egy fura szerzet lép be rajta és indul meg a pult felé, ahol éppen tartózkodik. ~Csak a felén van ruha, szerencsétlen, biztos banditák szaggatták le róla! ~ Állapítja meg, bár a szemgolyónyi méretű gyöngyök is megragadják a tekintetét, mégis hamarabb jut el a tudatáig, hogy a férfi teljesen kopasz. ~Szerencsétlen, nem elég, hogy kirabolják, még haj se nő a fején. ~ Tapogatja meg göndör fürtjeit, hiszen neki akad bőven, talán még a férfinek is tudna adni és nem csak kölcsönbe. ~Remélem ez nem valami furcsa betegség miatt történt. ~ Ahogy lepakol a pulthoz, máris felmászik a fadobozkáira, hogy jobban kilátszódjon mögüle és megszólítja.*
-Üdvözlöm! Miben segíthetek? *Bár sérülés nem látszik rajta, de a feltételezett banditatámadás esetleg másutt is hagyhatott nyomot rajta és talán még ellátásra is szorul az idegen.*
*Nem tud sokat tanakodni hát, hogy hova tegye a nagyobb összegű befizetést, így csak behelyezi a kasszába a többi arany mellé. Nyílik az ajtó és egy fura szerzet lép be rajta és indul meg a pult felé, ahol éppen tartózkodik. ~Csak a felén van ruha, szerencsétlen, biztos banditák szaggatták le róla! ~ Állapítja meg, bár a szemgolyónyi méretű gyöngyök is megragadják a tekintetét, mégis hamarabb jut el a tudatáig, hogy a férfi teljesen kopasz. ~Szerencsétlen, nem elég, hogy kirabolják, még haj se nő a fején. ~ Tapogatja meg göndör fürtjeit, hiszen neki akad bőven, talán még a férfinek is tudna adni és nem csak kölcsönbe. ~Remélem ez nem valami furcsa betegség miatt történt. ~ Ahogy lepakol a pulthoz, máris felmászik a fadobozkáira, hogy jobban kilátszódjon mögüle és megszólítja.*
-Üdvözlöm! Miben segíthetek? *Bár sérülés nem látszik rajta, de a feltételezett banditatámadás esetleg másutt is hagyhatott nyomot rajta és talán még ellátásra is szorul az idegen.*
4330. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-03 00:38:10
Üzenet elküldve: 2020-05-03 00:38:10
ÚJ
![>Mikarr Mar Mair [KKK] avatarja! Úgy tűnik a kép nem megjeleníthető.](http://www.lanawin.hu/forum_ic/avatarkepek/11540_1562010193_ember_ferfi.jpg)
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*A rövid ismeretség is lehet alapja szimpátiának és talán ez Win és Mik között is így van. Bár a lány most eléggé más, mint első találkozásuk idején, a szimpátia mit sem változott. Talán ez is állhat most Mik döntése mögött, hogy mégis enged a korábbi meghívásnak és csatlakozna majd a lányhoz.*
- Örülök. *Mondja őszinte mosollyal a megerősítésre, hogy Win, elmondása szerint, sokkal jobban van.
A felajánlása, hogy visszatérne a lány asztalához, meglepi őt, amire Mik szélesen elmosolyodik. Nem gondolta, hogy ennyire meglepi majd.
Rövid szöszmötölés a pultnál, egy biztató mosoly Xavynak.*
- Mindjárt jövök. *Mondja halkan a gnóm lánynak, majd tölt egy rumot magának is és visszaindul Win asztalához.*
- Itt vagyok. *Zöttyen le egy sóhajjal a szemközti székre. Legyen bármennyire is közvetlen, nem szeretne túlmenni egy határon. Leülés közben megérzi a bordáját, de egy kis grimasszal elintézi és elmosolyodik. Volt már rosszabb.*
- Nem hiszem. Mármint, ha látom, hogy baj van, akkor visszasietek és rád fogom az egészet. *Nevet halkan, bizalmasan előre hajolva kicsit, majd felemeli a poharát a lány felé.*
- Mire igyunk? *kérdi előzékenyen, összevert képén széles mosollyal.
A belépő, furcsa fickót megnézi magának, majd a pult felé tekint, keresve Xavyt, de aztán figyelme visszatér Winre.*
*A rövid ismeretség is lehet alapja szimpátiának és talán ez Win és Mik között is így van. Bár a lány most eléggé más, mint első találkozásuk idején, a szimpátia mit sem változott. Talán ez is állhat most Mik döntése mögött, hogy mégis enged a korábbi meghívásnak és csatlakozna majd a lányhoz.*
- Örülök. *Mondja őszinte mosollyal a megerősítésre, hogy Win, elmondása szerint, sokkal jobban van.
A felajánlása, hogy visszatérne a lány asztalához, meglepi őt, amire Mik szélesen elmosolyodik. Nem gondolta, hogy ennyire meglepi majd.
Rövid szöszmötölés a pultnál, egy biztató mosoly Xavynak.*
- Mindjárt jövök. *Mondja halkan a gnóm lánynak, majd tölt egy rumot magának is és visszaindul Win asztalához.*
- Itt vagyok. *Zöttyen le egy sóhajjal a szemközti székre. Legyen bármennyire is közvetlen, nem szeretne túlmenni egy határon. Leülés közben megérzi a bordáját, de egy kis grimasszal elintézi és elmosolyodik. Volt már rosszabb.*
- Nem hiszem. Mármint, ha látom, hogy baj van, akkor visszasietek és rád fogom az egészet. *Nevet halkan, bizalmasan előre hajolva kicsit, majd felemeli a poharát a lány felé.*
- Mire igyunk? *kérdi előzékenyen, összevert képén széles mosollyal.
A belépő, furcsa fickót megnézi magának, majd a pult felé tekint, keresve Xavyt, de aztán figyelme visszatér Winre.*
4329. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-02 23:31:32
Üzenet elküldve: 2020-05-02 23:31:32
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 6
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Kósza szerzet(es)//
*Percek is eltelnek aközött, hogy megérkezik a Kalmár elé és ténylegesen be is lép a fogadó falai közé. Megtorpanását egy egészen prózai ok idézi: az épület előtt kikötött lovak egynémelyét barátságos és szelíd mosollyal köszönti, még talán szót is vált velük arról, mintha legalábbis arról készülné faggatni őket, hogy mire számíthat odabent. Természetesen busa fejek rázásánál vagy egy-egy értetlen prüszkölésen kívül a legtöbb amit kaphat, az egy mozdulat, amivel a közeledőbb fajták fejüket a fiatal férfi kopasz homlokához koccintják. Attól azért óvakodik, hogy magára haragítsa fogadóban időző gazdáikat - kellemetlen ízelítőt kapott már erről korábban a kikötőt járva.
Meghajolva távolodik el a jószágoktól és fordítja immár figyelmét érkezése valós célpontjára. Ha akadnak is olyan tekintetek, amelyek azonnal rászegeződnek, amihez már egészen hozzászokott azóta, hogy elhagyta az Ezerszer Szabad kolostorát, nem viszonozza azokat. Ez megint csak egy közelmúltbéli rossz tapasztalaton alapszik, ami szerencsétlen és nagyon gyors módon csúszott ki az irányítása alól. Az egész, mint utóbb kiderült, abból a sajnálatos félreértésből alakult ki, hogy a férfi, aki valamilyen érthetetlen nyelven, Shun arcától alig három-négy hüvelyknyire szeretett volna valamit nagyon egyértelműen a fiú tudtára adni, amit ő, jobb híján egy mosollyal kísért bólintással nyugtázott. A dolgok ezután váltak gyorsan nagyon rosszá, s ő csakhamar az ivó mögötti utcában találta magát, megannyi ideges-izgatott üvöltöző férfi gyűrűjében, szemben állva vele azzal, akinek igenléssel felelt meg korábban. Az egész nem tartott két ütésváltásnál tovább, s miután a férfi már nem volt képes szavakat formálni a kiugrasztott állkapoccsal, egy másik (akit Shun a legyőzött jó barátjaként azonosított) mondta el, hogy bólintásával egy ökölharcra felelt meg igennel.
Emiatt óvakodik hát attól, hogy túl hosszan bárkit is megbámuljon. A figyelmet egyébiránt ezen túlmenően sem sikerül jobban kerülnie, annál is inkább, mert ahelyett, hogy egyenest helyet foglalna egy asztalnál, a pulthoz lép, amelynek lábához ereszti a hátán hordott utazózsákot, maga mellé támasztva azt a botot is, amit eddig jobbjában fogott.
Értelmezhetetlen, már-már gyermekien bárgyú mosollyal keresi azt, akikről már egyetemlegesen megtanulta, hogy az efféle helyek biztos pontjai: a csaposok.*
*Percek is eltelnek aközött, hogy megérkezik a Kalmár elé és ténylegesen be is lép a fogadó falai közé. Megtorpanását egy egészen prózai ok idézi: az épület előtt kikötött lovak egynémelyét barátságos és szelíd mosollyal köszönti, még talán szót is vált velük arról, mintha legalábbis arról készülné faggatni őket, hogy mire számíthat odabent. Természetesen busa fejek rázásánál vagy egy-egy értetlen prüszkölésen kívül a legtöbb amit kaphat, az egy mozdulat, amivel a közeledőbb fajták fejüket a fiatal férfi kopasz homlokához koccintják. Attól azért óvakodik, hogy magára haragítsa fogadóban időző gazdáikat - kellemetlen ízelítőt kapott már erről korábban a kikötőt járva.
Meghajolva távolodik el a jószágoktól és fordítja immár figyelmét érkezése valós célpontjára. Ha akadnak is olyan tekintetek, amelyek azonnal rászegeződnek, amihez már egészen hozzászokott azóta, hogy elhagyta az Ezerszer Szabad kolostorát, nem viszonozza azokat. Ez megint csak egy közelmúltbéli rossz tapasztalaton alapszik, ami szerencsétlen és nagyon gyors módon csúszott ki az irányítása alól. Az egész, mint utóbb kiderült, abból a sajnálatos félreértésből alakult ki, hogy a férfi, aki valamilyen érthetetlen nyelven, Shun arcától alig három-négy hüvelyknyire szeretett volna valamit nagyon egyértelműen a fiú tudtára adni, amit ő, jobb híján egy mosollyal kísért bólintással nyugtázott. A dolgok ezután váltak gyorsan nagyon rosszá, s ő csakhamar az ivó mögötti utcában találta magát, megannyi ideges-izgatott üvöltöző férfi gyűrűjében, szemben állva vele azzal, akinek igenléssel felelt meg korábban. Az egész nem tartott két ütésváltásnál tovább, s miután a férfi már nem volt képes szavakat formálni a kiugrasztott állkapoccsal, egy másik (akit Shun a legyőzött jó barátjaként azonosított) mondta el, hogy bólintásával egy ökölharcra felelt meg igennel.
Emiatt óvakodik hát attól, hogy túl hosszan bárkit is megbámuljon. A figyelmet egyébiránt ezen túlmenően sem sikerül jobban kerülnie, annál is inkább, mert ahelyett, hogy egyenest helyet foglalna egy asztalnál, a pulthoz lép, amelynek lábához ereszti a hátán hordott utazózsákot, maga mellé támasztva azt a botot is, amit eddig jobbjában fogott.
Értelmezhetetlen, már-már gyermekien bárgyú mosollyal keresi azt, akikről már egyetemlegesen megtanulta, hogy az efféle helyek biztos pontjai: a csaposok.*
4328. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:24:48
Üzenet elküldve: 2020-05-02 19:24:48
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 184
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az Alkimista//
//Dyinomit//
*Mintha látta is volna a gnómot Aztyan komájával diskurálni még ezelőtt valamikor.*
- Italokat??
*Felmorran a sermester mert hát ne folyjék itt semmi csak a ser.*
- Jaaa jóó. Az alkímia az más.
*Megnyugszik a sermester. Ez csak egy lötybölő úrfiság. Nem fog bajt hozni a szakállára.*
- Igen bezony. A második nagy serfőzés itten a Kalmárban. Már nem itten mert a pincében főtt. Most ott sorakoznak a drágaságok amíg kiforrják az ízüket.
*Erről már örömest beszél a sernevelő. Hazai téma.*
- Látnod kellett volna, hogy gyöngyözött az aranyló nedű a végén. Megszakadt a szívem, hogy hordóba zártam őket. Olyan mintha a gyermekeim lennének. Minden egyes csöpp.
*Meg is fájdul a szíve, hogy el kellett váljon a hordóktól. Így olyan mintha árválkodnának szegények a sötétben.*
- Aztán mifélét kutyulsz te fiam? Mérget vagy mi a szeszt?
*Nem biztos, hogy árthat ha van egy kutyuló a komák körébe. Sose lehet tudni mikor kellhet egy életmentő lötyi.*
//Dyinomit//
*Mintha látta is volna a gnómot Aztyan komájával diskurálni még ezelőtt valamikor.*
- Italokat??
*Felmorran a sermester mert hát ne folyjék itt semmi csak a ser.*
- Jaaa jóó. Az alkímia az más.
*Megnyugszik a sermester. Ez csak egy lötybölő úrfiság. Nem fog bajt hozni a szakállára.*
- Igen bezony. A második nagy serfőzés itten a Kalmárban. Már nem itten mert a pincében főtt. Most ott sorakoznak a drágaságok amíg kiforrják az ízüket.
*Erről már örömest beszél a sernevelő. Hazai téma.*
- Látnod kellett volna, hogy gyöngyözött az aranyló nedű a végén. Megszakadt a szívem, hogy hordóba zártam őket. Olyan mintha a gyermekeim lennének. Minden egyes csöpp.
*Meg is fájdul a szíve, hogy el kellett váljon a hordóktól. Így olyan mintha árválkodnának szegények a sötétben.*
- Aztán mifélét kutyulsz te fiam? Mérget vagy mi a szeszt?
*Nem biztos, hogy árthat ha van egy kutyuló a komák körébe. Sose lehet tudni mikor kellhet egy életmentő lötyi.*
4327. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-04-30 12:26:09
Üzenet elküldve: 2020-04-30 12:26:09
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Ismeretségük valóban tömör és velős, Win talán el sem tudja képzelni, milyen lehet a fiú monoklik és egyéb sebhelyek nélkül. Pedig tett már rá kísérleteket. Ám annyi biztos, hogy korábbi, magabiztos, már-már provokáló kisugárzásával szöges ellentétben áll jelenlegi állapota, még talán parfümjének jellegzetes illata is más aromákat rejt ezúttal. Ennek kiszúrásához pedig bőven elég lehet az a kevés idő, mit egymás társaságában töltöttek.
Ahogy az események folyása mutatja, valóban elégnek bizonyult, legalábbis Mik verbális és nem verbális reakciói erre engedik következtetni a lelkében megviselt lányt. Aki immár pokrócostul várja kíváncsian kiengesztelést remélő szavainak hatását.*
- Sokkal. *Igazán őszintén cseng megerősítése, mit egy hálás mosollyal támaszt alá, ahogy a melengető anyagot szorosabbra fűzi maga körül. Mik tekintetét követi a pult felé, ahol meg is akadnak kékjei, felkészülve rá, hogy kisvártatva újra csak ő és itala maradjanak kettesben. Ám a pultos fiú ismét meglepi következő felajánlásával, az este folyamán már sokadjára. Szemöldökei felszaladnak homloka közepére az örömittas csodálkozás hatására.*
- Persze, az remek lenne. *Ismeri be legalább annyira önmagának, mint Miknek. Nem nagyon szokott lelkizni, ám ebben a kedélyben ki tudja, még jól is elsülhet a dolog.
Míg várja a másik visszatértét, lötyögtet néhányat csak úgy, minden szándék nélkül szinte teli poharán, majd automatikus mozdulatoktól vezérelve kortyol aprót a melengető nedűbe. Kellemesen mosolyodik, ahogy az ezidáig elfogyasztott rum, na meg a kapott pokróc hevíteni kezdi elhűlt bensőjét.
Mik nem várat sokat magára, még talán pislogni sem volt ideje, olyan hamar visszatért asztalához. Ha magától nem ül le, egy arra utaló kézmozdulattal kínálja hellyel, azt nem kívánva meghatározni, melyik széket vegye birtokába a másik, annak belátására hagyva a választást.*
- Azért remélem nem keveredsz bajba miattam. *Jegyzi még meg, szinte cinkosan suttogva immár asztaltársának, reflektálva a korábbi, zavartnak ható hanglejtésére.*
*Ismeretségük valóban tömör és velős, Win talán el sem tudja képzelni, milyen lehet a fiú monoklik és egyéb sebhelyek nélkül. Pedig tett már rá kísérleteket. Ám annyi biztos, hogy korábbi, magabiztos, már-már provokáló kisugárzásával szöges ellentétben áll jelenlegi állapota, még talán parfümjének jellegzetes illata is más aromákat rejt ezúttal. Ennek kiszúrásához pedig bőven elég lehet az a kevés idő, mit egymás társaságában töltöttek.
Ahogy az események folyása mutatja, valóban elégnek bizonyult, legalábbis Mik verbális és nem verbális reakciói erre engedik következtetni a lelkében megviselt lányt. Aki immár pokrócostul várja kíváncsian kiengesztelést remélő szavainak hatását.*
- Sokkal. *Igazán őszintén cseng megerősítése, mit egy hálás mosollyal támaszt alá, ahogy a melengető anyagot szorosabbra fűzi maga körül. Mik tekintetét követi a pult felé, ahol meg is akadnak kékjei, felkészülve rá, hogy kisvártatva újra csak ő és itala maradjanak kettesben. Ám a pultos fiú ismét meglepi következő felajánlásával, az este folyamán már sokadjára. Szemöldökei felszaladnak homloka közepére az örömittas csodálkozás hatására.*
- Persze, az remek lenne. *Ismeri be legalább annyira önmagának, mint Miknek. Nem nagyon szokott lelkizni, ám ebben a kedélyben ki tudja, még jól is elsülhet a dolog.
Míg várja a másik visszatértét, lötyögtet néhányat csak úgy, minden szándék nélkül szinte teli poharán, majd automatikus mozdulatoktól vezérelve kortyol aprót a melengető nedűbe. Kellemesen mosolyodik, ahogy az ezidáig elfogyasztott rum, na meg a kapott pokróc hevíteni kezdi elhűlt bensőjét.
Mik nem várat sokat magára, még talán pislogni sem volt ideje, olyan hamar visszatért asztalához. Ha magától nem ül le, egy arra utaló kézmozdulattal kínálja hellyel, azt nem kívánva meghatározni, melyik széket vegye birtokába a másik, annak belátására hagyva a választást.*
- Azért remélem nem keveredsz bajba miattam. *Jegyzi még meg, szinte cinkosan suttogva immár asztaltársának, reflektálva a korábbi, zavartnak ható hanglejtésére.*
4326. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-04-30 10:38:23
Üzenet elküldve: 2020-04-30 10:38:23
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Nem ilyen komornak ismerte meg Wint korábban, már ha ismeretségnek lehet nevezni, hogy egyszer kiszolgálta és ittak egy pertut. Most mintha valami nyomná a lelkét és mint jó pultos és kiszolgáló, neki illik megkérdezni, hogy tehet-e valamit. Van, akinek az elég, hogy amíg a pultnál leissza magát, csak hallgatja és olykor bólint egyet az elhangzottakra. De Win nem ilyen vendégnek tűnik.
Amikor a pokróc a lány vállára-hátára kerül, nem kerüli el Mik figyelmét az érintés a kezén. Haloványan elmosolyodik, ritka, hogy hozzáér egy-egy vendég, de most különösen jól esik neki a mozdulat.
Kölcsönösen bocsánatot kérnek egymástól, ki ezért, ki azért, de végül fény derül a komor hangulat okára.*
- Remélem, most már azért jobban érzed magad. *Mondja kedvesen, halkan és a pult felé tekint.
Win elengedi, de a fogadóban most kevesen vannak és későre is jár, így Mik megkockáztat még egy mondatot.*
- Ha gondolod, nemsokára visszajövök és hozok még egy italt, magamnak is és ha van kedved, akkor meghallgatlak. *A hangja kissé zavart, mert nem szokott ilyet csinálni, de se Aztyan, se a báró nincsenek a Kalmárban, így talán Xavy sem fog megharagudni, ha kicsit magára hagyja.
A választól függően indul el és tér vissza esetlegesen, ha Win úgy látja jónak.*
*Nem ilyen komornak ismerte meg Wint korábban, már ha ismeretségnek lehet nevezni, hogy egyszer kiszolgálta és ittak egy pertut. Most mintha valami nyomná a lelkét és mint jó pultos és kiszolgáló, neki illik megkérdezni, hogy tehet-e valamit. Van, akinek az elég, hogy amíg a pultnál leissza magát, csak hallgatja és olykor bólint egyet az elhangzottakra. De Win nem ilyen vendégnek tűnik.
Amikor a pokróc a lány vállára-hátára kerül, nem kerüli el Mik figyelmét az érintés a kezén. Haloványan elmosolyodik, ritka, hogy hozzáér egy-egy vendég, de most különösen jól esik neki a mozdulat.
Kölcsönösen bocsánatot kérnek egymástól, ki ezért, ki azért, de végül fény derül a komor hangulat okára.*
- Remélem, most már azért jobban érzed magad. *Mondja kedvesen, halkan és a pult felé tekint.
Win elengedi, de a fogadóban most kevesen vannak és későre is jár, így Mik megkockáztat még egy mondatot.*
- Ha gondolod, nemsokára visszajövök és hozok még egy italt, magamnak is és ha van kedved, akkor meghallgatlak. *A hangja kissé zavart, mert nem szokott ilyet csinálni, de se Aztyan, se a báró nincsenek a Kalmárban, így talán Xavy sem fog megharagudni, ha kicsit magára hagyja.
A választól függően indul el és tér vissza esetlegesen, ha Win úgy látja jónak.*
4325. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:17:17
Üzenet elküldve: 2020-04-29 14:17:17
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 206
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Megfontolt
//Az Alkimista//
//Elgretor//
*Az idős törpe kurtán válaszol a kérdésére, de legalább válaszol. Lehet, hogy csak nincs jó napja, vagy elfáradt. Ettől függetlenül Dedhor megpróbál beszélgetésbe elegyedni vele.*
- Köszönöm uram, én is jól vagyok. Éppen Aztyan urat várom, hogy az elkészült italait visszaadhassam neki. Tudja, alkimista vagyok. *Mielőtt még félreértené a másik, hozzáteszi, hogy alkimista és nem alkoholos italok miatt várja az üzletkötőt. Tudja, hogy Elgretor az itteni sörfőző, ezért esze ágában se lenne valami alkoholkészítő konkurencia lenni a számára. Nem sokkal ezelőtt akaratlanul is hallotta, hogy a sörfőző mester nagy munkában volt. Ezt kihasználva folytatja a beszélgetést, reménykedve, hogy a szakmájáról szeret beszélni Elgretor.*
- Az előbb hallottam, hogy nagy munkában volt. Hogy a főzés? *Nem sokat ért a sörkészítéshez, de a téma maga érdekli. Azt tudja, hogy főzni kell, de hogy mit és hogyan főznek rajta, arról fogalma sincs. Valamennyire össze tudja kapcsolni az alkímiával, hiszen ott is vannak alapanyagok, amiket megfelelő mértékben kell egymáshoz adni, hogy valami újat alkosson. Valami ilyesminek képzeli el a sörfőzést is. Amíg Aztyan nem ér vissza addig jó társasága lehet a sörkészítő mester, már ha szóba tud elegyedni vele.*
//Elgretor//
*Az idős törpe kurtán válaszol a kérdésére, de legalább válaszol. Lehet, hogy csak nincs jó napja, vagy elfáradt. Ettől függetlenül Dedhor megpróbál beszélgetésbe elegyedni vele.*
- Köszönöm uram, én is jól vagyok. Éppen Aztyan urat várom, hogy az elkészült italait visszaadhassam neki. Tudja, alkimista vagyok. *Mielőtt még félreértené a másik, hozzáteszi, hogy alkimista és nem alkoholos italok miatt várja az üzletkötőt. Tudja, hogy Elgretor az itteni sörfőző, ezért esze ágában se lenne valami alkoholkészítő konkurencia lenni a számára. Nem sokkal ezelőtt akaratlanul is hallotta, hogy a sörfőző mester nagy munkában volt. Ezt kihasználva folytatja a beszélgetést, reménykedve, hogy a szakmájáról szeret beszélni Elgretor.*
- Az előbb hallottam, hogy nagy munkában volt. Hogy a főzés? *Nem sokat ért a sörkészítéshez, de a téma maga érdekli. Azt tudja, hogy főzni kell, de hogy mit és hogyan főznek rajta, arról fogalma sincs. Valamennyire össze tudja kapcsolni az alkímiával, hiszen ott is vannak alapanyagok, amiket megfelelő mértékben kell egymáshoz adni, hogy valami újat alkosson. Valami ilyesminek képzeli el a sörfőzést is. Amíg Aztyan nem ér vissza addig jó társasága lehet a sörkészítő mester, már ha szóba tud elegyedni vele.*
4324. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:41:23
Üzenet elküldve: 2020-04-29 11:41:23
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 256
OOC üzenetek: 3
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
*Tudta, hogy nem lesz egyszerű ez a visszalátogatás, valahol mélyen magában még remélte is, hogy érzelmei meglepik útja során. Arra azonban nem számított, mennyire kellemetlenül fogják érinteni saját reakciói. Nincs hozzászokva ehhez, könnyed, mindig vidám kedélye általában rendelkezésére áll, a mai napra viszont kérlelhetetlenül cserben hagyta.
Ennek ellenkezőjéről pedig még ezt a szegény fiút sem sikerült meggyőznie, ki ártatlanul esett áldozatául kedvének eme furcsa változásának. Legalábbis az az apró, elégedetlen kifejezés, mi válaszát követi, erre engedi következtetni.
Nem húzódik el a pokrócot ráterítő mozdulat elől, sőt, amennyiben lehetősége adódik, jobbjával igyekszik megérinteni Mik kézfejét, miközben bal vállára lapogatja a kapott textilt. Jól esik neki a másik érintése, régen tapasztalt gondoskodás érzetét kelti benne, mire jelenlegi körülményei között jobban szomjazik, mint arra a második kör wegtorenire. Ilyen se fordult még elő vele, jövőbeni énje valószínűleg cinikusan ki is fogja nevetni hasonló érzeteiért. A jelen Winje ezzel ellentétben azonnal szabadkozásba kezd, ahogy rájön, félreértették gesztusát.*
- Nem, te ne haragudj! *Rázza meg ismét, ezúttal már tudatosan kobakját.*
- Igazából egy egészen pocsék napon vagyok túl. *Tör ki belőle halk nevetés, ahogy végre hangosan is beismeri, nincs minden rendben. Persze jól esne kibeszélnie magából mindazt, ami foglalkoztatja, mégsem akarja Miket feltartani kötelességeiben, na meg a fiú már korábban is tudtára adta, nem időzhet sokat társaságában.*
- Persze, menj csak. *Engedi mindezek tudatában útjára a másikat.* - De egyáltalán nem zavartál! *Bármennyire is bárgyúnak hangzik még saját maga számára is szájából a sebtiben Mik felé hadart nyugtatás, nem tudta megállni, hogy ne ejtse ki a szavakat.
Ezt követően a felszolgált második pohár után nyúl, s immár sokkal lassabban, ízlelgetve fogyasztja a rumot, mintha az kortyonként hozna egyre nagyobb megnyugvást.*
*Tudta, hogy nem lesz egyszerű ez a visszalátogatás, valahol mélyen magában még remélte is, hogy érzelmei meglepik útja során. Arra azonban nem számított, mennyire kellemetlenül fogják érinteni saját reakciói. Nincs hozzászokva ehhez, könnyed, mindig vidám kedélye általában rendelkezésére áll, a mai napra viszont kérlelhetetlenül cserben hagyta.
Ennek ellenkezőjéről pedig még ezt a szegény fiút sem sikerült meggyőznie, ki ártatlanul esett áldozatául kedvének eme furcsa változásának. Legalábbis az az apró, elégedetlen kifejezés, mi válaszát követi, erre engedi következtetni.
Nem húzódik el a pokrócot ráterítő mozdulat elől, sőt, amennyiben lehetősége adódik, jobbjával igyekszik megérinteni Mik kézfejét, miközben bal vállára lapogatja a kapott textilt. Jól esik neki a másik érintése, régen tapasztalt gondoskodás érzetét kelti benne, mire jelenlegi körülményei között jobban szomjazik, mint arra a második kör wegtorenire. Ilyen se fordult még elő vele, jövőbeni énje valószínűleg cinikusan ki is fogja nevetni hasonló érzeteiért. A jelen Winje ezzel ellentétben azonnal szabadkozásba kezd, ahogy rájön, félreértették gesztusát.*
- Nem, te ne haragudj! *Rázza meg ismét, ezúttal már tudatosan kobakját.*
- Igazából egy egészen pocsék napon vagyok túl. *Tör ki belőle halk nevetés, ahogy végre hangosan is beismeri, nincs minden rendben. Persze jól esne kibeszélnie magából mindazt, ami foglalkoztatja, mégsem akarja Miket feltartani kötelességeiben, na meg a fiú már korábban is tudtára adta, nem időzhet sokat társaságában.*
- Persze, menj csak. *Engedi mindezek tudatában útjára a másikat.* - De egyáltalán nem zavartál! *Bármennyire is bárgyúnak hangzik még saját maga számára is szájából a sebtiben Mik felé hadart nyugtatás, nem tudta megállni, hogy ne ejtse ki a szavakat.
Ezt követően a felszolgált második pohár után nyúl, s immár sokkal lassabban, ízlelgetve fogyasztja a rumot, mintha az kortyonként hozna egyre nagyobb megnyugvást.*
4323. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:48:30
Üzenet elküldve: 2020-04-29 09:48:30
ÚJ
Rang: Játékos
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 357
OOC üzenetek: 0
Játékstílus: Vakmerő
//Nosztalgiátlanítva//
- Sajnálom. *Válaszol őszintén Win szavaira Mik, nem kevésbé őszinte arccal. Szívesen inna a lánnyal, de a fogadó a munkahelye és talán nem is volt még erre alkalom, hogy leült volna egy vendéggel iszogatni. Egy ital a pultnál belefér, senkinek nem szúr szemet, de hogy leüljön, még meg sem fordult a fejében.
Mire térül-fordul, a lány már megitta az első pohár rumot. Kérdésével úgy tűnik, meglepte a lányt, legalábbis a gesztusaiból erre következtet. A választ sem tartja túl magabiztosnak, de ki ő, hogy erőltesse az őszinte feleletet. Minimális elégedetlenséggel az arcán hajt fejet a válasz előtt, majd ellép a kandalló felé, ahonnan egy pokrócot kerít és remélve, hogy Win nem veszi tolakodásnak és engedi, széthajtva a vállára teríti.*
- Így már biztosan jobb lesz. *Mosolyog kedvesen a lányra. A fejcsóválást nem tudja mire vélni, úgy érzi, talán átlépett egy határt.*
- Bocsáss meg, nem akartam tolakodó lenni. *Olvad le a mosoly az arcáról.*
- Megyek is, nem zavarlak. Ha bármit szeretnél, itt leszek. *Int a pult felé. Ha Win nem marasztalja, visszaindul, de ha megállítja, akkor marad az asztal mellett.
Közben a törpe sörmester és a gnóm beszélgetésbe elegyednek a pultnál, láthatóan jól elvannak, de hamarosan úgyis visszatér hozzájuk.*
- Sajnálom. *Válaszol őszintén Win szavaira Mik, nem kevésbé őszinte arccal. Szívesen inna a lánnyal, de a fogadó a munkahelye és talán nem is volt még erre alkalom, hogy leült volna egy vendéggel iszogatni. Egy ital a pultnál belefér, senkinek nem szúr szemet, de hogy leüljön, még meg sem fordult a fejében.
Mire térül-fordul, a lány már megitta az első pohár rumot. Kérdésével úgy tűnik, meglepte a lányt, legalábbis a gesztusaiból erre következtet. A választ sem tartja túl magabiztosnak, de ki ő, hogy erőltesse az őszinte feleletet. Minimális elégedetlenséggel az arcán hajt fejet a válasz előtt, majd ellép a kandalló felé, ahonnan egy pokrócot kerít és remélve, hogy Win nem veszi tolakodásnak és engedi, széthajtva a vállára teríti.*
- Így már biztosan jobb lesz. *Mosolyog kedvesen a lányra. A fejcsóválást nem tudja mire vélni, úgy érzi, talán átlépett egy határt.*
- Bocsáss meg, nem akartam tolakodó lenni. *Olvad le a mosoly az arcáról.*
- Megyek is, nem zavarlak. Ha bármit szeretnél, itt leszek. *Int a pult felé. Ha Win nem marasztalja, visszaindul, de ha megállítja, akkor marad az asztal mellett.
Közben a törpe sörmester és a gnóm beszélgetésbe elegyednek a pultnál, láthatóan jól elvannak, de hamarosan úgyis visszatér hozzájuk.*
4322. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:12:18
Üzenet elküldve: 2020-04-28 22:12:18
ÚJ
Rang: Haladó játékos
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
IC üzenetek: 126
OOC üzenetek: 9
Játékstílus: Megfontolt
//Második szál//
//Egy nyugodtnak indult nap//
*A pirkadat besüt az ablakon, kissé fickándozva Raenerold ujjain, mint megannyi apró méh. Mindig ilyen kicsinyes hasonlatok jutnak eszébe, ha valamit túlságosan idillinek talál. Az asztaltársaság eléggé vegyes, s ő érzi magát a legkisebbnek itt most, annak ellenére, hogy magasságban lehet veri a parancsnokhelyettest is. Nem azért van itt, hogy feljebb jusson a ranglétrán, de akaratlanul is elgondolkozik azon, vajon eljön valaha a pillanat, amikor elő fogják léptetni. A kettő közül Grük ismerheti jobban a hosszúéletűt, nem szokta szóvá tenni a vágyait, nem is igazán vannak azon kívül, hogy őrjárata során mindent helyénvalónak találjon, aztán, ha esetleg van rá idő, a nap végén foglalkozhasson a kutyájával. Ez nem azt jelenti, hogy buta lenne egyszerűen csak darabként tekint magára az egészből, eszköznek a nagyok céljaihoz. A lovagi becsületkódex sajátos felfogása ez, lihanechi minta, ami miatt ott a páncélosokat vagy a legmaflábbnak, vagy a legidiótábbnak nézik.
Bredoc ötlete pont emiatt tetszik neki, bólint is rá. Nem mintha mást merne rá mondani jó szívvel, inkább csak csendben átgondolja legbelül, mennyi feladatot zúdíthat ez a nyakába. Aztán inkább felmenti a parancsnokhelyettest ez alól is, legalább lesz mivel elütnie az időt. Szeretője nincs, lassan három éve senki, családja távol, messze, egyetlen társa pedig úgyis követni fogja mindenhová, boldog csaholással, elszórt nyáltócsák társaságában. Közben kissé oldalra néz, a fekete leves után vizsgálódik, de nem tiszteletlen, figyelmét hamarosan újra kiérdemli a két tiszt.*
//Egy nyugodtnak indult nap//
*A pirkadat besüt az ablakon, kissé fickándozva Raenerold ujjain, mint megannyi apró méh. Mindig ilyen kicsinyes hasonlatok jutnak eszébe, ha valamit túlságosan idillinek talál. Az asztaltársaság eléggé vegyes, s ő érzi magát a legkisebbnek itt most, annak ellenére, hogy magasságban lehet veri a parancsnokhelyettest is. Nem azért van itt, hogy feljebb jusson a ranglétrán, de akaratlanul is elgondolkozik azon, vajon eljön valaha a pillanat, amikor elő fogják léptetni. A kettő közül Grük ismerheti jobban a hosszúéletűt, nem szokta szóvá tenni a vágyait, nem is igazán vannak azon kívül, hogy őrjárata során mindent helyénvalónak találjon, aztán, ha esetleg van rá idő, a nap végén foglalkozhasson a kutyájával. Ez nem azt jelenti, hogy buta lenne egyszerűen csak darabként tekint magára az egészből, eszköznek a nagyok céljaihoz. A lovagi becsületkódex sajátos felfogása ez, lihanechi minta, ami miatt ott a páncélosokat vagy a legmaflábbnak, vagy a legidiótábbnak nézik.
Bredoc ötlete pont emiatt tetszik neki, bólint is rá. Nem mintha mást merne rá mondani jó szívvel, inkább csak csendben átgondolja legbelül, mennyi feladatot zúdíthat ez a nyakába. Aztán inkább felmenti a parancsnokhelyettest ez alól is, legalább lesz mivel elütnie az időt. Szeretője nincs, lassan három éve senki, családja távol, messze, egyetlen társa pedig úgyis követni fogja mindenhová, boldog csaholással, elszórt nyáltócsák társaságában. Közben kissé oldalra néz, a fekete leves után vizsgálódik, de nem tiszteletlen, figyelmét hamarosan újra kiérdemli a két tiszt.*
4321. hozzászólás ezen a helyszínen: Wegtoreni Kalmár
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:31:38
Üzenet elküldve: 2020-04-28 16:31:38
ÚJ
Rang: Tapasztalt játékos
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
IC üzenetek: 528
OOC üzenetek: 150
Játékstílus: Vakmerő
//Második szál//
//Egy nyugodtnak indult nap//
*Kíváncsian nézi a többieket, hogy mit csinálnak vajon mit reagálnak rá de úgy tűnik, hogy nem restek elfogadni a felajánlást. Ez igen üdvözítő a parancsnokhelyettes számára. De legalábbis tudja hogy nem egy anyámasszony katonája egyik sem.*
-Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el, ahogy tartja a régi mondás, bár nekünk azért nem kellene elszaladn
De van benne igazság. Heh.
*Nevet fel halkan a parancsnokhelyettes, ahogy asztalához inti a többieket, hogy üljenek le nyugodtan bár ahogy látja nekik is ez jár a fejükben. Kényelmesen szürcsölgeti az italt, amíg megvárja , hogy odaérjenek, majd ha mindketten helyet foglalnak, akkor rá könyököl az asztalra, közelebb hajol, és úgy válaszol.*
-Vannak bizony terveim, nem is kevés de a legfontosabb most egy egészen különleges dolog ami talán nem is kellene hogy különleges legyen, de hiány mindenképp. Ez pedig nem más mint egy harang. Természetesen nem templomi, hanem vész. Vészharang, mely ha kong, úgy mindenki tudja hogy baj van, de leginkább az Őrség tagjai. Legyenek bárhol a városon belül, kocsmában vagy a szeretőjüknél .És ha szól a harang mindenki tudja majd, hogy mennie kell ki ki a kiosztott helyére ez esetünkben lehet akár a kaszárnya is, de ez későbbi egyeztetést igényel, nyilván a parancsnok úr közbenjárásával, de ezt majd én intézem.
*Közben kíváncsian várja hogy milyen reakciók születnek, nem tudja, hogy hogy állnak hozzá a feladathoz, főleg úgy, hogy valószínűleg nekik is nagy részük lesz benne, a felépítésében, az anyag beszerzésben, bármiben igazából. A feladatkiosztás még nem fix, ez csak egy ötlet, viszont annak egész konkrét.*
-Na meg persze az emberek is tudhatják hogy nem a legjobb az időpont arra, hogy menjenek a piacra vásárolgatni.
*Szúrja még oda.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 16:31:59
//Egy nyugodtnak indult nap//
*Kíváncsian nézi a többieket, hogy mit csinálnak vajon mit reagálnak rá de úgy tűnik, hogy nem restek elfogadni a felajánlást. Ez igen üdvözítő a parancsnokhelyettes számára. De legalábbis tudja hogy nem egy anyámasszony katonája egyik sem.*
-Ha adnak fogadd el, ha ütnek szaladj el, ahogy tartja a régi mondás, bár nekünk azért nem kellene elszaladn
De van benne igazság. Heh.
*Nevet fel halkan a parancsnokhelyettes, ahogy asztalához inti a többieket, hogy üljenek le nyugodtan bár ahogy látja nekik is ez jár a fejükben. Kényelmesen szürcsölgeti az italt, amíg megvárja , hogy odaérjenek, majd ha mindketten helyet foglalnak, akkor rá könyököl az asztalra, közelebb hajol, és úgy válaszol.*
-Vannak bizony terveim, nem is kevés de a legfontosabb most egy egészen különleges dolog ami talán nem is kellene hogy különleges legyen, de hiány mindenképp. Ez pedig nem más mint egy harang. Természetesen nem templomi, hanem vész. Vészharang, mely ha kong, úgy mindenki tudja hogy baj van, de leginkább az Őrség tagjai. Legyenek bárhol a városon belül, kocsmában vagy a szeretőjüknél .És ha szól a harang mindenki tudja majd, hogy mennie kell ki ki a kiosztott helyére ez esetünkben lehet akár a kaszárnya is, de ez későbbi egyeztetést igényel, nyilván a parancsnok úr közbenjárásával, de ezt majd én intézem.
*Közben kíváncsian várja hogy milyen reakciók születnek, nem tudja, hogy hogy állnak hozzá a feladathoz, főleg úgy, hogy valószínűleg nekik is nagy részük lesz benne, a felépítésében, az anyag beszerzésben, bármiben igazából. A feladatkiosztás még nem fix, ez csak egy ötlet, viszont annak egész konkrét.*
-Na meg persze az emberek is tudhatják hogy nem a legjobb az időpont arra, hogy menjenek a piacra vásárolgatni.
*Szúrja még oda.*
A hozzászólás írója (Bredoc Droyn) módosította ezt a hozzászólást, ekkor: 2020.04.28 16:31:59
1-20 , 21-40 , 41-60 , 61-80 , 81-100 , 101-120 , 121-140 , 141-160 , 161-180 , 181-200 , 201-220 , 221-240 , 241-260 , 261-280 , 281-300 , 301-320 , 321-340 , 341-360 , 361-380 , 381-400 , 401-420 , 421-440 , 441-460 , 461-480 , 481-500 , 501-520 , 521-540 , 541-560 , 561-580 , 581-600 , 601-620 , 621-640 , 641-660 , 661-680 , 681-700 , 701-720 , 721-740 , 741-760 , 761-780 , 781-800 , 801-820 , 821-840 , 841-860 , 861-880 , 881-900 , 901-920 , 921-940 , 941-960 , 961-980 , 981-1000 , 1001-1020 , 1021-1040 , 1041-1060 , 1061-1080 , 1081-1100 , 1101-1120 , 1121-1140 , 1141-1160 , 1161-1180 , 1181-1200 , 1201-1220 , 1221-1240 , 1241-1260 , 1261-1280 , 1281-1300 , 1301-1320 , 1321-1340 , 1341-1360 , 1361-1380 , 1381-1400 , 1401-1420 , 1421-1440 , 1441-1460 , 1461-1480 , 1481-1500 , 1501-1520 , 1521-1540 , 1541-1560 , 1561-1580 , 1581-1600 , 1601-1620 , 1621-1640 , 1641-1660 , 1661-1680 , 1681-1700 , 1701-1720 , 1721-1740 , 1741-1760 , 1761-1780 , 1781-1800 , 1801-1820 , 1821-1840 , 1841-1860 , 1861-1880 , 1881-1900 , 1901-1920 , 1921-1940 , 1941-1960 , 1961-1980 , 1981-2000 , 2001-2020 , 2021-2040 , 2041-2060 , 2061-2080 , 2081-2100 , 2101-2120 , 2121-2140 , 2141-2160 , 2161-2180 , 2181-2200 , 2201-2220 , 2221-2240 , 2241-2260 , 2261-2280 , 2281-2300 , 2301-2320 , 2321-2340 , 2341-2360 , 2361-2380 , 2381-2400 , 2401-2420 , 2421-2440 , 2441-2460 , 2461-2480 , 2481-2500 , 2501-2520 , 2521-2540 , 2541-2560 , 2561-2580 , 2581-2600 , 2601-2620 , 2621-2640 , 2641-2660 , 2661-2680 , 2681-2700 , 2701-2720 , 2721-2740 , 2741-2760 , 2761-2780 , 2781-2800 , 2801-2820 , 2821-2840 , 2841-2860 , 2861-2880 , 2881-2900 , 2901-2920 , 2921-2940 , 2941-2960 , 2961-2980 , 2981-3000 , 3001-3020 , 3021-3040 , 3041-3060 , 3061-3080 , 3081-3100 , 3101-3120 , 3121-3140 , 3141-3160 , 3161-3180 , 3181-3200 , 3201-3220 , 3221-3240 , 3241-3260 , 3261-3280 , 3281-3300 , 3301-3320 , 3321-3340 , 3341-3360 , 3361-3380 , 3381-3400 , 3401-3420 , 3421-3440 , 3441-3460 , 3461-3480 , 3481-3500 , 3501-3520 , 3521-3540 , 3541-3560 , 3561-3580 , 3581-3600 , 3601-3620 , 3621-3640 , 3641-3660 , 3661-3680 , 3681-3700 , 3701-3720 , 3721-3740 , 3741-3760 , 3761-3780 , 3781-3800 , 3801-3820 , 3821-3840 , 3841-3860 , 3861-3880 , 3881-3900 , 3901-3920 , 3921-3940 , 3941-3960 , 3961-3980 , 3981-4000 , 4001-4020 , 4021-4040 , 4041-4060 , 4061-4080 , 4081-4100 , 4101-4120 , 4121-4140 , 4141-4160 , 4161-4180 , 4181-4200 , 4201-4220 , 4221-4240 , 4241-4260 , 4261-4280 , 4281-4300 , 4301-4320 , 4321-4340 , 4341-4360 , 4361-4380 , 4381-4400 , 4401-4420 , 4421-4440 , 4441-4460 , 4461-4480 , 4481-4500 , 4501-4520 , 4521-4540 , 4541-4560 , 4561-4580 , 4581-4600 , 4601-4620 , 4621-4640 , 4641-4660 , 4661-4680 , 4681-4700 , 4701-4720 , 4721-4740 , 4741-4760 , 4761-4780 , 4781-4800 , 4801-4820 , 4821-4840 , 4841-4860 , 4861-4880 , 4881-4900 , 4901-4920 , 4921-4940 , 4941-4960 , 4961-4980 , 4981-5000 , 5001-5020 , 5021-5040 , 5041-5060 , 5061-5080 , 5081-5100 , 5101-5120 , 5121-5140 , 5141-5160 , 5161-5180 , 5181-5200 , 5201-5220 , 5221-5240 , 5241-5260 , 5261-5280 , 5281-5300 , 5301-5320 , 5321-5340 , 5341-5360 , 5361-5380 , 5381-5400 , 5401-5420 , 5421-5440 , 5441-5460 , 5461-5480 , 5481-5500 , 5501-5520 , 5521-5540 , 5541-5560 , 5561-5580 , 5581-5600 , 5601-5620 , 5621-5640 , 5641-5660 , 5661-5680 , 5681-5700 , 5701-5720 , 5721-5740 , 5741-5760 , 5761-5780 , 5781-5800 , 5801-5820 , 5821-5840 , 5841-5860 , 5861-5880 , 5881-5900 , 5901-5920 , 5921-5940 , 5941-5960 , 5961-5980 , 5981-6000 , 6001-6020 , 6021-6040 , 6041-6060 , 6061-6080 , 6081-6100 , 6101-6120 , 6121-6140 , 6141-6160 , 6161-6180 , 6181-6200 , 6201-6220 , 6221-6240 , 6241-6260 , 6261-6280 , 6281-6300 , 6301-6320 , 6321-6340 , 6341-6360 , 6361-6380 , 6381-6400 , 6401-6420 , 6421-6440 , 6441-6460 , 6461-6480 , 6481-6500 , 6501-6520 , 6521-6540 , 6541-6560 , 6561-6580 , 6581-6600 , 6601-6620 , 6621-6640 , 6641-6660 , 6661-6680 , 6681-6700 , 6701-6720 , 6721-6740 , 6741-6760 , 6761-6780 , 6781-6800 , 6801-6820 , 6821-6840 , 6841-6860 , 6861-6880 , 6881-6900 , 6901-6920 , 6921-6940 , 6941-6960 , 6961-6980 , 6981-7000 , 7001-7020 , 7021-7040 , 7041-7060 , 7061-7080 , 7081-7100 , 7101-7120 , 7121-7140 , 7141-7160 , 7161-7180 , 7181-7200 , 7201-7220 , 7221-7240 , 7241-7260 , 7261-7280 , 7281-7300 , 7301-7320 , 7321-7340 , 7341-7360 , 7361-7380 , 7381-7400 , 7390-7409